Eddig két ember örömködött azon, hogy már nem zenélek, Két hegedűs. Az egyik te. Fórumozók. Ez ragályos nálatok?
Az a másik egyszer felhívta a figyelmemet egy oboista srácra, akit felvettek a Bambergiekhez, hogy hallgassam már meg a diplomakoncertjét a Youtube-on. Meghallgattam és visszaírtam, hogy ügyesnek ügyes a fiú, kár, hogy se hangot indítani, se lezárni nem tud, és ha megtanult volna nádat faragni, akkor talán lett volna minimális dinamikai távlata is és nem kellett volna annyit szenvednem, miközben hallgattam. Mi volt erre a válasz? Hogy én nem értek ehhez, mert Albrecht Mayer ajánlotta be őt a zenekarhoz. Felhívtam a figyelmét, hogy kettőnk közül én vagyok az oboista, mire ő, hogy én egy mekkora senki vagyok, és milyen jó, hogy abbahagytam a zenélést. Azt állította magáról, hogy Münchenben tanít. Rákerestem az iskolája honlapjára, kikerestem az alkalmazottak névsorát, még a takarítót is megemlítették, csak őt nem.
No comment.
Nos, én nem vagyok láncszem, sőt még szem sem, maximum csak egy hüledező fül.
"Öribarik vagyunk?" - kérdezed, Corvette. Erre csak egy kérdéssel tudok válaszolni: szerinted barátból ellenség, vagy ellenségből barát van több? Én mindkét verzióval próbálkozom, változó sikerrel. Most pl. újra feszegetni próbálom türelmetek és toleranciátok határait, egy vadonatúj barokk operával, amelyet karácsonyi ajándékként fordítgatok nektek. Már tulajdonképpen készen is van, csak a végső simítások hiányoznak, de mint türelmetlen gyermek, nem tudom karácsonyig magamban tartani, ezért egy kis részletet megmutatok belőle. Ez egy - szinte - tetszőlegesen kivágott 25 perces rész a 3 órás előadásból, bemelegítésül egy női duettal, amit követ egy nagyon szép szoprán ária, amelyet Corvette neked szánok, annak bizonyítására, hogy (sajnos) tényleg igazad van, a zenének a szöveg nem a szerves része, attól elválasztható. Itt is az következik be, és ha nem is egy marhapörkölt receptjét énekli a szoprán, azért meglehetősen messze jár az eredetileg szakrális szövegtől, profánra ferdítve Szűz Mária csodálatos sirató-énekét. Végezetül pedig DiósJenőnek, ha nem is diósbeigli, de egy több tételből álló balett-tánc, alig leplezett érzéki elemekkel, amelyet - tudom - Jenő bátyánk tudat alatt nagyon kedvel. És hogy Chord se maradjon ki, van egy nagyon jó hírem: az egész operában egy cseppnyi Bach sincsen.
A képminőség most rossz, de hát ez a pcloud, a teljes DVD jó lesz.
2020.12.07 20:17 - 20:35 Bartók Rádió
A Budapesti Tomkins Énekegyüttes madrigálokat énekel
Vezényel: Dobra János – művészeti vezető
1. Thomas Tomkins: Jöjjetek, pásztorok,
2. John Wilbye: Lent a völgyben,
3. Thomas Tomkins: Szökellve jött Faun,
4. John Dowland: Jöjj újra,
5. Thomas Morley: a) Bájos, szép, édes nimfa, b) Lőj meg, hazug szerelem, c) Énekeljünk, daloljunk
(MTA Kongresszusi Terem, 1983. február 4. - részlet)
(Ism. december 26., 13.18)
Jó, végül is semmi közöm hozzá, te dolgod.
Egyébként mindig én vagyok a leggyengébb láncszem :) Ügyelek rá, hogy így legyen !
