2859 Búbánat 2016-10-01 16:49:21 [Válasz erre: 2858 Búbánat 2016-10-01 16:34:01]
Érdekesség, A mikádó televíziós változatához újra felvették az operett egyes részleteit és megint Breitner Tamás vezényelte az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát, csakúgy, mint hat évvel korábban a rádiófelvételen - de az énekhangok már mások voltak: Ötvös Csilla László Margit helyett; Rozsos István Réti József helyett; Orbán László Palcsó Sándor helyett; Mészöly Katalin Komlóssy Erzsébet helyett; Domonkos Zsuzsa Barlay Zsuzsa helyett. Bodrogi Gyula nem kapott "énekhangot" - ami a rádiófelvételen Palócz Lászlóé volt; Bujdosó Mária énekhangja a rádiófelvételen Déry Gabriella; Kibédi Ervin szerepét a rádióban Várhelyi Endre, Suka Sándorét pedig Kovács Péter énekelte a stúdiófelvételen.)
Érdekesség, A mikádó televíziós változatához újra felvették az operett egyes részleteit és megint Breitner Tamás vezényelte az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát, csakúgy, mint hat évvel korábban a rádiófelvételen - de az énekhangok már mások voltak: Ötvös Csilla László Margit helyett; Rozsos István Réti József helyett; Orbán László Palcsó Sándor helyett; Mészöly Katalin Komlóssy Erzsébet helyett; Domonkos Zsuzsa Barlay Zsuzsa helyett. Bodrogi Gyula nem kapott "énekhangot" - ami a rádiófelvételen Palócz Lászlóé volt; Bujdosó Mária énekhangja a rádiófelvételen Déry Gabriella; Kibédi Ervin szerepét a rádióban Várhelyi Endre, Suka Sándorét pedig Kovács Péter énekelte a stúdiófelvételen.)
2858 Búbánat 2016-10-01 16:34:01 [Válasz erre: 2857 zenebaratmonika 2016-10-01 15:22:54]
Össze nem lehet hasonlítani – nem is szabad! – a televízió számára készült Mikádó-filmnek a zenei stúdiófelvételét a rádió klasszikus felvételén hallhatóéval. Tudjuk, ismerjük: ez a hat évvel korábban felvett zenei anyag, és a szereposztása szenzációs volt: Arthur Sullivan: A mikádó A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00 Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Békés András Szereposztás: A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László) Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián) Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György) Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László) Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József) Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi) Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona) Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit) Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta) Persze egy televíziós operettfilmnek más a dramaturgiája; voltak/vannak rendezők, akik szívesen alkalmazták, hogy egy régebbi rádiófelvétel hanganyagát egy az egyben felhasználták a zenés filmben: Pl. Suppé: Pajkos diákok; más alkotók viszont újra felvetetik a zenét, az énekhangot; a playback-et is lehet esetenként más-más módon alkalmazni: pl. úgy, hogy a színészek „rátátognak” mások énekhangjára, vagy lehet az is, amikor az énekesek „filmszínészkednek” és korábbi, saját hangfelvételükre (némán) ráénekelnek (erre egy példa: Donizetti: A csengő - a televíziós felvételen a rádiófelvétel hangja szól egy az egyben).
Össze nem lehet hasonlítani – nem is szabad! – a televízió számára készült Mikádó-filmnek a zenei stúdiófelvételét a rádió klasszikus felvételén hallhatóéval. Tudjuk, ismerjük: ez a hat évvel korábban felvett zenei anyag, és a szereposztása szenzációs volt: Arthur Sullivan: A mikádó A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00 Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Békés András Szereposztás: A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László) Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián) Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György) Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László) Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József) Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi) Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona) Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit) Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta) Persze egy televíziós operettfilmnek más a dramaturgiája; voltak/vannak rendezők, akik szívesen alkalmazták, hogy egy régebbi rádiófelvétel hanganyagát egy az egyben felhasználták a zenés filmben: Pl. Suppé: Pajkos diákok; más alkotók viszont újra felvetetik a zenét, az énekhangot; a playback-et is lehet esetenként más-más módon alkalmazni: pl. úgy, hogy a színészek „rátátognak” mások énekhangjára, vagy lehet az is, amikor az énekesek „filmszínészkednek” és korábbi, saját hangfelvételükre (némán) ráénekelnek (erre egy példa: Donizetti: A csengő - a televíziós felvételen a rádiófelvétel hangja szól egy az egyben).
2857 zenebaratmonika 2016-10-01 15:22:54
Mostanában többször is esett szó a legkiválóbb angol operettszerzőről Sullivanről, nos neki a leghíresebb operettjét a Mikádót október 1-én sugározza az m3 21.45-től.
Mostanában többször is esett szó a legkiválóbb angol operettszerzőről Sullivanről, nos neki a leghíresebb operettjét a Mikádót október 1-én sugározza az m3 21.45-től.
2856 Búbánat 2016-09-30 11:31:21
[url] http://www.operett.hu/cikkek/egyuttmukodesi-megallapodast-irt-ala-a-magyar-nemzeti-muzeum-es-a-budapesti-operettszinhaz-/1244; Együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Operettszínház [/url] Operettszimhaz.hu, 2016-09-29 Az egyezmény részét képezi annak a stratégiai megállapodásnak, amely az év elején indult a két nemzeti intézmény között. Ennek keretében az 1956-os forradalom 60. évfordulójához kapcsolódva, az Operettszínház október 21-én bemutatásra kerülő, a forradalom eseményeit feldolgozó Lady Budapest című előadásának nézői és a Magyar Nemzeti Múzeum júniusban nyílt Rejt/Jel/Képek'56 - A forradalom titkos művészete című kiállításának látogatói különböző kedvezményekkel tekinthetik meg egymás programját. „A Nemzeti Múzeumban tartott sajtótájékoztatón Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója bár szokatlannak nevezte a kezdeményezést, mely egy színházi előadást és egy művészeti, történeti kiállítást összekapcsol, mégis rendkívül lényegesnek tartja, hogy a "közönség ráébredhessen arra, hogy a színházban szerzett élményt a múzeumi látogatás csak tovább mélyítheti, a tárlaton megszerzett ismereteket és reflexiókat pedig még jobban árnyalhatja és gazdagíthatja a színházi előadás megtekintése". […] „Lőrinczy György röviden kitért a stratégiai együttműködés további részeire is. "Akik ismerik az Operettszínház műsorpolitikáját, tudják, hogy szívesen foglalkozunk történelmi témájú musicalekkel. Kerényi Miklós Gábor tizenöt évvel ezelőtt indította el ezt a programot, ami azóta fontos vállalása és hitvallása lett a színháznak, és amelyet most már együtt viszünk tovább." Ezért kifejezetten az ifjúsági korosztály számára indított az Operettszínház egy Történelmi bérletsorozatot - amelyben olyan művek szerepelnek, mint a Marie Antoinette, az Abigél, a Lady Budapest és a Csínom Palkó - amely ingyenes tárlatvezetéssel párosul a Nemzeti Múzeumban.” […] „A sajtótájékoztatón a musical néhány emblematikus dala is felcsendült Janza kata, Vágó Bernadett, Veréb Tamás, Szinetár Dóra és Horváth Dániel tolmácsolásában. Mellettük az előadás főbb szerepeiben többek között Mészáros Árpád Zsoltot, Szabó P. Szilvesztert, Földes Tamást, Vágó Zsuzsit és Peller Annát is láthatja a közönség. Rendhagyó módon a budapesti bemutatót követően egy héttel már vidéki vendégjátékra utazik az előadás. Október 29-én a soproni közönség előtt, a Novomatic Arénában debütál a Budapesti Operettszínház '56-os produkciója.”
[url] http://www.operett.hu/cikkek/egyuttmukodesi-megallapodast-irt-ala-a-magyar-nemzeti-muzeum-es-a-budapesti-operettszinhaz-/1244; Együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Operettszínház [/url] Operettszimhaz.hu, 2016-09-29 Az egyezmény részét képezi annak a stratégiai megállapodásnak, amely az év elején indult a két nemzeti intézmény között. Ennek keretében az 1956-os forradalom 60. évfordulójához kapcsolódva, az Operettszínház október 21-én bemutatásra kerülő, a forradalom eseményeit feldolgozó Lady Budapest című előadásának nézői és a Magyar Nemzeti Múzeum júniusban nyílt Rejt/Jel/Képek'56 - A forradalom titkos művészete című kiállításának látogatói különböző kedvezményekkel tekinthetik meg egymás programját. „A Nemzeti Múzeumban tartott sajtótájékoztatón Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója bár szokatlannak nevezte a kezdeményezést, mely egy színházi előadást és egy művészeti, történeti kiállítást összekapcsol, mégis rendkívül lényegesnek tartja, hogy a "közönség ráébredhessen arra, hogy a színházban szerzett élményt a múzeumi látogatás csak tovább mélyítheti, a tárlaton megszerzett ismereteket és reflexiókat pedig még jobban árnyalhatja és gazdagíthatja a színházi előadás megtekintése". […] „Lőrinczy György röviden kitért a stratégiai együttműködés további részeire is. "Akik ismerik az Operettszínház műsorpolitikáját, tudják, hogy szívesen foglalkozunk történelmi témájú musicalekkel. Kerényi Miklós Gábor tizenöt évvel ezelőtt indította el ezt a programot, ami azóta fontos vállalása és hitvallása lett a színháznak, és amelyet most már együtt viszünk tovább." Ezért kifejezetten az ifjúsági korosztály számára indított az Operettszínház egy Történelmi bérletsorozatot - amelyben olyan művek szerepelnek, mint a Marie Antoinette, az Abigél, a Lady Budapest és a Csínom Palkó - amely ingyenes tárlatvezetéssel párosul a Nemzeti Múzeumban.” […] „A sajtótájékoztatón a musical néhány emblematikus dala is felcsendült Janza kata, Vágó Bernadett, Veréb Tamás, Szinetár Dóra és Horváth Dániel tolmácsolásában. Mellettük az előadás főbb szerepeiben többek között Mészáros Árpád Zsoltot, Szabó P. Szilvesztert, Földes Tamást, Vágó Zsuzsit és Peller Annát is láthatja a közönség. Rendhagyó módon a budapesti bemutatót követően egy héttel már vidéki vendégjátékra utazik az előadás. Október 29-én a soproni közönség előtt, a Novomatic Arénában debütál a Budapesti Operettszínház '56-os produkciója.”
2855 Búbánat 2016-09-20 10:06:16
A Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya énekművész (szoprán) vallomása a műfajról: Az operett műfaja HUNGARIKUM. Nem titkolt szándékunk az sem, hogy a zenés és színházi műfaj jeles képviselőit személyes vallomásra késztessük, hogy életútjukat, céljaikat, gondolataikat a hallgatók elé tárják, mindeközben bepillantást engedve a színházak kulisszatitkaiba is. Az operett jövőjét sokan próbálták megkérdőjelezni, de vitathatatlan, hogy múltját senki nem meri kétségbe vonni. A jelene? A jelen is sokszor kétséges, pedig a mai napig általunk, magyarok által közkedvelt a műfaj az egész világon! Műsorvezetőként szándékom, hogy megmutassam azt a sok fénylő vidámságot és szépséget, amely az operett zenékből és a szövegekből árad, mert ahol fény van, ott eltűnik a sötétség. A Dankó Rádió műsoroldalán olvasható: A HUNGARIKUMOK hete keretében, minden nap az operettről, mint HUNGARIKUMRÓL is szó esik, hiszen 2013-ban a műfaj elfoglalta méltó helyét az ország dicsőségei között. A HUNGARIKUM nem más, mint megkülönböztetésre, kiemelésre méltó érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével, minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet külföldön és belföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékként tartanak számon.
A Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya énekművész (szoprán) vallomása a műfajról: Az operett műfaja HUNGARIKUM. Nem titkolt szándékunk az sem, hogy a zenés és színházi műfaj jeles képviselőit személyes vallomásra késztessük, hogy életútjukat, céljaikat, gondolataikat a hallgatók elé tárják, mindeközben bepillantást engedve a színházak kulisszatitkaiba is. Az operett jövőjét sokan próbálták megkérdőjelezni, de vitathatatlan, hogy múltját senki nem meri kétségbe vonni. A jelene? A jelen is sokszor kétséges, pedig a mai napig általunk, magyarok által közkedvelt a műfaj az egész világon! Műsorvezetőként szándékom, hogy megmutassam azt a sok fénylő vidámságot és szépséget, amely az operett zenékből és a szövegekből árad, mert ahol fény van, ott eltűnik a sötétség. A Dankó Rádió műsoroldalán olvasható: A HUNGARIKUMOK hete keretében, minden nap az operettről, mint HUNGARIKUMRÓL is szó esik, hiszen 2013-ban a műfaj elfoglalta méltó helyét az ország dicsőségei között. A HUNGARIKUM nem más, mint megkülönböztetésre, kiemelésre méltó érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével, minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet külföldön és belföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékként tartanak számon.
2854 zenebaratmonika 2016-09-19 16:45:26 [Válasz erre: 2853 Búbánat 2016-09-19 16:05:32]
http://operett.network.hu/video/vincze_otto__cseberbol_vederbe/laszlo_margit__jodlidal Megtaláltam, nagyon jó ez is. A Dankó szerencsére sok mindent ad, ezt is, persze sok minden nincs meg nekik, de reméljük egyre több dal előkerül.
http://operett.network.hu/video/vincze_otto__cseberbol_vederbe/laszlo_margit__jodlidal Megtaláltam, nagyon jó ez is. A Dankó szerencsére sok mindent ad, ezt is, persze sok minden nincs meg nekik, de reméljük egyre több dal előkerül.
2853 Búbánat 2016-09-19 16:05:32 [Válasz erre: 2850 Búbánat 2016-09-19 12:59:12]
[url] http://operett.network.hu/video/vincze_otto__cseberbol_vederbe/laszlo_margit__jodlidal; Vincze Ottó: Cseberből-vederbe – Jódli-dal – László Margit [/url]
[url] http://operett.network.hu/video/vincze_otto__cseberbol_vederbe/laszlo_margit__jodlidal; Vincze Ottó: Cseberből-vederbe – Jódli-dal – László Margit [/url]
2852 zenebaratmonika 2016-09-19 14:27:22 [Válasz erre: 2851 zenebaratmonika 2016-09-19 13:46:47]
A Történnek még csodák c. operett jódli dala: Kisztihand Faeulein Ön hozzám való... Hollérié.... Hollárió..." sajna ezt nem találom a neten fenn.
A Történnek még csodák c. operett jódli dala: Kisztihand Faeulein Ön hozzám való... Hollérié.... Hollárió..." sajna ezt nem találom a neten fenn.
