Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Amikor a kultúra sem marad magára
A kultúra működése nemcsak elhivatottságon, hanem felelősségen is múlik – erre hívja fel a figyelmet a 2026. január 1-jétől életbe lépő, 15 százalékos kulturális béremelés, amely Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter részéről az ágazat melletti következetes kiállást tükrözi. A színházakban dolgozók munkája nem csupán szórakoztatás, hanem szolgálat is: egyszerre szellemi, közösségi és erkölcsi természetű tevékenység, amely értéket közvetít, hagyományt őriz és identitást formál. Nagy Viktor, Barabás Botond, Nemcsák Károly, Bakos-Kiss Gábor és Lipics Zsolt színházigazgatók szerint a béremelés ezért nem pusztán gazdasági intézkedés, hanem világos értékválasztás, a szakma és a nemzeti kultúra megbecsülésének kifejezése.
/Magyar Nemzet - 2026. 02. 13. 20:00/ - Szitás Anett/
„A 15 százalékos béremelés nem ígér csodát, nem old meg minden problémát. De irányt mutat. Azt jelzi, hogy a kultúrában dolgozók sincsenek magukra hagyva, és hogy a nemzeti közösség számol velük. A színház pedig – ahogyan eddig is – továbbra is az a tér maradhat, ahol a múlt tapasztalata és a jelen kérdései találkoznak, és ahol a közös gondolkodásnak van tere, ideje és becsülete.”
Magyar menyegző - werkfilm
1-1 kritika a Magyar menyegzőről itt, itt ès itt.
Fekete István akkor is az emberről mesélt, amikor regényeiben a természetről írt – a 126 éve született íróra emlékezünk
A koppányi aga testamentuma, Tüskevár, Vuk, Téli berek, Bogáncs, Zsellérek – hosszasan sorolhatnánk Fekete István legismertebb és legolvasottabb műveit. A természettel együtt élő és érző alkotó volt. Írásaival új műfajt teremtett: a civilizációtól eltávolodott embert újra közelebb hozta a természethez, annak szépségeihez és rendjéhez. Kultúrtörténeti cikksorozatunk első részében a 126 éve született József Attila-díjas íróra emlékezünk.
(Híradó.hu – 2026. január 26.)
Elismeréssel kell illetnem a színészeket, akik a maguk részéről mindent megtettek, amit a vérszegény fkv-ből ki lehet hozni.. Még nagyobb elismerés a táncosoknak és a zenészeknek. A józanul gondolkodó néző persze keresztüllát a hamis idillen, amihez a reggeli táncra perdülés ugyanúgy hozzátartozik, mint a díszes népviseletben főző asszonyok. A valóságot Korniss Péter azon fotója mutatja be, amelyen egy néprajzi múzeumba illő szobában a jelen filmben látható legény látható Michael Jacksonnak a falon függő fényképe előtt. Szegény fiatalembernek persze fogalma sincs arról, mekkora csapást mér ezzel a saját kultúrájára. Happy end, miközben azon töprengtem a záró képsorok láttán, hogyan folytatnám én a történetet. Hősünk és bájos neje, aki elvégezte a csillagász szakot és szép tudományos karriert futott be, azóta is boldogan élnek örökifjú nagyszülőkként, a falusiaknak ugyancsak sokkal jobban megy a soruk, a papa haverja pedig 1990-ben Magyarországon világhírűként tér haza, miután meghódította Nebraska és Kansas rockkocsmáit és Amerikában megtanulta, hogyan reklámozza magát az ember. A papa pedig belátja, hogy a táncház sokkal magasabb rendű művészet annál, amit ő a film kezdetén olyannyira imád. (Én meg azt teszem hozzá, hogy szép dolog a népművészet, de az ismert alkotók, köztük egy bizonyos Bartók Béla többek között Erdély ihlette munkái túlmutatnak rajta. Tudom, alma meg a körte összehasonlítása.)
