4561 Boglárka Simon Hatala 2015-05-29 15:32:17 [Válasz erre: 4558 IVA 2015-05-29 05:23:13]
„Előző, óvatos vitáink tárgya volt, hogy Iurii Kekalo egyénisége megfelel-e danseur noble szerepkör ideáljának, és fiatal megjelenése Siegfried szerepéhez.” Ha és amennyiben nem danseur noble, akkor az életkora vagy a látszólagos életkora ebben szerintem egészen biztosan nem játszik szerepet, több szempontból sem. Ráadásul Siegfried egy nagyon fiatal herceg, a darab legtöbb verziója szerint a nagykorúvá válását ünnepeljük, és ezért válik hirtelen kérdéssé a koronázás, házasodás. Jurij Kekalo 29 évesen balett szempontból már egyáltalán nem fiatal (a NetworkDance-es nyilvános adatlapja szerint 1986-os születésű), én nem látom különösebben fiatal kinézetűnek sem (és gondolom, hogy más sem, ha Anyegint, Dariot, Munkácsyt táncolt), de ha az lenne is, az abszolút nem lenne probléma ennél a szerepnél. Amikor danseur noble-ról beszéltem, megpróbáltam leírni, hogy számomra ez mit jelent, de egészen biztosan nem egyéniséget, a technika, az alkat, a vonalak, az elegancia is hozzájárul, ugyanúgy, mint néhány, szavakkal nem megfogható, esszenciális összetevő, amit jobb híján úgy fogalmaznék meg, hogy egy ilyen típusú táncos egy olyan nyugodt magabiztosságot is áraszt magából, ami miatt a társulat a színpadon automatikusan követi. Nagyon szeretném jelezni, hogy ez számomra nem értékítélet, fantasztikus principalokat ismerek, akik nem danseur noble-ok, hanem inkább Harlekin-típusok. Azoknál az együtteseknél, ahol létezik karaktertáncosi pozíció, ott egy komoly rang és nem szokott belőle több fokozat létezni (pl principal character artist a Royal Ballet-nál). Ezek a művészek általában a társulat idősebb tagjai, akik nem vonulnak nyugdíjba, hanem a pályájukat kiteljesítik a komoly színészi játékot igénylő, de nem annyira fizikális szerepekkel, pl. Carabosse, Coppelius stb. Ha megnézem, hogy Magyar Nemzeti Balettnél kik birtokolják ezt a pozíciót és miket táncolnak, akkor nekem nem világos ennek a pozíciónak a tartalma.
„Előző, óvatos vitáink tárgya volt, hogy Iurii Kekalo egyénisége megfelel-e danseur noble szerepkör ideáljának, és fiatal megjelenése Siegfried szerepéhez.” Ha és amennyiben nem danseur noble, akkor az életkora vagy a látszólagos életkora ebben szerintem egészen biztosan nem játszik szerepet, több szempontból sem. Ráadásul Siegfried egy nagyon fiatal herceg, a darab legtöbb verziója szerint a nagykorúvá válását ünnepeljük, és ezért válik hirtelen kérdéssé a koronázás, házasodás. Jurij Kekalo 29 évesen balett szempontból már egyáltalán nem fiatal (a NetworkDance-es nyilvános adatlapja szerint 1986-os születésű), én nem látom különösebben fiatal kinézetűnek sem (és gondolom, hogy más sem, ha Anyegint, Dariot, Munkácsyt táncolt), de ha az lenne is, az abszolút nem lenne probléma ennél a szerepnél. Amikor danseur noble-ról beszéltem, megpróbáltam leírni, hogy számomra ez mit jelent, de egészen biztosan nem egyéniséget, a technika, az alkat, a vonalak, az elegancia is hozzájárul, ugyanúgy, mint néhány, szavakkal nem megfogható, esszenciális összetevő, amit jobb híján úgy fogalmaznék meg, hogy egy ilyen típusú táncos egy olyan nyugodt magabiztosságot is áraszt magából, ami miatt a társulat a színpadon automatikusan követi. Nagyon szeretném jelezni, hogy ez számomra nem értékítélet, fantasztikus principalokat ismerek, akik nem danseur noble-ok, hanem inkább Harlekin-típusok. Azoknál az együtteseknél, ahol létezik karaktertáncosi pozíció, ott egy komoly rang és nem szokott belőle több fokozat létezni (pl principal character artist a Royal Ballet-nál). Ezek a művészek általában a társulat idősebb tagjai, akik nem vonulnak nyugdíjba, hanem a pályájukat kiteljesítik a komoly színészi játékot igénylő, de nem annyira fizikális szerepekkel, pl. Carabosse, Coppelius stb. Ha megnézem, hogy Magyar Nemzeti Balettnél kik birtokolják ezt a pozíciót és miket táncolnak, akkor nekem nem világos ennek a pozíciónak a tartalma.
4560 Aurora 2015-05-29 10:16:19 [Válasz erre: 4551 forma 2015-05-28 14:45:26]
„…kiváncsi vagyok, milyen…Ámor Kerényi Miklós Dávid…” Idén nem tudjuk meg, de egy kis régi összkép [url]https://www.youtube.com/watch?v=Egzd-8JXn4o;itt[/url].
„…kiváncsi vagyok, milyen…Ámor Kerényi Miklós Dávid…” Idén nem tudjuk meg, de egy kis régi összkép [url]https://www.youtube.com/watch?v=Egzd-8JXn4o;itt[/url].
4559 forma 2015-05-29 06:08:46 [Válasz erre: 4552 Aurora 2015-05-28 22:17:35]
Tényleg említenem kellett volna a nagyszerű Szegő Andrást is.
Tényleg említenem kellett volna a nagyszerű Szegő Andrást is.
4558 IVA 2015-05-29 05:23:13
Sylvia – 2015. május 28. Hol is kezdjem? Hát az Erkel Színháznál. Nem tudok nem meghatódni attól, hogy 43 évvel a bemutató után ismét élvezhető a Sylvia, a Seregi Sylviája, változatlan látványvilággal. Az ember nézi ezt az ötletes és ihletett díszletet, amelyet talán nem is gyártottak újra közel fél évszázad folyamán, közben ugyan megjárta az Operaház színpadát, és már-már úgy volt, hogy soha többé nem kerül vissza az Erkelbe, mert soha többé nem lesz Erkel Színház. Bizony, csak hajszálon* múlt, hogy soha többé ne legyen meg nekünk ez az élmény, hogy ismét itt láthatjuk ezt a kétórás, felhőtlen szórakozást adó alkotást. (*Feltéve, hogy hajszálnak nevezünk egy gazdasági válságot és egy kormányváltást.) Az ember nézi ezt az ötletes és ihletett díszletet, és arra gondol, lám, milyen egyszerű. Mindenekelőtt nem kell lebontani egy színházat. Aztán már megbocsátható, hogy a felújított kissé vásári lett, az épületben hivalkodó és tolakodó óriásfotók a balettről, mintha el akarnék velük nyomni a színpadon várható élményt, ahogy olykor az Andrássy úti palota előtt is roppant méretű fenyőfa nyomja el A diótörő színpadán már nem is olyan nagynak látszó karácsonyfát. Megbocsátható, hogy 19:03 órakor sötétítik el a még lármás nézőteret, és legfeljebb az angol nyelvű felhívást lehet hallani a mobiltelefonok kikapcsolására, a helyi nyelvűt még nem. (Tegnap láttam egy hírműsorban, hogy a médiából ismert nevű személyek nekiláttak saját kezűleg rendbe tenni egy kórház mosdóit. Mindenki tudja, milyen katasztrofális állapotban vannak Magyarországon az egészségügyi intézmények mosdói, nem kell részleteznem. A kezdeményezés talán felébreszti az illetékeseket, azokat, akiknek igényesnek kellene lenniük és pénzt kellene biztosítaniuk ennek a problémának a megoldására. Lehet, hogy ez könnyebben teljesül, mint hogy az Erkel Színházban 19:07-ig várjanak a kezdéssel, és csendes percben mondják be a felhívásokat? Annyira nehéz odafigyelni ilyen csekélységekre???) Ott tartottam, hogy az ember nézi ezt az ötletes és ihletett díszletet, és arra gondol, lám, milyen egyszerű. Seregi László negyvenhárom évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy Delibes Sylviájának korábbi, zavarba ejtően naiv librettójával (Nádasi Ferenc írta Barbier és Mérante nyomán) nem lehet már színre vinni a darabot, és megkettőzte a cselekmény síkját és főhőseit. Forray Gábor alkotott hozzá mutatós, a népes balettkarnak és lendületes táncoknak elegendő teret biztosító színpadképet, amely nem akarta káprázatban és pompában felülmúlni drámaibb, mélyebb gondolatokat rejtő, nagyobb zenékre kitalált balettek színpadát, „csak” megfelelni és kellemesnek lenni. Néhány háromnegyedes taktusra egy balettegyüttes próbaterme Ámor szent ligetévé változik, ugyanígy vissza; tengerpartot látunk, ahová a címhősnő sajkán érkezik, görög szentélyt, majd a menyegzői ünnepléshez girlandokkal díszített próbatermet. Márk Tivadar jelmezei, mint mindig, gyönyörűek és kifejezőek, tört színárnyalatai sohasem közhelyesek vagy unalmasak. Ennyi az egész, mindaz, amit nem kellene elvenni a nézőktől a darabok (operák, balettek) elsüllyesztésével, mindenáron való, művészileg nem indokolható felújításokkal. Az persze nem árt, ha a szép zene szépen szól a zenekari árokból. Nem tudom, mi történt tegnap este, amikor Oberfrank Péter vezényelte a Sylviát, de a darabot indító ünnepélyes zene olyan nehézkességgel és hangzással szólalt meg, ahogy még úttörő- vagy katonazenekart sem hallottam, legfeljebb leállni készülő, recsegő lemezjátszót. Később mérséklődött az agresszió, de a Delibes-zene bája alig-alig szólalt meg. A táncosok ambiciózusan, rokonszenvesen helytálltak, nem lehettem elégedetlen velük. Felmértem: legtöbbjük most találkozott a szerepével először. Megnyugtató ugyan, hogy a színlap szerint Seregi László állandó asszisztense, Kaszás Ildikó is a betanító balettmesterek között volt, az alkotó gondolatainak nála autentikusabb közvetítője aligha létezik. Ám valószínű, hogy a Sylvia bemutatója és repertoárba épülése idején a közreműködők még nem is éltek, gyerekként sem láthatták azokat a táncosokat, akik hozzájárultak a balett karaktereinek kialakításához. Tisztelem, hogy a darab mégis szól. Esetleg én nem értek mindent a mai „dialektusból”. A bemutató idején a szép, ifjú táncosok mind idősebbek voltak nálam, vagy egyidősek velem. Könnyű volt értenem rezdüléseik nyelvét. Kun Zsuzsának két főszerepben is megadatott a szó szoros értelmében Ámor nyilától lobbanni szerelemre. A Párizs lángjai Színésznője egy pásztorjátékban lép fel a versailles-i kastélyban. Kun Zsuzsa arcjátéka utolérhetetlen, utánozhatatlan, felejthetetlen volt abban a pillanatban. Nem egy az egyben ültette be ezt Sylvia szerepébe, hiszen nekünk erősbb iróniával játszott, mint az előbbi darab arisztokrata közönségének, csak az élmény ereje volt hasonló. Korábban Kun Zsuzsának még Ámor szerepében adódott lehetősége megfigyelni csodálatának tárgyát, a Színésznőt alakító Csinády Dórát. Felméry Lili már a Párizs lángjait sem láthatta. Szerelemre ébredése Ámor nyilától számomra sok: mint amikor fiatal lányok kiabálva beszélnek az utcán. Felméry különben pontosan megfelel Sylvia szerepére, fiatal, szép, kedves, szeretetre méltó, tehetséges táncosnő. Még mindig csak keresem benne a varázslatos klasszikus balerinát. Nem zárom ki, hogy ez a keresésem mindaddig tartani fog, míg a haját nem középen választja el. Már négy évvel ezelőtti Giselle-figurájában is zavart oldalra fésült haja, ami a privát életben (tv-stúdióban) jól áll neki, és ahhoz nincs is közöm. (Arra viszont rábeszélném, hogy kérdezze meg a MÁO honlapjának szerkesztőit, miért írják az angol nyelvű változatban i-vel a családi nevét.) Fiatalság, megnyerő, szép megjelenés és tehetség az Amyntast alakító Leblanc Gergelyből sem hiányzik. Sajnálom, hogy egyetlen fellépését Siegfried szerepében nem láthattam, és lehet, hogy októberben sem fogom, mert mire nyilvánosak lesznek A hattyúk tava-előadások szereposztásai, már régen elkeltek a jegyek. (Valamennyire pedig nem tudok és nem is akarok jegyet váltani. Jól ki van ez találva.) Benne már egy ideje sejtem a jövő danseur noble táncosát, talán a jelenét is, de ezt nem annyira sejteni kellene, mint látni. Előző, óvatos vitáink tárgya volt, hogy Iurii Kekalo egyénisége megfelel-e danseur noble szerepkör ideáljának, és fiatal megjelenése Siegfried szerepéhez. Nos, határozottan úgy gondolom, illetve úgy láttam, Seregi Sylviájának Orionjaként: tévedés. Még ha napjainkban akadnak is vezető pozíciójukhoz képest meghökkentően fiatal emberek, Kekalo fiatalsága, kamaszos karcsúsága (amit a fekete jelmez még valószínűtlenebbé tesz) mellett karakterizáló és játékkészsége sem hitelesíti a társulatvezető balettmester szerepében. Még kevésbé kelt illúziót szatírként, nem is közelít a mondabeli figura robosztus alkatáról való elképzelésünkhöz, a jellegzetes faun-mozgás (és -jelmez) rosszul áll neki, játéka még annyira sem vehető komolyan, amennyire ebben a komolytalan játékban kívánatos lenne. Orion szerepének kötelező „hálátlansága”, hogy az esküvői képben le kell táncolnia a mégoly tehetséges Amyntast is: megmutatnia szakmai tekintélyét. Kekalónak ez (még) nem sikerült. (Róna Viktornak, Havas Ferencnek egykor: impozánsan.) Az első karaktertáncosnői (és karaktertáncosi) titulus megalapítása olyan érzést kelt bennem, mint amikor egy személy kedvéért létrehoznak egy miniszteri vagy államtitkári státust. Miért nem lehet eldönteni, hogy egy balerina melyik kategóriába való sorolást érdemli? Karina Sarkissova fellépett már az Etűdök prímabalerinai követelményű szólistájaként (nem láttam), s most Csarnóy, Kékesi, Pongor egykori, Kozmér mostani szerepét, Dianát táncolja. Tegnap első ízben, szinte hibátlanul, kicsit még elnagyolt játékkal, de nem is halványan. Pikáns arcvonásai is illenek a figurához. Carlos Taravillo tökéletesen (és méltán nagy sikert aratott „spicc-technikával”) táncolta-alakította Ámort. Csupán egy leheletnyivel visszafogottabb kedéllyel tetszett volna még jobban, és nem az ő hibája, hogy emlékeink alapján alacsonyabb és még törékenyebb táncost tartunk ideálisnak a szerepben. Bajári Levente tetszett a Kentaur színészetet is igénylő „alkatrészeként”, még id. Nagy Zoltán alakításának emlékével is. Már a bemutató idején sem értettem, hogy a színlapon miért Öltöztetőnő, aki port törölget, és miért Inas, aki partvissal seper. A jelenlegi színlap az Inast is előléptette Öltöztetővé. Alakítóik kedvesen játszották az ötletes figurákat, de nem vagyok biztos abban, hogy azonosak a színlapon feltüntetettekkel, ezért nem említem a nevüket.
