Bocs, miért nem tudom megnyitni?
Az egész felvétel egy gyongyszem. Karajan és a Scala zene-énekkara, és akkor még nagyon fiatal Pavarotti, Gjaurov és Cossotto.
Nem néztem végig a darabot, csak Aida jeleneteit: Amneris-duett, zárókettős és persze a teljes 3. felvonást, ami 1/1 nagy zene és Aida = Price felvonása. (Komplett Aida nem kedvencem.) Cossottót ugyanebben a szerepben láttam anno az Erkelben, akkor és ott is remek volt. Simon Estest Walkür-Wotanként láttam "élőben", a tenoristáért (románcot meghallgattam) nem voltam oda, bár olvastam róla, hogy a MET tenor-oszlopa volt a maga idejében. Sajnos két év múlva meghalt. Hamarjában belinkelek még egy Price-gyöngyszemet, tessék, nagy kedvenc.
Este 8-orakkor G.Verdi - Álarcosbál, Pavarotti, Millo, Nucci. A cseh TV muvészeti adoja - www.ceskatelevize/vysilani/zive/ct6/
Kedves Klára, engem a III.felv. nagyon megfogott. Bevallom, eddig Amnerisnek drukkoltam, de most megértettem Aida tettét. Az a kiáltás, hogy o nem rabszolga, konnyekeket csalt ki a szemeimbol. Nagyon nagy színészi alakítás.
Méltó búcsú és méltó búcsúztatás volt! Az "O, patria mia" áriát követő tapsvihar nyilván nem csak ennek az egy áriának szólt, hanem a művészi életmű és csodás előadások honorálása is volt. A kiemelt részletet külön megnéztem, kétszer is. Megkapó és feledhetetlen, ahogyan Price anélkül, hogy kilépne a szerepből, a megindulásán uralkodva, könnyeit visszafojtva köszöni meg a tapsot, majd finom gesztussal jelzi, hogy folytatná az előadást. Nem csak nagy művészi, de emberi teljesítmény is. Nem könnyű a pályától búcsút benni, de Ő képes volt a csúcson abbahagyni. A partnerek méltóak voltak a két királynőhöz. Radames az első felvonásban kicsit halványnak tünt, de a 3. felvonásra "beénekelte" magát, és csodálatos Nilusparti és finálé következett!
A MET dokumentum filmet annak idején láttam, Leontyne Price mint a nagy idők tanúja méltón emlékezett meg a korábbi vezetőkről, pályatársakról.
A MET napi sorozat keretében talán két hete volt a Sevillai borbély (2007-es felvétel, Benini; DiDonato, Flórez, Mattei). Körülnézve a MET opera-tárjában, akad még kettő, legalább azonos színvonalú felvétel: egy újabb (2014-es felvétel, Mariotti; Leonard, Brownlee, Maltman) és egy jóval régebbi, 1988-as. Megvallom nekem ez az 1988-as a nagy favoritom (Weikert; Battle, Blake, Nucci). Nem akarok rangsort állítani a három felvétel között, de azt jó szívvel ki merem jelenteni, hogy Kathleen Batle minden idők legbájosabb Rosinája. Nézzétek, hallgassátok meg ti is, döntsétek el, hogy igazam van-e. :)
(Az opera 1 hétig tölthető le az általam írt magyar nyelvű felirattal együtt. Mindenkinek jó zenehallgatást kívánok!)
