Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Jó, ez az, amit egyelőre nem tudni. De látod, te is helyből az igazgatóra hegyezed ki a dolgot. Ha úgy volt, vigye el a balhét, ha meg nem, akkor nem kéne itt népítélet keretében kinyírni, csak azért mert a másik oldalon áll. Vagy, ha igen, akkor jönnek a "csinovnyikok", és ahogy az egyik oldal betámadta, a sajátja meg bevédi.
És ez mindenre igaz a közéletben. Mindenki nézzen magába, és aki azt találja, hogy legszívesebben eltakarítaná a föld színéről a másik oldalt, az ludas abban, hogy így élünk.
Ha mindenki visszavenne szépen, akkor lehetne normálisan viszonyulni a dolgokhoz.
1. Ezért kár volt. Legalább ne baloldalt írtál volna.
Értem, persze.
1. És azt is értem, hogy a baloldal most a csúnya fideszes VA vérét kívánja. (Ami oké is, ha ő a ludas. Senki se játsszon az alkalmazottak testi épségével.)
2. Csak hát valószínűleg az lesz a vizsgálat vége, hogy HLO pillanatnyi indiszponáltságában egy ponton rossz felé indult el (mert tényleg), és magával rántotta kolléganőjét is. (Aki viszont így joggal perelhetné HLO-t, mert bizony ő okozta a sérüléseit.)
3. Oda akartam kilyukadni, hogy ez önmagában nem egy nemzetis történet, mindenütt így intézik a színházi baleseteket. Ha nem muszáj, nem állítják meg az előadást. (Szóval egy-egy mezei törés miatt nincs azonnali helyszíni vizsgálat, teljes zárlattal.) (Ha lenne, azt olvasnád a sajtóban. Mert, hogy hazaküldenek 3-5-800 nézőt egy színházból, az már hír.)
Ha hiszed, ha nem, nem azért írom ezeket, hogy VA-t mentegessem. (Ha van miért, akkor azért nem, ha meg nincs ok, akkor minek.) Egyszerűen nem baj, ha kicsit jobban képben van, aki olvassa. Én meg szívesen elmesélem ezeket.
Csak ismételni tudom magam én is. Lehet, hogy a szokásos módon intézték, de az nem felel meg a hatályos munkavédelmi jogszabályoknak. Értesíteni kell a munkavédelmi hatóságot, és amíg az nem engedi meg, a helyszínt nem szabad megváltoztatni.
1. Az ilyen esetek
közül azokról tudsz, ahol országosan ismert művész(ek), előadás közben, a
közönség szeme láttára, a színpadon szenvedtek balesetet. (Ez az a tízévenkénti
egy eset.)
Amikor egy dísztő, egy tánckari tag, vagy
statiszta töri el a lábát, mondjuk, mert a takarásban beleesik egy gödörbe,
vagy beleakad a díszlettartóba, azt nem tudod. Pedig lehet, hogy neki is elég
komoly a sérülése. Csak nem tárgyalja napokig a sajtó.
2. Amikor főszereplő sérül, (ráadásul
nyilvánosan), aki nélkül nem lehet folytatni az előadást, akkor leállnak,
hazaküldik a közönséget, és lehet vizsgálódni.
De, ha egy nélkülözhető kolléga, nem a nyílt
színen szenved komolyabb sérülést, akkor bizony nem állítják meg az előadást,
nem mondják azt a közönségnek, hogy „Elnézést emberek, az előbb
egyik statisztánk eltörte a lábát a takarásban. Most leállunk, mert ki kell
hívni a vizsgáló bizottságot, és a díszlethez sem nyúlhatunk a vizsgálat
befejezéséig. Márpedig változni kéne a harmadik felvonásra. Szóval tessék
hazamenni…”
Ilyenkor az van, hogy megy tovább az előadás, az
illetőhöz pedig – ha nem tud lábra állni – hívnak egy mentőt, aztán felvesznek
egy jegyzőkönyvet.
