Joviczky sötét hangú Wagner-tenor volt, soha nem énekelt bariton szerepeket tudtommal. De inkább ne soroljuk a neveket, mert kínos lesz... :) Amúgy meg egyerértünk a témában! :)
Én se, talán Joviczky (?), bár ő bariton szerepeket nem énekelt, ha jól tudom, érzésem szerint viszont a természetes hangfekvése az volt. Az ellenkezőjét viszont tömegivel, még régebbi nagy énekesek között is (Nucci pl.), fiatalok közül pedig rengeteg van. Ugyanez a véleményem erről a sok lírai/koloratúr mezzoról is (pár kivétellel mind szubrett/lírai szoprán, sőt koloratúr szoprán...)
Vinay oké, valóban, és ezzel végére is értünk a posszibilis eseteknek, ráadásul ő nem párhuzamosan csinálta, hanem a két bariton-korszaka KÖZT énekelt tenor szerepeket, méghozzá nem is akárhogyan! Még egyet már nem tudnék mondani ebben a kategóriában, ő pedig teljesen egyedi és megismételhetetlen, önálló kategória.
Van aki mindkettőt tudott, pl. Vinay, az oké; de aki csak lusta tenor, az énekeljen lusta tenor szerepeket. :) Egyébként tényleg vannak tenorok, akiknek baritonos az alsó lágéjuk, de ahogy fölfele mennek, lebuknak és ilíyen szerepekben mint Scarpia, Escamillo, ne adj isten Wotan vagy Alberich, gyötrelem őket hallgatni.
Na ezzel viszont messzemenőkig egyet tudok érteni! A baritenor sztem egyébként nem egy hangfaj, hanem eufemisztikus kifejezés a rossz magasságú, és EZÉRT kényszerből bariton szerepeket éneklő tenorokra. Én nem is baritenornak hívom az ilyet, hanem tenor szekundnak, vagy "lusta tenornak" (ahogy egy magasság nélküli szopránt sem hívnék automatikusan mezzónak) és teljes operát végképp nem szívesen hallgatok velük, legyen szó bármilyen szerepről is. :)
Biztosan jók, Frenit különösen kedvelem, és nem hallottam vele Alice-t, csak Nannettát (Solti felvételén van ő azt hiszem). Pola is nyilván kiváló Ford, vele is láttam már ezt azt, jó énekesek mind. Mondom, Plishka ellen is csak "elvi kifogásom" van, de nyilván remekül megoldotta. Csak nekem Falstaff egyértelműen bariton szerep. A Hoffmann meséi négyes intrikusát, Wotant vagy a Faust elkárhozása Mefisztóját el tudom fogadni bariton helyett basszussal. Falstaff nem ez a kategória nálam. De biztosan remek előadás volt.
Inkább basszus énekelje őket, mint baritenor (utóbbira több az esély manapság...)
Én az egész eloadásra gondoltam. Freni é Horne semmI ?
Plishka nem egy rossz énekes, és nem láttam az előadást, de kicsit azért szkeptikus vagyok. Ahogy azt sem szeretem, ha Scarpia vagy Escamillo szerepét bariton helyett basszus énekli, Verdi Falstaffját is nehezen fogadnám el basszus címszereplővel (pláne nem "etalonnak"!), bár tudom, hogy volt már rá példa néhányszor.
Igazad van, ocsém.
Arról speciel lemaradtam, de a mai Rózsalovag totál B-kategóriás, Fleming kikopott ebből a szerepből: hiába övé a figura, ha hangban nem tudja már visszaadni úgy, mint korábban. A többi szereplő meg szóra sem érdemes. Színtelen törpehangok gyülekezete, Strausst nem így kell énekelni. Legalábbis nekem nem.
Senki sem szol semmit a Falstaff-hoz, szerintem etalon értéke van az aloadásnak.
Akkor Monastyrska jo Lady lehet.
Koszi szépen, én a tegnapi MET videora gondoltam.
Nem volt rossz, bár én csak pár áriát hallgattam meg belőle. Az őrülési jelenete egészen hatásos volt. Nekem egy lírai/lirico-spinto szoprán és egy mezzo a kedvenc Ladyjeim, szóval elég atipikusak :D
Gondolom a "hírhedt" "kocka" díszletben színpadra állított Scala-beli Macbeth produkcióra utalsz.