Tegnap a MET streaming-folyamába érdekes kakukkfióka került a sok klasszikus opera közé: Nico Muhly kortárs zeneszerző Marnie c. kétfelvonásosa. Elsősorban a mű címe keltette fel a figyelmemet: vajon mit lehet kezdeni operaszínpadon Alfred Hitchcock filmklasszikusával? Későn kaptam észbe és nem volt időm először a filmet (újból) megnézni, -a neten könnyen hozzáférhető- mert akkor lecsúsztam volna az egynapos stream-ről, pedig talán még érdekesebb lett volna az opera az idén 90 esztendős Tippi Hedrennel és Sean Connery-vel készült film felelevenítése után. Így is igazán élvezetes két órát töltöttem Marnie(ék) társaságában. Fogyasztható, érdekes és a bonyolult pszichothriller fordulatait jól visszaadó, bravúrosan hangszerelt zenemű. Külön kiemelném mint frappáns zenei-színpadi ötletet a címszereplő olykori "sokszorozását": négy hölgy mint Marnie árnyékai, meghasonlottságának, mentális zavarának leképeződései jelennek meg -és énekelnek- visszatérően. Külön elismerés illeti a jelmeztervezőt (Arianne Phillips) a színpompás ruhákért. Marnie a darab során tizenötször (!) öltözik át, gyakran a színpad közelében, gyorsöltöztetéssel. (Az előadás végén az öltöztető hölgyet is behívták egy rövid interjúra!) Michael Mayer rendezése színvonalas, ötletes volt, a színpadkép (Julian Crouch), a ruhák és az egész koncepció illeszkedett a cselekmény helyszínéhez és időpontjához, az 1960 körüli évek Közép-Angliájához. Robert Spanonak ez volt első fellépése a MET-ben, ősbemutatót vezényelhetett. A jelek szerint nem volt sok gondja a pazar zenekarral és jelentős feladatát precízen megszólaltató kórussal. A Marnie érdekessége, hogy nincs benne nagyobb szoprán és tenor magánszólam: a négy főszerepet mezzoszoprán, kontraalt (Denyce Graves), kontratenor (Anthony Dean Griffey) és bariton (Christopher Maltman) hangra írta a szerző. Mindhárom utóbbi énekes kiválót nyújtott ... ez az opera azonban a címszerep(lő)re íródott: Isabel Leonard -számomra- minden szempontból kimagaslott, már-már Elina Garancára emlékeztetett, főleg, amikor igazán "Marnie-san" szőke volt. Vonzó külső, szép arc, átélt mimika és játékkészség és inkább világos, de átütő erejű, minden apró rezdülést kifejezni képes hang. Akárha a filmből lépett volna elénk; művész és szerep nagy találkozása. Már az ő -de nemcsak az ő!- kedvéért megérte megnézni ezt az operát.
Itt nem két hercegnot, de két királynot láthattunk. Így búcsúzik a színpadtol egy igazi PRIMADONNA.
Ma este a Bartók Rádió közvetíti felvételről
19:00 - 21.00 - Leoš Janáček: Kátya Kabanova
Háromfelvonásos opera
Szövegét - Alekszandr Osztrovszkij A vihar című drámája nyomán - Vincenc
Cervinka írta
Vez.: Jirí Belohlávek
Km.: Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
(karig.: Donald Palumbo)
Szereposztás:
Szavel Prokofjevics Gyikoj - Vladimir Ognovenko (baszbariton),
Borisz Grigorjevics - Jorma Silvasti (tenor),
Márfa Ignatyevna Kabanova - Judith Forst (kontraalt),
Tyihon Ivanics Kabanov - Chris Merritt (tenor),
Kátya Kabanova - Karita Mattila (szoprán),
Vanya Kudrjás - Raymond Very (tenor),
Varvara - Magdalena Kožená (mezzoszoprán),
Kuligin - Sebastian Catana (bariton),
Glása, szolgáló - Janet Hopkins (mezzoszoprán),
Feklusa, szolgáló - Diane Elias (mezzoszoprán)
Egy asszony - Charlotte Philley (kontraalt)
Kései járókelő - Dennis Williams
(New York, Metropolitan Opera, 2004. december 25.)
Az 1985. január 3-ai Aida volt a királynő búcsúfellépése a MET-ben, az "O, patria mia" aznapi felvétele és fogadtatása ide kattintva meghallgatható. A MET történetéről 2017-ben készült dokumentumfilm tanúsága szerint, amiben többször is meginterjúvolják Leontyne Price-ot, az akkor 90 éves művész kitünő fizikai és szellemi állapotban volt és remélhetőleg van ma is.
