5389 smaragd 2015-04-14 06:01:21 [Válasz erre: 5387 IVA 2015-04-14 03:48:49]
Felelősségre vonás nem lesz, nincs is miért. Nincs megalapozott indoka. Búbánat pontosan leírta ezt a viselkedési formát, ami egyre elterjedtebb, éppen az a lényege, hogy addig keveri a dolgokat valaki, amíg a felelőssėg vállalást el tudja kerülni. Legyen az autóvezetés, vezetés, partnerkapcsolat, vagy bármi más, ez egy kommunikációs taktika. Nem óhajtok szavaimmal senkit bántani, az illetők nem is tudják, hogy mi itt a baj. Ez a legnagyobb baj. Jaj. :-)
Felelősségre vonás nem lesz, nincs is miért. Nincs megalapozott indoka. Búbánat pontosan leírta ezt a viselkedési formát, ami egyre elterjedtebb, éppen az a lényege, hogy addig keveri a dolgokat valaki, amíg a felelőssėg vállalást el tudja kerülni. Legyen az autóvezetés, vezetés, partnerkapcsolat, vagy bármi más, ez egy kommunikációs taktika. Nem óhajtok szavaimmal senkit bántani, az illetők nem is tudják, hogy mi itt a baj. Ez a legnagyobb baj. Jaj. :-)
5388 smaragd 2015-04-14 05:53:25 [Válasz erre: 5385 IVA 2015-04-14 03:34:56]
Most már pontosan tudom, mit tudsz:-) mindaz amit leírtál magadról, alapvető zenei ismereteket, sőt többet is ad, ha nem is ez a végzettséged. Zenei érzék a zene és színpad szeretete, klasszikus műveltség is érződik írásaidon. Erre gondoltam hozzászólásomban. Ugyanitt az utónevek becézett formájánál nem emlékszem olyan fórumtársunkra, aki becézve szólt volna egy művészről. Ez nem csak formai kérdés, hanem bizalmaskodás is, valahogy ez nincs rendjén egy vezetői interjúban, intimpistáskodóvá teszi a mondandóját, pláne, ha egyiket becézi, a másikat nem, mindenki sejtheti, hogy egy vezető közelről ismeri a munkatársait.Ez nem tartozik ránk, az interjú legyen tárgyilagos, minden tekintetben, a nyilatkozó részéről is. Ez az én véleményem.
Most már pontosan tudom, mit tudsz:-) mindaz amit leírtál magadról, alapvető zenei ismereteket, sőt többet is ad, ha nem is ez a végzettséged. Zenei érzék a zene és színpad szeretete, klasszikus műveltség is érződik írásaidon. Erre gondoltam hozzászólásomban. Ugyanitt az utónevek becézett formájánál nem emlékszem olyan fórumtársunkra, aki becézve szólt volna egy művészről. Ez nem csak formai kérdés, hanem bizalmaskodás is, valahogy ez nincs rendjén egy vezetői interjúban, intimpistáskodóvá teszi a mondandóját, pláne, ha egyiket becézi, a másikat nem, mindenki sejtheti, hogy egy vezető közelről ismeri a munkatársait.Ez nem tartozik ránk, az interjú legyen tárgyilagos, minden tekintetben, a nyilatkozó részéről is. Ez az én véleményem.
5387 IVA 2015-04-14 03:48:49 [Válasz erre: 5378 kétked 2015-04-12 15:10:42]
Más dolog a felelősség, ami van – és a más a felelősségre vonás, ami nincs feltétlenül.
Más dolog a felelősség, ami van – és a más a felelősségre vonás, ami nincs feltétlenül.
5386 IVA 2015-04-14 03:48:00 [Válasz erre: 5379 musicus2 2015-04-12 15:40:06]
Úgy gondolom, az Erkel Színház, illetve a Zeneakadémia megmentésének elmaradása végzetes és visszafordíthatatlan katasztrófát idézett volna elő. A művészet területén való hanyatlás – noha egyéni áldozatokat követel – visszafordítható, de az építés sokszorosan nehezebb és hosszabb folyamat.
Úgy gondolom, az Erkel Színház, illetve a Zeneakadémia megmentésének elmaradása végzetes és visszafordíthatatlan katasztrófát idézett volna elő. A művészet területén való hanyatlás – noha egyéni áldozatokat követel – visszafordítható, de az építés sokszorosan nehezebb és hosszabb folyamat.
5385 IVA 2015-04-14 03:34:56 [Válasz erre: 5376 smaragd 2015-04-11 07:48:29]
OFF: Csak most láttam a hozzászólásodat, kedves Smaragd, köszönöm. Engedj pontosítanom valamit, álszerénység nélkül, a tárgyilagosság kedvéért, és mert akik régóta olvasnak, úgyis tudják: viszonylagos muzikalitással és sok zenemű alaposabb vagy felületesebb ismeretével vagyok felvértezve, de ez nem azonos a zenei tudással. A művészek teljes nevéhez azért ragaszkodom, mert nem vagyok személyes ismeretségben velük, és a régiek között sem volt olyan, akit keresztnevén szólítottam. (Ugyanezért nem szoktam keresztnevükön említeni a mindenkori miniszterelnököket, még élőszóban sem.) De vannak a fórumon, akik legalább kollégájuknak mondhatnak egyes művészeket, az ő döntésük, hogy itt annak megfelelően, vagy hivatalosan nevezik meg őket.
OFF: Csak most láttam a hozzászólásodat, kedves Smaragd, köszönöm. Engedj pontosítanom valamit, álszerénység nélkül, a tárgyilagosság kedvéért, és mert akik régóta olvasnak, úgyis tudják: viszonylagos muzikalitással és sok zenemű alaposabb vagy felületesebb ismeretével vagyok felvértezve, de ez nem azonos a zenei tudással. A művészek teljes nevéhez azért ragaszkodom, mert nem vagyok személyes ismeretségben velük, és a régiek között sem volt olyan, akit keresztnevén szólítottam. (Ugyanezért nem szoktam keresztnevükön említeni a mindenkori miniszterelnököket, még élőszóban sem.) De vannak a fórumon, akik legalább kollégájuknak mondhatnak egyes művészeket, az ő döntésük, hogy itt annak megfelelően, vagy hivatalosan nevezik meg őket.
5384 IVA 2015-04-14 02:11:33 [Válasz erre: 5383 Heiner Lajos 2015-04-13 22:19:10]
Nem kell a tenoristát kasztrálni ahhoz, hogy Tatjánát énekelhesse. Elég igazítani a partitúrán.
Nem kell a tenoristát kasztrálni ahhoz, hogy Tatjánát énekelhesse. Elég igazítani a partitúrán.
5383 Heiner Lajos 2015-04-13 22:19:10 [Válasz erre: 5382 IVA 2015-04-13 21:45:58]
Azt írtam LB-ról, hogy nagyszerű a magassága, és nem azt, hogy tökön szúrták, vagy kasztrálták.
Azt írtam LB-ról, hogy nagyszerű a magassága, és nem azt, hogy tökön szúrták, vagy kasztrálták.
5382 IVA 2015-04-13 21:45:58
„Viszont László konzekvens ember – mindkét nap elénekelte a Képáriát.” Ez a mondat annyira tetszett Heiner Lajos Tosca-kritikájában, hogy továbbgondoltam. László Boldizsár fokozhatta volna következetességét, ha a harmadik estén Tatjánát énekli.
„Viszont László konzekvens ember – mindkét nap elénekelte a Képáriát.” Ez a mondat annyira tetszett Heiner Lajos Tosca-kritikájában, hogy továbbgondoltam. László Boldizsár fokozhatta volna következetességét, ha a harmadik estén Tatjánát énekli.
5381 Búbánat 2015-04-12 22:32:58
Ókovács Szilveszter főigazgató úr biztosan vállalja is a felelősséget mindenért. Miért is ne vállalná? Felvállalta ezt a felelősséget, amikor megpályázta a főigazgatói posztot, amikor megkapta és elfogadta. Azóta is gyakorolja. Beleértve abba azt is, amit a mai napig tett (vagy nem tett). Ha elolvasod bármelyik nyilatkozatát vagy interjúját, az jön ki belőle, megelégedéssel tölti el az eddig elvégzett munkája – amit ígért, amiért (és akikért is) felelősséget vállalt, betartotta, elvégezte, jobbá tette, és szerinte mindenkinek örülnie kellene ennek; minden a legjobb úton halad tovább, és ennek ő igazán örvend. Mi is örvendjünk vele együtt. Ha mi azt mondjuk neki: romhalmaz, ő azt mondja: építmény; ha úgy véljük: lesújtó, szerinte téves megközelítés, mert igenis: felemelő; ami nekünk gyászos, számára épületes. Ha azt mondják neki: hazug, meg azt, hogy öntelt, szerinte ez rosszindulat, gáncsoskodás, akadékoskodás meg nem értés, elfogultság, mert félreismerik, mert őszinte, lelkiismeretes, precíz, alapos, felelősséget vállaló, aki másokért él, lélegzik, mások és az intézmény javát szolgáló lépések és intézkedések sorát teszi, az elért eredmények őt, őket igazolják. Nem sértődik meg, hanem visszakérdez, a másik miért ennyire értetlen, szűk látókörű, miért nem képes leszűrni mindebből a jóságot meg az értéket. Ha azt vágják a fejéhez: mameluk, aki felsőbb utasításokat hajt végre, vezényel le, jön azonnal a riposzt: lássák az elvégzett eredményeket. A kedvező, a jó mutatókra hivatkozik. De azzal sem érünk el nála semmit, ha éppen azt fogalmazzuk meg: csak a saját feje után megy és nincs tekintettel sem Istenre, sem emberre, senkire és semmire, önfejűen ragaszkodik rögeszméihez, és ezzel károsan viszonyul az operajátszás ügyéhez, ellehetetleníti mindazt, ami korábban jó volt, bevált, amit szerettünk, megszoktunk, amivel (meg)elégedettek voltunk, és most siralmas a látvány, siralmas a repertoár, siralmas a bérleti rendszer, siralmasak a rendezések, az új bemutatók, maga az egész repertoár, siralmasak a műhelyek, siralmasak bérek színvonala, siralmas a művészek (a szerződtetett magánénekesek, zenekar, énekkar, a műszak, gazdasági apparátus, a teljes foglalkoztatott munkaerő) helyzete - minden téren; erre mosolyogva visszakérdezne, hogy a helyében bárki képes lett volna ennyi szépet és jót adni az Operának mint intézménynek, és a benne dolgozó embereknek, művészeknek. Gondoljunk csak vissza arra a mocsárra, ami az őt megelőző időszakban jellemezte az Operaház és az Erkel Színház akkori lehetőségeit, és vessük össze a mostani finanszírozási juttatásokkal meg a belső kigazdálkodott anyagi forrásokkal, melyek célszerű, gondos befektetései, lám, megtermik, megtermették gyümölcseit. Magabiztosan hozzáteszi (az én víziómban): még néhány ilyen jól sikerült évad, és lekörözzük Európa ismert, nagy operajátszó helyeit, „vigyázó szemüket” Budapestre és az Andrássy úti dalszínházra, a mi Ybl-palotánkra fogják irányozni. Miért nem vagyunk képesek ezt megérteni? Bizonyára csak felesleges szószaporításnak tekinti - ha olvassa egyáltalán - a fórumra beírt, őt minősítő megjegyzéseket is, hiszen Ókovács Szilveszter főigazgató úr maximálisan meg van elégedve önmagával, amit az elmúlt évek során letett az asztalra. A következő évadok is már terítéken vannak, és oda a mi hozzászólásaink még/már nem érnek fel - nem is fognak. Ő „telve van energiával, telve munkával, minden lépése a közjavát, az Opera és a mi zeneélményünket szolgálja, segíti elő. És most „cserébe ez a hála”?, ez a köszönet?”, ezek az a neki címzett hisztérikus kirohanások, bizonyára a megtévedett polgárok „butasága”, akik nem fogták fel az ő világos, egyértelmű „üzeneteit”, úgyhogy tovább fog „üzenni” és reméli, ezek után már vállveregetésben, buksi simogatásban részesül, mert ez jár neki. Úgyhogy ahogy ő felelősséget vállalt, hasonlóan felelős hozzáállást kér az ő további felelős munkájához az Opera élén. És köszöni a biztatást, köszöni a sok dicséretet (azt is, ami nem), mert érzi, tudja, hogy fontos mindenki elégedettsége, mosolya, köszönete, úgyhogy számára kötelesség ezért kívánjunk neki sok sikert az előtte álló tovább, csak így tovább, fel a fejjel, senki előtt ne hajoljon meg (még előttünk sem), amit elkezdett fejezze be, vigye tovább ezt a vonalat. Ha rákérdezünk a szerintünk rosszra, igazságtalanságra, a nem helyénvaló dolgokra, konkrétabban a működési, zenei-művészeti személyi, személyzeti kérdésekre, többnyire türelmesen (olykor értetlenkedve) elmagyarázza nekünk, hogy rossz a kérdésfeltevés illetve, mi a való (igazság), mit kell értenünk - vagy megkerüli a kérdést, máshonnan közelít, vagy másra válaszol. Nem lehet eltántorítani eszméjétől, hogy mindenki boldogan gratulál neki, mindazért a kiváló munkáért, aminek eredményeképp a magyar Opera virágzásnak indult, saját érdemeiből semmit nem lehet levonni, amit letett az asztalra, csak néhány fórumozó sistereg itt, de ő rájuk - ránk - csak legyint, mint a legyekre szokás: csak ártalmatlan állatkák, akikre ügyet sem kell vetni, semmi vizet nem zavarnak, azaz: „vihar egy pohár vízben”. Ő pedig inkább a tengerben szokott lubickolni… Továbbra is vallja munkatársaival, a médiával, és az operalátogatókkal együtt - megnyugtatva önmagát és az „izgágákat” is - egy klasszikus szerzőt idézve: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”
