Demonstrációt szerveznek vasárnapra a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói

Ne szavazd meg! - #freeSzFE címmel szerveznek megmozdulást a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói az intézményt magánegyetemmé alakító törvénytervezet elfogadása ellen, a várható parlamenti döntést megelőző napra. Június 21-én, vasárnap, 16.00 órakor az Uránia előtt gyülekeznek, és azt kérik, tartson velük mindenki, aki osztozik aggályaikban - áll az egyetem hallgatóinak közleményében.

„A Színház- és Filmművészeti Egyetem nemzeti kincs, 155 éve a magyar kultúra alapköve. Szeptember 1-jétől magántulajdonba kerül. Egy olyan alapítvány irányítása alá, amelyen keresztül a kormány teljes hatalmat gyakorolhat az Egyetem felett. A mai napig egyetlen szakmai érv sem hangzott el a kényszerátalakítás sürgőssége mellett, a kormány egyeztetés nélkül hoz döntéseket az Egyetem jövőjéről” - írják petíciójukban, melyben az egyetemi döntéshozatal függetlenségének biztosítására is kérik Palkovics László innovációs és technológiai minisztert. (forrás: 444.hu)

Schilling Árpád: Iszonyat sebességgel húz el a világ Magyarországtól, ami egyre inkább önmaga árnyéka, egy kopjafa - a 24.hu hosszabb interjúja a családjával Franciaországban élő rendezővel, a Krétakör egykori igazgatójával a világról, Magyarországról, családjáról, mostani munkáiról. Néhány, a topikhoz szorosabban kapcsolódó részlet a beszélgetésből:

...Az elmúlt években milyen nyelven, kikhez és hol beszéltél színházban? 2019-ben volt négy bemutatód: Stuttgartban, Zágrábban, Berlinben és Drezdában a saját írásaidat vitted színpadra.

Az utóbbi években olyan darabokat rendezek, melyeket szerzőtársakkal együtt magam írok. Ez nagyon más helyzet, mint korábban, amikor csak rendeztem. Az interpretációval szemben ezt komoly művészeti kihívásnak tartom. Nagy benne a rizikó, hiszen nem lehet tudni, hogy fogadják, egy klasszikus művel kisebb a kockázat, könnyebb a dolga a közönségszervezésnek. De a színházban az egyik legfontosabb kérdés a színészekkel való viszony. A színészek, akikkel dolgozom, számos országból valók, sok nyelven beszélnek, angolul tartom velük a kapcsolatot, de amikor színpadon vannak, néha már csak érezni tudom, amit mondanak és csinálnak. A Krétakör Színházban egykor nemcsak a nyelv volt közös, hanem a gondolkodásunk is, félszavakból megértettük egymást. A színészekhez való viszonyom a nemzetközi közegben nagyon hullámzó. Van, amikor bizalmi válságban vagyunk kölcsönösen, és ez ellehetetlenítheti, hogy jó produkció jöjjön létre. De már vannak színházak, ahol visszatérő vagyok és van olyan a közeg, ahol jól megtalálom a hangot a társulattal. Egyelőre a legjobb tapasztalataim azokhoz a kelet-európai intézményekhez kötődnek, amelyek történelmi-kulturális okokból közelebb állnak a saját tapasztalataimhoz. A humor, az irónia, a megéltség szintje, az ábrázolásmódok a lengyel, balti vagy balkáni színházakban egészen elképesztően izgalmas terepek, például Németországhoz képest.

...Szóval mégis vannak történelmi-kulturális meghatározottságaid?

Inkább azt mondom, hogy a német nyelvterületen eddig nem volt szerencsém. A színház interaktív műfaj. Egyedül nem tudok színházat csinálni.  Így minden a kompromisszumok mértékén múlik. Könnyebb alacsony költségvetésű produkciót csinálni, ahol az elejétől tudjuk, hogy szinte semmink nincs. Minél nagyobb egy produkció, annál több a kompromisszum. A legjobban olyan emberekkel szeretek dolgozni, akik teljesen őszinték, és maguk sem szeretik a kompromisszumokat.

Nem akarsz itthon is rendezni? A régi harcostársakkal, akikkel ismeritek egymás minden gondolatát, egy olyan közönségnek, aki tiszteli és vágyna arra, ami a régi Krétakör is volt? Rengeteg támogatód is van, nemcsak ellenséged.

Szerencsés helyzetben vagyok, tudhatom és érezhetem, hogy van támogatottsága annak, ahogy magam a művészetben kifejezem. És van bennem igény, de most mégsem tudnám azt mondani, hogy szívesen mennék, és nemcsak a társadalomról vagy a politikáról elmondottak miatt. Talán olyan projekt érdekelne, ahol az általam megismert nemzetközi kollégákat ütköztetném a magyarokkal. De a másfajta médiumok is vonzanak, például a film. Magyarországon már jó ideje nem a művészet érdekelt a legjobban, hanem a fiatalokhoz való közeledés. A demokratikus működésmódok és színterek megismertetése, workshopok, táborok, amelyek fejlesztik az együttműködést...Minden tiszteletem azoké, akik...minőségi munkát végeznek, de ez sajnos nem hatékony: ha a közeg olyan, hogy egy fiatalember később csak úgy tud érvényesülni, ha a tanultakkal homlokegyenest ellenkező működési elveket követ, akkor ennek a tanulási folyamatnak semmi más értelme nincs igazság szerint, minthogy megnyugtassa a tanárok lelkiismeretét ... 

Feleséged, Sárosdi Lilla vallomása Marton Lászlóról egykor óriási vihart kavart. Látod a hazai közéletben az akkor remélt változást? Mi a benyomásod az egésznek az ívéről és eredményeiről?

Közvetlen összefüggést látok a Katona József Színház története és az Eszenyi Enikővel kapcsolatos kitörések és Lilla története között. Ha Lilla nem áll ki, akkor a többieknek nincs mibe kapaszkodnia. Egy nagy hatalmú emberről derült ki az igazság, és bár a nagy hatalmú ember képtelen volt nyilvánosan szembenézni a tetteivel, a pozícióit elvesztette, tehát volt következmény. Ma már jobban látszik, hogy mit kockáztatunk – hiszen Lillát rengetegen támadták, meghurcolták, és még korábbi barátok is elárulták –, de az is, hogy győzhetünk. Fontos, ami a Vígszínházban történt, hogy nyilvánosság elé álltak olyanok is, akik ötven éve dolgoznak abban színházban, és olyanok is, akiket nem érintett a dolog, de mások érdekében megszólaltak.A Gothár-ügy pedig azt mutatta, hogy van elmenekülés és mismásolás és hárítás, de a dolgozók végül kiállhatnak egymásért, és a vezetőt is észhez téríthetik. Szakszervezetekre volna szükség, jól működő érdekvédelmi közösségekre, amelyek ajánlásokat fogalmazhatnak meg, vagy akár jogi útra is terelhetnek ügyeket. Ki kell állnunk egymásért. Meg kell védenünk egymást. Ez nemcsak a színház emancipációja, hanem az egész magyar társadalomé. Egész Magyarországnak jót tenne egy alapos #metoo, és nemcsak a fiatalok érdekében. Hanem hogy mindenki megértse, hogy mondhat nemet, mondhatja bármire, hogy én ezt vagy azt nem fogom megcsinálni. Így nagyobb értéke lesz az igeneknek is, ha valaki valami mellett kiáll, ha valaki mellett leteszi a garast. Az igazság kimondása mindig is kockázatos, az igazsághoz bátorság kell, és nagyon sokat lehet vele veszíteni, de még annál is többet lehet nyerni általa."

A teljes interjú 24.hu-n ide kattintva olvasható el.

