4511 IVA 2015-05-24 05:24:23 [Válasz erre: 4501 Momo 2015-05-23 20:25:29]
Belső kapacitásként meglenne a balettegyüttes: nekik is jó lenne, ha többet táncolhatnának és többet kereshetnének.
Belső kapacitásként meglenne a balettegyüttes: nekik is jó lenne, ha többet táncolhatnának és többet kereshetnének.
4510 IVA 2015-05-24 05:21:47 [Válasz erre: 4509 IVA 2015-05-24 05:20:40]
(Ez most nem biztos, hogy sikerült.)
(Ez most nem biztos, hogy sikerült.)
4509 IVA 2015-05-24 05:20:40 [Válasz erre: 4500 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 20:24:38]
OFF3: Valószínűleg hasznosak lehetnek, de szeretni nem szeretem őket, és a két fő jelen kívül „szótáraznom” kell. Viszont természetesen nem kifogásolom, ha élni fogsz velük, már azért sem, mert a hozzászólásaidat nem csak én olvasom. /Remélhetőleg 10-15 millió magyar. /
OFF3: Valószínűleg hasznosak lehetnek, de szeretni nem szeretem őket, és a két fő jelen kívül „szótáraznom” kell. Viszont természetesen nem kifogásolom, ha élni fogsz velük, már azért sem, mert a hozzászólásaidat nem csak én olvasom. /Remélhetőleg 10-15 millió magyar. /
4508 IVA 2015-05-24 05:12:06 [Válasz erre: 4490 Aurora 2015-05-23 14:14:03]
Az említett kijelentésig én sem gondoltam kényszerfeladatnak a balettbetéteket a balettművészek számára. Szerintem ők sem, az operaközönség mindig lelkes tapssal jutalmazta a táncokat, pedig nem minden operarajongó van oda a balettért is. Ez is az a ma is nagyon divatos eset, amikor a vezetők mondják meg, mi jó a művészeknek, mi jó a közönségnek. Noha mindig úgy éreztem, hogy az opera- és a balettművészet között van egy különös rokoni összetartozás, és a világ nagy operaházainak opera- és balettársulatos struktúrája is emellett szól, el tudok képzelni egyes betéteket más jellegű tánccal is. De semmiképpen sem olyannal, mint Koltay Gábor 14 évvel ezelőtti Bakáts téri Sámson és Delilájában, amelyben verbunkos lett a Bacchanáliából, vagy a mostani Faust még annál is stílustalanabb táncai.
Az említett kijelentésig én sem gondoltam kényszerfeladatnak a balettbetéteket a balettművészek számára. Szerintem ők sem, az operaközönség mindig lelkes tapssal jutalmazta a táncokat, pedig nem minden operarajongó van oda a balettért is. Ez is az a ma is nagyon divatos eset, amikor a vezetők mondják meg, mi jó a művészeknek, mi jó a közönségnek. Noha mindig úgy éreztem, hogy az opera- és a balettművészet között van egy különös rokoni összetartozás, és a világ nagy operaházainak opera- és balettársulatos struktúrája is emellett szól, el tudok képzelni egyes betéteket más jellegű tánccal is. De semmiképpen sem olyannal, mint Koltay Gábor 14 évvel ezelőtti Bakáts téri Sámson és Delilájában, amelyben verbunkos lett a Bacchanáliából, vagy a mostani Faust még annál is stílustalanabb táncai.
4507 IVA 2015-05-24 05:07:02 [Válasz erre: 4488 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 13:55:28]
Nem annyira a forint használhatóságára utaltam, mint egy jelenségre. Vajon úgy maradt-e rajtunk a forint, hogy mivel a lakosságnak nem előnyösebb az euró sem, feldobtak egy érmét: ha fej, euró lesz Magyarországon is, ha írás, akkor marad a forint? Mert amikor ezt az érmét feldobták Franciaországban, véletlenül a fejére esett, és az euró leváltotta a frankot, amikor Németországban, ott leváltotta a (nálunk a dollár mellett fétisként tisztelt) márkát, Ausztriában a schillinget. Emlékszem, kezdetben fanyalogtak is az osztrákok az euró miatt, nem szerették. Miért nem gondoltak arra, hogy akár a mi forintunk is lehetne az ő fizetőeszközük, hiszen az „egy konvertibilis pénz, ha valaki elmegy a pénzváltóhoz stb.”?... Semmilyen művészetben, még a médiában sem azonosítom a sztár és a világszínvonalú fogalmát. Emellett lenyűgöz Zaharova, Osipova, Bolle a monitoron. Vajon miért nem tévednek ők ide, ha ez nem pénzkérdés? Ugyanekkor az operasztárok sem tévednek előadásainkba – legfeljebb egy-egy koncertre, a Flórez-koncert árait meg lehet nézni a honlapon –, holott már szinte csak eredeti nyelvű előadásaink vannak, nem úgy, mint egykor. A nem világsztárnak számító vendégművészekről eleget lehet olvasni más topicokban, ajaj! Nem is gondoltam, hogy az általam kifogásolt, kétségbevont értékű produkciókat fillérekért vásárolta meg a MÁO. Éppen az fáj, hogy nyilván drágán! Van köztük 40 éves is, amely „végre elérkezett hozzánk is”. Hol is tartottunk mi 40 évvel ezelőtt (miközben folyamatosan mentek a fő klasszikusok, némelyiket fel is újították olykor, s minden évadra jutott egy magyar vagy külföldi alkotói balett-est)? 1973-ban mutatta be az Opera a Béjart legjelentősebb műveiből álló estet, amelyet az évek során újabb darabokkal variáltak. (1976-ban A világ teremtését, arról lemondtam volna.) 1975-ben jött elő Seregi A cédrussal. 1977-ben épült repertoárunkba a Balanchine-est. Úgy gondolom, már akkor sem ájultunk volna el A víg özvegytől. Az egykori repertoár hiányolt darabjainak száműzése, a magyar táncosok lecserélése után a nemzeti arculat megőrzése már nem tartozik a lehetőségek közé. Seregi László 2 Shakespeare-darabja kevés és éppen nem a legalkalmasabb erre. A kékszakállú herceg várát ismét a Mario és a varázslóval készülnek párosítani, Galambos Péter borzasztó rendezéseiben. A két Bartók-balett visszatéréséről tervekben sem lehet hallani. Vajon mi akadálya lehet ezek műsoron tartásának? Hol lenne fontosabb játszani őket, mint Budapesten? Ki lenne hivatottabb turnézni ezekkel, mint a Magyar Nemzeti Balett? Lehetne-e a Magyar Nemzeti Balettnek nemesebb hivatása, mint ezeket újból játszani, megmutatni egy nemzedéknek, amelyik még nem is találkozott velük és megmutatni a világnak? Hacsak nincs olyan nem nyilvános (titkos) egyezség, amely szerint a balettigazgató valójában a főigazgató (netán a politikai kulturális vezetés) koncepcióját képviseli, illetve valósítja meg, természetesen én is a balettigazgató koncepciójában látom a MÁO balettegyüttesének irányát. Ebbe a koncepcióba nem tudom nem belelátni (és ezért nem zárhatom ki teljesen a politikai motivációt) a több évtizedes szovjet hatás írmagjának is a kiirtását (holott ez nem politikai, hanem művészeti kérdés lenne), a feltétel nélküli Nyugat-majmolás magyar hagyományát, sem az igazgató személyes kapcsolatainak hozományát, amely lehet tisztán vagy nem tisztán művészeti jellegű. Ah, rövid idő alatt már másodszor cserélem fel egy táncművész nevét a fivéréével, legutóbb Kerényi Miklós Dávid említésekor! Elnézés kérek mindenkitől a félreírásért. Talán nem történt volna meg, ha nem lenne fontos emlékem Solymosi Zoltán Siegfried hercege még itthon. Bizony, később a Royal Balett csillaga lett – mialatt hozzánk nem szerződtek tehetségek az Egyesült királyságból, legalábbis nem tudok róluk. Azt hiszem, most sincsenek angolok, hollandok, belgák, franciák, németek a mi sztárjaink közt. Csupán ezért morfondírozok a forinton mint változatlanságunk szimbólumán.
Nem annyira a forint használhatóságára utaltam, mint egy jelenségre. Vajon úgy maradt-e rajtunk a forint, hogy mivel a lakosságnak nem előnyösebb az euró sem, feldobtak egy érmét: ha fej, euró lesz Magyarországon is, ha írás, akkor marad a forint? Mert amikor ezt az érmét feldobták Franciaországban, véletlenül a fejére esett, és az euró leváltotta a frankot, amikor Németországban, ott leváltotta a (nálunk a dollár mellett fétisként tisztelt) márkát, Ausztriában a schillinget. Emlékszem, kezdetben fanyalogtak is az osztrákok az euró miatt, nem szerették. Miért nem gondoltak arra, hogy akár a mi forintunk is lehetne az ő fizetőeszközük, hiszen az „egy konvertibilis pénz, ha valaki elmegy a pénzváltóhoz stb.”?... Semmilyen művészetben, még a médiában sem azonosítom a sztár és a világszínvonalú fogalmát. Emellett lenyűgöz Zaharova, Osipova, Bolle a monitoron. Vajon miért nem tévednek ők ide, ha ez nem pénzkérdés? Ugyanekkor az operasztárok sem tévednek előadásainkba – legfeljebb egy-egy koncertre, a Flórez-koncert árait meg lehet nézni a honlapon –, holott már szinte csak eredeti nyelvű előadásaink vannak, nem úgy, mint egykor. A nem világsztárnak számító vendégművészekről eleget lehet olvasni más topicokban, ajaj! Nem is gondoltam, hogy az általam kifogásolt, kétségbevont értékű produkciókat fillérekért vásárolta meg a MÁO. Éppen az fáj, hogy nyilván drágán! Van köztük 40 éves is, amely „végre elérkezett hozzánk is”. Hol is tartottunk mi 40 évvel ezelőtt (miközben folyamatosan mentek a fő klasszikusok, némelyiket fel is újították olykor, s minden évadra jutott egy magyar vagy külföldi alkotói balett-est)? 1973-ban mutatta be az Opera a Béjart legjelentősebb műveiből álló estet, amelyet az évek során újabb darabokkal variáltak. (1976-ban A világ teremtését, arról lemondtam volna.) 1975-ben jött elő Seregi A cédrussal. 1977-ben épült repertoárunkba a Balanchine-est. Úgy gondolom, már akkor sem ájultunk volna el A víg özvegytől. Az egykori repertoár hiányolt darabjainak száműzése, a magyar táncosok lecserélése után a nemzeti arculat megőrzése már nem tartozik a lehetőségek közé. Seregi László 2 Shakespeare-darabja kevés és éppen nem a legalkalmasabb erre. A kékszakállú herceg várát ismét a Mario és a varázslóval készülnek párosítani, Galambos Péter borzasztó rendezéseiben. A két Bartók-balett visszatéréséről tervekben sem lehet hallani. Vajon mi akadálya lehet ezek műsoron tartásának? Hol lenne fontosabb játszani őket, mint Budapesten? Ki lenne hivatottabb turnézni ezekkel, mint a Magyar Nemzeti Balett? Lehetne-e a Magyar Nemzeti Balettnek nemesebb hivatása, mint ezeket újból játszani, megmutatni egy nemzedéknek, amelyik még nem is találkozott velük és megmutatni a világnak? Hacsak nincs olyan nem nyilvános (titkos) egyezség, amely szerint a balettigazgató valójában a főigazgató (netán a politikai kulturális vezetés) koncepcióját képviseli, illetve valósítja meg, természetesen én is a balettigazgató koncepciójában látom a MÁO balettegyüttesének irányát. Ebbe a koncepcióba nem tudom nem belelátni (és ezért nem zárhatom ki teljesen a politikai motivációt) a több évtizedes szovjet hatás írmagjának is a kiirtását (holott ez nem politikai, hanem művészeti kérdés lenne), a feltétel nélküli Nyugat-majmolás magyar hagyományát, sem az igazgató személyes kapcsolatainak hozományát, amely lehet tisztán vagy nem tisztán művészeti jellegű. Ah, rövid idő alatt már másodszor cserélem fel egy táncművész nevét a fivéréével, legutóbb Kerényi Miklós Dávid említésekor! Elnézés kérek mindenkitől a félreírásért. Talán nem történt volna meg, ha nem lenne fontos emlékem Solymosi Zoltán Siegfried hercege még itthon. Bizony, később a Royal Balett csillaga lett – mialatt hozzánk nem szerződtek tehetségek az Egyesült királyságból, legalábbis nem tudok róluk. Azt hiszem, most sincsenek angolok, hollandok, belgák, franciák, németek a mi sztárjaink közt. Csupán ezért morfondírozok a forinton mint változatlanságunk szimbólumán.
4506 IVA 2015-05-24 04:41:52 [Válasz erre: 4487 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 13:10:22]
Köszönöm, megértettem. Azért is sejtettem, hogy az én „modellem” hibás, mert pl. nem számol azzal, amire, úgy gondolom, minden táncosnak is szüksége van: bizonyos idő (szabadság, nyaralás vagy utazás), amíg nem táncolt. Mennyi az ideális? Most, hogy Kozmér Alexandra „túlterhelése”/nem túlterhelése kapcsán szóba került az egyenletes elosztás fontossága is, úgy látom, hogy a MÁO balettkarában általában senki sem túlterhelt (hiszen a többször fellépő Aliya Tanykpayeva és Nakamura Shoko 21-21 fellépésszáma talán a legmagasabb), és a tömbösített műsorrendben az egyenletes terhelés sem valósulhat meg. Ha valaki nincs benne az egyik előadásban, amelynek szériája 12-15 nap alatt lemegy, máris van legalább 2 hónapos kiesése. A nyári szünettel akár 3 hónapos. (Nem tudom, hogy terhelésként csak az előadásokat értelmezzük, vagy a próbaidőszakokat is. Azt sem, hogy egy passzívabb időszakban van-e lehetősége annyit gyakorolni a táncosnak, amennyit akar.) Azt is megkockáztatom, hogy talán elegen vannak a szólisták: lehet, hogy Nakamura Shoko távozásával nem is kellene új első magántáncosnőt szerződtetni. Merthogy a prímabalerinák akkor sem lennének túlterhelve, Kozmér Alexandrára is több fellépés esne, mint 13 főszerepbeli. S ha mégsem lennének elegen, az igazgató úgyis ad főszerepet magántáncosnak is, kartáncosnak is. Lehet, hogy a balettbetétekben való közreműködés éppen egyenletesebbé tenné a táncosok terhelését.