Ókovács Szilveszter főigazgató úr biztosan vállalja is a felelősséget mindenért. Miért is ne vállalná? Felvállalta ezt a felelősséget, amikor megpályázta a főigazgatói posztot, amikor megkapta és elfogadta. Azóta is gyakorolja. Beleértve abba azt is, amit a mai napig tett (vagy nem tett). Ha elolvasod bármelyik nyilatkozatát vagy interjúját, az jön ki belőle, megelégedéssel tölti el az eddig elvégzett munkája – amit ígért, amiért (és akikért is) felelősséget vállalt, betartotta, elvégezte, jobbá tette, és szerinte mindenkinek örülnie kellene ennek; minden a legjobb úton halad tovább, és ennek ő igazán örvend. Mi is örvendjünk vele együtt. Ha mi azt mondjuk neki: romhalmaz, ő azt mondja: építmény; ha úgy véljük: lesújtó, szerinte téves megközelítés, mert igenis: felemelő; ami nekünk gyászos, számára épületes. Ha azt mondják neki: hazug, meg azt, hogy öntelt, szerinte ez rosszindulat, gáncsoskodás, akadékoskodás meg nem értés, elfogultság, mert félreismerik, mert őszinte, lelkiismeretes, precíz, alapos, felelősséget vállaló, aki másokért él, lélegzik, mások és az intézmény javát szolgáló lépések és intézkedések sorát teszi, az elért eredmények őt, őket igazolják. Nem sértődik meg, hanem visszakérdez, a másik miért ennyire értetlen, szűk látókörű, miért nem képes leszűrni mindebből a jóságot meg az értéket. Ha azt vágják a fejéhez: mameluk, aki felsőbb utasításokat hajt végre, vezényel le, jön azonnal a riposzt: lássák az elvégzett eredményeket. A kedvező, a jó mutatókra hivatkozik. De azzal sem érünk el nála semmit, ha éppen azt fogalmazzuk meg: csak a saját feje után megy és nincs tekintettel sem Istenre, sem emberre, senkire és semmire, önfejűen ragaszkodik rögeszméihez, és ezzel károsan viszonyul az operajátszás ügyéhez, ellehetetleníti mindazt, ami korábban jó volt, bevált, amit szerettünk, megszoktunk, amivel (meg)elégedettek voltunk, és most siralmas a látvány, siralmas a repertoár, siralmas a bérleti rendszer, siralmasak a rendezések, az új bemutatók, maga az egész repertoár, siralmasak a műhelyek, siralmasak bérek színvonala, siralmas a művészek (a szerződtetett magánénekesek, zenekar, énekkar, a műszak, gazdasági apparátus, a teljes foglalkoztatott munkaerő) helyzete - minden téren; erre mosolyogva visszakérdezne, hogy a helyében bárki képes lett volna ennyi szépet és jót adni az Operának mint intézménynek, és a benne dolgozó embereknek, művészeknek. Gondoljunk csak vissza arra a mocsárra, ami az őt megelőző időszakban jellemezte az Operaház és az Erkel Színház akkori lehetőségeit, és vessük össze a mostani finanszírozási juttatásokkal meg a belső kigazdálkodott anyagi forrásokkal, melyek célszerű, gondos befektetései, lám, megtermik, megtermették gyümölcseit. Magabiztosan hozzáteszi (az én víziómban): még néhány ilyen jól sikerült évad, és lekörözzük Európa ismert, nagy operajátszó helyeit, „vigyázó szemüket” Budapestre és az Andrássy úti dalszínházra, a mi Ybl-palotánkra fogják irányozni. Miért nem vagyunk képesek ezt megérteni? Bizonyára csak felesleges szószaporításnak tekinti - ha olvassa egyáltalán - a fórumra beírt, őt minősítő megjegyzéseket is, hiszen Ókovács Szilveszter főigazgató úr maximálisan meg van elégedve önmagával, amit az elmúlt évek során letett az asztalra. A következő évadok is már terítéken vannak, és oda a mi hozzászólásaink még/már nem érnek fel - nem is fognak. Ő „telve van energiával, telve munkával, minden lépése a közjavát, az Opera és a mi zeneélményünket szolgálja, segíti elő. És most „cserébe ez a hála”?, ez a köszönet?”, ezek az a neki címzett hisztérikus kirohanások, bizonyára a megtévedett polgárok „butasága”, akik nem fogták fel az ő világos, egyértelmű „üzeneteit”, úgyhogy tovább fog „üzenni” és reméli, ezek után már vállveregetésben, buksi simogatásban részesül, mert ez jár neki. Úgyhogy ahogy ő felelősséget vállalt, hasonlóan felelős hozzáállást kér az ő további felelős munkájához az Opera élén. És köszöni a biztatást, köszöni a sok dicséretet (azt is, ami nem), mert érzi, tudja, hogy fontos mindenki elégedettsége, mosolya, köszönete, úgyhogy számára kötelesség ezért kívánjunk neki sok sikert az előtte álló tovább, csak így tovább, fel a fejjel, senki előtt ne hajoljon meg (még előttünk sem), amit elkezdett fejezze be, vigye tovább ezt a vonalat. Ha rákérdezünk a szerintünk rosszra, igazságtalanságra, a nem helyénvaló dolgokra, konkrétabban a működési, zenei-művészeti személyi, személyzeti kérdésekre, többnyire türelmesen (olykor értetlenkedve) elmagyarázza nekünk, hogy rossz a kérdésfeltevés illetve, mi a való (igazság), mit kell értenünk - vagy megkerüli a kérdést, máshonnan közelít, vagy másra válaszol. Nem lehet eltántorítani eszméjétől, hogy mindenki boldogan gratulál neki, mindazért a kiváló munkáért, aminek eredményeképp a magyar Opera virágzásnak indult, saját érdemeiből semmit nem lehet levonni, amit letett az asztalra, csak néhány fórumozó sistereg itt, de ő rájuk - ránk - csak legyint, mint a legyekre szokás: csak ártalmatlan állatkák, akikre ügyet sem kell vetni, semmi vizet nem zavarnak, azaz: „vihar egy pohár vízben”. Ő pedig inkább a tengerben szokott lubickolni… Továbbra is vallja munkatársaival, a médiával, és az operalátogatókkal együtt - megnyugtatva önmagát és az „izgágákat” is - egy klasszikus szerzőt idézve: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”
5380 kétked 2015-04-12 18:37:34 [Válasz erre: 5379 musicus2 2015-04-12 15:40:06]
Szerintem egy intézmény főigazgatója mindenért felelős, még a hiányzó budipapírért is, hát még a művészeti döntésekért. A finanszírozás a gazdasági, a pr a marketing igazgató feladatköre. Ha a gondolatmenetedet követjük, akkor ezekért sem a főigazgató felel.
Szerintem egy intézmény főigazgatója mindenért felelős, még a hiányzó budipapírért is, hát még a művészeti döntésekért. A finanszírozás a gazdasági, a pr a marketing igazgató feladatköre. Ha a gondolatmenetedet követjük, akkor ezekért sem a főigazgató felel.
5379 musicus2 2015-04-12 15:40:06 [Válasz erre: 5378 kétked 2015-04-12 15:10:42]
Persze hogy az, de ez nem csak rajta múlik. Meglátásom szerint az ő fő feladatköre a finanszírozás és a pr. Lehet, hogy ez nem, vagy nem teljesen így van, de én így látom.
Persze hogy az, de ez nem csak rajta múlik. Meglátásom szerint az ő fő feladatköre a finanszírozás és a pr. Lehet, hogy ez nem, vagy nem teljesen így van, de én így látom.
5378 kétked 2015-04-12 15:10:42 [Válasz erre: 5377 musicus2 2015-04-12 14:33:51]
Ezek szerint Ókovács főigazgatóként nem felelős a színházában megjelenő mminőségért? Nem felelős azért, mert kidobták az ős-Bánkot az ablakon? Érdekes ezt a te szádból hallani.
Ezek szerint Ókovács főigazgatóként nem felelős a színházában megjelenő mminőségért? Nem felelős azért, mert kidobták az ős-Bánkot az ablakon? Érdekes ezt a te szádból hallani.
5377 musicus2 2015-04-12 14:33:51 [Válasz erre: 5375 telramund 2015-04-10 10:26:24]
Ókovács - ahogy Batta is - beírta magát a magyar zenetörténetbe. Előbbi az Erkel Színház, utóbbi a Zeneakadémia megmentésével, "felturbózásával". Ami a pr és az anyagiak terén az operában történik, az az utóbbi időben példátlan, és ez vitathatatlanul Ókovács érdeme. A művészeti vezetés más terület, más felelősökkel a házon belül. Ne mossuk össze a feladatköröket.
Ókovács - ahogy Batta is - beírta magát a magyar zenetörténetbe. Előbbi az Erkel Színház, utóbbi a Zeneakadémia megmentésével, "felturbózásával". Ami a pr és az anyagiak terén az operában történik, az az utóbbi időben példátlan, és ez vitathatatlanul Ókovács érdeme. A művészeti vezetés más terület, más felelősökkel a házon belül. Ne mossuk össze a feladatköröket.
5376 smaragd 2015-04-11 07:48:29
IVA írását az Aida-előadásról most olvastam. Nagyon tetszett, higgadtan és részletesen, zenei tudással felvértezve, évtizedes operalátogatói élményeivel összevetve írta meg. Tisztelettel - teljes nevüket kiírva (és nem az utónév becézett alakjával, ahogyan nemrég olvashattuk másvalakinél) - méltatja az előadás énekeseinek alakítását. Nagy csoda az, amit a zene kibír, itt az utóbbi évtizedek operarendezési divatjára gondolok. Divat, mert trend szerint érvényesül, visszatérő elemei vannak, pl. filmbetét, feketeruhások,általános redukció a díszlet és a jelmez, smink terén, stb. Miután divat, el fog múlni, avitt lesz, ki lehet dobni.
IVA írását az Aida-előadásról most olvastam. Nagyon tetszett, higgadtan és részletesen, zenei tudással felvértezve, évtizedes operalátogatói élményeivel összevetve írta meg. Tisztelettel - teljes nevüket kiírva (és nem az utónév becézett alakjával, ahogyan nemrég olvashattuk másvalakinél) - méltatja az előadás énekeseinek alakítását. Nagy csoda az, amit a zene kibír, itt az utóbbi évtizedek operarendezési divatjára gondolok. Divat, mert trend szerint érvényesül, visszatérő elemei vannak, pl. filmbetét, feketeruhások,általános redukció a díszlet és a jelmez, smink terén, stb. Miután divat, el fog múlni, avitt lesz, ki lehet dobni.
5375 telramund 2015-04-10 10:26:24 [Válasz erre: 5374 IVA 2015-04-10 01:33:44]
Operaügy alatt magát az operajátszást annak minőségét, fogyaszthatóságát értem!Ezért bátorkodtam megjegyezni,hogy ezt ne mossuk össze az Erkel Színház fennmaradásának vagy újranyitásának ügyével. Utóbbiban tényleg nagy érdemei vannak a Főigazgatónak,de nem csupán neki! Viszont a másik ügy sok,sok kívánnivalót hagy maga után!És ott igencsak sáros a Főigazgató!Legfőképpen mellébeszél!
Operaügy alatt magát az operajátszást annak minőségét, fogyaszthatóságát értem!Ezért bátorkodtam megjegyezni,hogy ezt ne mossuk össze az Erkel Színház fennmaradásának vagy újranyitásának ügyével. Utóbbiban tényleg nagy érdemei vannak a Főigazgatónak,de nem csupán neki! Viszont a másik ügy sok,sok kívánnivalót hagy maga után!És ott igencsak sáros a Főigazgató!Legfőképpen mellébeszél!
5374 IVA 2015-04-10 01:33:44 [Válasz erre: 5372 telramund 2015-04-09 16:18:52]
Egészében nem utalt erre, Telramund. Ezt a kormányzati támogatást nem kaptam volna meg én, sem sokan mások. Ókovács Szilveszter igen, és aminek ez köszönhető, azt szintén nevezhetjük egyfajta tehetségnek, képességnek. Ebbe sok minden tartozik, még a konfrontálódáshoz való (álló)képesség is. Igen, ha úgy vesszük, az Erkel Színháznak már több „fő szerencséje” is volt: – a II. világháborúban nem érte bombatalálat – az 1960-as években nem építettek metrót a Köztársaság téren, mert esetleg lebontották volna, mint a Nemzeti Színházat a Blaha Lujza téren – a japánok visszaléptek a Köztársaság tér közepére tervezett új színház építésétől – a 2010-es választásokon megbukott az a kormány, amelyik már lebontani sem volt képes, de ha nincs a gazdasági válság, hidegvérrel megtette volna Remélem, az Erkel Színházat még sokáig kíséri a fő szerencse, és csak olyan bajok esnek meg benne, amelyek nem visszafordíthatatlanok. Nem tudom, pontosan mit ért „opera ügy” alatt, de mivel az Erkel Színház továbbra is az Operaházhoz tartozik, és operákat is játszik, együtt mosható az Operával.
Egészében nem utalt erre, Telramund. Ezt a kormányzati támogatást nem kaptam volna meg én, sem sokan mások. Ókovács Szilveszter igen, és aminek ez köszönhető, azt szintén nevezhetjük egyfajta tehetségnek, képességnek. Ebbe sok minden tartozik, még a konfrontálódáshoz való (álló)képesség is. Igen, ha úgy vesszük, az Erkel Színháznak már több „fő szerencséje” is volt: – a II. világháborúban nem érte bombatalálat – az 1960-as években nem építettek metrót a Köztársaság téren, mert esetleg lebontották volna, mint a Nemzeti Színházat a Blaha Lujza téren – a japánok visszaléptek a Köztársaság tér közepére tervezett új színház építésétől – a 2010-es választásokon megbukott az a kormány, amelyik már lebontani sem volt képes, de ha nincs a gazdasági válság, hidegvérrel megtette volna Remélem, az Erkel Színházat még sokáig kíséri a fő szerencse, és csak olyan bajok esnek meg benne, amelyek nem visszafordíthatatlanok. Nem tudom, pontosan mit ért „opera ügy” alatt, de mivel az Erkel Színház továbbra is az Operaházhoz tartozik, és operákat is játszik, együtt mosható az Operával.
