A túristáknak szánt gagyiban igazad van, és abban is, hogy a fene sem tudja, hogy honnan származik az a folklór, amit jó pénzért le akarnak nyomni a torkunkon. A Katolikus egyház elleni kirohanásban viszont csak részben van igazad, ezt árnyaltabban kellene nézned, pl. azt is megfontolva, hogy a jezsuitáknak milyen szerepe volt Dél-Amerikában. Én nem akarom a spanyolokat védeni, de ha két kultura találkozik, akkor általában tragikus a végkifejlet, nemcsak akkoriban, hanem mostanában is. Még szerencse, hogy mi nem vagyunk kultúra, így bárkivel is találkozunk, nincsen félnivalónk.
Miért? Talán nem lapos?
Nekem semmi közöm ehhez a kultúrához és ezekhez a szerzeményekhez. Ennyi erővel ukulelés hawaii retteneteket is hallgathatnék Elvis Presley tolmácsolásában. Szóval én nemhogy kiszállok ebből a diskurzusból, de bele sem megyek.
Én annyit látok, hogy valami rettenetes stílusbeli keveredés van ebben a zenei világban. A Misszió c. filmben van egy szívbemarkoló jelenet, amikor is a benszülött gyerekek angyali hangon éneklik az európai egyház zenéjét a pápai követnek. De ettől a pasas még nem tartja őket embereknek, csak megszelídített vadaknak, akik bármikor feláldozhatók, ha a kaotikus egyház politikai érdekei éppen úgy kívánják. Az európaiak miközben ide exportálták a magaskultúrájukat, módszeresen kiírtották az őslakosságot és visszafejthetetlenül eltörölték a múltat. Megemelem a kalapomat annak, aki ebben a közegben otthonosan mozog és biztos kézzel tapintja ki a valódi értéket a túristáknak szánt gagyik közül.
Azt meg mind a ketten ( Chorddal ) sejtettük végig, hogy ezt fogod mondani. :)
Úgyhogy minden megy a maga útján, így van jól.
Sok igazság van abban amit mondasz. szokás szerint. A giccses képek is téged igazolnak.
De hát ez olyan ... hallgatnivaló
És ha nem hallod a rokonságot, hát így jártál.
Corvette-nek mindig igaza van. És én értem a ti ízlésbéli differenciáitokat is, csak most pont az a szitu, hogy mindketten valami művi mázzal nyakonöntött cuccot hallgattok dél-amerikai régizene gyanánt, csak hát ezek kb annyira autentikusak, mint a pánsípos perui fickó művészete az Örs vezér téri aluljáróban.
ok. Nem olvastam erről semmit különben. Csak feltűnt, hogy mekkora és MILYEN JELLEGŰ a különbség egy nativ latinamerikai barokk szerző és egy spanyol születésű és neveltetésű Peruban élő szerző között.
És az egészre az indított, hogy fúrta az oldalamat, hogy hogyan lett a Michael Haydn oratórikus zenéje helyenként olyan, mintha latinamerikai szerző írta volna. Aztán ebből azt hoztam ki, hogy olyan erős a JELLEGE a latinamerikai zenének, ami VISSZAHATOTT ( ehhez az kell, hogy jó zene legyen ) az európai zenére.
Najó, hallgassunk zenét, igazad van.
Az írásod príma, gratulálok , örülök, hogy elolvastam.
Én komolyan nem vitázom.
Mindenki azt hallgat, amit akar.
Csak annyit javasoltam, hogy hallgassuk meg ezt is, meg azt is.
Csak a zenét. Ne is tudjuk, ki volt az a Martínez Companon.
És akkor lesz valami, abban biztos vagyok.
Az a baj, hogy ti meg történelem-mániások vagytok. Én semmi ilyesmiről nem beszéltem, ha nem emlékeznél... Megint valakivel vitázol... ( nem velem)
Zenéről beszéltem és ZENEI múltról.. nem is múltról, hanem előzményekről ( a múltat annyira nem ismerhetjük )
Zene.
