Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Privátban.
Melyik az egyetlen fennmaradt rémes népszínmű?
Kedves ED! A Te tirádáiddal nem tudok és nem is kívánok versenyezni. Viszont ha azt olvasom Tőled - bármiről - egyoldalúan és tendenciózusan hajtogatva, ismételgetve, amiről nekem más meglátasaim vannak, akkor azt léírom én is hosszabb-rövidebb sorokban, a Tiedre reagálva, akár hasonló terjedelemben. A mostani bejegyzesedben semmi különös nincs, amire érdemesnek tartanám a választ, hiszen az előző saját bejegyzéseimben már leirtam és minek ismételjem azt. Újakat nem tudunk írni egymásnak.
Kedves Zéta! A belinkelt cikkel "megelőztél"; folyamatosan, napi 24 órában, nem böngészem az internetet, a kulturális rovatokat, híreket, sem a Momus-t. Nincs erre fordítható annyi szabad időm. Különben teljesen egyet értek Fischl Mónika mondandójával, amit most elolvastam. ED is megelőzött az Operett fórumra betett cikk "szemlézésével", amit más forrásokból ugyancsak olvasni lehet a neten. Nem ismételgetem azt, ami már itt a fórumon bejegyzésre került.
Fischl Mònika, akit különben kedvelek, szaporìtja az àprilis 12-e utàn rövidebb-hosszabb idővel hirtelen megvilàgosodott művèszek ès nem-művèszek egyre hosszabb soràt. Mi is volt addig? Fortèlyos fèlelem? Stockholm-szindròma? Megalkuvàs-szolgalelkűsèg? Dehàt a nemzeti-keresztyèni szeretet, bèke orszàgàban ugyan mitől-kitől kellett fèlni?
Kedves -z-, aprò kiigazìtàs: ED kètsègtelenül nem patikamèrlegen mèricskèli, mikor mennyit linkel be melyik oldal mèdiàjàbòl .. de mindig gondosan ügyel/t rà, hogy a NER-sajtòjàbòl is szemlèzzen időről-időre. Elàrulom: rèszben azèrt, hogy ne illessenek az egyoldalùsàg vàdjàval. Illettek. Arròl nem tehetek, hogy a NER-sajtòban valòdi kritika, tàrgyilàgossàgra valò törekvès ès egyèb liberàlis szemèt mèg nyomokban is alig (volt) fellelhető. A piac pedig ìtèletet mond/ott a NER sajtòja ès -rèszben- szìnhàzai (Nemzeti, Operett,Uj) fölött, utòbbiaknàl elèg règen. Avagy: a közönsèg a làbàval szavaz...
Hosszù tiràdàra -ami hemzseg nem mentes a ràm vonatkozò csùsztatàsoktòl- csak röviden szabad vàlaszolni: az àltalad felsorolt (NER)-sajtòtermèkeket nem "kivonjàk" a piacròl vagy"szűkítik" a piacot, hanem a piac mond ìtèletet: a csekèlynèl is kisebb èrdeklődès okàn ès a közpènzből nekik szòrt milliàrdok, tìzmilliàrdok, közmèdia esetèben szàzmilliàrdok hìjàn egy-kettőre bedőlnek, ès minden könyörgès ellenère a "nemzeti nagytőke" sem nyùl èrtük a zsebèbe, egyelőre legalàbbis. Ennyike. (..ahogy D. Tamàs szokta befejezni mondòkàit.)
Kedves Búbánat,
Harangok évgyűrűi – Berecz András Műcsarnokban látható fotográfiáin hangok „szólalnak” meg
Egymásra rakódó, zöldes-kékes-vöröses-sárgás
színekre bomló, bronzos felszíneken létrejövő kopások, súrlódások és
fényhatások, illetve azok reflexeinek együttállásaiból mintázatok láthatóak
Berecz András Műcsarnokban kiállított fotóin. A makrofotókon a harangnyelvek
paláston hagyott nyomai lírai festészeti gesztusokként működnek. Egyszerre
festőiek és szakrálisak. – A templomtorony tengely az ég és a föld között. Egy
aranyhíd a Teremtő és az ember között. Amit az ember nem tud elmondani a
teremtőjének, elmondja egy felszentelt hangszerrel – fogalmazott lapunknak a
művész.
Mno.hu – Viland Gabriella, 2026. 07. 13. 6:42
„A harangok, harangtornyok, harangozók – beleértve a mára elnémult harangokat és tornyaikat, számos elöregedő, lassan kihaló település csendjét is – megkövetelnek a kurátor szerint egy akusztikai, zenei megközelítést. Egy néhány évtizedre visszatekintő tudomány, az archeoakusztika hívta fel a kurátor figyelmét az épített- és a hangkörnyezet szakrális összefüggéseire.”
Hát most elérkezett számodra a Kánaán, az öröm ideje: az Origo.hu, az Mno.hu, az Index.hu, a Mandiner.hu, a Hirado.hu stb. mellett vagy helyett kedvedre olvasgathatod és idézhetsz/Iinkelhetsz ide - ahogyan már a NER alatt is, eddig is, szorgalmasan tetted - egyebek közt a HVG.hu, 24.hu, ATV.hu, RTL.hu, Magyar Narancs.hu, Népszava.hu oldalakról, hozzájuk csatlakozik legújabban a 444.hu, TELEX.hu, a Partizán és társai internetes és/vagy online portálok. Ha érdemes és értékes cikkekről hall és olvas az ember, miért ne osszuk meg továbbra is és keltsünk figyelmet mégis akár a "lesajnált" Origo, a Magyar Nemzet, a Kossuth,- a Bartók- és a Dankó Rádiók, a Duna TV, a Hír TV, az M5, a Sport Tv internetes oldalak iránt - arra gondolva is, ha a későbbiekben "ki vonnák a piacról" csak azért hogy tovább szűküljön a "másik oldal" által korábban preferált termékek; hogy megjelenésük és hozzáférhetőségük híján, az érdeklődők sajnálatára, a kínálatot tekintve csak egy bizonyos kör érdekszférája maradjon meg egyedül a "nyeregben"? Tudom, sokaknak, talán Neked is, ez lenne egy (vágy)álom? Amúgy a Kultúra rovat az itt felsorolt összes lapnak és portálnak része, azokból ki-ki kedvére "csemegézhet", tilalom nélkül. És ne érhessen senkit vád azért, hogy ki kire-mire, kiért-miért elkötelezett és előtérbe helyezi. Vissza pedig ne mutogasson és hivatkozzék, inkább előre kellene tekinteni, mert a "magas- és alacsonykultúra" egyaránt bővelkedhet eseménydús témákban, nem szükségszerű párt-hova-tartozás ahhoz hogy azokat felismerjük és azokra reflektáljunk.
Én beléd kötöttem? Hiszen együttérzek veled (mélységesen) és megvédtelek. Sőt, mi több: igazat adok neked: eddig a kutyák voltak, de most (végre) jöjjenek az ebek.
