3050 IVA 2014-09-24 05:26:25 [Válasz erre: 3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46]
Sajnos nekem is voltak hasonló tapasztalataim, éppen ezekben a darabokban, amikor Házy teljesítménye hullámzó volt, egy előadáson belül és esténként is. De még ebben az időszakban is akadt olyan Porgy-előadás, amelyben csodát művelt! Visszatérését Örzse szerepében azonban már nem akartam megnézni.
Sajnos nekem is voltak hasonló tapasztalataim, éppen ezekben a darabokban, amikor Házy teljesítménye hullámzó volt, egy előadáson belül és esténként is. De még ebben az időszakban is akadt olyan Porgy-előadás, amelyben csodát művelt! Visszatérését Örzse szerepében azonban már nem akartam megnézni.
3049 IVA 2014-09-24 05:24:41 [Válasz erre: 3044 Búbánat 2014-09-23 11:50:26]
Amikor internet-hozzáférésem lett, valaki ezzel a mondattal osztozott örömömben: ki fog tárulni előtted a világ. Igaza volt, noha ugyanez elmondható, amikor az ember megtanult írni-olvasni, vagy amikor televízió került az otthonába, sőt ez a gondolat most az Operaház szlogenje is. Amikor netezni kezdtem, első kalandjaim közt volt beírni a keresőbe Házy Erzsébet nevét. Mindjárt egy ismeretlen személy megkezdett és abbahagyott blog-szerűségének egyik oldalára jutottam, ahol mindössze ez állt: Szomorú napom van, ma X éve lett öngyilkos Házy Erzsébet, a gyönyörű színésznő. Nyilvánvaló, hogy aki ezt írta, aki Házy személyét így értelmezte, nem ismerte őt. Jó pár évvel később, 2009-ben ráakadtam a Wikipédián Házy Erzsébet szócikkére, amelynek az alján felsorolt kategóriák közt döbbenten olvastam: Öngyilkos személyek. Akkor regisztráltam szerkesztőnek, hogy ezt (s még egy-két dolgot) javítsak-javíttassak, ezt ma is tanúsítja [url]http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=H%C3%A1zy_Erzs%C3%A9bet&offset=20110210061605&action=history;a szócikk laptörténete[/url]. (Később időhiány miatt feladtam ezt a szép tevékenységet, ezért magamat is okolhatnám, amiért a szócikk mára ismét szánalmas, helyesebb tehát, ha senkit sem hibáztatok érte.) Mindezt csak azért írtam le, hogy a topicalany témáján érzékeltessem, amit mindenki tapasztalhat: a világ kitárul előttünk az interneten, de nemcsak a szépre, okosra, igazra, hanem ugyanannyi értéktelen, téves, hibás, hazug információra is. És mindkét minőség terjed a neten, mint a vírus. Amikor ráakadtam erre a topicra, amelyet lassacskán 10 évvel ezelőtt indítottál el, igencsak megörültem, hiszen a Café Momus-re mégiscsak a komolyzene világában és a körül élő emberek járnak, nem a piacról hozzák a híreket. Nemes ügyet szolgálónak találtam ezt az emléktopicot, ahová nyilván szakszerű vélemények, hiteles visszaemlékezések jegyeztetnek be, és ha mégsem egészen – hiszen ide az időben messziről jött hírek érkeznek –, mód van azok kulturált megvitatására, tisztázására. Tíz év nagy idő, és egyre azt tapasztalom, hogy a Házy Erzsébetről összegyűjtött, páratlanul bőséges és felbecsülhetetlenül értékes információhalmaz felhígul, hivalkodik a mennyiség a minőség rovására. Mintha időnként csak azért íródna egy bejegyzés, hogy a topic mindig a legfrissebb fórumok között legyen és gyarapodjon a terjedelme. Nem tragédia ez természetesen, de kár, hogy a mennyiségi igyekezetben be-bejutnak ismétlések és önismétlések, ellenőrizetlen mendemondák (erre utaltam lentebbi hozzászólásomban), túlzó vagy tényeket torzító vélemények, olykor kritikai megjegyzés nélkül is, és ha valaki helyesbítő vagy ellenvéleménnyel reagál – időnként történetesen jómagam –, a korábban tapasztalt vitakészség és köszönet helyett annak makacs megtagadása, legújabban a saját szavak letagadása és (a mindig érvelés helyett bedobott) személyeskedés a válasz. A másik fórumozó ismerete tudálékosság, gondolkodása, kételkedése immár okoskodás lett. Magamnak ártok, ha így folytatom? Ez valamiféle fenyegetés akar lenni? Érvek helyett a vitatott vélemény újramásolva, kétszer is. Ez nem ékessége a nemes szándékú topicnak. „Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó” – így kezdted legutóbbi eszmefuttatásodat (3038), majd azt írod: „Szó sincs "tudatosításról"” (3044). Valóban nem írtad le, hogy Mihály András gonosz volt, de az összeesküvésnek az a modellje, amit lehetségesként megszerkesztettél arról, hogyan akart Mihály „kitolni” a beteg és idősödő művésznővel, s akarta „kicsinálni”, „megalázni” őt (a Te szavaidat idéztem), egy kicsinyesen gonosz igazgató portréját veti fel, bizonyítékok nélkül. „Csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. (...) Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak” – írod ezeket. Tudod, hány könyvet írhatnék, ha összegyűjteném azokat az információkat, amelyeket az Operában és közelében hallottam „csupa füllel”, néhány zenésztől, zsöllye- és páholyszomszédtól, a foyer-ban, jegypénztárosoktól, ruhatárosoktól, jegyszedőktől? De ezeket még a fórumba sem hoznám be, különösen nem abból a célból, hogy valakit bizonyíték nélkül gyanúba keverjek azzal, hogy egy szomorú sorsú művészt közelebb taszított a sírhoz. A további személyeskedésedre: egyáltalán nem akarok tetszelegni magamnak, sem tetszeni másoknak. Jeleztem, hogy a barokkos szószaporításod – egy lehet, hogy cseppet sem bonyolult és mindennapos eset ügyében – felelőtlen vádaskodásba fordult.
Amikor internet-hozzáférésem lett, valaki ezzel a mondattal osztozott örömömben: ki fog tárulni előtted a világ. Igaza volt, noha ugyanez elmondható, amikor az ember megtanult írni-olvasni, vagy amikor televízió került az otthonába, sőt ez a gondolat most az Operaház szlogenje is. Amikor netezni kezdtem, első kalandjaim közt volt beírni a keresőbe Házy Erzsébet nevét. Mindjárt egy ismeretlen személy megkezdett és abbahagyott blog-szerűségének egyik oldalára jutottam, ahol mindössze ez állt: Szomorú napom van, ma X éve lett öngyilkos Házy Erzsébet, a gyönyörű színésznő. Nyilvánvaló, hogy aki ezt írta, aki Házy személyét így értelmezte, nem ismerte őt. Jó pár évvel később, 2009-ben ráakadtam a Wikipédián Házy Erzsébet szócikkére, amelynek az alján felsorolt kategóriák közt döbbenten olvastam: Öngyilkos személyek. Akkor regisztráltam szerkesztőnek, hogy ezt (s még egy-két dolgot) javítsak-javíttassak, ezt ma is tanúsítja [url]http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=H%C3%A1zy_Erzs%C3%A9bet&offset=20110210061605&action=history;a szócikk laptörténete[/url]. (Később időhiány miatt feladtam ezt a szép tevékenységet, ezért magamat is okolhatnám, amiért a szócikk mára ismét szánalmas, helyesebb tehát, ha senkit sem hibáztatok érte.) Mindezt csak azért írtam le, hogy a topicalany témáján érzékeltessem, amit mindenki tapasztalhat: a világ kitárul előttünk az interneten, de nemcsak a szépre, okosra, igazra, hanem ugyanannyi értéktelen, téves, hibás, hazug információra is. És mindkét minőség terjed a neten, mint a vírus. Amikor ráakadtam erre a topicra, amelyet lassacskán 10 évvel ezelőtt indítottál el, igencsak megörültem, hiszen a Café Momus-re mégiscsak a komolyzene világában és a körül élő emberek járnak, nem a piacról hozzák a híreket. Nemes ügyet szolgálónak találtam ezt az emléktopicot, ahová nyilván szakszerű vélemények, hiteles visszaemlékezések jegyeztetnek be, és ha mégsem egészen – hiszen ide az időben messziről jött hírek érkeznek –, mód van azok kulturált megvitatására, tisztázására. Tíz év nagy idő, és egyre azt tapasztalom, hogy a Házy Erzsébetről összegyűjtött, páratlanul bőséges és felbecsülhetetlenül értékes információhalmaz felhígul, hivalkodik a mennyiség a minőség rovására. Mintha időnként csak azért íródna egy bejegyzés, hogy a topic mindig a legfrissebb fórumok között legyen és gyarapodjon a terjedelme. Nem tragédia ez természetesen, de kár, hogy a mennyiségi igyekezetben be-bejutnak ismétlések és önismétlések, ellenőrizetlen mendemondák (erre utaltam lentebbi hozzászólásomban), túlzó vagy tényeket torzító vélemények, olykor kritikai megjegyzés nélkül is, és ha valaki helyesbítő vagy ellenvéleménnyel reagál – időnként történetesen jómagam –, a korábban tapasztalt vitakészség és köszönet helyett annak makacs megtagadása, legújabban a saját szavak letagadása és (a mindig érvelés helyett bedobott) személyeskedés a válasz. A másik fórumozó ismerete tudálékosság, gondolkodása, kételkedése immár okoskodás lett. Magamnak ártok, ha így folytatom? Ez valamiféle fenyegetés akar lenni? Érvek helyett a vitatott vélemény újramásolva, kétszer is. Ez nem ékessége a nemes szándékú topicnak. „Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó” – így kezdted legutóbbi eszmefuttatásodat (3038), majd azt írod: „Szó sincs "tudatosításról"” (3044). Valóban nem írtad le, hogy Mihály András gonosz volt, de az összeesküvésnek az a modellje, amit lehetségesként megszerkesztettél arról, hogyan akart Mihály „kitolni” a beteg és idősödő művésznővel, s akarta „kicsinálni”, „megalázni” őt (a Te szavaidat idéztem), egy kicsinyesen gonosz igazgató portréját veti fel, bizonyítékok nélkül. „Csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. (...) Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak” – írod ezeket. Tudod, hány könyvet írhatnék, ha összegyűjteném azokat az információkat, amelyeket az Operában és közelében hallottam „csupa füllel”, néhány zenésztől, zsöllye- és páholyszomszédtól, a foyer-ban, jegypénztárosoktól, ruhatárosoktól, jegyszedőktől? De ezeket még a fórumba sem hoznám be, különösen nem abból a célból, hogy valakit bizonyíték nélkül gyanúba keverjek azzal, hogy egy szomorú sorsú művészt közelebb taszított a sírhoz. A további személyeskedésedre: egyáltalán nem akarok tetszelegni magamnak, sem tetszeni másoknak. Jeleztem, hogy a barokkos szószaporításod – egy lehet, hogy cseppet sem bonyolult és mindennapos eset ügyében – felelőtlen vádaskodásba fordult.
3048 IVA 2014-09-24 05:07:12 [Válasz erre: 3043 Janus 2014-09-23 08:32:27]
Nádasdy Kálmán munkásságáról, annak hatásáról az Erkel-operákkal kapcsolatban hosszú évekkel ezelőtt leírtam a véleményemet a vonatkozó topicokban, s ahhoz képest, hogy mások hányszor kezdték újra- meg újratupírozni a témát, igen hamar kiszálltam a meddő vitából. Minek erről veszekedni kezdeni éppen annak a művésznek a topicjában, aki történetesen nem énekelt Erkelt? „Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok.” – Ebből a mondatodból kb. egyetlen szó sem igaz.
Nádasdy Kálmán munkásságáról, annak hatásáról az Erkel-operákkal kapcsolatban hosszú évekkel ezelőtt leírtam a véleményemet a vonatkozó topicokban, s ahhoz képest, hogy mások hányszor kezdték újra- meg újratupírozni a témát, igen hamar kiszálltam a meddő vitából. Minek erről veszekedni kezdeni éppen annak a művésznek a topicjában, aki történetesen nem énekelt Erkelt? „Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok.” – Ebből a mondatodból kb. egyetlen szó sem igaz.
3047 Romeo 2014-09-23 23:24:09 [Válasz erre: 3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46]
Eltudom képzelni, hogy ideges és vibráló volt a szinpadi jelenléte, ha attól kellett hogy féljen, hogy kijön e a következö magas hang...és ha ki is jön, milyen lesz. Lehet, hogy esetleg igaza volt Mihály Andrásnak hogy nem engedte Pillangókisasszonyként a 80-as években már színpadra.
Eltudom képzelni, hogy ideges és vibráló volt a szinpadi jelenléte, ha attól kellett hogy féljen, hogy kijön e a következö magas hang...és ha ki is jön, milyen lesz. Lehet, hogy esetleg igaza volt Mihály Andrásnak hogy nem engedte Pillangókisasszonyként a 80-as években már színpadra.
3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46
Szívszorító ez az interjú, még úgy is, ha én nem voltam (nem lehettem) Házy-rajongó. Kétszer láttam színpadon, kb. a 70-es évek végén, mindkétszer rossz állapotban hallottam. Igaz, még kamasz voltam, de volt összehasonítási alapom. A Cigánybáró Szaffijában és Bessben már nem nyújtott jó teljesítményt hangilag és ahogy megmaradt bennem, a színpadi jelenléte ideges, vibráló volt. Nem mondom, hogy Mihály András jól bánt vele, fogalmam sincs, de tény, hogy sajnos már nem hozta azt a színvonalat, amit elvárhattak tőle.Borzalmas, mikor egy művész így meg kell hogy keseredjen a karrierje végére.
