Az Operettszínház honlapjáról:
Minden jegy elkelt az Érted táncolunk! - jótékonysági táncgálánkra!
2022-11-22
Csodás összefogás: minden jegy elkelt a Budapesti Operettszínház december 5-i jótékonysági táncgálájára! Továbbra is lehet segíteni Nikit!
A Budapesti Operettszínház meghívására összefogtak a hazai táncszakma jeles képviselői az ország minden szegletéből Tóth Nikolettért, az Operettszínház fiatal balerinájáért, aki súlyos balesetet szenvedett a terézvárosi házomlásban. December 5-én az Érted táncolunk című jótékonysági gálaesten 14 klasszikus balett, kortárs-, és néptáncegyüttesnek közel 80 táncművésze lép színpadra a legjelesebb társulatokból:
Badora Társulat, Bozsik Yvette Társulat, Budapesti Operettszínház, Feledi Project, Győri Balett, Kecskemét City Balett, Magyar Állami Népi Együttes, Magyar Táncművészeti Egyetem, Miskolci Balett, OPERA/ Magyar Nemzeti Balett, Pécsi Balett, Pirók Zsófia, Re-Production Dance Company, Szegedi Kortárs Balett
A gálaest ötletgazdája Gallai Zsolt, a Budapesti Operettszínház balettművésze, rendezője Apáti Bence, a Budapesti Operettszínház balettigazgatója.
A november 16-án meghirdetett jótékonysági táncgálára napokon belül elfogytak a jegyek, azonban aki segítene, az alábbi számlaszámon továbbra is megteheti:
Bozsik Yvette Alapítvány
10300002-20386544-00003285
A közleménybe ez írandó: NIKI
"Niki egy igazi Csodanő, hatalmas küzdő, elképzelhetetlenül nagy harcos, imádja az életét és a szerelmét, közben vidám tudott maradni, nem vesztette el a humorát és az életszeretetét. És nem vesztette el a hitét sem, a hitét abban, hogy újra lábra fog állni, hogy ismét táncolni fog." (Apáti Bence , a Budapesti Operettszínház balettigazgatója)
Segítsük Nikit!
Hozzáértő nem lévén, szívesen konzultálnék a fórumról fájóan hiányzó IVA-val a Szegedi Kortárs Balett legutóbbi (nov. 16-17.) pesti vendégjátékáról, kikérve véleményét. Nélküle csak saját benyomásaimat tudom rögzíteni, fentiek okán és természetesen tánctechnikai megjegyzések nélkül. Az érdekesnek ígérkező előzetes "felkonfot", amit a koreográfus-balettigazgató Juronics Tamás és Gyüdi Sándor karmester tartott, egy idő után fárasztóan hosszadalmasnak, "bizonyítvány"-magyarázónak és túlontúl belterjesnek is éreztem. Bartók Concertóját "megtáncosítani": nagy merészség. A múlt század híres balettzenéit, a Bolerót vagy Sztravinszkijokat, de a két Bartókot is jó ideje már szinte többször hallani koncerten, mint táncelőadáson. Bartók korszakos zenekari remeke éppen a fordítottjának esett áldozatul. Igen, szerintem áldozatul esett. Ha igaz az a Napóleonnak tulajdonított mondás, hogy a fenségestől a nevetségesig csak egy lépés van, akkor ezt annyiban egészíteném ki, hogy az ízléstelent a nevetségestől olykor még egy lépés sem választja el. A műsorfüzet szerint (Bartók) "zenében megfogalmazott víziói, a betegség okozta lázálmai jelennek meg, kiegészülve a saját (Juronics) gondolataimmal." Jó ötletnek tűnt a három színpadi Bartók-mű főszereplőinek megjelenítése, de a végső összhatás számomra volt lázálom. A kórházi ágyból felkeltve ugrabugráló-táncikáló, kottalapjait lobogtató Bartók Béla (Csetényi Vencel) és hozzá csatlakozó hitvese, Pásztory Ditta (Bocsi Petra) egyszerre volt fullasztóan giccses és szomorúan mulatságos. Mojzes Dóra divattervező apait-anyait beleadott első színpadi munkájába, a "Szép vagy, gyönyörű vagy..."-résznél jelmezével egy hatalmas piros-fehér-zöld pillangóra hajazó balerina libbent be. Az alkotók elmondása szerint Bartók elég "bogaras" volt: "mániákusan szeretett rovarokkal foglalkozni", a "bogármotívum ... sok esetben a jelmezek és a helyzetek kialakításánál is megjelenik". S akinek ennyi jó állat kevés, az a tetejébe' még egy nagy fehér (mű)lovat is kapott a vége felé, ami Horthy fehér lovát volt hivatott szemlélteni... Szünet után Lázár Dániel MüPa-díjnyertes kompozíciójára -Együtt vagy egyedül- láttunk egy táncjátékot, Vadak címmel. A nézőtér és a színpad közé teljes szélességben több méter magas rácsot emeltek, ez volt a fő díszletelem. A fent zajló, "törzsi ritust idéző harci tánc" és a közönség "civilizált nézői attitűdje egyre feszültebb távolságba sodródik egymástól". A motorikus, vonatszerűen zakatoló zenére kétségtelenül hatásos látványú produkció született, aminek tetőpontján a ketrecrács szétnyílt és az áldozati lány (vö.Sacre) a nézőtér egyik üléséről felemelkedve átsétált kollégái közé. A vonószenekarra írt mű ifjú komponistáját a darab végén személyesen is köszönthettük.. Újabb szünet után a záró szám egy kilenc perces alkotás, Molnár Viktor: A szent című darabja volt, amit koncertteremben Mars Mission címen idén mutattak be. Az egyszemélyes táncjáték hősnője -ismét Bocsi Petrát láthattuk- egy nagy fehér, kör alakú ágyon kezdte táncát, amit, mivel a hölgy egy prostituált, talán némi joggal szereposztó díványnak is gondolhattunk. Erről lelépve, sok-sok görcsös vonaglással, "önmarcangolással" válik -ha válik- a nő "szentté" vagy legalább tisztává, megtisztulttá... Mindezeken túl dicséret illeti a Szegedi Szimfonikus Zenekart, akik a táncosok mögött, Gyüdi Sándor irányítása mellett szívvel-lélekkel és élő zenével tették a maguk részéről emlékezetessé a felkonf és a szünetek miatt maratoni estet.
