Nincs mit tenni.
Az az Alessandrini-féle Gloria, az olyan, hogy nagyon finoman elkezd buzogni, forrni a vér belül. Hogy igen, hogy ez a 'Gloria', ha már a szövegbe kapaszkodunk olykor. Kicsit nagyobb hangerőn, egy jó rendszeren, egészen döbbenetes a hatás.
Na, a második link az már zene :)
Egyszerű ám eldönteni. Mikor hallgatod a jó zenét, egyszer csak elvigyorodsz, a vér elkezd menni az ereidben, és mikor a világ legszebb nője bejön érted hogy elvigyen a világ legfinomabb pezsgős vacsorájára, csak bólintasz hogy mindjárt....mindjárt...
Szóljál már be rendesen! Még nem sírok! :)
Visszatérve a marhapörköltre...
Alma oppressa (Vivaldi : La fida ninfa, RV 714) Julie Boulianne
Ez a Gloria pont úgy kezdődik, mint mikor elment melletted anno egy 424-es mozdony ... a ritmusa ...Kb annyi a zene is a kezdésben..:)
Nem akarom fikázni a válogatásod, mert nem ismerem a teljes albumot. Asszem ez már így is marad. Nagy kedvet nem csináltál hozzá. :)
Nekem ilyeneket mutogassál!
Gloria, RV 589: I. Gloria in excelsis Deo. Allegro · Rinaldo Alessandrini, Concerto Italiano
Az a magyar változat, az kb. olyan, mint amikor vánszorog a traktor a nedves szántóföldön és már tengelyig ér a sár.
Azt is írhattam volna, hogy a tétel közepére beállt nálam az agyhalál, annyira, hogy még az orromból is patakzott a vér, de azon biztosan megsértődsz, így inkább úgy döntöttem, hogy diszkréten csendben maradok.
Kicsikét bocsánat! Marha pörkölt! És lábszárból. Jó, hogy mondod, megyek is a vásárcsarnokba halat venni.
Szóval nekem kár mondanod, hogy lássak meg még többet egy műből, vagy közelítsek más irányból, mert egyre jár az agyunk. Zenésznek ezeket a dolgokat nem kell magyarázni. Chord-nak meg olyan ez, mint a falra hányt borsó.
Aki nem zenész, az másra figyel. Ezt vehetnénk akár axiómának is. :)
Veronikát imádom, absz nem róla beszéltem. És nem húztam le Pluhart sem. Az a nagy hibád ( nem inkább fátum ez? ) , hogy nem tudsz MÁR a Pluhar szemléletnél TÖBBET elképzelni . ( Elmúlt már végleg az a világ ?) Neked az az etalon. Nekem még több. . Egyébként minden igaz, amit írsz. Az ugyan nagy hiba, hogy Bachot hibáztatod érte ( innen látom., hogy nem vagy elég bölcs ) , nem pedig a sznobokat. Mindegy, a jelenségek, amiket leírsz, azok igazak, utálod is őket ahogy kell, de az okairól vajmi kevest tudsz, vagy gondolsz. ( Bachot hibáztatod , zenéjét ócsárolod ). Ez egy negatív magatartás. Éppen ezért vitázok veled, nekem pozitiv megoldás kell, értelem, nem indulat.
Mindegy, ez is valami, legalább mondod..:)
Veronikát hallottad már Pluhar NÉLKÜL ??? Ha még éltél értelmet, na ott van.
Tudod mit mondana Veronika a Bach - mizériádra ? Már akkor is nevetek, ha csak elképzelem ezt.
( Beszéltem már vele, igaz, csak levélben, de nem egyszer. )
Óvatos vitába-szállásként,
itt egyszerűen minőségi dolgokról van szó.
Pluhar a L'Arpeggiata-ba Európa legjobbjait hívta meg, amely rövid idő alatt megfordult, mármint, ők álltak sorba a részvételért.
Hogy miért?, az itt a lényeg. Mert Pluhar nem szimplán szórakoztatni akart. Hanem meglátta azt a torz és közönség-riasztó jelenséget, le-bachosodásnak is neveznék, ami elöntötte a komolyzenei piacot. A lelketlenséget, a kottahűség-istenítést, a halott zenék egyeduralmát, a struktúra-dominanciát, a rosszértelmű 'komolykodást', a saját gondolatok riasztó hiányát, az improvizáció diktatorikus tilalmát, az ultra-sznobériát, ami utóbbitól, főleg a fiatalok hanyatt-homlok menekültek.
