Még itt van tőle egy csodásan fenséges Mária vesperás- Ave Maris Stella ....
A hangszerelés máris nyert nálam..
Gioan Pietro Del Buono korabarokk ( 1610 ? - 1657 ? ) nápolyi születés. Minden jó Nápolyból jön a barokkba?
Senkihez sem hasonlít, abszolút egyéni hang.
Nagyon-nagyon érdekes zene.
A Canoni, oblighi, et sonate: -ből egy darab: LXXVII. Obligo di dui Zoppi, e dui Ciechi
Sonata II sopra Ave Maris Stella egy agyfúrt és körmönfont orgonamuzsika.
És egy Obligo az Ave Maris Stella -ra (greg.himnusz) , egy különleges vokális-polifonikus darab, Gesualdo óta nem nagyon mert ilyet senki.
Ha olaszok a XV:sz-ban a nagyszerűt ki akarják fejezni, az
egyszerű és védhetetlen. de valahol nagyon édes is...
Régen volt modern zene. Itt van két kedvenc szerzó :
A másik kedvenc is János , Liége-ből indult, de Velencébe ért.
Háááát, egymás után meghallgatva a kettőt..... az 'erősség' itt nem egyenrangú.
Bár, kinek-kinek.
Igazából, gyönyörűen lejön a két szerző különbözősége, a két kor, a két földrész, a két metafizika, a két zenei világegyetem.
Iskolában, ha tanár lennék, biztosan megmutatnám így, párban, a tanulóknak.
Itt van egy kis darab claviorganra a kedvenc zeneszerződtől. :)
Hát ez a fantasia tényleg be@arás, ahogy szól. Ahogy bemozdul a vége az egyedülálló.
Kétszer van a Tallis ! Nagyon jó, de kétszer van :)
Kérem a Bull-t !
Mit kérem, követelem !
Pár napja érkezett.
Két dolog nagyon élvezetes rajta, számomra.
A Felix Namque, Tallis billentyűsre írt műve, maga a furcsaság és különlegesség. Nagyon-nagyon jó előadás.
A másik, az leginkább a hangszer miatt. Ugyanis az harmadik blokk, ott a hangszer egy claviorganum. Vagyis, egy orgona-pozitív játszható az egyik csembaló-manuálról.
Egészen döbbenetes az a harmónia, ami kialakul.
Itt, egy Bull fantázia.
A befejezés, az sem gyenge.:)
Egy Mirare kiadás, 2010-es felvétel. Szédületesen szól.
Nézem, a hangmérnök Hugues Deschaux.
Ja, igen.
Ott a keze nyoma.
A lelkesedése. Meg a tisztelete.
Szokás szerint elbeszélünk egymás melett, de sebaj.
Az ismertetőd megint jó volt !
Sajnos nem voltam ezen a ZAK-os koncerten.
Ezek a ' félig népzenék sok improval' nekem nem igazán jönnek be, a népzenét inkább. eredeti adatközlőktől szívom, mint az éltető vizet.
Savallt és zseniális társait ezekben szeretem :
Megvannak a szikár kották tudod...és hát amit csinál belőlük, az zseniális, utolérhetetlen. Életre kelti a régmúlt műveket, aktuálissá teszi !
Savallék ZAK-os koncertje, az viszont mindenkinek nagyon tetszett, akivel csak beszéltem.
Nagyon.
Nekem is.
Azt az életemben nem fogom elfelejteni, amikor Waed Bouhassoun, letette a laud-ját, kiment középre, és gyönyörűséges, halk, sötét hangon elkezdte, hogy
'Akármilyen messze vagy, én imádlak és imádni foglak halálomig',
Nyilván, van, aki nem fogékony az efféle varázslatra - ők valami mást keresnek, ezt meg esetleg le-sémázzák, OK. Mert improvizáltak. Beszéltek, saját gondolatot is. Ez szokatlan azok között a falak között, ezt ismerjük el.
Valószínűleg a Musicalisches Opfer koncert-szenvedés a ZAK-on, talán 2 évvel előtte, az való volt inkább nekik. Nekünk meg a 4 (négy) ráadás, ami utána jött.
És azt sem fogom soha elfelejteni. Hogy jövünk ki a ZAK-ról. Hömpölygünk. Bach-koncert volt, meg Savall, értitek?, és mindenki, de kivétel nélkül, mindenki a ráadásokon rúgózott. Hogy az micsoda egy dolog volt. Pedig a koncert az a BWV 1079 volt.
Arról meg senki sem beszélt...
Fura, nem?