T. Fórumtársak! Megnéztem a tudtommal mindeddig utolsó kurzusfilmet*, a Magyar menyegzőt. Mint olyan ember, aki nem a népzenét abszolutizálja, és a pop/rock műfajához úgy viszonyul, - most nagyon visszafogott leszek - ahogyan Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi a kukoricagölödinhez, eleve előítéletekkel ültem be a moziba, igencsak meglepődve a szépszámú közönségen, amely (összetételét tekintve) a néhai Schmuck Andor (gitt)egyletének átlagos életkorához közelített, bár voltak azért 40 év alattiak is. *Ha Rákay a mohácsi csatáról forgatna tákolna össze filmet, arról már éktelen csinnadratta útján már régen hírt adott volna, ráadásul vészesen közeleg augusztus 29-e, amikor az 500. évfordulón be kellene mutatni. Hozzátartozik szerénységem kiindulási helyzetéhez, hogy a jelen hsz. 3. mondatának szellemében égnek áll a hajam maradványa a műparasztkodástól és az utóbbiak megkoreografált táncától. Összefoglalva: Sokkal rosszabbra számítottam, vagy kellemesen csalódtam, noha ez a film minden, csak nem remekmű. Messze élvezhetőbb Kálmus 2 produktumánál (Aranybulla/Most vagy soha), ill. az 1242-nél. Eleve azt vártam, hogy lesz egy soványka sztori, mint a klasszikus hollywoodi revüfilmekben, amelyekben a főhős/~nő felutazik Nyugat-Virginia-/Arkansas-alsóról New Yorkba, mert a Broadwayt akarja meghódítani, miután Hillybillytownban előző ősszel ő lett a helyi kukoricabál királya/királynője. A színházi negyedbe nagy nehezen megérkezve táncra perdül, erre a hollywoodi szabályok szerint minden járókelő ismeri a tánclépéseket. Nos, utóbbi sejtelmem be is igazolódott. A cselekményhez a jelen esetben szükség van egy indítótöltetre, amely Erdélybe katapultálja hősünket, valamint előfeltételre, amely az előbbi igen jó néptánctudását jelenti. Ha az egyetemista srác (olyan apróságokkal nem vesződünk, minek készül: mérnöknek/közgazdásznak/tanárnak/jogásznak stb.) nem járna hobbiból néptáncra, és nem törekedne a Rolling Stones dicsőségére, együttesük másik alapembere, aki évfolyam- vagy csoporttársa, jóval kisebb eséllyel ajánlja fel neki az erdélyi kiruccanást. Többszörös "cserebót" jön létre, a nagybőgő helyett pedig egyenest a sűrűjébe ugrunk. Amikor hírét vettem a film munkálatainak, a cselekményben rejlő több ziccer is eszembe jutott: A színmagyar faluba a Regátból benyomott alkoholista tanácselnök/párttitkár/rendőr/szekus besúgó tanító, a budapesti fiúkat megrohamozó, kétségbeesett helybeli fiatal nők/szülők, akik akár a megtakarított pénzecskéjüket is felajánlják, cserében a névházasságért. Ez nem következik be, persze névházasság és a helyi korrupt hatalom képviselője azért van. A hitelesség eleve súlyosan csorbát szenved ott, amikor a falu házai a ceausescui (sz)"aranykor" kellős közepén frissen festettek, a főutcán székelykapu (Kalotaszegen!) díszeleg, az út hibátlan minőségű, az emberek jól tápláltak, pirospozsgásak, derűs kedélyűek, éjszaka is van áram stb. Jó, nagy esemény egy falusi lagzi, amelyre a helység apraját-nagyját is meghívják, ugyanakkor mértéktelenül eltúlzott a skanzenhangulat, amelynek láttán az a mezei néző benyomása, hogy a helyiek a turisták kedvében akarnak járni, bár hitelesebben, mint mondjuk a világ túlsó végén egy belépőjegyes hawaii hula-hula show-n. A soványka cselekménynek csak közvetve említett mozzanatai is vannak, amelyek igazi drámává tennék a sztori szép szabályosan csordogáló folyását. Gondolok a valóban rokonszenvre méltó, Törőcsik Franciska alakította főhősnő történetére. Noha ketten vannak nővérek, ő az idősebb, de még mindig nem ment férjhez, ráadásul elveszítette a szüzességét, ami ebben a környezetben és főleg korban megbocsáthatatlan, többre vágyik a falusi létnél, bár az nem derül ki, mit kezdene Mo.-on a rokonainál, ha megvalósulna a névházassága. Este még folytatom, biztatásul: Már nem sok van hátra.
Sümegi Noémi szerintem tisztességes újságíró. Azt viszont nem értem, miért a papámál érdeklődik V. junior rendezése iránt. Miért nem az utóbbinál?
"Nyílt levélben reagált az Index Vidnyánszky Attilának: elutasított interjú támadó válasz a Nemzeti Színháztól
A NER-es színházvezető a NER lapjával is elutasító?
A mostani ügy, az Index és a Nemzeti Színház vezetője közötti konfliktus külön érdekessége, hogy az Indexet a tulajdonosi háttere, a lap Mészáros Lőrinchez való közelsége miatt gyakran Fidesz-közeliként emlegetik,...Ez a körülmény új megvilágításba helyezi a konfliktust: ez az eset azt jelzi, hogy a médiával szembeni elutasító intézményi kommunikáció már nem kizárólag a kormánykritikus sajtóorgánumokkal szemben áll fenn." A teljes kutyakomédia tanulságos történet ide kattintva olvasható.
A "SZAKMA" eleve ellenségesen fogadta. Akárcsak a film, irodalom, képző- és iparművészet, popszemét területén, itt is 2 maffia uralja a színt. A ZENE esetében min. közönség szinten némi átjárás (még) van, mert látok én BFZ-s törzsközönséget az NFZ estjein és fordítva.