APÁTI BENCE 2022.11.08. 12:36 – Origo.hu
Apáti Bence, a Budapesti Operettszínház balettigazgatójának írása.
„December ötödikén várunk mindenkit, aki segíteni akar Tóth Nikoletten, és aki táncot szeretne látni.
Klasszikus, neoklasszikus és kortárs balettet, vagy épp néptáncot, táncművészeket, akik a maguk áldozatos módján segíteni szeretnének Tóth Nikoletten.
És addig is kérek mindenkit, hogy imádkozzon Niki teljes felépüléséért.
Köszönöm szépen.”
https://fidelio.hu/tanc/taroltak-a-magyar-tancmuveszeti-egyetem-hallgatoi-a-milanoban-rendezett-versenyen-175486.html
Ehhez vajon mit szól az Opera főigazgatója?
"Hasonlították már Fred Astaire-hez és Mihail Barisnyikovhoz, de mind inkább úgy tűnik, hogy Steven McRae-t csak önmagával lehet mérni. Olyan utat járt be, amely fájdalmasan és felemelően a sajátja. Három évvel ezelőtt, egy karriergyilkos sérülés után azt mérlegelte, hogy fog-e valaha még táncolni. McRae elképesztő fizikai és lelki erejének a bizonyítéka, hogy ma már ez nem kérdés."
Steven McRae, a londoni Royal Ballet első táncosának portréja hvg.hu-n itt.
Ma van a Balett Világnapja. "Ezen a napon – november 2-án – a világ balett társulatai összejönnek, hogy a táncot ünnepeljék, és egyúttal beengedik a kamerákat a próbatermeikbe, ahol egész nap élőben lehet követni, ahogy a táncművészet legnagyobbjai dolgoznak." A nagyszabású projektben résztvevő társulatok listája itt megtekinthető. Spoiler: a Magyar Nemzeti Balettet nem találtam a listán.
Már ki sem írom, hogy duplázás volt...
Igazándiból nem csak ott. A művésznő elég jól menedzseli magát: van neki honlapja, nem egészen naprakészen, de sok videóval; van vele nagyinterjú a tubuson; sok más videó ugyanott; facebook, instagram stb... És hát van vele friss kisinterjú a tanc.reblog.hu-n, aminek az elején némi hitetlenkedésünkre ugyan értesülhetünk róla, hogy a díva Vetsera Mária régen táncolt szerepéért és Boris Yakovlevich Eifman koreográfiáinak a kedvéért szerződött Bécsből Budapestre, de aztán a riport további részében – a Solymosi Tamással és Harangozó Gyulával kapcsolatos tiszteletkörök megfutása mellett – azért sejteni engedi a művésznő, hogy esetleg a 2020/21-es évad óta regnáló bécsi balettigazgató, Martin Schläpfer az, aki miatt jobbnak látta, ha a császárváros helyett inkább nálunk folytatja a pályafutását.
Мария Яковлева
Mása itt táncol és mesél.
1:30 -tól:
«Talán kissé konzervatívnak számítok, mint Európában dolgozó művész, de úgy hiszem, ha erős vagy a klasszikus stílusban, akkor el tudsz táncolni bármit. Kortárs koreográfiát is, nagyon modern koreográfiát is, neoklasszikust is. Fordítva sohasem sikerül, sajnos.»
«Может быть, я слишком консервативная для артиста, который работает в Европе, но я считаю, что если ты силен в классике, то сможешь станцевать все, что угодно. И современную хореографию, и очень модерновую хореографию, и неоклассику. Наоборот никогда не получится, к сожалению.»
Október 16-án, vasárnap a Mayerling női főszerepében debütál az Operaházban Maria Yakovleva. A művésznő szeptember elejével cserélte le a bécsi prímabalerinaságot a budapestire, és úgy néz ki, hogy egy zürichi gála közbeiktatását követően most már ténylegesen meg is kezdi nálunk a színpadi működését. 2019-ben már láthattuk őt táncolni Budapesten a Nureyev Balettgálán. Érkezése egyike azoknak a figyelemre méltó eseteknek, amikor az európai balett-térképen megfordul a művészek szokásosnak tartott vándorlási iránya, és értékes balettművészek nem tőlünk szerződnek Bécsbe, Münchenbe vagy Amszterdamba, hanem fordítva történik ez. Yakovleva komoly balettdíva, kiváló művészi képességekkel és impozáns pályafutással, és az igazat megvallva jelenleg még nem nagyon értem, mi hozhatta őt hozzánk – bár látom, hogy a balettegyüttes sok nehézség közepette, de komoly nemzetközi erősítéssel igyekszik nekivágni az újranyitás utáni időknek, és az a benyomásom, hogy mostanában Bécsben sem mennek túl jól a dolgok. A művésznő összesen négyszer lép fel októberben Vetsera Mária szerepében, aki látja őt, és esetleg a baletthez is hozzá tud szólni, írhatna néhány sort a benyomásairól. Én megtenném szívesen, de épp külföldön vagyok, nem tudom megnézni egyik előadást sem.
Egy külföldi tánciskola kihagyja a meghallgatásokból a balettet, mert elitista és nem eléggé befogadó.
Szerintük a balett a fehér európai eszmék köré épült és túlságosan nemi alapú – írja a 888.