Tovàbbi jò vergődèst sikeres operaszöveg-fordìtàst ... hasznosabb, mint unos-untalan belèm kötni ;-)
Ld. 3215: "a MüPa-vezèrt pedig nem minősìtettem, Zsupàn csupàn sutàn butàn müpàn föltettem magamban egy kèrdèst." Fenntartom. Mi is a baj? A "minősìtèst" nem èn, hanem Kovàcs Bàlint vègezte el. Hogy durva-e, dehonesztàlò-e, amiket ìrt, javaslom, vèle vitasd meg. Kèrlek, idèzd, hol voltam Kàellel durva stb. Ja hogy Ezüsthajò, Happy End? Sajnàlom, mèg emlèkszem ezekre az őhozzà köthető cègekre ès ügyeikre. A politikàt pedig màs is "èrinti", "bekavarja". Hogy ki? Hàt pl. te, kedves Bùbànat, aki èvek hosszù sora òta olyan lankadatlan derűvel, hittel, szorgalommal linkel(t)ed be 100% 95%-ban a NER kedvenc sajtòtermèkeinek, pl. az einstandolt origo, az mno ès tsai, einstandolàsa òta index stb. (be)hòdolò ìràsait, hogy öröm volt làtni a fal adta a màsikat. Fàjdalom, e "sajtòtermèkek" egy rèszètől, vèlhetően egy időre legalàbbis, el kell köszönni. Mondjuk jò ideje màr ùgysem olvastàk tùl sokan őket.
Kedves Búbánat! Kérlek, ne vedd el Edmond Dantes fórumtársunk örömét. Biztos jót tesz neki, hadd gyűlölködjön. :)
Káel Csabáról nyilatkoztál olyan szerintem dehonesztáló stílusban/hangvételben/modorban amire reagáltam, és a leírtakat fenntartom. A volt filmügyi kormánybiztos e szerepe befejeződött. Nem kell vele továbbiakban foglalkozni - különösen úgy ahogyan a durva bejegyzéseidből kiviláglik.
Azt te szèleskörű ès főleg: hiteles tàjèkoztatàsnak tartod, ha egy intèzmèny a sajàt vezető(sèg)jèt ajnàrozza? El tudod kèpzelni, hogy pl. MÀO èvkönyve, akàrmije dr. OSZI teljesìtmènyèről kritikus, elmarasztalò megàllapìtàsokat közöl? Olyasmi mèg egy kevèsbè autokratikus közegben is unikum vagy inkàbb elkèpzelhetetlen lenne. Màr csak azèrt is, mert ùgy gondolom, hogy az effèle kiadvànyok "felelős szerkesztője" maga a fő- vagy vezèrigazgatò vagy ha màs, akkor is a "főninek" döntő befolyàsa van a kiadvànyra. Ilyen ìràsművek, kiadvànyok nem a "màsik oldal" èrtèkelhető, szakmai vèlemènyèt tükrözik, csupàn propagandakiadvànyok lehetnek. "Màsik oldal" lehetne egy szakmai alapokon nyugvò, megfèlemlìtèstől mentes-független, szakmai kritikàt megfogalmazò esszè, tanulmàny stb. Mivel azonban a "màsik oldal" màsfèl èvtized alatt sem volt kèpes vagy nem volt bàtorsàga ilyen hiteles szerzőket ès az ő ìràsaikat kitermelni, csupàn -sajnos!- àllva tapsolò lakàjfirkàszokat, akik lelkendeztek Ràkay Kàlmàn, Altorjai Anitànè Lajos Tamàs ès a többi kurzusfilmes csilliàrdokèrt lètrhozott fèrcművein, kènytelenek vagyunk pl. HVG tanulmànyàt elfogadni. Èrtèkrend szerint hitelesnek vagy nem hitelesnek.
Olvasható Nagy Ervin közleménye, miszerint „A Nemzeti Filmintézet igazgatóságának, köztük Káel Csaba igazgatósági elnöknek, a megbízatását visszavontuk. A Nemzeti Filmintézet működésének folytonosságát az új vezetés pályázati úton történő megválasztásáig ideiglenes igazgatóság biztosítja.” (lásd a 24.hu cikkében ITT )
Az általad belinkelt HVG cikke és a szóbanforgó hírt leközlő többi, az új kormányhoz kötődő internetes portálok kritikái is megszívlelendők, ám igazságtartalmuk véleményes, hiszen némiképpen egyoldalú „ítéleteket” hangoztatnak a Nemzeti Filmintézet igazgatói pozíciójából távozó Káel Csabáról, működéséről és a felügyelete alá tartozó mozgóképipar fejlesztéséért is felelős igazgatásáról. Biztos, hogy az előző hatalomhoz húzott, ez nem vitás, de most munkáját becsmérelni, őt "elparentolni" és ráhúzni a 'vizes lepedőt" szerintem nem ildomos.
Érdemes tájékozódni a volt filmügyi kormánybiztos elmúlt hat évének teljesítményéről más, „függő” oldalakról is, hiszen több és széleskörű információt osztanak meg az elvégzett munkájáról és eredményekről, mint amivel a „másik oldal” (nem) számol(t) be, viszont az új kulturális államtitkár meghozott döntése nyomán célzottan Káelbe rúgni, sajátos nézőpontból kommentálni a nyomtatott és elektronikus sajtón át, szokatlannak, furcsának és nem is helyénvalónak tartom.
https://nfi.hu/a-filmintezetrol/evkonyv
Most azok akik korábban hátrányt szenvedtek bármiben, az új érában - talán már későn? - kárpótlásban részesülhetnek, érvényesülhetnek, "nyomulhatnak" ők is ami elégtételt, esélyt és némi vigaszt jelenthetne számukra, de nem jogosíthatja fel a megalázásra, kárörvendésre, bosszúra, a vagdalkozásra, a folyamatos igaz-igaztalan vádaskodásra. A kulturális területre kivetülő szem előtt pláne nem... Örüljünk - örüljenek a változásnak. Előre tekintsünk.
Ha valakit valahol levàltanak, az mèg nem likvidàlàs. A MüPa-vezèrt pedig nem minősìtettem, Zsupàn csupàn sutàn butàn müpàn föltettem magamban egy kèrdèst.
Csak óvatosan, mert ha likvidálnak minden rohadékot (Boris Vian), akkor te maradsz egyedül a földön.
Véget érhet a magyar film legsötétebb korszaka: Káel Csabával az egyik legkártékonyabb figurát rúgták ki
A Kieselbach galériában van egy nagyon érdekes kiállítás - Budapest a festők szemével. Érdemes megnézni, és most a nagy érdeklődésre való tekintettel július 18-ig meghosszabbították.
Ezt nevezem! Dinyés már évek óta próbál harcolni, de nagyon jó, hogy Vajda Gergő is csatlakozott hozzá, és némi reményt ad, hogy kormányváltás történt. De vajon Rost Andrea egyedül elég lenne ehhez, vagy netán többen is felkarolnák a zenés színházak problematikáját?