Szívszorító ez az interjú, még úgy is, ha én nem voltam (nem lehettem) Házy-rajongó. Kétszer láttam színpadon, kb. a 70-es évek végén, mindkétszer rossz állapotban hallottam. Igaz, még kamasz voltam, de volt összehasonítási alapom. A Cigánybáró Szaffijában és Bessben már nem nyújtott jó teljesítményt hangilag és ahogy megmaradt bennem, a színpadi jelenléte ideges, vibráló volt. Nem mondom, hogy Mihály András jól bánt vele, fogalmam sincs, de tény, hogy sajnos már nem hozta azt a színvonalat, amit elvárhattak tőle.Borzalmas, mikor egy művész így meg kell hogy keseredjen a karrierje végére.
3045 Búbánat 2014-09-23 11:50:49 [Válasz erre: 3042 IVA 2014-09-23 04:06:26]
Házy Erzsébet pályafutása tele volt diadalokkal és kudarcokkal is. Az utóbbiakat önkritikusan kezelte. Élete utolsó időszaka, sajnos, az önhibái mellett mások lehetséges gonoszkodásának, ármánykodásának, rosszindulatának áldozataként is felfogható. Az interjú biztosan szerkesztett volt, de Házy szavaiból átjön a lényeg: az igazság is, és az önkritika is.
Házy Erzsébet pályafutása tele volt diadalokkal és kudarcokkal is. Az utóbbiakat önkritikusan kezelte. Élete utolsó időszaka, sajnos, az önhibái mellett mások lehetséges gonoszkodásának, ármánykodásának, rosszindulatának áldozataként is felfogható. Az interjú biztosan szerkesztett volt, de Házy szavaiból átjön a lényeg: az igazság is, és az önkritika is.
3044 Búbánat 2014-09-23 11:50:26 [Válasz erre: 3041 IVA 2014-09-23 03:56:20]
"Mindez nem jelenti azt, és nem igazolja, hogy a vezető (ez esetben Mihály András operaigazgató) gonosz lett volna, amint a hozzászólás ezt „tudatosítaná”." Szó sincs "tudatosításról", le nem írtam, hogy „gonosz” –erre replikázva mondhatnám, hogy itt Te „gonoszkodsz” – teljesen értelmetlenül és feleslegesen vagdalkozva - valami önhitt, tudálékos és okoskodó mázba csomagolt körítéssel. Mihály Andrást nem kell mentegetned, vagy védelmedbe venned, mert csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. Némák biztosan sokan voltak akkor, ahogy ma is vannak. Akik meg beszélnek róla, ma már egyre hangosabban teszik, mert tehetik. Ugyanakkor mindig is voltak meg lesznek, akik a hamisat igaznak, a feketét fehérnek láttatják. De ennek fordítottjára is akad jócská n példa. Árnyaltabban is megfogalmazhattam volna azt, ami hozzám is eljutott és leírtam. Azonban ennyi év után éppen itt az ideje, hogy nyílt (de nem sugalmazott!) kérdésfeltevésre őszinte választ kapjunk. A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mások a mai napig is magyarázni próbálják azt, ami megmagyarázhatatlan. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – már aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Tessék, itt van még egyszer, és ha kell többször is leírom, idézem mondataimat: sugalmazásod hamis, téves, önmagadnak tetszeleghetsz - de ezeket úgysem fogod bevallani. Magadnak ártasz vele, ha így folytatod. „Ha Házy Erzsébet élete egyik utolsó interjúját elolvassuk - mindjárt bemásolom ide-, mely 1980. év elején, a Képes Újságban kapott publicitást, abból kiderül – és megérthetjük azt -, hogy milyen lelkiállapotban lehetett akkor és később is, ugyanennek az évnek a derekán, amikor felkínálták neki a Köpeny Szarka néni szerepét! Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó, akiről tudható volt, igyekezett háttérbe szorítani mindazokat, akiket - ki tudja miért? - nem kedvelt. Szóbeszéd lenne? Lehetséges volna, hogy a Kossuth-díjas Házy Erzsébet jelentős múltjával, hírnevével mit sem gondolva „kitolni” készült vele, megalázni azzal, hogy rábíz egy pindurka, nem neki való, alkatilag is tőle idegen figurát? - talán előre sejtve a „kicsinálásának” eredményét, hogy nem bírja idegekkel és végül „bedobja a törülközőt”? Tovább fűzve a gondolatmenetet, a direktor hatalmánál fogva könnyedén „rájátszhatott” erre, akár úgy is, hogy a háttérben egy-két „jóakaratú” kollégát megmozgatott célja elérése érdekében. Bár mindez „összeesküvés-elméletnek” tűnhet, és lehet, hogy semmi alapja, de semmi sem kizárt. Ha mégis ez volt a „forgatókönyv”, számomra különösnek és hihetetlennek tűnik annak ismeretében, hogy Mihály András operáját, az „Együtt és egyedül”-t éppen Házy vitte sikerre a hatvanas évek közepén (1966)! Az interjút elolvasva következtethetünk arra, Házy Erzsébetet milyen belső nyugtalanság, félelem gyötörte, milyen reménytelenség, apátia terhét hordozhatta később is, amikor próbálni kezdte a nem biztos, hogy örömmel fogadott Köpeny kis karakter alakját: az előzmények nem ismeretében csak a kívülállók számára lehetett meglepő hír Házy (vissza)lépése a szereptől.” A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – mér aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Ezt fenntartom Mihály András emlékének is.
"Mindez nem jelenti azt, és nem igazolja, hogy a vezető (ez esetben Mihály András operaigazgató) gonosz lett volna, amint a hozzászólás ezt „tudatosítaná”." Szó sincs "tudatosításról", le nem írtam, hogy „gonosz” –erre replikázva mondhatnám, hogy itt Te „gonoszkodsz” – teljesen értelmetlenül és feleslegesen vagdalkozva - valami önhitt, tudálékos és okoskodó mázba csomagolt körítéssel. Mihály Andrást nem kell mentegetned, vagy védelmedbe venned, mert csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. Némák biztosan sokan voltak akkor, ahogy ma is vannak. Akik meg beszélnek róla, ma már egyre hangosabban teszik, mert tehetik. Ugyanakkor mindig is voltak meg lesznek, akik a hamisat igaznak, a feketét fehérnek láttatják. De ennek fordítottjára is akad jócská n példa. Árnyaltabban is megfogalmazhattam volna azt, ami hozzám is eljutott és leírtam. Azonban ennyi év után éppen itt az ideje, hogy nyílt (de nem sugalmazott!) kérdésfeltevésre őszinte választ kapjunk. A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mások a mai napig is magyarázni próbálják azt, ami megmagyarázhatatlan. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – már aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Tessék, itt van még egyszer, és ha kell többször is leírom, idézem mondataimat: sugalmazásod hamis, téves, önmagadnak tetszeleghetsz - de ezeket úgysem fogod bevallani. Magadnak ártasz vele, ha így folytatod. „Ha Házy Erzsébet élete egyik utolsó interjúját elolvassuk - mindjárt bemásolom ide-, mely 1980. év elején, a Képes Újságban kapott publicitást, abból kiderül – és megérthetjük azt -, hogy milyen lelkiállapotban lehetett akkor és később is, ugyanennek az évnek a derekán, amikor felkínálták neki a Köpeny Szarka néni szerepét! Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó, akiről tudható volt, igyekezett háttérbe szorítani mindazokat, akiket - ki tudja miért? - nem kedvelt. Szóbeszéd lenne? Lehetséges volna, hogy a Kossuth-díjas Házy Erzsébet jelentős múltjával, hírnevével mit sem gondolva „kitolni” készült vele, megalázni azzal, hogy rábíz egy pindurka, nem neki való, alkatilag is tőle idegen figurát? - talán előre sejtve a „kicsinálásának” eredményét, hogy nem bírja idegekkel és végül „bedobja a törülközőt”? Tovább fűzve a gondolatmenetet, a direktor hatalmánál fogva könnyedén „rájátszhatott” erre, akár úgy is, hogy a háttérben egy-két „jóakaratú” kollégát megmozgatott célja elérése érdekében. Bár mindez „összeesküvés-elméletnek” tűnhet, és lehet, hogy semmi alapja, de semmi sem kizárt. Ha mégis ez volt a „forgatókönyv”, számomra különösnek és hihetetlennek tűnik annak ismeretében, hogy Mihály András operáját, az „Együtt és egyedül”-t éppen Házy vitte sikerre a hatvanas évek közepén (1966)! Az interjút elolvasva következtethetünk arra, Házy Erzsébetet milyen belső nyugtalanság, félelem gyötörte, milyen reménytelenség, apátia terhét hordozhatta később is, amikor próbálni kezdte a nem biztos, hogy örömmel fogadott Köpeny kis karakter alakját: az előzmények nem ismeretében csak a kívülállók számára lehetett meglepő hír Házy (vissza)lépése a szereptől.” A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – mér aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Ezt fenntartom Mihály András emlékének is.
3043 Janus 2014-09-23 08:32:27 [Válasz erre: 3037 IVA 2014-09-21 20:44:38]
Csak te olyan szépen ki tudod elemezni, hogy mi hogy van egy operában és hogy kell színpadra állítani, holott neked se lehet fogalmad róla, hogy pontosan hogy volt anno, mert egy dolog, ami le van írva a kottába és egy másik az előadási gyakorlat és hagyomány! Nádasdy se volt autentikus, mikor össze-szabdalta az Erkel operákat! Vagy mikor megrendezte a Boccanegrát, de neked mindig ő a mérce, aki még tudta hogy kell operát rendezni úgy, ahogy meg van írva. Ami ok, hogy van benne igazság, de a szerzői szándékot, meg az előadási gyakorlatot persze ő se tartotta feltétlenül tiszteletben! Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok. De ettől még képviselhetnek értéket! Ennyi.
Csak te olyan szépen ki tudod elemezni, hogy mi hogy van egy operában és hogy kell színpadra állítani, holott neked se lehet fogalmad róla, hogy pontosan hogy volt anno, mert egy dolog, ami le van írva a kottába és egy másik az előadási gyakorlat és hagyomány! Nádasdy se volt autentikus, mikor össze-szabdalta az Erkel operákat! Vagy mikor megrendezte a Boccanegrát, de neked mindig ő a mérce, aki még tudta hogy kell operát rendezni úgy, ahogy meg van írva. Ami ok, hogy van benne igazság, de a szerzői szándékot, meg az előadási gyakorlatot persze ő se tartotta feltétlenül tiszteletben! Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok. De ettől még képviselhetnek értéket! Ennyi.
3042 IVA 2014-09-23 04:06:26 [Válasz erre: 3039 Búbánat 2014-09-22 14:51:39]
Anélkül, hogy leszólnám a Képes Újságot és a cikk szerzőjét, megjegyzem: egy bulvárújságban megjelent riport nem tekinthető mélylélektani interjúnak. Mi fontosabbal is kezdődhetne, mint a Kossuth-díjjal? Hogy azt „elég fiatalon” kapta-e valaki, az régen sem az életkorától függött, ma sem attól függ. Akkor úgy tapasztaltam, és ma is úgy gondolom, hogy Házyt a munkássága és művészetének minősége okán évekkel korábban is megillette volna a Kossuth-díj, és határozottan úgy éreztem, hogy annak késlekedése magánéletének politikai szálaival függött össze. Házy válaszaiból ugyan annak az egyéniségnek a képe rajzolódik ki vázlatosan, akit annyira szerettünk és szeretünk, ám ennek nem mond ellent az, hogy nem tárgyilagosan látta a helyzetét. Nem idézem minden mondatát, amelyet kommentálok. Valószínű, hogy egy szabadabb, nyitottabb országban még fényesebb lett volna a karrierje, de bizony az itthoni, a valós is fényes volt: prófétának bizonyult idehaza is. Három évtizedes tündöklés után az a gyakoribb (mert sajnos természetes), hogy az énekesnőket ritkábban látjuk a színpadon. Egy korábbi (rádiós) beszélgetésben Házy úgy nyilatkozott, hogy amelyik szerepet nem énekelte el, az nem is lehetett annyira fontos. Nem a nyilatkozás következetességét kérem számon rajta, csak jelzem, hogy az aspektus változik: az idővel és a helyzettel. Tévedek abban, hogy a civil felé áramló információk alapján az Operaházban mindig is kellemetlen volt a légkör? „Az ember nem mindig tudja megválogatni az ellenségeit” – ez keserűen szellemes. A generációs problémákra vonatkozó sarkítás bájos és bocsánatos. Házy 1980-ban nem „harmincon túli” volt. A harmincéves, harmincon túli énekesnők pályájuk csúcsához érkeztek el, az interjú idején is, és húsz évvel korábban maga Házy is (harmincon túl találkozott a Manon Lescaut-val). Sajnos baj volt, hogy ő „sehogy” sem vigyázott a hangjára, mert bizony az – ha a hangi állapotot köznapian szólva hangnak nevezzük – nem maradt intakt. Sajnálom, hogy nem (vagy csak alkalmanként) adhatta át a tapasztalatait. Bár nem hiszek abban, hogy a kivételes jelenségnek való születés tanítható. Évtizedekkel később olvasva is elszomorít ez az interjú. Kísértetiesen idézi fel előttem a pályája végén sértetten nyilatkozó Lakatos Gabriellát, akit szintén nagyon szerettem, vagy Pitti Katalinnak és Győriványi Ráth Györgynek a rádió nyilvánossága előtt folytatott drámai telefonbeszélgetését. Szomorú, amikor a sértettnek és a „sértőnek” is igaza van. Vagy egyiküknek sem. Közben az ember úgy érzi, hogy rosszul van kitalálva a világ.
