4407 kokusz 2015-05-14 01:54:18
Néhány napja nem tudom olvasni a topicot, mert a szövegeknek csak a felét látom. Ha az egész sort szeretném elolvasni, akkor a lenti csúszkával át kell csúsztatni a szöveget jobbra, és ezt minden sornál külön meg kell tenni. Csak nekem van ilyen problémám? Mi lehet a baj?
Néhány napja nem tudom olvasni a topicot, mert a szövegeknek csak a felét látom. Ha az egész sort szeretném elolvasni, akkor a lenti csúszkával át kell csúsztatni a szöveget jobbra, és ezt minden sornál külön meg kell tenni. Csak nekem van ilyen problémám? Mi lehet a baj?
4406 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 00:12:39
Megint elnyelte! Be akartam linkelni egy videót, amelyen egy egészen elképesztő lábfejhasználat látható Isabelle Ciaravola-val https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;[url]https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;"Sur les Pointes avec une Etoile"[/url]
Megint elnyelte! Be akartam linkelni egy videót, amelyen egy egészen elképesztő lábfejhasználat látható Isabelle Ciaravola-val https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;[url]https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;"Sur les Pointes avec une Etoile"[/url]
4405 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 00:08:16
Valamiért az utolós mondatom első felét elnyelte a blogmotor, szóval mégegyszer :-) [url]https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;Egészen varázslatos lábfejhasználat Isabelle Ciaravola-val.[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=hQDgGbw5ac0;Szintén Isabelle[/url] húsz évvel ezelőtt, Nina Vyroubova-val (Roland Petit és Serge Lifar egyik múzsája volt).
Valamiért az utolós mondatom első felét elnyelte a blogmotor, szóval mégegyszer :-) [url]https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;Egészen varázslatos lábfejhasználat Isabelle Ciaravola-val.[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=hQDgGbw5ac0;Szintén Isabelle[/url] húsz évvel ezelőtt, Nina Vyroubova-val (Roland Petit és Serge Lifar egyik múzsája volt).
4404 Boglárka Simon Hatala 2015-05-14 00:06:19 [Válasz erre: 4402 IVA 2015-05-13 03:41:38]
Amikor elolvastam ezt a beszélgetést, először arra gondoltam, hogy tulajdonképpen jó, hogy néhány embernek még mindig annyira fontos Magyarországon a balett, hogy ilyen éles vita alakulhat ki az opera egyik balerinájának kvalitásairól. Gustibus non est disputandem, ha Neked, IVA néhány szép estét adott Tanyikpajeva, akkor egyel több embert tett boldogabbá a balett, mint műfaj. Azért, hogy a magyar közönség el tudja helyezni a nemzetközi „színvonalhoz” képest is, amit a színpadon lát, és hogy ezzel párhuzamosan megőrizhessük az autentikus magyar értékeket a balettben, szerintem a nézőket támogatni és informálni kell, „bevezetni őket a kulisszába”, mesélni és beszélgetni. Azért, hogy ha valami kiemelkedőt látnak, azt ugyanolyan magabiztosan ismerhessék fel, mint a középszerű produkciót vagy művészt, mert csak így várható, hogy a valódi értékek megkapják a kellő figyelmet és hathatós támogatást. Ezen a gondolatmeneten haladva eszembe jutott valami, amivel gyakran találkoztam. Egy lelkes néző, egy képzett rajongó és egy szakmabéli néha nem ugyanazt érti „jó” spicc-technikán, szerintem érdemes erről kicsit beszélni, mert az a tapasztalatom, hogy néha emiatt az értelmezési különbség miatt is kialakulhatnak nézeteltérések. Konkrét személyektől és ügyektől elvonatkoztatva általánosságokat szeretnék említeni, csak érdekességeket. Sokszor egy „laikus” szem számára jó spicc technika, ha egy balerina stabilan áll a spiccén, sokat forog, nem „botladozik” és szép a rüsztje. Szakmabeli esetleg azt figyeli, hogy például a balerina a spicc-cipő platform részének melyik részén áll. Mennyire kommunikál a lábfejével. Definiálja-e a teret vele. Amikor spiccre emelkedik, akkor milyen úton és mennyire kontrolláltan teszi, és hogyan gördül le onnan. Mennyire van kiforgatott helyzetben a lába spiccen. Hogyan használja a lábujjait a cipő orrában (ezt is láthatja avatott szem). Elég gyors-e ahhoz, hogy ellazítsa az Achillesét a pliében gyors kis ugrásnál, stb. Ezek szinte láthatatlan apróságok, de a minőséget alapvetően befolyásolják. Valaki foroghat spiccen 6-ot anélkül, hogy mindezekben a finom részletekben igényes lenne. [url]https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;Egészen varázslatos lábfejhasználat Isabelle Ciaravola-val.[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=hQDgGbw5ac0;Szintén Isabelle[/url] húsz évvel ezelőtt, Nina Vyroubova-val (Roland Petit és Serge Lifar egyik múzsája volt).
Amikor elolvastam ezt a beszélgetést, először arra gondoltam, hogy tulajdonképpen jó, hogy néhány embernek még mindig annyira fontos Magyarországon a balett, hogy ilyen éles vita alakulhat ki az opera egyik balerinájának kvalitásairól. Gustibus non est disputandem, ha Neked, IVA néhány szép estét adott Tanyikpajeva, akkor egyel több embert tett boldogabbá a balett, mint műfaj. Azért, hogy a magyar közönség el tudja helyezni a nemzetközi „színvonalhoz” képest is, amit a színpadon lát, és hogy ezzel párhuzamosan megőrizhessük az autentikus magyar értékeket a balettben, szerintem a nézőket támogatni és informálni kell, „bevezetni őket a kulisszába”, mesélni és beszélgetni. Azért, hogy ha valami kiemelkedőt látnak, azt ugyanolyan magabiztosan ismerhessék fel, mint a középszerű produkciót vagy művészt, mert csak így várható, hogy a valódi értékek megkapják a kellő figyelmet és hathatós támogatást. Ezen a gondolatmeneten haladva eszembe jutott valami, amivel gyakran találkoztam. Egy lelkes néző, egy képzett rajongó és egy szakmabéli néha nem ugyanazt érti „jó” spicc-technikán, szerintem érdemes erről kicsit beszélni, mert az a tapasztalatom, hogy néha emiatt az értelmezési különbség miatt is kialakulhatnak nézeteltérések. Konkrét személyektől és ügyektől elvonatkoztatva általánosságokat szeretnék említeni, csak érdekességeket. Sokszor egy „laikus” szem számára jó spicc technika, ha egy balerina stabilan áll a spiccén, sokat forog, nem „botladozik” és szép a rüsztje. Szakmabeli esetleg azt figyeli, hogy például a balerina a spicc-cipő platform részének melyik részén áll. Mennyire kommunikál a lábfejével. Definiálja-e a teret vele. Amikor spiccre emelkedik, akkor milyen úton és mennyire kontrolláltan teszi, és hogyan gördül le onnan. Mennyire van kiforgatott helyzetben a lába spiccen. Hogyan használja a lábujjait a cipő orrában (ezt is láthatja avatott szem). Elég gyors-e ahhoz, hogy ellazítsa az Achillesét a pliében gyors kis ugrásnál, stb. Ezek szinte láthatatlan apróságok, de a minőséget alapvetően befolyásolják. Valaki foroghat spiccen 6-ot anélkül, hogy mindezekben a finom részletekben igényes lenne. [url]https://www.youtube.com/watch?v=8Ays4UuBUHc;Egészen varázslatos lábfejhasználat Isabelle Ciaravola-val.[/url] [url]https://www.youtube.com/watch?v=hQDgGbw5ac0;Szintén Isabelle[/url] húsz évvel ezelőtt, Nina Vyroubova-val (Roland Petit és Serge Lifar egyik múzsája volt).
4403 Búbánat 2015-05-13 11:13:59
A CLASSICA CSATORNÁN LÁTHATJUK MA DÉLUTÁN (13.00) ÉS ESTE IS (20.00): TSCHAIKOWSKY, SCHWANENSEE Aus dem Royal Opera House Covent Garden, London Aus dem Royal Opera House Covent Garden, London: "Schwanensee". Musik: Peter Tschaikowsky - Choreographie: Marius Petipa, Lev Ivanov, Frederick Ashton - Musikalische Leitung: Boris Gruzin. Mit Zenaida Yanowsky (Odette), Nehemiah Kish (Prinz Siegfried) und The Royal Ballet. "Schwanensee" ist eine perfekte Synthese von Choreographie und Musik. Tschaikowsky erlebte nicht mehr, wie sein Stück zum Welterfolg, zum Synonym für romantisches Ballett wurde und Generationen von Tänzern und Choreographen inspirierte. - Prinz Siegfried trifft auf der Jagd eine Schar von Schwänen. Als einer der Schwäne sich in eine schöne Frau verwandelt, ist Siegfried sofort von ihr fasziniert - aber ist seine Liebe stark genug, um den bösen Zauber, der sie umgibt, zu brechen? LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:22:18 DIRIGENT: Boris Gruzin CHOREOGRAPHIE: Marius Petipa Lev Ivanov Frederick Ashton BÜHNENBILD: Yolanda Sonnabend KOSTÜME: Yolanda Sonnabend SOLIST TANZ: Zenaida Yanowsky (Odette) Nehemiah Kish (Prince Siegfried) Elizabeth McGorian (The Princess) Gary Avis (Rothbart) ORCHESTER: Orchestra of the Royal Opera House BALLETTKOMPAGNIE: The Royal Ballet BILDREGIE: Ross MacGibbon GB, 2012 NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 13.05., 20:00 14.05., 03:00
A CLASSICA CSATORNÁN LÁTHATJUK MA DÉLUTÁN (13.00) ÉS ESTE IS (20.00): TSCHAIKOWSKY, SCHWANENSEE Aus dem Royal Opera House Covent Garden, London Aus dem Royal Opera House Covent Garden, London: "Schwanensee". Musik: Peter Tschaikowsky - Choreographie: Marius Petipa, Lev Ivanov, Frederick Ashton - Musikalische Leitung: Boris Gruzin. Mit Zenaida Yanowsky (Odette), Nehemiah Kish (Prinz Siegfried) und The Royal Ballet. "Schwanensee" ist eine perfekte Synthese von Choreographie und Musik. Tschaikowsky erlebte nicht mehr, wie sein Stück zum Welterfolg, zum Synonym für romantisches Ballett wurde und Generationen von Tänzern und Choreographen inspirierte. - Prinz Siegfried trifft auf der Jagd eine Schar von Schwänen. Als einer der Schwäne sich in eine schöne Frau verwandelt, ist Siegfried sofort von ihr fasziniert - aber ist seine Liebe stark genug, um den bösen Zauber, der sie umgibt, zu brechen? LÄNGE DES PROGRAMMS: 02:22:18 DIRIGENT: Boris Gruzin CHOREOGRAPHIE: Marius Petipa Lev Ivanov Frederick Ashton BÜHNENBILD: Yolanda Sonnabend KOSTÜME: Yolanda Sonnabend SOLIST TANZ: Zenaida Yanowsky (Odette) Nehemiah Kish (Prince Siegfried) Elizabeth McGorian (The Princess) Gary Avis (Rothbart) ORCHESTER: Orchestra of the Royal Opera House BALLETTKOMPAGNIE: The Royal Ballet BILDREGIE: Ross MacGibbon GB, 2012 NÄCHSTE AUSSTRAHLUNGEN: 13.05., 20:00 14.05., 03:00
4402 IVA 2015-05-13 03:41:38 [Válasz erre: 4396 balettbalett 2015-05-12 20:40:26]
Én pedig nem hiszem, hogy rossz spicctechnikával (bocsánat: + csúnya karmunkával + rossz kéztartással + expresszivitáshiánnyal... mi van még? emberhúst is eszik?) be lehet tölteni első magántáncosnői szerepkört, méghozzá sikerrel. Pas de cinq – ez a III. felvonás keringője lenne négy menyasszonyjelöltes változatban, Siegfrieddel? Csarnóy Katalin is könnyedén táncolta valamikor az egyik menyasszonyjelöltet (nem szégyen, ha jól emlékszem, Kollár Eszter, Ruttkay Nóra és Szűcs Györgyi társaságában), mígnem Odette–Odilia szerepében került éppen a helyére. (Később meg a XX. Század Balettjében.) Aliya Tanykpayeva nem világsztárnak szerződött Budapestre (szemantikai szempontból ez még idézőjelben is hibás), hanem első magántáncosnőnek. Biztos, hogy sosem vallotta világsztárnak magát, ez legfeljebb az Operaház buta stílusú kommunikációjában szerepelhetett komolyan (bár konkrétan nem emlékszem erre), pejoratíve pedig rosszindulatból, ami természetesen mindig fokozható. Nem kívánom meggyőzni Tanykpayeva érdemességéről, és az sem baj, ha ő maga sem győzi meg. De van egy találós kérdésem. Ön azt állítja, hogy Tanykpayevát egy jó pár évvel ezelőtti tv-felvételen a pas de cinq-ben látta a helyén. Én pedig az utóbbi két évben láttam őt Kitri, Glavary Hanna, Giselle és Odette–Odilia szerepében nagyon jónak. Mit gondol, melyikünk szemének hiszek? „Más fórumozókra” nem jellemző, hogy olyasmit (helyesírás, majd az irodalmi igényesség kifogásolása) vetnek a szememre, amit meg sem említettem. Egy másik fórumozóról és Önről van szó, akiknek a reakcióiban egybeeső (ellenőrizhető) hazugságtartalom van. Hágai Katalint sem említettem meg. Akit akarok, azt mindig meg tudom nevezni. Ezen túlmenően sem nagyon találunk egymásra a beszélgetésben, de a provokációjára bármikor reagálok. Az irigység a rosszindulat édestestvére, de az előbbi alól mentesítem kissé. Nem jártam Ausztráliában. A Stuttgarti Balett vendégjátékában adták az Anyegint, és úgy emlékszem, az egyik előadáson Metzger Márta ugrott be a főszerepbe. (Biztos, hogy elég volt az Erkel Színházig hajóznom.) Metzger Márta előmenetelének mindig drukkoltam. Különösen szerettem a Polovec lány szerepében és a Hovanscsina Perzsa táncában, de miután elmesélte egy interjúban, hogy egyik mesternője (Mák Magda, akit gyerekkoromban még láttam színpadon) nemigen erősítette meg tehetségében, annál jobban örültem annak, hogy olyan főszerepek birtokosa is lett, mint a Sylvia, a Giselle. Bár Dózsa Imre emeléstechnikájának is az érdeme, Metzger olyan Giselle volt, akit mintha nem is emelnének, hanem magától rebbenne a magasba, ahol nem is létezik a gravitáció. Ilyen mozzanatokat sajnos nem örökítenek meg a szép fényképek. Ezt csak azért meséltem el, hogy példázzam: van az úgy, hogy egy szakember nem látja, vagy nem akarja meglátni egy táncos képességeit, de attól azok még léteznek.