Rajtad kívül ezt senki sem gondolta így a környezetemben. Csak én akkoriban úgy voltam vele, hogy ha nem lehetek a világ egyik legjobbja, csak szimplán jó, egy jól felkészült mesterember, akkor inkább nem csinálom tovább, mert az igazán izgalmas dolgok külföldön, a világszínvonalú zenekarokban vannak.
Van olyan, aki annak ellenére is ezerrel tolja az ipart, hogy pontosan tudja, hogy totál tehetségtelen. Miért? Mert a belső kényszere nem engedi leállni. Mert csinálnia KELL, függetlenül attól, hogy jó-e az , ami kikerül a kezei közül, avagy sem. És most mit látok húsz év elteltével? A világ tele van kontárokkal, ezek minden szinten hosszú évtizedekre beülték a legfontosabb pozíciókat, miközben én, aki úgy voltam vele, hogy az a helyes és korrekt, ha nem foglalom el másoktól az értékes teret, konkrétan hoppon maradtam. És amikor beülök egy-egy mesterkurzusra vagy koncertre, és látom a növendékek kínlódását a hangszerrel és egyből tudnám is rá a megoldást, egyszerűen nem mehetek oda tanácsot adni, mert nem vagyok abban a helyzetben.
Anno a tanárom egyik növendéke elment Amerikába és részt vett Ray Still mesterkurzusán. Mikor visszajött, kérdeztük, hogy na mi volt, milyen újdonságot hallottál, és a válasz az volt, hogy Ray Still pont ugyanazt mondta, amit a tanár úr is, és ettől ő most teljesen paff. Mert évekig azt hitte, hogy az igazság odaát van és csak ott tudnak egészséges hangot fújni a hangszeren, most meg hirtelenjében kiderült, hogy miközben neki itthon folyamatos kétségei voltak, mindvégig a világ legmagasabb szintű képzését kapta.
És igen. Vannak dolgok, amelyek kevésbé érdekelnek a zene kapcsán. Mert qrvára érdektelennek tartom, hogy mikor született J.S: Bach, vagy, hogy ki volt az a karmester pali, aki 75 éve meghalt és nagyjából semmi sem maradt utána. Viszont elmondhatom magamról - és emiatt van bennem egy jó nagy adag büszkeség és rátartiság is annak ellenére, hogy már régen nem zenélek -, hogy egy olyan hangszeres műhelyben szívhattam magamba nyolc éven keresztül a zenét, amelynek a vezetője többek között Weiner Leóhoz járt kamarazenélni.
És hadd döntsem el én, hogy mit tettem jól és mit nem, ha kérhetem! Egyelőre nem én vagyok a topikban a leggyengébb láncszem.
Ez a hírhedt 'Kék Vivaldi' lemez; valóban, szép orgonakíséret van rajta, de azért, az igazi nagy lövés, az itt pl. ez az
és, tényleg az van, hogy nem csak Sandrine mennyei hangja a varázslat, hanem az egésznek az 'összerakása', a tempók hajszálfinom, leheletnyi játéka, a dinamika 'tánca', az egész előadás extrém érzékenysége.
És igen, itt Dantone a fő kreátor.
A művészet befogadásában mindig örök vitatéma, hogy mennyire kell 'megteríteni' a befogadáshoz, mennyire érdemes utánanézni, tanulni, vagy, hagyni a primér hatást, így kimenekülvén az éppen adott évjáratú, feltapadt akadémista (akár) rossz doktrináktól.
Jómagam, valami hasonlót tanácsolhatok erre, mint Bohr, amikor gyötörték azzal, hogya fény az részecske-, vagy hullámtermészetű, szóval,
hétfő-szerda-péntek, tanulni, utánanézni, kicsavarni a bookletekből, a netből mindent,
kedd-csütörtök-szombat, csak szimplán zenét hallgatni,
és vasárnap?, akkor pihenünk....
