Köszönöm, kedves Myway! Főoldali írásomon túl, külön szeretnék reagálni a Te 5500. sz. beszámolódra.
Szerintem lehet várni görög vagy francia vagy akármilyen nemzetiségű karmestertől egy balettmű jó dirigálását, viszont nem hiszem el, hogy az operaházi, vagy legalább itthoni karmesterkínálatból senki sem akadt (volna) erre a feladatra, ráadásul jobb. Az Operaház kiadott tervezete szerint a 2019-es 6 előadást is ez a karmester fogja vezényelni…
Írásomban így is meghaladtam a kívánatos részletesség és terjedelem mértékét, noha kifogásaimnak csak egy részét említettem. A címadó szökőkút semmiképp sem kelti márvány hatását, inkább mintha színes, mázas agyagot imitálna. Az említett mintás kortina nem is hasonlít az eredetileg tervezettre, valamilyen más előadásból ismerősnek rémlett, de nem jövök rá, honnan.
Nekem is úgy tűnt, hogy a kastély, a hárem és Girej teraszának játéktere szűkebb, mint korábban. Erre utaltam azzal, hogy talán a színpad jelenlegi állapota nem tette lehetővé, hogy a díszlet és tánckar a megszokott hatást keltse.
Igazából nem tudom, hogyan gyűrődött a fejbőr a tatárok nyakán. Mostanában olvastam, hogy a fiúk kopnyáját gyerekkoruktól torzították, hogy tojás alakúra nyúljon. Korábbi évtizedeinkben maga a teljesen kopasz fej a színpadi világításban elég idegen hatást keltett. Mostanában, amióta ez divat lett, gyengébb a hatása. Ezért lenne célszerű folytatni a karaktermaszkírozás hagyományát, karvalyorral stb., hogy Mária szemével is félelmetesebbnek lássuk Girejt, Nuralit.
Némelyik szereplőről eltérően, sőt ellenkezőképpen vélekedünk. Például Krupp Annáról és Min-jung Kimről. Nem először látom, hogy Kim technikailag kiváló, de a játékhoz nincsenek színei. Mivel A hattyúk tava kettős főszerepében nem láttam, nem is tudom elképzelni, hogyan oldja meg a feladatot színészileg. (New Yorkban talán látni fogják.)
Ugyanakkor, ha A bahcsiszeráji szökőkútat több előadásban adnák, szerintem érdemes lenne kipróbálni Karina Sarkissovát Mária szerepében is. Változatlanul nem értem, miért kreálták számára a „első karaktertáncos” minősítést, amikor a balettben minden szerepben jellemet, karaktert kell megformálni. Így nem értem azt sem, miért nem próbálják ki Sarkissovát A hattyúk tava kettős főszerepeiben is, amikor alkata és technikai felkészültsége megfelel hozzá. (Az internetről tudom, hogy a mostani mellett rendelkezik az „északias imázzsal” is.)
Őszintén megmondom, nem emlékszem arra, milyenek voltak a régi előadásokban a gyümölcsös tálcák, amelyekkel a háremhölgyek táncolnak, amelyeket nyilván Girejek kínálnak, frissítőként, nem pedig játékra. Most mindenesetre meghökkentett, hogy a gyümölcsök mennyire nem valódiakat, hanem a valódit is gyengén utánzó, lakkozott műgyümölcsöket utánoznak. Külön említést érdemelnek a tálcák közepén díszlő ananászok csúcsán smaragdzölden rikító levélrózsák. Ha ezzel az egykor erős hatású tánccal indul a felvonás, talán fel sem tűnnek ilyen piszlicsáré dolgok, de így még az a kérdés is felvetődött bennem, hogy vajon ismerhették-e a történet idején Kelet-Európában ezt az újvilági gyümölcsöt.
Persze, hogy lehet, semmi gond ezzel. Nekem a Hugenották rendezése is felüdülés volt egy új Otellóhoz képest, de azt is bírálták, de semmi gond. Lehet.