5373 IVA 2015-04-10 01:28:21 [Válasz erre: 5371 Momo 2015-04-09 14:29:09]
Ezeket a dolgokat nem lehet személyes sértésnek venni: tények. Hozzáfűzök még egy gondolatot, praktikusan fogalmazva, mint egy szakács. Fölteszem, hogy a miniszterelnök, aki anyagi hátteret biztosított az Erkel Színház felújításához és működéséhez, illetve a továbbiakban is a két épület üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez, eredményeket akar igazolva látni a főigazgatótól. Szépen hangzó eredményeket (minimális kárjelentéssel a kudarcokról) és főleg számokat – csupa olyasmit, amit az interjú válaszaiban olvashattunk. Hogy melyik énekes hányszor lép fel, milyen díszletben adják az Aidát, úgy gondolom, a miniszterelnököt nem érdekli. Tegyük fel, hogy 2018-ban jön egy új kormány. Esetleg előbb, esetleg később. Őket sem fogja érdekelni, hogy kik mit énekelnek, és mit csináltak a Carmenből, az Aidából. Nemcsak Ókovács Szilveszternek, hanem az Erkel Színháznak is az az egyetlen esélye, ha igazolható, hogy nem veszteséges (illetve nem terheli aránytalanul a költségvetést), és olyan jelentősége van, olyan érdemei, amelyek folytatásáért egy valamit magára adó, szalonképes új kormányzat is verheti a mellét. Tehát csak a mennyiség számít: a számok. (Lehet, hogy melléfogok, mert nálunk még egy rendszerváltáskor sem szokás megőrizni a felhalmozott értékeket, nemhogy kormányváltás után.)
Ezeket a dolgokat nem lehet személyes sértésnek venni: tények. Hozzáfűzök még egy gondolatot, praktikusan fogalmazva, mint egy szakács. Fölteszem, hogy a miniszterelnök, aki anyagi hátteret biztosított az Erkel Színház felújításához és működéséhez, illetve a továbbiakban is a két épület üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez, eredményeket akar igazolva látni a főigazgatótól. Szépen hangzó eredményeket (minimális kárjelentéssel a kudarcokról) és főleg számokat – csupa olyasmit, amit az interjú válaszaiban olvashattunk. Hogy melyik énekes hányszor lép fel, milyen díszletben adják az Aidát, úgy gondolom, a miniszterelnököt nem érdekli. Tegyük fel, hogy 2018-ban jön egy új kormány. Esetleg előbb, esetleg később. Őket sem fogja érdekelni, hogy kik mit énekelnek, és mit csináltak a Carmenből, az Aidából. Nemcsak Ókovács Szilveszternek, hanem az Erkel Színháznak is az az egyetlen esélye, ha igazolható, hogy nem veszteséges (illetve nem terheli aránytalanul a költségvetést), és olyan jelentősége van, olyan érdemei, amelyek folytatásáért egy valamit magára adó, szalonképes új kormányzat is verheti a mellét. Tehát csak a mennyiség számít: a számok. (Lehet, hogy melléfogok, mert nálunk még egy rendszerváltáskor sem szokás megőrizni a felhalmozott értékeket, nemhogy kormányváltás után.)
5372 telramund 2015-04-09 16:18:52 [Válasz erre: 5371 Momo 2015-04-09 14:29:09]
Mintha erre utaltam volna a beírásomban!Kormányzati támogatás nélkül semmi nem lett volna! Egyébként a japánok anno kiléptek anyagi dolgok miatt az eredeti elképzelésből így nem döntötték romba az épületet!Ez volt a fő szerencse! Ókovács tevékenységét adm. vonalon senki nem vonja kétségbe,annál inkább a művészeti oldalt illetve annak megvalósulását.Sajnos saját maga is,amikor olyanokat mond ,amit a riportban lehet olvasni. Aztán ne mossuk össze az Erkel Színház ügyét az opera üggyel!
Mintha erre utaltam volna a beírásomban!Kormányzati támogatás nélkül semmi nem lett volna! Egyébként a japánok anno kiléptek anyagi dolgok miatt az eredeti elképzelésből így nem döntötték romba az épületet!Ez volt a fő szerencse! Ókovács tevékenységét adm. vonalon senki nem vonja kétségbe,annál inkább a művészeti oldalt illetve annak megvalósulását.Sajnos saját maga is,amikor olyanokat mond ,amit a riportban lehet olvasni. Aztán ne mossuk össze az Erkel Színház ügyét az opera üggyel!
5371 Momo 2015-04-09 14:29:09 [Válasz erre: 5369 telramund 2015-04-09 13:03:49]
"Ezt senki nem vonja kétségbe,hogy az Erkelt megmentették.De ez nem egy ember műve volt,mert ,ha nem találkozik-ahogy 8 évig nem találkozott kormányzati támogatással-azaz véletlen szerencsére, akkor semmi nem lett volna belőle, bárki is az igazgató." Előre is elnézést kérek (senki nem vegye személyes sértésnek), de ellent fogok mondani: Az Erkel kinyitásának lehetősége, és a megemelt támogatás annak köszönhető, hogy Ókovács feltűnt a színen. 1. Volt egy olyan elképzelése, hogy ismét két színházas, nagy Operaházat kéne csinálni Budapesten, (de az egész ország számára), nagy repertoárral, sok előadással, nagy létszámmal és emellett sok egyéb projecttel. 2. Ebből nem lett volna semmi, ha nem tudja hozzá megszerezni a Miniszterelnök támogatását, ami azóta is biztos hátteret nyújt a tervek kivitelezéséhez. (Többek közt azzal is, hogy a dolog kikerült kultúra területén működő érdekcsoportok (Minisztérium, Kulturális Bizottság, miegymás) marakodó szférájából. Nagyszerűen látszott az előző egy évben, hogy milyen az, amikor az egyik kinevez valakit, a másik leváltja, a harmadik, meg kritizálja, és így tovább.) Pontosan lehet tudni, hogy az Opera előző vezetése milyen további tervekről tárgyalt még az utolsó heteiben is. Mindennek az ellenkezőjéről. Azt egy pillanatig nem vitatom, hogy sok hibával, és döcögve megy a dolog. 1. Valami újat kialakítani, sosem megy simán. 2. Hamar munka ritkán jó, de a körülmények miatt muszáj rohanni (előre menekülni), mert itt egy állandó csatatér van, és aki tétovázik, azt egyszerűen lecsapják. 3. Ókovácsot is sújtja az az átok, hogy az ország egyik fele mindig és mindenkor ellenzékben van. Vagyis, a kiváló szakemberek egyik része nem elérhető, mert épp a másik oldalon áll. Így azokkal dolgozik, akikkel tud. Namost ez nem szerecsenmosdatás, csak egy valamivel megértőbb nézőpont a mainstream "ezek vagy nem értenek hozzá, vagy korruptak, vagy gonoszak"* logikai láncolatnál. *© Bokros Lajos
"Ezt senki nem vonja kétségbe,hogy az Erkelt megmentették.De ez nem egy ember műve volt,mert ,ha nem találkozik-ahogy 8 évig nem találkozott kormányzati támogatással-azaz véletlen szerencsére, akkor semmi nem lett volna belőle, bárki is az igazgató." Előre is elnézést kérek (senki nem vegye személyes sértésnek), de ellent fogok mondani: Az Erkel kinyitásának lehetősége, és a megemelt támogatás annak köszönhető, hogy Ókovács feltűnt a színen. 1. Volt egy olyan elképzelése, hogy ismét két színházas, nagy Operaházat kéne csinálni Budapesten, (de az egész ország számára), nagy repertoárral, sok előadással, nagy létszámmal és emellett sok egyéb projecttel. 2. Ebből nem lett volna semmi, ha nem tudja hozzá megszerezni a Miniszterelnök támogatását, ami azóta is biztos hátteret nyújt a tervek kivitelezéséhez. (Többek közt azzal is, hogy a dolog kikerült kultúra területén működő érdekcsoportok (Minisztérium, Kulturális Bizottság, miegymás) marakodó szférájából. Nagyszerűen látszott az előző egy évben, hogy milyen az, amikor az egyik kinevez valakit, a másik leváltja, a harmadik, meg kritizálja, és így tovább.) Pontosan lehet tudni, hogy az Opera előző vezetése milyen további tervekről tárgyalt még az utolsó heteiben is. Mindennek az ellenkezőjéről. Azt egy pillanatig nem vitatom, hogy sok hibával, és döcögve megy a dolog. 1. Valami újat kialakítani, sosem megy simán. 2. Hamar munka ritkán jó, de a körülmények miatt muszáj rohanni (előre menekülni), mert itt egy állandó csatatér van, és aki tétovázik, azt egyszerűen lecsapják. 3. Ókovácsot is sújtja az az átok, hogy az ország egyik fele mindig és mindenkor ellenzékben van. Vagyis, a kiváló szakemberek egyik része nem elérhető, mert épp a másik oldalon áll. Így azokkal dolgozik, akikkel tud. Namost ez nem szerecsenmosdatás, csak egy valamivel megértőbb nézőpont a mainstream "ezek vagy nem értenek hozzá, vagy korruptak, vagy gonoszak"* logikai láncolatnál. *© Bokros Lajos
5370 Livingstone 2015-04-09 13:59:48
A rengeteg szám és adat között elveszik a színvonal, pedig a minőség romlása igencsak tetten érhető. A főigazgató csak mennyiségben gondolkodik, de arról nem beszél, hogy nincsenek az operák tisztességesen bepróbálva, mert nincs rá idő , fejetlenség uralkodik és gőzük sincs, hogy kire milyen szerepet kell osztani! Egyébként is egymásra mutogatnak ha a szereposztásokról kérdez valaki. Ezerszer visszatérő kérdés, hogy miért énekelhet valaki mindent, még azt is amit messziről kerültetni kellene vele, és miért nem az énekel, akiről mindenki, így ők is tudják, hogy jobb énekes! A közönséget éri kár, a közönséget csapják be, és őket rövidítk meg. Erről is kell beszélni!
A rengeteg szám és adat között elveszik a színvonal, pedig a minőség romlása igencsak tetten érhető. A főigazgató csak mennyiségben gondolkodik, de arról nem beszél, hogy nincsenek az operák tisztességesen bepróbálva, mert nincs rá idő , fejetlenség uralkodik és gőzük sincs, hogy kire milyen szerepet kell osztani! Egyébként is egymásra mutogatnak ha a szereposztásokról kérdez valaki. Ezerszer visszatérő kérdés, hogy miért énekelhet valaki mindent, még azt is amit messziről kerültetni kellene vele, és miért nem az énekel, akiről mindenki, így ők is tudják, hogy jobb énekes! A közönséget éri kár, a közönséget csapják be, és őket rövidítk meg. Erről is kell beszélni!
5369 telramund 2015-04-09 13:03:49 [Válasz erre: 5368 nizajemon 2015-04-09 12:50:57]
Ezt senki nem vonja kétségbe,hogy az Erkelt megmentették.De ez nem egy ember műve volt,mert ,ha nem találkozik-ahogy 8 évig nem találkozott kormányzati támogatással-azaz véletlen szerencsére, akkor semmi nem lett volna belőle, bárki is az igazgató.De ez az épület sorsa! Most akkor következzék a műsorpolitika.De jó műsorpolitika.Itt most nem arról van szó,hogy én mit szeretnék,mert akkor a jelenleg futó művek nagy rész nem menne,hanem követném az "operaszínház"-elvét egy rendezői-színház elve helyett,ami teljesen szembemegy az operajátszás hagyományaival.És ezt nem várhatja senki a kormányoktól csak az aktuális vezetésektől!A jelen út rossz és nem visz sehova.Akik szeretik az operajátszást megutálják,akikkel meg szeretnék megszerettetni a borzalmas rendezések és számos hangtalan énekes miatt lehetetlen vállalkozás!
Ezt senki nem vonja kétségbe,hogy az Erkelt megmentették.De ez nem egy ember műve volt,mert ,ha nem találkozik-ahogy 8 évig nem találkozott kormányzati támogatással-azaz véletlen szerencsére, akkor semmi nem lett volna belőle, bárki is az igazgató.De ez az épület sorsa! Most akkor következzék a műsorpolitika.De jó műsorpolitika.Itt most nem arról van szó,hogy én mit szeretnék,mert akkor a jelenleg futó művek nagy rész nem menne,hanem követném az "operaszínház"-elvét egy rendezői-színház elve helyett,ami teljesen szembemegy az operajátszás hagyományaival.És ezt nem várhatja senki a kormányoktól csak az aktuális vezetésektől!A jelen út rossz és nem visz sehova.Akik szeretik az operajátszást megutálják,akikkel meg szeretnék megszerettetni a borzalmas rendezések és számos hangtalan énekes miatt lehetetlen vállalkozás!
5368 nizajemon 2015-04-09 12:50:57
Pár éven belül letisztul a kép,és onnan talán tisztábban látszik majd,hogy honnan is hozták vissza pl az Erkel Színházat.Botorság lenne feledni,hogy milyen vérlázítóan hazudtak életveszélyt,hímeltek-hámoltak többfunkciós épületet,sőőőőt...a helyén bevásárlóközpontot.Ehhez képest most üzem van,iskolásokat hívnak,és vért izzadva sem lehet azt mondani,hogy hűdeszar minden.Elérhető jegyárak vannak(ennek ellenére a fészen egy link alatt a méregdrága,elérhetetlen árú jegyek miatt sopánkodik egy hölgy :)),és igen,lehetne a műsorrend egy kicsit nézőbarátabb,értsd a népszerű darabokat akár 2-3 blokkban adva egy évad folyamán,de majd kialakul.Olyan valószínűleg nem lesz soha,hogy mindenki az általa ideálisnak tartott énekeseket lássa a színpadon.Jöhetnének korai Verdik,akár koncertszerűen,és egy évadban akár 4-5 bérletben is előadva,jöhetne sokminden,csak az a cinikus hazugságözön ne jöjjön soha többé,ami dívott akkor, amikor hajszál híján megásták a sírját az elérhető árú operanézésnek.
