3092 Búbánat 2014-10-02 22:33:38
Bartók Gergely: Déry Gabriella mítosza nyomában – CD-mellékletet is tartalmazó képes album, melyben Déry Gabriella (1929-2014) idézi fel életútját, operaházi - eseményekben bővelkedő - művészi pályáját. A könyv 2014 szeptemberében, magánkiadásban jelent meg. Belelapozva az albumba, találtam több fotót, amin Házy Erzsébet látható: Puccini: Bohémélet - Mimi; Richard Strauss: Ariadne Naxosban – Komponista; Richard Strauss: Rózsalovag – Octavian (több képen együtt látható Déry Gabriella- Tábornagynéval). A kötet a Belcanto Operabarátok Magyarországi Társasága - Belcantohungary Facebook oldalán megrendelhető!
Bartók Gergely: Déry Gabriella mítosza nyomában – CD-mellékletet is tartalmazó képes album, melyben Déry Gabriella (1929-2014) idézi fel életútját, operaházi - eseményekben bővelkedő - művészi pályáját. A könyv 2014 szeptemberében, magánkiadásban jelent meg. Belelapozva az albumba, találtam több fotót, amin Házy Erzsébet látható: Puccini: Bohémélet - Mimi; Richard Strauss: Ariadne Naxosban – Komponista; Richard Strauss: Rózsalovag – Octavian (több képen együtt látható Déry Gabriella- Tábornagynéval). A kötet a Belcanto Operabarátok Magyarországi Társasága - Belcantohungary Facebook oldalán megrendelhető!
3091 Búbánat 2014-10-02 22:15:06 [Válasz erre: 3089 telramund 2014-10-02 17:17:28]
Ezt írtam anno a 2012, szeptember 16-án, a Házy-emlékkoncertről szóló beszámolómban: „… az ELTE Aula Magna dísztermében […]a jobb oldali emelvényen külön megvilágítva három kiállított operahősnő-ruha: Házy Erzsébet egy- egy eredeti Vérnász-menyasszony-, Manon- és Cso-cso-szán- jelmeze. Megtudtuk, hogy direkt erre az alkalomra kérte ki az Operaház jelmeztárából és hozatta rendbe Clementis Tamás ezt a három színpadi öltözéket!” [url] https://www.facebook.com/belcantohungary/photos/a.359891857452495.1073741825.324602227648125/434909569950723/?type=1&theater; A restaurált jelmezek fényképen [/url]
Ezt írtam anno a 2012, szeptember 16-án, a Házy-emlékkoncertről szóló beszámolómban: „… az ELTE Aula Magna dísztermében […]a jobb oldali emelvényen külön megvilágítva három kiállított operahősnő-ruha: Házy Erzsébet egy- egy eredeti Vérnász-menyasszony-, Manon- és Cso-cso-szán- jelmeze. Megtudtuk, hogy direkt erre az alkalomra kérte ki az Operaház jelmeztárából és hozatta rendbe Clementis Tamás ezt a három színpadi öltözéket!” [url] https://www.facebook.com/belcantohungary/photos/a.359891857452495.1073741825.324602227648125/434909569950723/?type=1&theater; A restaurált jelmezek fényképen [/url]
3090 IVA 2014-10-02 19:07:31 [Válasz erre: 3089 telramund 2014-10-02 17:17:28]
Úgy emlékszem ugyanazt a (tervezésű) jelmezt viselte a pláne eltérő alkatú Maron Éva is, Tokody Ilona, valószínűleg Zempléni Mária is (őt nem láttam Manonként), és bár nem esküszöm meg rá, mintha Raina Kabaivanska (1975 októberében) és Theresa Zylis-Gara (1976 májusában) sem a saját jelmezében, hanem az előadáséban lépett volna fel. A Manon Lescaut II. felvonásának hófehér, rüschsel szegélyezett jelmeze hálóköntös volt. (A harmadik a barna prémgalléros, püspöklila köpeny, amelyben szegénynek nem sikerül meglépnie.) Szerintem egy hosszú szériát futó előadásban egy-egy művész jelmezét a megváltozott méretéhez igazítják, esetjel újrakészítik. És valószínűnek tartom, hogy ha az énekesek elhagynak egy-egy szerepet, értékesebb jelmezüket az új beállókra igazítják. De lehet, Házy Manon-jelmezét „szentségként” őrizték. Én is úgy gondolom, hogy amit ma az övéként mutogatnak, nem biztos, hogy az övé volt.
Úgy emlékszem ugyanazt a (tervezésű) jelmezt viselte a pláne eltérő alkatú Maron Éva is, Tokody Ilona, valószínűleg Zempléni Mária is (őt nem láttam Manonként), és bár nem esküszöm meg rá, mintha Raina Kabaivanska (1975 októberében) és Theresa Zylis-Gara (1976 májusában) sem a saját jelmezében, hanem az előadáséban lépett volna fel. A Manon Lescaut II. felvonásának hófehér, rüschsel szegélyezett jelmeze hálóköntös volt. (A harmadik a barna prémgalléros, püspöklila köpeny, amelyben szegénynek nem sikerül meglépnie.) Szerintem egy hosszú szériát futó előadásban egy-egy művész jelmezét a megváltozott méretéhez igazítják, esetjel újrakészítik. És valószínűnek tartom, hogy ha az énekesek elhagynak egy-egy szerepet, értékesebb jelmezüket az új beállókra igazítják. De lehet, Házy Manon-jelmezét „szentségként” őrizték. Én is úgy gondolom, hogy amit ma az övéként mutogatnak, nem biztos, hogy az övé volt.
3089 telramund 2014-10-02 17:17:28 [Válasz erre: 3087 Búbánat 2014-10-02 14:37:58]
Hát az a jelmez nem Házyé volt az biztos.Mert Manon ruhájában temették el,sőt azt is tudom, hogy az első felvonásban viselt cipője kinek a birtokában van. Manon a második felvonásban két ruhát viselt az aranyat utána hófehéret. Manont énekelte Birkás Lilian, Moldován Stefánia, Andor Éva,Kincses Veronika, Pitti Katalin, Lukács Gyöngyi stb és azért eme művésznők alkatilag nem egyformák.Ebből a jelmezből is több készült a premier időszakában legalább 3.Hogy most valamelyikre rámondták,hogy az Házyé semmit nem jelent.
Hát az a jelmez nem Házyé volt az biztos.Mert Manon ruhájában temették el,sőt azt is tudom, hogy az első felvonásban viselt cipője kinek a birtokában van. Manon a második felvonásban két ruhát viselt az aranyat utána hófehéret. Manont énekelte Birkás Lilian, Moldován Stefánia, Andor Éva,Kincses Veronika, Pitti Katalin, Lukács Gyöngyi stb és azért eme művésznők alkatilag nem egyformák.Ebből a jelmezből is több készült a premier időszakában legalább 3.Hogy most valamelyikre rámondták,hogy az Házyé semmit nem jelent.
3088 IVA 2014-10-02 16:15:23 [Válasz erre: 3087 Búbánat 2014-10-02 14:37:58]
Első olvasásra ez azért is érdekes, mert a korabeli tudósítások szerint Házy Erzsébet földi maradványait az „arany” Manon-jelmezbe öltöztetve helyezték koporsóba. Valószínű, hogy a csaknem két évtized folyamán, amíg Házy Manont alakította, újravarrták a jelmezét. (Az első felvonásbelit biztosan, hiszen annak a színe is változott.) A Mikó-rendezésben a Házyt váltogató, illetve követő számos művésznő is az aranyos jelmezt viselte.
Első olvasásra ez azért is érdekes, mert a korabeli tudósítások szerint Házy Erzsébet földi maradványait az „arany” Manon-jelmezbe öltöztetve helyezték koporsóba. Valószínű, hogy a csaknem két évtized folyamán, amíg Házy Manont alakította, újravarrták a jelmezét. (Az első felvonásbelit biztosan, hiszen annak a színe is változott.) A Mikó-rendezésben a Házyt váltogató, illetve követő számos művésznő is az aranyos jelmezt viselte.
3087 Búbánat 2014-10-02 14:37:58
Az interneten olvastam egy Facebook-os bejegyzést. Idézem: "Ma voltam oly szerencsés, épületbemutató vezetésen voltam az Operaházban. A jelmeztárban megmutatták Házy Erzsébet arany jelmezét, amit a Manon Lescaut-ban viselt egykor. Meg is emeltük - nagyon súlyos volt! Az egész nagyon érdekes volt, ajánlom mindenkinek. Közben eltűnődtem: vajon hogyan keletkeznek a legendák, amiket már hiteles tényekként adnak elő.."
Az interneten olvastam egy Facebook-os bejegyzést. Idézem: "Ma voltam oly szerencsés, épületbemutató vezetésen voltam az Operaházban. A jelmeztárban megmutatták Házy Erzsébet arany jelmezét, amit a Manon Lescaut-ban viselt egykor. Meg is emeltük - nagyon súlyos volt! Az egész nagyon érdekes volt, ajánlom mindenkinek. Közben eltűnődtem: vajon hogyan keletkeznek a legendák, amiket már hiteles tényekként adnak elő.."
3086 Búbánat 2014-10-01 14:51:04
A ma 85 éve született Házy Erzsébetre emlékezett a Dankó Rádió operettműsora és benne a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. Az adásban a műsorvezető Kelecsényi László zenetörténész és Lukács Ervin karmester Házy Erzsébetre emlékező írásaiból olvasott fel részleteket, majd idézte Házynak a pályára visszatekintő – egy interjúban elhangzott – gondolatait. Házy felvételei közül öt operettrészlet csendült fel énekével: - Kálmán Imre – Kulinyi Ernő: A cirkuszhercegnő - Fedora belépője „Mindig a régi dal, az ember mást se hall, mindig ha egy a húr, ha pour l’amour…” (Házy Erzsébet, km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás) – 1965 – Hungaroton-felvétel - Polgár Tibor – Kristóf Károly: A lepecsételt asszony – Budeusz Anna és Szvanicai Pál szerelmi kettőse: Dialógus: „- Anna, merre vagy? Budeusz Anna! - Pál! - Engedj be, oltsd el a világot! Zárd be az ajtót! - Mégis eljött, kegyelmed, Krakkóba? - El, a hitvesi csókodért! - Engedjen! - A feleségem vagy!….”/Ének: „… Szeretlek tavasszal, mikor virágzik a rét, szeretlek nyáron, amikor tiszta kék az ég, szeretlek ősszel, amikor sárgul a levél, szeretlek télen, amikor minden hófehér...” (Sárdy János és Házy Erzsébet – próza és ének; km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Kerekes János) – 1952 - Rádiófelvétel - Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő – szerelmi kettős „Domb tetőkön, völgy ölében, kis faluban mennyi ház, és szavakban, és szívekben mennyi szép szerelmi láz…./Tündér királynő, légy a párom! Szállj le, szállj le pille szárnyon!...” (Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) - 1964 – Rádiófelvétel - Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó – Palkó és Éduska kettőse: Dialógus: „- Éduska, te volnál?..- Apám, régen kijött a házból, őt keresem - Az istállóba ment. Te meg ne félj! Nem harapok! – Tudom….” /Ének: „- Jó’jszakát, kisleány! A nevem: Csínom Palkó. Szívem tereád olyan régen vár!/Jó’jszakát, jó’jszakát, az álom ringasson el…/ - Jó’jszakát, jó’jszakát, ha lecsukódik pillám az álom kapuján ugye, gondolsz majd rám?!…” (Simándy József és Házy Erzsébet – próza és ének; km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György) – 1963 - Rádiófelvétel - Fényes Szabolcs – Harmath Imre: Maya - Maya dala az 1. felvonásból: „Megjöttem, tessék, töltsük vígan az estét, van gond elég, felejteni kell! Nos, kezdjük el hát, kérek, egy cigarettát!…/Szeretnék egyszer, kicsit boldog lenni, ó, szeretnék egyszer egy kicsit szeretni, ó, Szeretnék egyszer egy vidám napot, szegény, csak útszéli virág vagyok, Tán még a napfény se tud rám nevetni, ó…” (Házy Erzsébet, km. az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Bódy Irma), vezényel: Gyulai Gaál Ferenc ) – 1971 - Rádiófelvétel A műsor ma délután öt és hat óra között a Dankó Rádióban ismét meghallgatható. Az adás elérhető az interneten is a www.dankoradio.hu oldalon, online.
A ma 85 éve született Házy Erzsébetre emlékezett a Dankó Rádió operettműsora és benne a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. Az adásban a műsorvezető Kelecsényi László zenetörténész és Lukács Ervin karmester Házy Erzsébetre emlékező írásaiból olvasott fel részleteket, majd idézte Házynak a pályára visszatekintő – egy interjúban elhangzott – gondolatait. Házy felvételei közül öt operettrészlet csendült fel énekével: - Kálmán Imre – Kulinyi Ernő: A cirkuszhercegnő - Fedora belépője „Mindig a régi dal, az ember mást se hall, mindig ha egy a húr, ha pour l’amour…” (Házy Erzsébet, km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás) – 1965 – Hungaroton-felvétel - Polgár Tibor – Kristóf Károly: A lepecsételt asszony – Budeusz Anna és Szvanicai Pál szerelmi kettőse: Dialógus: „- Anna, merre vagy? Budeusz Anna! - Pál! - Engedj be, oltsd el a világot! Zárd be az ajtót! - Mégis eljött, kegyelmed, Krakkóba? - El, a hitvesi csókodért! - Engedjen! - A feleségem vagy!….”/Ének: „… Szeretlek tavasszal, mikor virágzik a rét, szeretlek nyáron, amikor tiszta kék az ég, szeretlek ősszel, amikor sárgul a levél, szeretlek télen, amikor minden hófehér...” (Sárdy János és Házy Erzsébet – próza és ének; km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Kerekes János) – 1952 - Rádiófelvétel - Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő – szerelmi kettős „Domb tetőkön, völgy ölében, kis faluban mennyi ház, és szavakban, és szívekben mennyi szép szerelmi láz…./Tündér királynő, légy a párom! Szállj le, szállj le pille szárnyon!...” (Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) - 1964 – Rádiófelvétel - Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó – Palkó és Éduska kettőse: Dialógus: „- Éduska, te volnál?..- Apám, régen kijött a házból, őt keresem - Az istállóba ment. Te meg ne félj! Nem harapok! – Tudom….” /Ének: „- Jó’jszakát, kisleány! A nevem: Csínom Palkó. Szívem tereád olyan régen vár!/Jó’jszakát, jó’jszakát, az álom ringasson el…/ - Jó’jszakát, jó’jszakát, ha lecsukódik pillám az álom kapuján ugye, gondolsz majd rám?!…” (Simándy József és Házy Erzsébet – próza és ének; km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György) – 1963 - Rádiófelvétel - Fényes Szabolcs – Harmath Imre: Maya - Maya dala az 1. felvonásból: „Megjöttem, tessék, töltsük vígan az estét, van gond elég, felejteni kell! Nos, kezdjük el hát, kérek, egy cigarettát!…/Szeretnék egyszer, kicsit boldog lenni, ó, szeretnék egyszer egy kicsit szeretni, ó, Szeretnék egyszer egy vidám napot, szegény, csak útszéli virág vagyok, Tán még a napfény se tud rám nevetni, ó…” (Házy Erzsébet, km. az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Bódy Irma), vezényel: Gyulai Gaál Ferenc ) – 1971 - Rádiófelvétel A műsor ma délután öt és hat óra között a Dankó Rádióban ismét meghallgatható. Az adás elérhető az interneten is a www.dankoradio.hu oldalon, online.