Köszönöm, megértettem. Azért is sejtettem, hogy az én „modellem” hibás, mert pl. nem számol azzal, amire, úgy gondolom, minden táncosnak is szüksége van: bizonyos idő (szabadság, nyaralás vagy utazás), amíg nem táncolt. Mennyi az ideális? Most, hogy Kozmér Alexandra „túlterhelése”/nem túlterhelése kapcsán szóba került az egyenletes elosztás fontossága is, úgy látom, hogy a MÁO balettkarában általában senki sem túlterhelt (hiszen a többször fellépő Aliya Tanykpayeva és Nakamura Shoko 21-21 fellépésszáma talán a legmagasabb), és a tömbösített műsorrendben az egyenletes terhelés sem valósulhat meg. Ha valaki nincs benne az egyik előadásban, amelynek szériája 12-15 nap alatt lemegy, máris van legalább 2 hónapos kiesése. A nyári szünettel akár 3 hónapos. (Nem tudom, hogy terhelésként csak az előadásokat értelmezzük, vagy a próbaidőszakokat is. Azt sem, hogy egy passzívabb időszakban van-e lehetősége annyit gyakorolni a táncosnak, amennyit akar.) Azt is megkockáztatom, hogy talán elegen vannak a szólisták: lehet, hogy Nakamura Shoko távozásával nem is kellene új első magántáncosnőt szerződtetni. Merthogy a prímabalerinák akkor sem lennének túlterhelve, Kozmér Alexandrára is több fellépés esne, mint 13 főszerepbeli. S ha mégsem lennének elegen, az igazgató úgyis ad főszerepet magántáncosnak is, kartáncosnak is. Lehet, hogy a balettbetétekben való közreműködés éppen egyenletesebbé tenné a táncosok terhelését.
4505 lujza 2015-05-24 03:11:50 [Válasz erre: 4494 Búbánat 2015-05-23 15:08:20]
Vessetek meg érte, de nekem ezek a képek egyáltalán nem tetszenek. Annyi mesterkéltség, hazugság van bennük, sajnálom a táncosokat, akikről munka közben annyi szép felvétel készülhetne. De úgy tűnik, manapság ez így trendi.
Vessetek meg érte, de nekem ezek a képek egyáltalán nem tetszenek. Annyi mesterkéltség, hazugság van bennük, sajnálom a táncosokat, akikről munka közben annyi szép felvétel készülhetne. De úgy tűnik, manapság ez így trendi.
4504 mandarina 2015-05-23 23:14:18 [Válasz erre: 4503 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 20:50:29]
Kedves BOglárka, szívesen hozzászólok a többi bejegyzésedre is, mert nagyon fontosak számomra, és sok kérdésem lesz majd hozzád, csak most munkailag el vagyok havazva. Ámde nem tudtam megállni, hogy akár a munkám rovására is, de kifejezzem egyetértésemet a bloggal kapcsolatban! Először megörültem, hogy egy ilyen látogatott honlapon végre balettel, tánccal is foglalkoznak. Aztán elolvastam az írásokat -- hát, ilyen látogatottságú honlaphoz képest vér dilettáns szerző publikál itt. És igen, bennem is felmerült, hogy ez végül is egy blognak álcázott, ámde fizetett reklám a MÁO-tól... na de pénzért ennyi dilettantizmus...?
Kedves BOglárka, szívesen hozzászólok a többi bejegyzésedre is, mert nagyon fontosak számomra, és sok kérdésem lesz majd hozzád, csak most munkailag el vagyok havazva. Ámde nem tudtam megállni, hogy akár a munkám rovására is, de kifejezzem egyetértésemet a bloggal kapcsolatban! Először megörültem, hogy egy ilyen látogatott honlapon végre balettel, tánccal is foglalkoznak. Aztán elolvastam az írásokat -- hát, ilyen látogatottságú honlaphoz képest vér dilettáns szerző publikál itt. És igen, bennem is felmerült, hogy ez végül is egy blognak álcázott, ámde fizetett reklám a MÁO-tól... na de pénzért ennyi dilettantizmus...?
4503 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 20:50:29 [Válasz erre: 4497 Aurora 2015-05-23 16:34:47]
Az első képen Popova Aleszja művésznő látható, és az utolsón valóban Kerényi Dávid, Ámorként. "Porcelán arcok", lehelletnyi bűbáj".Nekem modoros, bocsánat. Ez a blog nálam már egyszer nagyon kiverte a biztosítékot, amikor "mikrokozmosz" azt találta írni a Manon kapcsán: "Manon gyönyörű, törékeny, romlott szelleme évszázadok óra kísért - ott van Bovarynéban, Anna Kareninában, de ott van minden megvágyott, luxusra ítélt, tökéletesre faragott celebben, ott lapul a szürke ötven árnyalatában." Ugyanezen a blogon riport a Karamazov testvérek kapcsán Alija Tanyikpajevéval és Karina Sarkissovával: "Karina, te azt mondtad, nem választhattok szereplőket a színpadra magatok mellé, ez így természetes. Nyilván lehet jammerolni a rendezőnek vagy a balettigazgatónak, meg lehet ilyesmivel próbálkozni, de nem szerencsés. Ráadásul gyakorlatilag esélytelen egy ilyen próbálkozás. Ezek a nagy társulatok már egészen másképp működnek, mint a régiek, ahol még a príma balerina ízlése nagyon nagy befolyással bírt." "Jammerolni" "Príma balerina"? (Egyébként vajon magára értette?) Operás reklám-link az egyetlen hirdetési felületen és a hivatalos operaházi portfólió képei, mint háttér.
Az első képen Popova Aleszja művésznő látható, és az utolsón valóban Kerényi Dávid, Ámorként. "Porcelán arcok", lehelletnyi bűbáj".Nekem modoros, bocsánat. Ez a blog nálam már egyszer nagyon kiverte a biztosítékot, amikor "mikrokozmosz" azt találta írni a Manon kapcsán: "Manon gyönyörű, törékeny, romlott szelleme évszázadok óra kísért - ott van Bovarynéban, Anna Kareninában, de ott van minden megvágyott, luxusra ítélt, tökéletesre faragott celebben, ott lapul a szürke ötven árnyalatában." Ugyanezen a blogon riport a Karamazov testvérek kapcsán Alija Tanyikpajevéval és Karina Sarkissovával: "Karina, te azt mondtad, nem választhattok szereplőket a színpadra magatok mellé, ez így természetes. Nyilván lehet jammerolni a rendezőnek vagy a balettigazgatónak, meg lehet ilyesmivel próbálkozni, de nem szerencsés. Ráadásul gyakorlatilag esélytelen egy ilyen próbálkozás. Ezek a nagy társulatok már egészen másképp működnek, mint a régiek, ahol még a príma balerina ízlése nagyon nagy befolyással bírt." "Jammerolni" "Príma balerina"? (Egyébként vajon magára értette?) Operás reklám-link az egyetlen hirdetési felületen és a hivatalos operaházi portfólió képei, mint háttér.
4502 Momo 2015-05-23 20:35:22 [Válasz erre: 4501 Momo 2015-05-23 20:25:29]
(persze úgy olcsóbb, hogy nem lesz ugyanaz a színvonal)
(persze úgy olcsóbb, hogy nem lesz ugyanaz a színvonal)
4501 Momo 2015-05-23 20:25:29 [Válasz erre: 4496 Aurora 2015-05-23 16:24:16]
Alapvetően olcsóbb külsős művészeket foglalkoztatni, mint ugyanarra belső kapacitást fenntartani havi fizetésért.
Alapvetően olcsóbb külsős művészeket foglalkoztatni, mint ugyanarra belső kapacitást fenntartani havi fizetésért.
4500 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 20:24:38 [Válasz erre: 4498 IVA 2015-05-23 17:30:29]
OFF2: Szerintem néha hasznosak az emotikonok, nem csak a mosoly-jel, hanem a többi is, irónia, felháborodás esetén is. Nem zavar, ha időnként én élni fogok ezzel? Örülök, hogy csak poénnak szántad a fekete-pont dologot ;-)
OFF2: Szerintem néha hasznosak az emotikonok, nem csak a mosoly-jel, hanem a többi is, irónia, felháborodás esetén is. Nem zavar, ha időnként én élni fogok ezzel? Örülök, hogy csak poénnak szántad a fekete-pont dologot ;-)
4499 kokusz 2015-05-23 18:56:57 [Válasz erre: 4455 Aurora 2015-05-21 14:29:08]
Köszönöm, hogy beírtad. A Színes RTV a címhez (Hattyúk tava) csak annyit ír, hogy klasszikus balett. Semmi más információt. Ügyes vagy, hogy megtudtad, hogy melyik előadásról van szó.
Köszönöm, hogy beírtad. A Színes RTV a címhez (Hattyúk tava) csak annyit ír, hogy klasszikus balett. Semmi más információt. Ügyes vagy, hogy megtudtad, hogy melyik előadásról van szó.
4498 IVA 2015-05-23 17:30:29 [Válasz erre: 4491 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 14:23:34]
OFF: Nem szoktam mosolyjeleket használni. Úgy gondolom, a szövegből azok nélkül is ki kell derülnie annak, hogy az ember (jó vagy rossz) viccnek szánt valamit. Tévedtem, elnézést kérek mindenkitől, aki komolyan vette a fekete pontokat, ráadásul még azt is, hogy én tennék ilyen javaslatot a szerkesztőségnek, adott esetben. Valamennyi vétségre vonatkozó szankciók [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=4922;itt[/url] olvashatók.
OFF: Nem szoktam mosolyjeleket használni. Úgy gondolom, a szövegből azok nélkül is ki kell derülnie annak, hogy az ember (jó vagy rossz) viccnek szánt valamit. Tévedtem, elnézést kérek mindenkitől, aki komolyan vette a fekete pontokat, ráadásul még azt is, hogy én tennék ilyen javaslatot a szerkesztőségnek, adott esetben. Valamennyi vétségre vonatkozó szankciók [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=4922;itt[/url] olvashatók.
4497 Aurora 2015-05-23 16:34:47 [Válasz erre: 4494 Búbánat 2015-05-23 15:08:20]
Érdekes, hogy egyes fotókhoz oda tudják írni, kit ábrázol, másokhoz pedig nem... Felismeri valaki, hogy az első képen ki alakítja Katyerinát? Jól látom, hogy az utolsó képen pedig Kerényi Dávid Ámorja röppen? Aki felismeri, kérem írja meg!
Érdekes, hogy egyes fotókhoz oda tudják írni, kit ábrázol, másokhoz pedig nem... Felismeri valaki, hogy az első képen ki alakítja Katyerinát? Jól látom, hogy az utolsó képen pedig Kerényi Dávid Ámorja röppen? Aki felismeri, kérem írja meg!
4496 Aurora 2015-05-23 16:24:16 [Válasz erre: 4495 Momo 2015-05-23 15:35:46]
Köszönöm az információt (bár továbbra sem derül ki számomra kik táncolnak, és miért nem a MNB táncművészei:-(). Sajnálatos, hogy a tapsrendben már nem látható az Operaház Énekkara, ahogy ezt már a Mi újság a Magyar Állami Operaházban? topikban is kifogásolták.
Köszönöm az információt (bár továbbra sem derül ki számomra kik táncolnak, és miért nem a MNB táncművészei:-(). Sajnálatos, hogy a tapsrendben már nem látható az Operaház Énekkara, ahogy ezt már a Mi újság a Magyar Állami Operaházban? topikban is kifogásolták.
4495 Momo 2015-05-23 15:35:46 [Válasz erre: 4489 Aurora 2015-05-23 14:11:06]
A Faustban különböző helyekről összehívott külső táncosok szerepelnek (így van ez pl. a Mefistofelében is). Az énekkar ez esetben az Operaház Énekkara. (Az Erkel Színháznak is van ugye egy negyven egynéhány fős saját kórusa, mely a nagyobb darabokat külsős kisegítőkkel (Honvéd férfikar + szabadúszók/nyugdíjasok innen-onnan) adja elő. Ezen kívül van olyan, hogy az Opera énekkara működik az Erkel előadásaiban (pl. Turandot, Rigoletto), az Erkel kórus pedig az Operában (pl. A kéjenc útja).)
A Faustban különböző helyekről összehívott külső táncosok szerepelnek (így van ez pl. a Mefistofelében is). Az énekkar ez esetben az Operaház Énekkara. (Az Erkel Színháznak is van ugye egy negyven egynéhány fős saját kórusa, mely a nagyobb darabokat külsős kisegítőkkel (Honvéd férfikar + szabadúszók/nyugdíjasok innen-onnan) adja elő. Ezen kívül van olyan, hogy az Opera énekkara működik az Erkel előadásaiban (pl. Turandot, Rigoletto), az Erkel kórus pedig az Operában (pl. A kéjenc útja).)
4494 Búbánat 2015-05-23 15:08:20 [Válasz erre: 4493 Búbánat 2015-05-23 15:07:43]
[url] http://tanc.reblog.hu/tanc-a-fenyben; Tánc a fényben – interjú [/url] mikrokozmosz / 2015 máj 22. 11:40 / „Sejtelmes, puha fények, gyönyörűen kidolgozott izmok, porcelán arcok és karok, lehelletnyi bűbáj, egy jelenetbe sűrített drámák - Gács Tamás és Emmer László balettfotóiból május végén nyílik kiállítás az Erkel Színházban.”
[url] http://tanc.reblog.hu/tanc-a-fenyben; Tánc a fényben – interjú [/url] mikrokozmosz / 2015 máj 22. 11:40 / „Sejtelmes, puha fények, gyönyörűen kidolgozott izmok, porcelán arcok és karok, lehelletnyi bűbáj, egy jelenetbe sűrített drámák - Gács Tamás és Emmer László balettfotóiból május végén nyílik kiállítás az Erkel Színházban.”
4493 Búbánat 2015-05-23 15:07:43
Egy kis előzetes a tánc, a balett „szerelmeseinek” a közeljövő balett újdonságairól, híreiről A felújított Sylvia című balett (rendező: Seregi László) ma esti bemutatójával indul a Tánchónap az Erkel Színházban. Léo Delibes zenéjére 1972-ben készítette el a szenvedélyes atelier-komédia koreográfiáját Seregi László. A Tasso pásztorjátékán alapuló naiv történet egy szerelemtől húzódozó nimfa, a hűséges pásztor és egy kéjsóvár szatír háromszögét meséli el. A jelmezeiben és díszleteiben is felújított változatot hat alkalommal, hármas szereposztásban játssza a Magyar Nemzeti Balett. Felméry Lili mellett Pap Adrienn és Balaban Cristina táncolják Sylvia szerepét. Olvasom, hogy az előadás előtt nyílik meg Gács Tamás és Emmer László fotókiállítása az épületben, amely a Magyar Nemzeti Balett elmúlt időszakának legérdekesebb pillanatait villantja fel. Az egy hónapig látható tárlaton bemutatott képek közül többet lehet majd látni Budapest utcáin is. A Seregi díjat is ezen az estén adják át. Ezt az aktív koreográfus nemzedék tehetséges alkotóinak elismerésére hozta létre az Opera vezetősége, azzal a céllal, hogy megőrizze és továbbhagyományozza a 2012-ben elhunyt világhírű magyar koreográfus emlékét. A díjat 2013-ban elsőként Lukács András, tavaly pedig Juronics Tamás vehette át. A Tánchónap részeként június 20-tól nyolc alkalommal újra látható lesz Boris Eifman Dosztojevszkij-adaptációja, a Karamazov testvérek is, amelyet Rachaminov, Wagner és Muszorgszkij zenéjére komponált meg. Eilfman pszichológiai balettjében a klasszikus mozgásformákat akrobatikus elemekkel ötvözi, de sajátos táncnyelvével tökéletesen ábrázolja a karakterek belső vívódásait. A kegyetlen, alkoholista apa, a nagyon eltérő karakterű fivérek és az életükben előforduló nőalakok révén a Magyar Nemzeti Balett táncosai színészi képességüket is megmutathatják.