Egy határozottan izgalmas beszélgetés a zenéról és a zenés színházról itt...
Nádasdy Ádám posztumusz életműdíjat kap a Színházi Kritikusok Céhétől
Nagy Ervin kulturális államtitkár bejelentette
helyettes államtitkárait:
Sipos Imre az előadó-művészetért
Berg
Judit az irodalomért és a közművelődésért
Popa
Gergely a zeneművészetért
felelnek
off Csurka Istvàn parlamenti felszòlalàsa a globalizmusròl.
Kölcsey Ferenc: Huszt
(1831. december 20.)
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Nem tudom, kiknek a "nevei merülnek fel" és hol. Nem tudom, kik a "korábbi ellenzéki kör csatlósai". Nem tudom, kik "tüsténkednek egymással" és ez mit jelent. Nem tudom, milyen "lovagok bontakoznak ki" és hol. Nem tudom, minek milyen "jelei tükröződnek máris kulturális vonalon". Úgyszólván teljesen tudatlan vagyok. Annyit tudni vélek, hogy a Kárpatalja Géniusza nem pusztán "jelenség", ez a szó az ő esetében eufemizmus. A "globális NER" kifejezést nem tudom értelmezni. Azt viszont valamelyest tudni vélem, hogy a "globális" jelző legkésőbb Csurka István óta egy olyan jelző kódolt szinonimája, ami Magyarországon mindennek, ami elé odabiggyesztik, hogy úgy mondjam, sajátos fénytörést kölcsönöz, és akkor még nagyon literary fogalmaztam.
Ami a NER-t illeti, Zalán mellett és ellene sok figura neve felmerül, olyanoké is, akik a korabbi ellenzéki kör csatlósai voltak, ma pedig fordul a kocka, a rövidesen kialakuló s màr tapasztalhatni a globális NER-be ágyazó hazai új változatát igyekszenek létre hozni és most egymással tüsténkednek, de valójában megint NER-lovagoké az utolsó(előtti) szó. Ez a disputa már rég nem Zalánról szól, mégcsak nem is a Vidnyánszky-jelenségről, hanem egy új NER-korszak kibontakozásának leszünk-vagyunk szemlélői. A kulturális vonalon máris
Szerintem az törtènt, higy Zalàn jò NERnyik igyekezett lenni, de volt/ak, aki/k nàlànàl is jobb/ak volt/ak, erősebb hàtszelet èlveztek. Mivel a NER örökkèvalònak tűnt, màrpedig tudjuk, Örökkèvalò csak egy van, nagy volt a tülekedès szìnhàzi fronton is, elsősorban a Kàrpàtalja Gèniusza körül, aztàn vagy az ő protegèe-je győzött valahol vagy olykor nem. Làm, most meg lapìt valahol ès nyàr derekàn mèg nem hirdetett èvadot. Bezzeg 13 ève! Mèg be sem tette a làbàt a Nemzetibe, màr kinyilatkoztatta, hogy az utolsò szàlig kikukàzza az Alföldi-produkciòkat (ùgy is lett), a Mephistòt pedig nem akarta, hogy Alföldi mèg ott bemutassa. Aztàn azt akarta letiltani, hogy Eszenyi àtvegye. Szerencsère meghiùsult mindkèt òhaja, a magyar szìnjàtszàs pedig gazdagabb lett egy kimagaslò produkciòval. A Gèniusz pedig ősszel (2013) kinyitott egy olyan Tamàsi Àron-darabbal, ami irodalomtörtènèszek szerint nem tartozik mèg Tamàsi jobb darabjai közè sem.
Zalán János (színész, producer, színházigazgató): „A feljelentés még nem ítélet, a nyomozás nem a bűnösség ténye, a sajtócím pedig nem bizonyíték, csak kattintásvadász hír.”
Az említett cikk írásával csaknem egyidejűleg több internetes portál adta hírül, Zalán János reagált a „Magyar
Színházzal kapcsolatos vádakra”.
"Feljelentést fogok tenni Eperjes Károly, Csák János, Nagy Viktor, Szabó Zoltán és mindazok szerepének kivizsgálására, akik közreműködhettek a fenyegetésben, a vezetőváltás előkészítésében, az ellenőrzési koncepció kialakításában, a hiányos vagy félrevezető adatszolgáltatásban, illetve a feljelentés ügyészségi útjának létrehozásában."
Elolvasható ez a cikk: ITT
Nem a saját véleményemet írtam, de aki beleolvas itt a MÁO-Erkel és Operett/operett-topikba, az azért nem biztos, hogy nem ért egyet nagyjából, inkább többé, mint kevésbé azzal, amit a cikkíró ír. Ami pedig a Kárpátalja Géniuszát illeti, javaslom kicsit utánajárni, utána megosztani itt, milyen "tárgybeli tévedések", "tény-elhallgatások" vannak a Nemzeti Sínház-fejezetben. (Ha már elsőre elírtam utóbbi szót, így hagyom, bár az Eiffelre jobban passzol.) Más színházaknál is elég tárgyilagos ill. tényszerű közléseket vélek fölfedezni. Igaz, nagyítót nem vettem elő az olvasáshoz.
Jó sok tárgybeli tévedés, tények szándékos elhallgatása. Csak a szokásos propaganda.
Mivel a cikkben MÀO, Operettszìnhàz ès pròzai szìnhàzak is szerepelnek, kivètelesen mindhàrom topikban elhelyeznèm az ìràst. Èrdemes elolvasni, kit mi èrdekel...
A "queer" szòt ha nem ismered, akkor nem vagy lennèl orvos, màrpedig a beìràsaidban időnkènt "fèlre" cèlzol rà, hogy az vagy: "ügyelek" stb. Gondolom, nem a Vìzműveknèl ügyelsz, bàr az is fontos àllàs vö. csőtörès. Tudom, 50 ève ez a szò, queer mèg nem volt "anyag" a SOTE-n. Tempora mutantur. Nem tempura, az màs. Koncsita nem indiàn, nem egyike a Tìz kicsi indiànnak sem ès nem is nèger. Tovàbbi jò gyàszolàst neked, a lovin is, màshol, màsban is, tiszta szìvvel, tiszta szìvből :-)
Én nem tudom, hogy mi az a queer, most hallottam először. Koncsita nevéből arra következtettem, hogy indián. De lehet, hogy tévedtem. Nem szokásom szavakat téveszteni, nagyon alaposan megfontolom, hogy mit írok le, szeretném, ha pontosan, szó szerint értelmeznéd az írásomat, és nem képzelnél bele valami egészen mást. Az 1 db. alkotmányt megerősíteni - orvosként - nem tudom. Nemátalakító műtétekhez - mivel én abszolút igenpárti vagyok - szintén nem értek. Sajnálom, hogy a spontán lelkendezésem belőled ilyesmit váltott ki, Isten látja a lelkemet, nem akartam elrontani a szombat reggeledet. No, de indulnom kell most a lovira, ma ügető, holnap galopp (tudod, mindkettő amolyan ló-ember páros), közte egy kis Metallika. Szép napot.