Hát szó se róla, jól szól. Csak én meg eredet ( i ) - mániás vagyok. :)
Hasonlóan vélekedtem jómagam is, sokáig.
Aztán megírtam a cikket erről a lemezről, és kicsit beleástam magam ebbe a gyarmatosítás-cuccba. Mármint, ebbe a Peru történetbe.
Nagyon sokkal bonyolultabb volt a helyzet, mint gondoltam.
Savall, és az általa felkért történész is részletesen kitér erre a bookletben.
Vagy ezt, vagy azt, olvasd el, vagy csak akár olvass bele. Nem azt mondom, hogy kolonizálás-szimpatizánsok-pártja alapító gyűlését akarom itt tartani, csak azt, hogy igen komplikált helyzet alakult ki akkoriban, melynek megítélése ma már nem annyira fekete és fehér, mint régebben.
És még csak annyit, hogy igen, Corvette-nek teljesen igaza van. Érdemes leszakadni a 'paradicsomi állapot'-nak képzelt prekolumbián kultúra-képzetekről.
Jó az a film, meg kell nézni, jó nagy követ bele...sz a szép elképzelésekbe.
Igen, brutál háborúk és népirtások voltak.
Igen, a mocsikákat gyakorlatilag kiirtották.
Igen, elképesztő primitívség és rossz értelmű barbárság dívott arrafelé.
És akkoriban, a spanyolok még csak szőtték a vitorlavásznakat, és azt hitték, hogy lapos a Föld.
Attól tartok, az én ízlésem másik sínen mozog. Nem akarok én itt eredetit, vagy eredetibbet hallani. A Savall-féle lemezen pont attól vagyok annyira oda, hogy az énekesek olyan kaliberű hangok, mint akár a mai operaházak menő dívái. Bizony. Ez, nem jellemző az általad linkelt előadásra; az rettenet darabos, nulla énekesi tartalommal.
Ennél, csak figyeljétek, micsoda énekesek vannak:
Az a baj, hogy automatikusan NYUGATI zenét keresel ..és persze nem találsz.
Elég, ha meghallgatsz pár zenét... nem azt mondtam, hogy domináns maradt a spanyol zenével szemben...Te ezzel vitatkozol....Magukba szívták, azt mondtam.
És a JELLEGÜKET őrizték meg. Ott van a Chord által linlkelt zenében. ( ami egy spanyol szerkezet, erős folklór elemekkel ) Ha nem hallod, így jártál.. :)
Meg aztán, ezek a primitív tollas indiánok a spanyolok érkezése előtt is szívesen herélgették egymást és csapdosták le egymás fejét obszidián kardocskáikkal, ergo ők is minden lehetőt megtettek, hogy minél hamarabb bedőljön a kultúrájuk.
Ezek a spanyol hatás alá került vásári muzsikák a hajdanán ott élt és alkotott ufonauták elkorcsosított szerzeményei. E.T. biztosan nem írt ilyen fércműveket.
Érdekes az amit írsz, csak nem tudom, hogy mennyi a valóságalapja. Mert - orvosi szemszögből megközelítve a kérdést - az őslakosok nem a spanyol zenét szívták magukba mint a szivacs, hanem a spanyol betegségeket - himlőt, bárányhimlőt, kanyarót, és néhány év alatt az őslakosok 90%-a elpusztult. A mostani járványhelyzetet alapul véve, talán el tudod képzelni, hogy mit jelent a 90%. Annyit, hogy ha szerencsés vagy, akkor 10 emberből csak te maradsz életben, nézz körül, elvesztetted a környezeted 9 emberét, a családodat, a szomszédjaidat. Populációs szinten, ha egy embercsoport 90%-a meghal hirtelen, akkor az az embercsoport de facto elveszíti mindenét, a városát, a technikai-, társadalmi-, kulturális szervezettségét, az identitását. Hogy mi marad meg egy ilyen helyzetben az eredeti zenéjükből, az is kérdéses.