" engem cseppet sem érdekel a zenetörténet. Akkor sem érdekelt, amikor zenésznek készültem és most sem, amikor már régen nem vagyok az. "
---------------------
Semmi baj. Jól döntöttél, mikor abbahagytad. :)
Talán furcsán fog hangzani, de engem cseppet sem érdekel a zenetörténet. Akkor sem érdekelt, amikor zenésznek készültem és most sem, amikor már régen nem vagyok az. Nincsenek zenei témájú könyveim, az iskolai jegyzeteimet már réges-régen kidobtam és a lakásom polcain sem sorakoznak zeneszerzők mellszobrai vagy híres zenészek képei. Szaklapokat nem járatok, blogokat, kritikákat nem olvasok, és ha koncertközvetítés van a tévében, inkább átkapcsolok a Rém rendes családra. Kész csoda, hogy ilyen hozzáállással egyáltalán diplomáig jutottam.
Szerinted ezek után mennyi az esély arra, hogy három (!) oldalt elolvassak?
Azt mondod régészet ? Szóval azt se tudod, ki volt ?
Itt megtudod, csak három oldal.
Ne halj meg bután :)
Hát nem tudom. Lehet, hogy így van. Régészettel nem foglalkozom.
Nála nagyobb mágus állítólag nem volt.
Sok visszaemlékezés van róla, mind azt mondja, a zenekarral azt csinált, amit akart. Igazi mágus volt.
Nikits Artúr, a zöld szemű mágus.
De azt is mondják, a zenekar nem félt tőle, mert rendkívül kedves ember volt. Mikor vezényelt, egyszerűen elbűvölte, szuggerálta az egész zenekart.
Csak az üres kifogások! Én meg azt mondom, hogy egy jó szakács akár egy méretes lófaszból is tud ízletes panna cottát készíteni.
Ottavio Dantone a régizene Heston Blumenthalja.
Brrrrrr ! Macskamenü...:)
Nagyzenekarba nehéz mondanivalót verni
Egy Vespro - nál Talán.
Szerintem meg nincs benne craft, szimplán csak gyors és rutinos. Járt utat járatlanért el ne hagyj! Ez volt az alapkoncepció. A biztonságra mentek.
Ez a L'Arte del'Arco amúgy nem egy rossz csapat. Van tőlük egy húsz cédés Vivaldi kiadványom. A nyolcadik lemezre minden petárdát eldurrantottak, onnantól már csak ismelték magukat. Szeretnek firssnek, üdének, korszerűnek hatni, ez időnként be is jön nekik Ott van pl a fúvósokkal kiegészített drezdai Négy évszak. Az jó. De ez a Concerto for Violin, organ, strings and continuo in D Minor RV541 üres és sajnos erről a gárda zenei fantáziátlansága tehet. Nem mondhatom el róluk, hogy ők lennének a legerősebb szerszám ehhez a Vivaldi darabhoz. Felettébb csodálkozom, hogy neked tetszik ez az előadás. 02:05-től konkrétan beállt náluk a zenei agyhalál és a maradék két tételre se tértek magukhoz. Egyszerűen nem volt mondanivalójuk. Kilóra eljátszották, oszt jónapot. Készítettek egy zsírtalan, sótlan, hosszú lére hagyott kímélő csirkepörköltet a friss hasi műtöttnek. Jaú étvágyat hozzá!
Írásod meggyőzött engem, hogy nem hallod, amiről beszélek. ( " folyamatos " zene - "darabokból " zene ) Így aztán a véleményedben ( digitális jobb, mint analóg ) megingathatatlan vagy és az is maradsz. Szerintem a témában nyugodjunk békében. :)
Szerintem veled vitázom.
Én elfogadom, hogy a full analóg tetszik neked, ill. annak a hibái neked kedvesek.
De akkor ki is zártad magad az itt szóba kerülő felvételek 99%-ából.
Mármint, hogy tetszenének, ahogyan szólnak.
Rossz lehet úgy zenét hallgatni, hogy nem is tetszik a hangzás.