Történetek Európából: krízis és reflexiók

Nyolc európai színház kezdeményezése, amely a koronavírus-járvány „láthatatlan hőseivel” készült interjúk alapján igyekszik feltérképezni a járvány sokak számára ismeretlen, mégis nagyon drámai aspektusait. Milyenek a munkájuk miatt a veszélynek leginkább kitett csoportok hétköznapjai? Milyen nehézségekkel kell szembenézniük, milyen döntéseket kell nap, mint nap meghozniuk? A megkérdezettek szabadon meséltek a tapasztalataikról; történeteiket drámaírók vagy dramaturgok szerkesztették monológokká és a résztvevő színházak színészei adják elő. A Katona József Színház monológja önkéntesek történeteit dolgozza fel, előadja: Vizi Dávid, szerkesztette: Török Tamara, rendezte: Máté Gábor. Az öt perces monológ ide kattintva nézhető meg.

Nana, hogy. Minden szentnek ... akarom mondani, minden vezerigazgatonak maga fele hajlik a keze ... es orulni kell, ha az a kez nem ragados, foleg ilyen jarvanyos idokben. Raadasul elo szentek nincsenek, elo es virulo projektek viszont vannak. Ilyen pl. a Liget-projekt. Eleg ostoba modon elvittek a vitat a "hany m2-rel lesz tobb/kevesebb a zoldfelulet"-toposz iranyaba, amiben sosem lesz pontos adat, mert mindenki a sajat erdeke szerint szamol. Senki nem mondja ki, hogy "a kiraly meztelen" azaz nincs szukseg a harom billego sorsu epuletre. A Nemzeti Galeria anyaga elferne egy jol (lefele) kibovitett Szepmuveszeti Muzeumban, ahogy azt terveztek is egy idoben. A Varosligeti Szinhaz kb.a nyolcvanadik szinhaz lenne a fovarosban es ifjusagi es gyermekdarabokat szinte mindegyikben jatsz(hat)nak: semmi szukseg ra. A Kozlekedesi Muzeum ujjaepitett mezeskalacs-kastelyaba tervezett Innovacio Haza nelkul ugy gondolom, egesz jol ellennenk. Ha lesz is "anyaga", jol elferne mashol. A Liget-projekt engem egyre inkabb emlekeztet ama bizonyos nevezetes jatek-foldgombre Chaplin filmklasszikusaban....(...es akkor az egyre szurrealisabb, abszurdabb Biodomrol meg szot sem ejtettunk.)

PS Hany Lanchidra es kapcsolt reszeire (lenne) is eleg a fenti "jatek-foldgombok" koltsege?

Senki nem bűnös, aki ebben a fórumban megnyilvánul, azt hiszem ezt leszögezhetjük. A probléma az, hogy nem egyértelműek a hatáskörök, a ki mi felett rendelkezik, mi az állami és mi a fővárosi tulajdon - ez nem kevés gondot és sajnos vitát gerjesztett éppen az említett Liget projekt kapcsán is! Én a problémát elsősorban ebben látom, illetve abban a  bizonytalanságban és egymásnak ellentmondó vélemények megjelenésében, ami a Lánchíd kapcsán az utóbbi hetekben-hónapokban megmutatkozott.

Én voltam a bűnös, aki szóba hozta a Lánchidat, méghozzá a Liget projekt kapcsán. Kissé meglepett, hogy Gyorgyevics azt nevezte országos ügynek, de szerintem a Lánchíd legalább annyira, ha nem sokkal inkább az. Ráadásul állami tulajdon. Ehhez képest az állam a Tarlósék által becsült felújítási költség negyedével hajlandó csak beszállni. Én ezt nem egészen értem. és ennek semmi köze ahhoz, hogy Karácsony jó vagy rossz polgármester-e.

Kedves Klara! Egyezzunk meg abban, hogy elo ember a vilagon, de meg Bp.-en sem tudja megmondani, hogy az elozo varosvezetes mennyi penzt hagyott a kasszaban, abbol mennyi jutott = mennyi volt kifejezetten a Lanchidra ES kapcsolt reszeire = Alagut, Clark Adam ter es a ket villamos aluljaro felujitasara elkulonitve es hogy az a penz mire volt eleg. Ugy tunik, tavolrol sem mindenre a felsoroltakbol. Erre meg es mar az elozo varosvezeto is eros celzasokat tett mint ahogyan arra is, hogy ujravalasztasa eseten tovabbi forrasokert fog kuncsor ...khm... folyamodni a kormanynal. Sajnalatos modon erre mar nem nyilt modja, mert a hurrikan meretu hatszel daczara rutul leszavaztak, megbukott mint ama bizonyos Rottenbiller. A BKV jaratritkitast, miutan a hibat (a szokasos magyar gyakorlattol elteroen) az illetekesek -a fopolgarmesterrel az elen- gyorsan elismertek es szemelyi konzekvenciat is levontak (BKK), tehat a jaratritkitast gyorsan korrigaltak es visszaallitottak a szokasos menetrendeket. Az ingyenes parkolas vonzereje azonban felulirja mindezt es valoszinu, hogy a tarthatatlan parkolasi allapotok akkor is fennmaradnak, ameddig a  kormany fenntartja az ingyenes parkolast,ha ejjel-nappal minden BKV-jarat percenkent kozlekedne.  Megjegyzem, a P+R parkolas tudtommal ingyenes...csak az ingyenes varosi parkolas miatt most magat a varost hasznaljak az autosok egy nagy P+R parkolonak. Az alapkerdesre tovabbra is varom megtisztelo valaszat: mely politikai erok deklaraltak az on tudomasa szerint, hogy a Lanchid es a hozza kapcsolodo tortenelmi-muzealis-eszmei ertek nem ertek? Ez ugyanis az alapkerdes, tekintve hogy mint on igen helyesen megallapitotta, az epiteszet is muveszet, tehat a Lanchid-ugynek mint muemlek epuletnek az ugye helyet erdemel itt a Tarsmuveszetek topikban.

Kedves ED!

Emlékeztetőül, ez a Lánchíd téma egy fórumtárs bejegyzésével vette kezdetét, melyre a Kossuth Rádió műsorában a jelenre vonatkozóan elhangzott információk adtak indokot. Senki nem firtatta a multat, ami egyébként visszavonhatatlan és megmásíthatatlan, minden bejegyzés a jelenre vonatkozott. Az, hogy a korábbi vezetés (akár kormányon akár polgármesteri, vagy bármilyen hivatalban) hibát követett el, vagy elmulasztott valamit, nem ad okot arra, hogy a jelenlegi is ezt elkövesse. Egyébként az előző fővárosi vezetés pontosan annyi pénzt hagyott a kaszzában, amennyi a Lánchídra elő volt irányozva!

Ami az ingyenes parkolást iletve a gépkocsi mennyiséget illeti, az ingyenes parkolás korrigálta azt a BKV járatritkítási hibát, aminek következtében nem hogy 1,5 méter, de 0,50 méter távolság sem volt betartható a járműveken. Ez a város pedig annak idején nem a jelenlegi gépkocsi forgalomra lett tervezve, ez tény, de a kedves autótulajdonosok önmérsékletén múlik, hogy ki mikor hova megy autóval, és hol "dobja el" - bocsánat a kifejezésért- az autót, mert ha sokan nem parkolnának nem arra kijelölt helyen, sőt, nem állnának le gátlástalanul a parkoló autók mellett a forgalmi sávban, valószínűleg jobban lehetne haladni. Aki pedig a környező településekről kocsival bejön a városba, annak meg kellene találnia az első P+R parkolót, amiért ugye fizetni kell, és utána gyalog vagy közösségi közlekedéssel kellene továbbmenni Ez nem a kormány, illetve a fővárosi vezetés bűne, nem írható azok számlájára.

