4457 Boglárka Simon Hatala 2015-05-21 18:49:19 [Válasz erre: 4450 IVA 2015-05-21 03:54:56]
Összehasonlításként: Gillian Murphynek május 22 és július 3 között (6hét alatt) 13 előadása van, Giselle, Csipkerózsika, Bajadér, Hattyú, Hamupipőke, Rómeó és Júlia. Sylvie Guillem mostani turnéja 8 hónap alatt 50 előadás. Nem érzem elég nyomós érvnek az esetleges túlhajtás veszélyét.
Összehasonlításként: Gillian Murphynek május 22 és július 3 között (6hét alatt) 13 előadása van, Giselle, Csipkerózsika, Bajadér, Hattyú, Hamupipőke, Rómeó és Júlia. Sylvie Guillem mostani turnéja 8 hónap alatt 50 előadás. Nem érzem elég nyomós érvnek az esetleges túlhajtás veszélyét.
4456 Boglárka Simon Hatala 2015-05-21 18:31:36 [Válasz erre: 4455 Aurora 2015-05-21 14:29:08]
Köszi a linket, meg fogom nézni.
Köszi a linket, meg fogom nézni.
4455 Aurora 2015-05-21 14:29:08 [Válasz erre: 4392 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 15:23:45]
Jó hír, hogy a www.mediaklikk.hu oldalon is elérhető Duna Tv sávján 2015. május 26-án, kedden este 23:38 - 02:30 között megtekinthető A hattyúk tava előadás. A Magyar Nemzeti Balett oldalán szereplő hír szerint a premier. Csak kisbetűsen kérdezem: ez lenne Shoko Nakamura művésznő búcsúja a magyar nézőktől? A napokban épp az Operaháznál voltam, amikor személyes dolgaival megrakott dobozzal, kisfiával az oldalán távozott. Noha nem sugárzott bánatot a tekintete, engem szomorúság fogott el…
Jó hír, hogy a www.mediaklikk.hu oldalon is elérhető Duna Tv sávján 2015. május 26-án, kedden este 23:38 - 02:30 között megtekinthető A hattyúk tava előadás. A Magyar Nemzeti Balett oldalán szereplő hír szerint a premier. Csak kisbetűsen kérdezem: ez lenne Shoko Nakamura művésznő búcsúja a magyar nézőktől? A napokban épp az Operaháznál voltam, amikor személyes dolgaival megrakott dobozzal, kisfiával az oldalán távozott. Noha nem sugárzott bánatot a tekintete, engem szomorúság fogott el…
4454 Aurora 2015-05-21 14:26:07 [Válasz erre: 4395 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 18:06:04]
Nem ismerem Aaron S. Watkin átdologozását, a Semperoper honlapját megnézve úgy látom, Erik Västhed jelmezei szépek, letisztultak az itthon játszott Toer van Schayk jelmezeivel összevetve. És milyen felemelő, hogy Rotbarttal és a fekete hattyúlányokkal való küzdelem után, ugyan a tér és idő más dimenziójában, de diadalmaskodik a szerelem! Jó érzés lehet egy ilyen feldolgozás részesének lenni.
Nem ismerem Aaron S. Watkin átdologozását, a Semperoper honlapját megnézve úgy látom, Erik Västhed jelmezei szépek, letisztultak az itthon játszott Toer van Schayk jelmezeivel összevetve. És milyen felemelő, hogy Rotbarttal és a fekete hattyúlányokkal való küzdelem után, ugyan a tér és idő más dimenziójában, de diadalmaskodik a szerelem! Jó érzés lehet egy ilyen feldolgozás részesének lenni.
4453 Aurora 2015-05-21 14:23:33 [Válasz erre: 4399 IVA 2015-05-13 03:26:13]
Előfordul, hogy befolyásolnak korábban látottak, hallottak. Teljesen megtévesztettek a még régebbi, de már idei A hattyúk tavát beharangozó fotók, és nem utolsó sorban korábbi balettélményeim. Jelmez tekintetében is, bár az kevésbé, szereposztásilag viszont kifejezetten. Kekalo Iurii-ra nem hercegként számítottam. Tetszik a „fizimiskája”, nagyon megnyerő Munkácsyt alakított, az Anyeginje is remek volt, most azonban nem tudott rám hatni. Technikai szemszögből nézve valószínűleg szűkre szabott lett volna számára Rothbart szerepe, én mégis akként vártam. Hiába voltak hatalmas ugrásai, szép forgásai, nem tetszett az alakítása. Azóta is keresem az okokat, vajon miért nem varázsolt el Nakamura Shoko sem. Hiányérzetet hagytak külön-külön is, és valószínűleg az sem elhanyagolható, hogy bár már voltak közös nagy alakításaik, én összehangoltabb párosként emlékszem vissza azokra az előadásokra, amikor Nakamura Shoko táncpartnere Leblanc Gergely volt. Visszakanyarodva a fotókhoz, ott is ilyen felállásban szerepelnek. Régóta nem játszom el a gondolattal; mi lett volna ha…? viszont úgy tűnik, a közeljövőben sem tapasztalhatjuk meg, hogy milyen hatással bírna Odette – Siegfried és Odile- Siegfried története Nakamura Shoko - Leblanc Gergely közös előadásában. Timofeev Dmitry táncát, alkatát, arcát szépnek találom, elnézést a kifejezésért, de nekem mégis halovány, szürke, kevés a színpadon. Az én szememben Bakó Máténál kezdődik a herceg és Leblanc Gergelynél folytatódik. Szomorúvá tett, hogy akkor 9-én belőle sem éreztem az áradó szerelmet Odette iránt, a vágyat Odile iránt… Róla nem mondható az, ami partnernőjéről, hogy arckifejezései igen szűk mezsgyén maradva változtak, mégsem sugározták hitelesen az érzéseket. Amennyire megríkatott Lenszkijként, most legalább annyira voltam csalódott. Nem elég a professzionális tánctudás, nem elég a jó megjelenés, de még a kiváló előadói készség sem. A titok nyitja még valami. Egy régi, de ez évezredbeli:-) kritikában olvastam, sajnos nem emlékszem, s most nem is találom, kinek a szavai: „eszményi hattyú ideális partnerrel”, így illették Popova Aleszját és ifj. Nagy Zoltánt az akkori Pongor Ildikó és ifj. Harangozó Gyula átdolgozásában repertoáron lévő A hattyúk tavában. Ez a jelző jutott eszembe, amikor Kozmér Alexandra és Oláh Zoltán alakításában volt lehetőségem gyönyörködni. Egyre inkább érzem, a titok nyitja a táncpartnerek összeszokottsága. Leblanc Gergely - Kim Min-jung páros volt e tekintetben a legnehezebb helyzetben. Nem tudom, mi számít jó - nem jó spicc technikának. A Tanykpayeva Aliya-val látott előadás során többször is előfordult, hogy nagyon szurkoltam neki, nehogy orra essen, ugyanis többször előfordult, hogy amikor spiccre emelkedett, derékban előredőlt. Éppen hogy az utolsó előtti pillanatban sikerült megállítani felső testét, úgy éreztem, ha még egy mm-el, ha még egy fokkal nagyobb dőlésszögben hajlik előre, orra bukik. Érezhetően jól ismeri a képességeit, meddig dőlhet előre, ugyanis egyszer sem volt ebből probléma, minden esetre nem volt szép mozdulat, és kizökkentett, mert végig arra koncentráltam, csak nehogy elessen, nem pedig a cselekményre. Sok szép örömteli pillanatot okoztak a hattyúlányok. A négy kis hattyú virtuóz tánca teljesen összehangolt, precíz volt. Gyönyörködtetni engedett a hattyúcsapat is. Varázsa van, amikor sorra, egymás után érkeznek a színpadra, együtt mozognak és különösen, amikor különböző térbeli alakzatokba rendeződnek, és újra átrendeződnek, mindez magasabbról, messzebbről érvényesült leginkább. Még káprázatosabb lehetett valaha, amikor huszonnégyen voltak jelen az Operaház színpadán és mozogtak egyidejűleg, vagy lehet Amszterdamban, ahol Budapesten kívül játszák a holland Rudi van Dantzig adaptációt, ahol, a honlapjukon megtekinthető video alapján szintén huszonnégy hattyúlány ejti rabul a nézőt.
Előfordul, hogy befolyásolnak korábban látottak, hallottak. Teljesen megtévesztettek a még régebbi, de már idei A hattyúk tavát beharangozó fotók, és nem utolsó sorban korábbi balettélményeim. Jelmez tekintetében is, bár az kevésbé, szereposztásilag viszont kifejezetten. Kekalo Iurii-ra nem hercegként számítottam. Tetszik a „fizimiskája”, nagyon megnyerő Munkácsyt alakított, az Anyeginje is remek volt, most azonban nem tudott rám hatni. Technikai szemszögből nézve valószínűleg szűkre szabott lett volna számára Rothbart szerepe, én mégis akként vártam. Hiába voltak hatalmas ugrásai, szép forgásai, nem tetszett az alakítása. Azóta is keresem az okokat, vajon miért nem varázsolt el Nakamura Shoko sem. Hiányérzetet hagytak külön-külön is, és valószínűleg az sem elhanyagolható, hogy bár már voltak közös nagy alakításaik, én összehangoltabb párosként emlékszem vissza azokra az előadásokra, amikor Nakamura Shoko táncpartnere Leblanc Gergely volt. Visszakanyarodva a fotókhoz, ott is ilyen felállásban szerepelnek. Régóta nem játszom el a gondolattal; mi lett volna ha…? viszont úgy tűnik, a közeljövőben sem tapasztalhatjuk meg, hogy milyen hatással bírna Odette – Siegfried és Odile- Siegfried története Nakamura Shoko - Leblanc Gergely közös előadásában. Timofeev Dmitry táncát, alkatát, arcát szépnek találom, elnézést a kifejezésért, de nekem mégis halovány, szürke, kevés a színpadon. Az én szememben Bakó Máténál kezdődik a herceg és Leblanc Gergelynél folytatódik. Szomorúvá tett, hogy akkor 9-én belőle sem éreztem az áradó szerelmet Odette iránt, a vágyat Odile iránt… Róla nem mondható az, ami partnernőjéről, hogy arckifejezései igen szűk mezsgyén maradva változtak, mégsem sugározták hitelesen az érzéseket. Amennyire megríkatott Lenszkijként, most legalább annyira voltam csalódott. Nem elég a professzionális tánctudás, nem elég a jó megjelenés, de még a kiváló előadói készség sem. A titok nyitja még valami. Egy régi, de ez évezredbeli:-) kritikában olvastam, sajnos nem emlékszem, s most nem is találom, kinek a szavai: „eszményi hattyú ideális partnerrel”, így illették Popova Aleszját és ifj. Nagy Zoltánt az akkori Pongor Ildikó és ifj. Harangozó Gyula átdolgozásában repertoáron lévő A hattyúk tavában. Ez a jelző jutott eszembe, amikor Kozmér Alexandra és Oláh Zoltán alakításában volt lehetőségem gyönyörködni. Egyre inkább érzem, a titok nyitja a táncpartnerek összeszokottsága. Leblanc Gergely - Kim Min-jung páros volt e tekintetben a legnehezebb helyzetben. Nem tudom, mi számít jó - nem jó spicc technikának. A Tanykpayeva Aliya-val látott előadás során többször is előfordult, hogy nagyon szurkoltam neki, nehogy orra essen, ugyanis többször előfordult, hogy amikor spiccre emelkedett, derékban előredőlt. Éppen hogy az utolsó előtti pillanatban sikerült megállítani felső testét, úgy éreztem, ha még egy mm-el, ha még egy fokkal nagyobb dőlésszögben hajlik előre, orra bukik. Érezhetően jól ismeri a képességeit, meddig dőlhet előre, ugyanis egyszer sem volt ebből probléma, minden esetre nem volt szép mozdulat, és kizökkentett, mert végig arra koncentráltam, csak nehogy elessen, nem pedig a cselekményre. Sok szép örömteli pillanatot okoztak a hattyúlányok. A négy kis hattyú virtuóz tánca teljesen összehangolt, precíz volt. Gyönyörködtetni engedett a hattyúcsapat is. Varázsa van, amikor sorra, egymás után érkeznek a színpadra, együtt mozognak és különösen, amikor különböző térbeli alakzatokba rendeződnek, és újra átrendeződnek, mindez magasabbról, messzebbről érvényesült leginkább. Még káprázatosabb lehetett valaha, amikor huszonnégyen voltak jelen az Operaház színpadán és mozogtak egyidejűleg, vagy lehet Amszterdamban, ahol Budapesten kívül játszák a holland Rudi van Dantzig adaptációt, ahol, a honlapjukon megtekinthető video alapján szintén huszonnégy hattyúlány ejti rabul a nézőt.
4451 IVA 2015-05-21 04:00:09 [Válasz erre: 4447 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 19:47:31]
Kozmér Alexandra 13 egész estés főszerepbeli (összesen 17) fellépése nekem sem tűnik soknak, de a 100 feletti előadásszámban Shoko Nakamura és Aliya Tanypayeva 21-21 főszerepbeli fellépése (még a nem egész estés Szilfidet is beleszámítottam) sem nagyon: az évad hónapjait tekintve ez átlagosan havi két fellépés. De most is hozzáteszem, amit már máskor is, ha táncosok mellőzéséről vagy favorizálásáról beszéltünk: szó esik itt önkényes szereposztásról, de nem ismerjük (fogalmazásomban a nem bennfentes balettnéző és információolvasó közönség nevében használok többes számot) a nyilván nem matematikai alapú elosztás valamennyi szempontját, sem azt, hogy ebbe milyen beleszólása, ebben milyen egyeztetési lehetősége van az érintett művésznek. (Noha Kozmér Alexandra egy tavalyi [url]http://magyarnarancs.hu/nagytotal/mindenki-lemondott-rolam-kozmer-alexandra-az-operahaz-prima-balerinaja-89084;interjú[/url]ban jó izomzatúnak vallotta magát, s remélem, ez ma is így van és még sokáig így is marad, sosem tudjuk, kinél, mikor, milyen változás állt be ilyen és egyéb téren. Halkan hozzáteszem: ha hinni lehet a fórumon olvasható néhány véleménynek, amelyek szerint a balettigazgató önkényesen és személyes szempontokat korántsem mellőzve dönt szereposztásokról és emberi sorsokról, csoda, hogy a támadó hangtól messze álló, de tárgyilagosan őszinte válaszok után a művésznő egyáltalán táncol. Van tehát remény arra, hogy nem eszik olyan forrón a kását.)