Meglátta azt, hogy Monteverdi korában valószínűleg élőbb volt a zene-közönség kapcsolata, és ezt az élő fázist csempészte vissza az előadásaiban.
Hidat vert a komolyzene-utálók számára. Akikből százezreket elvezetett pl. Monteverdihez.
Meg háttérbe szurult szerzőkhöz ösvényt mutatott.
Itt van pl. Kapsberger, hogy az együttes névválasztásával tisztába legyünk.
Ez itt egy habkönnyű szórakoztatás? Biztos?
A Tarantella-juk valóban annyira ártatlan? A 2.2 millió ember csak azért hallgatta, mert annyira sláger-dallamos? Nem inkább azért, mert q..vajó, és mutatott olyat a mélységben, amit eddig senki?
És, lehet, számodra különösen fájdalmas, de hiszek majd neked, ha egyetlen embert mutatsz nekem Magyarországon, aki így tudja ezt hegedülni, mint Veronika ezen a felvételen.... ekkora többletet belerakni, ez azért nem gyenge.
Hogy kicsit rendet rakott az emberek fejében, hogy 400 éve nem feltétlenül volt a komolyzene annyira halott, mint mainapság....
És akkor jön egy hamis énekhang, hogy az miért jó.
Nem.
Nem jó.
Több helyen hamis és gáz. Nem arról van szó, hogy nem árulom el a régi kedvencet. Több helyen hamis. De az nem nagy baj. Nem volt akkor még " fésülés " . Néha hamis..
Az a probléma, hogy fiatal vagy még. Pontosabban nem vagy elég bölcs ahhoz, hogy ezt jól lásd. Valami fontosabb van azon a lemezen, több is, igyekeztem leírni . Fontos dolgok, amik ma már csak nyomokban vannak. A mai tökéletes produkciók ellenére. Ma már ezt a lemezt nem adnák ki. Mert az, ami ezen olyan nagyon jó, arra ma nem figyel senki.. Nincs rá készségük. Pluharnak például fogalma nincs róla. Ösztönösen talán arrafelé lejt, de ÉRTELMI , FOGALMI szinten biztos, hogy nem. Ő ( Pluhar ) szórakoztatni akar és csak ösztönösen érzi, hogy többről van szó. Szekeres az ÉRTELMÉVEL is tudja, mi az a több. Ez ma már nincs. Amit ma csinál az ember, az valami más. Szexel , de nem szaporodik, hanem fogy. Süsdmeg, ilyenek vagyunk. Fogy a ration az életünkből.
( sajnos rosszul írtam , hogy kamaszkoromban ismertem meg ezt a bakelitet, úgy emlékeztem, hogy sokkal korábbi. ..Most utánanéztem,hát már a gyerekeim is megvoltak, mikor megjelent :)
Ez a fenti szöveg valamennyire Corvette-nek is szól a " sertés-recept szöveg a zene alá " felvetésére.
A Lauda Jerusalem, ott, az énekes, az azért gáz. Hamis.
Az ember a régi kedvenceit soha nem fogja elárulni, ezt tudom.
Hát... ha már így megkérdezted ... kíváncsiságból meghallgattam mai felvételeket ( bár nem nagyon találtam. valahogy Vivaldi rövid choral work munkái senkit sem inspirálnak előadásra.) De amit találtam, az nem volt elég jó, érdekes módon. Elsősorban a tempót, a feszességét nem találják ezeknek.
Vannak tények, amikkel kár vitatkozni. Vashegedűk, romantikus technikájú énekesek. Maga a hangélménye a felvételnek. Azóta óriási a változás.