3085 Búbánat 2014-10-01 12:11:20
„Játszani és énekelni” – Házy Erzsébet-interjú "- Örök vágyam, hogy úgy játszhassak, mint egy színésznő és közben úgy énekelhessek, mint egy énekesnő – mondotta Házy Erzsébet, amikor a ’Nyugat lánya’ sikeres bemutatója után felkerestem. - A már megjelent kritikák is elismerik, hogy ebben a Puccini felújításban, a fellobbanó szerelem kifejezésében együtt él a meggyőző színészi és énekes adottságokkal – vetem közbe. - Az operaszínpadon nem lehet igazán játszani. Egy pillanatra sem engedheti át magát az énekes, együtt kell élni a zenével. Felkészülni, figyelni a következő hang kifejtéséhez szükséges tartásra. S hogyan görbülhetne a szám valóban sírásra, amikor a másik pillanatban énekelni kell. Színész és énekes! Ezt, együtt csak a filmben lehet igazán megvalósítani, ahol külön veszik fel a hangot és rájátszhat az ember. - Tehát a Cigánybáró nyugatnémet filmváltozatában való sikeres vendégszereplés után egy magyar operafilm-szerep lenne a vágya? - Talán. Bár úgy tudom, nálunk nem foglalkoznak ilyen gondolatokkal. - Mit szeretne énekelni legközelebb az Operában? - Soha nem kérek szerepet s örülök annak, amit éppen rám osztanak. Talán nincs elég önbizalmam. Minden este hat óra felé, amikor elindulok a színházba, úgy érzem, abba kellene hagynom, nem megy ez nekem. Aztán, amikor felöltözöm, kilépek a színpadra, nem tudom, a rivaldafény, a maszk, a ruha teszi-e? – hirtelen megnyugszom. Ez persze nem igazi nyugalom. Valamilyen különös felfokozott állapot, amelyben már szinte biztonságban érzem magam. - Melyik szerepét szereti a legjobban? - Amelyiket éppen énekelek, de különösen a szívemhez nőtt Puccini világa, a Manon, a Bohémélet, aztán Csajkovszkij Anyeginjének Tatjánája, Mozartot is a magaménak érzem. De hadd tegyem hozzá – mégis van egy titkos gondolatom; talán egyszer valamikor Wagnert is énekelek majd. A Mesterdalnokok Éváját…” (Somlyó) – Ország-Világ, 1966. május 4. (18. szám)
„Játszani és énekelni” – Házy Erzsébet-interjú "- Örök vágyam, hogy úgy játszhassak, mint egy színésznő és közben úgy énekelhessek, mint egy énekesnő – mondotta Házy Erzsébet, amikor a ’Nyugat lánya’ sikeres bemutatója után felkerestem. - A már megjelent kritikák is elismerik, hogy ebben a Puccini felújításban, a fellobbanó szerelem kifejezésében együtt él a meggyőző színészi és énekes adottságokkal – vetem közbe. - Az operaszínpadon nem lehet igazán játszani. Egy pillanatra sem engedheti át magát az énekes, együtt kell élni a zenével. Felkészülni, figyelni a következő hang kifejtéséhez szükséges tartásra. S hogyan görbülhetne a szám valóban sírásra, amikor a másik pillanatban énekelni kell. Színész és énekes! Ezt, együtt csak a filmben lehet igazán megvalósítani, ahol külön veszik fel a hangot és rájátszhat az ember. - Tehát a Cigánybáró nyugatnémet filmváltozatában való sikeres vendégszereplés után egy magyar operafilm-szerep lenne a vágya? - Talán. Bár úgy tudom, nálunk nem foglalkoznak ilyen gondolatokkal. - Mit szeretne énekelni legközelebb az Operában? - Soha nem kérek szerepet s örülök annak, amit éppen rám osztanak. Talán nincs elég önbizalmam. Minden este hat óra felé, amikor elindulok a színházba, úgy érzem, abba kellene hagynom, nem megy ez nekem. Aztán, amikor felöltözöm, kilépek a színpadra, nem tudom, a rivaldafény, a maszk, a ruha teszi-e? – hirtelen megnyugszom. Ez persze nem igazi nyugalom. Valamilyen különös felfokozott állapot, amelyben már szinte biztonságban érzem magam. - Melyik szerepét szereti a legjobban? - Amelyiket éppen énekelek, de különösen a szívemhez nőtt Puccini világa, a Manon, a Bohémélet, aztán Csajkovszkij Anyeginjének Tatjánája, Mozartot is a magaménak érzem. De hadd tegyem hozzá – mégis van egy titkos gondolatom; talán egyszer valamikor Wagnert is énekelek majd. A Mesterdalnokok Éváját…” (Somlyó) – Ország-Világ, 1966. május 4. (18. szám)
3084 kugli 2014-10-01 10:00:35
Először színpadon kicsit régen láttam, nem is "igazi" operában. Történt volt 1959-ben Szegeden a János vitézben a szabadtérin. ( Partnere Sárdy János volt, szintén felejthetetlen alakja a zenés színpadoknak )
Először színpadon kicsit régen láttam, nem is "igazi" operában. Történt volt 1959-ben Szegeden a János vitézben a szabadtérin. ( Partnere Sárdy János volt, szintén felejthetetlen alakja a zenés színpadoknak )
3083 bermuda 2014-10-01 09:35:24
Mimit énekelt, amikor először láttam 1964-ben, azonnal elvarázsolt.Manonja végleg a szívembe költözött,a csúcs nekem Minnie lett 66 április..minden előadást láttam Vele. örök és legszebb operai esték voltak ..sohasem feledem.
Mimit énekelt, amikor először láttam 1964-ben, azonnal elvarázsolt.Manonja végleg a szívembe költözött,a csúcs nekem Minnie lett 66 április..minden előadást láttam Vele. örök és legszebb operai esték voltak ..sohasem feledem.
3082 telramund 2014-10-01 09:22:45
Én Házy Erzsébetre mindennap emlékezem,mert szemben velem egy csodás bekeretezett képen lenéz rám.
Én Házy Erzsébetre mindennap emlékezem,mert szemben velem egy csodás bekeretezett képen lenéz rám.
3081 martuni 2014-10-01 08:19:11
Emlékezzünk az egyik legnagyobb magyar énekesnőre, Házy Erzsébetre, aki ma lenne 85 éves.
Emlékezzünk az egyik legnagyobb magyar énekesnőre, Házy Erzsébetre, aki ma lenne 85 éves.
3079 bermuda 2014-09-30 08:53:03
Ma lenne 85 éves Házy Erzsébet. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A CSILLAGOK KÖZÖTT!
Ma lenne 85 éves Házy Erzsébet. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A CSILLAGOK KÖZÖTT!
3078 bermuda 2014-09-29 20:28:37
https://play.spotify.com/album/3qnaBA4Vo4hTImgk7qSFFl HÁZY ária lemeze itt hallható.....Nekem bejön.
https://play.spotify.com/album/3qnaBA4Vo4hTImgk7qSFFl HÁZY ária lemeze itt hallható.....Nekem bejön.
3077 telramund 2014-09-29 17:33:55 [Válasz erre: 3076 Búbánat 2014-09-29 16:55:32]
Rózsavölgyi vagy jóval olcsóbban a Helikon kiadónál a Nyugati téren(8. emelet).
Rózsavölgyi vagy jóval olcsóbban a Helikon kiadónál a Nyugati téren(8. emelet).
3076 Búbánat 2014-09-29 16:55:32 [Válasz erre: 3075 telramund 2014-09-29 16:48:15]
Ez a kiadvány még nem volt a kezemben. Hol kapható?
Ez a kiadvány még nem volt a kezemben. Hol kapható?
3075 telramund 2014-09-29 16:48:15
Botrányos,ahogy Házy Erzsébetről az operaház 130 évfordulóra kiadott,egyébként szép kiadványában nyilatkoznak. Nem tudom ki írta azt a részt ,de süllyedjen el szégyenében!!!! Szép lenne,ha a múlt és jelen művésznőiről is kiteregetnénk ezt ,azt .Pedig volna mit.Etikai, erkölcsi értelemben ,főleg ,mert más egyébről nem illik beszélni!
Botrányos,ahogy Házy Erzsébetről az operaház 130 évfordulóra kiadott,egyébként szép kiadványában nyilatkoznak. Nem tudom ki írta azt a részt ,de süllyedjen el szégyenében!!!! Szép lenne,ha a múlt és jelen művésznőiről is kiteregetnénk ezt ,azt .Pedig volna mit.Etikai, erkölcsi értelemben ,főleg ,mert más egyébről nem illik beszélni!
3074 Búbánat 2014-09-29 16:43:04
A Dankó Rádió mai operett-összeállításában Franz von Suppé Boccacciójából is elhangzottak részletek, így az a Boccaccio - Fiametta duett is, amit - mivel az eredeti német szövegben olasz nyelven szerepel („Mia bella fiorentina, disprezzi I'amor…) - máig „olasz kettős” - ként említik; a darab III. felvonásának comedia dell’arte jelenetében hangzik el. A világ legtöbb színpadán az eredeti olasz nyelven szólaltatják meg, hiszen éppen ez a lényege, előadásával felkészültségüket, műveltségüket akarják fitogtatni a Majordomusnak tartott herceg előtt. (Mivel szövege általában nem ismert, énekelve pedig nehezen követhető, Winkler Gábor az Operettek című könyvében az érdeklődők számára közzéteszi szöveghű, de nem prozodikus fordításban.) A Magyar Rádió 1961-es magyar nyelvű stúdiófelvételén is olaszul énekli Ilosfalvy Róbert és László Margit. Azonban ennek az „olasz kettősnek” létezik olyan felvétele is a rádióban, amelyen magyarra fordítva énekelik – de nem az említett Winkler Gábor féle nyersfordításban, hanem Blum Tamás régi dalszövegével. Ezt a verziót adta elő Házy Erzsébet és Fülöp Attila 1978-ban, egy koncerten, melyet élőben közvetített a Petőfi Rádió. Erről a felvételről szólalt meg a nevezett duett a Dankó Rádió ma délelőtti műsorában – újra. A következő részleteket hallhattuk a Boccaccio operettből: - Sanzon: „- Minden asszony élete édes titkokkal van telve, minden asszony végzete az, hogy könnyen jár a nyelve…/- Annyi mindent mondhatnék, mit nem hallott eddig senki, mégis azt hiszem, elég…” (Honthy Hanna – 1962-es hanglemezfelvételéről) - Duettino - Boccaccio és Fiametta úgynevezett „olasz-kettőse” (III. felv.) – magyarul!: „….- Ha szíved mégse enyém, az éj beborul, ne gúnyold hát a fejem, ne bánts, ne játssz hát velem, ne csald ki fájó könnyeim, ha szerelem láza a kín, úgy vár e szív, úgy várok én… /- Firulin, firulin, firulera, oly forró lángolás/ …- Hát jössz Te, végre felém, óh, jöjj, gyere már! /– A szív az édes remény, a szív mire vár? /- Hát mondd a szót, hogy: igen! ó mondd ki, tiéd a szívem… /- Firulin, firulin, firulera, az élet az de szép … Firulin, firulin, firulera, az ajkam ég csókodért!” (Fülöp Attila és Házy Erzsébet éneke koncertfelvételről! - az elhangzott kettős után felcsattan a közönség tapsa! Forrás: Franz von Suppé- est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból. Élő kapcsolás: 1978. január 16., Petőfi rádió 19.00 - 21.36 óra. Házy Erzsébet és Fülöp Attila mellett fellépett még Kalmár Magda, Kincses Veronika, Barlay Zsuzsa, Korondy György, Melis György, Miller Lajos és Palcsó Sándor. Az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.) - Peronella és gyámleánya, Fiametta kettőse (I. felv.): „…A nagymisére járni bűn…/- Nem értem merre járhat ő /- Egy újabb ruha kéne még /- Hol bujkál, mért nem jő elő /- Nézzél gyorsan, édes lányom, el nem késhet senki sem; /- Hogyha őt meg nem látom, mit sem ér a szentmise…” (Palánkay Klára és László Margit, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós - 1961) - Lambertuccio, Pietro, Leonetto,Boccaccio bordala (III. felv.): „- A csókhoz leány kell és éhes férfiszáj… már inkább undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó /- Az Édenben Ádám oly árva, oly letört, de elmúlt a bánat, mert végre Éva jött, hozott az Éva almát, azt reggel-este falták, benépesült a Föld, lett erre undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó…. /- A borról, a lányról, de sok - sok nóta száll, konyíts hát a dalhoz, és szótlanul ne állj, mert jó dalolni együtt, ha végre újra kezdjük, a bánat messze jár, így múlik egy óra, két óra, négy óra, ez a derék, így a jó… ” (Kishegyi Árpád, Bende Zsolt, Réti József, Ilosfaly Róbert, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós - 1961) - Az operett nyitánya is elhangzott – egy külföldi zenekar tolmácsolásában. Az adás délutáni ismétlése a szokásos időpontban hallható: ma 17 és 18 óra között, és a www.dankoradio.hu internetes oldalon is. Ezen a héten minden nap Buch Tibor ének- és színművésszel beszélget a szerkesztő-műsorvezető? Nagy Ibolya.
