Valamit rosszul tudsz. Az improvizációt nem tiltják a zeneiskolákban, mindössze nem tanítják. Fontos különbség.
15 évnyi zenetanulásom során egy alkalomra sem emlékszem, amikor bármit is megtiltottak volna nekem. Nem mondták meg, hogy milyen hangszeren játsszak, nem kényszerítették rám a gyakorlást, nem kérdezték meg, hogy hallgatok-e pop zenét, egyáltalán, hogy milyen zenét hallgatok otthon úgy általában. Hétvégente eljárhattam fúvószenekari próbákra, ahol még véletlenül sem volt komolyzenei darab, kedvemre elmehettem öt nemzetközi nyári zenei táborba is, és a tanárom nem vette magára, hogy mástól is szeretnék tanulni.
Összefoglalva: nem ugattak bele a dolgaimba.
Tarantella-ajánló
A ritmus finomhangolásával űzhető ki a méreg. Pontosnak kell lenni. Intuitívnek. Bátornak az improvizáláshoz. És tudni valami titkos dolgot, megérezni. Azt, amit a régi szicíliai és Nápoly-környéki zenészek tudtak.
Máskülönben nincs menekvés.
Senkit se tévesszen meg a gyönyörű, finom, dallamos női indítás. Arianna szépen, messziről közelít. Az első pillanatban tudja, milyen színű volt a Tarantula.
Márciusban sikerült Heinz Holligerrel pár szót váltanom személyesen, és amikor felsoroltam neki, hogy kik azok az oboisták, akiket különösen kedvelek, mindegyikre az volt a válasza, hogy hiszen az az ő tanítványa. A végére kicsit berágtam ezen a "mindenki az én tanítványom volt" hozzáfűzésén és bedobtam neki a jó öreg Dombrechtet, hogy az mekkora barokk oboista már és micsoda Vivaldi versenyműveket játszott fel lemezre pár éve. Biztosra vettem, hogy semmi köze nem lehet hozzá. Hát ő is az ő tanítványa volt. :)
Holliger fantasztikusan jól tartja magát. Szellemileg a toppon van, zenét szerez, vezényel és olykor a hangszerét is előkapja. Ez már csak azért is nagy kunszt ( Klárika kedvéért kiírom németül is: Kunst ) mert 1939-es születésű.
A Youtube-on az idei koncertjei megtalálhatók, és azt kell mondjam, hogy amikor hallgattam, nem az jutott az eszembe, hogy egy vénember oboázik, hanem, hogy egy nagy művész. Persze a stílusa maradt a régi, ugyanúgy játssza Handelt, mint negyven évvel ezelőtt. Olyan holligeresen. A histórikus mozgalom nem teperte őt maga alá, ha így jobban érted, de abszolút korrekt amit csinál.
Na és a hangszere...Azon lehidaltam. Holliger világ életében Rigoutat oboán játszott, öregségére meg átváltott egy sima Buffet-re. Viszont az angolkürt maradt Rigoutat.
Amúgy nagyon jó fej az öreg. Közvetlen, kedves, nincsenek vállalhatatlan allűrjei. Ne tudd meg, mennyire sajnáltam szegényt, amikor meghallottam, hogy Fazekas Gergellyel kell majd a zenéjéről beszélgetnie a koncertje után!
Hát ez csodás...az oboista. Egyszer sem megy fölé és egyszer sem hamis mégse.
Nyugalmat áraszt. Ez a stílus..vagy pontosság ááá asse tudom hogy hívják ezt.
A pontosságról mindig a föléintonálás ugrik be.
Szerintem hangról-hangra intonál.
Aki skálával gyakorol, abból ez kiveszik.
R. Schumann histórikusan? Az meg milyen? Nagyon érdekes. Valósággal bántó a korhű oboa nazális, pudvás, ordenáré hangja. Pluszban még hozzá ez a leharcolt pianinora emlékeztető fortepiano...És hol marad a dallam? Jóformán csak tartott hangok vannak. Ezt töltse meg valaki zenével! Nekik sikerült.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-7797359-1532972141-5171.jpeg.jpg)
Még Gaspar Sanz-ról meg az improvizációról jutott eszembe.
