Operabemutatók
Amiben azonban ez a Tosca-sorozat mindenképpen elérte, sőt egyes pontján fel is múlta a világszínvonalat — pláne a mait! — az néhány főszereplő énekesi teljesítménye. A színház idén is két szereposztásban játssza a darabot, bizonyos pontokon egyenrangú, bizonyos pontokon nagyon eltérő színvonalú szereposztásban.
Operabemutatók
Rejtélyes, hogy az Operaház miért pont most vette elő Marschner dalművét, A vámpírt, de akármiért is tette, jó és hasznos lépés volt. Amúgy az 1828-as datálású mű már bemutatása évében előadásra került a pesti Német Színházban, de utána kikopott az itthoni köztudatból. Ha valamiért mégis el kell marasztalni a dalszínházat, az csak az lehet, hogy nem biztosított kellő marketinget a közönségtoborzáshoz, ennek ellenére az egybegyűlt fél-háromnegyed Erkel színháznyi publikum jogos ovációval ünnepelte az est főszereplőit.
Operabemutatók
Ha a jövőben az Operaház ismét a most vendégül látott művészek meghívására gondolna, feltétlenül első helyen javasolnám Maestro Bignaminit, ha még megszerezhető. Netrebkót tenném második helyre, de csak akkor, ha arra a szerepre jönne, amelyikre hívják, és leginkább neki való. És mindenképpen: egyedül jöjjön! Eyvazov és Azizov körítése nélkül.
Operabemutatók
KERO® legfőbb színpadi törekvése az lehetett, hogy ne üljön le az előadás, ezért meglehetősen nagy statisztériával ebből a kellemes, pergős kamaradarabból sokszereplős, izzadságos nagyoperát „alkotott”. Egy-egy groteszk jelenet önmagában még hatásos volt, mint például a városi tűzoltók felvonulása, de semmi, de semmi köze nem volt a történethez és a darabhoz.
Operabemutatók
Az Erkel Színház közönsége minden este kitörő lelkesedéssel fogadta magát a tényt, a műtől és annak zenei értékeitől, zenetörténeti helyétől és jelentőségétől függetlenül, hogy végre egy olyan operaelőadást láthat, amely úgy néz ki…, mint egy operaelőadás.
