Köszönöm!

Kedves meglepetés - egyszeri alkalom!!!

Lili bárónő 300 PLUSZ 1!

Operettszímhaz.hu , 2018-04-12

„Májusban ünnepeljük a Lili bárónő 300. előadását a Raktárszínházban, mivel azonban ott 100 fős a nézőterünk, nemrégiben színházunk egyik elszánt rajongója, Fejes Hajnalka Lőrinczy György főigazgatóhoz fordult egy nagyszerű javaslattal. Így született meg a Lili bárónő 300 PLUSZ 1 ötlete, amelyet június 6-án, 19.00 órától láthatnak a nagyszínpadon, természetesen ugyanazokkal a vendégekkel és meglepetésekkel, mint a 300 előadást. A főigazgató úr a Mokka ma reggeli adásában azt is bejelentette, hogy ezúttal nagyzenekari kísérettel játsszuk ezt a közönségkedvencet! A jegyértékesítést megkezdtük!

Villanófényben - Vágó Zsuzsi

Operettszinhaz.hu,  2018. április 14.

"Március végétől ismét látható a Budapesti Operettszínház nagysikerű előadása, az Én és a kisöcsém. Eisemann Mihály klasszikusának címszerepében ezúttal Vágó Zsuzsi mutatkozik be, akivel a nézők eddig elsősorban musicalek főhősnőiként találkozhattak. A műfaji váltásról, a Rebecca felújításáról, a Bársony Rózsi emlékgyűrűről és az eddig megtett útról beszélgettünk a művésznővel."

Lokál Kecskemét, 2018. 02. 01. 00:01

A kecskeméti Csárdáskirálynő óriási sikere nyomán

Dobó Enikő

felkérést kapott a Cirkuszhercegnő címszerepére a Miskolci Nemzeti Színháztól.

A produkció előbemutatója Miskolcon lesz, a premiert pedig, Szabó Máté rendezésében, a budapesti Margitszigeti Szabadtéri Színpadon tartják július 20-án és 21-én.

– Fantasztikus meglepetés és boldogság számomra, hogy a Csárdáskirálynő után alig pár hónappal Kálmán Imre másik csodálatos nagyoperettjének primadonna szerepére kaptam felkérést. Áprilisban kezdjük a próbákat Miskolcon, június elején ugyanott tartjuk a produkció előbemutatóját. Eddig Budapest és Kecskemét között ingáztam, a következő szezonban azonban Miskolc is az úti céljaim között szerepel majd – mondta el a kecskeméti Katona József Színház művésze."

CIRKUSZHERCEGNŐ – NAGYOPERETTET MUTATNAK BE NYÁRON A MARGITSZIGETEN

szinhaz.org  2018 JANUÁR 13. SZOMBAT, 8:16

Nagyszabású operettbemutatóval készül a Budapesti Nyári Fesztivál jubileumi évadára. Dobó Enikő, Miller Zoltán, Eperjesi Erika és Szőcs Artur főszereplésével július 20-án és 21-én mutatják be a Cirkuszhercegnőt.

 A szigeti nagyszínpad idén 80 éves történetének kezdeteitől jelen levő zenés szórakoztató színpadi műfaja, a Kálmán Imre egyik legnépszerűbb darabjával tér vissza több mint egy évtized kihagyás után a nyári színház repertoárjába. A látványos, szívhez szóló és cirkuszi elemeket sem nélkülöző előadás a Miskolci Nemzeti Színházzal együttműködésben jön létre, rendezője pedig Szabó Máté, a miskolci teátrum művészeti vezetője.

Egy újabb kritika, ezúttal a  Zene.hu oldalon Offenbach remekének Operettszínházi bemutatójáról:

"A Kékszakállban simán megfér egymás mellett a groteszk humor, a nemi szerepek görbe tükre, és az operai dallamvilág."

Kékszakáll – video ajánló

Mint már a következő évad programjából ismerni lehet, a Müpában idén játszott Suppé A szép Galathea és Kálmán Imre Marica grófnő című darabok után, jövőre is lesz operett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben:

Bemutatásra kerül:

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa

A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget kínai tenor, Yijie Shi énekli, Lisa életre keltője pedig az örmény szoprán, Karine Babajanyan.  Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett.

2019. február 2. szombat 19:00 — 21:30

Vezényel: Xu Zhong

A főbb szerepekben:

Szu Csong herceg - Yijie Shi

Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan

Mi - Jenny Hou

Lichtenfels gróf - Ernyey Béla

Rendező: Káel Csaba

Érdekes összehasonlítás a budapesti előadáshoz képest, bár németül lesz, de nem baj.

Offenbach: Blaubart (Kékszakáll) - ma 19.30-tól élőben a Komische Oper Berlinből:

https://operavision.eu/en/library/performances/operas/blaubart

Így akarták exportcikké tenni az operettet a kommunisták

 (CSM) Fidelio.hu 2018.03.19. 15:43

Az operett műfajának kapósságára nemcsak a színházigazgatók, a mecénások és az impresszáriók figyeltek fel a 20. század elején, hanem a mindenkori hatalom is. Noha a világháborúk megakasztották a műfaj – és így a magyar operett – nemzetközi hódításait, az operett és a kulturális diplomácia gyakran egymásra talált a világháború utáni szovjet megszállás idején.

Írásunk a Populáris zene és államhatalom című kötet egyik fejezete, Heltai Gyöngyi Az operett szerepe a magyar kulturális diplomáciában című tanulmánya alapján készült. A Rózsavölgyi és Társa Kiadó könyvében szereplő tizenöt tanulmány a populáris műfajok és a kultúrpolitika viszonyait kutatja, kitérve olyan fontos történésekre, mint a Táncdalfesztivál, a magyar musical születése, a Rock Színház létrejötte és a new wave megjelenése.

Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2018. március 19.