Az írja, hogy miután az alaptabulatúrákat elsajátítottuk, kezdjük el ezeket variálni [improvizálni] valamelyik egyszerű dallammal, ez nagy gyönyörűséget fog okozni, és lemérhetjük rögtön, mennyire haladtunk előre a harmónia mélyebb megértésében és a hangszer kezelésében.
Némi fejtörés után furcsa következtetésekre juthatunk. Itt egy olyan zenetanulási folyamatról van szó, amely teljesen más spirituális megközelítéssel dolgozik, vagyis úgy tanulunk egy nyelvet, hogy először nem a betűket és a központozást meg az előjegyzéseket tanuljuk, hanem egész szavakat, kifejezéseket, dallamokat, mondatokat, variációformákat.
Ugye, ismerős a módszer?, igen, mi is így tanultunk meg sok dolgot.
Például. beszélni…
Asszem, már írja...
Kíváncsi vagyok, tényleg, hogy mit jelent egy zenésznek egy olyan dolog, amely neki tiltva volt.
Igen, káprázatos az előadás.
De nem a mozgás a cél.
Ezt a linkelt darabodat volt szerencsém élőben hallani tőlük.
Aztán beszélni velük. Aztán meg Xavier adott egy lemezt belőle...
16-17 év eltelt.
Hangzás, hogy milyen?
Erre muszáj valamit lépni :
Ebben az esős, szomorű időben (itt legalábbis az van), a pikantéria talán felpezsdít.
Tarantella-ajánló
Hogy monoton, meg egyforma?
Az.
Vagy nem?
Veszélyes.
Szintúgy.
Jöhet.
Megyek, keverem a vízbe a vitatkozóport.:)
Egy olyan igazi háromoldalasra gondolsz :) ??
Vevő vagyok rá ! :)
A zeneszerzők kanyarították ilyen irányba. Ők tehetnek róla. A barokk után nagyon divatba jött a kadencia. Ez eredetileg egy improvizatív rész, amely a tétel témáiból építkezik és lehetőséget biztosít a szólista számára saját fantáziájának kibontakoztatására és virtuóz hajlamainak kiélésére. Ritka az olyan kadencia, amibe a zenekar is beszáll. Van ilyen, de ritka. Az elterjedt az, hogy egyedül csak a szólista játszik ilyenkor.
Aztán a zeneszerzők megelégelték a zenészek balfaszkodását, és inkább ők maguk írták le a kadenciát, viszont annyi mozgásteret azért hagytak hozzá, hogy úgy értelmezze az előadó ezt a szabad részt, ahogyan neki tetszik.
Aztán már a zeneszerzők sem írtak kadenciát és itt vége is lett a történetnek.
De, hogy teljes legyen a kép, előfordult olyan is, hogy az adott darabhoz egy másik zeneszerző írt kadenciát a szólista kérésére.
Jaj, ez annyira szép téma! Igény esetén össze tudok dobni róla valami szaftosat.
Kár, hogy úgy kanyarodott a klasszikus zene története, hogy az improvizáció valahogy kisodródott belőle...
Nagyon jól szól.
Egy mondatban összefoglalva : Minden hájjal megkent régizenészek egy sematikus témára improvizálnak.
Itt meg egy másik egy mondatos összefoglalás :
Egy kedvenc lemez,
Mudejar.
A címre figyeljünk.
A mórok, akik a Reconquista után, a Keresztény Királyok visszatérte után is megtartották eredeti hitüket.
Az előzőekhez valahogy kapcsolódik.
Hangzásban: MA Records, egy igazi, finom, audiofil lemez.
Nem tudtok haladni a korral... :)
Ott, az a középső ficsúr, azzal a rettenetes tacskótekintetével, egyértelműen azt akarja, hogy nedvesedjenek a bugyik. Én közben meg egyfolytában a kis strassz fülbevalókat keresem a fülében. Annyira gáz ez az egész. Ennél már az is őszintébb, ha odamegy a nőhöz és ráparancsol, hogy "vetközz, aztán baszunk itt a konyhakövezeten".
Bobby McFerrin "művészetét" én sem tartom sokra, Józefét még annyira sem. Ugyanakkor nem lehetetlen úgy előadni egy már unalomig ismert nótát, hogy közben leessen tőle az állunk. Az egész csak ízlés és hozzáállás kérdése.