„A The Telegraph aggodalmakat fogalmazott meg azzal kapcsolatban is, hogy a balettben szavak szintjén is el van különítve a női balerinák és a férfi táncosok.
A balettben tehát az NSCD számára a nemi szerepek és a nemek szerinti nyelvezet is nagy problémát jelent. McCarthy szerint a nemileg semleges kifejezések használatát kezdték el ösztönözni, erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a mindennapok használatának része legyen a „they” (ők) szó használata a megszólításkor, hogy ezzel is elkerüljék a táncosok identitásának feltételezését.”
Kicsit zavarban vagyok. Zavarban vagyok, mert mindenkinek a véleményét maximálisan tiszteletben tartom és mindenkinek joga van bármilyen – törvénybe nem ütköző – véleményének kifejtésére, annak szabadon közlésére.
Azonban egy kifejtetett vélemény szorosan kapcsolódik az azt közlő személyhez, a személynek a társadalomban elfoglalt helyéhez. És ennél a pontnál jövök zavarba. Apáti Bence publicistaként természetesen bármikor, bárhol kifejtheti bármilyen témában a véleményét. De azt illene olyan formában közölnie, ami Apáti Bence, mint az Operettszínház balettigazgatója funkciójában is vállalható.
Szerintem ebbe a körbe az alant idézett mondat már nem fér bele:
https://www.origo.hu/itthon/20220714-apati-bence-velemenycikk.html
„A vad és rettenthetetlen forradalmárok tegnap is lángba borítottak a várost.
Helyesebben ilyesmi természetesen nem történt, ehhez ugye több kellene, mint hogy valaki esténként jól beb@szik, meg délután 4-től videojátékokat nyomogat”
Ilyen – még teljesen ki nem írt – szavak egyszerűen nem férnek bele egy nemzeti jellegű intézmény vezetőjének szótárába. Jó lenne, ha erről a vezetőtársai is meggyőznek Apáti Bencét.
Megrendülten olvastam a rangos művészházaspárral készült, főleg a létező szocializmus alatti sanyarú életükről szóló interjút. Néhány -önkényesen- kiragadott részlet:
"Abszurd világban éltünk. Én például hívő családba születtem, számomra is természetes volt, hogy templomba járok. Később kiderült, hogy a dossziémba is beírták: klerikális családból származom. Mindemellett úttörő is voltam, igaz, csak rövid ideig. Egy 1952-es eset kapcsán még az is megfordult a fejemben, hogy az intézetből is kicsapnak ... a teljes iskola előtt fosztottak meg a fényes, selyemből kiszabott, jó tanulóknak kijáró úttörőnyakkendőtől. A ceremónia előtt a DISZ-titkár a vécében gyakorolta velem, miként tudja egyetlen mozdulattal lerántani rólam. Borzasztóan megalázó volt, de legalább folytathattam a tanulmányaimat. " (Szumrák Vera) Nem csapták ki (ED), 1954-ben végzett a Balettintézetben és azonnal szerződtette a MÁO, ahol "hamar megtalálták a főszerepek".
"Eleinte nálunk is tartottak Szabad Nép-félórákat, illetve rendszeresen hívtak össze olyan gyűléseket, amelyeken ecsetelték, hogy mi az elképzelése pártunknak és kormányunknak a világról, illetve mennyi mindent kaptunk az ország vezetésétől. A Szabad Nép című lapból 1956 után Népszabadság lett, a Szabad Nép-félórák megszűntek, de az ideológiai képzésünkre továbbra is gondot fordítottak. Más kérdés, hogy az mennyire volt hatékony." (Dózsa Imre) Már első operaházi szezonjában (1959) főszerepet osztott rá Nádasi Ferenc balettigazgató. "1969–1974 között volt a Svéd Királyi Balett szólistája, s 1975–1980 között vendégszólistaként táncolt a berlini Deutsche Operben és a londoni Festival Balletben. 1979-ben az Állami Balett Intézet igazgatója, majd 1983–1991 között a Táncművészeti Főiskola néven a folytató intézmény főigazgatója volt." (wikipédia) " A barna, szolgálati útlevelét pedig minden érkezéskor le kellett adnia a Ferihegyi repülőtéren, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. Vagy ki tudja, miért. Nehéz időszak volt,.." (Szumrák Vera Dózsa Imréről) ..."
"...a budapesti operaház balettegyüttese Monte-Carlóban vendégszerepelt, ahol meglátogattak minket Vera Amerikában élő jómódú rokonai. Az ilyen vendégfellépéseken különböző funkcionáriusok, belügyi munkatársak is az együttessel tartottak, akiknek akkor – mint megtudtuk – külön utasításba adták, hogy ránk fokozottan figyeljenek, nehogy magukkal vigyenek minket az amerikai rokonok ... A hazaindulás előtt még a szobánkba is bejöttek, hogy lássák, összecsomagoltunk-e. Különös világ volt." (Szumrák Vera és Dózsa Imre az akkori nehéz időkről)
"1980-ban, részben ismét Lőrinc György biztatására kiküldtek Párizsba, hogy táncoljam el A csodálatos mandarinban a Lányt, Seregi László koreográfiájában a l'Humanité Fesztiválon.(a Francia Kommunista Párt hivatalos lapja - ED) ...Ott ért a baleset, ami esetemben véget vetett a táncnak." (Szumrák Vera)
"Még Amerikában voltam (1986-ban egy zsűrizésen - ED), amikor kaptam két repülőjegyet a chileiektől, mert velem volt Vera is, és természetesnek tartották, hogy a feleségem is elkísér a megbeszélésre. Persze engedélyt kértem a hirtelen jött chilei utazáshoz a washingtoni magyar nagykövettől, ám az első, második, harmadik megkeresésem után is azt a választ kaptam: hamarosan eldöntik a hazai külügynél, hogy mehetünk-e. Végül úgy döntöttem: a hallgatásuk beleegyezés." (Dózsa Imre) (Megjegyzés: Chilében akkor Augusto Pinochet diktatorikus katonai juntája volt hatalmon - ED)
PS Mindkét balettművész valamennyi művészeti díját a létező szocializmus idején kapta. Szumrák Vera: Liszt Ferenc-díjas (1966), érdemes (1975) és kiváló művész (1981). Dózsa Imre: Liszt Ferenc-díjas (1964), érdemes (1975) és kiváló művész (1983), Kossuth-díj (1978).