A Dankó Rádió mai operett-összeállításában Franz von Suppé Boccacciójából is elhangzottak részletek, így az a Boccaccio - Fiametta duett is, amit - mivel az eredeti német szövegben olasz nyelven szerepel („Mia bella fiorentina, disprezzi I'amor…) - máig „olasz kettős” - ként említik; a darab III. felvonásának comedia dell’arte jelenetében hangzik el. A világ legtöbb színpadán az eredeti olasz nyelven szólaltatják meg, hiszen éppen ez a lényege, előadásával felkészültségüket, műveltségüket akarják fitogtatni a Majordomusnak tartott herceg előtt. (Mivel szövege általában nem ismert, énekelve pedig nehezen követhető, Winkler Gábor az Operettek című könyvében az érdeklődők számára közzéteszi szöveghű, de nem prozodikus fordításban.) A Magyar Rádió 1961-es magyar nyelvű stúdiófelvételén is olaszul énekli Ilosfalvy Róbert és László Margit. Azonban ennek az „olasz kettősnek” létezik olyan felvétele is a rádióban, amelyen magyarra fordítva énekelik – de nem az említett Winkler Gábor féle nyersfordításban, hanem Blum Tamás régi dalszövegével. Ezt a verziót adta elő Házy Erzsébet és Fülöp Attila 1978-ban, egy koncerten, melyet élőben közvetített a Petőfi Rádió. Erről a felvételről szólalt meg a nevezett duett a Dankó Rádió ma délelőtti műsorában – újra. A következő részleteket hallhattuk a Boccaccio operettből: - Sanzon: „- Minden asszony élete édes titkokkal van telve, minden asszony végzete az, hogy könnyen jár a nyelve…/- Annyi mindent mondhatnék, mit nem hallott eddig senki, mégis azt hiszem, elég…” (Honthy Hanna – 1962-es hanglemezfelvételéről) - Duettino - Boccaccio és Fiametta úgynevezett „olasz-kettőse” (III. felv.) – magyarul!: „….- Ha szíved mégse enyém, az éj beborul, ne gúnyold hát a fejem, ne bánts, ne játssz hát velem, ne csald ki fájó könnyeim, ha szerelem láza a kín, úgy vár e szív, úgy várok én… /- Firulin, firulin, firulera, oly forró lángolás/ …- Hát jössz Te, végre felém, óh, jöjj, gyere már! /– A szív az édes remény, a szív mire vár? /- Hát mondd a szót, hogy: igen! ó mondd ki, tiéd a szívem… /- Firulin, firulin, firulera, az élet az de szép … Firulin, firulin, firulera, az ajkam ég csókodért!” (Fülöp Attila és Házy Erzsébet éneke koncertfelvételről! - az elhangzott kettős után felcsattan a közönség tapsa! Forrás: Franz von Suppé- est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból. Élő kapcsolás: 1978. január 16., Petőfi rádió 19.00 - 21.36 óra. Házy Erzsébet és Fülöp Attila mellett fellépett még Kalmár Magda, Kincses Veronika, Barlay Zsuzsa, Korondy György, Melis György, Miller Lajos és Palcsó Sándor. Az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényelte.) - Peronella és gyámleánya, Fiametta kettőse (I. felv.): „…A nagymisére járni bűn…/- Nem értem merre járhat ő /- Egy újabb ruha kéne még /- Hol bujkál, mért nem jő elő /- Nézzél gyorsan, édes lányom, el nem késhet senki sem; /- Hogyha őt meg nem látom, mit sem ér a szentmise…” (Palánkay Klára és László Margit, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós - 1961) - Lambertuccio, Pietro, Leonetto,Boccaccio bordala (III. felv.): „- A csókhoz leány kell és éhes férfiszáj… már inkább undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó /- Az Édenben Ádám oly árva, oly letört, de elmúlt a bánat, mert végre Éva jött, hozott az Éva almát, azt reggel-este falták, benépesült a Föld, lett erre undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó…. /- A borról, a lányról, de sok - sok nóta száll, konyíts hát a dalhoz, és szótlanul ne állj, mert jó dalolni együtt, ha végre újra kezdjük, a bánat messze jár, így múlik egy óra, két óra, négy óra, ez a derék, így a jó… ” (Kishegyi Árpád, Bende Zsolt, Réti József, Ilosfaly Róbert, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós - 1961) - Az operett nyitánya is elhangzott – egy külföldi zenekar tolmácsolásában. Az adás délutáni ismétlése a szokásos időpontban hallható: ma 17 és 18 óra között, és a www.dankoradio.hu internetes oldalon is. Ezen a héten minden nap Buch Tibor ének- és színművésszel beszélget a szerkesztő-műsorvezető? Nagy Ibolya.
3073 Búbánat 2014-09-28 23:59:53 [Válasz erre: 3071 Búbánat 2014-09-28 23:55:18]
Helyesbítem az [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=293&msgcount=1743#224494; 1743. sorszámnál [/url] beírt évszámot:
Helyesbítem az [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=293&msgcount=1743#224494; 1743. sorszámnál [/url] beírt évszámot:
3072 Búbánat 2014-09-28 23:57:47 [Válasz erre: 1780 Búbánat 2010-10-09 00:41:34]
Helyesbítem az [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=293&msgcount=1780#231911; 1780. sorszámnál [/url] beírt évszámot: Házy Erzsébet felvételei – LP lemezeken (XXXIII.) "Álmaimban valahol… " Részletek Fényes Szabolcs operettjeiből és musicaljaiból SLPX 16571 Qualiton – a lemez kiadásának éve ugyan 1980, de az ének-zene hangfelvételére 1971-ben került sor.
Helyesbítem az [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=293&msgcount=1780#231911; 1780. sorszámnál [/url] beírt évszámot: Házy Erzsébet felvételei – LP lemezeken (XXXIII.) "Álmaimban valahol… " Részletek Fényes Szabolcs operettjeiből és musicaljaiból SLPX 16571 Qualiton – a lemez kiadásának éve ugyan 1980, de az ének-zene hangfelvételére 1971-ben került sor.
3071 Búbánat 2014-09-28 23:55:18 [Válasz erre: 1743 Búbánat 2010-05-14 01:13:06]
Helyesbítem az [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=293&msgcount=1743#224494; 1743. sorszámnál [/url] beírt évszámot: Házy Erzsébet felvételei – LP lemezeken (XV.) Dalok és kettősök L E H Á R F E R E N C operettjeiből HLP OK 6501 Mono Qualiton - a lemez kiadásának éve nem 1960 eleje, hanem helyesen: 1957
Helyesbítem az [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=293&msgcount=1743#224494; 1743. sorszámnál [/url] beírt évszámot: Házy Erzsébet felvételei – LP lemezeken (XV.) Dalok és kettősök L E H Á R F E R E N C operettjeiből HLP OK 6501 Mono Qualiton - a lemez kiadásának éve nem 1960 eleje, hanem helyesen: 1957
3070 Búbánat 2014-09-27 12:29:16
Házy Erzsébet sok-sok operettfelvétele közül ma – újra – Jacobi Viktor- Bródy Miksa – Martos Ferenc Leányvásárának néhány dalbetétszáma csendült fel: A rádió „klasszikus”, 1964-es teljes felvételén közreműködik a Magyar Rádió és a Televízió Szimfonikus Zenekar és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András. A darabban a bonviván- szerepet a felejthetetlen Udvardy Tibor énekelte. Megunhatatlanok ezek a varázslatos dallamok és milyen jó újra és újra visszahallgatni nagyszerű énekművészeinket! - Bessy és Fritz kettőse: „Lassan uram, édes uram… /- no de méltóságos úr….” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor) - Lucy, Fritz, Rottenberg, Bessy négyese: „Kezdje végre, gróf úr… /- egy valódi úr.” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar) - Együttes és tengerészinduló: „A kis kadétnak pehely a bajusza, női szíveket igéz… /- Nincs több oly úr, mint a tengerész, bárhová lépsz, hej, mindig tettre kész……/- Ha zúg a szél és viharos a tenger, gyorsan közeleg a vész, de nem remeg tőle mégsem az ember, ha igazi tengerész!.../- Hipp-hipp. hurrá, rajta legények, mindenki a helyén!...” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar és az énekkar) - Bessy és Fritz kettőse: „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohóc…..Dsilolo” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor) Még egy részlet hangzott el a Leányvásárból - egy másik felvételről - Kalmár Magda tolmácsolásában: - Lucy dala a II. felvonásból: „Tele van az élet rejtelemmel, ide-oda hány a tengerár!...”(Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc) A délelőtti adást 17 és 18 óra között ismétli a rádió, ami az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
Házy Erzsébet sok-sok operettfelvétele közül ma – újra – Jacobi Viktor- Bródy Miksa – Martos Ferenc Leányvásárának néhány dalbetétszáma csendült fel: A rádió „klasszikus”, 1964-es teljes felvételén közreműködik a Magyar Rádió és a Televízió Szimfonikus Zenekar és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András. A darabban a bonviván- szerepet a felejthetetlen Udvardy Tibor énekelte. Megunhatatlanok ezek a varázslatos dallamok és milyen jó újra és újra visszahallgatni nagyszerű énekművészeinket! - Bessy és Fritz kettőse: „Lassan uram, édes uram… /- no de méltóságos úr….” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor) - Lucy, Fritz, Rottenberg, Bessy négyese: „Kezdje végre, gróf úr… /- egy valódi úr.” (Németh Marika, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar) - Együttes és tengerészinduló: „A kis kadétnak pehely a bajusza, női szíveket igéz… /- Nincs több oly úr, mint a tengerész, bárhová lépsz, hej, mindig tettre kész……/- Ha zúg a szél és viharos a tenger, gyorsan közeleg a vész, de nem remeg tőle mégsem az ember, ha igazi tengerész!.../- Hipp-hipp. hurrá, rajta legények, mindenki a helyén!...” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar és az énekkar) - Bessy és Fritz kettőse: „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohóc…..Dsilolo” (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor) Még egy részlet hangzott el a Leányvásárból - egy másik felvételről - Kalmár Magda tolmácsolásában: - Lucy dala a II. felvonásból: „Tele van az élet rejtelemmel, ide-oda hány a tengerár!...”(Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc) A délelőtti adást 17 és 18 óra között ismétli a rádió, ami az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
3069 Búbánat 2014-09-26 21:30:05
[url] http://www.ujpest.hu/hir/8083; Házy Erzsébetre emlékeztek [/url] "Néhány nap múlva, október elsején lenne 85 esztendős Házy Erzsébet operaénekes, aki nagyon fiatalon, mindössze 53 éves korában hunyt el. A későbbiekben Kossuth- és Liszt-díjat átvevő, pozsonyi születésű operacsillag családjával az 1939-es áttelepítések idején került Újpestre, az idősebbek a mai napig emlékeznek a húsboltban dolgozó édesapjára és Erzsébet lányára. Az Újpesti Naplóban nemrégiben dr. Hollósi Antal kórházigazgató, az Újpesti Közművelődési Kör elnöke tett közzé felhívást, mely szerint a Házy–család újpesti lakóházát keresik. Sikerült kapcsolatba kerülni a művésznő rokonaival is. Hechtné Házy Anna és Házy Katalin a Pozsonyon túli Somorjáról érkezett Újpestre és pénteken délben a Farkasréti temetőben virágot helyeztek el Házy Erzsébet sírján dr. Hollósi Antal és Hladony Sándor képviselő társaságában, a közelgő évfordulóra emlékezve. Mint ismert, a nagyoperettekben és színészként is sokszor látott világhírű szoprán emlékét Újpest Önkormányzata is őrzi, a Házy Erzsébet előadóművészeti diákösztöndíj létrehozásával és évenkénti odaítélésével a fiatal tehetségek tanulásához nyújt segítséget." B.K. 2014. szeptember 26. Forrás: www.ujpest.hu
[url] http://www.ujpest.hu/hir/8083; Házy Erzsébetre emlékeztek [/url] "Néhány nap múlva, október elsején lenne 85 esztendős Házy Erzsébet operaénekes, aki nagyon fiatalon, mindössze 53 éves korában hunyt el. A későbbiekben Kossuth- és Liszt-díjat átvevő, pozsonyi születésű operacsillag családjával az 1939-es áttelepítések idején került Újpestre, az idősebbek a mai napig emlékeznek a húsboltban dolgozó édesapjára és Erzsébet lányára. Az Újpesti Naplóban nemrégiben dr. Hollósi Antal kórházigazgató, az Újpesti Közművelődési Kör elnöke tett közzé felhívást, mely szerint a Házy–család újpesti lakóházát keresik. Sikerült kapcsolatba kerülni a művésznő rokonaival is. Hechtné Házy Anna és Házy Katalin a Pozsonyon túli Somorjáról érkezett Újpestre és pénteken délben a Farkasréti temetőben virágot helyeztek el Házy Erzsébet sírján dr. Hollósi Antal és Hladony Sándor képviselő társaságában, a közelgő évfordulóra emlékezve. Mint ismert, a nagyoperettekben és színészként is sokszor látott világhírű szoprán emlékét Újpest Önkormányzata is őrzi, a Házy Erzsébet előadóművészeti diákösztöndíj létrehozásával és évenkénti odaítélésével a fiatal tehetségek tanulásához nyújt segítséget." B.K. 2014. szeptember 26. Forrás: www.ujpest.hu
3068 telramund 2014-09-26 15:24:35
" Lehet ezt így is tenni." Csak nagyon nehéz.Egy személytelen fórumon szinte lehetetlen!
" Lehet ezt így is tenni." Csak nagyon nehéz.Egy személytelen fórumon szinte lehetetlen!
3067 Búbánat 2014-09-26 11:50:25 [Válasz erre: 3064 IVA 2014-09-26 03:40:24]
Ez a hozzászólásod is azt erősíti, amit Neked itt több levélben felróttam, mondhatni: „címkéztem”. Bennem keresed a szálkát, de ha ugyanezzel a „fáddal” szembesítelek, kitérsz előle, meg tovább replikázol velem: előrántasz valamit az írásaim közül, csak hogy magadat minden szembesítés alól felmentsd. Házy Erzsébet topicjában (és nem csak itt) hagyd abba a velem való írásbeli kontaktust, kerüljél, ahogy én is teszem, és akkor itt (sem) nem kell folyamatosan „offolnunk” egymással; figyelmedet inkább szopránunkra irányozd, ahogy azt korábban tetted. Ha vannak értékes gondolataid, mert tudom, hogy Neked is vannak, akkor oszd meg anélkül, hogy az enyéimmel foglalkoznál: saját soraimat mindig vállalom. Elfogadom, hogy a helyénvaló helyesbítés hozzájárulhat ahhoz, hogy például Házy Erzsébet művészetével, korával, élete vonatkozásaival kapcsolatosan is minél világosabban lássuk egyebek között a mit?, miért?, hogyan?, kivel? kérdéseket. Ezekre keresem továbbra is a válaszokat. Ha mellékútra kanyarodnék, mely eltávolít célomtól, köszönettel veszem, ha valaki megfogja kezem, és visszakísér a helyes útra. Lehet ezt így is tenni.
