4357 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 21:17:39
Örülök, hogy a kar is felbukkant, mint téma, én próbáltam most csak kifejezetten a kézről írni egy kicsit, és arra gondoltam, hogy még megosztok veletek egy gondolatot. Érdekes tény, hogy a kéztartás (az ujjak és a tenyér helyzete, izmok feszültsége a kézen, a kéz helyzete a karhoz képest) a sérülések megelőzése szempontjából mennyire fontos és a rehabilitációban is külön szoktam vele foglalkozni. A különböző stílusok eltérő kéztartása nem csupán esztétika jellemző, hanem biomechanikailag összefügg az adott stílus technikai jellemzőivel. Ha az adott stílusnak megfelelő kéztartás (és persze kartartás is) rendben van, akkor könnyebb visszaépíteni pl. az ugrásokat egy sérülés után.
Örülök, hogy a kar is felbukkant, mint téma, én próbáltam most csak kifejezetten a kézről írni egy kicsit, és arra gondoltam, hogy még megosztok veletek egy gondolatot. Érdekes tény, hogy a kéztartás (az ujjak és a tenyér helyzete, izmok feszültsége a kézen, a kéz helyzete a karhoz képest) a sérülések megelőzése szempontjából mennyire fontos és a rehabilitációban is külön szoktam vele foglalkozni. A különböző stílusok eltérő kéztartása nem csupán esztétika jellemző, hanem biomechanikailag összefügg az adott stílus technikai jellemzőivel. Ha az adott stílusnak megfelelő kéztartás (és persze kartartás is) rendben van, akkor könnyebb visszaépíteni pl. az ugrásokat egy sérülés után.
4356 balettbalett 2015-05-09 17:47:19
Vaganova könyvében a kéztartás sokkal gömbölyűbb, de színpadon szerintem akkoriban sem olyan kézfejeket használtak...És akkor ne is beszéljünk a romantikus (Giselle) vagy a hattyús kar/kéztartások különbségéről, és valóban: a különböző iskolák eltéréseiről... Ízlések és pofonok. Legyen szép(harmonikusan formált és nem töredezett)és kifejező! :)
Vaganova könyvében a kéztartás sokkal gömbölyűbb, de színpadon szerintem akkoriban sem olyan kézfejeket használtak...És akkor ne is beszéljünk a romantikus (Giselle) vagy a hattyús kar/kéztartások különbségéről, és valóban: a különböző iskolák eltéréseiről... Ízlések és pofonok. Legyen szép(harmonikusan formált és nem töredezett)és kifejező! :)
4355 balettbalett 2015-05-09 17:42:02
kissé :)
kissé :)
4354 balettbalett 2015-05-09 17:41:29
http://3.bp.blogspot.com/-uViEtfYTWeQ/TXvFqz8uOjI/AAAAAAAABLA/JKsQuIk7ddY/s400/dos_couronne_2-397719040d.jpg Egy tökéletesen formált Vaganova kartartás. A kar a legnagyobb kérdés, és nehéz igazságot tenni...Hol kezdődik a sündisznó? Ugyanis szó sincs róla, hogy az ujjaknak össze kell érniük!!! A hüvelykujj közelít a középső ujj második percéhez...Harmonikusan kell formálni a kézfejet: elvileg az ujjak kisé be is gömbölyítenek, de manapság ez a részlet lett nyújtottabb... Ajánlom Rodin Katedrálisát vagy Michelangelo Teremtését nézegetni. :)))
http://3.bp.blogspot.com/-uViEtfYTWeQ/TXvFqz8uOjI/AAAAAAAABLA/JKsQuIk7ddY/s400/dos_couronne_2-397719040d.jpg Egy tökéletesen formált Vaganova kartartás. A kar a legnagyobb kérdés, és nehéz igazságot tenni...Hol kezdődik a sündisznó? Ugyanis szó sincs róla, hogy az ujjaknak össze kell érniük!!! A hüvelykujj közelít a középső ujj második percéhez...Harmonikusan kell formálni a kézfejet: elvileg az ujjak kisé be is gömbölyítenek, de manapság ez a részlet lett nyújtottabb... Ajánlom Rodin Katedrálisát vagy Michelangelo Teremtését nézegetni. :)))
4353 mandarina 2015-05-09 14:59:03 [Válasz erre: 4345 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:29:23]
Huh, nekem nem nyitotta meg a videót, errort jelzett.. de ha a fondunél először a súlyláb nyújtott, olyat már láttam. Ha nem az, akkor...
Huh, nekem nem nyitotta meg a videót, errort jelzett.. de ha a fondunél először a súlyláb nyújtott, olyat már láttam. Ha nem az, akkor...
4352 mandarina 2015-05-09 14:55:57 [Válasz erre: 4345 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:29:23]
Jaj, ez nagyon jó lenne! Lehet, egykori mesternőm a Balanchine-féle labdát tanította, kissé elnyújtottabb, lapítottabb változatban... Ami a kort illeti, stimmelne! És Balanchinnál aztán végképp nincs sündisznózás, pedig nem mai koreográfus ő sem! Nagyon várom a fotókat!
Jaj, ez nagyon jó lenne! Lehet, egykori mesternőm a Balanchine-féle labdát tanította, kissé elnyújtottabb, lapítottabb változatban... Ami a kort illeti, stimmelne! És Balanchinnál aztán végképp nincs sündisznózás, pedig nem mai koreográfus ő sem! Nagyon várom a fotókat!
4351 mandarina 2015-05-09 14:55:51 [Válasz erre: 4345 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:29:23]
Jaj, ez nagyon jó lenne! Lehet, egykori mesternőm a Balanchine-féle labdát tanította, kissé elnyújtottabb, lapítottabb változatban... Ami a kort illeti, stimmelne! És Balanchinnál aztán végképp nincs sündisznózás, pedig nem mai koreográfus ő sem! Nagyon várom a fotókat!
Jaj, ez nagyon jó lenne! Lehet, egykori mesternőm a Balanchine-féle labdát tanította, kissé elnyújtottabb, lapítottabb változatban... Ami a kort illeti, stimmelne! És Balanchinnál aztán végképp nincs sündisznózás, pedig nem mai koreográfus ő sem! Nagyon várom a fotókat!
4350 mandarina 2015-05-09 14:53:06 [Válasz erre: 4346 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:53:35]
Igen, erről találtam egy videót a neten!
Igen, erről találtam egy videót a neten!
4349 mandarina 2015-05-09 14:48:47 [Válasz erre: 4345 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:29:23]
Küldöm is rögtön a privit!
Küldöm is rögtön a privit!
4348 Myway 2015-05-09 14:25:31 [Válasz erre: 4340 IVA 2015-05-09 05:36:27]
Igaz, a mondás szerint is: soha se mond hogy soha!
Igaz, a mondás szerint is: soha se mond hogy soha!
4347 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:54:15
A művésznő neve helyesen Courtney Richardson, elnézést az elütésért.
A művésznő neve helyesen Courtney Richardson, elnézést az elütésért.
4346 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:53:35 [Válasz erre: 4344 mandarina 2015-05-09 11:54:39]
István jelenleg Grazban lép fel egy gálán, Cortney Richardsonnal. David Dawson Sweet Spell of Oblivion c. pas de deux-jét vitték. Közös munkára készülünk Németország nemzeti bajnok break csapatával (The Saxonz), a Tánc Világnapjára velük készült egy videó, a youtube-on megtekinthető, István balerina parnernője Sarah Hay. (Az ő főszereplésével indul novemberben egy balettes minisorozat az HBO-n, ami remélem, hogy növelni fogja a műfaj népszerűségét). Szívből kívánom, hogy Michaela DePrince-szel is folytatódjon az együttműködés. Én őt rendkívül nagyra tartom, egy fantasztikus ember és egy lenyűgöző élettörténet, szimbóluma annak, hogy a művészet hogyan ad értelmet az életünknek. Május 22-én jön a Semperoperben a William Forsythe premier, az Impressing the Czar. Ennek középrésze egyébként az In the Middle Somewhat Elevated. Ebben István több szerepet is táncol a különböző szereposztásokkal. Ez egy óriási esemény tánctörténeti szempontból. Mr. Forsythe már átalakította annak a szerepnek a koreográfiáját, amit István a premieren fog táncolni, és kifejezetten neki készített mozdulatokat, mert nagyon inspirált volt. Lesz még júniusban Hattyú, azután vendégszereplések Finnországban, Japánban, New Yorkban, a következő szezonban pedig még több érdekesség, majd beszámolok.
István jelenleg Grazban lép fel egy gálán, Cortney Richardsonnal. David Dawson Sweet Spell of Oblivion c. pas de deux-jét vitték. Közös munkára készülünk Németország nemzeti bajnok break csapatával (The Saxonz), a Tánc Világnapjára velük készült egy videó, a youtube-on megtekinthető, István balerina parnernője Sarah Hay. (Az ő főszereplésével indul novemberben egy balettes minisorozat az HBO-n, ami remélem, hogy növelni fogja a műfaj népszerűségét). Szívből kívánom, hogy Michaela DePrince-szel is folytatódjon az együttműködés. Én őt rendkívül nagyra tartom, egy fantasztikus ember és egy lenyűgöző élettörténet, szimbóluma annak, hogy a művészet hogyan ad értelmet az életünknek. Május 22-én jön a Semperoperben a William Forsythe premier, az Impressing the Czar. Ennek középrésze egyébként az In the Middle Somewhat Elevated. Ebben István több szerepet is táncol a különböző szereposztásokkal. Ez egy óriási esemény tánctörténeti szempontból. Mr. Forsythe már átalakította annak a szerepnek a koreográfiáját, amit István a premieren fog táncolni, és kifejezetten neki készített mozdulatokat, mert nagyon inspirált volt. Lesz még júniusban Hattyú, azután vendégszereplések Finnországban, Japánban, New Yorkban, a következő szezonban pedig még több érdekesség, majd beszámolok.
