A Bartók Rádió tegnapi adása volt (19.00 – 20.44)
A Met archívumából: Híres szerelmi duettek
A Metropolitan Operaház Zenekara játszik
1. Georg Friedrich Händel: Rinaldo -
Almirena és Rinaldo kettőse I. felv. (Almirena - Benita Valente - szoprán,
Rinaldo - Marilyn Horne mezzoszoprán, vez.: Mario Bernardi - 1984. február 11.)
2. Wolfgang Amadeus Mozart: Titusz
kegyelme - Servillia és Annio kettőse I. felv. (Servillia - Lucy Crowe -
szoprán, Annio - Kate Lindsey - mezzoszoprán, vez.: Harry Bicket - 2012.
december 1.)
3. Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia -
Lucia és Edgardo kettőse I. felv. (Lucia - Lily Pons - szoprán, Edgardo -
Frederick Jagel - tenor, vez.: Gennaro Papi - 1937. február 27.)
4. Charles Gounod: Faust - Margit és Faust
kettőse III. felv. (Margit - Colette Boky - szoprán, Faust - Nicolai Gedda -
tenor, vez.: Roberto Benzi - 1972. december 30.)
5. Richard Wagner: Trisztán és Izolda -
Izolda és Trisztán kettőse II. felv. (Izolda - Katarina Dalayman -
mezzoszoprán, Trisztán - Gary Lehman - tenor, vez.: Daniel Barenboim - 2008.
december 6.)
6. Giuseppe Verdi: Otello - Otello és
Desdemona kettőse I. felv. (Desdemona - Eleanor Steber - szoprán, Otello -
Ramón Vinay - bariton, vez.: Fritz Stiedry - 1952. február 9.)
7. Giacomo Puccini: Tosca - Tosca és
Cavaradossi kettőse I. felv. (Tosca - Leontyne Price - szoprán, Cavaradossi -
Franco Corelli - tenor, vez.: Kurt Adler - 1962. április 7.)
8. Antonín Dvořák: Ruszalka - Szerelmi
kettős III. felv. (Ruszalka - Gabrielá Benackova - szoprán, Herceg - Ben
Heppner - tenor, vez.: John Fiore - 1993. december 11.)
9. Richard Strauss: A rózsalovag - Az
ezüstrózsa átnyújtása II. felv. (Sophie - Risë Stevens - szoprán, Octavian -
Eleanor Steber - mezzoszoprán, vez.: Fritz Busch - 1946. december 14.)
10. George Gershwin: Porgy és Bess - Bess
és Porgy kettőse II. felv. (Bess - Angel Blue - szoprán, Porgy - Eric Owens –
basszbariton, vez.: David Robertson – 2020. február 1.)
New York, Metropolitan Operaház
Az adás visszahallgatható: itt.A Bartók Rádió sugározza ma 19.00 – 20.22
Híres „on air” debütálások – történelmi rádiós pillanatok a MET színpadán.
A
Metropolitan Operaház Zenekara játszik.
Massenet: Manon, Thomas: Mignon, Mozart: Figaro házassága, Wagner: A walkür, Wagner: Tannhäuser, Verdi: Otello, Verdi: Aida
Részletes
program: itt
Eredeti B.G. (1869): egyetlen felvonás, mintegy 140 perc.
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése, 19.00 – 21.21
Modeszt Muszorgszkij: Borisz Godunov
Négyfelvonásos opera
Szövegét Alekszandr Puskin nyomán a zeneszerző írta
Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
Vezényel: Sebestian Weigle
Rendező: Stephen Wadsworth
Szereplők:
Borisz Godunov - René Pape (basszus)
Kszénia, a lánya – Erika Baikoff (szoprán)
Fjodor, a fia – Megan Marino (mezzoszoprán)
Dajka – Eve Gigliotti (alt)
Grigorij, ál-Dmitrij - David Butt Philip (tenor)
Sujszkij herceg - Maxim Paster (tenor)
Scselkalov – Alekszej Bogdanov (bariton)
Pimen - Ain Anger (basszus)
Varlaam – Ryan Speedo Green (basszus)
Miszail – Brenton Ryan (tenor)
Korcsmárosné – Tichnia Vaughn (mezzoszoprán)
Bolond – Miles Mykkanen (tenor)
Nikitiic, rendőrtiszt – Richard Bernstein (basszus)
Bojár – Mark Schowalter (tenor)
Csendőrtiszt – Kevin Burdette (basszus)