Tudod ill. ezek szerint nem tudod: a könnyűzene, pop-rock màs műfaj, mint az opera. "Koncsitàt" Domingòhoz hasonlìtani elèggè sajàtsàgos, kètes èrtèkű vagy inkàbb kètsègtelenül èrtèktelen èrvelès. Celebkedèsben, megjegyzem, Domingo is elèggè jeleskedik. Pàr ève itt a fòrumon is èppen elegen, èppen eleget savaztàk. Pl. hogy majd egyszer Sarastròt fog ènekelni ès hasonlòk. Igaz, ő nem queerkedett, csak rùtul abuzàlt nőket ès megcsalta a felesègèt. Ma màr mindez nem szàmìt, ès amire nem akarunk emlèkezni, az nem is volt. "Koncsita" nem (volt?-van?) több, nem kevesebb, mint egy queer ikon. Persze bizonyos körökben a queer szò màr magàban is szitokszò. Òvodàsok nemàtalakìtò műtèteit, harmadik "tìpusù" WC-ket ès az emberisèg kiirtàsàt (de)generàlja. Nemzetrontò, keresztèny- ès csalàdellenes. A csalàd = 1 fèrfi + 1 nő. A vilàgon ezt kb. 1 db. alkotmàny rögzìti. Mindezt egy orvos csak megerősìteni tudja ugyebàr? Annak viszont örülök, hogy te is osztod az Eurovìziòs Dalfesztivàl "pozitìv hordalèkàt", bàr èn inkàbb hozadèkot ìrnèk. Talàn nàlad is csak szòtèvesztès volt.
Jaj, az Eurovizios Dalfesztivált nagyon várom. Ha más pozitív hordaléka nem is lenne a rendszerváltásnak, már ez az egy is nagyon megérné. A kedvencem a Koncsita volt, tudod, az az apacs. Hát az csodásan énekelt, kenterbe verte a Domingót és hasonló fazonokat. Tudod, az a nagy és dédelgetett álmom, hogy egyszer mi nyerjük majd meg a fődíjat. Ha ezt megérném, akkor nyugodtan mondhatnám: nem éltem hiába.
Az éremnek (is) két oldala van. Az egyik irány túlhangsúlyozása, folyamatos napirenden tartása elgondolkoztatja az olvasót a miértekről, ezért kíváncsian olvassa ha ezzel szemben ütköztető más érvekről hall. Ha felmentik V.A-t, lezárul egy fejezet, és bírálhatjuk majd utódját is, bárkit ha lesz miért. Akit megvádolnak, általában védekezik - mindkét oldalon. Ítélkezni nem nekünk kell. Ítéletet mondani nagyon könnyű és nem is a kommentelő dolga. Alátámasztani nehezebb. Erre vannak jogosult szervek. A pozitívumok és negatívumok mérlegre tevése szükségszerű. Befolyásolás mentes illő döntés viszont tán a világon nincs. Én örülök, hogy az Index.hu lehetőséget adott V.A.-nak álláspontjának részletes kifejtésére, a színész-államtitkár úr szavaira reflektálnia. Így már nem olyan fekete-fehér a történet a két olvasat egybevetése után.
Ha a komplett Rèvai-lexikont màsolod be, kedves Bùbànat, az sem mentheti fel ès meg V. A.-t. A Nemzeti Szìnhàzat a jòtèkonykodàs leple alatt ès "keresztèny-nemzeti" màzzal leöntve, vidèkről ès hatàron tùlròl buszoztatott iskolàsok, ingyenjeggyel megajàndèkozott vattàzòk menhelyèvè tette. Ahol kötelező olvasmànyokat adaptàltak szìnpadra ès toltàk be "telthàzas" ès "tombolò sikerű" előadàsok sokasàgàra az elmùlt 13 èvben a "nèzőket". A Kàrpàtalja Gèniuszànak azonban legfőbb felelőssège, bűne, ahogy azt többször leìrni bàtorkodtam, az SZFE ès ezen keresztül a magyar szìnhàzi èlet jelentős rèszènek (pl. POSZT ellehetetlenìtèse stb.) szètdùlàsa. Mindez az elhìresült Kerènyi Imre-fèle "most mi jövünk"-mottò jegyèben. Az SZFE-t pedig V. A. ès tàrsai "liberàlbolsevik fèszek"-jeligèvel tettèk azzà, amivè. Hozzà kèpest a ki-tudja-honnan-szalajtott rektornő ès a többi ottani egyetemi ès kuratòriumi vezető csupàn bàb volt. Bàb, mint ... igen, mint "Ő".
"Merre tovább, kultúra? – címmel Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár beszélgetett Pajor Tamással az Inga Kávézóban. Személyes érintettségemnél fogva kénytelen vagyok az ott elhangzottakra reagálni. Rólam mint elzárkózó karakterről tesznek említést, szemben az újdonsült államtitkárral, aki önmagát a párbeszédre nyitott emberként mutatja be. Gulyás Márton és a Partizán szerkesztői tanúsíthatják, hogy Nagy Ervin éppen nyolc hónapja nem mer kiállni velem nyilvános vitára, és ezúttal is komfortzónán belül maradt: egy belterjes beszélgetés keretében fejtette ki, mennyire párbeszédkész.
Nagy Ervin keményen beleállt Vidnyánszky Attilába, szerinte a kulturális szektor teljhatalmú despotája volt. Szerinte a Nemzeti Színház igazgatóját a bosszúvágy hajtotta.
Nagy
Ervin kulturális államtitkár úgy állítja be az elmúlt 16 év színházi életének
alakulását – amelyben szerinte bűnös szerepem van –, ahol csak pusztulás és
rombolás történt. A felújított színházak, megépített kulturális intézmények, az
1200 rendbe hozott művelődési ház, a Színházi Olimpia, a Lázár Ervin Program, a
Déryné Program létrehozása… És még sorolhatnám… Ez a vád annyira méltatlan,
hogy nem akarok rá érdemben reagálni. A mintegy nyolcmillió nézőt kiszolgáló
színházi struktúránk kiszámíthatóan és stabilan működik. Nagy Ervin kulturális
államtitkárként kincset örökölt meg, és bízom benne, hogy megőrzi ezt az
értéket.
Szeretném
megvédeni az elmúlt évek értékeit, bízva abban, hogy a kampányidőszak végével
lassacskán kirajzolódik egy kultúrpolitika, amely érdemes a vitára, de
legalábbis túlmutat a személyeskedésen. Ehhez azonban minden szereplőnek
ismernie kell színházi életünk valóságának részleteit. Vajon Nagy Ervin
esetében a tények nem ismeretéről van szó – amely nem mentesít a kormányzás
felelőssége alól –, vagy tudatos dezinformálásról? Utóbbi ellentmond az
országegyesítő szándéknak, amelyet az új kabinet meghirdetett. Mint ahogyan az
is ellentmond, ahogyan Nagy Ervin szó nélkül hagyja az Inga-beszélgetésen,
ahogy a házigazda, Pajor Tamás felvezeti a beszélgetést.