4345 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:29:23 [Válasz erre: 4343 mandarina 2015-05-09 11:43:41]
Kedves mandarina, utánna fogok nézni és megpróbálni kideríteni, esetleg ha egy privát üzenetben megtudhatom a mesternőd nevét, az sokat segítene. Csak egy érdekes példát mondanék: Balanchine technikában egy kis labdával tanítják a kéztartást, az ujjak sokkal gömbölyűbbek, rózsasziromnak is nevezik. A Vaganova technika elnyújtottabb ujjakat preferál, és másként is pozícionálja őket. De ha akarod, csinálok egy fotósorozatot és valahogy felrakom. Nagyon szerencsés vagyok, mert körülöttem dolgozik Suki Shorer néhány növendéke. Suki Shorer a Balanchine technika nagyaszonya (maga Balanchine képezte ki tanárnak), és ő írta a metodika könyvet is, van szerencsém ismerni is őt. Másrészről kedves barátnőmet, Olga Melnikovát is megkérhetem esetleg egy fotóra, ő Kurgapkina utolsó évfolyamában végzett (ő pedig Vaganova utolsó növendékei között volt). Itt 0:30 tól a Bournonville kéztartás látható [url]https://www.youtube.com/watch?v=9LNG1g9Gf4g[/url] Továbbá vannak koreográfiai preferenciák is, Forsythe-hoz más kéztartás illik, mint Kylianhoz. Találtam egy érdekes videót pl. a Balanchine fondu-ről, ahol jól látszik, hogy a két láb nem egyszerre nyúlik ki. [url]http://www.dance-teacher.com/2012/01/technique-suki-schorer/[/url]
Kedves mandarina, utánna fogok nézni és megpróbálni kideríteni, esetleg ha egy privát üzenetben megtudhatom a mesternőd nevét, az sokat segítene. Csak egy érdekes példát mondanék: Balanchine technikában egy kis labdával tanítják a kéztartást, az ujjak sokkal gömbölyűbbek, rózsasziromnak is nevezik. A Vaganova technika elnyújtottabb ujjakat preferál, és másként is pozícionálja őket. De ha akarod, csinálok egy fotósorozatot és valahogy felrakom. Nagyon szerencsés vagyok, mert körülöttem dolgozik Suki Shorer néhány növendéke. Suki Shorer a Balanchine technika nagyaszonya (maga Balanchine képezte ki tanárnak), és ő írta a metodika könyvet is, van szerencsém ismerni is őt. Másrészről kedves barátnőmet, Olga Melnikovát is megkérhetem esetleg egy fotóra, ő Kurgapkina utolsó évfolyamában végzett (ő pedig Vaganova utolsó növendékei között volt). Itt 0:30 tól a Bournonville kéztartás látható [url]https://www.youtube.com/watch?v=9LNG1g9Gf4g[/url] Továbbá vannak koreográfiai preferenciák is, Forsythe-hoz más kéztartás illik, mint Kylianhoz. Találtam egy érdekes videót pl. a Balanchine fondu-ről, ahol jól látszik, hogy a két láb nem egyszerre nyúlik ki. [url]http://www.dance-teacher.com/2012/01/technique-suki-schorer/[/url]
4344 mandarina 2015-05-09 11:54:39 [Válasz erre: 4336 Boglárka Simon Hatala 2015-05-08 22:36:32]
Én nagyon örülnék, ha videón megnézhetném Simon István hozzászólásait -- ha talál olyan, ezen a fórumon felvetett témát, amelyre szeretne reflektálni. Meg úgy általában: szívesen értesülnék, hol, mit dolgozik most.
Én nagyon örülnék, ha videón megnézhetném Simon István hozzászólásait -- ha talál olyan, ezen a fórumon felvetett témát, amelyre szeretne reflektálni. Meg úgy általában: szívesen értesülnék, hol, mit dolgozik most.
4343 mandarina 2015-05-09 11:43:41 [Válasz erre: 4342 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 11:10:03]
Kedves BOglárka, én "sündisznóztam", és nagyon várom a szakmai véleményedet, hogy mennyiben más a kéztartás a különböző klasszikus iskolákban. A Vaganova-módszerét ismerem: két középső ujj egymáshoz zárva, hüvelykujj a tövük felé néz, esetleg érintheti is ott a tenyeret, kisujj és mutatóujj különböző mértékben eltartva. Én ennek a rontott, modoros változatára hallottam azt mondani, hogy olyan a keze, mint a sündisznó, és nagyon találónak tartottam és tartom most is. Az, hogy valaki valamelyik híres orosz műhelyben tanult, még nem garancia... Kedves BOglárka, az első kérdésem a következő: amikor én tanultam táncot, már gyerekkoromban (és ez elég régen volt), egy olyan mesternőtől, aki fiatal korában modernben lépett fel, de 12 év szigorúan és komoly klasszikus balettképzés után. Na, az ő kéztartása olyan volt, amiről csak álmodoztam, de sosem tudtam utánozni... alapjában a Vaganova-féle balett-kéztartás volt, de ő azt mondta, hogy nem szabad az ujjakat szétnyitni (talán csak egy kicsit), mert akkor a kéz úgy néz ki, mint a kar meghosszabbítása, és sokkal hosszabbnak látszik a kar. És amellett, hogy alig szátnyitva kellett tartani az ujjakat, nagyon lazán, könnyedén is... Gyönyörű volt nézni, ahogy ő csinálta, még bőven nyolcvan felett is. De mi csak halvány utánzatai voltunk. Ez melyik stílus, iskola lehetett. A hölgy cca 1912-körül született.
Kedves BOglárka, én "sündisznóztam", és nagyon várom a szakmai véleményedet, hogy mennyiben más a kéztartás a különböző klasszikus iskolákban. A Vaganova-módszerét ismerem: két középső ujj egymáshoz zárva, hüvelykujj a tövük felé néz, esetleg érintheti is ott a tenyeret, kisujj és mutatóujj különböző mértékben eltartva. Én ennek a rontott, modoros változatára hallottam azt mondani, hogy olyan a keze, mint a sündisznó, és nagyon találónak tartottam és tartom most is. Az, hogy valaki valamelyik híres orosz műhelyben tanult, még nem garancia... Kedves BOglárka, az első kérdésem a következő: amikor én tanultam táncot, már gyerekkoromban (és ez elég régen volt), egy olyan mesternőtől, aki fiatal korában modernben lépett fel, de 12 év szigorúan és komoly klasszikus balettképzés után. Na, az ő kéztartása olyan volt, amiről csak álmodoztam, de sosem tudtam utánozni... alapjában a Vaganova-féle balett-kéztartás volt, de ő azt mondta, hogy nem szabad az ujjakat szétnyitni (talán csak egy kicsit), mert akkor a kéz úgy néz ki, mint a kar meghosszabbítása, és sokkal hosszabbnak látszik a kar. És amellett, hogy alig szátnyitva kellett tartani az ujjakat, nagyon lazán, könnyedén is... Gyönyörű volt nézni, ahogy ő csinálta, még bőven nyolcvan felett is. De mi csak halvány utánzatai voltunk. Ez melyik stílus, iskola lehetett. A hölgy cca 1912-körül született.
4342 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 11:10:03 [Válasz erre: 4339 IVA 2015-05-09 05:34:05]
Természetesen olvasom a fórumot, ezzel kezdtem az első hozzászólásomat.Egyébként az említett finomítások nincsenek összefüggésben reklámok megjelenésével, de ha esetleg máshol ezek zavarnak, akkor érdemes a böngésződhöz olyan kiegészítőt letölteni, amely blokkolja a hirdetéseket. Szerettem volna arról leírni pár dolgot, hogy a szovjet-orosz technika, és a táncosok egykori vagy mai dominanciája, „felsőbbrendűsége” mennyiben igaz és mennyiben csak sztereotípia, milyen társadalmi összefüggései vannak ennek, és hogyan viszonyul más stílusokhoz. Megpróbálom leegyszerűsíteni a gondolataimat. Én úgy értelmeztem, hogy volt a beszélgetésnek egy olyan pontja, amikor felmerült, hogy avíttnak lehet-e nevezni a szovjet-orosz stílust. Erre volt egy olyan reakció, vagy inkább érv, hogy az ilyen képzésen nevelkedett táncosok mindig nagyon keresettek voltak nyugaton. Csak megpróbáltam árnyalni a képet, hiszen volt, aki befutott és sokkal többen, akik nem, ez nem jó érv tehát. Viszont teljesen más iskolán nevelkedett balettcsillagok is vannak és mindig is voltak szép számmal. Nurejevet és Barisnyikovot nem érzem jó példának a szovjet-orosz balett-technika és esztétika fölényére, mert szerintem pályájuk egész másról szólt/szól. Felmerült, hogy változott-e a táncosok képzése az elmúlt évtizedekben. Igen, nagyon sokat változott, a hagyományörző nagy iskolákban is, mert mások a "piaci" igények. Változtak az esztétikai szempontok és van, ami ma már nem tűnik korszerűnek. Viszont az tény, hogy (szerencsére) nagyon sokféleképpen lehet jól balettet tanítani, és orosz technikával is lehet rosszul, sőt igazából pont amiatt van sokfelé a világban rossz híre, mert túl sok merev és görcsös táncost lehet látni, aki ilyen tréninget kapott – rosszul értelmezve. Ebből néhányan téves következtetéseket vonnak le. Ha találkozom ilyesmivel, mindig igyekszem érvelni, hogy tévedés... De néha nagyon nehéz meggyőzni még színházi vezetőket is. Vannak komoly eltérések az „stílusok” között, de ez nem rangsor, hanem szerintem szemet gyönyörködtető különbség. És minden stílust lehet jól vagy rosszul használni, avíttasan vagy korszerűen. Az pedig egy másik kérdés, hogy mindennek milyen hatása van a színházi élményre, pozitív, vagy negatív. Én kicsit sajnálom ezt a tagadhatatlanul hatalmas "fejlődést", de tény, hogy ez történik. (Egyébként én úgy értelmeztem azt az eredeti „sündisznós” hozzászólást, hogy aki írta, az arra gondolt, hogy ez pont, hogy nem felel meg a hagyományos orosz esztétikának, nem az volt a kritika tárgya, hogy megfelel neki, de elavult. Vagy én értem rosszul?)
Természetesen olvasom a fórumot, ezzel kezdtem az első hozzászólásomat.Egyébként az említett finomítások nincsenek összefüggésben reklámok megjelenésével, de ha esetleg máshol ezek zavarnak, akkor érdemes a böngésződhöz olyan kiegészítőt letölteni, amely blokkolja a hirdetéseket. Szerettem volna arról leírni pár dolgot, hogy a szovjet-orosz technika, és a táncosok egykori vagy mai dominanciája, „felsőbbrendűsége” mennyiben igaz és mennyiben csak sztereotípia, milyen társadalmi összefüggései vannak ennek, és hogyan viszonyul más stílusokhoz. Megpróbálom leegyszerűsíteni a gondolataimat. Én úgy értelmeztem, hogy volt a beszélgetésnek egy olyan pontja, amikor felmerült, hogy avíttnak lehet-e nevezni a szovjet-orosz stílust. Erre volt egy olyan reakció, vagy inkább érv, hogy az ilyen képzésen nevelkedett táncosok mindig nagyon keresettek voltak nyugaton. Csak megpróbáltam árnyalni a képet, hiszen volt, aki befutott és sokkal többen, akik nem, ez nem jó érv tehát. Viszont teljesen más iskolán nevelkedett balettcsillagok is vannak és mindig is voltak szép számmal. Nurejevet és Barisnyikovot nem érzem jó példának a szovjet-orosz balett-technika és esztétika fölényére, mert szerintem pályájuk egész másról szólt/szól. Felmerült, hogy változott-e a táncosok képzése az elmúlt évtizedekben. Igen, nagyon sokat változott, a hagyományörző nagy iskolákban is, mert mások a "piaci" igények. Változtak az esztétikai szempontok és van, ami ma már nem tűnik korszerűnek. Viszont az tény, hogy (szerencsére) nagyon sokféleképpen lehet jól balettet tanítani, és orosz technikával is lehet rosszul, sőt igazából pont amiatt van sokfelé a világban rossz híre, mert túl sok merev és görcsös táncost lehet látni, aki ilyen tréninget kapott – rosszul értelmezve. Ebből néhányan téves következtetéseket vonnak le. Ha találkozom ilyesmivel, mindig igyekszem érvelni, hogy tévedés... De néha nagyon nehéz meggyőzni még színházi vezetőket is. Vannak komoly eltérések az „stílusok” között, de ez nem rangsor, hanem szerintem szemet gyönyörködtető különbség. És minden stílust lehet jól vagy rosszul használni, avíttasan vagy korszerűen. Az pedig egy másik kérdés, hogy mindennek milyen hatása van a színházi élményre, pozitív, vagy negatív. Én kicsit sajnálom ezt a tagadhatatlanul hatalmas "fejlődést", de tény, hogy ez történik. (Egyébként én úgy értelmeztem azt az eredeti „sündisznós” hozzászólást, hogy aki írta, az arra gondolt, hogy ez pont, hogy nem felel meg a hagyományos orosz esztétikának, nem az volt a kritika tárgya, hogy megfelel neki, de elavult. Vagy én értem rosszul?)