A balesetek jelentős része így történik, így intéződik. És nem is tud róla a
közönség. (Természetesen a 100%-os táppénz megállapításához, szükség van
az előírt adminisztrációra. A munkavédelmi ellenőrre is, meg mindenfélére. Ezt
muszáj megcsinálni. De nem ott helyben, teljes zárlat mellett, mint Derrick
felügyelő…)
Ezért mondom azt, hogy a Nemzetiben is valószínűleg
csak a szokásos módon intézték a dolgot. Mint általában a baleseteknél. Mentőt
hívtak, mivel főszereplőről volt szó, kényszerűen leálltak az
előadással, és gondolták, ahogy szokott, minden megy tovább. Írták a
jegyzőkönyvet, nekiálltak díszíteni másnapra, stb.
Lehet, hogy ez a gyakorlat, de akkor ez szembemegy a hatályos munkavédelmi joggal.
Elmondom, hogy van:
1. Rendőr: Mivel haláleset* nem történt, csak 8 napon túl gyógyuló sérülés, úgy jártak el, mint a hasonló esetekben, amikor a színházban munka közben valakinek keze-lába stb. súlyosabban megrándul, eltörik: Mentőt hívtak, és gondolom, jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Mert azt az ilyen balesetekről kell. Nem hívtak rendőrt. Jól is néznénk ki, ha minden egyes színházi balesethez rendőrt hívnának.
2. Díszletbontás: A színháznak van egy megtervezett munkarendje. A műszaknak aszerint át kell állni a következő napra. Díszletet bontani, építeni, stb. Ha nem csinálják meg időben, borulnak a másnapi próbák, akár a másnapi előadás is. Az eladott jegyekkel együtt. Ehhez tartották magukat, amikor lebontották a díszletet.
Ezekben egyikben sem volt rosszhiszeműség. Mivel a színészek töréses balesetet szenvedtek úgy jártak el, mint a hasonló esetekben. Csak itt nagyobb volt az ijedtség, mert 3 méter magasról estek le, és megírta a sajtó.
Más színházakban is előfordul ilyesmi, nem is csak szökőévenként. Csak nem feltétlenül kap országos nyilvánosságot, amikor egy-egy statiszta, díszítő, vagy kartáncos töréses balesetet szenved.
(Hangsúlyozom, nem akarok mentegetni senkit és semmit. Ezek egyszerűen így működnek. Nem kell rossz szándékot sejteni ott, ahol nincs.)
Aztán az egy másik eset, hogy később valahol, valaki úgy döntött, hogy ezt az esetet komolyabban is ki kell vizsgálni. Rendőrség, miegymás.
* Vagy súlyos maradandó károsodás. (Levágja valakinek a lábát a süllyedő, stb.)
Nos, igen. Csak akkor mit keres a történetben a fenntartó, aki 'nem fogadja el' a le/felmondást? Ja, és különösképpen, az hogy van, hogy a díszletet újra építik? (Ha én autóval balesetet okozok, akkor a helyszínnek a rendőri felülvizsgálatig érintetlenül kell maradni, mert ha nem, akkor akármivel megvádolhatnak, bűnrészességtől, helyszín manipulálásáig bármivel.) Ja, és az hogy van, hogy a helyszínen tartózkodó rendező és egy személyben intézményvezető mentőt ugyan hív, de sem rendőrséget, sem munkavédelmet nem értesít? (Arról nem is beszélve, hogy a mentőnek is kötelessége lett volna a rendőrséget értesíteni) Na mindegy ; fortélyos félelem...on
A Kárpátalja és a Nemzeti Színház géniusza helyesbített: "nem felajánlottam a lemondásomat, felmondtam". Illetékes helyről -ha kis spéttel is- nyilván szóltak neki, mit kellett visszamenőleges hatállyal tennie mondania. Forrás: Hír TV/Telex.
EZT MONDTA SZÁSZ JÚLIA AZ ERKÉLYRŐL, AMIRŐL A MÉLYBE ZUHANT – FOTÓ
(Ripost,
2023.11.14.)
„Partnerem,
Herczegh Péter egy korábbi jelenetben leugrik Júlia erkélyéről, ami nagyjából
három méter magasan van. A nász még magasabban zajlik, nem is tudom pontosan,
hány méteren lehetünk; szerencsére nem vagyok tériszonyos. Természetesen
alaposan kidolgoztunk minden mozdulatot, azt is, amikor Rómeó egy kézzel tartja
meg Júliát. Vigyáznunk kell magunkra, vigyáznunk kell egymásra, de Péternek
megvan a sportos előélete, korábban vívott” – mesélte Júlia tavaly júliusban, az Instagramon pedig tavaly
több olyan fotót is közzétett, amin a szóban forgó erkélyen látható.
