Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
"Ne mossuk már össze a 16 évet!” – Lőrinczy György Lázárról, Vidnyánszkyról és saját szerepéről
Ha jól értem, Szirtes Tamás százmilliós jogdíjával összefüggésben ír. Persze, hogy van igény ezekre a darabokra. A Madách Színház Szirtessel az élen töretlenül hasít most már évtizedek óta, ami engem meg is lep. Kicsit vagy nem kicsit a Madách is a közép- és felső középosztályhoz sorolható közönség kedvenc találkozóhelye lehet, ahol kétségtelenül jól lehet szórakozni a Broadway- és West End-musicalek replikáin. Igen, ahogy írja, járulékos utazási és szállásköltségek nélkül, ha esetleges zeneileg nem is 100%-ban azonos színvonalon, de az talán nem is számít. Magyar narancs ---> magyar Webber.
„Mai vendégünk a magyar zenés színház meghatározó és kiemelkedő alakja, nemzetközileg is elismert rendező és színházigazgató, Kerényi Miklós Gábor, művésznevén KERO®.Nevéhez kötődik a Budapesti Operettszínház egyik legsikeresebb korszaka, megújította a magyar operettjátszást, és visszaszerezte annak hazai és nemzetközi elismertségét. Több évtizedes pályafutása során itthon és külföldön egyaránt számtalan nagyszabású opera-, operett- és musicalprodukciót rendezett.”
Vélhetően nagyot "dobott", hosszú ideig tartó kasszasikert remélhet a Centrál Színház, amikor az igazgató, Puskás Tamás rendezésében bemutatta a Furcsa párt, Neil Simon -egyik- elnyűhetetlen darabját. A megfejtés, a biztos siker kulcsa a két címszereplő, Alföldi Róbert és Stohl András, pontosabban kettejük együttes színpadra csábítása a két címszerepre. Közös munkájuk sok évre nyúlik vissza: Alföldi csupán nemzeti színházi igazgatói évei alatt számos nagy sikerű -olykor vitatható (János vitéz)- rendezésének főszereplője volt Stohl: A park, Vadászjelenetek... (!), Hazafit nekünk, Mephisto (!!), Danton halála (!!), "after-Nemzeti" pedig az Átriumban az Őrült nők ketrece többszázas szériájával folytatták gyümölcsöző együttműködésüket, rendező-színész státuszban. Színészként azonban most először jelentkeztek "édes kettesben". Furcsa párjuk szinte tökéletes. Alföldi elegánsan-rendetlenül hányaveti Oscarja és Stohl hiszteroid, hiperpedáns Félixe igazi, "régimódi" színházat teremt, átértelmezés-átrendezés nélkül, amit a Centrál nagyjából közép- és felső középosztálybeli zsúrközönsége nyilván el is vár illetve amiből nem kér(ne). Az első jelenetekben Alföldi szerintem még kissé modoros, hanghordozása a szokásos nazális, Stohl pedig, aki szerepe szerint később lép a színre, kicsit túlhisztizi, túlzokogja az otthonról éppen kirakott, válni készülő férjet, de később mindez kisimul, eltűnik, hibátlanul alakítják Oscar és Félix személyiségfejlődését. Jó a Puskás-fiúk új fordítása és jók a szekundáló mellékszereplők: Magyar Attila, Mészáros András, Marton Róbert, Rada Bálint, Hermányi Mariann, Domokos Éva Lili.
"Csupán" az a kérdés, vajon Szirtes Tamás -vagy OJD- előadó és/vagy alkotó "ér-e" annyit, mint A. L. Webber. Ki-ki döntse el. (Ugyan ki tudja, mennyit vág zsebre Webber a Madáchtól?) Továbbá Szirtes többnyire ún. replikákat "alkot" a színházában. Talán az nem annyira nagyon nehéz, mint újat alkotni. Továbbá, hogy Szirtes/OJD jogdíjai pl. az angliai, "nyugati" jegyárakhoz, egyebekhez képest a még mindig józanabb itthoniakhoz arányosan viszonyulnak-e. A kereseti viszonyokról, ideértve az érintett színházi dolgozók, művészek fizetéséről már nem is szólva. Azt gondolom, ez = az aránytalan differencia/k veri/k ki a biztosítékot, már ha Rékasin túl is kiveri/k. OJD "felejtős", ő már nyomozati kategória...