4341 smaragd 2015-05-09 06:51:38 [Válasz erre: 4339 IVA 2015-05-09 05:34:05]
Én is így vélekedem, és nem rontják vele a szemünket sem.
Én is így vélekedem, és nem rontják vele a szemünket sem.
4340 IVA 2015-05-09 05:36:27 [Válasz erre: 4334 Myway 2015-05-08 20:40:23]
De hát a soháig oly sok idő van még!
De hát a soháig oly sok idő van még!
4339 IVA 2015-05-09 05:34:05 [Válasz erre: 4337 Boglárka Simon Hatala 2015-05-08 23:37:24]
Kedves Boglárka Simon Hatala, az oldal, illetve a fórum technikai kérdéseiben valóban a szerkesztők illetékesek. Magam csak annyit fűzök ehhez, hogy szívesen lemondok a könnyedség és a fejlesztés hiányáról: élvezve, hogy a Café Momus olyan oázis a neten, ahol nincsenek erőszakos kereskedelmi reklámok, amelyek arra kényszerítenek, hogy (előbb és közben) mást nézzek, mint amit akarok. Lehet persze, hogy erről nem mindenki vélekedik így. Egyetértek Veled Seregi László életművének meglátásában, azzal a különbséggel, hogy nézői tapasztalataim cezúrát húznak a nagy mester alkotói szakaszai között, amely szerint a Faust balett-betétje, a Spartacus, mindkét Bartók-darab első változata, a Sylvia, A cédrus és a Változatok egy gyermekdalra áll közelebb hozzám. Paradox módon ezeket érzem erősebben színházinak, mint a Shakespeare-eket, talán azért is, mert mindegyiket szerencsém volt a bemutatók kettős szereposztásával megismerni, majd hosszú éveken át látni újabb és újabb beállókkal. (Emlékezetből soroltam fel az Ámorokat és a Walpurgis-éj táncosait, elnézést, amiért Delbó Balázst kihagytam, miután őt sajnos nem láttam a szerepben.) Az első időszak balettdrámáit tartom eredetibbnek azért is, mert címeik hallatán spontán a Seregi-balettekre gondolok, a Shakespeare-darabokról viszont színházi előadások, filmváltozatok és színészi alakítások jutnak eszembe először. (Ugyanakkor a Don Carlosról és az Otellóról Verdi művei, nem pedig a drámák költői.) Az Alessandra Ferri visszatéréséről szóló örvendetes hír, ha mint jelenség tendenciává válnék, bennünket is érinthet. (Azt hiszem, ilyen lehetőség elmaradását fájlalta keserűen negyvenes éveinek második felében Lakatos Gabriella, aki bár a Ferriétől minden tekintetben eltérő alkatú volt, még tele energiával és közlésvággyal. És reménykeltő, hogy jelenlegi prímabalerinánknak is lehetnek még tehetségéhez méltó visszatérései a színpadra.) Nem akarom magam a közvélekedés profanizálása fölé emelni, de nemcsak választékosságból használtam gázsik helyett a „jövedelmi lehetőségek” kifejezést, hanem némi árnyalás szándékával is. Aki az 1960-as években megfordult Nyugat-Európában (sőt még a '80-as évek közepén is), hihetetlen különbségekkel szembesülhetett a mi régiónkban ismert viszonyokhoz képest. A legszembeötlőbb nem is az volt, hogy hogyan élnek (mennyit keresnek) kint ugyanolyan munkával, hanem a nincs és a van érzete, vizuális megjelenése közötti különbség. Olyan erős élmény volt ez a térben, amit időbeli élményként csak azzal tudok érzékeltetni, ha gyerekkoromra gondolok, amikor talán jobban is éltem, mint ma, viszont mindaz, ami ma körülvesz, nemhogy nem adatott meg, nem is létezett. Tehát akinek döntenie kellett (vagy lehetett), hogy Nyugaton folytatja-e, annak nemcsak holmi mohóságot jelentett az anyagi szempont, hanem a nincs és a van közötti választást is. A „van” a művészi gazdagodás és fejlődés szélesebb körű lehetőségétől a fizikum, az egészség fenntarthatóságáig sok-sok mindent tartalmaz; az ember természetesen nem szép kocsira és medencés villára gondol elsősorban. Sem az itthoni és itthon élő, sem a külföldi művészek anyagi megbecsültségével, biztonsági helyzetével kapcsolatos feltételezésekbe nem bocsátkoztam soha. Nem mintha lenézném és nem találnám fontosnak a témát, csak úgy gondolom, ellenőrizetlen információk alapján nem érdemes. Hogy ne a táncművészetből, ne is az operaéletből hozzak példát: a pop-szakma sztárjai, akik naponta reggeltől estig hallhatók voltak a rádióban, folyamatosan szerepeltek a televízióban, hajlamosak ma a szocialista diktatúra politikai üldözöttei- és áldozataiként tetszelegni. Nem állítom, hogy ez teljesen alaptalan és nem létezhettek nehézségeik a műfaj megbecsültetésével és a velük packázó irodákkal, de úgy gondolom, máshol sem volt elég „csupán” a mikrofon elé sétálni. Meglep, kedves Boglárka, hogy éppen ebben a topicban és éppen a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének jelenlegi, viharos „történelmi” időszakában fogalmazod meg azt a reményedet, hogy Magyarország sohasem fog felzárkózni a táncművészek olyan kiszolgáltatott helyzetéhez, amilyen az a disszidálások idején Nyugat-Európában volt, a kelet-európai viszonyokhoz képest, illetve amilyen „egyébként ma is”. Ha örvendetes jelentkezésed előtt is olvastad ezt a topicot, láthattad, hogy az Operából, vagy annak környékéről érkező panaszok, aggodalmak pontosan erről az immár képzavart keltő „felzárkózási” folyamatnak a traumájáról szólnak. Szinte naponta arról íródnak ide hírek, hogy az emiatt hónapok, sőt már néhány év óta különben is stresszben élő művészeket módszeresen (egyes hangok szerint cinikusan) megfosztják a munka, illetve a nyugdíjra, szakmai járadékra való jogosultságuk lehetőségétől: az alkotás és a jövő biztonságától. Jómagam csak néző vagyok, mellesleg a szó klasszikus értelmében véve nemzeti, a közönséggel is családiasságot alkotó társulat híve, és csak azért vitázom olykor „vérig menően” az érintett (vagy érintettebb) fórumozókkal, hogy igazolhatatlan hírek ne szerepeljenek itt tényként, és személyes ellenszenvek ne szítsák tovább a rossz viszonyt a társulat és e nyilvános fórumot feltehetően olvasgató vezetőség között.
Kedves Boglárka Simon Hatala, az oldal, illetve a fórum technikai kérdéseiben valóban a szerkesztők illetékesek. Magam csak annyit fűzök ehhez, hogy szívesen lemondok a könnyedség és a fejlesztés hiányáról: élvezve, hogy a Café Momus olyan oázis a neten, ahol nincsenek erőszakos kereskedelmi reklámok, amelyek arra kényszerítenek, hogy (előbb és közben) mást nézzek, mint amit akarok. Lehet persze, hogy erről nem mindenki vélekedik így. Egyetértek Veled Seregi László életművének meglátásában, azzal a különbséggel, hogy nézői tapasztalataim cezúrát húznak a nagy mester alkotói szakaszai között, amely szerint a Faust balett-betétje, a Spartacus, mindkét Bartók-darab első változata, a Sylvia, A cédrus és a Változatok egy gyermekdalra áll közelebb hozzám. Paradox módon ezeket érzem erősebben színházinak, mint a Shakespeare-eket, talán azért is, mert mindegyiket szerencsém volt a bemutatók kettős szereposztásával megismerni, majd hosszú éveken át látni újabb és újabb beállókkal. (Emlékezetből soroltam fel az Ámorokat és a Walpurgis-éj táncosait, elnézést, amiért Delbó Balázst kihagytam, miután őt sajnos nem láttam a szerepben.) Az első időszak balettdrámáit tartom eredetibbnek azért is, mert címeik hallatán spontán a Seregi-balettekre gondolok, a Shakespeare-darabokról viszont színházi előadások, filmváltozatok és színészi alakítások jutnak eszembe először. (Ugyanakkor a Don Carlosról és az Otellóról Verdi művei, nem pedig a drámák költői.) Az Alessandra Ferri visszatéréséről szóló örvendetes hír, ha mint jelenség tendenciává válnék, bennünket is érinthet. (Azt hiszem, ilyen lehetőség elmaradását fájlalta keserűen negyvenes éveinek második felében Lakatos Gabriella, aki bár a Ferriétől minden tekintetben eltérő alkatú volt, még tele energiával és közlésvággyal. És reménykeltő, hogy jelenlegi prímabalerinánknak is lehetnek még tehetségéhez méltó visszatérései a színpadra.) Nem akarom magam a közvélekedés profanizálása fölé emelni, de nemcsak választékosságból használtam gázsik helyett a „jövedelmi lehetőségek” kifejezést, hanem némi árnyalás szándékával is. Aki az 1960-as években megfordult Nyugat-Európában (sőt még a '80-as évek közepén is), hihetetlen különbségekkel szembesülhetett a mi régiónkban ismert viszonyokhoz képest. A legszembeötlőbb nem is az volt, hogy hogyan élnek (mennyit keresnek) kint ugyanolyan munkával, hanem a nincs és a van érzete, vizuális megjelenése közötti különbség. Olyan erős élmény volt ez a térben, amit időbeli élményként csak azzal tudok érzékeltetni, ha gyerekkoromra gondolok, amikor talán jobban is éltem, mint ma, viszont mindaz, ami ma körülvesz, nemhogy nem adatott meg, nem is létezett. Tehát akinek döntenie kellett (vagy lehetett), hogy Nyugaton folytatja-e, annak nemcsak holmi mohóságot jelentett az anyagi szempont, hanem a nincs és a van közötti választást is. A „van” a művészi gazdagodás és fejlődés szélesebb körű lehetőségétől a fizikum, az egészség fenntarthatóságáig sok-sok mindent tartalmaz; az ember természetesen nem szép kocsira és medencés villára gondol elsősorban. Sem az itthoni és itthon élő, sem a külföldi művészek anyagi megbecsültségével, biztonsági helyzetével kapcsolatos feltételezésekbe nem bocsátkoztam soha. Nem mintha lenézném és nem találnám fontosnak a témát, csak úgy gondolom, ellenőrizetlen információk alapján nem érdemes. Hogy ne a táncművészetből, ne is az operaéletből hozzak példát: a pop-szakma sztárjai, akik naponta reggeltől estig hallhatók voltak a rádióban, folyamatosan szerepeltek a televízióban, hajlamosak ma a szocialista diktatúra politikai üldözöttei- és áldozataiként tetszelegni. Nem állítom, hogy ez teljesen alaptalan és nem létezhettek nehézségeik a műfaj megbecsültetésével és a velük packázó irodákkal, de úgy gondolom, máshol sem volt elég „csupán” a mikrofon elé sétálni. Meglep, kedves Boglárka, hogy éppen ebben a topicban és éppen a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének jelenlegi, viharos „történelmi” időszakában fogalmazod meg azt a reményedet, hogy Magyarország sohasem fog felzárkózni a táncművészek olyan kiszolgáltatott helyzetéhez, amilyen az a disszidálások idején Nyugat-Európában volt, a kelet-európai viszonyokhoz képest, illetve amilyen „egyébként ma is”. Ha örvendetes jelentkezésed előtt is olvastad ezt a topicot, láthattad, hogy az Operából, vagy annak környékéről érkező panaszok, aggodalmak pontosan erről az immár képzavart keltő „felzárkózási” folyamatnak a traumájáról szólnak. Szinte naponta arról íródnak ide hírek, hogy az emiatt hónapok, sőt már néhány év óta különben is stresszben élő művészeket módszeresen (egyes hangok szerint cinikusan) megfosztják a munka, illetve a nyugdíjra, szakmai járadékra való jogosultságuk lehetőségétől: az alkotás és a jövő biztonságától. Jómagam csak néző vagyok, mellesleg a szó klasszikus értelmében véve nemzeti, a közönséggel is családiasságot alkotó társulat híve, és csak azért vitázom olykor „vérig menően” az érintett (vagy érintettebb) fórumozókkal, hogy igazolhatatlan hírek ne szerepeljenek itt tényként, és személyes ellenszenvek ne szítsák tovább a rossz viszonyt a társulat és e nyilvános fórumot feltehetően olvasgató vezetőség között.
