Egy „legenda” nyomában; A Billy Elliot – a Musical repertoár-előadásai az Erkel Színházban

Szirtes Tamás rendezéseiről köztudott a Billy Elliot előadásán is érzékelhető profizmus. Szereplőválasztása pontos: tanúsítja, hogy régóta és intim közelségből ismeri a műfaj honi kínálatát. Míg a szereposztást tanulmányozva meghökkentő, hogy egy-egy szerepet milyen különböző alkatú és szakmai múltú művészekre osztott, választásai igazolódnak az előadásokon.

A kísértő erős kifejezés – A vágy villamosa balettváltozata az Erkel Színházban

Venekei és Dés szövegkönyve követi a színmű cselekményét, dramaturgiai eszközei azonban kényszerűen eltérnek arról. Igaz ugyan, hogy Blanche-t eleve olyan testi-lelki kondícióban ismerjük meg, amely kijelölte a tragédiáját, ezen állapotának tragikus mélységeit azonban nem – és nem megdöbbenésünket szolgáló ritmusban – tárják fel a jelenetek.

Egyenlőtlen erő/viszonyok – Edita Gruberova a Roberto Devereux-ben

Edita Gruberova nem egy hagyományos értelembe vett koncerten vett részt, hanem nagyon is szcenírozottként tette elénk az előadást. Mélyen átélt szerepjátszást láttunk, ami szöges ellentétben állt a partnerek erősen kottához szegezett jelenlétével.

Bartók-est „kisestélyiben”, konkrétabban: alsóneműben, civilben – a Bartók TáncTriptichon főpróbája a MÁO-ban

Az a gondolati rokonság, amely érezhető a Balázs Béla által írt Kékszakállú és A fából faragott királyfi között, kapcsolódik A csodálatos mandarinhoz is. Judit nem nyugodhat, míg el nem veszti a Kékszakállú szerelmét. A Királyfi a természet minden erejét mozgósítja, hogy elnyerje a Királykisasszonyt. A Mandarin nem halhat meg, míg felkorbácsolt vágya ki nem elégül. A Nagy Esthez ez a három mű kívánkozna igazán.

Zeneileg nagyszerű – A szegedi Faustról

Bodolay Géza nem győzött meg e műfaj iránti fogékonyságáról. Ez a produkció köszönőviszonyban sem volt Gounod operájával, vagy a Faust-témakörrel.