Operabemutatók
A rendezésnél és a látványnál sokkal-sokkal örömtelibb a zenei megvalósítás Dénes István karmester avatott irányításával, illetve az énekesek teljesítménye – annál fájóbb, hogy ehhez az élményhez és értékhez nem társult tehetséges színpadra állítás.
Operabemutatók
A két éve látott Tosca több nagyságrenddel tűnt magasabb színvonalúnak, mint a mostani Carmen, de ez bőven belefér. Azzal együtt is, hogy az egykor legendás Capellában valami minősíthetetlen kávét kaptunk és a brünniben is kissé gyanúsan híg volt a Pilsner. Viszont hosszú évek után újra megnyílt a Virág Cukrászda, és a Széchenyi téren pedig lett egy fantasztikus új kézműves söröző.
Operabemutatók
Amiben azonban ez a Tosca-sorozat mindenképpen elérte, sőt egyes pontján fel is múlta a világszínvonalat — pláne a mait! — az néhány főszereplő énekesi teljesítménye. A színház idén is két szereposztásban játssza a darabot, bizonyos pontokon egyenrangú, bizonyos pontokon nagyon eltérő színvonalú szereposztásban.
Operabemutatók
Rejtélyes, hogy az Operaház miért pont most vette elő Marschner dalművét, A vámpírt, de akármiért is tette, jó és hasznos lépés volt. Amúgy az 1828-as datálású mű már bemutatása évében előadásra került a pesti Német Színházban, de utána kikopott az itthoni köztudatból. Ha valamiért mégis el kell marasztalni a dalszínházat, az csak az lehet, hogy nem biztosított kellő marketinget a közönségtoborzáshoz, ennek ellenére az egybegyűlt fél-háromnegyed Erkel színháznyi publikum jogos ovációval ünnepelte az est főszereplőit.
Operabemutatók
Ha a jövőben az Operaház ismét a most vendégül látott művészek meghívására gondolna, feltétlenül első helyen javasolnám Maestro Bignaminit, ha még megszerezhető. Netrebkót tenném második helyre, de csak akkor, ha arra a szerepre jönne, amelyikre hívják, és leginkább neki való. És mindenképpen: egyedül jöjjön! Eyvazov és Azizov körítése nélkül.