Nem. A kerdes az, amit 1725-ben egyszer mar batorkodtam feltenni. Mielott valaszolna, halas leszek, ha az one alatti imenti beirasom elolvasasaval is megtisztel. A Lanchid felujitasaval kapcsolatos felelosseg a tema itt es most a Tarsmuveszetek topikban :-)

Az a kérdés, hogy hol van ma egy  Széchenyi, pontosabban a Széchenyi Család, bennem is megfogalmazódott. (mert pár éve egyszer megszólaltak valamilyen ügyben, talán most sem ártana).  A zászló még sorra kerülhet, Karácsony Gergely zuglói polgármesterként az Önkormányzat épületére a szívárványszínű zászlót tette ki, mert az volt számára fontos. Pár hete pedig sajnálkozását fejezte ki, hogy a járványhelyzet miatt ebben az évben nem vehetett részt a Pride felvonuláson. (ami egyébként magánemberként szíve joga, de ő valamennyi budapesti lakos főpolgármestere!)

A Lanchid esedekes felujitasat kb. 5-6 eve halogatjak-tologatjak. Egyszer (2017?) pl. a vizes VB miatt nem kezdtek el, mert a hamis latvanytervekkel magasztalt ...khm pardon... csodalatosra sikerult uj Dagaly-uszoda elvitte a penzt. Nyilvan az is a 2019 oszen megvalasztott fovarosi vezetes bune, visszamenoleges hatallyal. Igazad van! Mindez politika...es bun. Csak az a kerdes, kinek a bune?

Kedves fórumtársak, én csak nézek és csodálkozok, hogy mi mindent nem tudtunk rosszul az utóbbi időben... Úgy néz ki, hogy mi magunk sem a megfelelően tájékozott forrásokból tájékozódunk, mert ha így tettünk volna, akkor tisztában lennénk vele, hogy:

1. A Vígszínháznál elrendelt vizsgálat folyik.  

2. Az intézmény igazgatója változatlanul Eszenyi Enikő.

A fenti információk véletlenül fellelt alapja ez a cikk.

A baj épp az, hogy mindez politika. A Lánchidat felhasználni egy ilyen csatározásra szerintem bűn. Hol van ma itt egy Széchenyi?  Még jó, hogy nem a zászlón vagy a címeren vitatkoznak.

Kedves Klára, roppantul érdekelne, mely "eszmét (?) valló" és konkrétan mely "politikai körök szerint nem érték"(ek) a Lánchíd és a hozzá kapcsolódó eszmei és múzeális érték? Mert ilyesmit senkitől nem olvastam, nem hallottam, éppenhogy az ellenkezőjét. A Nagykörút biciklisávosításával kapcsolatos megjegyzésével maximálisan egyetértek. A bicikli-projektet én is túltoltnak érzem, de megjegyezném, hogy a túltolás már évekkel ezelőtt, Vitézy Dávid irányításával kezdődött meg és az akkori főpolgármestenek sem tetszett. Továbbá lassan sürgősen meg kellene szüntetni a kormányzat által elrendelt ingyenes gépkocsiparkolást a fővárosban és a nagyvárosokban, hogy a ránk illetve a belső kerületekre zúduló gépkocsiáradat legalább a korábbi szintre mérséklődjék és a helyi lakosok otthoni parkolására ismét esély nyíljék. Én például hétközben ki se merek mozdulni autóval, mert a lakóhelyem közelében esélyem se lenne a visszamozdulásraparkolásra a minden szabad és sok tiltott helyet elfoglaló rengeteg potyaparkoló autó miatt.

Gyorgyevics Benedek már bő két éve is optimistán nyilatkozott pl. itt. Hová lenne a világ, ha még/már a Liget Projekt vezérigazgatója is pesszimistán nyilatkozna az általa vezérigazgatott projektről! A Zene Háza építése tényleg ütemesen folyik -képzeljük csak el, milyen lenne, ha egy zeneházban nem működnének az ütemek-  én is láttam az épülő Házat pár napja. Szép lesz. Hogy mit fognak vele és benne csinálni, arról már olvastunk pár homályos nyilatkozatot. Meglehet, az lesz a sorsa, ami a Várkert Bazáré, a Millenárisé vagy az Olof Palme-házé. Utóbbiról is nagyon optimistán nyilatkozott fent nevezett vezérigazgató. Nyilatkozatából megtudhattuk, néhány kivezényelt  lelkes gyerekcsoport fogadása után elsősorban  a la carte étteremként szándékoztak működtetni. Sajnálatos módon a járvány ez utóbbi nemes kultúrmissziót könyörtelenül áthúzta. Abban reménykedhetünk, hogy -miként pl. a Millenáris és a Várkert Bazár- a Zene Háza és a Palme Ház (új nevén Millenium Háza) is kellő számú, közpénzből finanszírozott párt- és állami rendezvény helyszíneként fogja igazolni a vezérigazgató és a nyolcvan százaléknyi budapesti polgár sugárzó optimizmusát. A három, még billegő sorsú épület: Nemzeti Galéria, Városligeti Színház, Közlekedési Múzeum pedig Baán László, Vidnyánszky Attila és Vitézy Dávid évtizedes álmait válthatná valóra ... már ha ezekre az épületekre valóban szükség volna.

Frissítés: a Közlekedési Múzeum épülete régi ízléstelenségében szépségében újjáépítve nem Közlekedési Múzeum, hanem Magyar Innováció Háza lenne. Még nem tudni, kinek, hogyan fogja és milyen évtizedes álmait megvalósítani, de legalább új helyszíne megvan: Kőbányán lesz, MÁO Üzemház közelében. Kőbánya is kulturális nagyhatalommá válhat.

Továbbá a Rakpart alá szabadított kerékpárosok és gyalogosok életét, testi  épségét veszélynek teszi ki, mert a hídról potyognak lefelé a betondarabok, rozsdás elemek, stb. Talán a felújítás megkezdéséig minden forgalmat korlátozni kellene, éppen a veszély miatt.

Nem mellesleg az Autoklub, BKK, BKV és egyéb a témához Karácsony Gergelynél  valamivel jobban értők szerint tönkretette a Körút közlekedését az egyik autóközlekedési sáv helyett kerékpársáv kialakításával, amit most folytatni  kíván. Az, hogy ezáltal  a forgalmi dugók kialakuklása lassítja a közlekedést, hosszabb menetidő, több kipufogógáz, stb. még elmenne, de útkereszteződés, kanyarodás esetén az autóknak meghagyott sávot csak a  kerékpársávon áthajtva lehet elhagyni!  Lehet, hogy pár tucat kerékpárosnak kedvez, és azok között nő a népszerűsége, de a város nem csak azokból áll! Egyébként sokszor bicikliztünk a gyerekekkel, és most az unokával is, de soha nem lakott területen. Az autó és a kerékpár nem azonos célt szolgál, nem párhuzamosítható, azonkívül - bocsánat - ki az az agyabeteg, aki kerékpározva azt a levegőt akarja belélegezni, ami mondjuk a Körút vagy az Üllői út felett terjeng? Vagy holnapután kitiltja a gépkocsiforgalmat?

A Lánchíd Budapest, de talán egész Magyarország ékessége, jelképe, hogy Széchenyi Istvánhoz és a magyar történelemhez kapcsolódó eszmei és múzeális értékéről ne is szóljunk. De ezek azok az értékek, melyek bizonyos eszmét (?) valló politikai körök szerint nem értékek. Az, hogy a Lánchíd remek apropó Karácsony Gergelynek, hogy a Kormányra kenjen bizonyos felelősséget, és azt hibáztassa - mint szinte mindenben - egy sajnálatos kettős helyzet következménye. Mint ahogyan az is, hogy főpolgármesteri jogkörben lehetetlenné teszi egyes kerületekben a főútvonalak felújítását, mert az ott lakók nem baloldali kötődésű polgármestert, testületet választottak! Ezen a helyzeten a jogalkotóknak kellene elgondolkodniuk és valamilyen formában megszűntetni, vagy legalább csökkenteni, mert ez a helyzet nem csak Budapesrte, de az egész országra nézve káros, és ki tudja, még milyen helyzetet idézhet elő még az elkövetkező 4 - 5 évben!

Persze, ez már politka is és itt "off" de a téma felvetése kapcsán ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Egyébként az Építészet is társművészet!

