Kedves Klára, köszönöm szépen a válaszát, természetesen megbocsátom annak rövidségét éppúgy, mint a barátságtalan hangnemét, amely teljes mértékben jogosult, hiszen megelőzően az én szarkasztikus jellegű soraim lehettek kellemetlenek az Ön számára. Ezért külön bocsánatot kérek. Ön annyiban téved azonban, hogy az én 1710-es bejegyzésem egyáltalán nem kirohanás volt (rendkívül higgadt és békés természetű ember vagyok), célja szerint pedig nem is mások – és különösen nem az Ön – sértegetése, hanem egy, a fórum nagyon szerény lehetőségeihez igazodó demonstrációs kísérlet, amelyet a reá kapott válasz alapján még csak sikertelennek sem tekintek. Kellemetlenül érinti az embert egy ilyen bejegyzés olvasása? Bizony, kellemetlenül. Bántó a karcos és gúnyos, fölényeskedő stílus? Bizony, bántó. Sértő az alacsonyabb rendű megértési képesség feltételezése, az arra való ismételt, hangsúlyos utalás? Bizony, sértő. Zavaró a magánszféra határait érő presszió, a személyes sors alakítására vonatkozó kéretlen tanácsadás? Bizony, zavaró. Megütközést kelt valakiben, ha önnön szavait láthatja viszont kiforgatva és saját maga ellen felhasználva? Bizony, megütközést kelt. Sokkoló a negativitás, a rosszakarat személyre irányuló megjelenése? Bizony, sokkoló. Azok az eszközök, amelyeket az előző bejegyzésemben összegyűjtve felhasználtam, a bántalmazó személyiség eszköztárának tipikus kellékei. Ön ezeket az eszközöket már egyszeri alkalommal, egy középhosszúságú, két perc alatt elolvasható, Önnel szemben hatalmi pozícióban nem lévő, a helyzetből eredően tényleges ártalom okozására nem képes embertől származó bejegyzésben megjelenve sem tudta tolerálni, válaszbejegyzése egyértelműen jelzi ezt. És ez természetes, ugyanis ez a dolog valóban nem tolerálható. Képzelje el azonban azoknak a kiszolgáltatott munkavállalóknak – színházban: művészeknek és más alkalmazottaknak – a helyzetét, akik a főnökük részéről napi szinten ki vannak téve ennek, vagy pontosabban fogalmazva: jobbára csak ennek vannak kitéve. Amit az én bejegyzésemben tapasztalhatott, minőségében, intenzitásában, időbeli terjedelmében közelében sincs annak a tényleges agressziónak, ami egy patológiás zaklató részéről a célszemélyt vagy célszemélyeket, az emberi vagy munkakörnyezetet rendszeresen éri. Különösen súlyos a helyzet akkor, ha a bántalmazó formális irányító pozícióba jut, és az üzelmeit legitim vezetői tevékenység és hatalomgyakorlás örve alatt folytathatja öncélúan. Ilyenkor egyrészt súlyosan károsítja a munkaszervezet működését, másrészt tökreteszi a vezetése alatt álló emberek életét és egészségét, károsítja élet- és szakmai pályájukat, elkényszeríti őket a munkahelyükről. Ön mindezt valószínűleg azért nem értheti, mert az emberek azon szerencsés részéhez tartozik, akiknek nem volt még dolguk mondjuk egy antiszociális (pszichopátiás, szociopátiás) személyiségzavarban szenvedő munkahelyi vezetőhöz, de bízok abban, hogy ennyi ízelítő elég a módszereikből, és most már talán érzékelheti, miért is bántóan inadekvát dolog a közös nevező összehozásáról, önmagunk alárendeléséről, a közös cél érdekében való együttműködésről vagy a szükséges önfeladás mértékéről bölcselkedni akkor, amikor az a hír járja, hogy az elviselhetetlen körülmények miatt emberek sorra hagyják ott az állásukat, hogy a színházigazgató feljogosítva érzi magát a cipőjét hozzávágni a kollégájához, hogy a megalázott színművész sírva szalad ki az épületből az utcára, vagy amikor az ilyen ügyekre vonatkozó reálisabb ismeretek birtokában valójában azon kell gondolkodnunk, hogy naponta hány ember kénytelen félelemmel tele, stresszbetegen bemenni a munkahelyére, hányan nem tudnak aludni odahaza akár napokon át, hányaknak hat ki a magán- és családi életére a probléma, hányan viszik haza a munkahelyi feszültséget a párjukhoz és a kisgyerekeikhez, hányan törnek meg és nyúlnak először gyógyszerekhez, azután netán alkoholhoz – mert bizony ez mind része a probléma teljes spektrumának. És általában midez egyetlen, rossz helyen lévő, rossz ember miatt.

Nem azért tartom napirenden ezt a kérdést a fórumon, hogy az Eszenyi Enikővel kapcsolatos indulatokat ébren tartsam, ezt már írtam valahol korábban. Annál is inkább így van ez, hogy az őt illető vádak tényleges megalapozottságáról végső soron a mai napig nincs valójában hitelt érdemlő, hivatalos vizsgálati forrásból származó tudomásunk. Önnel szemben sincs semmilyen bántó szándékom, az előző bejegyzésem értelmét fentebb már kifejtettem. Azt azonban fontosnak tartom, hogy ez a problémakör általános érvénnyel rendezést nyerjen az előadóművészeti szférában, hogy a vezetői pályázati, kiválasztási eljárások során a munkaalkalmassági vizsgálat ne legyen mellőzhető, hogy ennek tényleges és hatékony módon részét képezze a pszichológiai alkalmasság vizsgálata és ezen belül a munkakörnyezettel és a beosztottakkal kapcsolatos pszichológiai attitűd vizsgálata is, hogy az újonnan kinevezett vezetőnek hosszabb tartamú próbaidővel induljon a munkája, amelynek a végén ténylegesen értékelik a tevékenységét, hogy vezetői működésének szakmai és törvényességi felügyelete a gyakorlatban is megoldott legyen, abban mulasztásra ne kerüljön sor, hogy rendelkezésre álljanak a bántalmazó vezetővel szemben a megfelelő, biztonságos panaszmechanizmusok és a megfelelő rendezési, felelősségre vonási és védekezési eljárások. Tartozunk annyival a színházakban dolgozó művészeinknek, hogy ezeken az egyébként nem túl bonyolult módokon megpróbálunk gondoskodni a biztonságukról. Bántalmazó vezető, aki a gondoskodására bízott beosztottakkal szemben visszaél a hatalmával, a munkatársait zaklatja, a kollégái életét pokollá teszi, nem tűrhető meg a posztján. Túl nagy és túl sok a szenvedés, amit másoknak okoz, és elképesztő a szervezeti kár, amit maga után hagy.       

A kérdések az 1705 hsz.-ban vannak.

Kedves Klára, igen, ebben egyet tudunk érteni. Csak itt nem erről volt szó. Amalgám "kirohanása", (ha esetleg olvasta az Eszenyi-ügy kapcsán megszólalt emberek nyilatkozatait, pl. a volt titkárnőjéét) elég jól leírja, miről. Hogy rögtön elejét vegyem újabb félremenéseknek, nemcsak a próbákon viselkedett így EE.

Szkok Iván: A témák úgy születnek, mint az emberek

2020. MÁJUS 30. SZOMBAT 08:04  MNO.HU

MEGISMERNI A VILÁG TITKAIT I.