Pár éven belül letisztul a kép,és onnan talán tisztábban látszik majd,hogy honnan is hozták vissza pl az Erkel Színházat.Botorság lenne feledni,hogy milyen vérlázítóan hazudtak életveszélyt,hímeltek-hámoltak többfunkciós épületet,sőőőőt...a helyén bevásárlóközpontot.Ehhez képest most üzem van,iskolásokat hívnak,és vért izzadva sem lehet azt mondani,hogy hűdeszar minden.Elérhető jegyárak vannak(ennek ellenére a fészen egy link alatt a méregdrága,elérhetetlen árú jegyek miatt sopánkodik egy hölgy :)),és igen,lehetne a műsorrend egy kicsit nézőbarátabb,értsd a népszerű darabokat akár 2-3 blokkban adva egy évad folyamán,de majd kialakul.Olyan valószínűleg nem lesz soha,hogy mindenki az általa ideálisnak tartott énekeseket lássa a színpadon.Jöhetnének korai Verdik,akár koncertszerűen,és egy évadban akár 4-5 bérletben is előadva,jöhetne sokminden,csak az a cinikus hazugságözön ne jöjjön soha többé,ami dívott akkor, amikor hajszál híján megásták a sírját az elérhető árú operanézésnek.
5367 tollnok 2015-04-09 09:55:02 [Válasz erre: 5355 Momo 2015-04-08 22:05:11]
Ok, nem azt mondta, de a műsorpolitikája nem arról tanúskodik, hogy a repertoárt is az eladhatóság szellemben állítanák össze. Ebben az évadban minden premiert megnéztem eddig - az egyetlen Haydn operát leszámítva - és nem tapasztaltam azt, hogy a lehetőségekhez képest is a lehető legtöbbet igyekeznének kihozni (és most hagyjuk is a rendezéseket, nézzük csak a szereposztásokat) egy-egy premierből, plusz a következő évadban számos olyan opera lesz műsoron, amelyekkel kapcsolatban , nagy a bizonytalanság, hogy mennyire lesz rájuk vevő a közönség: Lear, A vihar, Sly, A tündérkirálynő, Sába királynője, Szerelmi tilalom, Szentivánéji álom. Ezenkívül idén A tenor egyik előadásán se volt telt ház, ahogy A kéjenc útja előadásain se (leszámítva talán a premiert, ahol a harmadik emelet is szépen megtelt, de az írások többsége kiemelte az üres széksorokat) - A tenor és A kéjenc útja pedig szintén műsoron lesz. Szintén az általam nagyon kedvelt Britten Lukréciája kapott három előadást a Solti teremben - a 200 fős (ha jól tudom ennyi a befogadó képessége) terem egy alkalommal sem telt meg, még a földszint is tele volt üres székekkel. Nem tudom a Vérnászra hányan mentek el - nem jutottam el rá, pedig én ezt az operát is szeretem -, de 2010-ben ott voltam az előadásain és nem nagy érdeklődést mutatott iránt a közönség. Az se megoldás, ha ezeket az előadásokat beteszik bérletekbe, amiket eladnak, de az előadásra meg a bérletesek jelentős része nem jön el, mert csak a bérlet másik négy előadása érdekli őket. Tehát eltudnám fogadni, hogy a bel canto vígoperák jobb eladhatóságára hivatkozik abban az esetben, ha a műsorpolitika az egy-két ritkaság bemutatása mellett, elsősorban a jól eladható darabokat mutatná be. A Luisa Miller szemmel láthatólag érdekelte a közönséget, mégse lett repertoár darab, pedig még énekesek is lennének rá. Ha évadonként lenne egy-két kuriózum, ritkaság az még nem lenne akkora veszteség, de így ez felesleges szerintem és pazarlás. Nekem a barokk zenével sincs semmi bajom, de kétlem, hogy az új Vivaldi bemutató tömegeket vonz majd minden előadásra az Erkelbe. Ugyanakkor pl. a Bartók balettok nincsenek repertoáron, a Hunyadiből sincs magasabb előadásszám - pedig ehhez az Erkel operához még lennének énekesek és a közönség még szereti is - és még lehetne sorolni. Vagy lehetne játszani a Giocondát is - erre is lennének énekesek, talán még a közönséget is érdekelné. Dühítő ez az interjú, mert úgy éreztem hiányzik belőle az őszinteség, ezenkívül Ókovácsnak semmi önkritikája nincs, és úgy vettem ki szavaiból, hogy semmi sem érdekli csak a saját elképzeléseik. Egy jó vezető pedig nem ilyen - és ez független attól, hogy minek az élén áll. Alázattal kellene közelítenie a darabokhoz, elsősorban az énekesek, a zenészek, az énekkar érdekeit kellene néznie, hogy ne legyenek leterhelve feleslegesen, az énekesek a hangjuknak megfelelő szerepeket kapjanak, érdemeik szerint foglalkoztassák őket (az nem érdem szerint foglalkoztatás, hogy egy-két énekest agyonterhelnek, akkor se lenne az, ha az illetők világszínvonalú hanggal lennének megáldva) a rendezések pedig legalább egy átgondolt koncepció mentén épüljenek fel, még ha ez a koncepció nekem nem is tetszik. Anno Kovalik rendezésiért se rajongtam, de el tudtam őket fogadni. Biztosan nekem sincs sok mindenben igazam - én így látom. Ennek a vezetősnek a regnálása óta figyelemmel kísérve az intézmény működését, havonta több előadását megtekintve, a főigazgató nyilatkozatait, mások beszámolóit, kritikáit és egyéb írásait rendszeresen olvasva az előadásokról, a Magyar Állami Operaházról. Hevesebben reagáltam, mint kellett volna az is lehet. Ezért elnézést kérek - finomabban is fogalmazhattam volna. De ettől még ez a véleményem. Nyilván az én véleményemet nem különösebben számít, de azért leírtam és elmondtam.
Ok, nem azt mondta, de a műsorpolitikája nem arról tanúskodik, hogy a repertoárt is az eladhatóság szellemben állítanák össze. Ebben az évadban minden premiert megnéztem eddig - az egyetlen Haydn operát leszámítva - és nem tapasztaltam azt, hogy a lehetőségekhez képest is a lehető legtöbbet igyekeznének kihozni (és most hagyjuk is a rendezéseket, nézzük csak a szereposztásokat) egy-egy premierből, plusz a következő évadban számos olyan opera lesz műsoron, amelyekkel kapcsolatban , nagy a bizonytalanság, hogy mennyire lesz rájuk vevő a közönség: Lear, A vihar, Sly, A tündérkirálynő, Sába királynője, Szerelmi tilalom, Szentivánéji álom. Ezenkívül idén A tenor egyik előadásán se volt telt ház, ahogy A kéjenc útja előadásain se (leszámítva talán a premiert, ahol a harmadik emelet is szépen megtelt, de az írások többsége kiemelte az üres széksorokat) - A tenor és A kéjenc útja pedig szintén műsoron lesz. Szintén az általam nagyon kedvelt Britten Lukréciája kapott három előadást a Solti teremben - a 200 fős (ha jól tudom ennyi a befogadó képessége) terem egy alkalommal sem telt meg, még a földszint is tele volt üres székekkel. Nem tudom a Vérnászra hányan mentek el - nem jutottam el rá, pedig én ezt az operát is szeretem -, de 2010-ben ott voltam az előadásain és nem nagy érdeklődést mutatott iránt a közönség. Az se megoldás, ha ezeket az előadásokat beteszik bérletekbe, amiket eladnak, de az előadásra meg a bérletesek jelentős része nem jön el, mert csak a bérlet másik négy előadása érdekli őket. Tehát eltudnám fogadni, hogy a bel canto vígoperák jobb eladhatóságára hivatkozik abban az esetben, ha a műsorpolitika az egy-két ritkaság bemutatása mellett, elsősorban a jól eladható darabokat mutatná be. A Luisa Miller szemmel láthatólag érdekelte a közönséget, mégse lett repertoár darab, pedig még énekesek is lennének rá. Ha évadonként lenne egy-két kuriózum, ritkaság az még nem lenne akkora veszteség, de így ez felesleges szerintem és pazarlás. Nekem a barokk zenével sincs semmi bajom, de kétlem, hogy az új Vivaldi bemutató tömegeket vonz majd minden előadásra az Erkelbe. Ugyanakkor pl. a Bartók balettok nincsenek repertoáron, a Hunyadiből sincs magasabb előadásszám - pedig ehhez az Erkel operához még lennének énekesek és a közönség még szereti is - és még lehetne sorolni. Vagy lehetne játszani a Giocondát is - erre is lennének énekesek, talán még a közönséget is érdekelné. Dühítő ez az interjú, mert úgy éreztem hiányzik belőle az őszinteség, ezenkívül Ókovácsnak semmi önkritikája nincs, és úgy vettem ki szavaiból, hogy semmi sem érdekli csak a saját elképzeléseik. Egy jó vezető pedig nem ilyen - és ez független attól, hogy minek az élén áll. Alázattal kellene közelítenie a darabokhoz, elsősorban az énekesek, a zenészek, az énekkar érdekeit kellene néznie, hogy ne legyenek leterhelve feleslegesen, az énekesek a hangjuknak megfelelő szerepeket kapjanak, érdemeik szerint foglalkoztassák őket (az nem érdem szerint foglalkoztatás, hogy egy-két énekest agyonterhelnek, akkor se lenne az, ha az illetők világszínvonalú hanggal lennének megáldva) a rendezések pedig legalább egy átgondolt koncepció mentén épüljenek fel, még ha ez a koncepció nekem nem is tetszik. Anno Kovalik rendezésiért se rajongtam, de el tudtam őket fogadni. Biztosan nekem sincs sok mindenben igazam - én így látom. Ennek a vezetősnek a regnálása óta figyelemmel kísérve az intézmény működését, havonta több előadását megtekintve, a főigazgató nyilatkozatait, mások beszámolóit, kritikáit és egyéb írásait rendszeresen olvasva az előadásokról, a Magyar Állami Operaházról. Hevesebben reagáltam, mint kellett volna az is lehet. Ezért elnézést kérek - finomabban is fogalmazhattam volna. De ettől még ez a véleményem. Nyilván az én véleményemet nem különösebben számít, de azért leírtam és elmondtam.
5366 márta 2015-04-09 09:14:06
A meghallgatás ma már nem az egyetlen lehetőség. Bármely énekesről van minimum 6-8 felvétel a világhálón, többsége általában képpel. 80 %-os biztonsággal meg lehet ítélni a képességeit, és 90 %-os biztonsággal meg lehet állapítani, ha nem alkalmas egy szerepre. Ez méginkább igaz egy rendezőre. Különösen ha az adott darabot is színre állította már korábban,. Lehet tőle kérni egy komplett DVD-t, és ennek alapján nemet mondani neki.
A meghallgatás ma már nem az egyetlen lehetőség. Bármely énekesről van minimum 6-8 felvétel a világhálón, többsége általában képpel. 80 %-os biztonsággal meg lehet ítélni a képességeit, és 90 %-os biztonsággal meg lehet állapítani, ha nem alkalmas egy szerepre. Ez méginkább igaz egy rendezőre. Különösen ha az adott darabot is színre állította már korábban,. Lehet tőle kérni egy komplett DVD-t, és ennek alapján nemet mondani neki.
5365 Momo 2015-04-09 08:35:58 [Válasz erre: 5359 IVA 2015-04-09 02:54:21]
off: Igen: az az érzésem, hogy "a kevesebb, több", ahogy mondani szokták. Emellett ismerve a magyar mentalitást: az erőltetés ellenálláshoz, ellenszenvhez vezet, végül jó esély van rá, hogy kontraproduktív lesz az "igyekezet". Ezt tapasztaljuk, nap, mint nap. A mindenkori "túloldalon" is magyarok vannak, és épp olyanok, mint mi: ha megsértjük őket megbántódnak, ha erőltetünk valamit, ellenállnak. Hát ez van. :-)
off: Igen: az az érzésem, hogy "a kevesebb, több", ahogy mondani szokták. Emellett ismerve a magyar mentalitást: az erőltetés ellenálláshoz, ellenszenvhez vezet, végül jó esély van rá, hogy kontraproduktív lesz az "igyekezet". Ezt tapasztaljuk, nap, mint nap. A mindenkori "túloldalon" is magyarok vannak, és épp olyanok, mint mi: ha megsértjük őket megbántódnak, ha erőltetünk valamit, ellenállnak. Hát ez van. :-)
5364 Momo 2015-04-09 08:33:40 [Válasz erre: 5359 IVA 2015-04-09 02:54:21]
"Szerintem Ókovács Szilveszternek mint gyakorló igazgatónak nem lehet tapasztalata arról, hogy a bel canto korszakából sokkal jobban eladható a vígopera, mint a seria darabok..." :-)) Eszembe jutott, hogy azt írom, "információja", mert hát a korábbi időkből is vannak eladási statisztikák, más színházaknál (és külföldön) is vannak tapasztalatok arról, hogy mennyit bír egy-egy darab - csak aztán úgy hagytam.
"Szerintem Ókovács Szilveszternek mint gyakorló igazgatónak nem lehet tapasztalata arról, hogy a bel canto korszakából sokkal jobban eladható a vígopera, mint a seria darabok..." :-)) Eszembe jutott, hogy azt írom, "információja", mert hát a korábbi időkből is vannak eladási statisztikák, más színházaknál (és külföldön) is vannak tapasztalatok arról, hogy mennyit bír egy-egy darab - csak aztán úgy hagytam.
