6 Búbánat 2008-11-24 10:06:22
Óriási élményt jelentett számomra a Faust elkárhozása élő közvetítése a MET-ből - a Müpában! Fantasztikus hangzásvilág, kiváló képminőség, és hát azok a közeli kamerás részletek; DVD filmeken sem találni ehhez hasonló operatőri megoldásokat, legfeljebb az extrák között. A kamera pásztázza a színház belsejét, nézőteret, fsztet., emeletet, a kulisszák mögött is elidőz, az öltözőknél, a műszaki teremben, a függöny mögött, díszletek között; láthatjuk a statisztériát, a személyzetet, a stúdiósokat, közöttük járnak-kelnek a hatalmas gépezet kellékesei, ott vannak a kamerák mindenütt... És láthatjuk Susan Grahamet, közvetlenül a színpadra fellépése előtt, Thomas Hampson (ki a "riporter" volt) kérdéseire válaszolgatott; de a tenor Marcello Giordanit és a basszust, John Relyea-t is meginterjúvolta a szünetben. Már ez is jópofa – az előadáson kívüli magánjelenet volt… S mindez élő adásban. A karmester, James Levine nagyon megöregedett, a kamera -közeli képek nem kegyelmeznek, szinte vonszolta magát a folyosókon a zenekari árokig, a külseje alapján alig lehetett ráismerni…A kézi kamerák követték őt a zenekari árokhoz vezető folyosókon, csakúgy mint az énekeseket, az énekkar tagjait a színpadi fellépés előtt illetve a produkció végén. Érdekes volt az is, ahogyan láthattuk a kezdés előtti "visszaszámlálás" percei alatti kulissza-történéseket... És hát maga a négyrészes mű (egy szünettel, több képváltással adták), Berlioz monumentális alkotása eszményi rendezésben került színre (rendező:Robert Lepoge, egy különleges díszletépítményben (4x6 darab, hatalmas cellákból összerakott négyemeletes állványzat, melyet "belaktak" a szereplők, mögötte egy különleges – tükröződő felületre - rávetítve minden hátteret, mely a különleges fényhatásokkal megteremti a külső-belső helyszínek vizuális illúzióját) meg "kosztümös" jelmezek közepette láthattuk. az ismert történetet. Ez a mű nem opera, hanem "drámai legenda"- mégis, itt operaszerűen mutatták be. És be kell vallanom, így sokkal hatásosabb, nem olyan „unalmas, közhelyes”, mint az eddig általam látott produkciók DVD-ről, vagy koncerttermekben: a zene, a rendezés, a látvány együttese az egész közvetítés alatt szinte odaszegezi a nézőt a székéhez… Például a nevezetes „Rákóczi indulót” én még ilyen lenyűgöző zenekari előadásban, melyhez színpompás látványvilág társult, soha így nem élveztem; Berlioz gigászi, közel háromórás alkotását, melyben gyönyörű, megragadó jelenetek váltják egymást, s a végén, a fináléban Margit megdicsőülése, az apoteózis, az angyalok (gyermek) karának megindító jelenete a legszebb operai élményeim közé fogom elraktározni; a képi és hangi megoldások együttesen bennünket, földi halandókat is a mennybe repített!... Óriási volt a siker! Az énekesek brillíroztak. Az énekkar szenzációsan játszott, és úgy komplexen minden működött, a helyén volt. Hiába, ahol a pénz nem számít…. de a minőség sem marad el. S ez a lényeg. A MET-es élő adás spontaneitásait látva, most a saját szemünkkel győződhettünk meg arról, „hogy is van ez?”, milyen profi csapatmunka szolgálja a megvalósítást, segíti a művészeket, elégíti ki igényeiket, s nem utolsósorban, mindezzel együtt, hogyan keresik a közönség kegyét...