És akkor még nem ez a legjobb előadás. Van ennél egy jobb. Nyersebb, de jobb. Kicsit olyan, mint a naiv festészet. Annyi a különbség, hogy az egész latinamerikai zenének ( a műzenének ) egyértelműen spanyol gyökerei vannak, nem homályos egyáltalán. Amit nem szokás emlegetni, hogy az itt talált őslakosok a zenében éltek a spanyolok előtt is, és a spanyol zenekultúrát úgy szívták fel, mit a szivacs. Vagyis a saját zenei jellegüket meg tudták őrizni. Ez az, ami tetszik neked. Valami eredeti :)
Ez a felvétel jobban visszaadja a " folklórt "
Kicsit vissza le a földre.
Nem nagyon tudok rájönni, mi az, ami ennyire tetszik ezen az előadáson.
Lerágott dallam, erősen kommersz felé húzó zeneiség, ötezer ilyet hallani.
Vagy mégsem ilyen a többi?, nem tudom, engem ez egészen lenyűgöz.
Nagyon jó az egész lemez. A borító, az degááááz. De belül, 1st class.
Lehet, nevetséges, de az a kolompolás alatta, az pazar....
Jól szól.
Annak idején ( jó régi cd ) ezt hallgattam rongyosra.
Mondjuk úgy 7:00 perctől
Ez nagyon jó lemez.
Sok jó lemezt készítettek.
Van egy, amit egyszerűen nem tudok megszerezni eredetiben.
Egy Zig-Zag kiadás, valószínűleg ezért.
A zene, az egyenesen brutáljó.
Azt az elképesztő dolgot csinálják, hogy az 'organum'-ot, hopp, leejtik picit, aztán vissza, mintha mi sem történt volna. És végig lebegtetik, ide-oda csúsztatják, nagyon-nagyon finoman, úgy, hogy szinte diszkomfort lesz az énekszólammal. Amely szintén ide-oda vándorol. A 'szinte', az itt a kulcs, mert most az jelenti, hogy 'de nem', vagyis, egy igen különleges, lebegő harmóniaérzet jön létre.
Itthoni is lehet a koncert?
Csak segíteni szerettem volna.
Marcel Peres jól belenyúlt a lecsóba. Szinte az egész kora-középkort ( 800-1100 ) képes zeneileg illusztrálni. Nélküle kevesebbet értenénk...
Ha valamelyik előadás tetszik - akár itthoni is lehet - meg lehet itt mutatni nyugodtan. Ehhez nem szükséges sem lemezgyűjtemény, sem ZAK előélet.
Raffaello-ról meg azt a történetet jegyeztem meg, hogy Rómában sétálván, belebotlott valamibe, megállt, felvette, és rácsodálkozott, hogy a porban micsoda nagyszerű művészet nyomai rejtőznek. Ez volt az 'arabeszk'.
A régizene metafizikájához ezer szállal köthető, elég csak a 'girih'-re gondolni, amelynek térkitöltése annyira bonyolult matematikát igényel, hogy csak az 1960-as években sikerült az alap leíró függvényeket megtalálni, és 40 évvel később, a fraktálgeometria segített a megfejtésben, természetesen, a nagyközönség számára totálisan érthetetlenül.:)
(És, nagyrészt, azokkal a szimbólumokkal, amelyeket ma úgy nevezünk, hogy 'arab számok')
Megpróbáltam utánanézni a hangszeres zenészeknek. A videót feltöltő Scuola Euphonia Modena olyan zeneiskolának látszik, amilyenből számtalan működik Olaszországban. Miután alsófokú állami zeneoktatás nincs, magániskolák kurzusain vagy magánórákon lehet elkezdeni a zenetanulást, nem kevés pénzért (saját tapasztalatom, három fiam járt évekig egy helyi zenedébe). Ez a nyom nem vezetett sehová. A formáció tagjaira név szerint rákeresve azt találtam, hogy mindnyájan elkötelezett régizenészek. Mindemellett az is feltűnő, hogy mennyi zenekarban, együttesben játszanak, felvételeken közreműködnek. Feltételezem, keményen megdolgoznak a betevő falatért. Minden tiszteletem a kitartásukért is.