Vidnyánszky a Kárpátok Beregszász Géniusza volt. Aztán Debrecen Géniusza volt. Aztán birtokba vette a Nemzeti Színházat, ahol már nem volt -látomásos vagy egyéb- géniusz és nem is lesz. Időközben fölhabzsolta az úgyszólván teljes csonka magyarországi színházi szcénát, a Kaposvári Egyetemtől az SZFE-ig, a POSZT-tól nemtudommeddig. Fölsorolt kollégáihoz nem érdemes hasonlítani. Nincs semmilyen árvaház, csak fuldokló független színházak vannak, mint ahogy nincs valós igény sem saját, sem import rendezésű produkcióira, produkáljon bármilyen kozmetikázott látogatottsági statisztikákat. Egyébként már vagy tíz éve a széket hátrarúgva "vesztette el a béketűrését" és viharzott el valamilyen konferenciáról, ha jól emlékszem. Nem az árvaház mond/ott róla ítéletet, hanem a távolmaradó közönség és egyszer majd az utókor. Megállapíthatják, hogy ő írta meg a Nemzeti történetének (egyik?) legdicstelenebb és sajnos egyre hosszabb fejezetét.
Vidnyánszky nem tehetségtelen. D. Sziszi/Szente Vajk/Kálomista stb. tehetségtelen. A galamblelkűséget sem Vidnyánszkyra értettem, hanem úgy általában. Valahol megértem, hogy ha a teljes SZDSZ-árvaház a csákijuditokhoz hasonló hangnemben ront rá valakire, akkor az illető elveszíti a béketűrését. Ha a szintén SZDSZ-árva Koltai Tamás nem hal meg, Csáki sem lenne ekkora legény leány a színikritikusi megmondóemberi pozícióban. Koltai finom szavú ember volt, ráadásul minden politikai részrehajlása ellenére is sokkal szélesebb volt a horizontja. Hogy Sümegi Naomi mit írt VA-ról, arra nem emlékszem, mindenesetre VA mostanra elvetette a sulykot.
XY =esetünkben maga a Mandiner. Mèg azt a fàradsàgot sem vettèk, hogy "bekapcsoljàk az àllvànyon a mikrofont" = legalàbb (alà)kèrdezzenek, ha màr ők nem hallgatjàk meg ès nem is kisèrlik megszólaltatni az "altera pars"-t. Ès ki is volna az a "galamblelkű egyèn"? Tàn csak nem V. A.? Muhaha! Az viszont igaz, hogy "löttyös indulatai" vannak. Meg kisebbrendűsègi èrzès ès nagyfokù tehetsègtelensèg àltal generàlt ès ezt kompenzàlandó sèrtett gőg, hatalomvàgy, a teljes szìnhàzi szcèna leuralàsa iràni fèkezhetetlen ès sajnos beteljesült óhaja. Nem mentsèg szàmàra az sem, hogy -cserèbe a zsebeit kitömő közpènz-milliàrdokèrt- "csupàn" kopìrozza a (kultùr)politika irànyìtóinak attitűdjèt. A politika közmondàsosan "piszkos", bugyrai, legyünk tàrgyilagosak, minden oldalon sötètek. A szìnhàz vilàga sem teljesen mocsoktalan, de az, ami 2010, a Nemzetiben 2013 óta folyik + SZFE, POSZT stb., ès amit V. A. neve "fèmjelez", legfeljebb a Ràkosi-rendszer legsötètebb 3-4 èvèben volt èszlelhető. Àm a korszak szìnhàzi mindenhatója, Major Tamàs legalàbb nagyformàtumú szìnèsz, előadóművèsz volt ès mint rendező is magasan V. A. fölött àllt.
A jelen esetben nem XY mikrofonállvány cikkéről, hanem Vidnyánszky indulatos leveléről van szó. Azt pedig megnézném, nyilatkozna-e a Mandinernek olyan személy, aki nem a V-istálló lakója. Vidnyánszkyt annyi támadás érte a Csáki Judit-féle megmondóemberek részéről, hogy ezek hatására a leginkább galamblelkű egyént is elfogja a löttyös indulat.
Bocsánat, de az általad belinkelt "cikk", inkább Vidnyánszky-monológ 85-90%-ban nem a konkrét üggyel foglalkozik. A cikk végén, konkrétan az elmaradt Ionesco-produkcióról szóló áriában közleményben foglaltak pedig az általam belinkelt cikkekben némileg talán szétszórva, de mind fellelhetők ... szemben a Mandinerrel, ahol, fogalmazzunk így, a nem Vidnyánszky-istállóban abrakoló pacikat személyeket még véletlenül sem interjúvolják meg. A mikrofonállvány ill. a mikrofon csak és kizárólag a fenntartónak kedves hangokat szólaltatja meg. Beleértve a Vidnyánszky által a "cikkben" becsmérelt személyt is/sem. Amiben egyetértek, az a címben a Vidnyánszky neve utáni szó: "kiméletlen". Minden tekintetben.