Kozmér Alexandra 13 egész estés főszerepbeli (összesen 17) fellépése nekem sem tűnik soknak, de a 100 feletti előadásszámban Shoko Nakamura és Aliya Tanypayeva 21-21 főszerepbeli fellépése (még a nem egész estés Szilfidet is beleszámítottam) sem nagyon: az évad hónapjait tekintve ez átlagosan havi két fellépés. De most is hozzáteszem, amit már máskor is, ha táncosok mellőzéséről vagy favorizálásáról beszéltünk: szó esik itt önkényes szereposztásról, de nem ismerjük (fogalmazásomban a nem bennfentes balettnéző és információolvasó közönség nevében használok többes számot) a nyilván nem matematikai alapú elosztás valamennyi szempontját, sem azt, hogy ebbe milyen beleszólása, ebben milyen egyeztetési lehetősége van az érintett művésznek. (Noha Kozmér Alexandra egy tavalyi [url]http://magyarnarancs.hu/nagytotal/mindenki-lemondott-rolam-kozmer-alexandra-az-operahaz-prima-balerinaja-89084;interjú[/url]ban jó izomzatúnak vallotta magát, s remélem, ez ma is így van és még sokáig így is marad, sosem tudjuk, kinél, mikor, milyen változás állt be ilyen és egyéb téren. Halkan hozzáteszem: ha hinni lehet a fórumon olvasható néhány véleménynek, amelyek szerint a balettigazgató önkényesen és személyes szempontokat korántsem mellőzve dönt szereposztásokról és emberi sorsokról, csoda, hogy a támadó hangtól messze álló, de tárgyilagosan őszinte válaszok után a művésznő egyáltalán táncol. Van tehát remény arra, hogy nem eszik olyan forrón a kását.)
4450 IVA 2015-05-21 03:54:56 [Válasz erre: 4445 www 2015-05-20 15:32:44]
Kozmér Alexandra „túlhajtását” nem az évadon belüli 1 mellék- és 5 főszerepéhez, illetve a 17 fellépéséhez viszonyítva feltételeztem, hanem ahhoz, hogy A hattyúk tava, a Sylvia és a Karamazov testvérek szériájának mindössze két hónapja alatt nagy hajtás lehet mindhárom darabban főszerepet táncolni. Ezzel nem terhelték meg Aliya Tanykpayevát sem, aki kimarad a Sylviából. Én is sajnálattal hiányolom a címszerepben Boros Ildikót, akiről nem tudjuk, milyen okból hagyták ki, de biztos, hogy ezúttal nem Tanykpayeva javára.
Kozmér Alexandra „túlhajtását” nem az évadon belüli 1 mellék- és 5 főszerepéhez, illetve a 17 fellépéséhez viszonyítva feltételeztem, hanem ahhoz, hogy A hattyúk tava, a Sylvia és a Karamazov testvérek szériájának mindössze két hónapja alatt nagy hajtás lehet mindhárom darabban főszerepet táncolni. Ezzel nem terhelték meg Aliya Tanykpayevát sem, aki kimarad a Sylviából. Én is sajnálattal hiányolom a címszerepben Boros Ildikót, akiről nem tudjuk, milyen okból hagyták ki, de biztos, hogy ezúttal nem Tanykpayeva javára.
4449 IVA 2015-05-21 03:51:26 [Válasz erre: 4443 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 12:24:57]
Még annak sem tanulság nélküli, akit nem érint. Lehet, hogy ez a KSZ választ ad eddig felmerült, már-már alantas kérdésekre is. Pl. Miért éri meg próbatáncot hirdetni a balettkarba középiskolai végzettség követelménye nélkül? Miért érdemes balettkari tagot felléptetni főszerepben? Miért éri meg Kossuth-díjas, érdemes művészt mellőzni?
Még annak sem tanulság nélküli, akit nem érint. Lehet, hogy ez a KSZ választ ad eddig felmerült, már-már alantas kérdésekre is. Pl. Miért éri meg próbatáncot hirdetni a balettkarba középiskolai végzettség követelménye nélkül? Miért érdemes balettkari tagot felléptetni főszerepben? Miért éri meg Kossuth-díjas, érdemes művészt mellőzni?
4448 IVA 2015-05-21 03:47:57 [Válasz erre: 4440 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 10:38:20]
„Az Opera nem egy kulturális Faraday-kalitka.” Úgy gondolom, ha a mágneses térből a világ nagy balettegyütteseit (American Ballet Theater, londoni Királyi Balett, Párizsi Opera) tekintjük viszonyítási alapnak, példának, az idézett állítást jelenleg csak a következő módokon lehet értelmezni: Nem akarjuk, hogy az Opera egy kulturális Faraday-kalitka legyen. Nem lenne célravezető az Operát egy kulturális Faraday-kalitkának tekinteni. Miért is kukacoskodom? Az „Opera”, amiről beszélünk, Magyarországon van. Ez az ország, ha nem a még szegényebbekhez viszonyítjuk, hanem az Egyesült Államokhoz, az Egyesült Királysághoz, Franciaországhoz (bővíthetem a sort Ausztriával, Németországgal, stb.), bizony nagyon is Faraday-kalitka. Bocsánat, nem Veled és nem a linkelt cikkben nyilatkozó Solymosi Tamással akarok személyeskedni, de ne affektáljunk! Semmit, ami ebben az országba van (pl. a Magyar Állami Operaház) nem lehet összevetni Európa, vagy a világ nagyhatalmaiban működő jelenségekkel, tendenciákkal – legfeljebb a vágyak vagy az öntetszelgés dimenziójában. Huszonhat évvel a rekapitalizálódás, 11 évvel az EU-ba való belépésünk után ugyanolyan különbségek vannak köztünk és a fejlett, nyugati világ között, mint korábban, és ez még beláthatatlan ideig így is lesz – hogy a csudában lehetne, és minek kellene éppen a kulturális élet egy keskeny, mondhatni, arisztokratikus szeletében felzárkózottnak tekintenünk magunkat, felzárkózottként viselkednünk? Amíg a béreink, közmunkabéreink, öregségi és szakmai nyugdíjaink ilyen brutális messzeségben vannak a gazdag országokéitól, amíg annyira mást jelent nálunk egyénre és családra nézve az egzisztenciavesztés (pl. a szakmai nyugdíjra jogosultság előtti kirúgás), mint „odaát”; amíg lehetetlen az operai helyárainkat a jelenleginél, illetve a jövő évadra tervezettnél magasabb tarifákban megállapítani (mert velejéig erkölcstelen lenne kizárni a művészetet valóban kedvelő honi közönséget) – mégis, miről beszélünk? Az Opera nem lehet egy zárvány ebben az országban, ebben a fővárosban. (Moszkvához se hasonlítsuk magunkat, ahol Magyarországról csak a felső tízezer tud megfizetni néhány napot vagy hetet, és ha nem számítjuk azt a százmillió szegény embert, „ott egy meg őket a fene”, a mi szemszögünkből Oroszország is a világ gazdag részéhez tartozik.) Persze hogy tájékozódni kell és tájékozottnak kell lenni, és ennek útja elsősorban nem keserű, hanem élvezetes. De nem hiszek abban, hogy amíg ebben az országban politikai, gazdasági, kulturális téren általában a középszer alatti uralkodik, reális lenne az Operában – akár az opera, akár a balett műfajában – a csúcsminőséget megcélozni. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy maradjon minden vacak. Kedvenc, igazán minőségi színpadi szerzőmet idézve: „Nem szabad a legjobbat akarni. Elég a jó is.” (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. Ha akarom, az általános igazságot hordozó gondolat folytatása sem idegen a mi kontextusunkban: „Most itt az eredmény. Nincs menyasszony, nincs szerelem, nincs valcer, nincs operett, nincs primadonna.”)
„Az Opera nem egy kulturális Faraday-kalitka.” Úgy gondolom, ha a mágneses térből a világ nagy balettegyütteseit (American Ballet Theater, londoni Királyi Balett, Párizsi Opera) tekintjük viszonyítási alapnak, példának, az idézett állítást jelenleg csak a következő módokon lehet értelmezni: Nem akarjuk, hogy az Opera egy kulturális Faraday-kalitka legyen. Nem lenne célravezető az Operát egy kulturális Faraday-kalitkának tekinteni. Miért is kukacoskodom? Az „Opera”, amiről beszélünk, Magyarországon van. Ez az ország, ha nem a még szegényebbekhez viszonyítjuk, hanem az Egyesült Államokhoz, az Egyesült Királysághoz, Franciaországhoz (bővíthetem a sort Ausztriával, Németországgal, stb.), bizony nagyon is Faraday-kalitka. Bocsánat, nem Veled és nem a linkelt cikkben nyilatkozó Solymosi Tamással akarok személyeskedni, de ne affektáljunk! Semmit, ami ebben az országba van (pl. a Magyar Állami Operaház) nem lehet összevetni Európa, vagy a világ nagyhatalmaiban működő jelenségekkel, tendenciákkal – legfeljebb a vágyak vagy az öntetszelgés dimenziójában. Huszonhat évvel a rekapitalizálódás, 11 évvel az EU-ba való belépésünk után ugyanolyan különbségek vannak köztünk és a fejlett, nyugati világ között, mint korábban, és ez még beláthatatlan ideig így is lesz – hogy a csudában lehetne, és minek kellene éppen a kulturális élet egy keskeny, mondhatni, arisztokratikus szeletében felzárkózottnak tekintenünk magunkat, felzárkózottként viselkednünk? Amíg a béreink, közmunkabéreink, öregségi és szakmai nyugdíjaink ilyen brutális messzeségben vannak a gazdag országokéitól, amíg annyira mást jelent nálunk egyénre és családra nézve az egzisztenciavesztés (pl. a szakmai nyugdíjra jogosultság előtti kirúgás), mint „odaát”; amíg lehetetlen az operai helyárainkat a jelenleginél, illetve a jövő évadra tervezettnél magasabb tarifákban megállapítani (mert velejéig erkölcstelen lenne kizárni a művészetet valóban kedvelő honi közönséget) – mégis, miről beszélünk? Az Opera nem lehet egy zárvány ebben az országban, ebben a fővárosban. (Moszkvához se hasonlítsuk magunkat, ahol Magyarországról csak a felső tízezer tud megfizetni néhány napot vagy hetet, és ha nem számítjuk azt a százmillió szegény embert, „ott egy meg őket a fene”, a mi szemszögünkből Oroszország is a világ gazdag részéhez tartozik.) Persze hogy tájékozódni kell és tájékozottnak kell lenni, és ennek útja elsősorban nem keserű, hanem élvezetes. De nem hiszek abban, hogy amíg ebben az országban politikai, gazdasági, kulturális téren általában a középszer alatti uralkodik, reális lenne az Operában – akár az opera, akár a balett műfajában – a csúcsminőséget megcélozni. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy maradjon minden vacak. Kedvenc, igazán minőségi színpadi szerzőmet idézve: „Nem szabad a legjobbat akarni. Elég a jó is.” (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. Ha akarom, az általános igazságot hordozó gondolat folytatása sem idegen a mi kontextusunkban: „Most itt az eredmény. Nincs menyasszony, nincs szerelem, nincs valcer, nincs operett, nincs primadonna.”)
4447 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 19:47:31 [Válasz erre: 4445 www 2015-05-20 15:32:44]
Én csak a honlapról tudok tájékozódni, és aszerint Kozmér Alexandra művésznő 13 alkalommal táncol egész estés főszerepet ebben a szezonban, és még 4 Manonban Lescaut szeretőjét. Ez szerintem nagyon kevés egy olyan együttesben, ahol 3 aktív női principal van, és 100 feletti az előadások száma egy szezonban.
Én csak a honlapról tudok tájékozódni, és aszerint Kozmér Alexandra művésznő 13 alkalommal táncol egész estés főszerepet ebben a szezonban, és még 4 Manonban Lescaut szeretőjét. Ez szerintem nagyon kevés egy olyan együttesben, ahol 3 aktív női principal van, és 100 feletti az előadások száma egy szezonban.
4446 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 19:07:07 [Válasz erre: 4444 www 2015-05-20 15:22:06]
Én cseppet sem bántásnak vettem :-) arra gondoltam, amikor olvastalak, hogy talán nem adtam elég kapcsolódási pontot az írásommal más fórumozóknak, és nem derült ki, hogy szerintem ezek a dolgok összefüggenek, ezért egészítettem ki a gondolataimat.
Én cseppet sem bántásnak vettem :-) arra gondoltam, amikor olvastalak, hogy talán nem adtam elég kapcsolódási pontot az írásommal más fórumozóknak, és nem derült ki, hogy szerintem ezek a dolgok összefüggenek, ezért egészítettem ki a gondolataimat.