Raffaello Sanzio (másként Santi, latinosan Sancti), két f, két l. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem műveltségi vetélkedő vagy gimnáziumi érettségi és nem is ez a lényeg. Ne orroljanak meg rám, nézzék el nekem, hogy csak ezen a szinten tudok hozzájárulni a beszélgetéshez!
Van egy jórégi Ensemble Organum lemez.
Kincseket rejt.
Az Auxerre-i templomból.
Kívánságod parancs:
A 6900 lakosú település nem püspöki székhely, így katedrálisa sincs. Raffaelo kép sok helyen van Olaszországban, bár én a koragótikát jobban szeretem. Saját megfigyelésem szerint pedig minél kisebb a templom, annál közelebb van az éghez.
Amúgy a Vivaldi mű csodaszép, bárhol és bármiben adták is elő. :)
Még. Még. Harmadszor is érdekes szerintem, amit írsz...
Meg hogy melyik templomban van Raffaelo kép?, ez jön, tudom...:)
Csak lazán. Figyelni inkább a mondandó lényegére.
Katedrálisnak azt a templomot nevezzuk, ahol puspoki /megyéspuspoki/ székhely van.
Van a közelben két csörcsöcske, katedrálisnak nemigen nevezhető, de lehet, hogy Verdinek annak tűnt, amikor fejére öntötték a keresztvizet.
Bocs, de Busseto-ban nincs katedrális, székesegyház.
Probléma van mindenhol.
Csak más a koordináta-rendszer.
Mert Olaszország egy olyasmi, ahol benyitunk egy templomba, és egy Rafaello kép figyel szemben, vagy, ahol leül pár zenész, meg egy énekes, csak úgy, a Busseto-i szép nagy katedrálisban, és előadnak egy olyan alig 5 percet, és úgy, amit minálunk soha az életben, 50 év múlva sem.
Aranyos szösszenet. A komolyzeneimádó plebsről sajnos nem ismerem Dantone véleményét (a viszonyunk egyoldalú, én ismerem őt, de ő nem ismer engem). Nemrégen olvastam viszont Sara Mingardo nyílt levelét a klasszikus zene itáliai problémáiról. Arról panaszkodott, nem az a legfőbb baj, hogy közvetítik Andrea Boccelli koncertjét a milánói dómból, hanem az, hogy főműsoridőben csak az ő előadása hallható a köztévén, valamint úgy harangozzák be az eseményt mint korunk operasztárjának hangversenyét. Sara Mingardo elegánsan fogalmazott, a legkevésbé sem támadta Boccelli személyét ("a canzone" jeles képviselőjének nevezte), a kultúra döntéshozói ellen volt berzenkedése.
Nekem Lasso-ról mindig prof Jan Boeke jut eszembe. Nekem ő tanítoitta ezt a "Suzanne un jour" - t. Meg párszor koncerten is elvezényelte. Aki akarta hallhatta. Itt Magyarországon. Tudod, nem hiszek a determinációban. Sokkal inkább ebben: " Szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak. " És ezt egyértelműen az írástudók felelősségeként értelmezem jelen esetben. ( Amiről írsz. )
Bizony, jaj nektek ti írástudók és farizeusok....( ezt a könyökharcos részére kell érteni , lásd ZAK és egyéb főhelyek )
....és a büntetésük is stimmel:
" a világosság a világba jött, de nem ismerték fel. '
Nélküle élnek, Lasso nélkül, ez a büntetésük :)
(...és aki azt hiszi, hogy ez kis büntetés, az óriásit téved ! )
Évek óta rajongunk értük. Minden előadásuk él, intenzív.