Nagyon vicces, amikor olyanok, akik hosszú évtizedek óta a szakmában dolgoznak, meglepődnek az előadói jogdíjakon. Egy sikeres (értsd: magas jegyárakon, magas előadás számon, sokáig futó) produkciónál bizony ez előfordul... esetleg vethetnének egy pillantást A.L. Webber Magyarországról befolyó díjaira a rémüldözők...
"Kicsit" erősebb felütéssel... Kiverte a biztosítékot Szirtes Tamás napi 337 ezres fizetése – Rékasi Károly sem bírta ki szó nélkül! Több mint 123 millió forintos éves díjazást kapott a Madách Színház élén álló Szirtes Tamás. A kirobbant botrányra Rékasi Károly is reagált, rávilágítva, hogy az igazgató a bírálatok ellenére ismét megpályázza a pozícióját. Teljes cikk origo.hu-n itt.
"123 millió forintot számoltak el Szirtes
Tamásnak 2025-ben a Madách Színháznál – derül ki a teátrum éves beszámolójából. A 81 éves igazgató bevételének jelentős részét alkotói
díjak és jogdíjak tették ki az általa vezetett intézményben. A színházi
közegben kiváltképp hatalmasnak számító összeg a művészvilágban is
megütközést keltett. Az igazgató fizetéséről szóló hír néhány héttel
azután kapott szárnyra, hogy Szirtes Tamás 22 év után ismét megpályázta a
Madách Színház igazgatói posztját."
A wmn.hu teljes cikke elolvasható: Itt
Lemondott az SZFE rektora, Sepsi Enikő
Nádas Péter szövegeivel és szeretett zenéivel búcsúznak az írótól
Fidelio.hu - 2026.09.09. 16:15
A Zeneakadémia Nagytermében szeptember 16-án zenei-irodalmi esttel emlékeznek a 83 éves korában elhunyt Kossuth-díjas íróra. Az esményen a szerző műveinek részletei mellett többek között Purcell, Bach, Haydn, Jeney Zoltán, Morton Feldman és Kurtág György alkotásai is felcsendülnek. Az esten neves színművészek és zenészek működnek közre.
Az esten közreműködik: Fullajtár Andrea, Hegedűs D. Géza, Ötvös András, Dömötör András, a Trio Passacaglia – Rajk Judit, Kéringer László, Zétényi Tamás, valamint a Dubóczky Gergely által vezényelt Budapest Sound Collective.
Párizst nagyon érdemes megnézni, minimum egy hétig de inkább egy hónapig érdemes ott lenni, és nem az opera miatt. De igazán megismerni turistának lehetetlen.
Meglátom, majd ha visszaértem Majlandból, gondolkozom rajta.
Az, hogy nem láttam Párizst.
Ez csak sajàt talàlmány-szava(m)jàràs, de igaznak vèlem. Persze, hogy èlt, èl, èlni fog (mint V. I. L.), aki nem volt ott, de Pàrizst muszàj làtni, legalàbb szippantàsnyit. Szerintem.
Mi az, hogy "nem éltél, ha nem voltál Párizsban" - ezt honnan veszed? Ilyen szólás nincs. Nem dicsekvésképpen írom, de én pl. voltam Nápolyban, és mégis élek.
A szólásszabadság és a -remélem- jó nexus jegyében :-)
Ezt az aláhúzott mondatot nem tudom értelmezni. Mi az a "mekkora veszteség"? A leendő halálod, vagy az, hogy nem láttad Párizst?
Köszönöm, ez kimerítő válasz volt! (Én meg vsz. úgy fogok meghalni, hogy sohasem jártam Párizsban.) Kérem a T. fórumtársakat, ne jöjjenek azzal, mekkora veszteség.