Tökéletesen igaz! Csodás előadások,amikhez nem lehet csak úgy hozzájutni. Nem konkrétan MET, de kapcsolatos: nézem a bécsi Les Troyens előadást, és a feliratnak köszönhetően végre kezdem teljesen megérteni a lényeget. Pedig anno a gimiben és az egyetemen tantárgy volt az ókori görög-római történelem, és az Aeneis-t is tudni kellett, de az ugye kicsit más. (az vesse rám az első követ, aki első alkalommal kapásból röntön megértette!)
L.Price az O patria mia végén majdnem 15 másodperces piánot énekelt ki, a kozonség ezt 4 perces tapsal honorálta.
ma éjjel - AIDA, Leontyne Price, Fiorenza Caossoto. 1985
:-) Már kapcsoltak... és átírták :-)
Csodás is: a Covid-19 még a naptárt is átírta! :-)
Nightly Opera Stream: Marnie
This stream will be available until 6:30 p.m. EDT Friday, April 31
Maga a tény, hogy a programból nap mint nap új operát nézhetek meg, világszínvonalon, boldoggá tesz! Van kivel megbeszélni :-), csodálatos társalgási témák, és felülemelkedve mindenen, legnagyobb élmény a zene.
ma - Roberto Devereux - Radvanovsky, Garanča, Polenzani.
ma - Maria Stuarda.
Én bizony láttam. Kitalálhatnád könnyedén, hogy hol: hát operaszínpadon!
Van-e olyan rendezés, amelynek valamiféle hibbant ötletéhez ne lett volna előkép?
Például kerekesszék, folyamatosan jelen lévő néma szereplő, törpék, stb.
A per(e)mvidék szellemes volt!
Kedves Héterő! Én még "élőben" sohasem láttam szopósszájú guminőt, így nincsen összehasonlítási alapom, de neked - természetesen - elhiszem, hogy pontosan így néz ki. Bár megvallom egy ilyen guminőt, ha egyszer el lehetne csalni a per(e)mvidékről, szívesen látnék az Erkel recsegő deszkáin, a zenekarral és karmesterrel egyetemben.
A csalódást hogy érted? Arra gondolsz, hogyha a verdii Violetta szopószájú guminőként jelenik meg, az a szerelem hiteles megjelenítése? :-(
A Traviata hagyományos és modern előadásaihoz szeretnék egy kis adalékkal hozzájárulni. Akinek túlságosan modern és elvont volt a salzburgi rendezés, az vajon mit szól Robert Wilson valóban meghökkentő szürrealista rendezéshez, pantominszerű játékhoz, amelynek premierje 2015 szeptemberében volt Linzben? Pedig Verdi zenéje ebben a rendezésben is életre kel, bizonyíték rá egy 2016. júniusi felvétel, sokaknak meghökkentő helyszínről, a világ (talán) legjobb karmesterével, zenekarával, kiváló szólistákkal. Aki vállalkozik erre a kalandra, az töltse le ezt az 5 GB-os picike fájlt, nem fog csalódni.
Igazad van, kedves Klára. Például Kolonits muvészno is már túl van a negyvenen, és én nem tudok jobb Violettát elképzelni a világban mint ot.
Kedves Klara! Talan erre is privatban reagalok majd, ismerve nehany vagy sok forumtarsunk nosztalgiajat "regi nagy idok" regi nagy produkcioi es muveszei irant. Annyit azert hadd jegyezzek meg, hogy pl.a ket nevezett muvesz fenykora ota eltelt ugy 60-70 ev sot -nem tul hamari- visszavonulasuk ota is ugy 50-60 ev, ami azert nem keves ido...reality show-k nelkul sem. Talan ma mar nem szamit modellertekunek a palyafutasuk, ha akadnak is kivetelek. Magam sem vagyok mai gyerek, de 20 evvel ezelott sem vallaltam volna el az on altal emlitett Juliat ... de meg Romeot sem ;-)
PS Egyebkent on is nagyreszt jogosnak mondja, hogy az Operahaz nehany eve koros(nak tartott) muveszeket "hatrebb" pozicionalt "fiatal holgyszerepek" enekleset tekintve. Vannak szerepek, amik -szerintem- nem vagy csak egeszen kiveteles esetben oszthatok ki korosabb es/vagy nem "adekvat" alkatu, am kiveteles kepessegu es kiveteles nepszerusegnek orvendo muveszekre. Violetta es Mimi pl.ilyenek.