/New York Metropolitan Opera, 2021. október 9./
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése, 19.00 – 20.46
Történelmi rádióközvetítések a Metropolitan Operaházból
1931-től 1941-ig
Km.: Metropolitan Operaház Zenekara
1. Verdi: Traviata (Rosa Ponselle, Frederick Jagel, km. a MET énekkara) - Brindisi - 1935. január 5.
2. Verdi: Traviata (Rosa Ponselle, Lawrence Tibbet) – Germont és Violetta kettőse, II. felv. – 1935. január 5. – Vezényel. Ettore Panizza
3. Wagner: Siegfried (Kirsten Flagstad, Lauritz Melchior) – III. felv. finálé – 1937. január 30. – vezényel: Artur Bodanzky
4. Wagner: Trisztán és Izolda (Kirsten Flagstad, Lauritz Melchior, km. Karin Branzell) – Izolda és Trisztán kettőse, II. felv. - 1938. április 16. – vezényel: Artur Bodanzky
5. Gluck: Alkésztisz – Alkésztisz B-dúr áriája, I. felv. (Rose Bampton) – 1941. március 8. – vezényel: Ettore Panizza
6. Verdi: Az álarcosbál – Amelia és Riccardo kettőse, II. felv. (Zinka Milanov, Jussi Björling) –1940. december 14. - vezényel: Ettore Panizza
7. Gounod: Faust (Leonard Warren, Ezio Pinza, km. a MET Énekkara) – Valentin imája; Mefiszto rondója – 1940. április 6. – Boston, a MET turnéján készült felvételről – 1940. április 8. – vezényel: Wilfred Pelletier
8. Donizetti: Don Pasquale – Norina és Don Pasquale kettőse, II. felv. (Bidú Sayao, Salvatore Baccaloni) – 1940. december 21. – vezényel: Gennaro Papi
9. Donizetti: Az ezred lánya – Marie áriája és a II. felv. fináléja (Lily Pons, km. a MET énekkara) – 1940. december 28. – vezényel: Gennaro Papi
Ó, csak annak örülök, de nagyon, hogy egyetlen szavunk sem egyezik, így plágiummal biztosan nem vádolhatsz. :) Amúgy a fordítást még tavaly koranyáron készítettem, a MET 2017-es felvételéhez, és azt a teljes felvételt akkor meg is osztottam veletek. Ezt a fordítást adaptáltam most a 2021- január végi Radvanovsky-Beczala koncert áriájához.
Meglepetés? Bizony alaposan meglepődne Jaroslav Kvapil, és nem ici-picit. A szöveged ugyanis meglehetősen fals.
Ez a versben írt libretto az operairodalom egyik legszebb, legtartalmasabb darabja, a wagneri minőségű zene egyenrangú társa. Vétek elbarmolni, szeszélyes holdadat fülbesúgásra ösztökélni: ezek mind légbőlkapott dolgok. A sor sem jön össze az eredetivel.
hogy mire gondolt Kvapil, és itt csak az eredeti szöveg áll csehül.
A géniuszok géniuszáról, Berliozról nem is beszélve. :O)))
Radvanovsky valóban csodásan énekel, és a magyar felirat is nagyon jó. Mellette pedig ráadásként egy Leonora ária!
És Leonora is csodálatos, fordítás nagyszeru.
Ez nem ici-pici, de nagy meglepetés nekem. Radvanovsky gyonyoruen énekli Rusalka áriaját az elso felvonásbol. A cseh szovegmodása majdnem tokéletes.
Azért nem leszek teljesen hűtlen ehhez a topikhoz sem, itt van egy ici-pici meglepetés.
Jogos a felvetés, hiszen ezek az operák nyilvánvalóan a kedvenceid, és a salzburgi Salome feltöltésével túllépted a MET felvételei topic kereteit. Bárhova töltöd fel, én továbbra is örülök, és megköszönöm!
