507 miketyson 2006-02-23 09:17:22
Huh, ez a BFZ-beszámoló nem éppen stílusbravúr.
Huh, ez a BFZ-beszámoló nem éppen stílusbravúr.
505 tépé 2006-02-21 19:04:19 [Válasz erre: 504 eccerű 2006-02-21 16:31:36]
És Lang Lang írt Fáyról? :-)
És Lang Lang írt Fáyról? :-)
504 eccerű 2006-02-21 16:31:36
Fáy is írt az [url]http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0607&article=2006-0220-0934-16CMFP;ÉS[/url]ben a Lang Lang lemezről.
Fáy is írt az [url]http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0607&article=2006-0220-0934-16CMFP;ÉS[/url]ben a Lang Lang lemezről.
503 eccerű 2006-01-23 21:34:35 [Válasz erre: 502 Tóth Péter 2006-01-23 19:52:10]
Én most a \"kiemelt\" kórusokra gondoltam, amelyeknek vannak fizetõs koncertjeik, és jelennek meg lemezeik. Tudom, hogy igazán jól a színpadi, utána a szimfonikus mûvek jövedelmeznek, de sok kicsi sokra megy.
Én most a \"kiemelt\" kórusokra gondoltam, amelyeknek vannak fizetõs koncertjeik, és jelennek meg lemezeik. Tudom, hogy igazán jól a színpadi, utána a szimfonikus mûvek jövedelmeznek, de sok kicsi sokra megy.
502 Tóth Péter 2006-01-23 19:52:10 [Válasz erre: 501 eccerű 2006-01-23 19:29:27]
Akkor azt is tudod, hogy jogdíjat csak abból kap a szerző, amit befizetnek azok, akiknek bevételük volt a felhasználásból. A kórusok - mivel nincs jegybevételük - gyakorlatilag nem fizetnek jogdíjat. Jogdíj jöhet persze a lemezek és a rádió közvetítések után. Ezek mértéke - éppen azért mert \"csak\" kórusműről van szó - igen kicsi.
Akkor azt is tudod, hogy jogdíjat csak abból kap a szerző, amit befizetnek azok, akiknek bevételük volt a felhasználásból. A kórusok - mivel nincs jegybevételük - gyakorlatilag nem fizetnek jogdíjat. Jogdíj jöhet persze a lemezek és a rádió közvetítések után. Ezek mértéke - éppen azért mert \"csak\" kórusműről van szó - igen kicsi.
501 eccerű 2006-01-23 19:29:27 [Válasz erre: 496 kétked 2006-01-22 14:21:39]
Kell az a kis (?) jogdíj a nyugdíj mellé. Nem mintha a kórusok nem énekelnék állandóan a darabjait...
Kell az a kis (?) jogdíj a nyugdíj mellé. Nem mintha a kórusok nem énekelnék állandóan a darabjait...
499 Köcsög 2006-01-23 08:11:00 [Válasz erre: 498 kétked 2006-01-22 20:24:40]
Látod, ilyen egy jó fiú.... >:-))))
Látod, ilyen egy jó fiú.... >:-))))
498 kétked 2006-01-22 20:24:40 [Válasz erre: 497 kapa 2006-01-22 17:08:26]
El is szégyeltem magamat, csak föltünő, hogy akármelyik zenekart is dirigálja (Rádió, szombathelyi, debreceni), mindig beveszi a műsorba az apja szerzeményeit. Ha jók, akkor más miért nem?
El is szégyeltem magamat, csak föltünő, hogy akármelyik zenekart is dirigálja (Rádió, szombathelyi, debreceni), mindig beveszi a műsorba az apja szerzeményeit. Ha jók, akkor más miért nem?
497 kapa 2006-01-22 17:08:26 [Válasz erre: 496 kétked 2006-01-22 14:21:39]
Ha a fia nem dirigálná, akkor meg azért szólnál, hogy milyen ember az ilyen.
Ha a fia nem dirigálná, akkor meg azért szólnál, hogy milyen ember az ilyen.
496 kétked 2006-01-22 14:21:39
Hogy van az, hogy Kocsár Miklós zenekari műveket szinte kizárólag K. Balázs dirigálásával lehet hallani?
Hogy van az, hogy Kocsár Miklós zenekari műveket szinte kizárólag K. Balázs dirigálásával lehet hallani?
