Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Marthaler örömtelen „Giuditta” Münchenben
/Operetta Research Center – Manuel Brug – 2021. december 20./
„Ezért döntött úgy a 'Regiteam', hogy Lehár utolsó operettjét
olyan „projektté” alakítja, amelyben az eredeti zene csak 50 százaléka maradt
meg. A kotta ilyen átrendezése azért lehetséges, mert a szerzői jog
nemrégiben lejárt.
Ez a tehetetlen 50 százalék, minden zseniális giccsével és egzotizmusával, forrón csókolózó ajkakkal és a szerelemtől megfulladt tengerrel most „lelepleződött”. Hogyan? A Hitler kedvenc zeneszerzőjénél politikailag kevésbé „sérült” kortársak „kiváló minőségű” zenéjének beillesztésével olyan emberek, mint Ullmann, Schönberg, Berg, Bartók, Sosztakovics, Eisler, Stravinsky, Korngold és Krenek.”
Lehár Ferenc utolsó, nagylélegzetű, operai nívójú és „szomorúvégű” Giudittáját – Christoph Marthaler botrányos (meg nem értett?) rendezésében - újra játssza a müncheni Bayerische Staatsoper: 2023. február 15-én, 18-án és 21-én.
Hogy miért nem az „Operett...” topikba teszem be ezt a bejegyzést? Kiderül az alábbi két cikket jegyző szerkesztő, dramaturg, műfordító, forgatókönyvíró Cseicsner Otília előzetes írásából illetve a Színház.Net oldalon megjelentetett korábbi kritikájából.
Előzetesen,
ez a videomontázs a Giuditta új produkciója színpadra állításának kulisszái mögé enged
bepillantást. Christophe Marthaler
rendező és dramaturgja, Malte Ubenauf
gondolatai a színpadra állítás koncepcióját fejtegetik, emellett Titus Engel karmester a felhasznált „idegen”
zenei anyagról ad áttekintést: Viktor
Ullmann vagy Arnold Schönberg műveivel a maga korának kontextusába helyezi
Lehár eredeti kompozícióját. Ödön von
Horváthtól prózai idézetek kerülnek be a zenék közé.
Giuditta – Christoph Marthaler Lehár Ferenc művet rendez a Bajor Operaházban!
/Szinhaz.online – 2021. december 11. – Cseicsner Otília/
Lehár Ferenc: Giuditta – Christoph Marthaler és Malte Ubenauf változatában - Trailer
CSEICSNER OTÍLIA: NYOMOKBAN LEHÁR
Lehár Ferenc: Giuditta – Bayerische Staatsoper
/SZÍNHÁZ.NET - 2022-01-18/
Ebből a kritikából idézek részleteket:
„A premier előtti operabeavató óta lehetett sejteni, hogy a Bajor Állami Operaház bemutatója csak nyomokban tartalmaz majd Lehárt: ha tudjuk, hogy Lehár nagyoperettjeiben maximum húsz szám van, és azt halljuk, hogy tizennégy zeneszerzőtől kölcsönzött betéteket illesztettek be, igazán örülhetünk, ha egyáltalán elhangoznak a jól ismert slágerek ebből a Magyarországon az 1934-es bemutató óta (!) nem játszott utolsó Lehár-műből.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a librettóba sikerült beilleszteni Ödön von Horváth Sladek, avagy a fekete véderő katonája című (magyarul még nem olvasható) művét is, amely a versailles-i békeszerződésbe bele nem nyugvó földalatti félkatonai mozgalmakról szól, erősödik a benyomás, hogy a müncheni intézmény új vezetője, Serge Dorny intendáns, nemcsak a májusra meghirdetett Ja, Mai! (Igen, május) fesztivál[1] keretében törekedik arra, hogy a kortárs zenés színházat összehozza más műfajokkal és művészeti formákkal, amilyen a prózai színház (Sprechtheater), a képzőművészet vagy a tánc.”
[...] „Marthaler ugyanis már a nyitány elé beilleszti Ödön von Horváthot: a harmincas évek letisztult vonalú, tágas és világos, ám rézgálic-zöldre meszelt art deco kultúrházába (látvány: Anna Viebrock) bemasírozó katonák a demokrácia csődjéről és a megoldást jelentő diktatúráról értekeznek (dramaturg: Malte Ubenauf és Katharina Ortmann).”