Én pedig nem hiszem, hogy rossz spicctechnikával (bocsánat: + csúnya karmunkával + rossz kéztartással + expresszivitáshiánnyal... mi van még? emberhúst is eszik?) be lehet tölteni első magántáncosnői szerepkört, méghozzá sikerrel. Pas de cinq – ez a III. felvonás keringője lenne négy menyasszonyjelöltes változatban, Siegfrieddel? Csarnóy Katalin is könnyedén táncolta valamikor az egyik menyasszonyjelöltet (nem szégyen, ha jól emlékszem, Kollár Eszter, Ruttkay Nóra és Szűcs Györgyi társaságában), mígnem Odette–Odilia szerepében került éppen a helyére. (Később meg a XX. Század Balettjében.) Aliya Tanykpayeva nem világsztárnak szerződött Budapestre (szemantikai szempontból ez még idézőjelben is hibás), hanem első magántáncosnőnek. Biztos, hogy sosem vallotta világsztárnak magát, ez legfeljebb az Operaház buta stílusú kommunikációjában szerepelhetett komolyan (bár konkrétan nem emlékszem erre), pejoratíve pedig rosszindulatból, ami természetesen mindig fokozható. Nem kívánom meggyőzni Tanykpayeva érdemességéről, és az sem baj, ha ő maga sem győzi meg. De van egy találós kérdésem. Ön azt állítja, hogy Tanykpayevát egy jó pár évvel ezelőtti tv-felvételen a pas de cinq-ben látta a helyén. Én pedig az utóbbi két évben láttam őt Kitri, Glavary Hanna, Giselle és Odette–Odilia szerepében nagyon jónak. Mit gondol, melyikünk szemének hiszek? „Más fórumozókra” nem jellemző, hogy olyasmit (helyesírás, majd az irodalmi igényesség kifogásolása) vetnek a szememre, amit meg sem említettem. Egy másik fórumozóról és Önről van szó, akiknek a reakcióiban egybeeső (ellenőrizhető) hazugságtartalom van. Hágai Katalint sem említettem meg. Akit akarok, azt mindig meg tudom nevezni. Ezen túlmenően sem nagyon találunk egymásra a beszélgetésben, de a provokációjára bármikor reagálok. Az irigység a rosszindulat édestestvére, de az előbbi alól mentesítem kissé. Nem jártam Ausztráliában. A Stuttgarti Balett vendégjátékában adták az Anyegint, és úgy emlékszem, az egyik előadáson Metzger Márta ugrott be a főszerepbe. (Biztos, hogy elég volt az Erkel Színházig hajóznom.) Metzger Márta előmenetelének mindig drukkoltam. Különösen szerettem a Polovec lány szerepében és a Hovanscsina Perzsa táncában, de miután elmesélte egy interjúban, hogy egyik mesternője (Mák Magda, akit gyerekkoromban még láttam színpadon) nemigen erősítette meg tehetségében, annál jobban örültem annak, hogy olyan főszerepek birtokosa is lett, mint a Sylvia, a Giselle. Bár Dózsa Imre emeléstechnikájának is az érdeme, Metzger olyan Giselle volt, akit mintha nem is emelnének, hanem magától rebbenne a magasba, ahol nem is létezik a gravitáció. Ilyen mozzanatokat sajnos nem örökítenek meg a szép fényképek. Ezt csak azért meséltem el, hogy példázzam: van az úgy, hogy egy szakember nem látja, vagy nem akarja meglátni egy táncos képességeit, de attól azok még léteznek.
4401 IVA 2015-05-13 03:30:08 [Válasz erre: 4394 Aurora 2015-05-12 17:51:29]
Még ha csak összevágott lenne! A különböző részletek alatt mindvégig csak a zene főmotívumát halljuk. Ez inkább csak reklámklip, nem kedvelem ezt a műfajt.
Még ha csak összevágott lenne! A különböző részletek alatt mindvégig csak a zene főmotívumát halljuk. Ez inkább csak reklámklip, nem kedvelem ezt a műfajt.
4400 IVA 2015-05-13 03:28:30 [Válasz erre: 4392 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 15:23:45]
A Budapest Time kritikusával feltétlenül „szakmai” vitám lenne abban, hogy a május 2-i előadás után nem újholdat (és nem is új holdat) láttunk alacsonyan, hiszen pontosan már csak 30 óra választott el bennünket a holdtöltétől. Az Operából kijövet a Balettintézet fölött látszott lustálkodni, amely persze szintén épület, csak még mindig nem tudni, mi lesz szegényből.
A Budapest Time kritikusával feltétlenül „szakmai” vitám lenne abban, hogy a május 2-i előadás után nem újholdat (és nem is új holdat) láttunk alacsonyan, hiszen pontosan már csak 30 óra választott el bennünket a holdtöltétől. Az Operából kijövet a Balettintézet fölött látszott lustálkodni, amely persze szintén épület, csak még mindig nem tudni, mi lesz szegényből.
4399 IVA 2015-05-13 03:26:13 [Válasz erre: 4391 Aurora 2015-05-12 14:42:31]
Köszönet a beszámolóért! Kíváncsi lettem volna, hogyan tetszett Iurii Kekalo és Dmitry Timofeev alakítása, és a Leblanc Gergelyé legfőképpen, mert az övét nem láthattam. (Esetleg ha lesz rá idő.)
Köszönet a beszámolóért! Kíváncsi lettem volna, hogyan tetszett Iurii Kekalo és Dmitry Timofeev alakítása, és a Leblanc Gergelyé legfőképpen, mert az övét nem láthattam. (Esetleg ha lesz rá idő.)
4398 IVA 2015-05-13 03:24:13 [Válasz erre: 4387 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 06:44:12]
Nagyon köszönöm az ajánlatokat. Érdekes, hogy Oláh Gusztáv kristálypalotája, másképp ugyan, de ilyen rossz képminőségű, fekete–fehér felvételen is hat. Hát még mekkora köszönetet mondanék én Dévényi Edithnek, ha megosztaná Nune szólóját és Karennel táncolt kettősét a Gajanéból, amelyben először láttam! De ez nyilván nem rajta múlik.
Nagyon köszönöm az ajánlatokat. Érdekes, hogy Oláh Gusztáv kristálypalotája, másképp ugyan, de ilyen rossz képminőségű, fekete–fehér felvételen is hat. Hát még mekkora köszönetet mondanék én Dévényi Edithnek, ha megosztaná Nune szólóját és Karennel táncolt kettősét a Gajanéból, amelyben először láttam! De ez nyilván nem rajta múlik.
4397 IVA 2015-05-13 03:18:14 [Válasz erre: 4386 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 06:33:59]
Azt hiszem, ez a fórum legfeljebb akkor tudná „kinőni magát”, ha angol nyelven folyna a társalgás. Úgy sem biztos: a magyar színházi életre mostanában akkor figyelnek „kint”, ha valami politikai botrányhoz köthető.
Azt hiszem, ez a fórum legfeljebb akkor tudná „kinőni magát”, ha angol nyelven folyna a társalgás. Úgy sem biztos: a magyar színházi életre mostanában akkor figyelnek „kint”, ha valami politikai botrányhoz köthető.
4396 balettbalett 2015-05-12 20:40:26 [Válasz erre: 4383 IVA 2015-05-12 04:11:39]
Kedves IVA! Attól, hogy valaki sok főszerepet táncol és az életét spiccen tölti, még nem biztos, hogy annyira biztosan áll a spiccén... De nem akarom tömény rosszindulatomat tovább fokozni. Tanykpaeva nehezen tudna engem meggyőzni, és bárki nehezen tudna meggyőzni róla. Nemrég egy zürichi A hattyúk tava ment a Mezzo-n, amely körülbelül azelőtt készült, hogy a művésznő gyermeket szült, majd Budapestre szerződött "világsztárnak"... Akkor, ott éppen a Pas de Cinque-et táncolta...Úgy tűnt, éppen a helyén volt. Ez nem szégyen, könnyedén táncolta el azt a feladatot, mely neki való. Sajnos magyar és fiatal balerinát is tudnék említeni, aki már jópár feladtot kapott a jelenlegi vezetéstől, pedig minden egyes spiccre emelkedése küzdelem az ott maradásért...Úgy mondják: rossz spicc-technika. Ha úgy véli vannak egybeesések más fórumozók Önnek adott reakcióiban,és az enyémekben, talán van valami igazságtartalom bennük...De lehet, hogy nincs igazam. ha esetleg arra utalt volna, hogy Hágai - mivel nem vonta fel a szemöldökét rendszeresen, nem volt elég kifejező - akkor azt hiszem, nincs miről beszélnünk... Egyébként pedig irigylem, hogy látta Metzger Mártát Tatjánaként, mert Ausztráliában táncolta. :)) (Az előadásért és a hosszú útért is irigylem, mint turista (?).)
Kedves IVA! Attól, hogy valaki sok főszerepet táncol és az életét spiccen tölti, még nem biztos, hogy annyira biztosan áll a spiccén... De nem akarom tömény rosszindulatomat tovább fokozni. Tanykpaeva nehezen tudna engem meggyőzni, és bárki nehezen tudna meggyőzni róla. Nemrég egy zürichi A hattyúk tava ment a Mezzo-n, amely körülbelül azelőtt készült, hogy a művésznő gyermeket szült, majd Budapestre szerződött "világsztárnak"... Akkor, ott éppen a Pas de Cinque-et táncolta...Úgy tűnt, éppen a helyén volt. Ez nem szégyen, könnyedén táncolta el azt a feladatot, mely neki való. Sajnos magyar és fiatal balerinát is tudnék említeni, aki már jópár feladtot kapott a jelenlegi vezetéstől, pedig minden egyes spiccre emelkedése küzdelem az ott maradásért...Úgy mondják: rossz spicc-technika. Ha úgy véli vannak egybeesések más fórumozók Önnek adott reakcióiban,és az enyémekben, talán van valami igazságtartalom bennük...De lehet, hogy nincs igazam. ha esetleg arra utalt volna, hogy Hágai - mivel nem vonta fel a szemöldökét rendszeresen, nem volt elég kifejező - akkor azt hiszem, nincs miről beszélnünk... Egyébként pedig irigylem, hogy látta Metzger Mártát Tatjánaként, mert Ausztráliában táncolta. :)) (Az előadásért és a hosszú útért is irigylem, mint turista (?).)
4395 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 18:06:04 [Válasz erre: 4394 Aurora 2015-05-12 17:51:29]
Azt a kis videót én is felfedeztem, de olyan jó lenne egy pár perces, összefüggő részlet...Sajnos ma már tényleg kevés társulat rak fel ilyet. István Drezdában, a Semperoperben fogja A hattyúk tavát táncolni, június 26. és 28-án. Aaron S. Watkin verziója.
Azt a kis videót én is felfedeztem, de olyan jó lenne egy pár perces, összefüggő részlet...Sajnos ma már tényleg kevés társulat rak fel ilyet. István Drezdában, a Semperoperben fogja A hattyúk tavát táncolni, június 26. és 28-án. Aaron S. Watkin verziója.
4394 Aurora 2015-05-12 17:51:29 [Válasz erre: 4392 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 15:23:45]
Eszembe jutott még, hogy korábban a Magyar Nemzeti Balett Facebook oldalán láttam egy rövidke összevágott videót.
Eszembe jutott még, hogy korábban a Magyar Nemzeti Balett Facebook oldalán láttam egy rövidke összevágott videót.
4393 Aurora 2015-05-12 17:47:11 [Válasz erre: 4392 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 15:23:45]
Én is köszönöm a beszámolót, sajnos még nem tudtam elolvasni, időhiány miatt sem tértem ki a többi szereplőre… A 4346-os hozzászólásban olvastam, hogy Simon István júniusban táncolni fog A hattyúk tavában. Kinek a koreográfiája és hol fogja táncolni? Többen hiányoljuk őt a hazai nézőtereken, de örülök, hogy ilyen szép számban vannak szereplései.
Én is köszönöm a beszámolót, sajnos még nem tudtam elolvasni, időhiány miatt sem tértem ki a többi szereplőre… A 4346-os hozzászólásban olvastam, hogy Simon István júniusban táncolni fog A hattyúk tavában. Kinek a koreográfiája és hol fogja táncolni? Többen hiányoljuk őt a hazai nézőtereken, de örülök, hogy ilyen szép számban vannak szereplései.
4392 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 15:23:45
Egy sajtó-beszámolót sikerült találnon végre:[url]http://budapesttimes.hu/2015/05/02/death-for-love-in-magic-finale/;Budapest Times[/url]. Nagyon kíváncsi lettem volna erre a bemutatóra, sajnos nem tudtam hazautazni, úgyhogy minden írásnak nagyon örülök, köszönöm Aurora! (És mindenkinek, aki korábban írt.) Remélem, felraknak majd néhány videót, esetleg a pas de deux-kből.
Egy sajtó-beszámolót sikerült találnon végre:[url]http://budapesttimes.hu/2015/05/02/death-for-love-in-magic-finale/;Budapest Times[/url]. Nagyon kíváncsi lettem volna erre a bemutatóra, sajnos nem tudtam hazautazni, úgyhogy minden írásnak nagyon örülök, köszönöm Aurora! (És mindenkinek, aki korábban írt.) Remélem, felraknak majd néhány videót, esetleg a pas de deux-kből.
4391 Aurora 2015-05-12 14:42:31
Az újdonság varázsa, az első élmény sokszor meghatározóvá válik és felülírja a továbbiakat, de hál’ Istennek akadnak kivételek, így voltam ezzel most is. Sajnos, ill. sokak szerint végre valahára véget értek a Dantzig-Schayk hattyúk… Több előadást is megnéztem a sorozat vége felé járva, és boldog vagyok, hogy az olykor gyötrelmes pillanat mellett megérintett a műalkotás varázsa. A varázs, amiért ezt a darabot már oly régóta vártam itthon. Megéltem, átéreztem többek által kifogásolt, e változat valós gyenge láncszemeit; csalódás a boldog vég hiánya, az örömzene alatti vízbefulladás a tragikomikus vízáradat és hullám imitáció alatt, nagyon hosszú az előadás, ami leginkább a nemzeti, vagy, ahogy feltüntetik, karaktertáncok alatt érződik leginkább. A karaktertáncok jelmezeinek színes kavalkádja és azok ízléstelen párosítása a táncpartnerek esetében, ráadásul nem sok közük van a megjelenítendő nációhoz sem színben, sem formavilágban…. Sajnos, bizonyos pillanatokban számomra is egy meleg vonal érezteti magát, ha ezt cáfolni szeretném, mondhatnám a nápolyi fiúk ruházatára, hogy mennyire vicces, de nem viccesnek éreztem, mint ahogy a fiúk növénykoszorús fejdísze sem megszokott (hasonló az első képnél is díszíti a keringőző férfiak fejét) és ahogy hallottam a földszint első harmadában ülve, úgy az egyik emeleti nyolcas páholyban ülve is a puszicsattanásokat. Siegfried és Alexander barátsága viszont számomra e verzióban is őszinte egészséges barátságnak tűnik. Sok szép élménnyel gazdagított Nakamura Shoko első Operaházi fellépése óta, csodálatos Tatjana volt, Víg özvegye is nagyon megnyerő, mostani Odette/Odile alakítása viszont hiányérzetet hagyott bennem. A technikája lenyűgöző, hiába takarja spiccipő a lábfejét, szinte látni vélem, ahogy a lábujját nyújtja egyre lejjebb, mert a játékával eléri, hogy odaszegeződjön az ember figyelme, mint ahogy a karja, keze is vonza a néző szemét és megérinti a lelkét. Magam sem értem mi hiányzott mégis a május 2-ai előadás alatt, egyszerűen nem érintett meg aznap. Egyszersem. Tanykpayeva Aliya Odette-je nem sok újat adott. Ugyanazt az arcot látom Júliaként, Tatjanaként… szinte bármikor. E nagyon hosszú előadás alatt egyszer sikerült elvarázsolnia, miután már birtokolja az eljegyzési gyűrűt, felfedi valódi arcát, kilétét, óriási fájdalmat okozva a hercegnek. Abban a pillanatban Odile-i a tekintete, a „kacaja”, az összes rezzenése. Ez volt játékának csúcspontja. Fantasztikus és dicséretes, hogy a balettigazgató tánckari művészeknek is lehetőséget ad nagy és még nagyobb, ez esetben a legnagyobb szerepben megmutatkozni. Komoly felelősség egyben, hogy kit választanak ki egy-egy szerepre, annak eltáncolására, annak megformálására. Egy jó vezető jól ismeri a „csapatát”, nem a kalapból húzza ki becsukott szemmel a neveket, és ha létezne is ilyen kalap, nem jutna eszébe nem bedobni bizonyos neveket. A legnagyobb várakozással és reménnyel indultam a 9-i előadásra, - amikor Kim Min-jung tánckari művész léphetett Odette/Odile szerepébe - hogy megtapasztalhassam, megérdemelten érte őt a választás, elérve ezzel a 3:1 arányt Ázsia javára. Esztétikailag kifejezetten illik egzotikus szépségük, sajátos szemállásuk ehhez a szerephez. De hát ez csak egy csepp a tengerben. Kim Min-jungban egy fantasztikus teherbírású balerinát láttam a színpadon, aki az én szememmel látva hibátlanul végigtáncolta a koreográfiát. Lankadatlan frissességgel, kitartással csinálta végig az x órát. Sajnálattal, de ezzel vége is szakad a dicséretnek. A szinpadra érkezése pillanatában látható arckifejezés végigkísérte őt, mint balerinát, mint előadóművészt az utolsó pillanatig. Semmilyen érzelmet nem közvetített felém. Nem volt Odette, nem volt Odile aznap a színpadon. A balettigazgató, szeretném hinni, hogy a második felvonás előtt egy jobban látó helyre ült át az igazgatói páholyt elhagyva, nem pedig … Legnagyobb meglepetésemre a négy előadást összevetve, azon az estén érkezett leggyakrabban, a legharsányabb bravózás a nézőtérről. A hattyú sorozatok csúcsát, számomra az az előadás jelentette, amikor Kozmér Alexandra és Oláh Zoltán táncoltak a főszerepben. Még azóta is, most is a hatása alatt vagyok az ő alakításuknak. Káprázatos kisugárzásuk volt. Messze…messze összehasonlíthatatlan élménnyel ajándékozott meg Kozmér Alexandra mind a hattyúkirálylány, mind Odile szerepében. Nem csak eltáncolta, nem csak eljátszotta, hanem érezhetően átélte, és ami a négy estét megkülönböztette, hogy ezt át is tudta sugározni, nekem, nézőnek. Köszönöm.