495 Heiner Lajos 2006-01-20 22:45:29 [Válasz erre: 494 dreboot 2006-01-20 19:36:22]
megkáposztástalaníthatatlanságaitoknak
megkáposztástalaníthatatlanságaitoknak
494 dreboot 2006-01-20 19:36:22 [Válasz erre: 493 janomano 2006-01-19 22:07:15]
versenyzongorabillentyűsorkorcsolyaélezőmestervizsgabiztosanelmaradhatatlankadt:-)
versenyzongorabillentyűsorkorcsolyaélezőmestervizsgabiztosanelmaradhatatlankadt:-)
493 janomano 2006-01-19 22:07:15 [Válasz erre: 492 Heiner Lajos 2006-01-19 21:12:58]
zongorabillenytyűsorkorcsolyaélezőmestervizsga
zongorabillenytyűsorkorcsolyaélezőmestervizsga
492 Heiner Lajos 2006-01-19 21:12:58 [Válasz erre: 491 érdeklődő 2006-01-19 21:05:25]
Kedves Érdeklődő, Én csak - mutatis mutandis - a zongorabillentyűsor - bocs\', ez többszörösen összetett szó, és több, mint hat szótag, tehát valahol választani kéne, de nem ilyenkortájt - középső tartományában mozgó hangját. De azt mondják, jól játszik, minden műfajban.
Kedves Érdeklődő, Én csak - mutatis mutandis - a zongorabillentyűsor - bocs\', ez többszörösen összetett szó, és több, mint hat szótag, tehát valahol választani kéne, de nem ilyenkortájt - középső tartományában mozgó hangját. De azt mondják, jól játszik, minden műfajban.
491 érdeklődő 2006-01-19 21:05:25 [Válasz erre: 485 Heiner Lajos 2006-01-09 15:33:28]
Kedves Heiner Lajos, Te hallottad? Jól játszott? Biztosan, ha szóba hoztad a nevét. Írjál valamit róla
Kedves Heiner Lajos, Te hallottad? Jól játszott? Biztosan, ha szóba hoztad a nevét. Írjál valamit róla
490 tandem 2006-01-10 00:32:24 [Válasz erre: 488 eszbe 2006-01-09 21:10:36]
Milánóban lesz koncertje még januárban, kicsit titokzatos, de nagyon júl zongorázik
Milánóban lesz koncertje még januárban, kicsit titokzatos, de nagyon júl zongorázik
489 Heiner Lajos 2006-01-09 21:20:42 [Válasz erre: 486 -zéta- 2006-01-09 20:20:29]
Hát, igen, és nem. De zömében igen. Azért Szerinted Warren vagy Svéd az Álarcosbálban? Warren, Svéd vagy Gobbi a Toscaban? (Persze itt nem Svéd rádiós felvételére, hanem az élő Met-esre gondolok). Amúgy: Warren állítólag alig tudott játszani a színpadon, Gobbi nagyon (ld. Rigoletto-film). Mégis, két külön karakter (azért citálom kettőjük lemezeit alább, mert az 1950-es években ők voltak a Fachjukban a két etalon): tehát komplett stúdiófelvételekről. Rigoletto: mindkettőjük. Tosca: mindkettőjük. Aida: mindkettőjük. Trovatore: Warren (de 2x.) Traviata: Warren. Nabucco: Gobbi. Forza: Warren. Falstaff: Gobbi. Otello: Gobbi. Macbeth: Warren. És folytathatni lehetni, ismét hangsúlyozva, hogy \"kereskedelmi\" lemezekről van szó (Warren Falstaffját egy változatban - Cellini dir. - ismerem, a Reinerest megígérték).
Hát, igen, és nem. De zömében igen. Azért Szerinted Warren vagy Svéd az Álarcosbálban? Warren, Svéd vagy Gobbi a Toscaban? (Persze itt nem Svéd rádiós felvételére, hanem az élő Met-esre gondolok). Amúgy: Warren állítólag alig tudott játszani a színpadon, Gobbi nagyon (ld. Rigoletto-film). Mégis, két külön karakter (azért citálom kettőjük lemezeit alább, mert az 1950-es években ők voltak a Fachjukban a két etalon): tehát komplett stúdiófelvételekről. Rigoletto: mindkettőjük. Tosca: mindkettőjük. Aida: mindkettőjük. Trovatore: Warren (de 2x.) Traviata: Warren. Nabucco: Gobbi. Forza: Warren. Falstaff: Gobbi. Otello: Gobbi. Macbeth: Warren. És folytathatni lehetni, ismét hangsúlyozva, hogy \"kereskedelmi\" lemezekről van szó (Warren Falstaffját egy változatban - Cellini dir. - ismerem, a Reinerest megígérték).