Egy
kultúrcsevej margójára
„Ősfasiszta,
ősfeudális rém” – mondja Pajor az 1990-es évek hangvételében az elmúlt 16
évről, majd a politikai neofiták minden lelkesedésével veti bele magát a
beszélgetésbe. Félő, hogy nem a nemzetegyesítés irányába mutat a megbélyegzés
nem kifejezetten keresztényi hangvétele. Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy
liberális (progresszív) kormányzás idején a kritikai értelmiség egy pillanat
alatt válik a hatalmat kontrolláló házőrzőből lábhoz idomuló házi kedvenccé, de
Pajor Tamás még ezen is túltesz. Úgy vezeti fel a beszélgetést, mintha április
12. után megérkeztünk volna Mosolyországra. Szeretetország levetette magáról a
fasiszta rabigát – ilyen felvezetés után a beszélgetőtársnak nem lehetett
könnyű felvenni az államtitkári szerepet. Nem is ment zökkenőmentesen.
Az
alábbiakban szeretnék kiállni a kizárólagosságnak ellentmondó, a másképp
gondolkodás jogát meghagyó kultúrpolitika mellett: mindazon eredmények mellett,
ami miatt ismét gyurcsányi tempóval próbálnak száműzni. Gyurcsány Ferenc
2020-ban az ellenzék akkori vezetőjeként meghirdette, hogy kormányváltás esetén
földönfutóvá tesz. Most válik világossá számomra, miért hallgatott annak idején
olyan mélyen Gyurcsány Ferenc kirohanásakor a máskor nyelvileg rendkívül
érzékeny liberális elit: Nagy Ervin gyurcsányi stílusban – bár talán kevéssé
kásás hangon – leendő államtitkárként azt hangoztatta, és immár felelős
tisztségviselőként hangoztatja, hogy: „Vidnyánszkynak mennie kell!” Tényleg le
lett váltva az ellenzék? Ez már a jogállam? Vagy a fékek és ellensúlyok rendszere?
Ha kizárjuk a velünk egyet nem értőket, és egyneműsítjük a kultúrát, azzal
nézetem szerint és a személyemtől függetlenül komoly értéket számolunk fel.
Nagy
Ervin kulturális államtitkár ígérete szerint eljött a feltárások, átvilágítások
időszaka. Legyen így! Legyen ez egy új kezdet! Tárják fel, mire gondolhatott
Schilling Árpád, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetem régi (tehát a
modellváltás előtti) működésére utalva annak idején megjegyezte: „A bűn
beleivódott a falakba.”
Milyen
bűnök? Vagy milyen megaláztatásokra és sérelmekre utalt a napokban Gregor
Bernadett, amelyeket még színinövendékként kellett elszenvednie? Milyen
egyetemi légkör az, amelyben elfogadott pedagógiai módszer volt annak idején,
amiről Vecsei H. Miklós számolt be tavaly: amikor kiváltságnak tűnik a hallgató
számára, ha egy férfi oktató abuzálja rendezés közben? Vagy amiről Molnár Áron
beszélt a minap a reggeli műsorában? Tárjuk fel! Vizsgáljuk meg a színházi
világon belüli abúzusokat! Miért nem háborodott fel korábban senki ezen
jelenségek miatt? (Tisztelet a kivételnek: Kálomista Gábor, a Thália Színház
igazgatójaként például vizsgálatot szorgalmazott a Budaörsi Latinovits
Színházban történt, tavaly őszi tragédia után.) Vizsgálja ki a felelős vezető!
Minden eszköz a kezében van. Ha ez nem történik meg, és az új kezdet kimerül a
politikai tisztogatásban ahelyett, hogy ezekre a kérdésekre adna választ, semmi
lényeges nem történt.
Nemzeti
Színház
Az
ingás beszélgetésben sok valótlan állítás és csúsztatás hallható, ráadásul ezek
többnyire egy Google-kereséssel ellenőrizhetőek. Nagy Ervin kulturális
államtitkár az Ingában tévesen tájékoztatja arról hallgatóságát, hogy a Nemzeti
Színházban nyolcvan százalékban külföldi rendezők rendeznek, mindezt azzal
támasztva alá, hogy nem tűröm el a magyar kollégákat. Ez tényszerűen cáfolható,
a külföldi és magyar rendezők aránya éppen fordított: 2013 és 2026 között 103
új bemutatónk volt, ebből 76-ot magyar rendezők rendeztek. De nem csak rendezők
működnek közre egy-egy produkciónál: a 2012 és 2023 közötti időszakban összesen
404 táncos, koreográfus, jelmez- és díszlettervező és más művész dolgozott a
Nemzeti Színházban. Közülük 385 volt magyar és 19 külföldi. Ez 95 százalék.
Szívesen tájékoztatom további részletekről. Mellesleg hasonló arányokban
foglalkoztatnak külföldieket az európai országok nemzeti státuszú színházai is,
Párizstól Stockholmig.
A
Nemzeti Színház az igazgatásom alatt városi színházból a teljes nemzetet
megszólítani kívánó teátrumot hozott létre, s ennek megfelelően összetett, integrált,
egyedülálló működési struktúrát dolgozott ki. Egyszerre működik 1. repertoárszínházként (műsorunkon
több mint negyven cím található, köztük a nemzeti triász darabjaival,
klasszikus és kortárs magyar színművekkel, a világ drámairodalmának alkotásaival),
2. befogadószínházként (rendszeresen
hívjuk meg és adunk helyet a magyar színjátszás vidéki, határon túli
műhelyeinek – évadonként átlagosan 60–70 alkalommal –, mert hiszünk benne, hogy
a Nemzeti az övék is), 3. fesztiválszínházként (a
Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM az elmúlt 13 évben több mint 50
ország több mint 300 társulatát fogadta vendégül, mert a Nemzeti dolga, hogy
általa a honi színjátszás a nemzetközi térben is jelen legyen), 4. utazó társulatként (csak az
elmúlt évadban 65 belföldi és 29 határon túli helyszínen léptünk fel, mert a
Nemzeti feladata, hogy érzékelhető legyen az egész Kárpát-medence magyar
színházbarátai számára), 5. oktatási központként (annak
érdekében, hogy a művészi utánpótlás szereplőit a gyakorlaton keresztül is
bevezessük a színházi életünkbe). Emellett az orosz–ukrán háború kitörése óta
gondoskodunk a beregszászi magyar társulatról, ami egy jobb világban
természetesen nem volna a Nemzeti dolga, de most sajnos nem egy jó világban
élünk.