4338 lujza 2015-05-09 00:47:23 [Válasz erre: 4337 Boglárka Simon Hatala 2015-05-08 23:37:24]
Üdvözlet, kedves Boglárka, jó olvasni Téged!
Üdvözlet, kedves Boglárka, jó olvasni Téged!
4337 Boglárka Simon Hatala 2015-05-08 23:37:24 [Válasz erre: 4325 IVA 2015-05-08 01:25:55]
Kedves IVA, köszönöm kedves soraidat. Nehézkesnek érzem a blogmotort, lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit frissíteni, pl. jó lenne, ha lehetne képeket beszúrni a hozzászólásokba (vagy lehet, csak én nem találtam meg ezt a lehetőséget?) stb. Hátha esetleg admin olvas. Elgondolkodtató, amit írsz, mert számomra Seregi mester életműve, művészeti választásai, szereposztásai képviselik talán a leginkább azt a személetet, mely a balettelőadást a karakterformálás és a színház felől közelíti meg, és a mozgás nem célja, hanem "csak" eszköze, nyelve. Nagyon érdekes, hogy mennyi, különböző alkatú, életkorú, személyiségű művésznek talált dramaturgiailag tökéletes helyet. (Apropó, az Ámorok közül kimaradt Delbó Balázs.) Hirtelen nem is ugrik be olyan élő balett koreográfust, aki erre ma ilyen szinten képes lenne, csak a kortárs formanyelvet használó Mats Ek jut eszembe. Mindenesetre véleményem szerint nagyon érdekes közeljövőnek nézünk elébe, mert a narratív táncdráma tényleg megújulásban van a világban, ugyanakkor idősebb, kiforrott művészek is egyre több lehetőséget kapnak (pl. itt ez a friss hír, amit pletyka szinten már hallottam [url]http://www.telegraph.co.uk/news/celebritynews/11584417/Royal-Ballets-leading-lady-returns-at-52.html[/url]). A kortárs koreográfusok már nagy lelkesedéssel alkotnak különleges, balettszínpadon szokatlan megjelenésű táncosokra, és ez lassan a neoklasszikus és klasszikus darabokba is beszivárog. Főleg a táncszakma amerikai része nagyon nyitott erre (de "terjed"), valószínűleg 15 éve még nem lett volna ABT szólista Misty Copeland, ma pedig már az egész balettvilág ünnepli őt. Szóval én optimista vagyok :-) Ha szabad még egy részletre reagálnom. Kicsit árnyalnám a képet Nurejevvel és Barisnyikovval kapcsolatban, úgy érzem, néha a közvélekedés kicsit leegyszerűsíti a történetet. (Nem konkrétan rád gondolok, IVA.) Ilyesformán: a szovjet-orosz technikán „kinevelt” disszidensek abból építettek karriert, anyagi jólétet „nyugaton”, amit otthon tanultak. Én ezt másként gondolom. Ez a két nagyszerű, szellemileg nyitott alkotó elképesztően sokat tett azért, hogy a balettművészetről alkotott képünk teljesen megváltozzon. Igazi pionírok voltak, nem "exportőrök". A tudást, amit magukkal hoztak, nagyon intelligensen alakították és formálták át. Táncosként és vezetőként rengeteg energiával támogatták a balettoktatás és a koreográfiai nyelv megújítását, és azokat a törekvéseket, melyek egyik vagy másik kortárs formanyelvet a balettbe integrálták, továbbá a kortárs és modern alkotók elismeréséért is nagyon sokat tettek mindketten, a klasszikus balettel egyenlő rangot adva ezeknek az alkotásoknak. Én őszintén azt gondolom a jelenlegi tudásom alapján, hogy annak idején sem Nurejev, sem Barisnyikov döntésében nem igazán játszottak közre pénzügyi szempontok. Művészi és emberi szabadságra vágytak, és ezt meg is kapták. Disszidálásuk után karrierjük támogatása természetesen politikai érdek is volt a hidegháború alatt, az anyagi megbecsültséget, amelyet ők elértek, a mai napig megközelíteni sem sikerült senkinek a szakmában. Tehetségük vitán felüli, de ez nem kiváló technikájukban érhető tetten szerintem, hanem valami egészen másban: ez az a bizonyos „isteni szikra”, és ezt szép ívű pályává formálta a szorgalom, a tökéletesen biztos ízlés és a rendkívül nyitott gondolkodás. Mindketten nagyon sokat tanultak „nyugaton”, balett technika szempontjából is változtak (én úgy látom legalábbis), és életművükben egyesítették, összegezték azt, ami fontos és jó volt a két „blokkban”, a modernben és a klasszikusban, keleten és nyugaton, a narratív és az absztrakt darabokban. Lebontottak a balett körül olyan falakat, melyek a poszt-szovjet zónában sok helyen a mai napig állnak. Most, ahogy ezt leírtam, az jutott eszembe, hogy hiszen a legnagyobb tánc-alkotók, mesterek közül nagyon sokan épp fúziós gondolkodásukkal hoztak létre valami addig nem látott csodát. Vaganova, Balanchine, Forsythe…igazából zseniálisan egyesítettek addig világosan elkülönülő területeket, technikákat, stílusokat. Les Ballets Russes…. ehhez nem is fűznék semmit….Seregi is zseniálisan szőtte össze a magyar néptánc és karaktertáncok elemeit a balettel, Berczik Sára egyedülálló pedagógiai munkásságára is igaz ez…még sorolhatnám a példákat. Kicsit elkalandoztam, elnézést. Nem tudom, annak idején mennyire motiválta a balettművész-disszidálókat a vélt- vagy valós anyagi jólét, de azt hiszem, a legtöbben meglepődve tapasztalhatták, hogy mennyire kiszolgáltatott volt akkoriban egy táncművész Nyugat-Európában a Kelet-európai viszonyokhoz képes. Egyébként ma is az. Remélem, ehhez soha nem fog Magyarország „felzárkózni”. Nyugaton ma leginkább az táncol, aki nagyon-nagyon szereti ezt a szép hivatást, mert néhány kivételes társulattól eltekintve a kartáncosi és kis-szólista pozíció ijesztően alulfizetett és szociálisan nagyon bizonytalan állás, előre bele van kalkulálva egy karrier-tranzíció, az, hogy szakmát kell váltani. Ráadásul maga a képzés is komoly pénzbe kerül. Magyarországon óriási vívmány a szakmai nyugdíj, és a stabil társulati rendszer, mert ez lehetőséget adott egy sokkal organikusabb és nyugodtabb művészeti munkára. Azt hiszem, hogy a Szovjetunió számára a balett a politikai propaganda eszköz is volt, a balettművészi pálya pedig a társadalom által nagyon megbecsült karrier, lehetett utazni vele, könnyebben kaphattak a művészek lakást stb., az oktatás ingyenes volt a tehetségeseknek. Csodálatos kitörési lehetőség volt, rengetegen jelentkeztek a képzésre, hihetetlen „merítésből” dolgozhattak az iskolák. Sok pozitív eredménye volt ennek tagadhatatlanul. Hegedős Györgyi Szarvas Janináról írt könyvében nagyon érzékletesen mutatja be a "nyugati" kiszolgáltatottságot, ahogyan a sérülésével magára marad a művésznő és derékba törik a pályája. Nagyon megrázó volt olvasni. A disszidálással néhány sztár természetesen kiemelkedett, sokakat örömmel fogadtak nyugaton de még többen örökre „eltűntek a süllyesztőben”, csak róluk nem beszélünk...