Hallgattassék meg a másik fél is: https://mandiner.hu/kultura/2026/01/honnan-ez-a-gog-ervin-a-zambo-jimmy-alakitasod-batorit-fel-ennyire-vidnyanszky-attila-kimeletlenul-kiosztotta-nagy-ervint
"Titkos botrány a Nemzeti Színházban: mi van a haldokló királlyal?
Különös utat jár be a Nemzeti Színház tavaly decemberre elkészült előadása, amelynek előkészületeit büszkén hirdette a teátrum, az elmaradt bemutatóról már hallgattak, majd érdeklődésünkre egy általános közleménnyel indokolták a produkció törlését, és sajnos nem sikerült eltalálniuk a valóságot. Vagy nagyon átverték Vidnyánszkyékat.
Berengár király haldoklik, és az elmúlás közelsége hirtelen felértékeli az élet banális részleteit, hiszen még a fájdalom is jobb, mint a semmi. Eugène Ionesco román–francia drámaíró A király halódik című darabja a halál könyörtelen tényszerűségében mutatja fel az élet megszűnésének abszurditását. A haldoklás végpontján Berengár pozíciója is semmivé foszlik, mindegy, hogy királyként vagy koldusként üt utoljára a szívünk, a halálban eltűnnek a különbségek." Idézet(ek) vége.Teljes cikk: Magyar Hang itt. (Az ügyről telex.hu-n több cikk olvasható, pl. ez, szinhaz.online-on ez, revizoronline.com-on ez. A Nemzeti Színház (összefoglaló) sajtóközleménye és megjegyzések maikurir.hu-n itt.
Lehet találgatni, hogy a decemberi premier miért maradt el: 1) Tompa Gábor rendező betegsége miatt 2) nevezett rendezőre vetülő plágiumgyanú miatt 3) az elég áthallásos Ionesco-darab "rosszkorra" (választáshoz közeli időpontra) időzítése.
Kontúr - Dolhai Attila - 2025. december
(40
perc)
„PÉLDÁK, SORSOK, TITKOK, VALLOMÁSOK” -
Mélyinterjúk a kulturális élet meghatározó személyiségeivel minden szombat este
az M5 műsorán.
A portréban beszélgetőtárs: Sipos Szilvia műsorvezető
A Kontúrban Dolhai Attila Jászai Mari-díjas
színművész, a Dankó Rádió friss díjazottja, igazgatósága nehéz pillanatairól is vallott, a Story.hu ebből az interjúból kiemeli
Dolhai vallomását hitéről:
„Amikor
elmentem a Színművészeti Egyetemre felvételizni, mikor már a harmadrostán
voltunk, akkor is bementem a templomba, hogy ‘Jóistenem, én nem tudom, tényleg
ezt kell nekem csinálni? Ha ezt, akkor vegyenek fel!’ Felvettek. Úgy tűnik, az
emberként nem elég, hogy egyszer csak azt mondták, hogy jó, neked erre kell
menned. Tulajdonképpen elfogadhatnám, hogy akkor ez rendben van, de valójában
elfelejtem időnként, hogy tényleg erre kell-e mennem” – mondta Dolhai.
A művész elárulta, erre az útmutatásra igazgatóként is szüksége van. „A pályázatom szintén ugyanez a történet, hogy Istenem, erre kell mennem? Igen, erre kell menned. Aztán jönnek a nehéz lépések vagy a nehéz pillanatok, amikor nem tudom a társulatnak megadni azt, amit szeretnék, nem úgy tudom megadni, vagy még nem is tudom pontosan, hogy hogyan, és akkor elbizonytalanodom, hogy nem biztos, hogy nekem erre kell menni. És akkor megint jön egy megerősítés, hogy de igen, erre kell menned. Szóval ez egy állandó beszélgetés ez a Jóistennel. És azért fontos a hétről hétre való kapcsolat, vagy a napról napra való kapcsolat, vagy mondhatnám azt, hogy az évről évre való kapcsolat, mert ezekre a megerősítésekre szükségem van, és ezzel nagyon erősnek hiszem magam, és nagyon magabiztosnak, enélkül pedig gyenge vagyok.”
Hogy is van ez? "Ahány könyvet olvasol, annyi életet élhetsz, a saját életeden kívül."
Attól tartok, Krasznahorkai nem az én világom, így e téren minden további kommentártól tartózkodom.
Oké, várom, bár egy picit szomorúsággal tölt el, hogy olyan keveset beszélgetünk a fórumban érdemben a zenéről, kultúráról, egyéb művészetekről.
A napokban megírom magánban, nem igazán súlyosak a fenntartásaim.