Sylvia – 2015. május 28. Hol is kezdjem? Hát az Erkel Színháznál. Nem tudok nem meghatódni attól, hogy 43 évvel a bemutató után ismét élvezhető a Sylvia, a Seregi Sylviája, változatlan látványvilággal. Az ember nézi ezt az ötletes és ihletett díszletet, amelyet talán nem is gyártottak újra közel fél évszázad folyamán, közben ugyan megjárta az Operaház színpadát, és már-már úgy volt, hogy soha többé nem kerül vissza az Erkelbe, mert soha többé nem lesz Erkel Színház. Bizony, csak hajszálon* múlt, hogy soha többé ne legyen meg nekünk ez az élmény, hogy ismét itt láthatjuk ezt a kétórás, felhőtlen szórakozást adó alkotást. (*Feltéve, hogy hajszálnak nevezünk egy gazdasági válságot és egy kormányváltást.) Az ember nézi ezt az ötletes és ihletett díszletet, és arra gondol, lám, milyen egyszerű. Mindenekelőtt nem kell lebontani egy színházat. Aztán már megbocsátható, hogy a felújított kissé vásári lett, az épületben hivalkodó és tolakodó óriásfotók a balettről, mintha el akarnék velük nyomni a színpadon várható élményt, ahogy olykor az Andrássy úti palota előtt is roppant méretű fenyőfa nyomja el A diótörő színpadán már nem is olyan nagynak látszó karácsonyfát. Megbocsátható, hogy 19:03 órakor sötétítik el a még lármás nézőteret, és legfeljebb az angol nyelvű felhívást lehet hallani a mobiltelefonok kikapcsolására, a helyi nyelvűt még nem. (Tegnap láttam egy hírműsorban, hogy a médiából ismert nevű személyek nekiláttak saját kezűleg rendbe tenni egy kórház mosdóit. Mindenki tudja, milyen katasztrofális állapotban vannak Magyarországon az egészségügyi intézmények mosdói, nem kell részleteznem. A kezdeményezés talán felébreszti az illetékeseket, azokat, akiknek igényesnek kellene lenniük és pénzt kellene biztosítaniuk ennek a problémának a megoldására. Lehet, hogy ez könnyebben teljesül, mint hogy az Erkel Színházban 19:07-ig várjanak a kezdéssel, és csendes percben mondják be a felhívásokat? Annyira nehéz odafigyelni ilyen csekélységekre???) Ott tartottam, hogy az ember nézi ezt az ötletes és ihletett díszletet, és arra gondol, lám, milyen egyszerű. Seregi László negyvenhárom évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy Delibes Sylviájának korábbi, zavarba ejtően naiv librettójával (Nádasi Ferenc írta Barbier és Mérante nyomán) nem lehet már színre vinni a darabot, és megkettőzte a cselekmény síkját és főhőseit. Forray Gábor alkotott hozzá mutatós, a népes balettkarnak és lendületes táncoknak elegendő teret biztosító színpadképet, amely nem akarta káprázatban és pompában felülmúlni drámaibb, mélyebb gondolatokat rejtő, nagyobb zenékre kitalált balettek színpadát, „csak” megfelelni és kellemesnek lenni. Néhány háromnegyedes taktusra egy balettegyüttes próbaterme Ámor szent ligetévé változik, ugyanígy vissza; tengerpartot látunk, ahová a címhősnő sajkán érkezik, görög szentélyt, majd a menyegzői ünnepléshez girlandokkal díszített próbatermet. Márk Tivadar jelmezei, mint mindig, gyönyörűek és kifejezőek, tört színárnyalatai sohasem közhelyesek vagy unalmasak. Ennyi az egész, mindaz, amit nem kellene elvenni a nézőktől a darabok (operák, balettek) elsüllyesztésével, mindenáron való, művészileg nem indokolható felújításokkal. Az persze nem árt, ha a szép zene szépen szól a zenekari árokból. Nem tudom, mi történt tegnap este, amikor Oberfrank Péter vezényelte a Sylviát, de a darabot indító ünnepélyes zene olyan nehézkességgel és hangzással szólalt meg, ahogy még úttörő- vagy katonazenekart sem hallottam, legfeljebb leállni készülő, recsegő lemezjátszót. Később mérséklődött az agresszió, de a Delibes-zene bája alig-alig szólalt meg. A táncosok ambiciózusan, rokonszenvesen helytálltak, nem lehettem elégedetlen velük. Felmértem: legtöbbjük most találkozott a szerepével először. Megnyugtató ugyan, hogy a színlap szerint Seregi László állandó asszisztense, Kaszás Ildikó is a betanító balettmesterek között volt, az alkotó gondolatainak nála autentikusabb közvetítője aligha létezik. Ám valószínű, hogy a Sylvia bemutatója és repertoárba épülése idején a közreműködők még nem is éltek, gyerekként sem láthatták azokat a táncosokat, akik hozzájárultak a balett karaktereinek kialakításához. Tisztelem, hogy a darab mégis szól. Esetleg én nem értek mindent a mai „dialektusból”. A bemutató idején a szép, ifjú táncosok mind idősebbek voltak nálam, vagy egyidősek velem. Könnyű volt értenem rezdüléseik nyelvét. Kun Zsuzsának két főszerepben is megadatott a szó szoros értelmében Ámor nyilától lobbanni szerelemre. A Párizs lángjai Színésznője egy pásztorjátékban lép fel a versailles-i kastélyban. Kun Zsuzsa arcjátéka utolérhetetlen, utánozhatatlan, felejthetetlen volt abban a pillanatban. Nem egy az egyben ültette be ezt Sylvia szerepébe, hiszen nekünk erősbb iróniával játszott, mint az előbbi darab arisztokrata közönségének, csak az élmény ereje volt hasonló. Korábban Kun Zsuzsának még Ámor szerepében adódott lehetősége megfigyelni csodálatának tárgyát, a Színésznőt alakító Csinády Dórát. Felméry Lili már a Párizs lángjait sem láthatta. Szerelemre ébredése Ámor nyilától számomra sok: mint amikor fiatal lányok kiabálva beszélnek az utcán. Felméry különben pontosan megfelel Sylvia szerepére, fiatal, szép, kedves, szeretetre méltó, tehetséges táncosnő. Még mindig csak keresem benne a varázslatos klasszikus balerinát. Nem zárom ki, hogy ez a keresésem mindaddig tartani fog, míg a haját nem középen választja el. Már négy évvel ezelőtti Giselle-figurájában is zavart oldalra fésült haja, ami a privát életben (tv-stúdióban) jól áll neki, és ahhoz nincs is közöm. (Arra viszont rábeszélném, hogy kérdezze meg a MÁO honlapjának szerkesztőit, miért írják az angol nyelvű változatban i-vel a családi nevét.) Fiatalság, megnyerő, szép megjelenés és tehetség az Amyntast alakító Leblanc Gergelyből sem hiányzik. Sajnálom, hogy egyetlen fellépését Siegfried szerepében nem láthattam, és lehet, hogy októberben sem fogom, mert mire nyilvánosak lesznek A hattyúk tava-előadások szereposztásai, már régen elkeltek a jegyek. (Valamennyire pedig nem tudok és nem is akarok jegyet váltani. Jól ki van ez találva.) Benne már egy ideje sejtem a jövő danseur noble táncosát, talán a jelenét is, de ezt nem annyira sejteni kellene, mint látni. Előző, óvatos vitáink tárgya volt, hogy Iurii Kekalo egyénisége megfelel-e danseur noble szerepkör ideáljának, és fiatal megjelenése Siegfried szerepéhez. Nos, határozottan úgy gondolom, illetve úgy láttam, Seregi Sylviájának Orionjaként: tévedés. Még ha napjainkban akadnak is vezető pozíciójukhoz képest meghökkentően fiatal emberek, Kekalo fiatalsága, kamaszos karcsúsága (amit a fekete jelmez még valószínűtlenebbé tesz) mellett karakterizáló és játékkészsége sem hitelesíti a társulatvezető balettmester szerepében. Még kevésbé kelt illúziót szatírként, nem is közelít a mondabeli figura robosztus alkatáról való elképzelésünkhöz, a jellegzetes faun-mozgás (és -jelmez) rosszul áll neki, játéka még annyira sem vehető komolyan, amennyire ebben a komolytalan játékban kívánatos lenne. Orion szerepének kötelező „hálátlansága”, hogy az esküvői képben le kell táncolnia a mégoly tehetséges Amyntast is: megmutatnia szakmai tekintélyét. Kekalónak ez (még) nem sikerült. (Róna Viktornak, Havas Ferencnek egykor: impozánsan.) Az első karaktertáncosnői (és karaktertáncosi) titulus megalapítása olyan érzést kelt bennem, mint amikor egy személy kedvéért létrehoznak egy miniszteri vagy államtitkári státust. Miért nem lehet eldönteni, hogy egy balerina melyik kategóriába való sorolást érdemli? Karina Sarkissova fellépett már az Etűdök prímabalerinai követelményű szólistájaként (nem láttam), s most Csarnóy, Kékesi, Pongor egykori, Kozmér mostani szerepét, Dianát táncolja. Tegnap első ízben, szinte hibátlanul, kicsit még elnagyolt játékkal, de nem is halványan. Pikáns arcvonásai is illenek a figurához. Carlos Taravillo tökéletesen (és méltán nagy sikert aratott „spicc-technikával”) táncolta-alakította Ámort. Csupán egy leheletnyivel visszafogottabb kedéllyel tetszett volna még jobban, és nem az ő hibája, hogy emlékeink alapján alacsonyabb és még törékenyebb táncost tartunk ideálisnak a szerepben. Bajári Levente tetszett a Kentaur színészetet is igénylő „alkatrészeként”, még id. Nagy Zoltán alakításának emlékével is. Már a bemutató idején sem értettem, hogy a színlapon miért Öltöztetőnő, aki port törölget, és miért Inas, aki partvissal seper. A jelenlegi színlap az Inast is előléptette Öltöztetővé. Alakítóik kedvesen játszották az ötletes figurákat, de nem vagyok biztos abban, hogy azonosak a színlapon feltüntetettekkel, ezért nem említem a nevüket.
4557 IVA 2015-05-29 04:59:13 [Válasz erre: 4555 Boglárka Simon Hatala 2015-05-28 23:04:16]
Elég kár, hogy lemaradunk pl. olyan, lehetséges alakításairól, amilyen a Mandarin-leány, Zaréma, és Bizet–Balanchine Kristálypalotájának nagy pas de deux-jében sem láthatjuk...
Elég kár, hogy lemaradunk pl. olyan, lehetséges alakításairól, amilyen a Mandarin-leány, Zaréma, és Bizet–Balanchine Kristálypalotájának nagy pas de deux-jében sem láthatjuk...
4556 IVA 2015-05-29 00:39:31 [Válasz erre: 4554 Boglárka Simon Hatala 2015-05-28 22:58:40]
Kedves Boglárka Simon Hatala, ez nem az én kérdésem volt; remélem, Lujza is találkozik a válaszoddal.
Kedves Boglárka Simon Hatala, ez nem az én kérdésem volt; remélem, Lujza is találkozik a válaszoddal.
4555 Boglárka Simon Hatala 2015-05-28 23:04:16 [Válasz erre: 4552 Aurora 2015-05-28 22:17:35]
Kozmér Alexandra művésznő olyan fantasztikus színészi kvalitásokkal rendelkezik (természetesen táncművészeti tehetségén kívül), amelyekhez hasonlóval nagyon ritkán találkoztam a legnagyobb együtteseknél is.
Kozmér Alexandra művésznő olyan fantasztikus színészi kvalitásokkal rendelkezik (természetesen táncművészeti tehetségén kívül), amelyekhez hasonlóval nagyon ritkán találkoztam a legnagyobb együtteseknél is.
4554 Boglárka Simon Hatala 2015-05-28 22:58:40 [Válasz erre: 4545 lujza 2015-05-27 23:43:39]
IVA kérdésére válaszolva azt gondolom, hogy Magyarországon van annak egy jól kivehető hagyománya, hogy a képzés során felfedezzék és támogassák a férfitáncosokban annak az esszenciának a megnyilvánulását, amely egy danseur noble sajátja. Csak egy példát mondok: Oláh Zoltán. De folytathatnám, csak nem akarok megbántani senkit azzal, hogy véletlenül kihagyom. Igazából az egy nagyon világos tradíció volt évtizedekig, hogy főleg ilyen „típust” nevezzenek ki első magántáncosnak, illetve rájuk osszák a herceg szerepeket. Ez ízlés és repertoárfüggő is, mert egyébként egy más karakterű, más alkatú férfi balettművész is lehet principal, és eltáncolhatja a neki megfelelő főszerepeket, ha rendelkezik valami különleges „extrával”, példának okáért Daniil Simkin vagy Tetsuya Kumakava, akik inkább „harlekin” típusok.
IVA kérdésére válaszolva azt gondolom, hogy Magyarországon van annak egy jól kivehető hagyománya, hogy a képzés során felfedezzék és támogassák a férfitáncosokban annak az esszenciának a megnyilvánulását, amely egy danseur noble sajátja. Csak egy példát mondok: Oláh Zoltán. De folytathatnám, csak nem akarok megbántani senkit azzal, hogy véletlenül kihagyom. Igazából az egy nagyon világos tradíció volt évtizedekig, hogy főleg ilyen „típust” nevezzenek ki első magántáncosnak, illetve rájuk osszák a herceg szerepeket. Ez ízlés és repertoárfüggő is, mert egyébként egy más karakterű, más alkatú férfi balettművész is lehet principal, és eltáncolhatja a neki megfelelő főszerepeket, ha rendelkezik valami különleges „extrával”, példának okáért Daniil Simkin vagy Tetsuya Kumakava, akik inkább „harlekin” típusok.