4445 www 2015-05-20 15:32:44 [Válasz erre: 4437 IVA 2015-05-20 05:00:35]
Valóban sokat táncolt Kozmér Alexandra idén is(remélhetőleg a jövőben is), ám ha jol számoltam 8/6 arányban így is Aliya Tanykpayeva felé billen a mérleg. Természesen ez nem verseny és nem kell ugyanannyit táncolni mindenkinek. Pusztán azért irtam, hogy a "túlhajtás" gondolat akár a másik táncosnőnél is fennállhat(na). A Sylviával kapcsolatban nem tudom mennyire illenék Aliya Tanyikpayevának a szerep (látnom kellene), de én jobban hiányolom a szereposztásból Boros Ildikót például. Egyetértek a fokozatos, lépcsőzetes terhelés gondolatával ami a fiatalokat illeti. Persze kívételek mindig vannak:)
Valóban sokat táncolt Kozmér Alexandra idén is(remélhetőleg a jövőben is), ám ha jol számoltam 8/6 arányban így is Aliya Tanykpayeva felé billen a mérleg. Természesen ez nem verseny és nem kell ugyanannyit táncolni mindenkinek. Pusztán azért irtam, hogy a "túlhajtás" gondolat akár a másik táncosnőnél is fennállhat(na). A Sylviával kapcsolatban nem tudom mennyire illenék Aliya Tanyikpayevának a szerep (látnom kellene), de én jobban hiányolom a szereposztásból Boros Ildikót például. Egyetértek a fokozatos, lépcsőzetes terhelés gondolatával ami a fiatalokat illeti. Persze kívételek mindig vannak:)
4444 www 2015-05-20 15:22:06
Bocsánat ha félreérthető voltam. Természetesen én is örülök ha szépen, igényesen megírt a táncot jobban, más oldalról is bemutató hozzászolásokat olvasok itt a fórumon. Nem kívántam senkit megbántani. Bár csak ilyeneket kellene olvasni!
Bocsánat ha félreérthető voltam. Természetesen én is örülök ha szépen, igényesen megírt a táncot jobban, más oldalról is bemutató hozzászolásokat olvasok itt a fórumon. Nem kívántam senkit megbántani. Bár csak ilyeneket kellene olvasni!
4443 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 12:24:57
Bocsánat, 10.000Ft egy pont. Most jobban átolvasva azt írja, hogy a kollektív szerződés 6.melléklete tartalmazza, hogy melyik szerep hány pont (ezt a mellékletet viszont nem találtam meg, de még keresem online). Teljesen transzparens rendszer, minden adat nyilvános.
Bocsánat, 10.000Ft egy pont. Most jobban átolvasva azt írja, hogy a kollektív szerződés 6.melléklete tartalmazza, hogy melyik szerep hány pont (ezt a mellékletet viszont nem találtam meg, de még keresem online). Teljesen transzparens rendszer, minden adat nyilvános.
4442 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 12:04:00
Simán megtaláltam a neten a bérezést.[url]http://www.opera.hu/data/downloads/2015/03/10/Kollektiv_Szerzodes.pdf;Opera Kollektív szerződés[/url] A 25.§-tól kezdődik, garantált illemény, művészeti pótlék, stb., le van írva részletesen minden. A jövedelem egy részét a szereppontok adják, a dokumentum szerint 13.000Ft egy pont, ha jól olvastam, és a balettigazgató állapítja meg, hogy melyik szerep hány pontot ér. Aki tudja konkrétan, hogy melyik szerep mennyi pont, az simán ki tudja számolni a szereposztások alapján a jövedelmeket és a jövedelemkülönbségeket.
Simán megtaláltam a neten a bérezést.[url]http://www.opera.hu/data/downloads/2015/03/10/Kollektiv_Szerzodes.pdf;Opera Kollektív szerződés[/url] A 25.§-tól kezdődik, garantált illemény, művészeti pótlék, stb., le van írva részletesen minden. A jövedelem egy részét a szereppontok adják, a dokumentum szerint 13.000Ft egy pont, ha jól olvastam, és a balettigazgató állapítja meg, hogy melyik szerep hány pontot ér. Aki tudja konkrétan, hogy melyik szerep mennyi pont, az simán ki tudja számolni a szereposztások alapján a jövedelmeket és a jövedelemkülönbségeket.
4441 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 11:08:04 [Válasz erre: 4439 IVA 2015-05-20 05:07:46]
Egy költségvetési intézményben a fizetés akár nyilvános is lehet, főleg, ha közalkalmazottakról van szó, de feltételezem, hogy valamennyire az is, hiszen amikor egy más országból érkező művész eldönti, hogy jelentkezzen-e próbatáncra, akkor a döntésében szerepet játszik, hogy várhatóan milyen jövedelemre számíthat, nyilván el kell mondani neki előre, hogy alapfizetés ebben a pozícióban x, ilyen pótlék z, olyan juttatás y, kb. ennyit előadás, turné várható, és abból ki lehet számolni(pl. ha valaki a családjával indul neki a világnak, akkor ez egy nagyon fontos információ). Vannak társulatok, ahol próbatánc felhívásoknál meg is szokták adni a várható bérezést.
Egy költségvetési intézményben a fizetés akár nyilvános is lehet, főleg, ha közalkalmazottakról van szó, de feltételezem, hogy valamennyire az is, hiszen amikor egy más országból érkező művész eldönti, hogy jelentkezzen-e próbatáncra, akkor a döntésében szerepet játszik, hogy várhatóan milyen jövedelemre számíthat, nyilván el kell mondani neki előre, hogy alapfizetés ebben a pozícióban x, ilyen pótlék z, olyan juttatás y, kb. ennyit előadás, turné várható, és abból ki lehet számolni(pl. ha valaki a családjával indul neki a világnak, akkor ez egy nagyon fontos információ). Vannak társulatok, ahol próbatánc felhívásoknál meg is szokták adni a várható bérezést.
4440 Boglárka Simon Hatala 2015-05-20 10:38:20
Én nem az opera belügyeiről szeretnék írni, inkább a tánc iránti rajongásomat szeretném megosztani olyanokkal, akik itt a fórumon hasonlóan gondolkodnak, de ettől függetlenül szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint a magyar balettéletben zajló folyamatokat aligha lehet a táncszakma nemzetközi kontextusa és az aktuális trendek nélkül értelmezni, mert az Opera nem egy kulturális Faraday kalitka. Amiről írtam, annak nagyon szoros összefüggései vannak konkrétan azokkal a témákkal, melyekről ezen a fórumon korábban szó volt (hová is szeretne közeledni a Nemzeti Balett, valójában merre tart, mit érdemes „hungarikumként” megőrizni, és mit nem, önmagában értékmérő-e az "orosz képzettség", stb.). A fórumozók egy része olyan döntéseket kritizált, melyek nyilvánvalóan köthetők egy deklarált szemléletváltáshoz. Ezzel a kapcsolatban a hivatalos kommunikáció úgy szól, hogy a változások célja: "az együttest fiatalítani kell" és „Nézzük meg a világ nagy balettegyütteseit az American Ballet Theatertől a londoni Királyi Baletten keresztül a Párizsi Operáig, és tanuljuk el tőlük, amiben jók, nézzük meg, milyen munkatempóban dolgoznak, és kövessük a példájukat! ... ha mi ennek a világnak a részei akarunk lenni, be kell kapcsolódnunk a tempójába.” „Nézzük meg, hogy a Párizsi Opera vagy a Bolsoj hogyan nyit fokozatosan a más nemzetiségű táncosok felé, mert akik érkeznek, új színt hoznak az együttesbe, inspirálják a többieket.”[url]http://fidelio.hu/tanc/interju/solymosi_tamas_a_paprika_tuze_hajt_bennunket;Solymosi Tamás, Fidelio 2012[/url] Én megnéztem. Illetve nézem, mi történik az említett együttesekben, és a „világban”, csak ajánlani tudom (akár az internetes szupersztrádán száguldva), mert a sok gyönyörű élmény mellet tágítja az ember perspektíváját. Hogy egy személyes példával éljek, most egészen más dolgokat gondolok megőrizendő, egyedi értéknek a magyar balettkultúrából, mint a „nemzetközi” tapasztalataim előtt, mást gondolok arról, hogy mi a csúcsminőség, és mi a középszer, és azt is másként gondolom, mint korábban, hogy mit lenne jó még „importálni”, etc.
Én nem az opera belügyeiről szeretnék írni, inkább a tánc iránti rajongásomat szeretném megosztani olyanokkal, akik itt a fórumon hasonlóan gondolkodnak, de ettől függetlenül szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint a magyar balettéletben zajló folyamatokat aligha lehet a táncszakma nemzetközi kontextusa és az aktuális trendek nélkül értelmezni, mert az Opera nem egy kulturális Faraday kalitka. Amiről írtam, annak nagyon szoros összefüggései vannak konkrétan azokkal a témákkal, melyekről ezen a fórumon korábban szó volt (hová is szeretne közeledni a Nemzeti Balett, valójában merre tart, mit érdemes „hungarikumként” megőrizni, és mit nem, önmagában értékmérő-e az "orosz képzettség", stb.). A fórumozók egy része olyan döntéseket kritizált, melyek nyilvánvalóan köthetők egy deklarált szemléletváltáshoz. Ezzel a kapcsolatban a hivatalos kommunikáció úgy szól, hogy a változások célja: "az együttest fiatalítani kell" és „Nézzük meg a világ nagy balettegyütteseit az American Ballet Theatertől a londoni Királyi Baletten keresztül a Párizsi Operáig, és tanuljuk el tőlük, amiben jók, nézzük meg, milyen munkatempóban dolgoznak, és kövessük a példájukat! ... ha mi ennek a világnak a részei akarunk lenni, be kell kapcsolódnunk a tempójába.” „Nézzük meg, hogy a Párizsi Opera vagy a Bolsoj hogyan nyit fokozatosan a más nemzetiségű táncosok felé, mert akik érkeznek, új színt hoznak az együttesbe, inspirálják a többieket.”[url]http://fidelio.hu/tanc/interju/solymosi_tamas_a_paprika_tuze_hajt_bennunket;Solymosi Tamás, Fidelio 2012[/url] Én megnéztem. Illetve nézem, mi történik az említett együttesekben, és a „világban”, csak ajánlani tudom (akár az internetes szupersztrádán száguldva), mert a sok gyönyörű élmény mellet tágítja az ember perspektíváját. Hogy egy személyes példával éljek, most egészen más dolgokat gondolok megőrizendő, egyedi értéknek a magyar balettkultúrából, mint a „nemzetközi” tapasztalataim előtt, mást gondolok arról, hogy mi a csúcsminőség, és mi a középszer, és azt is másként gondolom, mint korábban, hogy mit lenne jó még „importálni”, etc.
4439 IVA 2015-05-20 05:07:46 [Válasz erre: 4433 flavia 2015-05-19 22:50:07]
Biztos, hogy az Operaház falain belül általában több dologról lehet tudni, mint kívül. Az viszont meglep, hogy bérelszámolási adatokat bárkiről lehet tudni házon belül. Szürke munkahelyeken ez már lassan húsz éve nem így van. A banki átutalások bevezetése óta mindenki csak a saját keresményeiről értesül.
Biztos, hogy az Operaház falain belül általában több dologról lehet tudni, mint kívül. Az viszont meglep, hogy bérelszámolási adatokat bárkiről lehet tudni házon belül. Szürke munkahelyeken ez már lassan húsz éve nem így van. A banki átutalások bevezetése óta mindenki csak a saját keresményeiről értesül.
4438 IVA 2015-05-20 05:04:27 [Válasz erre: 4429 www 2015-05-18 23:49:15]
Úgy gondolom, egy fórumon nincs előtérbe kerülés meg háttérbe szorulás: mindenki fel- vagy visszahozhat egy témát. Boglárka Simon Hatala csupa értékes témával és vitával gazdagítja a főrumot, méghozzá élvezetesen. A topic címében balett és tánc szerepel, intézmény nélkül. Olyan kultúrájú országban, ahol A hattyúk tava fontos felújítása után egy hónappal sem jelent még meg kritika a sajtóban, üdítő, sőt megváltó dolog a nemzetközi porond eseményeiről, újdonságairól olvasni (még ha tánctörténeti órának nevezzük is ezeket), de ugyanúgy helyük lehet felmondó levelek és munkaügyi perek anyagának is, ha azok megszerezhetők, és közérdek, hogy nyilvánosságra kerüljenek.
Úgy gondolom, egy fórumon nincs előtérbe kerülés meg háttérbe szorulás: mindenki fel- vagy visszahozhat egy témát. Boglárka Simon Hatala csupa értékes témával és vitával gazdagítja a főrumot, méghozzá élvezetesen. A topic címében balett és tánc szerepel, intézmény nélkül. Olyan kultúrájú országban, ahol A hattyúk tava fontos felújítása után egy hónappal sem jelent még meg kritika a sajtóban, üdítő, sőt megváltó dolog a nemzetközi porond eseményeiről, újdonságairól olvasni (még ha tánctörténeti órának nevezzük is ezeket), de ugyanúgy helyük lehet felmondó levelek és munkaügyi perek anyagának is, ha azok megszerezhetők, és közérdek, hogy nyilvánosságra kerüljenek.
4437 IVA 2015-05-20 05:00:35 [Válasz erre: 4428 flavia 2015-05-18 23:27:08]
Nekem az a furcsa, ha egy tömbben adott szériához 4 szereposztást állítanak ki. Egyik szereposztásnak (szereplőnek) sincs lehetősége beérni. Más lenne a helyzet, ha egy-egy darab előadásait elosztanák az évadban, mint régen, vagy legalább két tömbben játszanák. Noha szerintem is az lenne normális és helyes, ha a Magyar Állami Operaház Magyar Nemzeti Balettnek nevezett társulatában a honi képzésben részesült és hazai hagyományokat, stílusokat folytató táncosok mutatkoznának be és építenék pályájukat, a meglévő helyzeten belül a Karamazov testvérek szereposztása nem meglepő: felfedezhető benne az elosztás igyekezete. Kozmér Alexandra ebben az évadban szerepet kapott a Manonban, főszerepet táncol(t) A víg özvegyben, a Coppéliában, A diótörőben, A hattyúk tavában és a Sylviában. Ez nem tűnik mellőzésnek. Az utóbbi kettőre való felkészülés után a Karamazov testvérek túlhajtásnak bizonyulna. Sarkissovának (nem tudom pontosan, mikor szült) idén ez a második szerepe. Tanykpayeva nem táncolt a Coppéliában, a Sylviából is kimarad, noha a címszerep nagyon illenék alkatához, egyéniségéhez. Ez érdekes módon senkinek sem fáj. Nem is kell fájnia, csak azért írom le, hogy a tényeknél maradjunk. Pazár Krisztina címzetes magántáncosnő a MÁO honlapja szerint nem aktív, úgy tudom, szintén családi okból. A magam részéről érthetetlennek tartom azt a gyakorlatot, hogy egy-egy kulcsfontosságú főszerepre a balettkarból ragadnak ki táncosokat, amikor ezt nem beugrás teszi szükségessé. [Mint pl. amikor A csodálatos mandarin Leány szerepét (Seregi László koreográfiájában) a MÁO balett-társulatának római vendégjátékán beugrással táncolta Bán Teodóra (akkor még Schuszter Teodóra néven).] Úgy gondolom, fiatal táncosok fokozatos terhelése, lépcsőzetes előmenetele nem értelmetlen dolog.