Eltelt újra egy hét, és én a következő opera-ajánlómmal jelentkezem. De most, hogy site-tulajdonosaink és moderároraink kísérleteinek eredményeképpen régi-régi elfeledett topikok - vizihullaként - felszínre bukkantak, én is, próbaképpen átteszem székhelyemet a kedvenc felvételek c. topikba, hiszen mi másról lenne itt szó, mint kedvenc felvételeimről, amelyek számomra annyira kedvesek, hogy magyar feliratot is készítettem hozzájuk.
Szóval ránduljatok át most ebbe a másik topikba, kedves barátim és ellenségeim, összegezve: szeretteim, mert higgyétek el, én egyként szeretlek, vagy legalábbis próbállak szeretni titeket, mit is tehetnék mást, ember vagyok, próbálkozok.
Kedves Héterő! Nem tudom, hogy miért vagy dühös arra, ha néhány fórumtársam örül a feltöltéseimnek, és ezt meg is köszönik. Végül is te is örülhetnél ezeknek, hiszen értékes operákról van szó, kiváló előadókkal, és jó minőségűek a felvételek. Ráadásul a magyar felirat nem levakarhatatlanul ráégetett, hanem egy mozdulattal kikapcsolható, illetve váltható a mindig rendelkezésre álló más nyelvű (angol, német, francia, spanyol, időnként svéd, orosz) feliratra. A következő hetekben lesz néhány igazi opera-ritkaság is, amelyek lehet, hogy számodra is ismeretlenek, és remélem, neked is örömöt szereznek.
Az nem zaklatás, ha valaki fel akar engem akasztani?
Az sem zaklatás, amit más "női fórumozó", a szelíd smaragd kapott a VPN-grál-lovag alteregoitól?
Nincs szemed észrevenni, hogyan buktatta le magát megint takatspiro odaát?
Osztályozd akkor ezúttal inkább magadat. Azt hittem, átlátsz a trükkökön, és nem vagy te is vak tyúk...
off "...zaklatod a női fórumozókat?" ... de hiszen én nem vagyok nő! ;-) sőt, transz sem.
Kedves Héterő!
Fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy a "Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára?" nem jó példamondat a tegezés-magázás közti különbség bemutatására, mivel nincsen benne állítmány, így eldönthetetlen a tegezés-magázás. A mondatot kétféleképpen tudjuk kibővíteni:
1. Hé, paraszt, mondjad... - tegezés
2. Hé, paraszt, mondja... - magázás
Írása tartalmi részével nem foglalkozom.
takatsa-nak címezve: köszönöm az újabb feltöltést. Én is nagyon szeretem a Netrebko-Villazon párost.
Ízlés dolga az is Héterő, aki büszke vagy a konzervatív világnézetedre, zaklatod a női fórumozókat? Ezzel egyszersmind bizonyítványt állítasz ki – önmagadról.
Elsődlegesen: köszönet érte, mint mindig.
Érdekes összehasonlításokra ad alkalmat. Láttam a tv-n a 2007-es bécsi Manon előadást, Netrebko mellett Alagna énekelt, mindketten nagyon jók voltak, Netrebko különösen. A yt-n ebből az előadásból vannak részletek, érdemes rákeresni. A 2008-as berlini Manon előadást nem ismerem - valahogy kimaradt. De láttam a salzburgi Traviata előadást a Netrebko - Villazon párossal, és azt a bizonyos Bohémélet előadást szintén kettejükkel. Az utóbbi saját gyüjteményemben is szerepel. Ezek után fokozott érdeklődéssel és örömmel fogadom ezt e lehetőséget.
A 2019-es MET előadást én is láttam, nagyon jó előadás, valóban MET színvonal, de nem érzékeltem azt a vibrálást a két főszereplő között. Talán ennek hiánya miatt nem tetszett igazán a 2012-es Netrebko - Beczala Manon sem.
"Tessék választani!" - valamikor volt egy ilyen című TV műsor.
Per analogiam:
1. Mélyen tisztelt, nagyrebecsült, tiszteletreméltó Héterő Úr! Szabad kérnem Önt, hogy a szerény személyemre irányuló piszkálódó megjegyzések továbbiakban való alkalmazásától tartózkodni szíveskedjék!