Hogy 'leesik a hang vége', igen, van ilyen, ott azért valami elég nagy gáz lehet.
Az már egy értelmesebb vita lenne, hogy a rossz analóg volt-e jobb, vagy a rossz digitális most.
Ereszkedjünk le kicsit az elefántcsonttornyunkból.
A kedvenc példám: a fiatalok. Akik zenét hallgatnak, esetleg totál másmilyet, mint ami itt megy. Én nagyon jól emlékszem azokra a horror-sz@r hangokra, a silány kazettás magnókra, amivel kínlódtak/kínlódtunk. A rossz LP játszókra, ahol olyan torzítás volt a lemezoldal utolsó számainál, hogy nem véletlen, hogy pár operadíva hisztirohamot kapott, amikor megtudta, hogy az áriája az oldal-utolsó szám. Emlékszem a leütött zongorahang magasságának kóválygására - ez is alapdolog lenne, ezt kihallani, ha valaki ezen vitázik. Az, hogy az abszolut hangmagasság meg teljesen ötletszerű volt, attól függően, hogy a lejátszó éppen kicsit lassabban, vagy gyorsabban játszotta le a zenét, LP vagy magnó, az ma már nevetséges. A tempóról nem is beszélve. Meg emlékszem a levágott magashangokra, meg a dinamika olyan szintű hiányára, hogy azt sem tudtuk, a fogalom mit jelent. Meg az andante tételek alatti elképesztő zajra....
Most, amivel az utcán mennek, valami digitális-izé, amiből ordít a rap vagy a Belga, vagy a Mozart, az giga-jobb hang, mint 30 éve. Nem nyávog, nem gyors, nem lassú, az 'A' hang atompontos, nincs ingadozás. Ha lemerül az elem, akkor sem. Némelyik ilyen kicsi egybe-rendszer úgy szól, hogy néhány hifis elszégyellhetné magát...
Múltkor belehallgattam a Spotify-on egy Noa-Noa lemezbe, olyan kis fülbedugós cuccal. Leesett az állam, komolyan, úgy szólt. Pedig hifiben extrém finnyás vagyok. Jobban szólt, mint 30 éve egy Sennheiser 770 füles egy nagy szalagos magnóval.
Énszerintem a kommersz vonal eszméletlen nagyot fejlődött. Konkrétan, belelóg már a hifibe.
A finom, audiofil vonal, az nem túl nagyot.... a jó CD játszó, ami a jó analóggal versenyezhet, ill. jobb, az ritka, és iszonyú drága, az erősítők maradtak kb. ugyanolyan szinten, a hangdobozok, az főleg rázós dolog.... én pl. egy 30 éves monitort hallgatok, szóval ott a helyzet, hogy is mondjam, vitatható.
Ez jó... bár nagyon éles a felv, de legalább egyszerre vették fel. Meg van benne craft.
Látom megint magaddal vitázol.
Analóg az, ami analóg. Elejétől a végéig. Én erről beszélek.
" Ez az analóg-párti álláspont ma már erősen meghaladott. A technika haladta meg. "
Erről beszéltem. A pénz haladta meg. Az olcsó digittechn. az haladta meg.
Az a baj, hogy rendszerint süketek vitatkoznak ezen . Egy ilyen vitánál alap, hogy valaki képes legyen megkülönböztetni a digitálist az analógtól hallás után.
de hát ilyen kevés van. Biztos nem annyi, mint ahány "szakember" vagy 'döntéshozó "... és biztos, hogy a döntéseket meg a 'trendet' nem ők állapítják meg...
És ez egyben a súlyát is elveszi a kérdésnek, igaz ? Ha nem hallja senki a különbséget, akkor mi a problem ? Há nem ? Haladjunk tovább...