Ezenkívül
rendkívül büszke vagyok arra, hogy kezdeményezéseink egy részét meghallotta és
támogatta a korábbi kulturális kormányzat. A Déryné Program egy
világviszonylatban kivételes rendszer, kulturális misszió amely az óvodától a
nyugdíjaskorig átöleli a magyar társadalmat. A Déryné fennállása óta 1690
településen 1,7 millió embert szolgált ki. A program keretein belül több mint
350 társulat, együttes és több mint 150 egyéni előadó valósított meg
programokat – szűknek nem nevezhető kör. A program létezése óta évente csaknem
félmillió gyermek és fiatal juthatott el az előadó-művészet valamelyik
fórumára. Mindez kiegészül az óvodásoknak szóló Vitéz László Programmal, az
általános iskolásokat megszólító Lázár Ervin Programmal és a középiskolásoknak
szánt KultUp Programmal, vagy az egyetemistákat bevonó Csontváry Programmal.
Olyan kulturális ökoszisztéma jött létre Magyarországon és most már a külhoni
területeken is az Orbán-kormány támogatásának köszönhetően, amit minden
külföldi vendégünk elismer, s amely valóban világraszóló.
És
akkor nem tettem említést a pajtaszínházi mozgalomról vagy a nemzetiségi
színházak ügyéről. Előbbinek köszönhetően több mint kétszáz amatőr társulat
jött létre, utóbbi esetében már közel állunk ahhoz, hogy világszervezetet
hozzunk létre több száz taggal, hiszen számításaink szerint ötszáznál is több
nemzetiségi színház vagy társulat működik szerte a világban. (Trianon után több
mint háromezer-hatszáz amatőr társulat tevékenykedett az országban, van még
hová fejlődni.)
Ezeket
a programokat természetesen az új kabinetnek jogában áll eltörölni (ahogyan ezt
korábban hangoztatták is), de a felnövekvő nemzedékek érdekében javaslom
megőrzésüket. Ez a struktúra meglévő problémákra, hiányosságokra adott választ
– például az egyenlőtlen kultúrához jutást kezdtük el általa orvosolni. Miért
nem érdekelte korábban ez a terület a kulturális elitet? Miért haknibrigádok
uralták el a vidéki játszóhelyeket, művelődési házakat?
Csaknem
négymillió magyar ember élt olyan helyzetben, akinek gondot okozott a
találkozás az igényes kultúrával: elmenni egy komolyzenei koncertre vagy
színházba.
Az
általános iskolát végzett gyermekeink több mint fele nem fért hozzá komoly- és
népzenéhez, cirkuszhoz, színházhoz. Jelentős részük nem látta hazája fővárosát.
Ezen változtatva évente 60 ezer gyermeket hoztunk fel Budapestre. Miért nem
tüntettek soha a megszokott demonstrálók ez ellen a tarthatatlan helyzet ellen?
Ezen
rendszer felépítése jelentős mértékben kötődik a személyemhez, ezért amikor a
„mindennek, ami Vidnyánszky, mennie kell” elhangzik, aggódom, mi lesz ezen
programok sorsa. Nem a személyem a fontos, de bájos a velem szembeni
elfogódottság. Amikor Nagy Ervin a narratívépítés részeként teljhatalmúnak
nevez, könnyedén cáfolom két utóbbi példával: ha valóban mindenek felett én
döntöttem volna, az Erkel Színházból nem vált volna musicalszínház, vagy
biztosan nem zajlott volna le az NKA-ban az utóbbi időszak botrányos
pénzosztása.
Színház-
és Filmművészeti Egyetem (SZFE)
Nagy
Ervin narratívája szerint az SZFE 2020-as modellváltása valamiféle erőszakos
cselekedet volt, a hallgatók és oktatók elégedetlenek az ott zajló munkával.
Ezzel szemben a kulturális államtitkár által említett hallgatói önkormányzati
tiltakozást a teljes létszámnak mindössze az egyharmada írta alá. Vajon amikor
a kulturális államtitkár majd egyeztet a diáksággal, azokra is gondol, akik nem
írták alá a petíciót? A józan többség – minden világnézeti és szakmai
különbözőségei ellenére vagy mindezzel együtt – dolgozni szeretne. Felelős
magatartást kíván ez a helyzet, amelyet súlyosbít, hogy a tiltakozó hallgatók
és néhány oktató olyan lelki nyomást helyez a velük egyet nem értőkre, ami
elfogadhatatlan. Politikai célból eszközként használják fel és hergelik a hallgatókat
– főleg a filmszak elégedetlen, miközben éppen azok a tanárok, akik a választás
óta bujtogatják a diákokat, tudják a legjobban, milyen körülmények között
működött az oktatás a modellváltás előtt. Az érdeklődőknek ajánlom a Színház
folyóirat 2001. májusi számának egyetemi riportját.
Sosem
törekedtünk kizárólagosságra az egyetemen, és szó sincs ideológiai
elvárásokról, mert ahogyan a kezdetben is meghirdettem: egyenes gerincű,
öntudatos polgárokat nevelünk, akik kiállnak a véleményükért. Ez a nyitottság
valóban szokatlan a magyar színházi és filmes képzésben, és kétségtelenül
megvan az a kockázata, hogy így a hallgatók egy része kifejti ellenvéleményét
az egyetem vezetésével szemben. Olyan egyetemet szeretnék, ahol van békés egyet
nem értés. Mindazok pedig, akik a SZFE és jogelődjei 160 éves történetét Ódry
Árpád szellemiségének folytonosságaként írják le, amelyet feldúlt a 2020-as
modellváltás, nem többek bornírt hordószónoknál. Nem kielemezve a 160
„csodálatos” év minden mozzanatát, mindenki figyelmébe ajánlom a színészképzés
vezetőinek „sokszínűségét”, és feltenném a kérdést: egy kommunista vagy egy
nyilas (Kiss Ferenc) is része-e ennek a csodálatos hagyománynak, amelyet a
modellváltás megtört? A SZFE-nek sosem volt még ilyen sokszínű oktatói kara: a
modellváltás idején az egyetemet fenntartó kuratórium minden oktatónak és
hallgatónak biztosította a folytatás lehetőségét. Nem mi nem akartunk együtt
dolgozni, ahogyan a modellváltás előtt egy évtizeden keresztül próbáltunk az
egyetemmel párbeszédet kezdeményezni. Sikertelenül. Egyetemünkön jelenleg is
több mint ötven olyan oktató tanít, aki a modellváltás előtt is az SZFE-n
dolgozott. Kinyitottuk ezt a borzasztóan zárt egyetemet: csak tavaly több mint
negyven nemzetközileg elismert mester érkezett hozzánk, hogy workshopot,
mesterkurzust, tréninget, órát tartson. Volt ilyen korábban?
Nagy
Ervin szóvá teszi, hogy régen még lehetett éjszaka is próbálni, szemben a
mostani szigorú gyakorlattal. A régi SZFE-vel kapcsolatos romantikus beállítást
árnyalja a 2020-as modellváltással szemben ugyancsak kritikus Bodó Viktor
rendező, aki az egyetemet – mások mellett – 2001-ben egy kuplerájhoz
hasonlította: „Már az első félévben mindenki annyira elfáradt, hogy kirostálta
a kevésbé fontos tantárgyakat. A közepesen fontosakra bement aludni, és csak a
mesterségórákat vette komolyan.” Ugyancsak a régi SZFE-ről: „Egészséges emberek
bejönnek az egyetemre, és öt év alatt neurotikussá válnak.”