Szász Júlia már otthon lábadozik.
"A nap legörömtelibb híre számunkra: Szász Júliát ma hazaengedték a kórházból.
Az egész társulat nevében további gyógyulást kívánunk Neki!" - jelent meg szerda délután a Nemzeti Színház Facebook-oldalán.
TE hasogatod a szőrszálat, nem mellesleg bosszantasz. Már írtam, hogy csak arra az EGY (1) beírásodra reagáltam (2730 + 2739)!
Jaj má', ne hasogass(unk) szőrszálat. Azt írtam 2730-ban "...vagy ha igen, csupán azért, mert a művész a munkahelyére igyekezett vagy onnan távozott." Valaha egy kolléganőm törte el a lábát és igazolni tudta, hogy a munkahelye és a lakása közötti útvonalon tört el. Vagy úgy volt vagy nem ... Én pedig még régebben este és nem a munkahelyem és a lakásom közti útvonalon törtem el a lábam és nem tudtam, és nem akartam csalni. A táncművész munkahelye és a Jókai u. 1. olyan közel van egymáshoz, hogy életszerűen munkahelyi balesetnek számít ... ha bizonyíthatóan munkahelyi elfoglaltság idején-előtt-után ment el a ház előtt, amikor rászakadt. A két Nemzetis művésznek semmit nem kell bizonyítania, a baleset hausintern történt, előadás közben.
A céges információk teregetéséről:
Ha bíróság mondja ki, hogy valami megtörtént egy cégnél, akkor az onnantól
hivatalosan is „úgy van”. Ennek terjesztése már nem perképes a cég részéről.
De, ha nincs bírósági végzés, vagy mondjuk, csak egy belső vizsgálat igazol
valamit, azt nem lehet a nyilvánosságban nyakló nélkül terjeszteni, mert a cég
simán beperel hitelrontásért.
Ha tehát mondjuk, a kecskeméti Mercedes gyárban történnek mindenféle dolgok, és
egy munkavállaló elkezdi ezeket internetes fórumokon mesélni, a cég beperelheti.
És – hiába volt esetleg igaza az illetőnek – valószínűleg meg is nyerik a pert.
Ha ráadásul olyan szerződése van, mely konkrétan tiltja a cég belső dolgairól
való nyilatkozást a sajtóban, interneten, stb., akkor szerződésszegésért is
elővehetik.
- Más a helyzet az újságírással. Sokkal több jogosítványuk van. „Meg nem
nevezett informátorra” hivatkozva majdnem bármit leírhatnak.
- A szakszervezeteknek is több jogosítványuk van. Ha külsős a vezető, még a
céges titoktartás sem köti.
- Harmadrészt, ha egy vásárló azt nyilatkozza, hogy konkrétan az ő Mercedese,
ezért, meg ezért sz.r, akkor az fogyasztói visszajelzés. Ha olyanokat kezd el írogatni
az interneten, hogy biztosan tudja, hogy gyári hibás szériák kerülnek ki a
Mercedes üzemből, akkor azért ő is perelhető.
Szóval mindenki gondolja meg, mit ír le, és milyen kontextusban.
Egy-egy interjú olvasható korábbról - az alább linkelt cikkekben - a most balesetet szenvedett művészekkel:
Belmondóval kezdődött - Horváth Lajos Ottó az agyonterhelés hasznáról, a pimaszság vádjáról...
(Nemzeti Magazin, X. évfolyam, 8. szám) - Portré
(Nemzeti Magazin, VIII. évfolyam, 5. szám) - Portré
És ki írta, hogy a színház volt a felelős? Én csak korrigáltam a munkahelyi baleset fogalmát. Olvass utána, kérlek, a beírásom csak annak a posztodnak szólt.
Félreértesz macskásom: attól még nem a színház (volt-van) felelős a táncművész balesetéért, hogy útközben rádőlt egy másik ház, a Jókai utca 1, miközben a művész a munkahelyére/ről ment oda-el. Csupán kártalanítja, mert munkahelyi balesetnek számít, de nem szükséges belső vizsgálatot indítania. A (Nemzeti) színház belsejében, pláne a színpadon vagy mögötte történt balesetért viszont közvetlenül a színház felelős. Ha a csillár pottyan a néző fejére, akkor is és ha a művész(ek) pottyan(nak) a mélybe, akkor is.