- A HAZUGSÁGOK HÁLÓJA -

Kálmán Imre: Marica grófnő - operett

Koncerttermi jelmezes játék

Szereposztás:
 

Marica grófnő: Rálik Szilvia

Endrődy Wittenburg Tasziló: Boncsér Gergely

Populescu Dragomir Móric herceg: Hábetler András

Báró Zsupán Kálmán: Haja Zsolt

Liza, Tasziló húga: Rácz Rita

Manja cigánylány: Balga Gabriella

Cuddenstein Chlumec Bozsena hercegnő: Wiedemann Bernadett 

Budafoki Dohnányi Zenekar

Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Magyar Állami Operaház gyermekkara (karigazgató: Hajzer Nikoletta)
Ifj. Sárközy Lajos és zenekara

Duna Táncműhely

Koreográfus: Juhász Zsolt
Díszlet és jelmez: ErKa

Rendező: Böhm György

Vezényel: Hollerung Gábor

Hollerung Gábor:

„Zenekarunk szcenírozott formában, koncerttermi jelmezes játék keretében, díszlettel, egyedi rendezéssel mutatja be Kálmán Imre talán legnépszerűbb és legizgalmasabb operettjét, melyben a saját maguk gyártotta hazugságok hálójában vergődő szerelmesek végül egymásra találnak. Előadásunk sallangmenetesen, teljes zenei pompájában szólaltatja meg ezt a rendkívül sokféle zenei stílust felvonultató nagyoperettet. Hallhatunk majd amerikai foxtrottot, shimmy-t, bécsi keringőt, magyar csárdást és hamisítatlan cigányzenét is. Bár a történetnek komoly tanulsága is van, mégis az olyan ismert dallamoknak köszönheti népszerűségét, mint a Szép város Kolozsvár, a Hej, cigány; a Szent Habakuk, vagy a Ringó vállú csengeri violám... „

Rost Andrea nyilatkozta még a Marica szerepére kapott felkérése idején, hogy az alcímként „A hazugságok hálója” megjelölés azért számára nem egy fojtogató háló; épp ezek a füllentések és praktikák adják az operett lelkületét. Hozzátette, az operett, mint műfaj régóta jelen van az életében. A bécsi Volksoperben énekelte a Csárdáskirálynő szerepét, Sylviát, nagy kihívás volt a császári főváros egyik jelentős színpadán, egy ennyire közismert és népszerű darabban német anyanyelvű közegben helytállni. Az operett nemcsak zeneileg nagyon igényes műfaj, de a prózai és táncos vénát is ugyanúgy meg kell csillogtatni, mint a magas „C”-t. 

Az operett nem egy könnyű műfaj. Nagy énekesek is vallják, hogy a humor komoly dolog. Az operettet ugyanúgy, mint az operát zeneileg és hangilag pontosan kell megoldani. Ehhez még hozzájön a tánc és a próza, amelyek az operett műfajának meghatározó elemei. Itt is az a lényeg – akár modern, akár hagyományos a rendezés -, hitelesen és szépen szólaljon meg a zene.

Az előzmények közül tudjuk, hogy a címszerepet Rost Andrea énekelte volna, de egy héttel ezelőtt megbetegedett, és így került a képbe Rálik Szilvia, aki – mint Hollerung Gábor az előadás kezdete előtt a közönségnek elmondta - már énekelte többfelé Maricát, ezért örömmel vállalta el a beugrást; nem idegen számára az operett műfaja,  s Kálmán Imre dallamvilága sem.  Erről most mi is meggyőződhettünk az előadás folyamán, hiszen mint primadonna rendkívül felkészülten, jó énekhangi diszpozícióban mutatkozott be sokoldalú szerepében, s nyertünk erről pozitív benyomást mind énekhangja, mind prózája, mind színpadi játéka tekintetében.

A Marica grófnő egyedi kerettörténet kapott, és valóban, koncerttermi jelmezes játéknak lettünk részesei a Bartók Béla Hangversenyteremben, ahol a zenekar lent  az „árokban” játszott, míg fenn a színpad közepén, emelvényen az énekkar foglalt helyett. Előttük zajlott a kosztümös –jelmezes játék a szereplőkkel, gyermekkarral, táncosokkal.

Ami módfelett zavart, az  maga a kerettörténet:  van egy „rendező”, akit a játékban Hábetler András operaénekes személyesít meg, aki a Marica grófnő operettet fogja megrendezni. A játék szerint az operett keletkezése (1923/24) idején vagyunk és megfogan a színházvezetésben: megíratni és előadatni kell egy új operettet a híres Kálmán Imrével, hogy darabjával kihúzza őket a pénzügyi slamasztikából. Máris megjelenik maga a színházigazgató, a producer asszony, és a két szövegíró, sőt, maga Kálmán Imre is, és a rendezőt is bevonva megtanácskozzák, hogy mi legyen a témája az operett-újdonságnak, amire tódulni fog a közönség, kik legyenek a szereplői, milyen látványvilág, díszlet-jelmez szükségeltetik mindehhez, és a legfontosabb: a szükséges anyagi források előteremtése, ha meg ez biztosítva van már, őrködni a rendelkezésre álló költségvetési kereten, melyet nem szabad túllépni.  
Ők öten folyamatosan jelen vannak, és mint megfigyelők követik a születő operettet – jelenetről jelenetre kommentálják a látottakat, ami történik a színen.  Hábetler esetenként kiesik a „rendező” szerepéből, átvedlik a darabbeli  Populescu Dragomirrá, hiszen a játékban fontos karaktert visz, mely a cselekmény bonyolítása szempontjából lényeges, emellett énekelnivalói is vannak az operettben.

Megjegyzem, Hábetlernek eme „beavatós”, narrátor-féle szerep nem új, hasonló feladata volt az Erkel Színházban tavaly bemutatott, Szinetár Miklós rendezte új Cigánybáró operettben is… - beavatja a közönséget a történésekbe: ismerteti a cselekményt, a szituációt, a szereplők közti viszonyt, ki mit miért tesz, mi következik ebből, illetve mire megy ki a játék. Mindezt kissé szájbarágósan, blőd humorral, és játékos poénokkal vegyítve teszi, időnként átöltözik, „átváltozik” az említett másik énjévé....majd vissza…

A hosszan elnyújtott keretjáték meg-megszakítja az operett játszásának folyamatát, kizökkenti a néző-hallgatót az „operett-álomvilágból”. 