Végül mindenki megtalálja a magáét.:)
Hát szerintem sem csak az olvasást jelenti, írtam is, hogy többről van szó. A kotta információ. Csak ahhoz nem kell, amit már tudsz. Ez ok, de nem árt ALKOTÁSOKAT játszani a zenére éheseknek a XXI. században. Van kb 800- 1700-ig a régizenében is szinte végtelen számú csodálatos alkotás. Az az érzésem, az emberek azért mennek oda.
Savallék régi MÜPÁs koncertje mindenkinek csalódást okozott, akit csak kérdeztem. Sémákra végigimprózták az estét főleg. Ez egy jazz-klubban jó, de nem mindenki jazz-fan, ha érted mire gondolok.
Az improvizé szórakoztat és domborítja a nagyszerű előadót, csodálhatjuk nagyságát..de az alkotás ( egy MŰ ) az valami több, többlet van benne . Én legalábbis így látom.
Tarantella-ajánló
Az emberek, ébren vagy álmukból, egyszerre csak felugrottak, heves fájdalmat érezve, mintha a méh csípte volna meg őket. Volt eset, hogy láttak a közelben pókot, volt, hogy nem, mindenesetre tudták, hogy ez a Tarantella. Kifutottak házukból az utcára, a piacra, nagy izgalommal táncolni kezdtek. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, akik mint ők, épp most lettek megharapva, vagy az előző években, mivel ez a betegség soha nem múlt el végleg. A méreg ottmaradt a testben és újraéledt a nyári melegben. Csak a zene és a tánc volt hatékony gyógymód…
Egy legendás lemez.
Én tudok olyat, aki nyolc példányt vett egyszerre. Az első kiadás, nyilván, az a kincs:
(beszédtechnika-óra:))
Én ezt elismerem, egy nagy ajándék, valóban, aki érti, úgy olvashat, mint más a könyvet.
És persze, hogy kell a kotta, mint ahogyan kell a könyv is.
Csak azt látom, hogy ti, zenészek, sokszor gyönyörűen olvastok, tényleg, bizonyos szint felett - és ez nem extrém magasat jelent, - gyakorlatilag bármit lejátszotok, mint ahogyan én is bármit, kapásból el tudok olvasni, ha elémtesznek egy kinyitott könyvet.
Csak beszélni, olykor, azt felejtettetek el.
Mert a zene, szerintem, az nem csak a 'hangosan olvasást' jelenti.
Szegény Johanna, ha ezt olvassa ...:))
----------------
" Meg Josquin-t én eléggé keveset hallgatok - ez óvatosan megkérdőjelezheti teóriádat. "
Hát még jó, hogy keveset hallgatsz, hiszen Ő már musica recta, hiszen tanítják ! Ez a tény még inkább mutatja, hogy jó a teória.
Egyébkent eszem ágában sincs megváltoztatni az ízlésedet, én is hasonló állapotban vagyok, éljen a musica ficta, azzal a különbséggel, hogy az egyensúly és a szimmetriát mániákusan keresem mindenben. Ez is egy lóbetegség, mint a tied, oda se neki.
Még a kottáról mesélnék valamit, csak egy megjegyzés az antikotta szemléletedhez..
Szóval... már gyerekkoromban olvasás-mániás voltam. A szüleimnek- bár kiskoromtól külön éltek - az életében a könyvek fó helyen voltak. Hatalmas mennyiségű könyvet olvastam el az évek során, ahogy nőttem, a könyvtárakban is szinte bentlakó lettem.
Mivel a hallásom extrém módon pontos volt, a memóriámról nem is beszélve ( gyereknek minden megy ) , csak jó későn, szinte felnőtten tanultam meg rendesen kottát olvasni, mert nem kellett használnom. Zongorázni is úgy tanultam ( alapfokon ) , hogy ha eljátszotta egyszer a tanárom, én már fejből játszottam utána. Senkinek sem tűnt fel soha, hogy nem tudok rendesen kottát olvasni. Aztán amikor már saját elhatározásból, minden kényszer nélkül megtanultam, akkor történt velem meg, amit el akarok mondani.
Tehát, mikor a kottát már prímán olvasva először bementem egy jó nagy zenei könyvtárba. mikor körülnéztem, látva a katalógusokat, meg a rengeteg kottát a polcokon, ráébredtem, azzal, hogy tudok lapról olvasni, hozzájutottam mégegy ugyanakkora csodavilághoz, mint amit a könyvekkel már ismertem. Mégegyszer egy ugyanakkora ajándék ! Szóval nálam a kotta az az olvasás kategóriában van, csak valamivel még több is . Szerintem sokan vannak így ezzel. És azt hiszem ezt te valahol nem érted, azért írtam ide. A kotta szerepét nem érted. Úgy értelmezed, hogy valami, amihez " hozzátapad " az intellektus, és nem tud tőle szabadulni. A könyvről, könyvekről is ez a véleményed ?