/Hegedűs István/

"Festővásznon mosolygó idős néni, a szájában valódi műfogsorral; építkezést megjárt habarcsos ládában fekvő Kőműves Kelemenné szobra; színorgiában fürdő Eurüdiké aktja – csak néhány meghökkentő, szokásostól eltérő műalkotás egy több mint hat évtizedes életműből. Szkok Iván festő-, szobrász-, illetve rajzművész elmondása szerint mestere nem más, mint a Teremtő Úristen, a Képzőművészeti Főiskolán túl pedig egész életre szólóan beiratkozott a Természet Akadémiájára."

Remélem, megbocsát, ha erre a kirohanásra csak röviden reagálok. Olyan véleményt tulajdonít nekem, amit én nem formáltam meg, nem nyilvánítottam ki, nem is tudom, honnan vesz ilyeneket.

Bejegyzésének stílusa, a számomra javasolt jövőkép Önt minősíti, nem engem. Ha nem tudja elviselni, hogy mások nem azonosulnak teljes mértékben - a  hangsúly, azon van, hogy teljes mértékben - az Ön nézeteivel, kérem maradjon távol az ilyen fórumoktól. Az pedig, hogy másokat sérteget , nem oldja meg a problémát.

Kedves Klára, én inkább azt tartom sajnálatosnak, hogy a jelek szerint az Eszenyi-ügy kirobbanása óta eltelt több hónap során még mindig nem sikerült megértenie, hogy a kérdés nem a legitim és a közérdeket szolgáló vezetői hatalomgyakorlás, hanem a vezetői hatalommal való visszaélés gyanúja körül forog. Vajon mit lehetne még tenni azért, hogy ezt az egyszerű különbséget megértse...? Van, ami nem fér bele a vezetői felhatalmazás körébe, és soha nem is fért bele. Becses magyar jogtörténeti emlékünk, a Budai jogkönyv bizony már a XV. században kimondja, hogy a világi fejedelmeket meg lehet fosztani hatalmuktól, ha zsarnokká válnak. Ez soha nem volt vita tárgya, és ha ezt a szót így leírjuk, talán már megérti, miért is tartjuk itt sokan annyira fontosnak a Vígszínháznál történtek hiteles tisztázását, a közvélemény tájékoztatását, továbbá – ha a felmerült gyanú megalapozott – az áldozatok kiengesztelését és kárpótlását, az elkövető megbüntetését, a felügyeletéért felelős személyek hasonló felelősségre vonását, illetve a megfelelő szervezési és védelmi intézkedéseket arra, hogy ilyen jellegű esetek a jövőben ne fordulhassanak elő, erkölcsileg vagy egészségügyileg alkalmatlan személyek ne kaphassanak hatalmat mások felett, és főképp pedig ne a mi adónkból történhessen mindez egy közintézményben. Ha pedig még így sem érti a meg a helyzetet, akkor javasolom, próbálja ki, milyen lehet az, amikor mondjuk egy kemény pszichopata kap lehetőséget arra, hogy az Ön közös nevezőre hozását, önfeladását, illetve a közös cél érdekében való együttműködését éveken át hatalmi pozícióból, munkaereje, egzisztenciája, szakmai előmenetele, pszichés egészsége, életminősége és személyiségének jelentős része felett diszponálva mozdíthassa elő. Bízok benne, hogy hamarosan talál majd magának egy ilyen kedvező lehetőséget, alárendelheti majd magát egy ilyen ember akaratának, és élvezni fogja a kiképzés minden pillanatát, hiszen az erőszak és a manipuláció különböző formáinak váltogatása, a megaláztatás, a fenyegetettség, az állandó stresszállapot, a kialakuló alvászavarok, általában véve pedig a tartós verbális és pszichés bántalmazás, illetve annak hosszú távú egészségügyi hatásai, a létrejövő testi és lelki megbetegedések mind-mind olyan tényezők, amelyek feltétlenül szükségesek a sikerhez, művészi közegben ráadásul főleg, mert különben nincs előadás!  

Első kérdésre (hol a kérdés?): a "pepecselős" szót nyugodtan ki lehetne húzni, így: Vásáry nem szeretett pepecselős próbákat tartani.  "...és nehezebb daraboknál ez hallatszott": meg könnyebbeknél is hallatszott, teszem hozzá, már ha egyáltalán beszélhetünk "könnyebb" darabokról.

Második kérdésre (hol a kérdés?): föltételezem, nexusuk a kórussal kölcsönös volt és fölmerül a mi volt előbb: tyúk vagy tojás- kérdés. Egy kórus vezényléséhez és -oratorikus művek, operák esetében- a zenekarral és a szólistákkal való tűpontos összhang megteremtéséhez bizony sok "pepecselős" próba, sok odafigyelés kell. Tartok tőle, ez  nem (mindig) valósult meg az érintettek (kórus/Vásáry) esetében, erről őket kellene megkérdezni. A "sajátos" vezénylés kifejezés pedig érdekes eufemizmus :-) Igény: van.

Harmadik kérdésre (hol a kérdés?): a) Fischer Ádám nemcsak Wagnereket vezényelt a Rádió együtteseivel, ezt ne felejtsük el! Számos más koncertje is volt velük. b) a zenekar összetételéről nincs pontos tudomásom, de alig hinném, hogy olyan rövid idő alatt komolyabb változások történtek a zenekar összetételében. c) Alighanem tévedés az az állítás, miszerint "azokon a koncerteken inkább a Nemzeti Énekkar működött közre, mint a Rádióé." A MüPa honlapján is olvasható, miszerint a Wagner-produkciókban többnyire a két kórus közösen működött közre, mivel a 2006/7 körül megfogyatkozott Rádióénekkar létszáma nem lett volna elegendő a méretes Wagner-kórusok előadásához, de vélhetően korábbi, teljes létszáma mellé is kisegítőket kellett volna szerződtetni ezekhez a darabokhoz. Összehasonlítás: nem hasonlítottam össze semmit semmivel, Schumann-Schubert szimfonikus ciklust sem egy Wagner-opusz koncertszerű előadásával. Megjegyzem a Wagner-opuszok előadásai   n e m  koncertszerűek ... nekem meg talán ezt nem kell bizonygatnom. Teljes értékű színpadi produkciók, amik létrehozásában Fischer Ádámnak meghatározó szerepe volt.

"Nem azt mondom, hogy időnként nem lehetett volna még jobban, de ez azon múlt, hogy Vásáry nem szeretett pepecselős próbákat tartani, és nehezebb daraboknál ez hallatszott."

Ezt Ön írta, ugye? Azt hiszem, ez válasz a felvetett kérdésre!

Kedves Eccerű! Nem kivánok filozófiai kérdéseket feszegetni, de egy dologban azt hiszem, egyet kell értenünk. (ha nem sikerül,  az sajnálatos) Egy művészek által alkotott csoportban - legyen az énekkar, zenekar, színházi vagy operaházi társulat - különböző emberek dolgoznak együtt. Valamennyien művészek, persze különböző színvonalon,különböző habitussal, esetleg elképzelésekkel, stb. Ezeket egy közös nevezőre kell hozni, egyetlen művet kell megszólaltatni, tehát minden egyes egyénnek engednie kell abból a bizonyos huszonegyből, és alá kell rendelnie magát  a kórusvezető, karmester, rendező akaratának. Ez bizonyos mértékű önfeladást igényel, és  nem mindig könnyű, de ennek meg kell történnie, különben nincs előadás! Hogy ezt valaki (valakik) mennyire érti meg, vagy nem érti meg, és milyen módon lehet nála elérni a közös cél érdekében való együttműködést, az már egyénenként változó.