Egy kis előzetes a tánc, a balett „szerelmeseinek” a közeljövő balett újdonságairól, híreiről A felújított Sylvia című balett (rendező: Seregi László) ma esti bemutatójával indul a Tánchónap az Erkel Színházban. Léo Delibes zenéjére 1972-ben készítette el a szenvedélyes atelier-komédia koreográfiáját Seregi László. A Tasso pásztorjátékán alapuló naiv történet egy szerelemtől húzódozó nimfa, a hűséges pásztor és egy kéjsóvár szatír háromszögét meséli el. A jelmezeiben és díszleteiben is felújított változatot hat alkalommal, hármas szereposztásban játssza a Magyar Nemzeti Balett. Felméry Lili mellett Pap Adrienn és Balaban Cristina táncolják Sylvia szerepét. Olvasom, hogy az előadás előtt nyílik meg Gács Tamás és Emmer László fotókiállítása az épületben, amely a Magyar Nemzeti Balett elmúlt időszakának legérdekesebb pillanatait villantja fel. Az egy hónapig látható tárlaton bemutatott képek közül többet lehet majd látni Budapest utcáin is. A Seregi díjat is ezen az estén adják át. Ezt az aktív koreográfus nemzedék tehetséges alkotóinak elismerésére hozta létre az Opera vezetősége, azzal a céllal, hogy megőrizze és továbbhagyományozza a 2012-ben elhunyt világhírű magyar koreográfus emlékét. A díjat 2013-ban elsőként Lukács András, tavaly pedig Juronics Tamás vehette át. A Tánchónap részeként június 20-tól nyolc alkalommal újra látható lesz Boris Eifman Dosztojevszkij-adaptációja, a Karamazov testvérek is, amelyet Rachaminov, Wagner és Muszorgszkij zenéjére komponált meg. Eilfman pszichológiai balettjében a klasszikus mozgásformákat akrobatikus elemekkel ötvözi, de sajátos táncnyelvével tökéletesen ábrázolja a karakterek belső vívódásait. A kegyetlen, alkoholista apa, a nagyon eltérő karakterű fivérek és az életükben előforduló nőalakok révén a Magyar Nemzeti Balett táncosai színészi képességüket is megmutathatják.
4492 Aurora 2015-05-23 14:23:51 [Válasz erre: 4470 kokusz 2015-05-22 19:38:17]
Örömmel olvasok nem MÁO-i előadásokról is véleményt, akár DVD-ről-, akár más színházban látottakról.
Örömmel olvasok nem MÁO-i előadásokról is véleményt, akár DVD-ről-, akár más színházban látottakról.
4491 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 14:23:34 [Válasz erre: 4485 kokusz 2015-05-23 09:34:20]
Ez a fekete pont dolog engem is érdekel. Vannak kategóriák, hogy milyen vétségért mennyi jár és hány fekete pontért milyen büntetés? Piros pontot is lehet gyűjteni? (Szerintem a blogmotor egyébként nem nagyon korszerű, a számítógépeink és az internet pedig eléggé felgyorsult, úgyhogy én toleránsan viszonyulnék mindenfajta technikai malőrhöz, főleg, hogy nincs lehetőség az utólagos törlésre....)
Ez a fekete pont dolog engem is érdekel. Vannak kategóriák, hogy milyen vétségért mennyi jár és hány fekete pontért milyen büntetés? Piros pontot is lehet gyűjteni? (Szerintem a blogmotor egyébként nem nagyon korszerű, a számítógépeink és az internet pedig eléggé felgyorsult, úgyhogy én toleránsan viszonyulnék mindenfajta technikai malőrhöz, főleg, hogy nincs lehetőség az utólagos törlésre....)
4490 Aurora 2015-05-23 14:14:03 [Válasz erre: 4481 IVA 2015-05-23 06:15:25]
Köszönöm, én is hasonlóan látom. A buja koreográfia tekintetében ez esetben nem ünnepelt a közönség. Hangos fúúújozás volt a darab végén, az egyetlen bravózóra pedig zord tekintetek szegeződtek. Nem érzem úgy, hogy a Dalszínház kiszolgáltatott alattvalói lennének a nemzeti balett táncosai, amikor nem egy balett-, hanem egy opera előadásban táncolnak. Az is elfogadható lehet, ha mégsem ők táncolnak, csak nem értem az indokot, pontosabban nem ismerem az indokot.
Köszönöm, én is hasonlóan látom. A buja koreográfia tekintetében ez esetben nem ünnepelt a közönség. Hangos fúúújozás volt a darab végén, az egyetlen bravózóra pedig zord tekintetek szegeződtek. Nem érzem úgy, hogy a Dalszínház kiszolgáltatott alattvalói lennének a nemzeti balett táncosai, amikor nem egy balett-, hanem egy opera előadásban táncolnak. Az is elfogadható lehet, ha mégsem ők táncolnak, csak nem értem az indokot, pontosabban nem ismerem az indokot.
4489 Aurora 2015-05-23 14:11:06 [Válasz erre: 4465 Boglárka Simon Hatala 2015-05-22 13:21:32]
Mindössze a koreográfus neve (Venekei Marianna) szerepel a napi színlapon, a táncosokról nem lehet megtudni semmit. Az énekkar sincs megemlítve, intézményi szinten sem.
Mindössze a koreográfus neve (Venekei Marianna) szerepel a napi színlapon, a táncosokról nem lehet megtudni semmit. Az énekkar sincs megemlítve, intézményi szinten sem.
4488 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 13:55:28 [Válasz erre: 4479 IVA 2015-05-23 05:27:09]
Kedves IVA, mindegy, hogy Magyarországon forint a fizetőeszköz, ez egy konvertibilis pénz, ha valaki elmegy a pénzváltóhoz ás átváltja euróra, akkor eurója lesz, a forintban vezetett folyószámlájához tartozó bankkártyával bárki vásárolhat Londonban is. Azért hoztam fel az említett példákat, mert ha szerinted nem világszínvonalon dolgozó (akár technikailag, akár művészileg) táncosokat „importál” a balettigazgató úr, akkor annak a fizetési lehetőségek nem képezik az okát, több szempontból sem. És: világszínvonal =/= sztár. Ifj. Nagy Zoltán sajnos sosem lett világsztár, de ő egyértelműen egy „star-quality” volt. Világszínvonalat abszolút meg tud fizetni a társulat, akkor is, ha sztárokat esetleg nem. És persze, mint említettem olyan lehetőség is van, hogy a meglévő értékeket gondozva, a magyar hagyományokra alapozva születik érték, ami a maga egyediségével lesz sikeres a világban. Ha az előadások szerinted nem világszínvonalúak (ezt én most nem tudom megállapítani, de megnézem az Aurora által küldött linken a Hattyút), annak nem lehetnek pénzügyi okai, mert „kiemelt produkción” azt értettem, hogy nyilvánvalóan, közismerten drága a világon minden színháznak. (Én egyébként felhívnám a figyelmet egy másikfajta „pazarlásra”’. Vannak a repertoárnak olyan kortárs darabjai, melyeket „máshol” a világon a legnagyobb szólisták táncolnak boldogan, és a társulatok különös gonddal őrködnek a minőségük felett, Magyarországon pedig mostohagyermekként kezelik őket és abszolút nem kapják meg az őket megillető helyet, a klasszika mellett „töltelékek”, én úgy éreztem legalábbis tavaly. Pl. Peite Mort, On the Nature of Daylight. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz jövőre a Walking Mad-del. Alig van szó róla. Egy csodálatos darab, igazi remekmű. Haza fogok utazni, hogy megnézzem, ha megtehetem.) A világ élvonalához sokféleképpen lehet „közeledni”, és én sok lehetőséget vázoltam. Szimpatikusakat és kevésbé szimpatikusokat. Köztük olyat is, amelyet Te leírtál az utolsó gondolatodban. Nem írtam helyzetértékelést, csak lehetséges, jobb-és rosszabb utakat és választási lehetőségeket, és nem foglaltam állást. Egyetértek, hogy a közeledés nem minden verziója eredményez művészeti szempontból jelentős értékeket. A privát véleményem az, hogy lehet világszínvonal Magyarországon, a nemzeti arculat megőrzésével. Hogy a jelenlegi döntések ezt segítik-e elő, az egy teljesen más kérdés. Én csak azt szerettem volna bebizonyítani, hogy LEHETNI LEHET. Egyébként meg több startégia van, és mindegyikkel lehet kiemelkedő művészi értékeket létre hozni, az más kérdés, hogy hogyan... De nekem az érvelésedből úgy tűnik, hogy végeredményben Te is a balettigazgató személyében és művészeti koncepciójában látod a döntő fontosságú elemét annak, hogy egy együttes milyen irányba megy, és milyen presztízsre tesz szert. Szerintem is így van. Apró elírás: nem Solymosi Zoltán, a Royal Ballet egykori csillaga a jelenlegi balettigazgató, hacsak nem maradtam le valamiről :-D. LOL
Kedves IVA, mindegy, hogy Magyarországon forint a fizetőeszköz, ez egy konvertibilis pénz, ha valaki elmegy a pénzváltóhoz ás átváltja euróra, akkor eurója lesz, a forintban vezetett folyószámlájához tartozó bankkártyával bárki vásárolhat Londonban is. Azért hoztam fel az említett példákat, mert ha szerinted nem világszínvonalon dolgozó (akár technikailag, akár művészileg) táncosokat „importál” a balettigazgató úr, akkor annak a fizetési lehetőségek nem képezik az okát, több szempontból sem. És: világszínvonal =/= sztár. Ifj. Nagy Zoltán sajnos sosem lett világsztár, de ő egyértelműen egy „star-quality” volt. Világszínvonalat abszolút meg tud fizetni a társulat, akkor is, ha sztárokat esetleg nem. És persze, mint említettem olyan lehetőség is van, hogy a meglévő értékeket gondozva, a magyar hagyományokra alapozva születik érték, ami a maga egyediségével lesz sikeres a világban. Ha az előadások szerinted nem világszínvonalúak (ezt én most nem tudom megállapítani, de megnézem az Aurora által küldött linken a Hattyút), annak nem lehetnek pénzügyi okai, mert „kiemelt produkción” azt értettem, hogy nyilvánvalóan, közismerten drága a világon minden színháznak. (Én egyébként felhívnám a figyelmet egy másikfajta „pazarlásra”’. Vannak a repertoárnak olyan kortárs darabjai, melyeket „máshol” a világon a legnagyobb szólisták táncolnak boldogan, és a társulatok különös gonddal őrködnek a minőségük felett, Magyarországon pedig mostohagyermekként kezelik őket és abszolút nem kapják meg az őket megillető helyet, a klasszika mellett „töltelékek”, én úgy éreztem legalábbis tavaly. Pl. Peite Mort, On the Nature of Daylight. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz jövőre a Walking Mad-del. Alig van szó róla. Egy csodálatos darab, igazi remekmű. Haza fogok utazni, hogy megnézzem, ha megtehetem.) A világ élvonalához sokféleképpen lehet „közeledni”, és én sok lehetőséget vázoltam. Szimpatikusakat és kevésbé szimpatikusokat. Köztük olyat is, amelyet Te leírtál az utolsó gondolatodban. Nem írtam helyzetértékelést, csak lehetséges, jobb-és rosszabb utakat és választási lehetőségeket, és nem foglaltam állást. Egyetértek, hogy a közeledés nem minden verziója eredményez művészeti szempontból jelentős értékeket. A privát véleményem az, hogy lehet világszínvonal Magyarországon, a nemzeti arculat megőrzésével. Hogy a jelenlegi döntések ezt segítik-e elő, az egy teljesen más kérdés. Én csak azt szerettem volna bebizonyítani, hogy LEHETNI LEHET. Egyébként meg több startégia van, és mindegyikkel lehet kiemelkedő művészi értékeket létre hozni, az más kérdés, hogy hogyan... De nekem az érvelésedből úgy tűnik, hogy végeredményben Te is a balettigazgató személyében és művészeti koncepciójában látod a döntő fontosságú elemét annak, hogy egy együttes milyen irányba megy, és milyen presztízsre tesz szert. Szerintem is így van. Apró elírás: nem Solymosi Zoltán, a Royal Ballet egykori csillaga a jelenlegi balettigazgató, hacsak nem maradtam le valamiről :-D. LOL
4487 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 13:10:22 [Válasz erre: 4480 IVA 2015-05-23 05:30:50]
Ez a mostani értelmezésed ott hibás, hogy létrehoztál egy ok-okozati összefüggést valahol, ahol én másként helyeztem egymás mellé információkat és abból vontál le következtetést. A logikai sorrend részemről az volt: esetleges túlterheléssel indokolni Kozmér Alexandra művésznő hiányát a Karamazov testvérekből, vagy Alija Tanyikpajeva kimaradását a Sylviából balett-szakmailag azért nem logikus, mert ennél sokkal zsúfoltabb beosztások is teljesen elfogadhatók a szakmában egy hasonló időintervallum alatt. Másik állítás: kevés ÉS egyenlőtlenül elosztott előadás a legveszélyesebb sérülésvédelmi szempontból. Nem írtam le pontosan, hogy mit jelent az egyenlőtlen az én értelmezésemben, és nem mondtam olyat, hogy az egyenletes vagy ideális terhelés alatt Sylvie Guillem vagy Gillian Murphy május-júniusi előadásbeosztását értettem volna. Csak jeleztem, hogy van ilyen, és szakmailag még ez sem a túlterhelés kategória, viszont, ETTŐL FÜGGETLENÜL egészségügyi szempontból az egyenletes terhelés az ideális.
