Van Dufay-nek ugyanezzel a címmel egy agyafúrt chanson-ja is..:)
Itt egy 'halk' Dufay.
Átirat, természetesen, egy fantáziából.
Fantázia fantáziája...:)
Adieu ces bons Vins - Nagy Csaba
(Hazai !!! csak jelzem.)
Ez rég megvan, és valahogy mindig kikerüljük egymást.
Pedig jó zene.
Valami olyasmi lehet, hogy nekem sok ez az iszonyú forte, ez a hangosság, ez a kíméletlen konstans hangkieresztés. Talán finomabban lehetne.
Hogy Dufay korában, hogy ment ez a hangerő/dinamika kérdés, nem tudom.
Lemezről eléggé kihívás hallgatni.
Fegyelem és rendezett életvitel nélkül aligha képzelhető el boldog és kiegyensúlyozott élet. Rend nélkül az emberi személyiség széthullik. Hétköznapjaink órára pontosan be vannak táblázva és minden rutin tevékenységünknek megvan a maga jól meghatározott ideje. Az ember valójában egy szokáslény, amelyet tovább súlyosbít, hogy nagyon sokan kifejezetten kívánják, ha mindemellé megmondják nekik a tutit is és leveszik vállukról az élettel kapcsolatos nyomasztó döntések terheit.
A feszes életvitel iránti olthatatlan igény nem csak a rendvédelmi szerveket jellemzi, hanem a szerzetesrendeket is, amelyek reguláiban pontosan meg van határozva az imák és istentiszteletek kezdési ideje és időtartama. Szép számmal akad belőlük, így éneklésre mindig jut/jutott egy kis idő.
A szerezetesek régen is szerettek énekelni és ebbéli tudományukat kifejezetten magas színvonalon művelték. Azt persze ne gondolja senki, hogy mindegyikük tudott kottát olvasni. Nem. Sokan csak hallás után énekeltek, viszont annyiszor hallották az unalomig ismert dallamokat, hogy egy idő után már álmukból felkeltve is ment nekik. A rutin sok mindenen átlendít, akár egészen komplikált többszólamúság esetén is. A kotta a régmúltban mindössze a betanulást szolgálta. Addig volt nyitva, amig meg nem tanulták a nótát. Ha ez megtörtént, utána már nem vették elő. Nagy könyveket tessenek most elképzeni, hatalmas lapokkal, óriási álványokon! A szólamok sem egymás alá voltak írva, hanem egymás mellé, külön ablakokba. Az egyik a bal felső sarkat olvasta, a másik a bal alsót stb, stb. Nem volt ez kényelmes dolog, pláne, hogy csak egy könyv állt rendelkezésre. Úgy tömörültek körülötte, akár a szardíniák a konzervdobozban.
Ezek a szerzetesek hangilag nem voltak különösebben képzettek. Hangképzés? Énektechnika? Akkoriban? Hagyjuk már! Akinek jó orgánuma volt, azt beválogatták a kórusba, a többi meg illedelmesen hallgatta. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mennyire van létjogosultsága Machaut vagy Dufay esetén napjaink bravúrosan művészi énekléseinek. Pl 10000 emberből kiválogatni csupán hat hatalmas hangot és velük előadatni ezeket a darabokat. Persze lehet úgy is gondolkodni, hogy most jött el annak az ideje, hogy végre teljes pompályukban ragyoghassanak ezek a remekmúvek.
Aki belehallgat ebbe az albumba, egy abszolút realisztikus és kiegyensúlyozott előadást kap. Ez tulajdonképpen egy demonstrációs munkaeszköz. A hangok jók, de egyik sem nő a másik felé vagy integet ki a sorból. Teljesen életszerű az egész, mintha mi is a kolostorban lennénk. A szöveg latin, nagyjából a qtya érti. De nem is kell érteni, mert annyira melizmatikus a cucc, hogy fél percig is eltart mire kimondanak egy szót. Most kizárólag a dallam számít, a szerkesztési elvek, az indázóan egymásra tekeredő szólamok és a mai fül számára rám egyszerűnek ható hangközlépések. Aki ennyivel beéri, elégedett lesz.
Ez óriási.
Mekkora jó zene.
Élet, dallam, mozgás, humor, minden.