Beszélhetnénk róla, érdekel a váleményed.
Megnéztem az Árvát, fenntartásokkal ugyan, de tetszett. Most hadd ne térjek ki rá, milyen fenntartásaim támadtak közben.
Az Árva egy csodálatos szépségű, szívszaggató film, nagyságrendekkel jobb a Saulnál. Borítékolható volt, hogy elbukik az Oscar-díjon, mivel ott egészen más szempontok érvényesülnek. Jobb, mint a nekem is nagyon tetsző Testről és lélekről, sőt, még Szántó Andreánál is jobb. :)
Én nem azt kérem számon a színészektől, hogy miért nem deklamálnak patetikusan, hanem hogy szótagokat nyelnek el. A felsorolt rendezők közül Török Moszkva tere tetszett, Hajdú 2 filmje is (ha őrá gondolok), Enyedi Testről és lélekről c. alkotása nagyon, Szászról és Mundruczóról nem tudok nyilatkozni, Nemes Jeles 3 filmje közül a Saul fia közepes, nagyon felkapott, a témáját illetően Polanski Zongoristájával és Adrien Brodyval nem veszi fel a versenyt. A Napszállta olyan rossz kritikákat kapott, hogy nem néztem meg, az Árvát viszont tervezem. Az állami támogatást nem kérő rendezők között komoly és kommersz alkotók egyaránt vannak. Szente Vajkkal kapcsolatban egyetlen hozzá kapcsolódó pozitív véleményem, hogy a jelenleg sajnos még futó szemét tákolmányára nem kért pénzt. (Bár ki tudja, ill. talán így hálálja meg az Erkelt?)
Végignéztem a Wikin az 1990 óta készült filmek jegyzékét - jó néhány cím esetében meglepődve olvastam: Nahát, ilyen filmet is forgattak/játszottak akkoriban? Részben maradt a filmes maffia uralma a senkit sem érdeklő értelmiségi nyavalygás bemutatásával, ehhez járultak a régi nevezetes vígjátékok harmatgyenge remake-jei, ill. a legócskább prolihumorral vagy tinitrágársággal sziporkázó termékek, amelyekre nagyon nem jött be a közönség, a filmesek pedig óbégattak, hogy nincs pénz a művészetükre, a közönség pedig ótvaros hülyékből áll. Vajna néhány éve használt ugyan, ő viszont csakis eladhatósági szempontból nézett a forgatókönyvekre - bár kötve hiszem, hogy Hollywoodban pallérozott ízlése korszakalkotó remekművek elkészültét torpedózta meg. A halála miatt mára gyakorlatilag minden visszakerült a régi kerékvágásba - azzal a különbséggel, hogy olyan filmek is készülnek, amelyek tudatosan nem kérnek állami támogatást. Ami a mai színészeket illeti, legtöbbjük érthetetlenül beszél, ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk, mire kényszerülnek a megélhetésük érdekében.
KI Természetesen csakis a magyarok, főleg a székelyek. Speciális NEM erdélyi kategóriát képeznek a moldvai csángók.BE
off "Erdély és lakói szent földnek, ill. szent teheneknek számítanak a kormányzati propaganda szerint." Ès ha Georgescu?
Elismerem, ide is ingyen busszal/ofői óra keretében vihetik a vidéki nyugdíjasokat és a középiskolásokat, akárcsak az Elkxrtuk és a Most vagy soha esetében, így aztán biztos a siker. Ráadásul Erdély és lakói szent földnek, ill. szent teheneknek számítanak a kormányzati propaganda szerint. Ugyanakkor az 1242-nek nem Kálomista/Rákay Kálmi/Káel az "apja", így tudtommal ilyen közönséget növelő intézkedésekre nem került sor.
Amúgy az utóbbi évtizedek magyar filmjeit nem szeretem, alig nézem - sem tévében, sem moziban, sem streamelve - nem érdekelnek. Nálam az idő megállt a hatvanas- hetvenes- még beleférve a nyolcvanas évek magyar filmtermésénél. Egyébként mindig jobban szerettem és szeretem a történelmi, historikus, kalandos, bűnügyi, kosztümös filmeket - mint a bugyuta „pol korrekt”-megfelelésű, a háborúk poklait, a forradalmak borzalmait bemutató, az öncélú erőszaktól, az erotikától vagy a mai ifjúságot megcélzó, mocskos dialógusokkal teli, alpári humorral, értelmetlen, "művészi(eskedő") és más alternatív, úgymond mai társadalmi témákat feszegető alkotásokat, amelyek nem érdekelnek, untatnak vagy közömbösek– még akkor is, ha érzelmes vagy vidám zenei körítést kap egy mondjuk "szerelmes"-film. A mai színészek, filmsztárok nevét alig követem, míg feledhetetlen alakításaikkal a régi időkből előbukkannak – kiragadva közülük néhányat: Dayka Margit, Sulyok Mária, Krencsey Marianne, Tolnai Klári, Béres Ilona, Ruttkai Éva, Törőcsik Mari, Tordai Teri, Váradi Hédi, Schütz Ila, Domján Edit, Pécsi Ildikó, Halász Judit, Gobbi Hilda, Sunyovszky Szilvia, Szerencsi Éva, Bordán Irén, az újabb generációból a közelmúltban fiatalon elhunyt Tompos Kátyát emelem ki. (Psota Irént soha nem szerettem, bármilyen nagy és tehetséges művész volt...)