Tisztelt Lujza! Természetesen a Lánchíd is az egész ország ügye. Az egész ország bénultan figyeli Karácsony Gergely - nem írom le a használt jelzőket - tevékenységét. Karácsony Gergely, októberi hivatalba lépése után 1.elherdálta a Lánchíd teljes felújítására Tarlós István által biztosított pénzt. 2. Az elmúlt hónapok alatt veszélyessé tette a közlekedést a Tarlós István által megnyugtató állapotban átadott Lánchidon. 3. Az elmúlt hónapok alatt rendszeresen akadályozta a Tarlós István által műszaki, pénzügyi szempontból teljes mértékben előkészített, ütemezett Lánchíd felújítás kezdetét. Karácsony Gergely egyéb NER ellenes tevékenységéről már ne is beszéljünk

Csütörtök reggel a Kossuth Rádióban Gyorgyevics Benedek, a Liget projekt vezérigazgatója nyilatkozott. Elmondta, hogy milyen csilivili kutyás élményparkokat, kivilágított futópályákat, parkrészleteket fognak még az idén átadni. A Zene Háza építése is ütemesen folyik, stb. A riporter érdeklődött a három felfüggesztett építkezés sorsáról, ő nagyon optimistán nyilatkozott, szerinte ezek felépültét az ő közvéleménykutatásuk szerint még a budapestiek háromnegyede is támogatja. Sőt, mivel ezek az épületek országos jelentőségűek, országos kutatást is végeztek, és ott már több mint nyolcvan százalékos volt a támogatás. Hát, ha a Liget az egész ország ügye, akkor kérdem én, a Lánchíd miért nem az?

Fájón hiányzik a listáról a Nemzeti Színház. Ha nem kértek, rájuk kellett volna tukmálni. Ja és az Operettszínháznak is. Aktuális. Továbbá SzFE. Ők most az igazi kedvencek.

Ahol a legnagyobb a baj, ott a leggyorsabb a segítség:

https://infostart.hu/kultura/2020/06/09/igy-osztjak-szet-heteken-belul-a-kultura-valsagmilliardjait

A cikkből: "Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által létrehozott egymilliárd forint keretösszegű gyorssegély mellett a kormány további 5 milliárd forintot fordít kultúratámogatásra - mondta az Info Rádiónak Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke."

Húsz intézmény kért egyébként támogatást, ebből kapott öt összesen:

• az Operaház
• a Nemzeti Múzeum
• a Szépművészeti Múzeum
• Hagyományok Háza
• Zeneakadémia.

A (további) legnagyobb összegek elosztásáról …a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Állami Operaház, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Nemzeti Filmintézet gondoskodik.

Az erre vonatkozó, Magyar Közlönyben megjelent rendelet külön kiemelte a támogatandók közül a „Kassai Lovasíjász Iskolát”.

Kis naivak.Semmiféle megregulázásról nincs itt szó. Az egyetemet ketté fogják választani, a szinházi rész Vidnyánszkyé lesz, a film rész Káelé. (Mert még olyan kevés, jólfizető pozícióval rendelkeznek)

Az éj leple alatt a covid19 járvány árnyékában Országgyűlésnek Semjén Zsolt törvényjavaslatot nyújtott be arról, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) új modellben, alapítványi formában működjön tovább. A változtatás az indoklás szerint „a magyar kultúra fejlődését is biztosítja”. (Ezzel összefüggésben - ED) "nyílt levelet adott ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) pénteken. A változtatás az indoklás szerint „a magyar kultúra fejlődését is biztosítja”. A közleményben arról írnak, hogy az egyetem vezetősége ugyan nem ért egyet azzal, hogy Magyarország egyik legfontosabb művészképző intézményét magánegyetemmé alakítják át, a kormányzati szándékot tudomásul vették.

A parlamenti vita után a vezetőség találkozott Pavlik Lívia miniszteri biztossal, aki tájékoztatta őket a rájuk váró feladatokról. Erről azt írták, hogy a kérdéseinkre adott válaszai világossá tették számunkra, hogy az új modellben sem az egyetemi autonómia, sem a szaktudás érvényesítésének garanciái nem jelennek meg.“Az egyetemi autonómia értelmezésünkben csak úgy biztosítható, ha a szenátus jogkörei nem csorbulnak, és a rektort továbbra is nyílt pályázat útján, a szenátus javaslatára nevezi ki a fenntartó, határozott időre. A parlamenti vitában az autonómiával kapcsolatban felmerülő kétségekre, sőt konkrét javaslatokra sem érkezett érdemi válasz az előterjesztő részéről. Szakmai szempontból aggasztó, hogy az egyetem jövőjét meghatározó kurátorok jelölése és kiválasztása informális, átláthatatlan módon történik” - olvasható a közleményben.

Az SZFE vezetősége szerint “több parlamenti felszólalás is a modellváltás indokaként — explicit és implicit formában is — az egyetem megregulázásának szándékát fogalmazta meg”. Visszautasítjuk azt a kimondatlan, de nyilvánvaló feltételezést, hogy egyetemünk nem tekinti értéknek a nemzeti identitást. A művészetoktatásnak is felelőssége a nemzeti kultúra megismertetése, a nemzeti identitás fogalmának megismerése, a hozzá fűző mély viszony elemzése és szüntelen újragondolása. A Színház- és Filmművészeti Egyetem múltja, eredményei és a képzés során megszülető alkotások a nemzeti identitás részét képezik” - írták. A Facebookon megjelent közleményben arról is írnak, hogy a szórakoztatóipar kihívásait eddig sem utasították el, és hogy “oktatásunkban a szórakoztató műfajokat is magas színvonalon tanítjuk, de felhívjuk a figyelmet rá, hogy egyetemi rangban nem lehet a művészetoktatás feladata a szórakoztatásra való felkészítés. Ilyen típusú akkreditációs folyamatot nehezen tudunk elképzelni”. Az egyetemet ért támadásokról azt írják, hogy azokat szisztematikus hírhamisítás generálta. “Határozottan és sokadszor visszautasítjuk, hogy általános jelenségként értelmeznek két olyan egyedi esetet, melyek egyike sem az egyetemen történt, ám melyek ránk vonatkozó konzekvenciáit levontuk. Ezért elvárhatónak tartjuk, hogy a parlamenti felszólalások narratívája ne mossa össze őket az egyetem működésével. Etikai kódexünket irányadónak tartjuk, ám az természeténél fogva nem lehet preventív. Évről-évre kurzusokat tartunk a visszaélések témakörében, anonim bejelentési csatornáinkat szakemberek működtetik”.

Kapcs. 1712. sorszám

Szkok Iván: A témák úgy születnek, mint az emberek - az interjú befejező része

2020. MÁJUS 30. SZOMBAT 08:04  MNO.HU

MEGISMERNI A VILÁG TITKAIT II.