Ez a mostani értelmezésed ott hibás, hogy létrehoztál egy ok-okozati összefüggést valahol, ahol én másként helyeztem egymás mellé információkat és abból vontál le következtetést. A logikai sorrend részemről az volt: esetleges túlterheléssel indokolni Kozmér Alexandra művésznő hiányát a Karamazov testvérekből, vagy Alija Tanyikpajeva kimaradását a Sylviából balett-szakmailag azért nem logikus, mert ennél sokkal zsúfoltabb beosztások is teljesen elfogadhatók a szakmában egy hasonló időintervallum alatt. Másik állítás: kevés ÉS egyenlőtlenül elosztott előadás a legveszélyesebb sérülésvédelmi szempontból. Nem írtam le pontosan, hogy mit jelent az egyenlőtlen az én értelmezésemben, és nem mondtam olyat, hogy az egyenletes vagy ideális terhelés alatt Sylvie Guillem vagy Gillian Murphy május-júniusi előadásbeosztását értettem volna. Csak jeleztem, hogy van ilyen, és szakmailag még ez sem a túlterhelés kategória, viszont, ETTŐL FÜGGETLENÜL egészségügyi szempontból az egyenletes terhelés az ideális.
4486 kokusz 2015-05-23 09:39:26 [Válasz erre: 4484 IVA 2015-05-23 06:20:31]
Ezt sem tudtam, hogy van Pantheon topic. Nagyon helyes, hogy van ilyen. (Most már én vagyok az első számú jelölt a Nemtudomka díjra.)
Ezt sem tudtam, hogy van Pantheon topic. Nagyon helyes, hogy van ilyen. (Most már én vagyok az első számú jelölt a Nemtudomka díjra.)
4485 kokusz 2015-05-23 09:34:20 [Válasz erre: 4483 IVA 2015-05-23 06:18:36]
Büntetés? Azért, mert technikai hibát követtem el? Igen, a tudatlanság nem éppen szép dolog, de ez nem rosszindulat. (Talán azért kell büntetni, ha valaki nem idevalót, vagy tiltott dolgot ír, vagy hasonló, de ez nem volt az.) Én azonnal próbáltam keresni, hol lehet kérni a javitást.Köszönöm a szerkesztőknek, hogy már intézkedtek (tényleg szörnyen mutatott az a sok szöveg). Így most úgy tűnik, mintha direkt akartam volna hangsúlyozni a véleményemet, pedig nem. Én nem szeretek vitatkozni és senkire sem akarnám ráerőszakolni a véleményemet. A többség dönt. Azt, hogy én nem tudom megtárgyalni, hogy az Operaházban ki volt a jobb Júlia, vagy Odett, az még nem olyan nagy vétség. Ahogy írtam, nekem nincs annyi információm és valószínűleg ebben (is) itt elmaradok a többiektől. Sajnálom, hogy ez van, mert tudomásom szerint ez az egyetlen balett topic M-on. A hobbi nem kényszer.
Büntetés? Azért, mert technikai hibát követtem el? Igen, a tudatlanság nem éppen szép dolog, de ez nem rosszindulat. (Talán azért kell büntetni, ha valaki nem idevalót, vagy tiltott dolgot ír, vagy hasonló, de ez nem volt az.) Én azonnal próbáltam keresni, hol lehet kérni a javitást.Köszönöm a szerkesztőknek, hogy már intézkedtek (tényleg szörnyen mutatott az a sok szöveg). Így most úgy tűnik, mintha direkt akartam volna hangsúlyozni a véleményemet, pedig nem. Én nem szeretek vitatkozni és senkire sem akarnám ráerőszakolni a véleményemet. A többség dönt. Azt, hogy én nem tudom megtárgyalni, hogy az Operaházban ki volt a jobb Júlia, vagy Odett, az még nem olyan nagy vétség. Ahogy írtam, nekem nincs annyi információm és valószínűleg ebben (is) itt elmaradok a többiektől. Sajnálom, hogy ez van, mert tudomásom szerint ez az egyetlen balett topic M-on. A hobbi nem kényszer.
4484 IVA 2015-05-23 06:20:31 [Válasz erre: 4478 kokusz 2015-05-22 21:42:47]
A Pantheon-topicba beírták, de természetesen ide is illik.
A Pantheon-topicba beírták, de természetesen ide is illik.
4483 IVA 2015-05-23 06:18:36 [Válasz erre: 4476 kokusz 2015-05-22 21:23:28]
OFF: Büntetés. Visszatartó erejű.
OFF: Büntetés. Visszatartó erejű.
4482 IVA 2015-05-23 06:16:54 [Válasz erre: 4465 Boglárka Simon Hatala 2015-05-22 13:21:32]
Miért kellene tudnunk bővebbet a táncosokról? Azt sem kötötték az orrunkra, hogy ki alakítja A hattyúk tavában Siegfried anyját, nevelőjét, ki táncolja a négy kis hattyút és a nagyokat, kik a menyasszonyjelölteket. Végül is mi csak a közönség vagyunk, ők meg csak táncosok.
Miért kellene tudnunk bővebbet a táncosokról? Azt sem kötötték az orrunkra, hogy ki alakítja A hattyúk tavában Siegfried anyját, nevelőjét, ki táncolja a négy kis hattyút és a nagyokat, kik a menyasszonyjelölteket. Végül is mi csak a közönség vagyunk, ők meg csak táncosok.
4481 IVA 2015-05-23 06:15:25 [Válasz erre: 4464 Aurora 2015-05-22 09:31:30]
A Mi újság a Magyar Állami Operaházban?-topicba írt 52515. sz. hozzászólásom szerint a Faust balettbetétjeiről az én véleményem is lesújtó. Francia keringőre diszkótánc , amelynek vadsága a Walpugis-éjben már felülmúlhatatlan. Csábító érzékiség helyett elborzasztás: Faust választásának a tobzódó szenvedélyek és Margit tiszta szerelme között nincs tétje, ezáltal nincs értelme az egész felvonásnak. (Az egész darabnak.) Nem szeretem a képzelgéseimet tálalni, de most kivételt teszek. A buja koreográfia terén a Tannhäuserban már kudarcot vallott Venekei Marianna elmondta a Faust rendezőjének, hogy a Carmen ritmusaira pomponos lányok kánkános lábemelgetését koreografálta, az Erkel Színház közönsége ünnepelte az előadásokat, miért ne próbáljuk meg Gounod zenjére is? Sorolhatnám, hány előadásban stílustalan és méltatlan a „balettbetét” a műfajhoz, a művekhez, azok szelleméhet, a zenéhez, a hagyományokhoz, a színpadokhoz. Hunyadi László, Aida... Abban az időben, amikor a Magyar Állami Operaház balettegyüttesét Magyar Nemzeti Baletté minősítették (alá és félre), valaki (ha nem tévedek, ifj. Harangozó Gyula) magyarázta, hogy egy nemzeti balett nem kiszolgáltatott alattvalója a dalos színháznak, amelyben játszik, nem köteles operák balettbetéteit abszolválni. Jól nézünk ki azóta mi, akiknek egykor nagy létszámú balettkar és a sztár-magántáncosok emelték opera- és daljátékélményeiket.
A Mi újság a Magyar Állami Operaházban?-topicba írt 52515. sz. hozzászólásom szerint a Faust balettbetétjeiről az én véleményem is lesújtó. Francia keringőre diszkótánc , amelynek vadsága a Walpugis-éjben már felülmúlhatatlan. Csábító érzékiség helyett elborzasztás: Faust választásának a tobzódó szenvedélyek és Margit tiszta szerelme között nincs tétje, ezáltal nincs értelme az egész felvonásnak. (Az egész darabnak.) Nem szeretem a képzelgéseimet tálalni, de most kivételt teszek. A buja koreográfia terén a Tannhäuserban már kudarcot vallott Venekei Marianna elmondta a Faust rendezőjének, hogy a Carmen ritmusaira pomponos lányok kánkános lábemelgetését koreografálta, az Erkel Színház közönsége ünnepelte az előadásokat, miért ne próbáljuk meg Gounod zenjére is? Sorolhatnám, hány előadásban stílustalan és méltatlan a „balettbetét” a műfajhoz, a művekhez, azok szelleméhet, a zenéhez, a hagyományokhoz, a színpadokhoz. Hunyadi László, Aida... Abban az időben, amikor a Magyar Állami Operaház balettegyüttesét Magyar Nemzeti Baletté minősítették (alá és félre), valaki (ha nem tévedek, ifj. Harangozó Gyula) magyarázta, hogy egy nemzeti balett nem kiszolgáltatott alattvalója a dalos színháznak, amelyben játszik, nem köteles operák balettbetéteit abszolválni. Jól nézünk ki azóta mi, akiknek egykor nagy létszámú balettkar és a sztár-magántáncosok emelték opera- és daljátékélményeiket.
4480 IVA 2015-05-23 05:30:50 [Válasz erre: 4463 Boglárka Simon Hatala 2015-05-22 08:17:02]
Kész vagyok köszönettel elfogadni szakvéleményedet a le- vagy túlterheltség ügyében, illetve abban, hogy mi a legveszélyesebb. Logikám azt diktálja, hogy az utóbbi értelmében Gillian Murphynek, aki 6 hét alatt 13-szor táncol olyan szerepeket, mint a Giselle, a Csipkerózsika, A bajadér, A hattyúk tava, a Hamupipőke, és a Rómeó és Júlia főszerepe, az év másik 46 hetében még 90-100 alkalommal kell fellépnie ilyenekben, hogy terhelése ne legyen egyenetlen. Ugyanezért Sylvie Guillem további 4 hónapja alatt további 25 előadást csináljon, vagyis 75-öt 12 hónap alatt. Hol hibás az értelmezésem?
Kész vagyok köszönettel elfogadni szakvéleményedet a le- vagy túlterheltség ügyében, illetve abban, hogy mi a legveszélyesebb. Logikám azt diktálja, hogy az utóbbi értelmében Gillian Murphynek, aki 6 hét alatt 13-szor táncol olyan szerepeket, mint a Giselle, a Csipkerózsika, A bajadér, A hattyúk tava, a Hamupipőke, és a Rómeó és Júlia főszerepe, az év másik 46 hetében még 90-100 alkalommal kell fellépnie ilyenekben, hogy terhelése ne legyen egyenetlen. Ugyanezért Sylvie Guillem további 4 hónapja alatt további 25 előadást csináljon, vagyis 75-öt 12 hónap alatt. Hol hibás az értelmezésem?
4479 IVA 2015-05-23 05:27:09 [Válasz erre: 4458 Boglárka Simon Hatala 2015-05-21 19:14:01]
Kedves Boglárka Simon Hatala, a technikai színvonalat – amelyet emelendő, balettigazgatói vallomás szerint most (a színlapokon és a színpadon is látványosan) lecserélik a társulatot – a művészi színvonal egyik legfontosabb, de mégiscsak egy elemének tartom. Ahogy egy művészben szakmai tudása, technikája, megjelenése mellett számon kérjük az eredeti egyéniséget, ugyanúgy a repertoárban, a színház (társulat) arculatában is. Az arculat ne legyen egyoldalú, és természetesen óhatatlan, sőt fontos, hogy más társulatok fejlődésének hatásait is tükrözze. Első bekezdésedben ismét a lehetőséget vázolod (most sem hallgathatom el, milyen élvezetes pontossággal és igényességgel), mely lehetőségért veretesebb itthoni, és külön az Operaház balettéletének utóbbi két évéről nyert tapasztalataim alapján nem tudok feltétlenül lelkesedni. Szerencse dolga is (a különben nem egyértelműen szerencsés történelmi helyzetben), hogy a II. világháborút követő egy-két évtizedben a szovjet balettkultúra nem átalakító, hanem megtermékenyítő hatással volt a magyar balettre (az operakultúrára is), alkotások és mesterek színe-java jóvoltából. Ugyanakkor a magyar műveket nemcsak mint a „nemzeti vonal” muzeális képviselőit élvezhettük, hanem élő, aktív, alkotó vezető koreográfusunk is volt, aki korántsem magyarkodó, nemzetieskedő, hanem européer művészként határozta meg és formálta egy sokoldalú és sok tehetséggel megáldott társulat arculatát. Ezt a sokoldalúságot, formálhatóságot és tehetségbeli gazdagságot id. Harangozó Gyula korszakából később Seregi László is átörökítette. Amióta Solymosi Zoltán a balettigazgató – mely helyzet előzetes és elhamarkodott értékelése, pontosabban megítélése és elítélése ellen ebben a topicban fórumtársaimmal konfliktusokat is vállalva tiltakoztam –, illetve végignézve a következő évad balettműsorának tervét is, az a határozott véleményem alakult ki, hogy éppen az együttes arculatának végső elmosása folyik. Az arculatot szintén érintő személyi kérdésekről, a társulat lecseréléséről már sok szó esett itt, és esik folyamatosan, ennek megítélésében változatlanul bizonytalan vagyok, mert nincs alkalmam felmérni a meglévő és az újabban szerződtetett és ezután szerződtetendő művészek képességét és állapotát, és azon kívül, hogy előadásokat látok, nem is értek hozzá. Biztosan sokat fogunk még erről beszélni. A repertoár és annak építésének/rombolásának problematikája sem új téma itt, de miután mindkettő lázasan folyik, összefoglalom kételkedésem elemeit. Voltak az Operaháznak legendás darabjai, amelyek több, olykor sok évig mentek, jól álltak a társulatnak, a közönség ünnepelte őket. Nem gondolom, hogy Vashegyi Ernő és id. Harangozó Gyula valamennyi művét ma is adni kellene. Az idei Coppélia kevés volt, és egy évadra szóló visszaidézése után a jövő évadban már nem is szerepel. Seregi Sylviáját is csupán a mostani széria erejéig idézik fel, annak sem lesz folytatása. (Mivel a Lakmé bő 60 éve hiányzik az operarepertoárról, ezzel a zseniális, kellemes és szellemes Delibes-et is sikerült száműzni a francia repertoárjával különben sem dicsekedhető MÁO-ból.) Nem gondolom, hogy a szovjet repertoár gyöngyszemeiből, fergeteges sikerű műveiből [Párizs lángjai, A bahcsiszeráji szökőkút, Gajane (vagy legalább a Gajane-szvit)] 50–60 év óta változatlanul játszani kellene valamennyit, és hadd soroljam ide Seregi László, ezek tematikájának jegyében született Spartacusát is. De senki se tagadja le ezek máig érvényes értékeit, és senki se mondja, hogy egyikük sem méltó arra, hogy műsorba kerüljön, esetleg megfiatalítva. Ha Petipa és Ivanov munkáinak átszerkesztésével, mindig újabb követelményekhez igazításával annyian kísérleteztek világszerte, az utóbbiak felfrissítése is megéri a kísérletet. Ha pár évvel ezelőtt a moszkvai Nagyszínház vállalta és megújította a Párizs lángjait, miért ne lehetne nálunk is megtenni ezt egyik-másikkal az említett művek közül? (Kérdem, még ha a Párizs lángjai új verziója felvételek alapján nem tetszik is annyira, mint az eredeti, akár a Nagyszínház, akár a mi Operaházunk előadásában. Hozzáteszem továbbá, hogy A bahcsiszeráji szökőkút Fülöp Zoltán tervezte díszletei voltak olyan csodálatosak, mint Oláh Gusztáv Diótörőjének színpadképei.) Úgy gondolom, hogy a Magyar Állami Operaházban egyetlen évadnak sem szabadna elmúlnia Bartók három színpadi művének magas színvonalú előadása nélkül. Mivel id. Harangozó Gyulának és Seregi Lászlónak is van ma is élvezhető koreográfiája A fából faragott királyfihoz és A csodálatos mandarinhoz (Sereginek nem is csak egy változatban), és ezek születésük óta meghatározó szerepet játszottak az intézmény arculatában, állítom, hogy