2851 zenebaratmonika 2016-09-19 13:46:47 [Válasz erre: 2850 Búbánat 2016-09-19 12:59:12]
Sőt nem is egy magyar operettszerző írt jódli dalokat, Bilicsi Tivadar imádta énekelni ezt a stílust: https://www.youtube.com/watch?v=cPCh3nF5rFg Tamássy Zdenko Darvas Szilárd szerzeménye Próbálok párat keresni még. https://www.youtube.com/watch?v=7lovhJ3apo0 Fényes Szabolcs dala És hát a kedvenc: Gyöngy Pál -Békeffi István dala https://www.youtube.com/watch?v=9uPxh-ii168 Ez aztán tipikus jódli dal. Sőt Ábrahám Pál Történnek még csodák c. darabjában is van jódli dal, sajna azt nem találom
Sőt nem is egy magyar operettszerző írt jódli dalokat, Bilicsi Tivadar imádta énekelni ezt a stílust: https://www.youtube.com/watch?v=cPCh3nF5rFg Tamássy Zdenko Darvas Szilárd szerzeménye Próbálok párat keresni még. https://www.youtube.com/watch?v=7lovhJ3apo0 Fényes Szabolcs dala És hát a kedvenc: Gyöngy Pál -Békeffi István dala https://www.youtube.com/watch?v=9uPxh-ii168 Ez aztán tipikus jódli dal. Sőt Ábrahám Pál Történnek még csodák c. darabjában is van jódli dal, sajna azt nem találom
2850 Búbánat 2016-09-19 12:59:12 [Válasz erre: 2848 zenebaratmonika 2016-09-19 00:36:15]
Említetted a Jódli-zenét. Bizonyára tudod, van egy magyar operettszerzőnk, aki szintén komponált darabjába jódlit - elárulom, László Margit dalában hallható az operettből.
Említetted a Jódli-zenét. Bizonyára tudod, van egy magyar operettszerzőnk, aki szintén komponált darabjába jódlit - elárulom, László Margit dalában hallható az operettből.
2849 zenebaratmonika 2016-09-19 11:23:45 [Válasz erre: 2848 zenebaratmonika 2016-09-19 00:36:15]
https://www.youtube.com/watch?v=87OBDAJgf1k A Budavári Palotakoncerten 2015-ben előadták Benatzky 1929-es operettjét, a Három testőr dalait rövidítve. Különben a Fehér lót Magyarországon is játszották a Király Színházban, említette Rátonyi is és pont a Hawaii rózsája előtt, állítólag nagy sikere volt akkoriban.
https://www.youtube.com/watch?v=87OBDAJgf1k A Budavári Palotakoncerten 2015-ben előadták Benatzky 1929-es operettjét, a Három testőr dalait rövidítve. Különben a Fehér lót Magyarországon is játszották a Király Színházban, említette Rátonyi is és pont a Hawaii rózsája előtt, állítólag nagy sikere volt akkoriban.
2848 zenebaratmonika 2016-09-19 00:36:15 [Válasz erre: 2847 Búbánat 2016-09-18 10:19:16]
Ilyen pl. nálunk Zerkovitz, Eisemann, ma is előszeretettel játszák Magyarországon darabjaikat, de külföldön senki sem ismeri őket, sehol se szerepel nevük az operettszerző listáján, és sajna Fényes Szabolcsot sem, aki pedig nagy kedvencem, de ő azért inkább a 2. világháború után vált híressé, és akkor már inkább zenés vígjátékokat írt. Aki ma ismert külföldön, az elsősorban Lehár, Kálmán, Ábrahám, Sigmund Romberg (őt mi nem ismerjük), az ő darabjaik mennek külföldi színházakban is, de azért névről ismerik Huszkát, Jacobit és picit Szirmait, utóbbit főként kiadói tevékenysége miatt (Berstein, Cole Porter felfedezője, utóbbinak rengeteg dalát találta meg fiókjában halála után.). A Fehér ló ugye Benatzky és Stolz közös szerzeménye, tényleg népszerű német nyelvterületen, hisz jódli zene és osztrák népzene az alapja. Nekem 3 dal tetszik belőle.
Ilyen pl. nálunk Zerkovitz, Eisemann, ma is előszeretettel játszák Magyarországon darabjaikat, de külföldön senki sem ismeri őket, sehol se szerepel nevük az operettszerző listáján, és sajna Fényes Szabolcsot sem, aki pedig nagy kedvencem, de ő azért inkább a 2. világháború után vált híressé, és akkor már inkább zenés vígjátékokat írt. Aki ma ismert külföldön, az elsősorban Lehár, Kálmán, Ábrahám, Sigmund Romberg (őt mi nem ismerjük), az ő darabjaik mennek külföldi színházakban is, de azért névről ismerik Huszkát, Jacobit és picit Szirmait, utóbbit főként kiadói tevékenysége miatt (Berstein, Cole Porter felfedezője, utóbbinak rengeteg dalát találta meg fiókjában halála után.). A Fehér ló ugye Benatzky és Stolz közös szerzeménye, tényleg népszerű német nyelvterületen, hisz jódli zene és osztrák népzene az alapja. Nekem 3 dal tetszik belőle.
2847 Búbánat 2016-09-18 10:19:16 [Válasz erre: 2846 zenebaratmonika 2016-09-17 23:03:04]
Többször említetted Benatzky operettjeit - inkább zenés játéknak nevezem ezeket... A szerzőnek a Fehér ló című darabját ismerem, megvan DVD-n is, de a történet még "elmegy", bár kissé unalmas, a zenéje meg egyáltalán nem "hoz lázba"; számomra mindenekelőtt a "klasszikus" operettszerzők és műveik a meghatározóak és mértékadóak. Osztrákok - és a német nyelvterületen élők - nyilván kedvelik Benatzkyt és zenéjét is, hiszen "hazai" komponistájuk. Ahogyan mi is megkülönböztetett figyelemmel vagyunk operettszerzőink iránt - még azokra is, akikről egyáltalán nem mondhatjuk, hogy klasszikusok, de mégis szeretjük őket és a zenéjüket. De ezzel minden ország zenét (és az operettet is) szerető ember így lehet.
Többször említetted Benatzky operettjeit - inkább zenés játéknak nevezem ezeket... A szerzőnek a Fehér ló című darabját ismerem, megvan DVD-n is, de a történet még "elmegy", bár kissé unalmas, a zenéje meg egyáltalán nem "hoz lázba"; számomra mindenekelőtt a "klasszikus" operettszerzők és műveik a meghatározóak és mértékadóak. Osztrákok - és a német nyelvterületen élők - nyilván kedvelik Benatzkyt és zenéjét is, hiszen "hazai" komponistájuk. Ahogyan mi is megkülönböztetett figyelemmel vagyunk operettszerzőink iránt - még azokra is, akikről egyáltalán nem mondhatjuk, hogy klasszikusok, de mégis szeretjük őket és a zenéjüket. De ezzel minden ország zenét (és az operettet is) szerető ember így lehet.
2846 zenebaratmonika 2016-09-17 23:03:04
Hát szerintem lehet jó, hogy az operettszínház alacsonyan tartja az operett előadások jegyárát. A musicalak ára kb. a duplája, gondolom a jogdíjak miatt. A Szegedi Szabadtéri viszont horribilisen drága volt szerintem, meg a Margitszigeti Szabadtéri is. A Wolksoper viszont majdnem, hogy haldoklik, most nézem szeptember októberre alig volt jegyeladás, még az új darabra is a Benatzky Axel and der himmelstür-re is. A másik Benatzky Fehér ló repertoáron maradt, de már arra se mennek, tavaly pedig még teltházakkal ment. A Maricát és Csárdást is le kellett venni, előbbi is haldoklott, de lesz Cirkuszhercegnő, egyelőre még nincs kitéve az időpont rá. Az viszont szerintem nagyon jó a magyar operett szempontjából, hogy a Viktóriát Mörbish-ben szabadtéren 102 000 ember nézte meg összese a 20 előadáson a 80-100 eurós jegyárak ellenére. http://www.volksoper.at/Content.Node2/home/spielplan/spielplanliste.php Itt megnézhetitek az eladást, a sötét pötty még nem kelt el.
Hát szerintem lehet jó, hogy az operettszínház alacsonyan tartja az operett előadások jegyárát. A musicalak ára kb. a duplája, gondolom a jogdíjak miatt. A Szegedi Szabadtéri viszont horribilisen drága volt szerintem, meg a Margitszigeti Szabadtéri is. A Wolksoper viszont majdnem, hogy haldoklik, most nézem szeptember októberre alig volt jegyeladás, még az új darabra is a Benatzky Axel and der himmelstür-re is. A másik Benatzky Fehér ló repertoáron maradt, de már arra se mennek, tavaly pedig még teltházakkal ment. A Maricát és Csárdást is le kellett venni, előbbi is haldoklott, de lesz Cirkuszhercegnő, egyelőre még nincs kitéve az időpont rá. Az viszont szerintem nagyon jó a magyar operett szempontjából, hogy a Viktóriát Mörbish-ben szabadtéren 102 000 ember nézte meg összese a 20 előadáson a 80-100 eurós jegyárak ellenére. http://www.volksoper.at/Content.Node2/home/spielplan/spielplanliste.php Itt megnézhetitek az eladást, a sötét pötty még nem kelt el.
2845 Búbánat 2016-09-17 14:22:40
[url] http://nepszava.hu/cikk/1106004-lehoczky-nyilvanos-szuletesnapja; Lehoczky nyilvános születésnapja [/url] Népszava|2016. szept 17. 07:21 Bóta Gábor „Lehoczky Zsuzsa nyolcvanévesen is szédítő. Illetve már picivel el is múlt, mert júliusban volt annyi, de hát olyankor nyári szünetet tart a Budapesti Operettszínház, ahol bizony már 1962 óta tag, és jó ideje örökös tag. Nyáron zárt körben megünnepelték a szép jubileumot, de most sajátos évadnyitóként a Mágnás Miskát adták az ő jutalomjátékaként, és nyilvános születésnapi megkoronázásaként. Ziccerszerepet játszik benne, amit tovább zicceresítettek a számára, a sok rátarti és hülye arisztokrata között egy felvágott nyelvű, természetes nagymamát ad, aki még mindig habzsolja az életet, az idétlen urizálás helyett pedig szót ért a fiatalokkal, és esze ágában sincs azt gondolni, hogy szentségtörés, ha egy mérnök szerelmes egy arisztokrata lányba. Amúgy pedig kleptomániás, hát istenem, ilyen nyársat nyelt közegben neki is szórakoztatnia kell valamivel magát.” „Lehoczky persze pontosan tudja, hogyan kell egy sztárnak színpadra lépnie. Hangja már hallatszik a színfalak mögül, és ebben a hangban telivérség, életöröm, némi élvetegség meg gúny is van, fitymálkodva jelezve, hogy nagyjából pök arra a közegre, amiben léteznie kell, erre a nagyképűsködő, gazdagságára és nemesi kutyabőrére beképzelt önfényező világra, ő juszt is jól érzi magát benne. Azért mint a primadonnák, abszolút középen, az elmaradhatatlan operettlépcső legtetejére érkezik, mutatós nagyestélyiben, ami csipetnyit bohócosan tiritarka, de közben fölöttébb méltósággal, kimondottan nőiesen hordja. Szerényen, de mégis kihívóan mosolyog. Jelzi, hogy megjelent valaki, aki tud olyan előkelő lenni itt, mint bárki, de közben kissé paródiát is csinál ebből az egész mihaszna, túlzottan is díszes kompániából. Egy perc leforgása alatt elénk tár egy igen markáns figurát, és ennyi idő alatt azt is bőven megmutatja, hogy fajsúlyos, nagy színész áll a színpadon. Ezt az operettbe nagyon is való, kis ripacskodástól sem mentes, mégis méltósággal teli bejövetelt, nem tudom, hogy bárki is utána csinálná-e magyar deszkákon. Akkora vastapsot kap rá, hogy szinte leszakad a csillár. Persze őt vártuk ma este leginkább, de rögvest rá is szolgál arra, amiért annyira vártuk.” „A nyilvános születésnapján királynőként ünnepelték. A Mágnás Miska előadása a második részben bizonyos időre félbeszakadt, és a teátrum színe-java, egy-egy strófával, és száll vörös rózsával, énekelve érkezett hozzá a színpadra, hogy aztán, ahogy ez egy primadonnának dukál, leboruljanak a lába elé. Láthatóan meghatódott, de nem akarta, hogy érzelgőssé váljon az este, remek pikírt megjegyzéseket rögtönzött. Aztán, amikor az előadás végén, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyetteseként, bejött Hegedűs D. Géza, és neki, akinek nincs diplomája, egész eddigi pályája elismeréseként átnyújtott egyet, akkor rövid időre eltört a mécses, majd újabb szellemes megjegyzés következett. Hogy utána milyen hosszas állva vastapsolással és üdvrivalgással folytatódott az este, azt nehéz leírni, de ez már szólt a színészeket felszabadultan játszani engedő Verebes István rendezésének, a Marcsaként és Miskaként brillírozó Peller Annának, Peller Károlynak, a Pixiként, Mixiként kedvesen marháskodó Csere Lászlónak, Kocsis Dénesnek, és a többieknek, például Kalocsai Zsuzsának, Lévai Enikőnek, Faragó Andrásnak, az egész társulatnak. Méltó módon, hatásosan, de szívvel ünnepeltek meg egy nagy színésznőt, aki végül azt mondta, hogy a hetvenedik születésnapján megígérte, hogy színpadon lesz a nyolcvanadikon is. És ugyan bizarrnak tartja, hogy most megígérje a kilencvenediket is, de a lánya kedvéért megteszi. Így legyen!!!”
[url] http://nepszava.hu/cikk/1106004-lehoczky-nyilvanos-szuletesnapja; Lehoczky nyilvános születésnapja [/url] Népszava|2016. szept 17. 07:21 Bóta Gábor „Lehoczky Zsuzsa nyolcvanévesen is szédítő. Illetve már picivel el is múlt, mert júliusban volt annyi, de hát olyankor nyári szünetet tart a Budapesti Operettszínház, ahol bizony már 1962 óta tag, és jó ideje örökös tag. Nyáron zárt körben megünnepelték a szép jubileumot, de most sajátos évadnyitóként a Mágnás Miskát adták az ő jutalomjátékaként, és nyilvános születésnapi megkoronázásaként. Ziccerszerepet játszik benne, amit tovább zicceresítettek a számára, a sok rátarti és hülye arisztokrata között egy felvágott nyelvű, természetes nagymamát ad, aki még mindig habzsolja az életet, az idétlen urizálás helyett pedig szót ért a fiatalokkal, és esze ágában sincs azt gondolni, hogy szentségtörés, ha egy mérnök szerelmes egy arisztokrata lányba. Amúgy pedig kleptomániás, hát istenem, ilyen nyársat nyelt közegben neki is szórakoztatnia kell valamivel magát.” „Lehoczky persze pontosan tudja, hogyan kell egy sztárnak színpadra lépnie. Hangja már hallatszik a színfalak mögül, és ebben a hangban telivérség, életöröm, némi élvetegség meg gúny is van, fitymálkodva jelezve, hogy nagyjából pök arra a közegre, amiben léteznie kell, erre a nagyképűsködő, gazdagságára és nemesi kutyabőrére beképzelt önfényező világra, ő juszt is jól érzi magát benne. Azért mint a primadonnák, abszolút középen, az elmaradhatatlan operettlépcső legtetejére érkezik, mutatós nagyestélyiben, ami csipetnyit bohócosan tiritarka, de közben fölöttébb méltósággal, kimondottan nőiesen hordja. Szerényen, de mégis kihívóan mosolyog. Jelzi, hogy megjelent valaki, aki tud olyan előkelő lenni itt, mint bárki, de közben kissé paródiát is csinál ebből az egész mihaszna, túlzottan is díszes kompániából. Egy perc leforgása alatt elénk tár egy igen markáns figurát, és ennyi idő alatt azt is bőven megmutatja, hogy fajsúlyos, nagy színész áll a színpadon. Ezt az operettbe nagyon is való, kis ripacskodástól sem mentes, mégis méltósággal teli bejövetelt, nem tudom, hogy bárki is utána csinálná-e magyar deszkákon. Akkora vastapsot kap rá, hogy szinte leszakad a csillár. Persze őt vártuk ma este leginkább, de rögvest rá is szolgál arra, amiért annyira vártuk.” „A nyilvános születésnapján királynőként ünnepelték. A Mágnás Miska előadása a második részben bizonyos időre félbeszakadt, és a teátrum színe-java, egy-egy strófával, és száll vörös rózsával, énekelve érkezett hozzá a színpadra, hogy aztán, ahogy ez egy primadonnának dukál, leboruljanak a lába elé. Láthatóan meghatódott, de nem akarta, hogy érzelgőssé váljon az este, remek pikírt megjegyzéseket rögtönzött. Aztán, amikor az előadás végén, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyetteseként, bejött Hegedűs D. Géza, és neki, akinek nincs diplomája, egész eddigi pályája elismeréseként átnyújtott egyet, akkor rövid időre eltört a mécses, majd újabb szellemes megjegyzés következett. Hogy utána milyen hosszas állva vastapsolással és üdvrivalgással folytatódott az este, azt nehéz leírni, de ez már szólt a színészeket felszabadultan játszani engedő Verebes István rendezésének, a Marcsaként és Miskaként brillírozó Peller Annának, Peller Károlynak, a Pixiként, Mixiként kedvesen marháskodó Csere Lászlónak, Kocsis Dénesnek, és a többieknek, például Kalocsai Zsuzsának, Lévai Enikőnek, Faragó Andrásnak, az egész társulatnak. Méltó módon, hatásosan, de szívvel ünnepeltek meg egy nagy színésznőt, aki végül azt mondta, hogy a hetvenedik születésnapján megígérte, hogy színpadon lesz a nyolcvanadikon is. És ugyan bizarrnak tartja, hogy most megígérje a kilencvenediket is, de a lánya kedvéért megteszi. Így legyen!!!”