Szóval
oka van annak, hogy a modellváltást követően már valóban nem lehet éjszaka próbálni,
mert többek között ezért váltak beteggé annak idején a növendékek: kialvatlanok
voltak, idegileg szétzilálódtak.
Amúgy
én is olyan iskolákban tanultam, ahol este tíz órakor kapuzárás volt, időnként
szabad hétvégékkel, mégis boldogulok ebben a szakmában.
Felelősséggel
kell viseltetni a diákok iránt! Minket ez vezet. Ezért hoztunk létre két éve
Mentálhigiénés Tanácsadó Irodát a hallgatók és a munkatársak számára. Mi
lelkekben gondolkozunk, és úgy tűnik, ez működik. Nagyon szívesen adok
tájékoztatást az egyetemen végzett növendékek elhelyezkedési statisztikáiról
is, érdemes összevetni a modellváltás előtti állapotokkal.
Ami
pedig a további tényeket illeti: nemrég publikálták a UNIside 2026 nevű
rangsort, amely az Oktatási Hivatal és a Clarivate web of science 2025-ös
adataira épül, s amely szerint a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) a
Művészet és művészetközvetítés képzési területen a 21 hazai rangsorolt
felsőoktatási intézmény közül országos szinten a 2. helyen áll a Moholy-Nagy
Művészeti Egyetem mögött.
Ez
is bizonyítja, hogy sikerült évtizedes hiányokat, elmaradásokat pótolnunk,
régóta igényelt infrastrukturális fejlesztéseket megvalósítanunk, persze
korántsem értünk a végére. Reménykedtünk egy új campus építésében, ezért
jogosan visszaadtuk a Református Egyháznak a Vas utcai épületet. De hazánk
gazdasági nehézségei miatt az építkezésre egyelőre nem került sor. Ezért
megegyeztünk a Református Egyházzal, hogy visszakaphatjuk a Vas utcai épületet.
Az ügylet lebonyolítására és az épület felújítására az egyetemet fenntartó
alapítványnál rendelkezésre áll a forrás. A történeti valóság része, bár sokan
szeretnék elfelejteni, hogy a modellváltás előtti egyetemi vezetés fejlesztési
tervet készített, amely szerint megszüntették volna az Ódry Színpadot, és sportlétesítménnyé
alakították volna át. Aztán ugyanezek az emberek őrt álltak az Ódry épülete
előtt a modellváltás idején. Majd virágokat hordtak oda… Képmutatás mint
nevelési elv. (A régi tervezetről szóló dokumentációt kérésre természetesen
hozzáférhetővé tesszük.)
Természetesen
az új kultúrpolitikának joga van a változtatásokhoz. Egyébként pedig arra
bátorítom az új kormányzatot, hogy ne riogassanak, ne fenyegessenek, hanem
hozzanak meg döntéseket, de ne éljenek a hallgatók megfélemlítésének
gyomorforgató eszközével. Eszközként használni és manipulálni fiatal lelkeket
rendkívül színvonaltalan és férfiatlan magatartás.
Mit
jelent a magyar színjátszás?
Nagy
Ervin megnyilvánulásának mellékes, de nem elhanyagolható része a magyar
színházi hagyományokról szóló, kissé zavarba ejtő fejtegetés. Nem azért térek
ki erre, mintha az alacsonyan lógó gyümölcsöt leszedni kihívás volna, hanem
mert egyszer erről is érdemes volna közösen elgondolkozni. Nagy Ervin hosszasan
taglalja az Inga Kávézóban, hogy azért idegenkednek (ők vagy a nézők?) az én
színházi nyelvezetemtől, mert a Szovjetunióban szocializálódtam, s ezért az
általam művelt költői színház idegen a magyar hagyományoktól. Majd elmondja,
hogy a magyar színjátszás az orosz színházművész, Sztanyiszlavszkij módszerén
alapul. Akad itt némi ellentmondás, de még fokozza is. Micsoda vulgáris
leegyszerűsítés kisrealistaként beszélni Sztanyiszlavszkijról! Ha valóban ennyi
volna az ő munkássága, hogyan nőhetett volna ki a tanítása révén Mejerhold,
Tairov vagy Vahtangov színházi esztétikája?
Sajnos
a második világháború után a szovjet, a rendszerváltást követően pedig a
borzalmas, hideg német színjátszás hatása alá került a magyar színpadok
többsége. Mit jelentett a magyar színjátszás a második világháború és a
kommunista hatalomátvétel előtt? Németh Antal Nemzeti Színháza, korábban Hevesi
Sándor, Egressy Gábor vagy Ódry Árpád művészetfelfogása nem kapcsolható
Sztanyiszlavszkijhoz… A népszínművek vagy az operett mennyiben dolgozható fel
Sztanyiszlavszkijon keresztül? Nem érdemes ebbe e ponton mélyebben belemenni,
pedig szívesen folytatnék erről szakmai párbeszédet, mert a magyar színházi
nyelv valóban sokat sérült, és nagyrészt még mindig nyögi a német színjátszás
rabigáját. Örömteli viszont, hogy határozott jelei érzékelhetők annak, hogy
Európa új irányba mozdulna el. Úgy gondolom, hogy az a színházi nyelv, amelyen
én beszélek, közelebb van a magyar színházi hagyományokhoz, ami előszeretettel
használ zenét, ad helyet a pátosznak (nem giccsnek), és szerepeltet hősöket.
Itt
csak utalnék rá, hogy a magyar színházi nyelvet valahol ott volna érdemes
keresni, ahol Novák Tata annak idején megtalálta a Kőműves Kelemen című
előadásában, amely a zene, a mozdulat, a tánc, a gesztus összhatására épült.
Ennek semmi köze a Magyarország színpadain az elmúlt évtizedekben eluralkodó
kisrealista színházhoz, amely a nézőt unásig szembesíti a saját
kisszerűségével, esendőségével, nyomorúságával. Az általam rendezett nemzetis
előadások közül is azok állnak a legközelebb ehhez a magyar színházi nyelvhez,
amikben együttműködtünk a Zsuráfszky Zoltán által vezetett Nemzeti
Táncegyüttessel (Körhinta, Csíksomlyói passió, Egri csillagok stb.) Az én művészi
eszményem a Bartók Béla által képviselt gyakorlat, amely egyszerre őrzi sajátos
hagyományait, és nyitott a más kultúrákkal való találkozásra.
Ami
pedig a velem szembeni idegenkedést illeti: 1993-ban kezdtük járni a
magyarországi színházakat, kultúrházakat a beregszászi társulattal. Mindenhol
értő közönséggel találkoztunk. Nekem tehát sosem volt olyan élményem, hogy a
színházam idegenséget szült volna. De egy új példa: a 2024–2025-ös évadban több
mint 150 ezer nézője volt a Nemzeti Színháznak, ami az elmúlt 25 év legmagasabb
nézőszáma.