Teljesen egyetértek, de attól még lehet bírálni a BAHCSI előadást is. A HATTYÚ a világ legrosszabb verziója és sajnos ezzel megy az Opera New York-ba égetni magát, a DIÓTÖRŐ siralmas, A VÍG ÖZVEGY lapos, de a KALÓZ-t és a MANON azért kissé megvédem.
Minden hibája ellenére ez s A bahcsiszeráji szökőkút számomra hatvanszor élvezhetőbb volt, mint az utóbbi évek bármelyik nagy balett bemutatója: A hattyúktava unalom a köbön, a Diótörő kiüresedett látványvilág, A kalózt inkább hagyjuk, a Manon és A víg özvegy szintén nem azok a darabok, amiknek a bemutatása feltétlenül szükséges volt. Úgyhogy bár nem vitatkozok egyik kritikával sem, de számomra inkább hatszor ez a A bahcsiszeráji szökőkút mint még egyszer az új Diótörő.
Ismét láthatjuk a televízióban ( M3 csatorna) most délben: 12.25 - 13.40
Hidas Frigyes: A Cédrus - balettfilm
A Zenés TV Színház bemutatója: 1977. április 8. MTV 1.
Kedves IVA! Őszintén gratulálok a BAHCSI kritikához!!!
Oláh Zoltán: „A táncos nem befolyásolhatja, hogy milyen szerepet bíznak rá”
TáncBlog - Kozár Alexandra, 2018 március 13. 21:06
"A balettirodalom finom hercegeit, elegáns klasszikus szerepeit szinte kivétel nélkül eltáncolta, kétszer volt Étoile, és még a Táncművészeti Egyetemen is elkezdett tanítani. Szerepekről, feladatokról és koreográfiai trendekről beszélgettünk."
Mariinsky Theatre
The Legend of Love
5 April 2018 | 18:00 | Mariinsky TV
Érdekes és izgalmas volt olvasni a beszámolódat. Bár én nem ugyanilyennek láttam őket, nem is pontosan ugyanőket (és kevesebb indulattal), több dologban pontosan egyezik a véleményünk.
Holnap, 27-én , a Mezzón HATTYÚK TAVA lesz, Bolsojból Ez egy nem olyan régi előadás, és a főszerepben Svetlana Zakharovával (a világ talán legjobb balerinájával - nem véletlenül a Scala is az ő főszerepléseivel örökítette meg többbalettet a DVD-n). Amikor a MÁO-ban színre került a Hattyúk tava, akkor többen itt megírták a véleményüket róla. Bár lehet, hogy itt kevesen nézik a Mezzót, mégis kíváncsi lennék azok véleményére, akik megnézik - hogy mennyire tetszett. Azt hiszem, van itt több szakértő (és ezt nem ironikusan mondom), vagyis olyan emberek, akik a szakmában mozognak. Én nem vagyok az, csak egy szimpla, mezei néző.
Az adatok hozzá :
http://www.mezzo.tv/nos-programmes/le_lac_des_cygnes_par_le_ballet_du_bolchoi
Tegnap este ünnepelte a közönség - velem együtt - A bahcsiszeráji szökőkút előadását!
Nem vagyok "balett-szakértő". Mivel először volt szerencsém ehhez a nagyhírű baletthez, nincs összehasonlítási alapom; hajdanán nem igazán "érdekelt" ez a műfaj. Amit most láttam, tetszett: megragadó táncjelenetek egész sora van benne! Hatalmas sikere volt például a harmadik felvonásban a virtuóz harci táncnak...
A tánckar mellett kiemelt tapsokat kaptak a főszerepeket táncoló művészek: Melnik Tatiana (Mária), Leblanc Gergely (Waclaw), Apáti Bence (Girej kán), Rónai András (Nurali), Földi Lea (Zaréma).