Nekem az a furcsa, ha egy tömbben adott szériához 4 szereposztást állítanak ki. Egyik szereposztásnak (szereplőnek) sincs lehetősége beérni. Más lenne a helyzet, ha egy-egy darab előadásait elosztanák az évadban, mint régen, vagy legalább két tömbben játszanák. Noha szerintem is az lenne normális és helyes, ha a Magyar Állami Operaház Magyar Nemzeti Balettnek nevezett társulatában a honi képzésben részesült és hazai hagyományokat, stílusokat folytató táncosok mutatkoznának be és építenék pályájukat, a meglévő helyzeten belül a Karamazov testvérek szereposztása nem meglepő: felfedezhető benne az elosztás igyekezete. Kozmér Alexandra ebben az évadban szerepet kapott a Manonban, főszerepet táncol(t) A víg özvegyben, a Coppéliában, A diótörőben, A hattyúk tavában és a Sylviában. Ez nem tűnik mellőzésnek. Az utóbbi kettőre való felkészülés után a Karamazov testvérek túlhajtásnak bizonyulna. Sarkissovának (nem tudom pontosan, mikor szült) idén ez a második szerepe. Tanykpayeva nem táncolt a Coppéliában, a Sylviából is kimarad, noha a címszerep nagyon illenék alkatához, egyéniségéhez. Ez érdekes módon senkinek sem fáj. Nem is kell fájnia, csak azért írom le, hogy a tényeknél maradjunk. Pazár Krisztina címzetes magántáncosnő a MÁO honlapja szerint nem aktív, úgy tudom, szintén családi okból. A magam részéről érthetetlennek tartom azt a gyakorlatot, hogy egy-egy kulcsfontosságú főszerepre a balettkarból ragadnak ki táncosokat, amikor ezt nem beugrás teszi szükségessé. [Mint pl. amikor A csodálatos mandarin Leány szerepét (Seregi László koreográfiájában) a MÁO balett-társulatának római vendégjátékán beugrással táncolta Bán Teodóra (akkor még Schuszter Teodóra néven).] Úgy gondolom, fiatal táncosok fokozatos terhelése, lépcsőzetes előmenetele nem értelmetlen dolog.
4436 IVA 2015-05-20 04:55:15 [Válasz erre: 4426 Boglárka Simon Hatala 2015-05-16 14:31:49]
Kedves Boglárka Simon Hatala, köszönet minden információért és a fáradságodért!
Kedves Boglárka Simon Hatala, köszönet minden információért és a fáradságodért!
4435 balettbalett 2015-05-19 23:09:15 [Válasz erre: 4429 www 2015-05-18 23:49:15]
Hol van Pazár Krisztina? Elmenekült ebből a "társulatból"... Miért táncolna Papp Zsuzsa? Ő csak egy becsületesen dolgozó magyar táncos, szép, intelligens, és ebben a szerepben megkapta élete szerepét...(Keveházi nem sajnálta tőle...mert értékelte a munkáját.)Most egy erőszakos arcú, fadarab testű "balerina" lesz Katyerina is, meg az "étoál, aki csak itt az", Kozmér meg szintén örüljön, hogy táncolhatott eddig...(Neki is kedves szerepe ez...) Sarkissova Karina meg szülés után kevéssel máris hasíthat... Vajon "Meddig még?"... Ezeket a károkat az emberiség elleni véteknek gondolom, mert helytrehozhatatlanok a művészek egyéni pályája és a társulat története szempontjából is... És lesz-e valaki, aki ezt majd leírja?!? Lesz... :)
Hol van Pazár Krisztina? Elmenekült ebből a "társulatból"... Miért táncolna Papp Zsuzsa? Ő csak egy becsületesen dolgozó magyar táncos, szép, intelligens, és ebben a szerepben megkapta élete szerepét...(Keveházi nem sajnálta tőle...mert értékelte a munkáját.)Most egy erőszakos arcú, fadarab testű "balerina" lesz Katyerina is, meg az "étoál, aki csak itt az", Kozmér meg szintén örüljön, hogy táncolhatott eddig...(Neki is kedves szerepe ez...) Sarkissova Karina meg szülés után kevéssel máris hasíthat... Vajon "Meddig még?"... Ezeket a károkat az emberiség elleni véteknek gondolom, mert helytrehozhatatlanok a művészek egyéni pályája és a társulat története szempontjából is... És lesz-e valaki, aki ezt majd leírja?!? Lesz... :)
4434 balettbalett 2015-05-19 23:09:02 [Válasz erre: 4429 www 2015-05-18 23:49:15]
Hol van Pazár Krisztina? Elmenekült ebből a "társulatból"... Miért táncolna Papp Zsuzsa? Ő csak egy becsületesen dolgozó magyar táncos, szép, intelligens, és ebben a szerepben megkapta élete szerepét...(Keveházi nem sajnálta tőle...mert értékelte a munkáját.)Most egy erőszakos arcú, fadarab testű "balerina" lesz Katyerina is, meg az "étoál, aki csak itt az", Kozmér meg szintén örüljön, hogy táncolhatott eddig...(Neki is kedves szerepe ez...) Sarkissova Karina meg szülés után kevéssel máris hasíthat... Vajon "Meddig még?"... Ezeket a károkat az emberiség elleni véteknek gondolom, mert helytrehozhatatlanok a művészek egyéni pályája és a társulat története szempontjából is... És lesz-e valaki, aki ezt majd leírja?!? Lesz... :)
Hol van Pazár Krisztina? Elmenekült ebből a "társulatból"... Miért táncolna Papp Zsuzsa? Ő csak egy becsületesen dolgozó magyar táncos, szép, intelligens, és ebben a szerepben megkapta élete szerepét...(Keveházi nem sajnálta tőle...mert értékelte a munkáját.)Most egy erőszakos arcú, fadarab testű "balerina" lesz Katyerina is, meg az "étoál, aki csak itt az", Kozmér meg szintén örüljön, hogy táncolhatott eddig...(Neki is kedves szerepe ez...) Sarkissova Karina meg szülés után kevéssel máris hasíthat... Vajon "Meddig még?"... Ezeket a károkat az emberiség elleni véteknek gondolom, mert helytrehozhatatlanok a művészek egyéni pályája és a társulat története szempontjából is... És lesz-e valaki, aki ezt majd leírja?!? Lesz... :)
4433 flavia 2015-05-19 22:50:07 [Válasz erre: 4430 Jana 2015-05-19 17:25:24]
Sajnos a külföldiek zsebét béleli, a magyarokat utcára teszi, megfosztja őket a nyugdíjuktól is. A külföldiek joggal tartják aranybányának az Operaházat, van olyan, aki két év alatt lakást tudott venni Magyarországon, annyit táncolt össze Solymosi segítségével. A hattyúk tava előadások után sem a karban táncolóknak írta alá a „kar dicséret” előadásonként osztható összegeit, arcátlanul, szólókat táncoló külföldieknek adja még azt is. Még mindig úgy érzi, hogy bármit megtehet büntetlenül. Egy darabig, mert egyszer minden véget ér. Az utókor nem a jó balett igazgatók között fogja emlegetni Solymosit, erre már régen rászolgált, de elképesztő intézkedéseivel kiérdemli a leg… előtagot. A világon nem valószínű, hogy találni olyan Operaházat, ahol nincs balett terem. Ókovács egyetértésével átnevezte a termeket házi színpaddá, mindezt azért, hogy kijátszva a törvényeket, napi több órában dolgoztathassa a táncosokat a megengedettnél. Elképesztő! Olyan balett együttesről sem nagyon hallani, ahol a napi gyakorlat fakultatív. S.T. ezt is bevezette, de a táncosok tudtára adta, hogy csak a kiírás szerint. Természetesen kötelezően részt kell venni a fakultatív balett órákon, csak nem szeretné, ha beleszámítana a munkaidőbe, így tud spórolni a munkaórákkal. Szíve szerint, ha tehetné, napi 15 órában nyúzná a beosztottjait. Elindultak a perek, a hangulat a balettban, ha lehet így írni, nem éppen vidám. Mindez Solymosinak köszönhető. Itt tart ma a Nemzeti Balett.
Sajnos a külföldiek zsebét béleli, a magyarokat utcára teszi, megfosztja őket a nyugdíjuktól is. A külföldiek joggal tartják aranybányának az Operaházat, van olyan, aki két év alatt lakást tudott venni Magyarországon, annyit táncolt össze Solymosi segítségével. A hattyúk tava előadások után sem a karban táncolóknak írta alá a „kar dicséret” előadásonként osztható összegeit, arcátlanul, szólókat táncoló külföldieknek adja még azt is. Még mindig úgy érzi, hogy bármit megtehet büntetlenül. Egy darabig, mert egyszer minden véget ér. Az utókor nem a jó balett igazgatók között fogja emlegetni Solymosit, erre már régen rászolgált, de elképesztő intézkedéseivel kiérdemli a leg… előtagot. A világon nem valószínű, hogy találni olyan Operaházat, ahol nincs balett terem. Ókovács egyetértésével átnevezte a termeket házi színpaddá, mindezt azért, hogy kijátszva a törvényeket, napi több órában dolgoztathassa a táncosokat a megengedettnél. Elképesztő! Olyan balett együttesről sem nagyon hallani, ahol a napi gyakorlat fakultatív. S.T. ezt is bevezette, de a táncosok tudtára adta, hogy csak a kiírás szerint. Természetesen kötelezően részt kell venni a fakultatív balett órákon, csak nem szeretné, ha beleszámítana a munkaidőbe, így tud spórolni a munkaórákkal. Szíve szerint, ha tehetné, napi 15 órában nyúzná a beosztottjait. Elindultak a perek, a hangulat a balettban, ha lehet így írni, nem éppen vidám. Mindez Solymosinak köszönhető. Itt tart ma a Nemzeti Balett.
4432 mandarina 2015-05-19 19:48:38 [Válasz erre: 4429 www 2015-05-18 23:49:15]
Kedves www, az ön által "tánctörténetnek" nevezett hozzászólások engem nagyon érdekeltek. És nemcsak a tánctörténetet fedték le, hanem a mai színházi előadások krémját is. HÁlás vagyok, ha erről valaki beszámol ezen a topicon, ingyen és bérmentve, a táncszerető micimackók érdekében :) Természetesen az is érdekel, mi történt azokkal a táncosokkal, akiket örömmel néztem az Operaház színpadán, és akik most állítólag se szó, se hang, eltűnnek a szemem elől... De erről számoljanak be az érintettek ezen a fórumon, csináljanak forradalmat, hadd szóljon.... de ennek hiányát az érintettektől ne azokon verjük le, akiket érdekel a táctechnika és a tánctörténet!
Kedves www, az ön által "tánctörténetnek" nevezett hozzászólások engem nagyon érdekeltek. És nemcsak a tánctörténetet fedték le, hanem a mai színházi előadások krémját is. HÁlás vagyok, ha erről valaki beszámol ezen a topicon, ingyen és bérmentve, a táncszerető micimackók érdekében :) Természetesen az is érdekel, mi történt azokkal a táncosokkal, akiket örömmel néztem az Operaház színpadán, és akik most állítólag se szó, se hang, eltűnnek a szemem elől... De erről számoljanak be az érintettek ezen a fórumon, csináljanak forradalmat, hadd szóljon.... de ennek hiányát az érintettektől ne azokon verjük le, akiket érdekel a táctechnika és a tánctörténet!
4431 mandarina 2015-05-19 19:41:52 [Válasz erre: 4430 Jana 2015-05-19 17:25:24]
Nagyon sokszor leírtam: számomra a tánc nemzetközi. Ezért is tááncolhatnak neves külföld9i társulatokban magyar táncosok is. Az, ami most az ún. "Magya Nemzeti Balettben" történik, azt én nem a hazai-külföldi törésvonalon látom. Hanem ott, hogy a külföldről szerződtetett művészek csakugyan olyan színvonalat képviselnek, amelyet a magyar táncosok nem teljesítenek??? Sztem itt kellene megközelíteni szakmailag a kérdést, azoknak akik értenek hozzá. Mert az, hogy magyar, nem magyar önmagában nem szakmai minősítás. A Holland ÍNemzeti Táncszínháznak alig akad holland tagja (magyar szólistája viszont volt!) -- a lényeg: a MINŐSÉG!
Nagyon sokszor leírtam: számomra a tánc nemzetközi. Ezért is tááncolhatnak neves külföld9i társulatokban magyar táncosok is. Az, ami most az ún. "Magya Nemzeti Balettben" történik, azt én nem a hazai-külföldi törésvonalon látom. Hanem ott, hogy a külföldről szerződtetett művészek csakugyan olyan színvonalat képviselnek, amelyet a magyar táncosok nem teljesítenek??? Sztem itt kellene megközelíteni szakmailag a kérdést, azoknak akik értenek hozzá. Mert az, hogy magyar, nem magyar önmagában nem szakmai minősítás. A Holland ÍNemzeti Táncszínháznak alig akad holland tagja (magyar szólistája viszont volt!) -- a lényeg: a MINŐSÉG!