Kedves IVA, köszönöm kedves soraidat. Nehézkesnek érzem a blogmotort, lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit frissíteni, pl. jó lenne, ha lehetne képeket beszúrni a hozzászólásokba (vagy lehet, csak én nem találtam meg ezt a lehetőséget?) stb. Hátha esetleg admin olvas. Elgondolkodtató, amit írsz, mert számomra Seregi mester életműve, művészeti választásai, szereposztásai képviselik talán a leginkább azt a személetet, mely a balettelőadást a karakterformálás és a színház felől közelíti meg, és a mozgás nem célja, hanem "csak" eszköze, nyelve. Nagyon érdekes, hogy mennyi, különböző alkatú, életkorú, személyiségű művésznek talált dramaturgiailag tökéletes helyet. (Apropó, az Ámorok közül kimaradt Delbó Balázs.) Hirtelen nem is ugrik be olyan élő balett koreográfust, aki erre ma ilyen szinten képes lenne, csak a kortárs formanyelvet használó Mats Ek jut eszembe. Mindenesetre véleményem szerint nagyon érdekes közeljövőnek nézünk elébe, mert a narratív táncdráma tényleg megújulásban van a világban, ugyanakkor idősebb, kiforrott művészek is egyre több lehetőséget kapnak (pl. itt ez a friss hír, amit pletyka szinten már hallottam [url]http://www.telegraph.co.uk/news/celebritynews/11584417/Royal-Ballets-leading-lady-returns-at-52.html[/url]). A kortárs koreográfusok már nagy lelkesedéssel alkotnak különleges, balettszínpadon szokatlan megjelenésű táncosokra, és ez lassan a neoklasszikus és klasszikus darabokba is beszivárog. Főleg a táncszakma amerikai része nagyon nyitott erre (de "terjed"), valószínűleg 15 éve még nem lett volna ABT szólista Misty Copeland, ma pedig már az egész balettvilág ünnepli őt. Szóval én optimista vagyok :-) Ha szabad még egy részletre reagálnom. Kicsit árnyalnám a képet Nurejevvel és Barisnyikovval kapcsolatban, úgy érzem, néha a közvélekedés kicsit leegyszerűsíti a történetet. (Nem konkrétan rád gondolok, IVA.) Ilyesformán: a szovjet-orosz technikán „kinevelt” disszidensek abból építettek karriert, anyagi jólétet „nyugaton”, amit otthon tanultak. Én ezt másként gondolom. Ez a két nagyszerű, szellemileg nyitott alkotó elképesztően sokat tett azért, hogy a balettművészetről alkotott képünk teljesen megváltozzon. Igazi pionírok voltak, nem "exportőrök". A tudást, amit magukkal hoztak, nagyon intelligensen alakították és formálták át. Táncosként és vezetőként rengeteg energiával támogatták a balettoktatás és a koreográfiai nyelv megújítását, és azokat a törekvéseket, melyek egyik vagy másik kortárs formanyelvet a balettbe integrálták, továbbá a kortárs és modern alkotók elismeréséért is nagyon sokat tettek mindketten, a klasszikus balettel egyenlő rangot adva ezeknek az alkotásoknak. Én őszintén azt gondolom a jelenlegi tudásom alapján, hogy annak idején sem Nurejev, sem Barisnyikov döntésében nem igazán játszottak közre pénzügyi szempontok. Művészi és emberi szabadságra vágytak, és ezt meg is kapták. Disszidálásuk után karrierjük támogatása természetesen politikai érdek is volt a hidegháború alatt, az anyagi megbecsültséget, amelyet ők elértek, a mai napig megközelíteni sem sikerült senkinek a szakmában. Tehetségük vitán felüli, de ez nem kiváló technikájukban érhető tetten szerintem, hanem valami egészen másban: ez az a bizonyos „isteni szikra”, és ezt szép ívű pályává formálta a szorgalom, a tökéletesen biztos ízlés és a rendkívül nyitott gondolkodás. Mindketten nagyon sokat tanultak „nyugaton”, balett technika szempontjából is változtak (én úgy látom legalábbis), és életművükben egyesítették, összegezték azt, ami fontos és jó volt a két „blokkban”, a modernben és a klasszikusban, keleten és nyugaton, a narratív és az absztrakt darabokban. Lebontottak a balett körül olyan falakat, melyek a poszt-szovjet zónában sok helyen a mai napig állnak. Most, ahogy ezt leírtam, az jutott eszembe, hogy hiszen a legnagyobb tánc-alkotók, mesterek közül nagyon sokan épp fúziós gondolkodásukkal hoztak létre valami addig nem látott csodát. Vaganova, Balanchine, Forsythe…igazából zseniálisan egyesítettek addig világosan elkülönülő területeket, technikákat, stílusokat. Les Ballets Russes…. ehhez nem is fűznék semmit….Seregi is zseniálisan szőtte össze a magyar néptánc és karaktertáncok elemeit a balettel, Berczik Sára egyedülálló pedagógiai munkásságára is igaz ez…még sorolhatnám a példákat. Kicsit elkalandoztam, elnézést. Nem tudom, annak idején mennyire motiválta a balettművész-disszidálókat a vélt- vagy valós anyagi jólét, de azt hiszem, a legtöbben meglepődve tapasztalhatták, hogy mennyire kiszolgáltatott volt akkoriban egy táncművész Nyugat-Európában a Kelet-európai viszonyokhoz képes. Egyébként ma is az. Remélem, ehhez soha nem fog Magyarország „felzárkózni”. Nyugaton ma leginkább az táncol, aki nagyon-nagyon szereti ezt a szép hivatást, mert néhány kivételes társulattól eltekintve a kartáncosi és kis-szólista pozíció ijesztően alulfizetett és szociálisan nagyon bizonytalan állás, előre bele van kalkulálva egy karrier-tranzíció, az, hogy szakmát kell váltani. Ráadásul maga a képzés is komoly pénzbe kerül. Magyarországon óriási vívmány a szakmai nyugdíj, és a stabil társulati rendszer, mert ez lehetőséget adott egy sokkal organikusabb és nyugodtabb művészeti munkára. Azt hiszem, hogy a Szovjetunió számára a balett a politikai propaganda eszköz is volt, a balettművészi pálya pedig a társadalom által nagyon megbecsült karrier, lehetett utazni vele, könnyebben kaphattak a művészek lakást stb., az oktatás ingyenes volt a tehetségeseknek. Csodálatos kitörési lehetőség volt, rengetegen jelentkeztek a képzésre, hihetetlen „merítésből” dolgozhattak az iskolák. Sok pozitív eredménye volt ennek tagadhatatlanul. Hegedős Györgyi Szarvas Janináról írt könyvében nagyon érzékletesen mutatja be a "nyugati" kiszolgáltatottságot, ahogyan a sérülésével magára marad a művésznő és derékba törik a pályája. Nagyon megrázó volt olvasni. A disszidálással néhány sztár természetesen kiemelkedett, sokakat örömmel fogadtak nyugaton de még többen örökre „eltűntek a süllyesztőben”, csak róluk nem beszélünk...
4336 Boglárka Simon Hatala 2015-05-08 22:36:32
Kedves fórumtársak, köszönöm a bizalmat. Szeretném jelezni, hogy a balett nem minden vonatkozásában tartom magam hozzáértőnek, de a saját szakterületemmel kapcsolatban mindenkinek nagyon szívesen állok rendelkezésére. A férjem nevében nem szeretnék nyilatkozni, de azt elmondhatom, hogy neki, mint erdélyi magyarnak, az anyaország közönsége természetesen mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívében. Ha gondoljátok, esetleg megkérem, hogy regisztráljon erre a fórumra, vagy ha elég kérdésetek van, akkor egy kis videóban is válaszolna szerintem.
Kedves fórumtársak, köszönöm a bizalmat. Szeretném jelezni, hogy a balett nem minden vonatkozásában tartom magam hozzáértőnek, de a saját szakterületemmel kapcsolatban mindenkinek nagyon szívesen állok rendelkezésére. A férjem nevében nem szeretnék nyilatkozni, de azt elmondhatom, hogy neki, mint erdélyi magyarnak, az anyaország közönsége természetesen mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívében. Ha gondoljátok, esetleg megkérem, hogy regisztráljon erre a fórumra, vagy ha elég kérdésetek van, akkor egy kis videóban is válaszolna szerintem.
4335 Myway 2015-05-08 20:46:24 [Válasz erre: 4331 Aurora 2015-05-08 15:16:32]
Szégyenletes szereposztás! Ezt hogy merte ST???
Szégyenletes szereposztás! Ezt hogy merte ST???
4334 Myway 2015-05-08 20:40:23 [Válasz erre: 4333 mandarina 2015-05-08 15:51:05]
A kérdésre egy rövid válasz: ha van esze - soha!
A kérdésre egy rövid válasz: ha van esze - soha!
4333 mandarina 2015-05-08 15:51:05 [Válasz erre: 4317 Boglárka Simon Hatala 2015-05-07 15:20:28]
Nagyon köszönöm ezeket a CSAKUGYAN szakmai észrevételeket, és részemről bármely témakörben olvasnék ilyen minőségi hozzászólásokat a topickvan. Most sajnos éppen munkailag el vagyok havazva, de amint időm lesz, kérdeznék és, mert látom, hogy tényleg hozzáértő válaszolna. Addig is egy rövid kérdés: mikor láthatjuk Simon Istvánt itthon színpadon?
Nagyon köszönöm ezeket a CSAKUGYAN szakmai észrevételeket, és részemről bármely témakörben olvasnék ilyen minőségi hozzászólásokat a topickvan. Most sajnos éppen munkailag el vagyok havazva, de amint időm lesz, kérdeznék és, mert látom, hogy tényleg hozzáértő válaszolna. Addig is egy rövid kérdés: mikor láthatjuk Simon Istvánt itthon színpadon?
4332 mandarina 2015-05-08 15:48:08 [Válasz erre: 4331 Aurora 2015-05-08 15:16:32]
Ezek szerint Sarkissova művésznő ennyivel jobban teljesít, és ennyivel nagyobb rá az igény?
Ezek szerint Sarkissova művésznő ennyivel jobban teljesít, és ennyivel nagyobb rá az igény?
4331 Aurora 2015-05-08 15:16:32
Már olvasható a [url]http://www.opera.hu/musor/megtekint/sylvia/;Sylvia szereposztása[/url]. Kerényi Dávid sajnos még nem örvendeztetheti a nézőket. Nakamura Shoko 23-án, az idei Seregi-díj átadása után szerepel; a napi bontást végigböngészve úgy látom, hogy csak aznap, ellenben Sarkissova művésznő három este bújhat Diana bőrébe.
Már olvasható a [url]http://www.opera.hu/musor/megtekint/sylvia/;Sylvia szereposztása[/url]. Kerényi Dávid sajnos még nem örvendeztetheti a nézőket. Nakamura Shoko 23-án, az idei Seregi-díj átadása után szerepel; a napi bontást végigböngészve úgy látom, hogy csak aznap, ellenben Sarkissova művésznő három este bújhat Diana bőrébe.
4329 www 2015-05-08 03:32:26 [Válasz erre: 4328 IVA 2015-05-08 02:47:21]
Bizonyára elírás de... Kerényi Miklós Dávid!!
Bizonyára elírás de... Kerényi Miklós Dávid!!
4328 IVA 2015-05-08 02:47:21 [Válasz erre: 4324 flavia 2015-05-08 00:09:52]
[u]Ámorok:[/u] Perlusz Sándor, Forgách József, Kováts Tibor, Eichner Tibor, Kerényi Miklós Máté, Szegő András [u]Nevek a Faust Seregi László koreografálta Walpugis-éjének szólistái közül:[/u] Lakatos Gabriella, Pártay Lilla, Sebestény Katalin, Ugray Klotild, Kékesi Mária, Boross Erzsébet, Dévényi Edit, Kaszás Ildikó, Havas Ferenc, (id.) Nagy Zoltán, Forgách József, Fülöp Zoltán
[u]Ámorok:[/u] Perlusz Sándor, Forgách József, Kováts Tibor, Eichner Tibor, Kerényi Miklós Máté, Szegő András [u]Nevek a Faust Seregi László koreografálta Walpugis-éjének szólistái közül:[/u] Lakatos Gabriella, Pártay Lilla, Sebestény Katalin, Ugray Klotild, Kékesi Mária, Boross Erzsébet, Dévényi Edit, Kaszás Ildikó, Havas Ferenc, (id.) Nagy Zoltán, Forgách József, Fülöp Zoltán
4327 IVA 2015-05-08 02:44:39 [Válasz erre: 4323 flavia 2015-05-07 23:58:31]
Bár még nem tudom, milyen stílusú lesz az új Faust-rendezés, mindig azt reméltem, hogy valamelyik operavezetésnek, rendezőnek eszébe jut beleilleszteni Seregi László Walpurgis-éjét, amelyben megelőlegezte a Spartacussal vitathatatlanná vált tehetségét.