A kissé zavaros kerettörténetet leszámítva viszont kaptunk egy rendkívül nívós ének-zenekari produkciót, hozzá kiváló operaénekeseinket! Az egész előadó-apparátus által teljes zenei pompájában csendültek fel a jól ismert Kálmán-dallamok!

Nem lepett meg, hogy az Opera énekesei jól és szépen énekeltek, ahogy egy nagyoperettben dukál, zengő operai hangon szólaltatva meg a dalokat, duetteket, az együtteseket, viszont megleptek azzal, hogy bravúros, könnyed lazasággal „eljátszották” is szerepüket: hol komédiáztak, hol érzelmesen a szerelmest adták,  hol felpaprikázva, dühösen, hol bolondozva, kedvesen, pajkosan formálták meg a figurákat.  És nem okozott gondot számukra a váltakozó ének-próza sem. A pergő dialógusuk és a látványos táncjeleneteik során művészi eszköztárukból a színészi vénájukat is jobban előtérbe helyezhették.  Nem emelek ki senkit az előadók közül, hiszen az operettben mindenki hihetetlenül profi alakítást nyújtott a színpadon.

A zenekar és énekkar, a gyermekkar és a tánckar egyenletes, magas színvonalú, összedolgozott együttműködésének örvendhettem. A fellépő művészek mindegyike microportot kapott, használatuk célszerű volt a dialógusok, a jobb érthetőség miatt.  

A Hollerung Gábor irányította, nagyszerűen felkészített és teljesítő Budafoki Dohnányi Zenekar, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság énekkara, a Magyar Állami Operaház gyermekkarának tagjai, az Ifj. Sárközy Lajos és „népi” zenekara, valamint a Duna Táncműhely táncosai közös produkciójában létrejött Marica grófnő különleges, értékes zenei esemény volt.

Böhm György értő-gondos rendezésében - a kerettörténet-koncepciót következetesen végig viszi a játékban - ez a félig szcenírozott „színházi” koncert így is, minden előzetes félelmem ellenére,  működött a jelzésértékű díszletek között , csak hosszadalmas volta kizökkenti a nézőt a „túlmagyarázásaival”: a  keretjáték „bele van rendezve” ebbe a Marica grófnőbe. Viszont ha ezt a körítést kivennénk belőle, úgy az egész felépítmény dőlne; el kell fogadnunk, hogy most nem hagyományos, színházban bemutatott operettként láttuk viszont Kálmán Imre remekét, nem is „tisztán” koncertszerű előadás-változatban került színre, hanem ebben az érdekes, egyedi tálalásban kaptuk.   Rálik Szilvia, Rácz Rita, Balga Gabriella, Wiedemann Bernadett, Boncsér Gergely, Haja Zsolt, Hábetler András (és a többi, prózában foglalkoztatott művész, akinek nevét nem ismertetik a szereposztásban)  nevével fémjelzett Marica grófnő-előadás, úgy hiszem, sokunk örömére, vonzó alternatívát jelentett más színházakból ismert,  többnyire, gyatra, szellemtelen, vokális és hangszeres oldalról is silány Marica grófnőkkel összevetve.

A rendező elmondása szerint ezt a Marica-produkciót az év folyamán több fesztiválra szeretnék elvinni, így a Zempléni Fesztiválon is szerepelni fognak a darabbal. (Nem teljesen költői kérdés a részemről: vajon Rost Andrea a későbbiekben visszakapja Marica-fellépési lehetőségét, vagy már nem forszírozza?...)

A Marica grófnő operett a keretjáték nélkül is, ha nem toldanak be a második részben három másik Kálmán-betétszámot, úgy is, a színházakban legalább három órán át tart, itt a hangversenyteremben az előadás fél nyolcas kezdéssel - egyszeri szünettel - háromnegyed tizenegykor ért végett. (Talán célszerű lett volna előre hozni a kezdés időpontját este 7 órára.)

Remélhetőleg a televízió majd sugározni fogja Kálmán Imre operettjét, hiszen több kamerával vették fel a darabot.

Jelenetképek a bdz facebook oldaláról:

Kálmán Imre: Marica grófnő

operett

2018. március 18. vasárnap19:30 — 22:00

Müpa - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vezényel: Hollerung Gábor

Közreműködők:

Marica grófnő - Rálik Szilvia

Endrődy Wittenburg Tasziló - Boncsér Gergely

Liza, a húga - Rácz Rita

Populescu Dragomir Móric herceg - Hábetler András

Báró Zsupán Kálmán - Haja Zsolt

Manja cigánylány - Balga Gabriella

Cuddenstein Chlumec Bozsena hercegnő - Wiedemann Bernadett

Magyar Állami Operaház Gyermekkara (karigazgató: Hajzer Nikolett)

Budapesti Akadémiai Kórustársaság

Duna Táncműhely

Budafoki Dohnányi Zenekar

próza

Fila Balázs, Klem Viktor, Marton Róbert, Mohai Tamás, Náray Erika, Sütő András, Vincze Márton

Alkotók:

díszlet, jelmez: Túri Erzsébet

koreográfus: Juhász Zsolt

rendező: Böhm György

forgatókönyv: Nemlaha György és Böhm György

Nem is baj!  Rálik Szilvia már énekelte Marica grófnőt máshol, sőt a Csárdáskirálynő Szilviáját is, tehát "érti", "tudja" Kálmán Imre dallamvilágát...szerintem jobban "passzol" neki Marica, mint Rost Andreának - akinek nevével fémjelezték eredetileg a címszerepet. Mindenesetre a Rosttal  "csábító"  beharangozó a Müpa operettprodukciójához  a jegypénztáraknál megtette hatását; szinte minden jegy elkelt...

Természetesen Rost Andrea a vaásrnapi Müpa Marica grófnő szereplést is lemondta, ha már döntően vele hírdették. Rálik Szilvia lesz helyette!!

"Nők a férfiuralom ellen"

FÜHÜ, Bóta Gábor, 2018. március 7.

"A Kékszakállú herceg dermesztő vadállat, de a nők nagy csodálója is egyben, aki elteszi láb alól a neki tetszőket, megöli, majd mint kiállítási tárgyakat, vitrinbe teszi őket, hogy örökkön, örökké bámulhassa valamennyit.