Egy
királydráma margójára
Végül
egy kis személyeskedés. Amikor bizonyos színházi körök és államtitkár úr a
bűneimet emlegetik, felvetődik bennem, nem azok-e az igazi bűnök, amiket a
kereskedelmi csatornák szórakoztatás gyanánt évtizedek óta művelnek –
államtitkár úr aktív részvételével. Nagy Ervin az Inga kávézóbeli
beszélgetésben engem egy királydráma (anti)hőseként jellemez: aki ül az
irodájában, ki sem mozdul, és magányosan duzzog. Az eddig felsoroltak talán
megvilágítják ennek a képnek a hamisságát: a fentebb vázolt eredmények és
programok megannyi ember és intézmény összefogásának erejét mutatják,
jelentősen túlmutatnak a személyemen. Számos magyarországi és határon túli
(valamint nemzetközi) partnerintézmény és szakember munkájának köszönhetően
született meg mindaz, amiről eddig említést tettem. Itt köszönöm meg
munkatársaimnak, barátaimnak az közös gondolkodást!
A
Nemzeti Színház által rendezett, 2023-as Nemzetközi Színház Olimpia során
megszólítottam a magyar színjátszás minden jelentős műhelyét, s ezek közül több
mint 110 partner tartotta érdemesnek ezt az eseményt arra, hogy részt vegyen
benne. A magyarországi olimpia 58 ország 400 társulatát fogadta, a mintegy 750
előadást 220 ezer néző látta több mint 100 helyszínen – Budapesten és
országszerte. Magyarország vált abban az évben a világszínház központjává.
Együtt ünnepeltük hivatásunkat és csodálatos fővárosunk egyesítésének 150.
évfordulóját. (A Színházi Olimpia Szervező Bizottságának tagjává választottak,
és a Nemzeti Színházat meg is hívták a következő, 2028. júniusában
megrendezendő eseményre a görögországi Delphibe.)
Csodálatos
színházi hagyományainkat éltetni kell! A nálunk vendégeskedő nyugati
színházcsinálók rendszeresen panaszkodnak a gyorsan fogyó nézőszámra. Mi még
nem panaszkodhatunk, de tennünk kell azért, hogy ne induljanak el káros
folyamatok. A budapesti túlkínálat ellenére is meg tudjuk tölteni a házainkat.
Hatalmas kincs a színházi struktúra. Ha az új kulturális kormányzat – esetleg
francia mintára – hozzá akar nyúlni, óvatosságot javaslok. Jó volna néhány,
szakmai konszenzust élvező kezdeményezést fenntartani: az előző miniszter
megígérte, hogy évente egy színházat fel fognak újítani, jó volna megvalósítani
ezt az ígéretet a változás után is, mert a színházi infrastruktúránkra ráfér a
fejlesztés. Nemrég alakult a Németh Antal Idős Színész Támogató Alapítvány,
amelynek támogatása rendkívül fontos volna. Az előző kabinet biztosított
forrást a működésére, most ezen források sorsát sem ismerjük. És a legfontosabb:
színházi életünk talán legnagyobb problémája a túlképzés, amely hosszú távon
rengeteg elhelyezkedni képtelen, boldogtalan, frusztrált embert nevel ki. Ezen
is érdemes volna elgondolkozni.
Fontos
volna, hogy a személyemtől függetlenül is tovább éljenek ezek a
kezdeményezések. A királyt – bár én sosem éreztem magam annak – száműzni lehet,
bár – ironikus módon – Shakespeare száműzött királyai rendre visszatérnek a
dráma végén. Ahogy tetszik. De a személyeskedésnél és a narratívaképzésnél
(meseszövésnél) méltóbb egy kulturális döntéshozóhoz, ha a magyar népet
szolgálja, és megőrzi azokat a színházi és kulturális értékeket, amelyek
nemzetünk épülését, kulturális ellátást biztosítják. Ennek a kampánynak és az
Inga kávézóban folyó, felszínes beszélgetésnek a hangneme és színvonala
alkalmatlan arra, hogy a magyar kultúráról és azon belül a színház ügyéről
érdemi vita folyhasson. A döntés joga a kulturális kormányzaté. Őszintén
remélem, hogy a kampányidőszakot magunk mögött hagyva minden szereplő átérzi
ennek a felelősségét. Ha valódi megtisztulás előtt állunk, annak semmiképpen
sem szeretnék az útjába állni. De a színház ügye, a magyar kultúra szolgálata
túlmutat a személyeinken. Ebben a szellemben várom a kilátásba helyezett
egyeztetést, a meghirdetett új kezdetet.
A szerző a Nemzeti Színház vezérigazgatója. "
Egy kérdés azokhoz, akik talán jobban ismerik Eszenyi Enikő munkásságát: mint rendező, ő tényleg kiemelkedő? Nekem kétszer volt rendezéséhez szerencsém, még régebben a Tévedések vígjátékához, arról sok nem maradt meg, csak annyi, hogy a színészek rendszeresen dobálták magukat, túljátszottak mindent, meg látványosan estek-keltek, és az egész inkább kínos volt, mint humoros. A másik a Mágnás Miska, arra úgy kaptam a jegyet ajándékba. Mai napig gyanakszom, hogy az ajándékozó haragszik rám valamiért, mert akkora katyvaszt keveset láttam. Mert oké, az eredeti sem a világirodalom, vagy zene csúcsteljesítménye, de ez egészen rossz volt... Az egészből csak az idétlenkedés maradt meg, meg hogy valamiképp be akart szólni a Nernek, ha jól emlékszem, a Vadászati Világkiállítás kapcsán. De tette azt, kb. tizedannyira viccesen, mint mondjuk Potyondi Edina...
Természetesen a közre gondoltam. Adófizetőkre lebontva bagatell. De azért mégis.
Inkább így: nekünk ez mennyibe fog kerülni? De mivel a Ghost-ot a művésznő mondta le, talán nullszaldós a dolog. Az előre elköltött pénz még nem veszett kárba, máskor, mást felkérhetnek a megrendezésére. A debreceni storno már véleményesebb, mert azt a rendezést a színház mondta le, bár lehet, hogy "kölcsönös megegyezéssel", de a megegyezés akár kártalanítással is járhat. A Primadonnákra költött pénz a "végleges törlés" miatt viszont valóban füstté válhat/ott.
L. az előbbi hsz-omat. Jelmezre/díszletre költöttek már, és ha igen, mennyit?
A JA Színháznak ez mennyibe fog kerülni?
Ezt megelőzően pedig:
Nem tér vissza a debreceni
Csokonai Nemzeti Színház műsortervébe Eszenyi Enikő tervezett rendezése. A
teátrum végleg törölte a Primadonnák című produkciót. Vadász Dániel igazgató
szerint az elhúzódó vita káros hatással volt a munkahelyi légkörre, ezért a
színház vezetése a produkció kivezetése mellett döntött.”