2. Szállj le rólam, szórakozz mással!
Egyébként a számomra választékul felkínált két szöveg tartalmilag nem azonos! Ez is egy apró különbség. Még valami: én Arany János örökbecsű soraival soha nem viccelődnék!
Igen, talán ez még jobb produkció volt, a Mezzon is többször ment.
Ugye Te is tudod, hogy nem ugyanazt írtad le kétszer, tegezve ill. magázva? Bár ez is csak egy apró különbség.
Jah, és szerinted miszterJohnson alias Ramirrez rablónak a seriff általi megszólítása melyik kategóriába esik. Legalábbis a tegezést nehezményezted a Nyugat lánya felirat-fordításban. Gondolom úgy kellett volna fordítanom, hogy kedves Rabló úr, szíveskedjék lefáradni a padlásról (ld.1568).
De lenne egy ennél sokkal komolyabb kérdésem hozzád, Héterő: veled kapcsolatban melyik megszólítást használjam, amikor Klárát és Lujzát folyamatosan sértegeted? Azt a formulát, hogy Kedves Héterő, nagyon szépen kérlek, a továbbiakban szíveskedjél felhagyni Klára és Lujza inzultálásával, vagy pedig a második változatot? Nekem nyugodtan címezheted a kritikáidat, mivel - végül is - rólam és a fordításaimról van szó. Én a továbbiakban is ezeket derűsen és jó szívvel fogadom.
Ízlés dolga. Tartalmilag valóban nem sok különbség van az alábbi két kérdés között:
1. Mélyen tisztelt földműves-gazda úr, engedtessék meg, hogy kérdést merészeljek intézni nagyságodhoz, miszerint lenne szíves útmutatással segítségemre lenni: vajon merre induljon egy magamfajta szerény vándor Buda felé?
2. Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára?
Ha valakit az efféle apró (?) különbség nem zavar, egyszersmind bizonyítványt állít ki – önmagáról.
Netrebko Massenet Manonjának ez a berlini produkciója - Villazónnal - remek! DVD-n megvan. Nem kevésbé jó és tetszett nekem a 2007-es bécsi Manonja! Anno letöltöttem a 3SAT élő operaközvetítését: Netrebko mellett Alagna alakítja Des Grieux-t. Ez sem rossz... Netrebko ott is bámulatos, amit játszik és ahogyan énekel!... A felvételt DVD-re kiírtam, úgyhogy Netrebkónak két Manonját is őrzöm becsben a lemezgyűjteményemben.
És akkor jön a következő opera, ami kis meglepetés lesz, mert a Salomét tolom még egy héttel tovább, hajózzunk még egy kicsit a francia vizeken, Jöjjön Massenet Manonja. Ez most hirtelen ötlet volt nálam, nem készültem erre, megvallom, ebből a történetből csak Pucciniét ismertem, Massanet zenéjéből csak részleteket. Aztán 2 hete, hogy láttam Netrebkót a Müpában, visszaemlékeztm a régi szép időkre, Traviátára és Bohéméletre, és gyorsan előbányásztam ezt a 2008-as, berlini felvételt, Netrebkoval, Villazonnal, Barenboimmal. Hát, ez egy csoda. Lehet, hogy Barenboim nem a legjobb francia romantikus karmester (ráadásul úgy, hogy csak 10 napja volt megismerkedni a művel), lehet, hogy Netrebko francia kiejtése hagy némi kivánnivalót, de ez így, ahogyan van, lélegzetelállító. Itt nem arról van szó, hogy Netrebko fantasztikus színész, annál sokkal többről: Netrebko azonosul a szerepével, 37 évesen az első felvonásban 16 éves csitri, majd a 3-4 felvonás nagyvilági, léha dámája, végül az utolsó felvonás haldokló utcalánya, minden hangjában, mozdulatában, rezzenésében hiteles és tökéletes. És Villazonnal párban felülmúlhatatlan, ennek az operának szebb és hitelesebb előadása nem lehetséges. Innen tudjátok letölteni egy hétig, természetesen magyar felirattal, a lejátszás javasolt VLC lejátszóval.