[...] „A jelenünkkel összecsengő politikai eszmefuttatás (demokrácia vs. diktatúra) után inti be a bemutatót vezénylő Titus Engel a nyitányt, és ez a gazdagon hangszerelt, áradó lehári muzsika azonnal kontrasztba kerül a prózai jelenettel, még akkor is, ha a katonák között ott találjuk Octaviót (Daniel Behle)”
[...] „Nem csoda, hogy a Giuditta leghíresebb számát (Meine Lippen sie küssen so heiß, No. 16) alig nyugtázza a közönség: Marthaler úgy vezeti fel, hogy előtte a katonatárs Antonio (Jochen Schmeckennecher) Az öngyilkosságról énekel, és közben a két narancssárga ruhás lány clownként vonaglik az előszínpadon.”
„Marthaler koncepciója nem elégszik meg az énekes számok beillesztésével, négy zenekari mű is bekerül az előadásba: Bartók, Stravinszkij, és Sosztakovics zenéi helyettesítik a felvonásközi zenéket (finaletto, intermezzo, polonéz, előjáték)..Mindez időnként olyan benyomást kelt, mint amikor különböző hangi rétegeket illesztünk egymás fölé, és a layer-ek (egy darabig) egymás alatt szólnak. Egy ponton meggyőződésem volt, hogy a zenekari árokban mást játszanak elöl, mint hátul – talán nem így történt, ám Titus Engel nagyon finoman keverte a számok arányait, és zeneileg sikerült összefésülni a Lehárt tágabb kontextusba helyezni kívánó montázst, vagy ha egy DJ-ktől kölcsönzött szóval nevezzük: mixet.[11]”
[...] „Marthaler rendezésében a földalatti mozgalomhoz csatlakozó férfi fél, hogy a kedvese elárulja őket, ezért a második felvonás tizedik percében a társaival közösen megölik őt. Ez a fordulat merőben szokatlan egy operettben. Sorra kimaradnak a szubrett-táncoskomikus pár számai is (No. 2., 9., 15.), az évekkel később játszódó fináléban pedig már Lehárnál sem szerepeltek (ami egyébként Marthalernél el sem hangzik). A szerelmi duettet (No. 7.) ugyan elénekelhetik – Avemo gazdag koloratúrája harmonikusan kapcsolódik Kohlhepp szólamához. Kár, hogy nekik ebből az operettből ennyi jutott.[6] A kimaradó operettslágerek helyett hangoznak el Eisler, Ullmann, Berg, Schönberg, Krenek, Korngold műveiből kölcsönzött dalok, operarészletek a Horváthtól kölcsönzött cselekményszálba illesztve[7].”
A Láz című dalt Lehár az első világháborúban megsebesült öccse betegágya mellett írta, a dal lírai énje csak álmodni és felejteni akar, így a szituációt tekintve kicsit meglepő a makkegészéges katonát adó Kohlhepp előadásában, de zeneileg tökéletes és ez az előadás egyik zenei csúcspontja. A másik a megölt Anna és gyilkosa által előadott részlet, a Glück, das mir verblieb Korngold: „A halott város” c. operájából, mely egyébként az operaház repertoárján van Simon Stone-rendezésében (ezúttal nem használ üvegfalat a leporellószerűen hajtogatható díszletben)[8] és közvetlenül a premier előtt került műsorra, így sokaknak ismerős lehetett. A lehári duett (No. 15.) helyett hangzik el, és Anna holttestét a „A halál minket el nem választ” sorokra viszik ki. A Korngold-mű kontextusából lesz érthető az is, hogy a halott asszony miért szólal meg az adott szituációban, ily módon a dramaturgia nemcsak egy zenei betétet illeszt be, hanem annak egész kontextusát átemeli a Lehár-műbe, bízva abban, hogy a bérletes közönségben ez összecseng az előző héten látott másik operával. Avemo és Kohlhepp kiállja az összeméretést Elena Guseva és Klaus Florian Vogt alakításával is: ez az egyetlen szám a premieren egyébként, amelyet a közönség hangosan ünnepel."