Páger Antal, Tomanek Nándor, Mécs Károly, Zenthe Ferenc, Bitskey Tibor, Ungváry László, Somogyvári Rudolf, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Bujtor István, Tordy Géza, Darvas Iván, Agárdy Gábor, Sztankay István, Kállai Ferenc, Avar István, Huszti Péter, Márkus László, Benkő Gyula, Bodrogi Gyula, Tahi Tóth László, Szabó Gyula, Kozák András, Bárdy György, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, Feleki Kamill, Rátonyi Róbert, Koncz Gábor, Balázs Péter... Nosztalgiával gondolok vissza pld. a Jókai-, Gárdonyi-, Krúdy-, Móricz-, Kosztolányi-, Fekete István művei nyomán készült nevezetes filmalkotásokra.
A régmúltból izgalmas, látványos, mozgalmas, színes, érdekfeszítő történetek megfilmesítései a mozivásznon mindig lebilincselnek – és amelyek klasszikus irodalmi alapokon nyugszanak, inkább lekötnek. Az utóbbi évek filmszemléin bemutatott és díjazott vagy a moziba került filmek, filmszínészek, filmrendezők kapott díjözöne sem befolyásolják, mit-kit szeretek, mit-kit nem, de azért elismerem a tehetségeket, noha jelentős részükre, nevükre hamar a feledés porai borulnak nálam. (A mai színházzal -színészvilággal ugyanígy vagyok...)
Az Ezüsthajós-Happy Endes Káel Csaba és Altorjai Anita hitvese/Lajos Tamás neve garancia a sikerre.
Akad még valaki, aki manapság bátoran nem MMA-hoz "csatlakozik"? Riszpekt!
A Magyar Tudományos Akadémia által 1992-ben alapított Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia új tagokat választott szakosztályaiba.
A Zenei Alkotóművészeti Osztályhoz Dinyés Dániel csatlakozott.
/Forrás: MTI/
Ez már olyan mértékben ízléstelen és gagyi, hogy nem nézem meg, 2 perc előzetes elég belőle. Viszont nagyon várom a Magyar menyegzőt! :ODDD
Kritika Szente Vajk első nagyjàtèkfilmjèről, a Legènybùcsùròl hvg.hu-n itt. Javaslom, mindenki fussa àt, aki szereti vagy/ès hiànyolja az Erkel Szìnhàzat, hogy fogalma legyen arròl, mifèle művèsz szemèly lett az Erkel Szìnhàz (tàrs)igazgatòja. Rèszletek a kritikàbòl: "vajon az a legrosszabb a filmben, ahogyan a nők megerőszakolásának lehetősége az egyik fő humorforrás, vagy inkább az, hogy általában totálisan dilettáns a film minden egyes másodperce? ...erre nem lehet azt mondani, hogy „ez csak egy vígjáték, nem kell komolyan venni”, mert ami ebben a filmben történik, az bohózat ide vagy oda, nem más, mint a nők elleni erőszak ünneplése,... Visszataszító, hogy egy filmben 2025-ben az lehet a humorforrás, hogy egy női szereplő duci, és visszataszító, hogy ezen még csak nem is egyszerűen röhögnek, hanem az a poén, hogy a nagyobb testsúly egyértelműen ocsmány." (Kiemelèsek tőlem - ED)
Máté Gábor: Kormányülésen foglalkoztak velem, azzal, hogy le kellene mondanom
Index.hu - 2025.11.13. 08:04 – Sümegi Noémi
„Ezt hagyom itt kvázi örökül. Hogy teszek egy olyat, amire nem
számítottatok. Erre biztos nem számítottatok” – mondja a színházi szakmának
üzenve az idén hetvenéves Máté Gábor, aki az utolsó évét tölti a budapesti
Katona József Színház élén: 2026. február 1-től Székely Kriszta ül az igazgatói
székbe. A leköszönő direktorral a Katona két friss bemutatója apropóján
beszélgettünk az ellene indított karaktergyilkosságról, zokogó nézőkről, és
arról, hogy új korszak kezdődik az életében, már persze ha bele nem döglik.