Anélkül, hogy leszólnám a Képes Újságot és a cikk szerzőjét, megjegyzem: egy bulvárújságban megjelent riport nem tekinthető mélylélektani interjúnak. Mi fontosabbal is kezdődhetne, mint a Kossuth-díjjal? Hogy azt „elég fiatalon” kapta-e valaki, az régen sem az életkorától függött, ma sem attól függ. Akkor úgy tapasztaltam, és ma is úgy gondolom, hogy Házyt a munkássága és művészetének minősége okán évekkel korábban is megillette volna a Kossuth-díj, és határozottan úgy éreztem, hogy annak késlekedése magánéletének politikai szálaival függött össze. Házy válaszaiból ugyan annak az egyéniségnek a képe rajzolódik ki vázlatosan, akit annyira szerettünk és szeretünk, ám ennek nem mond ellent az, hogy nem tárgyilagosan látta a helyzetét. Nem idézem minden mondatát, amelyet kommentálok. Valószínű, hogy egy szabadabb, nyitottabb országban még fényesebb lett volna a karrierje, de bizony az itthoni, a valós is fényes volt: prófétának bizonyult idehaza is. Három évtizedes tündöklés után az a gyakoribb (mert sajnos természetes), hogy az énekesnőket ritkábban látjuk a színpadon. Egy korábbi (rádiós) beszélgetésben Házy úgy nyilatkozott, hogy amelyik szerepet nem énekelte el, az nem is lehetett annyira fontos. Nem a nyilatkozás következetességét kérem számon rajta, csak jelzem, hogy az aspektus változik: az idővel és a helyzettel. Tévedek abban, hogy a civil felé áramló információk alapján az Operaházban mindig is kellemetlen volt a légkör? „Az ember nem mindig tudja megválogatni az ellenségeit” – ez keserűen szellemes. A generációs problémákra vonatkozó sarkítás bájos és bocsánatos. Házy 1980-ban nem „harmincon túli” volt. A harmincéves, harmincon túli énekesnők pályájuk csúcsához érkeztek el, az interjú idején is, és húsz évvel korábban maga Házy is (harmincon túl találkozott a Manon Lescaut-val). Sajnos baj volt, hogy ő „sehogy” sem vigyázott a hangjára, mert bizony az – ha a hangi állapotot köznapian szólva hangnak nevezzük – nem maradt intakt. Sajnálom, hogy nem (vagy csak alkalmanként) adhatta át a tapasztalatait. Bár nem hiszek abban, hogy a kivételes jelenségnek való születés tanítható. Évtizedekkel később olvasva is elszomorít ez az interjú. Kísértetiesen idézi fel előttem a pályája végén sértetten nyilatkozó Lakatos Gabriellát, akit szintén nagyon szerettem, vagy Pitti Katalinnak és Győriványi Ráth Györgynek a rádió nyilvánossága előtt folytatott drámai telefonbeszélgetését. Szomorú, amikor a sértettnek és a „sértőnek” is igaza van. Vagy egyiküknek sem. Közben az ember úgy érzi, hogy rosszul van kitalálva a világ.
3041 IVA 2014-09-23 03:56:20 [Válasz erre: 3038 Búbánat 2014-09-22 14:50:12]
A Triptichon-felújítás premierjét 1980. október 18-án tartották az Erkel Színházban. Ez nem csupán az évad elejére esett, hanem egy drámai évadkezdés idejére is, amikor kiderült, és nagy nehezen nyilvánosságra is hozták, hogy a Népköztársaság útján nem tudják elindítani a szezont. Elképzelhető, hogy a Triptichont (vagy a két héttel előbb felújított Varázsfuvolát) eredetileg az Operaházban akarták műsorra tűzni, amint az is, hogy valamivel korábbi időpontban. Aligha tudható pontosan, hogy a Képes Újságnak készített interjú és a Triptichon próbáinak megkezdése között mikor kínálták fel Házy Erzsébetnek Szarka néni szerepét, megbeszélés formájában-e, vagy kiírták rá, az év derekán-e, vagy előbb. Kétségtelen, hogy az interjú rossz hangulatú, de még azt sem tükrözheti pontosan, hogy éppen akkor milyen lelkiállapotban volt az interjúalany (ez egy szerkesztett, majd nyomtatásban közölt riport), nemhogy a pár hónappal későbbi lelkiállapota, ami szintén lehetett változó, hetente vagy óránként, sok-sok tényezőtől függően. Hiszen egy már régóta nem egészséges emberről van szó. Mivel Mihály András nem társigazgatója volt az Operának, természetesen egyeduralkodó volt, amint a színházak történetében az igazgatók többnyire azok. Uralkodónak kell lenniük, különben a színházban nincs rend, esetleg anarchia lép fel. Természetes, hogy egy vezető nem kedvel mindenkit egyformán – „ki tudja, miért?” –, és nem erőlteti az együttműködést azzal, akivel nehezebb lesz a munkája, kockázatos a sikere. Mindez nem jelenti azt, és nem igazolja, hogy a vezető (ez esetben Mihály András operaigazgató) gonosz lett volna, amint a hozzászólás ezt „tudatosítaná”. Előrebocsájtom: Mihály Andrást nem ismertem, a zenéjét sem, karmesteri képességéről csak az általa vezényelt előadások összhatásának szintjén tudnék szólni, igazgatói tevékenységét illetően pedig nekem, a nézőnek őelőtte sem tetszett minden az Opera dolgaiban, utána meg pláne nem. Házy Erzsébetnek pedig rajongója, csodálója voltam évtizedeken át, a Fra Diavolo Zerlinájától egészen addig, amíg csodálni engedte az idő és a sors. Örülök annak, hogy emlékét nem csupán én őrzöm, hanem mások is ápolják és népszerűsítik, hogy az a nemzedék is sejthesse, milyen művész volt, aki csak pályája végén láthatta, vagy egyáltalán nem. De úgy gondolom, ennek az emléknek nem használ sem a tárgyilagosság mellőzése, sem a titkok maradéktalan feltárására való reménytelen törekvés. Úgy tartják, a művészetben nem a makulátlan, steril produkció a legnagyobb érték: a kivételes teljesítmény, a mű lelkének hiteles közvetítése esetében nem baj, ha apróbb hibák is becsúsznak. Azt gondolom, egy legendás énekesnő művészetének és pályájának feltárása (mely küldetésről e topic címe tájékoztat) sem attól lesz igazán értékes, ha a feltárhatatlan rejtélyeknek is a végére járunk, ha nem tűrünk meg szemernyi titkot sem egy művész életében, lelkében. Ekkora nyilvánosság előtt nem szerencsés feltételezéseket boncolgatni, mert azzal bizonyít(hat)atlan állítások terjedhetnek. Tapasztalhattuk már, éppen ennek a topicnak a történetében, milyen zavarba ejtő, ha olyan emberek „tudósítanak” Házyról nyilvánosság előtt – meglehetős magabiztossággal! –, akiknek hiányos, sőt számos téves ismeretük van róla, valószínűleg nem is látták színpadon, s bár nem ellenszenves modorban, saját fényezésükre használják fel a nevét, nagyságának népszerűségét. A leírt feltételezés-sorozat nemcsak „összeesküvés-elméletnek tűnhet”, hanem annak is tűnik. „Semmi sem kizárt” alapon: fikció. Úgy tudom – s ez az interjúban sem maradt titok –, Házy sem szívlelte Mihály Andrást igazgatósága idején. Róla is, sőt az operájáról is nyilatkozott terhelően, nem is szürke tónusban, de mivel ezt nem a saját fülemmel hallottam, természetesen nem fogom idézni; tessék is elfelejteni, hogy megemlítettem: példaként arra, hogy sok minden tárulhat illetéktelen fülek és szemek elé, és semmi jót nem szül, ha azokat tényként terjesztjük. Nézzük a tényeket. A Lulu bemutatása az Operában (1973. március 30.) Mihály András vesszőparipája volt, még nem igazgatóként. Kiváló érzékkel Házy Erzsébetnek szánták a címszerepet, de az elképzelés sajnos meghiúsult, mert szembesülni kellett az énekesnő akkori hangi állapotának korlátaival. Mihály 1978-ban lett az intézmény igazgatója: nem csupán az Együtt és egyedül bemutatásának 12 éves emlékével, hanem a Lulu (Házyval történő bemutatása) fiaskójának 5 éves emlékével is. A mellékelt interjú, majd a Triptichon felújításának idején Házy már túl volt az ötvenen. Akik láttuk őt az ezt megelőző időszakban, és ismertük az addigra felnövő, sőt felnőtt szoprán nemzedéket, pontosan tudhattuk, hogy a három Puccini-darab hősnőit jobban el tudják énekelni azok, akikre rábízták őket, mindkét szereposztásban. Tudomásul kellett venni: Házy Erzsébet lemaradt arról, hogy ezekkel a szerepekkel gyarapíthassa sikereit. Én is szomorú voltam emiatt, és nem örültem annak (pontosabban: meg voltam sértve a sorstól), hogy Házy nevét Szarka néni sorában olvasom a hirdetőoszlopra ragasztott színlapon. Amennyire lehetett tudni, hogy a szívesen komédiázó Moldován Stefánia lubickolni fog ebben a karakterszerepben, annyira sejthető volt, hogy ez Házytól idegen. Nem bántam, hogy az alakítás nem valósult meg. Hogy Házy Erzsébet bánta-e, miért és milyen ponton gondolta meg magát időközben, ha ő maga nem nyilatkozott róla, találgatásokkal nem lehet kideríteni. Úgy gondolom, Házynak a sikerei mellett megélt magánéleti és szakmai kudarcai között nem is lehetett jelentős ez az eset. Élnek és nem is idősek még, akik abban az időben közel álltak hozzá, illetve akik részesei voltak az 1980-as Triptichon-felújításnak, talán e fórum olvasói között is, és lehet, hogy okuk van arra, hogy az általuk ismert történet intim részeit nem osztják meg a nyilvánossággal. Ezzel a „titokkal” nem szegényebb, inkább hitelesebb lehet a Házy-mítosz.
A Triptichon-felújítás premierjét 1980. október 18-án tartották az Erkel Színházban. Ez nem csupán az évad elejére esett, hanem egy drámai évadkezdés idejére is, amikor kiderült, és nagy nehezen nyilvánosságra is hozták, hogy a Népköztársaság útján nem tudják elindítani a szezont. Elképzelhető, hogy a Triptichont (vagy a két héttel előbb felújított Varázsfuvolát) eredetileg az Operaházban akarták műsorra tűzni, amint az is, hogy valamivel korábbi időpontban. Aligha tudható pontosan, hogy a Képes Újságnak készített interjú és a Triptichon próbáinak megkezdése között mikor kínálták fel Házy Erzsébetnek Szarka néni szerepét, megbeszélés formájában-e, vagy kiírták rá, az év derekán-e, vagy előbb. Kétségtelen, hogy az interjú rossz hangulatú, de még azt sem tükrözheti pontosan, hogy éppen akkor milyen lelkiállapotban volt az interjúalany (ez egy szerkesztett, majd nyomtatásban közölt riport), nemhogy a pár hónappal későbbi lelkiállapota, ami szintén lehetett változó, hetente vagy óránként, sok-sok tényezőtől függően. Hiszen egy már régóta nem egészséges emberről van szó. Mivel Mihály András nem társigazgatója volt az Operának, természetesen egyeduralkodó volt, amint a színházak történetében az igazgatók többnyire azok. Uralkodónak kell lenniük, különben a színházban nincs rend, esetleg anarchia lép fel. Természetes, hogy egy vezető nem kedvel mindenkit egyformán – „ki tudja, miért?” –, és nem erőlteti az együttműködést azzal, akivel nehezebb lesz a munkája, kockázatos a sikere. Mindez nem jelenti azt, és nem igazolja, hogy a vezető (ez esetben Mihály András operaigazgató) gonosz lett volna, amint a hozzászólás ezt „tudatosítaná”. Előrebocsájtom: Mihály Andrást nem ismertem, a zenéjét sem, karmesteri képességéről csak az általa vezényelt előadások összhatásának szintjén tudnék szólni, igazgatói tevékenységét illetően pedig nekem, a nézőnek őelőtte sem tetszett minden az Opera dolgaiban, utána meg pláne nem. Házy Erzsébetnek pedig rajongója, csodálója voltam évtizedeken át, a Fra Diavolo Zerlinájától egészen addig, amíg csodálni engedte az idő és a sors. Örülök annak, hogy emlékét nem csupán én őrzöm, hanem mások is ápolják és népszerűsítik, hogy az a nemzedék is sejthesse, milyen művész volt, aki csak pályája végén láthatta, vagy egyáltalán nem. De úgy gondolom, ennek az emléknek nem használ sem a tárgyilagosság mellőzése, sem a titkok maradéktalan feltárására való reménytelen törekvés. Úgy tartják, a művészetben nem a makulátlan, steril produkció a legnagyobb érték: a kivételes teljesítmény, a mű lelkének hiteles közvetítése esetében nem baj, ha apróbb hibák is becsúsznak. Azt gondolom, egy legendás énekesnő művészetének és pályájának feltárása (mely küldetésről e topic címe tájékoztat) sem attól lesz igazán értékes, ha a feltárhatatlan rejtélyeknek is a végére járunk, ha nem tűrünk meg szemernyi titkot sem egy művész életében, lelkében. Ekkora nyilvánosság előtt nem szerencsés feltételezéseket boncolgatni, mert azzal bizonyít(hat)atlan állítások terjedhetnek. Tapasztalhattuk már, éppen ennek a topicnak a történetében, milyen zavarba ejtő, ha olyan emberek „tudósítanak” Házyról nyilvánosság előtt – meglehetős magabiztossággal! –, akiknek hiányos, sőt számos téves ismeretük van róla, valószínűleg nem is látták színpadon, s bár nem ellenszenves modorban, saját fényezésükre használják fel a nevét, nagyságának népszerűségét. A leírt feltételezés-sorozat nemcsak „összeesküvés-elméletnek tűnhet”, hanem annak is tűnik. „Semmi sem kizárt” alapon: fikció. Úgy tudom – s ez az interjúban sem maradt titok –, Házy sem szívlelte Mihály Andrást igazgatósága idején. Róla is, sőt az operájáról is nyilatkozott terhelően, nem is szürke tónusban, de mivel ezt nem a saját fülemmel hallottam, természetesen nem fogom idézni; tessék is elfelejteni, hogy megemlítettem: példaként arra, hogy sok minden tárulhat illetéktelen fülek és szemek elé, és semmi jót nem szül, ha azokat tényként terjesztjük. Nézzük a tényeket. A Lulu bemutatása az Operában (1973. március 30.) Mihály András vesszőparipája volt, még nem igazgatóként. Kiváló érzékkel Házy Erzsébetnek szánták a címszerepet, de az elképzelés sajnos meghiúsult, mert szembesülni kellett az énekesnő akkori hangi állapotának korlátaival. Mihály 1978-ban lett az intézmény igazgatója: nem csupán az Együtt és egyedül bemutatásának 12 éves emlékével, hanem a Lulu (Házyval történő bemutatása) fiaskójának 5 éves emlékével is. A mellékelt interjú, majd a Triptichon felújításának idején Házy már túl volt az ötvenen. Akik láttuk őt az ezt megelőző időszakban, és ismertük az addigra felnövő, sőt felnőtt szoprán nemzedéket, pontosan tudhattuk, hogy a három Puccini-darab hősnőit jobban el tudják énekelni azok, akikre rábízták őket, mindkét szereposztásban. Tudomásul kellett venni: Házy Erzsébet lemaradt arról, hogy ezekkel a szerepekkel gyarapíthassa sikereit. Én is szomorú voltam emiatt, és nem örültem annak (pontosabban: meg voltam sértve a sorstól), hogy Házy nevét Szarka néni sorában olvasom a hirdetőoszlopra ragasztott színlapon. Amennyire lehetett tudni, hogy a szívesen komédiázó Moldován Stefánia lubickolni fog ebben a karakterszerepben, annyira sejthető volt, hogy ez Házytól idegen. Nem bántam, hogy az alakítás nem valósult meg. Hogy Házy Erzsébet bánta-e, miért és milyen ponton gondolta meg magát időközben, ha ő maga nem nyilatkozott róla, találgatásokkal nem lehet kideríteni. Úgy gondolom, Házynak a sikerei mellett megélt magánéleti és szakmai kudarcai között nem is lehetett jelentős ez az eset. Élnek és nem is idősek még, akik abban az időben közel álltak hozzá, illetve akik részesei voltak az 1980-as Triptichon-felújításnak, talán e fórum olvasói között is, és lehet, hogy okuk van arra, hogy az általuk ismert történet intim részeit nem osztják meg a nyilvánossággal. Ezzel a „titokkal” nem szegényebb, inkább hitelesebb lehet a Házy-mítosz.