Óriási élményt jelentett számomra a Faust elkárhozása élő közvetítése a MET-ből - a Müpában! Fantasztikus hangzásvilág, kiváló képminőség, és hát azok a közeli kamerás részletek; DVD filmeken sem találni ehhez hasonló operatőri megoldásokat, legfeljebb az extrák között. A kamera pásztázza a színház belsejét, nézőteret, fsztet., emeletet, a kulisszák mögött is elidőz, az öltözőknél, a műszaki teremben, a függöny mögött, díszletek között; láthatjuk a statisztériát, a személyzetet, a stúdiósokat, közöttük járnak-kelnek a hatalmas gépezet kellékesei, ott vannak a kamerák mindenütt... És láthatjuk Susan Grahamet, közvetlenül a színpadra fellépése előtt, Thomas Hampson (ki a "riporter" volt) kérdéseire válaszolgatott; de a tenor Marcello Giordanit és a basszust, John Relyea-t is meginterjúvolta a szünetben. Már ez is jópofa – az előadáson kívüli magánjelenet volt… S mindez élő adásban. A karmester, James Levine nagyon megöregedett, a kamera -közeli képek nem kegyelmeznek, szinte vonszolta magát a folyosókon a zenekari árokig, a külseje alapján alig lehetett ráismerni…A kézi kamerák követték őt a zenekari árokhoz vezető folyosókon, csakúgy mint az énekeseket, az énekkar tagjait a színpadi fellépés előtt illetve a produkció végén. Érdekes volt az is, ahogyan láthattuk a kezdés előtti "visszaszámlálás" percei alatti kulissza-történéseket... És hát maga a négyrészes mű (egy szünettel, több képváltással adták), Berlioz monumentális alkotása eszményi rendezésben került színre (rendező:Robert Lepoge, egy különleges díszletépítményben (4x6 darab, hatalmas cellákból összerakott négyemeletes állványzat, melyet "belaktak" a szereplők, mögötte egy különleges – tükröződő felületre - rávetítve minden hátteret, mely a különleges fényhatásokkal megteremti a külső-belső helyszínek vizuális illúzióját) meg "kosztümös" jelmezek közepette láthattuk. az ismert történetet. Ez a mű nem opera, hanem "drámai legenda"- mégis, itt operaszerűen mutatták be. És be kell vallanom, így sokkal hatásosabb, nem olyan „unalmas, közhelyes”, mint az eddig általam látott produkciók DVD-ről, vagy koncerttermekben: a zene, a rendezés, a látvány együttese az egész közvetítés alatt szinte odaszegezi a nézőt a székéhez… Például a nevezetes „Rákóczi indulót” én még ilyen lenyűgöző zenekari előadásban, melyhez színpompás látványvilág társult, soha így nem élveztem; Berlioz gigászi, közel háromórás alkotását, melyben gyönyörű, megragadó jelenetek váltják egymást, s a végén, a fináléban Margit megdicsőülése, az apoteózis, az angyalok (gyermek) karának megindító jelenete a legszebb operai élményeim közé fogom elraktározni; a képi és hangi megoldások együttesen bennünket, földi halandókat is a mennybe repített!... Óriási volt a siker! Az énekesek brillíroztak. Az énekkar szenzációsan játszott, és úgy komplexen minden működött, a helyén volt. Hiába, ahol a pénz nem számít…. de a minőség sem marad el. S ez a lényeg. A MET-es élő adás spontaneitásait látva, most a saját szemünkkel győződhettünk meg arról, „hogy is van ez?”, milyen profi csapatmunka szolgálja a megvalósítást, segíti a művészeket, elégíti ki igényeiket, s nem utolsósorban, mindezzel együtt, hogyan keresik a közönség kegyét...
5 Haandel 2008-10-25 16:48:23 [Válasz erre: 2 Haandel 2008-10-25 16:35:02]
WebRadio [url]http://www.rtve.es/rne/rc/;PULSE AQUI[/url] vagy [url]http://www.listenlive.eu/spain.html;ListenLive EU[/url]
WebRadio [url]http://www.rtve.es/rne/rc/;PULSE AQUI[/url] vagy [url]http://www.listenlive.eu/spain.html;ListenLive EU[/url]
4 Haandel 2008-10-25 16:39:24
Giacomo Puccini: Tosca (Metropolitan Opera Jan. 7, 1956) 2008-10-25, 20:00-22:15, [url]http://www.rozhlas.cz/audio/vysilani/#vltava;Vltava[/url] [url]http://www.listenlive.eu/czech-republic.html;Listen Live EU[/url] Mitropoulos; Tebaldi, Tucker, Warren Metropolitan Opera Orchestra and Chorus Sometimes everything clicks during a performance, and this Tosca is one of those rare moments. Three of the greatest singers in the world—Renata Tebaldi, Richard Tucker, and Leonard Warren—all in such spectacular voice, effortlessly convey every bit of Puccini’s hair-raising drama. With Dimitri Mitropoulos bringing the orchestra and chorus into the same fever pitch as the singers, it’s no wonder some operagoers say this Tosca is their standard for judging all others.
Giacomo Puccini: Tosca (Metropolitan Opera Jan. 7, 1956) 2008-10-25, 20:00-22:15, [url]http://www.rozhlas.cz/audio/vysilani/#vltava;Vltava[/url] [url]http://www.listenlive.eu/czech-republic.html;Listen Live EU[/url] Mitropoulos; Tebaldi, Tucker, Warren Metropolitan Opera Orchestra and Chorus Sometimes everything clicks during a performance, and this Tosca is one of those rare moments. Three of the greatest singers in the world—Renata Tebaldi, Richard Tucker, and Leonard Warren—all in such spectacular voice, effortlessly convey every bit of Puccini’s hair-raising drama. With Dimitri Mitropoulos bringing the orchestra and chorus into the same fever pitch as the singers, it’s no wonder some operagoers say this Tosca is their standard for judging all others.