És, hogy ez mennyire felülmúlhatatlan előadás, azt legjobban a MET 2019-es felvételével lehet bizonyítani (Oropesa, Fabiano, vez: Benini). Ez is egy MET-hez méltó előadás, a zenekar nagyon jó, talán stílusosabban is játssza a francia operát, mint a berliniek, a mellékszereplők kifogástalanok, szép a díszlet, a rendezés, a jelmezek, szinte minden tökéletes, egy dolgot kivéve. De ez az egy dolog a leglényegesebb: Az Oropesa-Fabiano páros meg sem közelíti Netrebkót és Villazont, fényévekre van tőle, egy lapon nem is említhető a két produkció. Itt van ez a MET felvétel is, hogy lássátok a különbséget. (Ehhez is odabiggyesztettem a magyar szöveget, amit Netrebkóékhoz készítettem.)
Jó zenehallgatást kívánok, és egy hét múlva a két Salome felvétellel folytatom.
Megígértem, hogy jelentkezem szerény véleményemmel, ha megnéztem a Hoffmann meséi feliratos változatát. Írtam korábban (1571), hogy a MET sorozatban játszott előadások közül nekem ez tetszett legjobban. Ezt a véleményemet továbbra is fenntartom, Calleja kellemes meglepetés volt, és a hölgyek is ragyogóak, bár Gubanova nem telitalálat. Nagyon jó Kate Lindsey, minden felvonásban jelen van, és mindegyikben remek! A magyar felirat segített megérteni a kissé komplikált cselekményt. Nem szótárral a kezemben néztem az előadást, és egyébként sem értek franciául, tehát nem tudom, hogy a szereplők per Te vagy per Ön énekelnek, engem a tegező megjelenítés nem zavart.
Kedves Laci, szerintem ő igazi -pesties szóval- multikulti avagy globalista zeneszerző. A "francia" Offenbach kölni porosz-zsidó családból származott, aki, mint tudjuk, 14 éves korában került Párizsba és lett ott később "igazi francia". Fájdalom, életműve legjava, operettjeinek nagy többsége a műfajjal együtt lassan (?) kiszorul vagy ha nem is teljesen, de már ki is szorult nem csak a Franciaországon kívüli színpadokról, hanem a zenei köztudatból is. A Hoffmann meséi azonban, ami -mint írtam már- nekem is igen kedves darabom, repertoárdarab marad. Halévy és veje, Bizet, Debussy, Saint-Saëns, Delibes, Gounod, Massenet (a két utóbbi mondjuk "másfél"-két operás) és mások mellett Offenbach is a sok "egyoperás" francia szerző egyike.
Kedves Ladislav, nagy öröm, hogy végre valaki egyetért velem ebben a kérdésben. Ez egy nagyszerű opera, és kiváló előadás. Töltsed le bátran, mert a magyar felirat mellett német, angol, francia és spanyol feliratot is találsz, közülük valamelyik biztosan jó lesz, hogy maradéktelenul élvezhesd ezt a csodás felvételt.
Ez az opera a legizgalmasbb francia opera, szerintem.
Kedves Takatsa, tokéletesen egyet értek veled. A Hoffmann elebeszélései az én kedvenc francia operám. Minden korosztály megtalálja a magáét. Ha jo a rendezés, jo énekesek kozremukodnek akkor az operarajpngo boldog lesz.
Sok Hoffmannt láttam már, fiatal koromban is, mostanában is, bár pont ezt az előadást nem néztem meg, mert engem eddig még Offenbach nem vett le a lábamról. Ha francia opera, akkor elsősorban Gounod, aztán Massenet, Bizet, csak utána jönnek a többiek. De meg fogom ezt is nézni, aztán az Erkelben is Kolonits Klárával, a biztonság kedvéért kétszer is, ha netán elsőre nem érteném Székely Kriszta rendezését. Meglátom, mi lesz. És még egyszer köszi!
off Tanulság: kicsi ország vagyunk ---> merjünk kicsik lenni!
Off: Egy érdekesség: a Kékszakáll-produkció egyik karmestere Dinyés Dániel volt, akinek felesége, Kolonits Klára alakítja majd a négyes női szerepet (Olympia / Antonia / Giulietta / Stella) Székely Kriszta színpadra álmodó másik Offenbach-dalművében.