Azt hiszem, egy hajón vagy egy operációs team esetében kissé furcsán néznének arra az emberre, aki a hajóskapitány vagy a műtétet végző, vezető orvos stilusát, pillatannyi helyzetben kiadott utasítását, vezetési módszerét tenné kifogás tárgyává!

Rövid válaszaim: Igen. Nem. Alma-körte.

Hosszabban. Nulladik válasz. Vásáryt abban a kontextusban hoztam fel, hogy nem kell senkit terrorizálni ahhoz, hogy valami nagyszerűt alkossunk, és az tagadhatatlan, hogy ő előtte sem Lehellel, sem Ligetivel nem voltak olyan koncertjeik, amiket évekkel később is felemlegetett az ember.

Első kérdés. Amit akkor (Vásáry első rádiózenekaros korszakára gondolok, a 20 évvel ezelőttire) ki lehetett hozni, azt megtette. Nem azt mondom, hogy időnként nem lehetett volna még jobban, de ez azon múlt, hogy Vásáry nem szeretett pepecselős próbákat tartani, és nehezebb daraboknál ez hallatszott. Előtte Ligeti András elég jó színvonalúra emelte a zenekart, de neki ez volt az erőssége, nem a koncerteken való plusz hozzáadása. Vásáry viszont nagyszerű zenész, és ez áthatotta a produkcióit is sajátos vezénylése ellenére. Ettől függetlenül idővel ez a "kapcsolat" is elfáradt, ebben persze része volt annak is, hogy voltak olyanok, akik Ligetit szívesebben látták a zenekar élén, és a tűz a végén már nem volt olyan erős, mint 1993-ban.

Második kérdés. A kórus nem szerette Vásáryt, ennek okát az akkori karnagyban kéne keresni, ezért a kórus nem volt olyan helyzetben, hogy Vásáryról objektív lehessen a véleménye. Privátban szívesen megírom a részleteket, ha van rá igény.

Harmadik kérdés. Fischer Ádám nem akkor vezényelte a MüPában a Wagnereket, amikor Vásáry volt a Rádiózenekar főzeneigazgatója, így nem ugyanaz volt még a zenekar sem, ráadásul emlékeim szerint azokon a koncerteken inkább a Nemzeti Énekkar működött közre, mint a Rádióé. De, magunk közt szólva, a felvetést sem értem. Hogy lehet összehasonlítani teszem azt egy Schumann-Schubert szimfonikus ciklust (Vásáry bérletsorozata) akárcsak egy Wagner-opusz koncertszerű előadásával is?

Teljes bizonyossaggal kijelentheto-e, hogy Vasary Tamas "kihozta a rendelkezesere allo apparatusbol a maximumot"? Vajon ugyanez-e a velemenye a kerdeses "apparatus(ok)nak", beleertve a korust is? Es erdemes lenne meghallgatni pl. Fischer Adam MuPas Wagner-produkcioit ugyanazzal az "apparatussal" es aztan tenni ilyen definitiv megallapitast  ... vagy eltunodïni azon, megall-e ez a kijelentes.

Kedves Klára! Nagy tévedés, hogy ez csak akkor érv, ha már más nincs. Nem kívánom sem Önnek, sem senkinek, hogy olyan légkörben kelljen év(tized)eket dolgoznia, mint előadóművész, amilyet az idézőjelben szereplő kifejezés körülír. Az, hogy évszázadokon át lehetett, (és lehet még ma is) ilyen habitusú ember színigazgató / főzeneigazgató / vezető karnagy / satöbbi úgy, hogy ezt az általa vezetett intézményben dolgozó emberek / művészek látszólag nem sínylették meg, az sem azt nem jelenti, hogy valóban így van, sem azt, hogy ez erkölcsileg helyes. Mert - és ez már a filozófia határát feszegeti - való igaz, hogy a legnagyobb művészeti alkotások egy tekintélyes része épp az emberi szenvedés által ösztönözve született meg, de nem csak ez az odavezető egyetlen út, ráadásul önmagában a szenvedés nem garancia semmire. Ahogy szokták mondani, a nevelésben egy-egy jókor jött pofon csodát tud tenni, de ha rendszeressé válik, az már bántalmazás. És igen, nagy kérdés, hogy ismerünk nem kevés karmestert például, aki hírhedett diktátor volt - a viszonylag közelmúltban Daniel Barenboim keveredett ilyen gyanúba -, s vajon a műveszetük, a kezük alatt megszületett produkciók feledtetik-e, semmissé tehetik-e, legalizálják-e ezt a tulajdonságukat. Nagyon jó ellenpélda Vásáry Tamás esete. Aki dolgozott már a keze alatt, megerősítheti, hogy csak dicsérettel is ki tudja hozni a rendelkezésére álló apparátusból a maximumot. Tulajdonképpen borzasztó, hogy egy művészetekkel foglalkozó fórumon ezt bizonygatni kell.

Igen általában a "vezetői stílus és módszer"  szokott az ideális indok lenni, ha már más nincs. Ezek egyébként is igen hálás témák!

Mint látom, nagyjából egyidőben írtunk és sok a közös gondolat beírásunkban. Kérem itt is mint eggyel lejjebb, hogy ne feledjük azt az örökséget sem, amit az igazgatónő átvett 2009-ben. Nem enyhítő körülmény, csak nem árt emlékezni rá.

Elég hosszú azon "jött-ment link művészeknek" -és nemcsak művészeknek- a listája, akik megszólaltak (vagy meg se szólaltak) ... későn, de mint a mondás tartja, jobb későn mint soha. Eszenyi Enikő színészi kvalitásait, ellentétben sokan másokkal sosem vontam kétségbe. Finoman szólva is megosztó színpadi személyiség. És jó lesz nem elfelejteni, hogy "a Vígszínház igen nagy hányada" talán éppen azért olyan, amilyen, mert 10 éves regnálása jelentős részében az igazgatónő olyanná tette, amilyen. Igaz, elődje hosszú igazgató-főrendezői tevékenysége meg javarészben a fullasztó középszer irányába vitte a színházat. Akárki is lesz ott hosszabb távon utódjuk, nem irigylem. Mély gödörből kell(ene) kihúznia a Víget. Ha a nemrég aláírt megállapodás értelmében a kormány lesz a korlátlan úr fenntartó-működtető, meglehet, a közönség a Nemzeti Színházhoz hasonló vehemenciával ostromolja majd a pénztárt, főleg, ha művészi irányvonala, repertoárja a Nemzet(i) Főigazgatójáéra hajazna.

Kedves david28, köszönöm szépen, hogy segít ébren tartani ezt a kérdést. A hozzászólásait nem tartom ugyan túl átgondoltnak, de nem azért vagyok itt, hogy ítélkezzek, ezt egyik fórumtársammal szemben sem tehetem meg. Szemmel látható értesültségére való tekintettel azonban szeretnék Öntől néhány, az ügyre vonatkozó információt kérni.