5363 telramund 2015-04-09 08:30:27 [Válasz erre: 5357 Momo 2015-04-09 00:24:16]
Megcáfolom,mint kívülálló fórumozó!Mint valahol régebben írtam több ezer előadást láttam.Láttam ,hogy mikor van telt ház,mikor üres félig a színház.Láttam ,amikor még a közönségnek a vastapson kívűl volt más reakciója is!Egy időben "általanáos fogyasztó" voltam azaz mindent megnéztem, mindent meghallgattam,minden énekes hangját,aki énekelt az operaházban ismertem.És ez az idő olyan hosszú,hogy akkor még Ókovács Úr meg sem született.Mindehhez még némi zenei képzettségem is van és hallásom főként! Honnan is tudná ,milyen egy átlagos előadás színvonala,ha sohasem látható az igazgatói páholyba.Egy igazgatónak nem elmondások alapján kell dolgoznia,hanem a saját tapasztalatai alapján.Mondjuk ez nem csupán Ókovács Úrra vonatkozik,hanem sajnos évtizedek óta igazgatói tendencia.A Főigazgatóság egy szolgálat.Ezt annak is kellene venni.A piár fontos,de nem kerülhet a művészet elé!
Megcáfolom,mint kívülálló fórumozó!Mint valahol régebben írtam több ezer előadást láttam.Láttam ,hogy mikor van telt ház,mikor üres félig a színház.Láttam ,amikor még a közönségnek a vastapson kívűl volt más reakciója is!Egy időben "általanáos fogyasztó" voltam azaz mindent megnéztem, mindent meghallgattam,minden énekes hangját,aki énekelt az operaházban ismertem.És ez az idő olyan hosszú,hogy akkor még Ókovács Úr meg sem született.Mindehhez még némi zenei képzettségem is van és hallásom főként! Honnan is tudná ,milyen egy átlagos előadás színvonala,ha sohasem látható az igazgatói páholyba.Egy igazgatónak nem elmondások alapján kell dolgoznia,hanem a saját tapasztalatai alapján.Mondjuk ez nem csupán Ókovács Úrra vonatkozik,hanem sajnos évtizedek óta igazgatói tendencia.A Főigazgatóság egy szolgálat.Ezt annak is kellene venni.A piár fontos,de nem kerülhet a művészet elé!
5362 IVA 2015-04-09 06:38:07 [Válasz erre: 5361 nizajemon 2015-04-09 06:31:23]
Köszönöm, kedves Nizajemon, pontosan erre gondoltam. A második meglátásodat is osztom.
Köszönöm, kedves Nizajemon, pontosan erre gondoltam. A második meglátásodat is osztom.
5361 nizajemon 2015-04-09 06:31:23 [Válasz erre: 5359 IVA 2015-04-09 02:54:21]
Az "offal" egyetértek.Egy határon túl kontraproduktív a "kardcsörtetés".Példa:már tudható,hogy a majdani Melindánál és Luciánál nem számolnak K.Klárával?Mert ha igen,úgy megértem a "mérget",ha nem,akkor egy idő után ellene dolgozik az,aki fölösen ágál.Zéta a rá jellemző finom,de azért"úgyis szóbahozom azt,amit szóba szeretnék hozni"módon kérdezett,örültem az interjúnak.
Az "offal" egyetértek.Egy határon túl kontraproduktív a "kardcsörtetés".Példa:már tudható,hogy a majdani Melindánál és Luciánál nem számolnak K.Klárával?Mert ha igen,úgy megértem a "mérget",ha nem,akkor egy idő után ellene dolgozik az,aki fölösen ágál.Zéta a rá jellemző finom,de azért"úgyis szóbahozom azt,amit szóba szeretnék hozni"módon kérdezett,örültem az interjúnak.
5360 smaragd 2015-04-09 05:22:57
Főizgazgató úrral készített -zéta- interjú meglepett. Válaszolt felvetéseinkre. Örültem neki, annak is, hogy részletesen leírtátok személyes véleményeteket a helyzetről és a cikkről. Képet is mellékeltek hozzá, ezen Főigazgató úr jól szabott öltönyben, keresztbe tett lábbal, nyitott ingben, "béklyóba zárt" kézzel, szomorú tekintettel ül egy egyszerű széken. Ez a testbeszéd kiegészíti mondandóját, ezzel a jól megválasztott képpel egységes a helyzetismertető tartalma és formája. Itt nincs mit tenni, ez van. Nagy kérdés, és ez tőle független, hogy milyen irányba halad a zenei élet. A haladás kérdése a zene területén sincs már megfogalmazva, bár maradt továbbra is ez eredeti út, a társadalmi igényre épült kifejezési forma tapasztalható. Tegnap elővettem egy kis zenetörténeti füzetet, a polgárság zenéje a XVIII. századtól...részt olvastam el, ismétlésként. Fórumtársaim, akik évtizedek óta látogatták az operaelőadásokat itthon és külföldön még átélték a nagyszerű zenei előadásokat. Operát játszottak az Operákban. Ebben nekem nem volt részem az Operaházban - kivéve néhány gyermekkori nagy élményt és Simándy fellépést - és már nem is lehet soha. Megváltozatak az idők. Gyökértelen lett minden. A vezető keze "gúzsba van kötve". Tekintete nem büszke vagy elégedett, hanem lemondó, fáradt. A zene élvezetére van társadalmi igény, a zenei rendezői kísérletekre is egyre nagyobb lesz, mert ahogyan Főigazgató úr szóhasználata is mutatja, az Operház beépült az általános, új kommunikációs stílusba, felpörgött minden, nincs idő, jön a következő. Legyen az bármi és bárki, az Operaházban is. Remélem, hogy soraimból, csakúgy mint Főigazgató úréból, a jó szándék értelmezhető. Én sem tudok kibújni a bőrömből, de a jelenlegi rendezések miatt az operai előadásokat nem tudom és nem is akarom befogadni.
Főizgazgató úrral készített -zéta- interjú meglepett. Válaszolt felvetéseinkre. Örültem neki, annak is, hogy részletesen leírtátok személyes véleményeteket a helyzetről és a cikkről. Képet is mellékeltek hozzá, ezen Főigazgató úr jól szabott öltönyben, keresztbe tett lábbal, nyitott ingben, "béklyóba zárt" kézzel, szomorú tekintettel ül egy egyszerű széken. Ez a testbeszéd kiegészíti mondandóját, ezzel a jól megválasztott képpel egységes a helyzetismertető tartalma és formája. Itt nincs mit tenni, ez van. Nagy kérdés, és ez tőle független, hogy milyen irányba halad a zenei élet. A haladás kérdése a zene területén sincs már megfogalmazva, bár maradt továbbra is ez eredeti út, a társadalmi igényre épült kifejezési forma tapasztalható. Tegnap elővettem egy kis zenetörténeti füzetet, a polgárság zenéje a XVIII. századtól...részt olvastam el, ismétlésként. Fórumtársaim, akik évtizedek óta látogatták az operaelőadásokat itthon és külföldön még átélték a nagyszerű zenei előadásokat. Operát játszottak az Operákban. Ebben nekem nem volt részem az Operaházban - kivéve néhány gyermekkori nagy élményt és Simándy fellépést - és már nem is lehet soha. Megváltozatak az idők. Gyökértelen lett minden. A vezető keze "gúzsba van kötve". Tekintete nem büszke vagy elégedett, hanem lemondó, fáradt. A zene élvezetére van társadalmi igény, a zenei rendezői kísérletekre is egyre nagyobb lesz, mert ahogyan Főigazgató úr szóhasználata is mutatja, az Operház beépült az általános, új kommunikációs stílusba, felpörgött minden, nincs idő, jön a következő. Legyen az bármi és bárki, az Operaházban is. Remélem, hogy soraimból, csakúgy mint Főigazgató úréból, a jó szándék értelmezhető. Én sem tudok kibújni a bőrömből, de a jelenlegi rendezések miatt az operai előadásokat nem tudom és nem is akarom befogadni.
5359 IVA 2015-04-09 02:54:21 [Válasz erre: 5357 Momo 2015-04-09 00:24:16]
Szerintem Ókovács Szilveszternek mint gyakorló igazgatónak nem lehet tapasztalata arról, hogy a bel canto korszakából sokkal jobban eladható a vígopera, mint a seria darabok, hiszen igazgatása alatt nem volt repertoáron a Lammermoori Lucia, sem a Boleyn Anna. A Szerelmi bájital 14 előadását pedig ebben az évadban az OperaKaland sorozatban adták, más értékesítési rendszerben, nagyon kedvező helyárakkal. Flórez áriaestje, a Lucia koncertszerű előadása és korábban a Callas emlékére rendezett, kissé szcenírozott Norma kétségtelenül a bel canto-kedvelők örömére hangzott el, de bevételi sikerük és fogadtatásuk nem vonatkoztatható el Flórez, illetve Gruberová népszerűségétől és értékelésétől. Ami pedig a Norma sikerét illeti: az Operaház csöppnyi tanulságot sem vont le belőle, nevezetesen azt, hogy most lenne kikkel műsorra tűzni a művet, legfeljebb egy-két szereplő lecserélésével. Egy-egy sztár felléptetése, egy-egy darab határon túli, vagy vidéki előadásának meghívása egy-egy alkalomra dicséretes tett – és bizony nagy gazdagság a 2011 előtti időszakok nyomorával szemben –, de ezek nem egzakt válaszok az interjúban feltett kérdésre. OFF: Azért értem is a reagálásodat, Momo, sőt, ha ráhibázom a gondolatodra, egyet is értek vele. Nem gondolom, hogy Momus írásához való hozzászólás címén a főigazgató minél durvább „kiosztása” célravezető lehet. Már egy ideje attól tartok, hogy ha kedvenceinket agresszív és sértő hangon követeljük, akár árthatunk is nekik ezzel. Hiszen polgári név és arc nélkül nem tudható, hogy csak értő vagy kevésbé értő rajongóként, vagy személyes érdekből szólunk-e itt, s ez még gyanú árnyékát is vetheti arra, akit minél többször szeretnénk a reflektor fényében látni.
Szerintem Ókovács Szilveszternek mint gyakorló igazgatónak nem lehet tapasztalata arról, hogy a bel canto korszakából sokkal jobban eladható a vígopera, mint a seria darabok, hiszen igazgatása alatt nem volt repertoáron a Lammermoori Lucia, sem a Boleyn Anna. A Szerelmi bájital 14 előadását pedig ebben az évadban az OperaKaland sorozatban adták, más értékesítési rendszerben, nagyon kedvező helyárakkal. Flórez áriaestje, a Lucia koncertszerű előadása és korábban a Callas emlékére rendezett, kissé szcenírozott Norma kétségtelenül a bel canto-kedvelők örömére hangzott el, de bevételi sikerük és fogadtatásuk nem vonatkoztatható el Flórez, illetve Gruberová népszerűségétől és értékelésétől. Ami pedig a Norma sikerét illeti: az Operaház csöppnyi tanulságot sem vont le belőle, nevezetesen azt, hogy most lenne kikkel műsorra tűzni a művet, legfeljebb egy-két szereplő lecserélésével. Egy-egy sztár felléptetése, egy-egy darab határon túli, vagy vidéki előadásának meghívása egy-egy alkalomra dicséretes tett – és bizony nagy gazdagság a 2011 előtti időszakok nyomorával szemben –, de ezek nem egzakt válaszok az interjúban feltett kérdésre. OFF: Azért értem is a reagálásodat, Momo, sőt, ha ráhibázom a gondolatodra, egyet is értek vele. Nem gondolom, hogy Momus írásához való hozzászólás címén a főigazgató minél durvább „kiosztása” célravezető lehet. Már egy ideje attól tartok, hogy ha kedvenceinket agresszív és sértő hangon követeljük, akár árthatunk is nekik ezzel. Hiszen polgári név és arc nélkül nem tudható, hogy csak értő vagy kevésbé értő rajongóként, vagy személyes érdekből szólunk-e itt, s ez még gyanú árnyékát is vetheti arra, akit minél többször szeretnénk a reflektor fényében látni.
5358 IVA 2015-04-09 00:37:48 [Válasz erre: 5356 parampampoli 2015-04-08 23:58:40]
Változik a világ: a szerecsenmosdatás mostantól elavult szókép a tények hiábavaló szépítése (reménytelen fehérítés) érzékeltetésére. Nézd meg az Aida etióp hőseit: ez is sikerült!
Változik a világ: a szerecsenmosdatás mostantól elavult szókép a tények hiábavaló szépítése (reménytelen fehérítés) érzékeltetésére. Nézd meg az Aida etióp hőseit: ez is sikerült!
5357 Momo 2015-04-09 00:24:16 [Válasz erre: 5356 parampampoli 2015-04-08 23:58:40]
a lényeg gondolom az volt, hogy "hazudik"... :-) Józan paraszti ésszel végiggondolva: Szerintem Ókovács, mint gyakorló színigazgató, több tapasztalattal bír abban a tekintetben, hogy milyen típusú darabra mennek el jobban a jegyek, mint egy-egy a kívülálló fórumozó. Emellett némi jóindulattal azt feltételezem, hogy nem akarja direkt átverni az olvasóközönséget, de lehet, hogy tévedek. Ha bárki érdemben megcáfolja, nem fogok tiltakozni.
a lényeg gondolom az volt, hogy "hazudik"... :-) Józan paraszti ésszel végiggondolva: Szerintem Ókovács, mint gyakorló színigazgató, több tapasztalattal bír abban a tekintetben, hogy milyen típusú darabra mennek el jobban a jegyek, mint egy-egy a kívülálló fórumozó. Emellett némi jóindulattal azt feltételezem, hogy nem akarja direkt átverni az olvasóközönséget, de lehet, hogy tévedek. Ha bárki érdemben megcáfolja, nem fogok tiltakozni.
5356 parampampoli 2015-04-08 23:58:40
A lényeget tekintve ugyanaz, hagyjuk a szerecsenmosdatást!
A lényeget tekintve ugyanaz, hagyjuk a szerecsenmosdatást!
5355 Momo 2015-04-08 22:05:11 [Válasz erre: 5354 tollnok 2015-04-08 21:54:30]
"Azzal is jó nagyot hazudik, amikor azt állítja, hogy a bel canto operákból csak a vígoperák kelendőek." pláne, hogy nem is ezt mondja... ...hanem azt, hogy "sokkal jobban eladható e korszakból a vígopera" - ami ugye nem ugyanaz.