Az újdonság varázsa, az első élmény sokszor meghatározóvá válik és felülírja a továbbiakat, de hál’ Istennek akadnak kivételek, így voltam ezzel most is. Sajnos, ill. sokak szerint végre valahára véget értek a Dantzig-Schayk hattyúk… Több előadást is megnéztem a sorozat vége felé járva, és boldog vagyok, hogy az olykor gyötrelmes pillanat mellett megérintett a műalkotás varázsa. A varázs, amiért ezt a darabot már oly régóta vártam itthon. Megéltem, átéreztem többek által kifogásolt, e változat valós gyenge láncszemeit; csalódás a boldog vég hiánya, az örömzene alatti vízbefulladás a tragikomikus vízáradat és hullám imitáció alatt, nagyon hosszú az előadás, ami leginkább a nemzeti, vagy, ahogy feltüntetik, karaktertáncok alatt érződik leginkább. A karaktertáncok jelmezeinek színes kavalkádja és azok ízléstelen párosítása a táncpartnerek esetében, ráadásul nem sok közük van a megjelenítendő nációhoz sem színben, sem formavilágban…. Sajnos, bizonyos pillanatokban számomra is egy meleg vonal érezteti magát, ha ezt cáfolni szeretném, mondhatnám a nápolyi fiúk ruházatára, hogy mennyire vicces, de nem viccesnek éreztem, mint ahogy a fiúk növénykoszorús fejdísze sem megszokott (hasonló az első képnél is díszíti a keringőző férfiak fejét) és ahogy hallottam a földszint első harmadában ülve, úgy az egyik emeleti nyolcas páholyban ülve is a puszicsattanásokat. Siegfried és Alexander barátsága viszont számomra e verzióban is őszinte egészséges barátságnak tűnik. Sok szép élménnyel gazdagított Nakamura Shoko első Operaházi fellépése óta, csodálatos Tatjana volt, Víg özvegye is nagyon megnyerő, mostani Odette/Odile alakítása viszont hiányérzetet hagyott bennem. A technikája lenyűgöző, hiába takarja spiccipő a lábfejét, szinte látni vélem, ahogy a lábujját nyújtja egyre lejjebb, mert a játékával eléri, hogy odaszegeződjön az ember figyelme, mint ahogy a karja, keze is vonza a néző szemét és megérinti a lelkét. Magam sem értem mi hiányzott mégis a május 2-ai előadás alatt, egyszerűen nem érintett meg aznap. Egyszersem. Tanykpayeva Aliya Odette-je nem sok újat adott. Ugyanazt az arcot látom Júliaként, Tatjanaként… szinte bármikor. E nagyon hosszú előadás alatt egyszer sikerült elvarázsolnia, miután már birtokolja az eljegyzési gyűrűt, felfedi valódi arcát, kilétét, óriási fájdalmat okozva a hercegnek. Abban a pillanatban Odile-i a tekintete, a „kacaja”, az összes rezzenése. Ez volt játékának csúcspontja. Fantasztikus és dicséretes, hogy a balettigazgató tánckari művészeknek is lehetőséget ad nagy és még nagyobb, ez esetben a legnagyobb szerepben megmutatkozni. Komoly felelősség egyben, hogy kit választanak ki egy-egy szerepre, annak eltáncolására, annak megformálására. Egy jó vezető jól ismeri a „csapatát”, nem a kalapból húzza ki becsukott szemmel a neveket, és ha létezne is ilyen kalap, nem jutna eszébe nem bedobni bizonyos neveket. A legnagyobb várakozással és reménnyel indultam a 9-i előadásra, - amikor Kim Min-jung tánckari művész léphetett Odette/Odile szerepébe - hogy megtapasztalhassam, megérdemelten érte őt a választás, elérve ezzel a 3:1 arányt Ázsia javára. Esztétikailag kifejezetten illik egzotikus szépségük, sajátos szemállásuk ehhez a szerephez. De hát ez csak egy csepp a tengerben. Kim Min-jungban egy fantasztikus teherbírású balerinát láttam a színpadon, aki az én szememmel látva hibátlanul végigtáncolta a koreográfiát. Lankadatlan frissességgel, kitartással csinálta végig az x órát. Sajnálattal, de ezzel vége is szakad a dicséretnek. A szinpadra érkezése pillanatában látható arckifejezés végigkísérte őt, mint balerinát, mint előadóművészt az utolsó pillanatig. Semmilyen érzelmet nem közvetített felém. Nem volt Odette, nem volt Odile aznap a színpadon. A balettigazgató, szeretném hinni, hogy a második felvonás előtt egy jobban látó helyre ült át az igazgatói páholyt elhagyva, nem pedig … Legnagyobb meglepetésemre a négy előadást összevetve, azon az estén érkezett leggyakrabban, a legharsányabb bravózás a nézőtérről. A hattyú sorozatok csúcsát, számomra az az előadás jelentette, amikor Kozmér Alexandra és Oláh Zoltán táncoltak a főszerepben. Még azóta is, most is a hatása alatt vagyok az ő alakításuknak. Káprázatos kisugárzásuk volt. Messze…messze összehasonlíthatatlan élménnyel ajándékozott meg Kozmér Alexandra mind a hattyúkirálylány, mind Odile szerepében. Nem csak eltáncolta, nem csak eljátszotta, hanem érezhetően átélte, és ami a négy estét megkülönböztette, hogy ezt át is tudta sugározni, nekem, nézőnek. Köszönöm.
4390 Búbánat 2015-05-12 10:48:17 [Válasz erre: 4387 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 06:44:12]
Az "MTVA archívum"-linket külön köszönöm; segítséget nyújthat más műfajokból is, kedvenceim archív rádió- és televíziós felvételeinek és fotóinak "becserkészésében", esetleg azok megvásárlásához.
Az "MTVA archívum"-linket külön köszönöm; segítséget nyújthat más műfajokból is, kedvenceim archív rádió- és televíziós felvételeinek és fotóinak "becserkészésében", esetleg azok megvásárlásához.
4389 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 09:37:12
Technikai segítség :-) Van egy [url]/http://tinyurl.com/;TinyURL[/url] nevű oldal, ide csak be kell írni a hosszú webcímeket, és csinál belőlük rövidet. Pl. a korábbi óriáscím a TinyURL-en keresztül: http://tinyurl.com/mrwzsvg (722 karakter helyett csak 26). Ha esetleg fotót szeretnétek a beszélgetéshez linkelni akkor az [url]http://imgur.com/;Imgurra[/url]regisztráció nélkül is fel lehet tölteni képet, és onnan megosztani a linket (így tervezem megmutatni nektek a kéztartásos összehasonlító fotót is).
Technikai segítség :-) Van egy [url]/http://tinyurl.com/;TinyURL[/url] nevű oldal, ide csak be kell írni a hosszú webcímeket, és csinál belőlük rövidet. Pl. a korábbi óriáscím a TinyURL-en keresztül: http://tinyurl.com/mrwzsvg (722 karakter helyett csak 26). Ha esetleg fotót szeretnétek a beszélgetéshez linkelni akkor az [url]http://imgur.com/;Imgurra[/url]regisztráció nélkül is fel lehet tölteni képet, és onnan megosztani a linket (így tervezem megmutatni nektek a kéztartásos összehasonlító fotót is).
4388 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 06:44:45
1961ből :-(
1961ből :-(
4387 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 06:44:12 [Válasz erre: 4385 IVA 2015-05-12 04:46:14]
Nem tudom, tudtátok-e, de a Táncarchívumban helyben, ingyenesen megtekinthető egy kb. 10.000 felvétel, ami pedig a Magar Televízióban valaha adásba ment, arról kérhető DVD-másolat magáncélra. Egy balett 2-4000 Ft a hosszától függően, és kb. 1000 Ft, ha csak nagyjából tudja az ember, hogy mit szeretne, és az achívumnak keresnie kell az anyagot. [url]http://www.mtva.hu/hu/tartalomertekesites;mtva archívum[/url] Bár már egy éve fenn van, és ezt a kincset csak tegnap előtt találtam meg, köszönet Dévényi Edithnek, hogy megosztotta velünk!!! [url]https://www.youtube.com/watch?v=R6kj5wj16YI;Diótörő Dózsa Imrével 1960ből[/url]
Nem tudom, tudtátok-e, de a Táncarchívumban helyben, ingyenesen megtekinthető egy kb. 10.000 felvétel, ami pedig a Magar Televízióban valaha adásba ment, arról kérhető DVD-másolat magáncélra. Egy balett 2-4000 Ft a hosszától függően, és kb. 1000 Ft, ha csak nagyjából tudja az ember, hogy mit szeretne, és az achívumnak keresnie kell az anyagot. [url]http://www.mtva.hu/hu/tartalomertekesites;mtva archívum[/url] Bár már egy éve fenn van, és ezt a kincset csak tegnap előtt találtam meg, köszönet Dévényi Edithnek, hogy megosztotta velünk!!! [url]https://www.youtube.com/watch?v=R6kj5wj16YI;Diótörő Dózsa Imrével 1960ből[/url]
4386 Boglárka Simon Hatala 2015-05-12 06:33:59 [Válasz erre: 4382 IVA 2015-05-12 04:00:17]
Arra akartam finoman utalni, senkit nem megbántva, hogy az internet szokásrendje szerint nickname-mel fórumozva senkinek nincs olyan hitele, amit elveszíthetne...(konkrétan a fórumozásra gondolok, mint internetes tevékenységre, mert nicknévvel -vagy régen szerzői álnévvel- persze lehet rendszeresen publikálni, blogolni is, ami egy teljesen más történet). Ettől még lehet egy fórumozó véleménye meghatározó, releváns, szakmai, és bizonyítható információkat közölhet. de ez nem személyes hitel, mert itt személy=/=információ. Azt gondolom, a fórumozás, mint a műfaj, nem befolyásolja a valóságban a szakmai döntéseket, akkor sem, ha egy, a fórumon megjelenő szakmai kritika jogos és nagyon igaz, és akkor sem, ha személyeskedés esetleg. Pont az anonimitás miatt. Csak nagyon-nagyon nagy létszámú és nagy forgalmú fórumoké esetleg, akik már bojkottot hirdethetnek, vagy a jegyeladásokat és a társulat presztízsét érdemben befolyásolják, vagy amikor újságírók buzdulnak fel a kommentek nyomán, de ilyen világszinten is alig van (talán a reddit). Azt sem keverném ide, ha egy blogbejegyzés kommentelhető. A legtöbb fórumnak inkább az a jelentősége, hogy az egy téma iránt érdeklődők társaságot találjanak, és érezzék, hogy nincsenek egyedül. Bár kívánom, hogy ez a fórum kinője magát egyszer, és "kint" is számítson, ami itt le van írva :-)
Arra akartam finoman utalni, senkit nem megbántva, hogy az internet szokásrendje szerint nickname-mel fórumozva senkinek nincs olyan hitele, amit elveszíthetne...(konkrétan a fórumozásra gondolok, mint internetes tevékenységre, mert nicknévvel -vagy régen szerzői álnévvel- persze lehet rendszeresen publikálni, blogolni is, ami egy teljesen más történet). Ettől még lehet egy fórumozó véleménye meghatározó, releváns, szakmai, és bizonyítható információkat közölhet. de ez nem személyes hitel, mert itt személy=/=információ. Azt gondolom, a fórumozás, mint a műfaj, nem befolyásolja a valóságban a szakmai döntéseket, akkor sem, ha egy, a fórumon megjelenő szakmai kritika jogos és nagyon igaz, és akkor sem, ha személyeskedés esetleg. Pont az anonimitás miatt. Csak nagyon-nagyon nagy létszámú és nagy forgalmú fórumoké esetleg, akik már bojkottot hirdethetnek, vagy a jegyeladásokat és a társulat presztízsét érdemben befolyásolják, vagy amikor újságírók buzdulnak fel a kommentek nyomán, de ilyen világszinten is alig van (talán a reddit). Azt sem keverném ide, ha egy blogbejegyzés kommentelhető. A legtöbb fórumnak inkább az a jelentősége, hogy az egy téma iránt érdeklődők társaságot találjanak, és érezzék, hogy nincsenek egyedül. Bár kívánom, hogy ez a fórum kinője magát egyszer, és "kint" is számítson, ami itt le van írva :-)
4385 IVA 2015-05-12 04:46:14 [Válasz erre: 4379 Boglárka Simon Hatala 2015-05-11 21:19:16]
Ugyanakkor a mi „nagy öregjeink” megnézhetése a neten szánalmasan gyér. A kezdetleges felvételek rossz minőségén valószínűleg nem lehet javítani, viszont tudom, hogy van az MTV-nek jobb, színes felvétele is néhány teljes előadásról, pl. A rosszul őrzött lányról (Orosz Adél, Róna Viktor, Fülöp Viktor), A bahcsiszeráji szökőkútról. Az utóbbi ugyan nem tükrözi azt a hőfokot, amely a darab aranykor-beli előadásait jellemezte, de kellemesen informál a múlt század második felének egyik törzsdarabjáról. Szomorú, hogy ilyen felvételeken ül a közmédia (ha őrzi egyáltalán), a helyett, hogy közkinccsé tenné.