Érdekes, hogy annak ellenére szerettem meg a lemezt, hogy ezekkel a gyengéivel első hallásra tisztában voltam. Úgyhogy el is gondolkoztam rajta, hogy miért. Elsősorban a craft Van benne craft. Aztán a ritmikai pontosság. Rájöttem HALLÁS UTÁN, hogy Szekeres nagyon jó zenész. Merthogy sokakkal ellentétben egy műben meghallja és meg is csinálja a ritmikai ellenpontot is, nem csak a dallamit. Aztán az egy mű-egy lélegzet koncepció, amihez én pl ragaszkodom. ( Az EGÉSZ szemlélete ) És a kedv, ahogy a ritka ínyencség felé az előadók fordultak, az nagyon hallatszik. Hogy ezek az énekesek tényleg ZENÉSZEK , (a romantikus praxisuk ellenére , ki nem állhatom a romantikus operát, sose szerettem ) És valahogy a lemezt hallgatva megbíztam abban is, hogy ez JÓL van előadva. A lemezen ugyanis NEM KÉRDEZNEK, hanem ÁLLÍTANAK valamit. Ez nekem ma is az egyik legfontosabb dolog egy előadásban ( Csak sokkal később tudtam meg, hogy Szekeres mekkora Vivaldi - ász. A lemezt hallgatva ez évtizedig evidens volt nekem hallás után :)
Ezek a pozitivumok engem ma is gyönyörködtetnek.
Nyilván a felvétel pl vészesen felhangszegény, szinte vékony a fémhúrok meg a szocreál hangtechnika miatt.
Hát.ennyi.
Nem megy sok helyen, csak a saját fejemben. Tudathasadásom még nincsen. :)
Meghallgattam a felvételt, amit belinkeltél. Szép ez nagyon, csak valahogyan 5 perc hallgatás után elkap az idegesség. Nem tudom, hogy velem van-e baj, vagy az előadókkal. Talán valami mély-analízis segít, megyek, megpróbálom.
Tisztelem az érzelmeidet, és saját tapasztalatból is tudom, hogy milyen mély nyomokat hagy az emberben az első találkozás, valami igazán széppel. De nagyon kiváncsi vagyok arra, hogy mai füllel, mi a véleményed ezekről a felvételekről.
Amikor fontos a szöveg.
Vivaldi pl. a következőket a szövegre írta :
És hát volt az a magyar bakelit..kamaszkoromban darabokra hallgattam.. azon mindegyik darab a szövegre íródott...süket, aki tagadja.
Még annyi, hogy remek válogatás, remek énekesek, csupa muzikalitás az a lemez....érződik a hatalmas kedv a Vivaldihoz . ( ha az a lemez nem lett volna, talán az élettől is a kedvem elment volna :) voltak még páran, de ez a lemez volt az egyik, amelyik tartotta a lelket bennem. )
Amíg sok helyen megy a János-Passió, megismerni akarván az igazi Bachot, pihentetőnek, közben, egy kis könnyed vigalom.
Arianna lamentója. A szöveg kitalálható kb., amikor felébred Naxos szigetén, a Minotauruszos megmenekülést pihente ki épp, meg a fonáltekerést, és szétnéz, és q..ra senki sincs ott, és zsíregyedül otthagyták, a hajó rég elporzott...
Ez a Thézeusz, azért fura szerzet volt, nem?, ment a hajó jó széllel, állt a fedélzeten, dumáltak, ittak is, lehet, és valami enyhén fura érzése volt, mintha hiányozna valami vagy valaki.... de aztán, megvonta a vállát, és mentek tovább... a nők archetípusos bosszúja, ezért a kis közjátékért, azóta is sújt minket...:)
Monteverdi korában a legismertebb, legsikeresebb nyolc részes operájának közepe volt ez az ária. A 'szíve', ahogyan ő maga mondta.
Hogy melyiké?, az titok. Elveszett, minden, kivéve ezt. Az opera címe, talán, 'Arianna' volt, de senki sem tudja igazán.
Az előadás egészen fantasztikus.
Nálam is a listán van :)
Hát ez tényleg csodálatos, köszönöm.
Ebbe az imponáló számba az én meghallgatásaim is beleszámítanak. Egyik legnagyobb örömet szerző ajándéka a tubusnak.