"Azzal is jó nagyot hazudik, amikor azt állítja, hogy a bel canto operákból csak a vígoperák kelendőek." pláne, hogy nem is ezt mondja... ...hanem azt, hogy "sokkal jobban eladható e korszakból a vígopera" - ami ugye nem ugyanaz.
5354 tollnok 2015-04-08 21:54:30 [Válasz erre: 5353 telramund 2015-04-08 19:41:24]
Azzal is jó nagyot hazudik, amikor azt állítja, hogy a bel canto operákból csak a vígoperák kelendőek. Anno a Boleyn Annát 10 évig műsoron tudták tartani - gondolom nem üresen tátongó székeknek énekeltek a művészek. Ezenkívül érdekes, hogy a modern darabokkal kapcsolatban (amiknek nem vagyok ellenük, mert én azokat is szeretem, de tisztában vagyok vele, hogy a hétköznapi operalátogatók nem - amivel nincs semmi gond, viszont maga után vonja, hogy akkor nem csinálok egy évadban több, vagy minden évadban modern operabemutatót is - legalábbis ez a hozzáállás lenne a normális) nem zavarja, hogy a közönség többsége nem vevő rájuk és csak néhány előadás erejéig lehet elérni, hogy egy-egy előadásukon a nézőtér nagy része megteljen. Logikai ellentmondások vannak egyszerűen abban, amit összehord. Nem gondolom hosszabb távon fenn tarthatónak, hogy csak azért mert ők preferálnak darabokat nosza rajta, játssza azokat a Ház, ha meg nem fogynak a jegyek ezer forintért árulunk belépőt a földszintre vagy letereljük a harmadikról az embereket. Ez az egész egyszerűen nonszensze agymenés!
Azzal is jó nagyot hazudik, amikor azt állítja, hogy a bel canto operákból csak a vígoperák kelendőek. Anno a Boleyn Annát 10 évig műsoron tudták tartani - gondolom nem üresen tátongó székeknek énekeltek a művészek. Ezenkívül érdekes, hogy a modern darabokkal kapcsolatban (amiknek nem vagyok ellenük, mert én azokat is szeretem, de tisztában vagyok vele, hogy a hétköznapi operalátogatók nem - amivel nincs semmi gond, viszont maga után vonja, hogy akkor nem csinálok egy évadban több, vagy minden évadban modern operabemutatót is - legalábbis ez a hozzáállás lenne a normális) nem zavarja, hogy a közönség többsége nem vevő rájuk és csak néhány előadás erejéig lehet elérni, hogy egy-egy előadásukon a nézőtér nagy része megteljen. Logikai ellentmondások vannak egyszerűen abban, amit összehord. Nem gondolom hosszabb távon fenn tarthatónak, hogy csak azért mert ők preferálnak darabokat nosza rajta, játssza azokat a Ház, ha meg nem fogynak a jegyek ezer forintért árulunk belépőt a földszintre vagy letereljük a harmadikról az embereket. Ez az egész egyszerűen nonszensze agymenés!
5353 telramund 2015-04-08 19:41:24
Csak a kérdezőt sajnálom, hogy ezt a sok zagyvalékot rezzenéstelen arccal kellett végighallgatnia!Tudja Ókovács úr mit beszél?Örömmel tölt el,hogy ilyen elégedett.Én a közönség azonban-miután túléltem jó néhány korszakot- kevésbé vagyok lelkes.Én az operában pont az operát szeretem,amit nagy lelkesedéssel gyilkol agyon,hozzáértő segédlettel-mármint a gyilkoláshoz!!!!
Csak a kérdezőt sajnálom, hogy ezt a sok zagyvalékot rezzenéstelen arccal kellett végighallgatnia!Tudja Ókovács úr mit beszél?Örömmel tölt el,hogy ilyen elégedett.Én a közönség azonban-miután túléltem jó néhány korszakot- kevésbé vagyok lelkes.Én az operában pont az operát szeretem,amit nagy lelkesedéssel gyilkol agyon,hozzáértő segédlettel-mármint a gyilkoláshoz!!!!
5352 Károly 2015-04-08 12:15:03
"A legjobb énekesek énekeljenek, a legjobb karmesterek vezényeljenek!" Tudja ez mit beszél, vagy mindenkit hülyének néz? A szereposztások katasztrofálisak, egysíkúak, közepes kedvencekkel dugig tömve, karmestereink megtűrt személyek néhány előadás erejéig, vagy teljesen száműzve. Szégyen, gyalázat!
"A legjobb énekesek énekeljenek, a legjobb karmesterek vezényeljenek!" Tudja ez mit beszél, vagy mindenkit hülyének néz? A szereposztások katasztrofálisak, egysíkúak, közepes kedvencekkel dugig tömve, karmestereink megtűrt személyek néhány előadás erejéig, vagy teljesen száműzve. Szégyen, gyalázat!
5351 tollnok 2015-04-08 11:01:27 [Válasz erre: 5349 márta 2015-04-08 10:29:45]
Tökéletesen igazad van!
Tökéletesen igazad van!
5350 tollnok 2015-04-08 11:00:06
Túl sokat dobálódzik a főigazgató úr a számokkal! Nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg - ezzel kapcsolatban nem ártana vigyázó szemét a szocialista gazdaságra vetnie. Ott is a mennyiség fontosabb volt a minőségnél és az se számított, ha ócskavasat gyártunk, csak előzzük meg a nyugati világot az ipari termelésben. Ezért nem tör ki belőlem lelkesedés ezt olvasván: "Mégis, ha 2018-ra minden összejönne, 15 milliárdos mérlegfőösszeggel azt mondom, hogy a 100 millió euró alatti szubvencióval bíró, ugyanakkor bő 100 millió eurónyi saját bevétellel rendelkező Opera de Paris 25%-án leszünk finanszírozva, a teljesítmény ennek mégis a háromszorosa lesz." Igen ám, de milyen áron? Az ország egyetlen Operaházáról és a hozzátartozó második játszóhelyről van szó. Az ország egyetlenegy olyan intézményéről, amelynek főprofilja az operák, balettok, daljátékok előadása. Egy ilyen intézményben egyeduralokodóvá tenni egy rendezői irányzatot, a kukába dobni a régi rendezéseket kivétel nélkül nem jó ötlet. Egy ilyen intézménynek stílusok és megközelítések sokszínűségéről kellene szólnia és kínosan ügyelni kellene a rendezők és énekesek nívós teljesítményéra. Egy ilyen intézményben hossza előkészületeknek kellene megelőznie egy-egy bemutatót, gondos próbákkal, szakértő, a zenés színházhoz értő rendezőkkel, a lehetőségekhez képest legjobb énekesekkel. Számomra furcsa - de lehet nem látom át, hogy megy a vendégművészek szerződtetése - hogy utólag derül ki egy vezetés számára, hogy valaki nem alkalmas a meghívott szerepre. Előtte nincs zongorakíséretes meghallgatás??? Lehet naiv vagyok, de szerintem ez lenne a rendje: több jelöltet meghallgatni, akik 5-6 részletet elénekelnek az adott operából. Vagy ezt lehetetlen kivitelezni? Vagy lehetetlenség egy ilyen meghallgatás után megítélni, hogy alkalmas-e valaki mondjuk Canio szerepére vagy sem? Aztán megjegyzi az igazgató úr, hogy: "Nincs végtelen mennyiségű pénz, mint Münchenben, Bécsben, és előfordul kényszerhelyzet." - ezzel kapcsolatban nem értem: miért nem énekesekhez választanak darabot??? Na, ezzel elárulta, hogy nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos, meg a rendezők. Az énekesek másodlagosak. Majd kerítünk valakit. Egyébként pont Asszád szerepével kapcsolatban kérdeztem a szervezési osztályon a múltkor, hogy akkor most ki fogja énekelni a szerepet? Hiszen Fekete Attila visszamondta. Azt a választ kaptam, hogy Ókovács úr ezen nem szokott fennakadni és kerítenek majd egy másik énekest. Hát megnézem én azt :-). "De az nem esik ki, aki karbantartja magát, és nem vállal a kelleténél többet vagy nehezebbet operai munkája mellett, nem amortizálja le a magát. Azt a tehetséget szomorúan nézem, aki számos operaházi elfoglaltsága mellett egyszerre készül premierre Győrben és Szegeden… " - na ezen is kacag a májam! A sztárolt Kálmándi nyilván nem vállalja túl magát és Palerdi se és nincsenek gondjaik: sohasem énekelnek fáradtan, nem tűnnek szétesettnek, megviseltnek. Palerdinek a Don Giovanniban még szöveg gondjai is voltak. Menjen már el a kedves Főigazgató Úr és olykor üljön már be egy-egy hétköznapi repertoár előadásra is az agyon foglalkoztatott énekeseivel és nyissa már ki a fülét! A kritika kötete arról tanúskodik, hogy értene hozzá, képes is lenne rá, csak valamiért a gyakorlatban nem akarja alkalmazni. Hamarosan lesz új Bánk bán - félek belegondolni a rendezésbe. És ha az átdolgozás fog menni - miért nem mehetne, nem rajongok érte, de van létjogosultsága, lehet azt is játszani - akkor is marad az a gyakorlat, hogy az átdolgozók nevét, akiknek a művészi, szellemi munkája benne van a szövegkönyvben, a zenei átalakításokban, a dramaturgiai újragondolásban, majd nem szerepeltetik a színlapokon és az Operaház honlapján? Ez szerintem méltatlan az átdolgozók emlékéhez! Egészen egyszerűen nem fair velük szemben! Szakmaiatlan és pofátlan dolognak tartom - már elnézést a keményebb fogalmazásért. A Hunyadi esetében is ugyanezt gondolom! És kíváncsi leszek, hogy kifogja énekelni a Lucia permieren a címszerepet és a Bánk bán premieren Melindát. Úgy látszik a vezetőség már eldöntötte, hogy Melinda szerepe már nem Kolonits szerepe - hogy jutottak erre nem tudom és nem is érdekel, de tessék már meghallgatni a vele készült Bánk felvételeket! Gyalázat lesz, ha nem ő kapja Melindát! Plusz ha Peturnak és Tiborcnak is betesznek majd valami gyenge fiatal énekest, mert ugye a fiatalokat kell engedni érvényesülni és még lehetne sorolni! És hihetetlen, de kimeri jelenti, hogy a kormányzati elvárásokat kell kiszolgálni. Akkor elsődleges lenne a kormányzati propaganda a művészettel szemben? Ez is enyhén szólva szakmaiatlan hozzáállás. Az Erkel újranyitása, a művészek munkafeltételeinek javítási szándéka az új pórba helyekkel, a fiatalok és családok számára készített programok, a cédé kiadás pozitívumok. Ahogy az Opera felújításának szándéka is, de sajnos mindez mit sem ér, ha az intézmény falai között nincsenek színvonalas, vagy legalább a közepes szintet megütő előadások. Nem kell minden előadásnak ünnepnek és világszínvonalúnak lenni, de ha már fizetek a jegyért elvárhatom, hogy ne Palerdi szerencsétlenkedését, Rálik éles hangját, vagy Kálmándi mindig ugyanolyan színpadi jelenlétét kelljen feltétlenül elviselnem és ne legyen választási lehetőségem, hogy hallhassak egy minőségi Leporellót, Sarastrot vagy Dalandot is, hogy a kedvenc Jenufámat ne kelljen elkerülni, mert már megint csak Rálik énekeli. Steinberget meg a Par-Bajos ámokfutása után már rég száműzni kellett volna a zenekari árokból!