Lassusról jutott eszembe:
" Ottavio! Ottavio! Hun vótál? Már össze-vissza kerestelek, mindjárt kezdődik a koncertetek! " - óbégatta Martin. Ottavio laza csávó volt, olasz származását le sem tagadhatta volna. Hanyagul legyintett egyet - ej, ráérünk arra még, ez volt az arcára írva, - majd gyorsan elrohant keresni egy gabinettot. A magyarországi szakiskola minden négyzetcentijét átjárta Kodály szelleme. Az ő nevét viselte az alma mater, a hangversenyterem, képe ott függött minden teremben litográfia vagy olaj formájában. Imitt-amott lógott még egy-két J.S. Bach, Liszt, Erkel, Mosonyi, Goldmark és Bartók portré is, de így is félreérthetetlen volt az iskola zenei szellemiségének irányultsága. Bármennyire is kereste Vivaldit Ottavió a közismereti és szaktantermekben, sehol sem futott össze vele. "Hát ez van" - gondolta csendesen magában.
Ottaviót meglepte a zenede lepusztultsága, a falak szürkesége, a kopott zongorák és a rengeteg celluxszos fénymásolt kotta látványa. " Nesze neked jogtisztaság! És ezek után csodálkoznak, ha a magyarok torrentelnek"! Az egyik teremben éppen egy nebuló kísérte magát zongorán. Ballal a basszus szólamot játszotta, a felsőt pedig énekelte hozzá. Ottavió szíve ellágyult. " Orlando di Lasso " - suttogta csendes áhítattal maga elé. Erre gyorsan ki is javították, hogy " nem Lasso, hanem Lassus, tessék ide van írva a fedlapra".
- Te Martin, itt nagyon szorgalmasak a diákok. Még a retyón is egy harsonás gyakorolt. Ja, hogy nincs elég tantermetek? Vivaldit nem szeretik nálatok? Sehol nem látom a képét. Bachból viszont túlkínálat van. Hogy nektek rá épül a zenei kultúrátok? Hmmm. Az igaz, hogy a 2019-es Váci régizenei napok zárókoncertjén is a h-moll mise ment? Ne röhögj Martin! Ez egyáltalán nem vicces. Te is hallottad azt a kórust? Úgy énekeltek, mintha fafúvós hangszerek lettek volna. Anyám! Mert, hogy valaki éneklően akar egy hangszeren játszani, azt még értem, de hogy fordítva? Ilyennel eddig nem találkoztam. Mi? Hogy az egy osztrák sztárkarmester volt? Szegény Emőkétek, ő is énekelt benne. Hogy únhatta... Amúgy az megvan amikor az egyik diák arról beszélt lelkesen, hogy egy hét alatt többet tanult tőle a táborban éneklésből, mint a saját tanárától egész év alatt se? Csak nekem tűnt fel, hogy ez milyen ciki és ezzel nem kellen ország-világ előtt kérkedni? Tényleg itt tart a hazai régizene oktatásotok? Látod ezért is mondtam igent a felkérésedre és jöttem el a zenekarommal hozzátok. Hogy mi vagyunk a világ legjobb barokk zenekara? Ja. Mi még szoktunk néha gyakorolni. :) Apropó, hol van a közönség? Ebbe a szép akusztikájú terembe beférne vagy 200 ember, én meg látok vagy negyvenet. Matekdogára készülnek a szakiskolások és az igazgató megtiltotta, hogy eljöjjenek a koncertre? És ő hol van? Ott a bársonyszékes elkerített sarokban? És a nagyobbak? Itt nálatok főiskola is van, nemdebár? Nem tájékoztattad őket a jöttünkről? Hogy a tanárok bedobták a meghívót a fiókjukba és inkább nem szóltak róla a növendékeknek? Miért? Azért mert kiderülne, hogy mennyire bénák? Na de CD is van a világon. Hogy a magyar diák azt se hallgatja? A tanára sem? Jaj! Akkor, hogyan tudják követni a zenei világ változásait, áramlatait? Honnan tudják, hogy hogyan kell mondjuk histórikusan játszani? Nem tudják. Szerinted nem is fogják tudni? Ja, hogy te ezzel már nem akarsz foglalkozni! Megértelek. Vagyis nem. Nálunk Olaszországban nincsenek ilyen problémák. Jók az iskolák, a tanárok, szakmailag mindenki felkészült, a világ legjobb zenekarait hallani a legeldugottabb kisvárosokban is, nálunk valódi régizenei műhelymunka van. Meg valódi értő, zeneszerető közösség. Érted? Nálunk a plebs is imádja a komolyzenét! A halász Giovanni hálóürítés után mindig énekel valami szépet a Simon Boccaneggrából. Olyankor mindenki köré gyűlik a piacon és nagyokat hörpöl a borából. Gondolnád, hogy nálunk még a parkourosok is Vivaldira edzenek? Ez Itália. Ja.