A vérfagyasztó históriából nagyszabású viccet csinált Offenbach, amikor Kékszakáll címmel operettet írt belőle, amit most a Budapesti Operettszínház mutatott be, az eredeti megoldásairól ismert, fiatal rendező, Székely Kriszta elgondolásai szerint."

• Békés, 1908. július 5.

Víg Nibelungok

"Vasárnap este csodálatosan kevés intelligens publikum verődött össze a színházban. Ellenben az olcsóbb régiókban csak úgy tolongott a közönség. Azok, akik nem jöttek el, semmit sem veszítettek. Megszabadultak egy fércmunka végigélvezésétől, melynek másodszori színrehozatala ellen már előre is tiltakozunk. Inkább a Rab Mátyást vesszük be esetleg közkívánatra harmadszor felemelt helyárakkal, mint ezt a klasszikus hátterű sületlenséget Csodáljuk Strausz Oszkárt a zeneszerzőt, hogy aránylag dallamos és parodisztikus muzsikáját ezzel a szellemtelenséggel túltelített librettóval adta össze vadházasságra. Mert ezt tisztességes viszonynak nem lehet nevezni! Szegény szereplők pedig mindent megtettek, hogy felszínen tartsák a darabot, Károlyi Leona, T. Pogány Janka, Batizfalvi Elza, Lányi Edit, Krasznai, Deési, Asszonyi, Hajnal, Toronyi megadással viselték a librettista által rájuk mért fonák helyzet kényelmetlenségeit. Azt hisszük, ők maguk is csendes részvétet és koszorúk mellőzését kérték, reméljük, hogy a másodszori előadás elleni tiltakozást illetőleg, ők is szolidaritást vállalnak a kritikával. Ami pedig a vasárnapi közönséget illeti, azt az ilyen darabbal valósággal elriasztják a színháztól, úgy hogy mézeskaláccsal sem lehet őket oda többé becsalni, ami pedig sem a színészetnek, sem a direktornak nem érdeke."

Ma 148 éve született Oscar Straus zeneszerző - ugyanabban az évben, mint Lehár Ferenc -, aki operettjei mellett operákat, filmzenéket és kabarészámokat is szerzett.

Oscar Straus  (1870. március 6., Bécs – 1954. január 11., Bad Ischl) nem állt semmiféle családi kapcsolatban a keringőkirály Johann Strauss dinasztiájával (ahogyan Richard Strauss-szal sem) , de ő is Bécsben született, és a császárvárosban szerezte zenei képesítését, majd a Monarchia és Németország különböző városaiban (Brünn, Teplitz-Schönau, Mainz, Berlin…) tevékenykedett mint színházi karmester. 1900-ban Berlinben Ernst von Wolzogen Überbrettl elnevezésű irodalmi kabaréjának zongoristája és háziszerzője lett.

Zeneszerzői munkásságát Jacques Offenbach nyomdokain haladva szatirikus-parodisztikus művekkel kezdte (A víg Nibelungok). A polgárságot, illetve a burzsoá mentalitást kritizáló, gúnyoló művei azonban nem arattak sikert, ezért hangot váltott, és a közönség igényeinek jobban megfelelő zenés darabokat kezdett el írni. 1907-ben aratta első sikerét Varázskeringő című darabjával, amelyben a romantikus, fordulatos operettmeséhez a bécsi valcer zenei világából táplálkozó, kellemes, fülbemászó muzsikát írt. Rövidesen a korszak egyik legtermékenyebb operettgyárosává vált. (A bájos ismeretlen; Legénybúcsú; Búcsúkeringő; A csokoládékatona;  Kleopátra gyöngyei; Terezina;  stb.) Hamarosan egy sorba került a kor többi híres operettkomponistájával (Lehár, Leo Fall,  Kálmán, Ziehrer).  Zenéjét áradó melódiák, gazdag hangszerelés jellemzik. 

Oscar Straus írt filmoperettet („A moszkvai nász”) és komponált operát is  (Colombine)– de ezek kevéssé értékesek.

1927-ben rövid ideig Párizsban majd Londonban élt, ezt követően visszatért Ausztriába, de az Anschlusst követően (1939) – származása okán – jobbnak látta, ha családjával emigrál: Párizs érintésével Amerikába utazott: előbb New Yorkban,  aztán Hollywoodban élt. 1950-ben visszatért Európába, s rövid párizsi tartózkodás után újra Ausztriában telepedett le. Bad Ischlben hunyt el. Síremléke közvetlenül Lehár nyughelye mellett található.

Kállay Bori és Szacsvay László vall Kékszakállbeli szerepükről

Fidelio.hu – Spilák Klára,  2018. 03.04.

Február 23-án mutatta be a Budapesti Operettszínház Jacques Offenbach Kékszakáll című nagyoperettjét Székely Kriszta rendezésében. Az előadás igazi főszereplői ezúttal a nők, akik ha tetszik, kényükre-kedvükre mozgatják a körülöttük lévő férfiakat. Nincs ez másként Bobéche szenátor és felesége Clémentine esetében sem, ahol a kissé teszetosza politikus mellől sűrűn kacsingat ki asszonya.

Kállay Bori:

 „Egészen más zene, mint amit a magyar operettekből ismerünk, sőt még Strausshoz képest is nagyon más. Sodró lendületű, rettenetesen dinamikus és gyors.”

„Nincsenek benne nagy, éneklős, hatalmas ívek, tartott hangok. A Kékszakállban például egy vagy két lassabb tempójú dal van, a többi mind olyan, mint amikor egy tájfun csap le az emberre. Ezért nehéz is énekelni. Nem is tudom, gondolt-e a szerző írás közben arra, hogy az énekesnek néha levegőt is kell vennie. És miután nagyon „sűrű” a zene, ettől nagyon „sűrű” a szöveg is. Közben arra is gondot kell fordítanom, hogy feltétlenül értse a néző, miről beszélek és énekelek. Szóval mindenkinek feladja a leckét. Az előadásban nem csak a Kékszakáll eredeti zenéi vannak, Dinyés Dániel zenei vezető feldúsította más Offenbach-művekben szereplő számokkal is. Így még tartalmasabb lett a zenei anyag.”