Kérdésedre részben választ kaphatsz ebből a kis filmből, mely egy próbafolyamatot örökít meg: az olasz RAI televízió az élő operaközvetítés alatt, a Macbeth II. és III. felvonása közötti szünetben vetítette:
„Il MAGO Il Re E LA REGINA”
Giuseppe Bertolucci mintegy 20 perces dokumentumfilmje: Muti - Guleghina - Bruson zongorás és zenekaros próbája a Macbethből.
Az időskálán: 1:29: 09 – 1:48:10
https://iopera.es/macbeth-de-verdi-con-muti-bruson-guleghina-y-alagna/
Riccardo Muti - Renato Bruson, Maria Guleghina, Carlo Colombara, Roberto Alagna... Production by Graham Vick – Milánói Scala, 1997
(A Magyar Televízió is átvette és közvetítette anno)
A teljes opera ezen a linken megnézhető:
Biztosan jobb lehetett mint Netrebko, de nem hiszem, hogy megbirkozott a sok koloratúrával, díszítéssel.
Milyen volt Guleghina nint Lady Macbeth ?
A koloratúr-technika amennyire én tudom, egy alapvető gégeadottság, melynek következtében a hang "szalad", gyors egymásutaban tud futamokat, skálákat énekelni. Ezen lehet még tökéletesíteni, fejleszteni, de egy nehézkes, nem futó hangból sosem lesz koloratúr-énekes. Spinto-hanggal is lehet koloratúrázni, hiszen pl a korai Verdi-szopránszerepek alapvetően drámaiak, semmiképpen nem valók egy lírai szopránnak, de mégis igénylik a fürge gégét, hiszen a cabaletták mind-mind tele vannak díszítésekkel, fioritúrákkal. (Abigéltől a Lombardok Giseldáján és az Ernani Elviráján át Lady Macbethig és az Attila Odabellájáig, sőt még a Trubadúr Leonórája is ide sorolható!).
A vitát ezzel részemről lezártnak tekinteném, de ennyit még hozzá akartam tenni, talán így már érthetőbb a dolog.
Mondjuk a koloratúr fachok lehet nem a legjobb példák erre, mert megy arról a vita bőven mindenfelé, hogy akkor koloratúrnak lehet-e hívni pusztán a mozgékony, a magas hangokat a regiszterek között könnyedén ugrálva elérő hangokat, vagy ahhoz tökéletesíteni kell a technikát, hogy valaki az legyen. Lírai-drámai hangok biztosan vannak és azok biztosan teljesen függetlenek a repertoártól (sajnos, sokan bele is buktak már ebbe). Pár külföldi fórumon parázsviták mennek ezen zenészek között is, nagyon érdekes. :)
Akkor tényleg nem értjük egymást. A koloratúr mezzoszoprán egy hangfaj elsősorban. Ha valaki ezzel a hanggal rendelkezik, akkor adhatja magát a dolog, hogy a bel canto irányba nézelődik, de anélkül is rendelkezhet valaki azokkal a hangi tulajdonságokkal, amikkel a koloratúr mezzoszoprán fachba lehet sorolni. Ezt már megfigyeltem itt, hogy a hangfajokat automatikusan összekötik szerzőkkel, stílusokkal az emberek, holott szerintem az a legtisztább, ha azokat lecsupaszítva határozzuk meg, nem lelki állapot, meg az alapján, mit énekel. Koloratúr mezzo hangja lehet egy popénekesnőnek, attól még h az életében nem énekelt koloratúr mezzo áriát, egyszerűen az van a torkában, az más kérdés mit kezd vele, mi áll jól neki. Én mindig ebből az irányból ragadom meg ezeket a kérdéseket. Renata Tebaldi pl. nem volt drámai szoprán, hiába énekelt kiválóan abszolút drámai szoprán szerepeket is, az egy lirico-spinto hanganyag, ez egyértelmen hallható, ha mondjuk összehasonlítjuk egy Marton Évával.
Igen, pont ez az, hogy stiláris, attól nem lesz egy drámai szoprán alkalmas mindkettőre, hogy a hangja egyértelműen drámai szoprán az attribútumok alapján: hangszalagja/hangszíne/volumene/gégéje/testfelépítése stb. oda sorolódik. Erre gondoltam, mikor azt írtam, hogy nem feltétlen kell minden koloratúr mezzonak tökéletes bel canto énekesnőnek lenni - még ha általában ez így is szokott lenni, attól még nem hinném, hogy ez egy törvényszerűség az egyéni különbségeket tekintve.
A mai szereposztásokat hagyjuk, ahol Klaus Florian Vogt lehet az első számú Wagner-tenor, abban a világban Leonard az új Callas.