3040 telramund 2014-09-22 15:02:39 [Válasz erre: 3039 Búbánat 2014-09-22 14:51:39]
Igen ilyen volt Ő!!!! Bár elolvasva a számomra ismert interjút felvetődik a kérdés!Változott 35 év alatt valami? Talán egy.A mai fiatal csak magára tekint piedesztálként na meg a számitógép Google keresőjére! Hát olyanok is!
Igen ilyen volt Ő!!!! Bár elolvasva a számomra ismert interjút felvetődik a kérdés!Változott 35 év alatt valami? Talán egy.A mai fiatal csak magára tekint piedesztálként na meg a számitógép Google keresőjére! Hát olyanok is!
3039 Búbánat 2014-09-22 14:51:39 [Válasz erre: 3038 Búbánat 2014-09-22 14:50:12]
Házy-interjú „Csend van körülötte” Képes Újság, 1980., 1. szám. A cikk szerzője: Kemény György „Házy Erzsébet, a kimagasló tehetségű szopránénekesnő, elég fiatalon megkapta a Kossuth-díjat, és neve nemcsak a hazai operakedvelők előtt, hanem országhatárokon túl is ismertté vált. És mert nemcsak vonzó, dekoratív jelenség, hanem mint prózai színésznő is ’otthon van’: nem csoda, hogy egyre-másra kapta a filmszerepeket, és nem is egy prózai színháztól kapott főszerep-ajánlatot. Házy Erzsébet sztár lett. Mint lenni szokott: ő sem nélkülözte a sztár-allűröket. Könnyen odamondogatott igazgatójának, rendezőjének, csípős nyelvével zavarba hozta a riportereket. ’Hisztériás, fékezhetetlen!’ – mondogatták. De az ellenségei is egyetértettek abban, hogy Házy Erzsébet a magyar opera egyik csillaga. Mégis, jó ideje csend van körülötte. Az Operaház színlapján csak ritkán olvasható a neve. Eközben Nyugat-Európában sok mozi játssza a Marica grófnő-t, vagy a Cigánybáró-t, amelynek ő az egyetlen magyar főszereplője. - Úgy látszik – mondja a művésznő -, igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Külföldi sikereim után több éves szerződésre hívtak, de nem vállaltam. - Vajon, mi lehet az oka, hogy viszonylag ritkán láthatjuk, hallhatjuk ott, ahol csaknem három évtizeddel ezelőtt kezdte pályafutását, az Operaház színpadán? - Hosszú évekig én mutattam be a magyar operaszerzők műveinek nőalakjait. Most egy sincs repertoáron. Sajnos, közben lemaradtam jó néhány klasszikus nőalak megformálásáról, amelyet megálmodtam magamnak. - Új szerepek? - Úgy látszik, nem vagyok fontos a színház számára… - Véleménye szerint kielégítőek emberi kapcsolatai az Operaházban? - Egyáltalán nem. Kifejezetten kellemetlen a légkör. Nagyon sokat várok az új vezetéstől, hogy helyre tegye a dolgokat. - Voltak személyes konfliktusai? - Nem tagadom, voltak és vannak. Hiszen az ember nem mindig tudja megválogatni az ellenségeit. - Vannak generációs problémák az Operaházban? - Ezt senki sem ússza meg. Sorrendi kérdés az egész. A mai húszéves is lesz egyszer ötven. És a mai ötven is volt tizenkilenc. A sikert nem mindenki viseli el egyformán. Amikor idekerültem az Operába, a régi nagyok elérhetetlen piedesztálon álltak. Csak bámulni tudtuk őket, nagyon nagy tisztelettel. Ma egy harmincon túli énekesnőre könnyen kimondják: ’Mit akar ez a vén tyúk?’ - Egyáltalán, meddig énekelhet az operaénekesnő? - Tudok olyanról, aki túl a hatvan évén is felső esz-szel énekelte a Traviata áriáját. Ismerek olyant is, aki huszonéves korában sem tudta ugyanezt. - Hogyan vigyáz az operaénekesnő a hangjára? - Mindenki a maga módján. Én sehogy. Mégis megmaradt. Megszólal a telefon. A művésznőt vidéki fellépésre hívják. Később, miután letette a kagylót, megjegyzi: - Haknizom. Járom az országot. Nagyon megalázónak tartom a haknizást az én múltammal. De égető szükségem van arra, hogy kifejezhessem magam, és hogy el ne veszítsem a kontaktust a közönséggel. Mindenütt szeretettel fogadnak, és ez nagymértékben megkönnyíti a körülményeket. Nem tagadom, anyagi okaim is vannak. De gondolom, hogy ezért mégsem nekem kellene szégyenkeznem. - Pesszimista? - Inkább csak reális. Minden rosszindulat és görbe szem sért, ezért aztán legtöbbször bánatos vagyok. - Mi szórakoztatja leginkább? - Az emberi butaság és nagyképűség. - Távolabbi vágyai? - Szeretném egyszer átadni tapasztalataimat. Lenne mit mondanom. Még a kutyámat is megtanítottam énekelni. Úgy gondolom, ez már tréfálkozás. Ám a művésznő jelére Maggi kutya kivágja a magas C-t.” A Képes Újságban a cikket egy fekete-fehér fotó illusztrálja: Házy Erzsébet otthonában egy széken ül, ölében dajkálja kutyáját, egy sötét szőrű, közepes méretű ebet. (Fotó: Hegoczki Ferenc)
Házy-interjú „Csend van körülötte” Képes Újság, 1980., 1. szám. A cikk szerzője: Kemény György „Házy Erzsébet, a kimagasló tehetségű szopránénekesnő, elég fiatalon megkapta a Kossuth-díjat, és neve nemcsak a hazai operakedvelők előtt, hanem országhatárokon túl is ismertté vált. És mert nemcsak vonzó, dekoratív jelenség, hanem mint prózai színésznő is ’otthon van’: nem csoda, hogy egyre-másra kapta a filmszerepeket, és nem is egy prózai színháztól kapott főszerep-ajánlatot. Házy Erzsébet sztár lett. Mint lenni szokott: ő sem nélkülözte a sztár-allűröket. Könnyen odamondogatott igazgatójának, rendezőjének, csípős nyelvével zavarba hozta a riportereket. ’Hisztériás, fékezhetetlen!’ – mondogatták. De az ellenségei is egyetértettek abban, hogy Házy Erzsébet a magyar opera egyik csillaga. Mégis, jó ideje csend van körülötte. Az Operaház színlapján csak ritkán olvasható a neve. Eközben Nyugat-Európában sok mozi játssza a Marica grófnő-t, vagy a Cigánybáró-t, amelynek ő az egyetlen magyar főszereplője. - Úgy látszik – mondja a művésznő -, igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Külföldi sikereim után több éves szerződésre hívtak, de nem vállaltam. - Vajon, mi lehet az oka, hogy viszonylag ritkán láthatjuk, hallhatjuk ott, ahol csaknem három évtizeddel ezelőtt kezdte pályafutását, az Operaház színpadán? - Hosszú évekig én mutattam be a magyar operaszerzők műveinek nőalakjait. Most egy sincs repertoáron. Sajnos, közben lemaradtam jó néhány klasszikus nőalak megformálásáról, amelyet megálmodtam magamnak. - Új szerepek? - Úgy látszik, nem vagyok fontos a színház számára… - Véleménye szerint kielégítőek emberi kapcsolatai az Operaházban? - Egyáltalán nem. Kifejezetten kellemetlen a légkör. Nagyon sokat várok az új vezetéstől, hogy helyre tegye a dolgokat. - Voltak személyes konfliktusai? - Nem tagadom, voltak és vannak. Hiszen az ember nem mindig tudja megválogatni az ellenségeit. - Vannak generációs problémák az Operaházban? - Ezt senki sem ússza meg. Sorrendi kérdés az egész. A mai húszéves is lesz egyszer ötven. És a mai ötven is volt tizenkilenc. A sikert nem mindenki viseli el egyformán. Amikor idekerültem az Operába, a régi nagyok elérhetetlen piedesztálon álltak. Csak bámulni tudtuk őket, nagyon nagy tisztelettel. Ma egy harmincon túli énekesnőre könnyen kimondják: ’Mit akar ez a vén tyúk?’ - Egyáltalán, meddig énekelhet az operaénekesnő? - Tudok olyanról, aki túl a hatvan évén is felső esz-szel énekelte a Traviata áriáját. Ismerek olyant is, aki huszonéves korában sem tudta ugyanezt. - Hogyan vigyáz az operaénekesnő a hangjára? - Mindenki a maga módján. Én sehogy. Mégis megmaradt. Megszólal a telefon. A művésznőt vidéki fellépésre hívják. Később, miután letette a kagylót, megjegyzi: - Haknizom. Járom az országot. Nagyon megalázónak tartom a haknizást az én múltammal. De égető szükségem van arra, hogy kifejezhessem magam, és hogy el ne veszítsem a kontaktust a közönséggel. Mindenütt szeretettel fogadnak, és ez nagymértékben megkönnyíti a körülményeket. Nem tagadom, anyagi okaim is vannak. De gondolom, hogy ezért mégsem nekem kellene szégyenkeznem. - Pesszimista? - Inkább csak reális. Minden rosszindulat és görbe szem sért, ezért aztán legtöbbször bánatos vagyok. - Mi szórakoztatja leginkább? - Az emberi butaság és nagyképűség. - Távolabbi vágyai? - Szeretném egyszer átadni tapasztalataimat. Lenne mit mondanom. Még a kutyámat is megtanítottam énekelni. Úgy gondolom, ez már tréfálkozás. Ám a művésznő jelére Maggi kutya kivágja a magas C-t.” A Képes Újságban a cikket egy fekete-fehér fotó illusztrálja: Házy Erzsébet otthonában egy széken ül, ölében dajkálja kutyáját, egy sötét szőrű, közepes méretű ebet. (Fotó: Hegoczki Ferenc)
3038 Búbánat 2014-09-22 14:50:12
Ha Házy Erzsébet élete egyik utolsó interjúját elolvassuk - mindjárt bemásolom ide-, mely 1980. év elején, a Képes Újságban kapott publicitást, abból kiderül – és megérthetjük azt -, hogy milyen lelkiállapotban lehetett akkor és később is, ugyanennek az évnek a derekán, amikor felkínálták neki a Köpeny Szarka néni szerepét! Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó, akiről tudható volt, igyekezett háttérbe szorítani mindazokat, akiket - ki tudja miért? - nem kedvelt. Szóbeszéd lenne? Lehetséges volna, hogy a Kossuth-díjas Házy Erzsébet jelentős múltjával, hírnevével mit sem gondolva „kitolni” készült vele, megalázni azzal, hogy rábíz egy pindurka, nem neki való, alkatilag is tőle idegen figurát? - talán előre sejtve a „kicsinálásának” eredményét, hogy nem bírja idegekkel és végül „bedobja a törülközőt”? Tovább fűzve a gondolatmenetet, a direktor hatalmánál fogva könnyedén „rájátszhatott” erre, akár úgy is, hogy a háttérben egy-két „jóakaratú” kollégát megmozgatott célja elérése érdekében. Bár mindez „összeesküvés-elméletnek” tűnhet, és lehet, hogy semmi alapja, de semmi sem kizárt. Ha mégis ez volt a „forgatókönyv”, számomra különösnek és hihetetlennek tűnik annak ismeretében, hogy Mihály András operáját, az „Együtt és egyedül”-t éppen Házy vitte sikerre a hatvanas évek közepén (1966)! Az interjút elolvasva következtethetünk arra, Házy Erzsébetet milyen belső nyugtalanság, félelem gyötörte, milyen reménytelenség, apátia terhét hordozhatta később is, amikor próbálni kezdte a nem biztos, hogy örömmel fogadott Köpeny kis karakter alakját: az előzmények nem ismeretében csak a kívülállók számára lehetett meglepő hír Házy (vissza)lépése a szereptől.