„Egészen mást látnak a nézők, mint amit megszokhattak egy-egy operett bemutató kapcsán. Kicsit groteszk, kicsit „elemelt” az egész. Remélem, a közönség ugyanúgy megszereti majd, mint ahogyan mi szeretjük.”

Szacsvay László

Szacsvay László egyelőre leginkább a daloktól fél. A tercettől, ahol két kolléganőjével más-más szólamban énekel, és a finálétól, ahol egy-egy megszólalása van:

„Ezt csak úgy lehet megcsinálni, ha tudom az egészet. Baromi nehéz. Ezeket csak iszonyú sok gyakorlással lehet profi módon megoldani. Mindenesetre dolgozunk ezerrel.”

„Ez a karakter kicsit hasonlítani akar Chaplin diktátor-paródiájához, aki közben egy esendő ember. Teljesen tönkreteszi a feleségével, Clémentine-nel való konfliktus. Ő szerelmes, de a nő egy büdös... majdnem kimondtam, micsoda.”

„A régi iskolán nevelkedtem. Pályám kezdetén úgy hívtam, hogy hapták színjátszás. Nem lehetett beleszólni, el kellett fogadni, amit a rendező kért. Azt szoktam mondani, hogy a demokrácia a színház halála. Ha mindenkit meghallgatunk, abból nem lesz semmi. Kell egy erős egyéniség, aki megmondja a frankót.”

Legyen itt is meg:

Kortalan, pörgős, vidám csapatmunka – A Kékszakáll az Operettben

Café Momus - zéta -, 2018-02-28 [ Operabemutatók 

A Budapesti Operettszínház közleménye, mi lett a belső vizsgálat eredménye a korábban felfüggesztett rendező, Kerényi Miklós Gábor ügyében, itt.

Hétfőn megtekintettem Offenbach: Kékszakállját az Operettszínházban,és tetszett, (én a 2. szereposztással láttam), de nem bánom, mert itt voltak a nagyobb hangok szerintem. A modern feldolgozás nem zavart, bár picit furcsa volt, de végülis érdekes történet kerekedett ki belőle. A zene végig szép és dalllamos volt, én két részt ismertem belőle a Kékszakáll belépőjét és a nagy duettet a 2. felvonásban, ezek előadása remek volt. A kórusrészek is szépen egybe szóltak, betöltötték az egész termet. Végre egy igényes, szépen hangszerelt operett vagy inkább vígopera....szerintetek melyik? Ami kifogásom volt, az a darab érthetősége, ez különösen a hölgy énekesekre volt igaz, egyszerűen rosszul artikuláltak. Az átírt lilbrettórót emiatt nem annyira tudom értékelni. Lusine Sahakyan és Vadász Zsolt remekül énekeltek, és Vadász jól alakította a gonosz szerepét. Meg voltam elégedve a naiva szerepét játszó Kardffy Aisha-val is, lehet érdemes lenne mégegyszer megnézni, melyik szereposztás a jobb szerintetek? Különben örültem, hogy láthattam Veréb Tamást (most először élőben), ő is remek volt és persze Szacsvay és Kállay Bori is.

		Vadász Zsolt
			Lusine Sahakyan Boulotte
			Erdős Attila Popolani
			Szacsvay László Bobéche
			Kállay Bori Clémentine
			Kendi Ludovik Oscar
			Veréb Tamás Saphir
			Kardffy Aisha Fleurette
			Imre Roland Alvarez
			Ruff Rolan

Itt van egy újabb Kékszakáll-kritika

"Színház az egész…"

Szinhazikritikak.blog.hu

2018. február 27.

Kékszakáll - premier (Budapesti Operettszínház, 2018)

írta: John Theatre

A Budapesti Operettszínház legfrissebb bemutatója nem csak egy vérbő komédiába áztatott  remekül megfogalmazott társadalomkritika, hanem az utóbbi évek egyik legeredetibb operett-rendezése is. Offenbach több mint 150 éves remekműve, a Kékszakáll 2018. februárjától látható a fővárosban Székely Kriszta rendezésében.

A Fővárosi Operettszínházban ezzel egyidőben a színházvezetés fiatal tehetségeknek is utat adott, írta az egyik korabeli színházi lap.  

Kemény Egont, az ifjú zeneszerzőt (22 éves) az Operettszínház lekötött nagyoperettjének (1928) komponálásakor Faludi Sándor és Szabolcs Ernő másodkarmesternek és korrepetítornak is szerződtette - "az ajánlatot persze elfogadtam s már a "Lulu"- nál megkezdtem a korrepetálást." (Kemény Egon, 1928). 

1929-ben: "...

Szabolcs és Faludi igazgatók  becézik Kemény Egont és nem titok, hogy benne látják a magyar operettkomponisták fiatal generációjának legtehetségesebb tagját.  Szolid, kedves modorú, előzékeny, szorgalmas és mindenek fölött talentumos ez az egyre jobban kibontakozó tehetségű kassai muzsikus, akinek a nevét már ismerik a legelső színházi körökben s egyesek már a Fővárosi Operettszínház eljövendő nagy karmesterének emlegetik."

Újsag, 1935. január 8.
Ábrahám Pál — operát irt Ábrahám Pál befejezte Dzsainach cimü új müvét, amelyet— az Operaháznak kínál fel előadásra. Ezzel Ábrahám Pál ismét visszatér oda, ahonnan elindult: a komoly zenéhez. A világszerte népszerű magyar szerzőt éppen az különböztette meg olyan előnyösen sok más népszerű szerzőtől, hogy a tehetségen kívül komoly zenei tudás kompozícióinak az alapja. Ábrahám maga végzi nemcsak a harmonizálás, hanem a hangszerelés munkáját is, sőt éppen ezen a téren mutatott fel egészen ritka eredetiséget és invenciót. A budapesti Zeneakadémiát végezte; Kodály Zoltán tanítványa volt. Ábrahám operája nagy érdeklődésre tarthat számot. Érdeklődtünk az Operaházban is, ahol azonban közölték, hogy Ábrahám eddig nem nyújtotta ál a Dzsainach partitúráját.

...

Végül ez a darab csak Bécsben került bemutatásra, mint operett, bár egyik felvonása opera, a másik pedig revü.