Szerintem nagyon nem értjük egymást. A bel canto fach az a Bellini-Donizetti-Rossini fach, nemde ugyebár. Sokan más szerzőket is ide sorolnak még, de ez a triász mindenképpen az volt. Na mármost, Bellini meg Donizetti nem nagyon tudok róla, hogy mezzóra írt volna koloratúr szerepeket, Rossini viszont annál inkább, tehát ha koloratúrmezzo valaki, ab ovo adja magát a dolog, hogy ugyan mi mást is énekelhetne, mint épp a Rossini-szerepeket? (Vagy esetleg még barokkot, de azt elég kevés operaház játszik, azok is ritkán.)
A hangszépség meg, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, nem egy objektív, egzakt fogalom, mindenkinek más a szép, nem lehet kilóra, centire lemérni, nincsenek paraméterei. Mint tudjuk, az ízlés nagyon igazságosan lett elosztva az emberek közt, mindenki meg van győződve, hogy neki jutott a legeslegjobb, soha senki nem irigykedett még a másik ember ízlésére. Ha valaki kijelenti, hogy XY szerinte szép hang, én meg erre rámondom, hogy szerintem meg csúnya, akkor 1:1 az állás, egyik vélemény a másikkal szemben. Ki fogja eldönteni, kinek van igaza?
Az Elektra kontra Gioconda-kérdés már stiláris probléma is, hiszen az egyik német, a másik olasz fach, és a kettő nem mindig átjárható, legalábbis kevés énekesnő van, aki mindkettőt egyformán magas szinten művelte volna. De pl sok Wagner-Strauss szerepkörű szoprán énekelt Turandotot, hiszen az a szerep kb egybevág a Wagner-szoprán követelményeivel, jóllehet olasz szerző műve. Birgit Nilsson pl, aki kora egyértelműen legjobb Wagner-heroinája (és Elektrája is) volt, sok szép Verdi-felvételt is hagyott hátra, még teljes stúdió-Macbeth is van vele, pedig abban koloratúrázni is kell, ami egy Wagner-énekesnek általában nem erőssége, de ez semmi, még Donna Annát is lemezre énekelte! És ez csak egy kiragadott példa volt.
Ma meg már néha egészen hajmeresztően ad hoc-szereposztások vannak, néha felkapom a fejem, hogy milyen nyüzüge, cérnahangú tenorocskák énekelnek még komoly, nagy házakban, fesztiválon is Lohengrint, Parsifalt, Sigemundot, stb.!
Leonardot én is nagyon szeretem, a kiváló hang mellett nagyszerű színész, és igazán üdítő jelenség. És mellesleg szép is. :)
A MET-nek mindhárom Sevillai borbély felvétele káprázatos, bár nekem a Battle-féle tetszik a legjobban. Ha sokáig tart a COVID, akkor talán előbb-utóbb azt is láthatjuk, legalább a járványnak lesz valami pozizív hozadéka is.
De abban egyetértünk, hogy a szép hang ízlés kérdése, a szép hangadás az kevésbé. Leonard sokszor élesebb, nyersebb, de én pont ezt szeretem benne, s a modernebb darabokban pont ettől olyan kifejező, s mondom, nekem még Mozartban is nagyon tetszik ez a kissé atipikus éneklés. Bel canto és Rossini-fan pedig finoman szólva sem vagyok és sosem voltam, szóval nekem nem baj, ha nem a következő Marilyn Horne akar lenni. :D Érdekes lesz a Carmenje, nagyon várom már.
Az utolsó mondattal mélységesen egyetértek, a mai Rosina mezőnyből is minden bizonnyal kiemelkedik. Ennek ellenére a véleményemet fenntartom, hogy alapvetően nem ez a stílus való neki. A mozgékony, szopránba is áthajló, ugyanakkor sötétebb mélységekkel rendelkező középhangot viszont nem nagyon tudom máshogy jellemezni, mint koloratúr mezzo, akár valóak neki valódi koloratúr mezzo szerepek akár nem. :)
(Ha szabad kérdeznem, ki az a bizonyos Rossini-specialista?)
A hangfajára gondoltam, mint igazi koloratúr mezzo. Attól még lehet koloratúr mezzo, hogy nem elég szép a hangszíne a bel cantohoz. A hangfajmegjelölések a hangot hivatottak tudtommal megjelölni, nem a stílust. Eszerint minden drámai szoprán énekelhet nyugodtan Elektrát és Giocondát is, mert mindkettő drámai szoprán szerep? Nem hinném.