Ha azt gondolnám, hogy barom vagy, szénát kínálnék neked, nem Zelenkát. Bachhal kapcsolatban látom, hogy hat rád a Chordméreg. :) Hogy darabosan énekekli azt az áriát? Ez kevés, mert ordítani kellene. (Volt egy olyan felvétel is a youtube-on, sajnos eltávolították már). Ordítani, mert ez a kétségbeesés és a düh áriája, azért, mert megölik az Isten fiát, és az ember (Bach) nem tehet ellene semmit. Aki az igazi Bachot meg akarja ismerni, az hallgassa szorgalmasan a János passiót, mert ott aztán kibújt a szög a zsákból, a fiatal Bach nem tudta kontrollálni és palástolni az indulatait (mint később). És különösen ezt az áriát hallgassa, valami még ennél is jobb és expresszívebb előadásban, mivel ebben mutatkozik meg pőrén, meztelenül az igazi Bach. El is szégyellte magát a mester, és nem kanonizálta ezt az áriát, így maradt valami supplement, apokrif, amely kívül esik a jólfésültség keretein.
Elgondolkodtam a jó német protestánsokon, akik akkoriban éltek, elmentek a templomukba, és hétről hétre csak Bachot hallgattak. Közelebb kerültek vajon Istenhez? Ebben csak reménykedhetek...
Persze, nekem is az első számú kedvencem.
És, van ezen egy 13. track, egy Salve Regina, a la Porpora, az egészen rendkívüli, az ember csak kapkodja a fejét, hogy mitől ragadtatódjon jobban fel, a zenekartól, vagy az énekestől.
És 1M360e megtekintés, azért, ez finom, nem?
Persze, hogy van értelme a szövegnek. Az esetek jelentős részében. Különben minek pöcsölt volna vele annyit a szerző és a librettista? De vannak esetek, amikor a szöveg csak egy gyenge ürügy a zenéhez. Schubert Szép molnárlány ciklusa bizonyára ismert számodra. Hát milyen versikékre íródott már? És a Winterreise? És ezek is olyan dalciklusok, amelyeket tökéletesen be tudsz fogadni a szöveg ismerete nélkül is, mert a zene katedrálisként nő a szavak fölé.
Annyira azért nem vagyok barom, mint gondolod. De ha azt szeretnéd, hogy legyen miről beszélgetnünk és ne csak a cudálatosz zenei bejátszásokon cuppogjunk, kénytelen vagyok egy kicsit provokatívnak lenni. Tudod, bal kézzel vagy jobb kézzel eszünk? Szeretek elgondolkodtatni. Nem minden olyan egyértelmű, mint amilyennek beállították az isiben. És talán a kettőnk csevegésének hatására valaki odakapja majd a fejét Zelenkára és nem áll meg a Kyrie 1. tételnél, hanem rákeres a Christe Eleisonra .
Mert ez a tétel teljesen más, mint az az első. Ezt a földöntúli dolgok iránti mérhetetlen önátadást és elragadtatást én sehol nem találom J.S. Bach műveiben. Ezért is értem a lelkesedésedet. Én. A kétkedő.
Ez igen! Nagyon megleptél ezzel a felállással. Hihetetlen, de működik. Szikár és erős az előadás. Csak pont ez tart tőle vissza. Szóval az én szívem még mindig Dantone felé húz. De szép a találat.
"Bármit kicserélhetsz mindaddig, amíg nem tudod, hogy miről van szó."
Ez egy jó mondat, gratulálok. No, de ez szerinted mit bizonyít? Talán a tudatlanság dícsérete? Visszajutunk ahhoz a vitához, hogy van-e a "szöveges" zenének (dal, opera, oratórium, stb,) létjogosultsága. Én úgy gondolom van, és a zenezserző valamit ki akart fejezni a zenéjlével, ami a szöveggel kapcsolatos. Így a zene tulajdonképpen átlényegült szöveg, úgy értve, hogy a szöveget hordozza magában. Ha tiszteled a zeneszerzőt, akkor kíváncsi vagy a gondolataira és érzésére és mindarra, amit ő ki akart fejezni, és a megértés, megfejtés kulcsa a szövegben van.
Az, hogy egy misében két tételnek a zenei anyaga ugyanaz, vagy hasonló, vagy visszatérő, vajon mit bizonyít? Azt, hogy végülis ugyanarról szól, Isten dicsőítéséről, és az embernek az Istenhez kapcsolódó örömeiről, vágyairól, kéréseiről és hálájáról.