[...] „Árulkodó jel volt, hogy a bemutató előtti hetekben Káli Gábor beteget jelentett, így a svájci Titus Engel vette át a karmesteri pálcát[16]. Ne felejtsük el, amire Orbán Eszter a Radnai Annamária Emlékkonferencián felhívta a figyelmet: az operában a húzás „joga” a prózai színházzal ellentétben a karmesteré (a rendezővel, dramaturggal egyeztetve), és az övé a főpróbahét is, így ott nagyon kicsi a rendező mozgástere.[17] Ha ebben az időszakban a pultban változás van, az a rendezői koncepciót is érintheti – vagy fordítva, a markáns rendezői koncepció indukálhatja a karmesteri visszalépést. Pandémiás időszakban persze bármi előfordulhat, a Bécsi Állami Operaház például a sikeres kontaktkutatás eredményeképpen törölte az újév előadásait január 5-éig, és pandémián kívül is: Káli Gábor nem olyan régen éppen Fischer Iván helyére ugrott be a Müpában.[18] Mindenesetre az előadás alapján nem találom meglepőnek a karmesterváltást.”
[...] „Serge Dorny a különböző művészeti területek összekapcsolását, kortársi szemléletet, a zenés színház jelenbe helyezését tűzte ki célul. Ugyan a Giudittában a színlap nem tüntet fel koreográfust, de a zenés színház elegyítése a prózai színházzal kétségtelenül megtörtént Christoph Marthaler rendezésében. Hogy miért éppen Lehárra esett a választás? Nem derül ki az előzetesen kiadott információs anyagokból sem, de talán inkább az intendáns koncepciójába illeszkedően esett erre a maga korában rendkívül sikeres, ám ma már alig játszott műre a választás, miszerint az évad első felének bemutatói a 20. század első felét mutassák be.”
[...] „Marthaler kísérlete kudarcot vallott: a müncheni premierközönség ezt hangosan fejezte ki. Tudnak disztingválni, az énekeseket hangos Bravi! éltette. Csak a rendező és csapatának tartogatják a nemtetszés-nyilvánítást. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lábukkal verik a padlót és közben teli torokból ordítják, hogy Bú! Ha kényszerből nem negyedházzal megy a bemutató, orkánként söpri el a marthaleri teamet. Marthaler egyenes derékkal, megértő mosollyal, alkotótársaival összekapaszkodva hunyorog a fényben. Nem viselkedi ki: viseli a kudarcot. Az este legszínházibb pillanata ez.” [...]
Az építész, aki nekiállt a Budavári Palota rekonstrukciójának – Gutowski Roberttel beszélgettünk
Mandiner.hu
- 2023. január 30. 15:54
„Szent István
királyunk ezeréves örökségében élünk, építészóriások nyomába szegődünk” –
vallja Gutowski Robert. Hazánk egyik meghatározó építészével beszélgettünk a
Budavári Palota nagyszabású rekonstrukciójának kihívásairól, valamint eddigi
pályafutásáról és nézeteiről!”
Írta:
Móré Levente
Én a) mazochizmusból néztem meg; b) igazolni akartam előítéleteimet, megnézetlenül pedig legfeljebb bárgyú amerikai tinivígjátékokról és egyéb hollywoodi melléktermékekről, meg úgy általában a popszemétről nyilvánítok véleményt.
Magam is olvastam a kritikát. Abban egyetértek vele, hogy ez a produkció pocsék, viszont én máshová helyezném a hangsúlyt. Az, hogy Petőfi 180 éves "szövege" nehezen érthető a mai olvasóknak, főleg a bugyuta képregényeket és popszemetet fogyasztó ifjaknak, nem a költőnek róható fel. Én kb. így kifogásoltam volna: https://24.hu/kultura/2023/01/24/a-helyseg-kalapacsa-film-kritika-mtva-mediaklikk/ - persze ezzel a kritikával sem 100%-ban osztozom vele.