Egyébként nemrégen elmentem pár olyan akusztikai előadásra, ahol a téma kifejezetten a 'tökéletes felvétel' volt. A mai létező legjobb felvételek. Mutattak is bőven, szinte ebből állt egy-két előadás. Ezt arra mondom, hogy "..Látszik, hogy nem hallottál még igazán jó CD játszót. " A tíz ujjadat megnyaltad volna, ami cuccot ott felvonultattak, biztos lehetsz :)
Nem tudok cd-t hallgatni, mert döglött. Darabokból van. Digitális. Darabos. Véges. Leesik a hang vége. Nincs meg.
Pontosabban meghallgatom, de ez ott van és zavar . Sokkal messzebbre repít egy analóg felvétel. Hallom az időbeli egységet, ami NEM SZAKAD MEG . Ha te nem hallod, hiába is mondom.
Nem is akarok én ezzel semmit, de amíg én hallom, addig ezt fogom mondani, ha szóba kerül. És azért mert ezt tartom igaznak. Te ,mit tennél ?
Egy újabb opció. Hátha. Nekem egy időben tetszett ez az album. Tegnap óta már nem annyira.
Ez az analóg-párti álláspont ma már erősen meghaladott. A technika haladta meg. Látszik, hogy nem hallottál még igazán jó CD játszót.
Számtalan CD/LP vita lement már a hifisek között, akik, hallottunk már ezt-azt. Részemről, még nem tudtak olyan LP játszót mutatni, amely megközelítette volna azt, ami nálam van CD vonalon. Komolyzenén, hozzáteszem.
Meg még annyit, hogy azok a 'rendesen megcsinált bakelit' lemezek, a '80-as évek elejétől, bizonyosan átestek más néhány digitális rögzítésen/keverésen, mielőtt kinyomták volna a korongot. Tehát, egy digitális eredetű hangról egy analóg nyomatot csinálunk, amely jobb, mert analóg?, ez logikailag bukfenc; inkább arról van szó, hogy az analóg felvételek hibáit jobban tolerárjuk, mint az olcsó digitális lejátszók szerencsétlenkedéseit.
Csembaló analógról?, az nagyon gáz amit az LP játszó itt művel.
Jó az orgonista, pontos. Sajnos összevágott a felvétel. Utólagosan kozmetikázott is. Nagyon hallatszik. Engem legalábbis nagyon zavar.
Te felejtesz el sajnos valamit, meg az egész világ. Hallani. A mágnesszalag analóg felvételt csinált. A csöves magnóm hangja olyan sűrű volt a felhangoktól , mint az olaj és gyönyörű tiszta. Akusztikai tény, hogy a legjobb supracd-k sem tudnak annyit, mint egy jó analóg felvétel. Csakhogy az már nincs. Feláldozták a pénz oltárán. A minőséget mennyiségre cserélték.
Hogy bármelyik mai mp3 jobban szól, mint egy rendesen megcsinált sztereo bakelit ? Ne haragudj, de ez nem ...De a jó kazettákkal sem. ÁÁ, dehogy. Az mp3 olyan sovány, hogy megszomjazom, ha hallgatom, annyira hiányos....
Olyan ritkán hallani orgonát a topikban.
Ma már egy kicsit máshol tart a technika is, és az előadói felfogás is. Én már öt éves koromban szétszedtem a hordozható urh rádiónkat. Kár, hogy össze már nem tudtam rakni.
Én ilyen lejátszón hallgatok zenét. Jó.
Voltak azért jó kazettás magnók - jómagam is nagy magnós voltam.
Motoros ajtónyitás meg dupla görgő meg közvetlenhajtás, volt minden. Nyávogás nagyon pici, az említett sebességtartás tökéletes. Inkább, a zaj volt az, ami zavaró volt, még a DolbyC-vel is. Meg a nem-kompatibilitás más magnókkal.
Meg, ehhez a mai hangminőséghez semmi közük sem volt. Bármelyik legrosszabb mp3 ma jobban szól - ezt sokan elfelejtik.