Nekem is van ötletem : Cyber after , pl.
Az van az E-n kívül is, hogy ez a zseniálisan megírt mű után egy másodlagos rangú ( átírt) valami, ami szarabb, mint az eredeti. Na ezaz, aminek semmi értelme . Bobby Megdonalds izé Megferin.
Véleményetek erről?
Nekem ilyenek jutottak eszembe, hogy 'elfajzott karanténkultúra', meg 'új, E korszak',
meg az is, hogy nagyon jó a zene, meg az előadás nem pont az én szájam íze, de szerintem nagyon OK.
De ezzel együtt, az alanti operarészletre gondolva, mint fiktív ellenpólusra, itt valami készül félremenni. Vagy félrement. Vagy nem.
Szerintetek?
Aha tényleg. Már tök beszartram. Ja, fóbiás vagyok. Általában utálom a " ráröppenek, aztán odaírom mellé a nevemet " sztorikat :)
Ha már Vivaldi Ezeket ismered?
Friss hús .De csak az agynak, nem a fülnek. Itt is hallom a stúdiót, néha nem egyszerre vették. Kozmatika nem nagyon van.
Dantone, persze.
A másik sem rossz.
De a két csembaló totálisan másképp szól; mármint előadásilag.
Hogy mit csinált? Megszodomálta hátulról. Síkosító nélkül ráadásul!
Ennyire fóbiásnak lenni hallod! Piazzola is írt egy négy évszakot 4 Estaciones Porteñas néven. Átiratban meghallgatható a Steinbacher lemezen.
Mindenképpen Dantone. Bár ugyanolyan lassú, mégis... jobban egyben van... aztánmeg fél hanggal mélyebb...ami nálam már nyert.
Micsinált Piazzola a négyévszakkal ? Ott a neve. Remélem semmit. Nemakarok rákeresni !
Kutyaharapást szőrmével!
Mennyire érdekes már, hogy ez a lassú tétel valójában egy hányásában fetrengő részeg állatról szól.
Másnapos vagyok :)
A lelke mélyén mindenki csehszlovák.
Gabi bácsi! Ne kéresse már magát! Jöjjön, és tiszteljen meg minket a társaságával! Maga nélkül nem teljes az "Üvegtigris" törzsközönsége.
Ennyit az iróniáról.
Gyönyörűen összefoglaltad a lényeget :)
De övé az érdem !
Már régen ezt szerette volna, én csak tudatosítottam :)
Rég elfeledett szerzők és műveik, metafizika, kuriózumszámba menő hangszerpark, histórikus előadások, korszerű ismeretek, nemzetközi kitekintés, szakmai hozzászólások, bennfentes értesülések, műelemzés, lemezajánló, bloggerek, kiművelt emberfők, választékos beszéd, parázs viták, sziporkázó pengeváltások, izzó klaviatúrák, szeretet, egészség, békesség...
És elhitte? Hadd gratuláljak!
Én a láncfűrész vagyok :)
Tudatosítottam benne, hogy ő is ezt szeretné :)
Rosszul tudod. Álnéven neki kell gondozni az összes operett topikot.
És mivel vetted rá a vonakodó szerkesztőt, hogy megnyissa a topikot? Megígérted neki, hogy cserébe kikínlódsz magadból 10 flekket a Házy Erzsike rovatba?
A Metabo láncfűrésszel...??? Klassz a sapkád.
Az van 3.49-nél, az a videó közepe....
Ez mindent megmagyaráz.
Igen, ott vagyok középen.
Én megmondom a tutit, hogy kicsoda az a diósjenő.
Ide most bejön egy részlet a Karnevál-ból.
Mert nem tudjuk, hogy diosjeno kicsoda igazából.
[A történet levéltáros hősének az igazgató bemutatkozik: három egymás utáni találkozáskor, Usinus-ként, Shakespeare-ként, majd végül Cortez-ként]
A vöröshajú segédfogalmazó........... bizonyos tekintetben feldúlt, sőt válságos állapotba került, a beszélgetésre vonatkozó gondolatait biografikusan közlöm. Ezek a gondolatok a következők:
Először: az igazgató őt (és hivatalnoktársait) kétségkívül elég trükkösen a történelem tudományából vizsgáztatta.