Ez a hozzászólásod is azt erősíti, amit Neked itt több levélben felróttam, mondhatni: „címkéztem”. Bennem keresed a szálkát, de ha ugyanezzel a „fáddal” szembesítelek, kitérsz előle, meg tovább replikázol velem: előrántasz valamit az írásaim közül, csak hogy magadat minden szembesítés alól felmentsd. Házy Erzsébet topicjában (és nem csak itt) hagyd abba a velem való írásbeli kontaktust, kerüljél, ahogy én is teszem, és akkor itt (sem) nem kell folyamatosan „offolnunk” egymással; figyelmedet inkább szopránunkra irányozd, ahogy azt korábban tetted. Ha vannak értékes gondolataid, mert tudom, hogy Neked is vannak, akkor oszd meg anélkül, hogy az enyéimmel foglalkoznál: saját soraimat mindig vállalom. Elfogadom, hogy a helyénvaló helyesbítés hozzájárulhat ahhoz, hogy például Házy Erzsébet művészetével, korával, élete vonatkozásaival kapcsolatosan is minél világosabban lássuk egyebek között a mit?, miért?, hogyan?, kivel? kérdéseket. Ezekre keresem továbbra is a válaszokat. Ha mellékútra kanyarodnék, mely eltávolít célomtól, köszönettel veszem, ha valaki megfogja kezem, és visszakísér a helyes útra. Lehet ezt így is tenni.
3066 telramund 2014-09-26 09:43:19 [Válasz erre: 3065 IVA 2014-09-26 03:43:49]
Off:Giocondát levették és mivel ellopták a díszleteket nem is vették vissza.Mire ismét előveszik az arra még alkalmas szereplők,már nem biztos,hogy alkalmasak lesznek eléneklésére.Attól persze még egyik kedvenc operám és nagyszerű felvételim vannak.Pesze az élő az más!
Off:Giocondát levették és mivel ellopták a díszleteket nem is vették vissza.Mire ismét előveszik az arra még alkalmas szereplők,már nem biztos,hogy alkalmasak lesznek eléneklésére.Attól persze még egyik kedvenc operám és nagyszerű felvételim vannak.Pesze az élő az más!
3065 IVA 2014-09-26 03:43:49 [Válasz erre: 3056 telramund 2014-09-25 12:46:37]
OFF: Fél évszázadosnál hosszabb nézői gyakorlatunk általános tapasztalata, hogy a mindenkori igazgatók jobbnál jobb darabokat levettek a műsorról. Azokat aztán elsüllyesztették, vagy felújították másik rendezésben, némelyiket nem is egyszer. (Általában fokról fokra rosszabb rendezésekben és silányabb látvánnyal. A fokok alatt néha nem is lépcsőfokok, hanem szakadékok értendők.) Az én nemzedékemnek pl. egyáltalán nem volt alkalma színpadon látni olyan műveket, mint a Lakmé, vagy az Igor herceg. A maiak már Muszorgszkijtól sem láthatnak semmit. Én is szeretem az André Chénier-t, s bár Szinetárnak köszönhetjük, hogy elővették annak idején, a rendezését nem kedveltem. Viszont a közelebbi múltban felújították az Operában, és újból levették. Ezt, ugye, már nem Mihály András követte el? Amint a Gioconda levételéről sem ő döntött.
OFF: Fél évszázadosnál hosszabb nézői gyakorlatunk általános tapasztalata, hogy a mindenkori igazgatók jobbnál jobb darabokat levettek a műsorról. Azokat aztán elsüllyesztették, vagy felújították másik rendezésben, némelyiket nem is egyszer. (Általában fokról fokra rosszabb rendezésekben és silányabb látvánnyal. A fokok alatt néha nem is lépcsőfokok, hanem szakadékok értendők.) Az én nemzedékemnek pl. egyáltalán nem volt alkalma színpadon látni olyan műveket, mint a Lakmé, vagy az Igor herceg. A maiak már Muszorgszkijtól sem láthatnak semmit. Én is szeretem az André Chénier-t, s bár Szinetárnak köszönhetjük, hogy elővették annak idején, a rendezését nem kedveltem. Viszont a közelebbi múltban felújították az Operában, és újból levették. Ezt, ugye, már nem Mihály András követte el? Amint a Gioconda levételéről sem ő döntött.
3064 IVA 2014-09-26 03:40:24 [Válasz erre: 3055 Búbánat 2014-09-25 11:53:10]
Komlóssy Erzsébet Mihály Andrásra vonatkozó kijelentései „felől” semmilyen találgatásba nem bocsátkoztam. Jeleztem saját tapasztalatomat: annak az éremnek is két oldala volt. OFF: „Pedagógiai ismereteket erőltetetten fitogtató útmutatásaim” nem lehetnek. Semmilyen utat nem mutatok: nem vagyok Toldi; pedagógiai ismereteim sem lehetnek, mert pedagógus sem vagyok, sőt nem is vallottam magam annak. A „tüskéimet irányodban” nyugodtan vélheted annak, hogy Te tüskéknek érzed, ha valamit másképp látok és gondolok. Ez tőlem független dolog. Nem tudom, milyen „gyökereimre” célzol, de őszintén megmondom: nem vagyok rá kíváncsi a Házy-topicban. Igen, mindaz, amit leírtál személyeskedés, mert ez a topic Házy Erzsébetről és pályájáról szólna, nem rólam, még az sem tartozik ide, hogy sajnálsz.
Komlóssy Erzsébet Mihály Andrásra vonatkozó kijelentései „felől” semmilyen találgatásba nem bocsátkoztam. Jeleztem saját tapasztalatomat: annak az éremnek is két oldala volt. OFF: „Pedagógiai ismereteket erőltetetten fitogtató útmutatásaim” nem lehetnek. Semmilyen utat nem mutatok: nem vagyok Toldi; pedagógiai ismereteim sem lehetnek, mert pedagógus sem vagyok, sőt nem is vallottam magam annak. A „tüskéimet irányodban” nyugodtan vélheted annak, hogy Te tüskéknek érzed, ha valamit másképp látok és gondolok. Ez tőlem független dolog. Nem tudom, milyen „gyökereimre” célzol, de őszintén megmondom: nem vagyok rá kíváncsi a Házy-topicban. Igen, mindaz, amit leírtál személyeskedés, mert ez a topic Házy Erzsébetről és pályájáról szólna, nem rólam, még az sem tartozik ide, hogy sajnálsz.
3063 Cilike 2014-09-25 23:59:35
Hát, azért annyit elmondanék, hogy Őt viszont többször láttam színpadon, Luciában főleg. Pedig már akkor sem lehetett húszéves. Meg Lehoczky Évát Gildában, ami elég vicces volt, mert megvolt 60 éves, de egyébként jól énekelt.
Hát, azért annyit elmondanék, hogy Őt viszont többször láttam színpadon, Luciában főleg. Pedig már akkor sem lehetett húszéves. Meg Lehoczky Évát Gildában, ami elég vicces volt, mert megvolt 60 éves, de egyébként jól énekelt.
3062 kugli 2014-09-25 20:47:55 [Válasz erre: 3061 Búbánat 2014-09-25 20:34:06]
1983-ban köszöntötték 25 éves tagsági évfordulóján a Varázsfuvolában. A direktor beszédében kifejezte reményét, hogy még sokat fogják a nézők látni-hallani az Operaház színpadán. Aztán már csak egyetlen egyszer énekelhetett: 1993-ban Petrovics Emil igazgatósága alatt.
1983-ban köszöntötték 25 éves tagsági évfordulóján a Varázsfuvolában. A direktor beszédében kifejezte reményét, hogy még sokat fogják a nézők látni-hallani az Operaház színpadán. Aztán már csak egyetlen egyszer énekelhetett: 1993-ban Petrovics Emil igazgatósága alatt.
3061 Búbánat 2014-09-25 20:34:06 [Válasz erre: 3060 kugli 2014-09-25 20:19:35]
Azok kedvéért, akik nem tudják mire célzol, kérlek, leírnád az esetét?
Azok kedvéért, akik nem tudják mire célzol, kérlek, leírnád az esetét?
3060 kugli 2014-09-25 20:19:35 [Válasz erre: 3055 Búbánat 2014-09-25 11:53:10]
Ha már emlegetjük MA igazgatóságát - a két névhez ( Házy E. és Komlóssy E. ) szorosan kapcsolódik egy harmadik is: Ágay Karoláé. ( 3 a magyar igazság... )
Ha már emlegetjük MA igazgatóságát - a két névhez ( Házy E. és Komlóssy E. ) szorosan kapcsolódik egy harmadik is: Ágay Karoláé. ( 3 a magyar igazság... )
3059 Búbánat 2014-09-25 13:48:06 [Válasz erre: 3058 Búbánat 2014-09-25 13:42:33]
Javítom, mert elírtam: nem az MRT Szimfonikus zenekara, hanem a Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre a Lili bárónő 1964-es rádiófelvételén. Sebestyén András vezényelt.
Javítom, mert elírtam: nem az MRT Szimfonikus zenekara, hanem a Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre a Lili bárónő 1964-es rádiófelvételén. Sebestyén András vezényelt.
3058 Búbánat 2014-09-25 13:42:33
Ma délután a Dankó Rádióban újra meghallgathatjuk Huszka Jenő Lili bárónő című operettjéből az I. felvonás nagyszabású fináléját: „- Az ősi kastély ősi rendje,,,, /- szép éjszakán, ilyen korán, halálos bűn a szunnyadás, sétálni vágyom / - nem szokás…/- Csupán a kripta, van nyitva…/- Ha ősök az árnyak, éjjelte kijárnak…/- A méltóságos várkisasszony hálószobája erre van…˛/- Fojtogatónak éreztem szobámban, talán a holdas éj az ok…/- Álmaimban szeret egy leány…/- Szolgálhatok valamivel? /- Nem, köszönöm…/- Egy csillagfényes holdas éjen… /- Tündérkirálynő, légy a párom…. /- Elég ma éjszakára már, későre jár, vezessen hát szobámba, jó .éjszakát…” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, km. a MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András – 1964) És még egy vidám kettős csendült fel Huszka operettből Koltay Valéria és Kishegyi Árpád előadásában: „Hogyha szeretnél engemet, úgy mint én, tégedet…/ Gyere, csókolj meg, szaporán, tubicám…” Az operettműsor vendége ma is, és egész héten át: Peller Anna, az Operettszínház művésznője, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. Az adás időpontja: 17 és 18 óra között. Interneten is meghallgatható a www.dankoradio.hu oldalon.
Ma délután a Dankó Rádióban újra meghallgathatjuk Huszka Jenő Lili bárónő című operettjéből az I. felvonás nagyszabású fináléját: „- Az ősi kastély ősi rendje,,,, /- szép éjszakán, ilyen korán, halálos bűn a szunnyadás, sétálni vágyom / - nem szokás…/- Csupán a kripta, van nyitva…/- Ha ősök az árnyak, éjjelte kijárnak…/- A méltóságos várkisasszony hálószobája erre van…˛/- Fojtogatónak éreztem szobámban, talán a holdas éj az ok…/- Álmaimban szeret egy leány…/- Szolgálhatok valamivel? /- Nem, köszönöm…/- Egy csillagfényes holdas éjen… /- Tündérkirálynő, légy a párom…. /- Elég ma éjszakára már, későre jár, vezessen hát szobámba, jó .éjszakát…” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, km. a MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András – 1964) És még egy vidám kettős csendült fel Huszka operettből Koltay Valéria és Kishegyi Árpád előadásában: „Hogyha szeretnél engemet, úgy mint én, tégedet…/ Gyere, csókolj meg, szaporán, tubicám…” Az operettműsor vendége ma is, és egész héten át: Peller Anna, az Operettszínház művésznője, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. Az adás időpontja: 17 és 18 óra között. Interneten is meghallgatható a www.dankoradio.hu oldalon.
3056 telramund 2014-09-25 12:46:37
Mihájy András: na róla is volna mit regélni!Akkor kezdődött,hogy mindenki azt csinál ,amit akar.Na nem szerepekről van szó. Jobbnál ,jobb operákat levett a műsorról.Ott volt az Andre Chenier műsorról történő levétele előtti utolsó előadáson és a tomboló publikum hatására mondta,milyen jó opera,szereti a közönség !Még jó ,hogy életében egyszer meghallgatta. Na és így tovább.
Mihájy András: na róla is volna mit regélni!Akkor kezdődött,hogy mindenki azt csinál ,amit akar.Na nem szerepekről van szó. Jobbnál ,jobb operákat levett a műsorról.Ott volt az Andre Chenier műsorról történő levétele előtti utolsó előadáson és a tomboló publikum hatására mondta,milyen jó opera,szereti a közönség !Még jó ,hogy életében egyszer meghallgatta. Na és így tovább.