Elsőként a lefizetett emberekre lennék kíváncsi. Legyen szíves, adja elő hitelt érdemlő információit arról, hogy ki vagy kik, kit vagy kiket, hol, mikor és mivel fizettek le, továbbá mutassa be az erre vonatkozó bizonyítékait is! Ezt nagyon fontosnak tartom, nem kedvelem a korrupciót... Részletes információkat kérek! Úgy tudom, a Vígszínház társulata egy talán nem feltétlenül hivatalos eljárásban, de az ott dolgozók érzületét feltehetőleg mégis kifejező módon 113:5 arányú szavazással foglalt állást Eszenyi Enikő igazgatói pályázatával szemben. Követelem az arra vonatkozó adatokat, hogy a 113 ember közül pontosan kik a korruptak, és kitől, mikor, milyen előnyt kaptak a szavazatukért! Követelem az állítását alátámasztó, megfelelő bizonyítékokat is! Tiszta vizet akarok a pohárba, gondolom, nem egyedül... Ismét kérem hát: adja elő hitelt érdemlő információit!

Ha ez megtörtént, más területen kérem a segítségét. Szavaiból úgy érzékelem, hogy a Vígszínház társulatának jelentős részét „jött-ment link” művésznek tartja, és Ön a társulat igen nagy hányadát nem szívesen nézi meg a színpadon. Ha ez így van, kérem ossza meg velünk, mennyiben tartja felelősnek a méltatlan állapotokért a színházat 2009 és 2020 kötött vezető Eszenyi Enikőt, és a felelősségre vonás milyen formáját tartja megfelelőnek azért, hogy ilyen helyzet alakulhatott ki az intézményben az igazgatói működése alatt!

Rendes körülmények között valószínűleg felismertem volna a bejegyzéseiben (1696-1698) azt az értéket, amivel nem érdemes foglalkozni, de sajnos azt gondolom, hogy amíg meg nem ismerhettük a Vígszínházban történtekkel kapcsolatos vizsgálat eredményét, addig nincsenek rendes körülmények, semmilyen szempontból sem; csak a rendezetlenség van. Így tehát Önnel szemben én azt remélem – tudom, nem feltétlenül megalapozottan –, amit a normalitás megkíván: hogy egy ilyen ügyben van vizsgálat, tart valahol, eredménye lesz, és ez az eredmény nyilvános lesz.             

Mielőtt az ember egy kalap alá vonja, majd erősen lekicsinylő jelzővel illeti az érintetteket, nem árt tájékozódni. Senki nem bírálta Eszenyi Enikő művészi kvalitásait, a gondok vezetői stílusával, módszereivel voltak, illetve bírálói azt rótták fel még neki, hogy finoman szólva nem következetes.

Ja hogy hol tarthat a vizsgálat? Remélem sehol, mert mindenki belefulladt a négyréteges maszkjába, amit a kezdeményező DK valószínűleg kötelező viseletté tett köreikben.

Ja hogy hol tarthat a vizsgálat? Remélem sehol, mert mindenki belefulladt a négyréteges maszkjába, amit a kezdeményező DK valószínűleg kötelező viseletté tett köreikben.

Vagyunk még jópáran, akik nem dőlnek be jött-ment link "művészek" lefizetett, koholt vádjainak és a politikai érdekekből történt undorító karaktergyilkosságnak. Én például bárhol és bármikor szívesen megnézem Eszenyi Enikőt, ellentétben a Vígszínház igen nagy hányadával.

Hiába, no. Mivel a decemberben indított lejárató hadjárat alapos vizsgálat és a mértékadó és mértéktartó sajtó (ok)nyomozása ezidáig nem hozott felmutatható eredményt sem a Katona József Színházban sem a SzFE-en dúló horrorisztikus állapotok feltárásában, a Nemzet Főrendezőjének, a Nemzeti Színház főigazgatójának további helyzetbe hozása érdekében hatékonyabb megoldás szükséges. Ahogyan az a független színészek, színházi dolgozók, bábszínészek támogatásának megszervezésével a független EMMI által megbízott független Nemzeti Színház pályázati kiírásának mottója szól: "Köszönjük Emese Magyarország!"

Hát igen. A Zeneakadémia működési modellje változott az elmúlt három évtizedben, a különbség akkora, hogy a portás is zongorázni tudná a különbséget. Nem jobb lett, ha esetleg valakiben kétség merülne fel.

Azért a korábbi Számvevőszéki vizsgálat már előre vetítette, hogy valami történni fog.

A mostani, szokásos éjszakai törvényjavaslat benyújtás alkalmával olvasható, hogy:"Alapítványi tulajdonba kerül a Színház- és Filmművészeti Egyetem is"

A törvényjavaslat – Palkovics László és Semjén Zsolt benyújtók feltehetően személyes tapasztalataira alapozott –indoklása szerint:

„A Színház- és Filmművészeti Egyetem működési modellje az elmúlt három évtizedben a hallgatói létszám folyamatos növekedése ellenére sem változott. Az intézmény társadalmi-gazdasági környezete és a felsőoktatás ágazati irányítása olyan kihívásokat támaszt, amely csak egy korszerűbb működési modellben valósítható meg. Az átszervezéssel az intézmény képes lehet saját minőségelvárásainak, és a piaci környezet elvárásainak megfelelő feladatellátásra”

Biztos valamelyik SZFE épület falánál vagy valamelyik termékben megtalálhatóak az odatámasztott kihívások, melyek megvalósíthatóak.

Nagy meglepetés lenne. Színészként feltétlenül többre kvalifikált, mint hogy olyan körülmények között parádézzon, amelyek mostanság a nézőteret jellemzik arrafelé, vezető pedig éppen van ott. Ugyanakkor kérdés, hogy a közönség hol fogadná őt szívesen, amíg nem tisztázódnak a Vígben történtek, és amíg nem hajlandó felelősséget vállalni azért, ha valóban súlyosan kifogásolható magatartást tanúsított a vezetői gondoskodására bízott emberekkel szemben. Ebből a szempontból most talán tényleg jobban járna egy ilyen rendhagyó néző-színház viszonyt kiépített intézménnyel, bár végső soron mindenhol megnézi majd a közönség, ha egy adott darab esetében éppen az ő fellépése foglaltatik a jegyárban. 

Nem tudom, nagy meglepetes lenne-e, ha egyszer csak a Bajor Gizi parkban horgonyozna le. A Vigben o sztarolta az ifjabbat, ott majd az idosb sztarolna ot. Aztan vizsgalodnak majd tovabb ... na nem a Szt.Istvan koruton, hanem pl. a Pesti uton. Pest-Pest ez is az is.