Itt épp az volt a "pláne", hogy nem "avittas" rendezésben kaptuk tőle az operettet, hanem a cselekményt a középkori miliőből a "mába" helyezte át, pontosabban az ötvenes évek díszletei közé, "modernül" megrendezve. Amúgy kettős szereposztás volt, de a címszerepet Vadász Zsolt és Boncsér Gergely mellett, a harmadikként beugró Varga Donát is elénekelte - valóban élvezhetetlenül.
Az előzetes olvasatot a színpadon látottak megerősítették: Székely Kriszta "leporolta" a romantikus történetet, és - ám voltak, akikre meghökkentően hatott a színpadkép - egy mai néző számára is ismerős közegbe, a vállalati szférába helyezte. Kékszakáll vezérigazgató és Bobeche szenátor a hierarchia csúcsán, teljhatalommal rendelkeznek beosztottaik élete felett, egészen addig, amíg Boulotte, egy szókimondó takarítónő kézbe nem veszi a dolgokat. A furcsa szerelmi viszonyokról és hatalomvágyról szóló előadást, a Katona József Színház fiatal rendezője, a Színikritikusok Díjával is jutalmazott Székely Kriszta állította színpadra, aki korábban a Kreatív kapcsolatok című kamaraoperát is rendezte a Kálmán Imre Teátrumban.
Mindebből kiindulva egész biztosan, nem egy hagyományos rendezésű Hoffmann meséi-hez lesz szerencsénk tőle. Kérdés, mit fognak szólni hozzá az idősebb, operába látogató operabarátok - ha rászánják magukat elmenni az Erkel Színházba az új bemutatóra.
itt off, "bocs" Láttam a Kékszakállt, talán írtam is róla. Emlékeim szerint a darab avittas, mint minden Offenbach-operett cselekménye (szerintem) és egy vonal alatti beugró énekessel láttam, ami eleve sokat rontott az élvezeti értéken. Az említett avittságot muszáj (volt) átdolgozni, leporolni, ezt tette Székely is. A Hoffmannban rengeteg lehetőség van, amivel lehet és kell élni és amivel nem kell és nem (nagyon) szabad visszaélni. Meglátjuk ...
Köszönöm, mint mindig. Letöltottem, meg fogom hallgatni. Tavaly a MET strem sorozatban láthattuk a Hoffmann meséit, több szereposztással. Nekem ez tetszett a legjobban, de a legnagyobb meglepetést nem Netrebko okozta, hanem Kathleen Kim! Egyszer láthattuk a Nixon Kínában - teljesen más egyéniség, más alkat. Egyszer pedig Oscar-ként az Álarcosbál-ban. Csillogó hangja ott megmutatkozott, de a nagy meglepetés számomra is Olympia. Ajánlom mindenkinek!
Ha láttad tőle a másik Offenbach-rendezését, az Operettben (Kékszakáll), sejthető, hogy mit hozhat ki a Hoffmann-ból Székely Kriszta.
Speciális kedvencem a Hoffmann meséi, úgy fogom fel, mint három egyfelvonásos operát, mint egy Triptichont prológussal és kicsit leülő epilógussal. A kérdéses MET-felvételt tavaly stream üzemmódban lehetett látni, jó előadás volt, közepes ördöggel. Alig várom, mit hoz ki belőle itthon Székely Kriszta.
Megnézed, megérted, megszereted. :) Csodálatos zene. Offenbach úgy gondolta, hogy egy nő játssza a három szerepet, mivel itt nem három nőről van szó, hanem a nőről, mint olyanról. Aztán ez a koncepció hol megvalósul, hol nem. Én olyan munkahelyen dolgoztam-dolgozom, ahol mindig sok nő vett körül. Könnyen meg lehet ezt a szituációt szokni.
Köszönöm, én letöltöm, és meg fogom hallgatni, ha nem is rögtön. Most épp azon tűnődöm, hogy mennyire szeretem én ezt az operát. Annyira biztos nem, hogy valakinek ezt ajánljam elsőként, szerintem hosszú és némileg zavaros is, ráadásul ez a sok nő az egyszem fiú mellett - nem ideális opera szüzsé.