Az Aranybulla után itt a következő magyar "szuperprodukció": A helység kalapácsa. A T. Hölgyek/Urak hogyan vélekednek erről, miután állítólag zenei betétei is vannak? Megnyugtatásul: Tízes skálán egyest adnék rá.
Koncz, Müpa: ELKELT.
Engedékeny vagyok, szegény gépírókisasszony! :O((( A klasszikus bulvárdarabokkal/ régi hollywoodi filmekkel ellentétben őt nem veszi feleségül a délceg ifjú vezérigazgató.
Eladó egy db jegy Koncz Zsuzsa 2023.01.24-i Müpás koncertjére egyéb elfoglaltság miatt. 15. sor, 12.900 Ft. Érdeklődni: matraijeno kukac gmail pont com
Talán nem túlzás, hogy Bíró Bence, aki dramaturgként, fordítóként már letette a névjegyét, első saját színművével berobban/t a hazai színházi és irodalmi szcénába. A nemrég bemutatott magyartenger (sic!) emlékezetem óta a legkacagtatóbb magyar komédia, sőt: olykor, nem ritkán burleszk. Valahol kicsit egy -emlékezetesen nagyszerű- Adáshibába oltott Pintérbéla vagy mi a bánat plusz egy csipet dán Az ünnep, hangvétele mégis egyéni, friss, őszinte, ...khm... olykor (?) trágár. Az ember megszakad a röhögéstől, aztán egyszer csak rájön, miken is röhögött akkorákat és elakad a lélegzete, ahogyan a szédületesen száguldó, bár nem túl sok cselekmény és a szélsebesen beszélő színészek is meg-megállnak egy-egy pillanatra és kitör a mindennél hatásosabb generálpauza: lélegzet hallhatóan visszafojtva. Korunk és hazánk legsúlyosabban feszítő bajain, pontosabban, azok gyilkos, egyben együtt érző kifigurázásán mulatunk ... szenvedünk. Legalábbis számomra így, ez jött át. A szerző annyit zsúfolt bele a kétrészes magyartenger-be, hogy az a tenger-tó már-már kiönt. Bíró Bence úgyszólván teljes kór- és körkép listát nyújt át mindarról, ami ma Magyarországon fontos vagy fontosnak kellene lennie; mindarról, ami nyomaszt/ó, de félresöprik, -söpörjük, tereljük-terelik, elhazudjuk-elhazudják. Nem csináljuk, amit kellene: nem foglalkozunk vele vagy nem úgy, nem oldjuk meg vagy nem úgy, max. beszélünk róla oszt' jónapot. Nem sorolom fel, mi minden kerül itt terítékre, szó szerint, -mert egy nagy családi-ünnepi ebéddel indul a burleszk & dramedy- és átvitt értelemben. Egy nyaraló a Balatonnál és egy család: nagypapa, nagymama, három középkorúba hajló gyermek, kettő nős, egy hajadon és az egyikük fia, azaz egy fiúunoka (Szécsi Bence) meg a párja (Fehér Tibor). Utóbbi szintén fiú, enyhítő (?) körülmény, hogy Erdélyből való sorozatsztár és hazaszerető magyar. Mindkét ifjonc színész, de mint később kiderül, e tekintetben még sincsenek egy platformon, különben igen. A nagymama még kezdés előtt kiesik a forgalomból: rosszulléte miatt az idősebbik fiú a siófoki kórházba vitte. Helyette betoppan majd Svájcban élő nővére, a bölcs megmondó, svájciul józan és biztonságos életét élő Ibolya (Szabó Éva). Meg egy sármos-negédes telek-szomszéd (Ódor Kristóf), aki hát kavart vagy kavarni próbált már 1-2 jelenlévővel. A