Eötvös és Bartók - két egyfelvonásos a Müpában

Eötvös vokális kompozícióinak alapjául mindig valami nagyszerű, önmagában is jelentős, brutálisan erős szöveget szokott választani. A róla szóló monográfia interjúi is világossá teszik: nála a munkát megalapozó ötletek, a „mesterterv” alapvetően intellektuálisak. Eötvös múzsája inkább Kalliopé, mint Euterpé.

Régi és új élmények kereszttüzében – a Simon Boccanegra az Erkel Színházban

Az előadás doyenje, Alexandru Agache lassan három évtizede gazdája a címszerepnek. Hangja mégis harminc-negyvenévesként hat, ami egyfajta fiziológiai csoda. Bámulatos puhán énekel, de amikor szükséges, gond nélkül vált át egy pillanat alatt mennydörgővé.

Dimenziók tobzódása – A Norma Debrecenben

Bizonyosan számos társulat játszik mostanság alkalmasabb körülmények között, mint a Csokonai Színház, de most valahogy olyan sugárzás jött a színpadról, ami ilyen szempontból más dimenzióba helyezte Bellini remekművét, a Normát. Minden közreműködőről, szólistákról, kórusról, zenekarról, statisztákról és a színpadon dolgozó díszítőkről is érezni lehet, hogy szeretik ezt az előadást.

"Ég áldjon, Porgy, ég áldjon!" – A Porgy és Bess másképp, négy alkalomra az Erkel Színházban

A rendezésnél és a látványnál sokkal-sokkal örömtelibb a zenei megvalósítás Dénes István karmester avatott irányításával, illetve az énekesek teljesítménye – annál fájóbb, hogy ehhez az élményhez és értékhez nem társult tehetséges színpadra állítás.

A rendezetlen opera – Carmen bemutató Szegeden

A két éve látott Tosca több nagyságrenddel tűnt magasabb színvonalúnak, mint a mostani Carmen, de ez bőven belefér. Azzal együtt is, hogy az egykor legendás Capellában valami minősíthetetlen kávét kaptunk és a brünniben is kissé gyanúsan híg volt a Pilsner. Viszont hosszú évek után újra megnyílt a Virág Cukrászda, és a Széchenyi téren pedig lett egy fantasztikus új kézműves söröző.