/Hegedűs István/

Kedves Klára, köszönöm szépen a válaszát, természetesen megbocsátom annak rövidségét éppúgy, mint a barátságtalan hangnemét, amely teljes mértékben jogosult, hiszen megelőzően az én szarkasztikus jellegű soraim lehettek kellemetlenek az Ön számára. Ezért külön bocsánatot kérek. Ön annyiban téved azonban, hogy az én 1710-es bejegyzésem egyáltalán nem kirohanás volt (rendkívül higgadt és békés természetű ember vagyok), célja szerint pedig nem is mások – és különösen nem az Ön – sértegetése, hanem egy, a fórum nagyon szerény lehetőségeihez igazodó demonstrációs kísérlet, amelyet a reá kapott válasz alapján még csak sikertelennek sem tekintek. Kellemetlenül érinti az embert egy ilyen bejegyzés olvasása? Bizony, kellemetlenül. Bántó a karcos és gúnyos, fölényeskedő stílus? Bizony, bántó. Sértő az alacsonyabb rendű megértési képesség feltételezése, az arra való ismételt, hangsúlyos utalás? Bizony, sértő. Zavaró a magánszféra határait érő presszió, a személyes sors alakítására vonatkozó kéretlen tanácsadás? Bizony, zavaró. Megütközést kelt valakiben, ha önnön szavait láthatja viszont kiforgatva és saját maga ellen felhasználva? Bizony, megütközést kelt. Sokkoló a negativitás, a rosszakarat személyre irányuló megjelenése? Bizony, sokkoló. Azok az eszközök, amelyeket az előző bejegyzésemben összegyűjtve felhasználtam, a bántalmazó személyiség eszköztárának tipikus kellékei. Ön ezeket az eszközöket már egyszeri alkalommal, egy középhosszúságú, két perc alatt elolvasható, Önnel szemben hatalmi pozícióban nem lévő, a helyzetből eredően tényleges ártalom okozására nem képes embertől származó bejegyzésben megjelenve sem tudta tolerálni, válaszbejegyzése egyértelműen jelzi ezt. És ez természetes, ugyanis ez a dolog valóban nem tolerálható. Képzelje el azonban azoknak a kiszolgáltatott munkavállalóknak – színházban: művészeknek és más alkalmazottaknak – a helyzetét, akik a főnökük részéről napi szinten ki vannak téve ennek, vagy pontosabban fogalmazva: jobbára csak ennek vannak kitéve. Amit az én bejegyzésemben tapasztalhatott, minőségében, intenzitásában, időbeli terjedelmében közelében sincs annak a tényleges agressziónak, ami egy patológiás zaklató részéről a célszemélyt vagy célszemélyeket, az emberi vagy munkakörnyezetet rendszeresen éri. Különösen súlyos a helyzet akkor, ha a bántalmazó formális irányító pozícióba jut, és az üzelmeit legitim vezetői tevékenység és hatalomgyakorlás örve alatt folytathatja öncélúan. Ilyenkor egyrészt súlyosan károsítja a munkaszervezet működését, másrészt tökreteszi a vezetése alatt álló emberek életét és egészségét, károsítja élet- és szakmai pályájukat, elkényszeríti őket a munkahelyükről. Ön mindezt valószínűleg azért nem értheti, mert az emberek azon szerencsés részéhez tartozik, akiknek nem volt még dolguk mondjuk egy antiszociális (pszichopátiás, szociopátiás) személyiségzavarban szenvedő munkahelyi vezetőhöz, de bízok abban, hogy ennyi ízelítő elég a módszereikből, és most már talán érzékelheti, miért is bántóan inadekvát dolog a közös nevező összehozásáról, önmagunk alárendeléséről, a közös cél érdekében való együttműködésről vagy a szükséges önfeladás mértékéről bölcselkedni akkor, amikor az a hír járja, hogy az elviselhetetlen körülmények miatt emberek sorra hagyják ott az állásukat, hogy a színházigazgató feljogosítva érzi magát a cipőjét hozzávágni a kollégájához, hogy a megalázott színművész sírva szalad ki az épületből az utcára, vagy amikor az ilyen ügyekre vonatkozó reálisabb ismeretek birtokában valójában azon kell gondolkodnunk, hogy naponta hány ember kénytelen félelemmel tele, stresszbetegen bemenni a munkahelyére, hányan nem tudnak aludni odahaza akár napokon át, hányaknak hat ki a magán- és családi életére a probléma, hányan viszik haza a munkahelyi feszültséget a párjukhoz és a kisgyerekeikhez, hányan törnek meg és nyúlnak először gyógyszerekhez, azután netán alkoholhoz – mert bizony ez mind része a probléma teljes spektrumának. És általában midez egyetlen, rossz helyen lévő, rossz ember miatt.

Nem azért tartom napirenden ezt a kérdést a fórumon, hogy az Eszenyi Enikővel kapcsolatos indulatokat ébren tartsam, ezt már írtam valahol korábban. Annál is inkább így van ez, hogy az őt illető vádak tényleges megalapozottságáról végső soron a mai napig nincs valójában hitelt érdemlő, hivatalos vizsgálati forrásból származó tudomásunk. Önnel szemben sincs semmilyen bántó szándékom, az előző bejegyzésem értelmét fentebb már kifejtettem. Azt azonban fontosnak tartom, hogy ez a problémakör általános érvénnyel rendezést nyerjen az előadóművészeti szférában, hogy a vezetői pályázati, kiválasztási eljárások során a munkaalkalmassági vizsgálat ne legyen mellőzhető, hogy ennek tényleges és hatékony módon részét képezze a pszichológiai alkalmasság vizsgálata és ezen belül a munkakörnyezettel és a beosztottakkal kapcsolatos pszichológiai attitűd vizsgálata is, hogy az újonnan kinevezett vezetőnek hosszabb tartamú próbaidővel induljon a munkája, amelynek a végén ténylegesen értékelik a tevékenységét, hogy vezetői működésének szakmai és törvényességi felügyelete a gyakorlatban is megoldott legyen, abban mulasztásra ne kerüljön sor, hogy rendelkezésre álljanak a bántalmazó vezetővel szemben a megfelelő, biztonságos panaszmechanizmusok és a megfelelő rendezési, felelősségre vonási és védekezési eljárások. Tartozunk annyival a színházakban dolgozó művészeinknek, hogy ezeken az egyébként nem túl bonyolult módokon megpróbálunk gondoskodni a biztonságukról. Bántalmazó vezető, aki a gondoskodására bízott beosztottakkal szemben visszaél a hatalmával, a munkatársait zaklatja, a kollégái életét pokollá teszi, nem tűrhető meg a posztján. Túl nagy és túl sok a szenvedés, amit másoknak okoz, és elképesztő a szervezeti kár, amit maga után hagy.       

A kérdések az 1705 hsz.-ban vannak.

Kedves Klára, igen, ebben egyet tudunk érteni. Csak itt nem erről volt szó. Amalgám "kirohanása", (ha esetleg olvasta az Eszenyi-ügy kapcsán megszólalt emberek nyilatkozatait, pl. a volt titkárnőjéét) elég jól leírja, miről. Hogy rögtön elejét vegyem újabb félremenéseknek, nemcsak a próbákon viselkedett így EE.

Szkok Iván: A témák úgy születnek, mint az emberek

2020. MÁJUS 30. SZOMBAT 08:04  MNO.HU

MEGISMERNI A VILÁG TITKAIT I.

/Hegedűs István/

"Festővásznon mosolygó idős néni, a szájában valódi műfogsorral; építkezést megjárt habarcsos ládában fekvő Kőműves Kelemenné szobra; színorgiában fürdő Eurüdiké aktja – csak néhány meghökkentő, szokásostól eltérő műalkotás egy több mint hat évtizedes életműből. Szkok Iván festő-, szobrász-, illetve rajzművész elmondása szerint mestere nem más, mint a Teremtő Úristen, a Képzőművészeti Főiskolán túl pedig egész életre szólóan beiratkozott a Természet Akadémiájára."

Remélem, megbocsát, ha erre a kirohanásra csak röviden reagálok. Olyan véleményt tulajdonít nekem, amit én nem formáltam meg, nem nyilvánítottam ki, nem is tudom, honnan vesz ilyeneket.

Bejegyzésének stílusa, a számomra javasolt jövőkép Önt minősíti, nem engem. Ha nem tudja elviselni, hogy mások nem azonosulnak teljes mértékben - a  hangsúly, azon van, hogy teljes mértékben - az Ön nézeteivel, kérem maradjon távol az ilyen fórumoktól. Az pedig, hogy másokat sérteget , nem oldja meg a problémát.