A zenekart Yannis Pouspourikas vezényelte - az számomra is talány, miért kellett egy külföldi karmestert hozni, amikor itthonról is hívhattak volna arra alkalmasat a zenei irányításhoz. Egyébként semmi bajom vele, jól eldirigálta zenekarát.
„Ilyeneknek láttam Őket” – elnézést Csatho Kálmántól, akinek a Nemzeti Színházról írott régi könyének címét használtam, de jobb nem jutott eszembe.
Mérhetetlen csalódás a most „felújított” BAHCSISZERÁJI SZÖKŐKÚT! Nem is tudom miről írjak, mert ST által favorizált 1934-es eredeti leningrádi Kirov (Mariinszkij) Színház által bemutatott változat katasztrófális. Talán nem volt véletlen, hogy sem ott, sem később 1952-ben nálunk bemutatott változatból is kihagytak részeket. No de most visszakaptuk! Először is zárt függöny előtt egy jókora „Mozart-blokkkal” indul a darab, mely semmire nem jó, de azért még az előadás során kapunk egy nagyobb adag „bécsi klasszikust” is. A zenekar rémesen játszik, de mit lehet várni egy görög (francia?) karmestertől, aki a balettzenék világában nem tűnik járatosnak a hallottak után, Aszafjev zenéjét tán még hallomásból sem ismerte. Egyáltalán minek kellett külföldről hozni dirigenst akkor, amikor bármelyik magyar korrepetítor jobbat hozott volna ki a zenekarból. A zenekar színtelenül, unalmasan, erőtlenül, halkan, meg néha harsogva, dinamikátlanul játszik, a karmester indokolatlan lassításai tönkre teszik a balett grandiózus jeleneteit is.
Fülöp Zoltán egykori impozáns díszleteinek rekonstrukciója NEM sikerült. Nos a szökőkút – hiszen ez a mű címe – vízfolyását az elő- és utójátékban egykor imitálták, a hárem képben pedig igazi víz folyt belőle, ez most is üdítőleg hatott. Primitív a belógatott szökőkút, amit talán egy trégerrel hátrább kellett volna bekötni, hogy a borzalmas színű pszeudó „Bourbon liliomos” mintázatú előfüggöny normálisan összehúzható legyen. Hiányzik a lengyel udvar és a hárem pompája, a hálószoba függönyeinek vészjósló atmoszférája és a kán tetőteraszának borzongató hangulata.
Sokáig reménykedtünk, hogy Márk Tivadar csodálatos kosztümei is rekonstruálásra kerülnek, ehelyett sajnos Rományi Nóra tervezett China Town hangulatú, részben csiri-csáré új ruhákat. Ezek egy része már most agyon mosott hatást kelt. Legszörnyűbbek Zaréma és Girej ruhái, utóbbi egy borzalmas, könnyű anyagú, kezelhetetlenül nagyméretű fekete-arany klepetust kapott, melynek mintázata az Erkel Színház nézőtéri szönyegpadlójához hasonló. Szegény Zaréma könnyű, súlytalan vörös selyem köntöse még balesetveszélyes is (Sarkisova kis híján hasraesett benne a szökőkúthoz vonulásakor).
A tánckarnak a többé-kevésbé elviselhető technikai megvalósításon kívül sajnos fogalma sincs a darab stílusáról, karakterek megjelenítéséről. A Potoczki palota előtt soha nem volt ilyen kicsi hely, de most akkora a kavalkád, a tömörülés, egymás nyakában lihegés, hogy akár a színpad mögötti autóparkoló is szűk lenne nekik. Talán Waclaw és Mária duettje hoz némi fényt a sötétségbe. Mind két szereposztás párosa legalább felidézi a régi emlékeinket. Leblanc Gergely és Balázsi Gergő Ármin is elegáns, jó megjelenésű és természetesen remek táncos. Melnik Tatjana gyönyörű, poétikus alakítása és tánca mellett Felméry Lili két hajszállal kevesebbet nyújt.