Szép a Zelenka linked. Én, amikor felfedeztem magamnak Zelenkát, csaknem fél évig szinte csak Zelenkát hallgattam, föltúrtam minden elérhető Zelenka-zenét és előadást. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet nekem újat mondani, mert mindenben van valami új, valami figyelemméltó, így ebben is. De bárhogy is figyelem, az istenfélelmet, rettegést, nem hallom ki ebből a zenéből, ahogyan a marhapörköltet sem, csak valami földöntúli jókedvet és örömöt, a szabadság érzését és megtapasztalását.
Na, akkor legyen már valami, ami sorvezető nélkül is élvezhető.
Nápoly.
Éghajlatilag már egy másik világ.
Pergolesi.
Egy srác, gyakorlatilag. Zeneisége, mélysége, egészen rendkívüli. Meg az említett közvetlensége, megérintés-képessége.
A 'déli' verzió, ami picit vadabb, de a gyermekkórus, az meg egyenesen szív-megolvasztó.
KATI szórend....ha már!
Bármit kicserélhetsz mindaddig, amíg nem tudod, hogy miről van szó. Ha nem beszéled az adott nyelvet, ha nem vagy jól értesült az adott témakörben, akkor szöveg oldalról tök mindegy, hogy mit kapsz. A zene normál esetben önmagában megáll a lábán, ahogyan a szöveg is jól elvan zene nélkül. Nem kell pl. ismerned Oedipus Rex történetét és nem kell beszélned sem franciául, sem latinul ahhoz, hogy jólesően hallgasd Sztravinszkij művét. És az sem zavar be, ha a narrátor angolul konferál fel.
Brahms német nyelvű requemje attól különleges, hogy német nyelvű és nem latin. Mert Brahms szerette volna, hogy a németajkú hallgatók a szöveget is értsék. Hát persze, hogy szerette volna, mert ezek teljesen kívül esnek a szertartásrend megszokott szövegeitől. Ez az ő válogatása, az ő ízlése, az ő együttérzése és vigasza az emberiség számára. De ha nem ismered a szöveget, még akkor is tökéletesen működik a mű, mert nem az a célja, hogy megfejtsd, nem azért hallgatod meg (normál esetben), hogy kommentáld a melletted ülőnek minden egyes pillanatát majd besöpörd a "de qrvára művelt zenehallgató vagyok" címet, hanem azért, mert ha mázlid van és jó az előadás, megváltozik a tudatállapotod és akár olyan képzeteid is támadhatnak, hogy angyal szállt el felettetek.
Bach oratórikus művei sorvezető nélkül szerintem alig élvezhetők. Ha nincsen egy ráérős zenetudós, aki Vergilius módjára átvezessen téged Bach sűrű zenei erdején, akkor elvesztél. A szövegkönyv ad némi kapaszkodót, de a szerkezeti megoldásokról nem tájékoztat. A hivatkozott ária kapcsán én a hangszerekre koncentrálok és egyből hallom a bujtatott szólamokat. De, hogy ez az ária érzelmeimben nem érint meg, az is biztos. Nálam nem működik. Nekem ez műanyag.
Zelenka nem istenfélő? Hát...Ha időd engedi hallgasd meg ezt: Missa Votiva in E minor, ZWV 18 Talán változik a véleményed. De ez nem is fontos. Viszont az sokkal érdekesebb, hogy a nyitó és záró tétel ugyanarra a zenei anyagra épül, viszont a szöveg más. Vagyis ez a marhapörkölt dolog csak igaz lesz.
Nem kell ennyire összekeverni a dolgokat.
A transzcendenciáról volt szó, az valóban nem a vallásosságról szól, és nem is az Anyaszentegyházhoz való hitbéli viszonyulásról.
A katolikus, vagy a protestáns 'hit' az viszont valóban nem áll túl messze az 'istenfélelem'-től, lévén, alapvetően mindkettőben ott a félelem, a túlvilági pozíciót illetően, nem?.
Hallgatva a linkelt áriát, háááát, nekem nem a transzcendens érzés jön le, hanem egy megrendezett, darabosan-németesen megzenésített passiójátéknak olyan furamódon előadott verziója.... ül a közönség, állig begombolkozva, némán, tetszik nekik, ja, de szemrebbenés nélkül újra a keresztre küldenék Jézust, két szép Bach passió között... a megfelelő pillanatban kifele menet dobnak pénzt a perselybe, amit jó előre kiszámoltak, kikalkuláltak....brrrrrrr....., na, ez a 'farizeus' magatartás, azt hiszem.
sehr gut spricht deutsch - ha már!