Ugyanakkor a mi „nagy öregjeink” megnézhetése a neten szánalmasan gyér. A kezdetleges felvételek rossz minőségén valószínűleg nem lehet javítani, viszont tudom, hogy van az MTV-nek jobb, színes felvétele is néhány teljes előadásról, pl. A rosszul őrzött lányról (Orosz Adél, Róna Viktor, Fülöp Viktor), A bahcsiszeráji szökőkútról. Az utóbbi ugyan nem tükrözi azt a hőfokot, amely a darab aranykor-beli előadásait jellemezte, de kellemesen informál a múlt század második felének egyik törzsdarabjáról. Szomorú, hogy ilyen felvételeken ül a közmédia (ha őrzi egyáltalán), a helyett, hogy közkinccsé tenné.
4384 IVA 2015-05-12 04:20:49 [Válasz erre: 4376 balettbalett 2015-05-11 19:59:44]
Nem az én cinizmusom, hogy egyik mondatában előkelően tartózkodik a véleménynyilvánítástól, de a következőben mégis megteszi. Majdnem kilenc éve, amikor regisztráltam itt, rájöttem, hogy ez egy fórum. Kérem, segítsen: hol hiányoltam az Ön fogalmazásából az irodalmi igényességet? Egy héttel ezelőtt egy másik (?), szintén szakmabeli (?) fórumtárs nekem támadt, amiért belekötöttem a helyesírásába (és szintén magyarázott a fórumról), holott említést sem tettem a helyesírásáról. Különös egybeesések... Én sem vagyok elragadtatva az írásom címétől, sajnos nem sikerült jobbat kitalálnom. Van itt egy Hozzászólások a Momus írásaihoz c. topik, nyugodtan beleírhatta volna a véleményét. Vagy akár ebbe a topicba is. Akkor bírálatnak tekintettem volna, most csak visszavágásnak. (Nyilván ezzel akarta szimpatikussá tenni a kommunikációt.)
Nem az én cinizmusom, hogy egyik mondatában előkelően tartózkodik a véleménynyilvánítástól, de a következőben mégis megteszi. Majdnem kilenc éve, amikor regisztráltam itt, rájöttem, hogy ez egy fórum. Kérem, segítsen: hol hiányoltam az Ön fogalmazásából az irodalmi igényességet? Egy héttel ezelőtt egy másik (?), szintén szakmabeli (?) fórumtárs nekem támadt, amiért belekötöttem a helyesírásába (és szintén magyarázott a fórumról), holott említést sem tettem a helyesírásáról. Különös egybeesések... Én sem vagyok elragadtatva az írásom címétől, sajnos nem sikerült jobbat kitalálnom. Van itt egy Hozzászólások a Momus írásaihoz c. topik, nyugodtan beleírhatta volna a véleményét. Vagy akár ebbe a topicba is. Akkor bírálatnak tekintettem volna, most csak visszavágásnak. (Nyilván ezzel akarta szimpatikussá tenni a kommunikációt.)
4383 IVA 2015-05-12 04:11:39 [Válasz erre: 4375 balettbalett 2015-05-11 19:52:08]
Az „ezeket” kifejezését kissé sem cinizmusból emeltem ki, hanem a körülírásnál pontosabban akartam megkérdezni, hogy miket nézzünk meg. Arra számítottam, hogy Cocojaruval és Metzger Mártával tudja prezentálni ugyanazt a táncos pillanatot fotón, hogy összehasonlíthassuk a Tanykpayeváéval. Mert nekem nem sikerült találnom. Bármennyire rossz is az összképe Tanykpayeváról, azt ugye nem gondolja komolyan, hogy miután 1. kb. negyed évszázada a spiccén tölti a fél életét; 2. a legnehezebb főszerepeket táncolja könnyedén; 3. foglalkozásának része, hogy mindenkori testi és privát lelki fájdalmak ne jelenjenek meg az arcán; 4. és még súlyos alkatúnak sem mondható – ezen a képen „azt fejezi ki, hogy erőlködik a spiccén maradni”? Lehet-e másképp értékelni ezt a véleményt, mint 100 %-os töménységű rosszindulatot? Tanykpayeva felhúzott szemöldöke alatt szem is van, annak pedig tekintete, még ezen a képen is látható. Igaza van: „ízlések és pofonok”... Nekem mindig a szemöldökfelhúzó és -összevonó, szemükkel is játszó (kifejező erejüket minden porcikájukkal, rezdülésükkel gazdagító) táncosok tetszettek jobban. (Láthattam Metzger Mártát Tatjána szerepében: nagyon illett hozzá, szép alakítást nyújtott, bár a darabért más akkor sem voltam oda.)
Az „ezeket” kifejezését kissé sem cinizmusból emeltem ki, hanem a körülírásnál pontosabban akartam megkérdezni, hogy miket nézzünk meg. Arra számítottam, hogy Cocojaruval és Metzger Mártával tudja prezentálni ugyanazt a táncos pillanatot fotón, hogy összehasonlíthassuk a Tanykpayeváéval. Mert nekem nem sikerült találnom. Bármennyire rossz is az összképe Tanykpayeváról, azt ugye nem gondolja komolyan, hogy miután 1. kb. negyed évszázada a spiccén tölti a fél életét; 2. a legnehezebb főszerepeket táncolja könnyedén; 3. foglalkozásának része, hogy mindenkori testi és privát lelki fájdalmak ne jelenjenek meg az arcán; 4. és még súlyos alkatúnak sem mondható – ezen a képen „azt fejezi ki, hogy erőlködik a spiccén maradni”? Lehet-e másképp értékelni ezt a véleményt, mint 100 %-os töménységű rosszindulatot? Tanykpayeva felhúzott szemöldöke alatt szem is van, annak pedig tekintete, még ezen a képen is látható. Igaza van: „ízlések és pofonok”... Nekem mindig a szemöldökfelhúzó és -összevonó, szemükkel is játszó (kifejező erejüket minden porcikájukkal, rezdülésükkel gazdagító) táncosok tetszettek jobban. (Láthattam Metzger Mártát Tatjána szerepében: nagyon illett hozzá, szép alakítást nyújtott, bár a darabért más akkor sem voltam oda.)
4382 IVA 2015-05-12 04:00:17 [Válasz erre: 4374 Boglárka Simon Hatala 2015-05-11 19:44:27]
Kedves Boglárka Simon Hatala, lehet, hogy az én reagálásom sem világos mindig, de úgy tűnik, mi alapjában véve nem vagyunk egymást nem értő vitapartnerek. Szintén úgy gondolom, hogy ha ezen a kis, magyar nyelvű fórumon leírják valakiről, hogy csúnya a karmunkája, rossz a kéztartása, vagy nem expresszív, az nem eredményez szerződésbontást és nem befolyásolja a szereposztásokat (merthogy ez nem változtat a táncos karmunkáján, kéztartásán, expresszivitásán); amint a vezetőségről írtak alapján sem váltanak le igazgatókat. Aki viszont ezzel az iparkodással írja le a véleményét, hiteltelenné válik, még ha szaktekintélynek vallja is magát. Gábor Zsazsa híres mondása már patinás. Amikor legutóbb idézte valaki, Kiszel Tündének tulajdonította. Lehet, hogy ha korunk és a következő korok technikája ilyen mértékben fogja igazolni, népi bölcsességként fogja túlélni a sztárt. Egyébként nem tudtam, hogy a különböző oldalakon a megtekintések, lájkok stb. számának ekkora jelentősége van, köszönöm, hogy tájékoztattál róla. Természetesen a sajtó működéséről írottakról is, ami nyomban felvet bennem egy kérdést. Két és fél hete zajlott le A hattyúk tava bemutatója, vélhetően az évad legjelentősebb, mindenesetre a legnagyobb érdeklődés középpontjába került baletteseménye. Már mind a négy szereposztás bemutatkozott – de sehol sem találok róla kritikát, még napilapokban sem. A Táncművészet Facebook-oldalán jeleznek egy, az előadás nyilvános főpróbájának napján keltezett kritikát a nem nyilvános főpróbáról, de ennek csak a bevezetője érhető el onnan. Ez lenne a jobb- és bal- és akármilyen oldali sajtó ellenállása a produkcióval szemben, hogy ti. nem írnak róla se jót, se rosszat, csupán hallgatnak, mintha meg sem történt volna?
Kedves Boglárka Simon Hatala, lehet, hogy az én reagálásom sem világos mindig, de úgy tűnik, mi alapjában véve nem vagyunk egymást nem értő vitapartnerek. Szintén úgy gondolom, hogy ha ezen a kis, magyar nyelvű fórumon leírják valakiről, hogy csúnya a karmunkája, rossz a kéztartása, vagy nem expresszív, az nem eredményez szerződésbontást és nem befolyásolja a szereposztásokat (merthogy ez nem változtat a táncos karmunkáján, kéztartásán, expresszivitásán); amint a vezetőségről írtak alapján sem váltanak le igazgatókat. Aki viszont ezzel az iparkodással írja le a véleményét, hiteltelenné válik, még ha szaktekintélynek vallja is magát. Gábor Zsazsa híres mondása már patinás. Amikor legutóbb idézte valaki, Kiszel Tündének tulajdonította. Lehet, hogy ha korunk és a következő korok technikája ilyen mértékben fogja igazolni, népi bölcsességként fogja túlélni a sztárt. Egyébként nem tudtam, hogy a különböző oldalakon a megtekintések, lájkok stb. számának ekkora jelentősége van, köszönöm, hogy tájékoztattál róla. Természetesen a sajtó működéséről írottakról is, ami nyomban felvet bennem egy kérdést. Két és fél hete zajlott le A hattyúk tava bemutatója, vélhetően az évad legjelentősebb, mindenesetre a legnagyobb érdeklődés középpontjába került baletteseménye. Már mind a négy szereposztás bemutatkozott – de sehol sem találok róla kritikát, még napilapokban sem. A Táncművészet Facebook-oldalán jeleznek egy, az előadás nyilvános főpróbájának napján keltezett kritikát a nem nyilvános főpróbáról, de ennek csak a bevezetője érhető el onnan. Ez lenne a jobb- és bal- és akármilyen oldali sajtó ellenállása a produkcióval szemben, hogy ti. nem írnak róla se jót, se rosszat, csupán hallgatnak, mintha meg sem történt volna?
4380 mandarina 2015-05-11 21:34:19 [Válasz erre: 4379 Boglárka Simon Hatala 2015-05-11 21:19:16]
Tény, hogy csodálatos élmény a táncot látni élőben... de az is igaz, hogy nem mindegy, hogy honnan... ha olyan helyről nézem, hogy az izzadságcseppeket is látom a táncosokon, más nézőpont, mint az ucsó sorból vagy a kakasülőről. Természetes, hogy a film nem ugyanaz... de: először is dokumentum, amit a hozzáértők tudnak "olvasni", egy százéves, fennmaradt filmficnyiből is fel tudják építeni a tudásuk és a személyes színházi tapasztalatuk alapján, milyen lehetett anno az élő előadás... Számomra is csoda, hogy a netnek hála láthatom azokat az előadásokat, amelyeket személyesen nem.
Tény, hogy csodálatos élmény a táncot látni élőben... de az is igaz, hogy nem mindegy, hogy honnan... ha olyan helyről nézem, hogy az izzadságcseppeket is látom a táncosokon, más nézőpont, mint az ucsó sorból vagy a kakasülőről. Természetes, hogy a film nem ugyanaz... de: először is dokumentum, amit a hozzáértők tudnak "olvasni", egy százéves, fennmaradt filmficnyiből is fel tudják építeni a tudásuk és a személyes színházi tapasztalatuk alapján, milyen lehetett anno az élő előadás... Számomra is csoda, hogy a netnek hála láthatom azokat az előadásokat, amelyeket személyesen nem.