Mind két szereposztásban a két szóló lengyel ifjú nézhető, de (nem az ő hibájuk!) kiábrándító, hogy a kardok csattogása helyett fapálcikák tompa hangját hallhatjuk. Ez egyébként az összes „harcos” jelenetre jellemző. Aztán meg hová lett Potoczki herceg eleganciája?
És akkor kéne berobbannia Girej kánnak, hogy értelmet kapjon az egész darab. Keresni kellett magas, karizmatikus táncost (vagy talán pantomímest) erre a rendkívül hangsúlyos szerepre, melyhez hasonló a balettirodalomban talán csak Carabosse (Csipkerózsika) és A csodálatos mandarin címszerepe. Kekalo Jurii harmatgyenge figura, erőtlen egyéniség, valószínüleg a krimi tatárok egyetlen harcba sem követték volna. Láthatólag szenvedett a ráaggatott asztalterítő vékony anyaga és hosszúsága miatt, mely alaposan zavarta mozgásában. Bántó volt látni a csillogó karikagyűrűjét, nem illik privát ékszerben színpadra menni (de ez nem csak rá vonatkozik).
Nagy csalódás volt Apáti Bence, aki mind alkatilag, mind egyéniségét tekintve méltó lehetett volna Girej szerepére. A lengyel udvarba berobbanása mindet eldöntő erejű lehetne. Nem tűnt jó előjelnek az előjáték szökőkútjánál a Rodin-i Gondolkodó póz helyett egy „hokedlin” való gubbasztása. Nehézkes mozdulatai, karomszerű, feszes kéztartásai, mimikája sem erősítették a nagyvezér figuráját. Mind két Girejnek pechje volt a többször lepottyanó díszes tökfödőjével is. Érdekes, hogy korábbi Girejeknél ez sohasem fordult elő!
Beleégett a szemünkbe Fülöp Viktor kánjának őserejű extatikus első megjelenése, Waclaw leszúrása ahogy néhány pillanatig karjában tartja az ifjút, mielőtt az földre hullana, majd a szépséges Mária iránti megismételhetetlen hódolata, később pedig Zarémát semmibe vévő dühkitörése, amikor a háremből szinte függönyöket letépve távozott. A mai szereplők szinte kioldalogtak az első járásba. Egyik kán sem tudott megfelelő, érzelmektől sistergő kontaktust teremteni egyik szerelmével sem, sem Zarémával, sem az újdonság erejével ható Máriával.
Sajnos a mostani Girejek nem vonulnak be a magyar tánctörténet aranykönyvébe, mert nyomába sem érnek Fülöp Viktor, Havas Ferenc, Szakály György, vagy akár Nagy Zoltán és Jezerniczky Sándor alakításainak sem.
Nurali szerepében Rónai András remek formát nyújt mind tánctechnikailag, mind a figura kidolgozása terén, talán csak az utolsó jelenetben Girej felé extatikusan könyörgő, térden csúszó alázat pillanataival maradt adós. A mindig kíváló Kerényi Miklós Dávid ezuttal nem nyűgözött le tűzes alakítással.
Problémák voltak a kopasz parókákkal, melyek úgy gyűrődtek a táncosok nyakán, mint egy rinocérosznak.
Zaréma a másik kulcsszerep! Nagy kár, hogy éppen a nagy entrée-jét tette tönkre az új felfogás, miszerint az előfüggöny előtt – akárcsak a tatár harcosok – vonul végig sleppjével tükörben nézve magát. Sarkissova Karina felületes játékával, túlzott „sztanyiszlavszkij-i” mimikájával, harsány sminkjével felejthető. Tanykpayeva Aliya belső sugárzása, gyönyörű alkata, kíváló technikája már majd nem megközelíti az etalon Zarémák figuráját.