Egyszer meg kellene nézni azokat a tornyokat Bologna-ban. Mármint, hogy micsoda hely lehet az, ami ilyen zenét termelt ki.
Az egyszemélyes zenekar a theorbo.
Telefonnal vette fel a reggeliszünetben.
Érdekes, hogy a gitár, számomra 'őszintébbnek' tűnik; van benne valami gördülősség; a theorbán, ott meg valami miatt nagy bonyolultság van. Mint egy gőzgép.
De jó mindkettő.
Itt, alant, ezt szeretem.
Ha 4 év ennyi, akkor 8 év alatt mennyi lesz...??:)
Már nyakig benne van...:)
Nem baj, semmit sem veszítettél, minden pótolható. A komolyzene olyan, mint egy hatalmas óceán, mindegy, hogy mikor és mindegy, hogy hol esel bele, ígyis-úgyis beléfúlsz.
Más hangszer se ? Annyi a lehetőség... :)
Csak négy éve hallgatok komolyzenét. Azt megelőzően 18 évig jóformán semmit. Innen a mérhetetlen tájékozatlanságom a zenei felvételek terén.
Én azt hitem, oboás vagy. Azt csak úgy abba lehet hagyni, hogy 22 éve nem nyúlsz a hangszerhez? Hihetetlen. Pedig a kezeid biztosan megvannak, hiszen gyorsan és sokat tudsz gépelni.
22 éve nem nyúltam hangszerhez, így engem már nem frusztrál a hazai zenei élet ellentmondásossága. Amikor benne éltem, akkor fusztrált!
Hát vannak gondok azóta is. Aki maradt és tanít tovább rendületlenül, az szerelemből teszi és nem a fizetésért. Tanárnak lenni hivatás, életre szóló elköteleződés. Annyit azért hozzá kell tennem, hogy a zeneiskola nem egy unalmas termelőüzem, sokkal inkább egy színes, vidám játszótér. Egy ilyen helyen az a legfontosabb, hogy a gyerekek megszeressék a zenét és haláluk pillanatáig rajongjanak érte. Mert egyszer majd ők is felnőnek, és akkor ők fogják látogatni a koncerttermeket és vásárlásaikkal támogatni a lemezkiadókat.
A zeneiskolai tanulmányokat nem tartom elfecsérelt időnek. Szerintem sokkal értelmesebb szabadidős elfoglaltság, mint a mazsorettkedés. A hangszerek varázslatos hatással bírnak. Te is folyton a zenészek körül lebzselsz és a viola da gambáikat csöcsörészed. Nem így van? De. :)
És nem kell mindenkinek kötelezően zenésszé válnia miután belevágott a hangszertanulásba. Sokan járnak néptáncolni és nem lesznek a Magyar Állami Népi Együttes tagjai.
A tanári felelősség igazából a szakiskolákban kezdődik, mert ott kell tudnia egy tanárnak visszafognia magát ahhoz, hogy ne azért vegyen fel diákokat, hogy kilegyen az óraszáma, hanem mert tényleg tehetséges az a fital és valóban nagyon jók az esélyei, hogy szép karriert fusson be.
Az igazán jó tanárok a szakiskolákba kellenek. Nem véletlen, hogy többen közülük párhuzamosan felsőfokú intézményekben is tanítanak. Az igazi tanulás 14 és 18 éves kor között van. Aki ez idő alatt nem tud valami bíztatót felmutatni, az tényleg elpocsékolt négy nagyon fontos évet az életéből. Szakiból érettségizve még sok minden lehetsz. Tanító, tanár, hangszerész, hangmérnök, kórustag, rocker, bűnügyi helyszínelő... Csak hát 18 évesen már nagyon nehéz behozni a közismereti tantárgyakból való lemaradást.
Ma a hazai szakikban egyre komolyabban veszik az általános tantárgyak oktatását, és ez egyértelműen a hangszeres gyakorlás kárára megy. Franciaországban az van, hogy a szakiban jóformán csak zenét tanulsz, de azt ájulásig. Ők öt év alatt akkorát fejlődnek, hogy egymás után nyerik a nemzetközi zenei versenyeket. Velük ellentétben mi olyan növendékeket bocsátunk ki, akik bár prímán deriválnak, viszont sehol sincsenek a nyugati élvonalhoz. El kéne már dönteni végre, hogy mi a fontos, de ez szinte lehetetlen egy olyan rendszerben, ahová sokszor csak azért vesznek fel gyerekeket, hogy a tanárbácsinak meglegyen a fizetése.