Egy legendás művészházaspár egy abszurd világban
/SZTANKAY ÁDÁM - Origo.hu - 2022.05.08. 18:57/
„Dózsa Imre és Szumrák Vera a balettvilág legendás táncművészei, akik évtizedek óta példaadó házasságban élnek. A Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész Dózsa Imrét, a Magyar Állami Operaház örökös tagját a múlt év végén nyolcvanadik születésnapján együtt ünnepelte a szakma és a közönség. Feleségével, az érdemes és kiváló művész Szumrák Verával, aki ugyancsak a Magyar Állami Operaház örökös tagja, jövőre ünnepelhetik meg házasságkötésük hatvanadik évfordulóját. A művészpár élete, pályafutása számtalan olyan tanulsággal szolgálhat, amely bárki számára iránytűként működhet a saját sorsát tekintve. Origónak adott interjújukban szó esik szakmai kérdésekről is, de ezúttal – megtisztelő módon – életük egyéb történéseit is megidézik.”
(Az írás 3 részben)
"nemzetköziséget..." - bocs.
Az eddigiekhez képest teljesen új, egyben pedig nem túl biztató struktúrát mutat a VI. Nagy Iván Nemzetközi Balettgála programja, amelyből teljesen hiányoznak a neves külföldi fellépők, a nemzeköziséget pedig a brnói Janáček Színház balettegyüttese képviseli, de ők legalább egyszerre két darabbal is. A balettgála is inkább balettestté alakult, amelyben a brnói társulat mellett a Magyar Nemzeti Balett szintén két egyfelvonásossal lepi meg a közönséget, az idei premierek választékából, bölcsen elkerülve ezzel bármiféle erőforrás-pazarlásnak még csak a gyanúját is.
A jelek szerint a Magyar Nemzeti Balett vezetése mindent megtett azért, hogy az együttes művészei méltó körülmények között hagyhassák el az egyelőre bizonytalanná vált sorsú Erkel Színházat, így februárban, nem egészen egy hónappal A diótörő (Wayne Eagling / Solymosi Tamás / P. I. Csajkovszkij) utolsó előadása után egy kilenc darabos széria keretében műsorra tűzte A rosszul őrzött lányt (Sir Frederick Ashton / Ferdinand Hérold). A nélkülözhetetlen balettmű két évaddal ezelőtti meghirdetése egyszer már annyira jól sikerült, hogy az akkori három előadásra még könyörületből sem igen ment el néző. A jelenlegi szériából az első, ma délelőtti előadásra pillanatnyilag több mint 1100, a ma estire pedig több mint 1300 szabad jegy van, amelyek 625, illetve 1188 forintos kezdő ártól megvásárolhatók az illetékes last minute oldalon. A társulatvezetés bölcsességéről ugyanakkor valamilyen módon mindenképp tanúskodik az, hogy nemrégen már töröltek két előadást a sorozatból, hétre csökkentve a balettegyüttes kálváriájának utolsó stációjához tartozó alkalmak számát az Erkel Színházban. Kedves balettművészek, Önöktől pedig én kérek elnézést, más valószínűleg úgysem fog...
Az M5 csatornán láthatjuk ma éjjel ( 23.15 - )
Pécsi Balett: Vasarely-etűdök – bemutató
Koncertfilm - 2021.05.28. - Bartók Tavasz Online
„Egy kiállítás mozgó képei - ez is lehetne az alcíme a Pécsi Balett nagyszabású előadásának. Vincze Balázs koreográfiájában a világhírű, pécsi születésű képzőművész, Victor Vasarely művei szó szerint megelevenednek. Az élő zenét és a prózát is kifejező eszközei közé vonó összművészeti alkotás bevallott célja, hogy a néző ezután olyan szemmel nézzen Vasarely munkáira, amilyennel korábban még sosem. A Vasarely-etűdök utazásra invitál, melynek végpontja a képek első ránézésre nem látható legmélye.”
Pécsi Balett: Vasarely-etűdök- 2022
A 60 éves Pécsi Balett jubileumi bemutatója
Az előadás a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében, a Müpa szervezésében, a Pécsi Balettel közös programként valósul meg.
2022. január 30-án (vasárnap) 21:35-től látható felvételről Rosztyiszlav Zaharov és Borisz Aszafjev A bahcsiszeráji szökőkút című balettje az M5 csatorna műsorán.
Puskin azonos című költeménye alapján a szövegkönyvet írta: Nyikolaj Volkov
Fülöp Zoltán tervei alapján a díszletet rekonstruálta: Kerekes Szilárd
Jelmeztervező: Rományi Nóra
A főbb szerepekben: Komarov Alekszandr, Felméry Lili, Balázsi Gergő Ármin, Kekalo Iurii, Kerényi Miklós Dávid, Sarkissova Karina
Közreműködik a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház Zenekara.
Vezényel: Yannis Pouspourikas
A felvétel 2018. március 18-án készült az Erkel Színházban.
Rasszista Diótörő, avagy melyik ujját harapja a cenzor?