3055 Búbánat 2014-09-25 11:53:10 [Válasz erre: 3054 IVA 2014-09-25 03:39:08]
Komlóssy Erzsébet élete végén tett, Mihály Andrásra vonatkozó kijelentései felől nem szerencsés találgatásokba bocsátkoznod. Idéztem két forrásból két énekesnő kijelentését róla, érzékeltetve, hogy nem Házy Erzsébet volt az egyetlen, akinek keserű véleménye volt a közös igazgató emberi hozzáállásáról. De van egy különbség közöttük: Házy nem ejtette ki a száján Mihály András nevét és az interjú a Mihály-éra alatt jelent meg. Ez a rosszfényű nyilatkozata nem kis kockázattal járhatott számára; „kiszólása”nyilvánosságot kapott, a bírálat bizonyosan tovább rontotta saját helyzetét. Komlóssy Erzsébet már Mihály András elhunyta után tette saját kijelentéseit, és nevén is nevezve az igazgató személyét. Én csak kettőjüket állítottam párhuzamba, így annak számomra nincs jelentősége, hogy a későbbi művészi igazgatások alatt mely művészek hogyan, milyen szavakkal minősítették főnökeiket. Én nem bírálok, csak megjelenítek valamit, szavakat, sorsokat, emberi tényezőket, melyek valamiről tudósítanak, és esetleg valamit tudatosítanak – utólag, ha egymás mellé tesszük a kockákat, ez szembetűnő lehet már. Szembesíteni az elhunytakat egymással már úgysem lehet. De bemutatni lehet, hogy ez volt és így volt. Ítélkezni nem az én dolgom. Én szerettem, kedveltem Mihály Andrást, mint karmestert is, hiszen az ő működése alatt sok kedvenc operám és balettem került színre a Dalszínházban (az Opera bezárása előtt és annak újra megnyitása után is) meg az Erkelben. Abban az időszakban nem tudtam arról, hogy egyes énekesekkel hogyan bánt el egészen addig, míg mostanság ezeket az interjúkat el nem olvastam. Ez csalódást okozott számomra, pedig szerettem Mihály Andrást azért is, ahogyan tisztelgő és megrendült szavakkal kedvenc énekesnőmről ravatalánál megemlékezett, ahogy tőle búcsúzott, és később is, a televízió egyik Házy-emlékműsorában művészetét felidéző mondataiért. Azért idéztem e két forrásból, hogy láttassam: nemcsak Házynak volt elkeseredett, és a mai kor emberének is joga van megismeri az érem másik oldalát is. Számomra mindenesetre az derült ki, hogy Mihály András személye és az az időszak, melyet az Opera élén hosszú ideig eltöltött, tele volt furcsa dolgokkal, amelyeket nem értek, nem is az én dolgom erről véleményt formálni, de fel kell erre hívni a figyelmet, mert ez a része is hozzátartozik Házy Erzsébet életéhez, korához, művészi pályafutása történetéhez. Vitatkozni csak azzal lehet érdemben, akiről tudni, szót érthetünk vele. Veled ez reménytelen, erre nem egy esetet tudnék felhozni, de felesleges. Téged meggyőzni valamiről, akár igazáról, akár az ellenkezőjéről, úgysem lehet – tudom. Én viszont eddig is sok esetben fejet hajtottam azok előtt, akik normális hangvétellel, ész érvekkel meggyőztek, ha valamiben nem értettek egyet fejtegetéseimmel, „szösszeneteimmel”. Mindenki tévedhet, és nem kell szégyellni ennek beismerését. Kulturáltan elfogadom a tényszerű megállapításokat – miért ne tenném? - ha azok őszinték, igazak, nem kioktatóak, bántók. Hiszen a jóakaratú, szelíd, nem tüntető és nem pedagógiai ismereteket erőltetetten fitogtató útmutatást csak örömmel fogadhatunk! Ebből csak magunk is okulhatunk, és újabb ismeretek szerzünk/kapunk. Ez józanul belátható. Senki sem születik bölcsnek! Az egész élet a tanulásról szól, és aki nálam többet tud, attól tanulni lehet, újabb ismereteket szerezni. Miért utasítanánk el ezt a lehetőséget vissza azt a törekvését, hogy kijavítson vagy rámutasson a helyesre. Mindenki tévedhet, lehet jóhiszemű is. (Van, aki meg eleve rosszhiszeműséget akar a másiknak tulajdonítani. ) Különben mindenki magából indul ki. Végezetül: az apróbb - nagyobb tüskéid irányomban (amiket máig nem tudok mire vélni) és melyeket mindig következetesen visszautasítottam, mert azokat igaztalannak éreztem, jóval korábbról datálhatóak; az általad felemlegetett „üstökös”- szóba való belecsimpaszkodásod csak újabb tanújele ennek az elfogultságnak – valakit kipécézni, belekötni okkal-oktalanul, csakhogy a felsőbbséges nézeteidet minél nagyobb nyilvánosság előtt kinyilatkoztathasd. Ez elég árulkodó. Képtelen vagy gondolatmenetem megértésére, befogadására, és mintha hiányozna belőled valami empatikus gondolkozás-kötődés is. Velem és hozzászólásaimmal foglalkozol. Felesleges. Úgysem értjük meg egymást soha. Érveléseid nem alkalmasak viszont érvelésre, mert nem tudsz szabadulni a „gyökereidtől”. Ha mindaz, amit leírtam személyeskedés, akkor vállalom, mert belekényszerítesz, hangsúlyozom, nem én kezdtem ezt. Olvass vissza. Sajnállak.
Komlóssy Erzsébet élete végén tett, Mihály Andrásra vonatkozó kijelentései felől nem szerencsés találgatásokba bocsátkoznod. Idéztem két forrásból két énekesnő kijelentését róla, érzékeltetve, hogy nem Házy Erzsébet volt az egyetlen, akinek keserű véleménye volt a közös igazgató emberi hozzáállásáról. De van egy különbség közöttük: Házy nem ejtette ki a száján Mihály András nevét és az interjú a Mihály-éra alatt jelent meg. Ez a rosszfényű nyilatkozata nem kis kockázattal járhatott számára; „kiszólása”nyilvánosságot kapott, a bírálat bizonyosan tovább rontotta saját helyzetét. Komlóssy Erzsébet már Mihály András elhunyta után tette saját kijelentéseit, és nevén is nevezve az igazgató személyét. Én csak kettőjüket állítottam párhuzamba, így annak számomra nincs jelentősége, hogy a későbbi művészi igazgatások alatt mely művészek hogyan, milyen szavakkal minősítették főnökeiket. Én nem bírálok, csak megjelenítek valamit, szavakat, sorsokat, emberi tényezőket, melyek valamiről tudósítanak, és esetleg valamit tudatosítanak – utólag, ha egymás mellé tesszük a kockákat, ez szembetűnő lehet már. Szembesíteni az elhunytakat egymással már úgysem lehet. De bemutatni lehet, hogy ez volt és így volt. Ítélkezni nem az én dolgom. Én szerettem, kedveltem Mihály Andrást, mint karmestert is, hiszen az ő működése alatt sok kedvenc operám és balettem került színre a Dalszínházban (az Opera bezárása előtt és annak újra megnyitása után is) meg az Erkelben. Abban az időszakban nem tudtam arról, hogy egyes énekesekkel hogyan bánt el egészen addig, míg mostanság ezeket az interjúkat el nem olvastam. Ez csalódást okozott számomra, pedig szerettem Mihály Andrást azért is, ahogyan tisztelgő és megrendült szavakkal kedvenc énekesnőmről ravatalánál megemlékezett, ahogy tőle búcsúzott, és később is, a televízió egyik Házy-emlékműsorában művészetét felidéző mondataiért. Azért idéztem e két forrásból, hogy láttassam: nemcsak Házynak volt elkeseredett, és a mai kor emberének is joga van megismeri az érem másik oldalát is. Számomra mindenesetre az derült ki, hogy Mihály András személye és az az időszak, melyet az Opera élén hosszú ideig eltöltött, tele volt furcsa dolgokkal, amelyeket nem értek, nem is az én dolgom erről véleményt formálni, de fel kell erre hívni a figyelmet, mert ez a része is hozzátartozik Házy Erzsébet életéhez, korához, művészi pályafutása történetéhez. Vitatkozni csak azzal lehet érdemben, akiről tudni, szót érthetünk vele. Veled ez reménytelen, erre nem egy esetet tudnék felhozni, de felesleges. Téged meggyőzni valamiről, akár igazáról, akár az ellenkezőjéről, úgysem lehet – tudom. Én viszont eddig is sok esetben fejet hajtottam azok előtt, akik normális hangvétellel, ész érvekkel meggyőztek, ha valamiben nem értettek egyet fejtegetéseimmel, „szösszeneteimmel”. Mindenki tévedhet, és nem kell szégyellni ennek beismerését. Kulturáltan elfogadom a tényszerű megállapításokat – miért ne tenném? - ha azok őszinték, igazak, nem kioktatóak, bántók. Hiszen a jóakaratú, szelíd, nem tüntető és nem pedagógiai ismereteket erőltetetten fitogtató útmutatást csak örömmel fogadhatunk! Ebből csak magunk is okulhatunk, és újabb ismeretek szerzünk/kapunk. Ez józanul belátható. Senki sem születik bölcsnek! Az egész élet a tanulásról szól, és aki nálam többet tud, attól tanulni lehet, újabb ismereteket szerezni. Miért utasítanánk el ezt a lehetőséget vissza azt a törekvését, hogy kijavítson vagy rámutasson a helyesre. Mindenki tévedhet, lehet jóhiszemű is. (Van, aki meg eleve rosszhiszeműséget akar a másiknak tulajdonítani. ) Különben mindenki magából indul ki. Végezetül: az apróbb - nagyobb tüskéid irányomban (amiket máig nem tudok mire vélni) és melyeket mindig következetesen visszautasítottam, mert azokat igaztalannak éreztem, jóval korábbról datálhatóak; az általad felemlegetett „üstökös”- szóba való belecsimpaszkodásod csak újabb tanújele ennek az elfogultságnak – valakit kipécézni, belekötni okkal-oktalanul, csakhogy a felsőbbséges nézeteidet minél nagyobb nyilvánosság előtt kinyilatkoztathasd. Ez elég árulkodó. Képtelen vagy gondolatmenetem megértésére, befogadására, és mintha hiányozna belőled valami empatikus gondolkozás-kötődés is. Velem és hozzászólásaimmal foglalkozol. Felesleges. Úgysem értjük meg egymást soha. Érveléseid nem alkalmasak viszont érvelésre, mert nem tudsz szabadulni a „gyökereidtől”. Ha mindaz, amit leírtam személyeskedés, akkor vállalom, mert belekényszerítesz, hangsúlyozom, nem én kezdtem ezt. Olvass vissza. Sajnállak.
3054 IVA 2014-09-25 03:39:08 [Válasz erre: 3052 Búbánat 2014-09-24 12:30:24]
Komlóssy Erzsébet példája sajnos nem szerencsés. Bár ő ugyanannak az igazgatónak az eljárását sérelmezte, művészsorsa sok vonatkozásban hasonlított a Házyéhoz. Komlóssy (is) nagy énekes volt, gyönyörű hanggal, megjelenéssel, erős színészi játékkal és személyiséggel, erotikus kisugárzással. Pályájának derekán jelentkeztek technikai problémái. Művészi erényeivel még sokáig élvezetessé tudta tenni alakításait, de tudni lehetett, hogy pályája rövid lesz. Elhiszem, hogy bántotta őt Mihály András stílusa, de biztos, hogy valójában inkább a közlés ténye. Vajon a magánéletben lehet-e megmondani valakinek, hogy „már nem szeretlek, mást szeretek”, olyan stílusban, hogy az ne legyen bántó? (Lehet persze elhallgatni, hazudni is, és poklokat megélni évekig, évtizedekig.) A rossz hír közlésére soha sincs jó recept. Felhoztam már Pitti Katalin afférját Győriványi Ráth Györggyel, most hozzáteszem Tokody Ilona, számomra és nyilván sokak számára is fájdalmas pályazárását a közelebbi múltból, Ókovács Szilveszterrel. Különböző vezetők, eltérő politikai klímák, és eltérő klímák az Operaházban. Az emberi szituáció azonban ugyanaz. Említettem Lakatos Gabriella keserűségét, most a kor másik nagy prímabalerinájától idézek. Kun Zsuzsa a tízes évei végén lett vezető táncosnője az Operának, évtizedeken át ő kapott minden premiert (kivéve azokat az időszakokat, amikor családi vagy egészségi okok miatt távol maradt a színpadtól), eközben a Balettintézet igazgatója lett, jelenleg is professzor emerita a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Seregi László az ő egyéniségére koreografálta a Spartacus és a Sylvia főszerepeit. A Kaán Zsuzsa által lejegyzett és szerkesztett Kun Zsuzsa, a balerina című könyv 5. fejezete – A művészpálya vége – az alábbi dialógussal zárul: Kun Zs.: „– (...) Egyébként szerettem volna próbát vezetni.” Kaán Zs.: „– Bejelentetted Sereginek? – Igen, elmentem hozzá, hiszen szeptember elsejétől ő lett a balettigazgató. – Hogyan fogadta ezt a tervedet? – Nem díjazta. És rögtön azt is elmesélte, hogy orosz mestereket akar szerződtetni a próba- és gyakorlatvezetésre. – Mire te? – Szó nélkül tudomásul vettem, és búcsút mondtam az Operaháznak.” A dolgok általában egyszerűek. Az én észrevételeimet, nem érvekkel vitatod meg (az önismétlés nem érvelés), hanem személyeskedésnek minősíted, és valódi személyeskedéssel reagálsz rájuk. Az üstökös-kérdés óta már végképp reménytelen vitatkoznunk.
Komlóssy Erzsébet példája sajnos nem szerencsés. Bár ő ugyanannak az igazgatónak az eljárását sérelmezte, művészsorsa sok vonatkozásban hasonlított a Házyéhoz. Komlóssy (is) nagy énekes volt, gyönyörű hanggal, megjelenéssel, erős színészi játékkal és személyiséggel, erotikus kisugárzással. Pályájának derekán jelentkeztek technikai problémái. Művészi erényeivel még sokáig élvezetessé tudta tenni alakításait, de tudni lehetett, hogy pályája rövid lesz. Elhiszem, hogy bántotta őt Mihály András stílusa, de biztos, hogy valójában inkább a közlés ténye. Vajon a magánéletben lehet-e megmondani valakinek, hogy „már nem szeretlek, mást szeretek”, olyan stílusban, hogy az ne legyen bántó? (Lehet persze elhallgatni, hazudni is, és poklokat megélni évekig, évtizedekig.) A rossz hír közlésére soha sincs jó recept. Felhoztam már Pitti Katalin afférját Győriványi Ráth Györggyel, most hozzáteszem Tokody Ilona, számomra és nyilván sokak számára is fájdalmas pályazárását a közelebbi múltból, Ókovács Szilveszterrel. Különböző vezetők, eltérő politikai klímák, és eltérő klímák az Operaházban. Az emberi szituáció azonban ugyanaz. Említettem Lakatos Gabriella keserűségét, most a kor másik nagy prímabalerinájától idézek. Kun Zsuzsa a tízes évei végén lett vezető táncosnője az Operának, évtizedeken át ő kapott minden premiert (kivéve azokat az időszakokat, amikor családi vagy egészségi okok miatt távol maradt a színpadtól), eközben a Balettintézet igazgatója lett, jelenleg is professzor emerita a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Seregi László az ő egyéniségére koreografálta a Spartacus és a Sylvia főszerepeit. A Kaán Zsuzsa által lejegyzett és szerkesztett Kun Zsuzsa, a balerina című könyv 5. fejezete – A művészpálya vége – az alábbi dialógussal zárul: Kun Zs.: „– (...) Egyébként szerettem volna próbát vezetni.” Kaán Zs.: „– Bejelentetted Sereginek? – Igen, elmentem hozzá, hiszen szeptember elsejétől ő lett a balettigazgató. – Hogyan fogadta ezt a tervedet? – Nem díjazta. És rögtön azt is elmesélte, hogy orosz mestereket akar szerződtetni a próba- és gyakorlatvezetésre. – Mire te? – Szó nélkül tudomásul vettem, és búcsút mondtam az Operaháznak.” A dolgok általában egyszerűek. Az én észrevételeimet, nem érvekkel vitatod meg (az önismétlés nem érvelés), hanem személyeskedésnek minősíted, és valódi személyeskedéssel reagálsz rájuk. Az üstökös-kérdés óta már végképp reménytelen vitatkoznunk.