Az én időmben a zenetanulás egy mindent vagy semmit játék volt. Ma már úgy van kitalálva ez a dolog, hogy ne sokat veszíts, ha buksz, de jóformán ne is nyerj rajta semmit. Ezért is vagyunk ennyire lemaradva a nyugattól. Nekik akkora a merítésük, hogy akiket felvesznek, nagyon jó sansszal indulnak versenybe. Mivel nálunk kevés a zeneiskola és kevés a növendék, ugyanakkor fent kell tartani a szakikat és főiskolákat is, felvételikor egy csomó gyereket szánt szándékkal rávisznek a jégre ahelyett, hogy erélyesen lebeszélnék őket a zenei pályáról.
Három éve voltam egy szakiskolás oboás találkozón. A gyerekek nagyon helyesek voltak. Tényleg, fiúk, lányok vegyesen, de annyira ügyetlenek voltak, hogy azt el nem tudom mondani. A legegyszerűbb alapfogások is óriási kihívást jelentettek számukra. És én ismertem a tanáraikat és tudtam, hogy nem rajtuk múlt a siker. Mert a mai szakiskolás oboatanulás ( de ez igaz a többi hangszerre is ) 50%-os tanulás. De ezt csak 100%-on érdemes csinálni, mert akkor lesz talán látszatja. Kis tét, kis nyereség. És ezekből a gyerekekből tutira nem lesz sem tanár, sem előadóművész. Szóval itt, ezen a szinten van érzésem szerint a qtya elásva. De akárhogyan is okoskodok, mindig oda jutok ki, hogy ha nincs széleskörű alapképzés, akkor nyersanyag sincs a továbbiakhoz.
Nektek zenészeknek azért tökre frusztráló lehet ez a helyzet.
Főleg, a régizene-kedvelőknek lehet nehéz, látva/hallgatva ezt a fenomenális lemezfelhozatalt, és szembesülni a kontraszttal.
Jó, hallgasd :)
Még annyit mondanék a témához, hogy minden zeneiskolában érdekelt , akinek ezeket mondom, azonnal elkezd védekezni, némelyik meg is sértődik. Fogalmuk sincs mennyire tisztelem pedig a munkájukat. Mindenkinek az jön le, hogy nem. Meddig fog ez még tartani ? Mikor fogják AZT meghallani, ami javítana a helyzeten ? Barokk hegedű pl . Régi zene a taanmenetbe a sok szar helyett..Mosolyogva meg kéne tenni az értelmes változtatásokat . És nem. Nem lehet, azt mondják. Aha. A hentesnek biztos nem. Nade akkor ki , ha ők nem ?? Mindegy, eljön az idő. Addig csak szelíden mondogatom. Chord meg cd-ket hallgat. Az is jó :)
Na, jó kipanaszkodtuk magunkat. Nem tudjátok megoldani, be kell álljatok egy nem túl jó rendszerbe. Van ilyen.
Inkább zene.
Van egy régi Bölcs Alfonz cantigás lemez,
a sokadik kiadás egy gyönyörű SACD felvétel lett.
Van rajta egy különlegesen meditatív, belülre eljutó Muito faz grand’erro, nagyon-nagyon kedvelem.
Kell itt is 12 perc, amíg felépül a katedrális. Lehetne picsogni, hogy jaj, a zeneoktatás, meg jaj, a Facebook, meg ott csak egy percet sem néznek, meg jajgatni, hogy a youtube-on az átlagos nézettség vastagon egy perc alatti, meg jaj, a tanárok, meg jaj, ez a kütyüzős generáció, stb....
Nem.
Nem kell.
Itt a lemez a kezemben. Gyönyörű. És én végighallgatom.
Az összes többi lényegtelen.
Egy katonai ösztöndíjas trombitás anno úgy szereltette le magát a szakiból, hogy kiment az épület elé és nekiállt szidolozni a villamossínt. Szóval ez az ösztöndíj dolog is kijátszható.