Havasi és azon politikusok/celebek, akik ennek a Kossuth-díjjal kitüntetett dupla nullának korábban tapsoltak, ízléséről mindent elmond az utóbbi tény. Várom, mikor követi meg önmagát pl. Bayer Zsoca. Csík Miklós tanár úr hiába próbált a ZENE irányába terelni. Mármint téged, B. Zs. és szentfazékká lett druszádat, Semjént, akit én csak a Tartuffe névvel illetek.
Nem ő az első, és tartok tőle, nem is ő lesz az utolsó.
A Garnier-Palotában az adventi időszakban még ment A Figaro
házassága; 2025. december 09. és 13. között voltam Párizsban, amikor gyaníthatóan
a Nagyopera is kiemelt érdeklődésre számíthatott az operarajongók körében.
Ezért nem csodálkoztam azon, hogy amikor rákerestem a honlapon a jegytérképre,
gyakorlatilag minden olcsó jegy már gazdára talált, sőt a középáras kategóriákban
sem volt szabad hely. (ezek 23 és 270 Euro között mozogtak a Galéria, Balcon szinteken),viszont
a legdrágább helyek közül választhattam volna – Optima (Prémium) kategória,
ahol ha jól emlékszem 320 Euro volt az ár. Az is zavaró körülmény, hogy
előzetes foglalást kell tenni online, s két héten belül küldik el a visszaigazolást. Az informatikai rendszerükben nem tudtam eligazodni. Úgyhogy mindezek miatt le kellett mondanom az
operaélményről és a Garnier Palais belső láthatóságáról is. De most már
elhatároztam, hogy legközelebbi párizsi látogatásomat időzíteni fogom egy
kedvenc romantikus nagyopera bemutatójához, és nem fogom sajnálni arra a pénzt, és időben lépek.
Lekérdeztem a szereposztást. Íme ez volt
Figaro: Gordon Bintner
· Susanna: Sabine
Devieilhe
· Count Almaviva: Christian
Gerhaher
· Countess Almaviva: Hanna-Elisabeth Müller
· Cherubino: Lea Desandre
Director and
Designer: Netia Jones
Conductor: Antonello Manacorda leading the Orchestra of the Opéra national de Paris
Egy "vilàghìrű, nagyformàtumù művèsz" (Leslie Mandoki, copyright Havasi Bertalan) pàlfordulàsa nyilatkozata itt olvashatò.
Hát ez valóban nagyvonalú árengedmény!
Mèg vannak aznapra leàrazott jegyek ... 435€ helyett 418€-èrt. A hülyènek is megèri.
Köszönöm a két képet és az összehasonlítás lehetőségét! Lenepveu festményére pillantva a Sixtusi Kápolna csodás freskói jutottak eszembe - bocs! Lehet, hogy Lenepveu valamit "merített" azokból a jelenetekből? Persze, ez abszolút szubjektív vélemény, lesznek, akik elítélnek ezért. Ha valaki nekem kínálná fel, és is a Chagall-t választanám.
Tudod mit, èn nem bànnàm, ha Chagall a pesti Operahàz plafonjàt is kimàzolta volna valamikor. Lotz Kàroly (vagy Than Mòr) csilivili, akadèmikus alkotàsa/i 12 egy tucat, telefestette/k a fèl vàrost hasonlòkkal, ez az igazsàg. Chagallnak csodàjàra jàrna a vilàg, ahogyan Pàrizsban, a MET-ben, ahol kèt alkotàsa szinte külön entitàs, mikènt a jeruzsàlemi Hadassa kòrhàz elkèpesztő üvegablakai, amik ugyancsak az ő alkotàsai.
Bár a párizsiak engem nem fognak erről megkérdezni, de én egyértelműen a Chagall freskóra szavaznék, és nem arra a semmi különös régire, ami korántsem említhető Lotz Károlyéval egy napon. Opera előadást ugyan nem láttam ott, de vezetésen már jártam a szépséges Garnier operában, és a Chagall mű abszolút szép, és illik a környezetébe.