Kedves Johanna,
lehet, hogy igazad van, de egy kialakult ízlés, amely valóban 'igazi' ízlés, az soha nem változtatható meg tudatosan. Amíg megváltoztatható, addig csak valamiféle szimpátia, vagy inkább valamilyen konformista-iskolakövető állásfoglalás, vagy inkább csak szimplán 'állapot'.
Meg Josquin-t én eléggé keveset hallgatok - ez óvatosan megkérdőjelezheti teóriádat.
Megfejtettem a titkodat , kedves chord.
Te egy Musica recta gyűlölő és musica ficta imádó irányban létezel. Sajnos ez nálad nem elég tudatos, azért is nehéz nekem érthetően érvelni a vitáinkban.
A zenei élet ( a múlt is és a jelen is ) mindig a kettő egyensúlya. ( azért is emelek néha szót Bach ellenkampányod miatt.)
És egyben felhívom a figyelmedet, hogy az improvizáció is csak addig musica ficta, amíg el nem kezdik oktatni. Onnan már musica recta.
Ő az egyik valaha élt legnagyobb hatású musica ficta személyiség
Tarantella-ajánló
A 'tarantizmus' ma már belevész a hihetetlenség ködébe.
A zene mégis ugyanaz.
Mi is történik itt?, Andrew Lawrence-King hárfája szépen viszi a dallamot, a csípés megvolt, a dolgok mennek tovább, a zene amúgy igen jó; kb. bő 1 perc után a méreg bejut a központi idegrendszerbe, és helyrehozhatatlan változásokat okoz a ritmusban és a hangszerelésben: a szép hárfaszólamot a gitárok egyszerűen lerohanják, kiszorítják, a pulzust megemelik, őrületig felfokozzák, szívritmus-hiba, kiesik, majdnem kontrába beáll, aztán hirtelen vége…
Miért kellene siránkozni? Az Amadeus a filmtörténet egyik legjobb, és minden bizonnyal legélvezetesebb filmje. Emberközelbe hozta nemcsak Mozartot, hanem egy egész kort és közben - nem mellékesen - csodálatos zenei szemelvények hangoztak el. Biztos vagyok abban, hogy sokan először találkoztak a klasszikus zenével és nekik ez óriási, katarktikus élmény lehetett. Milos Forman egy igazi zseni volt. A zeneakadémiák zenészeket (az elitet) képzik, ez a film viszont mindenkihez szólt és megérintett mindenkit.
Na végre, megmentetted a zenészek becsületét.
Vagy legalábbis, az orgonistákét....:)
A többiek hol vannak a válaszokkal?
Én ezeket mind elhiszem.
Csak a filmben, az az Une jeune fillette, ill. a lemezen, az egy olyan verzió, amelyet megugrani azóta sem tudtak, legalábbis az énekelt verziók közül.
A gambát ez a film hozta be a mai divatba, kint is, meg itthon is, ezt elég sok zenésztől hallottam, nekik is elhiszem.
Sainte-Colombe meg Marin Marais a film által lett ismert a nagyközönség számára.
Ez van.
Lehet siránkozni, hogy miért egy Amadeus kategóriás film az, ami miatt Mozart meg a Requiem esetén egy 'megismerési hullám' végigsöpört egész Európán, ami olyan erős volt, amit a zeneakadémiák 100 év alatt sem tudtak elérni,
meg hogy Sting miatt ötezerszer annyian ismerték meg Dowland-et, mint a világ zeneiskoláiban összesen... ez egy másik témakör.
Une jeune fillette
1. Az Une jeune fillette egy jó régi sláger ám, nem Savall találta ki . Nem is St Colombe....se Marais..a film meg róluk szól...a mozinézők 99 százaléka azt hiszi, sőt állítja, hogy St Colombe vagy Marais a szerzője.... Végülis a torzulást akarom ezzel megvilágítani, amit a divat okoz.
( Mindenki gambázik és a könnyeket játsza. ÁÁÁÁÁ egy hangszer nem a melankóliára való kizárólag... és nem csak az a zene , ami melankolikus ......és a kitörő öröm ? Szóval gambán a zeneirodalmat kell játszani, nem csak St Colombe-ot, meg Marais-t. 1500-ban a gambát már vastagon használták. Olaszok, németek . 1550-ben Jamb de Fer ötféle hangolását említi. Szóval még a mai nyugati gambázás is egy vicc tulajdonképpen a valós lehetőségeihez képest. És én ezt mind a divat számlájára írom. Az a film egy rakás ostobaság, illúzió. Összetöröm a gambát a kandallón, Isten segíts !! Cowboyfilm. Az a rengeteg magyar gambás, akik nem zenészek , mert nem arra valók...mind innen jönnek! )
------------------------
2. A másik dolog, hogy már Byrdnek is van feldolgozása belőle...
Azonkívül ott van a reneszánsz lantkönyvekben szinte mindben.