Szerintem a tananyaggal és a módszertannal ( összefüggenek ) is vannak problémák. .Meg a hangszerekkel ( mondjuk ez már a módszertan ) .
Adtam már barokk hegedűt két éve már zeneiskolában hegedülő gyerek kezébe... azt az elképedést és örömöt látnotok kellett volna :) Le sem bírta tenni " - Hát ezen tök könnyű játszani ! " (Ahhoz volt szokva, hogy a hegedűn kerítésdróton kell játszani, a húr vágja az újját, az egész hangszer majd felrobban a feszűltségtől és rettenetesen fémes , csikorgó hangot ad. : - szóval lenne tennivaló..)
De jelenleg ( én így nevezem ) alibi szinten van a zeneiskola. Mindenkinek csak alibi. A tanárnak , a kultúrminisztériumnak, a szülőnek..és a gyerek hamar beletanul, hogy neki is. Az alibi szint pedig az nem egy értelemmel élő egzisztencia. . Az értelmes változtatásokat ( semmi változtatást ) sosem teszi meg. Célja csak a puszta fennmaradás, nem a valami felé törekvés. Nem kell hogy értelmes legyen, csak legyen, mert az mindenkinek alibi.
Persze, igazad van, kell az ingyenes alapfokú zeneoktatás, ha ez megszűnik, akkor hosszútávon megszűnik a zenészképzés Magyarországon. Olyan ez sok szempontból, mint a sport. Ha nincsen széles alapokon nyugvó tömegsport, akkor nincsen élsport sem, mert minél kisebb a merítés, annál szűkösebb lesz a kapás. Az alapfokú zeneoktatás az, amely megtalálja azt a néhány tehetséget, aki zenei pályára hivatott. És ahogyan egy gyerekről nem lehet ránézésre eldönteni azt, hogy zseniális vívó lesz, csak akkor, ha elkezd vívni, ugyanígy hegedűt kell adni a gyerek kezébe, mert anélkül nem lehet eldönteni azt, hogy tehetséges-e a hegedüléshez. Persze a mai alapfokú zeneoktatás nagyon sok sebből vérzik. Legnagyobb probléma az, hogy nagy a konkurencia, a gyerekek túlterheltek, a szülőnek választania kell, hogy iskola mellett milyen egyéb tevékenységeket végezzen a gyerek, és a szülők általában praktikus döntést hoznak, a nyelvtanulást, a sportot és a reál tárgyakat részesítik előnyben, mert a karrier építés, az anyagi jólét szempontjából ezeket tartják fontosnak. És valjuk be, a zenetanulásnak más szerepe van most, mint 100 éve, megszűnt a műkedvelő otthoni zenélés, a kamarazene, zenét tulajdonképpen csak annak a gyereknek van értelme tanulni, akiből zenész lesz, a többinek - sajnos - ez kidobott idő lesz, amit "okosabb dolgokra" is tudott volna fordítani. Emiatt, aztán úgy kell lasszóval fogni zeneiskolába a gyerekeket. Nyilván nem Pestről és néhány elit helyről van szó, hanem a zeneiskolák többségéről. Az én időmben másodikosként vagy harmadikosként kezdtük a szolfézsot, aztán egy év szolfézs után jöhetett a hangszer. Most meg az elsős gyereket berántják a zeneiskolába, és a szolfézzsal párhuzamosan azonnal elkezdik a hangszeres képzést, hogy a tanárnak meglegyen az óraszáma. A gyerek nemhogy kottát nem tud olvasni, hanem olvasni sem tud, ráadásul rázúdul az óvoda után az iskola, így mennyi reménye lehet arra, hoyg a zenetanulása sikeres lesz? Nulla. Valószínűleg egy év alatt lemorzsolódik. És az is probléma, hogy a szolfézsoktatás is háttérbe szorult, sőt a szolfézstanárt már-már közellenségnek tartják, nemcsak a gyerek és a szülők, hanem a hangszeres tanárok is, mert úgy gondolják, hogy a zsolfézstanulás miatt utálja meg és hagyja abba a gyerek a zeneiskolát. Pedig a zenetanulás alapja a szolfézs, ha valakinek nincsen meg a biztos alapja, abból sohasem lesz jó hangszeres zenész.Szóval biztos, hogy rendet kellene tenni a zeneoktatásban, de persze nem mindegy, hogy hogyan.