4379 Boglárka Simon Hatala 2015-05-11 21:19:16
Arra gondoltam, mandarina bátorítására, hogy írok erről az internet-balettvideó kérdésről pár gondolatot. Nagyon-nagyon érdekes téma! Az interneten terjedő táncvideók véleményem szerint egyáltalán nem az előadásokat helyettesítik és nem az a céljuk, hogy a fotelből lehessen azt élvezni, amit eddig a színházban néztünk. Sőt. Hatásukra a világon mindenütt nőttek a jegyeladások, és a balett megint „menő” lett. Ma világszinten sokkal-sokkal többen tanulnak balettet, mint 25 éve. Amikor egy teljes előadás kerül fel legálisan nagy ritkán, azzal egy társulat elsősorban pozícionálja magát (részben a többihez képest). Főleg a technikájukat és a profizmusukat akarják ezzel megmutatni, továbbá közönséget építenek, és definiálják, hogy mi számít ma minőségnek. Nem ezzel akarnak katartikus színházi élményt adni. Talán nem is nagyon lehet. Ugyanakkor a közönség szeme is finomodik, és láthatja, hogy amit a helyi színházban élőben lát, az valójában hogyan viszonyul a világ nagy trendjeihez. Ha valaki érdeklődik a műfaj iránt, és referencia-pontokat keres, ez nagy segítség. És az eredmény a való életben: jobb jegyeladási mutatók, gyakorlatilag minden olyan társulatnál, mely bevállalta. De nem csak ilyesmit lehet látni, vannak fent a műfajt, vagy egy-egy társulatot népszerűsítő videók, jól összevágva, szerkesztve. Az Anaheim Ballet-nak van olyan videója, amelyet több, mint 13 millióan láttak. Az Australian Ballet-nak van egy szuper anyaga a spicc-technikáról és sorolhatám. Hatásukra olyan gyerekek és fiatalok is érdeklődni kezdhetnek a balett iránt, és táncolni kezdenek, akik egyébként azt sem tudnák a műfajról , hogy „eszik-e, vagy isszák”, és olyanok is a műfaj rajongóivá válnak, akik soha be nem tennék a lábukat az Operába maguktól, vagy mert drágának, vagy mert sznobizmusnak, vagy mert „cikinek” tartják. Hihetetlen széles rétegeket el lehet érni így. Vannak egy-egy művészt népszerűsítő videók, egy variáció, pas de deux vagy technikai trükk, csak egy forgáskombináció, stb. Ezzel a művész technikailag elhelyezi magát a konkurenciához képest, és a közönség is megismerheti. Illetve gyakran a rajongók töltik fel őket, tiszteletük jeléül. Nem a művészi átélést lehet lemérni ezeken, de nem is az a céljuk. Az ismertség jobb szerződéseket, meghívásokat, inspiráló művészi együttműködéseket hoz. A rajongók pedig közösséget építenek általuk. A művészek egymástól lesnek el új trükköket, ötleteket kapnak. Sok koreográfus is promotálja így a munkáját, és ma nagyságrendekkel több tánc-alkotó mozog a világban, mint néhány évtizede, mert ha valami érdekes felkerül az internetre, az igazgatók és a táncosok megtalálják, és nem csak személyes kapcsolatokon keresztül lehet lehetőségekhez jutni. Oktatóanyagok is vannak tömegével, nagyon vegyes minőségűek, de vannak egészen kiemelkedőek is. Készülnek olyan videók is, amik önmagunkban vizuális alkotások és annak is vannak szánva, nem csak a táncmozdulatok rögzítésének. Nagyon kevés pénzből is lehet így igazi értékeket létrehozni. Ma már előfordul, hogy közösségi finanszírozásban jönnek létre darabok, szponzor, állami támogatás, intézményi háttér nélkül, csak az interneten keresztül szerezve támogatókat. Persze főleg modern előadásokról van szó egyelőre (pl. Avatara Ayuso idén mutatott be Londonban közösségi finanszírozásban egy darabot a társulatával, hatalmas sikert arattak vele), de ki tudja, mit hoz a jövő. Elképesztő művészi szabadságot adhat ez az alkotóknak. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a tánctörténet nagy pillanatai egy kattintásra vannak! Amikor én balettrajongó lettem, csak álmodhattam arról, hogy valamelyik archívumban megnézhetek esetleg egy-egy videót a „nagy öregekről”. Ma meg sorra kerülnek fel a megosztókra a rejtett kincsek! (Meg sorra derül ki, hogy kinek volt csak a sajtója jó :-)) Megnézhetjük Pavlovát, amint a Hattyú halálát táncolja, a fiatal Barisnyikovot hogyan Puskin mester óráján dolgozik, Kurgapkinát, Gelsey Kirklandet, Vasziljevet, Margot Fonteynt….Ez lenyűgöző és csodálatos! Az internet egy óriási lehetőség a táncszakmának, művészeti, egzisztenciális és közösség-építési szempontból is. Érdemes vele barátkozni :-)
Arra gondoltam, mandarina bátorítására, hogy írok erről az internet-balettvideó kérdésről pár gondolatot. Nagyon-nagyon érdekes téma! Az interneten terjedő táncvideók véleményem szerint egyáltalán nem az előadásokat helyettesítik és nem az a céljuk, hogy a fotelből lehessen azt élvezni, amit eddig a színházban néztünk. Sőt. Hatásukra a világon mindenütt nőttek a jegyeladások, és a balett megint „menő” lett. Ma világszinten sokkal-sokkal többen tanulnak balettet, mint 25 éve. Amikor egy teljes előadás kerül fel legálisan nagy ritkán, azzal egy társulat elsősorban pozícionálja magát (részben a többihez képest). Főleg a technikájukat és a profizmusukat akarják ezzel megmutatni, továbbá közönséget építenek, és definiálják, hogy mi számít ma minőségnek. Nem ezzel akarnak katartikus színházi élményt adni. Talán nem is nagyon lehet. Ugyanakkor a közönség szeme is finomodik, és láthatja, hogy amit a helyi színházban élőben lát, az valójában hogyan viszonyul a világ nagy trendjeihez. Ha valaki érdeklődik a műfaj iránt, és referencia-pontokat keres, ez nagy segítség. És az eredmény a való életben: jobb jegyeladási mutatók, gyakorlatilag minden olyan társulatnál, mely bevállalta. De nem csak ilyesmit lehet látni, vannak fent a műfajt, vagy egy-egy társulatot népszerűsítő videók, jól összevágva, szerkesztve. Az Anaheim Ballet-nak van olyan videója, amelyet több, mint 13 millióan láttak. Az Australian Ballet-nak van egy szuper anyaga a spicc-technikáról és sorolhatám. Hatásukra olyan gyerekek és fiatalok is érdeklődni kezdhetnek a balett iránt, és táncolni kezdenek, akik egyébként azt sem tudnák a műfajról , hogy „eszik-e, vagy isszák”, és olyanok is a műfaj rajongóivá válnak, akik soha be nem tennék a lábukat az Operába maguktól, vagy mert drágának, vagy mert sznobizmusnak, vagy mert „cikinek” tartják. Hihetetlen széles rétegeket el lehet érni így. Vannak egy-egy művészt népszerűsítő videók, egy variáció, pas de deux vagy technikai trükk, csak egy forgáskombináció, stb. Ezzel a művész technikailag elhelyezi magát a konkurenciához képest, és a közönség is megismerheti. Illetve gyakran a rajongók töltik fel őket, tiszteletük jeléül. Nem a művészi átélést lehet lemérni ezeken, de nem is az a céljuk. Az ismertség jobb szerződéseket, meghívásokat, inspiráló művészi együttműködéseket hoz. A rajongók pedig közösséget építenek általuk. A művészek egymástól lesnek el új trükköket, ötleteket kapnak. Sok koreográfus is promotálja így a munkáját, és ma nagyságrendekkel több tánc-alkotó mozog a világban, mint néhány évtizede, mert ha valami érdekes felkerül az internetre, az igazgatók és a táncosok megtalálják, és nem csak személyes kapcsolatokon keresztül lehet lehetőségekhez jutni. Oktatóanyagok is vannak tömegével, nagyon vegyes minőségűek, de vannak egészen kiemelkedőek is. Készülnek olyan videók is, amik önmagunkban vizuális alkotások és annak is vannak szánva, nem csak a táncmozdulatok rögzítésének. Nagyon kevés pénzből is lehet így igazi értékeket létrehozni. Ma már előfordul, hogy közösségi finanszírozásban jönnek létre darabok, szponzor, állami támogatás, intézményi háttér nélkül, csak az interneten keresztül szerezve támogatókat. Persze főleg modern előadásokról van szó egyelőre (pl. Avatara Ayuso idén mutatott be Londonban közösségi finanszírozásban egy darabot a társulatával, hatalmas sikert arattak vele), de ki tudja, mit hoz a jövő. Elképesztő művészi szabadságot adhat ez az alkotóknak. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a tánctörténet nagy pillanatai egy kattintásra vannak! Amikor én balettrajongó lettem, csak álmodhattam arról, hogy valamelyik archívumban megnézhetek esetleg egy-egy videót a „nagy öregekről”. Ma meg sorra kerülnek fel a megosztókra a rejtett kincsek! (Meg sorra derül ki, hogy kinek volt csak a sajtója jó :-)) Megnézhetjük Pavlovát, amint a Hattyú halálát táncolja, a fiatal Barisnyikovot hogyan Puskin mester óráján dolgozik, Kurgapkinát, Gelsey Kirklandet, Vasziljevet, Margot Fonteynt….Ez lenyűgöző és csodálatos! Az internet egy óriási lehetőség a táncszakmának, művészeti, egzisztenciális és közösség-építési szempontból is. Érdemes vele barátkozni :-)
4378 mandarina 2015-05-11 20:42:29 [Válasz erre: 4374 Boglárka Simon Hatala 2015-05-11 19:44:27]
Az ilyen profizmussal és kitűnő stílusban megfogalmazott szövegek nekem sosem hosszúak, bármikor szívesen olvasok ilyet :)
Az ilyen profizmussal és kitűnő stílusban megfogalmazott szövegek nekem sosem hosszúak, bármikor szívesen olvasok ilyet :)
4377 mandarina 2015-05-11 20:40:50 [Válasz erre: 4375 balettbalett 2015-05-11 19:52:08]
Ehhez még hozzátenném azt az apró, gyakorlatias, ám az én nézőtéri műélvezetemben igencsak meghatározó tényt, hogy bizonyos távolságból már nem látom a táncosok arcvonásait. CSAK a mozdulatokat tudom értékelni.
Ehhez még hozzátenném azt az apró, gyakorlatias, ám az én nézőtéri műélvezetemben igencsak meghatározó tényt, hogy bizonyos távolságból már nem látom a táncosok arcvonásait. CSAK a mozdulatokat tudom értékelni.
4376 balettbalett 2015-05-11 19:59:44 [Válasz erre: 4373 IVA 2015-05-11 04:11:05]
És még egy: a kissé cinikus "nem hagytuk" és "ezeket" kiemelések nem teszik szimpatikussá a kommunikációt. Egész egyszerűen: ez egy fórum, ahol balettről beszélgetünk, és nem feltétlenül irodalmi igényességgel fogalmazunk.Én is bárki stílusát tudnám kifogásolni. Kezdhetném A hattyúk tava apropóján írt cikk címével, és folytathatnám....De, gondolom, nem ez a cél itt.
És még egy: a kissé cinikus "nem hagytuk" és "ezeket" kiemelések nem teszik szimpatikussá a kommunikációt. Egész egyszerűen: ez egy fórum, ahol balettről beszélgetünk, és nem feltétlenül irodalmi igényességgel fogalmazunk.Én is bárki stílusát tudnám kifogásolni. Kezdhetném A hattyúk tava apropóján írt cikk címével, és folytathatnám....De, gondolom, nem ez a cél itt.
4375 balettbalett 2015-05-11 19:52:08 [Válasz erre: 4373 IVA 2015-05-11 04:11:05]
Bocs. Azt hittem, ha kérdez, arra választ is vár a másik fél. Elég sok lehetőség van balettos képeket nézni, régebben sok szép képeskönyv jelent meg, és ott van a net. Számomra a táncosnő arca sem túl expresszív, illetve azt fejezi ki, hogy erőlködik a spiccén maradni... :( Sajnos egy felhúzott szemöldök még nem kifejezés...Hágai Katalin sosem húzta fel sem Tatjánaként, sem más szerepében például. Vagy megint hozzam fel Metzger Mártát? Bár őt ebben a szerepében sajnos nem láthattam. (Kivéve néhány gyönyörű fotót, melyek elég beszédesek voltak...Ellentétben a most "boncolgatott" képnél.) De természetesen ízlések és pofonok. Hozzátenném, hogy mivel a karokról beszéltünk, így azt elemeztem, nem az összképet, mely nálam egyébként szinte rosszabb, mint csak a kar...
Bocs. Azt hittem, ha kérdez, arra választ is vár a másik fél. Elég sok lehetőség van balettos képeket nézni, régebben sok szép képeskönyv jelent meg, és ott van a net. Számomra a táncosnő arca sem túl expresszív, illetve azt fejezi ki, hogy erőlködik a spiccén maradni... :( Sajnos egy felhúzott szemöldök még nem kifejezés...Hágai Katalin sosem húzta fel sem Tatjánaként, sem más szerepében például. Vagy megint hozzam fel Metzger Mártát? Bár őt ebben a szerepében sajnos nem láthattam. (Kivéve néhány gyönyörű fotót, melyek elég beszédesek voltak...Ellentétben a most "boncolgatott" képnél.) De természetesen ízlések és pofonok. Hozzátenném, hogy mivel a karokról beszéltünk, így azt elemeztem, nem az összképet, mely nálam egyébként szinte rosszabb, mint csak a kar...
4374 Boglárka Simon Hatala 2015-05-11 19:44:27 [Válasz erre: 4371 IVA 2015-05-11 04:03:07]
Kedves IVA, kérlek, ne vond le ezt a következtetést, mert én nem utaltam olyasmire, hogy mindegy, ki mit ír/mond. Vagy vond le, de akkor nem értünk egyet :-) Valószínűleg én nem voltam világos, ezért átfogalmazom. Lehet, hogy hosszú leszek, előre is bocsánat! Az interneten található nickname-es negatív komment(ek)ről (egy blogon, fórumban, vagy youtube videó alatt) azt gondolom, amit korábban írtam, hogy: "a legtöbben /a művészek/ fel vannak készülve erre és tudják, hogy a pályájuk szempontjából ennek elég kicsi a súlya, vagy inkább pozitív a hatása a vitáknak is, mert a nézettségüket, ismertségüket növeli". Sose lehet tudni, ki áll egy ilyen komment mögött. Az anonimitás fontos része az internetezők védelmének, és segíti a szabad véleménynyilvánítást, bár természetesen alkalmas következmények nélküli indulatos fröcsögésre és trollkodásra is. Ez egy ilyen műfaj, a maga helyén kell kezelni. A youtube-nak több mint 1MILLIÁRD felhasználója van és naponta több milliárd videómegtekintés zajlik rajta, és még ott sem sikerült senkinek a kommentekben névtelenül széttrollkodnia egyetlen jelentős táncművész karrierjét sem. Ez pedig egy kedves, kis magyar nyelvű fórum, egyenlőre viszonylag kevés, de lelkes fórumozóval és tippem szerint talán pár ezer megtekintővel, de lehet, hogy annyi sincs (kívánom, hogy ez változzon). A varázsszavak az internet világában: elérés, látogató, kattintás, like. Egy megosztó videó vagy blogbejegyzés vitát és nézetséget generál. Ebből ismertség lesz, gálameghívás, akár online reklámbevétel a táncosnak. (Nagyon leegyszerűsítve.) De ez egyébként nem új jelenség, Gábor Zsazsa már a hőskorban azt nyilatkozta: " it doesn't matter what they’re saying, as long as they are talking about me, that’s what matters". Ez (pontatlan fordításban) úgy ment át a köztudatba: mindegy, hogy mit, csak írjanak rólam. Mint említettem, sok mai balettsztár (és társulati marketinges) nagyon tudatosan használja ezt az elvet. Ez egy másik generáció, ami az internettel nőtt fel, és el akarja érni azt a fiatal korosztályt, amelyet máshol, más úton nem lehet. Létezik persze az úgynevezett cyberbully, az internetes zaklatás, de ez a balettben tapasztalatom szerint nagyon-nagyon ritka, és általában nem közvetlenül a balett-szereplésekkel van összefüggésben, hanem jellemzően akkor jelentkezik, amikor az illető pl. filmszerepet kap, vagy egy tv sorozatban is játszik. A korábbi eszmefuttatás kapcsán kíváncsiságból megnéztem, hogy Tanyikpajeváról milyen videót és fotót találok esetleg, próbáltam őt jobban megismerni, és megnyitottam a mandarina által belinkelt képeket is. A google megjegyzi a kereséseket, hogy érdeklődés van iránta, legközelebb feljebb fogja őt rangsorolni a találati listán, növeltem a videóinak a nézettségét (sajnos nem sok van, és egy szerintem nem is legálisan van fenn róla), továbbá mind az Opera, mind a Zürich Ballet oldalának a látogatottságát is növeltem. Persze én csak egy néző vagyok, ennek még önmagában nincs nagy jelentősége, de ez nagyban is így zajlik. Egy teljesen másik kérdés a sajtó. Az kritikus személyétől és az újságtól függ, hogy mennyit számít egy kritika, de megmondom őszintén, a nemzetközi szakmai sajtóban leginkább jót szoktak írni, vagy semmit, ritka a kemény hangú elemzés. Szerintem azt gondolják a kritikusok, hogy a maradék közönséget legalább őrizzük meg, és csak a jóról írjunk, meg részben a társulatoktól függ az egzisztenciájuk a hirdetési bevételek miatt. Tényleg nagyon régen olvastam balettről valóban objektív, de negatív kritikát, szaklapban. A nagy hírlapok inkább lehoznak ilyet, pl. a New York Times-nak van egy rettegett kritikusa, Alistair Macaulay, aki olyan kicsit, mint a L’Ecsó című rajzfilmben Anton Ego, ha láttátok (remélem, nem sértem meg vele). De amikor például Jenifer Ringer-t a súlya miatt kritizálta, akkor a balerina és a rajongók simán visszavágtak, és csináltak egy botrányt az ügyből. Egyébként pont itt van a fórumon lentebb egy nagyon negatív írás, amiről most így utólag bizonyítható, hogy nem befolyásolta érdemben annak a művésznek a későbbi sikereit, akiről írták. A főleg interneten kommunikáló szakújságírók pedig sokszor pont azért fogalmaznak meg viharokat kiváltó negatív kritikát, mert az oldal látogatottságát az növeli. Nyilván nem szeretnék általánosítani, vannak kivételek minden szempontból. És igen, antipátia/szimpátia is befolyásolja a kritikusokat. Pontosan lehet tudni, hogy ki kivel van jóban és megjósolható, hogy arról jót fog írni, az illető konkurenseiről meg rosszat vagy semlegeset. Az is sajnos létező probléma, hogy egyes újságoknak politikai vagy pénzügyi elköteleződése van, és ez megjelenik a kritikák mögött. Ennek tudatában értékeli a szakma a megjelenő kritikákat. Én egyetlen igazgatót sem ismerek, aki ilyen kritika alapján alkalmazna (vagy nem) egy táncost, és nem ismerek olyan igazgatót sem, akinek valóban ez befolyásolná a szereposztásait vagy a művészeti választásait. Fordítva viszont igaz, az újságokban leginkább az igazgatók preferenciáinak megfelelő cikkek jelennek meg, ha kedvelik valamelyik táncosukat, vagy marketing-potenciált látnak benne, akkor gondoskodnak róla, hogy az illetőnek jó sajtója legyen. Lehet, hogy a jövőben a független bloggerek visszahódítják azt a befolyást, amit annak idején a nagyhatalmú színikritikusok birtokoltak, hiszen a divatvilágban például ez már megtörtént, és a legnagyobb tervezők is lélegzet-visszafojtva várják, hogy jót vagy rosszat ír a bemutatóról pl. „Bryanboy”. Egyre nagyobb befolyása van „Balletbagnek” pl., de ki tudja, mi lesz még ebből. Mgy másik kérdés, ha egy színházi döntéshozó, mondjuk egy politikus, vagy balettigazgató nyilvánít véleményt egy táncosról, egy együttesről, vagy produkcióról pl. egy interjúban vagy más nyilvános fórumon, írásban. Annak van súlya. Az bizony nagyon negatívan befolyásolhatja az illető jövőjét, pénzügyi lehetőségeit és reputációját. Már amennyiben a nyilatkozónak saját magának van kommunikációs/szakmai hitele. (Számomra ellenszenves, amikor valaki egy neki alárendelt, kiszolgáltatott embert, valakit, aki tőle nagyban függ, mondjuk egy beosztottját, a nyilvánosság előtt bírálja.) De még ez sem jelent örök bélyeget, hiszen a Polunin botrányban egy ideig úgy tűnt, hogy Monica Mason nyilatkozata örökre bezár bizonyos kapukat (én legalábbis azt hittem), aztán eltelt pár év, és számomra úgy tűnik, Polunin népszerűbb és foglalkoztatottabb, mint valaha. A táncvideók online megjelenéséről nagyon mást gondolok, sok nagyon különböző funkciójuk van, de nem akarom ebben a kommentben részletesen kifejteni, mert már ez is túl hosszú lett...