3052 Búbánat 2014-09-24 12:30:24 [Válasz erre: 3049 IVA 2014-09-24 05:24:41]
Lassacskán kilenc éve annak, hogy a fórumon ezt a topicot elindítottam. Kezdetben sokan látogatták és írtak ide, hozzászólásaikba megosztva gondolataikat, véleményüket. Mára többségük lemorzsolódott, elmentek.. Talán, ha négyen-öten vagyunk, akik több- kevesebb rendszerességgel még „értekezünk” Házyról. Te egyike vagy azon keveseknek, akik itt megmaradtak fórumon. Üdvözlöm bárkinek is a véleményét, ha az nem megy át velem való személyeskedésbe. Utóbbi időben Te ezt teszed velem, de én nem szeretnék ebbe a hibába esni; mégis olykor belekényszerülök, de csak azért, hogy „helyre tegyem” és következetesen visszautasítsam írásaim gondolatmenetéről táplált, hamis, tévúton járó következtetéseidet. Ezt a jövőre nézve is, megerősítem. Ez nem fenyegetés, inkább figyelmeztetés, részemről őszinte szókimondás – akár tetszik ez neked, akár nem. Egy idő után a kutatható források fogynak, elapadnak. Óhatatlan, hogy idővel „felhígul” a topic tartalma, meg ismétlődésekre is kényszerülünk, mert olykor magunkat is idézni kell, hogy az újra felröppenő, olykor hiányos, hibás, nem megalapozott hozzászólásokat helyre igazítsuk. Senki sem tévedhetetlen, így is jócskán lehet/van olyan adat, amit azóta az idő megcáfolt. De éppúgy megerősíthet. Hála a Dankó Rádiónak, most hallhatjuk is a rádióban azokat a Házy-operettfelvételeket, melyekről nyolc-kilenc éve még csak mint címdokumentum írhattam – mert hosszú évekig a rádió nem adott semmi operettet, és ezért sokaknak nem lehetett ismerete, fogalma kitűnő operaénekeseink ilyen jellegű zenei felvételeiről. Mégis, az ismétlések nem ártanak, tekintve a topic hosszú ideje meglétét. Sokan felejtenek, nem olvasták a korábban leírtakat, és új olvasók is vannak, tehát érdemes a régiek közül újra elővenni témákat, hátha azóta új szempontok merültek fel, melyek új gondolatokat keltenek bennünk; új körülmények jutottak tudomásunkra, más mire helyeződhet a hangsúly, amik új megvilágításba helyezik azt. Egyáltalán, hogy ne merüljenek feledésbe a korábban elmondottak, érdemes lehet visszaolvasni a leírtakat - már csak az ütköztetések miatt is újra visszatérni rájuk. Sok minden leírásra került már eddig Házyról és Házyval kapcsolatban. Ismereteink akár még bővülhetnek is – az is jó lenne, ha új hozzászólók bukkannának elő…. Várom azok jelentkezését is, akik ugyan itt vannak, olvassák is az ide írtakat – de hallgatnak, eddig hallgattak… Az én érdemem nem csekély: azon túl, hogy én hoztam létre a topicot, a legtöbb anyagot is én írtam be ide! Másrészt megérdemlem, hogy ne „szórakozzál” velem, és fogadd el, hogy amit beírok, az nem mind a saját véleményem, hanem olykor másokét teszem be ide, azokét, akik nem mernek vagy nem akarnak itt jelen lenni, még névtelenül sem bármi login név alatt. De hozzám eljutnak privátban vagy személyesen Házy életét és korát feltáró újabb információk, melyeket – tiszteletben tartva az inkognitót – én írom be a topicba. Ezzel vállaltam azt is, hogy az esetleg vitát gerjeszt a topicra író néhány hozzászóló közt és nekem támadnak. Helyesbítést, érdemi cáfolatot elfogadok, de arra nem számítottam, hogy átmész az irányomba személyeskedésbe. Úgyhogy ezt ki kell kérnem, és arra kérlek, hogy a jövőben ezt hagyd abba. Akkor én sem foglalkozom Veled többé. A „Házy-ügyben” az adatokat többségében „szolgáltatom”, a mindig „jól értesültek” mellé csatlakozva pedig én is olykor kommenteket fűzök hozzá. Ahogy Te is teszed. Legutóbb is, én tettem be először ide Házynak egy olyan interjúját, mely alig három évvel halála előtt készült – egy eléggé lehangoló időszakában. Telramund fórumtársunk erre úgy reagált, tudott a cikkről, de inkább nem kommentálja. Én is régen tudtam az interjúról, de most vettem a fáradságot, bementem egy könyvtárba, előkerestettem az újság évfolyamát, onnan pedig kimásoltam és ugyancsak időt szánva rá bemásoltam ide a topicba. Gondolatébresztőnek. Ugyancsak bizonyos forrásokra hagyatkozva, meg korábban itt a fórumon is már pedzett utalások alapján felvetettem Mihály András igazgató felelősségét is abban, hogy Házy élete alkonyán milyen méltatlan helyzetbe került az Operában. Hiszen mindnyájunkhoz eljutnak bizonyos híresztelések, „történetek”. Amelyeknek vagy van valós alapjuk, vagy nincs. Te sem tudhatsz mindent, csak sejtéseink lehetnek: én leírtam egyféle gondolatmenetet – kérdőjellel. A Te olvasatodban ez támadást, „gonoszkodást” jelent Mihály András személye ellen, és azonnal nekem támadsz, hogy merem „következtetéseimmel” hírbe hozni a volt igazgatót! Úgyhogy ezt ki kell kérnem magamnak! Remélem, ebbe belenyugszol. Továbbá, biztos vagyok abban is, hogy állításaid egy részét kapásból tudnák sokan cáfolni (én nem biztos) – de nem teszik, mert úgy gondolják, minek ártsák bele magukat olyasmibe, mely értelmetlen vitákba torkolna. Tévúton jársz, amikor azt írod, hogy egyoldalúan, úgymond gyanúsítgatásokkal illetem Mihály András személyét – egyébként Házy és Mihály hivatali és művészi kapcsolata, akár „történészi szemmel” is, érdekelheti a mai korban élőket - azokét is akik megérték azt az érát és még köztünk vannak: sokat tudnának mondani, ha akarnának… Megérné ez a téma is, hogy „kibeszélésre” kerüljön, és végre reálisan lássunk benne. Végezetül, én voltam az is, aki legelőször idéztem Mihály András szavait (hivatkoztam a forrásra is), linkeltem vagy bemásoltam, amint itt következik: „Mihály András zeneszerző, a Magyar Állami Operaház akkori főigazgatója a következő szavakkal búcsúzott az 53 évesen elhunyt énekesnőtől: ’Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Állami Operaháznak.’ „Az utolsó primadonna” - 2012. november 24. - • (nb) - Fidelio/MTI - Lásd még: http://vasarnap.ujszo.com/vasarnap/200451/kultura/az-enekesmadar „Mihály András zeneszerző, a Magyar Állami Operaház akkori főigazgatója a következő szavakkal búcsúzott az 53 évesen elhunyt énekesnőtől: ’Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Állami Operaháznak.’ Az alábbi linkekben pedig Mihály Andrást nevesíti Komlóssy Erzsébet operaénekes: Komlóssy Erzsébet: „Ahogy bementem, csöndben, úgy akartam eljönni" 2013. augusztus 5., Nagy Bálint/ Opera Magazin „…Erdára Mihály András tűzött ki, talán, hogy kiszúrjon velem. Aztán nagyon megszerettem ezt a szerepet is.” „Az 1980-as évek elején egyáltalán nem énekeltem, mert az akkori igazgató, Mihály András négy évig nem tűzött ki. Azt mondta, már mindent elénekeltem. Nyugdíjba akart volna küldeni, de túl fiatal voltam. Huszonöt éves operaházi jubileumom alkalmából én kértem, hogy a Székelyfonót elénekelhessem, ekkor tértem vissza.” Komlóssy Erzsébet: „Lebegett fölöttem egy angyal, aki vezetett és vitt az utamon” Operavilág.net, 2013. július 9. Jánosi Ildikó „– Az operaházi búcsúja nem úgy sikerült, ahogy tervezte volna. Fájdalmas pont a karrierjében? – Nem a tény, a stílus bántott igazán. Az 1980-as évek elején négy évig nem énekeltem, mert az akkori igazgató, Mihály András egy szerepre sem tűzött ki. Nyugdíjba akart küldeni, meg is kaptam tőle a felmondólevelemet. Kossuth-díjasként azonban az én beleegyezésem is kellett a nyugdíjazáshoz, és nem fogadtam el, kértem, hogy tovább dolgozhassak. Erre közölte, hogy azért sem tűz ki előadásra. Mondtam, jó, akkor bejárok a fizetésért. Így is történt négy éven át. A 25 éves jubileumom alkalmából én kértem, hogy a Székelyfonót elénekelhessem, akkor tértem vissza. S bizony három-négy hónapot kellett skáláznom, hogy visszataláljak a hangomhoz ilyen hosszú kihagyás után.”
Lassacskán kilenc éve annak, hogy a fórumon ezt a topicot elindítottam. Kezdetben sokan látogatták és írtak ide, hozzászólásaikba megosztva gondolataikat, véleményüket. Mára többségük lemorzsolódott, elmentek.. Talán, ha négyen-öten vagyunk, akik több- kevesebb rendszerességgel még „értekezünk” Házyról. Te egyike vagy azon keveseknek, akik itt megmaradtak fórumon. Üdvözlöm bárkinek is a véleményét, ha az nem megy át velem való személyeskedésbe. Utóbbi időben Te ezt teszed velem, de én nem szeretnék ebbe a hibába esni; mégis olykor belekényszerülök, de csak azért, hogy „helyre tegyem” és következetesen visszautasítsam írásaim gondolatmenetéről táplált, hamis, tévúton járó következtetéseidet. Ezt a jövőre nézve is, megerősítem. Ez nem fenyegetés, inkább figyelmeztetés, részemről őszinte szókimondás – akár tetszik ez neked, akár nem. Egy idő után a kutatható források fogynak, elapadnak. Óhatatlan, hogy idővel „felhígul” a topic tartalma, meg ismétlődésekre is kényszerülünk, mert olykor magunkat is idézni kell, hogy az újra felröppenő, olykor hiányos, hibás, nem megalapozott hozzászólásokat helyre igazítsuk. Senki sem tévedhetetlen, így is jócskán lehet/van olyan adat, amit azóta az idő megcáfolt. De éppúgy megerősíthet. Hála a Dankó Rádiónak, most hallhatjuk is a rádióban azokat a Házy-operettfelvételeket, melyekről nyolc-kilenc éve még csak mint címdokumentum írhattam – mert hosszú évekig a rádió nem adott semmi operettet, és ezért sokaknak nem lehetett ismerete, fogalma kitűnő operaénekeseink ilyen jellegű zenei felvételeiről. Mégis, az ismétlések nem ártanak, tekintve a topic hosszú ideje meglétét. Sokan felejtenek, nem olvasták a korábban leírtakat, és új olvasók is vannak, tehát érdemes a régiek közül újra elővenni témákat, hátha azóta új szempontok merültek fel, melyek új gondolatokat keltenek bennünk; új körülmények jutottak tudomásunkra, más mire helyeződhet a hangsúly, amik új megvilágításba helyezik azt. Egyáltalán, hogy ne merüljenek feledésbe a korábban elmondottak, érdemes lehet visszaolvasni a leírtakat - már csak az ütköztetések miatt is újra visszatérni rájuk. Sok minden leírásra került már eddig Házyról és Házyval kapcsolatban. Ismereteink akár még bővülhetnek is – az is jó lenne, ha új hozzászólók bukkannának elő…. Várom azok jelentkezését is, akik ugyan itt vannak, olvassák is az ide írtakat – de hallgatnak, eddig hallgattak… Az én érdemem nem csekély: azon túl, hogy én hoztam létre a topicot, a legtöbb anyagot is én írtam be ide! Másrészt megérdemlem, hogy ne „szórakozzál” velem, és fogadd el, hogy amit beírok, az nem mind a saját véleményem, hanem olykor másokét teszem be ide, azokét, akik nem mernek vagy nem akarnak itt jelen lenni, még névtelenül sem bármi login név alatt. De hozzám eljutnak privátban vagy személyesen Házy életét és korát feltáró újabb információk, melyeket – tiszteletben tartva az inkognitót – én írom be a topicba. Ezzel vállaltam azt is, hogy az esetleg vitát gerjeszt a topicra író néhány hozzászóló közt és nekem támadnak. Helyesbítést, érdemi cáfolatot elfogadok, de arra nem számítottam, hogy átmész az irányomba személyeskedésbe. Úgyhogy ezt ki kell kérnem, és arra kérlek, hogy a jövőben ezt hagyd abba. Akkor én sem foglalkozom Veled többé. A „Házy-ügyben” az adatokat többségében „szolgáltatom”, a mindig „jól értesültek” mellé csatlakozva pedig én is olykor kommenteket fűzök hozzá. Ahogy Te is teszed. Legutóbb is, én tettem be először ide Házynak egy olyan interjúját, mely alig három évvel halála előtt készült – egy eléggé lehangoló időszakában. Telramund fórumtársunk erre úgy reagált, tudott a cikkről, de inkább nem kommentálja. Én is régen tudtam az interjúról, de most vettem a fáradságot, bementem egy könyvtárba, előkerestettem az újság évfolyamát, onnan pedig kimásoltam és ugyancsak időt szánva rá bemásoltam ide a topicba. Gondolatébresztőnek. Ugyancsak bizonyos forrásokra hagyatkozva, meg korábban itt a fórumon is már pedzett utalások alapján felvetettem Mihály András igazgató felelősségét is abban, hogy Házy élete alkonyán milyen méltatlan helyzetbe került az Operában. Hiszen mindnyájunkhoz eljutnak bizonyos híresztelések, „történetek”. Amelyeknek vagy van valós alapjuk, vagy nincs. Te sem tudhatsz mindent, csak sejtéseink lehetnek: én leírtam egyféle gondolatmenetet – kérdőjellel. A Te olvasatodban ez támadást, „gonoszkodást” jelent Mihály András személye ellen, és azonnal nekem támadsz, hogy merem „következtetéseimmel” hírbe hozni a volt igazgatót! Úgyhogy ezt ki kell kérnem magamnak! Remélem, ebbe belenyugszol. Továbbá, biztos vagyok abban is, hogy állításaid egy részét kapásból tudnák sokan cáfolni (én nem biztos) – de nem teszik, mert úgy gondolják, minek ártsák bele magukat olyasmibe, mely értelmetlen vitákba torkolna. Tévúton jársz, amikor azt írod, hogy egyoldalúan, úgymond gyanúsítgatásokkal illetem Mihály András személyét – egyébként Házy és Mihály hivatali és művészi kapcsolata, akár „történészi szemmel” is, érdekelheti a mai korban élőket - azokét is akik megérték azt az érát és még köztünk vannak: sokat tudnának mondani, ha akarnának… Megérné ez a téma is, hogy „kibeszélésre” kerüljön, és végre reálisan lássunk benne. Végezetül, én voltam az is, aki legelőször idéztem Mihály András szavait (hivatkoztam a forrásra is), linkeltem vagy bemásoltam, amint itt következik: „Mihály András zeneszerző, a Magyar Állami Operaház akkori főigazgatója a következő szavakkal búcsúzott az 53 évesen elhunyt énekesnőtől: ’Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Állami Operaháznak.’ „Az utolsó primadonna” - 2012. november 24. - • (nb) - Fidelio/MTI - Lásd még: http://vasarnap.ujszo.com/vasarnap/200451/kultura/az-enekesmadar „Mihály András zeneszerző, a Magyar Állami Operaház akkori főigazgatója a következő szavakkal búcsúzott az 53 évesen elhunyt énekesnőtől: ’Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Állami Operaháznak.’ Az alábbi linkekben pedig Mihály Andrást nevesíti Komlóssy Erzsébet operaénekes: Komlóssy Erzsébet: „Ahogy bementem, csöndben, úgy akartam eljönni" 2013. augusztus 5., Nagy Bálint/ Opera Magazin „…Erdára Mihály András tűzött ki, talán, hogy kiszúrjon velem. Aztán nagyon megszerettem ezt a szerepet is.” „Az 1980-as évek elején egyáltalán nem énekeltem, mert az akkori igazgató, Mihály András négy évig nem tűzött ki. Azt mondta, már mindent elénekeltem. Nyugdíjba akart volna küldeni, de túl fiatal voltam. Huszonöt éves operaházi jubileumom alkalmából én kértem, hogy a Székelyfonót elénekelhessem, ekkor tértem vissza.” Komlóssy Erzsébet: „Lebegett fölöttem egy angyal, aki vezetett és vitt az utamon” Operavilág.net, 2013. július 9. Jánosi Ildikó „– Az operaházi búcsúja nem úgy sikerült, ahogy tervezte volna. Fájdalmas pont a karrierjében? – Nem a tény, a stílus bántott igazán. Az 1980-as évek elején négy évig nem énekeltem, mert az akkori igazgató, Mihály András egy szerepre sem tűzött ki. Nyugdíjba akart küldeni, meg is kaptam tőle a felmondólevelemet. Kossuth-díjasként azonban az én beleegyezésem is kellett a nyugdíjazáshoz, és nem fogadtam el, kértem, hogy tovább dolgozhassak. Erre közölte, hogy azért sem tűz ki előadásra. Mondtam, jó, akkor bejárok a fizetésért. Így is történt négy éven át. A 25 éves jubileumom alkalmából én kértem, hogy a Székelyfonót elénekelhessem, akkor tértem vissza. S bizony három-négy hónapot kellett skáláznom, hogy visszataláljak a hangomhoz ilyen hosszú kihagyás után.”