mellőzésük, elhanyagolásuk nettó kötelességmulasztás! A nem oly régi múltban mutatták be az Operaházban a Don Quijotét, majd A bajadért. Noha mindkettő koreográfiai gyöngyszem, jó, szellemes zenére, más társulatokban pedig hagyományosan fontos műsordarab, találkozásom ezekkel azt a tanulságot hozta, hogy mellőzésük nem volt vétek. Táncosok képességeinek csillogtatására alkalmasak, de szövegkönyvük nemhogy nem állja a versenyt az általam említett darabokéival – határozottan sekélyes. Azt viszont vétkes pazarlásnak tartom, hogy ha már megvoltak, igényes kiállításuk ellenére sem őrizték meg őket, legalább néhány évig, hogy az Erkel Színház közönsége is találkozhasson velük; díszletük éppen az Erkel színpadára szabható volt. Ennél is sötétebb pazarlás, hogy A rosszul őrzött lány új és drága díszletekkel és jelmezekkel felújított operaházi előadásától hamar megszabadultak, ettől a színházi és balettcsemegétől, amely mindig közönségkedvenc volt. Lehet-e erre elfogadható magyarázat? Ennyit röviden, csupán példákkal, a hiányokról és a mulasztásokról. Nézzük a hozományokat, és sajnos nem ígérhetek eufemizmust! Két évad zajosan beharangozott szenzációi – A víg özvegy, a Manon és A hattyúk tava „új verziója” – Nyugaton több évtizeddel ezelőtti újdonságok, mára a mai magyar nézőnek, idejétmúlt, poros, avítt művek. Az első egyértelműen giccs, a másik kettő dramaturgiai és látványelemeiben pedig hemzsegnek a giccses elemek. Nem ilyen talmi művészethez, nem ilyen bóvlikhoz vagyunk hozzászokva! Nem eszem meg, hogy ezek ezek „kiemelt produkciók és koreográfiák”. Talán annak számítottak valamikor, valahol... A magam részéről sérelmezem, hogy ilyen ízlésű közönségnek néznek, és ennek jegyében aggódom, hogy a jövőre várható (és várva várt, mert szép hagyományokkal büszkélkedő) Csipkerózsika is egy uraságoktól levetett, szemfényvesztő produkció lesz. Aggódom, hogy a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének új arculata a Rákóczi úthoz fog hasonlítani, ahol a turkálókban a londoni utcasarkokon felállított ládákba dobált használt holmikat értékesítik, igaz, nagyon olcsón. A másik témát illetően egyetértek azzal, hogy a tehetség és az ihletettség nem pénz kérdése, ám kibontakoz(tat)ása igen. Nem hiszem, hogy pénz nélkül, vagy olcsón megfelelő színvonalú opera- és balettelőadásokat lehet csinálni, és Isten meg tudja fizetni azt, amit a gazdag országok intézményei és közönsége. Tisztelem annyira az opera és a tánc művészeinek munkáját, hogy úgy gondoljam, akinek élményt nyújtanak, azoknak jól meg kellene tudni fizetni őket. Nekem nincsenek a Magyarországon mindig létezett „amerikás” elképzeléseim és általánosításaim a világban levő jólétekről – a magyarországit látom és érzem. Azt tudom, mit jelent, ha nálunk kihúzzák a talajt valakinek a lába alól. Azt pedig, egész biztosan Te, hogy jót tesz-e egy táncosnak, ha egy vagy egynéhány évig pincérkedik, vagy beül egy élelmiszerbolt kasszájába. Mivel sosem tájékozódtam a külföldi és itthoni táncosok jövedelmeiről, elfogadom, amit írsz. Étoile-ok díjazását összehasonlítani, úgy gondolom, nem reprezentatív, mert nálunk mindössze 1 étoile-balerina és 1 kétszeres étoile-táncos létezik. Egyébként a (meg)fizetés kérdését azért vetettem fel, mert többen kifogásolják Alíya Tanykpyeva (és részben a távozó Nakamura Shoko) minőségét pozíciójukhoz képest, én pedig éppen a színház bérezési hajlandósága és a közönség fizetési képtelensége miatt nem látom esélyét csúcson lévő világsztárok megszerzésének az első magántáncosi kategóriába. Saját mondatomat nem akarom újraidézni a Te hozzászólásodból, de rövid kérdésedre – „Miért nem?” – adok egy rövid választ: nálunk forint (Ft) a hivatalos fizetőeszköz. Hol még? Egy pontosítás: perifériára szorulásunkat nem azzal indokoltam, hogy magyarok vagyunk, hanem azzal, hogy ez a jelenkori Magyarország. Ahogyan az operabalett jelenlegi helyzetét, tendenciáit leírod, most is lenyűgöz. Nézőként ennek ellenére a fentebb vallott véleményem alakult ki. Úgy látom, a társulat egyéni arculata eltűnik, már-már el is tűnt. Lesz helyette olyan, amilyen másutt, sok helyen van, amilyenekhez fel akarunk kapaszkodni, és azok közt nem a legjobbak leszünk. Esetleg jók: sikerrel felkapaszkodottak.
Kedves Boglárka Simon Hatala, a technikai színvonalat – amelyet emelendő, balettigazgatói vallomás szerint most (a színlapokon és a színpadon is látványosan) lecserélik a társulatot – a művészi színvonal egyik legfontosabb, de mégiscsak egy elemének tartom. Ahogy egy művészben szakmai tudása, technikája, megjelenése mellett számon kérjük az eredeti egyéniséget, ugyanúgy a repertoárban, a színház (társulat) arculatában is. Az arculat ne legyen egyoldalú, és természetesen óhatatlan, sőt fontos, hogy más társulatok fejlődésének hatásait is tükrözze. Első bekezdésedben ismét a lehetőséget vázolod (most sem hallgathatom el, milyen élvezetes pontossággal és igényességgel), mely lehetőségért veretesebb itthoni, és külön az Operaház balettéletének utóbbi két évéről nyert tapasztalataim alapján nem tudok feltétlenül lelkesedni. Szerencse dolga is (a különben nem egyértelműen szerencsés történelmi helyzetben), hogy a II. világháborút követő egy-két évtizedben a szovjet balettkultúra nem átalakító, hanem megtermékenyítő hatással volt a magyar balettre (az operakultúrára is), alkotások és mesterek színe-java jóvoltából. Ugyanakkor a magyar műveket nemcsak mint a „nemzeti vonal” muzeális képviselőit élvezhettük, hanem élő, aktív, alkotó vezető koreográfusunk is volt, aki korántsem magyarkodó, nemzetieskedő, hanem européer művészként határozta meg és formálta egy sokoldalú és sok tehetséggel megáldott társulat arculatát. Ezt a sokoldalúságot, formálhatóságot és tehetségbeli gazdagságot id. Harangozó Gyula korszakából később Seregi László is átörökítette. Amióta Solymosi Zoltán a balettigazgató – mely helyzet előzetes és elhamarkodott értékelése, pontosabban megítélése és elítélése ellen ebben a topicban fórumtársaimmal konfliktusokat is vállalva tiltakoztam –, illetve végignézve a következő évad balettműsorának tervét is, az a határozott véleményem alakult ki, hogy éppen az együttes arculatának végső elmosása folyik. Az arculatot szintén érintő személyi kérdésekről, a társulat lecseréléséről már sok szó esett itt, és esik folyamatosan, ennek megítélésében változatlanul bizonytalan vagyok, mert nincs alkalmam felmérni a meglévő és az újabban szerződtetett és ezután szerződtetendő művészek képességét és állapotát, és azon kívül, hogy előadásokat látok, nem is értek hozzá. Biztosan sokat fogunk még erről beszélni. A repertoár és annak építésének/rombolásának problematikája sem új téma itt, de miután mindkettő lázasan folyik, összefoglalom kételkedésem elemeit. Voltak az Operaháznak legendás darabjai, amelyek több, olykor sok évig mentek, jól álltak a társulatnak, a közönség ünnepelte őket. Nem gondolom, hogy Vashegyi Ernő és id. Harangozó Gyula valamennyi művét ma is adni kellene. Az idei Coppélia kevés volt, és egy évadra szóló visszaidézése után a jövő évadban már nem is szerepel. Seregi Sylviáját is csupán a mostani széria erejéig idézik fel, annak sem lesz folytatása. (Mivel a Lakmé bő 60 éve hiányzik az operarepertoárról, ezzel a zseniális, kellemes és szellemes Delibes-et is sikerült száműzni a francia repertoárjával különben sem dicsekedhető MÁO-ból.) Nem gondolom, hogy a szovjet repertoár gyöngyszemeiből, fergeteges sikerű műveiből [Párizs lángjai, A bahcsiszeráji szökőkút, Gajane (vagy legalább a Gajane-szvit)] 50–60 év óta változatlanul játszani kellene valamennyit, és hadd soroljam ide Seregi László, ezek tematikájának jegyében született Spartacusát is. De senki se tagadja le ezek máig érvényes értékeit, és senki se mondja, hogy egyikük sem méltó arra, hogy műsorba kerüljön, esetleg megfiatalítva. Ha Petipa és Ivanov munkáinak átszerkesztésével, mindig újabb követelményekhez igazításával annyian kísérleteztek világszerte, az utóbbiak felfrissítése is megéri a kísérletet. Ha pár évvel ezelőtt a moszkvai Nagyszínház vállalta és megújította a Párizs lángjait, miért ne lehetne nálunk is megtenni ezt egyik-másikkal az említett művek közül? (Kérdem, még ha a Párizs lángjai új verziója felvételek alapján nem tetszik is annyira, mint az eredeti, akár a Nagyszínház, akár a mi Operaházunk előadásában. Hozzáteszem továbbá, hogy A bahcsiszeráji szökőkút Fülöp Zoltán tervezte díszletei voltak olyan csodálatosak, mint Oláh Gusztáv Diótörőjének színpadképei.) Úgy gondolom, hogy a Magyar Állami Operaházban egyetlen évadnak sem szabadna elmúlnia Bartók három színpadi művének magas színvonalú előadása nélkül. Mivel id. Harangozó Gyulának és Seregi Lászlónak is van ma is élvezhető koreográfiája A fából faragott királyfihoz és A csodálatos mandarinhoz (Sereginek nem is csak egy változatban), és ezek születésük óta meghatározó szerepet játszottak az intézmény arculatában, állítom, hogy mellőzésük, elhanyagolásuk nettó kötelességmulasztás! A nem oly régi múltban mutatták be az Operaházban a Don Quijotét, majd A bajadért. Noha mindkettő koreográfiai gyöngyszem, jó, szellemes zenére, más társulatokban pedig hagyományosan fontos műsordarab, találkozásom ezekkel azt a tanulságot hozta, hogy mellőzésük nem volt vétek. Táncosok képességeinek csillogtatására alkalmasak, de szövegkönyvük nemhogy nem állja a versenyt az általam említett darabokéival – határozottan sekélyes. Azt viszont vétkes pazarlásnak tartom, hogy ha már megvoltak, igényes kiállításuk ellenére sem őrizték meg őket, legalább néhány évig, hogy az Erkel Színház közönsége is találkozhasson velük; díszletük éppen az Erkel színpadára szabható volt. Ennél is sötétebb pazarlás, hogy A rosszul őrzött lány új és drága díszletekkel és jelmezekkel felújított operaházi előadásától hamar megszabadultak, ettől a színházi és balettcsemegétől, amely mindig közönségkedvenc volt. Lehet-e erre elfogadható magyarázat? Ennyit röviden, csupán példákkal, a hiányokról és a mulasztásokról. Nézzük a hozományokat, és sajnos nem ígérhetek eufemizmust! Két évad zajosan beharangozott szenzációi – A víg özvegy, a Manon és A hattyúk tava „új verziója” – Nyugaton több évtizeddel ezelőtti újdonságok, mára a mai magyar nézőnek, idejétmúlt, poros, avítt művek. Az első egyértelműen giccs, a másik kettő dramaturgiai és látványelemeiben pedig hemzsegnek a giccses elemek. Nem ilyen talmi művészethez, nem ilyen bóvlikhoz vagyunk hozzászokva! Nem eszem meg, hogy ezek ezek „kiemelt produkciók és koreográfiák”. Talán annak számítottak valamikor, valahol... A magam részéről sérelmezem, hogy ilyen ízlésű közönségnek néznek, és ennek jegyében aggódom, hogy a jövőre várható (és várva várt, mert szép hagyományokkal büszkélkedő) Csipkerózsika is egy uraságoktól levetett, szemfényvesztő produkció lesz. Aggódom, hogy a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének új arculata a Rákóczi úthoz fog hasonlítani, ahol a turkálókban a londoni utcasarkokon felállított ládákba dobált használt holmikat értékesítik, igaz, nagyon olcsón. A másik témát illetően egyetértek azzal, hogy a tehetség és az ihletettség nem pénz kérdése, ám kibontakoz(tat)ása igen. Nem hiszem, hogy pénz nélkül, vagy olcsón megfelelő színvonalú opera- és balettelőadásokat lehet csinálni, és Isten meg tudja fizetni azt, amit a gazdag országok intézményei és közönsége. Tisztelem annyira az opera és a tánc művészeinek munkáját, hogy úgy gondoljam, akinek élményt nyújtanak, azoknak jól meg kellene tudni fizetni őket. Nekem nincsenek a Magyarországon mindig létezett „amerikás” elképzeléseim és általánosításaim a világban levő jólétekről – a magyarországit látom és érzem. Azt tudom, mit jelent, ha nálunk kihúzzák a talajt valakinek a lába alól. Azt pedig, egész biztosan Te, hogy jót tesz-e egy táncosnak, ha egy vagy egynéhány évig pincérkedik, vagy beül egy élelmiszerbolt kasszájába. Mivel sosem tájékozódtam a külföldi és itthoni táncosok jövedelmeiről, elfogadom, amit írsz. Étoile-ok díjazását összehasonlítani, úgy gondolom, nem reprezentatív, mert nálunk mindössze 1 étoile-balerina és 1 kétszeres étoile-táncos létezik. Egyébként a (meg)fizetés kérdését azért vetettem fel, mert többen kifogásolják Alíya Tanykpyeva (és részben a távozó Nakamura Shoko) minőségét pozíciójukhoz képest, én pedig éppen a színház bérezési hajlandósága és a közönség fizetési képtelensége miatt nem látom esélyét csúcson lévő világsztárok megszerzésének az első magántáncosi kategóriába. Saját mondatomat nem akarom újraidézni a Te hozzászólásodból, de rövid kérdésedre – „Miért nem?” – adok egy rövid választ: nálunk forint (Ft) a hivatalos fizetőeszköz. Hol még? Egy pontosítás: perifériára szorulásunkat nem azzal indokoltam, hogy magyarok vagyunk, hanem azzal, hogy ez a jelenkori Magyarország. Ahogyan az operabalett jelenlegi helyzetét, tendenciáit leírod, most is lenyűgöz. Nézőként ennek ellenére a fentebb vallott véleményem alakult ki. Úgy látom, a társulat egyéni arculata eltűnik, már-már el is tűnt. Lesz helyette olyan, amilyen másutt, sok helyen van, amilyenekhez fel akarunk kapaszkodni, és azok közt nem a legjobbak leszünk. Esetleg jók: sikerrel felkapaszkodottak.