Ösztöndíj? Hallottunk már erről?
Énszerintem sokkal egészségesebb lenne. És nem foglalnák el a jó helyeket azok, akik nem oda valók.
Így meg ömlik a pénz az állami zeneiskolákba, boldog-boldogtalan ott kavar ingyért, a gazdag is, a szegény is, az is, akit q..vául nem is érdekel, OK, a tanároknak egy (szerény) biztos állás.
Egy alapos röntgen besugárzás? Milyen pikáns!
A zeneiskola a tehetséggondozás első állomása. Itt legyezgetik a szikrát. Aki ide nem kerül be, annak annyi az esélye a zenésszé váláshoz, mint háromlábú sünnek átkelni a hatsávos autópályán. Ha te az ide való bekerülést nem a lángoló tehetséghez, hanem a mocskos anyagiakhoz kötöd, akkor öngólt rúgsz magadnak. Miért? Mert a zenei tehetség pénzfüggetlen. Hiába a gazdag apuka, hiába fizeti be a horrorisztikus tandíjat és veszi meg a legdrágább hangszert szeretett gyermekének, ha a gyermek nem vagy nem eléggé tehetséges, akkor felesleges minden erőfeszítés. Az ilyen nebulóval a világ legjobb tanára sem tudna érdemben mit kezdeni. Ugyanakkor az, akinek a szülei szegények, mint a templom egere, viszont minden oka megvolna rá, hogy zenei képzést kapjon, mert akkora tehetség, egyszerűen kimaradna a képzésből. Tudtad, hogy Nigel Kennedyt Menuhin ingyen tanította? Tudtad, hogy Hans Swarowsky neje főzőtt a csóró diák Abbadora és Zubin Mehtara? Cziffra György élettörténetét ismered? Ehhez a felvételhez kapott egy ünneplő ruhát, mert a szüleinek egyszerűen nem telt rá. És ezt a ruhát hordta utána még két évig! Valósággal lerohadt róla. Tegyük fel, hogy valóra válik az a rémálmod, hogy Magyarországon kizárólag a gazdagok gyerekei tanulhassanak intézményesített formában zenét. A kis Cziffrákkal akkor mi lesz?
A művészeti képzést nem szabad anyagi alapon kezelni, ugyanakkor állami szinten önteni kell bele a pénzt. Ennek az okait már korábban megírtam. És továbbra se feledd, hogy ha én vagy Jenő anno nem járhattunk volna egy jelképes összegért zeneiskolába, akkor ma, ezen a szent és kenetteljes napon te csak a hifistákkal társaloghatnál komolyzenei kérdésekről.
Sok esetben igen. Jóindulat . Sok resetben. De akkor sem szükséges, ha a gyerek TUD.
Félre ne érts, ismerek olyan csellótanárt, aki barokkot ír át esténként csellóra a tanítványainak. Van ilyen is. Az elvekről beszélek.
Mint mondám, vonós vagyok. De egyszer valaki nem szállt le rólam, azt akarta hogy ÉN tanítsam gitárra a kisfiát. ( Közeli ismerős volt ) Hiába mondtam, h nem tok gitározni, ( azért alapszinten, tábortüzi szinten tudok ) Tudod, azonkívül hogy nem szállt le rólam, azért vállaltam el, mert elképzeltem a dolgot és rájöttem, hogy legalább egy hónapig én is tudok tökéletes gitároktatást nyújtani. Egy hónapra elvállaltam. Egy hónap alatt megtanítottam tökéletesen felhangolni a gitárt egy hangvilla segítségével és megtanultuk a hangközöket, a főbb hangközök pozicióit valamint , ha kimondtam, hogy kétvonalas fisz, a legény azonnal rátette az ujját. Meg bármelyik hangra a gitáron. Akkor felmondtam :) Közben persze a kedvenc számát a legénynek ( elemi kvintfogások zúzása ) pengettük pihenőnek .
A vicc, hogy mikor később találkoztunk és tudtam, h már valami bandában játszik és vigyorogva mondta, hogy ő tud a legtöbbet és hogy ÖNÁLLÓAN csak ő képes áttenni zenéket gitárra, mert tudja, hol vannak a hangok. TUDJA !