4553 Aurora 2015-05-28 22:19:14
[url]http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/12418_mit_uzen_a_tetovalas.html;trollkiller kedvéért[/url] :-)
[url]http://fem3.hu/musoraink/fem3cafe/12418_mit_uzen_a_tetovalas.html;trollkiller kedvéért[/url] :-)
4552 Aurora 2015-05-28 22:17:35 [Válasz erre: 4551 forma 2015-05-28 14:45:26]
Igen, Kozmér Alexandra Diánája volt a legesleg… de Orion és Kentaur mellett Ámort is említsük meg. Kerényi Dávid is emelt hangon ünnepelte Szegő Andrást; hasonlót nem hallottam Taravillo Carlos alakítása után.
Igen, Kozmér Alexandra Diánája volt a legesleg… de Orion és Kentaur mellett Ámort is említsük meg. Kerényi Dávid is emelt hangon ünnepelte Szegő Andrást; hasonlót nem hallottam Taravillo Carlos alakítása után.
4551 forma 2015-05-28 14:45:26 [Válasz erre: 4550 Aurora 2015-05-28 11:19:39]
Én is ezt a szereposztást láttam, és örülök, hogy megnéztem a darabot. Szerintem is nagyot emeltek az előadáson a jó szinészi alakítások, de én kiemelném, hogy szerintem ez kikhez fűződik elsősorban. Számomra az este fénypontja Kozmér Alexandra Diánája volt, és kiemelmekedett még Cserta József(Orion) és Apáti Bence (Kentaur) játéka. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy mások nem táncoltak jól, csak ezeknél a szereplőknél éreztem leginkább azt, hogy sokat hozzáadtak a koreográfiához. És kiváncsi vagyok, milyen Sylvia lett volna Felméry Lili, és milyen Ámor Kerényi Miklós Dávid. De attól tartok, egy évadban elég nekem egy Sylvia, így Felméry Lilivel most nem fogom látni.
Én is ezt a szereposztást láttam, és örülök, hogy megnéztem a darabot. Szerintem is nagyot emeltek az előadáson a jó szinészi alakítások, de én kiemelném, hogy szerintem ez kikhez fűződik elsősorban. Számomra az este fénypontja Kozmér Alexandra Diánája volt, és kiemelmekedett még Cserta József(Orion) és Apáti Bence (Kentaur) játéka. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy mások nem táncoltak jól, csak ezeknél a szereplőknél éreztem leginkább azt, hogy sokat hozzáadtak a koreográfiához. És kiváncsi vagyok, milyen Sylvia lett volna Felméry Lili, és milyen Ámor Kerényi Miklós Dávid. De attól tartok, egy évadban elég nekem egy Sylvia, így Felméry Lilivel most nem fogom látni.
4550 Aurora 2015-05-28 11:19:39
Nagyon vidám hangulatú Sylvia előadás volt a tegnapi. Valamiért ez a darab kimaradt korábban az életemből, és az idei, múlt szombati előadás után úgy éreztem, nem is olyan nagy baj, de aztán jött a tegnapi csoda. A kicsit sem könnyű táncalakításokat mindenki felülmúlta ragyogó színi alakításokkal. Rég nem érzett összhang volt a táncosok között. Kivétel nélkül mindenkit csak dicsérni tudok. Humorban bővelkedő, roppant szórakoztató előadás volt. Olyan volt az együttes, mint egy, egymás minden rezzenését jól ismerő, szerető nagy család. Seregi László egyik jelszava volt, hogy csak olyan színpadi művet csinál, „amit apám és anyám is megért”. Tudtam, hogy Seregi Sylviája egy kettős történet, ahol a szereplők megkettőzött életet élnek előttünk, akikkel hol a próbateremben, hol a színpadon találkozunk. Egy korabeli balettegyüttes játssza el a korabeli Sylvia balettet, s egyúttal beláthatunk e balettművészek függöny mögötti, nagyban zajló életébe is. Tudtam, s mégsem éreztem a szinpadot a szinpadon. A Seregi-díj átadásának napján kevés volt Nakamura Shoko és kevés volt Kekalo Iurii a szerephez, különösen a balett-társulat életét elénk táró jelenetekben. Nem a tánctudásuk volt kevés, az felettébb rendben volt. Ilyen lehet egy előadás, a jól megálmodott műalkotás is, ha a szereplők felkészülése során már nem lehet jelen a megálmodó, és hiába tájékozódik a néző, kap egy minőségi táncfüzért, de nem áll össze a kép, talán nem is érti. És lehet olyan is, mint tegnap volt, amikor is mindenki közvetíteni tudta Seregi mondanivalóját. Én így láttam. Így érzem. Nem tudom volt e rá példa régen is, de a tegnapi előadás után, a tapsrend vége felé járva, a közönség jókedve csak fokozódott, amikor Pap Adrienn lépteit szaporázva indult a karmester elé, s pár másodpercnyi szemelől-tévesztés után Kollár Imre jobb vállán ülve tért vissza.
Nagyon vidám hangulatú Sylvia előadás volt a tegnapi. Valamiért ez a darab kimaradt korábban az életemből, és az idei, múlt szombati előadás után úgy éreztem, nem is olyan nagy baj, de aztán jött a tegnapi csoda. A kicsit sem könnyű táncalakításokat mindenki felülmúlta ragyogó színi alakításokkal. Rég nem érzett összhang volt a táncosok között. Kivétel nélkül mindenkit csak dicsérni tudok. Humorban bővelkedő, roppant szórakoztató előadás volt. Olyan volt az együttes, mint egy, egymás minden rezzenését jól ismerő, szerető nagy család. Seregi László egyik jelszava volt, hogy csak olyan színpadi művet csinál, „amit apám és anyám is megért”. Tudtam, hogy Seregi Sylviája egy kettős történet, ahol a szereplők megkettőzött életet élnek előttünk, akikkel hol a próbateremben, hol a színpadon találkozunk. Egy korabeli balettegyüttes játssza el a korabeli Sylvia balettet, s egyúttal beláthatunk e balettművészek függöny mögötti, nagyban zajló életébe is. Tudtam, s mégsem éreztem a szinpadot a szinpadon. A Seregi-díj átadásának napján kevés volt Nakamura Shoko és kevés volt Kekalo Iurii a szerephez, különösen a balett-társulat életét elénk táró jelenetekben. Nem a tánctudásuk volt kevés, az felettébb rendben volt. Ilyen lehet egy előadás, a jól megálmodott műalkotás is, ha a szereplők felkészülése során már nem lehet jelen a megálmodó, és hiába tájékozódik a néző, kap egy minőségi táncfüzért, de nem áll össze a kép, talán nem is érti. És lehet olyan is, mint tegnap volt, amikor is mindenki közvetíteni tudta Seregi mondanivalóját. Én így láttam. Így érzem. Nem tudom volt e rá példa régen is, de a tegnapi előadás után, a tapsrend vége felé járva, a közönség jókedve csak fokozódott, amikor Pap Adrienn lépteit szaporázva indult a karmester elé, s pár másodpercnyi szemelől-tévesztés után Kollár Imre jobb vállán ülve tért vissza.
4549 IVA 2015-05-28 01:14:23 [Válasz erre: 4544 Boglárka Simon Hatala 2015-05-27 17:31:51]
Az a baj, hogy az Operaházban most nem egy „Hattyúk tava-fesztivál” folyik – amelyből a közönség kedvencet választhatna, amelyből némelyik „kiüthetné” a szívünkben élő dobogós helyezetteket –, hanem ez lesz most Magyarországon A hattyúk tava, jobb esetben csak öt évadon át. Lehet, hogy ezalatt valakinek eszébe jut rövidíteni, igazítani rajta (ez sérülés és elvérzés nélkül megoldható lenne); lehet, hogy időközben kiugrik (a társulatból) vagy berobban (külföldről) olyan prímabalerina és/vagy danseur noble, aki megemelheti az előadást. Egyébként nem idegenkedtem volna különösebben egy ilyen, „flamand(os)”, fura verziótól: Európában jártamban-keltemben, vagy ha vendégjátékként látom Budapesten. Gyanítom, sőt – személyes élményem alapján is – hiszek abban, hogy 1951-ben Aszaf Messzerer átdolgozásában és betanításában történetesen egy hiteles darabot kaptunk, amihez hozzájárult az éppen adott zseniális látványtervező gárdánk, és nem utolsósorban a magas színvonalú magyar társulat is. (Ez utóbbinak még a disszidálások utáni „resztlije” is ütőképes volt, varázslatos egyéniségekkel. Hozzáteszem: mind a magyar, mint a szovjet politikának és kultúrpolitikának fontos is volt, hogy amit bizonyos mértékig ránk kényszerítenek, minőségi legyen: az orosz–szovjet opera- és balettrepertoár tolmácsolásához a legkiválóbb erőket mozgósították. Az 1956-os forradalom leverése után a közönség egy ideig bojkottálta a repertoárnak ezt a részét. Az itthoni csúcsminőség tudta rövid időn belül legyőzni a közönség ellenállását, ellenszenvét.) 1969-től már nem a Messzerer-féle betanulás ment, de a felújítások és új betanulások alkalmával a szövegkönyv, a dramaturgia a „mostanihoz” képest jelentéktelen változtatásokon esett át. Hálásan köszönöm a Rudi van Dantzig jelentőségét meghatározó rövid összefoglalásodat. Ennek fényében én nem érdekes döntésnek, hanem tévedésnek tartom, hogy az alkotótól A hattyúk tava-verziót tűzte műsorra Operaházunk, nem pedig olyan művét (vagy műveiből szerkesztett estet), amely reprezentálja művészetét és azt a küldetést, amely művészetében megnyilvánult. Nagy szükség lenne erre Magyarországon, és éppen manapság! Azt ugyan nem tudom felmérni, hogy ennek lenne-e reális esélye a MÁO-ban (éppen manapság). Hiszen a MÁO egy konzervatív kormánytól kapja a támogatást az adófizetők pénzéből, mely kormány állásfoglalása, maszatolása a közélet érintett területéről közismert. Másfelől a MÁO a repertoár megújítása terén éppen modernizálási ámokfutásban van: progresszívnak számító, (állítólag) üldözött és elüldözött epigonok epigonjaira bízza a megújítást. Elvileg. Gyakorlatilag nézhetetlenné teszi a repertoárt. Szóval nem lehet kiszámítani, hogy a „liberális szellemű, nagyon provokatív” alkotó elutasításának vagy értelmezésének milyen erős mozgatórugói lennének az intézményben.
Az a baj, hogy az Operaházban most nem egy „Hattyúk tava-fesztivál” folyik – amelyből a közönség kedvencet választhatna, amelyből némelyik „kiüthetné” a szívünkben élő dobogós helyezetteket –, hanem ez lesz most Magyarországon A hattyúk tava, jobb esetben csak öt évadon át. Lehet, hogy ezalatt valakinek eszébe jut rövidíteni, igazítani rajta (ez sérülés és elvérzés nélkül megoldható lenne); lehet, hogy időközben kiugrik (a társulatból) vagy berobban (külföldről) olyan prímabalerina és/vagy danseur noble, aki megemelheti az előadást. Egyébként nem idegenkedtem volna különösebben egy ilyen, „flamand(os)”, fura verziótól: Európában jártamban-keltemben, vagy ha vendégjátékként látom Budapesten. Gyanítom, sőt – személyes élményem alapján is – hiszek abban, hogy 1951-ben Aszaf Messzerer átdolgozásában és betanításában történetesen egy hiteles darabot kaptunk, amihez hozzájárult az éppen adott zseniális látványtervező gárdánk, és nem utolsósorban a magas színvonalú magyar társulat is. (Ez utóbbinak még a disszidálások utáni „resztlije” is ütőképes volt, varázslatos egyéniségekkel. Hozzáteszem: mind a magyar, mint a szovjet politikának és kultúrpolitikának fontos is volt, hogy amit bizonyos mértékig ránk kényszerítenek, minőségi legyen: az orosz–szovjet opera- és balettrepertoár tolmácsolásához a legkiválóbb erőket mozgósították. Az 1956-os forradalom leverése után a közönség egy ideig bojkottálta a repertoárnak ezt a részét. Az itthoni csúcsminőség tudta rövid időn belül legyőzni a közönség ellenállását, ellenszenvét.) 1969-től már nem a Messzerer-féle betanulás ment, de a felújítások és új betanulások alkalmával a szövegkönyv, a dramaturgia a „mostanihoz” képest jelentéktelen változtatásokon esett át. Hálásan köszönöm a Rudi van Dantzig jelentőségét meghatározó rövid összefoglalásodat. Ennek fényében én nem érdekes döntésnek, hanem tévedésnek tartom, hogy az alkotótól A hattyúk tava-verziót tűzte műsorra Operaházunk, nem pedig olyan művét (vagy műveiből szerkesztett estet), amely reprezentálja művészetét és azt a küldetést, amely művészetében megnyilvánult. Nagy szükség lenne erre Magyarországon, és éppen manapság! Azt ugyan nem tudom felmérni, hogy ennek lenne-e reális esélye a MÁO-ban (éppen manapság). Hiszen a MÁO egy konzervatív kormánytól kapja a támogatást az adófizetők pénzéből, mely kormány állásfoglalása, maszatolása a közélet érintett területéről közismert. Másfelől a MÁO a repertoár megújítása terén éppen modernizálási ámokfutásban van: progresszívnak számító, (állítólag) üldözött és elüldözött epigonok epigonjaira bízza a megújítást. Elvileg. Gyakorlatilag nézhetetlenné teszi a repertoárt. Szóval nem lehet kiszámítani, hogy a „liberális szellemű, nagyon provokatív” alkotó elutasításának vagy értelmezésének milyen erős mozgatórugói lennének az intézményben.
4548 IVA 2015-05-28 00:51:37 [Válasz erre: 4542 Boglárka Simon Hatala 2015-05-27 15:03:54]
A Magyar Állami Operaház honlapja – annak tartalmi hibái, tárgyi tévedései, fogalmazási, helyesírási, tördelési hibái, elütései – régóta többünk vesszőparipája ezen a fórumon. Magam is üzentem már az intézménynek, de miután az észrevételek konklúziója általában az, hogy ők mindent jobban tudnak, könnyedén leszoktam erről. (Ők is, én is, másképp értelmezzük a színház és a nézők kapcsolatát.) Ám a fórumra bejegyzett durvább hibák javítását már többször tapasztaltuk. Nekem nem fáj, hogy ingyenes javaslatokat teszek az Operának, amely még a nyilván nagy áldozattal járó köszönetet is megspórolhatja.