Nagyon rosszak az eunuchok, a hárem hölgyek jelentéktelenek, az egyik második feleség (Krupp Anna) nagy tévedés, míg a másik (Kim Minjung) jó választás volt. Lee Yourim csörgős táncosnőjét viszont öröm volt nézni.
Talán nem esett volna le a karikagyűrű a fiatal nemzetközi balettművészek ujjáról, ha kissé tanulmányozták volna a Youtube-on fennlévő Bahcsi részleteket akár Pliszetszkájával, Ulanovával, Lakatos Gabriellával, Fülöp Viktorral, akik még a szakma nagy mesteri, CSODÁI voltak. Nem szégyen utánozni őket!
Sajnálatos, hogy ekkora (bár felesleges) munkával színre állított darabot alig egy hét alatt lezavar az együttes. Aki még kiváncsi lehet a Bahcsira, annak már Szentpétervárra, vagy Almatyba kell utaznia, mert csak ott látható Zaharov koreográfiája.
Bár a siker nem marad el, mégis Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor, Márk Tivadar és Borisz Aszafjev forog a sírjában!
Az „adoptációról” is esik itt szó: https://www.youtube.com/watch?v=eBRBlALc94o
Aki nem akar elpazarolni 7 percet az életéből, ne nézze meg! Csak örömömben linkelem ide, miután most tudtam meg, hogy csodagyerek voltam, testvéremmel egyetemben. Simán ki tudtuk mondani a „bahcsiszeráji” szót, nemhogy médiaszakos előtanulmányok nélkül, de még az általános iskola felső tagozata előtt.
Úgy sejtem, az Opera Café videója az Operaház saját anyaga. Sajnos én a mai napig bizonytalan vagyok Aliya Tanykpayeva nevének helyes kiejtésében, jó lenne egyszer magától a művésznőtől hallani. Kétlem azonban, hogy a „tankipajeva” lenne a helyes, ahogy az Operaház saját videójában mondják:
https://www.youtube.com/watch?v=qJwgB1w4nO0
A tehetségtelensége „hóót” mértékében ugyanúgy nem vagyok biztos, mint írásainak remekségében. Remélem, az előbbi ügyében ma este tovább árnyalódik a véleményem.
Ma éjjel az M3 csatorna sugározza, 22.50 – 23.40
Ismétlés: március 25., vasárnap 13:10 - 14:00
Halhatatlanok Társulata
Keveházi Gábor (2004.)
Riportfilm-sorozat
(50')
Keveházi Gábor nyíltan mesél pályájáról, sikereiről, a szakmáról. Közben részleteket láthatunk nagy szerepeiből többek között: Kalóz - kettős; Tavaszünnep, Rómeó és Júlia, A csodálatos mandarin, Giselle, Zorba
Már hogyne lehetne!. Az origón?? Dehogynem lehet. Még egy olyen táncosról is, akiről kb. mindenki tudja, hogy "hóót" tehetségtelen. Viszont remek szélsőjobbos írásokat publikál.
Noha az internetes jegyértékesítés a demokratikus esélyegyenlőség garanciája, A bahcsiszeráji szökőkút első előadására a legjobb helyeket az Operaház már a bérletértékesítés indításakor sem bocsátotta fizető földi halandók rendelkezésére, nemhogy az elővétel indulásához. Közben azóta figyeltem, hogy mégis felszabadul-e egy nekem való jegy, tapasztalatom azonban megegyezett az Eberáéval. Lassan bár, de majdnem minden jegy elkelt.
Kapkodtam a levegő után. Nehéz elhinni, hogy a XXI. században is lehet így írni.
Voltak, akik távoztak a szünetben - irreálisan hosszúak voltak a szünetek ez is közrejátszott szerintem ebben - de azért sikerült egy háromnyedháznyi közönséget becsalogatni és tényleg lelkes volt a tapsolás. A díszletek is igyekeztek hűen követni a régieket, így a színpadképek is szépek voltak. A zenekar nekem annyira nem tetszett, a táncosok közül se mindenki, de örülnék még ilyen felújításoknak, régi díszletek és koreográfiák feltámasztásának.