Kedves Klára, én inkább azt tartom sajnálatosnak, hogy a jelek szerint az Eszenyi-ügy kirobbanása óta eltelt több hónap során még mindig nem sikerült megértenie, hogy a kérdés nem a legitim és a közérdeket szolgáló vezetői hatalomgyakorlás, hanem a vezetői hatalommal való visszaélés gyanúja körül forog. Vajon mit lehetne még tenni azért, hogy ezt az egyszerű különbséget megértse...? Van, ami nem fér bele a vezetői felhatalmazás körébe, és soha nem is fért bele. Becses magyar jogtörténeti emlékünk, a Budai jogkönyv bizony már a XV. században kimondja, hogy a világi fejedelmeket meg lehet fosztani hatalmuktól, ha zsarnokká válnak. Ez soha nem volt vita tárgya, és ha ezt a szót így leírjuk, talán már megérti, miért is tartjuk itt sokan annyira fontosnak a Vígszínháznál történtek hiteles tisztázását, a közvélemény tájékoztatását, továbbá – ha a felmerült gyanú megalapozott – az áldozatok kiengesztelését és kárpótlását, az elkövető megbüntetését, a felügyeletéért felelős személyek hasonló felelősségre vonását, illetve a megfelelő szervezési és védelmi intézkedéseket arra, hogy ilyen jellegű esetek a jövőben ne fordulhassanak elő, erkölcsileg vagy egészségügyileg alkalmatlan személyek ne kaphassanak hatalmat mások felett, és főképp pedig ne a mi adónkból történhessen mindez egy közintézményben. Ha pedig még így sem érti a meg a helyzetet, akkor javasolom, próbálja ki, milyen lehet az, amikor mondjuk egy kemény pszichopata kap lehetőséget arra, hogy az Ön közös nevezőre hozását, önfeladását, illetve a közös cél érdekében való együttműködését éveken át hatalmi pozícióból, munkaereje, egzisztenciája, szakmai előmenetele, pszichés egészsége, életminősége és személyiségének jelentős része felett diszponálva mozdíthassa elő. Bízok benne, hogy hamarosan talál majd magának egy ilyen kedvező lehetőséget, alárendelheti majd magát egy ilyen ember akaratának, és élvezni fogja a kiképzés minden pillanatát, hiszen az erőszak és a manipuláció különböző formáinak váltogatása, a megaláztatás, a fenyegetettség, az állandó stresszállapot, a kialakuló alvászavarok, általában véve pedig a tartós verbális és pszichés bántalmazás, illetve annak hosszú távú egészségügyi hatásai, a létrejövő testi és lelki megbetegedések mind-mind olyan tényezők, amelyek feltétlenül szükségesek a sikerhez, művészi közegben ráadásul főleg, mert különben nincs előadás!  

Első kérdésre (hol a kérdés?): a "pepecselős" szót nyugodtan ki lehetne húzni, így: Vásáry nem szeretett pepecselős próbákat tartani.  "...és nehezebb daraboknál ez hallatszott": meg könnyebbeknél is hallatszott, teszem hozzá, már ha egyáltalán beszélhetünk "könnyebb" darabokról.

Második kérdésre (hol a kérdés?): föltételezem, nexusuk a kórussal kölcsönös volt és fölmerül a mi volt előbb: tyúk vagy tojás- kérdés. Egy kórus vezényléséhez és -oratorikus művek, operák esetében- a zenekarral és a szólistákkal való tűpontos összhang megteremtéséhez bizony sok "pepecselős" próba, sok odafigyelés kell. Tartok tőle, ez  nem (mindig) valósult meg az érintettek (kórus/Vásáry) esetében, erről őket kellene megkérdezni. A "sajátos" vezénylés kifejezés pedig érdekes eufemizmus :-) Igény: van.

Harmadik kérdésre (hol a kérdés?): a) Fischer Ádám nemcsak Wagnereket vezényelt a Rádió együtteseivel, ezt ne felejtsük el! Számos más koncertje is volt velük. b) a zenekar összetételéről nincs pontos tudomásom, de alig hinném, hogy olyan rövid idő alatt komolyabb változások történtek a zenekar összetételében. c) Alighanem tévedés az az állítás, miszerint "azokon a koncerteken inkább a Nemzeti Énekkar működött közre, mint a Rádióé." A MüPa honlapján is olvasható, miszerint a Wagner-produkciókban többnyire a két kórus közösen működött közre, mivel a 2006/7 körül megfogyatkozott Rádióénekkar létszáma nem lett volna elegendő a méretes Wagner-kórusok előadásához, de vélhetően korábbi, teljes létszáma mellé is kisegítőket kellett volna szerződtetni ezekhez a darabokhoz. Összehasonlítás: nem hasonlítottam össze semmit semmivel, Schumann-Schubert szimfonikus ciklust sem egy Wagner-opusz koncertszerű előadásával. Megjegyzem a Wagner-opuszok előadásai   n e m  koncertszerűek ... nekem meg talán ezt nem kell bizonygatnom. Teljes értékű színpadi produkciók, amik létrehozásában Fischer Ádámnak meghatározó szerepe volt.

"Nem azt mondom, hogy időnként nem lehetett volna még jobban, de ez azon múlt, hogy Vásáry nem szeretett pepecselős próbákat tartani, és nehezebb daraboknál ez hallatszott."

Ezt Ön írta, ugye? Azt hiszem, ez válasz a felvetett kérdésre!

Kedves Eccerű! Nem kivánok filozófiai kérdéseket feszegetni, de egy dologban azt hiszem, egyet kell értenünk. (ha nem sikerül,  az sajnálatos) Egy művészek által alkotott csoportban - legyen az énekkar, zenekar, színházi vagy operaházi társulat - különböző emberek dolgoznak együtt. Valamennyien művészek, persze különböző színvonalon,különböző habitussal, esetleg elképzelésekkel, stb. Ezeket egy közös nevezőre kell hozni, egyetlen művet kell megszólaltatni, tehát minden egyes egyénnek engednie kell abból a bizonyos huszonegyből, és alá kell rendelnie magát  a kórusvezető, karmester, rendező akaratának. Ez bizonyos mértékű önfeladást igényel, és  nem mindig könnyű, de ennek meg kell történnie, különben nincs előadás! Hogy ezt valaki (valakik) mennyire érti meg, vagy nem érti meg, és milyen módon lehet nála elérni a közös cél érdekében való együttműködést, az már egyénenként változó.

Azt hiszem, egy hajón vagy egy operációs team esetében kissé furcsán néznének arra az emberre, aki a hajóskapitány vagy a műtétet végző, vezető orvos stilusát, pillatannyi helyzetben kiadott utasítását, vezetési módszerét tenné kifogás tárgyává!

Rövid válaszaim: Igen. Nem. Alma-körte.

Hosszabban. Nulladik válasz. Vásáryt abban a kontextusban hoztam fel, hogy nem kell senkit terrorizálni ahhoz, hogy valami nagyszerűt alkossunk, és az tagadhatatlan, hogy ő előtte sem Lehellel, sem Ligetivel nem voltak olyan koncertjeik, amiket évekkel később is felemlegetett az ember.

Első kérdés. Amit akkor (Vásáry első rádiózenekaros korszakára gondolok, a 20 évvel ezelőttire) ki lehetett hozni, azt megtette. Nem azt mondom, hogy időnként nem lehetett volna még jobban, de ez azon múlt, hogy Vásáry nem szeretett pepecselős próbákat tartani, és nehezebb daraboknál ez hallatszott. Előtte Ligeti András elég jó színvonalúra emelte a zenekart, de neki ez volt az erőssége, nem a koncerteken való plusz hozzáadása. Vásáry viszont nagyszerű zenész, és ez áthatotta a produkcióit is sajátos vezénylése ellenére. Ettől függetlenül idővel ez a "kapcsolat" is elfáradt, ebben persze része volt annak is, hogy voltak olyanok, akik Ligetit szívesebben látták a zenekar élén, és a tűz a végén már nem volt olyan erős, mint 1993-ban.

Második kérdés. A kórus nem szerette Vásáryt, ennek okát az akkori karnagyban kéne keresni, ezért a kórus nem volt olyan helyzetben, hogy Vásáryról objektív lehessen a véleménye. Privátban szívesen megírom a részleteket, ha van rá igény.