ORIGO
2021.12.01. 15:30
Ókovács Szilveszter
205. levél
Édes Néném,
már az elején hadd tegyem nyilvánvalóvá, hogy nem, nem és nem, mi nem állítjuk le a Diótörő előadásait, sőt, még arra sem vagyunk hajlandók figyelni, hogy a kínai táncot feltétlen ázsiai származású, „kínainak kinéző" művész táncolja, hiába van a 120 tagú társulatban több is belőlük. Itt kérem, szabadság van, ezért művészi szabadság is létezik, amely karba öltve kell járjon a minőséggel.
Pár Szakály György inetrjú, cikk:
https://www.n1tv.hu/szakaly-gyorgy-abban-az-idoben-nem-volt-divat-a-kikerem-magamnak
https://www.origo.hu/kultura/20201215-65-eves-szakaly-gyorgy.html
Szubjektív tárlatvezetés Szakály György táncművésszel:
https://www.youtube.com/watch?v=A__3dVae2V4
Pár Szakály György inetrjú, cikk:
https://www.n1tv.hu/szakaly-gyorgy-abban-az-idoben-nem-volt-divat-a-kikerem-magamnak
https://www.origo.hu/kultura/20201215-65-eves-szakaly-gyorgy.html
Szubjektív tárlatvezetés Szakály György táncművésszel:
https://www.youtube.com/watch?v=A__3dVae2V4
A ma 91 éves Richard Bonynge operakarmester-zongoraművész a DECCA cégnél felvett balettzene-felvételeiről beszél a tavaly év végén adott interjújában (video)
"The complete ballet recordings of legendary conductor Richard Bonynge are featured in this ‘highly recommended’ 45-CD box set."
2021. szeptember 14-én tizennegyedik alkalommal került sor a Junior Prima díj átadására, amelynek során a színház- és filmművészet hat fiatal tehetséges képviselőjét ismerték el, köztük Leblanc Gergely balettművészt, a Magyar Nemzeti Balett principálját, a 2016/17-es évad Étoile-ját.
(Bővebben az Opera.hu oldalán)
Erre rímelve, mai hír,
A cikk szerint:
„Lemondott Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora − derült ki a hétfői Magyar Közlönyből. A tanárt augusztus 1-jei hatállyal mentették fel hivatalából.”
Mai nappal - tizedmagával- MTE is alapítványi státuszba került. Forrás: itt és itt.
Topolánszky Vince Tamás interjú:
https://kultura.hu/tulmenni-azon-amire-kepesek-vagyunk-interju-topolanszky-vince-tancmuvesszel/
Leblanc Gergely interjú:
6116
Jól sikerült a vizsgakoncert, köszönjük szépen a mai estét a végzősöknek, továbbá az őket támogató többi évfolyamnak és vendégfellépőnek, valamint a felkészítő balettmestereknek!
Ha jól látom a névsorokból, Topolánszky Vince Tamás a Magyar Nemzeti Balettnél folytatja majd a pályafutását, számára külön is gratulálunk a felvételhez!
Ma este van a Magyar Táncművészeti Egyetem Balettművész BA hallgatóinak vizsgaelőadása:
Helyszín: Erkel Színház
Időpont: 2021. június 19. 19:00
Hát a BOSSZÚ szemét egy állapot!
Kedves Myway, ön is tudja, hogy vannak. Egyelőre még, bár mintha kezdene megindulni az elvándorlás. Úgy tűnik, táncosminőségben a csúcsot - legalábbis a Solymosi-féle vezetés működése alatt - a 2018/2019-es és a 2019/2020-as évadokra érte el a társulat. Simán lehet, hogy ebben az időszakban - az ismert nézettségi mutatók mellett, javarészt külföldi művészekre alapozva ugyan, de - lezajlott a magyar balett Ezüstkora. Tudni kell felismerni a kort, amelyikben éppen élünk... Meglehet, közel az idő, amikor komoly külföldi balettművész számára nem jön majd szóba a Magyar Nemzeti Balett mint munkahely, hiszen ő is szeret például közönség előtt játszani, és Moszkvában vagy Szentpéterváron hozzászokott ahhoz, hogy értékelhető számban vannak az előadásain ún. nézők is. Ebben az esetben pedig - megnyugtatására mondom - okafogyottá válik majd a társulat nemzetköziségéről szóló vita, és jöhetnek gond nélkül a végzős táncművészetisek is - már ha ők jobban szeretik a kongó nézőteret.
Ami a Hófehérkét illeti, számomra még nem tűnt fel a szegedi hiány, bár a kérdés akár fordított formában is felmerülhet: nem úgy, hogy miért nincs ott a darab, amikor már nem Harangozó Gyula a művészeti vezető, hanem hogy miért volt ott, amíg ő volt az. A darab budapesti háttérbe szorulására ezek szerint továbbra sincs magyarázat, bár találgatni mindig lehet: esetleg így jár az, aki túlságosan közel kerül az Opretettszínház balettegyütteséhez, netán szállít nekik egy Diótörőt... Lehet persze számos más oka is. Sosem tudjuk meg.
Tavaszi «Faragott»-darabok 35min.mp4
{ 6040 törlése / javítása után helyreáll a normál oldalszélesség }
Lehetséges, hogy a Magyar NEMZETKÖZI Balett együttesében nincsenek megfelelő karakterek,színészi kvalitással rendelkező táncosok a nagyszerű és hiánypótló Hófehérke előadására?
Egyébként - függetlenül attól, hogy Harangozó már nem a művészeti vezető - a Szegedi Szabadtéri Játékok vajh miért törölte a nagy közönségsikerű Hófehérkét az idei műsorból? Végre egy balett, amit évekig le sem szabadna venni a repertoárból, hiszen látványos, családbarát, sok gyereket, fiatalt megismertethet a tánc műfajával ebben az egyre hanyatló színházba járás időszakában.