Mennyi volt az az ár, és hová szólt volna a jegy? Csak összehasonlításul: A Scala október 10-ikei Traviata-előadására 110 eurót perkáltam le egy nagyon rossz 4. emeleti jegyre.
Nem tudok mondani ilyet, de remélem, nem is jön elő nálunk ilyen tervvel a jövőben senki.
Az elmúlt év decemberében öt napot tartózkodtam Párizsban, és természetesen ismét elmentem a Garnier-palotához is. Bejutni nem tudtam, kívülről sem mutatott semmit az épület, tekintve, hogy külső felújítása miatt körbe volt állványozva. (Korábban többször jártam Párizsban és minden alkalommal ellátogattam a Nagyoperához, körbejárhattam, így kívülről volt módom alaposan megszemlélni az épület nagyszerűségét.)
Dr. Máriás? :ODDD
Ugyan mondj màr egy Chagall-nìvòjù "ma élő magyar neves művészt"! Esetleg Nagy Kriszta Tereskova? Netàn Vèszabò Noèmi?
Ja, én szívesen átveszem azt a Sagalt, ha nem passzol a függönyhöz. A plafonunk még úgyis üres...
Aligha mi fogjuk eldönteni a vitát...
Előrebocsátom, hogy sajnos nem jártam a párizsi operába (sem), így csak interneten tudom megszemlélni a két festményt. Ennek alapján Lenepveu 19. századi, "A Múzsák és a napi és éjszakai órák" című freskója egy akadémikus stílusú mű, nincsen benne semmi eredeti, a művészi értéke kétséges, ráadásul a témája sem "operaházi". Éppen ezért, számomra teljesen logikusan, döntött úgy 1964-ben André Malraux francia kulturális miniszter a freskó "lecseréléséről". Chagall alkotása bámulatos, és talán ez a link is igazolja, hogy nemcsak illik az operaházhoz, hanem fénnyel és varázslattal tölti be a patinás teret. Sokminden (számomra) aggasztó dolog történik napjainkban, de remélem, hogy sohasem köszönt be a barbárság olyan mérvű kora, hogy ezt a páratlan és csodálatos művet valaki megkérdőjelezze, és akár időszakosan is eltávolítsa. (Még egy link a két festmény összehasonlítására - a nagyításhoz kattints a képbe)
Hadd ne ássam bele a korabeli vitákba. Chagall kiüti ezt a szerencsétlen Lenepveu-t. Ugyanakkor most már azt is tudom, hogy az utóbbi Benczúrnak a pesti Szt. István bazilikában látható szentélymozaikjait IS megihlette.
Nekem jobban tetszik az eredeti romantikus, allegorikus tematikájú freskó - nem értem, miért kellett azt a régit "letakar(íta)ni" (eltüntetni) egy új, "modern" alkotással - mégha Chagall lett is felkérve erre, ami önmagában értékes munka, bár a kor ízlésvilágát tükrözi. Gondoljunk bele: Lotz Károlynak az Operaházunk gyönyörű freskóját - a "zene apoteózisa" - akár a példa után, "lecserélnék", és a jelen kultuszminisztere egy ma élő magyar neves művészt bízna meg egy vadonatúj kupola-freskó elkészítésével az eredeti helyébe.
No igen, Lotznak volt hová ihletért fordulnia. :O))) Az egyetlen megoldás a kecske jóllakik, de a káposzta is megmarad elve szerint az volna, ha az eredeti freskót az Itáliában már jól bevált technikával levennék a mennyezetről. Más kérdés, hol lehetne kiállítani.
Újra fellángolt a vita a párizsi Operaház kupolafestményéről
Múlt-kor - 2026- szeptember 7.