demens(nek látszó) kerekesszékes nagypapa (Papp János) egész nap a tévé előtt ül (Adáshiba!), egy-egy felhorgadása, mondata arra utal: inkább csak bebújik a demens-álarc mögé a világ és családja elől. A nagyobbik fia (Schmied Zoltán) vállalkozó, váltakozó sikerrel, most éppen csődközelben és neje, aki akarnok és hisztis (Pálfi Kata); az öccs (Rada Bálint) történelemtanár, igazi mélymagyar, annak ismert attribútumaival, csakúgy mint babájába bújó hitvese (Földes Eszter). A húg, Pati (Balsai Móni remeklésében) sokszori sikertelen lombik-próbálkozás után örökbe fogadna egy hároméves kislányt, Jessicát ... igen, cigányt. Akár ebbe a családba is. Ötlete nem arat osztatlan sikert. Még osztott sikert sem túlzottan. A nyaralót, ami a hetvenes évek balatoni retróját idézi, (díszlet: Alföldi Róbert, jelmez: Kálmán Eszter), eladnák; ki is tör egyből a szokásos családi marakodás: kinek mekkora a részesedése a házban. 24 óra leforgása alatt mindenki összevész úgyszólván mindenkivel, hogy végül azért valahogy csak-csak elrendeződjenek a dolgok, ahogy az egy családban szokás. Mert a család: az család és a család az s z e n t: papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet (Mézga-család). Alföldi Róbert -ott volt az aznapi, sokadik előadáson is- pörgősen rendezi egységes ensemble-ba pörgősen beszélő színészeit, cselekményvezetése olyan tiszta és egyenes, mint a felvitt nyersanyag. Szükségtelen nagy sikert jósolni a darabnak, a nagy siker máris megvan. A Centrál Színház figyelemreméltóan szerkeszti repertoárját és kever be (magánszínház!) pénzt hozó bulvárdarabjai közé egyre inkább igényes fél- és egész klasszikusokat és kortárs hazai(aka)t..Riszpekt!
PS Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha a magyartenger a Nemzetiben vagy éppenséggel a szomszédos Újszínházban jelenne meg? Nos, némi dramaturgiai ügyességgel-igazítással és a Nemzet Főrendezőjének vagy újszínházas kollégájának színpadra álmodott verziója amott meg amott is dörgő tapsokat kaphatna, mint emitt ..180 fokban eltérő hangsúllyal és ízlésvilággal.
Bíró Bence: magyartenger - Centrál Színház, 2023. január 8.
off A portás nélkülözhetetlen. Ő tartóztat fel "ott" illetékesen illetéktelenül bemenni szándékozókat. Pl. ogy. képviselőket. Aztán más közeg tartóztat olykor le ... másokat.
Állapodjunk meg a portásban, jó?
off Na persze, kirúgnak. Max. a gépíró kislányt, aki a szöveget írta. Őt azért sajnálnám.
A hírszerkesztő vagy a bemondó R. Kálmánon. Várjuk ki, hátha szép csendben kirúgnak onnan valakit, ami a szándék ellenére kiszivárog.
Ki kin állt volna bosszút? A közmédia Rákay Kálmánon? Vagy Ii. Andráson? Leginkább talán még Idán ;-)
Sodró Eliza mindig, mindenben jó. És mi a másik előadás?
Nem tudom eldönteni, hogy ez szándékos - és jogos! - bosszú volt-e, avagy a szokásos magyar trehányság, netán tudatlanság.
Köszönöm, ezt gondosan meghallgatom/nézem.