Kedves IVA, kérlek, ne vond le ezt a következtetést, mert én nem utaltam olyasmire, hogy mindegy, ki mit ír/mond. Vagy vond le, de akkor nem értünk egyet :-) Valószínűleg én nem voltam világos, ezért átfogalmazom. Lehet, hogy hosszú leszek, előre is bocsánat! Az interneten található nickname-es negatív komment(ek)ről (egy blogon, fórumban, vagy youtube videó alatt) azt gondolom, amit korábban írtam, hogy: "a legtöbben /a művészek/ fel vannak készülve erre és tudják, hogy a pályájuk szempontjából ennek elég kicsi a súlya, vagy inkább pozitív a hatása a vitáknak is, mert a nézettségüket, ismertségüket növeli". Sose lehet tudni, ki áll egy ilyen komment mögött. Az anonimitás fontos része az internetezők védelmének, és segíti a szabad véleménynyilvánítást, bár természetesen alkalmas következmények nélküli indulatos fröcsögésre és trollkodásra is. Ez egy ilyen műfaj, a maga helyén kell kezelni. A youtube-nak több mint 1MILLIÁRD felhasználója van és naponta több milliárd videómegtekintés zajlik rajta, és még ott sem sikerült senkinek a kommentekben névtelenül széttrollkodnia egyetlen jelentős táncművész karrierjét sem. Ez pedig egy kedves, kis magyar nyelvű fórum, egyenlőre viszonylag kevés, de lelkes fórumozóval és tippem szerint talán pár ezer megtekintővel, de lehet, hogy annyi sincs (kívánom, hogy ez változzon). A varázsszavak az internet világában: elérés, látogató, kattintás, like. Egy megosztó videó vagy blogbejegyzés vitát és nézetséget generál. Ebből ismertség lesz, gálameghívás, akár online reklámbevétel a táncosnak. (Nagyon leegyszerűsítve.) De ez egyébként nem új jelenség, Gábor Zsazsa már a hőskorban azt nyilatkozta: " it doesn't matter what they’re saying, as long as they are talking about me, that’s what matters". Ez (pontatlan fordításban) úgy ment át a köztudatba: mindegy, hogy mit, csak írjanak rólam. Mint említettem, sok mai balettsztár (és társulati marketinges) nagyon tudatosan használja ezt az elvet. Ez egy másik generáció, ami az internettel nőtt fel, és el akarja érni azt a fiatal korosztályt, amelyet máshol, más úton nem lehet. Létezik persze az úgynevezett cyberbully, az internetes zaklatás, de ez a balettben tapasztalatom szerint nagyon-nagyon ritka, és általában nem közvetlenül a balett-szereplésekkel van összefüggésben, hanem jellemzően akkor jelentkezik, amikor az illető pl. filmszerepet kap, vagy egy tv sorozatban is játszik. A korábbi eszmefuttatás kapcsán kíváncsiságból megnéztem, hogy Tanyikpajeváról milyen videót és fotót találok esetleg, próbáltam őt jobban megismerni, és megnyitottam a mandarina által belinkelt képeket is. A google megjegyzi a kereséseket, hogy érdeklődés van iránta, legközelebb feljebb fogja őt rangsorolni a találati listán, növeltem a videóinak a nézettségét (sajnos nem sok van, és egy szerintem nem is legálisan van fenn róla), továbbá mind az Opera, mind a Zürich Ballet oldalának a látogatottságát is növeltem. Persze én csak egy néző vagyok, ennek még önmagában nincs nagy jelentősége, de ez nagyban is így zajlik. Egy teljesen másik kérdés a sajtó. Az kritikus személyétől és az újságtól függ, hogy mennyit számít egy kritika, de megmondom őszintén, a nemzetközi szakmai sajtóban leginkább jót szoktak írni, vagy semmit, ritka a kemény hangú elemzés. Szerintem azt gondolják a kritikusok, hogy a maradék közönséget legalább őrizzük meg, és csak a jóról írjunk, meg részben a társulatoktól függ az egzisztenciájuk a hirdetési bevételek miatt. Tényleg nagyon régen olvastam balettről valóban objektív, de negatív kritikát, szaklapban. A nagy hírlapok inkább lehoznak ilyet, pl. a New York Times-nak van egy rettegett kritikusa, Alistair Macaulay, aki olyan kicsit, mint a L’Ecsó című rajzfilmben Anton Ego, ha láttátok (remélem, nem sértem meg vele). De amikor például Jenifer Ringer-t a súlya miatt kritizálta, akkor a balerina és a rajongók simán visszavágtak, és csináltak egy botrányt az ügyből. Egyébként pont itt van a fórumon lentebb egy nagyon negatív írás, amiről most így utólag bizonyítható, hogy nem befolyásolta érdemben annak a művésznek a későbbi sikereit, akiről írták. A főleg interneten kommunikáló szakújságírók pedig sokszor pont azért fogalmaznak meg viharokat kiváltó negatív kritikát, mert az oldal látogatottságát az növeli. Nyilván nem szeretnék általánosítani, vannak kivételek minden szempontból. És igen, antipátia/szimpátia is befolyásolja a kritikusokat. Pontosan lehet tudni, hogy ki kivel van jóban és megjósolható, hogy arról jót fog írni, az illető konkurenseiről meg rosszat vagy semlegeset. Az is sajnos létező probléma, hogy egyes újságoknak politikai vagy pénzügyi elköteleződése van, és ez megjelenik a kritikák mögött. Ennek tudatában értékeli a szakma a megjelenő kritikákat. Én egyetlen igazgatót sem ismerek, aki ilyen kritika alapján alkalmazna (vagy nem) egy táncost, és nem ismerek olyan igazgatót sem, akinek valóban ez befolyásolná a szereposztásait vagy a művészeti választásait. Fordítva viszont igaz, az újságokban leginkább az igazgatók preferenciáinak megfelelő cikkek jelennek meg, ha kedvelik valamelyik táncosukat, vagy marketing-potenciált látnak benne, akkor gondoskodnak róla, hogy az illetőnek jó sajtója legyen. Lehet, hogy a jövőben a független bloggerek visszahódítják azt a befolyást, amit annak idején a nagyhatalmú színikritikusok birtokoltak, hiszen a divatvilágban például ez már megtörtént, és a legnagyobb tervezők is lélegzet-visszafojtva várják, hogy jót vagy rosszat ír a bemutatóról pl. „Bryanboy”. Egyre nagyobb befolyása van „Balletbagnek” pl., de ki tudja, mi lesz még ebből. Mgy másik kérdés, ha egy színházi döntéshozó, mondjuk egy politikus, vagy balettigazgató nyilvánít véleményt egy táncosról, egy együttesről, vagy produkcióról pl. egy interjúban vagy más nyilvános fórumon, írásban. Annak van súlya. Az bizony nagyon negatívan befolyásolhatja az illető jövőjét, pénzügyi lehetőségeit és reputációját. Már amennyiben a nyilatkozónak saját magának van kommunikációs/szakmai hitele. (Számomra ellenszenves, amikor valaki egy neki alárendelt, kiszolgáltatott embert, valakit, aki tőle nagyban függ, mondjuk egy beosztottját, a nyilvánosság előtt bírálja.) De még ez sem jelent örök bélyeget, hiszen a Polunin botrányban egy ideig úgy tűnt, hogy Monica Mason nyilatkozata örökre bezár bizonyos kapukat (én legalábbis azt hittem), aztán eltelt pár év, és számomra úgy tűnik, Polunin népszerűbb és foglalkoztatottabb, mint valaha. A táncvideók online megjelenéséről nagyon mást gondolok, sok nagyon különböző funkciójuk van, de nem akarom ebben a kommentben részletesen kifejteni, mert már ez is túl hosszú lett...
4373 IVA 2015-05-11 04:11:05 [Válasz erre: 4370 balettbalett 2015-05-11 00:16:49]
Ahogy látom, inkább nem hagytuk... Hol lehet megnéznünk „ezeket” Cojocaruval, vagy Metzger Mártával? (Sajnos halványak az emlékeim 1973 januárjából, amikor Kékesi Máriával és Metzger Mártával is láttam A szilfidet.) Ha „némi expresszivitás” sem lenne a táncosnő kéztartásában, talán érdemes ránézni a fizikai valóságához szintén hozzátartozó arcára.
Ahogy látom, inkább nem hagytuk... Hol lehet megnéznünk „ezeket” Cojocaruval, vagy Metzger Mártával? (Sajnos halványak az emlékeim 1973 januárjából, amikor Kékesi Máriával és Metzger Mártával is láttam A szilfidet.) Ha „némi expresszivitás” sem lenne a táncosnő kéztartásában, talán érdemes ránézni a fizikai valóságához szintén hozzátartozó arcára.
4372 IVA 2015-05-11 04:08:13 [Válasz erre: 4365 mandarina 2015-05-10 20:07:36]
A kérdés ugyan nem nekem szólt, és nem is vallom, hogy egy-egy (vagy akár több) exponált pillanat alapján azonosítani tudnám az iskolát, de azért mondok valamit, bizonyára nem újat. A balett nemcsak iskolák szerinti kéz-, kar- és lábmozdulatok sora és kombinációja, hanem színház, színészi alakítás is. Ha minden táncos egy iskola jegyében meghatározott, standard mozdulatokat hajtana végre a színpadon, sosem érdekelne, hogy ugyanazt az alkotást más táncosokkal is megnézzem: úgy képzelem, ilyesmi a sportrajongóknak való. Pártay Lilla pazar Giselle-alakításait nézve nehéz dolga lett volna annak, aki az iskolát fürkészi. Nem hiszem, hogy tanítani lehet az ő karmozdulatainak kisugárzását, hogy le lehetne írni ujjmozdulatainak azokat a szavait, amelyekkel a túlvilágon továbbélő szenvedélyét az onnan is szeretett férfi után küldte. És mást mondtak e szavak, amikor Keveházi Gábor volt a partnere, mást, ha Havas Ferenc, pl. akkor, amikor Albert szerepében az ő partnereként ünnepelte színpadi pályája 30. évfordulóját. (Remélem, nem haragszik, amiért az Olvasói levelekben kértem az oldal formátumának helyreállítását.)
A kérdés ugyan nem nekem szólt, és nem is vallom, hogy egy-egy (vagy akár több) exponált pillanat alapján azonosítani tudnám az iskolát, de azért mondok valamit, bizonyára nem újat. A balett nemcsak iskolák szerinti kéz-, kar- és lábmozdulatok sora és kombinációja, hanem színház, színészi alakítás is. Ha minden táncos egy iskola jegyében meghatározott, standard mozdulatokat hajtana végre a színpadon, sosem érdekelne, hogy ugyanazt az alkotást más táncosokkal is megnézzem: úgy képzelem, ilyesmi a sportrajongóknak való. Pártay Lilla pazar Giselle-alakításait nézve nehéz dolga lett volna annak, aki az iskolát fürkészi. Nem hiszem, hogy tanítani lehet az ő karmozdulatainak kisugárzását, hogy le lehetne írni ujjmozdulatainak azokat a szavait, amelyekkel a túlvilágon továbbélő szenvedélyét az onnan is szeretett férfi után küldte. És mást mondtak e szavak, amikor Keveházi Gábor volt a partnere, mást, ha Havas Ferenc, pl. akkor, amikor Albert szerepében az ő partnereként ünnepelte színpadi pályája 30. évfordulóját. (Remélem, nem haragszik, amiért az Olvasói levelekben kértem az oldal formátumának helyreállítását.)
4371 IVA 2015-05-11 04:03:07 [Válasz erre: 4360 Boglárka Simon Hatala 2015-05-10 11:34:04]
Kedves Boglárka Simon Hatala, ismét élvezetes eszmefuttatásodból kissé hajlamos lettem azt a konklúziót levonni, hogy voltaképpen mindegy, ki és milyen véleményt ír le a produkciókról és a művészekről – fórumokon, kommentekben, vagy a sajtóban –, ezek nem járnak következményekkel. Végül is ez jó hír, mert az ember abban a szabadságtudatban is írhatja le a véleményét, hogy azt ugyan olvassák és tudomásul veszik, de nem árthat vele senkinek sem. Ugyanakkor ambivalenciával fogadom, hogy mennyi információs csatornán keresztül is hozzá lehet jutni táncélményekhez, és azok alapján is lehet véleményt formálni. Ez egyfelől örvendetes, hiszen jogos, hogy annak, aki nem, vagy csak kivételes alkalmakkal jut el balettet játszó színházakba, szintén lehessen fogalma a műfajról, sőt ismerhesse azt. Mindenféle „leereszkedés” nélkül mondom ezt, hiszen pl. én, aki a főváros két operaszínpada között lakom, ugyancsak nem jutok el a nagyvilág más balettszíntereire. Másfelől van egy olyan tapasztalatom, hogy a színpadi műfajok közül talán a balett hatásai érvényesülnek leggyengébben a képernyőn, a személyes élménnyel szemben. Ludas ebben az érzetemben talán az is, hogy televíziós balettközvetítésekhez először (és még jó darabig) fekete-fehér készülékből jutottam, ami majdnem olyan hiányérzetet keltett, mint a festményeket elemző műsorok fekete-fehérben (ilyenek is voltak), de a színes képről (vagy a balettfilmről) is úgy gondolom, hogy azok élvezete nem azonos az „élő” balettelőadáséval.