488 eszbe 2006-01-09 21:10:36 [Válasz erre: 482 érdeklődő 2006-01-09 14:10:01]
Nekem volt kollegám 1 évig, - mint korrepetitor - ebben a minőségében nem mutatott semmi kiugrót, se jót, se rosszat.
Nekem volt kollegám 1 évig, - mint korrepetitor - ebben a minőségében nem mutatott semmi kiugrót, se jót, se rosszat.
487 kapa 2006-01-09 20:21:42 [Válasz erre: 484 Heiner Lajos 2006-01-09 15:32:18]
Ez lehet értelmezés is!!! :-)
Ez lehet értelmezés is!!! :-)
486 -zéta- 2006-01-09 20:20:29 [Válasz erre: 484 Heiner Lajos 2006-01-09 15:32:18]
Jaj, hát BÁRKIT összehasonlítani Warrennel Macegés, olyan csoda csak egyszer fordulhatott elő.
Jaj, hát BÁRKIT összehasonlítani Warrennel Macegés, olyan csoda csak egyszer fordulhatott elő.
485 Heiner Lajos 2006-01-09 15:33:28
Hallotta valaki György Évát zongorázni?
Hallotta valaki György Évát zongorázni?
484 Heiner Lajos 2006-01-09 15:32:18 [Válasz erre: 475 Búbánat 2005-11-23 15:35:32]
Számomra MacNeil éneklése, bocs\' a rossz szóviccért, mindig Macegés. Érdemes összevetni két Rigoletto-felvétel egy-egy részletét, azt a jelenetet, amkor (Verdi által amúgy emlékezetem szerint nem előírva) Rigoletto Gilda elrablása után szólítgatja lányát. Cellini, 1949, Warren: egy őrjöngő apa. Molinari-Pradelli, 1967, MacNeil: mintha a kutyáját hívogatná.
Számomra MacNeil éneklése, bocs\' a rossz szóviccért, mindig Macegés. Érdemes összevetni két Rigoletto-felvétel egy-egy részletét, azt a jelenetet, amkor (Verdi által amúgy emlékezetem szerint nem előírva) Rigoletto Gilda elrablása után szólítgatja lányát. Cellini, 1949, Warren: egy őrjöngő apa. Molinari-Pradelli, 1967, MacNeil: mintha a kutyáját hívogatná.
483 -zéta- 2006-01-09 14:34:10 [Válasz erre: 482 érdeklődő 2006-01-09 14:10:01]
Tavaly végezte a Zeneakadémiát. Jan.24-én Poulenc két zongorás versenyművét adja elő a Nemzeti Hangversenyteremben, vez. Pál Tamás.
Tavaly végezte a Zeneakadémiát. Jan.24-én Poulenc két zongorás versenyművét adja elő a Nemzeti Hangversenyteremben, vez. Pál Tamás.
482 érdeklődő 2006-01-09 14:10:01
nem jelent meg ugyan kritiks róla, de én szeretnék egy jan. 7-i koncertről írni amely a Nádor-teremben volt, s ahová én véletlenül betévedtem. Egy vonzó fiatal lány zongorázott, Zalánki Rita, a Chopin b-moll scherzo egyszerűen fantasztikus volt. Játszott egy jó Lisztet is.Ki tud róla valamit?
nem jelent meg ugyan kritiks róla, de én szeretnék egy jan. 7-i koncertről írni amely a Nádor-teremben volt, s ahová én véletlenül betévedtem. Egy vonzó fiatal lány zongorázott, Zalánki Rita, a Chopin b-moll scherzo egyszerűen fantasztikus volt. Játszott egy jó Lisztet is.Ki tud róla valamit?