Bár még nem tudom, milyen stílusú lesz az új Faust-rendezés, mindig azt reméltem, hogy valamelyik operavezetésnek, rendezőnek eszébe jut beleilleszteni Seregi László Walpurgis-éjét, amelyben megelőlegezte a Spartacussal vitathatatlanná vált tehetségét.
4326 IVA 2015-05-08 02:41:13 [Válasz erre: 4318 flavia 2015-05-07 22:39:13]
A francia nagyopera jellemző jegyeként valószínűleg azért alakult ki a nagyszabású balettbetét, mert a színházak operatársulata mellett adott volt egy jeles balett-társulat is. Mindig büszke voltam arra, hogy a pesti Operaháznak is hagyományosan rendelkezésére áll olyan együttes, amely egy nagyopera rangos előadását adekvát színvonalú balettélménnyel koronázza meg. Szomorúvá tenne, hogy a Hunyadi Lászlóban látott tévéoperettes tincitancikálás és kis létszámú Palotás, majd az Aidában balett helyett előadott művészkedések után a Faustban is nélkülöznünk kellene a darabhoz illő és méltó táncokat. Kerényi Miklós Dávid visszaszerződtetésének én is örülök. Nyilván azért csapták ki, hogy most legyen minek örülnünk... Akartam mondani, de látom, egy következő hozzászólásban már valószínűsítették is: alkata és a társulatban elfoglalt helye alapján én inkább Dianát látom Nakamura Shokóban. (Vajon ő is megkapja a gyönyörű, vörös parókákat?) Úgy látom, a következő évadban már nem adják a Sylviát, tehát a társulatban maradó táncosok is csak az idei, rövid sorozathoz tanulják be a szerepeket.
A francia nagyopera jellemző jegyeként valószínűleg azért alakult ki a nagyszabású balettbetét, mert a színházak operatársulata mellett adott volt egy jeles balett-társulat is. Mindig büszke voltam arra, hogy a pesti Operaháznak is hagyományosan rendelkezésére áll olyan együttes, amely egy nagyopera rangos előadását adekvát színvonalú balettélménnyel koronázza meg. Szomorúvá tenne, hogy a Hunyadi Lászlóban látott tévéoperettes tincitancikálás és kis létszámú Palotás, majd az Aidában balett helyett előadott művészkedések után a Faustban is nélkülöznünk kellene a darabhoz illő és méltó táncokat. Kerényi Miklós Dávid visszaszerződtetésének én is örülök. Nyilván azért csapták ki, hogy most legyen minek örülnünk... Akartam mondani, de látom, egy következő hozzászólásban már valószínűsítették is: alkata és a társulatban elfoglalt helye alapján én inkább Dianát látom Nakamura Shokóban. (Vajon ő is megkapja a gyönyörű, vörös parókákat?) Úgy látom, a következő évadban már nem adják a Sylviát, tehát a társulatban maradó táncosok is csak az idei, rövid sorozathoz tanulják be a szerepeket.
4325 IVA 2015-05-08 01:25:55 [Válasz erre: 4317 Boglárka Simon Hatala 2015-05-07 15:20:28]
Kedves Boglárka Simon Hatala, nagyon örültem információgazdag hozzászólásodnak, amelyet az igényesség és a stílus hitelesít. Egyfelől számos, számomra ismeretlen, vagy csak vázlatosan ismert jelenséget tártál fel, másfelől nyilvánvalókat, amelyek viszont nem voltak tudatosak, ilyen egzaktan megfogalmazottak bennem. Nagyon régi balettnézőként az Operaházban már az 1980-as évek közepétől (még javában Seregi László irányítása alatt) éreztem egy lassú, átmeneti korszakváltást, törekvést a minél fiatalabb, minél vékonyabb felépítésű táncosok preferálására, akár a színpadi személyiség fontosságával való megalkuvás árán is. Érdekes módon tehát még nem a '70-es években, amikor Béjart, majd Balanchine alkotásai megjelentek a magyar balettszínpadon, bár többnyire a fiatalabb generáció táncosainak bemutatásában, mégis azokkal, akik addig is és párhuzamosan a cselekményes balettekben is, erős személyiségüknek is köszönhetően váltak sztárrá. Viszont ugyancsak érdekes módon egy balettdráma, Seregi Rómeó és Júliájának bemutatásakor, a premier szereposztásában mindenesetre. Jómagam ettől a korszakváltástól datálom a nagyon erős egyéniségekre épülő balettszínházi korszak, ismétlem, lassú és fokozatos letűnését az új szemlélet javára – amennyire ennek realitása és esélye volt az adott társulattal és működési rendszerben. Lehet, hogy megfigyelésemet és megítélésemet (nem privát jellegű, de) személyes és ízlésbeli tényezők is befolyásolták. Örömmel tölt el a színházi élmény és a személyiség fontossága rehabilitálásának híre és reménye. Bár a határozott és szellemes tematikával szerkesztett balett-esteket én is kedvelem és üdítőnek tartom (a „szimfonikus” jellegűeket is), sőt, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin úgy hiányzik a repertoárról, mint a falat kenyér, úgy gondolom, hogy az egész estét betöltő, cselekményes balett azért a táncműfaj csúcsa, mert az operaihoz, illetve a (prózai) színházihoz hasonló erejű drámai élménnyel ajándékozza meg a nézőt. Egy vita hevében (mely vitában „avítt szovjet cuccnak” minősítették a szovjet iskolát, vagy éppen egy arra „jellemző” hiányossággal azonosították) egy mondatban akartam utalni arra, hogy a szovjet iskolákon felnőtt kiemelkedő tehetségek mindig kelendőek voltak a világpiacon. A „lekapcsolták” kifejezést még Nyurejev vonatkozásában is zsargonnak tartom (említhettem volna Natalia Makarovát is), nem is szeretem, és elnézést kérek érte. Természetesen mindegyik disszidált táncos szökésének más és más a története, és motivációik összetétele is személyenként változhatott. Nyilvánvaló, hogy nemcsak szakmai börtönükből akartak kiszabadulni, és a nyugati jövedelmi lehetőségek csábítása sem eshetett kívül minden szemponton. OFF: Sajnos (?) az elküldött hozzászólásokat nem lehet utólag szerkeszteni. Ha az előzetes gondosság ellenére is olyan hiba csúszott a szövegbe, amely zavarja szerzőjét, a saját hozzászólásra „válaszolva” (vagyis arra hivatkozva előzményként) egy következőben lehet helyesbíteni a tévesen írt szót, vagy hibás mondatot. (Első bekezdésedben a sok és a mind sorrendjének cseréjét máris tudomásul vettem.)
Kedves Boglárka Simon Hatala, nagyon örültem információgazdag hozzászólásodnak, amelyet az igényesség és a stílus hitelesít. Egyfelől számos, számomra ismeretlen, vagy csak vázlatosan ismert jelenséget tártál fel, másfelől nyilvánvalókat, amelyek viszont nem voltak tudatosak, ilyen egzaktan megfogalmazottak bennem. Nagyon régi balettnézőként az Operaházban már az 1980-as évek közepétől (még javában Seregi László irányítása alatt) éreztem egy lassú, átmeneti korszakváltást, törekvést a minél fiatalabb, minél vékonyabb felépítésű táncosok preferálására, akár a színpadi személyiség fontosságával való megalkuvás árán is. Érdekes módon tehát még nem a '70-es években, amikor Béjart, majd Balanchine alkotásai megjelentek a magyar balettszínpadon, bár többnyire a fiatalabb generáció táncosainak bemutatásában, mégis azokkal, akik addig is és párhuzamosan a cselekményes balettekben is, erős személyiségüknek is köszönhetően váltak sztárrá. Viszont ugyancsak érdekes módon egy balettdráma, Seregi Rómeó és Júliájának bemutatásakor, a premier szereposztásában mindenesetre. Jómagam ettől a korszakváltástól datálom a nagyon erős egyéniségekre épülő balettszínházi korszak, ismétlem, lassú és fokozatos letűnését az új szemlélet javára – amennyire ennek realitása és esélye volt az adott társulattal és működési rendszerben. Lehet, hogy megfigyelésemet és megítélésemet (nem privát jellegű, de) személyes és ízlésbeli tényezők is befolyásolták. Örömmel tölt el a színházi élmény és a személyiség fontossága rehabilitálásának híre és reménye. Bár a határozott és szellemes tematikával szerkesztett balett-esteket én is kedvelem és üdítőnek tartom (a „szimfonikus” jellegűeket is), sőt, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin úgy hiányzik a repertoárról, mint a falat kenyér, úgy gondolom, hogy az egész estét betöltő, cselekményes balett azért a táncműfaj csúcsa, mert az operaihoz, illetve a (prózai) színházihoz hasonló erejű drámai élménnyel ajándékozza meg a nézőt. Egy vita hevében (mely vitában „avítt szovjet cuccnak” minősítették a szovjet iskolát, vagy éppen egy arra „jellemző” hiányossággal azonosították) egy mondatban akartam utalni arra, hogy a szovjet iskolákon felnőtt kiemelkedő tehetségek mindig kelendőek voltak a világpiacon. A „lekapcsolták” kifejezést még Nyurejev vonatkozásában is zsargonnak tartom (említhettem volna Natalia Makarovát is), nem is szeretem, és elnézést kérek érte. Természetesen mindegyik disszidált táncos szökésének más és más a története, és motivációik összetétele is személyenként változhatott. Nyilvánvaló, hogy nemcsak szakmai börtönükből akartak kiszabadulni, és a nyugati jövedelmi lehetőségek csábítása sem eshetett kívül minden szemponton. OFF: Sajnos (?) az elküldött hozzászólásokat nem lehet utólag szerkeszteni. Ha az előzetes gondosság ellenére is olyan hiba csúszott a szövegbe, amely zavarja szerzőjét, a saját hozzászólásra „válaszolva” (vagyis arra hivatkozva előzményként) egy következőben lehet helyesbíteni a tévesen írt szót, vagy hibás mondatot. (Első bekezdésedben a sok és a mind sorrendjének cseréjét máris tudomásul vettem.)
4324 flavia 2015-05-08 00:09:52 [Válasz erre: 4322 balettbalett 2015-05-07 23:56:51]
Kerényit visszavették, de előadást nem kap.Remek! Kaszás már régóta mindent hagy,sajnos.Solymosi őt is zsarolja,csak akkor próbálhatja a darabokat,ha nem szól bele a szereposztásokba.Szegény Seregi! És a darabjai! Igen,kezdd felidézni a régi nagyokat légyszíves!