Harmadik kérdés. Fischer Ádám nem akkor vezényelte a MüPában a Wagnereket, amikor Vásáry volt a Rádiózenekar főzeneigazgatója, így nem ugyanaz volt még a zenekar sem, ráadásul emlékeim szerint azokon a koncerteken inkább a Nemzeti Énekkar működött közre, mint a Rádióé. De, magunk közt szólva, a felvetést sem értem. Hogy lehet összehasonlítani teszem azt egy Schumann-Schubert szimfonikus ciklust (Vásáry bérletsorozata) akárcsak egy Wagner-opusz koncertszerű előadásával is?

Teljes bizonyossaggal kijelentheto-e, hogy Vasary Tamas "kihozta a rendelkezesere allo apparatusbol a maximumot"? Vajon ugyanez-e a velemenye a kerdeses "apparatus(ok)nak", beleertve a korust is? Es erdemes lenne meghallgatni pl. Fischer Adam MuPas Wagner-produkcioit ugyanazzal az "apparatussal" es aztan tenni ilyen definitiv megallapitast  ... vagy eltunodïni azon, megall-e ez a kijelentes.

Kedves Klára! Nagy tévedés, hogy ez csak akkor érv, ha már más nincs. Nem kívánom sem Önnek, sem senkinek, hogy olyan légkörben kelljen év(tized)eket dolgoznia, mint előadóművész, amilyet az idézőjelben szereplő kifejezés körülír. Az, hogy évszázadokon át lehetett, (és lehet még ma is) ilyen habitusú ember színigazgató / főzeneigazgató / vezető karnagy / satöbbi úgy, hogy ezt az általa vezetett intézményben dolgozó emberek / művészek látszólag nem sínylették meg, az sem azt nem jelenti, hogy valóban így van, sem azt, hogy ez erkölcsileg helyes. Mert - és ez már a filozófia határát feszegeti - való igaz, hogy a legnagyobb művészeti alkotások egy tekintélyes része épp az emberi szenvedés által ösztönözve született meg, de nem csak ez az odavezető egyetlen út, ráadásul önmagában a szenvedés nem garancia semmire. Ahogy szokták mondani, a nevelésben egy-egy jókor jött pofon csodát tud tenni, de ha rendszeressé válik, az már bántalmazás. És igen, nagy kérdés, hogy ismerünk nem kevés karmestert például, aki hírhedett diktátor volt - a viszonylag közelmúltban Daniel Barenboim keveredett ilyen gyanúba -, s vajon a műveszetük, a kezük alatt megszületett produkciók feledtetik-e, semmissé tehetik-e, legalizálják-e ezt a tulajdonságukat. Nagyon jó ellenpélda Vásáry Tamás esete. Aki dolgozott már a keze alatt, megerősítheti, hogy csak dicsérettel is ki tudja hozni a rendelkezésére álló apparátusból a maximumot. Tulajdonképpen borzasztó, hogy egy művészetekkel foglalkozó fórumon ezt bizonygatni kell.

Igen általában a "vezetői stílus és módszer"  szokott az ideális indok lenni, ha már más nincs. Ezek egyébként is igen hálás témák!

Mint látom, nagyjából egyidőben írtunk és sok a közös gondolat beírásunkban. Kérem itt is mint eggyel lejjebb, hogy ne feledjük azt az örökséget sem, amit az igazgatónő átvett 2009-ben. Nem enyhítő körülmény, csak nem árt emlékezni rá.

Elég hosszú azon "jött-ment link művészeknek" -és nemcsak művészeknek- a listája, akik megszólaltak (vagy meg se szólaltak) ... későn, de mint a mondás tartja, jobb későn mint soha. Eszenyi Enikő színészi kvalitásait, ellentétben sokan másokkal sosem vontam kétségbe. Finoman szólva is megosztó színpadi személyiség. És jó lesz nem elfelejteni, hogy "a Vígszínház igen nagy hányada" talán éppen azért olyan, amilyen, mert 10 éves regnálása jelentős részében az igazgatónő olyanná tette, amilyen. Igaz, elődje hosszú igazgató-főrendezői tevékenysége meg javarészben a fullasztó középszer irányába vitte a színházat. Akárki is lesz ott hosszabb távon utódjuk, nem irigylem. Mély gödörből kell(ene) kihúznia a Víget. Ha a nemrég aláírt megállapodás értelmében a kormány lesz a korlátlan úr fenntartó-működtető, meglehet, a közönség a Nemzeti Színházhoz hasonló vehemenciával ostromolja majd a pénztárt, főleg, ha művészi irányvonala, repertoárja a Nemzet(i) Főigazgatójáéra hajazna.

Kedves david28, köszönöm szépen, hogy segít ébren tartani ezt a kérdést. A hozzászólásait nem tartom ugyan túl átgondoltnak, de nem azért vagyok itt, hogy ítélkezzek, ezt egyik fórumtársammal szemben sem tehetem meg. Szemmel látható értesültségére való tekintettel azonban szeretnék Öntől néhány, az ügyre vonatkozó információt kérni.

Elsőként a lefizetett emberekre lennék kíváncsi. Legyen szíves, adja elő hitelt érdemlő információit arról, hogy ki vagy kik, kit vagy kiket, hol, mikor és mivel fizettek le, továbbá mutassa be az erre vonatkozó bizonyítékait is! Ezt nagyon fontosnak tartom, nem kedvelem a korrupciót... Részletes információkat kérek! Úgy tudom, a Vígszínház társulata egy talán nem feltétlenül hivatalos eljárásban, de az ott dolgozók érzületét feltehetőleg mégis kifejező módon 113:5 arányú szavazással foglalt állást Eszenyi Enikő igazgatói pályázatával szemben. Követelem az arra vonatkozó adatokat, hogy a 113 ember közül pontosan kik a korruptak, és kitől, mikor, milyen előnyt kaptak a szavazatukért! Követelem az állítását alátámasztó, megfelelő bizonyítékokat is! Tiszta vizet akarok a pohárba, gondolom, nem egyedül... Ismét kérem hát: adja elő hitelt érdemlő információit!

Ha ez megtörtént, más területen kérem a segítségét. Szavaiból úgy érzékelem, hogy a Vígszínház társulatának jelentős részét „jött-ment link” művésznek tartja, és Ön a társulat igen nagy hányadát nem szívesen nézi meg a színpadon. Ha ez így van, kérem ossza meg velünk, mennyiben tartja felelősnek a méltatlan állapotokért a színházat 2009 és 2020 kötött vezető Eszenyi Enikőt, és a felelősségre vonás milyen formáját tartja megfelelőnek azért, hogy ilyen helyzet alakulhatott ki az intézményben az igazgatói működése alatt!

Rendes körülmények között valószínűleg felismertem volna a bejegyzéseiben (1696-1698) azt az értéket, amivel nem érdemes foglalkozni, de sajnos azt gondolom, hogy amíg meg nem ismerhettük a Vígszínházban történtekkel kapcsolatos vizsgálat eredményét, addig nincsenek rendes körülmények, semmilyen szempontból sem; csak a rendezetlenség van. Így tehát Önnel szemben én azt remélem – tudom, nem feltétlenül megalapozottan –, amit a normalitás megkíván: hogy egy ilyen ügyben van vizsgálat, tart valahol, eredménye lesz, és ez az eredmény nyilvános lesz.             

Mielőtt az ember egy kalap alá vonja, majd erősen lekicsinylő jelzővel illeti az érintetteket, nem árt tájékozódni. Senki nem bírálta Eszenyi Enikő művészi kvalitásait, a gondok vezetői stílusával, módszereivel voltak, illetve bírálói azt rótták fel még neki, hogy finoman szólva nem következetes.

Ja hogy hol tarthat a vizsgálat? Remélem sehol, mert mindenki belefulladt a négyréteges maszkjába, amit a kezdeményező DK valószínűleg kötelező viseletté tett köreikben.