Másodszor: az igazgató a reinkarnáció elméletének híve, és még mindig annyira előbbi életéhez van tapadva, hogy azt hiszi, Ursinus, illetve Shakespeare, illetve Cortez.
Harmadszor: az igazgató önmagát történeti személyekkel összetéveszti, s ennek oka, nem lehetetlen, hogy csökkent személyiségtudat.
Negyedszer: az igazgató tényleg Ursinus, illetve Shakespeare, illetve Cortez.
Ötödször: az igazgató csakis Ursinus. Az, hogy egyszersmind Shakespeare és Cortez, egyszerűen tévedés.
Hatodszor: az igazgató tényleg Shakespeare. Az, hogy egyszersmind Ursinus vagy Cortez, egyszerű tévedés.
Hetedszer: az igazgató tényleg Cortez. Az, hogy egyszersmind Ursinus vagy Shakespeare, egyszerű tévedés.
Nyolcadszor: az igazgató tulajdonképpen Gusztáv Adolf, és hogy valaki más, egyszer tévedés.
Kilencedszer: az igazgató Themistoklés, és hogy valaki más, egyszer tévedés.
Tízedszer: az igazgató nem Ursinus, nem Shakespeare, nem Cortez és nem Gusztáv Adolf és nem Themistoklés, hanem Botticelli.
Tizenegyedszer: az igazgató tulajdonképpen Torquemada.
Tizenkettedszer: a igazgató Amenhotep.
Tizenharmadszor: az igazgató az előbbiek közül egyik sem, hanem Razumovszki herceg.
Tizennegyedszer: az igazgató Ramses, Ovidius, Leibniz, Sotoku, Taylor Barnum, Ptolemaios, Patanjali, Malakiás, Ali Khedim, John Gibson, Tai Tsang, Montezuma, Newton, Darius, Harun ar-Rashid, Erasmus, William Blake, Don Francesco d'Almeida, Robespierre, Terpandros, VII. Ferdinánd, Tintoretto, James Wolfe, Joritomo, Breton de los Herreros, Kavakami, Szent Ágoston, Lope de Vega, Sun Wei, Jonas Angström, Arkhimédész, Linné, Jerome Balard, Henri IV. Espatero, Diocletianus, Amenamhat, Mousaios, Anjou Fülöp, Kepler, Chu-yuen-chang, Martin Behaim, Galilei.
Tizenötödször: az igazgató ezek közül egyik sem, hanem Eumolpos.
Tizenhatodszor: Feltehető-e, hogy az igazgató nő?
(Johanna?):))
Ez finom.
Egészen megkívántam, ott lenni a nézőtéren...
Ezt soha nem fogják megúnni az emberek. Opera 500 év múlva is lesz.
Fel a fejjel, mindenki. Én is hegedültem, aztán látjátok, mi lett belőlem?? :)
Hát akkor szevasz johanna! :) Bár esküdni mertem volna, hogy zalbarna néven írtál ide.
Bizony, szépen kikoptak innen anno az emberek. Ez történik, amikor csak kivesznek a topikból.
Kezdetnek, kedvcsinálónak nagyon jó!
Hát jó, te akartad.
Frászkarikát örömködök. Már vagy három-négy beszólással próbáltam kiugrasztani a nyulat a bokorból. De mindig elküldtél rövid úton .. Mert ott van a nyúl, az az érzésem. Még a priviben is próbálkoztam Vagyis elmondod te szépen, miért hagytad abba, de ez egy görcs szerintem, van itt valami görcs. Ami miatt el is kezdtem ezt piszkálni. Csak a tüskéid kint vannak a kérdésben, azért kellett provokálni kissé.
Nem szokásom ez egyébként. Kérdezd meg Chordot.
Nem volna kedved a kérdést felülvizsgálni ? Nem a legjobban, hanem csak jól játszani ? Otthon felkészülni, aztán neha fellépni ott, ahol tényleg várnak, akár ingyen is ?
Még annyit, hogy utálom a fórumozást. Csak a régizenét még ennél is jobban szeretem. Ezért indítottam ezt a topicot majd kilenc éve. Az egyik akkori szerknek addig rágtam a fülét, amíg megnyitotta. Akkor más volt a nevem. Megpróbáltam azon a néven visszajönni, de nem engedett a gép. Na, szevasz.