Kerényit visszavették, de előadást nem kap.Remek! Kaszás már régóta mindent hagy,sajnos.Solymosi őt is zsarolja,csak akkor próbálhatja a darabokat,ha nem szól bele a szereposztásokba.Szegény Seregi! És a darabjai! Igen,kezdd felidézni a régi nagyokat légyszíves!
4323 flavia 2015-05-07 23:58:31 [Válasz erre: 4309 balettbalett 2015-05-06 20:16:16]
Valóban példátlan,amit Solymosi megenged magának. Egy picit sem fél? Irigy és bosszúálló a végtelenségig. Ő maga persze meg van győződve arról, hogy csupa jó dolgot tesz, most épp egy fantasztikus együttest (le)épít. Ókovács aláírta a kirúgásokat, biztos nem izgatja a sok per. Egy kis emberséggel meg lehetett volna oldani, hogy nyugdíj előtt nem teszik utcára a művészeket. Bármelyikük képzettebb táncos, mint akiket plusz pénzért szerződtetnek az operabetétekre. Magasabb színvonalon táncolnának, de úgy látszik, ilyenkor nem számít a minőség. A diplomás táncos álljon fodrásznak, a műkörmös pedig táncoljon az Operaházban. Tényleg minden a legnagyobb rendben!
Valóban példátlan,amit Solymosi megenged magának. Egy picit sem fél? Irigy és bosszúálló a végtelenségig. Ő maga persze meg van győződve arról, hogy csupa jó dolgot tesz, most épp egy fantasztikus együttest (le)épít. Ókovács aláírta a kirúgásokat, biztos nem izgatja a sok per. Egy kis emberséggel meg lehetett volna oldani, hogy nyugdíj előtt nem teszik utcára a művészeket. Bármelyikük képzettebb táncos, mint akiket plusz pénzért szerződtetnek az operabetétekre. Magasabb színvonalon táncolnának, de úgy látszik, ilyenkor nem számít a minőség. A diplomás táncos álljon fodrásznak, a műkörmös pedig táncoljon az Operaházban. Tényleg minden a legnagyobb rendben!
4322 balettbalett 2015-05-07 23:56:51 [Válasz erre: 4321 flavia 2015-05-07 23:40:41]
Igen két külföldi táncos fogja táncolni, akik közül az egyik nem is fogja érteni, mit csinál - Seregi forog...Kaszás hagyja (?)- a másik pedig ízléstelen lesz, mint mindenben... :( Ettől tragikus, ami az Operában folyik... Kezdjem felidézni a régi nagyokat???
Igen két külföldi táncos fogja táncolni, akik közül az egyik nem is fogja érteni, mit csinál - Seregi forog...Kaszás hagyja (?)- a másik pedig ízléstelen lesz, mint mindenben... :( Ettől tragikus, ami az Operában folyik... Kezdjem felidézni a régi nagyokat???
4321 flavia 2015-05-07 23:40:41 [Válasz erre: 4320 balettbalett 2015-05-07 23:14:56]
Nem próbálja? Miért nem lehet Ámor? A legjobb. Biztos Solymosi beígérte valamelyik külföldi kis kedvencének.Shoko Diana? Bocs,ez meg sem fordult a fejemben.Mivel lett szegény megfenyegetve? Kirúgják,ha nem táncolja el azt az egy előadást? Tán beperelik?
Nem próbálja? Miért nem lehet Ámor? A legjobb. Biztos Solymosi beígérte valamelyik külföldi kis kedvencének.Shoko Diana? Bocs,ez meg sem fordult a fejemben.Mivel lett szegény megfenyegetve? Kirúgják,ha nem táncolja el azt az egy előadást? Tán beperelik?
4320 balettbalett 2015-05-07 23:14:56
Kerényi nem lesz Ámor, Shoko Diana lesz...Megfenyegették.
Kerényi nem lesz Ámor, Shoko Diana lesz...Megfenyegették.
4319 www 2015-05-07 22:55:19 [Válasz erre: 4318 flavia 2015-05-07 22:39:13]
Valóban látható lesz? Ez biztos?
Valóban látható lesz? Ez biztos?
4318 flavia 2015-05-07 22:39:13 [Válasz erre: 4316 IVA 2015-05-07 00:56:20]
Valószínű nem lesz a darabban az eddig megszokott színvonalas balett betét.Elképzelhető,hogy Solymosi a Faust-ra is külsős táncosokat szerződtet,miközben az együttesből rúgja ki a magyar táncosokat. Egyetlen jó hír,hogy Kerényi megfelelt a próbatáncon és visszaszerződtették.Rájöttek,hogy az egyik legjobb táncost csak azért kirúgni,mert így akarnak megfélemlíteni,igen beteges döntés.Szerencsére látható lesz a Sylvia Ámor szerepében.Shoko Nakamura is betanulja a címszerepet,a szerencsések elcsíphetik azt az egy előadást,amire Solymosi kitűzi.Igen,egy előadásért tanulja be a szerepet,ez a bosszú,mert el mer szerződni Solymositól.
Valószínű nem lesz a darabban az eddig megszokott színvonalas balett betét.Elképzelhető,hogy Solymosi a Faust-ra is külsős táncosokat szerződtet,miközben az együttesből rúgja ki a magyar táncosokat. Egyetlen jó hír,hogy Kerényi megfelelt a próbatáncon és visszaszerződtették.Rájöttek,hogy az egyik legjobb táncost csak azért kirúgni,mert így akarnak megfélemlíteni,igen beteges döntés.Szerencsére látható lesz a Sylvia Ámor szerepében.Shoko Nakamura is betanulja a címszerepet,a szerencsések elcsíphetik azt az egy előadást,amire Solymosi kitűzi.Igen,egy előadásért tanulja be a szerepet,ez a bosszú,mert el mer szerződni Solymositól.
4317 Boglárka Simon Hatala 2015-05-07 15:20:28
Régóta figyelem a fórumot, de most felmerült egy nagyon érdekes téma, ami szorosan kapcsolódik a szakterületemhez, és arra gondoltam, hogy most regisztrálok ide, félreértések elkerülése végett saját névvel. A férjem balettművész, én pedig táncosok mozgásszervi betegségeinek kezelésével, prevencióval és speciális tánctechnikai tréninggel foglalkozom. Korábbi hozzászólásban felmerült néhány kérdés a balettoktatásról és a stílusokról, és ezzel kapcsolatban éreztem úgy, hogy írnék néhány sort. A balett üzenete, filozófiája a műfaj születése óta gyakorlatilag változatlan. Tánctechnikai szempontból bizonyos elemei változtak az évszázadok során, és változtak esztétikai szempontok is. A klasszikus balett stílusokra bomlott, más-más preferenciákkal és ennek megfelelően némiképp eltérő tréninggel. A dán, a francia, az olasz, a kubai az amerikai stílus éppolyan értékes, mint az orosz, és sok mind csodálatos táncost adott a világnak. A változatosság gyönyörködtet. A balett-technika, mint említettem nagyot változott az utóbbi időben, részben ezek a változások tették egyébként szükségessé a hozzám hasonló, táncművészekkel foglalkozó gyógyító szakemberek és trénerek specializálódását. Magasabb ugrások, egyre több és bonyolultabb fordulat, magasabb arabesque-ek, stb., ráadásul mindez egyre fiatalabb életkorban. A közelmúltban balett-szempontból újszerű testalkat-típusok jelentek meg, pl. sokkal extrémebb ízületi mozgáspályákkal, vékonyabb csontozattal, definiáltabb izomzattal. Elegendő megnézni egy videót a 60as évekből és egy aktuális sztár felvételét: azonnal látszik a különbség. Óriási verseny indult meg, főleg, mióta az interneten minden hozzáférhető és millió videót lehet találni. A társulatok repertoárja ma jellemzően vegyes, olyan kortárs alkotók is helyet kapnak, akik nem, vagy nem teljesen a balett formanyelvén szólalnak meg, ehhez is alkalmazkodni kell. Jelentősen változott az oktatás is. Még a tradícióira méltán büszke Vaganova Akadémián is másként tanítanak, mint 20-30-50 éve. Van, amit megőriztek, van, amit módosítottak. Ez minden nagy iskolára érvényes, Párizsban, New Yorkban, Londonban is alkalmazkodtak a változásokhoz. Mindenhol aktuális kérdés, hogy mi fér bele, mi stílusidegen, hogyan és mit kellene tanítani. A személyes véleményem szerint a „technikai fejlődés” sajnálatos módon háttérbe szorította az előadói egyéniséget, a színészi kvalitásokat, a szerepformálást, a színpadi jelenlétet. (És ráadásul egyre megterhelőbb az emberi szervezet számára.) Azt gondolom, a néző ezzel veszít, én legalábbis a magam részéről nem fordulatokat számolni járok az előadásokra, meg lábemelések magasságát vizslatni, hanem szeretnék lelki, érzelmi élményeket megtapasztalni. Nyilván vannak, akik nagyszerű előadók akrobatikus technikával és magas mozgásminőséggel, de egyre kevesebben, mert sajnos most nem igazán szelekciós szempont a szerepformálás, ha valakinek tökéletes a technikája a mai szempontok szerint, de nem egy átütő személyiség, az a legtöbb társulatban nem probléma. És a kortárs koreográfusok sem helyeztek az elmúlt időben túl nagy hangsúlyt a karakterek és dramaturgiai interakciók kidolgozására (természetesen kivételek akadnak). Az utóbbi időben indult el egy olyan szemlélet, mozgalom ismét, hogy lépjünk vissza inkább a színházi élmény felé. Pl. Sylvie Guillem, Cynthia Harvey, Stefanie Arnd nagy erőfeszítéseket tesz ezért. Remélem, ez a jövő. Vannak erre utaló jelek. Csökkent a nyomás a testsúly és az életkor tekintetében, én azt érzékelem, hogy nemzetközileg kicsit jobb a helyzet, mint 10 éve. A narratív darabok pedig ismét egyre népszerűbbek, megújulásban van a műfaj, köszönhetően az olyan alkotóknak, mint Christopher Wheeldon és David Dawson (a teljesség igénye nélkül). Nem akarok külön hozzászólásban reagálni IVA fórumtársunk egyik megjegyzésére, ezért ide illesztem be: azt gondolom, hogy Barisnyikovot és Nurejevet nem „lekapcsolták”, hanem saját döntésükből disszidáltak, mert az akkori szovjet rendszerben nem tudtak művészileg kiteljesedni, börtönnek érezték, a balett akkori felfogását pedig merevnek. Mást és másként is akartak táncolni. Barisnyikov a „Fehér éjszakák” c., filmjében, mely nagyon sok önéletrajzi elemet tartalmaz, ezt nagyon pontosan el is mondja, mielőtt eltáncolja a Viszockij „Lovak” c. dalára alkotott modern szólót. Kis off: nem látom, hogy hol és hogyan lehet a saját hozzászólásokat utólag javítani, esetleg törölni?