481 Sesto 2005-12-07 18:03:35 [Válasz erre: 477 Orfeusz 2005-12-07 11:47:19]
...tévedés kérem: a fekete piacon közel 3000 Euro-s(!) tarifa is létezett, s mindez egy Nyetrebko-ért?!-na persze az emberi hülyeségnek és a sznobizmusnak határa sosem volt és nem is lesz! :-(
...tévedés kérem: a fekete piacon közel 3000 Euro-s(!) tarifa is létezett, s mindez egy Nyetrebko-ért?!-na persze az emberi hülyeségnek és a sznobizmusnak határa sosem volt és nem is lesz! :-(
480 kapa 2005-12-07 17:56:43
Ja, és ez nem vicc!!
Ja, és ez nem vicc!!
479 kapa 2005-12-07 17:56:27 [Válasz erre: 476 Orfeusz 2005-12-07 11:46:07]
Én meg azzal, hogy akkor más társaságban a helyed:-))
Én meg azzal, hogy akkor más társaságban a helyed:-))
478 yeti 2005-12-07 13:00:48 [Válasz erre: 476 Orfeusz 2005-12-07 11:46:07]
Ugye a hozzászólásod csak egy rossz vicc? avagy vélemény van ilyen is, meg olyan is. Viszont a cikk nagyon ötletes.
Ugye a hozzászólásod csak egy rossz vicc? avagy vélemény van ilyen is, meg olyan is. Viszont a cikk nagyon ötletes.
477 Orfeusz 2005-12-07 11:47:19
Annyi egyébként igaz a sztoriból, hogy állítólag erre a Traviata előadásra 1000 euros fekete jegyeket is árultak.
Annyi egyébként igaz a sztoriból, hogy állítólag erre a Traviata előadásra 1000 euros fekete jegyeket is árultak.
476 Orfeusz 2005-12-07 11:46:07
Ez a Traviata beszámoló úgye csak egy rossz vicc? Mert ami az énekesek méltatását illeti.. Hampson jó Germontként? Ez komoly? Netrebkot illetően már sokszor kifejtettem véleményemet. Villazon nem rossz, talán csak ezzel tudok egyetérteni.
Ez a Traviata beszámoló úgye csak egy rossz vicc? Mert ami az énekesek méltatását illeti.. Hampson jó Germontként? Ez komoly? Netrebkot illetően már sokszor kifejtettem véleményemet. Villazon nem rossz, talán csak ezzel tudok egyetérteni.
475 Búbánat 2005-11-23 15:35:32
Érintőlegesen alább szóba került a MET 1977-es Rigolettó produkciója,annak is a Cornell MacNeil által megformált címszerepe. Ehhez kapcsolódik az alábbi gondolatmenetem, amivel természetesen nem kell egyetérteni. Amikor megjelent a szóban forgó MET-Rigoletto- DVD a piacon, kitörő örömmel fogadtam. Nagy várakozás élt bennem, hiszen előzetesen tudtam a neves énekesekről (MacNeil, Domingo, Cotrubas), információkkal rendelkeztem a grandiózus, festői díszlet-együttesről, a színpadi rendezés úgymond konzervatív koncepciójának előtérbe helyezéséről stb. MacNeilre nem először csodálkoztam rá. A rádióban sok régi lemezfelvételének részleteit hallgattam, ismertem hangjának jellegzetes orgánumát és szerepeitől függően hol líraira vett, hol drámai baritonja karakterét. Vagy láthattam Zeffirrelli Traviata-filmjében, amelyben - bevallom - a joviális Germont-papaként sem hangban, sem színészileg nem tett rám különösebb benyomást. Lírai baritonját távolállónak, idegennek éreztem ide. Szerintem, a rendező erős kontrolja nem hagyta igazán kibontakozni, s ez hangja erős korlátjaiban is megmutatkozott. De az öt évvel korábbi Rigolettójában meg itt a másik véglet: túlkarikírozta a bohócot. A rendezői koncepció értelmezése számomra rávilágított ennek mibenlétére, s szerintem – túl a rendezői utasításokon – ehhez a megközelítéshez igazította a hangi megformálást. Talán nem szerencsésen, elővette tarsolyából a régi – már akkor sem túl eredeti – panelelemeket, frázisokat, és a MET színpadára alkalmazva ebbe a produkcióba plántálta azokat. Talán nem ártott volna elszakadnia