Túl sokat dobálódzik a főigazgató úr a számokkal! Nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg - ezzel kapcsolatban nem ártana vigyázó szemét a szocialista gazdaságra vetnie. Ott is a mennyiség fontosabb volt a minőségnél és az se számított, ha ócskavasat gyártunk, csak előzzük meg a nyugati világot az ipari termelésben. Ezért nem tör ki belőlem lelkesedés ezt olvasván: "Mégis, ha 2018-ra minden összejönne, 15 milliárdos mérlegfőösszeggel azt mondom, hogy a 100 millió euró alatti szubvencióval bíró, ugyanakkor bő 100 millió eurónyi saját bevétellel rendelkező Opera de Paris 25%-án leszünk finanszírozva, a teljesítmény ennek mégis a háromszorosa lesz." Igen ám, de milyen áron? Az ország egyetlen Operaházáról és a hozzátartozó második játszóhelyről van szó. Az ország egyetlenegy olyan intézményéről, amelynek főprofilja az operák, balettok, daljátékok előadása. Egy ilyen intézményben egyeduralokodóvá tenni egy rendezői irányzatot, a kukába dobni a régi rendezéseket kivétel nélkül nem jó ötlet. Egy ilyen intézménynek stílusok és megközelítések sokszínűségéről kellene szólnia és kínosan ügyelni kellene a rendezők és énekesek nívós teljesítményéra. Egy ilyen intézményben hossza előkészületeknek kellene megelőznie egy-egy bemutatót, gondos próbákkal, szakértő, a zenés színházhoz értő rendezőkkel, a lehetőségekhez képest legjobb énekesekkel. Számomra furcsa - de lehet nem látom át, hogy megy a vendégművészek szerződtetése - hogy utólag derül ki egy vezetés számára, hogy valaki nem alkalmas a meghívott szerepre. Előtte nincs zongorakíséretes meghallgatás??? Lehet naiv vagyok, de szerintem ez lenne a rendje: több jelöltet meghallgatni, akik 5-6 részletet elénekelnek az adott operából. Vagy ezt lehetetlen kivitelezni? Vagy lehetetlenség egy ilyen meghallgatás után megítélni, hogy alkalmas-e valaki mondjuk Canio szerepére vagy sem? Aztán megjegyzi az igazgató úr, hogy: "Nincs végtelen mennyiségű pénz, mint Münchenben, Bécsben, és előfordul kényszerhelyzet." - ezzel kapcsolatban nem értem: miért nem énekesekhez választanak darabot??? Na, ezzel elárulta, hogy nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos, meg a rendezők. Az énekesek másodlagosak. Majd kerítünk valakit. Egyébként pont Asszád szerepével kapcsolatban kérdeztem a szervezési osztályon a múltkor, hogy akkor most ki fogja énekelni a szerepet? Hiszen Fekete Attila visszamondta. Azt a választ kaptam, hogy Ókovács úr ezen nem szokott fennakadni és kerítenek majd egy másik énekest. Hát megnézem én azt :-). "De az nem esik ki, aki karbantartja magát, és nem vállal a kelleténél többet vagy nehezebbet operai munkája mellett, nem amortizálja le a magát. Azt a tehetséget szomorúan nézem, aki számos operaházi elfoglaltsága mellett egyszerre készül premierre Győrben és Szegeden… " - na ezen is kacag a májam! A sztárolt Kálmándi nyilván nem vállalja túl magát és Palerdi se és nincsenek gondjaik: sohasem énekelnek fáradtan, nem tűnnek szétesettnek, megviseltnek. Palerdinek a Don Giovanniban még szöveg gondjai is voltak. Menjen már el a kedves Főigazgató Úr és olykor üljön már be egy-egy hétköznapi repertoár előadásra is az agyon foglalkoztatott énekeseivel és nyissa már ki a fülét! A kritika kötete arról tanúskodik, hogy értene hozzá, képes is lenne rá, csak valamiért a gyakorlatban nem akarja alkalmazni. Hamarosan lesz új Bánk bán - félek belegondolni a rendezésbe. És ha az átdolgozás fog menni - miért nem mehetne, nem rajongok érte, de van létjogosultsága, lehet azt is játszani - akkor is marad az a gyakorlat, hogy az átdolgozók nevét, akiknek a művészi, szellemi munkája benne van a szövegkönyvben, a zenei átalakításokban, a dramaturgiai újragondolásban, majd nem szerepeltetik a színlapokon és az Operaház honlapján? Ez szerintem méltatlan az átdolgozók emlékéhez! Egészen egyszerűen nem fair velük szemben! Szakmaiatlan és pofátlan dolognak tartom - már elnézést a keményebb fogalmazásért. A Hunyadi esetében is ugyanezt gondolom! És kíváncsi leszek, hogy kifogja énekelni a Lucia permieren a címszerepet és a Bánk bán premieren Melindát. Úgy látszik a vezetőség már eldöntötte, hogy Melinda szerepe már nem Kolonits szerepe - hogy jutottak erre nem tudom és nem is érdekel, de tessék már meghallgatni a vele készült Bánk felvételeket! Gyalázat lesz, ha nem ő kapja Melindát! Plusz ha Peturnak és Tiborcnak is betesznek majd valami gyenge fiatal énekest, mert ugye a fiatalokat kell engedni érvényesülni és még lehetne sorolni! És hihetetlen, de kimeri jelenti, hogy a kormányzati elvárásokat kell kiszolgálni. Akkor elsődleges lenne a kormányzati propaganda a művészettel szemben? Ez is enyhén szólva szakmaiatlan hozzáállás. Az Erkel újranyitása, a művészek munkafeltételeinek javítási szándéka az új pórba helyekkel, a fiatalok és családok számára készített programok, a cédé kiadás pozitívumok. Ahogy az Opera felújításának szándéka is, de sajnos mindez mit sem ér, ha az intézmény falai között nincsenek színvonalas, vagy legalább a közepes szintet megütő előadások. Nem kell minden előadásnak ünnepnek és világszínvonalúnak lenni, de ha már fizetek a jegyért elvárhatom, hogy ne Palerdi szerencsétlenkedését, Rálik éles hangját, vagy Kálmándi mindig ugyanolyan színpadi jelenlétét kelljen feltétlenül elviselnem és ne legyen választási lehetőségem, hogy hallhassak egy minőségi Leporellót, Sarastrot vagy Dalandot is, hogy a kedvenc Jenufámat ne kelljen elkerülni, mert már megint csak Rálik énekeli. Steinberget meg a Par-Bajos ámokfutása után már rég száműzni kellett volna a zenekari árokból!
5349 márta 2015-04-08 10:29:45
Nekem az a bajon - amit zéta is jelez finoman -, hogy ebbe az operaházi tortába tényleg mérhetetlenül sokféle alapanyagot belesütnek: füstölt sonkát, vaníliát, medvehagymát, sóskát, paradicsomot, kakukkfüvet, sárkányvért, csokikrémet, 16 éves konyakkal öntik le - csak a maga a recept nincs kitalálva. Az Operának nincs arculata, jellege. Sok mindennel egyetértek, csak egyetlen mondta sincs benne, amire fölkapnám a fejemet és csettintenék. Meg azt a mondatot sose olvastam Ókovácstól: "Azt akarom, hogy az Operában a legjobb énekesek énekeljenek, a legjobb karmesterek vezényeljenek, azt akarom, hogy a legjobb előadások szülessenek meg!" Persze nem gondolom, hogy ennek az ellenkezőjére törekedne, de azt igen, hogy nem a minőség a legfontosabb. Az viszont nagyon jó, hogy emelkedett az állami támogatás. A legnagyobb baj rendezőfronton van (az egész országban), és itt sorra gyönge vendégeket hívnak külhonból is.
Nekem az a bajon - amit zéta is jelez finoman -, hogy ebbe az operaházi tortába tényleg mérhetetlenül sokféle alapanyagot belesütnek: füstölt sonkát, vaníliát, medvehagymát, sóskát, paradicsomot, kakukkfüvet, sárkányvért, csokikrémet, 16 éves konyakkal öntik le - csak a maga a recept nincs kitalálva. Az Operának nincs arculata, jellege. Sok mindennel egyetértek, csak egyetlen mondta sincs benne, amire fölkapnám a fejemet és csettintenék. Meg azt a mondatot sose olvastam Ókovácstól: "Azt akarom, hogy az Operában a legjobb énekesek énekeljenek, a legjobb karmesterek vezényeljenek, azt akarom, hogy a legjobb előadások szülessenek meg!" Persze nem gondolom, hogy ennek az ellenkezőjére törekedne, de azt igen, hogy nem a minőség a legfontosabb. Az viszont nagyon jó, hogy emelkedett az állami támogatás. A legnagyobb baj rendezőfronton van (az egész országban), és itt sorra gyönge vendégeket hívnak külhonból is.
5348 Pristaldus 2015-04-08 07:08:56
Tele van csúsztatással az interjú, és nekem az jött le, hogy saját magán kívül nem nagyon érdekli más. Az operaház itt és most az igazgatóról szól, ő a legfontosabb szereplő, nem a fellépő művészek. Válaszaiban sok a szakmaiatlan mellébeszélés.
Tele van csúsztatással az interjú, és nekem az jött le, hogy saját magán kívül nem nagyon érdekli más. Az operaház itt és most az igazgatóról szól, ő a legfontosabb szereplő, nem a fellépő művészek. Válaszaiban sok a szakmaiatlan mellébeszélés.
5347 IVA 2015-04-08 04:58:06
Köszönöm Zétának ezt a kiadós interjút. Sosem csináltam ilyent, de úgy gondolom, ez nem lehetett felhőtlen élvezet. Ókovács Szilveszter válaszait meglehetős ambivalenciával fogadom. Lehet ugyan, hogy csak egyetlenegy tartalmat tartok benne pozitívnak, s az már nem is újdonság, bár beletartozik a főigazgató ciklusának első félidejébe, de nálam olyan súllyal nyom a latban, hogy képes ellensúlyozni mindazt, amit messzemenően helytelenítek és nem is tartok hitelesnek. „Túl vagyunk (...) az Erkel újranyitásán” – erre a mondatrészre gondolok. Nem vagyok amnéziás: Ókovács Szilveszter kormánybiztosi, majd főigazgatói személye fémjelzi számomra a „felszabadulást”, helyesebben megszabadulást az Erkel Színház likvidálási tervének lidércnyomásától. Erről mint érdemről olvasni nekem mindig fontos és kellemes. A közéletben is, a kulturális életben is a divatok korát éljük. Már az új Nemzeti Színház 2008-as vezérigazgatói pályázatára érkezett dolgozatokban feltűnő volt, hogy nem egy aspiráns nemcsak a minden tekintetben kiemelt, több játszóhellyel rendelkező nagyszínház vezetését, hanem az egész magyar nyelvterület színházi életének kézben tartását akarta megpályázni. (Vagyis minél nagyobb hatalmat.) Hasonló történt a Nemzetiért 2013-ban folytatott pályázati harcban, amelyben végül olyan vezető került a színház élére, aki már addig is erős befolyást gyakorolt nyelvterületünk színházi életének jelentős hányadára. Más dolog, hogy ennek ellenére kénytelen volt szembesülni egy nagyszínház nézőterének egyes estékre szóló megtöltésének nehézségeivel is. Úgy gondolom, egy főváros két nagyszínházas zenei intézményének sem feladata szervezett módon gondoskodni az egész ország vélt vagy valós operaigényének ellátásáról – legalább is addig nem, amíg a színház nem működik legalább olyan színvonalon, mint a válság előtti évtizedekben, vagyis a XX. század második felében. Hogy a kedvezményezett fiataloknak és vidékieknek legyen is mit néziük, és az minőségi legyen! Kamarajátszásra sok alkalmas hely van a fővárosban is, országszerte is. A milliárdokhoz és a bérletezési rendszerhez nem értek, ezekhez nem szólok. De fel nem tudom fogni, miért kell 20 helyszínen játszani, amikor két, más-más szempontból nagyszerű nagyszínháza van az Operának, miért kell 33 kisebb-nagyobb premiert csinálni, amikor – balettel és daljátékkal együtt – 10-10 is gyönyörű teljesítmény lenne az Operaházban, illetve az Erkelben, ha nem sajnálnák a belevalókat. A következő idézetből kirí – és sajnos a megfogalmazott célok megvalósulása is ezt igazolja –, hogy hiányzik az átgondoltság és a szakértelem: „évek alatt, de egy cikluson belül lecseréljük az avítt repertoár nagy részét”. A teljes repertoár nem (volt) olyan avítt, hogy lecserélése ne lenne merő pazarlás. A célkitűzésben csak a szórendet kellett volna megváltoztatni: évek alatt lecseréljük a repertoár avítt részét. A kifogásolt tartalmú mondatrészletet még egyszer idézem, immár annak folytatásával, hogy megcsípjük, hol is sántít a valóságban: „évek alatt, de egy cikluson belül lecseréljük az avítt repertoár nagy részét, hogy sokkal több fiatal magyar művésznek adunk lehetőséget (nemcsak énekesnek, de alkotónak, karmesternek is)”. A folyó évad gyakorlata azt mutatja, hogy szinte csak rendezőknek és azok látványtervezőinek adnak lehetőséget ezek a lecserélések, méghozzá válogatatlanul (de inkább válogatottan) rossz, az operaművészetben dilettáns, idegen, kísérletező, divatos közhelyeket ismétlő, tehetségtelen alkotóknak. A Carmen és az Aida felújításából nyilvánvaló, nem új énekes nemzedéknek adtak lehetőséget a cserével. A Carmen esetében egy másképp silány rendezés került a nézők elé, az Aida esetében egy lényegesen rosszabb, kellemetlenebb. Arra az érdekes (és merész) kérdésre, hogy ti. ki dönt a szereposztásokról, érdekes választ kaptunk. Azért mondom érdekesnek, mert bár elhiszem, hogy a szereposztás technológiája bonyolultabb az én képzeletemben élőnél, mégsem gondolom, hogy ennyire bonyolult. Túl bonyolult ahhoz képest is, hogy mégis mennyi melléosztás csúszik bele. Nem reklamációnak szánom a kedves Interjúkészítő felé, hiszen az írás így is terjedelmes, tartalmas és nehezen emészthető falat, de az a kérdés is érdekes lenne, hogy ki és milyen szempontok szerint dönt a bemutatók, felújítások alkotóinak személyéről, kinek a felelőssége, hogy abban kapitális baklövések sorozatát látjuk. Nyilván mások is hozzá fognak szólni a maguk örömeit és sérelmeit illető kérdések–válaszok ügyében. Ezekről csak annyit jegyzek meg, hogy egy-egy korszaknak, stílusnak a repertoárban mutatkozó hiányára nem kielégítő válasz, nem meggyőző adat, hogy valami egy-két évvel ezelőtt egyszer elhangzott koncertszerűen, vagy megjelenik hordozón egy régi felvétele. Ez a fogalmak keverése, kérdés, hogy bármi összeadható-e egy mutatós összegszám érdekében. Még egy kételyemnek adok hangot: nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden pályája zenitjére került énekes tehetségét és in floribus állapotát megfelelően használja ki az Operaház... Legvégül még egy témát szóba hozok – hátha a főigazgatóval még egyszer előfordul, hogy véletlenül a fórumra téved. Döbbenten olvasom, hogy az Operaház ,Pest megye számos pontján magánraktárakban tárolja a tízmilliárdos értékű produkciós készletét hóban-fagyban, ami nem vall az állami vagyon gondos kezelésére’! Hosszú évek óta fel-felmerülő téma a fórumon, de annak ismeretében, hogy még mindig időszerű, ismét szóba hozom. Az Erkel Színházzal szemben évek óta üresen áll, az enyészet minden nemének kitéve, az egykori (eladott) MSZP-székház, valamint a közte és a Luther utcai társasház között levő másik épület. Hogy tulajdonosaik gondatlanul kezelik, az nem kifejezés erre. Az előbbi épületre a Józsefvárosi Önkormányzat kitűzött már olyan táblát, amelynek értelmében nincs jogi eszköze az üres, romos épület állapotának rendben tartatására. (Beírtam ezt már az Erkel Színház-topicba.) Nem hiszem el, hogy hosszabb távon nincs erre jogi eszköz, illetve az épületek megváltására vagy kisajátítására! Nem hiszem el, hogy az országot kormányzó és a fővárost vezető pártokkal azonos pártok irányította, különben roppant agilis és sikeres tevékenységű Józsefvárosi Önkormányzat nem találna erre eszközt, különösen annak érdekében, hogy az Operaház nagy érékű produkciós készletét, vagy annak az Erkel Színházi működést érintő részét ott tárolhassák. Ez egy mindössze józan paraszti ésszel is értékelhető konjunktúra lehetősége.