Ha Házy Erzsébet élete egyik utolsó interjúját elolvassuk - mindjárt bemásolom ide-, mely 1980. év elején, a Képes Újságban kapott publicitást, abból kiderül – és megérthetjük azt -, hogy milyen lelkiállapotban lehetett akkor és később is, ugyanennek az évnek a derekán, amikor felkínálták neki a Köpeny Szarka néni szerepét! Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó, akiről tudható volt, igyekezett háttérbe szorítani mindazokat, akiket - ki tudja miért? - nem kedvelt. Szóbeszéd lenne? Lehetséges volna, hogy a Kossuth-díjas Házy Erzsébet jelentős múltjával, hírnevével mit sem gondolva „kitolni” készült vele, megalázni azzal, hogy rábíz egy pindurka, nem neki való, alkatilag is tőle idegen figurát? - talán előre sejtve a „kicsinálásának” eredményét, hogy nem bírja idegekkel és végül „bedobja a törülközőt”? Tovább fűzve a gondolatmenetet, a direktor hatalmánál fogva könnyedén „rájátszhatott” erre, akár úgy is, hogy a háttérben egy-két „jóakaratú” kollégát megmozgatott célja elérése érdekében. Bár mindez „összeesküvés-elméletnek” tűnhet, és lehet, hogy semmi alapja, de semmi sem kizárt. Ha mégis ez volt a „forgatókönyv”, számomra különösnek és hihetetlennek tűnik annak ismeretében, hogy Mihály András operáját, az „Együtt és egyedül”-t éppen Házy vitte sikerre a hatvanas évek közepén (1966)! Az interjút elolvasva következtethetünk arra, Házy Erzsébetet milyen belső nyugtalanság, félelem gyötörte, milyen reménytelenség, apátia terhét hordozhatta később is, amikor próbálni kezdte a nem biztos, hogy örömmel fogadott Köpeny kis karakter alakját: az előzmények nem ismeretében csak a kívülállók számára lehetett meglepő hír Házy (vissza)lépése a szereptől.
3037 IVA 2014-09-21 20:44:38 [Válasz erre: 3034 Janus 2014-09-21 19:03:04]
Amint olvasom, Te mégannyira sem vagy híján a szkepticizmusnak. Ha Téged az enyém „süt”, a mondataimat, ha kérhetem, akkor se értelmezd át, inkább használj valamilyen fényvédő krémet.
Amint olvasom, Te mégannyira sem vagy híján a szkepticizmusnak. Ha Téged az enyém „süt”, a mondataimat, ha kérhetem, akkor se értelmezd át, inkább használj valamilyen fényvédő krémet.
3035 zalbarna 2014-09-21 20:35:59 [Válasz erre: 3034 Janus 2014-09-21 19:03:04]
A legnagyobb tisztelet mellett, jól hallom ki szavaidból, hogy az " autentikus " fogalmát némileg bizonytalannak, megfoghatatlannak érzed? Felhívnám a figyelmedet a szó gyökerére, ( authur = szerző ). A dolog sztem megfogható.
A legnagyobb tisztelet mellett, jól hallom ki szavaidból, hogy az " autentikus " fogalmát némileg bizonytalannak, megfoghatatlannak érzed? Felhívnám a figyelmedet a szó gyökerére, ( authur = szerző ). A dolog sztem megfogható.
3034 Janus 2014-09-21 19:03:04 [Válasz erre: 3024 IVA 2014-09-21 15:57:09]
De a szkepticizmus folyamatosan süt a régizene autentikus előadásmódjával kapcsolatban tett megjegyzéseidből! Meg a hitetlenség, csak mert a te ízlésednek nem felel meg, vagy lehet rosszul értelmezem amit ezzel kapcsolatban olykor elhintesz. Egyébként szerintem még Verdi esetében se egyértelmű mi az autentikus. Honnan tudta akár Nádasdy is, hogy kell autentikusan megrendezni a Don Carlost, ha nem maradt fent rendezői példány, amiben benne vannak a rendezői utasításai az ősbemutatóról, amit esetleg maga Verdi felügyelt, de még ha fennmaradt is, nem látta élőben ő maga! Hangfelvétel megint csak nem készült róla, tehát honnan lehet tudni, hogy kell autentikusan elénekelni a címszerepet??? Ez kb. ugyanaz. És imádom, mikor Fodor Géza is biztos benne, hogy volt egy romantikus előadói hagyományokból táplálkozó előadó gárda anno (csak mert neki velük volt az első nagy opera élménye), akik még tudták hogyan kell autentikusan énekelni az Erkel operákat és közéjük sorolja Moldován Stefániát, akinek kb. köze nincs az autentikusan elénekelt Melindához, de mindegy. Az autentikusság nem minden, azt aláírom, de ez Verdivel kapcsolatban ugyanolyan bizonytalan lehet, mint Handel esetében.
De a szkepticizmus folyamatosan süt a régizene autentikus előadásmódjával kapcsolatban tett megjegyzéseidből! Meg a hitetlenség, csak mert a te ízlésednek nem felel meg, vagy lehet rosszul értelmezem amit ezzel kapcsolatban olykor elhintesz. Egyébként szerintem még Verdi esetében se egyértelmű mi az autentikus. Honnan tudta akár Nádasdy is, hogy kell autentikusan megrendezni a Don Carlost, ha nem maradt fent rendezői példány, amiben benne vannak a rendezői utasításai az ősbemutatóról, amit esetleg maga Verdi felügyelt, de még ha fennmaradt is, nem látta élőben ő maga! Hangfelvétel megint csak nem készült róla, tehát honnan lehet tudni, hogy kell autentikusan elénekelni a címszerepet??? Ez kb. ugyanaz. És imádom, mikor Fodor Géza is biztos benne, hogy volt egy romantikus előadói hagyományokból táplálkozó előadó gárda anno (csak mert neki velük volt az első nagy opera élménye), akik még tudták hogyan kell autentikusan énekelni az Erkel operákat és közéjük sorolja Moldován Stefániát, akinek kb. köze nincs az autentikusan elénekelt Melindához, de mindegy. Az autentikusság nem minden, azt aláírom, de ez Verdivel kapcsolatban ugyanolyan bizonytalan lehet, mint Handel esetében.
3033 Búbánat 2014-09-21 17:14:52 [Válasz erre: 3031 mazig 2014-09-21 16:43:35]
Házynak erről a három Dido és Aeneas- előadás koncertjéről tudok: 1973. január 22., Petőfi Rádió, 19.35 – kb. 21.40 „Kapcsoljuk az Erkel Színházat” – a Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. Vezényel: Lehel György Purcell: Dido és Aeneas Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Belinda – Csengery Adrienne I. boszorkány – Barlay Zsuzsa II. boszorkány – Jablonkay Éva Varázslónő – Buday Lívia Udvarhölgy – Sudlik Mária Aeneas Bende Zsolt Matróz – Berkes János, Valamint közreműködött a Kodály Kórus. 1972. május 2, Kossuth adó 19,25: Kapcsoljuk a 6-os Stúdiót - Nyilvános hangverseny Purcell: Dido és Aeneas – háromfelvonásos opera /Benjamin Britten hangszerelése/ Szöveget Nahum Tate írta, fordította: Blum Tamás Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Aeneas – Bende Zsolt Belinda – Andor Éva Varázslónő – Szirmay Márta Udvarhölgy – Sudlik Mária I. boszorkány – Barlay Zsuzsa II. boszorkány – Jablonkay Éva Szellem – Sudlik Mária Tengerész – Berkes János Km.: a Magyar Kamarazenekar (hangversenymester: Tátrai Vilmos), az Ifjú Zenebarát Klubok Központi Kórusa (karigazgató: Ugrin Gábor) Vezényel: Lukács Ervin 1969. május 15. , Kossuth rádió 20.00 – 22.00 A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye a Zeneakadémia Nagyterméből „Vezényelt: Lukács Ervin Purcell: Dido és Aeneas /Benjamin Britten hangszerelése/ Szöveget Nahum Tate írta, fordította: Blum Tamás Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Aeneas – Bende Zsolt Belinda – Andor Éva Varázslónő – Szirmay Márta Udvarhölgy – Sudlik Mária I. boszorkány – Várnai Edit II. boszorkány – Kovács Eszter Szellem – Fehér Zsuzsa Tengerész – Turpinszky Béla Km.: Az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Házynak erről a három Dido és Aeneas- előadás koncertjéről tudok: 1973. január 22., Petőfi Rádió, 19.35 – kb. 21.40 „Kapcsoljuk az Erkel Színházat” – a Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. Vezényel: Lehel György Purcell: Dido és Aeneas Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Belinda – Csengery Adrienne I. boszorkány – Barlay Zsuzsa II. boszorkány – Jablonkay Éva Varázslónő – Buday Lívia Udvarhölgy – Sudlik Mária Aeneas Bende Zsolt Matróz – Berkes János, Valamint közreműködött a Kodály Kórus. 1972. május 2, Kossuth adó 19,25: Kapcsoljuk a 6-os Stúdiót - Nyilvános hangverseny Purcell: Dido és Aeneas – háromfelvonásos opera /Benjamin Britten hangszerelése/ Szöveget Nahum Tate írta, fordította: Blum Tamás Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Aeneas – Bende Zsolt Belinda – Andor Éva Varázslónő – Szirmay Márta Udvarhölgy – Sudlik Mária I. boszorkány – Barlay Zsuzsa II. boszorkány – Jablonkay Éva Szellem – Sudlik Mária Tengerész – Berkes János Km.: a Magyar Kamarazenekar (hangversenymester: Tátrai Vilmos), az Ifjú Zenebarát Klubok Központi Kórusa (karigazgató: Ugrin Gábor) Vezényel: Lukács Ervin 1969. május 15. , Kossuth rádió 20.00 – 22.00 A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye a Zeneakadémia Nagyterméből „Vezényelt: Lukács Ervin Purcell: Dido és Aeneas /Benjamin Britten hangszerelése/ Szöveget Nahum Tate írta, fordította: Blum Tamás Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Aeneas – Bende Zsolt Belinda – Andor Éva Varázslónő – Szirmay Márta Udvarhölgy – Sudlik Mária I. boszorkány – Várnai Edit II. boszorkány – Kovács Eszter Szellem – Fehér Zsuzsa Tengerész – Turpinszky Béla Km.: Az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
3032 Búbánat 2014-09-21 16:51:02 [Válasz erre: 3031 mazig 2014-09-21 16:43:35]
Igen, pódiumra gondoltam. Köszi.
Igen, pódiumra gondoltam. Köszi.
3031 mazig 2014-09-21 16:43:35 [Válasz erre: 3029 Búbánat 2014-09-21 16:16:23]
A Didot szerintem csak hangversenyen énekelte- nagyon szépen, a rádióban van egy élő koncert felvétel.
A Didot szerintem csak hangversenyen énekelte- nagyon szépen, a rádióban van egy élő koncert felvétel.
3030 Búbánat 2014-09-21 16:18:48 [Válasz erre: 3022 kugli 2014-09-21 12:03:57]
Erről Oberfrank Géza könyvében is olvashatunk. Sokat vezényelte Házy előadásait is.
Erről Oberfrank Géza könyvében is olvashatunk. Sokat vezényelte Házy előadásait is.
3029 Búbánat 2014-09-21 16:16:23 [Válasz erre: 3017 IVA 2014-09-21 02:31:24]
Házy Erzsébet a Poppeán kívül más barokk operákban is énekelt (színpadon: Purcell: Dido és Aeneas, Gluck: Orfeusz; rádiófelvételen: Gluck: Iphigenia Aulisban.)
Házy Erzsébet a Poppeán kívül más barokk operákban is énekelt (színpadon: Purcell: Dido és Aeneas, Gluck: Orfeusz; rádiófelvételen: Gluck: Iphigenia Aulisban.)
3028 Búbánat 2014-09-21 16:08:35 [Válasz erre: 3018 IVA 2014-09-21 02:36:36]
Igen, ez is egy lehetséges gondolatmenet.
Igen, ez is egy lehetséges gondolatmenet.
3027 Búbánat 2014-09-21 16:07:40 [Válasz erre: 3015 telramund 2014-09-20 18:52:59]
Köszönöm a választ.
Köszönöm a választ.
3026 Búbánat 2014-09-21 16:05:59 [Válasz erre: 3016 IVA 2014-09-21 02:26:20]
A lényegen nem változtat: üstökös volt, akárhonnan is nézzük-vesszük. Képletesen szólva.
A lényegen nem változtat: üstökös volt, akárhonnan is nézzük-vesszük. Képletesen szólva.