A Vígszínház éléről történt távozása óta először szólalt meg Eszenyi Enikő, amint arról az origo.hu és a hvg.hu is tájékoztat minket. Nem, a Vígszínházban történtekről nem beszélt. Ellenben értesülhettünk arról, hogy támogatja a Székely Nemzeti Tanács európai uniós aláírásgyűjtő kezdeményezését, amelyhez egyébként Varga Judit és Fekete-Győr András éppúgy csatlakozott, mint Karácsony Gergely vagy Kocsis Máté, magyarán politikailag olyan nagy bakot nem lehet vele lőni. Ugyancsak megtudhattuk, hogy a művésznő döntésének oka a tavalyi székelyföldi előadásai során tapasztalt megható szeretet volt, így tehát már mi magunk sem aggódunk amiatt, hogy a magasztos gesztus megtételére, különösen pedig annak nyilvánosság elé tárására valamilyen egyéb motívum indíthatta volna a székelyek, baszkok és katalánok nemeslelkű jóakaróját. És persze így már pontosan értjük azt is, hogy a Vígszínház igazgatói pozíciójába először még egy baloldali városvezetés által helyezett, emlékeim szerint – bocsánat érte, ha tévesek – annak idején Alföldi Róbert és Stohl András mellett is állást foglaló, bemutatott darabjaival többször talán még a jelenlegi hatalmat is megfricskázó színicsillag hogyan érkezhetett meg egy ügyesen elkerült tüntetés közbejöttével oly sikeresen a kultúrharc egyik oldalának szimbólumai közé, hogy bukásának okai között mintha már az origo.hu beszámolója is összekapcsolni látszana a bántalmazás és a zaklatás kérdéseit, a munkatársai részéről vele szemben tornyosuló emberi panaszokat a baloldali Városházán való kegyvesztettség – meglehet, nem egészen megalapozatlan – gondolatával. Hát persze: a szeretet hatására. Hazatalált.

És ezzel még nem is lenne semmi gond. A nagyobb gond az, hogy a Városházán való kegyvesztettség – úgy tűnik – még mindig nem terjed odáig, hogy értesülhessünk végre a Vígszínháznál történtek ügyében zajló vizsgálat eredményéről, vagy legalábbis az állásáról. Pedig nagyon szeretnénk. És nem, nem az Eszenyi Enikővel kapcsolatos indulatok fenntartása céljából, hanem azért, mert ebben az ügyben a közvéleménynek a tisztességes tájékoztatáshoz, panaszaik megalapozottsága esetén az érintett művészeknek és más színházi dolgozóknak pedig az elégtételhez egyértelmű joga van, mint ahogy a jövőre nézve minden színművésznek és színházi alkalmazottnak joga van a bántalmazás és a vezetői hatalommal való visszaélés elleni hatékony védelemhez is. Ezért kell újra és újra feltennünk a kérdést: hol is tart tehát az a bizonyos vizsgálat...?    

Oberfrank Pál: A bennünket ért állandó lenézés és fölényeskedés elfogadásának a korszaka lejárt

OLÁH ZSOLT2020.05.05. 21:14  Origo.hu

Több mint tíz éve igazgatja a Veszprémi Petőfi Színházat. 2009-ben egy baráti futballmeccs közben hívta fel telefonon Eperjes Károly, hogy rábeszélje: pályázza meg Bujtor István tragikus halála után a veszprémi igazgatóságot. Néhány hónapja újraválasztották, így minden bizonnyal az ő feladata lesz, hogy lebonyolítsa az épületegyüttes teljes körű rekonstrukcióját és elkormányozza a színházat 2023-ba, amikor Veszprém válik Európa Kulturális Fővárosává. Oberfrank Pál színművésszel, igazgatóval az elmúlt évtized kétségkívül nagy változást hozó időszakáról, az új kultúrtörvény és az új NAT mentalitásformáló erejéről, és arról is beszélgettünk, hogy a színház milyen módon reagálhat a társadalmi változásokra.

Nemrég ismét a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójává választották, így megkezdhette harmadik ciklusát a teátrum élén. Korábban úgy nyilatkozott: nem számított arra, hogy Bujtor István halála után Eperjes Károly megkeresi azzal, hogy vállalja el a színház vezetését.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megjelentette a támogatási rendet.

A Színház Online arról számolt be, hogy megjelent a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó szervezetek működési támogatásáról szóló pályázat eredménye.

A szaklap által fontosabbnak tartott pályázatok eredményei a következők:

• Szegedi Szabadtéri Játékok - 10 millió forint
• Gyulai Várszínház - 45 millió forint
• Ördögkatlan, Kultkikötő, Szentedrei Kulturális Központ - 5 millió forint
• Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza - 49 millió forint
• Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. - 27 millió forint
• Pintér Béla és Társulata - 28 millió forint
• Magyarock Dalszínház - 17 millió forint
• Új Színházért Alapítvány - 10 millió forint
• Magyar Teátrum - 27 millió forint
• Esztergomi Várszínház - 27 millió forint
• MU Színház - 35 millió forint
• Szkéné 32 millió forint
• Stúdió K - 26 millió forint
• Káva - 21 millió forint
• Pinceszínház - 12 millió forint
• KOMA - 10 millió forint
• Maladype - 9 millió forint
• Baltazár Színház - 6 millió forint
• PanoDráma - 5 millió forint
• k2 Színház - 4 millió forint
• Veres 1 Színház - 4 millió forint
• A Magyarországi Szerb Színház és a Pécsi Horváth Színház 22 milliót nyert.

Nem nyert támogatást többek közt a Hatszín Teátrum, a Spirit Színház, a FAQ Színház, a Körúti Színház és az Ivancsics Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft.

Természetesen lehet mindenkinek véleménye, hogy a támogatások, illetőleg egyes színházaknál azok hiánya, mennyiben tükrözi az odaítélők politikai hovatartozását. Az mindenesetre érdekes, hogy egyidejűleg, ugyanazon a napon jelent meg a szabadtéri események augusztus 15-ig történő tiltása és az ilyen jellegű események megrendezésének támogatási összege.

A  #metoo analógiája került szóba, erre reflektáltam, aminek nincs köze Eszenyi ügyéhez.

Nem egészen értem én sem, hogyan került elő a szexuális zaklatás kérdése vagy a #metoo, én biztos nem utaltam ilyesmire, és nem is vádoltam senkit ilyesmivel, ezt szögezzük le. A „bántalmazás” fogalmát használtam, ami ugyan magában foglalhatja azt is, de általában véve nem szinonimája a szexuális zaklatásnak. A #metoo analógiáját azért is tartom problémásnak, mert a Vígszinháznál történtek viszonylag egyértelmű eseteket sejtetnek, egyértelmű megítéléssel, míg a #metoo egy nagyon furcsa konglomerátum, amiben a tényleges szexuális zaklatástól vagy erőszaktól a közönséges aláfekvésnek tekinthető ügyeken át a büntetőjogi értelemben vett hamis vádakig vagy lényegüket tekintve jelentéktelen esetek nyilvánosság előtti újrapozicionálásáig, divathullámot meglovagló – akár évtizedek után történő – előcitálásáig vagy a szereplési vágy egyéb kielégítéséig terjedt a skála, és ami egy olyan kártékony társadalmi pszichózisba csapott át, amit még évtizedek múlva is nyögni fog a férfi-nő kapcsolat a nyugati világban.