Én elhiszem, hogy el tudtad játszani, ami a kottában volt, még az is lehet, hogy egészen jól. De a kérdésem az, hogy hit nélkül pl. Bach meg tudta volna írni a Passióit? Ennek az áriának a szövegét is ki lehet cserélni a marhapörkölt receptjével?
Zelenka pedig nem félt az Istentől, miért is félt volna? Aki elnyeri a jobb lator státuszát, annak félelemre nincsen semmi oka. A hit és az istenfélelem nem csereszabatos fogalmak.
Ez csak gondolkodás. De kiszállok, nem köll mindenbe beleszólni....
Ez a skolasztikus gondolkodás most nem áll jól neked.
Két dolgot megjegyeznék :
1. A transzcendencia nem köthető semmilyen tételes valláshoz , bevallott istenhithez stb. , annál sokkal közvetlenebb és evidensebb.
2. Mégis, a tapasztalása egyben egy közvetlen felismerése egy létező magasabb létformának.
Tehát Corvette 1: vagy nem tapasztalta még ( ha igen, akkor még a " nincs spirituális élményem " is sántít )
vagy 2: valami enzim-működéssel magyarázza a magában megtapasztalt transzcendenciát ( ilyennel már találkoztam, pl a scientológia ebből áll )
Én anno játszottam Brahms Német Requiemjét és a próbajátékon nem firtatta a karmester, hogy hiszek-e bármilyen földöntúli dologban. Ismertem a mű szövegét, sorokra lebontva tudtam, hogy pontosan mi történik és ennyi elég volt. Aki nem tud németül, az is tökéletesen bele tud feledkezni ebbe a műbe és semmi hátrányt nem szenved azzal szemben, aki vele ellentétben sehr gut deutsch spricht. A zenei intelligencia léte és mértéke nincs kapcsolatban a vallásossággal. De ha valaki ír egy tanulmányt, amely képes ennek az ellenkezőjét bizonyítani, én meghajolok.
Én sokszor érzem azt a vallásos művek kapcsán, hogy a téma csupán alibit szolgáltat arra, hogy végre valami világi dolgot alkothasson a szerző anélkül, hogy kiátkoznák miatta az egyházból. Eddig egy szerzőt találtam, akiről ordított az istenfélelem és ez Zelenka.
Persze, igazad van. A Mona Lisa is élvezhető, mint egy jól sikerült, különleges portré.
A játékot illetően - nem vagyok bizonyos abban, hogy aki nem érzi a transzcendenst az adott zenében, az vajon tudja-e átadni.
Nem tudom.
Versmondó lány, megint. Nem kell neki ismerni a mélységeket, elég, ha szépen felolvassa, és kiengedi a verset a palackból.
Figyelj! Ha pl. Dufay művei alól kiveszed a vallásos latin szöveget és aláteszed a marhapörkölt receptjét szuahéli nyelven, szerinted mi marad belőle? A régizene transzcendencia nélkül is tökéletesen élvezhető és - most tessék figyelni -, játszható.
Csakhogy az van, hogy a régizene ab ovo transzcendens.
Természetesen materialista platformról is élvezhető, valamennyire.
Egyszer Csányi Vilmost és egy katolikus püspököt vitára hívott egy fiatalokból álló közösség, mert érdekelte őket, hogy hogyan egyeztethető össze a tudomány és a kereszténység tanítása az élet keletkezésével és úgy általában a világ működésével kapcsolatban. A püspök annyival intézte el a dolgot, hogy "aki hisz, az hisz, aki nem, az nem". Majd elment. Csányi maradt és készséggel válaszolt az összes kérdésre. Ennyit az őszinte közös platformodról és a nagyvonalú leereszkedésedről.
Ami a szarzsákot illeti, én is gyakran viccelődöm azzal, hogy az emberi test alapvetően undorító dolgokat produkál. Mindenféle salakanyagokat, zsírokat, nyirkot, bakteriáli lerakódásokat, csipát, gennyet, dögletes gázokat. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy a legnagyobb csoda a világon az, hogy megszülethettünk, mert nagyjából nulla volt annak az esélye, hogy ez bekövetkezhetett. Aki megveti a testet, az megveti a lelket is. A kettő együtt alkot egy egészet, egymástól nem elválaszthatók.