3025 IVA 2014-09-21 15:59:46 [Válasz erre: 3022 kugli 2014-09-21 12:03:57]
... s aztán 1 hét híján 100 éves koráig élt.
... s aztán 1 hét híján 100 éves koráig élt.
3024 IVA 2014-09-21 15:57:09 [Válasz erre: 3021 Janus 2014-09-21 11:57:02]
Nem „csináltam úgy, hogy” a Poppeánk autentikus volt. Egészen mást írtam.
Nem „csináltam úgy, hogy” a Poppeánk autentikus volt. Egészen mást írtam.
3023 telramund 2014-09-21 12:34:44
No és Franco Corelli? Hangja teljében vonult vissza. Oberfrank igen szubjectiv volt Házyval a miértet jobb ,ha nem keressük.
No és Franco Corelli? Hangja teljében vonult vissza. Oberfrank igen szubjectiv volt Házyval a miértet jobb ,ha nem keressük.
3022 kugli 2014-09-21 12:03:57 [Válasz erre: 3020 mazig 2014-09-21 11:07:42]
Azért írt Oberfrank Géza - név nélkül, de egyértelmű - elég kemény kritikát a hangi állapotáról. Meg volt a 25 éve ugyebár... Tehát másképp is véget érhetett volna egy nagyívű és sokáig nagyon sikeres pálya. Példaként Simionatot említhetném. Amikor jelentkeztek a nem kívánt változások, igen gyorsan és teljesen visszavonult.
Azért írt Oberfrank Géza - név nélkül, de egyértelmű - elég kemény kritikát a hangi állapotáról. Meg volt a 25 éve ugyebár... Tehát másképp is véget érhetett volna egy nagyívű és sokáig nagyon sikeres pálya. Példaként Simionatot említhetném. Amikor jelentkeztek a nem kívánt változások, igen gyorsan és teljesen visszavonult.
3021 Janus 2014-09-21 11:57:02 [Válasz erre: 3017 IVA 2014-09-21 02:31:24]
Hát azért lehet tudni dolgokat, hogy mit nem csináltak a barokk énekesek. Plusz nálunk ha jól tudom a Leppard féle átirat ment, aminek meg inkább van köze a 19. századi zenéhez, mint a barokkhoz. Már engedtessék meg. Attól még lehetett jó az előadás, de ne csináljunk már úgy, hogy autentikus volt! Az Erkel operákat se játszották autentikusan, már csak azért se mert pl. Melindát hosszú éveken át nem koloratúr szopránok énekelték, Ágay Karoláig, holott arra íródott! Odaadták Osváthnak, meg Moldovánnak, holott nem illett a hangjukhoz!
Hát azért lehet tudni dolgokat, hogy mit nem csináltak a barokk énekesek. Plusz nálunk ha jól tudom a Leppard féle átirat ment, aminek meg inkább van köze a 19. századi zenéhez, mint a barokkhoz. Már engedtessék meg. Attól még lehetett jó az előadás, de ne csináljunk már úgy, hogy autentikus volt! Az Erkel operákat se játszották autentikusan, már csak azért se mert pl. Melindát hosszú éveken át nem koloratúr szopránok énekelték, Ágay Karoláig, holott arra íródott! Odaadták Osváthnak, meg Moldovánnak, holott nem illett a hangjukhoz!
3020 mazig 2014-09-21 11:07:42 [Válasz erre: 3014 Búbánat 2014-09-20 15:21:59]
Szubjektíven Szarka néniről: 1980-ban ott voltam a Triptichon felújításán.Előzőleg a Film Színház Muzsikában (nagyon hiányzik)én is láttam a képriportot a próbáról, hihetetlennek tűnt, hogy Szarka néni lesz Házy Erzsébet, de az utcai plakátokon is hirdették. Az Erkelben előadás előtt nem láttam szereplőváltozást kiírva,így szinte hideg zuhanyként ért, hogy nem Házy jelent meg Szarka néniként. Az Angelicát még végig néztem (nem nagyon ragadott meg), de azután eljöttem. Valahogy éreztem, hogy ez lett volna Házy Erzsébetnek az utolsó,-de hozzá nem méltó- premierje az Operában.
Szubjektíven Szarka néniről: 1980-ban ott voltam a Triptichon felújításán.Előzőleg a Film Színház Muzsikában (nagyon hiányzik)én is láttam a képriportot a próbáról, hihetetlennek tűnt, hogy Szarka néni lesz Házy Erzsébet, de az utcai plakátokon is hirdették. Az Erkelben előadás előtt nem láttam szereplőváltozást kiírva,így szinte hideg zuhanyként ért, hogy nem Házy jelent meg Szarka néniként. Az Angelicát még végig néztem (nem nagyon ragadott meg), de azután eljöttem. Valahogy éreztem, hogy ez lett volna Házy Erzsébetnek az utolsó,-de hozzá nem méltó- premierje az Operában.
3019 telramund 2014-09-21 08:27:28 [Válasz erre: 3018 IVA 2014-09-21 02:36:36]
Házy mind Liut,mind Antóniát visszaadta,mert mindkettőt egyéniségétől távolinak érezte. Korabeli kritika azt írta,hogy Liu alakításában egy turandoti alkat jelenik meg(természetesen nem a hangjára gondolt).
Házy mind Liut,mind Antóniát visszaadta,mert mindkettőt egyéniségétől távolinak érezte. Korabeli kritika azt írta,hogy Liu alakításában egy turandoti alkat jelenik meg(természetesen nem a hangjára gondolt).
3018 IVA 2014-09-21 02:36:36 [Válasz erre: 3014 Búbánat 2014-09-20 15:21:59]
Úgy emlékszem, máskor is felvetődött már e helyen Szarka néni szerepének története, és akkor is említettem azt a tárgyilagos és meghitt televíziós beszélgetést, amelyben többek közt Ilosfalvy Róbert, Darvas Iván és Mihály András is megemlékezett Házy Erzsébetről, halálának 10. évfordulóján. Mihály szerint Házy elszántan és igyekezettel készült Szarka néni szerepére, amelyet végül a vérbeli primadonna-öntudat vagy -ösztön mégsem engedett eljátszatni vele a közönség előtt. Mihály András szavai igen meggyőzőek voltak, és lehet, hogy magyarázatul szolgálhatnak arra a kérdésre is, hogy miért morzsolódott le Házy repertoárjáról Antónia és Liu szerepe. Ezeket a szép és nehéz szerepeket mindig is élvonalbeli szopránok szokták énekelni, de kétségtelen, hogy az előbbiben három, az utóbbiban két primadonna osztozik a közönségre való hatás terhén, a dicsőségben, a sikerben. Ez az eszmefuttatásom természetesen csak feltételezés, amire valószínűleg a hiányérzetem visz, amiért örök sajnálatomra lemaradtam Házynak erről a két alakításáról.
Úgy emlékszem, máskor is felvetődött már e helyen Szarka néni szerepének története, és akkor is említettem azt a tárgyilagos és meghitt televíziós beszélgetést, amelyben többek közt Ilosfalvy Róbert, Darvas Iván és Mihály András is megemlékezett Házy Erzsébetről, halálának 10. évfordulóján. Mihály szerint Házy elszántan és igyekezettel készült Szarka néni szerepére, amelyet végül a vérbeli primadonna-öntudat vagy -ösztön mégsem engedett eljátszatni vele a közönség előtt. Mihály András szavai igen meggyőzőek voltak, és lehet, hogy magyarázatul szolgálhatnak arra a kérdésre is, hogy miért morzsolódott le Házy repertoárjáról Antónia és Liu szerepe. Ezeket a szép és nehéz szerepeket mindig is élvonalbeli szopránok szokták énekelni, de kétségtelen, hogy az előbbiben három, az utóbbiban két primadonna osztozik a közönségre való hatás terhén, a dicsőségben, a sikerben. Ez az eszmefuttatásom természetesen csak feltételezés, amire valószínűleg a hiányérzetem visz, amiért örök sajnálatomra lemaradtam Házynak erről a két alakításáról.
3017 IVA 2014-09-21 02:31:24 [Válasz erre: 3009 mazig 2014-09-19 13:53:37]
„A komplex színpadi megvalósításból nem érdemes leválasztani a vokális teljesítményt.” Egyetértek ezzel az állítással, amelyet a Poppea megkoronázásának sikere is igazol. A korabeli (1968-as) kritika elmarasztalta a produkciót, s benne énekeseink legjobbjait, mondván, hogy a magyar operaénekeseknek sem technikájuk, sem stílusismeretük nincs barokk opera előadásához. Engem azért sem győzött meg ez a fanyalgás, mert nem maradt fenn hangfelvétel arról, hogyan énekelték a művet 400 évvel korábban, s ennélfogva korántsem biztos, hogy a mi operaházunk társulatánál sokoldalúbb képzettséggel rendelkező külföldi együttesek előadásmódja volt az autentikus. A Poppeában pedig legjobbjaink mellett a népes szereplőgárda mindkét szereposztásának valamennyi énekese, és a később beállók is, olyan „komplex színpadi megvalósításban” gyönyörködtették a közönséget, amilyent hiba (és persze abszurd) lett volna Monteverdi kortársainak fülével hallgatni.
„A komplex színpadi megvalósításból nem érdemes leválasztani a vokális teljesítményt.” Egyetértek ezzel az állítással, amelyet a Poppea megkoronázásának sikere is igazol. A korabeli (1968-as) kritika elmarasztalta a produkciót, s benne énekeseink legjobbjait, mondván, hogy a magyar operaénekeseknek sem technikájuk, sem stílusismeretük nincs barokk opera előadásához. Engem azért sem győzött meg ez a fanyalgás, mert nem maradt fenn hangfelvétel arról, hogyan énekelték a művet 400 évvel korábban, s ennélfogva korántsem biztos, hogy a mi operaházunk társulatánál sokoldalúbb képzettséggel rendelkező külföldi együttesek előadásmódja volt az autentikus. A Poppeában pedig legjobbjaink mellett a népes szereplőgárda mindkét szereposztásának valamennyi énekese, és a később beállók is, olyan „komplex színpadi megvalósításban” gyönyörködtették a közönséget, amilyent hiba (és persze abszurd) lett volna Monteverdi kortársainak fülével hallgatni.
3016 IVA 2014-09-21 02:26:20 [Válasz erre: 3005 Búbánat 2014-09-17 14:07:11]
Sajnos én sem voltam még elég érett Richard Strauss zenéjéhez, sem a Salome-témához 1972-ben, de Házy bemutatkozását a szerepben meghívásnak éreztem az ismerkedés alkalmára. Tévedtem, mert a vonzalmam Strausshoz még jó ideig váratott magára, mégsem bánom, hogy Házyt megnéztem a darabban. Az első sorban ültem a földszinten: oda nekem minden hangja átjött a zenekaron, de nem olyan átütőerővel, mint A Nyugat lányában, amelynek ugyancsak „vastagon” szól az orkesztere. Szerintem Házy a Strauss-zenéhez való vonzódásából és művészi becsvágyból kérte (vagy vállalta) el ezt a nem őrá szabott szólamot. Két dolgot pontatlannak és félrevezetőnek tartok a hozzászólásban. „Házy szopránja az idők folyamán sokat változott, a kezdeti lírai szerepkört hamar otthagyta, váltott”... Ez nem ilyen egyértelmű. A lírai szerepkörnek csak egy részét hagyta el. A repertoár tartós darabjaiból Blondét, Paminát, Liut, Antóniát valóban hamar. De a könnyebb drámainak tekinthető Manon után még évtizedekig énekelte Mimit, Cso-cso-szánt, Tatjánát (amelyeket drámai szopránok is felvesznek, de alapjában véve lírai szoprán szerepek), Neddát, Cherubint, sőt Norinát is, továbbá Poppeát és Besst sem a drámai szopránok ambicionálják. „Az üstökös szárnyalásával feltűnt, tündökölt, ragyogott és izzott, aztán ideje korán elhalványult, leáldozott. Az üstökös elszáguldott”... Ez a hasonlat azért félrevezető, mert azt az énekest, aki 10 éven át jutott el a Rigoletto Apródjától kisebb és nagyobb szerepeken át a számára abszolút elismerést és rangot biztosító Manonig, 40-41 éves korában kezdte énekelni a Porgy és Bess és a Pillangókisasszony több éven át tartó, sűrű szériáit, 48 évesen kapta utolsó premierjét (Pique Dame), lényegében negyed évszázadon át teljesítette gazdag pályáját, még akkor is tévedés üstököshöz hasonlítani, ha ennek a pályának a derekától felmerültek technikai problémái (miközben fejlődött is), sőt válságos időszaka is akadt. Továbbá Házy – amellett, hogy nagy művész – az Operaház igazi sztárja is volt, nyugodtan nevezhetjük őt a magyar operakultúra csillagának, ami tudományos értelemben sem azonos az üstökössel. (Sass Sylvia feltűnése inkább volt üstökösszerű, hiszen Frasquita szerepében történt debütálása után két évvel, alig 23 évesen szerzett magának jelentős tekintélyt A lombardok kirobbanó sikerével, s ezt követően gyors egymásutánban hódította meg a súlyos főszerepeket. Mivel csak 7 éven át volt a MÁO tagja, kényszerűen rövid pályáját a magyar közönség még rövidebbnek érzékelhette. Ám szerepei hosszú sorát, az általa megjárt színpadok és felvételeinek sokaságát tekintve még Sass Sylvia pályájára sem érezném találónak az üstökös-hasonlatot.)