Ennél is bonyolultabb ez. Eleve nagyon nehéz egy ilyen helyzetben fellépni valaki ellen akkor is, ha nem a főnököd az illető, akitől egzisztenciálisan függő helyzetben vagy, vagy ha nem politikailag pozicionáltnak gondolt vezetőről van szó. Ez a kultúra és ez a jogrendszer erősen védi a személy jó hírnevét, nem lehet csak úgy rosszat mondani a másikról. A becsületsértés, a rágalmazás, a hamis vád stb. például „alapból” bűncselekménynek számítanak. Az egyszerű ember, vagy akár az egyszerű szinművész nem tudja megítélni azt, hogy egy ilyen komoly esetben kiről, mikor, miért és kinek lehet egyáltalán negatív tartalmú állítást tenni; mikor terheli őt magát bizonyítási kényszer; mi történik, ha nem tud megfelelő bizonyítékot szolgáltatni; mennyiben más a helyzet, ha közszereplővel szemben kell fellépni stb. Egy ilyen ügy megindításakor az érintett eleve magát teszi ki jogi kockázatnak vagy viszontkockázatnak. A kimenetel bizonytalan, elmarasztalhatják akár őt magát is. Ezek olyan gátak, már a legalapvetőbb szinten is olyan jogi tudást igénylő kérdések, félelmet keltő szempontok, amelyeken sokáig nem tud túljutni az érintett. Az illetőnek bizonyos mértékig a joggal, a körülölelő kultúrával és a saját neveltetésével szemben kell fellépnie az ügy elindításakor. Alapos okkal és szilárd bizonyítékkal lehet csak nekikezdeni a dolognak. Nagyon kényes a helyzet és nehéz a bizonyítás, ha a bántalmazás legitimnek tűnő köntösben, például művészi szempontként jelenik meg, és az elkövető képes lehet azt ezen a módon igazolni. Fel kell készülni arra, hogy ha időben léptél, és igazad volt is, az első esetekben az elkövető enyhe következményekkel, figyelmeztetéssel megússza a dolgot: magyarán marad a főnököd, és ki vagy téve a bosszújának, holott olyan aljas módokon ártani képes, patológiás személyiségről van szó, akitől azonnal védeni kellene a munkakörnyezetébe tartozó embereket. Hát ezért maradhatnak például az ilyen ügyek olyan sokáig rejtve.

Nem is vadolta, vadolja senki ot szexualis zaklatassal. A kormany hozott olyan torvenyt, amely szerint "a színházakban történő – gazdasági, etikai vagy akár szexuális – bűncselekmény gyanúja esetén vizsgálatot indító (vagy nem indító) felügyelőbizottság létszáma öt fősre nőhet, és ebből hármat a minisztérium nevezhet ki a közös fenntartású színházakban" ld. 1666 itt, linkkel. Szexualis zaklatas gyanuja miatt emlekezetem szerint legutobb az Ujszinhazban rendeltek el vizsgalatot, "miután a színház saját etikai bizottsága villámgyorsan lezárta a saját vizsgálatát (az eredményről azóta sem érkezett hír)" reszletesen ld. itt.

PS Mas kerdes, mi mindent csiripelnek jo ideje a varosban ... pl. a Vigben is letezo szereposzto divanyrol...

 Úgy emlékszem:  "A Vígszínház volt tagjai vállalják: Eszenyi Enikő miatt bontották fel szerződésüket. Nyilatkozatukban azt írják: az igazgató verbális erőszakkal és agresszív vezetői kommunikációval irányította a színházat."

Szó nem esik szexuális zaklatásról...

Az viszont jogos, hogy a felelősséget ebben az esetben is kivizsgálni kell (az illetékeseknek lefolytatniuk a vizsgálatot),  konkrét tényeket bizonyítékokkal, ha vannak ilyenek (nyilván vannak) és annak eredményéről tájékoztatni a közvéleményt.

Azt hiszem, egyszer valahol mar valaszoltam ugyanerre a kerdesere. Tomoren: fortelyos felelem. (Copyright: Jozsef Attila) Utolso kerdesere: lejart a 2. mandatuma es beadta ujra a palyazatot. Felo volt, harmadszor is kinevezik. Kurz: betelt a pohar. Copyright: ED ;-)

Tegyuk hozza targyilagosan: meg kell vizsgalni az  e l o z o  varosvezetes felelosseget a Vigszinhazban tortentekkel kapcsolatban. Az igazgatono tiz igazgatoi evebol kilenc = az "elmuuutkilencev" az elozo varosvezetes idejere esik. Ha jol emlekszem, az egyik sertett mar/meg joval 2019 osze sot joval 2019 elott kozzetette serelmeit ... semmifele visszhang, vizsgalat plane intezkedes nem tortent, pedig mar tombolt a metoo-laz itthon (is). PS A volt fopolgarmester meg a botrany kitorese utan is kiallt EE ujabb kinevezese (!) mellett..

Nagyon naívan! Hány #metoo ügyvolt az utóbbi években? Hol mikor mi derült ki? És - bár minden tiszteletem és együttérzésem a bármilyen bántalmazásr, sérelmet elszenvedett embereké - még minidg nem tudom megérteni, hogyan maradhatnak ilyen ügyek évekig titokban. Továbbá mi az, aminek következtében egyszer csak előkerül valami, és mintha tűzhányó törne ki hirtelen, egymásba érnek a panaszok!

Nyilván nagyon sok egyéb dologgal kell mostanában foglalkozni a Fővárosnál, de én továbbra is, ennyi idő elteltével is várom a vizsgálat eredményét a Vígszínháznál. Még ha naivan is. Az igazgató lemondása ezt nem befolyásolja. Úgy gondolom, hogy a közvéleménynek változatlanul joga van megbízható forrásból pontosan megtudni, hogy mi is történt valójában ennél az intézménynél. Eszenyi Enikő lemondása szerintem önmagában nem oldja meg a helyzetet, és úgy tűnik, hogy nem oldja meg mások szerint sem. Hivatalosan tisztázni kell, hogy a hírekben szereplő bántalmazások megtörténtek-e. Ha megtörténtek, tisztázni kell, milyen elégtételt, kárpótlást és engesztelést kapjanak az érintettek, akiknek életét megfertőzték, munkáját tönkretették, lelki békéjét és egészségét megbontották hosszú időn át. Vagy akiket távozásra kényszerítettek, akiknek életpályáját, művészi pályáját károsították. Mert a hírek tartalmilag nagyjából erről szóltak. Tisztázni kell, milyen felelősségre vonásban, fegyelmi büntetésben részesüljön az elkövető, legalább abban az esetben, ha a vezetői lemondás után közalkalmatotti jogvszonyban maradt. Tisztázni kell, kik voltak az Eszenyi Enikő ellenőrzéséért felelős személyek a felügyelőbizottságnál vagy a Városházán, miben mulasztottak ők, hogy mindez megtörténhetett. A viszgálat után tisztázni kell, mit tesz a Főváros azért, hogy ilyen eset a jövőben ne fordulhasson elő, működtet-e megfelelő jelzőrendszert a hasonló helyzetekre, biztosítja-a ez azonnal kivizsgálás és beavatkozás lehetőségét. Tisztázni kell, hogyan módosítsák a vezetői szűrés és alkalmasság-vizsgálat rendszerét, hogy a beosztottjait bántalmazó, munkakörnyezetét károsító, patológiás személyiségek ne kerülhessenek többet vezetői pozícióba. Mindezt tisztázni kell tehát, és mindezért várom a vizsgálat eredményét. Remélem, hamarosan megérkezik, és nem feküdt el valahol út közben.   