Máté Gábor leköszönő színigazgató az interjúban többek között elmondja, hogy
- karaktergyilkosságot
kellett átélnie a Gothár-ügy után;
· - ma az ország
ügyeit érintő viták helyett a célkeresztbe kerülő emberek azonnali lebontása
zajlik;
· - boldoggá
teszi, hogy az utolsó évében került színpadra ifjabb Vidnyánszy Attila
rendezése, a némacsend;
· - valami
brutális dolog történik a darabban, hiszen egy ember színházi eszközökkel
ugyan, de iszonyatos módon megöl egy másik embert;
· - a némacsend előadása után zokognak a nézők;
· - az Ódry
Színpad ma üres, hol járkáljanak máshol a szellemek;
· - nem árt, ha
15 év elteltével változás történik, ez is talán példát akarna mutatni;
· - készülő
könyvében a bulvárosítás miatt szeretné elkerülni a személyeskedésnek tűnő
elemeket.
Az Opera honlapjáról
Petőfi, Vörösmarty, Kodály és Mozart
Vers és muzsika - Egy óra Szinetár
Miklóssal
Szinetár Miklós a magyar
színházi élet doyenje. 72 év alatt 10 magyar város és 15 ország
színházaiban rendezett, és ma is aktívan részt vesz az Operaház életében.
Figyelemmel kíséri repertoáron lévő darabjait: A varázsfuvola, István, a
király, Rigoletto. Rendszeresen látogatja előadásainkat, és ír azokról.
A közelmúltban
többször is szerepelt az interneten. Az egyik műsorban magyar versek
értelmezéséről beszélt, és azt gyakorlatban is plasztikusan megmutatta. Ekkor
támadt a gondolat, felkérjük, hogy az Operaházban is tartson előadást,
beszélgetést a mi törzsközönségünk számára. Mondjon, és értelmezzen verseket.
Elvállalta, és a
versek közé „pihentetőnek” kérte - aki számára a legfontosabb - Mozartot. Lesz
hát muzsika is, ebben Szennai Kálmán karmesterünk brilliáns
zongorajátéka és az OPERA Marton Éva Nemzetközi Stúdiójának három
ifjú énekese lesz segítségére.
Szeretettel várjuk az érdeklődőket,
különleges délelőttben lesz részük
Az előadás helyszíne:
Operaház – Medgyaszay terem (tetőterem)
1061
Budapest, Andrássy út 22.
Az előadások időpontjai:
2025. december 06. szombat 11 óra
2025. december 13. szombat 11 óra
2025. december 20. szombat 11 óra
|
Közreműködik:
Fenyvesi Gabriella Rea (operastúdió)
Takács Lilla (operastúdió)
Halász Gergely (operastúdió)
Közreműködik: Szinetár Miklós
Zongorán közreműködik: Szennai Kálmán
Rendező: Aczél András
"Némán nézzük, ahogy szavak nélkül, hörögve ölik egymást az SZFE aulájában." Ács Bori ugyancsak talányos kritikája telex.hu-n a Katona József Színház "Hamlet nyomán" készült, némacsend című produkciójáról, amit ifj. Vidnyánszky Attila rendezett és amiről már beírtam itt (3002) illetve belinkeltem a más értékrendű index.hu kritikáját. Ki-ki döntse el, mit kínálnak, mit kap, ha megnézi ezt az alkotást.
"Hol a színészünk?" Origo-, index- és mno.hu-laudációk mellőzésével Átfogó helyzetkép a NER 15 évében a színházi szcénában lezajlott történésekről, változásokról telex.hu-n ide kattintva.
Öt év a Társaskörben – interjú Vass Lajossal
„Vezette a szolnoki színházat, mentorálta a Liszt Ferenc Kamarazenekart, volt az Opera főigazgatója. Vass Lajos jelenleg Óbudára fókuszál: a Társaskört igazgatja.
– A zene világnapján ünneplik a Társaskör megnyitásának 37. évfordulóját – de nem ez adja a beszélgetésünk apropóját, hanem az ön évfordulója: öt éve vette át az intézményt. Több tíz éve a kultúrában dolgozik. Fanatikus vagy vonzotta még az új kihívás?”
Óbudai Társaskör – Budapest, III. ker., Kiskorona u. 7.
Két november 9-i előadásra hívom itt fel a figyelmet:
III. Óbudai Zsidó Kulturális Napok
november 9.,
15:00 - 16:30
2500Ft
1888 őszén bombaként robban a pesti sajtóban a hír,
miszerint a kultúrkormányzat egy teljesen ismeretlen 28 éves „külföldire”
(ráadásul egy zsidó származású fiatalemberre), bizonyos Gustav Mahlerre bízza
az alig négy évvel korábban megnyílt Magyar Királyi Operaház vezetését. Hogyan
reagált a kinevezésre a hazai közvélemény, az újságok és az operaházi klikkek –
különös tekintettel az Erkel-klánra? Minden ellenállásuk ellenére a fiatal,
rutintalan vezető rövid idő alatt felfrissítette a társulatot, valamint az együttes
repertoárját, vezényletével pedig európai nívójú produkciók is születtek. A
karmester-zeneszerző pesti működése végül mindössze két és fél évre
redukálódott, mégis erre az időszakra a mai napig „Mahler-korszakként”
hivatkoznak, a legendák ködébe emelve a komponista budapesti sikereit éppúgy,
mint vélt vagy valós botrányait.