A Magyar Állami Operaház honlapja – annak tartalmi hibái, tárgyi tévedései, fogalmazási, helyesírási, tördelési hibái, elütései – régóta többünk vesszőparipája ezen a fórumon. Magam is üzentem már az intézménynek, de miután az észrevételek konklúziója általában az, hogy ők mindent jobban tudnak, könnyedén leszoktam erről. (Ők is, én is, másképp értelmezzük a színház és a nézők kapcsolatát.) Ám a fórumra bejegyzett durvább hibák javítását már többször tapasztaltuk. Nekem nem fáj, hogy ingyenes javaslatokat teszek az Operának, amely még a nyilván nagy áldozattal járó köszönetet is megspórolhatja.
4547 IVA 2015-05-28 00:44:05 [Válasz erre: 4539 flavia 2015-05-27 12:21:56]
Az ATV ugyan alapvetően nem kulturális, hanem politikai hírtelevízió, de a riporternek, akinek munkaeszköze a nyelv, azonnal közbe kellett volna vetnie, hogy vizsga és egészségügyi vizsgáltat, vizsgálat nem ugyanazok a fogalmak, és pontosítania, miért teszi fel ezt a kérdést, miről is van most szó. E helyett az igazgató szájába adta a maszatolás lehetőségét: vagy a vendég iránti udvariasságból, vagy azért, mert hiányzott az alaposabb felkészültsége a témából.
Az ATV ugyan alapvetően nem kulturális, hanem politikai hírtelevízió, de a riporternek, akinek munkaeszköze a nyelv, azonnal közbe kellett volna vetnie, hogy vizsga és egészségügyi vizsgáltat, vizsgálat nem ugyanazok a fogalmak, és pontosítania, miért teszi fel ezt a kérdést, miről is van most szó. E helyett az igazgató szájába adta a maszatolás lehetőségét: vagy a vendég iránti udvariasságból, vagy azért, mert hiányzott az alaposabb felkészültsége a témából.
4546 IVA 2015-05-28 00:41:14 [Válasz erre: 4535 lujza 2015-05-27 03:41:31]
Lányok a Pas de trois-ban / A Pas de trois női tagjai – ez lenne a javaslatom. De van újabb sutaság is, a Sylvia színlapján: „Kentaur és Kentaur test”. Mintha a fej, a törzs, a karok és a mellső lábak együttese nem test lenne. A második névhez tehát: Kentaur alsó teste. (A mészárosok kevésbé nehézkesek: régóta megkülönböztetnek első és hátsó csülköt.)
Lányok a Pas de trois-ban / A Pas de trois női tagjai – ez lenne a javaslatom. De van újabb sutaság is, a Sylvia színlapján: „Kentaur és Kentaur test”. Mintha a fej, a törzs, a karok és a mellső lábak együttese nem test lenne. A második névhez tehát: Kentaur alsó teste. (A mészárosok kevésbé nehézkesek: régóta megkülönböztetnek első és hátsó csülköt.)
4545 lujza 2015-05-27 23:43:39 [Válasz erre: 4544 Boglárka Simon Hatala 2015-05-27 17:31:51]
"fontos lenne, hogy EZT a herceget egy danseur noble táncolja" - ezt gondoltam én is, amikor egyéniséget emlegettem. De egyáltalán akad még ilyen táncos az Operában? Engem megdöbbentett ez a jellegtelen, semmilyen se herceg, ami persze nem csak életkor kérdése, mert van, akinek soha nem alakul ki egy valamirevaló személyisége, de vajon ez miért ennyire hiánycikk nálunk?
"fontos lenne, hogy EZT a herceget egy danseur noble táncolja" - ezt gondoltam én is, amikor egyéniséget emlegettem. De egyáltalán akad még ilyen táncos az Operában? Engem megdöbbentett ez a jellegtelen, semmilyen se herceg, ami persze nem csak életkor kérdése, mert van, akinek soha nem alakul ki egy valamirevaló személyisége, de vajon ez miért ennyire hiánycikk nálunk?
4544 Boglárka Simon Hatala 2015-05-27 17:31:51
Nem akarok különösebben részletes elemzést megfogalmazni itt, megnéztem az előadást és levontam a magam számára fontos tanulságokat. A darabot egyébként már ismertem korábbról, láttam a HET-tel, ez a verzió nem lett a kedvencem, de kíváncsi voltam a budapesti premierre is, örülök, hogy megnézhettem. Az előadás nem fogja kiütni egyik dobogós helyezettet sem a szívemben, de ízlések és pofonok: ez csak egy vélemény. Balanchine azt mondta: „ha biztos sikert akarsz csinálni, akkor készíts egy darabot, és add neki azt a címet. A hattyúk tava.” A műben van valami olyan őserő, hogy a legolcsóbb hakniverziókkal utazó társulatok is el tudják „adni” bármilyen formában, a közönség örül neki. Viszont pont emiatt nehéz belőle igazán hiteles darabot kiállítani. Csak egy „apróságra” térnék ki: én javíthatatlanul régimódi vagyok, és nekem fontos lenne, hogy egy herceget, főleg EZT a herceget egy danseur noble táncolja. Ez nem technikai kérdés, és nem is csak testalkat, vagy pláne csak testmagasság függvénye, hanem annál valami sokkal több. Nagyon érdekes művészeti döntésnek tartom, hogy egy olyan koreográfus közel 30 éves balettjét tűzi repertoárra az opera, aki valódi, tánctörténeti jelentőségét kortárs darabjaival bizonyította (a 2012ben elhunyt Van Dantzig koreográfiai nyelvét nagyban befolyásolta a Graham technika): pl. a Nureyev számára koreografált Ulysses, mellyel Nureyev kitört a klasszikus balett sztereotípiáiból, a Ropes of Time, vagy a homoszexualitás lelki aspektusait feldolgozó, komoly társadalomkritikai jelentőségű Monument for a Dead Boy, melyet Van Dantzig élettársa, Toer van Schayk és Nurejev táncolt eredetileg. Van Dantzig balett-koreográfusként nem igazán korszakos alkotó, jelentősége szerintem elsősorban abban rejlik, hogy Hollandiában óriási szükség volt nemzeti koreográfusok által alkotott darabokra, mert a holland táncélet sokáig identitásválsággal küzdött, hiába voltak nagyon tehetséges „import” alkotók. Egy liberális szellemű, nagyon provokatív kortárs alkotó volt, melegjogi aktivista (könyvet is írt a témáról), aki ugyanakkor elkötelezett híve volt a holland nemzeti balett-hagyomány létrehozásának, és társulatvezetőként pedig egy igazi vegyes repertoárú, az aktuálisan legfrissebb művészeti áramlatokat befogadó együttest hozott létre.
Nem akarok különösebben részletes elemzést megfogalmazni itt, megnéztem az előadást és levontam a magam számára fontos tanulságokat. A darabot egyébként már ismertem korábbról, láttam a HET-tel, ez a verzió nem lett a kedvencem, de kíváncsi voltam a budapesti premierre is, örülök, hogy megnézhettem. Az előadás nem fogja kiütni egyik dobogós helyezettet sem a szívemben, de ízlések és pofonok: ez csak egy vélemény. Balanchine azt mondta: „ha biztos sikert akarsz csinálni, akkor készíts egy darabot, és add neki azt a címet. A hattyúk tava.” A műben van valami olyan őserő, hogy a legolcsóbb hakniverziókkal utazó társulatok is el tudják „adni” bármilyen formában, a közönség örül neki. Viszont pont emiatt nehéz belőle igazán hiteles darabot kiállítani. Csak egy „apróságra” térnék ki: én javíthatatlanul régimódi vagyok, és nekem fontos lenne, hogy egy herceget, főleg EZT a herceget egy danseur noble táncolja. Ez nem technikai kérdés, és nem is csak testalkat, vagy pláne csak testmagasság függvénye, hanem annál valami sokkal több. Nagyon érdekes művészeti döntésnek tartom, hogy egy olyan koreográfus közel 30 éves balettjét tűzi repertoárra az opera, aki valódi, tánctörténeti jelentőségét kortárs darabjaival bizonyította (a 2012ben elhunyt Van Dantzig koreográfiai nyelvét nagyban befolyásolta a Graham technika): pl. a Nureyev számára koreografált Ulysses, mellyel Nureyev kitört a klasszikus balett sztereotípiáiból, a Ropes of Time, vagy a homoszexualitás lelki aspektusait feldolgozó, komoly társadalomkritikai jelentőségű Monument for a Dead Boy, melyet Van Dantzig élettársa, Toer van Schayk és Nurejev táncolt eredetileg. Van Dantzig balett-koreográfusként nem igazán korszakos alkotó, jelentősége szerintem elsősorban abban rejlik, hogy Hollandiában óriási szükség volt nemzeti koreográfusok által alkotott darabokra, mert a holland táncélet sokáig identitásválsággal küzdött, hiába voltak nagyon tehetséges „import” alkotók. Egy liberális szellemű, nagyon provokatív kortárs alkotó volt, melegjogi aktivista (könyvet is írt a témáról), aki ugyanakkor elkötelezett híve volt a holland nemzeti balett-hagyomány létrehozásának, és társulatvezetőként pedig egy igazi vegyes repertoárú, az aktuálisan legfrissebb művészeti áramlatokat befogadó együttest hozott létre.
4543 Jana 2015-05-27 15:22:55
Az ATV riportban ST. szándékosan félre beszél.
Az ATV riportban ST. szándékosan félre beszél.
4542 Boglárka Simon Hatala 2015-05-27 15:03:54
[url]http://opera.hu/v/vilaghiru-koreografus-vette-at-a-seregi-dijat/;Kylian levele[/url] ezúttal már az Opera saját honlapján, megcsonkítva, félrefordítva. A honlap nekem amúgy is "fáj", mert hiszen külföldről ez az első dolog a társulatról amit valaki láthat. „A darab az 1877-es ősbemutatón azonban megbukott. A premier koreográfusai egyszerűen nem értek fel Csajkovszkij zseniálitásához. A mű Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös koreográfiájában vált világhírűvé, és a legtöbb társulat ma is ennek alapján táncolja a darabot.” „Premier koreográfusai”? Többes számban? Miután le is írták, hogy nem a premiernek voltak koreográfusai (mert a "megbukott" premiernek csak egy volt, Reisinger), hanem a sikeres felújításnak? (Petipa és Ivanov.)Hogy nehogy elütésnek gondolhassam, angolul is "The choreographers creating the premiere were simply not equal to Tchaikovsky’s genius." "ZseniÁlitás?" Pár dologért már írtam a marketingnek, akik a honlapot gondozzák, javítgatnak, de úgy tűnik, ha valaki nem szól, akkor nem tűnnek fel ezek a bakik. :-(
[url]http://opera.hu/v/vilaghiru-koreografus-vette-at-a-seregi-dijat/;Kylian levele[/url] ezúttal már az Opera saját honlapján, megcsonkítva, félrefordítva. A honlap nekem amúgy is "fáj", mert hiszen külföldről ez az első dolog a társulatról amit valaki láthat. „A darab az 1877-es ősbemutatón azonban megbukott. A premier koreográfusai egyszerűen nem értek fel Csajkovszkij zseniálitásához. A mű Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös koreográfiájában vált világhírűvé, és a legtöbb társulat ma is ennek alapján táncolja a darabot.” „Premier koreográfusai”? Többes számban? Miután le is írták, hogy nem a premiernek voltak koreográfusai (mert a "megbukott" premiernek csak egy volt, Reisinger), hanem a sikeres felújításnak? (Petipa és Ivanov.)Hogy nehogy elütésnek gondolhassam, angolul is "The choreographers creating the premiere were simply not equal to Tchaikovsky’s genius." "ZseniÁlitás?" Pár dologért már írtam a marketingnek, akik a honlapot gondozzák, javítgatnak, de úgy tűnik, ha valaki nem szól, akkor nem tűnnek fel ezek a bakik. :-(
4541 Boglárka Simon Hatala 2015-05-27 14:33:56
Videó: "Én azt hiszem, hogy minden művész, minden sportolónak fontos az, hogy egy egészségügyi vizsgálatnak alávesse magát, hiszen sportolóknál is, addig nem versenyezhet, amíg ugye egy ilyen vizsgálatot nem abszolvál, ugyanez van nálunk is." Ez engem tudományos szempontból nagyon érdekelne.
Videó: "Én azt hiszem, hogy minden művész, minden sportolónak fontos az, hogy egy egészségügyi vizsgálatnak alávesse magát, hiszen sportolóknál is, addig nem versenyezhet, amíg ugye egy ilyen vizsgálatot nem abszolvál, ugyanez van nálunk is." Ez engem tudományos szempontból nagyon érdekelne.
4540 mandarina 2015-05-27 12:49:10 [Válasz erre: 4539 flavia 2015-05-27 12:21:56]
A riporter olyan egyszerű, mint egy faék.
A riporter olyan egyszerű, mint egy faék.
4539 flavia 2015-05-27 12:21:56
http://www.atv.hu/videok/video-20150527-tanchonap-az-erkelben
http://www.atv.hu/videok/video-20150527-tanchonap-az-erkelben
4538 IVA 2015-05-27 05:37:45 [Válasz erre: 4537 IVA 2015-05-27 05:03:10]
[u]helyesbítés:[/u] ... diadalt hirdető zenére.
[u]helyesbítés:[/u] ... diadalt hirdető zenére.
4537 IVA 2015-05-27 05:03:10 [Válasz erre: 4535 lujza 2015-05-27 03:41:31]
Egy-két hete néztem meg A hattyúk tava japán rajzfilmváltozatát (egy mókuspár kommentálja benne az eseményeket), ebben a királyné 18 éves korára hivatkozva tartja esedékesnek fia párválasztását. Szerintem ez nem meseelem: akadt ilyen a régebbi korokban. Fiatal és szép volt a balettelőadás Hercegasszonya, de hihető, hogy van egy 18 éves fia, akit esetleg 16–18 évesen szült. Több hasonlóság van véleményünkben, de én mindenképpen elutasítom a herceg elbuktatását, akinek szerelme nem adott erőt egy olyan varázsló legyőzéséhez, aki nemcsak a III. felvonásban szorult lánya segítségére, hanem a darab végén is. Gyenge történet gyenge hősökkel – diadalmat hirdető zenére.