4478 kokusz 2015-05-22 21:42:47 [Válasz erre: 4477 kokusz 2015-05-22 21:33:03]
Nagy példaképe volt Maja Pliseckaja, aki most, kb. 3 hete, 89 éves korában meghalt. Ha jól látom, ezt még senki nem írta be.
Nagy példaképe volt Maja Pliseckaja, aki most, kb. 3 hete, 89 éves korában meghalt. Ha jól látom, ezt még senki nem írta be.
4477 kokusz 2015-05-22 21:33:03 [Válasz erre: 4474 Boglárka Simon Hatala 2015-05-22 20:34:19]
Igen, gondoltam. A múlt hónapban a magyar Spektrum adón volt egy film - A legendás Bolsoj. Ott egy angol balerina, Deborah Bull (aki 1992-2001 -ig táncolt a londoni Királyi Színházban)mesélt arról, hogy mennyire különbözik az orosz balett technikája a többiektől. Nem tudom, hogy a film még megnézhető-e valahol a neten, vagy esetleg a csatorna megismétli.
Igen, gondoltam. A múlt hónapban a magyar Spektrum adón volt egy film - A legendás Bolsoj. Ott egy angol balerina, Deborah Bull (aki 1992-2001 -ig táncolt a londoni Királyi Színházban)mesélt arról, hogy mennyire különbözik az orosz balett technikája a többiektől. Nem tudom, hogy a film még megnézhető-e valahol a neten, vagy esetleg a csatorna megismétli.
4476 kokusz 2015-05-22 21:23:28 [Válasz erre: 4475 IVA 2015-05-22 20:59:41]
Nem tudtam, hogy ilyen problémával lehet fordulni az Olvasói levelekhez. Mit jelent az, hogy 4 fekete pont? És ez mire szolgál?
Nem tudtam, hogy ilyen problémával lehet fordulni az Olvasói levelekhez. Mit jelent az, hogy 4 fekete pont? És ez mire szolgál?
4475 IVA 2015-05-22 20:59:41 [Válasz erre: 4472 kokusz 2015-05-22 19:46:14]
Kedves Kokusz, már feljelentettelek az Olvasói levelek-topicban, ahol önfeljelentést is lehet tenni. De nem kerül sor ilyesmire, ha türelemmel megvárod, míg eltűnik a kis ablak és megjelenik a hozzászólásod, akkor is, amikor lusta. Előbb-utóbb elmegy!
Kedves Kokusz, már feljelentettelek az Olvasói levelek-topicban, ahol önfeljelentést is lehet tenni. De nem kerül sor ilyesmire, ha türelemmel megvárod, míg eltűnik a kis ablak és megjelenik a hozzászólásod, akkor is, amikor lusta. Előbb-utóbb elmegy!
4474 Boglárka Simon Hatala 2015-05-22 20:34:19 [Válasz erre: 4470 kokusz 2015-05-22 19:38:17]
Én nagyon szívesen írnék és beszélgetnék erről.
Én nagyon szívesen írnék és beszélgetnék erről.
4473 kokusz 2015-05-22 20:10:23
Még egyszer mindenkitől elnézést kérek. Csak találtam szerkesztők e-mail címét, és megírtam a kérésemet, hogy töröljék a "többletet".
Még egyszer mindenkitől elnézést kérek. Csak találtam szerkesztők e-mail címét, és megírtam a kérésemet, hogy töröljék a "többletet".
4472 kokusz 2015-05-22 19:46:14
Biztosan nagyon ügyetlen vagyok, de hol lehet kérni a moderátorokat, hogy töröljék a többször megjelent ugyazt a hsz-t?
Biztosan nagyon ügyetlen vagyok, de hol lehet kérni a moderátorokat, hogy töröljék a többször megjelent ugyazt a hsz-t?
4471 kokusz 2015-05-22 19:40:07
ELNÉZÉST KÉREK, hogy annyiszor megjelent a hsz-om. Nem akart elmenni, így többször megnyomtam.
ELNÉZÉST KÉREK, hogy annyiszor megjelent a hsz-om. Nem akart elmenni, így többször megnyomtam.
4470 kokusz 2015-05-22 19:38:17
Ahogy elnézem, itt én vagyok az, aki csak úgy, laikusként szerette a balettet. Nem értek a balett technikához, nem tudom megnevezni a balett-pozíciókat, sem azt, hogy dupla, vagy tripla forgást végez a balerina . Nincs ismerősöm az Operában, és nem ismerem Opera belső ügyeit. Nagyon ritkán jutok el az előadásra, így marad a „papucskultúra”, azaz DVD vagy Bluray. Nem kell lenézni a DVD-ket – így itthoni fotelből láthatjuk a világ legjobb művészeit, előadásait, színházakat. Én nem jártam Parizsi Operában, londoni Royal Houseban, vagy Scalában személyesen, és mégis így láthatom néhány előadásukat. Úgy látszik, hogy ez nem igazán balett topic, hanem inkább a MÁO klub. Ha valaki nem a pesti Operaházról ír, az már baj. Jó lenne kicsit hallani, vagyis olvasni arról is, mi történik a világban. Ez nem akadályozná a híreket a MÁO-ból. Ahogy írtam, én csak egy mezei néző vagyok., és nem foglalkozom a balettel 24 órában. Nem tudom pontról pontra, hogy minek kellene következnie a színpadon, és hogy így jobb, vagy amúgy. Nekem vagy tetszik, vagy nem. Végül is az előadások a nézőknek készülnek, nem? Azt azért megjegyezném, hogy a mostani Hattyúkban nekem is tetszett a négy hattyű lány (mint ahogy ezt már előttem valaki me4gírta), tényleg nagyon szinkronban voltak, akárkivel felvehették volna a versenyt. Ahogy elnézem, itt én vagyok az, aki csak úgy, laikusként szerette a balettet. Nem értek a balett technikához, nem tudom megnevezni a balett-pozíciókat, sem azt, hogy dupla, vagy tripla forgást végez a balerina . Nincs ismerősöm az Operában, és nem ismerem Opera belső ügyeit. Nagyon ritkán jutok el az előadásra, így marad a „papucskultúra”, azaz DVD vagy Bluray. Nem kell lenézni a DVD-ket – így itthoni fotelből láthatjuk a világ legjobb művészeit, előadásait, színházakat. Én nem jártam Parizsi Operában, londoni Royal Houseban, vagy Scalában személyesen, és mégis így láthatom néhány előadásukat. Úgy látszik, hogy ez nem igazán balett topic, hanem inkább a MÁO klub. Ha valaki nem a pesti Operaházról ír, az már baj. Jó lenne kicsit hallani, vagyis olvasni arról is, mi történik a világban. Ez nem akadályozná a híreket a MÁO-ból. Ahogy írtam, én csak egy mezei néző vagyok., és nem foglalkozom a balettel 24 órában. Nem tudom pontról pontra, hogy minek kellene következnie a színpadon, és hogy így jobb, vagy amúgy. Nekem vagy tetszik, vagy nem. Végül is az előadások a nézőknek készülnek, nem? Azt azért megjegyezném, hogy a mostani Hattyúkban nekem is tetszett a négy hattyű lány (mint ahogy ezt már előttem valaki me4gírta), tényleg nagyon szinkronban voltak, akárkivel felvehették volna a versenyt. Ahogy elnézem, itt én vagyok az, aki csak úgy, laikusként szerette a balettet. Nem értek a balett technikához, nem tudom megnevezni a balett-pozíciókat, sem azt, hogy dupla, vagy tripla forgást végez a balerina . Nincs ismerősöm az Operában, és nem ismerem Opera belső ügyeit. Nagyon ritkán jutok el az előadásra, így marad a „papucskultúra”, azaz DVD vagy Bluray. Nem kell lenézni a DVD-ket – így itthoni fotelből láthatjuk a világ legjobb művészeit, előadásait, színházakat. Én nem jártam Parizsi Operában, londoni Royal Houseban, vagy Scalában személyesen, és mégis így láthatom néhány előadásukat. Úgy látszik, hogy ez nem igazán balett topic, hanem inkább a MÁO klub. Ha valaki nem a pesti Operaházról ír, az már baj. Jó lenne kicsit hallani, vagyis olvasni arról is, mi történik a világban. Ez nem akadályozná a híreket a MÁO-ból. Ahogy írtam, én csak egy mezei néző vagyok., és nem foglalkozom a balettel 24 órában. Nem tudom pontról pontra, hogy minek kellene következnie a színpadon, és hogy így jobb, vagy amúgy. Nekem vagy tetszik, vagy nem. Végül is az előadások a nézőknek készülnek, nem? Azt azért megjegyezném, hogy a mostani Hattyúkban nekem is tetszett a négy hattyű lány (mint ahogy ezt már előttem valaki me4gírta), tényleg nagyon szinkronban voltak, akárkivel felvehették volna a versenyt. Ahogy elnézem, itt én vagyok az, aki csak úgy, laikusként szerette a balettet. Nem értek a balett technikához, nem tudom megnevezni a balett-pozíciókat, sem azt, hogy dupla, vagy tripla forgást végez a balerina . Nincs ismerősöm az Operában, és nem ismerem Opera belső ügyeit. Nagyon ritkán jutok el az előadásra, így marad a „papucskultúra”, azaz DVD vagy Bluray. Nem kell lenézni a DVD-ket – így itthoni fotelből láthatjuk a világ legjobb művészeit, előadásait, színházakat. Én nem jártam Parizsi Operában, londoni Royal Houseban, vagy Scalában személyesen, és mégis így láthatom néhány előadásukat. Úgy látszik, hogy ez nem igazán balett topic, hanem inkább a MÁO klub. Ha valaki nem a pesti Operaházról ír, az már baj. Jó lenne kicsit hallani, vagyis olvasni arról is, mi történik a világban. Ez nem akadályozná a híreket a MÁO-ból. Ahogy írtam, én csak egy mezei néző vagyok., és nem foglalkozom a balettel 24 órában. Nem tudom pontról pontra, hogy minek kellene következnie a színpadon, és hogy így jobb, vagy amúgy. Nekem vagy tetszik, vagy nem. Végül is az előadások a nézőknek készülnek, nem? Azt azért megjegyezném, hogy a mostani Hattyúkban nekem is tetszett a négy hattyű lány (mint ahogy ezt már előttem valaki me4írta), tényleg nagyon szinkronban voltak, akárkivel felvehették volna a versenyt.
Ahogy elnézem, itt én vagyok az, aki csak úgy, laikusként szerette a balettet. Nem értek a balett technikához, nem tudom megnevezni a balett-pozíciókat, sem azt, hogy dupla, vagy tripla forgást végez a balerina . Nincs ismerősöm az Operában, és nem ismerem Opera belső ügyeit. Nagyon ritkán jutok el az előadásra, így marad a „papucskultúra”, azaz DVD vagy Bluray. Nem kell lenézni a DVD-ket – így itthoni fotelből láthatjuk a világ legjobb művészeit, előadásait, színházakat. Én nem jártam Parizsi Operában, londoni Royal Houseban, vagy Scalában személyesen, és mégis így láthatom néhány előadásukat. Úgy látszik, hogy ez nem igazán balett topic, hanem inkább a MÁO klub. Ha valaki nem a pesti Operaházról ír, az már baj. Jó lenne kicsit hallani, vagyis olvasni arról is, mi történik a világban. Ez nem akadályozná a híreket a MÁO-ból. Ahogy írtam, én csak egy mezei néző vagyok., és nem foglalkozom a balettel 24 órában. Nem tudom pontról pontra, hogy minek kellene következnie a színpadon, és hogy így jobb, vagy amúgy. Nekem vagy tetszik, vagy nem. Végül is az előadások a nézőknek készülnek, nem? Azt azért megjegyezném, hogy a mostani Hattyúkban nekem is tetszett a négy hattyű lány (mint ahogy ezt már előttem valaki me4gírta), tényleg nagyon szinkronban voltak, akárkivel felvehették volna a versenyt. Ahogy elnézem, itt én vagyok az, aki csak úgy, laikusként szerette a balettet. Nem értek a balett technikához, nem tudom megnevezni a balett-pozíciókat, sem azt, hogy dupla, vagy tripla forgást végez a balerina . Nincs ismerősöm az Operában, és nem ismerem Opera belső ügyeit. Nagyon ritkán jutok el az előadásra, így marad a „papucskultúra”, azaz DVD vagy Bluray. Nem kell lenézni a DVD-ket – így itthoni fotelből láthatjuk a világ legjobb művészeit, előadásait, színházakat. Én nem jártam Parizsi Operában, londoni Royal Houseban, vagy Scalában személyesen, és mégis így láthatom néhány előadásukat. Úgy látszik, hogy ez nem igazán balett topic, hanem inkább a MÁO klub. Ha valaki nem a pesti Operaházról ír, az már baj. Jó lenne kicsit hallani, vagyis olvasni arról is, mi történik a világban. Ez nem akadályozná a híreket a MÁO-ból. Ahogy írtam, én csak egy mezei néző vagyok., és nem foglalkozom a balettel 24 órában. Nem tudom pontról pontra, hogy minek kellene következnie a színpadon, és hogy így jobb, vagy amúgy. Nekem vagy tetszik, vagy nem. Végül is az előadások a nézőknek készülnek, nem? Azt azért megjegyezném, hogy a mostani Hattyúkban nekem is tetszett a négy hattyű lány (mint ahogy ezt már előttem valaki me4gírta), tényleg nagyon szinkronban voltak, akárkivel felvehették volna a versenyt. Ahogy elnézem, itt én vagyok az, aki csak úgy, laikusként szerette a balettet. Nem értek a balett technikához, nem tudom megnevezni a balett-pozíciókat, sem azt, hogy dupla, vagy tripla forgást végez a balerina . Nincs ismerősöm az Operában, és nem ismerem Opera belső ügyeit. Nagyon ritkán jutok el az előadásra, így marad a „papucskultúra”, azaz DVD vagy Bluray. Nem kell lenézni a DVD-ket – így itthoni fotelből láthatjuk a világ legjobb művészeit, előadásait, színházakat. Én nem jártam Parizsi Operában, londoni Royal Houseban, vagy Scalában személyesen, és mégis így láthatom néhány előadásukat. Úgy látszik, hogy ez nem igazán balett topic, hanem inkább a MÁO klub. Ha valaki nem a pesti Operaházról ír, az már baj. Jó lenne kicsit hallani, vagyis olvasni arról is, mi történik a világban. Ez nem akadályozná a híreket a MÁO-ból. Ahogy írtam, én csak egy mezei néző vagyok., és nem foglalkozom a balettel 24 órában. Nem tudom pontról pontra, hogy minek kellene következnie a színpadon, és hogy így jobb, vagy amúgy. Nekem vagy tetszik, vagy nem. Végül is az előadások a nézőknek készülnek, nem? Azt azért megjegyezném, hogy a mostani Hattyúkban nekem is tetszett a négy hattyű lány (mint ahogy ezt már előttem valaki me4gírta), tényleg nagyon szinkronban voltak, akárkivel felvehették volna a versenyt. Ahogy elnézem, itt én vagyok az, aki csak úgy, laikusként szerette a balettet. Nem értek a balett technikához, nem tudom megnevezni a balett-pozíciókat, sem azt, hogy dupla, vagy tripla forgást végez a balerina . Nincs ismerősöm az Operában, és nem ismerem Opera belső ügyeit. Nagyon ritkán jutok el az előadásra, így marad a „papucskultúra”, azaz DVD vagy Bluray. Nem kell lenézni a DVD-ket – így itthoni fotelből láthatjuk a világ legjobb művészeit, előadásait, színházakat. Én nem jártam Parizsi Operában, londoni Royal Houseban, vagy Scalában személyesen, és mégis így láthatom néhány előadásukat. Úgy látszik, hogy ez nem igazán balett topic, hanem inkább a MÁO klub. Ha valaki nem a pesti Operaházról ír, az már baj. Jó lenne kicsit hallani, vagyis olvasni arról is, mi történik a világban. Ez nem akadályozná a híreket a MÁO-ból. Ahogy írtam, én csak egy mezei néző vagyok., és nem foglalkozom a balettel 24 órában. Nem tudom pontról pontra, hogy minek kellene következnie a színpadon, és hogy így jobb, vagy amúgy. Nekem vagy tetszik, vagy nem. Végül is az előadások a nézőknek készülnek, nem? Azt azért megjegyezném, hogy a mostani Hattyúkban nekem is tetszett a négy hattyű lány (mint ahogy ezt már előttem valaki me4írta), tényleg nagyon szinkronban voltak, akárkivel felvehették volna a versenyt.