a régi – hangbéli - sztereotípiáktól, de amondó vagyok: a külsőleg kétarcú (de tudjuk, belül lélek csak egy van, az nem váltogatható, cserélgethető) apa szélsőséges, kontrasztos megfogalmazása, amihez a durva, olykor nyers, szinte verista színezetűre felturbózott hang és színpadi játék párosult, számomra - bármily furcsa - a magam vadromantikus módján, a helyén értékelem, és dicsérem őt. Egészében - nem kiemelve az operából részeket - egy élvezhető, átélhető, megérthető, a partnerekkel együtt játszó, együtt énekelő, együtt lélegző Rigoletto - apa-figurát láttam tőle, és bizony, a szó pozitív értelmében szíven ütött. Nem tehetek róla. Én így látom, így érzem. A hang ereje még nincs foszlányokban, a magasságok karcosságuk ellenére megvannak, a dinamikai fokozatokkal nem él vissza. A külsőségeket behatárolja a hercegi palota belső miliője, az udvari talpnyalók, léhűtők, a szenvtelen, mások sorsa iránt érzéketlen és közönyös, csupán az élvezeteknek hódoló udvaroncok serege, amelyben a gonosznak, elvtelennek mutatkozó, de kiszolgáltatott Rigolettót alakító MacNeil csúfondárosra, hízelgőre vagy képmutatóra veszi a figurát. Ehhez járul az éneklése, amely nála a drámai szituációkhoz jól illeszkedő szenvedélyes, harsány, olykor szenvedést, könyörgést kifejező érzelmes tónusokban nyilvánul meg. Ennek kontrasztjaként ott vannak a bensőséges, a lánya felé irányuló aggódó apai szeretetnek, a féltésnek kicsorduló érzelmekkel telitett jelenetei, amelyeket ugyancsak nagyon hatásvadászó, mondhatnám szélsőséges, túlzott gesztusok kifejezésével old meg az énekes. A probléma az, hogy ennek a gyengédebb, érzelmesebb lelkületnek nincs nyoma a lányához forduló apa áriájában, a duettekben MacNeil interpretációjában. A hangszín továbbra is egysíkú, bár vigyáz arra, hogy a hangja ne legyen közönségesen durva és préselt, ami bent a palota termeiben még helyénvaló, és az adott szituációban jól ellenpontozza például az egybegyűlt udvaroncok és a herceg visszhangját, reagálását a Monterone első megjelenése kiváltotta sokkszerű élménynek. A színpadi alakítása, játéka a dalműben egészében véve jól tükrözi azt, hogy honnan érkezett az opera világába MacNeil: tudni illik, a Brodwayon kezdte el az énekesi-színészi pályáját, tehát innen eredeztethető az átlag operaénekesekétől eltérő és jobban dimenzionált színészi- és karikírozói- és még idősebb korában is megmaradt állóképessége. Nem csoda, hogy az ott megszerzett tudást, ismereteket fölényesen alkalmazni tudja az operaszerep igényelte követelményekhez. Hogy esetleg már idejétmúlt gesztusokkal operál, hogy a hangja 1977-ben már nem teljesen intakt, néhol már fáradtnak, ásatagnak tűnik, az egy dolog. De ahogy ahogy frazeál, ahogy a legátóit \"megcsinálja\", ahogy ütemet vált, ahogy alulról építkezve felkapaszkodik a magaslatokra, miközben egy pillanatig sem felejtkezik el arról, hogy nincs helye az öncélú magamutogatásnak, hiszen ott a színpadon csapatmunka zajlik. A lényeg, hogy a Verdi zenéje megkívánta kifejező, érzelemgazdag színeivel nem marad adósunk. MacNeil Rigolettója magán viseli a romantika világára jellemző stílust, módszereket, melyeket jól ötvözi a színpadi rutinból és saját eszköztárából származó kipróbált elemekkel - a teatralitás árnyalt hangsúlyozása szándékával. A hatás számomra elementáris. A vehemensre vett figura és a torokból kicsiholt énekhang összhangja véleményem szerint úgy jó, ahogy van.