Egy-két hete néztem meg A hattyúk tava japán rajzfilmváltozatát (egy mókuspár kommentálja benne az eseményeket), ebben a királyné 18 éves korára hivatkozva tartja esedékesnek fia párválasztását. Szerintem ez nem meseelem: akadt ilyen a régebbi korokban. Fiatal és szép volt a balettelőadás Hercegasszonya, de hihető, hogy van egy 18 éves fia, akit esetleg 16–18 évesen szült. Több hasonlóság van véleményünkben, de én mindenképpen elutasítom a herceg elbuktatását, akinek szerelme nem adott erőt egy olyan varázsló legyőzéséhez, aki nemcsak a III. felvonásban szorult lánya segítségére, hanem a darab végén is. Gyenge történet gyenge hősökkel – diadalmat hirdető zenére.
4536 IVA 2015-05-27 04:36:17 [Válasz erre: 4455 Aurora 2015-05-21 14:29:08]
Kedves Aurora, köszönöm ezt a linket, amely nélkül nem tudtam volna megnézni a közvetítést. Örülök, hogy így végül is A hattyúk tava 3 különböző előadását láttam, miután a premier-szereposztásnak csak egy későbbi fellépését néztem meg, és nem olyan közelről, mint a főpróbát. Noha a tv-felvétel sok mindent lenyel az élményből (a darab és a változat alaposabb ismeretével a felvétel rendezője és kameramanjai többet kihozhattak volna belőle), és a digitális színes technika olykor torzítva reagál a világítási effektusokra, az arcokat nemegyszer a karmester aspektusánál is közelebb hozza. A harmadszori olvasat sajnos a változat gyengeségeit és hibáit is csak közelebb hozta. Néhány dologról, amit korábban részletesen megfogalmaztam, csak egy-egy mondatban. Mindaz, amit Rudi van Dantzig és Toer van Schayk változtatott a MÁO színpadán látott több (Marius Petipa és Lev Ivanov eredetijéhez kíméletesebb) verzióhoz képest, illetve amivel bővítették, nyújtották a darabot, gyengén hat, ront. A változat dramaturgiája – legfőképpen az előadás hosszát, a III. felvonás nagy divertissement-jának tolakodó terjengősségét és a dráma megoldását tekintve – fiaskó! A közelik rávilágítottak arra, hogy a táncosok játéka stílus és színészi erények terén milyen eklektikus. Iurii Kekalo (Siegfried) használ mimikai eszköztárt, ám az meglehetősen egysíkú. (Dmitry Timofeev természetesebben játszott, és megjelenésében is harmonikusabb „párost” alkotott Ievgen Lagunovval, a második szereposztás Alexanderjával.) A szólisták és a kar arcjátéka egyfajta historikus modorra való utasításra enged következtetni. Hogy melyik interpretálási korszak modorára, az számomra megfejthetetlen, mert a mi színpadunkon ez évtizedek óta idegen. A felvétel végefőcíméből sikerült megtudnom, hogy a Hercegasszonyt Kőszegi Katalin alakította. Megjelenésétől összeomlásáig dicséretes intenzitással kísérte az eseményeket, mindvégig az előkelőségének tudatában levő, a kényeskedésig finomkodó uralkodó és anya ábrázatával, ám e mesterkéltségben is meg tudtak jelenni az őszinte bizakodás, a biztatás, az aggodalom és a kétségbeesés színei. A képernyőn talán kissé sok volt mindez – és éles ellentétét mutatta annak, ami talán rávilágít arra, mi hiányzik Nakamura Shoko alakításából. Külön-külön is szegényes a színészi eszköztára A hattyúk tava két főszerepéhez, így már Odette sem eléggé megragadó karaktere nem tud kísértetiesen felidéződni Odiliában, akiben sem a kacérság, sem a démoniság, sem a rafinált számítás nem elég erős. Odett-je mindössze attól igéző, Odiliája csupán attól csábos, hogy a táncosnő igyekszik szép arcát még szebbre igazítani. (Eszembe jut, hogy ez a benyomásom mennyire igazolja e topic létrehozója, Sesto fórumtárs évekkel ezelőtt bejegyzett véleményét Shokóról.) Lehet vitatkozni azon, hogy A hattyúk tava magyar címének névelős vagy névelő nélküli változata helyesebb-e. Nyelvérzékünk megkívánja a névelőt, de az oroszból fordított címek névelő nélküli használata menthető azzal, hogy az eredeti nyelv nem használ névelőt. Viszont úgy gondolom, ha a televízió az Operában adott változatot rögzítette, illetve sugározza, annak címváltozatát pontosan követnie kell. Ugyanígy hibának tartom, hogy a MÁO honlapján 4 felvonásosként ismertetett darabot a feliratok 3 felvonásosként tüntették fel (az első 2. képét jelezték). Az adásban a felvonások között lélegzetvételnyi szünetet sem tartottak. Erről nem lehet kedvezőbb véleményem annál, hogy a műsorgyártásból és -szerkesztésből hiányzott az ember. Remélem, Boglárka Simon Hatalának és sokaknak sikerült megnézni vagy felvenni az adást, számítok a véleményükre!
Kedves Aurora, köszönöm ezt a linket, amely nélkül nem tudtam volna megnézni a közvetítést. Örülök, hogy így végül is A hattyúk tava 3 különböző előadását láttam, miután a premier-szereposztásnak csak egy későbbi fellépését néztem meg, és nem olyan közelről, mint a főpróbát. Noha a tv-felvétel sok mindent lenyel az élményből (a darab és a változat alaposabb ismeretével a felvétel rendezője és kameramanjai többet kihozhattak volna belőle), és a digitális színes technika olykor torzítva reagál a világítási effektusokra, az arcokat nemegyszer a karmester aspektusánál is közelebb hozza. A harmadszori olvasat sajnos a változat gyengeségeit és hibáit is csak közelebb hozta. Néhány dologról, amit korábban részletesen megfogalmaztam, csak egy-egy mondatban. Mindaz, amit Rudi van Dantzig és Toer van Schayk változtatott a MÁO színpadán látott több (Marius Petipa és Lev Ivanov eredetijéhez kíméletesebb) verzióhoz képest, illetve amivel bővítették, nyújtották a darabot, gyengén hat, ront. A változat dramaturgiája – legfőképpen az előadás hosszát, a III. felvonás nagy divertissement-jának tolakodó terjengősségét és a dráma megoldását tekintve – fiaskó! A közelik rávilágítottak arra, hogy a táncosok játéka stílus és színészi erények terén milyen eklektikus. Iurii Kekalo (Siegfried) használ mimikai eszköztárt, ám az meglehetősen egysíkú. (Dmitry Timofeev természetesebben játszott, és megjelenésében is harmonikusabb „párost” alkotott Ievgen Lagunovval, a második szereposztás Alexanderjával.) A szólisták és a kar arcjátéka egyfajta historikus modorra való utasításra enged következtetni. Hogy melyik interpretálási korszak modorára, az számomra megfejthetetlen, mert a mi színpadunkon ez évtizedek óta idegen. A felvétel végefőcíméből sikerült megtudnom, hogy a Hercegasszonyt Kőszegi Katalin alakította. Megjelenésétől összeomlásáig dicséretes intenzitással kísérte az eseményeket, mindvégig az előkelőségének tudatában levő, a kényeskedésig finomkodó uralkodó és anya ábrázatával, ám e mesterkéltségben is meg tudtak jelenni az őszinte bizakodás, a biztatás, az aggodalom és a kétségbeesés színei. A képernyőn talán kissé sok volt mindez – és éles ellentétét mutatta annak, ami talán rávilágít arra, mi hiányzik Nakamura Shoko alakításából. Külön-külön is szegényes a színészi eszköztára A hattyúk tava két főszerepéhez, így már Odette sem eléggé megragadó karaktere nem tud kísértetiesen felidéződni Odiliában, akiben sem a kacérság, sem a démoniság, sem a rafinált számítás nem elég erős. Odett-je mindössze attól igéző, Odiliája csupán attól csábos, hogy a táncosnő igyekszik szép arcát még szebbre igazítani. (Eszembe jut, hogy ez a benyomásom mennyire igazolja e topic létrehozója, Sesto fórumtárs évekkel ezelőtt bejegyzett véleményét Shokóról.) Lehet vitatkozni azon, hogy A hattyúk tava magyar címének névelős vagy névelő nélküli változata helyesebb-e. Nyelvérzékünk megkívánja a névelőt, de az oroszból fordított címek névelő nélküli használata menthető azzal, hogy az eredeti nyelv nem használ névelőt. Viszont úgy gondolom, ha a televízió az Operában adott változatot rögzítette, illetve sugározza, annak címváltozatát pontosan követnie kell. Ugyanígy hibának tartom, hogy a MÁO honlapján 4 felvonásosként ismertetett darabot a feliratok 3 felvonásosként tüntették fel (az első 2. képét jelezték). Az adásban a felvonások között lélegzetvételnyi szünetet sem tartottak. Erről nem lehet kedvezőbb véleményem annál, hogy a műsorgyártásból és -szerkesztésből hiányzott az ember. Remélem, Boglárka Simon Hatalának és sokaknak sikerült megnézni vagy felvenni az adást, számítok a véleményükre!
4535 lujza 2015-05-27 03:41:31 [Válasz erre: 4534 Búbánat 2015-05-26 11:32:09]
Bár nem szeretek tv-n balettet nézni, de most a kíváncsiság rávett. Hát szépen kiherélték a Hattyúk tavát! Olyan steril volt, mintha Sanytollal kenték volna be az egészet. Nakamura Shoko messze a legjobb volt, bár elgondolkodtam, hogy a filmbeli Vincent Casselnek elég jó fekete hattyú lett volna-e? Partnere technikailag nekem rendben volt, de emberileg? Nem értem a nagyságos hercegasszonyt, miért akarja megnősíteni serdületlen fiát? Bár az a hercegnő meg olyan mesterkélt volt, amilyen ifjú. Kezd derengeni, hogy most az a sikk, ami a sportban. Minél fiatalabb, még kiforratlan táncosokat dolgoztatnak, akik már bármit meg tudnak csinálni, mert jó a fizikumuk, de egyéniségük egy szál se, és nem beszélnek vissza. Az érettebb idősebbeket pedig elküldik. Próbáltam Siegfried arcáról bármilyen érzelmet leolvasni, de nem nagyon sikerült, mert nem volt neki. Ez a fiú táncolni tud, de egy szerepet megjeleníteni nem. Érzelmek helyett csak érzelgés volt. Csak sodródott az eseményekkel, az ott lábatlankodó kebelbarátjával együtt. Nem ártana egy dramaturg a balettekhez sem, aki észrevesz ezt-azt. Például nem engedi, hogy felesleges pantomim, hosszú és ettől unalmas betétek legyenek már az elején, és főleg a 3. felvonásban, és az utolsót is rövidebbre veteti kissé (szegény Nakamura már hulla fáradt volt a végére). És ez a befejezés engem nem győzött meg, ha a hercegnek mindenáron meg kell halnia, illett volna azt látványosabban tennie. Mi az, hogy pas de trois lányok, majd két név? Más eénevezést nem találtak nekik? (Amúgy ők is jók voltak, és általában látszott, hogy mindenki megdolgozott a szerepéért.) Viszont a nagy pas de deux codájából én hiányoltam Odilia utolsó diagonális lépéssorát, helyette egy összebújás volt, csak nem azért, mert elfáradt? És elkeserítő, hogy Apáti Bencével mindössze azt az idétlen magyar táncot képesek táncoltatni! Legalább Rothbart szerepét megkaphatta volna, akkor lett volna legalább egy férfi is a színpadon.
Bár nem szeretek tv-n balettet nézni, de most a kíváncsiság rávett. Hát szépen kiherélték a Hattyúk tavát! Olyan steril volt, mintha Sanytollal kenték volna be az egészet. Nakamura Shoko messze a legjobb volt, bár elgondolkodtam, hogy a filmbeli Vincent Casselnek elég jó fekete hattyú lett volna-e? Partnere technikailag nekem rendben volt, de emberileg? Nem értem a nagyságos hercegasszonyt, miért akarja megnősíteni serdületlen fiát? Bár az a hercegnő meg olyan mesterkélt volt, amilyen ifjú. Kezd derengeni, hogy most az a sikk, ami a sportban. Minél fiatalabb, még kiforratlan táncosokat dolgoztatnak, akik már bármit meg tudnak csinálni, mert jó a fizikumuk, de egyéniségük egy szál se, és nem beszélnek vissza. Az érettebb idősebbeket pedig elküldik. Próbáltam Siegfried arcáról bármilyen érzelmet leolvasni, de nem nagyon sikerült, mert nem volt neki. Ez a fiú táncolni tud, de egy szerepet megjeleníteni nem. Érzelmek helyett csak érzelgés volt. Csak sodródott az eseményekkel, az ott lábatlankodó kebelbarátjával együtt. Nem ártana egy dramaturg a balettekhez sem, aki észrevesz ezt-azt. Például nem engedi, hogy felesleges pantomim, hosszú és ettől unalmas betétek legyenek már az elején, és főleg a 3. felvonásban, és az utolsót is rövidebbre veteti kissé (szegény Nakamura már hulla fáradt volt a végére). És ez a befejezés engem nem győzött meg, ha a hercegnek mindenáron meg kell halnia, illett volna azt látványosabban tennie. Mi az, hogy pas de trois lányok, majd két név? Más eénevezést nem találtak nekik? (Amúgy ők is jók voltak, és általában látszott, hogy mindenki megdolgozott a szerepéért.) Viszont a nagy pas de deux codájából én hiányoltam Odilia utolsó diagonális lépéssorát, helyette egy összebújás volt, csak nem azért, mert elfáradt? És elkeserítő, hogy Apáti Bencével mindössze azt az idétlen magyar táncot képesek táncoltatni! Legalább Rothbart szerepét megkaphatta volna, akkor lett volna legalább egy férfi is a színpadon.