Persze, hogy nem azok, csak az egyik fórumozó, aki számos hasonló esetet látott és sorolt fel, azt írta, nem mondja meg, hol-mikor látta az általa idézett eseteket, mert (a fene) nem akar bíróságra járni. Ezért írtam, hogy remélem, origo megússza a bíróságra járást. A cikk belinkelésével csak segíteni akartam fórumtársainknak a tájékozódásban.
De munkahelyi baleset, szigorúan jogi értelemben - ha a két művész munkába ment, vagy onnan ment haza. Az más kérdés, hogy nem a munkahelyen történt, kedves Edmondom. Abban az esetben úti baleset névre hallgat, a táppénznél van különbség. Sajnos tapasztalatból írom.
Ezek aligha titkos információk. Amúgy én is emlékszem egy balesetre, mikor a Turandot harmadik felvonása előtt a felső szint épített korlátja ráesett a tenoristára, aki el is vesztette az eszméletét. Valamint magam 8s szenvedtem töréssel járó színpadi balesetet. Veszélyes üzem a színház.
Az origo.hu szorgosan ki- és begyűjtötte az elmúlt év(tized)ekben történt színházi baleseteket ld. itt. Remélhetőleg nekik (ti. origonak) nem kell majd bíróságra járniuk, mert nevesítették a szomorú (bal)esetek szenvedő alanyait, helyszíneit, idejét és a darabokat.
Belső vizsgálat indult a Nemzeti Színházban a tragikus baleset ügyében
Vidnyánszky ATTila : „SZÍVMELENGETŐ, HOGY
ENNYIEN SZURKOLNAK A SZÍNHÁZNAK ÉS NEKEM”
MNO.hu - MOLNÁR NIKOLETT
Még a héten visszaépítik a Nemzeti Színházban a nagyszínpadra a Rómeó és Júlia díszletét, hogy a vizsgálatok számára modellezzék, mi mehetett félre a tragikus estén, a két színész balesetét megelőzően – mondta a Magyar Nemzetnek Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója. A színház saját vizsgálata a rendőrségi nyomozással párhuzamosan folyik majd, hogy utána tudjanak járni, mi miatt nem sikerült az a mozdulatsor, amit a két megsérült színész előtte már legalább százszor megcsinált több tucat sikeres előadáson.
Részlet az index.hu cikkéből:
"...szinház az egész világ." ... s azon belül a NERemzeti Színház.
Szigorúan jogi értelemben: a Jókai utcai baleset más tészta. Az nem munkahelyi baleset volt, vagy ha igen, csupán azért, mert a művész a munkahelyére igyekezett vagy onnan távozott. Ha pl. az én fejemre pottyan a háztető, az csak nyugdíjas baleset (lett volna). A (Nemzeti Szín)házon belül történt baleset egyértelműbb.
A sokoldalú művész-újságíró-véleményvezér Apáti Bence immár költő is: olümposzi hevületű írásának utolsó sorai:
Az egész országnak szüksége van rád!"
"A rendszerről mindenesetre sokat elmond, hogy amíg L. Simon Lászlót a World Press Photo kiállítás néhány, melegeket ábrázoló képe miatt villámgyorsan kirúgták a Nemzeti Múzeum éléről, most Csák János kivár, sőt a kormányzat kulturális holdudvarának erős emberei egymással versengve kérik Vidnyánszky maradását." (24.hu)
A két művésszel történt baleset tragédia. A felelős keresése komédia.
Jogi nonszensz. Vidnyánszky nem közalkalmazott, hanem egy közhasznú Zrt. alkalmazottja. A Munkatörvénykönyv szerint nem 'le'mond, hanem max. felmond. A munkáltatójának nincs joga nem elfogadni egy munkavállaló felmondását, max. a felmondási idő letöltésén, vagy az alóli felmentést határozhatja meg.
A mondatommal semmiféle egyéb dolgot nem kapcsoltam össze. Nem írtam, hogy nem kell kivizsgálni, hogy mindenféléről lehet utána beszélgetni, hogy mondjon le, hogy ne mondjon le.