3051 IVA 2014-09-24 05:28:51 [Válasz erre: 3047 Romeo 2014-09-23 23:24:09]
Házy Erzsébet életében a '80-as évek csak 1982-ig tartottak. Mivel A köpeny-beli fellépése 1980 októberében hiúsult meg, a Pillangókisasszonyban való fellépésének engedése/nem engedése a '80-as években már szóba sem kerülhetett.
Házy Erzsébet életében a '80-as évek csak 1982-ig tartottak. Mivel A köpeny-beli fellépése 1980 októberében hiúsult meg, a Pillangókisasszonyban való fellépésének engedése/nem engedése a '80-as években már szóba sem kerülhetett.
3050 IVA 2014-09-24 05:26:25 [Válasz erre: 3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46]
Sajnos nekem is voltak hasonló tapasztalataim, éppen ezekben a darabokban, amikor Házy teljesítménye hullámzó volt, egy előadáson belül és esténként is. De még ebben az időszakban is akadt olyan Porgy-előadás, amelyben csodát művelt! Visszatérését Örzse szerepében azonban már nem akartam megnézni.
Sajnos nekem is voltak hasonló tapasztalataim, éppen ezekben a darabokban, amikor Házy teljesítménye hullámzó volt, egy előadáson belül és esténként is. De még ebben az időszakban is akadt olyan Porgy-előadás, amelyben csodát művelt! Visszatérését Örzse szerepében azonban már nem akartam megnézni.
3049 IVA 2014-09-24 05:24:41 [Válasz erre: 3044 Búbánat 2014-09-23 11:50:26]
Amikor internet-hozzáférésem lett, valaki ezzel a mondattal osztozott örömömben: ki fog tárulni előtted a világ. Igaza volt, noha ugyanez elmondható, amikor az ember megtanult írni-olvasni, vagy amikor televízió került az otthonába, sőt ez a gondolat most az Operaház szlogenje is. Amikor netezni kezdtem, első kalandjaim közt volt beírni a keresőbe Házy Erzsébet nevét. Mindjárt egy ismeretlen személy megkezdett és abbahagyott blog-szerűségének egyik oldalára jutottam, ahol mindössze ez állt: Szomorú napom van, ma X éve lett öngyilkos Házy Erzsébet, a gyönyörű színésznő. Nyilvánvaló, hogy aki ezt írta, aki Házy személyét így értelmezte, nem ismerte őt. Jó pár évvel később, 2009-ben ráakadtam a Wikipédián Házy Erzsébet szócikkére, amelynek az alján felsorolt kategóriák közt döbbenten olvastam: Öngyilkos személyek. Akkor regisztráltam szerkesztőnek, hogy ezt (s még egy-két dolgot) javítsak-javíttassak, ezt ma is tanúsítja [url]http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=H%C3%A1zy_Erzs%C3%A9bet&offset=20110210061605&action=history;a szócikk laptörténete[/url]. (Később időhiány miatt feladtam ezt a szép tevékenységet, ezért magamat is okolhatnám, amiért a szócikk mára ismét szánalmas, helyesebb tehát, ha senkit sem hibáztatok érte.) Mindezt csak azért írtam le, hogy a topicalany témáján érzékeltessem, amit mindenki tapasztalhat: a világ kitárul előttünk az interneten, de nemcsak a szépre, okosra, igazra, hanem ugyanannyi értéktelen, téves, hibás, hazug információra is. És mindkét minőség terjed a neten, mint a vírus. Amikor ráakadtam erre a topicra, amelyet lassacskán 10 évvel ezelőtt indítottál el, igencsak megörültem, hiszen a Café Momus-re mégiscsak a komolyzene világában és a körül élő emberek járnak, nem a piacról hozzák a híreket. Nemes ügyet szolgálónak találtam ezt az emléktopicot, ahová nyilván szakszerű vélemények, hiteles visszaemlékezések jegyeztetnek be, és ha mégsem egészen – hiszen ide az időben messziről jött hírek érkeznek –, mód van azok kulturált megvitatására, tisztázására. Tíz év nagy idő, és egyre azt tapasztalom, hogy a Házy Erzsébetről összegyűjtött, páratlanul bőséges és felbecsülhetetlenül értékes információhalmaz felhígul, hivalkodik a mennyiség a minőség rovására. Mintha időnként csak azért íródna egy bejegyzés, hogy a topic mindig a legfrissebb fórumok között legyen és gyarapodjon a terjedelme. Nem tragédia ez természetesen, de kár, hogy a mennyiségi igyekezetben be-bejutnak ismétlések és önismétlések, ellenőrizetlen mendemondák (erre utaltam lentebbi hozzászólásomban), túlzó vagy tényeket torzító vélemények, olykor kritikai megjegyzés nélkül is, és ha valaki helyesbítő vagy ellenvéleménnyel reagál – időnként történetesen jómagam –, a korábban tapasztalt vitakészség és köszönet helyett annak makacs megtagadása, legújabban a saját szavak letagadása és (a mindig érvelés helyett bedobott) személyeskedés a válasz. A másik fórumozó ismerete tudálékosság, gondolkodása, kételkedése immár okoskodás lett. Magamnak ártok, ha így folytatom? Ez valamiféle fenyegetés akar lenni? Érvek helyett a vitatott vélemény újramásolva, kétszer is. Ez nem ékessége a nemes szándékú topicnak. „Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó” – így kezdted legutóbbi eszmefuttatásodat (3038), majd azt írod: „Szó sincs "tudatosításról"” (3044). Valóban nem írtad le, hogy Mihály András gonosz volt, de az összeesküvésnek az a modellje, amit lehetségesként megszerkesztettél arról, hogyan akart Mihály „kitolni” a beteg és idősödő művésznővel, s akarta „kicsinálni”, „megalázni” őt (a Te szavaidat idéztem), egy kicsinyesen gonosz igazgató portréját veti fel, bizonyítékok nélkül. „Csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. (...) Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak” – írod ezeket. Tudod, hány könyvet írhatnék, ha összegyűjteném azokat az információkat, amelyeket az Operában és közelében hallottam „csupa füllel”, néhány zenésztől, zsöllye- és páholyszomszédtól, a foyer-ban, jegypénztárosoktól, ruhatárosoktól, jegyszedőktől? De ezeket még a fórumba sem hoznám be, különösen nem abból a célból, hogy valakit bizonyíték nélkül gyanúba keverjek azzal, hogy egy szomorú sorsú művészt közelebb taszított a sírhoz. A további személyeskedésedre: egyáltalán nem akarok tetszelegni magamnak, sem tetszeni másoknak. Jeleztem, hogy a barokkos szószaporításod – egy lehet, hogy cseppet sem bonyolult és mindennapos eset ügyében – felelőtlen vádaskodásba fordult.
Amikor internet-hozzáférésem lett, valaki ezzel a mondattal osztozott örömömben: ki fog tárulni előtted a világ. Igaza volt, noha ugyanez elmondható, amikor az ember megtanult írni-olvasni, vagy amikor televízió került az otthonába, sőt ez a gondolat most az Operaház szlogenje is. Amikor netezni kezdtem, első kalandjaim közt volt beírni a keresőbe Házy Erzsébet nevét. Mindjárt egy ismeretlen személy megkezdett és abbahagyott blog-szerűségének egyik oldalára jutottam, ahol mindössze ez állt: Szomorú napom van, ma X éve lett öngyilkos Házy Erzsébet, a gyönyörű színésznő. Nyilvánvaló, hogy aki ezt írta, aki Házy személyét így értelmezte, nem ismerte őt. Jó pár évvel később, 2009-ben ráakadtam a Wikipédián Házy Erzsébet szócikkére, amelynek az alján felsorolt kategóriák közt döbbenten olvastam: Öngyilkos személyek. Akkor regisztráltam szerkesztőnek, hogy ezt (s még egy-két dolgot) javítsak-javíttassak, ezt ma is tanúsítja [url]http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=H%C3%A1zy_Erzs%C3%A9bet&offset=20110210061605&action=history;a szócikk laptörténete[/url]. (Később időhiány miatt feladtam ezt a szép tevékenységet, ezért magamat is okolhatnám, amiért a szócikk mára ismét szánalmas, helyesebb tehát, ha senkit sem hibáztatok érte.) Mindezt csak azért írtam le, hogy a topicalany témáján érzékeltessem, amit mindenki tapasztalhat: a világ kitárul előttünk az interneten, de nemcsak a szépre, okosra, igazra, hanem ugyanannyi értéktelen, téves, hibás, hazug információra is. És mindkét minőség terjed a neten, mint a vírus. Amikor ráakadtam erre a topicra, amelyet lassacskán 10 évvel ezelőtt indítottál el, igencsak megörültem, hiszen a Café Momus-re mégiscsak a komolyzene világában és a körül élő emberek járnak, nem a piacról hozzák a híreket. Nemes ügyet szolgálónak találtam ezt az emléktopicot, ahová nyilván szakszerű vélemények, hiteles visszaemlékezések jegyeztetnek be, és ha mégsem egészen – hiszen ide az időben messziről jött hírek érkeznek –, mód van azok kulturált megvitatására, tisztázására. Tíz év nagy idő, és egyre azt tapasztalom, hogy a Házy Erzsébetről összegyűjtött, páratlanul bőséges és felbecsülhetetlenül értékes információhalmaz felhígul, hivalkodik a mennyiség a minőség rovására. Mintha időnként csak azért íródna egy bejegyzés, hogy a topic mindig a legfrissebb fórumok között legyen és gyarapodjon a terjedelme. Nem tragédia ez természetesen, de kár, hogy a mennyiségi igyekezetben be-bejutnak ismétlések és önismétlések, ellenőrizetlen mendemondák (erre utaltam lentebbi hozzászólásomban), túlzó vagy tényeket torzító vélemények, olykor kritikai megjegyzés nélkül is, és ha valaki helyesbítő vagy ellenvéleménnyel reagál – időnként történetesen jómagam –, a korábban tapasztalt vitakészség és köszönet helyett annak makacs megtagadása, legújabban a saját szavak letagadása és (a mindig érvelés helyett bedobott) személyeskedés a válasz. A másik fórumozó ismerete tudálékosság, gondolkodása, kételkedése immár okoskodás lett. Magamnak ártok, ha így folytatom? Ez valamiféle fenyegetés akar lenni? Érvek helyett a vitatott vélemény újramásolva, kétszer is. Ez nem ékessége a nemes szándékú topicnak. „Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó” – így kezdted legutóbbi eszmefuttatásodat (3038), majd azt írod: „Szó sincs "tudatosításról"” (3044). Valóban nem írtad le, hogy Mihály András gonosz volt, de az összeesküvésnek az a modellje, amit lehetségesként megszerkesztettél arról, hogyan akart Mihály „kitolni” a beteg és idősödő művésznővel, s akarta „kicsinálni”, „megalázni” őt (a Te szavaidat idéztem), egy kicsinyesen gonosz igazgató portréját veti fel, bizonyítékok nélkül. „Csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. (...) Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak” – írod ezeket. Tudod, hány könyvet írhatnék, ha összegyűjteném azokat az információkat, amelyeket az Operában és közelében hallottam „csupa füllel”, néhány zenésztől, zsöllye- és páholyszomszédtól, a foyer-ban, jegypénztárosoktól, ruhatárosoktól, jegyszedőktől? De ezeket még a fórumba sem hoznám be, különösen nem abból a célból, hogy valakit bizonyíték nélkül gyanúba keverjek azzal, hogy egy szomorú sorsú művészt közelebb taszított a sírhoz. A további személyeskedésedre: egyáltalán nem akarok tetszelegni magamnak, sem tetszeni másoknak. Jeleztem, hogy a barokkos szószaporításod – egy lehet, hogy cseppet sem bonyolult és mindennapos eset ügyében – felelőtlen vádaskodásba fordult.