Évtizedek
óta tart a vita a párizsi Operaház kupolás mennyezetéről, amelyen ma Marc
Chagall 1964-ben elkészült alkotása látható. Alatta azonban továbbra is ott
rejtőzik Jules-Eugène Lenepveu 19. századi festménye, és a művész egyik
leszármazottja most azt szeretné elérni, hogy az eredeti alkotás ismét a
közönség elé kerüljön.
Összefoglaló
·
Jules-Eugène
Lenepveu 1869 és 1871 között festette meg a párizsi Operaház kupolájának
eredeti mennyezetképét.
·
Marc Chagall
1962 után új alkotást készített ugyanarra a helyre, amelyet 1964-ben mutattak
be.
·
Chagall műve
egy eltávolítható szerkezetre került, így Lenepveu festményét nem semmisítették
meg

Lenepveu festménye

Chagall festménye
A Színház- és Filmművészeti Egyetem - SZFE rektora a bejelentett távozási szándéka mellett egyebekről is szólt a tanévnyitó ünnepségen.
Prof. Dr. Sepsi Enikő egy Szabó Magda idézettel nyitotta meg az ünnepséget: „Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is.” „Egy egyetemi közösségben ez különösen igaz. Amit egy hallgató létrehoz, az hatással van az osztályára, a tanáraira és alkotótársaira. Amit pedig egy egyetem közössége létrehoz, az idővel a magyar színház-, film- és kultúrtörténet részévé válhat” — egészítette ki a rektor. Ezért fontos, hogy a tanév elején találkozzanak egymással a 164 újonnan felvett hallgató, az egyetem oktatói és munkatársai, valamint azok a művészek, akik ötven, hatvan vagy hatvanöt évvel ezelőtt kezdték meg tanulmányaikat ezen az egyetemen.
A rektor az SZFE szakmai eredményeire és a nemzetközi kapcsolatokra is kitért, részletezte azokat. Ezekről is olvashatunk a Papageno.hu oldalán: ITT
Az SZFE rektora kezdeményezi a lemondását
"Az egyetem előtt álló változások tervezett előkészítése érdekében a mai napon kezdeményezem a rektori megbízásom lezárásáról szóló egyeztetést." Teljes cikk hvg.hu-n itt.
Nem titok: egyik legkedvesebb magyar íróm – báró Jósika Miklós, Jókai Mór, Mikszáth
Kálmán, Gárdonyi Géza, Fekete István, Passuth László, Dékány András mellett
- Illés Sándor ( Temerin, 1914. február 12. – Budapest,, 2009. július 8.) magyar újságíró,
költő, író, műfordító.
Felhívom a figyelmet erre a kötetére:
Illés Sándor: A homok óriása. Kocsis Pál életregénye. Bp., 1977, Mezőgazdasági Könyvkiadó, 186+[2] p.+ 4 t. Kiadói kartonált papírkötés. Kikiáltási ár: 2.400 Ft
Ez a könyv most került aukcióra a Darabant aukciósház internetes oldalán (532. árverés)
„Kocsis Pál
Kossuth-díjas szőlőnemesítő életéről, munkájáról szól az életrajzregény. A
homoki óriásról, ifjúkoráról, az elkötelezettség vállalásáról és a kecskeméti
határban végzett munkáról, amelynek őrhelyén élete végéig kitartott.
Munkája során barátja lett Mathiász János,
Hankovszky Zsiga, majd a nemesítés következett; egy új korszak nyitánya a
magyar szőlőtermesztésben. Hiszen Kocsis Pál 180 új szőlőfajtát nemesített ki.
Közben sosem mondott le nagyszerű álmáról: egyszer majd festő lesz. Járt
gyakran a Balatonon – szerette a vizet –, festegetett, tele volt művészi
elképzelésekkel, vonzotta Párizs, a fény, de nem tudott szabadulni a homoktól.
A szőlőitől. A petróleumlámpától. Itt élte le életét.
Ezt a küzdelmet, a nagyszerű, szép, nemes életet
mutatja be a regény; a ma is ismert legjobb szőlőfajták kinemesítését, egy
igazi ember tiszta életét.