Sajnos, – belülről ismerve a színházi viszonyokat –, a vezérigazgatótól és rendezőtől (tudom, jelen esetben ugyanaz a személy) a műszakon keresztül magukig az érintettekig a láncolat bármelyik szereplője lehet felelős a balesetért. Sőt össze is érhetnek a dolgok, aminek ilyen súlyos eredménye van.
Általánosságban:
1. A színház vezetője kialakíthat olyan körülményeket, munkatempót, munkarendet, elvárás rendszert, hogy lekopik az elővigyázatosság. A nyomás alatt a műszak trehányul dolgozik, veszélyes helyzetek sorát állítva elő. Amit a közreműködő művészek plusz figyelemmel igyekeznek túlélni. De meg kell érteni, hogy ha lépten-nyomon arra figyel az ember, hogy ne essen le a színpadról, ne törje ki a lábát a sötétben a padlón hagyott dolgokban, hogy ne essen bele egy-egy kivilágítatlan gödörbe, akkor kevesebb energia, figyelem, koncentráció megy a közönségnek, mert nem a szereppel, hanem a körülményekkel foglalkozik az előadó.
2. Megeshet az is, hogy a közreműködő művészek vannak olyan helyzete hozva a színház vezetése, és a rendező(k) által, hogy hogy olyasmit is kénytelenek bevállalni, ami veszélyes. Megoldható, de fokozott, figyelmet igényel. Tudni kell, hogy erre a plusz figyelemre nem mindig marad energia. És akkor, jön a baleset…
3. Megeshet, hogy a díszletben valami rosszul volt összerakva. Ott felelős, aki összerakta, és aki utána azt mondta, hogy mehet az előadás.
4. Persze, hibázhattak az érintettek is. De alapesetben senki sem szeretné összetörni magát, így ott valamilyen más tényezőnek is bele kellett játszania, hogy csökkent a figyelem.
Megjegyzem, mindegyikre láttam már példát az Operaházban is.
- Volt, hogy alattam szakadt be 5 méter magasan a díszlet.
- Volt, hogy 20-25 kilós ajtó zuhant a szólista vállára, centiken múlt, hogy agyon nem ütötte. (Három perccel korábban én üldögéltem konkrétan ugyanazon a helyen. Felálltam, leült ugyanoda, és ráesett az ajtó.)
- Láttam szólistát háttal belezuhanni a 2 méter mély süllyedőbe. (Túlélte.)
- Láttam kollégákat sorban kiesni előadás közben a díszletből, mert egyszerűen nem volt elég hely hagyva a közlekedésre, viszont sietni kellett. (Mázli, hogy csak 1 métert estek, és nem tört el semmijük.)
- Láttam a színpadon a sötétben széthagyott kábeleket, díszlet húzó kocsikat, miegymást, melyekben a jelenetére siető, már arra koncentráló művész simán balesetet szenvedhet. (Mindenki a lába alá figyel, és nem a következő jelenetre koncentrál.)
- kivilágítatlan díszletlépcsőket („nincs elég lámpa”) (Ami azért veszélyes, mert kijössz a reflektorfényből, bele a takarás sötétjébe, és konkrétan nem látsz pár pillanatig. Viszont sietni kell.) (Volt is balesetem ebből, egy durva Achilles rándulás.)
- esett a vállamra a magasból méretes fém kalapács. (Pár centi és betöri a fejemet.)
stb. Tudnám még sorolni.
Direkt nem írom, mikor és hol, az elmúlt több mint 30 évben, hogy ne vegye magára konkrétan senki… (a fene se akar a bíróságra járni).
Apáti Bence írása az Origónak: Akkora szíved van, Attila, hogy belefér az egész Nemzeti Színház!
ORIGO, 2023.11.14.
08:23
Apáti Bence Harangozó Gyula-díjas balett-táncos, a Budapesti Operettszínház balettigazgatójának írása az Origónak.
Vidnyánszkyt nagyon is lehet kritizálni, de nem egy olyan barom, mint Rákay (Ka)Kálmán. Utóbbinál még L. Simon is különb.
Bőven marad még pozíciója másutt...
Màris egy tiszta hang: "Attila, maradj!" Òkovàcs Szilveszter màr "fogadott". Nem szokott veszìteni. Forràs: magyarnemzet.hu
Màris lehet fogadàsokat kötni, vajon a nagyhatalmù miniszter elfogadja-e a Kàrpàtalja nagyhatalmù gèniuszànak lemondàsàt.