4465 Boglárka Simon Hatala 2015-05-22 13:21:32
Lehet bővebbet tudni a táncosokról? A honlap nem ír róluk semmit, nevek sincsenek. (Vagy csak én nem találtam?)
Lehet bővebbet tudni a táncosokról? A honlap nem ír róluk semmit, nevek sincsenek. (Vagy csak én nem találtam?)
4464 Aurora 2015-05-22 09:31:30
Borzalmasnak találtam a Faust előadásbeli mozgásbetétet; nem tudom balettbetétnek, de még csak táncbetétnek sem nevezni. Venekei Marianna koreográfiája élvezhetetlen volt; különböző előadásokból összeollózott részletek összetapasztva, pomponlányok… óriási csalódás! Ráadásul, sokadrangú táncosok (?) vonaglottak a szinpadon. A jelenlegi tánckari művészek száma, már a nem aktív táncosokat is leszámítva, hatvanöt. Öröm lehet, hogy ilyen koreográfiában nem kellett a nézők szeme elé kerülni, de másfelől milyen koncepció alapján táncolnak intézménybeli előadásban nem intézménybeli „táncosok”? Kevés a hatvanöt ember?
Borzalmasnak találtam a Faust előadásbeli mozgásbetétet; nem tudom balettbetétnek, de még csak táncbetétnek sem nevezni. Venekei Marianna koreográfiája élvezhetetlen volt; különböző előadásokból összeollózott részletek összetapasztva, pomponlányok… óriási csalódás! Ráadásul, sokadrangú táncosok (?) vonaglottak a szinpadon. A jelenlegi tánckari művészek száma, már a nem aktív táncosokat is leszámítva, hatvanöt. Öröm lehet, hogy ilyen koreográfiában nem kellett a nézők szeme elé kerülni, de másfelől milyen koncepció alapján táncolnak intézménybeli előadásban nem intézménybeli „táncosok”? Kevés a hatvanöt ember?
4463 Boglárka Simon Hatala 2015-05-22 08:17:02 [Válasz erre: 4461 IVA 2015-05-22 05:13:46]
Az érvelésem arra vonatkozott, hogy ekkora terhelés mellett, beleszámítva 2 hónap alatt 3 különböző előadás főszerepének esetleges eltáncolása kapcsán reális-e egy prímabalerina lehetséges túlhajtása miatt aggódni. Azért mutattam be az információkat, hogy alátámasszam azon vélemenyemet, miszerint aggodalomra nem lenne ok. Egészségügyileg meg pláne nem. Utánna fogok nézni, hogy a drága emlékű ifj. Nagy Zoltánnak hány előadása volt átlagosan egy évadban. Érdekesség: Nureyevnek volt olyan szezonja, amikor 100nál több előadása volt. Az tényleg nagyon sok. Az én szakterületem szempontjából azt tudom mondani, hogy a legveszélyesebb az egyenetlen terhelés, és egy szólistánál évi 20 előadás alatt, főleg ha ez egyenlőtlenül van elosztva, nehéz védeni a testet a sérülésektől.
Az érvelésem arra vonatkozott, hogy ekkora terhelés mellett, beleszámítva 2 hónap alatt 3 különböző előadás főszerepének esetleges eltáncolása kapcsán reális-e egy prímabalerina lehetséges túlhajtása miatt aggódni. Azért mutattam be az információkat, hogy alátámasszam azon vélemenyemet, miszerint aggodalomra nem lenne ok. Egészségügyileg meg pláne nem. Utánna fogok nézni, hogy a drága emlékű ifj. Nagy Zoltánnak hány előadása volt átlagosan egy évadban. Érdekesség: Nureyevnek volt olyan szezonja, amikor 100nál több előadása volt. Az tényleg nagyon sok. Az én szakterületem szempontjából azt tudom mondani, hogy a legveszélyesebb az egyenetlen terhelés, és egy szólistánál évi 20 előadás alatt, főleg ha ez egyenlőtlenül van elosztva, nehéz védeni a testet a sérülésektől.
4462 IVA 2015-05-22 05:16:32 [Válasz erre: 4458 Boglárka Simon Hatala 2015-05-21 19:14:01]
Kedves Boglárka Simon Hatala, reflektálásom köv.
Kedves Boglárka Simon Hatala, reflektálásom köv.
4461 IVA 2015-05-22 05:13:46 [Válasz erre: 4457 Boglárka Simon Hatala 2015-05-21 18:49:19]
Nem is (el)nyomni akartam az érvemmel, amely eddigi (természetesen csak itthoni) megfigyeléseimből ered. Hat hét folyamán hat klasszikus balettet valószínűleg sohasem adott Operaházunk, több balerinával sem, nemhogy ugyanazzal. Amikor a moszkvai Nagyszínház társulata vendégszerepelt nálunk, jó pár, de biztos, hogy hatnál kevesebb darabbal jöttek, azokat is váltott szereposztásban adtak. Ezek szerint nyilván lehet 13-at főszerepelni 6 hét alatt, de meg kellene kérdezni a mi első magántáncosnőinket (pl. Kozmér Alexandrát), szívesen vállalkoznának-e erre. Nyolc hónap alatt 50 előadás 50 évesen, nem is ugyanabban a színházban? Ötvenéves balerina nálunk örülhet(ett), ha felléphet(ett) Capuletné, vagy egy-egy másik anya, dajka szerepében. Nálunk Szőnyi Nóra, Pongor Ildikó, Szabadi Edit 31–32 évesen már nem kapta meg Júliát (holott Giselle-je alapján én még Pártay Lillát is reméltem a szerepben). De Seregi másmilyen alkatú, fiatalabb táncosnővel képzelte el a darabot, alighanem Zeffirelli filmjének hatása alatt. Ez a film az egész világban, minden színpadi műfajban a fiatal szereposztásokra inspirálta a rendezőket: ez lett a divat. (Magyarországon egy-két éve újból az érett, sőt igen érett színészekre való szereposztás jött divatba. Elvileg ez biztató hír lehetne a táncosoknak is.)
Nem is (el)nyomni akartam az érvemmel, amely eddigi (természetesen csak itthoni) megfigyeléseimből ered. Hat hét folyamán hat klasszikus balettet valószínűleg sohasem adott Operaházunk, több balerinával sem, nemhogy ugyanazzal. Amikor a moszkvai Nagyszínház társulata vendégszerepelt nálunk, jó pár, de biztos, hogy hatnál kevesebb darabbal jöttek, azokat is váltott szereposztásban adtak. Ezek szerint nyilván lehet 13-at főszerepelni 6 hét alatt, de meg kellene kérdezni a mi első magántáncosnőinket (pl. Kozmér Alexandrát), szívesen vállalkoznának-e erre. Nyolc hónap alatt 50 előadás 50 évesen, nem is ugyanabban a színházban? Ötvenéves balerina nálunk örülhet(ett), ha felléphet(ett) Capuletné, vagy egy-egy másik anya, dajka szerepében. Nálunk Szőnyi Nóra, Pongor Ildikó, Szabadi Edit 31–32 évesen már nem kapta meg Júliát (holott Giselle-je alapján én még Pártay Lillát is reméltem a szerepben). De Seregi másmilyen alkatú, fiatalabb táncosnővel képzelte el a darabot, alighanem Zeffirelli filmjének hatása alatt. Ez a film az egész világban, minden színpadi műfajban a fiatal szereposztásokra inspirálta a rendezőket: ez lett a divat. (Magyarországon egy-két éve újból az érett, sőt igen érett színészekre való szereposztás jött divatba. Elvileg ez biztató hír lehetne a táncosoknak is.)
4460 IVA 2015-05-22 04:59:56 [Válasz erre: 4455 Aurora 2015-05-21 14:29:08]
Úgy gondolom, Diana eltáncolásának egyetlen alkalma lesz Nakamura Shoko búcsúja, amit sajnos nem fogok látni. Remélhetőleg kellemes emlékeket is visz magával Magyarországról, de ha ő döntött a válás mellett, nem kell feltétlenül bánatot sugároznia a tekintetének. Mivel Dianának és Amyntasnak van kettőse a Sylviában, egyszer még látható lesz partnerként Shoko Nakamura és Leblanc Gergely.
Úgy gondolom, Diana eltáncolásának egyetlen alkalma lesz Nakamura Shoko búcsúja, amit sajnos nem fogok látni. Remélhetőleg kellemes emlékeket is visz magával Magyarországról, de ha ő döntött a válás mellett, nem kell feltétlenül bánatot sugároznia a tekintetének. Mivel Dianának és Amyntasnak van kettőse a Sylviában, egyszer még látható lesz partnerként Shoko Nakamura és Leblanc Gergely.
4459 IVA 2015-05-22 04:55:58 [Válasz erre: 4453 Aurora 2015-05-21 14:23:33]
Köszönöm a részletes véleményezést, kedves Aurora. Nakamura Shoko hibátlan és szép Odett–Odilia-alakításából magam is hiányoltam valamit, amit nehéz definiálni. Úgy sejtem, ez a számomra izgalmas, érdekes személyiség. Az, amitől én nagynak láthatnám az alakítást. (Ezzel együtt sajnálom, hogy távozik.) Aliya Tanykpayeva Odette-jét is így láttam, Odiliája azonban eredetinek és egyéninek tűnt, izgatott mindvégig. Előredőlő deréktartására nem figyeltem fel, de az orra bukásért való aggodalomról eszembe jutott valami. Pici gyerekek (bocsánat!) a frászt hozzák ránk, milyen óvatlanul képesek elhaladni a fejecskéjükkel, szemükkel egy magasságban levő asztallap sarka mellett. (Ma már lehet kapni a bútorlapok sarkára erősíthető műanyag éltompítókat.) Bizony gyakran úgy látjuk, egy milliméteren múlt, hogy nem következett be a nagy baj. Ám ezt az 1 mm-t rendkívüli érzékkel tisztelik a kicsik, szerencsére mindig megússzák a balesetet. Úgy gondolom, a balett-táncosoknak sok ilyen rendkívüli érzékük van. Míg műkorcsolyázásban rengeteg elesést és elejtést láttam, hosszú balettnézői pályafutásom alatt legfeljebb két–hármat, inkább csak botlást. Nem is tudom felidézni ezeket. Táncosnő-leejtést is csak egyet.
Köszönöm a részletes véleményezést, kedves Aurora. Nakamura Shoko hibátlan és szép Odett–Odilia-alakításából magam is hiányoltam valamit, amit nehéz definiálni. Úgy sejtem, ez a számomra izgalmas, érdekes személyiség. Az, amitől én nagynak láthatnám az alakítást. (Ezzel együtt sajnálom, hogy távozik.) Aliya Tanykpayeva Odette-jét is így láttam, Odiliája azonban eredetinek és egyéninek tűnt, izgatott mindvégig. Előredőlő deréktartására nem figyeltem fel, de az orra bukásért való aggodalomról eszembe jutott valami. Pici gyerekek (bocsánat!) a frászt hozzák ránk, milyen óvatlanul képesek elhaladni a fejecskéjükkel, szemükkel egy magasságban levő asztallap sarka mellett. (Ma már lehet kapni a bútorlapok sarkára erősíthető műanyag éltompítókat.) Bizony gyakran úgy látjuk, egy milliméteren múlt, hogy nem következett be a nagy baj. Ám ezt az 1 mm-t rendkívüli érzékkel tisztelik a kicsik, szerencsére mindig megússzák a balesetet. Úgy gondolom, a balett-táncosoknak sok ilyen rendkívüli érzékük van. Míg műkorcsolyázásban rengeteg elesést és elejtést láttam, hosszú balettnézői pályafutásom alatt legfeljebb két–hármat, inkább csak botlást. Nem is tudom felidézni ezeket. Táncosnő-leejtést is csak egyet.