Ja hogy hol tarthat a vizsgálat? Remélem sehol, mert mindenki belefulladt a négyréteges maszkjába, amit a kezdeményező DK valószínűleg kötelező viseletté tett köreikben.

Vagyunk még jópáran, akik nem dőlnek be jött-ment link "művészek" lefizetett, koholt vádjainak és a politikai érdekekből történt undorító karaktergyilkosságnak. Én például bárhol és bármikor szívesen megnézem Eszenyi Enikőt, ellentétben a Vígszínház igen nagy hányadával.

Hiába, no. Mivel a decemberben indított lejárató hadjárat alapos vizsgálat és a mértékadó és mértéktartó sajtó (ok)nyomozása ezidáig nem hozott felmutatható eredményt sem a Katona József Színházban sem a SzFE-en dúló horrorisztikus állapotok feltárásában, a Nemzet Főrendezőjének, a Nemzeti Színház főigazgatójának további helyzetbe hozása érdekében hatékonyabb megoldás szükséges. Ahogyan az a független színészek, színházi dolgozók, bábszínészek támogatásának megszervezésével a független EMMI által megbízott független Nemzeti Színház pályázati kiírásának mottója szól: "Köszönjük Emese Magyarország!"

Hát igen. A Zeneakadémia működési modellje változott az elmúlt három évtizedben, a különbség akkora, hogy a portás is zongorázni tudná a különbséget. Nem jobb lett, ha esetleg valakiben kétség merülne fel.

Azért a korábbi Számvevőszéki vizsgálat már előre vetítette, hogy valami történni fog.

A mostani, szokásos éjszakai törvényjavaslat benyújtás alkalmával olvasható, hogy:"Alapítványi tulajdonba kerül a Színház- és Filmművészeti Egyetem is"

A törvényjavaslat – Palkovics László és Semjén Zsolt benyújtók feltehetően személyes tapasztalataira alapozott –indoklása szerint:

„A Színház- és Filmművészeti Egyetem működési modellje az elmúlt három évtizedben a hallgatói létszám folyamatos növekedése ellenére sem változott. Az intézmény társadalmi-gazdasági környezete és a felsőoktatás ágazati irányítása olyan kihívásokat támaszt, amely csak egy korszerűbb működési modellben valósítható meg. Az átszervezéssel az intézmény képes lehet saját minőségelvárásainak, és a piaci környezet elvárásainak megfelelő feladatellátásra”

Biztos valamelyik SZFE épület falánál vagy valamelyik termékben megtalálhatóak az odatámasztott kihívások, melyek megvalósíthatóak.

Nagy meglepetés lenne. Színészként feltétlenül többre kvalifikált, mint hogy olyan körülmények között parádézzon, amelyek mostanság a nézőteret jellemzik arrafelé, vezető pedig éppen van ott. Ugyanakkor kérdés, hogy a közönség hol fogadná őt szívesen, amíg nem tisztázódnak a Vígben történtek, és amíg nem hajlandó felelősséget vállalni azért, ha valóban súlyosan kifogásolható magatartást tanúsított a vezetői gondoskodására bízott emberekkel szemben. Ebből a szempontból most talán tényleg jobban járna egy ilyen rendhagyó néző-színház viszonyt kiépített intézménnyel, bár végső soron mindenhol megnézi majd a közönség, ha egy adott darab esetében éppen az ő fellépése foglaltatik a jegyárban. 

Nem tudom, nagy meglepetes lenne-e, ha egyszer csak a Bajor Gizi parkban horgonyozna le. A Vigben o sztarolta az ifjabbat, ott majd az idosb sztarolna ot. Aztan vizsgalodnak majd tovabb ... na nem a Szt.Istvan koruton, hanem pl. a Pesti uton. Pest-Pest ez is az is.

A Vígszínház éléről történt távozása óta először szólalt meg Eszenyi Enikő, amint arról az origo.hu és a hvg.hu is tájékoztat minket. Nem, a Vígszínházban történtekről nem beszélt. Ellenben értesülhettünk arról, hogy támogatja a Székely Nemzeti Tanács európai uniós aláírásgyűjtő kezdeményezését, amelyhez egyébként Varga Judit és Fekete-Győr András éppúgy csatlakozott, mint Karácsony Gergely vagy Kocsis Máté, magyarán politikailag olyan nagy bakot nem lehet vele lőni. Ugyancsak megtudhattuk, hogy a művésznő döntésének oka a tavalyi székelyföldi előadásai során tapasztalt megható szeretet volt, így tehát már mi magunk sem aggódunk amiatt, hogy a magasztos gesztus megtételére, különösen pedig annak nyilvánosság elé tárására valamilyen egyéb motívum indíthatta volna a székelyek, baszkok és katalánok nemeslelkű jóakaróját. És persze így már pontosan értjük azt is, hogy a Vígszínház igazgatói pozíciójába először még egy baloldali városvezetés által helyezett, emlékeim szerint – bocsánat érte, ha tévesek – annak idején Alföldi Róbert és Stohl András mellett is állást foglaló, bemutatott darabjaival többször talán még a jelenlegi hatalmat is megfricskázó színicsillag hogyan érkezhetett meg egy ügyesen elkerült tüntetés közbejöttével oly sikeresen a kultúrharc egyik oldalának szimbólumai közé, hogy bukásának okai között mintha már az origo.hu beszámolója is összekapcsolni látszana a bántalmazás és a zaklatás kérdéseit, a munkatársai részéről vele szemben tornyosuló emberi panaszokat a baloldali Városházán való kegyvesztettség – meglehet, nem egészen megalapozatlan – gondolatával. Hát persze: a szeretet hatására. Hazatalált.

És ezzel még nem is lenne semmi gond. A nagyobb gond az, hogy a Városházán való kegyvesztettség – úgy tűnik – még mindig nem terjed odáig, hogy értesülhessünk végre a Vígszínháznál történtek ügyében zajló vizsgálat eredményéről, vagy legalábbis az állásáról. Pedig nagyon szeretnénk. És nem, nem az Eszenyi Enikővel kapcsolatos indulatok fenntartása céljából, hanem azért, mert ebben az ügyben a közvéleménynek a tisztességes tájékoztatáshoz, panaszaik megalapozottsága esetén az érintett művészeknek és más színházi dolgozóknak pedig az elégtételhez egyértelmű joga van, mint ahogy a jövőre nézve minden színművésznek és színházi alkalmazottnak joga van a bántalmazás és a vezetői hatalommal való visszaélés elleni hatékony védelemhez is. Ezért kell újra és újra feltennünk a kérdést: hol is tart tehát az a bizonyos vizsgálat...?    

Oberfrank Pál: A bennünket ért állandó lenézés és fölényeskedés elfogadásának a korszaka lejárt

OLÁH ZSOLT2020.05.05. 21:14  Origo.hu

Több mint tíz éve igazgatja a Veszprémi Petőfi Színházat. 2009-ben egy baráti futballmeccs közben hívta fel telefonon Eperjes Károly, hogy rábeszélje: pályázza meg Bujtor István tragikus halála után a veszprémi igazgatóságot. Néhány hónapja újraválasztották, így minden bizonnyal az ő feladata lesz, hogy lebonyolítsa az épületegyüttes teljes körű rekonstrukcióját és elkormányozza a színházat 2023-ba, amikor Veszprém válik Európa Kulturális Fővárosává. Oberfrank Pál színművésszel, igazgatóval az elmúlt évtized kétségkívül nagy változást hozó időszakáról, az új kultúrtörvény és az új NAT mentalitásformáló erejéről, és arról is beszélgettünk, hogy a színház milyen módon reagálhat a társadalmi változásokra.

Nemrég ismét a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójává választották, így megkezdhette harmadik ciklusát a teátrum élén. Korábban úgy nyilatkozott: nem számított arra, hogy Bujtor István halála után Eperjes Károly megkeresi azzal, hogy vállalja el a színház vezetését.