Hogy mi lesz a meghalás után? Engem jobban riaszt annak a gondolata, hogy lesz valami, mint a teljes megsemmisülés. A hinduisták és a buddhisták erről sokat tudnának mesélni. Viszont annak már én sem látom sok értelmét, hogy arról beszélgessünk, hogy te látsz egy kis manót az asztalon, én pedig nem, és akkor most kinek van igaza. Értem én, hogy az emberiség 80%-a vallásos és ez felülír minden tudományos érvet, de amíg nincs spirituális élményem, addig marad az a magyarázat, amely az iskolákban ragadt rám.
Jó, de hát az ateizmus is egy állásfoglalás a Teremtővel szemben.
Azt mondja rá, hogy nincs :)
Miről beszélsz? Túlvilágról? De, hát a szarzsák a földi létre vonatkozik. És mivel Corvette szerint minden vallás primitív világszemlélet, ezért megpróbálok én is lemenni állatba, hogy közös platformra kerüljünk. Mert érdemi vita csak akkor lehetséges, ha mindketten a tér-idő kontinuum ugyanazon pontján, lehetőleg ugyanabban a dimenzióban tartózkodunk, az itt és most magnéziumporos villanásában. Akkor talán szót érthetünk egymással amelyre fölöttébb vágyakozom. :)
Csak ez a földi lét por. és ami az emberből ide tartozik. De ez csak a bűntetés :)
Egy ideiglenes ( idővel véget érő, idővel leírható, azaz elmúló ) tartózkodási hely a test.
De van egy másik dimemziója is, a végtelen, idővel le nem írható lélek. Az is valóság a számunkra és nagyon is rálátunk még itt a földi létben is .
Oktalanság vitatkoznotok, egyik az egyik aspektust sulykolja, másik a másikat.
Nyilván a vitához meg kell különböztetni, melyik aspektusról beszéltek.
Pázmány szerintetek akkor és ott..?? Na ugye.
Igzad van, egy édes kisbaba nem szarzsák, hanem kakizsák. De nemcsak a két gyönyörű gyermeked létezik (ráadásul pikk-pakk, ők is megnőnek, és istentudja mivé válnak). Szóval gondolj valaki másra, mint a gyermekeid, ennyi képzelőerőd csak van, hacsak nem vagy szubjektív idealista aki úgy gondolja hogy egy a világmindenséggel. Tehát gondolj valaki másra, és azonnal számodra is praktikussá és felhasználhatóvá válnak Pázmány Péter elhíresült szavai. Lehet, hogy a "szarzsák" kissé vulgáris kifejezés, de különösebb anatómiai tudás nélkül is el kell ismerni, az igazság morzsája benne van. Talán költőibb a porból vagy és porrá leszel, de ezt a csattanót a Halotti beszéd már elsütötte.
"...ahogyan Kosztolányival kapcsolatban sem az az első képünk, hogy egy kokain mámoros pillanatában éppen szájon lövi az édesdeden alvó gyermekét egy revolverrel."
Tudós szavaid is bizonyítják a szarzsák-teória helyességét és univerzális alkalmazhatóságát. És amúgy nem értem, mi a problémád Pázmánnyal. Egyszer a szószékről elragadtatta magát. De hol van ez költőink, festőink, zenészeink, politikusaink és mindnyájunk bűneitől?
Igazából csak annyit még, hogy nálam akkor 'ülnek' ezek a keveredéses-zenék, amikor valamit megcsillantanak, valami olyat, amely fontos.
Hogy mire gondolok?, arra, hogy manapság kb. konszenzus van abban, hogy léteztek letűnt civilizációk, olyanok, amelyeknek már alig-alig van nyoma. A közelítés itt min. 50e év visszafelé. ez annyira sok idő, hogy ez az egész ezért a 'teória' nevet viseli.
Az a pár nyom, szemcse, amely még talán előtalálható, az csak az áthagyományozódott jelképrendszerekben rejtőzik. Meg a zenében, olykor. Talán.
És itt leginkább Afrikáról van szó.