Sajnos én sem voltam még elég érett Richard Strauss zenéjéhez, sem a Salome-témához 1972-ben, de Házy bemutatkozását a szerepben meghívásnak éreztem az ismerkedés alkalmára. Tévedtem, mert a vonzalmam Strausshoz még jó ideig váratott magára, mégsem bánom, hogy Házyt megnéztem a darabban. Az első sorban ültem a földszinten: oda nekem minden hangja átjött a zenekaron, de nem olyan átütőerővel, mint A Nyugat lányában, amelynek ugyancsak „vastagon” szól az orkesztere. Szerintem Házy a Strauss-zenéhez való vonzódásából és művészi becsvágyból kérte (vagy vállalta) el ezt a nem őrá szabott szólamot. Két dolgot pontatlannak és félrevezetőnek tartok a hozzászólásban. „Házy szopránja az idők folyamán sokat változott, a kezdeti lírai szerepkört hamar otthagyta, váltott”... Ez nem ilyen egyértelmű. A lírai szerepkörnek csak egy részét hagyta el. A repertoár tartós darabjaiból Blondét, Paminát, Liut, Antóniát valóban hamar. De a könnyebb drámainak tekinthető Manon után még évtizedekig énekelte Mimit, Cso-cso-szánt, Tatjánát (amelyeket drámai szopránok is felvesznek, de alapjában véve lírai szoprán szerepek), Neddát, Cherubint, sőt Norinát is, továbbá Poppeát és Besst sem a drámai szopránok ambicionálják. „Az üstökös szárnyalásával feltűnt, tündökölt, ragyogott és izzott, aztán ideje korán elhalványult, leáldozott. Az üstökös elszáguldott”... Ez a hasonlat azért félrevezető, mert azt az énekest, aki 10 éven át jutott el a Rigoletto Apródjától kisebb és nagyobb szerepeken át a számára abszolút elismerést és rangot biztosító Manonig, 40-41 éves korában kezdte énekelni a Porgy és Bess és a Pillangókisasszony több éven át tartó, sűrű szériáit, 48 évesen kapta utolsó premierjét (Pique Dame), lényegében negyed évszázadon át teljesítette gazdag pályáját, még akkor is tévedés üstököshöz hasonlítani, ha ennek a pályának a derekától felmerültek technikai problémái (miközben fejlődött is), sőt válságos időszaka is akadt. Továbbá Házy – amellett, hogy nagy művész – az Operaház igazi sztárja is volt, nyugodtan nevezhetjük őt a magyar operakultúra csillagának, ami tudományos értelemben sem azonos az üstökössel. (Sass Sylvia feltűnése inkább volt üstökösszerű, hiszen Frasquita szerepében történt debütálása után két évvel, alig 23 évesen szerzett magának jelentős tekintélyt A lombardok kirobbanó sikerével, s ezt követően gyors egymásutánban hódította meg a súlyos főszerepeket. Mivel csak 7 éven át volt a MÁO tagja, kényszerűen rövid pályáját a magyar közönség még rövidebbnek érzékelhette. Ám szerepei hosszú sorát, az általa megjárt színpadok és felvételeinek sokaságát tekintve még Sass Sylvia pályájára sem érezném találónak az üstökös-hasonlatot.)
3015 telramund 2014-09-20 18:52:59
Az ok a következő:A főpróbát megcsinálta.De akkor néhányan szóltak Neki,hogy nem kellene Szarka nénit énekelnie egy akkora dívának,aki Házy a maga idejében volt.Ezért nem énekelte el. És szerintem helyesen tette!Nem Szarka néniként, hanem Tatjánának, Manonnak, Neddának,Miminek stb maradjon meg az emberek emlékezetében.Korábban Georgettát kellett volna elénekelnie.Az igen!Én nem bánom ,hogy nem énekelte el!Ha tovább élt volna akkor is Díva lett volna,nyolcvan évesen is.És Szarka néniként is az lett volna,de jobb,hogy nem énekelte el.
Az ok a következő:A főpróbát megcsinálta.De akkor néhányan szóltak Neki,hogy nem kellene Szarka nénit énekelnie egy akkora dívának,aki Házy a maga idejében volt.Ezért nem énekelte el. És szerintem helyesen tette!Nem Szarka néniként, hanem Tatjánának, Manonnak, Neddának,Miminek stb maradjon meg az emberek emlékezetében.Korábban Georgettát kellett volna elénekelnie.Az igen!Én nem bánom ,hogy nem énekelte el!Ha tovább élt volna akkor is Díva lett volna,nyolcvan évesen is.És Szarka néniként is az lett volna,de jobb,hogy nem énekelte el.
3014 Búbánat 2014-09-20 15:21:59
Továbbra sem tudok biztosat afelől, hogy Házynak miért nem valósult meg az operaházi Szarka" néni- szerepe a Köpenyből? Miért hátrált ki belőle, ha megkapta!? Készült rá, próbálta is. A korabeli Film Színház Muzsikában Dalos László tollából jelent meg egy előzetes cikk a három egyfelvonásos opera közelgő bemutatójáról, benne fotók is a próbafolyamatból). Puccini Triptichonját 1980. október 18-án újította fel a dalszínház, ám Házy Erzsébet ebből a produkcióból már kimaradt. Ez lett volna az utolsó szerepe, hiszen végig próbálta a többiekkel a darabot. A bemutatkozásra még sem kerülhetett sor… állítólag az utolsó pillanatban visszaadta a szerepet, ami aztán Moldován Stefániának jutott (Két szereposztásban állították ki a triptichont: a www.szinhaziadattar.hu oldalon mind a mai napig Házy Erzsébet neve van feltüntetve az első szereposztásban. Később, Dobránszky Zsuzsa állt be ebbe a szerepbe.) Mendemondákról hallottam és olvastam: hiúsági szempontok, sértettség: korábbi vezető szopránként megalázták: ezzel a kis szereppel „szúrták ki a szemét”, ezért visszaadta azt; hangja tönkrement, ezért főszerepekre már nem írták ki, így viszont már-még nem fogadhatta el; nem kellett a szerep? - betegség miatt mondta le; kifúrták; megsértődött; összeveszett, memória problémák; nem volt már hangja; dacból, „bosszúból”, elfáradás stb.? - de akkor miért próbálta mégis? (menet közben – a próbák során - jött volna a felismerés, hogy ezzel a szereppel már nem tud megbirkózni, és amúgy nem az ő karaktere, az egyéniségéhez sem passzol?) Mi az igazság? Tudjuk-e, ismerjük-e a megalapozott, valós okát, hogy végül miért nem Házy Erzsébeté lett ez a szoprán-szerep a Köpenyből? Szarka nénije az 57. színpadi alak lett volna, amit megformálhatott volna – utoljára? (Így az addigi utolsó szerep, az utolsó bemutató, amit elénekelt, Liza volt a Pikk dámából – Erkel Színház, 1977.) Viszont szabadtéri produkciókban még évekig fellépett…
Továbbra sem tudok biztosat afelől, hogy Házynak miért nem valósult meg az operaházi Szarka" néni- szerepe a Köpenyből? Miért hátrált ki belőle, ha megkapta!? Készült rá, próbálta is. A korabeli Film Színház Muzsikában Dalos László tollából jelent meg egy előzetes cikk a három egyfelvonásos opera közelgő bemutatójáról, benne fotók is a próbafolyamatból). Puccini Triptichonját 1980. október 18-án újította fel a dalszínház, ám Házy Erzsébet ebből a produkcióból már kimaradt. Ez lett volna az utolsó szerepe, hiszen végig próbálta a többiekkel a darabot. A bemutatkozásra még sem kerülhetett sor… állítólag az utolsó pillanatban visszaadta a szerepet, ami aztán Moldován Stefániának jutott (Két szereposztásban állították ki a triptichont: a www.szinhaziadattar.hu oldalon mind a mai napig Házy Erzsébet neve van feltüntetve az első szereposztásban. Később, Dobránszky Zsuzsa állt be ebbe a szerepbe.) Mendemondákról hallottam és olvastam: hiúsági szempontok, sértettség: korábbi vezető szopránként megalázták: ezzel a kis szereppel „szúrták ki a szemét”, ezért visszaadta azt; hangja tönkrement, ezért főszerepekre már nem írták ki, így viszont már-még nem fogadhatta el; nem kellett a szerep? - betegség miatt mondta le; kifúrták; megsértődött; összeveszett, memória problémák; nem volt már hangja; dacból, „bosszúból”, elfáradás stb.? - de akkor miért próbálta mégis? (menet közben – a próbák során - jött volna a felismerés, hogy ezzel a szereppel már nem tud megbirkózni, és amúgy nem az ő karaktere, az egyéniségéhez sem passzol?) Mi az igazság? Tudjuk-e, ismerjük-e a megalapozott, valós okát, hogy végül miért nem Házy Erzsébeté lett ez a szoprán-szerep a Köpenyből? Szarka nénije az 57. színpadi alak lett volna, amit megformálhatott volna – utoljára? (Így az addigi utolsó szerep, az utolsó bemutató, amit elénekelt, Liza volt a Pikk dámából – Erkel Színház, 1977.) Viszont szabadtéri produkciókban még évekig fellépett…
3013 Búbánat 2014-09-20 15:19:51 [Válasz erre: 3009 mazig 2014-09-19 13:53:37]
Volt egy régi nyilatkozata, amelyet itt idéztem is tőle: Salome szerepe régi vágyálma volt - mások mellett. És aztán ez a kívánsága teljesült, elénekelhette, eljátszhatta színpadon.
Volt egy régi nyilatkozata, amelyet itt idéztem is tőle: Salome szerepe régi vágyálma volt - mások mellett. És aztán ez a kívánsága teljesült, elénekelhette, eljátszhatta színpadon.
3012 telramund 2014-09-19 14:17:47 [Válasz erre: 3011 telramund 2014-09-19 14:16:52]
Na most talán sikerül: 99:1
Na most talán sikerül: 99:1
3010 telramund 2014-09-19 14:14:58 [Válasz erre: 3009 mazig 2014-09-19 13:53:37]
Na azért,hogy kit favorizálok összességében 99/1 Házy javára!:):):)(annak ellenére,hogy ZM is bizonyos szerepekben ,pontosan a hangszíne miatt kiváló volt:bizonyos szerepekben!!) Házy Erzsébet minden stílusban otthon volt Monteverditől a XX .sz hang-és fülgyilkos operáiig. Anno a Lulut is Házy miatt akarták bemutatni,de visszaadta.Akkor már nem bírta hanggal,bár a tanulását,ami azért nem semmi kirázta az ujjából.
Na azért,hogy kit favorizálok összességében 99/1 Házy javára!:):):)(annak ellenére,hogy ZM is bizonyos szerepekben ,pontosan a hangszíne miatt kiváló volt:bizonyos szerepekben!!) Házy Erzsébet minden stílusban otthon volt Monteverditől a XX .sz hang-és fülgyilkos operáiig. Anno a Lulut is Házy miatt akarták bemutatni,de visszaadta.Akkor már nem bírta hanggal,bár a tanulását,ami azért nem semmi kirázta az ujjából.
3009 mazig 2014-09-19 13:53:37 [Válasz erre: 3002 Romeo 2014-09-17 00:20:30]
Igen, ezzel a hanggal lehetett kiváló Salomét énekelni.Kétszer láttam Házy Erzsébetet ebben a szerepben, ennek több,mint 40 éve, de emléke, nem véletlenül, élénken él bennem. A komplex színpadi megvalósításból nem érdemes leválasztani a vokális teljesítményt. A Saloméban Házy körül izzott a levegő, csak rá lehetett figyelni,alakítása izgalmas, sőt hátborzongató volt. R. Strauss stílusát kiválóan tudta. Nagyon jó érzékkel osztották rá éppen abban az időben ezt a szerepet.(vagy ő kérte?) (Ha csak a hangi kvalitásokat nézzük, a Telramund által favorizált kitűnő Zempléni Mária sem egy Nilsson) Tehát - szándékom szerint- reálisan: Házy Erzsébet Saloméja olyan meggyőző opera színpadi produkció,amely feledteti az inkább csak a vájt fülűek által kifogásolható vokális hiányosságokat.
Igen, ezzel a hanggal lehetett kiváló Salomét énekelni.Kétszer láttam Házy Erzsébetet ebben a szerepben, ennek több,mint 40 éve, de emléke, nem véletlenül, élénken él bennem. A komplex színpadi megvalósításból nem érdemes leválasztani a vokális teljesítményt. A Saloméban Házy körül izzott a levegő, csak rá lehetett figyelni,alakítása izgalmas, sőt hátborzongató volt. R. Strauss stílusát kiválóan tudta. Nagyon jó érzékkel osztották rá éppen abban az időben ezt a szerepet.(vagy ő kérte?) (Ha csak a hangi kvalitásokat nézzük, a Telramund által favorizált kitűnő Zempléni Mária sem egy Nilsson) Tehát - szándékom szerint- reálisan: Házy Erzsébet Saloméja olyan meggyőző opera színpadi produkció,amely feledteti az inkább csak a vájt fülűek által kifogásolható vokális hiányosságokat.
3008 telramund 2014-09-19 08:47:05 [Válasz erre: 3007 Romeo 2014-09-18 22:49:49]
Igen 1972-ben még átvitte.Még később is ,mert igen jó pozizícióban szólt a hang.Sass Sylvia sem volt igazi értelemben vett drámai szoprán,nem véletlen a viszonylag rövid operai pálya az erőltetett drámai fach miatt.Amikor Salomet énekelte "kislányosra " vette a hanghordozást,amit egyetlen drámai szoprán szerep sem visel.Salome nem mórikál.Egyébként is pályája leszálló ágában volt már szintén ,amikor énekelte.Hol lehet hallani akár Nilsson,akár Marton Éva esetében ilyen megoldásokat,mint volt pl Sassnál? Amikor egy énekes a felső regiszterével elkezd másként dolgozni ott baj van.