Kedves Boglárka Simon Hatala, ismét élvezetes eszmefuttatásodból kissé hajlamos lettem azt a konklúziót levonni, hogy voltaképpen mindegy, ki és milyen véleményt ír le a produkciókról és a művészekről – fórumokon, kommentekben, vagy a sajtóban –, ezek nem járnak következményekkel. Végül is ez jó hír, mert az ember abban a szabadságtudatban is írhatja le a véleményét, hogy azt ugyan olvassák és tudomásul veszik, de nem árthat vele senkinek sem. Ugyanakkor ambivalenciával fogadom, hogy mennyi információs csatornán keresztül is hozzá lehet jutni táncélményekhez, és azok alapján is lehet véleményt formálni. Ez egyfelől örvendetes, hiszen jogos, hogy annak, aki nem, vagy csak kivételes alkalmakkal jut el balettet játszó színházakba, szintén lehessen fogalma a műfajról, sőt ismerhesse azt. Mindenféle „leereszkedés” nélkül mondom ezt, hiszen pl. én, aki a főváros két operaszínpada között lakom, ugyancsak nem jutok el a nagyvilág más balettszíntereire. Másfelől van egy olyan tapasztalatom, hogy a színpadi műfajok közül talán a balett hatásai érvényesülnek leggyengébben a képernyőn, a személyes élménnyel szemben. Ludas ebben az érzetemben talán az is, hogy televíziós balettközvetítésekhez először (és még jó darabig) fekete-fehér készülékből jutottam, ami majdnem olyan hiányérzetet keltett, mint a festményeket elemző műsorok fekete-fehérben (ilyenek is voltak), de a színes képről (vagy a balettfilmről) is úgy gondolom, hogy azok élvezete nem azonos az „élő” balettelőadáséval.
4370 balettbalett 2015-05-11 00:16:49 [Válasz erre: 4365 mandarina 2015-05-10 20:07:36]
Hát ezt inkább hagyjuk... A Szilfides lenne a romantikus, de EZ nem az... Inkább nézzük meg ezeket mondjuk Cojocaru-val vagy Metzger Mártával... :) A második egy akadémikus kar lenne, de az Anyeginben meg nem lehetne ilyen iskolás kar....kellene oda némi expresszivitás... :(
Hát ezt inkább hagyjuk... A Szilfides lenne a romantikus, de EZ nem az... Inkább nézzük meg ezeket mondjuk Cojocaru-val vagy Metzger Mártával... :) A második egy akadémikus kar lenne, de az Anyeginben meg nem lehetne ilyen iskolás kar....kellene oda némi expresszivitás... :(
4369 mandarina 2015-05-10 20:57:59 [Válasz erre: 4367 Boglárka Simon Hatala 2015-05-10 20:22:33]
ÓÓÓ, Dévény Anna növendék vagy? Csodákat mesélnek róla! Én sajnos nem jártam nála, de valaki a családban igen, az általa képzett oktatókhoz. Igaz, ez pünkt a családnak a legkevésbé táncos tagja volt, mi több, gyógytornaként járt oda, de akkor is... Arra gondoltam, ha valaki hozzáértő kissé átdolgozva újra kiadná Madzsar Alice könyvét... nagyon hasznos ma is... És a Mensendieck-módszer, persze, inkább torna, mint tánc, de milyen hasznos lenne az átlagemberek egészsége szempontjából (akiket néha igen dilettáns módon ugráltatnak a fitneszekben, csoda, hogy nem sérülnek le), vagy Dalcroze... Nagyon szégyellem magam, de nem tudom, ki Ellen Tells, és a neten is csak egy képet találtam... Amit Fenyves Márk és Pálosi István dolgozik az Orkesztika Alapítvánnyal, az pótolhatatlan. természetes, hogy ők elsősorban mesterük, Dienes Gedeon és annak édesanyja, Dienes Valéria munkásságára koncentrálnak, de erejüket meghaladóan próbálják a többi mozdulatművészeti és modern iskolát dokumentálni, életben tartani. Kellene valami forrás, aminek a segítségével dokumentálni lehetne ezeknek az iskoláknak a tevékenységét, mielőtt az utolsó fénykép, hangfelvétel, videófelvétel is eltűnik.
ÓÓÓ, Dévény Anna növendék vagy? Csodákat mesélnek róla! Én sajnos nem jártam nála, de valaki a családban igen, az általa képzett oktatókhoz. Igaz, ez pünkt a családnak a legkevésbé táncos tagja volt, mi több, gyógytornaként járt oda, de akkor is... Arra gondoltam, ha valaki hozzáértő kissé átdolgozva újra kiadná Madzsar Alice könyvét... nagyon hasznos ma is... És a Mensendieck-módszer, persze, inkább torna, mint tánc, de milyen hasznos lenne az átlagemberek egészsége szempontjából (akiket néha igen dilettáns módon ugráltatnak a fitneszekben, csoda, hogy nem sérülnek le), vagy Dalcroze... Nagyon szégyellem magam, de nem tudom, ki Ellen Tells, és a neten is csak egy képet találtam... Amit Fenyves Márk és Pálosi István dolgozik az Orkesztika Alapítvánnyal, az pótolhatatlan. természetes, hogy ők elsősorban mesterük, Dienes Gedeon és annak édesanyja, Dienes Valéria munkásságára koncentrálnak, de erejüket meghaladóan próbálják a többi mozdulatművészeti és modern iskolát dokumentálni, életben tartani. Kellene valami forrás, aminek a segítségével dokumentálni lehetne ezeknek az iskoláknak a tevékenységét, mielőtt az utolsó fénykép, hangfelvétel, videófelvétel is eltűnik.
4368 Boglárka Simon Hatala 2015-05-10 20:22:36
Már megint elírtam valamit :-) Sacre du Printemps természetesen, mert a tavasz fiú a franciák szerint... A kéz témához még találtam érdekességet. Szeretnék pár szóban megemlékezni Berczik Sára és Hajós Klára pedagógiai munkásságáról. A mozdulatművészet-orkesztrika és a belőle kiemelkedő iskolák Magyarországon generációknak adtak mozgás- és testkultúrát, ízlést és igényt a táncművészet iránt. Nagyon sokunk esztétikai preferenciáira voltak komoly hatással. (Én magam Dévény Anna növendéke vagyok.) Ez a vonal például sokkal zártabb kéztartásokat használ, részben Ellen Tells, részben Bess Mensendieck nyomán (Madzsar Alice hatása), és nem a balett kéztartásait vette át. A mai napig nagy hatással van rám, abból a szempontból, hogy mit látok szépnek. Fenyves Márk volt olyan kedves, hogy ezt a kis adatgyűjtést segítette. Másik kedves barátommal, Pálosi Istvánnal ők elképesztően önfeláldozó munkát végeznek, hogy az egyetlen magyar eredetű modern tánc-rendszer történelmi emlékeit megmentsék, technikáját oktassák, és új alkotásokat hozzanak létre, hogy életben tartsák a stílust.
Már megint elírtam valamit :-) Sacre du Printemps természetesen, mert a tavasz fiú a franciák szerint... A kéz témához még találtam érdekességet. Szeretnék pár szóban megemlékezni Berczik Sára és Hajós Klára pedagógiai munkásságáról. A mozdulatművészet-orkesztrika és a belőle kiemelkedő iskolák Magyarországon generációknak adtak mozgás- és testkultúrát, ízlést és igényt a táncművészet iránt. Nagyon sokunk esztétikai preferenciáira voltak komoly hatással. (Én magam Dévény Anna növendéke vagyok.) Ez a vonal például sokkal zártabb kéztartásokat használ, részben Ellen Tells, részben Bess Mensendieck nyomán (Madzsar Alice hatása), és nem a balett kéztartásait vette át. A mai napig nagy hatással van rám, abból a szempontból, hogy mit látok szépnek. Fenyves Márk volt olyan kedves, hogy ezt a kis adatgyűjtést segítette. Másik kedves barátommal, Pálosi Istvánnal ők elképesztően önfeláldozó munkát végeznek, hogy az egyetlen magyar eredetű modern tánc-rendszer történelmi emlékeit megmentsék, technikáját oktassák, és új alkotásokat hozzanak létre, hogy életben tartsák a stílust.
4367 Boglárka Simon Hatala 2015-05-10 20:22:33
Már megint elírtam valamit :-) Sacre du Printemps természetesen, mert a tavasz fiú a franciák szerint... A kéz témához még találtam érdekességet. Szeretnék pár szóban megemlékezni Berczik Sára és Hajós Klára pedagógiai munkásságáról. A mozdulatművészet-orkesztrika és a belőle kiemelkedő iskolák Magyarországon generációknak adtak mozgás- és testkultúrát, ízlést és igényt a táncművészet iránt. Nagyon sokunk esztétikai preferenciáira voltak komoly hatással. (Én magam Dévény Anna növendéke vagyok.) Ez a vonal például sokkal zártabb kéztartásokat használ, részben Ellen Tells, részben Bess Mensendieck nyomán (Madzsar Alice hatása), és nem a balett kéztartásait vette át. A mai napig nagy hatással van rám, abból a szempontból, hogy mit látok szépnek. Fenyves Márk volt olyan kedves, hogy ezt a kis adatgyűjtést segítette. Másik kedves barátommal, Pálosi Istvánnal ők elképesztően önfeláldozó munkát végeznek, hogy az egyetlen magyar eredetű modern tánc-rendszer történelmi emlékeit megmentsék, technikáját oktassák, és új alkotásokat hozzanak létre, hogy életben tartsák a stílust.
Már megint elírtam valamit :-) Sacre du Printemps természetesen, mert a tavasz fiú a franciák szerint... A kéz témához még találtam érdekességet. Szeretnék pár szóban megemlékezni Berczik Sára és Hajós Klára pedagógiai munkásságáról. A mozdulatművészet-orkesztrika és a belőle kiemelkedő iskolák Magyarországon generációknak adtak mozgás- és testkultúrát, ízlést és igényt a táncművészet iránt. Nagyon sokunk esztétikai preferenciáira voltak komoly hatással. (Én magam Dévény Anna növendéke vagyok.) Ez a vonal például sokkal zártabb kéztartásokat használ, részben Ellen Tells, részben Bess Mensendieck nyomán (Madzsar Alice hatása), és nem a balett kéztartásait vette át. A mai napig nagy hatással van rám, abból a szempontból, hogy mit látok szépnek. Fenyves Márk volt olyan kedves, hogy ezt a kis adatgyűjtést segítette. Másik kedves barátommal, Pálosi Istvánnal ők elképesztően önfeláldozó munkát végeznek, hogy az egyetlen magyar eredetű modern tánc-rendszer történelmi emlékeit megmentsék, technikáját oktassák, és új alkotásokat hozzanak létre, hogy életben tartsák a stílust.
4366 mandarina 2015-05-10 20:18:21 [Válasz erre: 4345 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 12:29:23]
Én úgy tudom, remélem, rosszul, hogy nem lehet fotót feltölteni a fórumba. Talán ha a fórum működtetői segítenek... vagy ha van ismerősöd, akinek van webtárja, onnan linkelheted. Én nagyon örülnék neki, ha ilyen szépségek és komoly szakmai dolgok megjelenhetnének itt.
Én úgy tudom, remélem, rosszul, hogy nem lehet fotót feltölteni a fórumba. Talán ha a fórum működtetői segítenek... vagy ha van ismerősöd, akinek van webtárja, onnan linkelheted. Én nagyon örülnék neki, ha ilyen szépségek és komoly szakmai dolgok megjelenhetnének itt.
4365 mandarina 2015-05-10 20:07:36 [Válasz erre: 4354 balettbalett 2015-05-09 17:41:29]
Huh, ez szép fotó, köszönöm. Ami pedig a Teremtést illeti, hát az tényleg csodálatos kéz és kartartás mindkét részről. De azt ritka nagy zseni alkotta, ecsettel... Ez a két kéztartás például melyik iskola? Én nem ismerem fel, igaz, nem vagyok jártas: [url]http://www.danceeurope.net/sites/default/files/styles/leave-it-alone/public/HNB_Sylphide_0147a.jpg?itok=gi0yio3l;első...[/url] [url]http://fidelio.hu/image.ashx?id=31daa4c8-27dd-4365-affd-3aa47acd8708&vid=d8c7859c-61d8-4e51-8bba-7240895e7aeb;második...[/url]
Huh, ez szép fotó, köszönöm. Ami pedig a Teremtést illeti, hát az tényleg csodálatos kéz és kartartás mindkét részről. De azt ritka nagy zseni alkotta, ecsettel... Ez a két kéztartás például melyik iskola? Én nem ismerem fel, igaz, nem vagyok jártas: [url]http://www.danceeurope.net/sites/default/files/styles/leave-it-alone/public/HNB_Sylphide_0147a.jpg?itok=gi0yio3l;első...[/url] [url]http://fidelio.hu/image.ashx?id=31daa4c8-27dd-4365-affd-3aa47acd8708&vid=d8c7859c-61d8-4e51-8bba-7240895e7aeb;második...[/url]
4364 mandarina 2015-05-10 19:43:40 [Válasz erre: 4362 Boglárka Simon Hatala 2015-05-10 19:37:53]
:) Előttem van ugyanis máig élénken a kép, ahogy meglehetősen hangosan méltatlankodva mennek kifelé... volt aki bottal... és az az Opera nézőtere volt, képileg beégett.
:) Előttem van ugyanis máig élénken a kép, ahogy meglehetősen hangosan méltatlankodva mennek kifelé... volt aki bottal... és az az Opera nézőtere volt, képileg beégett.
4363 Myway 2015-05-10 19:40:59
Végre más színek és gondolatok is megjelennek itten a fórumon! Remek!
Végre más színek és gondolatok is megjelennek itten a fórumon! Remek!
4362 Boglárka Simon Hatala 2015-05-10 19:37:53
Milyen igaz, tényleg az Operában volt! Visszajött a kép, ahogy írtad. Mostanában az Erkelbe került a legtöbb minőségi kortárs, azt hiszem ezért tévesztettem el. Meg fogom kérdezni Forsythe-ot a hangosításról.
Milyen igaz, tényleg az Operában volt! Visszajött a kép, ahogy írtad. Mostanában az Erkelbe került a legtöbb minőségi kortárs, azt hiszem ezért tévesztettem el. Meg fogom kérdezni Forsythe-ot a hangosításról.
4361 mandarina 2015-05-10 17:53:41 [Válasz erre: 4360 Boglárka Simon Hatala 2015-05-10 11:34:04]
Ami a hozzászólásod végén szereplő In the Middle-t illeti: én repesve vártam és repültem a bemutatóra, bár úgy emlékszem, én az Operaház nézhettem meg ezt a csodálatos darabot. Emlékszem a dühödten, előadás KÖZBEN távozókra, ahogy írtad, jobbára idős bérleteseknek tűntek. A hangos zenével viszont nekem is gondom volt. Kitűnő a hallásom, mondhatnám, hiúzfülem van. Nekem ez a hangerő konkrétan fizikai fájdalmat okozott a fülemben. Állítólag a koreográfus előírása volt, hogy ezen a hangerőn kell játszani, nem a hangosítást rontották el. Imádtam a darabot, és kocsányon lógott a szemem,úgy néztem mindent, ami a színpadon történik -- de zavart a műélvezetben, hogy közben mindkét fülemet szorosan be kellett fogni a kezemmel, így is kristálytisztán és nagy hangerővel hallottam a zenét.