Ez a fórum (balett) egykor tele volt jól értesült fórumtársakkal, akik mindig megfelelő információval bírtak róla, mi miért történik a balett berkeiben. Itt van még közülük valaki, és meg tudja mondani esetleg, hogy miért kerülhetett le a műsorról ifj. Harangozó Gyula és Kocsák Tibor Hófehérke és a 7 törpéje? (ld.: 6106)
Búcsú a Laurenciától – A felháborodás hangján
Tegnap este játszotta utoljára a Magyar Nemzeti Balett Michael Messerer és Alexander Krein Laurencia című balettjét, akár jelentős eredménynek is tekinthető félház előtt, Aliya Tanykpayeva címszereplésével. Nem tudom, jelen voltak-e az előadáson más fórumtársak is, továbbá ugyanazt és ugyanúgy látták-e mint én. Ha az ott tapasztaltakról eltér a véleményük, kérem, hogy jelezzék nyugodtan.
A járványügyi korlátozások feloldása után ezzel az előadással kezdett újra játszani az együttes, így bár a darabot tavaly többször is láttam, természetes volt, hogy megjelenésemmel fejezem ki támogatásomat a nehéz újrakezdés előtt álló társulat felé. Ebbe még az is belefért, hogy nem éltem vissza a gazdasági erőfölényemmel, és vásároltam teljes árú belépőjegyet, nem pedig az erre szolgáló diszkont oldalon keresztül szereztem meg a belépés jogosultságát, 50%-os ár és a kezelési költség megfizetése ellenében. Továbbá azt is tudtam, hogy az előadás után nagy valószínűséggel – hacsak csoda nem történik – a felháborodás hangján fogok majd itt írni, hiszen Tanykpayeva művésznőt is láttam már korábban a darab címszerepében, mint ahogy még korábban más szerepekben is. Le kell szögeznem, hogy egyetlen szavam sem irányul a művésznő ellen, akit színpadi személyiségként kedvelek, és akivel kapcsolatban tudomásul kell vennem, hogy ő is egy, a szakmájából élő balettművész, aki nyilván addig szeretne színpadon maradni, ameddig csak lehet, és minél több és minél jobb szerepet szeretne eltáncolni.
Nehéz kérdés, hogy pontosan milyen képességek teszik a prímabalerinát. Tanykpayeva művésznőnek, ha úgy tetszik, papírja van róla, hogy ő prímabalerina, első magántáncosnő volt szinte egész életében, Budapestre szerződése előtt például Zürichben és Bécsben is, és így folytatta nálunk is, mígnem a társulat tavalyi átszervezése során elérte a földi halandó számára szinte beláthatatlanul magas „principál” rangot. A vele kapcsolatban ezen a fórumon is időről időre fellángoló indulatok ellenére a legutóbbi időkig nem vitattam el tőle ezt a minőséget, de van, amikor tudomásul kell venni, hogy a személyes kisugárzás, művészi és előadói képesség nem kompenzálhatja már a gyengébb technikát, a súlyos technikai hanyatlást pedig végképp nem. Tanykpayeva művésznőt a tavalyi évad során láttam a szülési szabadságról való visszatérése után a Giselle és a Laurencia címszerepében is. Az előbbiben nem értékelhető technikai teljesítmény mellett művészileg hiteles és meggyőző alakítást nyújtott; a tavalyi és az azt megelőző évad során általam a szerepben látott öt balerina közül a második legjobb alakítás volt az övé, csak Sofia Ivanova-Skoblikova volt jobb nála. Jobb volt ezen a téren még akár Tatiana Melniknél is, aki csodálatosan táncolja a szerepet, azzal a teherrel, hogy Giselle alakja színészi értelemben pont kívül esik a karakterizációs mezőjén. A Laurencia címszerepében azonban már ez a kettősség sem állt fenn: Tanykpayeva művésznő teljesítménye technikailag és művészileg sem volt elfogadható. Sem eltáncolni, sem eljátszani nem tudta a szerepet, az általam látott másik két Laurencia címszereplőjével – Tatiana Melnikével és Diana Kosyreváéval – szemben összemérhetetlen volt a teljesítménye, keserű szájízzel távoztam már akkor is az előadásáról.
Ilyen előzmények után vártam tehát a tegnapi előadásra, tudomásul véve, hogy ismét Tanykpayeva művésznőt láthatom majd a címszerepben, és némi elméleti esélyt adva annak, hogy a tavalyi, hosszabb kihagyás utáni állapothoz képest esetleg valamilyen pozitív változás következik majd be a művésznő színpadi munkájában. Nem így történt. A darab során a címszereplő mindvégig alárendelt helyzetben volt még a tánckar balerináival szemben is, a további fontosabb női szólószerepek előadóihoz képest – akik Takamori Miyu (Pascuala) és Ellina Pokhodnykh (Jacinta) voltak – pedig tragikusban. Nehézkes mozgás; értékelhetetlen, a végére talán már csak csoszogáshoz hasonlítható ugrások; legkésőbb a második felvonás közepére összeomló erőnlét; a mimikai munka feladása, valószínűleg a balerina kifáradása miatt. Sajnos bennem a leginkább ez maradt meg Tanykpayeva művésznő előadásából. Ezek lennének ma egy ún. „principál” attribútumai a Magyar Nemzeti Balettnél? Vagy egy Laurencia-címszereplőé bárhol a világban?