4458 Boglárka Simon Hatala 2015-05-21 19:14:01 [Válasz erre: 4448 IVA 2015-05-21 03:47:57]
Kedves IVA, pontosítanék, mert talán félreérthető voltam. A balettigazgató úr által citált együttesek munkájához lehet közelíteni, vagy lehet hozzájuk képest más irányba menni, és ez nem függ össze direktben a színvonallal. Lehet közelíteni hozzájuk bizonyos „színházpolitikai” döntésekben úgy, hogy közben azokban a lényeges szakmai kérdésekben, amelyek ezeknek a társulatoknak a valódi minőségét adják, valójában teljesen más irányba megy egy adott együttes, és gyenge produkciók születnek. Lehet tőlük úgy átvenni személetet és igényességet, hogy közben egy társulat egészen más művészeti koncepciót követ és teljesen más repertoárt épít. Lehet őket követve elindítani egy folyamatot, mely egyszer csak, a közeli- vagy távoli jövőben beérik. Lehet úgy is fantasztikus minőséget létrehozni, hogy teljesen más úton jár egy színház. Mindegyikre van példa, ezek árnyalt kérdések. Közeledni-távolodni, másfelé menni, eleve más alapokról kezdeni: sokféle lehetőség van, eközben születhet világszínvonal, középszer, „gagyi”, viszont a referenciapontokat érdemes megismerni, ha már kijelöljük őket. Az említett együttesek eleve nagyon-nagyon eltérő mintákat képviselnek, minden tekintetben. A másik témával kapcsolatban pár gondolat. Magyarország és a minőség. Szerintem a kultúra pont az a terület, ahol nem kizárólag a pénzügyi források és a hagyományok döntik el, hogy milyen művészeti minőség születik. És ez a táncművészetre is tökéletesen igaz. Erre nincs recept. Néha a legbőségesebb anyagi forrásokkal sem történik semmi érdekes, máskor a krízis, a szegénység, a bizonytalanság fantasztikus alkotásokat teremt váratlan helyeken, a semmiből. Nem mindig organikus fejlődés vezet a remekművekhez, vagy pl. egy-egy kreatív színházi közösség létrejöttéhez. Néha egy elszánt és tehetséges ember a semmiből hoz létre valami értékeset. Nem tudom elfogadni azt az érvedet, hogy a béreket bármiért is okolni lehetne. Az általam fellelt dokumentumok alapján, a szereppénzeket figyelembe véve a HNBC abszolút értelemben európai honoráriumokkal dolgozik, relatíve, a magyar viszonyokhoz képest pedig nagyon jók a lehetőségek. Tudom, hogy nehéz elhinni, de Nyugat-Európában és az USA-ban balettművésznek lenni nem egy nagyon jó egzisztencia, és nem a pénz miatt csinálja, aki csinálja. Összehasonlításként: egy párizsi Étoile havi fizetése kb 1,500,000 Ft nettó. (Bruttó átlag havi 7000 Euró). Nincs szereppénz természetesen. A KSZ szerint a budapesti étoile-gázsi 500,000/előadás az alapfizetésen felül. Lehet számolni. Más: az ABT és a New York City Ballet 36 hetes szerződésekkel dolgozik. Egy kartáncosnak nyáron másodállást kell vállalnia, hogy a biztosításait fedezze, és önállóan nem tud lakást bérelni a fizetéséből a városközpontban. Nyilvános adatok, akit érdekel, belinkelem a forrásokat. Egy kartáncos kezdő fizetése a Royalban bruttó 1900font. Annak a nettója Londoni körülmények között….nagyon-nagyon szerény jövedelem. Ettől még lehet világszínvonal. Rengeteg olyan táncos lelhető fel, akik világszínvonalon dolgoznak ugyan, de nem lettek sztárok, vagy majd csak később lesznek azok (Anna Tsygankova is táncolt Budapesten), a gázsijuk alacsonyabb, megszerezhetők inspiráló művészeti koncepcióval, örülnek, ha valami olyannak a részesei lehetnek, ami minőségi. Ahogy látom, kiemelt produkciók és koreográfiák megvásárolhatók a színház számára, és egyáltalán nem rossz a színházi infrastruktúra. „Semmit, ami ebben az országba van (pl. a Magyar Állami Operaház) nem lehet összevetni Európa, vagy a világ nagyhatalmaiban működő jelenségekkel, tendenciákkal – legfeljebb a vágyak vagy az öntetszelgés dimenziójában.” Miért nem? Magyarországnak mindig is voltak világszínvonalú táncművészei, abszolút unikális, nemzeti kötődésű balett- és táncművészeti hagyományaink vannak, a történelem során nagyon sokszor teljesen napra készen integráltuk mindebbe a legfrissebb nemzetközi trendeket, és mint említettem, a külső szemlélő számára úgy tűnik, az anyagi lehetőségek az operában egyáltalán nem rosszak. Én a világ táncéletének az élvonalát is megismertem, és Veled ellentétben én nem igazán látom, hogy mi akadálya lenne világszínvonalat létrehozni, és miért is ne lehetne törekedni erre? A közönség miért ne várhatná ezt el? Ami nem azt jelenti, hogy ugyanolyannak kéne lennie az együttesnek, mint pl. Royal Ballet-nak. A balettélet ilyen szempontból nem egységes, sokféle világszínvonal van, és többféleképpen el lehet jutni oda. Lehet bizonyos neoklasszikus koreográfiai irányzatok kiemelt gondozásával, egy-egy koreográfus hagyatékának konzisztens ápolásával, egy kreatív alkotó köré építve, multikulturális összhangot teremtve, a nemzeti hagyományokra és előadói stílusra alapozva, lehet csúcsminőséget adni kevert repertoárral, új kreációkra építve, kész darabokat vásárolva, egységes vagy vegyes testalkatú táncosokkal stb-stb, hosszan lehetne folytatni! Miért lenne indok a perifériára szorulásra az, hogy magyarok vagyunk? A Royal Ballet, Stuttgart, a New York City Ballet, Drezda: nem ugyanattól jók. Miért ne lehetne egy nemzeti hagyományokra vagy egy új elgondolásokra épülő sikeres magyar recept is? Az operában játszott darabok jelenleg nagyobb részt nemzetközi alkotók művei, akik saját csapatukkal dolgoznak. Betanítani érkeznek balettmesterek a legnagyobb műhelyekből, a táncosok nagy része nem a Táncművészeti Főiskolán végzett, a sztenderdek hangsúlyozottan a nemzetköziekre akarnak hasonlítani. A művészek időnként elszerződnek máshová, vendégszerepelnek, jönnek óraadó balettmesterek, akik utána elmesélik a tapasztalataikat máshol, viszik az együttes hírét és hoznak Budapestre más híreket. A videókat és fényképeket pont ugyanazokra a felületekre tölti fel a Nemzeti Balett, mint más együttesek, ott jelennek meg a beszámolók és írások, mint másokról, azokat a tánckritikusokat kérik fel, mint a többiek stb. Az operában folyó munkáról ez alapján Japánban is lehet valakinek elképzelése. Szakmai, informális áramlás van ki- és be egyaránt. És a nemzetközi táncélet nem egyelő azzal a 4-5 nagy együttessel, amiről szó volt az idézetben. De még a balettélet sem egyenlő velük. Amit én táncélet alatt értek az szinte egy társadalom a társadalomban, egy szerteágazó, országokon átnyúló közösség és annak történései által létrehozott hálózat, ahol körbeérnek az információk, jók és rosszak egyaránt. Ha valahol valami érdekes zajlik, egy tehetség tűnik fel, hamar híre megy. Ha egy társulat érdektelen, a periférián marad szakmailag, bármennyire erős a marketingje. A Magyar Nemzeti Balett nem egy elszigetelt jelenség, hanem a világ táncéletének aktív része, abszolút NEM Faraday kalitka.
Kedves IVA, pontosítanék, mert talán félreérthető voltam. A balettigazgató úr által citált együttesek munkájához lehet közelíteni, vagy lehet hozzájuk képest más irányba menni, és ez nem függ össze direktben a színvonallal. Lehet közelíteni hozzájuk bizonyos „színházpolitikai” döntésekben úgy, hogy közben azokban a lényeges szakmai kérdésekben, amelyek ezeknek a társulatoknak a valódi minőségét adják, valójában teljesen más irányba megy egy adott együttes, és gyenge produkciók születnek. Lehet tőlük úgy átvenni személetet és igényességet, hogy közben egy társulat egészen más művészeti koncepciót követ és teljesen más repertoárt épít. Lehet őket követve elindítani egy folyamatot, mely egyszer csak, a közeli- vagy távoli jövőben beérik. Lehet úgy is fantasztikus minőséget létrehozni, hogy teljesen más úton jár egy színház. Mindegyikre van példa, ezek árnyalt kérdések. Közeledni-távolodni, másfelé menni, eleve más alapokról kezdeni: sokféle lehetőség van, eközben születhet világszínvonal, középszer, „gagyi”, viszont a referenciapontokat érdemes megismerni, ha már kijelöljük őket. Az említett együttesek eleve nagyon-nagyon eltérő mintákat képviselnek, minden tekintetben. A másik témával kapcsolatban pár gondolat. Magyarország és a minőség. Szerintem a kultúra pont az a terület, ahol nem kizárólag a pénzügyi források és a hagyományok döntik el, hogy milyen művészeti minőség születik. És ez a táncművészetre is tökéletesen igaz. Erre nincs recept. Néha a legbőségesebb anyagi forrásokkal sem történik semmi érdekes, máskor a krízis, a szegénység, a bizonytalanság fantasztikus alkotásokat teremt váratlan helyeken, a semmiből. Nem mindig organikus fejlődés vezet a remekművekhez, vagy pl. egy-egy kreatív színházi közösség létrejöttéhez. Néha egy elszánt és tehetséges ember a semmiből hoz létre valami értékeset. Nem tudom elfogadni azt az érvedet, hogy a béreket bármiért is okolni lehetne. Az általam fellelt dokumentumok alapján, a szereppénzeket figyelembe véve a HNBC abszolút értelemben európai honoráriumokkal dolgozik, relatíve, a magyar viszonyokhoz képest pedig nagyon jók a lehetőségek. Tudom, hogy nehéz elhinni, de Nyugat-Európában és az USA-ban balettművésznek lenni nem egy nagyon jó egzisztencia, és nem a pénz miatt csinálja, aki csinálja. Összehasonlításként: egy párizsi Étoile havi fizetése kb 1,500,000 Ft nettó. (Bruttó átlag havi 7000 Euró). Nincs szereppénz természetesen. A KSZ szerint a budapesti étoile-gázsi 500,000/előadás az alapfizetésen felül. Lehet számolni. Más: az ABT és a New York City Ballet 36 hetes szerződésekkel dolgozik. Egy kartáncosnak nyáron másodállást kell vállalnia, hogy a biztosításait fedezze, és önállóan nem tud lakást bérelni a fizetéséből a városközpontban. Nyilvános adatok, akit érdekel, belinkelem a forrásokat. Egy kartáncos kezdő fizetése a Royalban bruttó 1900font. Annak a nettója Londoni körülmények között….nagyon-nagyon szerény jövedelem. Ettől még lehet világszínvonal. Rengeteg olyan táncos lelhető fel, akik világszínvonalon dolgoznak ugyan, de nem lettek sztárok, vagy majd csak később lesznek azok (Anna Tsygankova is táncolt Budapesten), a gázsijuk alacsonyabb, megszerezhetők inspiráló művészeti koncepcióval, örülnek, ha valami olyannak a részesei lehetnek, ami minőségi. Ahogy látom, kiemelt produkciók és koreográfiák megvásárolhatók a színház számára, és egyáltalán nem rossz a színházi infrastruktúra. „Semmit, ami ebben az országba van (pl. a Magyar Állami Operaház) nem lehet összevetni Európa, vagy a világ nagyhatalmaiban működő jelenségekkel, tendenciákkal – legfeljebb a vágyak vagy az öntetszelgés dimenziójában.” Miért nem? Magyarországnak mindig is voltak világszínvonalú táncművészei, abszolút unikális, nemzeti kötődésű balett- és táncművészeti hagyományaink vannak, a történelem során nagyon sokszor teljesen napra készen integráltuk mindebbe a legfrissebb nemzetközi trendeket, és mint említettem, a külső szemlélő számára úgy tűnik, az anyagi lehetőségek az operában egyáltalán nem rosszak. Én a világ táncéletének az élvonalát is megismertem, és Veled ellentétben én nem igazán látom, hogy mi akadálya lenne világszínvonalat létrehozni, és miért is ne lehetne törekedni erre? A közönség miért ne várhatná ezt el? Ami nem azt jelenti, hogy ugyanolyannak kéne lennie az együttesnek, mint pl. Royal Ballet-nak. A balettélet ilyen szempontból nem egységes, sokféle világszínvonal van, és többféleképpen el lehet jutni oda. Lehet bizonyos neoklasszikus koreográfiai irányzatok kiemelt gondozásával, egy-egy koreográfus hagyatékának konzisztens ápolásával, egy kreatív alkotó köré építve, multikulturális összhangot teremtve, a nemzeti hagyományokra és előadói stílusra alapozva, lehet csúcsminőséget adni kevert repertoárral, új kreációkra építve, kész darabokat vásárolva, egységes vagy vegyes testalkatú táncosokkal stb-stb, hosszan lehetne folytatni! Miért lenne indok a perifériára szorulásra az, hogy magyarok vagyunk? A Royal Ballet, Stuttgart, a New York City Ballet, Drezda: nem ugyanattól jók. Miért ne lehetne egy nemzeti hagyományokra vagy egy új elgondolásokra épülő sikeres magyar recept is? Az operában játszott darabok jelenleg nagyobb részt nemzetközi alkotók művei, akik saját csapatukkal dolgoznak. Betanítani érkeznek balettmesterek a legnagyobb műhelyekből, a táncosok nagy része nem a Táncművészeti Főiskolán végzett, a sztenderdek hangsúlyozottan a nemzetköziekre akarnak hasonlítani. A művészek időnként elszerződnek máshová, vendégszerepelnek, jönnek óraadó balettmesterek, akik utána elmesélik a tapasztalataikat máshol, viszik az együttes hírét és hoznak Budapestre más híreket. A videókat és fényképeket pont ugyanazokra a felületekre tölti fel a Nemzeti Balett, mint más együttesek, ott jelennek meg a beszámolók és írások, mint másokról, azokat a tánckritikusokat kérik fel, mint a többiek stb. Az operában folyó munkáról ez alapján Japánban is lehet valakinek elképzelése. Szakmai, informális áramlás van ki- és be egyaránt. És a nemzetközi táncélet nem egyelő azzal a 4-5 nagy együttessel, amiről szó volt az idézetben. De még a balettélet sem egyenlő velük. Amit én táncélet alatt értek az szinte egy társadalom a társadalomban, egy szerteágazó, országokon átnyúló közösség és annak történései által létrehozott hálózat, ahol körbeérnek az információk, jók és rosszak egyaránt. Ha valahol valami érdekes zajlik, egy tehetség tűnik fel, hamar híre megy. Ha egy társulat érdektelen, a periférián marad szakmailag, bármennyire erős a marketingje. A Magyar Nemzeti Balett nem egy elszigetelt jelenség, hanem a világ táncéletének aktív része, abszolút NEM Faraday kalitka.