Erre az előadásra már elkelt a jegyek nagy része, legalább 90%-a jóval korábban. Kb. 1 hónappal előtte, amikor én vettem, már alig volt néhány jegy. Előadás előtti napon kíváncsiságból ránéztem a szabad helyekre, talán 5-10 volt. ( Bocs, hogy meg kell cáfoljalak.)
Biztosan így volt, de azért ne feledjük: erre a premier előadásra is 50%(+kezelési költség) féláron kínálta a jegyeket, több mint a felét, a Ma este színház honlap.
Erősen szubjektív, hozsannázó cikk az Origón:
A bahcsiszeráji szökőkút - balettpremier az Erkel Színházban - Apáti Bencének Girej kán alakításáról
Hihetetlen sikerű bemutatót tartottak az Operában, pontosabban az Erkel Színházban. A bahcsiszeráji szökőkút című balettet játsszák ismét, nagyjából másfél évtized után. A főszerepben a nagy táncos, a Girej kánt minden túlzás nélkül zseniálisan táncoló és játszó Apáti Bence. A történet pedig eléggé aktuális.
Igazad van, elírtam a hónapot. Ma, márc. 20-án lesz.
Ma még csak március 20. van.
Ma, ápr.20.án, kedden a Marius Petipa sorozatból a Mezzón 20.30-kor Csipkerózsikát vetítik, szintén Mariinskijből. 2015-ös előadás.
A bahcsiszeráji szökőkút közelgő felújítása alkalmából az Erkel Színház előcsarnokában a magyar balettkultúránkra meghatározó hatást tett szovjet balett alkotóinak nevezetes koreográfiáiból (így Vaszilij Vajnonen táncmester nálunk készült munkáiból is ) nyílt egy reprezentatív tárlat; az Operában bemutatott, az ötvenes évektől játszott előadásokon készült fotókat láthatunk: a kiállítás színpad- és szerepképekből áll össze, betekintést nyújtva A diótörő; Párizs lángjai; A bahcsiszeráji szökőkút; Rómeó és Júlia; valamint A hattyúk tava és a Giselle balettek koreográfiáiba, továbbá archív színes és fekete-fehér képeken a korszak legendás magyar táncművészeivel is találkozunk.
"Amit eddig megtudhattunk a felújított darabról, az az, hogy a kivitele is megújul: a koreográfia jobban közelít az eredeti, 1934-es változathoz, a díszleteket Fülöp Zoltán tervei alapján Kerekes Szilárd rekonstruálta, Romhányi Nóra pedig új jelmezeket tervezett a produkcióhoz."
Korábbi változatok után Rosztyiszlav Zaharov 1934-ben alkotta meg koreográfiáját Nyikolaj Volkov szövegkönyvére, a leningrádi Kirov Opera és Balettszínház számára. Saját alkotását ugyanő vitte színpadra és tanította be az Erkel Színházban 1952-ben, a Magyar Állami Operaház felkérésére.
Az a kérdés, hogy a mostani előadást színpadra állító Daria Pavlenko tud-e olyasmiről, amit Zaharov esetleg „lespórolt” a „pesti változatban”.
Állítólag a koreográfiát közelítik a harmincasévekben ment koreográfiághoz - tehát az se lesz ugyanaz.
Sajnos nem. Az Erkel Színház recepciós pultjain megjelentek A bahcsiszeráji szökőkút szórólapjai, amelyek szerint Rományi Nóra a jelmeztervező. És tegnaptól az Operaház honlapján a jelmeztervező neve vissza-visszaváltozott: Márk Tivadarról Rományi Nórára.
...
Mai Giselle : Diana Vishneva, Albrecht- Mathieu Ganio , 2016-os előadás.