A. Vivaldi / Concerto for Strings in B-flat major, RV 167 - allegro
Ellenpéldát nem tudok, mert nekem csak két verzióban van meg.
A másik, a Sergio Vartolo-féle. az, furcsa módon, még egy kicsit jobban tetszik.
Egy ócska Naxos kiadás, de fenomenális felvétel. Totál konvencionális, a bolognai társulat szinte úgy adja elő. mintha színházban ülnénk. Nem fiatalos, nem lendületes, semmi megindító.
'
Mert ez egy olyan felvétel, amely különös módon lesz nagy kedvenc.
Nem híres.
Sem a zenekar, sem a felvétel.
Nem sztárok. Sergio, amúgy most véletlenül, a létező legjobb Frescobaldi billentyűs számomra, de ez a világhírhez most még kevés.
Az énekesek számunkra ismeretlenek. Az előadás, elsőre, kicsit szürke és monoton, semmi különös attrakció. A hangszerelés finom, de nem kapjuk fel a fejünket. Szenzáció híján, hagy minket szépen alámerülni.
Igazából, inkább felemelkedni.
( Két magyar a névsorban ! )
( A hangjuk hangszer. )
Nyugodtan berakhatnál ellenpéldát is rá, mert akkor derülne ki igazán, hogy mennyire fiatalos és értékes ez az előadás.
2CD a mű. Nem kevés, de eteti magát. Életem egyik legszebb zenei élményét nyújtotta évekkel ezelőtt.
Egy rendkívül tiszta zene, tiszta előadás.
Az egyik legjobb L'Arpeggiata lemez.
A zsinórpadláson véletlenül nem az Operaház fantomja lakik?
Na, ez igen. Full Vivaldi.
Ez a Dantone, ez egy különleges dolgot gyúrt össze. Persze, kellett C. is, de nagyon lényeges, ki van a zsinórpadláson.
Ezt nagyon ajánlom meghallgatásra. Az a bevezető, az a csembalós felkonferálás bennem mindig erős disszonanciát kelt. Miért csinálták? Miért kellett az Bach kis preludium részlet a Purcell ária elé? Csak érdekességként jegyzem meg, hogy ez itt egy családi vállalkozás. A billentyűs hangszernél ti. Scholl oldalbordája, Tamar Halperin ül.
A mai napig referenciaként tekintek erre az albumra. Anno teljesen véletlenül találtam rá. Akkoriban még fogalmam sem volt róla, hogy miféle zenekar is ez az Accademia Bizantina és, hogy ki az az Ottavio Dantone. Azóta gyűjtöm az együttes felvételeit.
Vivaldi: Concerto For Violin And Orchestra In E Minor RV281 3. Allegro
Vivaldi: Concerto For Violin And Orchestra In D Minor RV243 1. Allegro
" Csak rész szerint van bennünk az ismeret. "
Sztem ezzel függ össze. Mármint az, hogy minden kornak van egy új, "modern" zenéje pl.
A koncertterem az nem olyan, mint a steak étterem. Itt nem lehet megkérdezni a hallgatót, hogy milyen felfogásban szeretné meghallgatni a h-moll misét.