Az 'érett' gyarmatosítások korabeli üzemanyaga az az Afrikából elhurcolt rabszolgák munkaereje volt. Amit ők magukkal hoztak, akaratlanul, az prímán megtalálható azokban a zenékben, amelyekről itt szó van.
Akiben kétségek maradtak, az gondolkodjon el pl. a 'passacaglia' eredetén.
Szóval, a szálak összeérnek.
Az elmélet tetszetős, számomra emeli az adott zenék színvonalát mindenképp. Főleg, ha igaz,,, :) Aztán az, hogy a vásári bóvli sz@r közül ezeket kihalljuk, nem árt egy jó és aránylag biztos ízlés. Ha megvan, akkor látni fogjuk a gagyit meg a nemgagyit.
A Filoxéra. Ne is mondd! Csoda, hogy a kadarka nem pusztult ki teljesen.
Kossuthról sem a tokaji árvák pénzének elsikkasztója jut elsőre az eszünkbe, ahogyan Kosztolányival kapcsolatban sem az az első képünk, hogy egy kokain mámoros pillanatában éppen szájon lövi az édesdeden alvó gyermekét egy revolverrel. Csáth Gézának is voltak viselt dolgai...
Én is csak javasolni tudom mindenkinek a minél alaposabb kultúrtörténeti elmélyülést. Végre valamiben egyetértünk. :)
Ha Pázmány Péter nevéről, a magyar kultúra, népnevelés, és miegymás terén kifejtett tevékenysége helyett csak ez a két szó jut eszébe, az nem őt és nem a témához hozzászólókat minősíti.
Az, hogy manapság az egyházakról és általában a vallásról, vallásosságról - mindegy, melyik vallásról, egyházról és/vagy felekezetről beszélünk - az emberek egy részének csak a negatívum, a rossz, az "elmaradottság" jut eszébe, nem az egyházak bűne! Talán el kellene mélyedni kis hazánk történelmének, kultúrájának, oktatásának, tudományos életének - igen, tudományos életének - egyes fejezeteiben - meglepő felfedezéseket lehet tenni!
Qrvára találó hasonlatai vannak! Remélem a kedves édesanyjának is sűrűn mondogatta.
Ha körülnézek, gyakran megakad a szemem a két gyönyörű gyermekemen, és valahogy nem a szarzsák és a porbafingó szavak jutnak velük kapcsolatban az eszembe.
Sokféle kultúra van. Van pl. hellén kultúra, vagy zsidó-keresztény kultúra, vagy visszamenve a régi szép időkbe, olduvai kultúra. De magyar kultúra nincsen. Még nincsen. Egyelőre a gyökereit keresi. Hol a Volga-Kámánál, hol Perzsiában, hol Barguzinban. Bízzunk benne, hogy egyszer megtalálja. És ha megtalálja, akkor levelet hajt és virágot bont, ebben biztosak lehetünk. De. (mindig ott van a de). De, mint tudjuk, "gyökér lábán féreg ül"...
"Mi az ember? Szarzsák." - Idézzünk pontosan. Elég találó hasonlat, nem? Nézz csak körül. De van ennél jobb is, Pázmány Péter igazi nyelvújító volt: porbafingó. Ízlelgesd ezt a szót, a dallamát, a lejtését. Szegény Kosztolányi a fülolajat tartotta a legszebb magyar szónak. Én inkább a porbafingóra szavaznék, és ezt is Pázmány Péternek köszönhetjük. És még sokminden mást, talán ezeknél fontosabb dolgokat is, de az ilyesmik minket cseppet sem érdekelnek.
Ó, én olyan árnyalt vagyok, hogy csak na. Bár a vallásokat megmosolygom a rettenetesen primitív világfelfogásuk miatt, de attól még olvastam róluk eleget. Tisztában vagyok a jezsuiták inkvizícióban betöltött szerepéről (is), ahogyan Pázmány dörgedelmein is végigrágtam már magam. Meglepve olvastam, hogy a nőket pl. éló-mozgó szarzsákoknak tartotta. Ma egyetem viseli a nevét.
" Még szerencse, hogy mi nem vagyunk kultúra, így bárkivel is találkozunk, nincsen félnivalónk. "
-----------
Hogy nem vagyunk kultúra ??
Ez csak egyetlen esetben lenne lehetséges: ha tökéletesek lennénk .