Nem Tanykpayeva művésznő ellen szeretnék szót emelni, ezen a téren nem akarom folytatni az oldal legrosszabb hagyományait. Megértéssel viseltetek a pályája csúcsán túl lévő balerina helyzete iránt, és nem is őt tartom felelősnek a történtekért. A társulat vezetését viszont igen. Egy súlyos járvány és két csonka évad után vagyunk, az együttes pedig fél év kihagyás után most tudott újra találkozni a közönségével, és most kellene hozzálátnia ahhoz, hogy visszaszerezze a nézők más irányba fordult érdeklődését is. Az előadásnak ennek megfelelő szakmai komolysággal kellett volna bírnia, továbbá általában véve is mindenben meg kellett volna felelnie annak a színvonalnak, ami egy hasonló erejű balettegyüttestől ma a világban elvárható. Ennek fényében a történtekre nincs magyarázat. Ilyen szakmai állapotban lévő balerina felléptetése a közönséggel szembeni súlyos tiszteletlenség egy formája, és rendkívül negatív jelzés arra nézve, hogy milyen attitűd várható majd a jövőben a társulat vezetésétől a legalapvetőbb szakmai normák betartása és a legtermészetesebb közönségigények figyelembe vétele terén.
A fentieken túlmenően nagyon súlyos hitelességi problémával is szemben állunk. Az elmúlt években a Magyar Nemzeti Balett számos magyar balettművész mellőzésével vagy elbocsátásával a társulat működését a nemzetközi utánpótlás bázisára helyezte. Ennek magyarázata mindig a minőség szempontja volt, és más elfogadható magyarázata nem is lehet. Ilyen körülmények között a magyar közönség és minden magyar ember természetszerűleg várhatja el, hogy a társulatnál a minőség szempontjára való tekintettel alkalmazott egyetlen külföldi balettművész munkájára se legyenek irányadók enyhébb minőségi szabályok, mint amelyek a hazai művészekére irányadók. A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, hogy ez nem így van, és a társulat vezetésének felelőssége, hogy megszüntesse a visszásságot, mert ennyire nyilvánvaló és méltatlan kivételezést az elmúlt évek eseményeinek tükrében senki nem fogad el tőle, mint ahogy a társulat jelenlegi színvonala mellett már gyenge szólótáncosi teljesítményt sem. Amikor erről beszélek, nem munkajogi intézkedésekre gondolok. Örülök, hogy a társulat körül sokat enyhült a feszültség az utóbbi időben; van benyomásom az évek során híressé lett munkajogi intézkedések bírósági utóéletének eredményeiről; érzékelem, hogy változás állt be a társulatvezetés attitűdjében, és látom, hogy az utóbbi időben inkább már megpróbálják a megfelelő feladatokkal támogatni a pályafutásuk végéhez közeledő hazai művészeinket. Nem tudom, ez mennyiben függ össze a társulatnál továbbfoglalkoztatottak személyével vagy a belharcokban esetleg elfoglalt pozíciójukkal, és nem is nagyon érdekel, a lényegesnek a klíma megváltozását tartom. A munkajogi megoldások háttérbe szorulásával azonban nem szorulhatnak háttérbe a szakmai megoldások. A társulat vezetésének igenis érzékelnie kell, ha egy balettművészt a továbbiakban a levezető feladatok körében indokolt foglalkoztatni, és ebben a kérdésben nem tehet méltánytalan, főleg pedig az igazságérzetet ennyire súlyosan sértő kivételeket, különösen nem úgy, hogy azzal súlyosan veszélyezteti az előadások szakmai színvonalát és az egész együttes megítélését is. Sajnos ez a helyzet Tanykpayeva művésznő esetében mostanra előállt, és a társulat vezetésének feladata a méltányos megoldás megtalálása, illetve a közönség által maradéktalanul élvezhető balettműsor biztosítása. A tegnapi este az Erkelben felháborító és kínos volt, és jó lenne, ha ez többet nem ismétlődne meg.
A tegnapi előadást követően egyébként színpadra lépett Solymosi Tamás balettigazgató úr is, aki átadta a Magyar Táncművészek Szövetsége által odaítélt díjakat Szelényi Dóra, Gaetano Cottonaro, Kerényi Miklós Dávid és Majoros Balázs balettművészeknek, akik közül az utóbbi sajnálatos módon komolyan megsérült egy néhány héttel ezelőtti próba során. A díjazottaknak ezúton gratulálunk, Majoros művész úrnak pedig külön is jobbulást és teljes felépülést kívánunk!
Félig sincs tele...:
Laurencia, Erkel Színház, június 5. szombat, 19.00, 986 szabad hely
Szombatig biztos változik még egy kicsit, szorítsunk a félházért...
A Mi újság a Magyar Állami Operaházban? fórumoldalon tett 62607-es bejegyzésemet folytatva:
A Nemzeti Balett részéről azért egy újranyitási ünnepségsorozatra több is futhatta volna, mint Kenneth Macmillan Mayerlingje, ez így szerintem az igénytelenség egy formája. Tavasszal, kb. március elején mindig van egy klasszikus vagy neoklasszikus nagybalett, hát pont ez volt az... A Giselle műsorra vétele viszont inkább a bölcsesség jele lehetne, operaházi időszámítás szerint talán nem lett volna itt az ideje, hiszen most volt műsoron két évadon át, a balettjátszás felszínen tartásához viszont szükség van a klasszikus-romantikus repertoár előtérbe helyezésére. Ehhez képest nem látom sehol sem A hattyúk tavát, aminek ősszel volt a premierje. Kész, ennyi volt belőle...? Egy megszakadt előadás-sorozat a járvány árnyékában? Vajon mi szoríthatta ki? Talán csak nem Alexander Eckman Episode 31 c. alkotása? És mi történhetett Kocsák Tibor és ifj. Harangozó Gyula Hófehérke és a hét törpéjével? A diótörő után a Ház második legnagyobb szériában játszható, folyamatos és természetes jellegű közönség-utánpótlással rendelkező darabja volt, továbbá jelentős és sikeres magyar balettmű, amit a közönség és a művészek is szerettek. Legalábbis furcsa a repertoár kettes számú tartóoszlopának az eltűnése, jelenlegi helyzetében a balettegyüttes nem engedheti meg magának a darab mellőzését: ha házon belül döntöttek a műsorról való levételéről, rossz döntés volt; ha a jogtulajdonosok oldalán kereshetők az okok, meg kell egyezni velük. És talán az sem lehetetlen, hogy van már másik olyan balettegyüttes is, amelynek bár még szerények a szakmai lehetőségei, de azért megpróbálna hamar lecsapni egy ilyen instant közönségsikerre.