Ábrahám Pál nagy rangongója volt a műfaj mesterének Offenbach-nak, volt olyan dala, amit jazzre hangszerelt:

Esti Kurír, 1928. szeptember 21.

A FŐVÁROSI OPERETTSZINHÁZ görl néíküli operettjében, a Lulu-ban nagy sikere van a hat kis mosolygós görlnek, akik a második felvonás beköszöntőjében eléneklik Offenbach megjazzesitett Barcaroláját.
A gyönyörű dal körül természetesen temérdek móka keletkezik és a színház tagjai valósággal ölik Ábrahám Pált, a jazzmestert, aki még a Barcaroiát is át tudta hangszerelni szakszofonra, indusdobra, ezüst pistonra.
Tegnap például Ábrahám egy babérkoszorút kapott ismeretlen tettesektől. A babérkoszorút hatalmas szalag ölelte, amelyen ez a felirat állott:
Ábrahámnak, a modern muzsikusnak, az öreg Offenbach.

Idézek  a Deszkavízió.blog Kékszakáll-kritikájából (2018. február 26. - Jasinka Ádám;  a 2. premierről, 2018. február 24., este)

„....A címszereplőt alakító Vadász Zsolt briliáns volt, folyamatosan könnyed játékosság járta át a mozdulatait. Boulotte-ot alakító Lusine Sahakyan pedig attól a pillanattól kezdve, hogy betolja „az emeleti irodába” takarító kiskocsiját, végig olyan dinamikával van jelen, hogy nem kétséges, a minket is magával ragadó forgószelet is ő táplálja. Boulotte-ja karakán, ellentmondást nem tűrő. Bárkivel is volt közös jelenete, kivétel nélkül csempészett bele valami olyan bravúrt - akár az éneklést, akár a komikai megmozdulásokat tekintve -, hogy szem nem maradt szárazon.

A legviccesebb pillanatokat azonban nem is a főszereplővel, hanem Popolanival való incselkedései okozták. Erdős Attila túlmozgásos, buzgó, főnöke kegyét kereső figurája a talpától a feje tetejéig élt, bejárta a színpadot és még le is ugrott róla, hogy minden néző arcára egyesével csaljon mosolyt. Ritka szórakoztató volt minden, amit ők külön-külön mutattak, amikor pedig együtt voltak, kirobbant a nevetés a nézőtérből. Mivel váltott szereposztásban játsszák ezt a darabot is, így az egyes szereplők „értelmezésében” lehetnek eltérések.

A szerző zenéit Dinyés Dániel fogta össze és frissítette lendületes egésszé, amik betöltik Balázs Juli modernnek ható, ám mégis retró irodabelsőt formáló díszletét. Ebben a térben pedig remekül mutatnak Pattantyus Dóra jelmezei (kosztümök, öltönyök, estélyik és a fürdőruhák) és a hozzájuk választott kiegészítők, melyek együtt megidézik az ’50-es és ’60-as évek Amerikáját.

Székely Kriszta rendezésében a Kékszakáll a zenés, vidám darabok kedvelői számára olyan csemege, amihez foghatót talán még nem ízleltek. Ha viszont megkóstolják, nehéz lesz ellenállni az újabb adag csábításának."

Zavarban vagyok. Offenbach Kékszakállját láttam szombat délután, éppen két héttel a MüPa-beli Bartók-Kékszakállú után. Nem ettől vagyok zavarban, hanem az Operettszínház produkciójától. Offenbach zenéje szép és szórakoztató, de sokkal egysíkúbb mint teszem azt -hogy a közelben maradjak- nagy kedvencem, a Hoffmann meséi. Néhány számot, prózai részt is nyugodtan kihúzhattak volna. A második rész túl hosszú, de már az első részben eltévedtem a "ki kicsoda", mi-miért-merre-meddig zavaros útvesztőjében.  A cselekmény Kékszakáll megjelenésétől vált számomra úgy-ahogy követhetővé, de részleteiben ma sem tudnám elmesélni, miről szól a darab..Biztosan bennem van a hiba. Offenbach illetve operettjei ismeretesen aktuál-politizáltak (ennyit a "zenében ne politizáljunk!"-elvet vallók igazságáról), következésképpen a szövegek mára elavultak, átigazításuk elengedhetetlen. A szemet gyönyörködtető egyetlen, art-deco díszlet (tervező: Balázs Juli) és a ruhák (tervező: Pattantyús Dóra) alapján talán a múlt század 30-as éveibe helyezhették a cselekményt, de az is lehet, hogy a mába. A rendező (Székely Kriszta) nem meglepő: vastagon beépítette mának szóló mondanivalóját, üzeneteit a sorok közé. Bányai Tamás világításterve most is élményszerű. Roppant igényes és színvonalas a zenekar és a kórus munkája, ha szabad mondanom: úgyszólván operai minőség! (karmester: Dinyés Dániel, karigazgató: Drucker Péter-Szabó Mónika) A táncokat (koreográfus: Kulcsár Noémi) kicsit keveselltem, lehet, hogy telhetetlen vagyok. Az énekesek-színészek vegyesen teljesítettek. Raoulja után nagyon vártam Boncsér Gergelyt, még az előadás napján (!) is az ő nevét olvastam az interneten, a helyszíni kiíráskor derült ki a csere: azóta már tudom, hogy Boncsér A rajnai sellők Erkel-premierje miatt nem is énekelhette aznap a szerepet. Ez bizony átverés! Varga Donátot, akinek neve egyáltalán nem szerepel/t a kettős szereposztásban, láttam már a Kamra Cosi-produkciójának egyik próba-előadásán: úgy hiszem, az illetékesek nem gondolták teljesen át (cím)szerepeltetését, amit a fentiek ismeretében immár beugrásnak sem lehet nevezni. Kékszakáll ugyanis egy roppant összetett, abszolúte élvonalbeli szólóénekesi-színészi kvalitásokat igénylő figura. Erről ennyit. Bordás Barbara megerősítette korábbi benyomásaimat: szinte (?) operai minőségű hang, remek színpadi mozgás, telivér egyéniség. Jeles! A két játékmester közül Peller Károly tetszett jobban, Langer Soma szerepe valahogy körvonalazatlanabb vagy ismét csak én vesztettem el a fonalat. Bojtos Luca jó a seconda donna zűrös szerepében, különös volt Dolhai Attilát pizzafutárból fejkendős keleti herceggé változó "secondo amorosoként" látni, mert amiben fellép, ott többnyire ő "A" bonviván. Szacsvay László pályafutását évtizedek óta tisztelettel követem, örülök a Nemzet Színésze- tagságának. Ebben a szerepben nem ragaszkodtam volna hozzá, különösen akkor, amikor énekelnie kellett (volna). Kállai Bori királynői megjelenése, vonzó személyisége szintén addig hódító, ameddig nem kell énekelnie. Erről meg ennyit. A közönség az Operettszínházban elmaradhatatlan és örök vasfüggönyös-meghajlásokig sokat vastapsol(t).