4430 Jana 2015-05-19 17:25:24
A külföldieknek szereplési lehetőséget kell biztosítani, ezáltal is bizonyítva, hogy rájuk nagy szükség van. Jól meg kell őket fizetni, ha már ide lettek csábítva. Önbizalommal telve úgy élnek itt, mint hal a vízben. Bezzeg az cseppet sem számít, hogy a magyar táncosok miből élnek, eltudják-e tartani családjukat, kitudják-e fizetni a havi rezsit. Szégyen és gyalázat, ami a táncosainkkal történik. Mindez annak tudatában, hogy a választások óta a kormány "család barát, Hajrá magyarok- hajrá Magyarország". A legújabb szlogen: Magyarország nem hagyja magát"
A külföldieknek szereplési lehetőséget kell biztosítani, ezáltal is bizonyítva, hogy rájuk nagy szükség van. Jól meg kell őket fizetni, ha már ide lettek csábítva. Önbizalommal telve úgy élnek itt, mint hal a vízben. Bezzeg az cseppet sem számít, hogy a magyar táncosok miből élnek, eltudják-e tartani családjukat, kitudják-e fizetni a havi rezsit. Szégyen és gyalázat, ami a táncosainkkal történik. Mindez annak tudatában, hogy a választások óta a kormány "család barát, Hajrá magyarok- hajrá Magyarország". A legújabb szlogen: Magyarország nem hagyja magát"
4429 www 2015-05-18 23:49:15 [Válasz erre: 4428 flavia 2015-05-18 23:27:08]
Sajnálattal olvasom. Szívesen láttam volna benne Kozmér Alexandrát, vagy akár Papp Zsuzsannát. Nem tudom hogy kik vannak még magyar táncosok, mert ez a beszélgetés hirtelen eltünt helyette pedig egy amolyan tánctörténet óra került előtérbe. Ami persze szuper dolog, és szívesen olvasom és érdekel is, ám most jobban érdekelne olyan művészek sorsa akik a teljes életüket ennek a csodás háznak szentelték. Nyugdíj elött egy-két évvel elküldött táncosokról hallani. Perekről hallani.
Sajnálattal olvasom. Szívesen láttam volna benne Kozmér Alexandrát, vagy akár Papp Zsuzsannát. Nem tudom hogy kik vannak még magyar táncosok, mert ez a beszélgetés hirtelen eltünt helyette pedig egy amolyan tánctörténet óra került előtérbe. Ami persze szuper dolog, és szívesen olvasom és érdekel is, ám most jobban érdekelne olyan művészek sorsa akik a teljes életüket ennek a csodás háznak szentelték. Nyugdíj elött egy-két évvel elküldött táncosokról hallani. Perekről hallani.
4428 flavia 2015-05-18 23:27:08
Karamazov szereposztás olvasható a honlapon. Katyerina: Golovyna Yuliya és Tanykpayeva Aliya Grusenyka: Starostina Kristina és Sarkissova Karina Hol van Kozmér Alexandra? Túl jó volt Odette-ként? Nincs már magyar táncosnő? Eddig minden darabot 4 szereposztásban állítottak ki,most 8 előadást így osztanak el!? Gyönyörű!
Karamazov szereposztás olvasható a honlapon. Katyerina: Golovyna Yuliya és Tanykpayeva Aliya Grusenyka: Starostina Kristina és Sarkissova Karina Hol van Kozmér Alexandra? Túl jó volt Odette-ként? Nincs már magyar táncosnő? Eddig minden darabot 4 szereposztásban állítottak ki,most 8 előadást így osztanak el!? Gyönyörű!
4427 kokusz 2015-05-18 22:29:30 [Válasz erre: 4423 Boglárka Simon Hatala 2015-05-16 12:13:33]
Pont a napokban gondoltam arra, vajon táncol-e még A.Dupont. Az egyik kedvencem volt. Természetes, hogy sohasem láttam élőben, csak DVD-ken. Nurejeves Csipkerózsikában és Balanchine Ékszerekben (Jewels vagy Joyaux - ki hogy ismeri). Köszönöm, hogy beírtad.
Pont a napokban gondoltam arra, vajon táncol-e még A.Dupont. Az egyik kedvencem volt. Természetes, hogy sohasem láttam élőben, csak DVD-ken. Nurejeves Csipkerózsikában és Balanchine Ékszerekben (Jewels vagy Joyaux - ki hogy ismeri). Köszönöm, hogy beírtad.
4426 Boglárka Simon Hatala 2015-05-16 14:31:49
Rövid beszámoló a 23. Łódź Ballet Festival-ról. A biennálét először 1968-ban rendezték meg, egy évvel a Łódź-i Grand Theater megnyitása után, de hamar Európa egyik jelentős tánceseménye lett. A szervezők jó ízléssel válogatták össze az aktuális kortárs trendeket és vezető koreográfusokat a nagy balettegyüttesek klasszikus produkcióival, és a neoklasszikus előadásokkal. Béjart és Kylian ugyanúgy megfordult itt, mint a Ballet Rambert, a Cullberg Ballet, a Hamburg Ballet, a Bolsoj, az elmúlt években a Batsheva, a Complexions vagy a Forsythe Company. A sort még hosszan lehetne folytatni, a fesztivál egy igényes és sokszínű táncművészeti esemény. Nagyon kellene egy hasonló Budapestnek is. Az idei program Giorgio Madia "Chopin Imaginaire" c. koreográfiájával indult május 9én. Május 10én és 12én volt még két előadás. A darabot Madia a Cottbus-i színház balettegyüttese számára 2010-ben készítette, és ez az előadás volt a lengyelországi premier a Grand Theater társulatával. [url]https://www.youtube.com/watch?v=c_38uBpBrTA;Részletek a koreográfiából[/url]. Azt hallottam, hogy sikere volt a darabnak, de sajnos nem láttam, és még kritikát sem találtam. A fesztivál résztvevője Ivan Putrov "Men in Motion" estje. Ez a projekt nekem nagyon közel áll a szívemhez, egy tiszteletadás a férfi táncosok előtt, nem titkoltan azzal a céllal, hogy változtasson azokon a sztereotípiákon, amelyekkel sokan a férfi balettművészekhez viszonyulnak. A Men in Motion előadásain a részvevők és a program részben változik, ezért nevezem inkább projektnek, Łódźban 2 előadás lesz, május 19-én és 20-án, a fellépők Ivan Putrov mellett Daniel Proietto, Vadim Muntagirov, Marijn Rademaker, Thiago Bordin, Daria Klimentova, Valentino Zucchetti és Christopher Marney. A műsor: Balanchin-Who Cares, Jakobson-Vestris, Alan Lucien Øyen-Sinnerman, Peter Leung-IN DUET, Kristen McNally-Adagietto, Thiago Bordin-HUF HUF, Marco Goecke-Äffi, Daniel Proietto-New Duet, és részletek láthatók Matthew Bourne A hattyúk tava c. darabjából, A faun délutánjából és a Petruskából. Május 19. és 20-én [url]https://www.youtube.com/watch?v=TgLRsvOLgLU;Men in Motion[/url]. A Les Ballets de Monte Carlo Jean Christophe Maillot "Lac" c. darabját hozza, A hattyúk tava modern feldolgozása ez a verzió, a koreográfus Jean Rouaud író segítségével dolgozta át a történetet, és az eredeti Csajkovszkíj zenét átszerkesztette. Egy erotikával átszőtt darab született, Maillot saját bevallása szerint át akarta értelmezni a 19.századi baletthagyományt: ”Számomra a tánc a szerelemről, az emberekről és a kapcsolatokról szól. Azt az érzékiséget keresem, mely a verejték, a valóság, a hús szintjén nyilvánul meg.”Május 23. és 24-én [url] https://www.youtube.com/watch?v=3U8eO8ZmzKU;Lac[/url]. Vendégszereplésre érkezik még a Phoenix Ballet, egy nagyon fiatal együttes, az 1982ben alapított Ballet and Friends non-profit szervezetet tavaly alakították át, és az igazgatói pozíciót Sławomir Woźniak kapta meg, aki a Łódź-i balettegyüttes vezető szólistája volt. Hazai pályán mutatkozik be együttesével, saját, "Only love…"c. darabján kívül Francisco Gella "Solstice" c. koreográfiája és Albert Blaise Cattafi "The String of Thoughts" c. munkája lesz a program. Az est címe: [url] https://www.youtube.com/watch?v=pEfN24TUTBs;Rising[/url], május 26. és 27-én látható. Május 30. és 31-én a La Scala gálaestje látható, a hírneves együttes „kis-szólistáit” és kartáncosait hozza, klasszikus szólókkal és pas de deux-kel. Szerintem elég komoly üzenete van annak, ha a „nagy szólistáik” nélkül is ki tudnak állítani egy ilyen fantasztikus programot. Érdemes megjegyezni egy fiatal balerina, Virna Toppi nevét, az ő személyében szerintem a La Scala egyik következő csillagát ünnepelhetjük hamarosan, tavaly nevezték ki szólistának. Egy nagyon karizmatikus, technikás, elegáns fiatal hölgy, van a megjelenésében valami arisztokratikus. Sajnálom, hogy erről az estről lemaradok, mert a Manon egyik pas de deux-jét fogja eltáncolni, és szerettem volna megnézni. A műsoron a Manon mellett láthatóak részletek a Giselle-ből, A kalózból, a Diana és Acteonból, a Don Quijote-ból, Roland Petit Proust c.darabjából, és A hattyú halála, A rózsa lelke, Le Rose Malade, a Grand Pas Classique is a program része. És végül szeretnék pár gondolatot írni arról az előadásról, amelynek kapcsán ide érkeztem: Sylvie Guillem „Life in Progress” turnéjának lengyelországi bemutatójáról. Ez a zseniális táncosnő ezzel az előadássorozattal mond búcsút az aktív színpadi szereplésnek. Ő nagyon komolyan gondolja, de úgy veszem észre, a legtöbben hitetlenkednek, tegnap este az előadás utáni fogadáson a fesztivál szervezője azért a biztonság kedvéért a jövő évi fesztiválra is meghívta a kövekező új estjével. Sylvie Guillem soha nem táncolt Magyarországon, és valószínűleg már nem is fog. Nagy kár. Két évtizede láttam őt először színpadon, azóta amennyire tudtam, követtem a pályáját. Nem csak korszakos művészként írta be magát a szívembe, hanem emberként is, bátor és független döntéseivel, őszinteségével, a bolygó és az élővilág jövője iránti elkötelezettségével. Egész lényében van valami megfoghatatlan tisztaság. Soha nem engedett semmilyen nyomásgyakorlásnak, tele van mosollyal, segítőkészséggel, nagylelkűséggel, kíváncsisággal a világ iránt. Hiteles minden szempontból. A turné Modenából indult májusban, és előtte Sylvie-nek volt St. Pöltenben egy közös estje a Ballet de Lyonnal, amelyről Halász Tamás és Králl Csaba is részletesen. [url] http://tancelet.hu/kritika/3691-halasz-tamas-one-sad-thing-sylvie-guillem-bucsuturnejan;Halász Tamás cikke[/url] http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5464/ballet-de-lopera-de-lyon-sylvie-guillem-st-polten-festspielhaus/ [url] http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5464/ballet-de-lopera-de-lyon-sylvie-guillem-st-polten-festspielhaus/;Králl Csaba cikke [/url] A lodzi tapasztalataimról csak az impresszióimat írnám le, kedvcsinálónak. Inkább a profikra bízom, hogy elmélyült kritikát írjanak majd, mivel a turné St Pöltenben ér véget decemberben, biztosan lesz szakember, aki elmegy oda Magyarországról, de bíztatni szeretnék minden rajongót és nézőt, hogy ha teheti, utazzon oda, mert ez egy gyönyörű előadás és talán az utolsó esély színpadon látni egy legendát. Az előadás utáni közönségtalálkozón Sylvie azt mondta: „nem egy retrospektív előadással szeretnék búcsúzni. Kockázatot akartam vállalni, és azt szerettem volna, ha ez az est kapunyitás a jövőre, ezért új koreográfiák készültek.” A "Life in Progress"-re 2 új darab készült, vagyis inkább 3. Akram Khan és Russel Maliphant is koreografált, William Forsythe pedig teljesen átalakította egy korábbi darabját, a Duo-t. Akram Khan „techne” című darabja valójában egy duett, Sylvie és egy robotlámpa között. A színpadon 3 zenész foglal helyet, élőben játszanak. Hegedű, beatbox, dob, elektronikus hangok: egy furcsa, nem evilági közeget teremtettek, talán a jövőben vagyunk, talán a világűr egy másik pontján, talán a képzele egy szegletében. Már a próbák folyamán is láttam a darabot, és színpadon most másodszor, és egyre több finom részlett fedezek fel benne és egyre több kérdés merült fel bennem. A robot és az ember kapcsolatán keresztül az emberi lét legfontosabb, örök kérdései fogalmazódnak meg…mi az emberi minőség esszenciája? Mitől-honnantól ember az ember és meddig? Forsythe Duo-ja eredetileg 2 táncosnőre készült, most 2 rendkívüli fizikalitású és színpadi jelenlétű férfi művész, Brigel Gjoka és Riley Watts táncolta el. A koreográfián a bemutató előtt néhány nappal Forsythe alapvető módosításokat végzett (ahogyan a közönségtalálkozón Riley Watts mondta: „3 hónapnyi munka ment a kukába”), és a zenét is néhány hangnyi „jelzésre” redukálta. A darab minden ízében Forsythe. Nem válaszol, nem akar eljutni sehová, hanem felfedez, kísérletezik, és közben rácsodálkozik az emberi testre, a térre, a mozgásra. Meddig lehet változtatni valamit úgy, hogy még mindig megőrzi esszenciális tulajdonságait? Mikor jön létre egy más lényegű jelenség? Ez a két fiatalember elismerten a világ legjobb kortárs táncosai közé tartozik, érdemes őket megnézni. Russel Maliphant már koreografált Sylvie-nek. Az új duett egy kifinomult, komplex koreográfiai szerkesztésű alkotás, Sylvie partnere Emanuela Montanari, a La Scala szólistája. A koreográfia olykor szinte lebeg, máskor nagyon fizikális, játékos, majd szinte agresszív, végül ironikus. Pontosan átgondolt a világítás (Michael Hulls), és hatásos a zene (Andy Cowton). Elmosolyodtam a végére. A záródarab a szünet után Mats Ek-től a Bye-volt (Ajö), Beethoven 111-es zongoraszonátájára. Sylvie 2011 óta ezt a művet már sokszor táncolta, 6000 miles turnéjára készült eredetileg. A Bye-nak tulajdonképpen van egy kis története: egy nő búcsút mond élete egy szakaszának, a darab egy belső párbeszéd önmagával, az új tapasztalások, új utak felé indulva. Mats Ek nekem egyébként is nagyon közel áll a szívemhez, de ez a darabja egyszerűen zseniális. Mats Ek agyon biztos kézzel vezeti végig a nézőt egy rendkívül komplex érzelmi palettán, de a Bye emellett tele van ikonikussá vált mozdulatokkal, fantáziadús szcenkai ötletekkel, a zene tökéletes összhangban hullámzik a mozgással (pedig Beethoven-be sok koreográfusnak „beletörött a bicskája”). Nekem igazi, régimódi, könnybelábadó-szemű színházi katarzis volt. Ha tehetitek, ameddig lehet, nézzétek meg színpadon ezt a csodát, akit Sylvie Guillemnek hívnak. [url] https://www.youtube.com/watch?v=snqdzhj3xO8;Bye[/url]