200 éve - 1818.márc.11-én született Marius Petipa. Mivel sok balettet mai napig az ő koreográfia alapján játszák, gondolom, hogy a szép évforduló alkalmából, Mezzo tiszteleg előtte amolyan sorozattal: Marrinskij Színház előadásában vetítik pl. ma 20.30-kor Gisellet, volt már Bayadere (és még lesznek ismétlései), és azt hiszem, Csipkerózsika is lesz, de azt ma nem találom.
Szóval aki szereti a klasszikus balettek klasszikus verzióját, figyelje a Mezzón a Tisztelgés Marius Petipa előtt-i sorozatot.
Bravó! Bravó! Végre valami jó is történik!
Végre helyrezökkenni tűnik az információ.
Érdekesség, hogy a jelmeztervező neve visszaváltozott: Rományi Nóráról Márk Tivadarra.
Az érdekfeszítést gátolja, hogy az interjúban a kérdések és a válaszok egyaránt előre kiszámíthatók, óvatosak.
Felméry Lili: „Lehet, hogy tényleg mindent akarok?”
Fidelio.hu, 2018.03.06. 11:22
A Magyar Nemzeti Balett 27 éves magántáncosával a Zoom.hu munkatársa, Lipcsei Árpád készített interjút, amelyben a táncosi pálya szépségei és nehézségei mellett az első nagy pofonról, szerepálmairól és a Macskafogóról is beszélgettek.
Az említett három nap szereposztását valahogy nem képesek tető alá hozni.
Az Operaház honlapján tegnap jelezték, hogy A bahcsiszeráji szökőkút részletes szereposztása már megtalálható az Opera honlapján.
Két napja ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy míg a népes mellékszereplő-gárda művészeinek neve is megjelent, a 18. délelőtti és a 22-i előadások főszereplőinek legtöbbje, illetve a 23-i előadás két főszereplője nevének helyére N. N. került, holott azok a nevek korábban már fenn voltak.
Sajnálatos egy szereposztás, úgy tűnik az életbeli párokat favorizálták, nem pedig a szükséges karaktereket.
Márk Tivadar lecserélése pedig SZÉGYEN!
Két-három napja olvasható az Operaház honlapján A bahcsiszeráji szökőkút szereposztása előadásokra bontva is, ami a tervezethez képest jó néhány változást mutat.
Az eredetileg tervezett két Potoczki (Bajári Levente és Szakács Attila) helyett Biocca Mark James tánckari művész és Komarov Alekszandr lép fel. Bajári Levente csak az ötödik előadásban táncolja a lengyel főurat.
A második szereposztás Waclawja Dmitry Timofeev helyett Balázsi Gergő Ármin lesz, Girej kánja Bakó Máté helyett Iurii Kekalo.
Az első szereposztásban Ievgen Lagunov helyett Rónai András Józsefet tűzték ki Nurali nagyvezír szerepére.
A premier Zarémája, Aliya Tanykpayeva csak két előadásban érlelheti a komoly technikai és színészi képességet feltételező szerepet, mert az ötödik estén Földi Lea tánckari művész mutatkozik be a kán kegyvesztettjeként. Hogy ő mikor érlelheti tovább az egyszeri alakítást, még a jövő évad (Aszafjev-)zenéjének kérdése.
Nem kell bennfentesnek lenni, elég a bulvárlapokat olvasni alkalmilag ahhoz, hogy az ember következtetéseket vonjon le az utóbbi átosztás motivációjára. Úgy gondolom, a döntés helyességét az eredmény, az alakítás fogja igazolni (vagy cáfolni). Annyi bizonyos – ez már csupán egyéni sérelmem –, hogy hiába vettem majdnem egy évvel ezelőtt két bérletet, később még jegyet is azért, hogy senkinek az alakításáról se maradjak le, emiatt éppen a premier Zarémáját nem lesz szerencsém látni.