3 Haandel 2008-10-25 16:35:50
Richard Wagner: "Die Walküre" Aufgenommen am 24. Februar 1968 in der Metropolitan Opera New York. 2008-10-25, 19:30, Ö1 Mit Birgit Nilsson (Brünnhilde), Leonie Rysanek (Sieglinde), Christa Ludwig (Fricka), Jon Vickers (Siegmund), Thomas Stewart (Wotan), Karl Ridderbusch (Hunding) u. a.; Orchester der Metropolitan Opera New York, Dirigent: Berislav Klobucar Aufgenommen am 24. Februar 1968 in der Metropolitan Opera New York - WebRadio --> WEBRADIO STARTEN [url]http://oe1.orf.at/;Ö1[/url] vagy [url]http://www.listenlive.eu/austria.html;ORF Ö1 Webradio[/url] - SatRadio --> DVB-S, Astra 19.2E
Richard Wagner: "Die Walküre" Aufgenommen am 24. Februar 1968 in der Metropolitan Opera New York. 2008-10-25, 19:30, Ö1 Mit Birgit Nilsson (Brünnhilde), Leonie Rysanek (Sieglinde), Christa Ludwig (Fricka), Jon Vickers (Siegmund), Thomas Stewart (Wotan), Karl Ridderbusch (Hunding) u. a.; Orchester der Metropolitan Opera New York, Dirigent: Berislav Klobucar Aufgenommen am 24. Februar 1968 in der Metropolitan Opera New York - WebRadio --> WEBRADIO STARTEN [url]http://oe1.orf.at/;Ö1[/url] vagy [url]http://www.listenlive.eu/austria.html;ORF Ö1 Webradio[/url] - SatRadio --> DVB-S, Astra 19.2E
2 Haandel 2008-10-25 16:35:02 [Válasz erre: 1 Haandel 2008-10-25 15:59:34]
- WebRadio -> [url]http://www.rtve.es/rne/rc/;PULSE AQUI[/url] vagy [url]http://www.listenlive.eu/spain.html;ListenLive EU[/url] - SatRadio: DVB-S, Hot Bird 13E
- WebRadio -> [url]http://www.rtve.es/rne/rc/;PULSE AQUI[/url] vagy [url]http://www.listenlive.eu/spain.html;ListenLive EU[/url] - SatRadio: DVB-S, Hot Bird 13E
1 Haandel 2008-10-25 15:59:34
A MET archív felvételeit nemcsak a Experience Met Player-el hallgathatjuk hanem műholdas és web rádiókon keresztül is. BELLINI: I Puritani - Grabaciones del Archivo del Metropolitan de Nueva York (Mar. 13, 1976) 2008-10-25, 20:00-23:00, Radio Clásica J. Sutherland (Elvira), L. Pavarotti (Lord Arturo Talbot), S. Milnes (Sir Riccardo Forth), J. Morris (Sir Giorgio Walton), C. Munzer (Enrichetta de Francia), P. Booth (Sir Gualtiero Walton), J. Garrison (Sir Bruno Robertson), Coro y Orq. del Metropolitan Opera House. Dir.: R. Bonynge. - WebRadio -> PULSE AQUI vagy ListenLive EU - SatRadio: DVB-S, Hot Bird 13E When this production opened, it had been more than half a century since Met audiences had last heard Bellini’s gem of an opera. It was well worth the wait. “The best cast in the world,” was how one critic described the legendary performers the Met brought together. The pair sent audiences into a frenzy with their sumptuous, dazzling singing. Joan Sutherland, dubbed “La Stupenda” by her fans and the press, is the hapless heroine Elvira who loses her heart—and her sanity—over Luciano Pavarotti, the Cavalier hero torn between love and duty.
A MET archív felvételeit nemcsak a Experience Met Player-el hallgathatjuk hanem műholdas és web rádiókon keresztül is. BELLINI: I Puritani - Grabaciones del Archivo del Metropolitan de Nueva York (Mar. 13, 1976) 2008-10-25, 20:00-23:00, Radio Clásica J. Sutherland (Elvira), L. Pavarotti (Lord Arturo Talbot), S. Milnes (Sir Riccardo Forth), J. Morris (Sir Giorgio Walton), C. Munzer (Enrichetta de Francia), P. Booth (Sir Gualtiero Walton), J. Garrison (Sir Bruno Robertson), Coro y Orq. del Metropolitan Opera House. Dir.: R. Bonynge. - WebRadio -> PULSE AQUI vagy ListenLive EU - SatRadio: DVB-S, Hot Bird 13E When this production opened, it had been more than half a century since Met audiences had last heard Bellini’s gem of an opera. It was well worth the wait. “The best cast in the world,” was how one critic described the legendary performers the Met brought together. The pair sent audiences into a frenzy with their sumptuous, dazzling singing. Joan Sutherland, dubbed “La Stupenda” by her fans and the press, is the hapless heroine Elvira who loses her heart—and her sanity—over Luciano Pavarotti, the Cavalier hero torn between love and duty.