Rövid beszámoló a 23. Łódź Ballet Festival-ról. A biennálét először 1968-ban rendezték meg, egy évvel a Łódź-i Grand Theater megnyitása után, de hamar Európa egyik jelentős tánceseménye lett. A szervezők jó ízléssel válogatták össze az aktuális kortárs trendeket és vezető koreográfusokat a nagy balettegyüttesek klasszikus produkcióival, és a neoklasszikus előadásokkal. Béjart és Kylian ugyanúgy megfordult itt, mint a Ballet Rambert, a Cullberg Ballet, a Hamburg Ballet, a Bolsoj, az elmúlt években a Batsheva, a Complexions vagy a Forsythe Company. A sort még hosszan lehetne folytatni, a fesztivál egy igényes és sokszínű táncművészeti esemény. Nagyon kellene egy hasonló Budapestnek is. Az idei program Giorgio Madia "Chopin Imaginaire" c. koreográfiájával indult május 9én. Május 10én és 12én volt még két előadás. A darabot Madia a Cottbus-i színház balettegyüttese számára 2010-ben készítette, és ez az előadás volt a lengyelországi premier a Grand Theater társulatával. [url]https://www.youtube.com/watch?v=c_38uBpBrTA;Részletek a koreográfiából[/url]. Azt hallottam, hogy sikere volt a darabnak, de sajnos nem láttam, és még kritikát sem találtam. A fesztivál résztvevője Ivan Putrov "Men in Motion" estje. Ez a projekt nekem nagyon közel áll a szívemhez, egy tiszteletadás a férfi táncosok előtt, nem titkoltan azzal a céllal, hogy változtasson azokon a sztereotípiákon, amelyekkel sokan a férfi balettművészekhez viszonyulnak. A Men in Motion előadásain a részvevők és a program részben változik, ezért nevezem inkább projektnek, Łódźban 2 előadás lesz, május 19-én és 20-án, a fellépők Ivan Putrov mellett Daniel Proietto, Vadim Muntagirov, Marijn Rademaker, Thiago Bordin, Daria Klimentova, Valentino Zucchetti és Christopher Marney. A műsor: Balanchin-Who Cares, Jakobson-Vestris, Alan Lucien Øyen-Sinnerman, Peter Leung-IN DUET, Kristen McNally-Adagietto, Thiago Bordin-HUF HUF, Marco Goecke-Äffi, Daniel Proietto-New Duet, és részletek láthatók Matthew Bourne A hattyúk tava c. darabjából, A faun délutánjából és a Petruskából. Május 19. és 20-én [url]https://www.youtube.com/watch?v=TgLRsvOLgLU;Men in Motion[/url]. A Les Ballets de Monte Carlo Jean Christophe Maillot "Lac" c. darabját hozza, A hattyúk tava modern feldolgozása ez a verzió, a koreográfus Jean Rouaud író segítségével dolgozta át a történetet, és az eredeti Csajkovszkíj zenét átszerkesztette. Egy erotikával átszőtt darab született, Maillot saját bevallása szerint át akarta értelmezni a 19.századi baletthagyományt: ”Számomra a tánc a szerelemről, az emberekről és a kapcsolatokról szól. Azt az érzékiséget keresem, mely a verejték, a valóság, a hús szintjén nyilvánul meg.”Május 23. és 24-én [url] https://www.youtube.com/watch?v=3U8eO8ZmzKU;Lac[/url]. Vendégszereplésre érkezik még a Phoenix Ballet, egy nagyon fiatal együttes, az 1982ben alapított Ballet and Friends non-profit szervezetet tavaly alakították át, és az igazgatói pozíciót Sławomir Woźniak kapta meg, aki a Łódź-i balettegyüttes vezető szólistája volt. Hazai pályán mutatkozik be együttesével, saját, "Only love…"c. darabján kívül Francisco Gella "Solstice" c. koreográfiája és Albert Blaise Cattafi "The String of Thoughts" c. munkája lesz a program. Az est címe: [url] https://www.youtube.com/watch?v=pEfN24TUTBs;Rising[/url], május 26. és 27-én látható. Május 30. és 31-én a La Scala gálaestje látható, a hírneves együttes „kis-szólistáit” és kartáncosait hozza, klasszikus szólókkal és pas de deux-kel. Szerintem elég komoly üzenete van annak, ha a „nagy szólistáik” nélkül is ki tudnak állítani egy ilyen fantasztikus programot. Érdemes megjegyezni egy fiatal balerina, Virna Toppi nevét, az ő személyében szerintem a La Scala egyik következő csillagát ünnepelhetjük hamarosan, tavaly nevezték ki szólistának. Egy nagyon karizmatikus, technikás, elegáns fiatal hölgy, van a megjelenésében valami arisztokratikus. Sajnálom, hogy erről az estről lemaradok, mert a Manon egyik pas de deux-jét fogja eltáncolni, és szerettem volna megnézni. A műsoron a Manon mellett láthatóak részletek a Giselle-ből, A kalózból, a Diana és Acteonból, a Don Quijote-ból, Roland Petit Proust c.darabjából, és A hattyú halála, A rózsa lelke, Le Rose Malade, a Grand Pas Classique is a program része. És végül szeretnék pár gondolatot írni arról az előadásról, amelynek kapcsán ide érkeztem: Sylvie Guillem „Life in Progress” turnéjának lengyelországi bemutatójáról. Ez a zseniális táncosnő ezzel az előadássorozattal mond búcsút az aktív színpadi szereplésnek. Ő nagyon komolyan gondolja, de úgy veszem észre, a legtöbben hitetlenkednek, tegnap este az előadás utáni fogadáson a fesztivál szervezője azért a biztonság kedvéért a jövő évi fesztiválra is meghívta a kövekező új estjével. Sylvie Guillem soha nem táncolt Magyarországon, és valószínűleg már nem is fog. Nagy kár. Két évtizede láttam őt először színpadon, azóta amennyire tudtam, követtem a pályáját. Nem csak korszakos művészként írta be magát a szívembe, hanem emberként is, bátor és független döntéseivel, őszinteségével, a bolygó és az élővilág jövője iránti elkötelezettségével. Egész lényében van valami megfoghatatlan tisztaság. Soha nem engedett semmilyen nyomásgyakorlásnak, tele van mosollyal, segítőkészséggel, nagylelkűséggel, kíváncsisággal a világ iránt. Hiteles minden szempontból. A turné Modenából indult májusban, és előtte Sylvie-nek volt St. Pöltenben egy közös estje a Ballet de Lyonnal, amelyről Halász Tamás és Králl Csaba is részletesen. [url] http://tancelet.hu/kritika/3691-halasz-tamas-one-sad-thing-sylvie-guillem-bucsuturnejan;Halász Tamás cikke[/url] http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5464/ballet-de-lopera-de-lyon-sylvie-guillem-st-polten-festspielhaus/ [url] http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5464/ballet-de-lopera-de-lyon-sylvie-guillem-st-polten-festspielhaus/;Králl Csaba cikke [/url] A lodzi tapasztalataimról csak az impresszióimat írnám le, kedvcsinálónak. Inkább a profikra bízom, hogy elmélyült kritikát írjanak majd, mivel a turné St Pöltenben ér véget decemberben, biztosan lesz szakember, aki elmegy oda Magyarországról, de bíztatni szeretnék minden rajongót és nézőt, hogy ha teheti, utazzon oda, mert ez egy gyönyörű előadás és talán az utolsó esély színpadon látni egy legendát. Az előadás utáni közönségtalálkozón Sylvie azt mondta: „nem egy retrospektív előadással szeretnék búcsúzni. Kockázatot akartam vállalni, és azt szerettem volna, ha ez az est kapunyitás a jövőre, ezért új koreográfiák készültek.” A "Life in Progress"-re 2 új darab készült, vagyis inkább 3. Akram Khan és Russel Maliphant is koreografált, William Forsythe pedig teljesen átalakította egy korábbi darabját, a Duo-t. Akram Khan „techne” című darabja valójában egy duett, Sylvie és egy robotlámpa között. A színpadon 3 zenész foglal helyet, élőben játszanak. Hegedű, beatbox, dob, elektronikus hangok: egy furcsa, nem evilági közeget teremtettek, talán a jövőben vagyunk, talán a világűr egy másik pontján, talán a képzele egy szegletében. Már a próbák folyamán is láttam a darabot, és színpadon most másodszor, és egyre több finom részlett fedezek fel benne és egyre több kérdés merült fel bennem. A robot és az ember kapcsolatán keresztül az emberi lét legfontosabb, örök kérdései fogalmazódnak meg…mi az emberi minőség esszenciája? Mitől-honnantól ember az ember és meddig? Forsythe Duo-ja eredetileg 2 táncosnőre készült, most 2 rendkívüli fizikalitású és színpadi jelenlétű férfi művész, Brigel Gjoka és Riley Watts táncolta el. A koreográfián a bemutató előtt néhány nappal Forsythe alapvető módosításokat végzett (ahogyan a közönségtalálkozón Riley Watts mondta: „3 hónapnyi munka ment a kukába”), és a zenét is néhány hangnyi „jelzésre” redukálta. A darab minden ízében Forsythe. Nem válaszol, nem akar eljutni sehová, hanem felfedez, kísérletezik, és közben rácsodálkozik az emberi testre, a térre, a mozgásra. Meddig lehet változtatni valamit úgy, hogy még mindig megőrzi esszenciális tulajdonságait? Mikor jön létre egy más lényegű jelenség? Ez a két fiatalember elismerten a világ legjobb kortárs táncosai közé tartozik, érdemes őket megnézni. Russel Maliphant már koreografált Sylvie-nek. Az új duett egy kifinomult, komplex koreográfiai szerkesztésű alkotás, Sylvie partnere Emanuela Montanari, a La Scala szólistája. A koreográfia olykor szinte lebeg, máskor nagyon fizikális, játékos, majd szinte agresszív, végül ironikus. Pontosan átgondolt a világítás (Michael Hulls), és hatásos a zene (Andy Cowton). Elmosolyodtam a végére. A záródarab a szünet után Mats Ek-től a Bye-volt (Ajö), Beethoven 111-es zongoraszonátájára. Sylvie 2011 óta ezt a művet már sokszor táncolta, 6000 miles turnéjára készült eredetileg. A Bye-nak tulajdonképpen van egy kis története: egy nő búcsút mond élete egy szakaszának, a darab egy belső párbeszéd önmagával, az új tapasztalások, új utak felé indulva. Mats Ek nekem egyébként is nagyon közel áll a szívemhez, de ez a darabja egyszerűen zseniális. Mats Ek agyon biztos kézzel vezeti végig a nézőt egy rendkívül komplex érzelmi palettán, de a Bye emellett tele van ikonikussá vált mozdulatokkal, fantáziadús szcenkai ötletekkel, a zene tökéletes összhangban hullámzik a mozgással (pedig Beethoven-be sok koreográfusnak „beletörött a bicskája”). Nekem igazi, régimódi, könnybelábadó-szemű színházi katarzis volt. Ha tehetitek, ameddig lehet, nézzétek meg színpadon ezt a csodát, akit Sylvie Guillemnek hívnak. [url] https://www.youtube.com/watch?v=snqdzhj3xO8;Bye[/url]
4425 Boglárka Simon Hatala 2015-05-16 14:24:33 [Válasz erre: 4424 mandarina 2015-05-16 12:33:35]
Ez egy nagyon érdekes kérdés. A társulatnak, ha jól emlékszem, 2018ig megvan a finanszírozása, de Forsythe egy másik alkotói korszakba szeretett volna lépni, és ezért visszavonult, mint igazgató. A Párizsi Opera "associated choreographer" pozíciójában fogja folytatni az művészeti munkáját, de egyetemi tanárként is számítanak rá, illetve tudományos kutatói programokban is részt fog venni. Helyét egykori táncosa, Jacopo Godani veszi át, aki egy teljesen új művészeti koncepciót épít, új táncosokkal, de a társulat neve egyenlőre marad.
Ez egy nagyon érdekes kérdés. A társulatnak, ha jól emlékszem, 2018ig megvan a finanszírozása, de Forsythe egy másik alkotói korszakba szeretett volna lépni, és ezért visszavonult, mint igazgató. A Párizsi Opera "associated choreographer" pozíciójában fogja folytatni az művészeti munkáját, de egyetemi tanárként is számítanak rá, illetve tudományos kutatói programokban is részt fog venni. Helyét egykori táncosa, Jacopo Godani veszi át, aki egy teljesen új művészeti koncepciót épít, új táncosokkal, de a társulat neve egyenlőre marad.