Egyik feldolgozás jobb, mint a másik, már a reneszánsz időkben.
Az improvizáció teljesen bevett és megszokott dolog az orgonistáknál, orgona-koncerteken.
Az ugyan igaz, hogy ott az Amadeus-ban kitör a szabadság, csak felhívnám a figyelmedet, hogy MINDEN ALKOTÁSBAN ott van ez a szabadság. Az alkotás így jön létre. Ezzel a szabadsággal. Amiben ez nincs, az nem is lehet alkotás, hogy gondolod ? !
( a Requiemes mondatodat nem értem )
Ízlésekről kár vitázni.
Inkább kanyarodjunk vissza a filmbéli jelenethez, mármint, hogy ma, vajon van-e ilyen 'felkérés egy improvizációra'? Amúgy, nem tartom elképzelhetetlennek, de, itthon, komolyzenében, ez mennyire szokott előfordulni? Mondjuk próbán?, mert, színpadon, itthoniaktól, nagyon keveset láttam, azok is ici-pici, kigyakorolt 'improvizációnak tűnő' dolgok voltak inkább.
Amúgy, az Amadeus-ban is van egy rész, ahol kitör a szabadság.:)
Ja, nem kell film-elemzés talán, de az a tömeg, aki Requiemet akart hallgatni hirtelen, az egészen meghökkentő volt, emlékszem.
Ezt bebuktad, nem jártam a ZAK-ra :) Ha az iskoláimat elmondanám , igencsak meg lennél lepve :) De kérlek, hagyjuk ezt a témád, ne kérdezd :)
-------------
Megint nem értesz, véded a zenét. Előlem véded a régizenét ! Ember, nemá !
De hát nekem a filmmel van bajom. Meg a divattal . Hogy tudsz ennyire félreérteni ?
Adott élethelyzeteink adott horizontokat adnak.
Csellistaként, mondd el nekem, valaki, akkoriban, miért járt volna gambakoncertekre? Miért járt volna régizene koncertekre? Örült, ha a 1007-12-t tévesztés nélkül leszenvedte, aztán meg nyomta egy hatodrangú zenekarban, a hátsó traktusban, Beethovent meg Sibeliust meg Mendelssohn-t. Olykor, ünnepnapokon kicsi Mozart-ot. Azt sem tudták, mi az az Early Music.
Még odakint is csak bontogatta a szárnyait ez a renitenskedés.
Aztán jött ez a cowboyfilm.... ja, ez Magyarország.
Cowboyfilm. Neszeneked Savall, neszeneked Une jeune fillette, amihez hasonlót sem tudsz mutatni, most, 30 év után sem...
A ZAK szellemisége igen szilárd, látom.
A Sainte-Colombe lemezt meg elő sem merem hozni, mert az meg a morricone-os zene lesz - kár is volt behozni a divatba ezt a szerzőt, ezzel a cowboyfilmmel, meg amúgy a nevét sem tudjuk teljesen, miféle zeneszerző az már?...:(
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-6912292-1429373877-3712.jpeg.jpg)
Ezzel csak az a baj, kedves chord, hogy nem a viola da gamba koncertek és felvételek hallgatása rendezte át az életüket ( arra ugyanis évtizedekig nem reagáltak ) , hanem ez a cowboyfilm. Nem tűnik fel ez amúgy pallérozott elmédnek?
Egy divatnál a mögöttes tartalom minimum kérdéses, és szinte sosem fedi a teljes valóságot.
Akárhogyan is elbeszélünk olykor egymás mellett, ez a dolog, minálunk, közönség-szempontból, annyira rejtve marad, hogy kb. elképzelhetetlennek tartom azt, ami a Minden egyes reggel c. fimlben megtörtént.
Itt, a kulcsmondat, az a jelenet előtt közvetlenül hallható, nevezetesen, amikor a fiatal Marin Marais szeretne tanítványnak beállni, (meg, leginkább, a lányokkal szerelmeskedni), Sainte-Colombe azt mondja, hogy akkor improvizáljon valami a portugál Folia témájára.
Ma ez hogy történne?, elényomnátok egy jó bonyolult Bach kottát, aztán, gyerünk, lássuk.
De lehet, tévedek.