PSPS Bizony en is kb.61-62 eves koraban lattam -beugrokent- Orosz Juliat Mimit enekelni. Ma mar becses emlekkent orzom ezt az esemenyt, de ugye azert megsem mondhato szokasosnak vagy akar normalisnak?
Kedves ED!
Ne legyen ennyire szigorú! Nem tudom, Hatvanon innen vagy azon túl - bocs, ez vicc volt - de ha nem emlékszik, akkor is hallotta valaha Gyurkovics Mária, Orosz Júlia, és még jó néhány korabeli énekesnő nevét, akik hm....hogy is mondjam, nem zsenge ifjúkoruk hajnalán énekeltek rangos szerepeket. Hangsúlyozom, kiválóan, de már túl a bakfiskoron. Igaz, akkoriban a teljesítmény számított, nem a külső! Pár éve nagy port vert fel, hogy a MÁO vezetése néhány korosabb művésznőt eltanácsolt a fiatal hölgyszerepek éneklésétől! Lett is sértődés, pedig nagyrészt jogos lépés volt. A mai ifjabb korosztálybeli nézők nem lelkesülnének egy 40 éven felüli Júlia, Tatjána, Violetta stb. és egy kb 160 cm magasságú és kb hasonló körméretű tenorista fellépése kapcsán. A Reality show- ok hozzászoktatták a nézőt a top megjelenésű sztárokhoz, és ez az elvárás átment az opera világába is. Ettől függetlenül, Dessay jól énekelt és el tudta fogadtatni magát, ez a lényeg. De mivel minden énekes, énekesnő egyéniség és bármilyen szerepben lép fel, nem bújhat ki a bőréből, nincs értelme a hasonlítgatásoknak
https://www.metopera.org/user-information/nightly-met-opera-streams/week-7/
Nightly Opera Streams, April 27–May 3
En aztan oda meg vissza vagyok Dessayert, epp par napja irtam rola itt dicsero szavakat, hogy idoben es a csucson vissza tudott vonulni a szinpadtol. Pesti koncertjen pirosra tapsoltam a tenyeremet ... de o nem Violetta. Valszeg fiatalabb koraban sem volt az. Ugrabugralasa, morikalasa inkabb megmosolyogtato volt semmint hiteles. Mint egy pancsolo (oreg) kislany a regi dalbol, csak egy pottyos labda hianyzott a kezebol. Es ha mar tisztelt forumtarsam leirta, akkor en is batorkodom: Violetta igenis "kurva". Jobb korokben forog, hatalmas a szive ... es/de hatalmas az "eloelete" is. Amibol kilepne Alfredoert, de a sors es Germont-papa nem engedi. De ez nem negyvenvalahany eves koraban tortenik. Az igazi kamelias "holgy" max.20 eves volt. Tovabba nem art nemi szexualis kisugarzas sem. Viszont kellemes csalodas volt, hogy jol gyozte a 2.felv.nagy duett melyebb fekveset.
Privatban fogok valaszolni.
Nem szeretem a modern rendezéseket megnézni. Felhasználják, bemutatás helyett, az eredeti művet. Tegnap a Traviata részleteiben olyan kortárs társadalmi és jellembeli problémák ábrázolását láttam, amelyek megjelenítését nagyon tehetséges színrevitelnek (minimalista eszközrendszerrel, korunk vizuális trendjeihez igazodva) találtam, a rendezéssel a mai színpadi döntéshozók ügyesen húzták rá gondolataikat egy meglevő nagy műre.
Később kedves barátommal beszélgetve magamhoz tértem, ő ugyanis továbbra is kiállt a művek korabeli színpadképének és kosztümjeinek, jeleneteinek bemutatása és lehetőségeinek kihasználása mellett, mert úgy írták meg a szerzők, ezért kötelességünk úgy továbbadni a fiatalabb nemzedékeknek, az új nézőknek. Mai témához, mai operát írjanak, mondta. Ezek a gondolatok fórumainkon már sokszor szerepeltek… Elénk teszik és megnézzük a művet kortárs beállítással is, mai csillagokkal, nagy művészekkel.