Köszönöm Zétának ezt a kiadós interjút. Sosem csináltam ilyent, de úgy gondolom, ez nem lehetett felhőtlen élvezet. Ókovács Szilveszter válaszait meglehetős ambivalenciával fogadom. Lehet ugyan, hogy csak egyetlenegy tartalmat tartok benne pozitívnak, s az már nem is újdonság, bár beletartozik a főigazgató ciklusának első félidejébe, de nálam olyan súllyal nyom a latban, hogy képes ellensúlyozni mindazt, amit messzemenően helytelenítek és nem is tartok hitelesnek. „Túl vagyunk (...) az Erkel újranyitásán” – erre a mondatrészre gondolok. Nem vagyok amnéziás: Ókovács Szilveszter kormánybiztosi, majd főigazgatói személye fémjelzi számomra a „felszabadulást”, helyesebben megszabadulást az Erkel Színház likvidálási tervének lidércnyomásától. Erről mint érdemről olvasni nekem mindig fontos és kellemes. A közéletben is, a kulturális életben is a divatok korát éljük. Már az új Nemzeti Színház 2008-as vezérigazgatói pályázatára érkezett dolgozatokban feltűnő volt, hogy nem egy aspiráns nemcsak a minden tekintetben kiemelt, több játszóhellyel rendelkező nagyszínház vezetését, hanem az egész magyar nyelvterület színházi életének kézben tartását akarta megpályázni. (Vagyis minél nagyobb hatalmat.) Hasonló történt a Nemzetiért 2013-ban folytatott pályázati harcban, amelyben végül olyan vezető került a színház élére, aki már addig is erős befolyást gyakorolt nyelvterületünk színházi életének jelentős hányadára. Más dolog, hogy ennek ellenére kénytelen volt szembesülni egy nagyszínház nézőterének egyes estékre szóló megtöltésének nehézségeivel is. Úgy gondolom, egy főváros két nagyszínházas zenei intézményének sem feladata szervezett módon gondoskodni az egész ország vélt vagy valós operaigényének ellátásáról – legalább is addig nem, amíg a színház nem működik legalább olyan színvonalon, mint a válság előtti évtizedekben, vagyis a XX. század második felében. Hogy a kedvezményezett fiataloknak és vidékieknek legyen is mit néziük, és az minőségi legyen! Kamarajátszásra sok alkalmas hely van a fővárosban is, országszerte is. A milliárdokhoz és a bérletezési rendszerhez nem értek, ezekhez nem szólok. De fel nem tudom fogni, miért kell 20 helyszínen játszani, amikor két, más-más szempontból nagyszerű nagyszínháza van az Operának, miért kell 33 kisebb-nagyobb premiert csinálni, amikor – balettel és daljátékkal együtt – 10-10 is gyönyörű teljesítmény lenne az Operaházban, illetve az Erkelben, ha nem sajnálnák a belevalókat. A következő idézetből kirí – és sajnos a megfogalmazott célok megvalósulása is ezt igazolja –, hogy hiányzik az átgondoltság és a szakértelem: „évek alatt, de egy cikluson belül lecseréljük az avítt repertoár nagy részét”. A teljes repertoár nem (volt) olyan avítt, hogy lecserélése ne lenne merő pazarlás. A célkitűzésben csak a szórendet kellett volna megváltoztatni: évek alatt lecseréljük a repertoár avítt részét. A kifogásolt tartalmú mondatrészletet még egyszer idézem, immár annak folytatásával, hogy megcsípjük, hol is sántít a valóságban: „évek alatt, de egy cikluson belül lecseréljük az avítt repertoár nagy részét, hogy sokkal több fiatal magyar művésznek adunk lehetőséget (nemcsak énekesnek, de alkotónak, karmesternek is)”. A folyó évad gyakorlata azt mutatja, hogy szinte csak rendezőknek és azok látványtervezőinek adnak lehetőséget ezek a lecserélések, méghozzá válogatatlanul (de inkább válogatottan) rossz, az operaművészetben dilettáns, idegen, kísérletező, divatos közhelyeket ismétlő, tehetségtelen alkotóknak. A Carmen és az Aida felújításából nyilvánvaló, nem új énekes nemzedéknek adtak lehetőséget a cserével. A Carmen esetében egy másképp silány rendezés került a nézők elé, az Aida esetében egy lényegesen rosszabb, kellemetlenebb. Arra az érdekes (és merész) kérdésre, hogy ti. ki dönt a szereposztásokról, érdekes választ kaptunk. Azért mondom érdekesnek, mert bár elhiszem, hogy a szereposztás technológiája bonyolultabb az én képzeletemben élőnél, mégsem gondolom, hogy ennyire bonyolult. Túl bonyolult ahhoz képest is, hogy mégis mennyi melléosztás csúszik bele. Nem reklamációnak szánom a kedves Interjúkészítő felé, hiszen az írás így is terjedelmes, tartalmas és nehezen emészthető falat, de az a kérdés is érdekes lenne, hogy ki és milyen szempontok szerint dönt a bemutatók, felújítások alkotóinak személyéről, kinek a felelőssége, hogy abban kapitális baklövések sorozatát látjuk. Nyilván mások is hozzá fognak szólni a maguk örömeit és sérelmeit illető kérdések–válaszok ügyében. Ezekről csak annyit jegyzek meg, hogy egy-egy korszaknak, stílusnak a repertoárban mutatkozó hiányára nem kielégítő válasz, nem meggyőző adat, hogy valami egy-két évvel ezelőtt egyszer elhangzott koncertszerűen, vagy megjelenik hordozón egy régi felvétele. Ez a fogalmak keverése, kérdés, hogy bármi összeadható-e egy mutatós összegszám érdekében. Még egy kételyemnek adok hangot: nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden pályája zenitjére került énekes tehetségét és in floribus állapotát megfelelően használja ki az Operaház... Legvégül még egy témát szóba hozok – hátha a főigazgatóval még egyszer előfordul, hogy véletlenül a fórumra téved. Döbbenten olvasom, hogy az Operaház ,Pest megye számos pontján magánraktárakban tárolja a tízmilliárdos értékű produkciós készletét hóban-fagyban, ami nem vall az állami vagyon gondos kezelésére’! Hosszú évek óta fel-felmerülő téma a fórumon, de annak ismeretében, hogy még mindig időszerű, ismét szóba hozom. Az Erkel Színházzal szemben évek óta üresen áll, az enyészet minden nemének kitéve, az egykori (eladott) MSZP-székház, valamint a közte és a Luther utcai társasház között levő másik épület. Hogy tulajdonosaik gondatlanul kezelik, az nem kifejezés erre. Az előbbi épületre a Józsefvárosi Önkormányzat kitűzött már olyan táblát, amelynek értelmében nincs jogi eszköze az üres, romos épület állapotának rendben tartatására. (Beírtam ezt már az Erkel Színház-topicba.) Nem hiszem el, hogy hosszabb távon nincs erre jogi eszköz, illetve az épületek megváltására vagy kisajátítására! Nem hiszem el, hogy az országot kormányzó és a fővárost vezető pártokkal azonos pártok irányította, különben roppant agilis és sikeres tevékenységű Józsefvárosi Önkormányzat nem találna erre eszközt, különösen annak érdekében, hogy az Operaház nagy érékű produkciós készletét, vagy annak az Erkel Színházi működést érintő részét ott tárolhassák. Ez egy mindössze józan paraszti ésszel is értékelhető konjunktúra lehetősége.
5346 lujza 2015-04-08 01:48:27 [Válasz erre: 5345 parampampoli 2015-04-07 23:48:26]
Nekem az jött le, hogy fütyül minden véleményre, mellébeszél és készül a 18 utáni újrázásra. De a legnagyobb vicc, hogy Anger dönt a szereposztásokról.
Nekem az jött le, hogy fütyül minden véleményre, mellébeszél és készül a 18 utáni újrázásra. De a legnagyobb vicc, hogy Anger dönt a szereposztásokról.
5345 parampampoli 2015-04-07 23:48:26
Olvasom, olvasgatom Ókovács mai interjúját... hát, kell idő a megemésztéséhez. Pár megjegyzésem lenne hozzá így első olvasatban is, de inkább majd később, alaposabban szeretném kivesézni. Addig érdeklődéssel várom, mások mit olvastak ki belőle.
Olvasom, olvasgatom Ókovács mai interjúját... hát, kell idő a megemésztéséhez. Pár megjegyzésem lenne hozzá így első olvasatban is, de inkább majd később, alaposabban szeretném kivesézni. Addig érdeklődéssel várom, mások mit olvastak ki belőle.
5344 Búbánat 2015-03-29 20:38:25 [Válasz erre: 5340 Petyus 2015-03-28 15:34:43]
De ezt a két - bel canto fogantatású - romantikus operát nemcsak az Operának kellene állandóan műsoron tartania, hanem az ország összes teátrumában - ahol operatagozat van - rendszeresen játszani kellene! Igaz, a vidéki színházak meg pláne nem dúskálnak Erkel operáinak szerepeire "termett" énekművészekben...!
De ezt a két - bel canto fogantatású - romantikus operát nemcsak az Operának kellene állandóan műsoron tartania, hanem az ország összes teátrumában - ahol operatagozat van - rendszeresen játszani kellene! Igaz, a vidéki színházak meg pláne nem dúskálnak Erkel operáinak szerepeire "termett" énekművészekben...!
5343 smaragd 2015-03-29 19:49:00 [Válasz erre: 5342 Búbánat 2015-03-29 19:01:01]
bátorkodom hozzátenni: ...és itt van a veszélyes pontja a dolognak.
bátorkodom hozzátenni: ...és itt van a veszélyes pontja a dolognak.
5342 Búbánat 2015-03-29 19:01:01 [Válasz erre: 5341 Ardelao 2015-03-28 17:09:44]
Ezzel a megállapításoddal alapvetően egyet lehet és kell érteni. Csak sokan nem akarják ezt...
Ezzel a megállapításoddal alapvetően egyet lehet és kell érteni. Csak sokan nem akarják ezt...
5341 Ardelao 2015-03-28 17:09:44
Szerintem ennek a sok vitának, kritikának (stb..) nincs sok értelme. Valakiknek ez tetszik, másoknak az. Ebben nincs semmi kivetni való. Egyet azonban ne felejtsünk el : ami Verdi az olaszoknak, Wagner a németeknek a büszkesége, és még sorolhatnám, Erkel Ferenc csak a mienk, magyaroké. Legyünk rá büszkék akkor is, ha valaki nem tartja érdemleges zeneszerzőnek. Egy magyar Operaház véleményem szerint, elképzelhetetlen Erkel operái nélkül. Azt nem állítom, hogy minden műve remekmű, de a Bánk bán-t és a Hunyadi László-t mindenképpen műsoron tartanám
Szerintem ennek a sok vitának, kritikának (stb..) nincs sok értelme. Valakiknek ez tetszik, másoknak az. Ebben nincs semmi kivetni való. Egyet azonban ne felejtsünk el : ami Verdi az olaszoknak, Wagner a németeknek a büszkesége, és még sorolhatnám, Erkel Ferenc csak a mienk, magyaroké. Legyünk rá büszkék akkor is, ha valaki nem tartja érdemleges zeneszerzőnek. Egy magyar Operaház véleményem szerint, elképzelhetetlen Erkel operái nélkül. Azt nem állítom, hogy minden műve remekmű, de a Bánk bán-t és a Hunyadi László-t mindenképpen műsoron tartanám
5340 Petyus 2015-03-28 15:34:43 [Válasz erre: 5338 Werbőczy 2015-03-28 11:35:14]
A Bánk és a Hunyadi, a két magyar alapopera megítélésem szerint sosem hiányozhatna a repertoárból. Persze, a két műhöz megfelelő énekesekre is van szükség, nehezen tudom elképzelni, hogy valamelyikben is ne állnának rendelkezésre kiváló magyar énekesek. Az már más kérdés, szabad-e egy darabot egy szereposztásban, néhány napos különbséggel négy-öt alkalommal lejátszani. Így adódhatnak olyan kellemetlen, rizikós helyzetek, amikor szinte az utolsó pillanatban kellett Bándi Jánosnak és Kolonits Klárának egy hosszú évek óta nem játszott "vegyesváltozatba". Ha a színház blokkokban gondolkodik, az előadásszámot érdemes lenne megduplázni, két szereposztásban, hogy mindig rendelkezésre álljon megfelelő helyettes. És ezt nem csak az Erkel-operára értem, hanem a többi dalműre is. Az viszont elgondolkodtató, hogy a Bánk és a Hunyadi miért kap olyan kevés előadásszámot, pedig nemzeti operajátszásunk két művét szerintem folyamatosan repertoáron kellene tartani.
A Bánk és a Hunyadi, a két magyar alapopera megítélésem szerint sosem hiányozhatna a repertoárból. Persze, a két műhöz megfelelő énekesekre is van szükség, nehezen tudom elképzelni, hogy valamelyikben is ne állnának rendelkezésre kiváló magyar énekesek. Az már más kérdés, szabad-e egy darabot egy szereposztásban, néhány napos különbséggel négy-öt alkalommal lejátszani. Így adódhatnak olyan kellemetlen, rizikós helyzetek, amikor szinte az utolsó pillanatban kellett Bándi Jánosnak és Kolonits Klárának egy hosszú évek óta nem játszott "vegyesváltozatba". Ha a színház blokkokban gondolkodik, az előadásszámot érdemes lenne megduplázni, két szereposztásban, hogy mindig rendelkezésre álljon megfelelő helyettes. És ezt nem csak az Erkel-operára értem, hanem a többi dalműre is. Az viszont elgondolkodtató, hogy a Bánk és a Hunyadi miért kap olyan kevés előadásszámot, pedig nemzeti operajátszásunk két művét szerintem folyamatosan repertoáron kellene tartani.