Offenbach: Kékszakáll - Budapesti Operettszínház, 2018. február 24. 15,00 óra.

Villanófényben - Vadász Zsolt (A Kékszakáll szerepéről beszél)

2018-02-24 - Operettszínhaz.hu

"Minden gonoszság valamilyen lelki sérülésből, torzulásból fakad"

Több mint harminc év után ismét látható Magyarországon Jacques Offenbach klasszikus nagyoperettje, a Kékszakáll. A Budapesti Operettszínház első alkalommal tűzi műsorára a művet, a címszerepben váltott szereposztásban Boncsér Gergellyel és Vadász Zsolttal. A szerző és a szerep adta kihívásokról ezúttal Vadász Zsolt mesél.

"- Rettenetesen izgalmas muzsika. Teljesen eltér azoktól az operettektől, amiket Magyarországon megszoktunk. Más a dinamika, a ritmus, jóval több a nagy együttes megszólalás. Azt tudjuk, hogy ő teremtette meg a műfajt, és ő a névadó is. Franciául az operett kis operát jelent, és valóban, a művei operai igénnyel vannak megírva. És ennek a stílusnak megfelelően nem az általunk jól ismert bonviván, primadonna, táncos-komikus, szubrett szólamok jelennek meg, sokkal inkább az operában megszokott hangzások."

"Már maga a zenei anyag komoly kihívást jelent. Nagyon fel kell rá készülni, hogy jól el tudd énekelni. Ráadásul sűrű a szöveg, ezért az érthetőségre is igen nagy hangsúlyt kell helyeznünk. Kékszakáll figurája pedig az eddigi pályám egyik legizgalmasabb karaktere. Nagyon sok klasszikus hőst eljátszottam már. Az operettek bonvivánjai jórészt a hős szerelmes típusba tartoznak, Kékszakáll azonban rendkívül összetett figura: egoista, önző, rosszindulatú, kifejezetten gonosz, groteszk személyiség. Az elmúlt három hónapom arról szólt Székely Kriszta irányítása mellett, hogy miként tudom a lelkének minden oldalát megmutatni. Azt is, hogy mitől ilyen sérült. Mert minden gonoszság és rosszindulat valamilyen lelki sérülésből és torzulásból fakad. Ezt a második részben meg is mutatjuk majd a nézőknek."

Az előadáshoz új szövegkönyv készült, és más korba, más környezetbe került a darab. Ez mennyiben befolyásolja a történetet?

Azt gondolom, nem változott az alapfelállás attól, hogy az alkotók az '50-es évek Amerikájára hajazó közegbe helyezték a történetet. Az eredeti darabban lovagok, királyok, a nép egyszerű gyermekei szerepelnek, most szenátor, vállalati vezérigazgató és takarító lány a főszereplő, de ettől a viszonyok nem változnak, hiszen megmarad ugyanaz az alá-fölé rendeltség. Ott vannak az esendők, a gonoszak, az egyszerűek, a rafináltak, az igaz szerelmesek. A szövegek nagyon jók: mai nyelvezetűek, kifejezőek és viccesek.
 

Egy komment a cikk után

Zathureczky György:

"Konzervatív opera és operettnéző vagyok, ezért félve mentem az előadást megnézni. Alaptalanul!! Az kétségtelen, hogy az előadás hangvétele, stílusa eltér attól a marcipánnal kevert viaszfigurás operettjátszástól, amelyen én nőttem fel, és amelynek korszerűtlenségéről már a 60-as években is beszéltek, sőt: a Fuss, hogy utólérjenek című film egyik témája is ez volt. Amit azonban a színház társulata Székely Kriszta vezetésével létrehozott, az a modern zenés színházi színjátszás követendő mintájául is szolgálhat. MInden kitalálva, kidolgozva, semmi üresjárat, nagyszerű karakterek, kitűnő alakítások a főszereplőktől a tánckar és az énekkar tagjaiig mindenkitől. Az lehet, hogy az Operettszínház törzsközönségétől ez némileg idegen, de én azt hiszem, hogy annak is csak egy részétől: az elmúlt 20 évben felnőtt ott is egy olyan generáció, amely nyitott az újra, és nagyon is vevő lehet erre a megszokottól eltérő hangra. Mert jó hang, tiszta hang! Én már kétszer láttam családommal az előadást, és istenien szórakoztunk mindannyian. Ajánlom mindenkinek!"

Érdemes azt is megjegyezni, hogy Boncsér Gergely egyszerre két Offenbach-művet tanult be és játszik:

a Kékszakáll címszerepét az Operettszínházban (magyarul, ének és próza) - premier volt február 23.

az Erkel Színházban A rajnai sellő tenor főszerepe (Franz Waldung) várt rá (német nyelven) - február 25-én volt a bemutatkozása és még március 2-án is énekli. Majd ismét a Kékszakáll következik az Operettszínházban!...

Még jó, hogy kettős szereposztásban (a Kékszakáll szerepét hárman játsszák) állították ki mindkét produkciót; azért így sem egyszerű feladat megosztani magát Boncsérnak -  nem lehetett könnyű egyeztetnie időben sem a két színházban vállalt munkáját.