"azt hiszem, tényleg igazi koloratúr-mezzo, ami ritka, mint a fehér holló" majd egy mondattal később: "ez a hangadás szerintem unikum, ebben sajnos inkább zavaró volt. A bel cantot én sem érzem az ő világának"
Groteszk, hogy pont egy "nagy Leonard-fan"-nal szemben kell megvédenem őt, de bevallom, ennél egyértelműbb önellentmondást nem tudom, mikor olvastam. Ha valaki "tényleg igazi koloratúr-mezzo", akkor mégis milyen szerepkör és fach lenne az ő igazi világa, ha NEM a bel canto? Milyen stílusban vannak még koloratúrmezzo-szerepek? Ja, igen, tudom: a barokkban! Ennek viszont meg ellentmond az "ízig vérig modern hang" kifejezés, hiszen a barokk minden csak nem "modern" zene, hiszen még a klasszikusnál is régebbi pár évtizeddel!
Az meg, hogy ki mit nevez par excellence "szép hangnak", igen relatív, szubjektív, hogy úgy mondjam, egyéni ízlés dolga. Az általalm hallott egyik legkevésbé szép mezzoszoprán hang tulajdonosa pl. éppen egy abszolút Rossini-specialistának mondható mezzoszoprán, káprázatos koloratúr-technikával, viszont behízelgőnek egy cseppet sem nevezhető, számomra már túlságosan maszkulin hangszínnel. Mégse merném rámondani, hogy nem való neki a Rossini-fach, hiszen a legnagyobb siekreit azzal aratta!
De hogy ne csak női hangról beszéljünk: a bel canto-specialista koloratúr (Rossini)-tenorok közt nem egy egyáltalán nem mondható az én fülemmel "szép" hangszínűnek, sőt, a legtöbbje kifejezetten "comprimario-jellegű" hangszínnel, és már-már férfiatlan hangadással rendelkezik, mégis egyöntetűen világsztárok ebben a fachban. Én egyébként még bel canto szerepekben is (így Rossiniban is!) jobban szeretem a picit súlyosabb, drámaibb jellegű hangokat. Pl. ha Rossini-tenorról beszélünk, azonnal Francisco Araiza jut eszembe elsőként, aki kitűnik a mezőnyből a szokottnál jóval sötétebb, sűrűbb, ércesebb, férfiasabb tónusával. És mégis, jó pár Rossini-opera felvételén hallható nagy karmesterek, pl Abbado vezényletével.
Még egyszer hangsúlyozom, mindez, tehát a hangszínek, és hangszépség megítélése elsősorban ízlés kérdése, és ahogy a művelt francia mondja: "de gustibus non est disputandum", vagyis, ne vitatkozz Gusztika, mert elmegy a busz! :) És a hangszín csak egy az operaéneklés számos meglehetősen összetett tényezője közül...
Summa summárum: Isabel Leonard szerintem kiváló Rosina, így ahogy van, EZZEL a hanggal és tónussal, és rég hallottam nála jobbat ebben a fachban egyáltalán.
Nagyon kevesen vagy kb. senki nem mutatott az utóbbi 20 év általam látott MET-es előadásai közül olyan színvonalú alakítást, mint ő a Marnie-ban (címszerep) és A kármelitákban (Blanche de la Force).
777
Én nagy Leonard-fan vagyok, szerintem üdítő jelenség a MET-ben, érdekes átmenet a hangja egy keményebb szoprán és egy lágyabb mezzo között, azt hiszem, tényleg igazi koloratúr-mezzo, ami ritka, mint a fehér holló (a legötbben ebben a fachban szimpla fejletlen lírai szopránok). De ízig-vérig modern hang, szépnek egyáltalán nem mondanám, inkább érdekes, egyedi, s míg mondjuk Mozartban ez a hangadás szerintem unikum, ebben sajnos inkább zavaró volt. A bel cantot én sem érzem az ő világának, színészileg viszont minden jól áll neki, ahol valamilyen erős karaktert kell alakítania. Ízig-vérig modern énekes, s ez kivételesen nem negatívum.
Ld. 770 itt lejjebb ... ezért csodálkozom én is.
Miért ne lennének jók? Brownlee napjaink egyik vezető Rossini tenorjának számít, szerintem nagyon indiszponáltnak kell lennie ahhoz, hogy ne rázza ki a kisujjából Almaviva gróf szerepét. Isabel Leonard pedig remek Rosina, bájos, dekoratív, szép hangú, és egészen egyéni megoldásokkal lepett meg az "Una voce poco fa"-áriában (fent van a YouTube-on, érdemes megnézni!)