Most a legkedvesebb francia operámmal jelentkezem, Nem a Carmennel, és nem is a Fausttal, vagy Sámson és Delilával, hanem a Hoffmann meséivel. Ez az Offenbach egy elég különös fickó lehetett, hiszen mozarti tehetségét egész életében aprópénzre váltotta, aztán halála előtt gondolt egy nagyot és írt egy fantasztikus operát. Ez az opera a maga nemében egészen egyedülálló, árad belőle a zene, a dallam, és mindaz a könnyedség, frivolság, humor és báj, ami a franciákat jellemzi, lehet sokat nevetni és keveset sírni, de a csillogó felszín alatt ott rejtőzik a mélység, minden van benne, kinek-kinek a tetszése szerint, szinte túlcsordulva. Ha egy fiatal még sohasem tévedt be az operába, akkor ezt a művet bátran ajánlom neki, mert ebben az operában benne van minden, amit ebben a műfajban szeretni lehet és gyűlölni.
Én valamikor a 80-as években láttam ezt a művet először, meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, és ez a szerelem azóta is tart.
Sokat keresgéltem, hogy melyik előadást mutassam be nektek és végül a MET 2009-es előadása mellett döntöttem, mert ez a csaknem tökéletes előadás áll legközelebb az én elképzelésemhez. Pedig tudni kell arról, hogy ez a 2009-es MET előadás eléggé döcögősen valósult meg, Hoffman szerepét Villazonnak szánták, de ő a hangszalag cystája és annak tervezett műtétje miatt az előadást lemondta, így lett Hoffman Calleja. A három női szerepet pedig Netrebkonak szánták, de ő végül csak Antoniát vállalta, végül René Pape is visszadobta a "4 gazember" szerepét, amit végül Alan Held énekelt. De csodák csodájára, ennyi kényszerű változás dacára, ez az előadás frenetikus lett. Calleja legjobb formájában énekelt, számomra különösen a szerepének lírai részei lenyűgözőek, ha behunyt szemmel hallgatom, mintha Réti József hangját hallanám. Olympia szerepében Kathleen Kim egészen bámulatos, produkciója az est fénypontja, biztos vagyok benne, hogy Netrebko sohasem lett volna ennyire jó Olympia, mint ez a 140 cm-es koreai leány (akit már előző feltöltéseim egyikében, a Nixon Kínában is megcsodálhattunk). Kiemelném még Kate Lindsey Nicklausse alakítását. És persze a 2009-es Netrebko, a tökéletes Antonia. Arról, hogy mégse legyen abszolút tökéletes az előadás, Ekaterina Gubanova gondoskodott, de nagyobb baj ne legyen, Giulietta talán kevésbé lényeges szerep.
Nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt a csodálatos felvételt, amelyhez magyar feliratot is írtam, és egy hétig letölthető innen. Rakjátok jól el, jó összehasonlítási alap lesz ez, a tervezett decemberi bemutatóhoz. :)
Szerintem az opera címét legfeljebb annál lehetne reklamálni, aki először fordította magyarra. A Pillangókisasszony címének megváltoztatása se járt sikerrel, pedig az sincs rendben, de mi már így szoktuk meg. Épp úgy, mint a címben a névelők gyakori elhagyását, stb.
Köszi Héterő a részletes elemzést és kritikát. Megvallom, már-már aggódtam, hogy megsértődtél és el sem olvasod a legújabb feliratomat. Tudod, ez a Mr. Johnson egy martalóc, akit a seriff meglőtt a padláson, aztán noszogatja, hogy jöjjön már le. Le is jön a Johnsonunk, nem kell sokat kérlelni, pedig még piros szőnyeget sem tesznek a lába elé. Amúgy tetszett a két opera-változat? Te melyiket csíped jobban? A domingósat, vagy a kaufmannosat? Mert én erősen elgondolkoztam ezen. Olasz szótárat nemigen használok, mert az angol feliratból fordítok. És van egy nagyon-nagyon jó hírem. Készen van két új fordításom, így minden hétre jut majd csemegézni való. Ez nagy titok, de neked elárulom. Jövő héten Hoffmann, és utána két példányban Salome, ráadásul az egyik változatot az orosz feliratból fordítottam. Szóval hegyezheted a ceruzádat, lesz újabb fikázni való. És bocs, hogy ezt a kis levélkét tegeződve írtam, pedig tudok ám magázni is, ráadásul arisztokratikusan, szóval nem tetszikezve, de ezt másnak tartogatom. :)
"A felirat remek, kifejező." - írja az akasztási indítvány és a Travolta-életút jeles szakértője.