2844 Búbánat 2016-09-14 11:00:22
Érdekes cikk. Az interjú egy hosszabb részét idemásolom: [url] https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:d0gLtux6fhUJ:https://issuu.com/muszinhaz/docs/parallel22+&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Gajdó Tamás: A FALUSI SZÍNPADOKTÓL A NAGYMEZŐ UTCÁIG – dr. Székely György rendező portréja 2. rész [/url] Forrás: Parralel – Kortárs Művészeti Magazin (2011., 22. szám) […] Gajdó Tamás: – A vidéki évek után egyszerre a fővárosba kerültél, a Fővárosi Operettszínház rendezője lettél. Mi volt ennek az előzménye? Székely György: – Szolnokon 1952. május 18-án bemutattuk Jacques Offenbach Orfeuszát. Ezt az operettet Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház igazgatója Apáthi Imre rendezésében vitte színre 1952. február 29-én. Láttam ezt az előadást, Latabár Kálmán kiváló alakítást nyújtott benne. Terveztem, hogy én is megrendezem. Rájöttem azonban arra, hogy nehezen fog menni, mert a közönség azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák azt, hogy „Orfeusz”. Ezért minden felvonás elé bevezető versikét írtam, kommentárt, hogy valami fogódzót adjak, és ne szabadítsam rá a szolnoki átlagközönségre az értelmiségi körben magától értetődő dolgokat. Ekkor Gáspár Margit már érdeklődött irántam. Ennek két jelét adta. Az egyik az volt, hogy lejött megnézni az Orfeusz előadását, és – a dramaturgiai megoldással együtt – nagyon tetszett neki. Egyúttal megkért – kétségtelenül jó előre gondolkodva –, hogy nézzem meg a Luxemburg grófját Miskolcon, ahol 1952. április 8-án volt a premier, s mondjam el a véleményemet az ottani előadásról. Akkor még nem tudtam, hogy a miskolci színház dramaturgja Szűcs László, róla meg azt, hogy Gáspár Margit férje. Talán Miskolcon nem is találkoztam vele. Visszamentem Szolnokra, és levélben megírtam, hogy mit gondolok. Gáspár Margit válaszában pedig egyetértett megjegyzéseimmel. (Levele az Országos Színháztörténeti Múzeum kézirattárában van letéve.) Ezek nyomán hívott az Operettszínházba, mert nem tudott Apáthi Imrével tovább dolgozni. Apáthi egyébként más megbízást kapott, így Gáspárnak szüksége volt egy olyan jellegű rendezőre, amilyen én voltam. Olyat keresett, aki az ő művészi és dramaturgiai elképzeléseit jobban tudta érvényesíteni. Amikor engem fölszerződtetett, rögtön megbízott, hogy rendezzem meg a Luxemburg grófját. Mellém adta segítségnek Mikó Andrást, a fiatal operarendezőt. Abban az időben, ha megnézzük a színlapokat, mindenhol – például a Nemzeti Színházban is – két rendező jegyezte az előadást. Ez az Operettben is így volt. Szinetár Miklós volt mellettem vagy Szinetár mellett állt valaki – szóval mindig két rendező vezette a próbákat. Az rémlik nekem, hogy Mikó Bandi a Luxemburgban a kórusmozgások beállításában segítette, én meg inkább a szereplőkkel és az új szövegkönyvvel foglalkoztam. Egyetlen ponton ez valóban ősbemutató volt. Ekkor váltott szerepkört Honthy Hanna: ezúttal nem ő volt a szerelmes leányzó, a primadonna, hanem Fleuryt, a gardedámot alakította. Ezt valahogy meg kellett oldani! Gondolom, Margit előzetesen megtárgyalta Hannával, hogy itt egy kis szerepkörváltás lenne. Zseniális dolog lett belőle, mert miután Hanna megemésztette a gondolatot, és Fleuryt eljátszotta, utána megformálta a Csárdáskirálynőben Cecíliát, amiből világsiker lett. A Kálmán-operettet elsősorban az ő figurájáért nézték meg, és a Feleki Kamillal előadott nagyjelenetek kapták a legnagyobb tapsot. A Luxemburg grófjának megvolt az új szövegkönyve, mely Miskolcon már bevált, de abban Fleurynek nem volt belépője. Ki kellett találni, hogyan lépjen színre a legendás művésznő, aki csak azért, mert idősebb szerepet játszik, nem jöhet be akárhonnan. Föntről kell lejönnie a lépcsőn. E nélkül nincsen Honthy, e nélkül nincsen magyar operett! Leültünk Innocent Vincze Ernővel, az Operettszínház dramaturgjával, és arról kezdtünk beszélgetni, hogy miről szóljon egyáltalán a belépő. Lehetne például Párizs, Párizs… Legyen úgy, hogy Fleury most érkezik Párizsba, körülnéz, és azt mondja: nahát, ez Párizs! Itt milyenek az emberek! „Megesik, hogy elesik, és ebben mi a sikk?!” Ernő nagyon szoros kapcsolatban állt Lehár Ferenccel, s így könnyen elintézte, hogy Hanna új belépőt kapjon. És Hanna óriási volt! Belépett fönt a lépcső tetején, körülnézett: „Mennyi ember!” – mondta, és utána kezdte a számát. Összedőlt a ház! Azonnal megteremtette a kapcsolatot a közönséggel. A „mennyi emberrel” nem azokra célzott, akik a színpadon várták, hanem az ő drága közönségét üdvözölte! Az volt az igazi! Kiderült, hogy ebben a szerepkörben is tud sikereket aratni, s boldogan játszott. Nagy vetélkedés folyt közte és Feleki Kamill között. Nem igazán kedvelték egymást, de mindig egymásra voltak utalva. A színpadon nem volt mese, azt tökéletesen csinálták! Kérlelhetetlenek voltak. Ilyen volt egyébként Latabár is. Gajdó Tamás: – Bizonyos szempontból a Luxemburg grófja ősbemutatónak számít, hiszen addig a darab megújított szerkezet, és például Fleury belépője sem létezett. S min dolgoztál ezután? Székely György: – A Fővárosi Víg Színházban 1953 elején vendégként megrendeztem Lehár Ferenc Vándordiák című egyfelvonásos operettjét. Ennek a műnek különös története van. Innocent Vincze Ernő engedélyt kért, hogy Lehár Ferenc Cigányszerelem (Zigeunerliebe) című operettjéhez új szövegkönyvet írjon: az Operaházban Garabonciás címmel 1943. február 20-án be is mutatták a három felvonásos regényes daljátékot. Egy vadonatúj szám is belekerült: a „Deres már a határ, őszül a vén betyár” kezdetű. Az Operában rövid ideig ment, Innocent Vincze Ernő azonban nem akarta, hogy semmibe vesszen, ezért kamaraverziót szerkesztett belőle: ez lett a Vándordiák. Cigányszerelem – Garabonciás – Vándordiák. Ezzel még nem volt vége a kalandoknak. Fejér István vezetésével a Fővárosi Víg Színház kezdetben a mai Madách Színház helyén lévő egykori Royal Orfeum épületében működött. A próbákat ott kezdtük, majd egyszer csak azt mondták, hogy ezt lebontják. Le is bontották az épületet, s Kaufmann Oszkár tervei szerint elkezdték építeni az új színházat. Mit csináljunk? Átmentünk a Dohány utcába, a volt Kamara moziba, a Fővárosi Nagy Varieté helyiségébe, oda, ahol később a Blaha Lujza Színház, az Operettszínház kamaraszínháza működött. A Vándordiákot 1953. március 13-án mutattuk be ott a Dohány utcában. Palócz László játszotta Drághy Pétert, aki a Deres már a határt énekelte. Nagyon kedves, kellemes kamaraprodukció lett belőle, azt hiszem nem ment túl sokat, mert a Fővárosi Víg Színház csakhamar megszűnt. Vissza a Boci-boci tarkához! Amikor megkaptuk a szövegkönyvet, azt mondta Innocent Vincze Ernő, hogy Margit politikai előadást akar. De honnét tudta?! Ha az ember megnézi a naptárt a Nagy Imre-program idején járunk. (Az Elnöki Tanács július 12-én törölte vagy enyhítette a beszolgáltatások rendszerét.) A Bociban egy álkrimi bontakozik ki: levágták a borjút feketén vagy nem vágták le, s közben egy házasságot is megkötnek. Az Operettszínház előadásában az volt az újdonság, hogy a harmadik felvonásban falusi lakodalmat vittünk színre. A jómódú esküvő vendégeit nagyon szépen felöltöztettük. A koreográfus Roboz Ágnes néptánc szakos tánctanárnő volt. Mértéktartó, hiteles koreográfiát tervezett, s ezzel nagyon jó hangulatú lett a harmadik felvonás. Amikor vendégszerepelni mentünk Moszkvába és Leningrádba – 1955–1956 fordulóján –, a Csárdáskirálynőt vittük, a Havasi kürtöt és a Bocit. Rákosi Mátyás eljött az Operettszínházba és megnézte – úgy emlékszem – csak a Csárdáskirálynőt. Nyilván nem volt kifogása, mert vihettük a produkciókat. Az Operettszínház cukrászdájában folyt szünetben a beszélgetés Rákosival, és akkor az is szóba került, hogy miért van szüksége az Operettszínháznak szubvencióra. Próbáltunk érvelgetni. Aztán Rákosi azt javasolta, hogy itt a szomszédos házban volt egy mulató, újítsa fel az Operettszínház, és abból lehetne bevétele! Valami mást is mondott, ahhoz annyit mertem hozzáfűzni: Rákosi elvtárs, mi ezt már most is így csináljuk. Ennyi volt körülbelül, amit én hozzászóltam. Szirtes György, aki gazdasági igazgatója volt akkor az Operettnek, többé-kevésbé ügyesen és okosan bonyolította a beszélgetést. Ő megpróbálta megmondani, hogy mit lehet, és mit nem. Megvédtük az álláspontunkat, s nem is gördítettek semmiféle akadályt a vendégszereplés elé. Az Operettszínház állami támogatását azonban megvonták. A vendégjátékon nagyon nagy sikere volt mind a három produkciónak. Honthy Hannának messzemenően. Andropov volt már akkor Budapesten a szovjet nagykövet, s mielőtt kiutaztunk, ő is megnézte az előadást. Meglátogatta az öltözőben Hannát, és állítólag azt mondta, hogy művésznő, én magát a másik szerepben – vagyis Szilviaként – is láttam. Azt hiszem, hogy külföldön magyar színház ilyen átütő, igazi, természetes, jó hangulatú sikert addig még nem aratott. Amikor már befejeztük a leningrádi vendégjátékot, még egy estére visszahívták a társulatot Moszkvába, mert a kormány tagjai meg akarták nézni, hogy mi is volt az a nagy diadal. Tartottunk még egy előadást, amiért nem gázsit kaptunk, hanem ajándékokat. A vezetőség például egy-egy Zorkij fényképezőgépet. Gajdó Tamás: – Szovjet operettet nem is rendeztél? Székely György: – Dehogynem. 1954. január 22-én az Álruhás kisasszony címmel játszottuk először Kovnyer művét, melyet Háy Gyula alkalmazott magyar színpadra. A Puskin elbeszélése nyomán írt romantikus történetecskét, mely a 19. században játszódott, Szinetár Miklóssal együtt állítottam színre. Ugyancsak vele rendeztem Fényes Szabolcs bányász-operettjét, amelyet Két szerelem címmel 1954. június 18-án adott elő a Fővárosi Operettszínház. Ebben igazán az volt az érdekes, hogy 1949-ben, az államosításkor Fényes Szabolcsot kitessékelték a színházból, s ezzel a darabbal érkezett vissza. Nem volt igazán jelentős mű, de tisztességesen elkészítette, és a kiváló együttes színvonalasan eljátszotta. Gajdó Tamás: – A Fővárosi Operettszínházban Mezey Máriával is találkoztál, hiszen Kemény Egon Valahol délen című művének egyik szerepét ő játszotta. Székely György: – Mezey Máriát az Operettszínházba száműzték, és halálosan meg volt sértődve. Előtte már nagy prózai színészi sikerei voltak, az élvonalba tartozott, és most itt találta magát az Operettszínházban. Játszott meg énekelt azelőtt is, de akkor – hogy mondjam – hívták, és ő szerződött, ha akart. Ebben a színjátékban Lolita bárénekesnő szerepét kapta. Egyik próbán odamentem hozzá, és udvariasan szóvá tettem valamit. Kiborult. „Én ehhez értek, én ezt tudom” – kiabálta. A nagy sértődöttségből indulatos kirobbanás lett, de a folytatás elmaradt. Gondoltam, legyen minden úgy, ahogy akarja. Nagy művésznő, hát mit vacakolunk vele! Joggal gondolhatta, hogy ő tudja, hogy hogyan kell előadni egy jazz-balladát vagy dalt! Csak azt mondhatom, hogy tisztességes előadás lett. Az egész együtt. Nem volt jaj, de nagy siker, de 1956. március 30-án, a bemutató idején nem olyan volt már a közhangulat. A darab sem volt ellenséges hangú, a disszidens sors tragikumát is ábrázolta. (Talán megint nem véletlen egybeesés, hogy április 4-én az Elnöki Tanács rendelete büntetlenséget ígért a hazatérő disszidenseknek.) Ez ugyan nem igazi operett-téma: inkább kortárs probléma. A darab zenéje enyhén jazzes hangzású volt. (Kemény Egon: Valahol Délen - Fővárosi Operettszínház, 1956. március 30. Rendező: dr. Székely György) Gajdó Tamás: – Nem sok időd volt a pihenésre, mert csakhamar újabb ősbemutatót rendeztél a Fővárosi Operettszínházban… Székely György: – Vincze Ottónak, zeneszerzőnek és karmesternek – Innocent Vincze Ernő testvérének – 1953. június 3-án mutattuk be Boci-boci tarka című művét. A szövegkönyvet Csizmarek Mátyás író, zeneszerző jegyezte. Csizmareket Miskolcon Szűcs László avatta be a színházi titkokba, s itt mutatták be A borjú címmel azt a vígjátékot, mely a Boci boci tarka alapja lett. Csizmarek ragaszkodott, hogy a darabjainak „bé betűs” címet adjon. Az első volt A borjú, majd a Balkezes bajnok, azt szintén én rendeztem Latabárral a főszerepben, és a Bukfenc című darab, mellyel én nem találkoztam. Gajdó Tamás: – Színházi pályafutásod 1956-ban valójában lezárult. Mi volt ennek az oka? Székely György: – 1956. október 23-án este a Blaha Lujza Színházban házi főpróbát tartottunk a Mágnás Miska tervezett bemutatója előtt. A darabot nem én rendeztem. Már folyt a próba, amikor a rádió bemondta, hogy nyolc órakor Gerő Ernő mond beszédet. Gáspár Margit mellett ültem, aki a hír hallatára csak ennyit mondott: „Gerő lövetni fog!” Már utaltam az igazgatónőnek Nagy Imre politikai irányzatához fűződő kapcsolatára. Valószínűleg ezért nem volt újdonság számára az az agresszív hang, melyen azon az estén Gerő megszólalt. („E vívmányokat minden körülmények között megvédjük, bármely oldalról fenyegessék is”; „a legnagyobb éberséget kell tanúsítani, nehogy ellenséges elemek megzavarhassák pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk a kibontakozás érdekében tett erőfeszítéseit” – hallottuk a Kossuth Rádióban.) Nem sokkal később a puskalövések zaját is hallani lehetett a Dohány utcai színházépületben. A próbát félbeszakítottuk, és hazamentünk. A bemutató természetesen elmaradt, annál is inkább, mert másnap kijárási tilalmat hirdettek meg, amelyet október 29-ig többször megszakítottak, majd újra érvénybe léptettek. Így csak 1956. október 30-án vált lehetővé, hogy a Nemzeti és az Operett „forradalmi társulati ülést” tartson. Ezen a társulati ülésen Gáspár Margit bejelentette, hogy nem vezeti tovább a színházat. A gyűlés után felmentem Margithoz, és mondtam neki, hogy én is elmegyek a színháztól, nem várom meg az új vezetést. Nagyon jó volt, hogy itt lehettem és dolgozhattam, de nem maradok én sem. Új munkahelyet kellett keresnem. A Király utca és a Nagymező utca sarkán lévő üzlethelyiségben tárolták a Színházművészeti Szövetség könyvtárát és iratait. A gyűjteményt Mészöly Tibor vezette. Többször jártam már ott, valamelyest ismertem az anyagot. Felkerestem Mészöly Tibort, s felajánlottam a munkámat. Szerződést kaptam, (egyharmadát sem fizették, mint az Operettszínházban), de az volt a lényeg, hogy legyek valahol. Nemsokára a Színház- és Filmtudományi Intézetbe kerültem, ahol Hont Ferenc volt az igazgató. […]