Köszönöm, igen, elírás volt ... bár Muraro nevét basszusként sem ösmerem :-) de inkább az érdekel, tényleg nem volt jó Leonard és Brownlee?
Maurizio Muraro nem bariton, nem énekel egyáltalán baritonszerepeket, viszont az elmúlt években a világ nagy operaházaiban énekelte folyamatosan a buffo basszus repertoár jelentősebb főszerepeit, illetve néhány szeriőz basszusszerepet is (Ramfis, Sparafucile, Ferrando). De Osmin, Don Pasquale, Don Alfonso, Magnifico, és sok más főszerep megtalálható a repertoárján. DVD-ken, videoközvetítéseken is gyakran találkozhatunk nevével (Tosca, Manon Lescaut, Adriana Lecouvreur).
Christopher Maltman angol bariton ugyancsak jelentős karriert futott már be, egyaránt énekli a lírai- illetve kavalierbariton-szerepkört, a Mozart- és Rossini fachot és a nagy drámai, Verdi-szerepeket is (Rigoletto, Luna gróf, Don Carlos di Vargas). Őt pl a Covent Garden Manon Lescaut-felvételéről ismerhetjük Lescaut hadnagyként. Sokat énekelt a MET-ben, Barcelonában, Münchenben, Bécsben és más nagy operaházakban is.
Nem láttam az előadást, de csodálkozom, hogy Brownlee hangja nem lenne "szép"? Isabel Leonardot a kortárs Marnie-ban láttam, abban perfekt volt hangilag és színészileg is. Maltman nevét nem ismertem, de ő volt a Marnie férfi főszereplője, abban jó volt. A másik bariton, Muraro neve még annyira sem ismerős.
Remek a mai Sevillai borbély a MET-ből. Minden mozdulat a zenéből fakad, minden pillanat él, semmi sincs elejtve. méltóan a darabhoz.Pedig az énekesek nem különösebben szép hangok birtokosai, időnként mint elefántok a porcelánboltban, taposnak rá Rossini gyöngyöző futamaira. De sebaj, így is nagy élmény, mint zenés színház. Rosinát elnézném napestig.
Illetve nem csak lemezre, most találtam tőle élő felvételt is.
Így van, azt az áriát még az alt hangfekvésű Marian Anderson is lemezre vette, ebből nem lehet megállapítani az egész szerepet.
767
Kijavítottam magam: nem Tebaldit akartam írni, csak annyira béna vagyok, hogy azt sikerült. Mélységesen sajnálom az amatőr bénaságomat, hogy Scotto helyett valamiért Tebaldit gépeltem. Magam sem tudom miért. Nem olvastam át rendesen. Szerintem kijavítottam, hogy nem azt akartam írni utána, de úgy látszik azt senki se olvasta. Oké.
Én a Kalózt szeretem nagyon Bellinitől - de pár éve a Normát is nagyon megszerettem, meg már Lukács Gyöngyi is eléggé megszeretette velem.
Ki is javította magam utána. Elírtam. Azt nem tudom/tudtam, hogy van-e teljes felvétele, vagy hogy énekelte-e Normát. Jeleztem, hogy elírást történt. Ennyire béna vagyok, sajnálom. Scotto vagy Tebaldi nem mindegy. Véletlen írtam Tebaldit.
Időnként egyetértünk dolgokban!
Meghallgattam mind a 3 idézetett. La voce di angelo, de nem Norma.
Jómagam sokkal jobban szeretem a Puritánokat, bár vagy két éve Debrecenben remek Normát láttam.
Köszönöm, bár a Casta dívan kívűl másra vártam,reménykedtemD ez is megfelelő.Önnek van igazaBár nem vagyok biztos,hogy ez 2 különböző idópontban készült felvétel,Mivel a műben talán ezt a számot kevelem legkevésbé nem hallgattam végig így egyenlőre maradok bizonytalanságban.De ettől jól tellik napon.
Sajnos, most csak két perc időm volt keresgélni, kezdetnek talán megfelel.
https://www.youtube.com/watch?v=Jih8458MRI8
https://www.youtube.com/watch?v=hCg9LZ2TR5k
Hol hallható,mert jó pár Tebaldival készült cd-és vnyl lemezem van és sehol még a jelzett ária sem található.
Természetesen évtizedek óta tudom, hogy Tebaldi nem énekelt TELJES Normát. De akkor egy hozzászólásban adekvátan kellene fogalmazni - merthogy a Casta divat számos alkalommal, többről hangfelvétel is maradt.
Rossini, Hamupipoke - mindenkinek ajánlom, vígbelcanto a javábol.