Ha már szóba (írásba) kerültem, engem az Opera gátlástalan hozzáállása ehhez a sajnálatos helyzethez alaposan felháborít!  Elég intenzív kultúra fogyasztó vagyok, igen sok jegyem veszett kárba az évad hátralévő részére. Mivel főleg interneten vásárolok, már az összes intézmény megkeresett levélben a javaslataival, kivéve az Operát. Többnyire kínálnak alternatívát is, még azt is, hogy támogathatom az intézményüket azzal, hogy nem váltom vissza a jegyeimet, de egyik se zárkózott el a visszafizetéstől, kivéve az Operát. Nemrég töltögettem fel a jegyeimet és bérleteimet a visszaváltáshoz, és a Müpától és a Fesztiválzenekartól már igen szép öszeget vissza is kaptam. A színházak többnyire 30-60 nap türelmet kérnek, de ők is vissza fognak utalni. Az Operába májusra nagy könnyelműen több jegyet is váltottam, sőt júniusra hazalátogató külföldi rokonaim is vettek jegyeket. Ezekkel mi lesz? Szerintem a vásárlónak igenis vannak jogai, az elmaradt teljesítésnél a pénz vissszajár, méghozzá haladéktalanul!
Az Operának mindig hatalmas a piárja, arra van pénz és idő, valamint a szervezési osztály fenntartására is. Ők mit csinálnak ilyenkor?

És azzal is erősen lemaradt az Opera, hogy időben megnyissa az archiv előadásit online, mint ahogy a világ nagy részén azonnal megtették. A főigazgató szerint mi vagyunk a világszinvonal. Hát, ez nem nagyon látszik!

A közleményt március 13-án belinkeltem a Mi újság a Magyar Állami Operaházban? topicba- (62076 sorszám)

Eddig nem láttam a hírt, ma érkezett el a beragadt jegyeim és koncertbérletem ügyintézése :-) ... ahány (szín)ház annyi szokás megoldás. MÁO-val pénzügyi státuszát tekintve (is) összehasonlítható intézmény MüPa és az ő megoldásuk célszerű és kézenfekvő: online kitöltött-elküldött adatlap és bankszámlaszám alapján utalni fognak. Készpénzes visszaváltás -szerintem- járványilag nem lenne szerencsés belátható ideig, de MÁO ügyintézése a legszerencsétlenebb: 1) Nem ad (kész)pénzt se oda se vissza, ami érthető ld. feljebb 2) nem utal vissza pénzt, ami érthetetlen. Kicsi az apparátus? 3) Nem küldi ki vevőnek a csereutalványt mint teszi azt más, MÁO-nál jóval kisebb (!) színház. Kicsi az apparátus? Álljon sorba a vevő voucherért, ki tudja mikortól, ki tudja mennyi ideig stb. Hm.

Kedves Amalgám! Ez így ebben a formában - bocs - egy kapitális baromság! Nem tudom, hogy ez a "régebb óta ismert információ" mit takar? A MÁO közleményén ugyanis nem leltem dátumot, de erősen olyan látszata van, mintha a többi játszóhely megnyilatkozása után, és valószínűleg nem kevés reklamáció után késve kaptak volna észbe!

Először is egy intézmény nyilatkozzon, hogy mi a szándéka az előadások elmaradása miatt kialakult helyzetben - ez egy kötelező gesztus (lenne!) Aztán előadhatja, hogy lesznek utalványok, akinek ez megfelelő, jelentkezzen érte! Akinek pedig ez nem megfelelő - itt ED fórumtárs jogos és életszerű észrevételein túl még lehetnek egyéb okok is, pl.a kedvesnéző, aki ugye fizet, és aki a pénzéért azt akarja kapni, amit szeret és szívesen néz, nem kíváncsi egy belengetett akármire  -  az jelentkezhet a tényleges visszatérítésért! Ez lenne egy korrekt megoldás, nem?

Egyébként Lujza fórumtárs nevében nem nyilatkozom, de ha bejegyzésemet jól olvasta, az általános érvényű és nem vonatkoztattam egyetlen intézményre sem! És hogy nyugodtan aludjon, jelenleg éppen egyetlen elmaradt MÁO előadásra sincs jegyem, tehát nem vagyok közvetlenül érintett a MÁO eljárásában, de attól általános érvényű véleményem meg lehet!

Ez egy régebb óta ismert információ, ami kiindulási alapja a jelzett problémának; szerintem pont az a gond, hogy az utalványos megoldás nem megfelelő lujza ás Klára fórumtársak számára. Ők valószínűleg azonnali készfizetést szeretnének látni a Ház részéről, nem pedig utalványt.

Opera megmozdította a füle botját: http://www.opera.hu/v/a-magyar-allami-operahaz-jatszohelyei-zarva-tartanak/

"Tisztelt Közönségünk! 

Az országos veszélyhelyzet miatt a Magyar Állami Operaház jelenlegi játszóhelyei (Erkel Színház, Eiffel Műhelyház) zárva tartanak.

Magyarország Kormányának 2020. március 11-i és 2020. március 16-i döntése alapján tilos az előadó-művészet bármely ágába tartozó előadás tartása. Ennek értelmében a Magyar Állami Operaház minden előadása és rendezvénye elmarad, valamennyi jegypénztárunk és az Opera Shop zárva tart, valamint az operaházi vezetett túrák is szünetelnek.

Az elmaradó előadásokra megváltott jegyek árát és bérletek esetén, bérlethányadát – a színházunkat is sújtó jegybevétel-kiesés okán – a Magyar Állami Operaház elsősorban utalvány formájában téríti vissza Nézői számára. 

A vis maior helyzetre tekintettel kérjük Önöket, hogy a jegyek, bérletek értékének készpénzben való visszafizetésének igényétől legyenek szívesek eltekinteni.

A rendkívüli helyzet miatt irodáink és jegypénztáraink az egészségügyi veszélyhelyzet visszavonásáig zárva tartanak. 

Kérjük Nézőinket, hogy jegyeiket és bérleteiket tartsák meg az utalványok átvételéig, melyre az Opera Értékesítési Centrumban lesz majd lehetőség 2020 év végéig.

Az utalványok azzal az összeggel lesznek „feltöltve”, mellyel a megváltott jegyek, illetve a megváltott bérletek elmaradó előadásainak hányadai rendelkeznek. Az utalványokat 2021. június 30-ig válthatják be, akár több részletben is. Az utalványok felhasználhatók a következő évadra szóló bérletek megvásárlásánál is. 

Felhívjuk Bérlőink figyelmét, hogy a bérletben szereplő – változással érintett – előadásoknak a bérlethányadát tudjuk feltölteni az utalványra!

Intézményünk ezen felül, a veszélyhelyzet miatti bizonytalan idejű, zárva tartás okán a korábban megváltott 2020. 06. 30-ig érvényes Opera Ajándékutalványok beváltásának határidejét 2021. 06. 30-ig meghosszabbította.

A Kormány kihirdetett rendeleteinek későbbi változásait szem előtt tartva frissítjük folyamatosan információinkat, kérjük kísérjék figyelemmel honlapunkat!

Köszönjük megértésüket és szíves együttműködésüket!" Idézet vége.

Amivel nekem gondom van: én speciel el tudok menni a Hajós u.-ba a csereutalványért, de mit tehet az, aki nem tud elmenni? Vidéki, külföldön van, beteg, netán időközben elhalálozik stb. Továbbá és ez a fő gondom: több száz, netán több ezer ember fog sorbaállni a Hajós u.-ban az építkezésnél, barikádok-palánkok között, tűző napon, hóban-gafyban? Vagy hogy? És záros a határidő is ...