4424 mandarina 2015-05-16 12:33:35 [Válasz erre: 4423 Boglárka Simon Hatala 2015-05-16 12:13:33]
Szia, Boglárka! Az utolsó sor azt jelenti, hogy azzal, hogy igazgatóként visszavonult, a társulata is megszűnt?
Szia, Boglárka! Az utolsó sor azt jelenti, hogy azzal, hogy igazgatóként visszavonult, a társulata is megszűnt?
4423 Boglárka Simon Hatala 2015-05-16 12:13:33
Aurelie Dupont, a Párizs-i Opera Étoile-a hétfőn búcsúzik a színpadtól a Manon c. előadással. Balettmesterként fogja segíteni a jövőben a társulat munkáját. [url]http://www.theguardian.com/stage/2015/apr/15/paris-opera-star-ballet-dancer-aurelie-dupont-to-take-her-final-bow;The Guardian cikke[/url] Ez egy ilyen év. Mats Ek, Sylvie Guillem, Aurelie Dupont...Forsythe csak mint igazgató vonul vissza, de társulata elbúcsúzott.
Aurelie Dupont, a Párizs-i Opera Étoile-a hétfőn búcsúzik a színpadtól a Manon c. előadással. Balettmesterként fogja segíteni a jövőben a társulat munkáját. [url]http://www.theguardian.com/stage/2015/apr/15/paris-opera-star-ballet-dancer-aurelie-dupont-to-take-her-final-bow;The Guardian cikke[/url] Ez egy ilyen év. Mats Ek, Sylvie Guillem, Aurelie Dupont...Forsythe csak mint igazgató vonul vissza, de társulata elbúcsúzott.
4422 Boglárka Simon Hatala 2015-05-16 12:00:25
Az ABT 75. jubileumi szezonját nyitotta meg május 11-én. Les sylphides, Pillar of Fire és Fancy free.[url]http://www.nytimes.com/2015/05/13/arts/dance/review-american-ballet-theater-opens-season-at-lincoln-center.html?ref=topics&_r=0;Alastar Macaulay kritikája[/url]Tetszett neki:-)
Az ABT 75. jubileumi szezonját nyitotta meg május 11-én. Les sylphides, Pillar of Fire és Fancy free.[url]http://www.nytimes.com/2015/05/13/arts/dance/review-american-ballet-theater-opens-season-at-lincoln-center.html?ref=topics&_r=0;Alastar Macaulay kritikája[/url]Tetszett neki:-)
4421 smaragd 2015-05-16 07:43:15 [Válasz erre: 4419 IVA 2015-05-16 05:59:16]
Bocsánat elnéztem, és köszönet mindkettőtöknek! Parfait, parfait! (Bírom az ilyen szép dolgokat...:-)!)
Bocsánat elnéztem, és köszönet mindkettőtöknek! Parfait, parfait! (Bírom az ilyen szép dolgokat...:-)!)
4420 IVA 2015-05-16 06:00:16 [Válasz erre: 4418 -zéta- 2015-05-15 21:58:26]
A gyógyulás mindig jól jön, köszönöm.
A gyógyulás mindig jól jön, köszönöm.
4419 IVA 2015-05-16 05:59:16 [Válasz erre: 4417 smaragd 2015-05-15 21:22:05]
Kedves Smaragd, egyetértek a véleményeddel, de a köszönet nem engem illet. A videókat Boglárka Simon Hatala ajánlotta, én csak linkelés-bemutatót rendeztem.
Kedves Smaragd, egyetértek a véleményeddel, de a köszönet nem engem illet. A videókat Boglárka Simon Hatala ajánlotta, én csak linkelés-bemutatót rendeztem.
4418 -zéta- 2015-05-15 21:58:26 [Válasz erre: 4410 IVA 2015-05-14 05:30:07]
Bocsánat, de telefonon ellenőriztem és mivel ott rendben lévőnek látszott, azt hittem, már orvoslásra került a probléma...;-)
Bocsánat, de telefonon ellenőriztem és mivel ott rendben lévőnek látszott, azt hittem, már orvoslásra került a probléma...;-)
4417 smaragd 2015-05-15 21:22:05
4409 IVA Húsz évvel ezelőtt...videó - eszményi! Köszönöm. Meleg, emberi érzésekkel teli próba, csodálatos mester, milyen jó a szép kiejtèsét is hallani, az elragadó tanítvány, de még a ruhàk színe is nagyon tetszett nekem!
4409 IVA Húsz évvel ezelőtt...videó - eszményi! Köszönöm. Meleg, emberi érzésekkel teli próba, csodálatos mester, milyen jó a szép kiejtèsét is hallani, az elragadó tanítvány, de még a ruhàk színe is nagyon tetszett nekem!
4416 balettbalett 2015-05-15 20:19:42 [Válasz erre: 4402 IVA 2015-05-13 03:41:38]
Szemantikailag érteni kellene az iróniát. Miután hazugnak és kitudjamégminek nevezett, részemről befejeztem a társalgást. :)
Szemantikailag érteni kellene az iróniát. Miután hazugnak és kitudjamégminek nevezett, részemről befejeztem a társalgást. :)
4415 IVA 2015-05-15 02:39:09 [Válasz erre: 4413 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 19:07:36]
Ugyanezt igyekeztem megfogalmazni 4410. sz. hozzászólásomban. Az idő (illetve a továbbiakban beírt hozzászólások) persze csak a friss felületen szüntetik meg a problémát, mert a hosszú linkek a régi hozzászólások valamelyik oldalán mindig széthúznák kb. 100 hozzászólás szövegét.
Ugyanezt igyekeztem megfogalmazni 4410. sz. hozzászólásomban. Az idő (illetve a továbbiakban beírt hozzászólások) persze csak a friss felületen szüntetik meg a problémát, mert a hosszú linkek a régi hozzászólások valamelyik oldalán mindig széthúznák kb. 100 hozzászólás szövegét.
4414 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 19:22:11 [Válasz erre: 4409 IVA 2015-05-14 05:19:49]
Köszönöm a technikai segítséget.
Köszönöm a technikai segítséget.
4413 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 19:07:36
Sajnálatos, hogy a szerkesztők nem lépnek a margóval kapcsolatban, nekem az jutott eszembe, hogy a fórum oldalakra bomlik, és ha elég sok szöveg kerül a kommentekbe, akkor a link átkerül a következő oldalra, és megszűnik a probléma.
Sajnálatos, hogy a szerkesztők nem lépnek a margóval kapcsolatban, nekem az jutott eszembe, hogy a fórum oldalakra bomlik, és ha elég sok szöveg kerül a kommentekbe, akkor a link átkerül a következő oldalra, és megszűnik a probléma.
4412 kokusz 2015-05-14 09:54:19 [Válasz erre: 4410 IVA 2015-05-14 05:30:07]
Kedves Iva, köszönöm a hsz-t. Én nem voltam olyan ügyes, nem tudtam, kinek kellene írni. Köszönöm a javaslatot, csak sajnos, ez meghaladja a tudásomat. Remélem, hogy a szakemberek majd csak rendbe teszik.
Kedves Iva, köszönöm a hsz-t. Én nem voltam olyan ügyes, nem tudtam, kinek kellene írni. Köszönöm a javaslatot, csak sajnos, ez meghaladja a tudásomat. Remélem, hogy a szakemberek majd csak rendbe teszik.
4411 mandarina 2015-05-14 09:24:39 [Válasz erre: 4406 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 00:12:39]
Fantasztikus videó, köszönöm! Jól indult a napom :) Arra ösztönöz, hogy én is ilyen tökéletes próbáljam tenni a dolgaim egész nap!
Fantasztikus videó, köszönöm! Jól indult a napom :) Arra ösztönöz, hogy én is ilyen tökéletes próbáljam tenni a dolgaim egész nap!
4410 IVA 2015-05-14 05:30:07 [Válasz erre: 4407 kokusz 2015-05-14 01:54:18]
Nem csak Neked van ilyen problémád, kedves Kokusz. Pár nappal ezelőtt jelentettem kedves szerkesztőinknek az Olvasói levelekben, megoldási javaslattal, remélem, orvosolják is majd. Addig azt javaslom, hogy tedd vágólapra az olvasni kívánt szöveget, és másold be Word-fájlba. Kicsit macerás, de talán nem kell addig űzni, amíg a zavart okozó hozzászólás eltűnik a következő oldalra, ahol sajnos megőrizné ezt a hatását.
Nem csak Neked van ilyen problémád, kedves Kokusz. Pár nappal ezelőtt jelentettem kedves szerkesztőinknek az Olvasói levelekben, megoldási javaslattal, remélem, orvosolják is majd. Addig azt javaslom, hogy tedd vágólapra az olvasni kívánt szöveget, és másold be Word-fájlba. Kicsit macerás, de talán nem kell addig űzni, amíg a zavart okozó hozzászólás eltűnik a következő oldalra, ahol sajnos megőrizné ezt a hatását.
4409 IVA 2015-05-14 05:19:49 [Válasz erre: 4406 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 00:12:39]
Kedves Boglárka, kilencéves fórumintézeti tanulmányaimból ma azt osztom meg Veled, hogy egyazon bekezdésen belül egynél több linkelés nem működik (és valószínűleg a betűszedésre vonatkozó utasítások sincsenek jó hatással az eredményre). Tehát ha gondolataidat nem is szándékozod tagolni, egy-egy linkhez mégis válts mindig új bekezdésre. Remélem, én most nem vallok kudarcot: [url]https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;Egészen varázslatos lábfejhasználat Isabelle Ciaravolával[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=hQDgGbw5ac0;Szintén Isabelle[/url] húsz évvel ezelőtt, Nina Vyroubovával (Roland Petit és Serge Lifar egyik múzsája volt)
Kedves Boglárka, kilencéves fórumintézeti tanulmányaimból ma azt osztom meg Veled, hogy egyazon bekezdésen belül egynél több linkelés nem működik (és valószínűleg a betűszedésre vonatkozó utasítások sincsenek jó hatással az eredményre). Tehát ha gondolataidat nem is szándékozod tagolni, egy-egy linkhez mégis válts mindig új bekezdésre. Remélem, én most nem vallok kudarcot: [url]https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;Egészen varázslatos lábfejhasználat Isabelle Ciaravolával[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=hQDgGbw5ac0;Szintén Isabelle[/url] húsz évvel ezelőtt, Nina Vyroubovával (Roland Petit és Serge Lifar egyik múzsája volt)
4408 IVA 2015-05-14 05:15:52 [Válasz erre: 4404 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 00:06:19]
Kedves Boglárka Simon Hatala, lehet, hogy több dologban sem egyezik a szemléletünk. Annak ellenére, hogy a látott előadások után már jó ideje leírom itt a véleményemet, s aztán esetleg megbeszélem, megvitatom a kevesekkel, akik aktívan látogatják ezt a topicot, nem gondolom, hogy a nézőt jobban kell támogatni, informálni, mint amennyire maga is igényli. Nem szeretek werkfilmeket nézegetni (mert ritkán mentesek a reklámtartalomtól és ritkán jók), a táncosokat sem szerettem meg jobban, ha a rádióban vagy a tévében hallottam őket nyilatkozni (nagyon kevés kivételtől eltekintve). Úgy gondolom, a művész és a közönség közötti kapcsolatnak a színpad és a nézőtér között kell létrejönnie, a táncos engem csak a zenekari árkon keresztül tud meggyőzni. A (sokat) tapasztalt nézőnek is van mércéje, hiszen a mérés = összehasonlítás. Sok itthoni nagy táncost láttam, és sok vendégművészt: van (a fiatal nézőnek pedig lesz) kikhez hasonlítani a maiakat. Egy mai művész persze nem tudja felidézni ugyanazokat a hatásokat, amelyeket 10, vagy 40 évvel ezelőtti elődje a szerepben, de ettől még lehet sok új közölni valója velem, és én arra is fogékony vagyok. Pár évvel ezelőtt ebben a topicban jegyezte meg egy fórumtárs, hogy hiány lesz, vagy már van is, az Operában első magántáncosnőkből. Igaza volt, és nem lehetett meglepő Aliya Tanykpayeva, majd Nakamura Shoko és mások szerződtetése. Józan ésszel az sem volt meglepő, hogy nem Szvetlana Zaharovát csábítják Budapestre, s még csak azzal a „konjunktúrával” sem élhettek, hogy Natalia Oszipova ez idő tájt otthagyta a Nagyszínházat. Őket, vagy az ő kategóriájukba tartozókat tehát nem érdemes keresni azokban, akiket kaptunk (illetve kapunk majd ezután), de fontos, hogy szerepeikhez méltók és szerethetők legyenek. Hadd vessek közbe egy szándékosan rossz hasonlatot, mert mint tudjunk, jó hasonlat úgy sincs. Ha nekem kiveszik az epekövemet, életben maradok, két nappal később hazamehetek, egy hét múlva már nincs semmi egészségi problémám, a beavatkozás nyoma alig látszik, nekem bárki hiába mondja, hogy pedig az orvos, aki operált, milyen rossz kezű, megpróbált karriert csinálni Bécsben, majd Svájcban, aztán mégis Pesterzsébeten kötött ki. Szerintem a „lelkes néző”, egy „képzett rajongó” és egy „szakmabéli”: a sematizálásig egyszerűsített kategóriák. Lelkes néző voltam tízéves koromban is, az vagyok most, immár többször tízéves korban is, de valamivel többet látok a balettből, mint akkor. A képzettségnek és a rajongó természetnek is széles skálája van, a két tulajdonság viszonya és arányai tovább árnyalják a nézői minőséget. A szakmabeli aspektusa és ítélőképessége is különböző és összetett lehet: úgy gondolom, másképp vizsgálja a spicc- és egyéb technikákat egy társulatvezető, akinek felelősségteljesen kell döntenie arról, hogy oszthat-e, vagy nem oszthat szerepeket a táncosra, és hogy el tudja-e őt adni a közönségnek, és másképp az a szakember, aki úgy gondolja, hogy az a szerep, amelyet a bírált művész táncol, neki járna. Ez csak két szélsőséges eset, a paletta természetesen itt is gazdag. Az operához valamivel