Érintőlegesen alább szóba került a MET 1977-es Rigolettó produkciója,annak is a Cornell MacNeil által megformált címszerepe. Ehhez kapcsolódik az alábbi gondolatmenetem, amivel természetesen nem kell egyetérteni. Amikor megjelent a szóban forgó MET-Rigoletto- DVD a piacon, kitörő örömmel fogadtam. Nagy várakozás élt bennem, hiszen előzetesen tudtam a neves énekesekről (MacNeil, Domingo, Cotrubas), információkkal rendelkeztem a grandiózus, festői díszlet-együttesről, a színpadi rendezés úgymond konzervatív koncepciójának előtérbe helyezéséről stb. MacNeilre nem először csodálkoztam rá. A rádióban sok régi lemezfelvételének részleteit hallgattam, ismertem hangjának jellegzetes orgánumát és szerepeitől függően hol líraira vett, hol drámai baritonja karakterét. Vagy láthattam Zeffirrelli Traviata-filmjében, amelyben - bevallom - a joviális Germont-papaként sem hangban, sem színészileg nem tett rám különösebb benyomást. Lírai baritonját távolállónak, idegennek éreztem ide. Szerintem, a rendező erős kontrolja nem hagyta igazán kibontakozni, s ez hangja erős korlátjaiban is megmutatkozott. De az öt évvel korábbi Rigolettójában meg itt a másik véglet: túlkarikírozta a bohócot. A rendezői koncepció értelmezése számomra rávilágított ennek mibenlétére, s szerintem – túl a rendezői utasításokon – ehhez a megközelítéshez igazította a hangi megformálást. Talán nem szerencsésen, elővette tarsolyából a régi – már akkor sem túl eredeti – panelelemeket, frázisokat, és a MET színpadára alkalmazva ebbe a produkcióba plántálta azokat. Talán nem ártott volna elszakadnia a régi – hangbéli - sztereotípiáktól, de amondó vagyok: a külsőleg kétarcú (de tudjuk, belül lélek csak egy van, az nem váltogatható, cserélgethető) apa szélsőséges, kontrasztos megfogalmazása, amihez a durva, olykor nyers, szinte verista színezetűre felturbózott hang és színpadi játék párosult, számomra - bármily furcsa - a magam vadromantikus módján, a helyén értékelem, és dicsérem őt. Egészében - nem kiemelve az operából részeket - egy élvezhető, átélhető, megérthető, a partnerekkel együtt játszó, együtt énekelő, együtt lélegző Rigoletto - apa-figurát láttam tőle, és bizony, a szó pozitív értelmében szíven ütött. Nem tehetek róla. Én így látom, így érzem. A hang ereje még nincs foszlányokban, a magasságok karcosságuk ellenére megvannak, a dinamikai fokozatokkal nem él vissza. A külsőségeket behatárolja a hercegi palota belső miliője, az udvari talpnyalók, léhűtők, a szenvtelen, mások sorsa iránt érzéketlen és közönyös, csupán az élvezeteknek hódoló udvaroncok serege, amelyben a gonosznak, elvtelennek mutatkozó, de kiszolgáltatott Rigolettót alakító MacNeil csúfondárosra, hízelgőre vagy képmutatóra veszi a figurát. Ehhez járul az éneklése, amely nála a drámai szituációkhoz jól illeszkedő szenvedélyes, harsány, olykor szenvedést, könyörgést kifejező érzelmes tónusokban nyilvánul meg. Ennek kontrasztjaként ott vannak a bensőséges, a lánya felé irányuló aggódó apai szeretetnek, a féltésnek kicsorduló érzelmekkel telitett jelenetei, amelyeket ugyancsak nagyon hatásvadászó, mondhatnám szélsőséges, túlzott gesztusok kifejezésével old meg az énekes. A probléma az, hogy ennek a gyengédebb, érzelmesebb lelkületnek nincs nyoma a lányához forduló apa áriájában, a duettekben MacNeil interpretációjában. A hangszín továbbra is egysíkú, bár vigyáz arra, hogy a hangja ne legyen közönségesen durva és préselt, ami bent a palota termeiben még helyénvaló, és az adott szituációban jól ellenpontozza például az egybegyűlt udvaroncok és a herceg visszhangját, reagálását a Monterone első megjelenése kiváltotta sokkszerű élménynek. A színpadi alakítása, játéka a dalműben egészében véve jól tükrözi azt, hogy honnan érkezett az opera világába MacNeil: tudni illik, a Brodwayon kezdte el az énekesi-színészi pályáját, tehát innen eredeztethető az átlag operaénekesekétől eltérő és jobban dimenzionált színészi- és karikírozói- és még idősebb korában is megmaradt állóképessége. Nem csoda, hogy az ott megszerzett tudást, ismereteket fölényesen alkalmazni tudja az operaszerep igényelte követelményekhez. Hogy esetleg már idejétmúlt gesztusokkal operál, hogy a hangja 1977-ben már nem teljesen intakt, néhol már fáradtnak, ásatagnak tűnik, az egy dolog. De ahogy ahogy frazeál, ahogy a legátóit \"megcsinálja\", ahogy ütemet vált, ahogy alulról építkezve felkapaszkodik a magaslatokra, miközben egy pillanatig sem felejtkezik el arról, hogy nincs helye az öncélú magamutogatásnak, hiszen ott a színpadon csapatmunka zajlik. A lényeg, hogy a Verdi zenéje megkívánta kifejező, érzelemgazdag színeivel nem marad adósunk. MacNeil Rigolettója magán viseli a romantika világára jellemző stílust, módszereket, melyeket jól ötvözi a színpadi rutinból és saját eszköztárából származó kipróbált elemekkel - a teatralitás árnyalt hangsúlyozása szándékával. A hatás számomra elementáris. A vehemensre vett figura és a torokból kicsiholt énekhang összhangja véleményem szerint úgy jó, ahogy van.