3048 IVA 2014-09-24 05:07:12 [Válasz erre: 3043 Janus 2014-09-23 08:32:27]
Nádasdy Kálmán munkásságáról, annak hatásáról az Erkel-operákkal kapcsolatban hosszú évekkel ezelőtt leírtam a véleményemet a vonatkozó topicokban, s ahhoz képest, hogy mások hányszor kezdték újra- meg újratupírozni a témát, igen hamar kiszálltam a meddő vitából. Minek erről veszekedni kezdeni éppen annak a művésznek a topicjában, aki történetesen nem énekelt Erkelt? „Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok.” – Ebből a mondatodból kb. egyetlen szó sem igaz.
Nádasdy Kálmán munkásságáról, annak hatásáról az Erkel-operákkal kapcsolatban hosszú évekkel ezelőtt leírtam a véleményemet a vonatkozó topicokban, s ahhoz képest, hogy mások hányszor kezdték újra- meg újratupírozni a témát, igen hamar kiszálltam a meddő vitából. Minek erről veszekedni kezdeni éppen annak a művésznek a topicjában, aki történetesen nem énekelt Erkelt? „Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok.” – Ebből a mondatodból kb. egyetlen szó sem igaz.
3047 Romeo 2014-09-23 23:24:09 [Válasz erre: 3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46]
Eltudom képzelni, hogy ideges és vibráló volt a szinpadi jelenléte, ha attól kellett hogy féljen, hogy kijön e a következö magas hang...és ha ki is jön, milyen lesz. Lehet, hogy esetleg igaza volt Mihály Andrásnak hogy nem engedte Pillangókisasszonyként a 80-as években már színpadra.
Eltudom képzelni, hogy ideges és vibráló volt a szinpadi jelenléte, ha attól kellett hogy féljen, hogy kijön e a következö magas hang...és ha ki is jön, milyen lesz. Lehet, hogy esetleg igaza volt Mihály Andrásnak hogy nem engedte Pillangókisasszonyként a 80-as években már színpadra.
3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46
Szívszorító ez az interjú, még úgy is, ha én nem voltam (nem lehettem) Házy-rajongó. Kétszer láttam színpadon, kb. a 70-es évek végén, mindkétszer rossz állapotban hallottam. Igaz, még kamasz voltam, de volt összehasonítási alapom. A Cigánybáró Szaffijában és Bessben már nem nyújtott jó teljesítményt hangilag és ahogy megmaradt bennem, a színpadi jelenléte ideges, vibráló volt. Nem mondom, hogy Mihály András jól bánt vele, fogalmam sincs, de tény, hogy sajnos már nem hozta azt a színvonalat, amit elvárhattak tőle.Borzalmas, mikor egy művész így meg kell hogy keseredjen a karrierje végére.
Szívszorító ez az interjú, még úgy is, ha én nem voltam (nem lehettem) Házy-rajongó. Kétszer láttam színpadon, kb. a 70-es évek végén, mindkétszer rossz állapotban hallottam. Igaz, még kamasz voltam, de volt összehasonítási alapom. A Cigánybáró Szaffijában és Bessben már nem nyújtott jó teljesítményt hangilag és ahogy megmaradt bennem, a színpadi jelenléte ideges, vibráló volt. Nem mondom, hogy Mihály András jól bánt vele, fogalmam sincs, de tény, hogy sajnos már nem hozta azt a színvonalat, amit elvárhattak tőle.Borzalmas, mikor egy művész így meg kell hogy keseredjen a karrierje végére.
3045 Búbánat 2014-09-23 11:50:49 [Válasz erre: 3042 IVA 2014-09-23 04:06:26]
Házy Erzsébet pályafutása tele volt diadalokkal és kudarcokkal is. Az utóbbiakat önkritikusan kezelte. Élete utolsó időszaka, sajnos, az önhibái mellett mások lehetséges gonoszkodásának, ármánykodásának, rosszindulatának áldozataként is felfogható. Az interjú biztosan szerkesztett volt, de Házy szavaiból átjön a lényeg: az igazság is, és az önkritika is.
Házy Erzsébet pályafutása tele volt diadalokkal és kudarcokkal is. Az utóbbiakat önkritikusan kezelte. Élete utolsó időszaka, sajnos, az önhibái mellett mások lehetséges gonoszkodásának, ármánykodásának, rosszindulatának áldozataként is felfogható. Az interjú biztosan szerkesztett volt, de Házy szavaiból átjön a lényeg: az igazság is, és az önkritika is.
3044 Búbánat 2014-09-23 11:50:26 [Válasz erre: 3041 IVA 2014-09-23 03:56:20]
"Mindez nem jelenti azt, és nem igazolja, hogy a vezető (ez esetben Mihály András operaigazgató) gonosz lett volna, amint a hozzászólás ezt „tudatosítaná”." Szó sincs "tudatosításról", le nem írtam, hogy „gonosz” –erre replikázva mondhatnám, hogy itt Te „gonoszkodsz” – teljesen értelmetlenül és feleslegesen vagdalkozva - valami önhitt, tudálékos és okoskodó mázba csomagolt körítéssel. Mihály Andrást nem kell mentegetned, vagy védelmedbe venned, mert csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. Némák biztosan sokan voltak akkor, ahogy ma is vannak. Akik meg beszélnek róla, ma már egyre hangosabban teszik, mert tehetik. Ugyanakkor mindig is voltak meg lesznek, akik a hamisat igaznak, a feketét fehérnek láttatják. De ennek fordítottjára is akad jócská n példa. Árnyaltabban is megfogalmazhattam volna azt, ami hozzám is eljutott és leírtam. Azonban ennyi év után éppen itt az ideje, hogy nyílt (de nem sugalmazott!) kérdésfeltevésre őszinte választ kapjunk. A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mások a mai napig is magyarázni próbálják azt, ami megmagyarázhatatlan. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – már aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Tessék, itt van még egyszer, és ha kell többször is leírom, idézem mondataimat: sugalmazásod hamis, téves, önmagadnak tetszeleghetsz - de ezeket úgysem fogod bevallani. Magadnak ártasz vele, ha így folytatod. „Ha Házy Erzsébet élete egyik utolsó interjúját elolvassuk - mindjárt bemásolom ide-, mely 1980. év elején, a Képes Újságban kapott publicitást, abból kiderül – és megérthetjük azt -, hogy milyen lelkiállapotban lehetett akkor és később is, ugyanennek az évnek a derekán, amikor felkínálták neki a Köpeny Szarka néni szerepét! Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó, akiről tudható volt, igyekezett háttérbe szorítani mindazokat, akiket - ki tudja miért? - nem kedvelt. Szóbeszéd lenne? Lehetséges volna, hogy a Kossuth-díjas Házy Erzsébet jelentős múltjával, hírnevével mit sem gondolva „kitolni” készült vele, megalázni azzal, hogy rábíz egy pindurka, nem neki való, alkatilag is tőle idegen figurát? - talán előre sejtve a „kicsinálásának” eredményét, hogy nem bírja idegekkel és végül „bedobja a törülközőt”? Tovább fűzve a gondolatmenetet, a direktor hatalmánál fogva könnyedén „rájátszhatott” erre, akár úgy is, hogy a háttérben egy-két „jóakaratú” kollégát megmozgatott célja elérése érdekében. Bár mindez „összeesküvés-elméletnek” tűnhet, és lehet, hogy semmi alapja, de semmi sem kizárt. Ha mégis ez volt a „forgatókönyv”, számomra különösnek és hihetetlennek tűnik annak ismeretében, hogy Mihály András operáját, az „Együtt és egyedül”-t éppen Házy vitte sikerre a hatvanas évek közepén (1966)! Az interjút elolvasva következtethetünk arra, Házy Erzsébetet milyen belső nyugtalanság, félelem gyötörte, milyen reménytelenség, apátia terhét hordozhatta később is, amikor próbálni kezdte a nem biztos, hogy örömmel fogadott Köpeny kis karakter alakját: az előzmények nem ismeretében csak a kívülállók számára lehetett meglepő hír Házy (vissza)lépése a szereptől.” A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – mér aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Ezt fenntartom Mihály András emlékének is.
"Mindez nem jelenti azt, és nem igazolja, hogy a vezető (ez esetben Mihály András operaigazgató) gonosz lett volna, amint a hozzászólás ezt „tudatosítaná”." Szó sincs "tudatosításról", le nem írtam, hogy „gonosz” –erre replikázva mondhatnám, hogy itt Te „gonoszkodsz” – teljesen értelmetlenül és feleslegesen vagdalkozva - valami önhitt, tudálékos és okoskodó mázba csomagolt körítéssel. Mihály Andrást nem kell mentegetned, vagy védelmedbe venned, mert csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. Némák biztosan sokan voltak akkor, ahogy ma is vannak. Akik meg beszélnek róla, ma már egyre hangosabban teszik, mert tehetik. Ugyanakkor mindig is voltak meg lesznek, akik a hamisat igaznak, a feketét fehérnek láttatják. De ennek fordítottjára is akad jócská n példa. Árnyaltabban is megfogalmazhattam volna azt, ami hozzám is eljutott és leírtam. Azonban ennyi év után éppen itt az ideje, hogy nyílt (de nem sugalmazott!) kérdésfeltevésre őszinte választ kapjunk. A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mások a mai napig is magyarázni próbálják azt, ami megmagyarázhatatlan. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – már aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Tessék, itt van még egyszer, és ha kell többször is leírom, idézem mondataimat: sugalmazásod hamis, téves, önmagadnak tetszeleghetsz - de ezeket úgysem fogod bevallani. Magadnak ártasz vele, ha így folytatod. „Ha Házy Erzsébet élete egyik utolsó interjúját elolvassuk - mindjárt bemásolom ide-, mely 1980. év elején, a Képes Újságban kapott publicitást, abból kiderül – és megérthetjük azt -, hogy milyen lelkiállapotban lehetett akkor és később is, ugyanennek az évnek a derekán, amikor felkínálták neki a Köpeny Szarka néni szerepét! Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó, akiről tudható volt, igyekezett háttérbe szorítani mindazokat, akiket - ki tudja miért? - nem kedvelt. Szóbeszéd lenne? Lehetséges volna, hogy a Kossuth-díjas Házy Erzsébet jelentős múltjával, hírnevével mit sem gondolva „kitolni” készült vele, megalázni azzal, hogy rábíz egy pindurka, nem neki való, alkatilag is tőle idegen figurát? - talán előre sejtve a „kicsinálásának” eredményét, hogy nem bírja idegekkel és végül „bedobja a törülközőt”? Tovább fűzve a gondolatmenetet, a direktor hatalmánál fogva könnyedén „rájátszhatott” erre, akár úgy is, hogy a háttérben egy-két „jóakaratú” kollégát megmozgatott célja elérése érdekében. Bár mindez „összeesküvés-elméletnek” tűnhet, és lehet, hogy semmi alapja, de semmi sem kizárt. Ha mégis ez volt a „forgatókönyv”, számomra különösnek és hihetetlennek tűnik annak ismeretében, hogy Mihály András operáját, az „Együtt és egyedül”-t éppen Házy vitte sikerre a hatvanas évek közepén (1966)! Az interjút elolvasva következtethetünk arra, Házy Erzsébetet milyen belső nyugtalanság, félelem gyötörte, milyen reménytelenség, apátia terhét hordozhatta később is, amikor próbálni kezdte a nem biztos, hogy örömmel fogadott Köpeny kis karakter alakját: az előzmények nem ismeretében csak a kívülállók számára lehetett meglepő hír Házy (vissza)lépése a szereptől.” A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – mér aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Ezt fenntartom Mihály András emlékének is.
3043 Janus 2014-09-23 08:32:27 [Válasz erre: 3037 IVA 2014-09-21 20:44:38]
Csak te olyan szépen ki tudod elemezni, hogy mi hogy van egy operában és hogy kell színpadra állítani, holott neked se lehet fogalmad róla, hogy pontosan hogy volt anno, mert egy dolog, ami le van írva a kottába és egy másik az előadási gyakorlat és hagyomány! Nádasdy se volt autentikus, mikor össze-szabdalta az Erkel operákat! Vagy mikor megrendezte a Boccanegrát, de neked mindig ő a mérce, aki még tudta hogy kell operát rendezni úgy, ahogy meg van írva. Ami ok, hogy van benne igazság, de a szerzői szándékot, meg az előadási gyakorlatot persze ő se tartotta feltétlenül tiszteletben! Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok. De ettől még képviselhetnek értéket! Ennyi.
Csak te olyan szépen ki tudod elemezni, hogy mi hogy van egy operában és hogy kell színpadra állítani, holott neked se lehet fogalmad róla, hogy pontosan hogy volt anno, mert egy dolog, ami le van írva a kottába és egy másik az előadási gyakorlat és hagyomány! Nádasdy se volt autentikus, mikor össze-szabdalta az Erkel operákat! Vagy mikor megrendezte a Boccanegrát, de neked mindig ő a mérce, aki még tudta hogy kell operát rendezni úgy, ahogy meg van írva. Ami ok, hogy van benne igazság, de a szerzői szándékot, meg az előadási gyakorlatot persze ő se tartotta feltétlenül tiszteletben! Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok. De ettől még képviselhetnek értéket! Ennyi.