4534 Búbánat 2015-05-26 11:32:09
Ma éjjel a Duna TV-ben láthatjuk: 2015. május 26. kedd 23:35 - 02:25 Hattyúk tava Klasszikus balett (2015) (170') Azt olvastam előzetesen, hogy az Operaház 2015. április 25-i premier-előadás felvétele kerül képernyőre: Klasszikus balett négy felvonásban, három részben „A hattyúk tavát öt évig nélkülözte a Magyar Állami Operaház közönsége. A hiányt a 2014-2015-ös évadban egy teljesen új kiállítással pótoljuk! Csajkovszkij első balettje talán a legkedveltebb klasszikus darab a balettirodalomban: a nősülni kénytelen herceg és a hattyúvá varázsolt lány szerelmének viszontagsága az egyik legszebb orosz romantikus mese. A darab az 1877-es ősbemutatón azonban megbukott. A premier koreográfusai egyszerűen nem értek fel Csajkovszkij zseniálitásához. A mű Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös koreográfiájában vált világhírűvé, és a legtöbb társulat ma is ennek alapján táncolja a darabot. Ezt a klasszikus művet dolgozta át Rudi van Dantzig és Toer van Schayk 1988-ban. Odette-et és Odile-t, a tiszta, ártatlan fehér hattyút és a csábító, manipulatív fekete hattyút ugyanaz a táncosnő alakítja. „ ________________________________________ Karmester: Héja Domonkos Szereposztásból: Odette/Odile - Nakamura Shoko Siegfried - Kekalo Iurii Rothbart - Radziush Mikalai Alexander - Bakó Máté Pas de trois lányok - Felméry Lili / Pap Adrienn Alkotók: Koreográfia: Marius Petipa és Lev Ivanov nyomán - Rudi van Dantzig Karaktertánc koreográfia - Toer van Schayk Zeneszerző - Pjotr Iljics Csajkovszkij Díszlettervező - Toer van Schayk Jelmeztervező - Toer van Schayk Világítástervező - Jan Hofstra Betanító balettmesterek - Caroline Iura / Eleonora Demichelis / Toer van Schayk A díszlet- és jelmeztervező asszisztense - Ruud Lutgens Próbavezető balettmesterek - Aradi Mária / Kövessy Angéla / Pongor Ildikó/ Tengler Tamás / Venekei Marianna
Ma éjjel a Duna TV-ben láthatjuk: 2015. május 26. kedd 23:35 - 02:25 Hattyúk tava Klasszikus balett (2015) (170') Azt olvastam előzetesen, hogy az Operaház 2015. április 25-i premier-előadás felvétele kerül képernyőre: Klasszikus balett négy felvonásban, három részben „A hattyúk tavát öt évig nélkülözte a Magyar Állami Operaház közönsége. A hiányt a 2014-2015-ös évadban egy teljesen új kiállítással pótoljuk! Csajkovszkij első balettje talán a legkedveltebb klasszikus darab a balettirodalomban: a nősülni kénytelen herceg és a hattyúvá varázsolt lány szerelmének viszontagsága az egyik legszebb orosz romantikus mese. A darab az 1877-es ősbemutatón azonban megbukott. A premier koreográfusai egyszerűen nem értek fel Csajkovszkij zseniálitásához. A mű Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös koreográfiájában vált világhírűvé, és a legtöbb társulat ma is ennek alapján táncolja a darabot. Ezt a klasszikus művet dolgozta át Rudi van Dantzig és Toer van Schayk 1988-ban. Odette-et és Odile-t, a tiszta, ártatlan fehér hattyút és a csábító, manipulatív fekete hattyút ugyanaz a táncosnő alakítja. „ ________________________________________ Karmester: Héja Domonkos Szereposztásból: Odette/Odile - Nakamura Shoko Siegfried - Kekalo Iurii Rothbart - Radziush Mikalai Alexander - Bakó Máté Pas de trois lányok - Felméry Lili / Pap Adrienn Alkotók: Koreográfia: Marius Petipa és Lev Ivanov nyomán - Rudi van Dantzig Karaktertánc koreográfia - Toer van Schayk Zeneszerző - Pjotr Iljics Csajkovszkij Díszlettervező - Toer van Schayk Jelmeztervező - Toer van Schayk Világítástervező - Jan Hofstra Betanító balettmesterek - Caroline Iura / Eleonora Demichelis / Toer van Schayk A díszlet- és jelmeztervező asszisztense - Ruud Lutgens Próbavezető balettmesterek - Aradi Mária / Kövessy Angéla / Pongor Ildikó/ Tengler Tamás / Venekei Marianna
4533 Aurora 2015-05-26 09:05:52 [Válasz erre: 4503 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 20:50:29]
Köszönöm. Az zavart- és tévesztett meg, hogy azt hittem, ezek friss fotók, de ezek szerint régebben készült képek.
Köszönöm. Az zavart- és tévesztett meg, hogy azt hittem, ezek friss fotók, de ezek szerint régebben készült képek.
4532 IVA 2015-05-26 01:29:37 [Válasz erre: 4530 Boglárka Simon Hatala 2015-05-25 13:13:28]
Pedig milyen érdekes lenne, ha balettelőadások alatt valaki a proszcéniumpáholyban mikrofonba kommentálná, mit láttunk éppen, és azt hogyan sikerült kivitelezni.
Pedig milyen érdekes lenne, ha balettelőadások alatt valaki a proszcéniumpáholyban mikrofonba kommentálná, mit láttunk éppen, és azt hogyan sikerült kivitelezni.
4530 Boglárka Simon Hatala 2015-05-25 13:13:28 [Válasz erre: 4528 IVA 2015-05-25 04:41:33]
Pas d'IVA?:-) Érdekes, most, hogy szóba került, eszembe jutott, hogy - ellentétben például a műkorcsolyával- , a balettben nem szokás személyről elnevezni mozdulatot (sőt, amennyire tudom, modern táncban sem). Vajon miért nincs mondjuk Barisnyikov ugrás, az egyik híres trükkjéről elnevezve? Olyan van, amit egy-egy társulaton belül névvel emlegetnek, de egyik se ment át a nemzetközi köztudatba. Az egyetlen általam ismert példa a "Sylvie-step", egy kombináció, amelyet William Forsythe alkotott, és Sylvie Guillemről nevezte el.
Pas d'IVA?:-) Érdekes, most, hogy szóba került, eszembe jutott, hogy - ellentétben például a műkorcsolyával- , a balettben nem szokás személyről elnevezni mozdulatot (sőt, amennyire tudom, modern táncban sem). Vajon miért nincs mondjuk Barisnyikov ugrás, az egyik híres trükkjéről elnevezve? Olyan van, amit egy-egy társulaton belül névvel emlegetnek, de egyik se ment át a nemzetközi köztudatba. Az egyetlen általam ismert példa a "Sylvie-step", egy kombináció, amelyet William Forsythe alkotott, és Sylvie Guillemről nevezte el.
4529 Myway 2015-05-25 11:32:26 [Válasz erre: 4525 IVA 2015-05-25 04:16:55]
Shoko Nakamura is természetesen vörös parókában táncolt!
Shoko Nakamura is természetesen vörös parókában táncolt!
4528 IVA 2015-05-25 04:41:33 [Válasz erre: 4524 Boglárka Simon Hatala 2015-05-24 16:02:45]
Ha már ugrást, forgást nem nevezhetnek el rólam, fűződjék a nevem legalább ama fekete pontokhoz.
Ha már ugrást, forgást nem nevezhetnek el rólam, fűződjék a nevem legalább ama fekete pontokhoz.
4527 IVA 2015-05-25 04:37:38 [Válasz erre: 4522 Boglárka Simon Hatala 2015-05-24 15:10:00]
Szemlélettől, ízléstől, tapasztalatoktól, egyéb beállítottságoktól, indulatoktól függően lehet változó ugyanazon kor jelenségeinek, tendenciáinak megítélése. Én merem véleménnyel megnevezni azokat a komponenseket, amelyek feltehetően hiányoznak a jobb színvonalhoz. A mai korban általános igénytelenség, műveletlenség, felületesség, üzleties szemlélet, és a politika, a politika okozta károk enyhébb-erősebb hatásai a művészet minden terén. (Kivételek persze akadnak, tisztelet nékik.) Számomra ezt tükrözik pl. a MÁO reklámkampányai, fotói is. De hozzáteszem, talán nem először: én nem a világszínvonalat kérem számon itthon. Azért sem, mert arról nem lehet teljes képem, és azért sem, mert örömmel venném a „csupán” jót is. Meglátjuk majd, hogy a Bartók-művek hazai készenléte cáfolja-e azt a véleményemet, hogy nálunk sok minden másképp működik, mint „a világ minden táján”...
Szemlélettől, ízléstől, tapasztalatoktól, egyéb beállítottságoktól, indulatoktól függően lehet változó ugyanazon kor jelenségeinek, tendenciáinak megítélése. Én merem véleménnyel megnevezni azokat a komponenseket, amelyek feltehetően hiányoznak a jobb színvonalhoz. A mai korban általános igénytelenség, műveletlenség, felületesség, üzleties szemlélet, és a politika, a politika okozta károk enyhébb-erősebb hatásai a művészet minden terén. (Kivételek persze akadnak, tisztelet nékik.) Számomra ezt tükrözik pl. a MÁO reklámkampányai, fotói is. De hozzáteszem, talán nem először: én nem a világszínvonalat kérem számon itthon. Azért sem, mert arról nem lehet teljes képem, és azért sem, mert örömmel venném a „csupán” jót is. Meglátjuk majd, hogy a Bartók-művek hazai készenléte cáfolja-e azt a véleményemet, hogy nálunk sok minden másképp működik, mint „a világ minden táján”...
4526 IVA 2015-05-25 04:28:13 [Válasz erre: 4520 Boglárka Simon Hatala 2015-05-24 14:01:42]
Alapos kutatómunka nyomán nem ismerem a színháztörténetet, vázlatosan és tapasztalatból csupán az alábbiakat: Amíg a Margitszigeti Szabadtéri Színpad a mai Városi Színházhoz (később Erkel Színház), majd a Magyar Állami Operaházhoz tartozott, 1949 és 1962 között, az operarepertoár leglátványosabb (nagy balettbetétes) darabjait szép előadásszámban adták a Szigeten. Ezek mellett a Keszkenőt, A hattyúk tavát és a Párizs lángjait is, amelyekben több szereposztás is váltotta egymást. Képsorozatból tudom, hogy A bahcsiszeráji szökőkút '50-es évekbeli margitszigeti előadásaihoz az Erkel színházi díszletváltozatot ki is szélesítették (sajnálom, hogy ennek szemtanúja még nem lehettem). Abban az időben tehát gyakorlatilag egész nyáron dolgozott az együttes, a vezető szólistáktól a tánckarig mindenki. De amikor a szigeti színpad más intézményhez, más igazgatóságokhoz tartozott, az immár ritkább opera- és operettprodukciókban továbbra is a mi balettsztárjaink léptek fel. A '70-es években magam láttam, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok számos előadásában is az Operaház balettkara táncol. Az együttes gyakori turnéiról – elsősorban A csodálatos mandarin, a Spartacus és a Sylvia külföldön aratott sikereiről – rendszeresen beszámolt a sajtó. A (korábban egyetlen) Magyar Televízióban régebben rengeteg operett-, könnyűzenei és revüműsor készült, műtermi és külső felvételekkel, ezekben többnyire viszont lehetett látni ismerős arcokat a balettkarból. Feltételezhetően legtöbbjüket a nyári szezonban forgatták. (Az '50-es, '60-as években a nyaralás jellegű külföldi utazásoknak nem volt nagy divatja és sok lehetősége. Emlékszem a Film Színház Muzsika hetilap egyik nyári számának képes riportjára Lakatos Gabriellával, aki villájának kertjében Zaréma-pózokat mutatott fürdőruhában. Az egyik képen pedig a kor technikai újdonságával, táskarádióval látható, ezzel az aláírással: Lakatos Gabriella zenével hűsíti magát...) Későbbi tapasztalatom: amikor a két színházban minden bemutatót, új betanulást, új beállást és vendégfellépést megnéztem, feltűnt, hogy a balettművészek a szeptemberi, októberi előadásokon különösen „jól néznek ki”. Kissé rosszmájúan: nyomot hagyott rajtuk a szőlő, a dinnye, talán a hideg sör szezonja is, főleg a férfiakon. Novemberre ezt láthatóan ledolgozták. Köszönöm tájékoztatásodat az „eszményi” pihenési időről és terhelésről. A személyes példákat kiegészítem azzal, hogy [url]http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B3zsa_Imre;Dózsa Imre[/url] is hosszabb ideig volt elkötelezett szólistája, illetve balettmestere külföldi társulatoknak (ez olykor itthoni foglalkoztatottságából is feltűnt), amint [url]http://hu.wikipedia.org/wiki/Pongor_Ildik%C3%B3;Pongor Ildikó[/url] is, Bécs és Stockholm színpadainak.
Alapos kutatómunka nyomán nem ismerem a színháztörténetet, vázlatosan és tapasztalatból csupán az alábbiakat: Amíg a Margitszigeti Szabadtéri Színpad a mai Városi Színházhoz (később Erkel Színház), majd a Magyar Állami Operaházhoz tartozott, 1949 és 1962 között, az operarepertoár leglátványosabb (nagy balettbetétes) darabjait szép előadásszámban adták a Szigeten. Ezek mellett a Keszkenőt, A hattyúk tavát és a Párizs lángjait is, amelyekben több szereposztás is váltotta egymást. Képsorozatból tudom, hogy A bahcsiszeráji szökőkút '50-es évekbeli margitszigeti előadásaihoz az Erkel színházi díszletváltozatot ki is szélesítették (sajnálom, hogy ennek szemtanúja még nem lehettem). Abban az időben tehát gyakorlatilag egész nyáron dolgozott az együttes, a vezető szólistáktól a tánckarig mindenki. De amikor a szigeti színpad más intézményhez, más igazgatóságokhoz tartozott, az immár ritkább opera- és operettprodukciókban továbbra is a mi balettsztárjaink léptek fel. A '70-es években magam láttam, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok számos előadásában is az Operaház balettkara táncol. Az együttes gyakori turnéiról – elsősorban A csodálatos mandarin, a Spartacus és a Sylvia külföldön aratott sikereiről – rendszeresen beszámolt a sajtó. A (korábban egyetlen) Magyar Televízióban régebben rengeteg operett-, könnyűzenei és revüműsor készült, műtermi és külső felvételekkel, ezekben többnyire viszont lehetett látni ismerős arcokat a balettkarból. Feltételezhetően legtöbbjüket a nyári szezonban forgatták. (Az '50-es, '60-as években a nyaralás jellegű külföldi utazásoknak nem volt nagy divatja és sok lehetősége. Emlékszem a Film Színház Muzsika hetilap egyik nyári számának képes riportjára Lakatos Gabriellával, aki villájának kertjében Zaréma-pózokat mutatott fürdőruhában. Az egyik képen pedig a kor technikai újdonságával, táskarádióval látható, ezzel az aláírással: Lakatos Gabriella zenével hűsíti magát...) Későbbi tapasztalatom: amikor a két színházban minden bemutatót, új betanulást, új beállást és vendégfellépést megnéztem, feltűnt, hogy a balettművészek a szeptemberi, októberi előadásokon különösen „jól néznek ki”. Kissé rosszmájúan: nyomot hagyott rajtuk a szőlő, a dinnye, talán a hideg sör szezonja is, főleg a férfiakon. Novemberre ezt láthatóan ledolgozták. Köszönöm tájékoztatásodat az „eszményi” pihenési időről és terhelésről. A személyes példákat kiegészítem azzal, hogy [url]http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B3zsa_Imre;Dózsa Imre[/url] is hosszabb ideig volt elkötelezett szólistája, illetve balettmestere külföldi társulatoknak (ez olykor itthoni foglalkoztatottságából is feltűnt), amint [url]http://hu.wikipedia.org/wiki/Pongor_Ildik%C3%B3;Pongor Ildikó[/url] is, Bécs és Stockholm színpadainak.