többet értek, mint a baletthez. Azért is, mert sokkal több operaelőadást néztem, mint balettet (a két műfaj repertoárbeli arányai miatt is, és mert az opera nem igazán jó helyről is élvezhető); azért is, mert éneklést hosszabb ideig tanultam, mint balettet, és nem utolsósorban azért, mert ezen a fórumon, nem is csak egy topicban, és jóval több usertől, köztük szakemberektől is, sokkal több véleményt lehet olvasni, amikből sokat lehet tanulni. Az éneklés technikájáról, tanításáról is. Az éneklés technikájáról szóló szak- és fórumirodalom egybehangzó következtetése, hogy a jó technika az egyes feladatok jó és szép megoldásán kívül azért nagyon fontos, mert azon múlik (azzal befolyásolható), a mégoly szép hangú énekesek esetében is, hogy fáradtság jele nélkül végig tudnak-e énekelni egy hosszú és nehéz szerepet (pl. A lombardok, vagy a Pillangókisasszony főszerepét), és hogy meddig tudják megőrizni képességeiket, meddig tudnak a pályán maradni. Számtalan életpálya igazolja ezeket az elméleteket, tapasztalatokat. Feltételezem, hogy a balett-táncos fizikuma (izomzat, ízületek, csontozat, és hadd ne okoskodjam tovább, hogy még mi minden), állóképessége és pályahossza számára ugyanúgy nem közömbös a technika, mint az énekes hangszalagja és a hangképzésben részt vevő egyéb szervei számára. Ebből úgy gondolom, ha egy táncosnő (ismerve, hogy tanulmányainak ideje milyen hosszadalmas és intenzív, és sosem ér véget) harmincas éveinek közepén (látszólag) könnyedén győzi a legnehezebb főszerepeket, sőt örömet, élvezetet nyújt azokban a közönségnek, alapvetően rossz spicctechnika nem jellemezheti, különben nem jutott volna ilyen szerepekig, vagy már nem lenne a pályán. Hogy táncol-e majd 40-45 évesen is, azt még nem tudjuk, és annak nem egyedüli feltétele a jó spicctechnika. Látom különben, hogy az aspektusomat eddig is értetted. Van, amikor észreveszem, hogy az énekes a színpadon támaszt, használja a rekeszizmát, mozog az ádámcsutkája, lebeg a nyelve a szájában – de nem ezt figyelem. Bocsáss meg, nem elutasítás részemről, hogy – noha érdekesnek tartom – ezután sem akarom figyelni, hogy a balerina a spicc-cipő melyik részén áll, hogyan használja abban a lábujjait. Hogy kontrolláltan tegye, az az ő érdeke; ha kiforgatott helyzetben van a lába, kész vagyok ezt stíluselemnek venni; ha nem esik ki a zene ritmusából, nekem elég gyors. De nem azért, mert nem ismerem el ezeknek a dolgoknak a fontosságát, vagy megvetném az ilyen pontos figyelmet, hanem azért, mert még a spiccelés felületes figyelése mellett sem lehet elegendő a figyelmem mindannak a megosztására, amit a balett megkíván tőlem. Feje tetejétől a spiccéig akarom figyelni a balerinát! Nemcsak a spiccét, hanem a lábát, a derekát, a karmunkáját, mimikáját, szemjátékát, hogy mindezekkel és ezek összességével mit mond nekem. Hogyan játszik, hogyan közvetíti az érzéseit, hogyan viseli a jelmezt. Azt is, hogy milyen szép. Ha a spicc-cipőjébe rejtett lábujjait vizsgálnám, fölösleges volt neki parókát húzni, sminkelni, műszempillát ragasztani; tanulnia, művelnie magát, hogy én sugárzóan intelligensnek lássam. És akarom figyelni a partnerét is, viszonyulását a partneréhez. Nem hiszem, hogy a nagy Pas de deux alatt azért táncol a női kar is, hogy rájuk se pillantsak (többet is érdemelnének, hiszen nekik is van spicctechnikájuk és kéztartásuk), sőt még a divertissement alatt is rápillantok a Királynéra, és a karra is, hogyan ülnek, hogyan reagálnak a szólókra, a szólistákra. Megyek tovább: a díszletet is figyelem, a világítás minősége a vesszőparipám, és akkor még nem szóltam a zene élvezetéről, s ha olyan helyen ülök, hogy láthatom, a karmester speciális munkájáról a balettzene vezénylésekor. Lehet mindezt lelkes rajongói nézői minőségnek nevezni, önmagában nem is sértő és vállalható, de hadd egészítsem ki azzal, hogy a lelkes rajongó egy balettelőadásban, zenés színházi előadásban, táncdrámában találkozik a spicctechnikával (nem is mindig a földszint első soraiból), s ha az alapvetően hibás, az akkor érinti, ha a balerinát gyakori sérülései miatt hiányolnia kell a színpadról, vagy korán el kell búcsúznia tőle. Különben annak alapján értékel, hogy táncosnő nem követett el feltűnő hibát, érvényesítette a koreográfia szépségeit, megejtő volt, hódító volt: hatott.
Kedves Boglárka Simon Hatala, lehet, hogy több dologban sem egyezik a szemléletünk. Annak ellenére, hogy a látott előadások után már jó ideje leírom itt a véleményemet, s aztán esetleg megbeszélem, megvitatom a kevesekkel, akik aktívan látogatják ezt a topicot, nem gondolom, hogy a nézőt jobban kell támogatni, informálni, mint amennyire maga is igényli. Nem szeretek werkfilmeket nézegetni (mert ritkán mentesek a reklámtartalomtól és ritkán jók), a táncosokat sem szerettem meg jobban, ha a rádióban vagy a tévében hallottam őket nyilatkozni (nagyon kevés kivételtől eltekintve). Úgy gondolom, a művész és a közönség közötti kapcsolatnak a színpad és a nézőtér között kell létrejönnie, a táncos engem csak a zenekari árkon keresztül tud meggyőzni. A (sokat) tapasztalt nézőnek is van mércéje, hiszen a mérés = összehasonlítás. Sok itthoni nagy táncost láttam, és sok vendégművészt: van (a fiatal nézőnek pedig lesz) kikhez hasonlítani a maiakat. Egy mai művész persze nem tudja felidézni ugyanazokat a hatásokat, amelyeket 10, vagy 40 évvel ezelőtti elődje a szerepben, de ettől még lehet sok új közölni valója velem, és én arra is fogékony vagyok. Pár évvel ezelőtt ebben a topicban jegyezte meg egy fórumtárs, hogy hiány lesz, vagy már van is, az Operában első magántáncosnőkből. Igaza volt, és nem lehetett meglepő Aliya Tanykpayeva, majd Nakamura Shoko és mások szerződtetése. Józan ésszel az sem volt meglepő, hogy nem Szvetlana Zaharovát csábítják Budapestre, s még csak azzal a „konjunktúrával” sem élhettek, hogy Natalia Oszipova ez idő tájt otthagyta a Nagyszínházat. Őket, vagy az ő kategóriájukba tartozókat tehát nem érdemes keresni azokban, akiket kaptunk (illetve kapunk majd ezután), de fontos, hogy szerepeikhez méltók és szerethetők legyenek. Hadd vessek közbe egy szándékosan rossz hasonlatot, mert mint tudjunk, jó hasonlat úgy sincs. Ha nekem kiveszik az epekövemet, életben maradok, két nappal később hazamehetek, egy hét múlva már nincs semmi egészségi problémám, a beavatkozás nyoma alig látszik, nekem bárki hiába mondja, hogy pedig az orvos, aki operált, milyen rossz kezű, megpróbált karriert csinálni Bécsben, majd Svájcban, aztán mégis Pesterzsébeten kötött ki. Szerintem a „lelkes néző”, egy „képzett rajongó” és egy „szakmabéli”: a sematizálásig egyszerűsített kategóriák. Lelkes néző voltam tízéves koromban is, az vagyok most, immár többször tízéves korban is, de valamivel többet látok a balettből, mint akkor. A képzettségnek és a rajongó természetnek is széles skálája van, a két tulajdonság viszonya és arányai tovább árnyalják a nézői minőséget. A szakmabeli aspektusa és ítélőképessége is különböző és összetett lehet: úgy gondolom, másképp vizsgálja a spicc- és egyéb technikákat egy társulatvezető, akinek felelősségteljesen kell döntenie arról, hogy oszthat-e, vagy nem oszthat szerepeket a táncosra, és hogy el tudja-e őt adni a közönségnek, és másképp az a szakember, aki úgy gondolja, hogy az a szerep, amelyet a bírált művész táncol, neki járna. Ez csak két szélsőséges eset, a paletta természetesen itt is gazdag. Az operához valamivel többet értek, mint a baletthez. Azért is, mert sokkal több operaelőadást néztem, mint balettet (a két műfaj repertoárbeli arányai miatt is, és mert az opera nem igazán jó helyről is élvezhető); azért is, mert éneklést hosszabb ideig tanultam, mint balettet, és nem utolsósorban azért, mert ezen a fórumon, nem is csak egy topicban, és jóval több usertől, köztük szakemberektől is, sokkal több véleményt lehet olvasni, amikből sokat lehet tanulni. Az éneklés technikájáról, tanításáról is. Az éneklés technikájáról szóló szak- és fórumirodalom egybehangzó következtetése, hogy a jó technika az egyes feladatok jó és szép megoldásán kívül azért nagyon fontos, mert azon múlik (azzal befolyásolható), a mégoly szép hangú énekesek esetében is, hogy fáradtság jele nélkül végig tudnak-e énekelni egy hosszú és nehéz szerepet (pl. A lombardok, vagy a Pillangókisasszony főszerepét), és hogy meddig tudják megőrizni képességeiket, meddig tudnak a pályán maradni. Számtalan életpálya igazolja ezeket az elméleteket, tapasztalatokat. Feltételezem, hogy a balett-táncos fizikuma (izomzat, ízületek, csontozat, és hadd ne okoskodjam tovább, hogy még mi minden), állóképessége és pályahossza számára ugyanúgy nem közömbös a technika, mint az énekes hangszalagja és a hangképzésben részt vevő egyéb szervei számára. Ebből úgy gondolom, ha egy táncosnő (ismerve, hogy tanulmányainak ideje milyen hosszadalmas és intenzív, és sosem ér véget) harmincas éveinek közepén (látszólag) könnyedén győzi a legnehezebb főszerepeket, sőt örömet, élvezetet nyújt azokban a közönségnek, alapvetően rossz spicctechnika nem jellemezheti, különben nem jutott volna ilyen szerepekig, vagy már nem lenne a pályán. Hogy táncol-e majd 40-45 évesen is, azt még nem tudjuk, és annak nem egyedüli feltétele a jó spicctechnika. Látom különben, hogy az aspektusomat eddig is értetted. Van, amikor észreveszem, hogy az énekes a színpadon támaszt, használja a rekeszizmát, mozog az ádámcsutkája, lebeg a nyelve a szájában – de nem ezt figyelem. Bocsáss meg, nem elutasítás részemről, hogy – noha érdekesnek tartom – ezután sem akarom figyelni, hogy a balerina a spicc-cipő melyik részén áll, hogyan használja abban a lábujjait. Hogy kontrolláltan tegye, az az ő érdeke; ha kiforgatott helyzetben van a lába, kész vagyok ezt stíluselemnek venni; ha nem esik ki a zene ritmusából, nekem elég gyors. De nem azért, mert nem ismerem el ezeknek a dolgoknak a fontosságát, vagy megvetném az ilyen pontos figyelmet, hanem azért, mert még a spiccelés felületes figyelése mellett sem lehet elegendő a figyelmem mindannak a megosztására, amit a balett megkíván tőlem. Feje tetejétől a spiccéig akarom figyelni a balerinát! Nemcsak a spiccét, hanem a lábát, a derekát, a karmunkáját, mimikáját, szemjátékát, hogy mindezekkel és ezek összességével mit mond nekem. Hogyan játszik, hogyan közvetíti az érzéseit, hogyan viseli a jelmezt. Azt is, hogy milyen szép. Ha a spicc-cipőjébe rejtett lábujjait vizsgálnám, fölösleges volt neki parókát húzni, sminkelni, műszempillát ragasztani; tanulnia, művelnie magát, hogy én sugárzóan intelligensnek lássam. És akarom figyelni a partnerét is, viszonyulását a partneréhez. Nem hiszem, hogy a nagy Pas de deux alatt azért táncol a női kar is, hogy rájuk se pillantsak (többet is érdemelnének, hiszen nekik is van spicctechnikájuk és kéztartásuk), sőt még a divertissement alatt is rápillantok a Királynéra, és a karra is, hogyan ülnek, hogyan reagálnak a szólókra, a szólistákra. Megyek tovább: a díszletet is figyelem, a világítás minősége a vesszőparipám, és akkor még nem szóltam a zene élvezetéről, s ha olyan helyen ülök, hogy láthatom, a karmester speciális munkájáról a balettzene vezénylésekor. Lehet mindezt lelkes rajongói nézői minőségnek nevezni, önmagában nem is sértő és vállalható, de hadd egészítsem ki azzal, hogy a lelkes rajongó egy balettelőadásban, zenés színházi előadásban, táncdrámában találkozik a spicctechnikával (nem is mindig a földszint első soraiból), s ha az alapvetően hibás, az akkor érinti, ha a balerinát gyakori sérülései miatt hiányolnia kell a színpadról, vagy korán el kell búcsúznia tőle. Különben annak alapján értékel, hogy táncosnő nem követett el feltűnő hibát, érvényesítette a koreográfia szépségeit, megejtő volt, hódító volt: hatott.