Érdekes cikk. Az interjú egy hosszabb részét idemásolom: [url] https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:d0gLtux6fhUJ:https://issuu.com/muszinhaz/docs/parallel22+&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Gajdó Tamás: A FALUSI SZÍNPADOKTÓL A NAGYMEZŐ UTCÁIG – dr. Székely György rendező portréja 2. rész [/url] Forrás: Parralel – Kortárs Művészeti Magazin (2011., 22. szám) […] Gajdó Tamás: – A vidéki évek után egyszerre a fővárosba kerültél, a Fővárosi Operettszínház rendezője lettél. Mi volt ennek az előzménye? Székely György: – Szolnokon 1952. május 18-án bemutattuk Jacques Offenbach Orfeuszát. Ezt az operettet Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház igazgatója Apáthi Imre rendezésében vitte színre 1952. február 29-én. Láttam ezt az előadást, Latabár Kálmán kiváló alakítást nyújtott benne. Terveztem, hogy én is megrendezem. Rájöttem azonban arra, hogy nehezen fog menni, mert a közönség azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák azt, hogy „Orfeusz”. Ezért minden felvonás elé bevezető versikét írtam, kommentárt, hogy valami fogódzót adjak, és ne szabadítsam rá a szolnoki átlagközönségre az értelmiségi körben magától értetődő dolgokat. Ekkor Gáspár Margit már érdeklődött irántam. Ennek két jelét adta. Az egyik az volt, hogy lejött megnézni az Orfeusz előadását, és – a dramaturgiai megoldással együtt – nagyon tetszett neki. Egyúttal megkért – kétségtelenül jó előre gondolkodva –, hogy nézzem meg a Luxemburg grófját Miskolcon, ahol 1952. április 8-án volt a premier, s mondjam el a véleményemet az ottani előadásról. Akkor még nem tudtam, hogy a miskolci színház dramaturgja Szűcs László, róla meg azt, hogy Gáspár Margit férje. Talán Miskolcon nem is találkoztam vele. Visszamentem Szolnokra, és levélben megírtam, hogy mit gondolok. Gáspár Margit válaszában pedig egyetértett megjegyzéseimmel. (Levele az Országos Színháztörténeti Múzeum kézirattárában van letéve.) Ezek nyomán hívott az Operettszínházba, mert nem tudott Apáthi Imrével tovább dolgozni. Apáthi egyébként más megbízást kapott, így Gáspárnak szüksége volt egy olyan jellegű rendezőre, amilyen én voltam. Olyat keresett, aki az ő művészi és dramaturgiai elképzeléseit jobban tudta érvényesíteni. Amikor engem fölszerződtetett, rögtön megbízott, hogy rendezzem meg a Luxemburg grófját. Mellém adta segítségnek Mikó Andrást, a fiatal operarendezőt. Abban az időben, ha megnézzük a színlapokat, mindenhol – például a Nemzeti Színházban is – két rendező jegyezte az előadást. Ez az Operettben is így volt. Szinetár Miklós volt mellettem vagy Szinetár mellett állt valaki – szóval mindig két rendező vezette a próbákat. Az rémlik nekem, hogy Mikó Bandi a Luxemburgban a kórusmozgások beállításában segítette, én meg inkább a szereplőkkel és az új szövegkönyvvel foglalkoztam. Egyetlen ponton ez valóban ősbemutató volt. Ekkor váltott szerepkört Honthy Hanna: ezúttal nem ő volt a szerelmes leányzó, a primadonna, hanem Fleuryt, a gardedámot alakította. Ezt valahogy meg kellett oldani! Gondolom, Margit előzetesen megtárgyalta Hannával, hogy itt egy kis szerepkörváltás lenne. Zseniális dolog lett belőle, mert miután Hanna megemésztette a gondolatot, és Fleuryt eljátszotta, utána megformálta a Csárdáskirálynőben Cecíliát, amiből világsiker lett. A Kálmán-operettet elsősorban az ő figurájáért nézték meg, és a Feleki Kamillal előadott nagyjelenetek kapták a legnagyobb tapsot. A Luxemburg grófjának megvolt az új szövegkönyve, mely Miskolcon már bevált, de abban Fleurynek nem volt belépője. Ki kellett találni, hogyan lépjen színre a legendás művésznő, aki csak azért, mert idősebb szerepet játszik, nem jöhet be akárhonnan. Föntről kell lejönnie a lépcsőn. E nélkül nincsen Honthy, e nélkül nincsen magyar operett! Leültünk Innocent Vincze Ernővel, az Operettszínház dramaturgjával, és arról kezdtünk beszélgetni, hogy miről szóljon egyáltalán a belépő. Lehetne például Párizs, Párizs… Legyen úgy, hogy Fleury most érkezik Párizsba, körülnéz, és azt mondja: nahát, ez Párizs! Itt milyenek az emberek! „Megesik, hogy elesik, és ebben mi a sikk?!” Ernő nagyon szoros kapcsolatban állt Lehár Ferenccel, s így könnyen elintézte, hogy Hanna új belépőt kapjon. És Hanna óriási volt! Belépett fönt a lépcső tetején, körülnézett: „Mennyi ember!” – mondta, és utána kezdte a számát. Összedőlt a ház! Azonnal megteremtette a kapcsolatot a közönséggel. A „mennyi emberrel” nem azokra célzott, akik a színpadon várták, hanem az ő drága közönségét üdvözölte! Az volt az igazi! Kiderült, hogy ebben a szerepkörben is tud sikereket aratni, s boldogan játszott. Nagy vetélkedés folyt közte és Feleki Kamill között. Nem igazán kedvelték egymást, de mindig egymásra voltak utalva. A színpadon nem volt mese, azt tökéletesen csinálták! Kérlelhetetlenek voltak. Ilyen volt egyébként Latabár is. Gajdó Tamás: – Bizonyos szempontból a Luxemburg grófja ősbemutatónak számít, hiszen addig a darab megújított szerkezet, és például Fleury belépője sem létezett. S min dolgoztál ezután? Székely György: – A Fővárosi Víg Színházban 1953 elején vendégként megrendeztem Lehár Ferenc Vándordiák című egyfelvonásos operettjét. Ennek a műnek különös története van. Innocent Vincze Ernő engedélyt kért, hogy Lehár Ferenc Cigányszerelem (Zigeunerliebe) című operettjéhez új szövegkönyvet írjon: az Operaházban Garabonciás címmel 1943. február 20-án be is mutatták a három felvonásos regényes daljátékot. Egy vadonatúj szám is belekerült: a „Deres már a határ, őszül a vén betyár” kezdetű. Az Operában rövid ideig ment, Innocent Vincze Ernő azonban nem akarta, hogy semmibe vesszen, ezért kamaraverziót szerkesztett belőle: ez lett a Vándordiák. Cigányszerelem – Garabonciás – Vándordiák. Ezzel még nem volt vége a kalandoknak. Fejér István vezetésével a Fővárosi Víg Színház kezdetben a mai Madách Színház helyén lévő egykori Royal Orfeum épületében működött. A próbákat ott kezdtük, majd egyszer csak azt mondták, hogy ezt lebontják. Le is bontották az épületet, s Kaufmann Oszkár tervei szerint elkezdték építeni az új színházat. Mit csináljunk? Átmentünk a Dohány utcába, a volt Kamara moziba, a Fővárosi Nagy Varieté helyiségébe, oda, ahol később a Blaha Lujza Színház, az Operettszínház kamaraszínháza működött. A Vándordiákot 1953. március 13-án mutattuk be ott a Dohány utcában. Palócz László játszotta Drághy Pétert, aki a Deres már a határt énekelte. Nagyon kedves, kellemes kamaraprodukció lett belőle, azt hiszem nem ment túl sokat, mert a Fővárosi Víg Színház csakhamar megszűnt. Vissza a Boci-boci tarkához! Amikor megkaptuk a szövegkönyvet, azt mondta Innocent Vincze Ernő, hogy Margit politikai előadást akar. De honnét tudta?! Ha az ember megnézi a naptárt a Nagy Imre-program idején járunk. (Az Elnöki Tanács július 12-én törölte vagy enyhítette a beszolgáltatások rendszerét.) A Bociban egy álkrimi bontakozik ki: levágták a borjút feketén vagy nem vágták le, s közben egy házasságot is megkötnek. Az Operettszínház előadásában az volt az újdonság, hogy a harmadik felvonásban falusi lakodalmat vittünk színre. A jómódú esküvő vendégeit nagyon szépen felöltöztettük. A koreográfus Roboz Ágnes néptánc szakos tánctanárnő volt. Mértéktartó, hiteles koreográfiát tervezett, s ezzel nagyon jó hangulatú lett a harmadik felvonás. Amikor vendégszerepelni mentünk Moszkvába és Leningrádba – 1955–1956 fordulóján –, a Csárdáskirálynőt vittük, a Havasi kürtöt és a Bocit. Rákosi Mátyás eljött az Operettszínházba és megnézte – úgy emlékszem – csak a Csárdáskirálynőt. Nyilván nem volt kifogása, mert vihettük a produkciókat. Az Operettszínház cukrászdájában folyt szünetben a beszélgetés Rákosival, és akkor az is szóba került, hogy miért van szüksége az Operettszínháznak szubvencióra. Próbáltunk érvelgetni. Aztán Rákosi azt javasolta, hogy itt a szomszédos házban volt egy mulató, újítsa fel az Operettszínház, és abból lehetne bevétele! Valami mást is mondott, ahhoz annyit mertem hozzáfűzni: Rákosi elvtárs, mi ezt már most is így csináljuk. Ennyi volt körülbelül, amit én hozzászóltam. Szirtes György, aki gazdasági igazgatója volt akkor az Operettnek, többé-kevésbé ügyesen és okosan bonyolította a beszélgetést. Ő megpróbálta megmondani, hogy mit lehet, és mit nem. Megvédtük az álláspontunkat, s nem is gördítettek semmiféle akadályt a vendégszereplés elé. Az Operettszínház állami támogatását azonban megvonták. A vendégjátékon nagyon nagy sikere volt mind a három produkciónak. Honthy Hannának messzemenően. Andropov volt már akkor Budapesten a szovjet nagykövet, s mielőtt kiutaztunk, ő is megnézte az előadást. Meglátogatta az öltözőben Hannát, és állítólag azt mondta, hogy művésznő, én magát a másik szerepben – vagyis Szilviaként – is láttam. Azt hiszem, hogy külföldön magyar színház ilyen átütő, igazi, természetes, jó hangulatú sikert addig még nem aratott. Amikor már befejeztük a leningrádi vendégjátékot, még egy estére visszahívták a társulatot Moszkvába, mert a kormány tagjai meg akarták nézni, hogy mi is volt az a nagy diadal. Tartottunk még egy előadást, amiért nem gázsit kaptunk, hanem ajándékokat. A vezetőség például egy-egy Zorkij fényképezőgépet. Gajdó Tamás: – Szovjet operettet nem is rendeztél? Székely György: – Dehogynem. 