4525 IVA 2015-05-25 04:16:55 [Válasz erre: 4517 Myway 2015-05-24 11:47:17]
Seregi László 43 éves Sylviája két rekordot is a magáénak mondhat. A koreográfus külföldön legtöbb helyen bemutatott műve, néhány országban ő tanította is be. Erkel Színházi ősbemutatójának és további előadásainak szereposztását sérülések sorozata befolyásolta, illetve Orosz Adél, a címszerep második szereposztásbeli várományosának szülése 1972-ben. A premier Sylviája, Kun Zsuzsa után Meztger Márta lett a nimfa, illetve a fiatal balerina alakítója. Kun Zsuzsa még a bemutató évében megsérült, így csakhamar bemutatkozott a szerepben Pártay Lilla is. Orosz Adél csak visszatérése után. Diana istennőt és prímabalerinát mindkét szereposztásban Csarnóy Katalin alakította. Később Kékesi Mária, Pongor Ildikó, Szabadi Edit is váltotta. Ugyancsak mindkét szereposztásban állt helyt Perlusz Sándor Ámor szerepében, Forgách József valamivel később. Orion szerepének kiosztása sem indult akadálymentesen: Róna Viktor eleinte nem akarta elvállalni. Seregi Kun Zsuzsa közvetítésével győzte meg Rónát, aki aztán megköszönte a balerina rábeszélését. A másodpremier szatír–balettmestere Havas Ferenc volt. Amintast Dózse Imre táncolta elsőként. A második szereposztás pásztora–ifjú táncosa Markó Iván volt, aki rövidesen Béjart társulatához szerződött, így elég hamar lett a szerep birtokosa Keveházi Gábor, aki később, AMINT AZtán szokásossá vált, Orionná avanzsált. Mivel Nakamura Shokót már nem láthatom, elárulnád, kedves Myway, megkapta-e a szép vörös parókát Diana szerepéhez?
Seregi László 43 éves Sylviája két rekordot is a magáénak mondhat. A koreográfus külföldön legtöbb helyen bemutatott műve, néhány országban ő tanította is be. Erkel Színházi ősbemutatójának és további előadásainak szereposztását sérülések sorozata befolyásolta, illetve Orosz Adél, a címszerep második szereposztásbeli várományosának szülése 1972-ben. A premier Sylviája, Kun Zsuzsa után Meztger Márta lett a nimfa, illetve a fiatal balerina alakítója. Kun Zsuzsa még a bemutató évében megsérült, így csakhamar bemutatkozott a szerepben Pártay Lilla is. Orosz Adél csak visszatérése után. Diana istennőt és prímabalerinát mindkét szereposztásban Csarnóy Katalin alakította. Később Kékesi Mária, Pongor Ildikó, Szabadi Edit is váltotta. Ugyancsak mindkét szereposztásban állt helyt Perlusz Sándor Ámor szerepében, Forgách József valamivel később. Orion szerepének kiosztása sem indult akadálymentesen: Róna Viktor eleinte nem akarta elvállalni. Seregi Kun Zsuzsa közvetítésével győzte meg Rónát, aki aztán megköszönte a balerina rábeszélését. A másodpremier szatír–balettmestere Havas Ferenc volt. Amintast Dózse Imre táncolta elsőként. A második szereposztás pásztora–ifjú táncosa Markó Iván volt, aki rövidesen Béjart társulatához szerződött, így elég hamar lett a szerep birtokosa Keveházi Gábor, aki később, AMINT AZtán szokásossá vált, Orionná avanzsált. Mivel Nakamura Shokót már nem láthatom, elárulnád, kedves Myway, megkapta-e a szép vörös parókát Diana szerepéhez?
4524 Boglárka Simon Hatala 2015-05-24 16:02:45 [Válasz erre: 4516 Búbánat 2015-05-24 11:23:15]
Mintha a magyar és az angol szöveg között lenne némi különbség. Kimaradt pár sor és...hát szóval a legutolsó mondat ("A következő színházi szezonban pedig két további koreográfiámmal is eljutok Önök, a magyar közönség elé") az eredeti Kylian levélben nem szerepel... hogy IVÁt idézzem, fekete pontok tömege a fordítónak...
Mintha a magyar és az angol szöveg között lenne némi különbség. Kimaradt pár sor és...hát szóval a legutolsó mondat ("A következő színházi szezonban pedig két további koreográfiámmal is eljutok Önök, a magyar közönség elé") az eredeti Kylian levélben nem szerepel... hogy IVÁt idézzem, fekete pontok tömege a fordítónak...
4523 Boglárka Simon Hatala 2015-05-24 15:16:59
Kylian felposztolta a facebookjára, hogy megkapta a Seregi díjat, és olvasható a levele is angolul. Bemásolom: Dear friends, Let me thank you for choosing me as the recipient of the first László Seregi award. As you know, I was always interested in promoting cultural exchange between the countries of the former “Eastern block” of Europe and the western countries. This was something very close to my heart. I always felt that these two parts of Europe, separated by extremely unfortunate consequences of World war II, have many possibilities to enrich their cultural horizon. I always believed, that our company - Nederlands Dans Theater - should travel to all countries of the world, even to countries with oppressive or even dictatorial political leadership. I found it important that artists from countries of any political system should have the opportunity to be in dialogue with the rest of the world. I spent much of my life in the time of the “cold war”, the time in which politicians from the east would not speak with their counterparts in the west. And if they did, their mouths were filled with insults. In the meantime it seems that this situation has improved, but in fact it didn’t improve essentially at all. Yes, we are the first central European generation, which was incredibly lucky, because it didn’t have to experience war.... But how long will this last....? Are we so sure that our children will be as lucky? The answer is “No”, we are not sure of this at all. And we should do everything in our power to prevent this from happening again. Please forgive me for my small excursion into the world of politics, but as you are aware, this year we celebrate the 70th anniversary of the victory over fascism. When I see the photographs and the films of this terrible time, I feel that it must have been 200 years ago, but no.... it was happening two years before I was born. Since then there were two wars fought at the doorstep of Hungary - in Yugoslavia and in Ukraine. I am sorry, and I beg you for your forgiveness one more time.... About dance....! Well, dance and music are the best communicators people have ever invented. They do not need words. They are the two art forms connecting all humanity. They are the most positive cultural output human beings ever created. They speak from heart to heart without having to be translated. And I think that a significant part of our energy should be focused on their unique quality: communication. Dear friends, please let me express my profound thanks for giving me this award, which carries the name of a very important and charismatic figure of dance of the post war era - László Seregi. We have never met, but his name accompanied much of my life. My contacts to Hungary and my admiration for Hungarian artists have a great tradition. I will not be tempted to mention any names out of fear of omitting someone. But please rest assured that there are many....! Thank you and with sincere gratitude - Jiří Kylián The Hague, the Netherlands – May 9, 2015
Kylian felposztolta a facebookjára, hogy megkapta a Seregi díjat, és olvasható a levele is angolul. Bemásolom: Dear friends, Let me thank you for choosing me as the recipient of the first László Seregi award. As you know, I was always interested in promoting cultural exchange between the countries of the former “Eastern block” of Europe and the western countries. This was something very close to my heart. I always felt that these two parts of Europe, separated by extremely unfortunate consequences of World war II, have many possibilities to enrich their cultural horizon. I always believed, that our company - Nederlands Dans Theater - should travel to all countries of the world, even to countries with oppressive or even dictatorial political leadership. I found it important that artists from countries of any political system should have the opportunity to be in dialogue with the rest of the world. I spent much of my life in the time of the “cold war”, the time in which politicians from the east would not speak with their counterparts in the west. And if they did, their mouths were filled with insults. In the meantime it seems that this situation has improved, but in fact it didn’t improve essentially at all. Yes, we are the first central European generation, which was incredibly lucky, because it didn’t have to experience war.... But how long will this last....? Are we so sure that our children will be as lucky? The answer is “No”, we are not sure of this at all. And we should do everything in our power to prevent this from happening again. Please forgive me for my small excursion into the world of politics, but as you are aware, this year we celebrate the 70th anniversary of the victory over fascism. When I see the photographs and the films of this terrible time, I feel that it must have been 200 years ago, but no.... it was happening two years before I was born. Since then there were two wars fought at the doorstep of Hungary - in Yugoslavia and in Ukraine. I am sorry, and I beg you for your forgiveness one more time.... About dance....! Well, dance and music are the best communicators people have ever invented. They do not need words. They are the two art forms connecting all humanity. They are the most positive cultural output human beings ever created. They speak from heart to heart without having to be translated. And I think that a significant part of our energy should be focused on their unique quality: communication. Dear friends, please let me express my profound thanks for giving me this award, which carries the name of a very important and charismatic figure of dance of the post war era - László Seregi. We have never met, but his name accompanied much of my life. My contacts to Hungary and my admiration for Hungarian artists have a great tradition. I will not be tempted to mention any names out of fear of omitting someone. But please rest assured that there are many....! Thank you and with sincere gratitude - Jiří Kylián The Hague, the Netherlands – May 9, 2015
4522 Boglárka Simon Hatala 2015-05-24 15:10:00 [Válasz erre: 4507 IVA 2015-05-24 05:07:02]
Nagyon érdekesnek tartom, hogy bizonyos fórumozók ugyanazt a folyamatot és színházi munkát "nyugat-majmolásnak" mások meg a poszt-szovjet ízlés mumifikáldásának látják. Kedves IVA, azt te magad állapítottad meg, hogy most is van pénz drága darabokra és ehhez én hozzátettem, amit a fizetésekről találtam. Ha mégsem a pénz a gond, de nincs világszínvonal, akkor talán valamelyik másik komponens hiányzik. (Ez most nem egy vélemény, csak egy logikai levezetés az alapján, amit te írtál, és amit én tudok a nemzetközi folyamatokról.) A Bartók téma nekem is szívügyem, idén szeptemberben járnak le a jogdíjak és onnantól szabadon felhasználhatóak a művek. Érdekes koreográfiai munkák várhatóak a világ minden táján, szerintem sokan állnak "készenlétben".
Nagyon érdekesnek tartom, hogy bizonyos fórumozók ugyanazt a folyamatot és színházi munkát "nyugat-majmolásnak" mások meg a poszt-szovjet ízlés mumifikáldásának látják. Kedves IVA, azt te magad állapítottad meg, hogy most is van pénz drága darabokra és ehhez én hozzátettem, amit a fizetésekről találtam. Ha mégsem a pénz a gond, de nincs világszínvonal, akkor talán valamelyik másik komponens hiányzik. (Ez most nem egy vélemény, csak egy logikai levezetés az alapján, amit te írtál, és amit én tudok a nemzetközi folyamatokról.) A Bartók téma nekem is szívügyem, idén szeptemberben járnak le a jogdíjak és onnantól szabadon felhasználhatóak a művek. Érdekes koreográfiai munkák várhatóak a világ minden táján, szerintem sokan állnak "készenlétben".
4521 Boglárka Simon Hatala 2015-05-24 14:42:33 [Válasz erre: 4519 mandarina 2015-05-24 13:01:00]
Ha jól tudom, Kylian legutóbbi koreográfiai munkája a Fortune Cookies volt, amelyet a Taipei-i fesztiválon mutattak be 2014 februárban, de lehet, hogy tévedek.
Ha jól tudom, Kylian legutóbbi koreográfiai munkája a Fortune Cookies volt, amelyet a Taipei-i fesztiválon mutattak be 2014 februárban, de lehet, hogy tévedek.
4520 Boglárka Simon Hatala 2015-05-24 14:01:42 [Válasz erre: 4506 IVA 2015-05-24 04:41:52]
A pihenés egy nagyon érdekes és fontos kérdés, az én tapasztalatom ebben is az, hogy a hosszú egyszeri pihenés helyett a pihenés-munka jó éves ritmusa sokkal kedvezőbb az emberi szervezet számára. Magyarországon történelmileg egy hosszú nyári üzemszünet alakult ki (ennek részben műszaki okai voltak eredetileg, amennyire én tudom, de segítsetek, akik jobban ismerik a színháztörténetet), de régebben egyáltalán nem volt ritka, hogy ebben az időszakban művészek szabadtéri produkciókban vettek részt például. Nyugat-Európában és az USA-ban jellemzően 5-6 hét a nyári szünet. Az USA-ban a már korábban említett pénzügyi nyomás miatt a táncosok sokszor a szünetet végigdolgozzák független produkciókban, vagy kisvárosokban lépnek fel a klasszikusokkal. Ha valaki például a szezon elején rögtön egy nehéz, technikás szerepet táncol, akkor valószínűleg nyári pihenő utolsó két hetét, 10 napját már gyakorlással tölti, hogy formába jöjjön. Van rá precedens, ha jól tudom, a San Francisco Ballet például olyan ritmusban dolgozik, hogy egy tömbösített felkészülési, próbaidőszak után folyamatosan, en suit játszanak, de ez részben kulturális kérdés is, mert Európában inkább a repertoárszínház terjedt el, és ez a balettet is befolyásolja. Az ideális előadásszámmal kapcsolatban nagyon nehéz általánosítani, ezért most megkérdeztem a férjemet erről, de azt gondolom, az ő példája elég közel van a principalok többségéhez. Kb. egy hónap az, amit színpadra lépés nélkül még kényelmesnek érez, és neki az ideális heti egy-két előadás lenne (persze rövidebb próbaidőszakokkal megszakítva, amikor intenzív munkával készül valamire, de a teremben, és előadásfüggő is, mert van olyan szerep, ami fizikailag vagy lelkileg hosszabb regenerációt igényel és van olyan, ami kevésbé kimerítő.) Ez olyan 40-50 előadás egy szezonban, és ez még nagyon messze van a túlterheléstől, ez még kényelmes neki. Amikor egy táncos előadásszámait vagy terhelését vizsgálod, számolj azzal is, hogy a legtöbb nagy szólista (legalábbis az általam ismert társulatokban) nem csak a saját társulatában dolgozik, hanem rendszeresen vendégszerepel, nyáron is akár. A legtöbb társulat turnékra is jár. Egyáltalán nem ritka, hogy valaki egyszerre több társulatban is tag (Róna Viktor és Szakály György is volt annak idején 2 együttesben tag, egy ideig Anna Tsygankova a HET-ben és Budapesten) Zakharova nem csak a Bolsoj hanem a La Scala rendes tagja is, Bolle az ABT és a La Scala tagja is (a La Scalaban viszonylag kevés a balettelőadás, és ezzel a módszerrel tudnak igazi sztárokat megtartani. Ez is egy módszer, ha nem tud a társulat elegendő alőadást jó ritmusban ajánlani: szabadságot adni a művészeknek, hogy máshol is dolgozhassanak. 2-3 hónap érdemi munka és fellépés nélkül rengeteg, és nem csak fizikailag, művészileg is.) Nyilván, ha a kartáncosok karszerepeket táncolnak, a szólisták szólókat és a principalok főszerepeket, az is segít.