A táncköltemény sok fontos mellékszereplőjének nevével még mindig adós a színlap.
Van ám a szerepátosztásoknál meglepőbb csere is! Az 1952. évi bemutató jelentéktelen kis jelmeztervezőjének… hogyan is hívták?... megvan: Márk Tivadarnak a nevét lecserélték a Rományi Nóráéra. Remélhetjük-e, hogy csak a nevét és nem a terveit is? Hogy csak az évtizedek során praktikusabbnak bizonyult textíliák anyaga lép a korszerűtlenek helyére, a formák és a színek nem változnak.
Rományi jó tervező, de A diótörő legutóbbi, hírhedt felújítása (amelyben a III. felvonás díszlete az eredeti és az új elegye) bizonyította, hogy a zsenik kompozíciójában a díszlet és a jelmezek harmóniájának összhatását milyen könnyű kipusztítani.
Amúgy a "cikk" egy nyelvhelyességi hibáktól hemzsegő reklám, amiért közpénzből fizetett a MÁO a site-nak.
Nekem a bicska nem ettől nyílt ki, hanem a link miatt, amelyen megjelent.
A linkről köztudott, hogy a MÁO, vagy annak a balettkarának a FIZETETT linkjek, fizetett vagy lefizetett szerzőkkel, ergo: semmi szakmai köze a szakmához.
Én személy szerint sajnálom a meginterjúvolt fiatalt, aki talán nyelvi problémák miatt sem érti, micsoda blama környezetbe került
Elszállt a világ? Egy 13 éves kis balettnövendéket azért nem kéne fiatal "Művésznő" titulussal illetni. Nekem kinyílt a bicska...
Az élet és a balett az egyensúlyról szól
http://tanc.reblog.hu/uj-bejegyzes-cime
Neked – konkrétan – az 5454. sz. hozzászólásról mint diplomáciai bravúrról írtam. Ezzel persze nem azt állítom, hogy a Te kommunikációdat annak tartom. A főigazgatóét sem. Nem a stílusa nem tetszik, hanem a hangvétele, de ez legyen az ő ügye, illetve azoké, akikkel üzenetet vált. Ezért nem szóltam hozzá az Olvasói levelek legutóbbi témájához. Noha minden hozzászólásnak van üzenetértéke, művészeket, vezetőket nem szólítok meg a fórumról.
Írj a főigazgatónak a stílus tompításának ügyében! Ez, amit nekem írtál, megfelelő lesz, szó szerint. Bár nem hinném, hogy bármit is elérnél vele.
www.snd.sk /starý web/
Hogy ez kit érdekel? Téged nyilván nem. Szerinted kulturális, művészeti kérdésben való állásfoglaláshoz ez a tónus, az indulatosságnak ez a mértéke elfogadható, és hasznára lehet, nem pedig árthat az érintett művésznek...
Közvetlenül Solymosi Tamás kinevezése előtt voltak balettigazgatók, akik nagyon rövid időn (olykor egy-két napon) belül alkalmatlannak bizonyultak. Nagy kár ez, mert akadt köztük olyan, akitől okkal-joggal várhattuk a Magyar Nemzeti Balett múltjának, hagyományainak, arculatának és lehetőségeinek alapos ismeretét, áplását és követését.
Solymosi Tamás balettigazgató műsor- és humánpolitikája, ízlése, stílusvonzalmai, feltűnő pazarlása sokunkban viszolygást kelt, bennem is. Másképp vezeti a MÁO balett-társulatát, mint ahogy sokunknak tetszene – de ettől még nem alkalmatlan vezetőnek. Alkalmas: olyan balettigazgatónak, akinek a vezetése ellen többünknek van kifogása.
Lényegtelen, hogy az Operaházon belül zajló durva eseteket én elhiszem-e, vagy sem. Ilyeneknek csak akkor van hitelük, ha bizonyítottak.