Nagyszerű. :) De túl gyorsan hat. Egy orvosnak sokkal kifinomultabb módszerei is vannak.
Cián az audiencián.
pl. egy jó hárfatanár addig nem enged egy húrt sem megpendíteni a gyerkőcnek, amíg nem tanul meg hangolni. Nekem elég jó hegedűtanárom volt, de az is behangolta minden óra elején a hangszeremet, mert utálta ha hangolósíppal volt hangolva. És mondjuk ott van a verseny, ahol a tanár már nem tud semmit sem segíteni, a gyereknek, de persze vele izgul és van valami tevékenységi kényszere, hát persze hogy elveszi a gyerektől a hegedűt és kicsit hangolja, hátha azon is múlik valami. Lehet, hogy csak erről van szó.
Azért ez csak részben igaz.
Egy elitiskolában kib@sszák azt a tanárt, aki nem jó, aki miatt az iskola nem teljesítette a dicsőséges továbbtanulási rátát meg %-ot. Felvételi/érettségi előtt ott horror van ám és izzadás, meg valós teljesítmények.
És ne haragudj, de egy délutáni passzió-zenesulinak, ahol abszolute nincsen tét, ehhez az égvilágon semmi köze sincs. Amott, a diák kepeszt, mert alig került be, és tényleg tovább akar tanulni, emennél, igen, jó esetben megtanul hangolni rendesen, de utána a 90%-nak teljesen máshová kanyarodik az élete.
Az a baj, hogy ez nem speciálisan a ziskolára vonatkozik, amit írsz..és főleg nem a gyerekek problémája. És nem a szülőknek nem ment morálisan, hanem a felnőtteknek. Jelesül pont a kommunizmus miatt. Volt kb 120 éve egy barátnőm, komoly. gimi után kérdeztem, h hova megy tovább ? Azt mondta, megy tanítani .
MII ???? Te ???? ( ezt kérdeztem én..) Hát közöd nincs hozzá...
Hát azt ott nem tudják... Nyári szünidő, semmi számonkérés, lehülyézem a gyereket és aranyélet.
( Elemi matekot tanít azóta is alsóban. )
Más. A gyerekeim heti sok órában tanultak idegen nyelvet végig a suliban. EGy BÜDÖS HANGOT NEM TUDTAK KINYÖGNI , mikor vége lett a középiskolának. ( Most van köztük olyan, aki 3 nyelven tolmács. )
Chord, erre te azt mondod, hogy " Háát... nem kell mindenkinek angolt tanulni...vagy számtant _ .. ( helyettesítsd be a zenét )
A probléma NEM AZ, hogy kell-e zenét tanulni, süsd meg. Az a probléma, hogy ( tisztelet a kivételnek ) EGy RAKÁS SZAR, amit oktatás címén emberek csinálnak... akiknek a munkájukhoz általában az égvilágon semmi közük. Ez az erkölcsi probléma pontosan. Hogy ez TÖMEGESEN fordul elő. És hogy mára ŐK AZ ERŐSEBBEK, süsd meg . Nem az, hogy zenét akar a csóró tanulni, ááááá
Hogy egy vizsgakoncerten a tanár hangolja a gyerek csellóját !!!!
Első, amit megtanítok a hangolás, maga a hangszer. Majd utána játszol rajta.
Mert otthon is előveszed. És akkor ki hangolja ?
Hogyhogy magától nem jön rá erre egy tanár, akinek ez a MUNKÁJA ? Egy hangszeren megtanítani egy gyereket.
: A nevelés helyes módja az öntevékenység fejlesztése. Jó, elfelejtettük ezt a mondatot. De akkor is rájövök újra, ha meg akarok valamit rendesen tanítani. Csak képzeletben hazamegyek a gyerekkel és már látom is..bajban van, mert nem tud hangolni...
Ha nagyon mozog, akkor szólj. Van rá gyógyszer. :)
A zeneiskolai tandíj? Viccelsz? Az komoly összeg??? Amikor egyetemeken 500e-es tandíjak röpködnek?
Igen, szép dolog mindenkinek megadni a lehetőséget.
Csakhogy ezzel totálisan elértéktelenedik a dolog.