A pihenés egy nagyon érdekes és fontos kérdés, az én tapasztalatom ebben is az, hogy a hosszú egyszeri pihenés helyett a pihenés-munka jó éves ritmusa sokkal kedvezőbb az emberi szervezet számára. Magyarországon történelmileg egy hosszú nyári üzemszünet alakult ki (ennek részben műszaki okai voltak eredetileg, amennyire én tudom, de segítsetek, akik jobban ismerik a színháztörténetet), de régebben egyáltalán nem volt ritka, hogy ebben az időszakban művészek szabadtéri produkciókban vettek részt például. Nyugat-Európában és az USA-ban jellemzően 5-6 hét a nyári szünet. Az USA-ban a már korábban említett pénzügyi nyomás miatt a táncosok sokszor a szünetet végigdolgozzák független produkciókban, vagy kisvárosokban lépnek fel a klasszikusokkal. Ha valaki például a szezon elején rögtön egy nehéz, technikás szerepet táncol, akkor valószínűleg nyári pihenő utolsó két hetét, 10 napját már gyakorlással tölti, hogy formába jöjjön. Van rá precedens, ha jól tudom, a San Francisco Ballet például olyan ritmusban dolgozik, hogy egy tömbösített felkészülési, próbaidőszak után folyamatosan, en suit játszanak, de ez részben kulturális kérdés is, mert Európában inkább a repertoárszínház terjedt el, és ez a balettet is befolyásolja. Az ideális előadásszámmal kapcsolatban nagyon nehéz általánosítani, ezért most megkérdeztem a férjemet erről, de azt gondolom, az ő példája elég közel van a principalok többségéhez. Kb. egy hónap az, amit színpadra lépés nélkül még kényelmesnek érez, és neki az ideális heti egy-két előadás lenne (persze rövidebb próbaidőszakokkal megszakítva, amikor intenzív munkával készül valamire, de a teremben, és előadásfüggő is, mert van olyan szerep, ami fizikailag vagy lelkileg hosszabb regenerációt igényel és van olyan, ami kevésbé kimerítő.) Ez olyan 40-50 előadás egy szezonban, és ez még nagyon messze van a túlterheléstől, ez még kényelmes neki. Amikor egy táncos előadásszámait vagy terhelését vizsgálod, számolj azzal is, hogy a legtöbb nagy szólista (legalábbis az általam ismert társulatokban) nem csak a saját társulatában dolgozik, hanem rendszeresen vendégszerepel, nyáron is akár. A legtöbb társulat turnékra is jár. Egyáltalán nem ritka, hogy valaki egyszerre több társulatban is tag (Róna Viktor és Szakály György is volt annak idején 2 együttesben tag, egy ideig Anna Tsygankova a HET-ben és Budapesten) Zakharova nem csak a Bolsoj hanem a La Scala rendes tagja is, Bolle az ABT és a La Scala tagja is (a La Scalaban viszonylag kevés a balettelőadás, és ezzel a módszerrel tudnak igazi sztárokat megtartani. Ez is egy módszer, ha nem tud a társulat elegendő alőadást jó ritmusban ajánlani: szabadságot adni a művészeknek, hogy máshol is dolgozhassanak. 2-3 hónap érdemi munka és fellépés nélkül rengeteg, és nem csak fizikailag, művészileg is.) Nyilván, ha a kartáncosok karszerepeket táncolnak, a szólisták szólókat és a principalok főszerepeket, az is segít.
4519 mandarina 2015-05-24 13:01:00 [Válasz erre: 4516 Búbánat 2015-05-24 11:23:15]
Próbálok nagyon óvatosan fogalmazni, mert azt nem szeretném, hogy úgy tűnjék, az egyik legkedvesebb koregráfusom ellen vagyok. Kyliant imádom. És örülök, hogy jövő januárban láthatók ismét a darabjai a MÁO-ban (bár, ha tovább folytatódik az orosz-szovjet iskolából kikerülő "sztárok" szerződtetése és a többiek kirúgása, nem tudom, ki marad, akinek úgy áll a modern technika, mintha ráöntötték volna...) De a Seregi-díjról. Alapításakor így határozták meg: "A jelöltek között lehet bármely, az adott évben új koreográfiát készítő, pályájának csúcsán lévő, kiemelkedő teljesítményt nyújtó koreográfus, akit a kuratórium bármely tagja jelöltnek javasol." Ennek szellemében nem kellene a MÁo sajtójának megemlíteni, hogy mi volt az az idei Kylian-koreográfia, amelyért díjat adtak?
Próbálok nagyon óvatosan fogalmazni, mert azt nem szeretném, hogy úgy tűnjék, az egyik legkedvesebb koregráfusom ellen vagyok. Kyliant imádom. És örülök, hogy jövő januárban láthatók ismét a darabjai a MÁO-ban (bár, ha tovább folytatódik az orosz-szovjet iskolából kikerülő "sztárok" szerződtetése és a többiek kirúgása, nem tudom, ki marad, akinek úgy áll a modern technika, mintha ráöntötték volna...) De a Seregi-díjról. Alapításakor így határozták meg: "A jelöltek között lehet bármely, az adott évben új koreográfiát készítő, pályájának csúcsán lévő, kiemelkedő teljesítményt nyújtó koreográfus, akit a kuratórium bármely tagja jelöltnek javasol." Ennek szellemében nem kellene a MÁo sajtójának megemlíteni, hogy mi volt az az idei Kylian-koreográfia, amelyért díjat adtak?
4518 mandarina 2015-05-24 12:43:10 [Válasz erre: 4517 Myway 2015-05-24 11:47:17]
Válaszom a poszt végén feltett kérdésre: Vagy :( A többire pedig: úgy látszik, tehetségtelenek által elkövetett píárra van pénz...
Válaszom a poszt végén feltett kérdésre: Vagy :( A többire pedig: úgy látszik, tehetségtelenek által elkövetett píárra van pénz...
4517 Myway 2015-05-24 11:47:17
Rövid leszek: Jókora felhajtás volt tegnap este az Erkelben. Seregi mester egykor bámulatos Sylvia balettje romjaiban hever, szereplői szinte említésre sem méltóak - még Shoko Nakamura is halvány epigon volt. Gondolom a vezetőség elfelejtette meghívni a premier szereposztás még köztünk lévő csillagait, Kún Zsuzsát és Orosz Adélt, de legalább nem szenvedtek a látványtól. Ingyenes reprezentatív (gondolom nem olcsó)két kiadványt is kézbe foghatott a közönség az MNB-ről. Természetesen szükség lehet gyönyörű műtermi táncfotók publikálására is, de nekem ezek egyike sem pótolja az élő előadásokról készült felvételeket, ahol az egyéniség, személyiség is megmutatkozhat. A két kiadvány szerkesztése 2014. december 19-én, illetve 2015. január 20-án zárult - jóval korábban a botrányos minősítő tánc előtt! Miért nem szerepel egyik kiadványban sem a társulati névsorban KERÉNYI MIKLÓS DÁVID??? Ez pitiánerség vagy...?
Rövid leszek: Jókora felhajtás volt tegnap este az Erkelben. Seregi mester egykor bámulatos Sylvia balettje romjaiban hever, szereplői szinte említésre sem méltóak - még Shoko Nakamura is halvány epigon volt. Gondolom a vezetőség elfelejtette meghívni a premier szereposztás még köztünk lévő csillagait, Kún Zsuzsát és Orosz Adélt, de legalább nem szenvedtek a látványtól. Ingyenes reprezentatív (gondolom nem olcsó)két kiadványt is kézbe foghatott a közönség az MNB-ről. Természetesen szükség lehet gyönyörű műtermi táncfotók publikálására is, de nekem ezek egyike sem pótolja az élő előadásokról készült felvételeket, ahol az egyéniség, személyiség is megmutatkozhat. A két kiadvány szerkesztése 2014. december 19-én, illetve 2015. január 20-án zárult - jóval korábban a botrányos minősítő tánc előtt! Miért nem szerepel egyik kiadványban sem a társulati névsorban KERÉNYI MIKLÓS DÁVID??? Ez pitiánerség vagy...?
4516 Búbánat 2015-05-24 11:23:15
Az Opera honlapjáról másolom ide: „JIŘI KYLIÁN VETTE ÁT A SEREGI-DÍJAT Szombat este harmadik alkalommal adták át a Seregi-díjat, mely az aktív koreográfusgeneráció tehetséges alkotóinak elismerését szolgálja, egyúttal ápolja a 2012-ben elhunyt világhírű hazai koreográfus, Seregi László emlékét. Idén Jiří Kylián, a világ táncművészetének egyik legnagyobb hatású alkotója nyerte el a kitüntetést. A cseh származású táncművész Hágából küldött üzenetet a magyaroknak: „Kedves barátaim, engedjék meg, hogy kifejezzem ezért a kitüntető díjért legszívélyesebb köszönetemet! A díj a háború utáni idők meghatározó és igen karizmatikus alakjának, Seregi Lászlónak a nevét viseli, akivel ugyan nem volt szerencsém személyesen találkozni, ez a név azonban végigkísérte az életemet. Kapcsolatom Magyarországgal és az általam oly nagyra tartott magyar művészekkel messzire nyúlik vissza. Nem kezdem el felsorolni őket, nehogy véletlenül kihagyjak valakit – de biztosítom Önöket, hogy hosszú a sor! A következő színházi szezonban pedig két további koreográfiámmal is eljutok Önök, a magyar közönség elé.” – a koreográfus Sarabande és Falling Angels című alkotásait a jövő szezonban, január 29-én mutatja be a Magyar Nemzeti Balett az Erkel Színházban a Fehér, fekete – Ellentétek vonzásában című est keretében. Gratulálunk az elismeréshez!”
Az Opera honlapjáról másolom ide: „JIŘI KYLIÁN VETTE ÁT A SEREGI-DÍJAT Szombat este harmadik alkalommal adták át a Seregi-díjat, mely az aktív koreográfusgeneráció tehetséges alkotóinak elismerését szolgálja, egyúttal ápolja a 2012-ben elhunyt világhírű hazai koreográfus, Seregi László emlékét. Idén Jiří Kylián, a világ táncművészetének egyik legnagyobb hatású alkotója nyerte el a kitüntetést. A cseh származású táncművész Hágából küldött üzenetet a magyaroknak: „Kedves barátaim, engedjék meg, hogy kifejezzem ezért a kitüntető díjért legszívélyesebb köszönetemet! A díj a háború utáni idők meghatározó és igen karizmatikus alakjának, Seregi Lászlónak a nevét viseli, akivel ugyan nem volt szerencsém személyesen találkozni, ez a név azonban végigkísérte az életemet. Kapcsolatom Magyarországgal és az általam oly nagyra tartott magyar művészekkel messzire nyúlik vissza. Nem kezdem el felsorolni őket, nehogy véletlenül kihagyjak valakit – de biztosítom Önöket, hogy hosszú a sor! A következő színházi szezonban pedig két további koreográfiámmal is eljutok Önök, a magyar közönség elé.” – a koreográfus Sarabande és Falling Angels című alkotásait a jövő szezonban, január 29-én mutatja be a Magyar Nemzeti Balett az Erkel Színházban a Fehér, fekete – Ellentétek vonzásában című est keretében. Gratulálunk az elismeréshez!”
4515 IVA 2015-05-24 06:45:45 [Válasz erre: 4505 lujza 2015-05-24 03:11:50]
A tánc és a fotók szerelmeseinek ajánlom ezeket a sorozatokat szeretettel: http://www.eclap.eu/portal/?q=home&axoid=urn:axmedis:00000:obj:bf74288e-2553-4f3e-b518-aadb15ccb417§ion=europeana http://www.europeana.eu/portal/record/2022111/urn_axmedis_00000_obj_bf74288e_2553_4f3e_b518_aadb15ccb417.html Kissé macerás a navigálás, de megéri. Bennük van mindaz, ami a tárgyalt képekből hiányzik.
A tánc és a fotók szerelmeseinek ajánlom ezeket a sorozatokat szeretettel: http://www.eclap.eu/portal/?q=home&axoid=urn:axmedis:00000:obj:bf74288e-2553-4f3e-b518-aadb15ccb417§ion=europeana http://www.europeana.eu/portal/record/2022111/urn_axmedis_00000_obj_bf74288e_2553_4f3e_b518_aadb15ccb417.html Kissé macerás a navigálás, de megéri. Bennük van mindaz, ami a tárgyalt képekből hiányzik.
4514 IVA 2015-05-24 05:40:14 [Válasz erre: 4505 lujza 2015-05-24 03:11:50]
Megvetlek, magammal együtt: nekem sem tetszenek, egyáltalán nem. Ugyanazért nem.
Megvetlek, magammal együtt: nekem sem tetszenek, egyáltalán nem. Ugyanazért nem.
4513 IVA 2015-05-24 05:38:03 [Válasz erre: 4504 mandarina 2015-05-23 23:14:18]
De ne tessék figyelmen kívül hagyni, hogy ez egyetemes dilettantizmus.
De ne tessék figyelmen kívül hagyni, hogy ez egyetemes dilettantizmus.
4512 IVA 2015-05-24 05:36:20 [Válasz erre: 4503 Boglárka Simon Hatala 2015-05-23 20:50:29]
A fölösleges „l” a leheletnyiben külön bűbáj! De tetszik a sok elhagyott vessző és félbehagyott szerkesztésű mondat is. A „43 táncosbalettművész” a kedvencem.
A fölösleges „l” a leheletnyiben külön bűbáj! De tetszik a sok elhagyott vessző és félbehagyott szerkesztésű mondat is. A „43 táncosbalettművész” a kedvencem.