Két színházi előadásról tartozom beszámolóval nyájas netán nyájatlan fórumtársaimnak. Szilveszterkor a Truman Capote kisregényéből készült Álom luxuskivitelben című színdarabot láttam. Sokan emlékezhetnek még a magyarul azonos címmel és jó régen vetített filmre, Audrey Hepburnnel a főszerepben. Én már csak arra a jelenetre emlékszem, amikor Hepburn azaz Holly a Tiffany's new yorki, 5th Avenue-i áruházának kirakata előtt áll és persze a film híres slágere, a Moon River is máig "megvan". Tudvalévő, hogy a film cselekménye valamelyest, "hollywoodi" befejezése teljesen eltér Capote opuszától. Ellenben Richard Greenberg színpadi adaptációja, amit 2013-ban a Broadway számára készített, híven követi a kisregényt és szellemiségét. Ez utóbbi adaptáció látható Pesten is, a Radnóti Színházban. Holly Golightly vidéki lány, egy manhattani szerényke lakáskát bérel (a kis tér sikerült díszlete/i Khell Csörszt dicséri/k) és gazdag pasasokat húz le kisebb összegekkel. Nem igazán prosti ő, maga Capote "amerikai gésaként" írja le hősnőjét. Megismerkedik a szomszédban lakó Freddel -a regényben csupán "Narrátor"- aki íróként próbál csekély vagy semmilyen sikerrel érvényesülni. Kettejük különös barátsága -nem szerelme!- körül zajlanak a történések, közben előkerül "Doc", aki, mint kiderül, évekkel korábban feleségül vette Hollyt és most visszavinné a vidéki farmra, ahonnan a lány évekkel ezelőtt megszökött előle (is). A Radnóti jó érzékkel hozta ki ezt a darabot, de talán kevésbé jó érzékkel bízta a rendezést a sokszor, sok helyen felbukkanó Valló Péterre. Fő érdeme, hogy hagyja színészeit játszani, ami elsősorban a főszereplő, az ismét nagyszerű Sodró Eliza játékát teszi emlékezetessé. Száz ruhában (jelmez: Kálmán Eszter) és ezer színben csillog, hódít, szenved, őrjöng: remekel. Partnere, a való életben is párja, Rusznák András kevésbé tetszett, mint korábbi alakításaiban. A sok narrációban elég szürkének éreztem, ami néha az előadás lendületét is megtörte és mint Fred is elhalványult partnere vakító fényében. Bravúros beugrással mentette meg az estét László Zsolt, aki a megbetegedett Schneider Zoltán kettős-hármas szerepét vette át aznap; a szöveget részben a szövegkönyvből olvasva. Az előadás előtt Kováts Adél igazgató kérte mindenki megértését, amit a közönség és a kollégák a végén közös tapssal köszöntek meg a művésznek. Bálint András, Nagy Márk, Baki Dániel, Martin Márta, Sas Zoltán e.h. és Berényi Nóra Blanka alakította a többi és többes szerepeket, utóbbi még a koreográfiát is jegyezte.
Capote-Greenberg: Álom luxuskivitelben - Radnóti Színház 2022 Szilveszterén
Pocsék, vagy mesteri? – 1222 Aranybulla
/The Reelcrew/ - YouTube
Ferenc pápa szavaival: "ki vagyok én, hogy megítéljem őt?" Inkább idézem a nálamnál illetékesebb, a sorozatot megrendelő MTVA egyik műsorában elhangzott felkonferálást-laudációt: "Az irodalmi klasszikus ezúttal modernebb köntösben, de korhű, részletgazdag látványvilággal és nagyszerű alakításokkal mutatta be a fordulatos szerelmi történetet.” Igen, mindez az Aranybulla-sorozatról. ("Félre": valaki "ott" összekutyulta az Aranybulla-felkonfot Gárdonyi Géza Ida regénye új TV-változatának ajánlásával, ami tényleg jó volt..)
Az Aranybul(l)áról nem tudatod a véleményedet?
Én csak a Borítóképet csodáltam meg. Nekem az is elég! -)
https://index.hu/kultur/2023/01/02/maga-zoltan-ujev-koncert-zene/
Avagy van az a pénz, amiért korpás lesz az ember haja. Az ingyenjegyes tanarakról egy szó sincs?
Valamit?
Mindent.
De minimum az írás tárgyát...
Valamit nagyon elronthattam...
A Magyar Nemzet című napilap terjedelmes, 1.271 szavas, beszámolót közöl a Momus fórumain különböző hangsúlyokkal már említett újévi Mága Zoltán koncertről:
https://magyarnemzet.hu/sztarvilag/2023/01/telthazas-koncerttel-koszontotte-maga-zoltan-az-uj-evet
A Word szövegszámláló funkcióját felhasználva a koncert ismertetőjében döntően a következő szavak fordulnak elő:
Díj, díjas, díjaszott, kitüntetett és hasonló: 48 szó,
Koncert: 29 szó,
Hazaszeretet, béke, háború: 22 szó,
Mága Zoltán és családtagjai: 19 szó.
Összehasonlításként, véletlenszerűen kiválasztva: a Momus címoldalán levő szegedi Denevér kritika „csak” 987 szó és az előzőekben felsorolt szavakból egy sem szerepel benne.