"Új Színházban" helyesen: Újszínházban

Edmond fórumtársam, szórakozásnak tekintem én a komoly szórakozást is, a színházban például nem csak a tingli-tanglit, de a katarzis átélését is, általában véve pedig a művészi élmény befogadását is. Szórakoztató a maga módján akár a Titus Andronicus is – bár a világirodalom eme legsötétebbjéhez pont színpadon nem volt még szerencsém –, és talán nem voltam szabatos ugyan, de a lényeg az, hogy az emberek általában nem politikai eligazításért járnak színházba. Megerősítésért, esetleg politikai kiállásként néhányan néhány helyre még csak-csak, de ezen túl nem nagyon lehet odabent senkit sem eligazítani, legfeljebb felbosszantani. A színház átpolitizálásának elsődleges politikai hozadéka a kontraprodukció, amit főként a színházi élmény illetéktelen átlényegítése vagy a színháznál megmutatkozó minőségvesztés szül, nem beszélve mondjuk arról a lehetőségről, hogy a számukra netán teljesen érdektelen előadásokra buszokkal szállított, jelentős statisztikai értékkel bíró fiatalkorú kényszernézőkben esetleg pont nem a kívánt irányú politikai fejlődés bontakozik majd ki az adott módon eszközölt kultúrélmény hatására. Azt nem vitatom tehát, hogy a színház közvetít értékrendet is, azt már viszont igen, hogy társadalmi szinten értékelhető politikai véleményformáló ereje lenne. Ezt a szerepet más média régen átvette tőle. Senki nem fog megtérni sem a Katonában, sem pedig az Új Színházban. A kultúrharc mindkét oldalának hősei pillanatnyilag az önfoglalkoztatás ötletes és jövedelmező módjaként képesek ugyan azt a látszatot kelteni, hogy politikai értelemben hasznosak ők vagy a tevékenységük, de ez jobbára illúzió.  

Kieg. "Az emberek szorakozni jarnak szinhazba...": sokfelekeppen lehet "szorakozni", sokaknak mast jelent a "szorakozas" szinhazban, bizonyos szinhazakban mint konnyes-mosolygos-heppiendes vigjatek vagy operett. Persze azok is kellenek. Bizonyos szinhazak, foleg videken, de Pesten is, utobbiakra rendezkedtek be. Reszben mert az tutira (?) hozza a penzt reszben mert azokbol "nem lehet baj"...ha ertheto, mire gondolok.

Reszben vitatkoznom kell. A szinhaz igenis rendelkezik politikai vagy inkabb ugy fogalmaznek: ertekrendbeli velemenyformalo szereppel es meg mindig vannak szinhazak, szinigazgatok, produkciok, akik-amelyek igenis kozvetitenek valodi ertekrendet. Eppen ez a "bunuk", eppen emiatt kerulnek a Kulturkampf kormanyoldali szereploinek celkeresztjebe, ha nem is kozvetlenul a be- vagy letiltas eszkozevel, hanem "kifinomultabb" (??) modszerekkel mint pl.tao-elvonas, ejszaka leple alatt, salatatorvenybe bujtatott ezzel-azzal mint teszem azt, kormanyhivatali csinovnyikoknak a szinigazgatok nyakara ultetese ld.Macsai-interju.

Ez ugyan nemcsak a színházakra vonatkozik, hanem az Operára, és több más kulturális és művészeti ágra is. Bár a cím megtévesztő, de Kovács János kiállása példás:

https://index.hu/kultur/2020/04/22/kozalkalmazotti_jogviszony_a_kulturalis_szferaban_megszuntetes_kovacs_janos_karmester_opera/

Istenem, milyen csodálatos is ez a Kulturkampf, főként pedig az a naivitás, amellyel mindkét oldalbeli politikai döntéshozók elhiszik, hogy a saját táborukból színházi vezetői pozícióba helyezett, pénz- és hatalomigenlő, szakmailag oly gyakran alsó középszerű káderek tevékenysége politikai fontossággal bír és politikai nyereséggel jár a számukra. Pedig a helyzet az, hogy színházba kifejezetten szórakozni járnak az emberek, és ez az intézmény értékelhető politikai véleményformáló szereppel napjainkban már nem rendelkezik. Ilyen jelentőségre akkor tesz szert, amikor az első mondatomban körülírt káderek vagy a műsor átpolitizálásával, vagy a nívó lezüllesztésével tönkreteszik a közönség szórakozását. Ezért ugyanis a közönség kifejezetten meg tud haragudni, és ilyenkor az adott vezető politikai gazdáján tölti ki a mérgét, leginkább a következő választáson. A Kulturkampf siserehada által leszállítható egyetlen politikai eredmény a kontraproduktív eredmény, és szerintem egészen sok lapát- és kapanyél kerülhetne szorgalmas kezekbe az országban, ha megpróbálnának egy kicsit utánaszámolni mindkét oldalon, hogy valójában mit is hoztak eddig a konyhára a saját kultúrvitézeik.        

A rendszervaltas ota peldatlan allamositas a szinhazakban

Arra, hogy Karácsony Gergely és a főváros önkormányzata hány budapesti színházat tud megtartani úgy, hogy ne kelljen átengedni a kormánynak az igazgatók kinevezésének jogát, odafigyelt az egész ország. De arra már nem, hogy közben vidéken az összes, eddig az önkormányzatokhoz tartozó színház fenntartója részben az állam lett, a kormány pedig újabb jogokat kapott. A színházigazgatók többsége mégsem látja problémásnak a dolgot.

"Nyilván azt akarják biztosítani, hogy azokban a városokban, ahol nem szakmai, hanem politikai alapon kinevezett igazgató regnál és viszi pusztulásba a színházat, az továbbra is a helyén maradhasson." - mondja az egyik videki szinigazgato ...  hoztak egy újabb törvényt, amely gyakorlatilag állam intézménnyé tette ezeket a színházakat, mivel ezekben már nem is csak az igazgató, hanem minden vezető beosztású személy közvetlen munkáltatója is a miniszter lett...Aztánhoztak még egy törvényt, amely szerint a színházakban történő – gazdasági, etikai vagy akár szexuális – bűncselekmény gyanúja esetén vizsgálatot indító (vagy nem indító) felügyelőbizottság létszáma öt fősre nőhet, és ebből hármat a minisztérium nevezhet ki a közös fenntartású színházakban...Vidnyánszky Attila jobboldali színházi társasága, a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) az Index kérdésre azt mondja az új helyzetről: „A színházak ezzel az intézkedéssel valóban biztonságosabban működhetnek”, ...A mostani rendszerrel végre tiszta vizet öntött a pohárba a kulturális kormányzat,.."...„A modellváltást pozitívnak tartjuk, veszélyeket nem látunk."...A másik, régebb óta létező, nem kormányközeli színházi társaság, a Magyar Színházi Társaság elnöksége kérdésünkre azt mondja: lehetséges működőképes és hasznos módot kialakítani az állam és az önkormányzatok együttműködésére a színházak felügyeletében és felügyelőbizottságaiban, azonban mivel még nem ismertek a pontos szerződések, „nem lehetünk meggyőződve a most kialakítandó struktúrában az ellenőrzés természetéről sem”..."A jelenlegi politikai berendezkedésben az önkormányzatisággal szemben, a helyben, a helyi összefüggések és folyamatok ismeretében hozott döntések ellenében a központosítás és az érdemi szakmai egyeztetések nélkül áterőltetett politikai akarat a vezérlő elv. Teljes cikk  index. hu-n itt.