Szívünk mélyén mégis az eredetire vágyunk, úgy érzem, attól leszünk boldogabbak, teljesebbek, természetesen magas színvonalú előadás esetében. Ez nem olcsó és nem egyszerű szakmai feladat, stilizálni sokkal könnyebb.(Utalok itt a letölthető Kánkán bejegyzésre is, ez a színpadi előadás igen távol áll a fellelhető archív kisfilmeken látható eredeti cancan-tól, hatásától... a mai megjelenítésbe idegen elemeket tettek és új hatást értek el vele...)
Mindig ez a rangsorolás! melyik jobb, Anna vagy Nathalie ? Mindkettő csodás volt. Dessay érdeme, hogy beállt egy már meglevő, Netrebkot a világsikerbe röptető produkcióba, és nem maradt le mögötte. Elképesztő lassításokat engedett meg ez az előadás, pl. a Violetta-Germont duettban. A rendezés, a színpadkép semmit sem vesztett az érvényességéből.
Ha mégis össze akarnám hasonlítani, akkor Netrebko a lehengerlő fiatalság és erotika volt a szerepben, Nathalie pedig magával ragad a tragikus mélységekbe. Nem kell rangsorolni!
Azért csak elvolt a pályán cca 40 évig valahogy! Egyébként akad még pár tenorillo, akiknek szintén nincs, sőt gyakran még pár egyéb képességük sincs, mégis ott sertepertélnek a pályán.
A cabaletta C (vagy Desz?) nélkül mit sem ér ... Domingonak meg olyanja nem volt ...
Köszönöm a linket!
Nálam az 1981-es felvétel a favorit, nem csak Domingo miatt, ami - bocs - aki nem elhanyagolható tényező. A salzburgi valóban korszakos rendezés volt, és Netrebko valóban szenzációs,nekem is tetszett, de bizonyos daraboknál jobban szeretem a korhű színpadképet és jelmezeket. Ebben a tekintetben pedig az 1981-es MET előadás a megfelelő.(ilyenkor szoktam megkapni, , hogy a viktoriánus korból maradtam itt, de sebaj, kibírom!)
Visszatérve még a Traviatára, igen, a 2012-es MET felvétel ugyanaz a rendezés, mint a salzburgi, bár sok szempontból egészen más felfogású előadás. Én mindenképpen a salzburgit részesítem előnyben, Netrebko életének legnagyobb alakításával. Bár elismerem, a 2012-es MET felvételen a csúnyácska Dessay-nek is vannak lélegzetelállító percei, és hát ott van Hvorostovsky...
A MET honlapján egyébként 4 Traviata video is elérhető, a 2017-es, hasonló rendezés Yonchevávál, a 2019-es új rendezésű felvétel Damrauval, és persze a legendás 1981-es felvétel Cotrubassal, Domingoval, Levine-nel. Ez utóbbi csodás felvétel bátran összehasonlítható a salzburgival, vele egyenértékű. És ezen a linken megnézhető. :)
Kicsit összekutyulták :-) ... amit elsőre kibogoztam: Hibla Gerzmava 2015-ben (előtte 2012-ben) énekelt egy sorozat Liut, Carlo Rizzi 2017-ben (előtte 2002-ben) vezényelt egy sorozat Turandotot azaz ők ketten sosem látták egymást MET-Turandotban ... legkevésbé 2016-ban, amely évet Médialikk feltüntet mint a felvétel évét. 2016-ban volt egy rádióadás jan. 26-án és egy HD.közv. jan. 30-án, azonos szereposztással és karmesterrel mint ami Médiaklikkben áll.