1954. január 22-én az Álruhás kisasszony címmel játszottuk először Kovnyer művét, melyet Háy Gyula alkalmazott magyar színpadra. A Puskin elbeszélése nyomán írt romantikus történetecskét, mely a 19. században játszódott, Szinetár Miklóssal együtt állítottam színre. Ugyancsak vele rendeztem Fényes Szabolcs bányász-operettjét, amelyet Két szerelem címmel 1954. június 18-án adott elő a Fővárosi Operettszínház. Ebben igazán az volt az érdekes, hogy 1949-ben, az államosításkor Fényes Szabolcsot kitessékelték a színházból, s ezzel a darabbal érkezett vissza. Nem volt igazán jelentős mű, de tisztességesen elkészítette, és a kiváló együttes színvonalasan eljátszotta. Gajdó Tamás: – A Fővárosi Operettszínházban Mezey Máriával is találkoztál, hiszen Kemény Egon Valahol délen című művének egyik szerepét ő játszotta. Székely György: – Mezey Máriát az Operettszínházba száműzték, és halálosan meg volt sértődve. Előtte már nagy prózai színészi sikerei voltak, az élvonalba tartozott, és most itt találta magát az Operettszínházban. Játszott meg énekelt azelőtt is, de akkor – hogy mondjam – hívták, és ő szerződött, ha akart. Ebben a színjátékban Lolita bárénekesnő szerepét kapta. Egyik próbán odamentem hozzá, és udvariasan szóvá tettem valamit. Kiborult. „Én ehhez értek, én ezt tudom” – kiabálta. A nagy sértődöttségből indulatos kirobbanás lett, de a folytatás elmaradt. Gondoltam, legyen minden úgy, ahogy akarja. Nagy művésznő, hát mit vacakolunk vele! Joggal gondolhatta, hogy ő tudja, hogy hogyan kell előadni egy jazz-balladát vagy dalt! Csak azt mondhatom, hogy tisztességes előadás lett. Az egész együtt. Nem volt jaj, de nagy siker, de 1956. március 30-án, a bemutató idején nem olyan volt már a közhangulat. A darab sem volt ellenséges hangú, a disszidens sors tragikumát is ábrázolta. (Talán megint nem véletlen egybeesés, hogy április 4-én az Elnöki Tanács rendelete büntetlenséget ígért a hazatérő disszidenseknek.) Ez ugyan nem igazi operett-téma: inkább kortárs probléma. A darab zenéje enyhén jazzes hangzású volt. (Kemény Egon: Valahol Délen - Fővárosi Operettszínház, 1956. március 30. Rendező: dr. Székely György) Gajdó Tamás: – Nem sok időd volt a pihenésre, mert csakhamar újabb ősbemutatót rendeztél a Fővárosi Operettszínházban… Székely György: – Vincze Ottónak, zeneszerzőnek és karmesternek – Innocent Vincze Ernő testvérének – 1953. június 3-án mutattuk be Boci-boci tarka című művét. A szövegkönyvet Csizmarek Mátyás író, zeneszerző jegyezte. Csizmareket Miskolcon Szűcs László avatta be a színházi titkokba, s itt mutatták be A borjú címmel azt a vígjátékot, mely a Boci boci tarka alapja lett. Csizmarek ragaszkodott, hogy a darabjainak „bé betűs” címet adjon. Az első volt A borjú, majd a Balkezes bajnok, azt szintén én rendeztem Latabárral a főszerepben, és a Bukfenc című darab, mellyel én nem találkoztam. Gajdó Tamás: – Színházi pályafutásod 1956-ban valójában lezárult. Mi volt ennek az oka? Székely György: – 1956. október 23-án este a Blaha Lujza Színházban házi főpróbát tartottunk a Mágnás Miska tervezett bemutatója előtt. A darabot nem én rendeztem. Már folyt a próba, amikor a rádió bemondta, hogy nyolc órakor Gerő Ernő mond beszédet. Gáspár Margit mellett ültem, aki a hír hallatára csak ennyit mondott: „Gerő lövetni fog!” Már utaltam az igazgatónőnek Nagy Imre politikai irányzatához fűződő kapcsolatára. Valószínűleg ezért nem volt újdonság számára az az agresszív hang, melyen azon az estén Gerő megszólalt. („E vívmányokat minden körülmények között megvédjük, bármely oldalról fenyegessék is”; „a legnagyobb éberséget kell tanúsítani, nehogy ellenséges elemek megzavarhassák pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk a kibontakozás érdekében tett erőfeszítéseit” – hallottuk a Kossuth Rádióban.) Nem sokkal később a puskalövések zaját is hallani lehetett a Dohány utcai színházépületben. A próbát félbeszakítottuk, és hazamentünk. A bemutató természetesen elmaradt, annál is inkább, mert másnap kijárási tilalmat hirdettek meg, amelyet október 29-ig többször megszakítottak, majd újra érvénybe léptettek. Így csak 1956. október 30-án vált lehetővé, hogy a Nemzeti és az Operett „forradalmi társulati ülést” tartson. Ezen a társulati ülésen Gáspár Margit bejelentette, hogy nem vezeti tovább a színházat. A gyűlés után felmentem Margithoz, és mondtam neki, hogy én is elmegyek a színháztól, nem várom meg az új vezetést. Nagyon jó volt, hogy itt lehettem és dolgozhattam, de nem maradok én sem. Új munkahelyet kellett keresnem. A Király utca és a Nagymező utca sarkán lévő üzlethelyiségben tárolták a Színházművészeti Szövetség könyvtárát és iratait. A gyűjteményt Mészöly Tibor vezette. Többször jártam már ott, valamelyest ismertem az anyagot. Felkerestem Mészöly Tibort, s felajánlottam a munkámat. Szerződést kaptam, (egyharmadát sem fizették, mint az Operettszínházban), de az volt a lényeg, hogy legyek valahol. Nemsokára a Színház- és Filmtudományi Intézetbe kerültem, ahol Hont Ferenc volt az igazgató. […]
2843 Edmond Dantes 2016-09-12 21:14:34 [Válasz erre: 2841 Búbánat 2016-09-12 13:00:53]
Kedves Búbánat, köszönöm! Beléjük :) fogok hallgatni YT-on. Külön érdekesség, hogy mindkét, manapság talán legismertebb angol operett japán témájú és/vagy Japánban játszódik, noha Japán még csak angol gyarmat sem volt. Érdekes az is, hogy wiki szerint A mikádó "comic opera", a Gésák (eredeti címben egyes szám: The Geisha) "Edwardian musical comedy" azaz egyik sem "operetta".
Kedves Búbánat, köszönöm! Beléjük :) fogok hallgatni YT-on. Külön érdekesség, hogy mindkét, manapság talán legismertebb angol operett japán témájú és/vagy Japánban játszódik, noha Japán még csak angol gyarmat sem volt. Érdekes az is, hogy wiki szerint A mikádó "comic opera", a Gésák (eredeti címben egyes szám: The Geisha) "Edwardian musical comedy" azaz egyik sem "operetta".
2842 zenebaratmonika 2016-09-12 13:38:38 [Válasz erre: 2834 Búbánat 2016-09-10 23:27:48]
https://www.youtube.com/watch?v=f2TW90OEU-U The Mikado 1992 Buxton Itt egy teljes előadás Sullivantől
https://www.youtube.com/watch?v=f2TW90OEU-U The Mikado 1992 Buxton Itt egy teljes előadás Sullivantől
2841 Búbánat 2016-09-12 13:00:53 [Válasz erre: 2831 Edmond Dantes 2016-09-10 17:44:34]
Kedves Dantes! Ha mégis szeretnél – alaposan - megismerkedni Sir Arthur Sullivan zenéjével (és W.S. Gilbert szövegével), úgy ajánlhatom a figyelmedbe ezt az EMI kiadványt: [url] https://www.amazon.com/Gilbert-Sullivan-Operettas-Orchestra-Malcolm/dp/B00005MIZS; Gilbert & Sullivan - Operettas / Pro Arte Orchestra • Sir Malcolm Sargent [/url] Pro Arte Orchestra, City of Birmingham Symphony Orchestra, BBC Symphony Orchestra, London Symphony Orchestra Conductor: Sir Malcolm Sargent Az EMI CD-box 16 darab lemezt tartalmaz - nagyon részletes tartalmú kísérőfüzettel! Anno megvásároltam, és nagy élvezettel végighallgattam e lemezekről a remek Sullivan-muzsikákat, mondhatom: nem tudtam betelni velük… A 16 lemez tartalma: 9 teljes operett zenéje Trial by Jury (Magyar rádiófelvétele „Az esküdtszéki tárgyalás” címmel ismeretes.) HMS Pinafore (A Pinafore hadihajó; az operett magyar rádiófelvétele „A Fruska” címmel ismeretes.) The Pirates of Penzance (A penzance-i kalózok magyar rádiófelvételen „A cornwalle-i kalóz, avagy a becsület rabja”; magyar színpadokon „Kalózkaland” illetve „A királynő kalózai” címeken adták elő. ) Patience Iolanthe The Mikado (A mikádó) Ruddigore The Yeomen of the Guard (A testőrök) The Gondoliers (A gondolások) 3 operettnek a nyitányai: The Sorcerer (A varázsló); Cox and Box ; Princess Ida (Ida hercegnő) 1 Nyitány Overture in C ("In Memoriam") 2 Shakespeare színdarabja ihlette balett illetve színpadi kísérőzene: The Tempest (A vihar); The Merchant Of Venice (A velencei kalmár) 1 szimfónia: Symphony in E Major "Irish" 1 csellóversenymű: Cello Concerto in D major Érdemes ezt a lemezsorozatot – kiváló előadók tolmácsolásában interpretált Sullivan-műveket – minden operettbarátnak beszerezni! Az angol operett másik jelentős szerzője Sidney Jones (1861-1946): „A gésák” - Sullivan Mikádója mellett - ugyancsak az angol klasszikus operett hagyományait követi, az egyik mintadarabja. A Magyar Rádió Dalszínháza elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét Petress Zsuzsával, László Margittal, Bende Zsolttal, Reményi Sándorral és Bartha Alfonzzal, akik a darabban a főszerepeket éneklik. Az 1970-es rádiófelvételen az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) működött közre, Bródy Tamás vezényelt.
Kedves Dantes! Ha mégis szeretnél – alaposan - megismerkedni Sir Arthur Sullivan zenéjével (és W.S. Gilbert szövegével), úgy ajánlhatom a figyelmedbe ezt az EMI kiadványt: [url] https://www.amazon.com/Gilbert-Sullivan-Operettas-Orchestra-Malcolm/dp/B00005MIZS; Gilbert & Sullivan - Operettas / Pro Arte Orchestra • Sir Malcolm Sargent [/url] Pro Arte Orchestra, City of Birmingham Symphony Orchestra, BBC Symphony Orchestra, London Symphony Orchestra Conductor: Sir Malcolm Sargent Az EMI CD-box 16 darab lemezt tartalmaz - nagyon részletes tartalmú kísérőfüzettel! Anno megvásároltam, és nagy élvezettel végighallgattam e lemezekről a remek Sullivan-muzsikákat, mondhatom: nem tudtam betelni velük… A 16 lemez tartalma: 9 teljes operett zenéje Trial by Jury (Magyar rádiófelvétele „Az esküdtszéki tárgyalás” címmel ismeretes.) HMS Pinafore (A Pinafore hadihajó; az operett magyar rádiófelvétele „A Fruska” címmel ismeretes.) The Pirates of Penzance (A penzance-i kalózok magyar rádiófelvételen „A cornwalle-i kalóz, avagy a becsület rabja”; magyar színpadokon „Kalózkaland” illetve „A királynő kalózai” címeken adták elő. ) Patience Iolanthe The Mikado (A mikádó) Ruddigore The Yeomen of the Guard (A testőrök) The Gondoliers (A gondolások) 3 operettnek a nyitányai: The Sorcerer (A varázsló); Cox and Box ; Princess Ida (Ida hercegnő) 1 Nyitány Overture in C ("In Memoriam") 2 Shakespeare színdarabja ihlette balett illetve színpadi kísérőzene: The Tempest (A vihar); The Merchant Of Venice (A velencei kalmár) 1 szimfónia: Symphony in E Major "Irish" 1 csellóversenymű: Cello Concerto in D major Érdemes ezt a lemezsorozatot – kiváló előadók tolmácsolásában interpretált Sullivan-műveket – minden operettbarátnak beszerezni! Az angol operett másik jelentős szerzője Sidney Jones (1861-1946): „A gésák” - Sullivan Mikádója mellett - ugyancsak az angol klasszikus operett hagyományait követi, az egyik mintadarabja. A Magyar Rádió Dalszínháza elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét Petress Zsuzsával, László Margittal, Bende Zsolttal, Reményi Sándorral és Bartha Alfonzzal, akik a darabban a főszerepeket éneklik. Az 1970-es rádiófelvételen az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) működött közre, Bródy Tamás vezényelt.
2840 Edmond Dantes 2016-09-11 10:59:39 [Válasz erre: 2837 Búbánat 2016-09-11 01:13:52]
2839 így zavaros lett, helyesen: Köszönöm, ez igazán érdekes! Sok filmet nézek, de ezt valahogy mindig kihagytam, mert nem kedvelem különösebben a műfaját, ami kb. krimi-akcióvígjáték lehet, ha nem tévedek. Itthon sok rajongója van. Lehet, hogy -olvasva híradásodat- legalább a kérdéses finálét megnézem.
2839 így zavaros lett, helyesen: Köszönöm, ez igazán érdekes! Sok filmet nézek, de ezt valahogy mindig kihagytam, mert nem kedvelem különösebben a műfaját, ami kb. krimi-akcióvígjáték lehet, ha nem tévedek. Itthon sok rajongója van. Lehet, hogy -olvasva híradásodat- legalább a kérdéses finálét megnézem.
2839 Edmond Dantes 2016-09-11 10:57:36 [Válasz erre: 2837 Búbánat 2016-09-11 01:13:52]
Köszönöm, ez igazán érdekes! Sok filmet nézek, de ezt valahogy mindig kihagytam, itthon sok rajongója van, mert nem kedvelem különösebben a műfaját, ami kb. krimi-akcióvígjáték lehet, ha nem tévedek. Lehet, hogy -olvasva híradásodat- legalább a kérdéses finálét megnézem.
Köszönöm, ez igazán érdekes! Sok filmet nézek, de ezt valahogy mindig kihagytam, itthon sok rajongója van, mert nem kedvelem különösebben a műfaját, ami kb. krimi-akcióvígjáték lehet, ha nem tévedek. Lehet, hogy -olvasva híradásodat- legalább a kérdéses finálét megnézem.
2838 zenebaratmonika 2016-09-11 08:40:51 [Válasz erre: 2835 Búbánat 2016-09-10 23:30:11]
Úgy nézem Robert Gilbert. Passz az kicsoda, de a film másik dalának lemezborítóján ezt írják. https://www.youtube.com/watch?v=ucCvw69xFqE
Úgy nézem Robert Gilbert. Passz az kicsoda, de a film másik dalának lemezborítóján ezt írják. https://www.youtube.com/watch?v=ucCvw69xFqE
2837 Búbánat 2016-09-11 01:13:52 [Válasz erre: 2831 Edmond Dantes 2016-09-10 17:44:34]
Említetted a Mikádót. Sullivan operettjének zenéje fontos dramaturgiai funkciót kap egy amerikai bűnügyi filmvígjátékban: „Óvakodj a törpétől!” A film végén a nagy üldözéses jelenetben, a dalszínházban kulminálódnak az események, s közben halljuk-látjuk Sullivan Mikádójából a finálét. Roppant hatásos jelenet. Erről a Momus fórumon [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=77&msgcount=180#330046; itt [/url] írtam: [url] https://www.youtube.com/watch?v=VTUHK5LK2Ts; Óvakodj a törpétől - Teljes film 1987-es szinkron [/url]
Említetted a Mikádót. Sullivan operettjének zenéje fontos dramaturgiai funkciót kap egy amerikai bűnügyi filmvígjátékban: „Óvakodj a törpétől!” A film végén a nagy üldözéses jelenetben, a dalszínházban kulminálódnak az események, s közben halljuk-látjuk Sullivan Mikádójából a finálét. Roppant hatásos jelenet. Erről a Momus fórumon [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=77&msgcount=180#330046; itt [/url] írtam: [url] https://www.youtube.com/watch?v=VTUHK5LK2Ts; Óvakodj a törpétől - Teljes film 1987-es szinkron [/url]
2836 Búbánat 2016-09-10 23:43:35 [Válasz erre: 2832 zenebaratmonika 2016-09-10 19:27:50]
Ebben a vonatkozásban Richard Heubergert is említhetnénk, egyetlen műve vált ismertté: "Operabál". Tudni lehet róla, hogy eredetileg A víg özvegy szövegkönyvét neki kínálták fel megzenésítésre, de visszaadta... Bölcsen tette; Lehárnál jó kezekbe került...