Ez harminc éve volt :) Bakelit vagy kazetta. Ez volt a választék. És walkman no. Elvi kérdés volt. Kazetta törlés és új felvétel no. Szintén alapelv. Egy kazetta egy felvétel. Meg hát a szalagos , még réggebben. 40 éve :) Sráckoromban takarítani jártam a rádióba a gimi mellett. A stúdiókban félretettek nekem stúdiószalagokat. Ott mindig csak egyszer használták ! Csak az volt vele a baj, hogy ha 60 foknál jobban meghajolt, akkor eltört a szalag. De az a hang !! Volt egy óriási kétsávos csöves magnóm, azon úgy szólt bármi, amit felvettem a rádióból a studiószalagra, hogy a fél város oda járt zenét hallgatni :) A szalagon Vivaldi volt. Concertók. A kossuth nyomta reggelenként. I musici di Roma . Beethoven Egmond komplett. Ferencsik, Andor Éva.
Ahogy az urh felfejlódött, vettem egy zsebrádiót és szétszedett állapotban a jelet levettem még a hangszóró előtt. A sztereo jelet ! Mekkora szám volt :))
Ez a kazettás dolog nagyon veszélyes. Nem is a 8 bites felbontás és a mosott hang a gáz, hanem a bizonytalan lejátszási sebesség. Anno Brahms 1. szimfóniájából volt egy remek Karajan felvételem és nagyon szerettem a tempóit. Azóta sem találtam hozzá hasonlót. És miért? Mert a walkman gyorsabban tekerte a szalagot, mint kellett volna. Ugyanez a kiadvány cédén egyenesen kiábrándító volt. Szóval semmi kazetta.Ez elvi kérdés.
Háá , de jó ! Nem is tudtam, h Pinnock is játsza.
Nekem nagyon régen volt egy Igor Kipnis-es felvételem kazettán, akkor rongyosra hallgattam, azóta nem találkoztunk, csak most kerestem chordnak a tubuson iegy llusztrációt.
Kipnis is ebben a tempoban nyomta. Ez való neki.
A zene jó. Nagyon jó. De ez az előadás...Nekem nem jön be sehogy sem.
Ez sokkal inkább.
Nekem nem tetszik ez az amerikai ízléshez igazított Haydn. A szólisták technikai felkészültségével nincs gond, csak hát nagyon langyos az egész. Ötlettelenül leadálták a darabot. Szépek a hangszerhangok, kotta nélkül és könnyedén játszanak, és kb ennyi. Több pozitívum nem jut az eszembe.
" Hiszen a jó zenéket szeretjük hallgatni, a nagyon jó zenéket."
------------
Hát pont ez az. A jó zenéket.
Nem a " legjobb " zenéket.
Haydn esetében, nálam, talán, a zongoraszonátái azok, amikor azt mondom, hogy, esetleg...:)
Haydn - Piano Sonata - Pogorelich
Ezt a lemezt kedvelem.
Persze, hogy van értelme.
Hiszen a jó zenéket szeretjük hallgatni, a nagyon jó zenéket. Vagy tévedek?
Mondtam, hogy én igen messze vagyok az enciklopédista felfogástól, hogy gyűjtsük össze a barokk szerzőket, mert annyi jó szerző volt, és hallgassunk sokfélét nem?
Szóval, a Haydn, én megértem azt, aki szereti, biztosan sikerélmény, amikor hiba nélkül eljátsszátok. De azt szoktam mondani. magánvéleményként, hogy a Barokk után tényleg muszáj volt valami kitalálni, mert megfeneklett az egész dolog. Pl. olyanok miatt, mint Haydn.
Ez a Leclair legalább próbálta utánozni azokat, akikben az igazi 'löket' volt; ment is neki olykor. De Haydn, ő maradt a kiüresedett dolgainál.