Ezt a kommunizmus-dolgot kipróbáltuk. Mindenkinek szükséglete szerint. Fajra, nemre, státuszra való tekintet nélkül. Kell a zene, mindenkinek. Ja. A proletárgyerekek rohannak bele a Balatonba. De szép volt. Emberi érzések megmoccantak, tényleg.
Nem ment. Nem pénzileg nem ment. (úgy sem, persze,) de főleg morálisan nem ment.
Kodály módszer az általános iskolákban? Az megy? Biztos? Nem termelődött ki már pár generáció, aki az erőltetés miatt totálisan megutálta az egész éneklést meg a komolyzenei birodalmat, a népzenével egyetemben, úgy, ahogyan van? Minden ügyességemet összeszedem, hogy néhányukat, felnőtt korukban, visszacsábítsam, legalább a zenehallgatáshoz. Hidd el, nem én b@sztam el a dolgot. Ha tudnád, miket meséltek már nekem erről..
Ha kinéznél a zeneiskolák kristálytisztán ragyogó ablakaiból az iskolákba, a sima iskolákba, úgy általában, hogy ott mik mennek énekórán, sírva fakadnál, szegény Kodállyal együtt.
Zeneiskolák..... a totálisan felelősség nélküli tanítás varázslata. Különóra, Nellikét hordja az apukája, hogy azért kicsit tudjon már zongorázni. Zéró kockázat, senki sem kéri számon a tanárokat, mit művelnek, meg miért morzsolódott le az 50%. Hiszen nem lehet erőltetni a gyereket, hogy járjon, hiszen a matek-előkészítő az fontosabb, nem? Az az egy-két tehetség meg úgyis megy a konziba, a többiek, az q...vául senkit sem érdekel...
Az a baj, hogy te tenyésztetni akarod a zenészeket, akár a versenylovak. Én meg azt mondom, hogy aki szeretne zenét tanulni, anyagiaktól és családi körülményeitől függetlenül legyen rá lehetősége. A hazai zeneiskolai oktatásért 40 évvel ezelőtt is fizetni kellett. Nem is tudom, hogy volt-e valaha ingyenes. Megemelnéd a tandíjat? Sokan már így is alig bírják kigazdálkodni rá a pénzt. Én ismerek olyan budapesti hangszerboltot, amelynek a tulajdonosa jelképes összegért ad kölcsön nagyon jó minőségű vonós hangszereket, így támogva a hazai zenészképzést, mert látja, hogy sok a szegény gyerek és sok a szegény szülő. Vagyis hát rosszul írom, mert Magyarország nincs szegény gyerek, hiszen csak akkor lehetne szegény gyerekekről beszélni, ha volna jövedelmük. De mivel nincs jövedelmük, így gyermekszegénységről sincs értelme beszélni. Hát ne is beszéljünk róla! A végén még megmozdulna benned valami emberi érzés.
Ezt már rendelem is....
Van sok jó lemeze; szóló nem sok.
Viccesen hangzik, de az az oka, hogy nem volt internet .. :)
800 - kb1400-ig a zarándokok - szerzetesek vitték-hozták a kultúrát, utána meg a lantosok.
Nézd meg, mindegyik nagynevű lantosnak ( Nárváez, Valderrebbano stb, most nem sorolom ) van több kötetnyi jó kövér kötet átirata a kor polifónikus műveiből. És a lantosok ezekkel az átiratokkal utazták körbe a királyi és főóri udvarokat.
Aztán jött a kottametszés - nyomtatás - postakocsi kombináció a barokk - klasszikus korban, a városi kilátóból átordítás a másik városba a romantikus korban és végül az internet.
Mai korban ez nagyon nehezen elképzelhező, nem?
Hogy egy nem-annyira-populáris, mondhatni bonyolult, polifón pl. miserészlet útrakél, és a vándorló lantosok kedvenceként még 100 év után is ott van a zenei tudatban, két táncdallam között.
És biztosan szerette a koabeli közönség is, máskülönben nem játszották volna ennyire sokszor.
Vagy, ahogyan Hamvas Béla írja, 'elborzaszt az a tudat, hogy a vizeletünk összekeveredhet alant, a csatornában...'
De örülök, hogy úgy látod, hogy a zeneoktatás meg a Kodály módszer minálunk full OK, Skandináviában meg töksz@r.