Ebben a vonatkozásban Richard Heubergert is említhetnénk, egyetlen műve vált ismertté: "Operabál". Tudni lehet róla, hogy eredetileg A víg özvegy szövegkönyvét neki kínálták fel megzenésítésre, de visszaadta... Bölcsen tette; Lehárnál jó kezekbe került...
2835 Búbánat 2016-09-10 23:30:11 [Válasz erre: 2833 zenebaratmonika 2016-09-10 20:48:17]
Jean Gilbert német operettszerzőről lehet talán szó? Jean Gilbert (11 February 1879 – 20 December 1942)
Jean Gilbert német operettszerzőről lehet talán szó? Jean Gilbert (11 February 1879 – 20 December 1942)
2834 Búbánat 2016-09-10 23:27:48 [Válasz erre: 2830 zenebaratmonika 2016-09-10 17:05:35]
Sullivan darabjait is nagyon hiányolom az operett műsorrendekből. Gyakorlatilag CD-n, DVD-n az összes operettjét és egyéb műveit "begyűjtöttem", úgyhogy van bőven mivel kielégítenem a zenéje iránti fogékonyságomat.
Sullivan darabjait is nagyon hiányolom az operett műsorrendekből. Gyakorlatilag CD-n, DVD-n az összes operettjét és egyéb műveit "begyűjtöttem", úgyhogy van bőven mivel kielégítenem a zenéje iránti fogékonyságomat.
2833 zenebaratmonika 2016-09-10 20:48:17 [Válasz erre: 2831 Edmond Dantes 2016-09-10 17:44:34]
Különben a Gilbert a librettista, most érdekes de egy azonos nevű személy írt Ábrahám Pállal is közös filmzenéket. A Die Privatsekretärin német film angol változatát https://www.youtube.com/watch?v=Ir3CMl-9KZQ Ez 1931-es felvétel, de a wikipedia szerint W. S. Gilbert 1911-ben meghalt, szóval talán leszármazottja lehet, passz.
Különben a Gilbert a librettista, most érdekes de egy azonos nevű személy írt Ábrahám Pállal is közös filmzenéket. A Die Privatsekretärin német film angol változatát https://www.youtube.com/watch?v=Ir3CMl-9KZQ Ez 1931-es felvétel, de a wikipedia szerint W. S. Gilbert 1911-ben meghalt, szóval talán leszármazottja lehet, passz.
2832 zenebaratmonika 2016-09-10 19:27:50 [Válasz erre: 2831 Edmond Dantes 2016-09-10 17:44:34]
Benatzky is ilyen moncarchia multikkulti akár Lehár. Benatzky Csehországban született, de német kisebbségi területen, mégis Ausztriában lett híres. Lehár cseh morva és elmagyarosodott német szülők magyarul beszélő gyermeke, aki a mai Szlovákia területén Komárnóban született, persze ez nem érdekes, mert az akkor Magyarország volt, de később osztrákként lett híres.
Benatzky is ilyen moncarchia multikkulti akár Lehár. Benatzky Csehországban született, de német kisebbségi területen, mégis Ausztriában lett híres. Lehár cseh morva és elmagyarosodott német szülők magyarul beszélő gyermeke, aki a mai Szlovákia területén Komárnóban született, persze ez nem érdekes, mert az akkor Magyarország volt, de később osztrákként lett híres.
2831 Edmond Dantes 2016-09-10 17:44:34 [Válasz erre: 2830 zenebaratmonika 2016-09-10 17:05:35]
Bevallom, az angol operettet csak hírből-lexikálisan ismerem és talán még ezzel is "átlag fölöttinek" számítok :) Nekem Gilbert és O'Sullivan csak 1-1 név és meg kell néznem, melyik a zeneszerző (talán O'Sullivan) és melyik a librettista. És tudom, hogy írtak egy Mikádó c. operettet, amit sosem hallottam vagy nem tudom, ismerek-e valamit is belőle. És hallottam Sydney (Sidney?) Jones nevét és hogy van egy Gésák-operettje. Azt gondolnám, ezek a darabok is olyanok, amiket én "kegyeleti daraboknak" nevezek, talán érthető, mit értek ezen. És azt gondolnám, angol nyelvterületen az operett egykoron szépen, észrevétlenül (vagy észrevehetően?) egyszer csak átment az új műfajba = musicalbe. Három a kislányról már írtam, fiatalon azt olvastam, hogy émelyítő giccs és azóta se tettem kísérletet arra, hogy meggyőződjem ennek az állításnak a valóságtartalmáról...Schubert annyira közel áll hozzám, hogy "beérem" vele, első kézből :) Bertéről alig tudok valamit, de belenézve életrajzába kb. úgy volt magyar mint Liszt: Nagy-Magyarországon született, de hamar "elkerült". Offenbach is kb. úgy "német" mint ahogy Liszt volt magyar: születése szerint...és azzal a nem kis különbséggel, hogy Offenbachot egy időre betiltották szülőhazájában -és Magyarországon is- szemben Liszttel, aki a Dritte Reich egyik szupersztárja volt és akit a német wikipédia most is "österreichisch-ungarischer Komponist"-ként vezet fel, ahogy Offenbachot is mint "deutsch-französischer Komponist"-ot...a franciák viszont mint "compositeur...français d'origine allemande". A Dritte Reich persze nem mint "deutsch-französischer Komponist"-ot tiltotta be, miként mi se. Szóval multikulti már akkor is volt :)
Bevallom, az angol operettet csak hírből-lexikálisan ismerem és talán még ezzel is "átlag fölöttinek" számítok :) Nekem Gilbert és O'Sullivan csak 1-1 név és meg kell néznem, melyik a zeneszerző (talán O'Sullivan) és melyik a librettista. És tudom, hogy írtak egy Mikádó c. operettet, amit sosem hallottam vagy nem tudom, ismerek-e valamit is belőle. És hallottam Sydney (Sidney?) Jones nevét és hogy van egy Gésák-operettje. Azt gondolnám, ezek a darabok is olyanok, amiket én "kegyeleti daraboknak" nevezek, talán érthető, mit értek ezen. És azt gondolnám, angol nyelvterületen az operett egykoron szépen, észrevétlenül (vagy észrevehetően?) egyszer csak átment az új műfajba = musicalbe. Három a kislányról már írtam, fiatalon azt olvastam, hogy émelyítő giccs és azóta se tettem kísérletet arra, hogy meggyőződjem ennek az állításnak a valóságtartalmáról...Schubert annyira közel áll hozzám, hogy "beérem" vele, első kézből :) Bertéről alig tudok valamit, de belenézve életrajzába kb. úgy volt magyar mint Liszt: Nagy-Magyarországon született, de hamar "elkerült". Offenbach is kb. úgy "német" mint ahogy Liszt volt magyar: születése szerint...és azzal a nem kis különbséggel, hogy Offenbachot egy időre betiltották szülőhazájában -és Magyarországon is- szemben Liszttel, aki a Dritte Reich egyik szupersztárja volt és akit a német wikipédia most is "österreichisch-ungarischer Komponist"-ként vezet fel, ahogy Offenbachot is mint "deutsch-französischer Komponist"-ot...a franciák viszont mint "compositeur...français d'origine allemande". A Dritte Reich persze nem mint "deutsch-französischer Komponist"-ot tiltotta be, miként mi se. Szóval multikulti már akkor is volt :)
2830 zenebaratmonika 2016-09-10 17:05:35 [Válasz erre: 2829 Edmond Dantes 2016-09-10 15:53:58]
Offenbach-ot azért félig németnek tartják, ezért is népszerű náluk. De láttam műsoron Sullivan darabjait is, sőt Svájcban is menni fog, tehát angol operett is megy náluk. Berté Három a kislány darabja is szokott menni -ugye ezt hiányoltuk nálunk-, most nem tudom ő mennyire számít magyarnak.
Offenbach-ot azért félig németnek tartják, ezért is népszerű náluk. De láttam műsoron Sullivan darabjait is, sőt Svájcban is menni fog, tehát angol operett is megy náluk. Berté Három a kislány darabja is szokott menni -ugye ezt hiányoltuk nálunk-, most nem tudom ő mennyire számít magyarnak.
2829 Edmond Dantes 2016-09-10 15:53:58 [Válasz erre: 2827 zenebaratmonika 2016-09-10 00:23:36]
A Benatzky-darabot történetesen volt szerencsém sok évvel ezelőtt külföldön látni, de már nem emlékszem rá. Pontos címe kb: Fogadó a Fehér Lóhoz vagy A Fehér Lóhoz címzett fogadóban. (Im Weissen Rössl). Hát igen. A német nyelvű színpadok úgy látszik, nemcsak a saját operarepertoárt tartják gondosan életben, köztük a német romantika mára nagyjából kikopott darabjait, hanem ezek szerint az operett klasszikusok kevésbé ismert műveit is. Nagy ország, sok városban sok színház, szélesebb közönség, több pénz, több lehetőség...amit pedig inkább importálni érdemes vagy úgy éri meg, azt inkább importálják, például tőlünk.
A Benatzky-darabot történetesen volt szerencsém sok évvel ezelőtt külföldön látni, de már nem emlékszem rá. Pontos címe kb: Fogadó a Fehér Lóhoz vagy A Fehér Lóhoz címzett fogadóban. (Im Weissen Rössl). Hát igen. A német nyelvű színpadok úgy látszik, nemcsak a saját operarepertoárt tartják gondosan életben, köztük a német romantika mára nagyjából kikopott darabjait, hanem ezek szerint az operett klasszikusok kevésbé ismert műveit is. Nagy ország, sok városban sok színház, szélesebb közönség, több pénz, több lehetőség...amit pedig inkább importálni érdemes vagy úgy éri meg, azt inkább importálják, például tőlünk.
2828 Búbánat 2016-09-10 00:46:51 [Válasz erre: 2827 zenebaratmonika 2016-09-10 00:23:36]
A bécsi Volksoper A Chicagoi hercegnő 2004-es, német nyelvű előadását a Capriccio kiadó DVD-n kihozta, megvan nekem: [url] http://www.musicweb-international.com/classrev/2005/Oct05/Kalman_Duchess_93509.htm; The Duchess of Chicago [/url] - Németh Sándor is játszott a produkcióban! Zeller A bányamester című operettjének magyar nyelvű keresztmetszetét 1964-ben a Magyar Rádió felvette Házy Erzsébettel és Kelen Tiborral, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. A nyolcvanas években az operett két részletét énekelte Kincses Veronika és Molnár András - rádiófelvételre.
A bécsi Volksoper A Chicagoi hercegnő 2004-es, német nyelvű előadását a Capriccio kiadó DVD-n kihozta, megvan nekem: [url] http://www.musicweb-international.com/classrev/2005/Oct05/Kalman_Duchess_93509.htm; The Duchess of Chicago [/url] - Németh Sándor is játszott a produkcióban! Zeller A bányamester című operettjének magyar nyelvű keresztmetszetét 1964-ben a Magyar Rádió felvette Házy Erzsébettel és Kelen Tiborral, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. A nyolcvanas években az operett két részletét énekelte Kincses Veronika és Molnár András - rádiófelvételre.
2827 zenebaratmonika 2016-09-10 00:23:36 [Válasz erre: 2825 Edmond Dantes 2016-09-09 09:06:51]
Figyelni szoktam az osztrák és német színházak operettkínálatát, ott azért Lehár és Strauss még mindig vezet, illetve Benatzky is nagyon elöl van, és főként a Fehér ló c. darabjával, amit részben Stolz írt. Kálmán már kevésbé népszerű, leszámítva a Csárdáskirálynőt és a Cirkuszhercegnőt, mert főként ezeket játszák tőle, a többi darabja csak elvétve fut 1-2 előadás erejéig vándorszínházakkal. A Chicagoi hercegnő is ment valahol, de hát a előadások többsége fél és harmadházzal ment... Ábrahám Pál Bál a Savoyban és Viktória c. darabja is műsoron volt tavaly pár helyen, illetve a Hawai rózsája is két pici német színházban. Mörbisch-ben a Viktóriát 102 000 ember látta, ami egy hatalmas szám szerintem, nálunk max a Csárdákirálynő tudná ezt elérni, sőt előtte Münchenben is egész sikerrel ment a darab, egy másik feldolgozásban. Népszerű még kint Zeller a Madarász és Bányászmester (valami ilyesmi) c. darabja. Oscar Strausst is szeretik persze meg Leo Fallt. Lehár repertoár Ausztriában 6-8 darabból áll legalább, szemben a magyar 4 darabbal, ami szokott menni tőle (Víg özvegy, Luxemburg grófja, Mosoly országa (hát az inkább kudarc volt az opiban) és pár éve a Cigányszerelem.
Figyelni szoktam az osztrák és német színházak operettkínálatát, ott azért Lehár és Strauss még mindig vezet, illetve Benatzky is nagyon elöl van, és főként a Fehér ló c. darabjával, amit részben Stolz írt. Kálmán már kevésbé népszerű, leszámítva a Csárdáskirálynőt és a Cirkuszhercegnőt, mert főként ezeket játszák tőle, a többi darabja csak elvétve fut 1-2 előadás erejéig vándorszínházakkal. A Chicagoi hercegnő is ment valahol, de hát a előadások többsége fél és harmadházzal ment... Ábrahám Pál Bál a Savoyban és Viktória c. darabja is műsoron volt tavaly pár helyen, illetve a Hawai rózsája is két pici német színházban. Mörbisch-ben a Viktóriát 102 000 ember látta, ami egy hatalmas szám szerintem, nálunk max a Csárdákirálynő tudná ezt elérni, sőt előtte Münchenben is egész sikerrel ment a darab, egy másik feldolgozásban. Népszerű még kint Zeller a Madarász és Bányászmester (valami ilyesmi) c. darabja. Oscar Strausst is szeretik persze meg Leo Fallt. Lehár repertoár Ausztriában 6-8 darabból áll legalább, szemben a magyar 4 darabbal, ami szokott menni tőle (Víg özvegy, Luxemburg grófja, Mosoly országa (hát az inkább kudarc volt az opiban) és pár éve a Cigányszerelem.
2826 Búbánat 2016-09-09 10:59:07
[url] http://www.operett.hu/cikkek/evadzaro-evadnyito-tarsulati-ules/1241; Évadzáró-évadnyitó társulati ülés [/url] 2016-09-08, Operettszinhaz.hu Megtartotta immár hagyományosnak tekinthető évadzáró-évadnyitó társulati ülését a Budapesti Operettszínház, melyen a tavalyi eredmények és idei tervek ismertetése mellett bemutatták a társulathoz újonnan szerződött munkatársakat és új Örökös Tagokat avattak. „Az egykori Moulin Rouge épületét, új nevén Kálmán Imre teátrumot a vezetőség reményei szerint tavasszal meg tudják nyitni.”
[url] http://www.operett.hu/cikkek/evadzaro-evadnyito-tarsulati-ules/1241; Évadzáró-évadnyitó társulati ülés [/url] 2016-09-08, Operettszinhaz.hu Megtartotta immár hagyományosnak tekinthető évadzáró-évadnyitó társulati ülését a Budapesti Operettszínház, melyen a tavalyi eredmények és idei tervek ismertetése mellett bemutatták a társulathoz újonnan szerződött munkatársakat és új Örökös Tagokat avattak. „Az egykori Moulin Rouge épületét, új nevén Kálmán Imre teátrumot a vezetőség reményei szerint tavasszal meg tudják nyitni.”