Ja, a lemez, meg a film, az annyira korszakalkotó volt, hogy teljesen átrendezte pl. a cselló-tanulók egy részének további sorsát.
5445
Én erre a mondatra válaszoltam: " Az improvizációt nem tiltják a zeneiskolákban, mindössze nem tanítják. Fontos különbség. "
Kedves Macsek!
Ebben a topikban mindenki mondja a magáét, jórészt okosságot, vagy vicceset, kisebb részt hülyeséget. És van sok-sok zenei szemelvény, amiért érdemes naponta többször is bekukkantani. Szerintem ebben nincsen semmi rossz, amíg a zenéről van szól, és a zenéről mondjuk el fennkölt, vagy alkölt gondolatainkat. A probléma abból adódik, ha nem a zenéről, hanem egymásról kezdünk el értekezni. Ezt inkább kerüljük, tehát húzzuk be a karmainkat és inkább doromboljunk.:)
Nem kell veszekedni.
Arról van szó, hogy ha esetleg van is ilyen Magyarországon, a klasszikus zenében, a kotta-rabszolgaság korában, ez nem szűrődik át a hazai előadásokon keresztül. Ez volt az alapprobléma. És ez nem csak a képzés hibája, hanem kb. a lejegyzések pontosságával együtt színre lépő jelenség.
Miért érzem azt, hogy neked semmi közöd nincs a zeneművészethez? Sem tudás, sem elkötelezettség. Semmi. Csak a hülye számaid. Bezzeg arra van időd, hogy idetolakodj és leszennyezd velük a topikot. A fasz kiváncsi rá.
Hah, a 4/4-ben írt darabot 3/4-ben értelmezted. Vagy fordítva :)
Sajnos nem érek rá minden nap írni.
Amiért nem tudsz róla, azért van. A Nádasdyban tavaly biztosan volt. Nem dzsessz.
Bocs, hogy ilyen röviden írok, de szerintem felül tudod bírálni a fröcsögésedet.
Milyen észt osztok? Egy alkalommal sem tudtál rámcáfolni. Csak köpködsz itt vadul a négy égtáj felé és azt hiszed, hogy én ettől majd összefosom magam.
De legyen! Töltsd meg te ezt a topikit nap, mint nap. Mutasd meg te, hogy mit tudsz! Lesz rá lehetőséged bőven. Én itt most kiszállok.
Te jó ég!
Ez a nihil legalja! Te sosem voltál zenész!
Aki nem olvas a szakmájába vágó dolgokról, nincsenek könyvei, az a szakmáját sárba tiporja.
Csak az észt osztod, de nem tudom mire támaszkodsz. Mert nem a könyvekre, nem a kottára.
Szal, te sem tudod, hogy hol van improvizáció oktatás, de azért rávágod izomból, hogy van. Mert lennie kell! Mert olyan nincs, hogy nincs. Mert ha már kecskével és lóval is közösülnek olykor-olykor az emberek, akkor pont improvizáció oktatás ne volna? Ez utóbbi valahogy hihetőbb is. :) Roppant logikus az észjárásod. Valami aprócska ténnyel azért jó volna ha előrukkolnál. Mert én nem tudok Magyarországon ilyen intézményesített keretek között működő képzésről. A jazzt most kéretik nem ide keverni, mert nem ennek az apropóján merült fel a kérdés. Komolyzenében utazunk. Régizenében, ahogyan magad is írtad.
Honnan tudod, hogy nem volt? És ha nem volt, akkor mi van?
Egyébként meg olvass az írásai közül. Pl. a disszertációját. Bachról.
Nem kell ám mindenkit leszólni...
Nem. Alapfokon is tanítanak improvizációt.
Nem az iskoládra gondoltam.
Hanem, amikor ott álltál, a hangszereddel, a többiek között, szemközt a közönséggel, meg leginkább a kottával.
Vagy, akár, valamelyik próbán... komolyzenére gondolok, természetesen.
Persze, hogy van.
Mikor írtam a cikket az organettós lemezről, beleakadt a szemem abba a mondatba valahol, és jól megjegyeztem, hogy Deslignes-t improvizációs mesterkurzusokra hívják.
És régizenéről volt szó.
Egy újabb érdekes adat. :)
Részletesebben? Szerintem más is erősen hegyezi most a fülét.
Egyszer láttam a tévében egy műsort, egy zenei szakiról szólt, amelyben volt bárzongorista képzés. Csak a kis rajkók jártak oda. Erre gondolsz?
Hogy egy bölcsész és nem zenész. Nem volt neki művészi élménye. Ennyi.
Fazekas Gergellyel mi a bajod?