Régóta figyelem a fórumot, de most felmerült egy nagyon érdekes téma, ami szorosan kapcsolódik a szakterületemhez, és arra gondoltam, hogy most regisztrálok ide, félreértések elkerülése végett saját névvel. A férjem balettművész, én pedig táncosok mozgásszervi betegségeinek kezelésével, prevencióval és speciális tánctechnikai tréninggel foglalkozom. Korábbi hozzászólásban felmerült néhány kérdés a balettoktatásról és a stílusokról, és ezzel kapcsolatban éreztem úgy, hogy írnék néhány sort. A balett üzenete, filozófiája a műfaj születése óta gyakorlatilag változatlan. Tánctechnikai szempontból bizonyos elemei változtak az évszázadok során, és változtak esztétikai szempontok is. A klasszikus balett stílusokra bomlott, más-más preferenciákkal és ennek megfelelően némiképp eltérő tréninggel. A dán, a francia, az olasz, a kubai az amerikai stílus éppolyan értékes, mint az orosz, és sok mind csodálatos táncost adott a világnak. A változatosság gyönyörködtet. A balett-technika, mint említettem nagyot változott az utóbbi időben, részben ezek a változások tették egyébként szükségessé a hozzám hasonló, táncművészekkel foglalkozó gyógyító szakemberek és trénerek specializálódását. Magasabb ugrások, egyre több és bonyolultabb fordulat, magasabb arabesque-ek, stb., ráadásul mindez egyre fiatalabb életkorban. A közelmúltban balett-szempontból újszerű testalkat-típusok jelentek meg, pl. sokkal extrémebb ízületi mozgáspályákkal, vékonyabb csontozattal, definiáltabb izomzattal. Elegendő megnézni egy videót a 60as évekből és egy aktuális sztár felvételét: azonnal látszik a különbség. Óriási verseny indult meg, főleg, mióta az interneten minden hozzáférhető és millió videót lehet találni. A társulatok repertoárja ma jellemzően vegyes, olyan kortárs alkotók is helyet kapnak, akik nem, vagy nem teljesen a balett formanyelvén szólalnak meg, ehhez is alkalmazkodni kell. Jelentősen változott az oktatás is. Még a tradícióira méltán büszke Vaganova Akadémián is másként tanítanak, mint 20-30-50 éve. Van, amit megőriztek, van, amit módosítottak. Ez minden nagy iskolára érvényes, Párizsban, New Yorkban, Londonban is alkalmazkodtak a változásokhoz. Mindenhol aktuális kérdés, hogy mi fér bele, mi stílusidegen, hogyan és mit kellene tanítani. A személyes véleményem szerint a „technikai fejlődés” sajnálatos módon háttérbe szorította az előadói egyéniséget, a színészi kvalitásokat, a szerepformálást, a színpadi jelenlétet. (És ráadásul egyre megterhelőbb az emberi szervezet számára.) Azt gondolom, a néző ezzel veszít, én legalábbis a magam részéről nem fordulatokat számolni járok az előadásokra, meg lábemelések magasságát vizslatni, hanem szeretnék lelki, érzelmi élményeket megtapasztalni. Nyilván vannak, akik nagyszerű előadók akrobatikus technikával és magas mozgásminőséggel, de egyre kevesebben, mert sajnos most nem igazán szelekciós szempont a szerepformálás, ha valakinek tökéletes a technikája a mai szempontok szerint, de nem egy átütő személyiség, az a legtöbb társulatban nem probléma. És a kortárs koreográfusok sem helyeztek az elmúlt időben túl nagy hangsúlyt a karakterek és dramaturgiai interakciók kidolgozására (természetesen kivételek akadnak). Az utóbbi időben indult el egy olyan szemlélet, mozgalom ismét, hogy lépjünk vissza inkább a színházi élmény felé. Pl. Sylvie Guillem, Cynthia Harvey, Stefanie Arnd nagy erőfeszítéseket tesz ezért. Remélem, ez a jövő. Vannak erre utaló jelek. Csökkent a nyomás a testsúly és az életkor tekintetében, én azt érzékelem, hogy nemzetközileg kicsit jobb a helyzet, mint 10 éve. A narratív darabok pedig ismét egyre népszerűbbek, megújulásban van a műfaj, köszönhetően az olyan alkotóknak, mint Christopher Wheeldon és David Dawson (a teljesség igénye nélkül). Nem akarok külön hozzászólásban reagálni IVA fórumtársunk egyik megjegyzésére, ezért ide illesztem be: azt gondolom, hogy Barisnyikovot és Nurejevet nem „lekapcsolták”, hanem saját döntésükből disszidáltak, mert az akkori szovjet rendszerben nem tudtak művészileg kiteljesedni, börtönnek érezték, a balett akkori felfogását pedig merevnek. Mást és másként is akartak táncolni. Barisnyikov a „Fehér éjszakák” c., filmjében, mely nagyon sok önéletrajzi elemet tartalmaz, ezt nagyon pontosan el is mondja, mielőtt eltáncolja a Viszockij „Lovak” c. dalára alkotott modern szólót. Kis off: nem látom, hogy hol és hogyan lehet a saját hozzászólásokat utólag javítani, esetleg törölni?
4316 IVA 2015-05-07 00:56:20
Egy héttel a Faust főpróbája előtt az Operaház honlapján mindössze a koreográfus, Venekei Marianna neve olvasható. Nem derül ki, benne lesz-e az előadásban a Walpurgis-éj, kik a szólisták. Két és fél héttel az Erkel színházi Sylvia-sorozat előtt még hiányzik a szereposztás a honlapról!
Egy héttel a Faust főpróbája előtt az Operaház honlapján mindössze a koreográfus, Venekei Marianna neve olvasható. Nem derül ki, benne lesz-e az előadásban a Walpurgis-éj, kik a szólisták. Két és fél héttel az Erkel színházi Sylvia-sorozat előtt még hiányzik a szereposztás a honlapról!
4315 mandarina 2015-05-06 22:27:40 [Válasz erre: 4314 balettbalett 2015-05-06 21:56:55]
Ezt jogilag hogy lehet?
Ezt jogilag hogy lehet?
4314 balettbalett 2015-05-06 21:56:55
És Hegyesi... két pici gyerekkel.Ráadásul szinte mindegyiküket használta folyamatosan, talán idén igyekezett őket már teljesen levenni mindenről.
És Hegyesi... két pici gyerekkel.Ráadásul szinte mindegyiküket használta folyamatosan, talán idén igyekezett őket már teljesen levenni mindenről.
4313 balettbalett 2015-05-06 21:56:51
És Hegyesi... két pici gyerekkel.Ráadásul szinte mindegyiküket használta folyamatosan, talán idén igyekezett őket már teljesen levenni mindenről.
És Hegyesi... két pici gyerekkel.Ráadásul szinte mindegyiküket használta folyamatosan, talán idén igyekezett őket már teljesen levenni mindenről.
4312 balettbalett 2015-05-06 21:46:54 [Válasz erre: 4311 mandarina 2015-05-06 21:20:35]
Merlo 45 körül, Németh, Lehotai 42, Macher 40, Szűcs mehetett volna nyugdíjba, ha nem szült volna+gyes... Séra csak harmincas, ő van a legtávolabb...
Merlo 45 körül, Németh, Lehotai 42, Macher 40, Szűcs mehetett volna nyugdíjba, ha nem szült volna+gyes... Séra csak harmincas, ő van a legtávolabb...
4311 mandarina 2015-05-06 21:20:35 [Válasz erre: 4309 balettbalett 2015-05-06 20:16:16]
Ami az első négy nevet illeti. cca. egy évjárat, nem? Alig hiányzott nekik a szakmai nyugdíjig... Ezt jogilag lehet,
Ami az első négy nevet illeti. cca. egy évjárat, nem? Alig hiányzott nekik a szakmai nyugdíjig... Ezt jogilag lehet,
4310 balettbalett 2015-05-06 20:17:47
Ja, és még néhányan betegállományba menekültek, vagy akaratuk ellenére mentek nyugdíjba...Négyen.
Ja, és még néhányan betegállományba menekültek, vagy akaratuk ellenére mentek nyugdíjba...Négyen.
4309 balettbalett 2015-05-06 20:16:16
Nem csak Soltit tették lapátra...Túri Sándor,Andrea Merlo, Macher Szilárd,Hegyesi Gergely, Lehotai László, Németh Gábor, Séra Mónika, Szűcs Ildikó... Humánumból, táncos szolidaritásból, vagy mégis inkább bosszúból??? "Nekik se legyen nyugdíjuk (járadékuk), ha nekem nincs" alapon? Mindenesetre példátlan, amit Solymosi megenged magának, és ahogy hagyják feljebb...És legfeljebb...
Nem csak Soltit tették lapátra...Túri Sándor,Andrea Merlo, Macher Szilárd,Hegyesi Gergely, Lehotai László, Németh Gábor, Séra Mónika, Szűcs Ildikó... Humánumból, táncos szolidaritásból, vagy mégis inkább bosszúból??? "Nekik se legyen nyugdíjuk (járadékuk), ha nekem nincs" alapon? Mindenesetre példátlan, amit Solymosi megenged magának, és ahogy hagyják feljebb...És legfeljebb...
4308 IVA 2015-05-05 03:14:04 [Válasz erre: 4306 trollkiller 2015-05-04 16:25:01]
„A fórumozás legalja, ha ugy tetszik a legszánalmasabb trollkodás, ha másik helyesírásába kötögetünk bele.” (sic!) – Nem akarom kétségbe vonni szaktekintélyedet a trollkodás ügyében, de egyáltalán nem kötöttem bele a helyesírásodba. Ez is valami áthallás? A „nápolyi kép”-et sem javítottam volna, ha nem háromszor nevezed annak. „Az elmúlt 15 év szólistáit” láttam. Bajári Leventét is, Solti Csabát is. Rothbart szerepében nem, ezt írtam. Ahhoz képest, hogy ez szerinted (is) egy balettról szóló topik, hozzászólásodban igencsak túlteng az én személyem. Formailag nincs ezzel baj, a sok offolás és személyeskedés a troll ismérvei közé tartozik. A durva személyeskedés (nyelvnácizás, hajlott korúzás, csendőrözés; „ez itt nem a te játszótered”) tartalmilag kényes: mindig az érvek, az állításokat igazoló akár szakmai, akár csupán észérvek helyett szólnak.
„A fórumozás legalja, ha ugy tetszik a legszánalmasabb trollkodás, ha másik helyesírásába kötögetünk bele.” (sic!) – Nem akarom kétségbe vonni szaktekintélyedet a trollkodás ügyében, de egyáltalán nem kötöttem bele a helyesírásodba. Ez is valami áthallás? A „nápolyi kép”-et sem javítottam volna, ha nem háromszor nevezed annak. „Az elmúlt 15 év szólistáit” láttam. Bajári Leventét is, Solti Csabát is. Rothbart szerepében nem, ezt írtam. Ahhoz képest, hogy ez szerinted (is) egy balettról szóló topik, hozzászólásodban igencsak túlteng az én személyem. Formailag nincs ezzel baj, a sok offolás és személyeskedés a troll ismérvei közé tartozik. A durva személyeskedés (nyelvnácizás, hajlott korúzás, csendőrözés; „ez itt nem a te játszótered”) tartalmilag kényes: mindig az érvek, az állításokat igazoló akár szakmai, akár csupán észérvek helyett szólnak.