2825 Edmond Dantes 2016-09-09 09:06:51 [Válasz erre: 2820 zenebaratmonika 2016-09-08 23:21:11]
Ez jórészt azért van, mert mint Búbánat írja: "Évtizedek óta Kálmán Imre a Budapesti/Fővárosi/ Operettszínház "aranyvalutája". Lehár igényes, olykor operai hangvételű darabjai (talán A víg özvegy kivételével) kevés igazi fülbemászó slágert tartalmaznak -elrettentő (ellen)példa az úton s útfélen agyonnyúzott Vágyom egy nő után- amik operett-, olykor operagálákon szólnak igazán "ütősen", a művek mint művek többségének ugyanaz a baja mint a többi operettnek: elavult librettó, amihez képest a művekben egyenként kevés az igazi, vívőerős sláger. Straussot se jó operett-librettóiért szeretjük, sőt, szerintem 2-3 életben maradt operettjét is részben többszáz zenekari műve: keringői, polkái, indulói tartják a felszínen. Strauss ez utóbbiak (és nem operettjei) okán volt és maradt máig megasztár. Offenbach: dettó. Háziszerzője a franciáknak, akik tudtommal már hosszabb ideje kevésbé lelkesednek a műfajért ill. az import operettekért.
Ez jórészt azért van, mert mint Búbánat írja: "Évtizedek óta Kálmán Imre a Budapesti/Fővárosi/ Operettszínház "aranyvalutája". Lehár igényes, olykor operai hangvételű darabjai (talán A víg özvegy kivételével) kevés igazi fülbemászó slágert tartalmaznak -elrettentő (ellen)példa az úton s útfélen agyonnyúzott Vágyom egy nő után- amik operett-, olykor operagálákon szólnak igazán "ütősen", a művek mint művek többségének ugyanaz a baja mint a többi operettnek: elavult librettó, amihez képest a művekben egyenként kevés az igazi, vívőerős sláger. Straussot se jó operett-librettóiért szeretjük, sőt, szerintem 2-3 életben maradt operettjét is részben többszáz zenekari műve: keringői, polkái, indulói tartják a felszínen. Strauss ez utóbbiak (és nem operettjei) okán volt és maradt máig megasztár. Offenbach: dettó. Háziszerzője a franciáknak, akik tudtommal már hosszabb ideje kevésbé lelkesednek a műfajért ill. az import operettekért.
2824 Edmond Dantes 2016-09-09 08:53:26 [Válasz erre: 2818 Búbánat 2016-09-08 17:19:23]
Ismerjük a cikk szerzőjének "megosztó" stílusát. Másrészt a kérdéses intézmény és a hatalom viszonya valóban eléggé kitapintható. Amiben a színház valóban mellé- pontosabban túllőtt a célon és Fáy sem vette észre ill. nem nézett utána: http://www.hungarikum.hu/sites/default/files/hungarikumok-lista.pdf A kulturális örökség rovatban már szerepel: 43. Magyar operett--->innen kiragadni és Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy használatának díját adományoz(tat)ni a Csárdáskirálynőnek: szerintem túlzás, túlbuzgóság, megfelelési kényszer és még megtévesztő is = mintha a Csárdáskirálynő kilógna innen, pedig ellenkezőleg, fő ékessége a fachnak.
Ismerjük a cikk szerzőjének "megosztó" stílusát. Másrészt a kérdéses intézmény és a hatalom viszonya valóban eléggé kitapintható. Amiben a színház valóban mellé- pontosabban túllőtt a célon és Fáy sem vette észre ill. nem nézett utána: http://www.hungarikum.hu/sites/default/files/hungarikumok-lista.pdf A kulturális örökség rovatban már szerepel: 43. Magyar operett--->innen kiragadni és Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy használatának díját adományoz(tat)ni a Csárdáskirálynőnek: szerintem túlzás, túlbuzgóság, megfelelési kényszer és még megtévesztő is = mintha a Csárdáskirálynő kilógna innen, pedig ellenkezőleg, fő ékessége a fachnak.
2823 Edmond Dantes 2016-09-09 08:40:41 [Válasz erre: 2819 Búbánat 2016-09-08 20:12:34]
Topográfiailag logikus: Nagymező u. (majdnem egyenes) folytatása: Kálmán Imre utca. Gyerekkoromban még "csak" Kálmán utca volt, később lett "Nagymező-Kálmán" Imre u :)
Topográfiailag logikus: Nagymező u. (majdnem egyenes) folytatása: Kálmán Imre utca. Gyerekkoromban még "csak" Kálmán utca volt, később lett "Nagymező-Kálmán" Imre u :)
2822 zenebaratmonika 2016-09-08 23:24:12
A másik kedvenc pedig Lévay Szilveszter, akinek immáron a 4. musicalje megy, Elizabet, Mozart, Rebecca és most a Maria Antoinette.
A másik kedvenc pedig Lévay Szilveszter, akinek immáron a 4. musicalje megy, Elizabet, Mozart, Rebecca és most a Maria Antoinette.
2821 zenebaratmonika 2016-09-08 23:24:09
A másik kedvenc pedig Lévay Szilveszter, akinek immáron a 4. musicalje megy, Elizabet, Mozart, Rebecca és most a Maria Antoinette.
A másik kedvenc pedig Lévay Szilveszter, akinek immáron a 4. musicalje megy, Elizabet, Mozart, Rebecca és most a Maria Antoinette.
2820 zenebaratmonika 2016-09-08 23:21:11 [Válasz erre: 2818 Búbánat 2016-09-08 17:19:23]
Senkinek se lett az utóbbi időben annyi operettje bemutatva mint Kálmán Imrének, ez így van, Bajadér, Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő, Monmarte-i ibolya és most a Chicagoi hercegnő. Ezzel szemben Lehártól Cigányszerelem, Víg özvegy, Mosoly országa ment az utóbbi időkben mindössze. Igaz annak ellenére hogy Kálmán kb. 20 Lehár 34 operettet írt. Offenbach a maga 100 darabjával szinte teljesen mellőzve lett, az utóbbi években egyedül a Párizsi életet játszották tőle. Johann Strausstól pedig az Denevér mellett az Egy éj Velencébent került bemutatásra, utóbbi ráadásul kudarc lett a gölyó jelmezek miatt. Sőt 2017-ben a Molin Rouge felújítva nyílik meg, Kálmán Imre Theátrum néven... milyen meglepetés...
Senkinek se lett az utóbbi időben annyi operettje bemutatva mint Kálmán Imrének, ez így van, Bajadér, Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő, Monmarte-i ibolya és most a Chicagoi hercegnő. Ezzel szemben Lehártól Cigányszerelem, Víg özvegy, Mosoly országa ment az utóbbi időkben mindössze. Igaz annak ellenére hogy Kálmán kb. 20 Lehár 34 operettet írt. Offenbach a maga 100 darabjával szinte teljesen mellőzve lett, az utóbbi években egyedül a Párizsi életet játszották tőle. Johann Strausstól pedig az Denevér mellett az Egy éj Velencébent került bemutatásra, utóbbi ráadásul kudarc lett a gölyó jelmezek miatt. Sőt 2017-ben a Molin Rouge felújítva nyílik meg, Kálmán Imre Theátrum néven... milyen meglepetés...
2819 Búbánat 2016-09-08 20:12:34 [Válasz erre: 2818 Búbánat 2016-09-08 17:19:23]
"Nagymező" utca - hogy miért vettem hozzá az Imrét...fogalmam sincs...
"Nagymező" utca - hogy miért vettem hozzá az Imrét...fogalmam sincs...
2818 Búbánat 2016-09-08 17:19:23 [Válasz erre: 2815 Edmond Dantes 2016-09-08 09:10:30]
Évtizedek óta Kálmán Imre a Budapesti/Fővárosi/ Operettszínház "aranyvalutája" - ennek hangsúlyozása volt és ma is az: Kálmán Imre ülőszobrának elkészítése és elhelyezése a Nagymező Imre utcában, a teátrum bejáratával szemközt. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, az Operettszínház mint intézmény a többi nagy magyar operettszerző közül egykor "kisajátította" magának a nagy zeneszerzőt; a hungarikummá lett magyar operett és Kálmán Imre immár egymástól elválaszthatatlan fogalmak, egyfajta "védjegy/névjegy" ma már...
Évtizedek óta Kálmán Imre a Budapesti/Fővárosi/ Operettszínház "aranyvalutája" - ennek hangsúlyozása volt és ma is az: Kálmán Imre ülőszobrának elkészítése és elhelyezése a Nagymező Imre utcában, a teátrum bejáratával szemközt. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, az Operettszínház mint intézmény a többi nagy magyar operettszerző közül egykor "kisajátította" magának a nagy zeneszerzőt; a hungarikummá lett magyar operett és Kálmán Imre immár egymástól elválaszthatatlan fogalmak, egyfajta "védjegy/névjegy" ma már...
2817 zenebaratmonika 2016-09-08 14:28:29 [Válasz erre: 2814 Búbánat 2016-09-05 12:23:09]
Lajtai Régi nyár c. darabja különben már pár éve műsoron van az Opi miniszinpadán, még nem láttam, így azt se tudom hány darabból lettek összevágva a dalok és hogy a Három tavaszból tettek e slágereket az előadásba.
Lajtai Régi nyár c. darabja különben már pár éve műsoron van az Opi miniszinpadán, még nem láttam, így azt se tudom hány darabból lettek összevágva a dalok és hogy a Három tavaszból tettek e slágereket az előadásba.
2816 zenebaratmonika 2016-09-08 13:26:06 [Válasz erre: 2815 Edmond Dantes 2016-09-08 09:10:30]
Én ezen az operett Hungaricum dolog picit fura nekem. Tulajdonképpen nemzetközileg 3 jegyzett szerzőnk van, Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Ábrahám Pál. Fogalmam sincs miért, de csak az ő darabjaikat játszák külföldön. Még Huszkát és Jacobit se. Sigmund Romberg szintén magyar születésű, de Amerikában lett híres, az ő nevét is jegyzik nemzetközileg, őt viszont itthon nem ismerik, bár ma a Dankó rádió végre leadta egy dalát. Mindenesetre az összes külföldi honlap és régi magyar is Lehárt mint a Bécsi operett Strauss mellett legnagyobb alakját ismeri el. Szerintem az operett egy nemzetközi európai műfaj, főként francia, osztrák, magyar és német, de van angol, olasz, spanyol, görög, orosz és egyéb operett is. Svájcban és Hollandiában is ismerik az operettet és játszák is a színházak.
Én ezen az operett Hungaricum dolog picit fura nekem. Tulajdonképpen nemzetközileg 3 jegyzett szerzőnk van, Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Ábrahám Pál. Fogalmam sincs miért, de csak az ő darabjaikat játszák külföldön. Még Huszkát és Jacobit se. Sigmund Romberg szintén magyar születésű, de Amerikában lett híres, az ő nevét is jegyzik nemzetközileg, őt viszont itthon nem ismerik, bár ma a Dankó rádió végre leadta egy dalát. Mindenesetre az összes külföldi honlap és régi magyar is Lehárt mint a Bécsi operett Strauss mellett legnagyobb alakját ismeri el. Szerintem az operett egy nemzetközi európai műfaj, főként francia, osztrák, magyar és német, de van angol, olasz, spanyol, görög, orosz és egyéb operett is. Svájcban és Hollandiában is ismerik az operettet és játszák is a színházak.
2815 Edmond Dantes 2016-09-08 09:10:30
nol.hu 2016-09-08 06:47:00 Csárdás, a királynő 2016-09-08 06:47:00 Fáy Miklós Ilyen hülyék vagy ilyen okosak? Ez itt a nagy kérdés, ha az ember követni akarja értelemmel a Budapesti Operettszínház akcióját, amelynek köszönhetően a Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy használatának díját elnyerte a Csárdáskirálynő. Csodálatos. Nyilván a jövőben majd a védjeggyel homlokán lebben a színre Fischl Mónika, amikor Hej-hó kiáltásokkal nekikezd Szilvia belépőjének. Ez a hej-hó nem az a hej-hó, amit amerikai törpék daloltak a rajzfilmeken, ez ami hej-hónk, ha elátkozza is százszor Pusztaszer. Vagy ha nem átkozza, akkor is. Ilyen hülyék? Azt képzelik, hogy valaki áll az operett műsorát bemutató plakát előtt, és azt mondja, kéne valami jó kis hazai, és ekkor meglátja a védjegyet, és dönt, legyen a Csárdáskirálynő, mennyivel különb az, mint a Mágnás Miska vagy a Sybill. És akkor nem beszéltünk a Rómeó és Júliáról, amely mégiscsak angol, a komponista meg francia. Ilyen hülyék? Nem tudják, hogy a Csárdáskirálynő bemutatója Bécsben volt, az eredeti szövege német, amit most látunk, az oda-vissza átdolgozások és fordítások eredménye? Nem tudják, hogy Vereczky Szilvia eredetileg Varescu volt, hogy a Hajmássy testvérek egyáltalán nem képviseltették magukat a szövegkönyvben, sem Péter, sem Pál ágon? Ezzel az erővel a stand-up humoristákra biggyesztenének egy kiváló magyar áruk fóruma háromszöget, hiszen magyarul beszélnek. Nem tehetnek róla, hogy az ötletüket még a születése előtt ellopták az amerikaiak. Persze, hogy nem ilyen hülyék. Csak tudják, hogy a hatalomnak hízelegni sosem árt, és ennél egyszerűbben nem lehet talpat nyalni, mint hogy hagyjuk magunkat kitüntetni. Tudják, mennyivel olcsóbb ez, mint tíz darab Bogányi-zongorát vásárolni. Provinciális, de milyen legyen, ha egyszer itt élünk. Egyszer majd másokra is rájön ez a szellemi védjegyosztás, és akkor Shakespeare újra az angoloké lesz, Mozart az osztrákoké, Bach a németeké. Örülni fogunk még, hogy az operett megmentette nekünk Kálmán Imrét.
nol.hu 2016-09-08 06:47:00 Csárdás, a királynő 2016-09-08 06:47:00 Fáy Miklós Ilyen hülyék vagy ilyen okosak? Ez itt a nagy kérdés, ha az ember követni akarja értelemmel a Budapesti Operettszínház akcióját, amelynek köszönhetően a Magyar Termék Nagydíj Tanúsító Védjegy használatának díját elnyerte a Csárdáskirálynő. Csodálatos. Nyilván a jövőben majd a védjeggyel homlokán lebben a színre Fischl Mónika, amikor Hej-hó kiáltásokkal nekikezd Szilvia belépőjének. Ez a hej-hó nem az a hej-hó, amit amerikai törpék daloltak a rajzfilmeken, ez ami hej-hónk, ha elátkozza is százszor Pusztaszer. Vagy ha nem átkozza, akkor is. Ilyen hülyék? Azt képzelik, hogy valaki áll az operett műsorát bemutató plakát előtt, és azt mondja, kéne valami jó kis hazai, és ekkor meglátja a védjegyet, és dönt, legyen a Csárdáskirálynő, mennyivel különb az, mint a Mágnás Miska vagy a Sybill. És akkor nem beszéltünk a Rómeó és Júliáról, amely mégiscsak angol, a komponista meg francia. Ilyen hülyék? Nem tudják, hogy a Csárdáskirálynő bemutatója Bécsben volt, az eredeti szövege német, amit most látunk, az oda-vissza átdolgozások és fordítások eredménye? Nem tudják, hogy Vereczky Szilvia eredetileg Varescu volt, hogy a Hajmássy testvérek egyáltalán nem képviseltették magukat a szövegkönyvben, sem Péter, sem Pál ágon? Ezzel az erővel a stand-up humoristákra biggyesztenének egy kiváló magyar áruk fóruma háromszöget, hiszen magyarul beszélnek. Nem tehetnek róla, hogy az ötletüket még a születése előtt ellopták az amerikaiak. Persze, hogy nem ilyen hülyék. Csak tudják, hogy a hatalomnak hízelegni sosem árt, és ennél egyszerűbben nem lehet talpat nyalni, mint hogy hagyjuk magunkat kitüntetni. Tudják, mennyivel olcsóbb ez, mint tíz darab Bogányi-zongorát vásárolni. Provinciális, de milyen legyen, ha egyszer itt élünk. Egyszer majd másokra is rájön ez a szellemi védjegyosztás, és akkor Shakespeare újra az angoloké lesz, Mozart az osztrákoké, Bach a németeké. Örülni fogunk még, hogy az operett megmentette nekünk Kálmán Imrét.