Egyebekben feszült érdeklődéssel várom a kortárs balettművészet egyik vitathatatlan csúcsteljesítményének, Wayne McGregor Chroma c. koreográfiájának a régóta húzódó bemutatását. Ha az együttes jól meg tudja oldani a feladatot, az komoly teljesítmény és fontos mérföldkő lesz, bár nem tudom, hogy ennek a társulat mai helyzetében, a kilábalási lehetőségeket és a válság kezeléséhez rendelkezésre álló vezetési képességeket is figyelembe véve van-e még egyáltalán jelentősége...
Interjú Keveházi Gáborral:
https://www.klubradio.hu/archivum/klubdelelott-2021-majus-29-szombat-0900-17667
"Nekem-nekünk a BLM-mozgalom nem fogja megmondani, hogy mit játszunk." Avagy Móriczkának mindenről "az" jut eszébe. Hogy milyen alkalomból? Hát a Tánc Világnapja alkalmából. Hogy mi, kinek és miről jut eszébe a BLM-mozgalom? Tessék elolvasni!
https://www.origo.hu/kultura/20210429-tanc-vilagnapja.html
PS és off Remélem, nádpálcát szorongató éber fórumtársunk megnyugszik. Ez a beírás és link nem veri ki nála ... a biztosítékot..
Ma lesz az MTE gyásznapja?
Kedves Fórumtársak! Tudtommal ez a "Balett és Táncművészet Fóruma".
Hagyjátok már abba a ZAK, meg Gregor Bernadett körüli polemizálásaitokat!
Örüljetek, hogy ha már alapítványi formába "kell" áttenni a Magyar Táncművészeti Egyetem működését, akkor - hihetelen módon és egyedüliként - legalább szakmailag a lehető legjobb kuratórium állhat össze!
Remélhetőleg nem hiányoljátok AB és ST személyét sem!
Javaslom átolvasni a ZAK-kal kapcsolatos megjegyzéseidet. Az nonszensz, hogy mindenféle differenciálás és konkretizálás nélkül sommás megjegyzéseket tegyél egy oktató közösségre. Ha a ZAK alkalmazásában állnál és belülről ismernéd a szervezet tagjait, akkor elgondolkodnék a szavaidon, de mint kiderült, nem vagy tagja a csapatnak és mindössze jól értesült pletykák alapján sírod vissza a nagy elődöket és nyílvánítod jobboldalinak az oktatók nagy részét. Ez nem korrekt. Valami konkrétummal ideje volna előállni. Ne csodálkozz, ha pártfogásomba vettem őket. Ha azt írtad volna, hogy az órákon politikai agitálás folyik és politikai nézeteik alapján érnek sérelmek tanárokat és hallgatókat, akkor nekem is kinyílt volna a bicska a zsebembe, de hát ilyenről szó sincs. A diákok próbálnak tanulni, a tanárok igyekeznek őket tanítani. Covid-19 előtt sem volt könnyű a dolguk, most végképp nem az. Az, hogy ki jobboldali, ki ellenzéki vagy politikailag közömbös, teljesen indifferens egy tanórán. Ha valaki mégis megszegné a munkahelyi etikettet, az intézmény vezetőjének kötelessége közbelépni, de még ő sem tarthatja nyílván vagy gyűjthet adatokat azzal kapcsolatban, hogy ki, melyik oldalon áll. Ha megkérdezném a rektortól, hogy tényleg a többséget alkotják-e a jobboldali érzelműek a tanári karban, egyszerűen nem értené a kérdést és durva provokációnak tekintené. Az meg egyenesen vérlázító, hogy egyedül a jobboldaliakat tartod jogrend szerint élőknek.
Igen, csak COVID-igazolvánnyal rendelkezőknek; belül továbbra is, maszkviseléssel - vigyázva ránk, mi pedig egymást.
Éééés tessék, BRÉKING: megvaaan a 4 millió oltakozott!! ---> "4 milliós átoltottság esetén a védettségi igazolvánnyal rendelkezők számára megnyílnak a színházak, a tánc- és zeneművészeti események, látogathatóak lesznek lesznek a cirkuszok, a mozik, ..." stb.
Kérem, ne! 6095-ben nagyjából ugyanezeket már leírtam: ezért is bátorkodom eltanácsolni a távozástól éspedig a fórumon = nyilvánosan és nem privátban. Mégsem járja, hogy így-úgy ellehetetlenítsenek valakit, bárkit itt. Különben is: pillanatokon belül nyitnak a színházak, kulthelyek, lehet kocsmázni (ja, azt már most is) kultúrálódni ---> eseményekről kommentelni :-)
Nem teregettem ki senkiről sem érzékeny információt - egy embercsoport tulajdonsága nem az, pláne ha ebben el sem tér a társadalom többi részétől. Nem vontam kétségbe senki szakmai felkészültségét. Ha megnyugtat, nem állok a ZAK alkalmazásában. Nem pocskondiáztam senkit, semmit, különösen a munkahelyemet nem, ami nem a ZAK. (Mióta pocsokondiázás az, hogy valaki támogatja a regnáló kormányt, és annak jogrendje szerint él???)
Ezzel szemben folyamatosan erősen negatív, mondhatni durva jelzőkkel illetsz, többször olyasmit állítasz, ami nem igaz, amit nem követtem el, és habként a tortára közlöd, hogy személyeskedek, mint mindig. No comment.
Ezennel lezártam tevékenységemet a momus oldalain, lehet örülni, tüzijátékot gyújtani, a T. Szerk.nek pedig a regisztrációmat törölni!