474 kalahari 2005-11-23 15:23:13 [Válasz erre: 473 Koca 2005-11-23 14:55:24]
Ha nem hívnak Amnerisnek vagy Aidának, akkor ez nem is oly\' nagy probléma... :-)
Ha nem hívnak Amnerisnek vagy Aidának, akkor ez nem is oly\' nagy probléma... :-)
473 Koca 2005-11-23 14:55:24 [Válasz erre: 472 kalahari 2005-11-23 14:16:09]
RÖFF Nos,én például még egyszer sem tudtam beleszeretni Radamesbe, amikor először bejött egy nagy has, utána Bándi Jani RÖFF
RÖFF Nos,én például még egyszer sem tudtam beleszeretni Radamesbe, amikor először bejött egy nagy has, utána Bándi Jani RÖFF
472 kalahari 2005-11-23 14:16:09 [Válasz erre: 471 Koca 2005-11-23 14:13:11]
Lelkesen várom, hogy mikor reklamálsz kövér férfiénekesek miatt...
Lelkesen várom, hogy mikor reklamálsz kövér férfiénekesek miatt...
471 Koca 2005-11-23 14:13:11 [Válasz erre: 468 kalahari 2005-11-23 14:02:39]
RÖFF És tessék megérteni,hogy az opera SZÍNHÁZ is! RÖFF
RÖFF És tessék megérteni,hogy az opera SZÍNHÁZ is! RÖFF
470 Koca 2005-11-23 14:12:14 [Válasz erre: 468 kalahari 2005-11-23 14:02:39]
RÖFF Vagy hallgassunk CD-t! RÖFF
RÖFF Vagy hallgassunk CD-t! RÖFF
469 Koca 2005-11-23 14:11:38 [Válasz erre: 468 kalahari 2005-11-23 14:02:39]
RÖFF Akkor menjünk koncertre! RÖFF
RÖFF Akkor menjünk koncertre! RÖFF
468 kalahari 2005-11-23 14:02:39 [Válasz erre: 465 Koca 2005-11-23 12:19:15]
Rátapintottál a lényegre: a zenei produkciót kellene értékelni.
Rátapintottál a lényegre: a zenei produkciót kellene értékelni.