Ráadásul a Bartók Rádió honlapja a Médaklikk oldalán ismertetett Turandot-közreműködőkétől eltérő szereposztást adott meg - csak Turandoté és Kalafé egyeznek meg:
Vez.: Carlo Rizzi
Km.: a Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara(karig.: Donald Palumbo)
Rendező: Franco Zeffirelli
Szereposztás:
Turandot - Nina Stemme (szoprán),
Altoum császár - Carlo Bosi (tenor),
Timur - James Morris (basszus),
Kalaf - Marco Berti (tenor),
Liu - Hibla Gerzmava (szoprán),
miniszterek:
Ping - Alexey Lavrov (bariton),
Pang - Tony Stevenson (tenor),
Pong - Eduardo Valdes (tenor),
Mandarin - Javier Arrey (bariton)
Igaz, elnéztem. Médiaklikk a saját = Bartókos műsorát tudja ajánlani (egyébként jókorra, az ősbemutató napjára időzítve), gála csak neten nézhető. Utóbbi most és nekem izgalmasabb.
A kettő nem zárja ki egymást - a rádióközvetítés felvétel -2016-ban rögzítették New York-ban -, míg az online gála, ugye, élő megnézésre - a kettő között (médiaeszközök) lehet ide-oda ugrálni...
Én tudom rosszul vagy Médiaklikk? Nekem ma estére MET online gála van beírva megnézésre.
https://mediaklikk.hu/bartok-radio/cikk/2020/04/24/metropolitan-operahaz/
Igaz, hogy a COVID-19 vírus miatt a Metropolitan Operaház törölte a szezon hátralévő részének előadásait, de Önök továbbra sem maradnak szombati operaközvetítés nélkül. Ma Puccini meséjét hallhatják a legendás pekingi Turandotról. Nina Stemme alakítja a heves hercegnőt. Marco Berti a titokzatos Kalaf herceget, Anita Hartig a hűséges rabszolgalányt, Aleksander Tsymbalyuk Calàf apját, Timurt. Paolo Carignani vezényli az előadást, amelyet 2016-ban rögzítettek New York-ban.
Nina Stemmét az operarajongók a drámai szoprán szerepek legeredetibb megformálójaként ismerik, különösen jelentősek alakításai Wagner és Richard Strauss operáiban. A 2000-01-es szezonban Sentaként debütált Wagner A bolygó hollandi című operájában, majd Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén és az Elektra címszereplőjeként tért vissza New Yorkba. Izoldaként láthattuk Wagner Trisztán és Izoldájának HD közvetítésében a Met 2016/17-es szezonjának nyitóestéjén, egy új produkcióban. A következő szezonban visszatér a Met-be, mint a Dyer felesége Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony c. operájában a zeneigazgató Yannick Nézet-Séguin vezényletével.
2020.04.25., szombat 19:00-21:05
Közvetítés a New York-i Metropolian Operaházból
Giacomo Puccini: Turandot
Háromfelvonásos opera
Szövegét Carlo Gozzi színműve nyomán Giuseppe Adami és Renato Simoni írta.
Vez: Paolo Carignani
Km: a Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
(karig.: Donald Palumbo)
Rendező: Franco Zeffirelli
Szereposztás:
Turandot – Nina Stemme (szoprán),
Altoum császár – Ronald Naldi (tenor),
Timur – Alexander Tsymbalyuk (basszus),
Kalaf – Marco Berti (tenor),
Liu – Anita Hartig (szoprán),
miniszterek:
Ping – Dwayne Croft (bariton),
Pang – Tony Stevenson (tenor),
Pong – Eduardo Valdes (tenor),
Mandarin – David Crawford (bariton)
Igen, ma reggel kezdtem el nézni, még csak belenézni, köszönöm tájékoztatásodat. :-)
Kedves smaragd, bátorkodom megjegyezni, hogy a Traviata most megy. Ennek a rendezésnek Salzburgban volt a premierje 2005-ben/Netrebko, Villazon/. Hetfotol szerdáig a Donizetti Tudor trilogiáját csodálhatjuk.
Ismét egy modern rendezés, ami legnagyobb meglepetésemre tetszik nekem, bár még nem láttam az egész előadást. Ez a mai program: Verdi’s La Traviata
Hétfőtől láthatjuk: https://www.metopera.org/user-information/nightly-met-opera-streams/week-7/
G.Verdi, La Traviata - Dassay,Polenzani,Hvorostovskij /2012/
J.Offenbach, Hoffmann meséi/elbeszélései/, - Caleja, Netrebko ......