Ami a hozzászólásod végén szereplő In the Middle-t illeti: én repesve vártam és repültem a bemutatóra, bár úgy emlékszem, én az Operaház nézhettem meg ezt a csodálatos darabot. Emlékszem a dühödten, előadás KÖZBEN távozókra, ahogy írtad, jobbára idős bérleteseknek tűntek. A hangos zenével viszont nekem is gondom volt. Kitűnő a hallásom, mondhatnám, hiúzfülem van. Nekem ez a hangerő konkrétan fizikai fájdalmat okozott a fülemben. Állítólag a koreográfus előírása volt, hogy ezen a hangerőn kell játszani, nem a hangosítást rontották el. Imádtam a darabot, és kocsányon lógott a szemem,úgy néztem mindent, ami a színpadon történik -- de zavart a műélvezetben, hogy közben mindkét fülemet szorosan be kellett fogni a kezemmel, így is kristálytisztán és nagy hangerővel hallottam a zenét.
4360 Boglárka Simon Hatala 2015-05-10 11:34:04 [Válasz erre: 4358 IVA 2015-05-10 05:07:30]
Köszönöm a segítséget a linkeléssel kapcsolatban. Nekem továbbra is az a véleményem, hogy eltérő színházfelfogású együtteseket nem érdemes egymással összehasonlítani, főleg nem értéksorrendbe helyezni őket, mint ahogyan eltérő balett-technikán nevelkedett előadókat sem. Az orosz, francia, amerikai stb. balettfelfogásnak egyaránt megvan a helye, a karakterformálásra, az előadói személyiségre építő táncszínháznak is éppúgy, mint a tánctechnikát priorizálónak. Én úgy gondolom, egyik sem jobb vagy rosszabb: más. Az egyik ebben erősebb, a másik abban, az egyik gy mondja el, amit szeretne, a másik úgy. Ami egyedi, különleges, azt érdemes megőrizni. Jó hogy van kortárs tánc, modern, klasszikus, kis és nagy társulat, narratív és absztrakt előadás. A néző ízlése dönti el, hogy neki az adott előadó, előadás tetszik-e, vagy sem, mi érinti meg a szívét, mi idegesíti, ki a kedvence, és mindenkinek joga van véleményt formálni mindenről, amit a színpadon lát. Leírni is joga van ezt a véleményt. De egyébként a hivatásos kritikusok is időnként a személyes szimpátiájuknak/antipátiájuknak megfelelően írnak (személyeskedve), vagy aszerint, hogy ki támogatja anyagilag az újságot, amelyben publikálnak. A darabok viszont a laikus közönségnek szólnak, annak tudatában kerül a színpadra mindenhol a világon minden produkció, hogy aki látja, az véleményt fog róla alkotni. Ma, az internet világában, ez még inkább igaz. A mai táncosok rengeteg online felületen jelen vannak, Youtube, Twitter, Facebook, Tumblr, Instagram, és a közönség ott időnként szétszed mindenkit. Felkerül egy videó a youtube-ra, és alatta kielemzik és elsősorban a hibákat keresik. Érdemes tallózni néha ezekből a kommentekből, tanulságos. A legnagyobb művészeket is kritizálja valaki valamiért. Hogy hol a kezük miért nincs nyújtva a térdük, stb. Erre a legtöbben fel vannak készülve és tudják, hogy a pályájuk szempontjából ennek elég kicsi a súlya, vagy inkább pozitív a hatása a vitáknak is, mert a nézettségüket, ismertségüket növeli, többen mennek el az előadásaikra, több meghívást kaphatnak. Simkin, Vasiliev, Kobborg nagyon jól használja ezt a propagandát. De őszintén azt gondolom, hogy egy színházi előadóművész „hitelessége” (bármit jelentsen is ez), egészen biztosan nem az internetes kommentekben fog eldőlni. Mindig lesznek vélemények, amelyek nagyobb súllyal esnek latba, és többen gondolják úgy, hogy ezzel ők is egyetértenek és lesznek marginálisak. A többségi vélemény persze tévedhet is, nem lát meg örök értékeket ott, ahol vannak (pl. Sacre de Printemps hatalmas bukás volt a premieren), vagy elképesztően lelkesedik valamiért, ami talmi, papírmasé, múlandó (és esetleg a „szakma” borzadva nézi). Amikor annak idején Budapesten bemutatták az Erkelben az In the Middle-t, akkor rengetegen álltak fel és mentek ki, főleg idős bérletesek, mert hát ez nem „szép”, meg hangos a zene...
Köszönöm a segítséget a linkeléssel kapcsolatban. Nekem továbbra is az a véleményem, hogy eltérő színházfelfogású együtteseket nem érdemes egymással összehasonlítani, főleg nem értéksorrendbe helyezni őket, mint ahogyan eltérő balett-technikán nevelkedett előadókat sem. Az orosz, francia, amerikai stb. balettfelfogásnak egyaránt megvan a helye, a karakterformálásra, az előadói személyiségre építő táncszínháznak is éppúgy, mint a tánctechnikát priorizálónak. Én úgy gondolom, egyik sem jobb vagy rosszabb: más. Az egyik ebben erősebb, a másik abban, az egyik gy mondja el, amit szeretne, a másik úgy. Ami egyedi, különleges, azt érdemes megőrizni. Jó hogy van kortárs tánc, modern, klasszikus, kis és nagy társulat, narratív és absztrakt előadás. A néző ízlése dönti el, hogy neki az adott előadó, előadás tetszik-e, vagy sem, mi érinti meg a szívét, mi idegesíti, ki a kedvence, és mindenkinek joga van véleményt formálni mindenről, amit a színpadon lát. Leírni is joga van ezt a véleményt. De egyébként a hivatásos kritikusok is időnként a személyes szimpátiájuknak/antipátiájuknak megfelelően írnak (személyeskedve), vagy aszerint, hogy ki támogatja anyagilag az újságot, amelyben publikálnak. A darabok viszont a laikus közönségnek szólnak, annak tudatában kerül a színpadra mindenhol a világon minden produkció, hogy aki látja, az véleményt fog róla alkotni. Ma, az internet világában, ez még inkább igaz. A mai táncosok rengeteg online felületen jelen vannak, Youtube, Twitter, Facebook, Tumblr, Instagram, és a közönség ott időnként szétszed mindenkit. Felkerül egy videó a youtube-ra, és alatta kielemzik és elsősorban a hibákat keresik. Érdemes tallózni néha ezekből a kommentekből, tanulságos. A legnagyobb művészeket is kritizálja valaki valamiért. Hogy hol a kezük miért nincs nyújtva a térdük, stb. Erre a legtöbben fel vannak készülve és tudják, hogy a pályájuk szempontjából ennek elég kicsi a súlya, vagy inkább pozitív a hatása a vitáknak is, mert a nézettségüket, ismertségüket növeli, többen mennek el az előadásaikra, több meghívást kaphatnak. Simkin, Vasiliev, Kobborg nagyon jól használja ezt a propagandát. De őszintén azt gondolom, hogy egy színházi előadóművész „hitelessége” (bármit jelentsen is ez), egészen biztosan nem az internetes kommentekben fog eldőlni. Mindig lesznek vélemények, amelyek nagyobb súllyal esnek latba, és többen gondolják úgy, hogy ezzel ők is egyetértenek és lesznek marginálisak. A többségi vélemény persze tévedhet is, nem lát meg örök értékeket ott, ahol vannak (pl. Sacre de Printemps hatalmas bukás volt a premieren), vagy elképesztően lelkesedik valamiért, ami talmi, papírmasé, múlandó (és esetleg a „szakma” borzadva nézi). Amikor annak idején Budapesten bemutatták az Erkelben az In the Middle-t, akkor rengetegen álltak fel és mentek ki, főleg idős bérletesek, mert hát ez nem „szép”, meg hangos a zene...
4359 IVA 2015-05-10 05:39:32 [Válasz erre: 4342 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 11:10:03]
OFF: Kedves Boglárka Simon Hatala, még egy üzenet a fórum technikájáról. A szögletes zárójeles url-jelzések használatának akkor van értelme, ha közöttük a webcím után írsz egy pontosvesszőt (;) és egy szöveget is (mindezt szóköz nélkül!), amelyre kattintva majd megnyílik a weboldal. Különben a jelzések elhagyhatók, mert a webcím kijelölése után az egér jobb oldali gombjával is megnyitható a linkelt oldal.
OFF: Kedves Boglárka Simon Hatala, még egy üzenet a fórum technikájáról. A szögletes zárójeles url-jelzések használatának akkor van értelme, ha közöttük a webcím után írsz egy pontosvesszőt (;) és egy szöveget is (mindezt szóköz nélkül!), amelyre kattintva majd megnyílik a weboldal. Különben a jelzések elhagyhatók, mert a webcím kijelölése után az egér jobb oldali gombjával is megnyitható a linkelt oldal.
4358 IVA 2015-05-10 05:07:30 [Válasz erre: 4342 Boglárka Simon Hatala 2015-05-09 11:10:03]
Köszönöm a tippet, a böngésző-kiegészítőről nem hallottam, érdeklődni fogok utána. A szovjet–orosz stílus mellett én érveltem, mellette általában (de fejtegetésedből kiderül, hogy nem helyesen), viszont nemcsak az említett és más csillagok karrierje, jelentősége és a köztisztelet miatt (amibe beletartozik számos magyar táncművész vallomása is az évtizedek során), hanem néhány személyes tapasztalatom alapján is. Volt szerencsém látni a Moszkvai Nagyszínház, a Kirov Balett, a Rigai Balett, a Belorusz Állami Akadémiai Nagyszínház, a Moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Színház balettegyüttesének magyarországi vendégjátékait, még a múlt században (de mindig a jelenben, és nem szűz balettnézőként, hanem a mi Operaházunk együttesével „együtt élő” közönségként). Igaz, hogy a mi előadásainkat jobban élveztem és szerettem, mert táncművészeinkhez érzelmileg is kötődtem (nem magánjelleggel), és az előadásainkhoz is, az akkori látványelemeknek is köszönhetően. Ám mindig el kellett ismernem az említett vendégtársulatok magas technikai színvonalát, igényességét és a miénknél erősebbnek tűnő fegyelmezettségét. Magyarországra (hozzám) tehát nem a szovjet iskola rossz híre jutott el, és annak tudatában is, hogy az a magyar balettre megtermékenyítően hatott, hamisnak éreztem, ezért kifogásoltam, mindenesetre vitathatónak tartottam a szovjet iskolát lakonikus megjegyzéssel negatív színben feltüntetni. [Az »eredeti „sündisznós” hozzászólás« ugyan nem hivatkozik az előzményekre, pedig azok voltak. A hattyúk taváról írt 4282. sz. hozzászólásomban a gyönyörű jelzővel bátorkodtam illetni Tanykpayeva karmunkáját. (Nem a vita „hatására”: megragadott ez a Giselle 2013. október 4-i előadásán is – amikor Simon István táncolta Albertet –, és méltattam is 3510. sz. beszámolómban.) Erre a Trollkiller nicknevű, magát bennfentes szakmabeliként meghatározó fórumtárs azt írta: „Aliya karmunkája: rafinált , vén róka, ha téged is meg tudott téveszteni. Ugyanis az a leggyengébb pontja. Ő dolgozik a legcsúnyábban a karjaival, a kézfejével.” Ez is lehet egy vélemény: a nicknév (akár megtévesztő nick) mögött bármelyikünk vallhatja magát csak nézőnek, vagy szaktekintélynek, bárki megnyilvánulhat őszintén; vagy bármilyen szakmai vagy személyes elfogultságból, indulatból építheti vagy ronthatja egy művész hírnevét, illetve megpróbálhatja feláldozni egy művész hitelességét az őt szerződtető vezetés lejáratására. (Ennek a jelenségnek a leírásával nem foglaltam állást a mostani vezetés mellett, sem ellene.) Mandarina »eredeti „sündisznós” hozzászólása« a Tanykpayeváról alkotott empirikus élmények teljes hiányában idézte (megismételte) a balerináról leírt indulatos, negatív véleményt, majd annak mintegy „alátámasztására” írt általánosító megjegyzést a szovjet képzésről, amelyben nyilván a kazah táncosok is részesültek. (Értsd: azt hitte, hogy ezt végleg kiirtják a színpadról, de nem, mert lám, a jelenlegi balettigazgató még erre is vevő volt.) Bocsánat, kissé hosszan válaszoltam utolsó kérdésedre.]
Köszönöm a tippet, a böngésző-kiegészítőről nem hallottam, érdeklődni fogok utána. A szovjet–orosz stílus mellett én érveltem, mellette általában (de fejtegetésedből kiderül, hogy nem helyesen), viszont nemcsak az említett és más csillagok karrierje, jelentősége és a köztisztelet miatt (amibe beletartozik számos magyar táncművész vallomása is az évtizedek során), hanem néhány személyes tapasztalatom alapján is. Volt szerencsém látni a Moszkvai Nagyszínház, a Kirov Balett, a Rigai Balett, a Belorusz Állami Akadémiai Nagyszínház, a Moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Színház balettegyüttesének magyarországi vendégjátékait, még a múlt században (de mindig a jelenben, és nem szűz balettnézőként, hanem a mi Operaházunk együttesével „együtt élő” közönségként). Igaz, hogy a mi előadásainkat jobban élveztem és szerettem, mert táncművészeinkhez érzelmileg is kötődtem (nem magánjelleggel), és az előadásainkhoz is, az akkori látványelemeknek is köszönhetően. Ám mindig el kellett ismernem az említett vendégtársulatok magas technikai színvonalát, igényességét és a miénknél erősebbnek tűnő fegyelmezettségét. Magyarországra (hozzám) tehát nem a szovjet iskola rossz híre jutott el, és annak tudatában is, hogy az a magyar balettre megtermékenyítően hatott, hamisnak éreztem, ezért kifogásoltam, mindenesetre vitathatónak tartottam a szovjet iskolát lakonikus megjegyzéssel negatív színben feltüntetni. [Az »eredeti „sündisznós” hozzászólás« ugyan nem hivatkozik az előzményekre, pedig azok voltak. A hattyúk taváról írt 4282. sz. hozzászólásomban a gyönyörű jelzővel bátorkodtam illetni Tanykpayeva karmunkáját. (Nem a vita „hatására”: megragadott ez a Giselle 2013. október 4-i előadásán is – amikor Simon István táncolta Albertet –, és méltattam is 3510. sz. beszámolómban.) Erre a Trollkiller nicknevű, magát bennfentes szakmabeliként meghatározó fórumtárs azt írta: „Aliya karmunkája: rafinált , vén róka, ha téged is meg tudott téveszteni. Ugyanis az a leggyengébb pontja. Ő dolgozik a legcsúnyábban a karjaival, a kézfejével.” Ez is lehet egy vélemény: a nicknév (akár megtévesztő nick) mögött bármelyikünk vallhatja magát csak nézőnek, vagy szaktekintélynek, bárki megnyilvánulhat őszintén; vagy bármilyen szakmai vagy személyes elfogultságból, indulatból építheti vagy ronthatja egy művész hírnevét, illetve megpróbálhatja feláldozni egy művész hitelességét az őt szerződtető vezetés lejáratására. (Ennek a jelenségnek a leírásával nem foglaltam állást a mostani vezetés mellett, sem ellene.) Mandarina »eredeti „sündisznós” hozzászólása« a Tanykpayeváról alkotott empirikus élmények teljes hiányában idézte (megismételte) a balerináról leírt indulatos, negatív véleményt, majd annak mintegy „alátámasztására” írt általánosító megjegyzést a szovjet képzésről, amelyben nyilván a kazah táncosok is részesültek. (Értsd: azt hitte, hogy ezt végleg kiirtják a színpadról, de nem, mert lám, a jelenlegi balettigazgató még erre is vevő volt.) Bocsánat, kissé hosszan válaszoltam utolsó kérdésedre.]