467 Koca 2005-11-23 12:37:33 [Válasz erre: 466 dreboot 2005-11-23 12:27:04]
RÖFF Hú!Biztos meggazdagodás: \"Zsírleszívást vállalok! Operaénekesnők előnyben!!! RÖFF
RÖFF Hú!Biztos meggazdagodás: \"Zsírleszívást vállalok! Operaénekesnők előnyben!!! RÖFF
466 dreboot 2005-11-23 12:27:04 [Válasz erre: 465 Koca 2005-11-23 12:19:15]
Keressünk: Plasztikai zenészt? Ma már +fizethető a szili kontúr:-)))
Keressünk: Plasztikai zenészt? Ma már +fizethető a szili kontúr:-)))
465 Koca 2005-11-23 12:19:15
RÖFF Az opera komplex műfajához igenis szükséges az illúziókeltő megjelenés.Aki ezért a saját lehetőségein belül nem tesz meg mindent,az nem elég elhivatott. És mielőtt felsorolnátok még néhány kövér sztárt,megismétlem: egészen különleges hangi produkciót kell ahhoz nyújtani,hogy elnézhessük az oda nem illő megjelenést! RÖFF
RÖFF Az opera komplex műfajához igenis szükséges az illúziókeltő megjelenés.Aki ezért a saját lehetőségein belül nem tesz meg mindent,az nem elég elhivatott. És mielőtt felsorolnátok még néhány kövér sztárt,megismétlem: egészen különleges hangi produkciót kell ahhoz nyújtani,hogy elnézhessük az oda nem illő megjelenést! RÖFF
464 Koca 2005-11-23 12:11:53 [Válasz erre: 462 kalahari 2005-11-23 11:24:35]
RÖFF Én nem viccelődöm, ez komoly kérdés. Pavarotti 40 évvel ezelőtt lett \"Pavarotti\",amikor még sokkal kevésbé számított a külső. Na meg ugye,ha valaki úgy énekel mint ő,vagy Caballé,megbocsátóbb a néző a túlsúllyal kapcsolatosan... RÖFF
RÖFF Én nem viccelődöm, ez komoly kérdés. Pavarotti 40 évvel ezelőtt lett \"Pavarotti\",amikor még sokkal kevésbé számított a külső. Na meg ugye,ha valaki úgy énekel mint ő,vagy Caballé,megbocsátóbb a néző a túlsúllyal kapcsolatosan... RÖFF
463 -zéta- 2005-11-23 11:58:24 [Válasz erre: 462 kalahari 2005-11-23 11:24:35]
Nagy igazság! Említhetnénk még sok mindenkit Monserrat Caballétől kezdődően...
Nagy igazság! Említhetnénk még sok mindenkit Monserrat Caballétől kezdődően...
462 kalahari 2005-11-23 11:24:35 [Válasz erre: 455 Koca 2005-11-23 10:48:45]
Nem leszek népszerű, de ismét leszögezem: nem valami jólnevelt dolog énekesek külsején viccelődni. Gondolom, az sosem zavart, hogy Pavarotti miként lehetett szegény, éhező, nyomorgó költő...
Nem leszek népszerű, de ismét leszögezem: nem valami jólnevelt dolog énekesek külsején viccelődni. Gondolom, az sosem zavart, hogy Pavarotti miként lehetett szegény, éhező, nyomorgó költő...
461 Búbánat 2005-11-23 11:20:29 [Válasz erre: 460 Koca 2005-11-23 10:58:39]
... továbbá egy modern, haladó gondolkodású nő volt - nadrágban járt á la Georges Sand.
... továbbá egy modern, haladó gondolkodású nő volt - nadrágban járt á la Georges Sand.
460 Koca 2005-11-23 10:58:39 [Válasz erre: 457 Orfeusz 2005-11-23 10:52:28]
RÖFF De azért templomba járt... RÖFF
RÖFF De azért templomba járt... RÖFF
459 Koca 2005-11-23 10:57:12 [Válasz erre: 457 Orfeusz 2005-11-23 10:52:28]
RÖFF És biztos túl sok disznóhúst eszik... Fúúúúúúúújjjjjjjjjjjjjj..... RÖFF
RÖFF És biztos túl sok disznóhúst eszik... Fúúúúúúúújjjjjjjjjjjjjj..... RÖFF
458 Búbánat 2005-11-23 10:55:44 [Válasz erre: 454 Heiner Lajos 2005-11-23 10:36:56]
Azt hiszem, este előveszem Carelli könyvét, amit anno szinte \"faltam\", s belelapozgatok újra. Pompás a stílusa, elrahadó a humora, no meg, két lábon járó lexikon volt. A rádióban mindig meghallgattam műsorait, érdekes operatörténeti és más ismeretterjesztő sorozatait. Kevéske lemezéről tudok, kár,hogy személyesen nem láthattam színpadi alakításait.
Azt hiszem, este előveszem Carelli könyvét, amit anno szinte \"faltam\", s belelapozgatok újra. Pompás a stílusa, elrahadó a humora, no meg, két lábon járó lexikon volt. A rádióban mindig meghallgattam műsorait, érdekes operatörténeti és más ismeretterjesztő sorozatait. Kevéske lemezéről tudok, kár,hogy személyesen nem láthattam színpadi alakításait.