Kitárgyaltuk már amúgy, kb. ötezerszer.
Ejjóvót :)
A lantirodalom hihehetetlenül gazdag tárháza a régizenének. Szinte minden ( néha elveszett ) dallamot, chansont, misét "eltettek" lantra.
Amikor ilyeneket írsz, mindig arra gondolok, hogy az olyanok, mint te, a metrón leülhetnek mellém, mi több, a kabátjuk ujja akár még hozzá is érhet az én ruhámhoz. Te is jól eltévedtél a rengetegben.
Albert de Rippe.
Évszám, 1540 környéke.
A felvételen egy jó régi hangszer. Ropog kissé. Nagyon-nagyon élő.
Különlegesen finom játékmód, nagyon szeretem.
Fantázia. Az itt most a szabadság szinonimája.
Nem "akkora sikertörténet " , hanem akkora lehetőség !
( Kodály megfordult a sírjában a mondatodra :)
Mindent lehet szarul csinálni.
Még arról a Monteverdi lemezről.
Régen hallgattam.
Egészen odavagyok tőle.
8. track, Exulta filia Sion
Ezt a fajta éneklést, aztán, M.F. már nagyon ritkán adta.
A hangminőség zseniális; aki SACD-n tudja hallgatni, annak különösen.
Egész Skandináviában ez megy, ha jól tudom.
Méregdrága magánfinanszírozású zeneiskolákból viszont pazar választékuk van. A színvonal pedig egy másik galaxis, mint nálunk.
Nem annyira hülyék, mint gondoljátok.
Mert nálunk az alsós zeneiskolák, ahová boldog-boldogtalan becsődül, ingyért, az akkora sikertörténet talán?
Nincs zeneisi? Az igen! Biztosan egy kontroller levezette, hogy a komolyzene nem állít elő értéket. Mert ott van példának okáért Schubert. Ha kevesebb hangszerrel, kevesebb dallammal és kevesebb ismétléssel írta volna meg a VIII. szimfóniáját, akkor egészen biztosan időre be tudta volna fejezni.
A doktoressa nem is próbál a mélyeken intonálni...csak kifújja a csövet..
Csak elmondom, hogy Svédországban az állam már úgy jó-pár éve megszüntette a komolyzenét oktató alsóbb intézményeit. Mindet. Csak könnyűt tanulhatsz, ha oda születsz.
Carl Philipp Emanuel Bach - Sonata Hoboe Solo in G-Moll: I. Adagio · Benoît Laurent · Lingua Franca
Szal nem csak nálunk vannak gondok zenei képzés terén.
Nem kell őket védeni..teszik a dolgukat és SZERINTED egy tarantella jobb, több, mint egy Bach mű. Szerinted.
Jó, rendben.
Ha az ócsárolás, hogy nagyságrendekkel jobb zenéket tudok mutatni, akkor vállalom természetesen.:)
Veronika előtt, kicsit, volt az a másik lány, a román, a Mira, én akkor akadtam fenn először ezen a Pluhar-féle szabadságon; akkor ez nagyon új dolog volt.
Ennek sok éve már; (13éve), meg annak is, hogy akkoriban pár magyar hegedűssel leálltam vitatkozni, hogy mi a jó ebben a kissé elmosódott videóban. Teljes csőd: nem értették; az előadást túl könnyűnek és szimplának, a zenét banálisan egyszerűnek tartották, kommersznek, és hogy ilyet mindenki tud. De bezzeg egy jó vonósnégyes, mondták. Nekem, aki erősen nem kedvelem azt a műfajt azóta sem...
La dia Spagnola, ott a Los Impossibles lemezen.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-3840683-1346500882-2356.jpeg.jpg)
És nem, nem ők a világ teteje.
Biber, van jobb.
Monteverdi, van sok jobb.
Merula, van jobb.
Spanyol táncok, rengeteg jobb van.
Stb...
Ők a hozzáállás-igazításban voltak bajnokok. A közönség-szemfelnyitásban. Hogy nevettek, amikor megkérdezték, hogy hogyafrászban kerül egy klarinét a Tarantellás lemezre. Meg hogy a kottában azt Monteverdi nem úgy írta ám...