De mit is adott nekünk Mahler? – ennek próbál
utánajárni több mint százharminc év távlatából Karczag Márton, az Operaház
emléktárának vezetője.
november 9., 18:00 - 19:30
4900Ft
A Társaskör Világítótornyok sorozata a művészet, a tudományos és a közélet mértékadó személyiségeit látja vendégül.
A főszereplő ezúttal Szinetár Miklós rendező, a „riporter” azonban egyszeri alkalommal ölti magára ezt a szerepkört: egy másik rendező, Harangi Mária. Az egykori mester-tanítvány viszonyból kollégákká avanzsáltak, és kölcsönös tiszteletben nyomon követik egymás pályáját. Ezen az estén úgy beszélgetnek, hogy a közönség számára is érdekfeszítő legyen: közérdekűen szakmáznak, miközben felidézik a Szinetár-könyvekben megírt legjobb történeteket, amelyeken végighúzódik az operai ösvény – ezen keresztül vezetik a nézőt egy varázslatos világba.
Ha meg nem jön be a közönség, majd előveszik a láda fiából a jó öreg Csókos asszonyt és társait.
Szarvas József közzétette igazgatói pályázatát
Tisztelt egri polgár, kedves barátom!
Pályázatom nyilvános és számon kérhető. Eger kulturális öröksége mindig is határon átívelő, Kárpát-medencei identitást erősítő üzenet volt, és az is marad. Ha bizalmat kapok, egy olyan város kulturális történetéhez csatlakozhatom, amely joggal büszke hagyományaira, épített és szellemi kincseire. Ha bizalmat kapok, olyan emberrel találkoznak, aki kész és képes Eger városát mandátuma végéig felelősen szolgálni. Minden eddigi munkám közösségben valósult meg és teljesedett ki. Bízom benne, hogy az a folyamat, amely 2002-ben Viszákon indult, az Önök aktív közreműködésével Egerben megmutathatja igazi arcát. Ha bátran élünk korunk lehetőségeivel, az utánunk jövők is büszkék lesznek értékőrző, áldozatos, közösség-erősítő munkánkra.
Szarvas József
Üvegtigris. Aha. Nekem inkàbb onnan ismerős a neve, hogy a NER (az ùj SZFE) szìnhàzi tagozatànak valamint a Nemzet(i) Főrendezőjènek oszlopos tagja. A vele kèszült, itt olvashatò interjùban ő maga is elèg őszinte.
Megvan az egri színház új igazgatója
A közgyűlés a kérdések után szavazott a pályázatokról, Szarvas Józsefet bízta meg a közgyűlés jövő
februártól a színház vezetésére. Szarvas Kossuth- és Jászai Mari-díjas
magyar színész, érdemes és kiváló művész, ismerős
lehet a közönségnek onnan is, hogy mindhárom Üvegtigris filmben szerepelt. Tíz évig
játszott a Vígszínházban, 1997-ben szerződött a kaposvári Csiky Gergely
Színházhoz, azóta a Nemzeti Színház társulatának tagja. Olyan filmekben volt
látható még mint a Zimmer Feri, a Sorstalanság vagy az 1945.
Négy kiváló pályázat érkezett az egri színház vezetésére, mind a négy reménybeli igazgató változtatott volna a teátrum jelenlegi működésén. Megválasztották a Gárdonyi Géza Színház igazgatóját, mutatjuk, honnan ismerjük az új vezetőt mi, nézők.
HEOL – Heves Vármegyei Hírportál
2025. november 1.
Sajnos én úgy tudom, hogy a német mondás a "Nie" szóval kezdődik. :((
Ebben az egyedül érdekes Szakács ingatlanos/házkezelői mivolta. ??? Bár ha valakivel nem foglalkozom, akkor az ő.
Ld. 3012 avagy: vàtesz. Ahovà kerül, azt hiszem, arra mondjàk, hogy "Titel ohne Mittel" .... nyilvàn szèp gàzsival kipàrnàzva avagy: nem hagyjàk az ùt poràban. Talàn kevesebb kàrt okoz eztàn (màr az is valami), ahogy a szintèn OJD vagy az ingatlanos-hàzkezelőből kultùrharcossà avanzsàlt, majd "pàlfordult" Szakàcs, mindahànyan az erdèlyi csapatbòl; eltűntek, mint a kàmfor. De mint mondjàk: nie selten kommt ein besserer nach.