Mert zenéket hallgatunk egymás után. Mert ilyen zenehallgató-féle emberek vagyunk. És a Haydn divertimento után csak úgy belekóstolunk pl. ebbe:
Concerto RV417 - Allegro - Ensemble Explorations
És akkor lehet azt mondani, hogy mit erőltetem én a Vivaldi-kultuszt, a vízcsapból is az folyik, de szegény Haydn, ő is ám nagy mester volt, mit kell lehúzni?, ja, igaz, a választás szabadsága mindenkinek megvan.
Ezen a lemezen van amúgy:
Vivaldi és Leclair zenéjet egymásssal szembeállítani kb olyan, mint Mozartét Haydnéval. Melyiket kukázod ?
Elsőre egyszerű a ( hebrencs ) válasz : Haydn.
aha. aztán meghallod ezt: Haydn divertissiment No. 2.
Jobb ?? Rosszabb ? Dobó ?? Dönts te, de ne más helyett.
Ez itt most kb olyan, mintha azon örömködnél, hogy tök szép és vonzó a feleséged, mire én azt válaszolnám, hogy valóban csinoska, de hol van ő Ashley Juddtól.
Most őszintén, van ennek bármi értelme?
Csak azt nem halljátok, hogy, bár valóban ügyes, csak ez az 'olyan, mintha', ez sajna itt lényeges.
Leclair után hallgassatok Vivaldit.
Aztán Corellit.
Aztán Porporát.
És kiderül, hogy csak a farvizükön evezget. De amúgy jó zene, értitek...
Jean-Marie Leclair (1697-1764) - Violin Concerto Nº 2 in D Major Op. 7
Na, de ez itt pl micsoda? Corellivel indít, 01:44-től átvált Vivaldiba, 02:44-nél ismét egy kis Corelli jön, majd vissza Vivaldiba. 05:00-től leginkább J.S. Bach, 05:45-től ismét Vivaldi. A 3. tétel kiköpött Vivaldi egy kis Hans Zimmerrel és Porporával keverve, a végén tipikus Leclair lezárással. A 4. tétel akár Vivaldi Négy évszakába is beilleszthető lenne.
Ez a pali szivat minket. :)
A jellegzetes saját hang is megvan .
Jó ez a Leclair nagyon. Bárkit leutánzott a maga korából. Vivaldit, J.S.Bachot, Corellit, Tartinit...Mindegy volt neki.
Jó, hogy bevonzottuk ide.
Van egy lengyel szerző, minden darabja kincs.
Igazán jó felvétel tőle nincs.
( azért ez félig elmegy )
Érdekes, nekem elsőre megszólalt a cantigas..Nem erőltettem, rá se gondoltam :)
Az elején az imprók... az visz az erdőbe..nem szeretem... olyan ' egyenruhás " középkori bevezetés... valahogy mindenki kötelességének érzi... Na látod, ez pont az, amit a Bach előadásokban is utálsz...a sztereotípia minősített esete... Savall is szereti...Pluhar meg egyenesen imádja. Pedig mára már sima sztereotipia.
Hát, így, nagy nehezen, valóban, pici hasonló rész-motívumok elő-erőltethetők.
Amúgy meg minden lényegi részben eltérnek.
Nem hallod -e ?
Az első linkeden ( a bamba pofáson ) 0:22-től kezdődik, és az én linkemen 1:22-től . A kettő ugyanaz csak a zárlat más. Több egyezés is van, de ez a legjobban hallható.
Volt még sok hasonló varázslós-dallam.
Itt a hírhedt Cara Cosa.
Itt pl. arab eredet erősen gyanítható.
A lemez amúgy nagyszerű.
Hát, én nem hallom a hasonlóságot, de az említett eredet természetesen lehetséges.
Az amúgy biztos, hogy csodaszereket adtak el vele, meg az is, hogy a piacok szereplője volt. A régiek is hallották azt, amit mi.
Az eredete az tuti, hogy egy cantigas a Cantigas de Santa Maria - ból, nem lehet kérdés.
Átgyúrták hókuszpókuszosra, lehet, hogy csodaszereket adtak el vele a piactereken :)