A könyv függelékben tartalmazza Kocsis Pál
kutatómunkájának eredményeit.”
Kocsis Pál (Kecskemét,
1884. december 1. – Budapest, 1967. február 24.) Kossuth-díjas magyar szőlőnemesítő, a 20.
századi csemegeszőlő-nemesítés jellegzetes alakja.
A Wikipédián olvasható Róla többek között:
Egyik legjobb barátja Kodály Zoltán volt,
barátságukat egy
„Kodály Zoltán” nevű nemesített szőlőfajtával pecsételte meg.
A
Kútvölgyi úti kórházban hunyt el 1967. február 24-én. A sors iróniája, hogy
ebben az időpontban barátja, Kodály
Zoltán is ugyanebben a kórházban, egy másik szobában feküdt, majd tíz nappal később ő is elhunyt.
Kecskemét város díszsírhelyet adományozott számára. Temetésekor református búcsúztatást kapott, hiszen haláláig az egyház presbitere volt. Sírja mellett, a Kecskeméti Köztemetőben ma is szőlő hajt.
"Átvilágítás a Nemzetiben
A beszélgetésen Vidnyánszky Attila jelezte, kész a kölcsönös együttműködésre. Más intézményekhez hasonlóan átvilágítás indul a Nemzeti Színházban is – erről tájékoztatták a fenntartó képviselői péntek délelőtt Vidnyánszky Attilát a minisztérium épületében. " Teljes cikk mandiner.hu-n itt. Aha. A -Tarr miniszterrel folytatott- beszélgetés előtti napon- ATV-ben készségesen az orra alá tolt mikrofont Vidnyánszky Attila telesírta azzal, hogy holnapra azért rendelték be, hogy kirúgják. Aztán másnap azzal állt elő, hogy azért nem rúgták ki, mert ő előző napon azt nyilatkozta, hogy ki fogják rúgni. Hogy tud ez az ember szemébe nézni a társulatának? A szakmának? A nemlétező fizető törzsközönségének? A vattájának? A családjának? És egy sok milliárddal kitömött, ki-tudja-mire-költött pénzekből fenntartott állami zászlóshajó-színház auditálása üldözés? Utóbbi kérdés kiterjeszthető pl. MÁO-ra is. (Vagy pl. az Operettszínházra is.)
Privátban.
Melyik az egyetlen fennmaradt rémes népszínmű?
Kedves ED! A Te tirádáiddal nem tudok és nem is kívánok versenyezni. Viszont ha azt olvasom Tőled - bármiről - egyoldalúan és tendenciózusan hajtogatva, ismételgetve, amiről nekem más meglátasaim vannak, akkor azt léírom én is hosszabb-rövidebb sorokban, a Tiedre reagálva, akár hasonló terjedelemben. A mostani bejegyzesedben semmi különös nincs, amire érdemesnek tartanám a választ, hiszen az előző saját bejegyzéseimben már leirtam és minek ismételjem azt. Újakat nem tudunk írni egymásnak.
Kedves Zéta! A belinkelt cikkel "megelőztél"; folyamatosan, napi 24 órában, nem böngészem az internetet, a kulturális rovatokat, híreket, sem a Momus-t. Nincs erre fordítható annyi szabad időm. Különben teljesen egyet értek Fischl Mónika mondandójával, amit most elolvastam. ED is megelőzött az Operett fórumra betett cikk "szemlézésével", amit más forrásokból ugyancsak olvasni lehet a neten. Nem ismételgetem azt, ami már itt a fórumon bejegyzésre került.
Fischl Mònika, akit különben kedvelek, szaporìtja az àprilis 12-e utàn rövidebb-hosszabb idővel hirtelen megvilàgosodott művèszek ès nem-művèszek egyre hosszabb soràt. Mi is volt addig? Fortèlyos fèlelem? Stockholm-szindròma? Megalkuvàs-szolgalelkűsèg? Dehàt a nemzeti-keresztyèni szeretet, bèke orszàgàban ugyan mitől-kitől kellett fèlni?