Érdekesség: Mága Zoltán koncertismertetőjében a „Szeged” szó is megtalálható. "A szegedi gyermekklinika részére felajánlott orvosi műszert Kiss-Rigó László szeged-csanád (egyházmegyei/vármegye)i püspök vette át."
Jövőre Győzike lesz a penzum, mint most kiderült.
Lehet, hogy jövőre már kötelező lesz Nektek is... :-)
Sajnos, nem sajnos, nem KLIK fenntartású a munkahelyem, ezért aztán esélyem nem volt efféle úri mulatságokra.
Így be kellett érnem a már emlegetett kettővel, amelyeket hosszú ideig fogok még emlegetni, és igen, fizettem érte.
Én jelentkezem, úgyis van be nem váltott kisorsolásom. Szerzel legközelebbre? ;-)
Így jár, aki nem jelentkezik Mága-jegyekért, fogadjunk, hogy ezért még fizettél is...:-)
Tegnap meg cirkuszban voltunk szintén nem saját ötletből. Ott is meglepetés várt ránk: hagyományos előadás helyett néhány artista számmal felturbózott musical képében, annak viszont "zs" kategóriás. A végén a közönség is meg lett énekeltetve egy nem olyan nagyon közismert népénekkel (Krisztus urunknak áldott születésén).
1. Ha rajtam múlna, régen megszüntettem volna a Magyar Állami Népi Együttest, mint az Ecseri lakodalmas által fémjelzett rákosista-kádárista népies giccs kultikus intézményét.
2. Az ember sok mindent megtesz a szeretett nőért /a rokoni béke fenntartása érdekében.
Nem saját elhatározás volt, azt jól sejted...
Úristen! Ki vett erre rá?
Tegnap a MüPában a Csodaváró betlehemes című táncest megtekintésében volt sokadmagammal részem.
Mivel nem szeretnék senkit indokolatlanul megbántani, élményeimet azzal összegzem, hogy bár a táncosok jók voltak, és nem rajtuk múlt, az egész egy merénylet volt a jó ízlés ellen...
Köszönet, tényleg jó. Jó, mert érdekes és egyenes emberrel készített interjút egy alighanem jó újságíró. Hadd emeljek ki belőle egy kis szakaszt, mivel a dolog nekem is régi "Steckenpferd"-em. Mindenki találgathat, kinek szól. Azt én sem tudom, ki, melyik "bölcs színész" mondta neki.
"Egy elég bölcs színész mondta egyszer Attilának: “színház az, amire a néző megveszi a jegyet.” Ez egy elég jó mondat. Alapos mondat. Komoly tapasztalatokon alapuló mondat.Súlyos évtizedeket, évszázadokat túlélt mondat. Azaz: nem kellene ingyen adni a jegyet, mert nem megy be a néző… Ki a fenét érdekel egy ingyen színház, pláne ha a kvalitásaival is gondok lehetnek."
És még egy: "Nem szerettem a főiskolát... Az osztályfőnököm nekem nem igazán volt fontos, nem is nagyon érdekelt." Idézet vége. Engem viszont érdekelt, ki volt az a bizonyos ofő. Nos: Békés András ...
"A színház az, amire a néző megveszi a jegyet..." - remek interjú Cserhalmi Györggyel...
Ascher Tamást diktátornak nevezni - nem is tudom, hogy minősítsem. És biztos lesz, aki elhiszi. Ezek után kénytelen leszek megkeresni azt a Veiszer Alinda interjút.
"Így átkozódik a hatalmát vesztett egykori színházi diktátor
Ascher Tamás, a bukott SZFE-rektor hosszabb videóinterjút adott. A hatalmát vesztett, utoljára a rendszerváltás környékén - azaz, jó harminc éve - sikeres színházrendező mondatai nemcsak azok számára lehetnek érdekesek, akiket érdekel a színház. Mondatai mögött az eltörlés-kultúra, a szélsőbaloldali gondolkodás agresszív kizárólagossága tökéletesen tetten érhető."