Valóban érdekes elemeket tartalmaz az opera most látott feliratozása. Carlo Zangarini költő és Guelfo Civinini író fölösleges fáradozását felülírja a törekvés (ami jólismert az ötvenes évek világából), hogy a magázás-tegezés ósdi, arisztokratikus szóhasználatát el kell hagyni, pártgyűlési illemtanként csak a tegezés maradhat. Egykor, ha egy hölgy magázott egy őt tegező urat, az tiszteletet és szándékolt távolságtartást fejezett ki. Ha a magázás tegezésbe fordul, az pedig általában érzelmi kitörésre utal. A "Nagy élmény volt." - fordítás könnyedén eltekint az ilyen kicsiségektől. Lám, a szakértő szem "ezer és ezer köszönet"-tel jutalmazza az ilyen, csekély értelemmel is felfogható pidgin-magyar nyelvezetet.
Signor Johnson, scendete! ( Johnson úr, jöjjön le! )
- most nemes egyszerűséggel és választékos stílusérzékkel
"Gyere le, Mr. Johnson!"-ként jelenik meg. ( NEM VICC ! Tényleg...)
Pedig lett volna elmélkedésre érdemes felvetés: a cím.
Az elfuserált operacímek újabb példája A nyugat lánya.
Olasz Akadémiai Szótár:
west h fn inv ang Vadnyugat
A franciáknak persze ez is jobban ment:
en français La Fille du Far-West
Far West [faRwEst] h tul; ang le Far West a Vadnyugat
Kedves T! Sajnálom, hogy ennyire érdektelen a tevékenységed. (vagy nem mernek melletted szólni?) Mások helyett nem nyilatkozhatok, de én kíváncsian várom az újabb meglepetést! :)
Örülök, hogy tetszik a feltöltésem, kedves Klára. Még 5 napig elérhető a Nyugat lánya, aztán jövő héten jön az újabb meglepetés. :)
Ezer és ezer köszönet a feltöltésért! Nagy élmény volt. A felirat remek, kifejező. Ami a hangtechnikát illeti, biztosan volt előrelépés, változás 1992 és 2018 között, már csak a mindenkori fejlődés alapján is. Aztán a MET - nem tudom mikor, de nem is ez a lényeg - bevezette az on line közvetítéseket, ami hatalmas technikai változást eredményezett. Aki látta a 2020.áprilisi MET At-Home gálát, tapasztalhatta a mai technika szinte korlátlah lehetőségeit. És akár tetszik nekünk, akár nem, azokon az előadásokon, melyeket élőben közvetítenek,vagy ma már archiválás céljából csak símán felvesznek, az énekesek mikroporttal énekelnek. Mert az egységes, egyenletes hangzást csak ez biztosítja. Pár hónapja Corelli felvételeket vadásztam a yt-n, találtam szép számmal, olyanokat is, ahol zárójelben szerepelt az (on live) megjegyzés. Ő fogalom volt a maga korában is, és ma is az. Visszavonulása (1975) után énekes-generációk tanultak nála. De, egyik-másik felvételén hallani lehetett, ahogyan a súgó feladja részére a következő ária, frázis kezdő sorait. Ez nem von le semmit az ő énekesi nagyságából. az akkori technika ezt tette lehetővé! Ma már ez elképzelhetetlen, éppen a technikai lehetőségek fejlődése alapján.
Westbroek nagyon jó énekesnő, de nem Puccini alkat. Minnie pedig nehéz terep, mert a nől gyengédség és drámai erő egyaránt megjelenik a szerepben, és ez nem kis feladat. Ez is egyik oka annak, hogy nem túl gyakran tűzik műsorra!
Sőt.
Két egymást követő délelőtt hallottam ugyanazt a zenekart ugyanazzal a karmesterrel és műsorral a salzburgi Grosses Festspielhaus általában dicsért akusztikájú termében.
A két napon persze más-más helyen ültem, de csak néhány sor ill. szék különbséggel.
Másképp hangzott a zene, igencsak másképp.