2814 Búbánat 2016-09-05 12:23:09 [Válasz erre: 2807 Edmond Dantes 2016-09-03 15:23:02]
"Talán ha akadna és lenne mai ízlés mellett tömegigény egy Honthy-szerű és Honthy (plusz Feleki) kaliberű figurára, meg lehetne próbálni pl. a Három tavaszt, amit éppen ők (és úgy tudom,"ráadásképpen") Petress Zsuzsa tettek tartós sikerré meg persze a korszellem és -ízlés." Épp ebből az említett Lajtai Lajos-operettből – „Három tavasz” – szólalt meg két részlet a Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában (Jacobi Viktor Sybill-jének dallamai mellett). - Kettős: Tavaszi és Sanyi jelenete (Baksay Árpád & Feleki Kamill & Fővárosi Operettszínház Zenekara) - Dal: „Máshol is ragyognak csillagok” (Honthy Hanna & Fővárosi Operettszínház Énekkara & Fővárosi Operettszínház Zenekara) Továbbá, meghallgathattuk Bilicsi Tivadar énekében Lajtai - Békeffi - Szenes Három tavasz c. operettjéből a népszerű slágert: „Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára…” A Túl az Óperencián című operettadásban mától Malek Andrea a vendég, akivel a műsorvezető-szerkesztő, Nagy Ibolya beszélget.. A délelőtti adás ismétlése 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádió frekvenciáin.
"Talán ha akadna és lenne mai ízlés mellett tömegigény egy Honthy-szerű és Honthy (plusz Feleki) kaliberű figurára, meg lehetne próbálni pl. a Három tavaszt, amit éppen ők (és úgy tudom,"ráadásképpen") Petress Zsuzsa tettek tartós sikerré meg persze a korszellem és -ízlés." Épp ebből az említett Lajtai Lajos-operettből – „Három tavasz” – szólalt meg két részlet a Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában (Jacobi Viktor Sybill-jének dallamai mellett). - Kettős: Tavaszi és Sanyi jelenete (Baksay Árpád & Feleki Kamill & Fővárosi Operettszínház Zenekara) - Dal: „Máshol is ragyognak csillagok” (Honthy Hanna & Fővárosi Operettszínház Énekkara & Fővárosi Operettszínház Zenekara) Továbbá, meghallgathattuk Bilicsi Tivadar énekében Lajtai - Békeffi - Szenes Három tavasz c. operettjéből a népszerű slágert: „Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára…” A Túl az Óperencián című operettadásban mától Malek Andrea a vendég, akivel a műsorvezető-szerkesztő, Nagy Ibolya beszélget.. A délelőtti adás ismétlése 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádió frekvenciáin.
2813 zenebaratmonika 2016-09-05 11:49:12 [Válasz erre: 2812 smaragd 2016-09-04 21:14:05]
Ez pedig a korábban már magyarul keresett dal a Hawaii rózsájából, különben ez egy egész ismert dal a darabból: https://www.youtube.com/watch?v=YyFXk9eAmAs https://www.youtube.com/watch?v=mnIJxfl9jAo Még Kaufmann is énekli.
Ez pedig a korábban már magyarul keresett dal a Hawaii rózsájából, különben ez egy egész ismert dal a darabból: https://www.youtube.com/watch?v=YyFXk9eAmAs https://www.youtube.com/watch?v=mnIJxfl9jAo Még Kaufmann is énekli.
2812 smaragd 2016-09-04 21:14:05 [Válasz erre: 2811 smaragd 2016-09-04 21:10:34]
Helyesen: Ábrahám Pál: Ball im Savoy
Helyesen: Ábrahám Pál: Ball im Savoy
2811 smaragd 2016-09-04 21:10:34
Ábrahám Pál: Viktória részlet Bársony Rózsi, Dénes Oszkár [url]https://youtu.be/Zc7k6v1b6_4;Es ist so schön am Abend bummeln zu geh'n[/url]
Ábrahám Pál: Viktória részlet Bársony Rózsi, Dénes Oszkár [url]https://youtu.be/Zc7k6v1b6_4;Es ist so schön am Abend bummeln zu geh'n[/url]
2810 Búbánat 2016-09-03 19:36:49 [Válasz erre: 2792 Búbánat 2016-08-31 13:10:31]
Az egyik legfontosabb bécsi operettszerzőt és karmestert kihagytam a felsorolásból: Franz von Suppé. A fáma szerint a dalmát származású - Splitben /Spolato) 1819-ben született - Suppé és az 1797-ben Bergamóban született Gaetano Donizetti "szegről-végről" rokonok voltak! Két, teljesen homlokegyenest állításról számoltam be korábban: Az egyik forrás szerint „Suppé édesanyja cseh és lengyel felmenők Bécsben született gyermeke Gaetano Donizetti oldalági rokona volt! Suppé padovai tanulmányai idején ismerkedett meg Donizettivel, akinek Linda di Chamounix című operáját később az ő vezényletével mutatták be a császárvárosban.” Egy másik forrás ezt a rokoni szálat tévhitnek tartja: „A dalmát születésű, de belga származású fiatal karmester-muzsikusra felfigyelt Donizetti, ki 1842-ben éppen Bécsben tartózkodott, mert ott volt a Linda di Chamounix operájának ősbemutatója. Maga Suppé vezényelte művét, ami olyan jól sikerült, hogy a karmestert barátságába fogadta. Megismerkedett az ifjú – 23 éves volt ekkor – első kompozícióival, és elismerte képességeit, és felvállalta, hogy tanítványává fogadja. Egyes történészi kutatások szerint magával vitte Milánóba is. Az bizonyos, hogy abban az időben Suppé sok operát vezényelt, köztük más Donizetti műveket is, mint pl. a Szerelmi bájitalt. Talán innen eredeztethető ez a téves következtetés, a rokoni szálakat kereső találgatások.” Jó lenne végre tudni, mi a hitelességük ezeknek a hivatkozásoknak… (A wikipédiában olvasom, hogy Suppé személyes ismeretségbe került Rossinivel és a fiatal Verdivel is.) Suppé sok operettet írt, de csak a világhírű műve, a nálunk is sikeres Boccaccio eresztett gyökeret, amely több felújítást megért az Operettszínházban (máshol is játszották, vidéken is), de az utolsó bemutatója (1987) óta idestova harminc év telt el… A Magyar Televízió megörökítette és közvetítette a Boccaccio 1964-es bemutatójának egyik, 1965-ös előadását. A MOKÉP_TELEVIDEO a kilencvenes években gyári videokazettán megjelentette a televíziós színházi közvetítés felvételét. Rendező: Horvai István. (179 perc) A Televízió Zenés Színháza az operett televíziós változatát 1978-ban készítette el, Seregi László rendezésében. 1961-ben teljes rádiófelvétel készült az operettből, operaházi művészek hangján: Km.: Ágai Karola, László Margit, Palánkay Klára, Sándor Judit, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Réti József, Bende Zsolt, Maleczky Oszkár, Nádas Tibor, Várhelyi Endre valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Erdélyi Miklós A hőskorban Magyarországon – elsősorban Kolozsváron - még játszották Suppétól ezeket a darabjait is: A szép Galathea, Pajkos diákok, Könnyű lovasság, Fatinitza, Donna Juanita, A gascogne-i nemes, A Modell. A Nőnövelde (1882. Pesti Nemzeti Színház) Banditacsíny (1991. Debrecen) – más néven: Banditák (ugyanilyen címen ismerünk Offenbach- operettet is. Nem keverendő össze a kettő.) Sajnos, a debreceniek új Suppé-bemutatója óta semmi darabja nem megy az országban a hírneves bécsi mesternek. Ez is szomorú, csakúgy mint a korábban emlegetett többi szerző műveinek negligálása. Ha Suppé-operettre vágyunk, akkor megint csak a Dankó Rádióhoz kell fordulnunk, és ha szerencsénk van kifoghatunk részleteket a Magyar Rádióban az ötvenes-hatvanas években felvett, említett Boccaccio mellett még további két műből: A szép Galatheából két stúdiófelvétel is készült. A korábban felvett operettben Lehoczky Éva, Szabó Miklós, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád énekel, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus. Vezényel: Polgár Tibor. A későbbi stúdiófelvételről László Margit, Réti József, Melis György és Palcsó Sándor énekét halljuk. AZ MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli. Ugyancsak kedvencem A pajkos diákok! Az elkészült rádiófelvételen Szirmay Márta, Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor és Várhelyi Endre énekel, km. a MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Breitner Tamás vezényel. És nincs tovább… Tehát ez nagyon kevés, és megint csak oda lyukadok ki, újra kellene gondolni az operettműfaj hazai képviselőinek (Operettszínház és vidéki teátrumok), hogy az operettirodalom értékeiből minél többet bemutassanak játszóhelyeiken a közönségnek - aki bizonyára örömmel fogadná a számára újdonságot jelentő híres alkotásokat. Óriási a választék, lenne miből jókat, alkalmasakat a mai színpadra átültetni, megtartva a nívós zenei anyagot. Magam részéről elsősorban a klasszikus operettszerzők műveit pártolom, ezt soha nem titkoltam. Ezek között pedig Franz von Suppé híres színpadi alkotásai megkerülhetetlenek. De akkor ne csak megint a Boccaccio-ban gondolkodjanak.
Az egyik legfontosabb bécsi operettszerzőt és karmestert kihagytam a felsorolásból: Franz von Suppé. A fáma szerint a dalmát származású - Splitben /Spolato) 1819-ben született - Suppé és az 1797-ben Bergamóban született Gaetano Donizetti "szegről-végről" rokonok voltak! Két, teljesen homlokegyenest állításról számoltam be korábban: Az egyik forrás szerint „Suppé édesanyja cseh és lengyel felmenők Bécsben született gyermeke Gaetano Donizetti oldalági rokona volt! Suppé padovai tanulmányai idején ismerkedett meg Donizettivel, akinek Linda di Chamounix című operáját később az ő vezényletével mutatták be a császárvárosban.” Egy másik forrás ezt a rokoni szálat tévhitnek tartja: „A dalmát születésű, de belga származású fiatal karmester-muzsikusra felfigyelt Donizetti, ki 1842-ben éppen Bécsben tartózkodott, mert ott volt a Linda di Chamounix operájának ősbemutatója. Maga Suppé vezényelte művét, ami olyan jól sikerült, hogy a karmestert barátságába fogadta. Megismerkedett az ifjú – 23 éves volt ekkor – első kompozícióival, és elismerte képességeit, és felvállalta, hogy tanítványává fogadja. Egyes történészi kutatások szerint magával vitte Milánóba is. Az bizonyos, hogy abban az időben Suppé sok operát vezényelt, köztük más Donizetti műveket is, mint pl. a Szerelmi bájitalt. Talán innen eredeztethető ez a téves következtetés, a rokoni szálakat kereső találgatások.” Jó lenne végre tudni, mi a hitelességük ezeknek a hivatkozásoknak… (A wikipédiában olvasom, hogy Suppé személyes ismeretségbe került Rossinivel és a fiatal Verdivel is.) Suppé sok operettet írt, de csak a világhírű műve, a nálunk is sikeres Boccaccio eresztett gyökeret, amely több felújítást megért az Operettszínházban (máshol is játszották, vidéken is), de az utolsó bemutatója (1987) óta idestova harminc év telt el… A Magyar Televízió megörökítette és közvetítette a Boccaccio 1964-es bemutatójának egyik, 1965-ös előadását. A MOKÉP_TELEVIDEO a kilencvenes években gyári videokazettán megjelentette a televíziós színházi közvetítés felvételét. Rendező: Horvai István. (179 perc) A Televízió Zenés Színháza az operett televíziós változatát 1978-ban készítette el, Seregi László rendezésében. 1961-ben teljes rádiófelvétel készült az operettből, operaházi művészek hangján: Km.: Ágai Karola, László Margit, Palánkay Klára, Sándor Judit, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Réti József, Bende Zsolt, Maleczky Oszkár, Nádas Tibor, Várhelyi Endre valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Erdélyi Miklós A hőskorban Magyarországon – elsősorban Kolozsváron - még játszották Suppétól ezeket a darabjait is: A szép Galathea, Pajkos diákok, Könnyű lovasság, Fatinitza, Donna Juanita, A gascogne-i nemes, A Modell. A Nőnövelde (1882. Pesti Nemzeti Színház) Banditacsíny (1991. Debrecen) – más néven: Banditák (ugyanilyen címen ismerünk Offenbach- operettet is. Nem keverendő össze a kettő.) Sajnos, a debreceniek új Suppé-bemutatója óta semmi darabja nem megy az országban a hírneves bécsi mesternek. Ez is szomorú, csakúgy mint a korábban emlegetett többi szerző műveinek negligálása. Ha Suppé-operettre vágyunk, akkor megint csak a Dankó Rádióhoz kell fordulnunk, és ha szerencsénk van kifoghatunk részleteket a Magyar Rádióban az ötvenes-hatvanas években felvett, említett Boccaccio mellett még további két műből: A szép Galatheából két stúdiófelvétel is készült. A korábban felvett operettben Lehoczky Éva, Szabó Miklós, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád énekel, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus. Vezényel: Polgár Tibor. A későbbi stúdiófelvételről László Margit, Réti József, Melis György és Palcsó Sándor énekét halljuk. AZ MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli. Ugyancsak kedvencem A pajkos diákok! Az elkészült rádiófelvételen Szirmay Márta, Erdész Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Palcsó Sándor és Várhelyi Endre énekel, km. a MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Breitner Tamás vezényel. És nincs tovább… Tehát ez nagyon kevés, és megint csak oda lyukadok ki, újra kellene gondolni az operettműfaj hazai képviselőinek (Operettszínház és vidéki teátrumok), hogy az operettirodalom értékeiből minél többet bemutassanak játszóhelyeiken a közönségnek - aki bizonyára örömmel fogadná a számára újdonságot jelentő híres alkotásokat. Óriási a választék, lenne miből jókat, alkalmasakat a mai színpadra átültetni, megtartva a nívós zenei anyagot. Magam részéről elsősorban a klasszikus operettszerzők műveit pártolom, ezt soha nem titkoltam. Ezek között pedig Franz von Suppé híres színpadi alkotásai megkerülhetetlenek. De akkor ne csak megint a Boccaccio-ban gondolkodjanak.