Igen 1972-ben még átvitte.Még később is ,mert igen jó pozizícióban szólt a hang.Sass Sylvia sem volt igazi értelemben vett drámai szoprán,nem véletlen a viszonylag rövid operai pálya az erőltetett drámai fach miatt.Amikor Salomet énekelte "kislányosra " vette a hanghordozást,amit egyetlen drámai szoprán szerep sem visel.Salome nem mórikál.Egyébként is pályája leszálló ágában volt már szintén ,amikor énekelte.Hol lehet hallani akár Nilsson,akár Marton Éva esetében ilyen megoldásokat,mint volt pl Sassnál? Amikor egy énekes a felső regiszterével elkezd másként dolgozni ott baj van.
3007 Romeo 2014-09-18 22:49:49 [Válasz erre: 3006 telramund 2014-09-18 10:02:51]
Köszönöm a reális válaszokat. Még az érdekelne, hogy Házy hangja átvitte a vastag zenekart 1972 ben? Volt akkora hangereje, mint Sass Sylviának? Mert amikor már én láttam, már a romjaiban volt... Azt semmiképpen nem vitatom, hogy nagy énekes volt.
Köszönöm a reális válaszokat. Még az érdekelne, hogy Házy hangja átvitte a vastag zenekart 1972 ben? Volt akkora hangereje, mint Sass Sylviának? Mert amikor már én láttam, már a romjaiban volt... Azt semmiképpen nem vitatom, hogy nagy énekes volt.
3006 telramund 2014-09-18 10:02:51 [Válasz erre: 3005 Búbánat 2014-09-17 14:07:11]
Reálisan.Volt jobb szerepe is,de mondjuk semmivel sem hagyott több hiányérzetet,mint 2o évvel később nagy világkarriert befutó pályatársnője Sass Sylvia.Egyébként számomra a budapesti előadások magyar előadói közül Zemléni Mária Salomeja tetszett a legjobban(offolva:Neddája is a legjobbak között volt).Déry Gabriella sem birkózott meg igazán a szereppel. De előfordult egy két pazar Salome,mint Rysanek, Silja,M Tynes stb.is Budapesten. Bár Mara Zampierit nem szerettem, Bécsben Salomeja nagyon jó volt. Számomra Stratas is kiválót nyújtott a műből készült filmen.Egyébként az Ő hangja hasonlított legjobban Házy hangjához és szerepfelfogásához.Ez utóbbival Romeo bizonyára nem ért egyet.
Reálisan.Volt jobb szerepe is,de mondjuk semmivel sem hagyott több hiányérzetet,mint 2o évvel később nagy világkarriert befutó pályatársnője Sass Sylvia.Egyébként számomra a budapesti előadások magyar előadói közül Zemléni Mária Salomeja tetszett a legjobban(offolva:Neddája is a legjobbak között volt).Déry Gabriella sem birkózott meg igazán a szereppel. De előfordult egy két pazar Salome,mint Rysanek, Silja,M Tynes stb.is Budapesten. Bár Mara Zampierit nem szerettem, Bécsben Salomeja nagyon jó volt. Számomra Stratas is kiválót nyújtott a műből készült filmen.Egyébként az Ő hangja hasonlított legjobban Házy hangjához és szerepfelfogásához.Ez utóbbival Romeo bizonyára nem ért egyet.
3005 Búbánat 2014-09-17 14:07:11 [Válasz erre: 3002 Romeo 2014-09-17 00:20:30]
Bizonyára tudnának mit mesélni a volt partnerek is, akik abból a Salome- produkcióból még köztünk vannak: Palcsó Sándor - aki mind a tizenöt előadáson Házy Erzsébet partnere volt; de Kasza Katalin, Sólyom- Nagy Sándor, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Kováts Kolos, Ötvös Csaba és Tordai Éva is minden bizonnyal szívesen feleleveníteni tudnák régi emléküket, ha őket megkérdeznék Házy Salome énekéről, alakításáról. Én sajnos, akkor még nem „értem meg” R. Straussra, így az összes operáit kihagytam. Utólag már nagyon bánom mulasztásomat!. A másik: nem szabad elfeledni, hogy Házy Erzsébet nagyon sokoldalú művész volt! A mintegy harmincéves művészi pálya több korszakra szakaszolható. Házy szopránja az idők folyamán sokat változott, a kezdeti lírai szerepkört hamar otthagyta, váltott, a hangja idővel keményedett, drámai töltetet és színezett kapott, énektechnikája is fejlődött. De mindeközben megtartotta saját hangszínét, fényét, habitusát. Ott van a sok XX. századi és kortárs, magyar modern opera női alakja is, melyek mind az ő megformálásában nyertek kifejeződést és arattak jelentős hazai és nemzetközi sikereket. Az más kérdés, hogy mindez a „válogatás nélküli” hajsza (a legkülönfélébb színpadi szerepek és műfajok; a rádió, a televízió, a film, a koncertek, fellépések) - párosulva magánéleti gondjaival - hozzájárulhatott ahhoz, hogy a pálya vége felé már a hang a romokban hevert, és aztán az élete is viszonylag fiatalon megszakadt. Egyedül az egyénisége maradt változatlan. Sokan nem szerették (leginkább irigységből, féltékenységből eredeztethetően, vannak, akik a kendőzetlen, szókimondó stílusát nehezményezték), a súrlódások őt sem kímélték, míg sokan mások a mai napig szívükben dédelgetik, szeretik, emlegetik, becsülik. Énekművészetének megítélése a mai napig megosztja a szakmát, miközben elismerik színpadi alakításait, kisugárzását. Házy Erzsébet az Operának egyik máig meghatározó, nagyhatású művésze, énekese volt. Az üstökös szárnyalásával feltűnt, tündökölt, ragyogott és izzott, aztán ideje korán elhalványult, leáldozott. Az üstökös elszáguldott, de fénylő csóvája mintha meghatározott időszakonként még feltűnne az égboltozat alján, hogy vissza- visszatérve emlékeztessen és hirdessen: nem hagyott végleg el bennünket; akiknek életében bármiféle nyomot hagyott - és akik még köztünk vannak -, azok szívében és emlékeiben tovább él és rájuk sugározza aranyát.
Bizonyára tudnának mit mesélni a volt partnerek is, akik abból a Salome- produkcióból még köztünk vannak: Palcsó Sándor - aki mind a tizenöt előadáson Házy Erzsébet partnere volt; de Kasza Katalin, Sólyom- Nagy Sándor, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Kováts Kolos, Ötvös Csaba és Tordai Éva is minden bizonnyal szívesen feleleveníteni tudnák régi emléküket, ha őket megkérdeznék Házy Salome énekéről, alakításáról. Én sajnos, akkor még nem „értem meg” R. Straussra, így az összes operáit kihagytam. Utólag már nagyon bánom mulasztásomat!. A másik: nem szabad elfeledni, hogy Házy Erzsébet nagyon sokoldalú művész volt! A mintegy harmincéves művészi pálya több korszakra szakaszolható. Házy szopránja az idők folyamán sokat változott, a kezdeti lírai szerepkört hamar otthagyta, váltott, a hangja idővel keményedett, drámai töltetet és színezett kapott, énektechnikája is fejlődött. De mindeközben megtartotta saját hangszínét, fényét, habitusát. Ott van a sok XX. századi és kortárs, magyar modern opera női alakja is, melyek mind az ő megformálásában nyertek kifejeződést és arattak jelentős hazai és nemzetközi sikereket. Az más kérdés, hogy mindez a „válogatás nélküli” hajsza (a legkülönfélébb színpadi szerepek és műfajok; a rádió, a televízió, a film, a koncertek, fellépések) - párosulva magánéleti gondjaival - hozzájárulhatott ahhoz, hogy a pálya vége felé már a hang a romokban hevert, és aztán az élete is viszonylag fiatalon megszakadt. Egyedül az egyénisége maradt változatlan. Sokan nem szerették (leginkább irigységből, féltékenységből eredeztethetően, vannak, akik a kendőzetlen, szókimondó stílusát nehezményezték), a súrlódások őt sem kímélték, míg sokan mások a mai napig szívükben dédelgetik, szeretik, emlegetik, becsülik. Énekművészetének megítélése a mai napig megosztja a szakmát, miközben elismerik színpadi alakításait, kisugárzását. Házy Erzsébet az Operának egyik máig meghatározó, nagyhatású művésze, énekese volt. Az üstökös szárnyalásával feltűnt, tündökölt, ragyogott és izzott, aztán ideje korán elhalványult, leáldozott. Az üstökös elszáguldott, de fénylő csóvája mintha meghatározott időszakonként még feltűnne az égboltozat alján, hogy vissza- visszatérve emlékeztessen és hirdessen: nem hagyott végleg el bennünket; akiknek életében bármiféle nyomot hagyott - és akik még köztünk vannak -, azok szívében és emlékeiben tovább él és rájuk sugározza aranyát.
3004 Búbánat 2014-09-17 14:06:26 [Válasz erre: 3002 Romeo 2014-09-17 00:20:30]
Találtam két kritikát, ezekből idézek két ellentétes véleményt: MUZSIKA, 1972. július Richard Strauss: Salome - Salome szerepe Felújítás az Operaházban Kertész Iván: " A legutóbbi évtizedben, amióta a Salomét nálunk felújították, még nem sikerült találni olyan magyar énekesnőt, aki valóban meg tudott volna felelni valamennyi követelménynek. Nos - mint ahogy az előre sejthető volt -, ebben a kérdésben az új produkció sem hozott megnyugtató megoldást. Házy erzsébet dekoratív külseje, elsőrangú szíbészi játéka, kipróbált muzikalitása igen alkalmassá tenné Strauss hősnőjének kitűnő megjelenítésére, ha ugyanilyen megfelelő volna a hangja és éneklés módja is. Azonban nem így van: a középső fekvésben szép színű hangja a magas regiszterben erejét-fényét veszti, és ilyenkor az intonálásas sem tiszta. Ezenkívül a deklamációja sem eléggé élesen kirajzolt és plasztikus, pedig ez is nagyon fontos volna a wagneri ihletésű szólam stílusos megszólaltatásához. És még egy megjegyzés: úgy éreztük, hogy a kitűnő művésznő a jelenlegi alkatához képest kicsit túlságosan sokat mozgott." Egy kritika Balassa Imrétől: „Új Salome az Operában” (Tükör – 1972. június 13.) „Az Operaház új Saloméja, Házy Erzsébet, pályafutásának kimagasló alakításához érkezett el. Megformálta azt, ami és aki Wilde és Strauss művében a legbensőbb lényeg: a kölyök-hisztérikát, a vad, gyilkos szeszélyekben, s őrjöngő vágyban tomboló gyermeket…Éneke is sokrétűen kifejező; hangja hajlékonyan formálja azt, akit képzelete hívott életre.”
Találtam két kritikát, ezekből idézek két ellentétes véleményt: MUZSIKA, 1972. július Richard Strauss: Salome - Salome szerepe Felújítás az Operaházban Kertész Iván: " A legutóbbi évtizedben, amióta a Salomét nálunk felújították, még nem sikerült találni olyan magyar énekesnőt, aki valóban meg tudott volna felelni valamennyi követelménynek. Nos - mint ahogy az előre sejthető volt -, ebben a kérdésben az új produkció sem hozott megnyugtató megoldást. Házy erzsébet dekoratív külseje, elsőrangú szíbészi játéka, kipróbált muzikalitása igen alkalmassá tenné Strauss hősnőjének kitűnő megjelenítésére, ha ugyanilyen megfelelő volna a hangja és éneklés módja is. Azonban nem így van: a középső fekvésben szép színű hangja a magas regiszterben erejét-fényét veszti, és ilyenkor az intonálásas sem tiszta. Ezenkívül a deklamációja sem eléggé élesen kirajzolt és plasztikus, pedig ez is nagyon fontos volna a wagneri ihletésű szólam stílusos megszólaltatásához. És még egy megjegyzés: úgy éreztük, hogy a kitűnő művésznő a jelenlegi alkatához képest kicsit túlságosan sokat mozgott." Egy kritika Balassa Imrétől: „Új Salome az Operában” (Tükör – 1972. június 13.) „Az Operaház új Saloméja, Házy Erzsébet, pályafutásának kimagasló alakításához érkezett el. Megformálta azt, ami és aki Wilde és Strauss művében a legbensőbb lényeg: a kölyök-hisztérikát, a vad, gyilkos szeszélyekben, s őrjöngő vágyban tomboló gyermeket…Éneke is sokrétűen kifejező; hangja hajlékonyan formálja azt, akit képzelete hívott életre.”
3003 macskás 2014-09-17 00:41:44
3003
3003
3002 Romeo 2014-09-17 00:20:30 [Válasz erre: 3000 Búbánat 2014-09-16 00:06:52]
Uram atyám! Ezzel a hanggal Salomét énekelni???? Hallotta valaki? Milyen volt? De reálisan, ha kérhetem.
Uram atyám! Ezzel a hanggal Salomét énekelni???? Hallotta valaki? Milyen volt? De reálisan, ha kérhetem.
3001 Búbánat 2014-09-16 16:28:37
A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában Fényes Szabolcs Mayájából is elhangzottak részletek: a két tercettben Házy Erzsébet is énekelt: - "Odavagyok magáért..." (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert) - "Párizs, te szép..." (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert. MRT Énekkara) (Magyar Rádió teljes felvétele - 1971. Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc) A rádióban ismétlése ma délután öt órától és az internetes oldalon is online.
A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában Fényes Szabolcs Mayájából is elhangzottak részletek: a két tercettben Házy Erzsébet is énekelt: - "Odavagyok magáért..." (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert) - "Párizs, te szép..." (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert. MRT Énekkara) (Magyar Rádió teljes felvétele - 1971. Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc) A rádióban ismétlése ma délután öt órától és az internetes oldalon is online.