Erős idegzetűek és gyomrúak a fenti lead-et hasonló hangnemben folytató és magvas írást ide kattintva olvashatják. Árulkodó, hogy az origo.hu-n megjelent csasztuskát pro forma Veiszer Alinda Ascher-interjúját boncolgató munkát nem a portál valamelyik színházi üdvöskéje, Szilléry Éva vagy Sztankay Ádám jegyzi: ún. szerkesztőségi írás, ORIGO-jelzettel.
Egy osztályban Rákosi Mátyás feleségével
MNO.hu – Ozsda Erika – 2022.11.27
"Díszítőként kezdte a szakmát a régi Nemzeti Színházban 1949-ben. Hatvankét éve dolgozik díszlettervezőként. Szinte az összes Shakespeare-, Moliere- és Goldoni-darabhoz készített tervet. A Hamlethez ötször, s mind különböző volt. Munkája során világhírű művészekkel barátkozott össze. Legendás a munkabírása és a feladatok iránti szenvedélye. Idén eddig öt színházi bemutatója volt. Közvetlen ember, tele energiával. A kilencvenéves Székely Lászlóval próbáltuk tartani az iramot."
Audiatur et altera pars (legalább itt, ha már az életben úgysem)
"Antall Józsefből higgadt hőst, Göncz Árpádból kártékony bohócot csinál a Blokád"
"A Blokád... kitalál egy antagonistát, aki akadályokat gördít a főszereplő útjába, aki mindig rosszkor kavar, rossz döntéseket hoz, és az érzelemmentes, higgadt hőssel szemben (Antall József - ED) ő dölyfös, szétszórt, néha egy kicsit infantilis, és talán nem is a saját akarata szerint cselekszik. Ezt a személyt pedig úgy hívják, Göncz Árpád." Teljes cikk telex.hu-n itt.
"Könyörtelenül lehullt a lepel Göncz Árpi bácsiról"
Neeem, ez nem politikai tárgyú bejegyzés, hanem karaktergyilkosság kritika egy (idézem) "hiánypótló, zseniális filmről". Az írás hitelességét, a kritika elfogulatlanságát erősíti, hogy Felhévizy Félix jegyzi. Hogy ki ő vagy ki rejtőzik az álnév mögött? Aki tudja, súgja meg, bár mindegy is. S végül, de nem utolsósorban, "Magyarország a Blokád című filmet nevezte a 95. Oscar-versenyben a nemzetközi film kategóriában." Teljes cikk mno.hu-n itt. Hajrá Magyarország, hajrá Blokád!
Én mindenkinek ajánlanám a Káli holtakat, feltéve, hogy sikerül jegyet szereznie a Kamrába. A darab, a rendezés és a szereplők egyaránt frenetikusak.
Akit esetleg és ezek után még érdekli, itt megnézhető, kik és mik nyerték idén a fránya szinikritikusok díjait. Már csak kegyeleti okokból -és mert magam is láttam-, legalább egyet hadd emeljek ki: a tragikusan fiatalon elhunyt Térey János utolsó alkotását, a Káli holtak c. regényét, aminek dramatizált változatát kifejezetten a mindinkább gyenge Katonának szánta, főszerepét kifejezetten Tasnádi Bencének ajánlotta, úgyszólván őrá írta. A produkció és Tasnádi is szédületes.
"Párját ritkító bohóckodás a Katona József Színház körül
A baloldali színházi világ ünnepén, a "színikritikusok" díjátadóján a " színikritikusok" alaposan kitettek magukért. Másképpen: így még sohasem hízelegtek Máté Gábor egyébként köztudottan egyre gyengébb színvonalú előadásokat produkáló, a világ színi vérkeringéséből évek óta kínosan kiszorult színházának. De nézzük a részleteket." Az origo.hu írása itt olvasható.
PS Az írás a díjazott alkotók produkcióit nem címmel, hanem csupán 1. 2. 3. 4. sorszámmal közli, így nem tudhatjuk meg, hogy az "egyre gyengébb színvonalú előadások" közül vajon melyiket látta a tudósító. Azt viszont tudhatjuk, hogy (érdemi vagy bármilyen) kritikát Katona-produkcióról a jeltelen jeles portálon nem olvashattunk, csak ezt a sommásat ld. feljebb.