Breaking: lemondott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója
Bizony, nekem is emlèkezetes èlmèny volt ès maradt az a Vadkacsa. A kislànyra, Simkò Katalinra màig emlèkszem. Ascherben akkoriban mèg volt tűz ès eredetisèg ès a Katona is jobban hasìtott. A szìnèszekkel ma sincs bajom, nèmely darabvàlasztàssal, nèmely rendezèssel -főleg a nagyszìnpadon- inkàbb.
https://szinhaz.online/honapokig-tart-a-nemzeti-szineszeinek-felepulese/?fbclid=IwAR1SQNAfk2ov-mQKxCZ_HrGqhmgCrHi7xUcjcz6_1rI8EeJPkZwi9WpavKQ
A Katonában néha "Újranéző" címen levetítik egy-egy régi, ikonikus előadásukat. Ma délután egy húsz évvel ezelőtti Vadkacsá-t nézhettünk meg újra. Ma szinte még jobban hatott rám az előadás, mint anno. És irigylésre méltó az a színház, melyben ma ugyanazok a művészek játszanak, mint húsz éve.
Valószínűleg Hammerstein eddig se véletlenül volt ott, ő valóban jó döntés lenne. De én a másik feltételezést is elképzelhetőnek tartom, ha valóban L. Simon akasztotta meg Vashegyit abbéli vágyában, hogy örökös tb. elnök legyen.
Safranek néni, a takarítónő.
Hiller István szerint L. Simon kirúgása mögött az áll, hogy állítólag megakadályozta Vashegyi György tiszteletbeli elnökké választását az MMA-ban.
Személyes vélemény: Csák János elég nagy ámokfutást rendez. Az Operaház új régi vezetőjének kinevezése bohózattá vált, a Zeneakadémia rektori pályázata bohózattá vált.... L. Simon leváltása pedig az ismerőseim (illetve L. Simon facebook oldala, és az ottani 1200 db 99%-ban támogató hozzászólás) alapján éppen a fideszre szavazók között váltott ki megrökönyödést, miközben politikai hasznot és győzelmet csak a Mi Hazánk könyvelhetett el.
Személyes vélemény2: Hammerstein Juditról elég pozitívakat hallottam, szóval ha véglegesítenék, az valószínűleg jó döntésnek bizonyulna.
3. Ugye az nem kérdéses, ki hozta, hozza meg a végső döntést? Itt is, ott is, amott is samott is. Na ugye. A miniszter pedig a hírközlő.
Hát ha ez marad neki. Nem az a típus, aki befogja a száját. A dolgát megnehezíti, hogy joggal közutálatnak örvend, így szövetségesre/meghallgatásra aligha találhat.
Hát, nem tudom. Ez a legbiztosabb dolog ez ügyben. :-)
Véleményem persze van:
1. Szerintem nem engedik el L. Simon kezét.
2. Ahogy én láttam, komolyan vette a múzeum igazgatást. Elhivatottan állt hozzá. Nem biztos, hogy mindenkit el kell küldeni, aki nem Bólogató Jánosként viselkedik egy-egy helyzetben. Káder sok van, de az igazán elhivatott vezető kevés. Meg kell őket becsülni.
3. Ami a miniszter személyzeti politikáját illeti: Úgy általában, érdekes. Nekem meggyőződésem, hogy Ókovácsot pl. valóban le akarta váltani, csak egy ponton meggondolta magát. (Nem fejteném ki, hogy miért.) Ugyanakkor – hátrébb lépve egyet – talán jobb is, hogy meggondolta magát, mert felelősen tényleg nem lehet egy ekkora, speciális intézmény élén pár hónap alatt lezavarni a váltást. (Mint a miniszter ide-oda szédelgése is mutatja, semmilyen területen nincsenek szegről leakasztható, hozzáértő szakemberek.)
Ne legyünk már olyanok, mint az Oszmán Birodalom, hogy időnként küldenek egy új szpáhit, aztán mire mindenbe beletanul, mehet is tovább valahova máshova. És maradnak a romok. Ezek a betanulási időszakok nagyon sok erőforrás pazarlással járnak. (Jelzem, – bár volt kivétel – ez a balos kormányok idején is így volt.)