Székely Kriszta Kékszakáll rendezése a tökéletes példa arra, hogyan lehet végig érdekfeszítően, üres járatok és hézagok nélkül,  modern korban játszani egy meglehetősen bizarr történetet! A szereplő gárda legjobbjai Vadász Zsolt , Lusine Sahakyan, és Erdős Attila .  Vadász Zsoltról korábban nem volt valami jó véleményem, de ebben a szerepben megtáltosodott és nagyon magabiztosan , énekelt. Magas hangjai is kitűnőek! A fiatal Lusine Sahakyan sziporkázó humora és telt hangja hatott elementárisan!

Azért a Mezei Néző írásait én nem nevezném kritikának. És ő is tartózkodik ettől.

Azért a Mezei Néző írásait én nem nevezném kritikának. És ő is tartózkodik ettől.

Örülök hogy tetszett, majd én is írok véleményt miután megnéztem.

Érdekesség, hogy szombaton két Offenbach premier is volt Budapesten, az Erkelben a Rajnai sellők c. operát tették fel, ebből 4 előadás van összesen, jövő hét csütörtök és péntek a két utolsó lehetőség megnézni. Te mész rá?

Alig van az operettirodalom költői között párja annak a népszerűségnek, mely Jacques Offenbach páratlanul invenciózus muzsikájának minden ütemét mintegy másfélszáz év óta az egész világ közönségének közkincsévé tette. Ezek a csodás gazdagsággal ömlő melódiák ma ugyanolyan frissek, színpompában ragyogók, mint megszületésük idejében. Az operett-gyűjtőcím alá foglalt 103 színpadi műve kimeríthetetlen kincsesbányái a muzsika nemes értékeinek

Azt, hogy a rendező, Székely Kriszta,  művészi elvei mennyire meghatározóak, és hogy milyen jelentős hatást gyakorolhat a modern zenésszínpad históriájára is, ezen a hét végén a Kékszakáll, Offenbach művének (vígopera ? — klasszikus operett?) rendhagyó előadásával bizonyította a gyakorlatban: ezúttal  az „új szelek fújta” Operettszínházban…

Offenbach — akár az Orfeusz az alvilágban,  a Szép Helénában, vagy A párizsi életben — itt is a francia második császárság megsemmisítő erejű szatíráját, egy a végzete felé rohanó züllött társadalom kíméletlen paródiáját nyújtja megfelelő áttételekkel, de Székely Kriszta mindezt átülteti a huszadik század második felének viszonyai közé; de akár napjaink vállalati szférájának vetületét leképezve, utalásokkal, például a hivatal felső vezetősége és mindenkori beosztott női „alattvalók” közötti etikai kérdések felvetését sem megspórolva -  de ki nem zökkentve magát az offenbachi pajkosságból, fricskákból… Székely Kriszta víziójában a színpadon mindenféle játékforma megelevenedik, melyben nincs egyetlen üres pillanat, az ötletek kergetőzésében nincs egyetlen kihagyott helyzet, elszalasztott lehetőség sem.

A Kékszakáll-bemutató elragadott a pénteki premier-előadás (első szereposztás), a szombat esti és a ma délutáni második  szereposztás izgalmasságával, frissességével, lendületével.
Mondanom sem kell, hogy ebben az óramű pontossággal pergő előadásban minden a helyén van, minden a játék elevenségét, lankadatlan lendületét szolgálja. S milyen irigylésre méltó az együttes munka, melyben a Kékszakáll kísérete, vagy a szenátusi slepp lakájai ugyanolyan kidolgozottan, odaadó precizitással látják el feladatukat, mint bármelyik főszereplő.
Ez utóbbiak közül elsőként Lusine Sahakyan de Bordás Barbara (Boulotte) vérbő, sodró elevenségű, sokszínű játéka az, ami tetszett legjobban,  a címszerepben Boncsér Gergely/Vadász Zsolt/Varga Donát három különböző figurarajza is felér egy jól sikerült „karikatúrával”. Popolani alkimistát (itt Kékszakáll személyi titkára) Peller Károly és Erdős Attila, a kissé túlrajzolt Bobéche szenátor alakját a mindig nagyszerű Szacsvay László és Csuha Lajos hozza.  Clementine-t, a szenátor megjátszott „kardos” hitvesét Kállay Bori és Kalocsai Zsuzsa formálták meg, egyformán erősen.  A bájos Fleurette  (majd Hermia mint a szenátor lánya) szerepében két fiatal szubrett aratott osztatlan sikert: Bojtos Luca és Kardffy Aisha.  Safir herceg, az álruhás pizzafutár karakterében Dolhai Attila és nála is szerethetőbben (énekhang), Veréb Tamás  aratta le a poénokat - pompásan mókáztak. Oscart, a szenátor főtanácsadóját Langer Soma és Kendi Ludovik mintázta remekbe.

Kellemes volt hallgatni a rádióból régi-új felvételekről kedves-ismerősen csengő, kifejezéssel teli, vonzó Offenbach-dallamokat mind a zenei vezető-első karmester, Dinyés Dániel, mind a másik dirigens, Silló István vezette Zenekartól, melyhez sokszínű teljesítményével csatlakozott az Operettszínház Énekkara és Balettkara.

Eredeti, egyéni szellemtől sugárzó, élményszerű — valóban „a zene és színház szintézisét” szolgáló —produkciónak szóltak mindkét bemutatón és ma délután is a közönség tapsai.

Meg kell még említenem az új librettó,  dalszövegek szerzőit is: Szabó-Székely Ármin, Székely Kriszta, Lőrinczy Attila. Munkájuk, mind prozódiailag, mind a szüzsé tekintetében a helyén van, a mai szóhasználatával is szellemes, vokális tekintetben pedig jól énekelhető. 

 Még egy adalék: a pompás Offenbach-operett zenéjébe a dramaturgia igénye szerint a komponista más darabjaiból is betettek néhány számot, ezek közül különösen kettő volt az, amely, jól kiegészítette, „frissítette” az alapmű hangulatát is a remek muzsikájával:

 „Az elizondói lány” -   Vertigo áriája  Figaróról, a sevillai borbélyról;  itt Popolani és Oscar kettősében az első felvonásban hangzik ez el. „A sóhajok hídja” -  „A hős kapitány” dala  (ezt másokkal együtt Bobèche szenátor énekli).  A dialógusok között ezeknek a betétszámoknak helyük volt - jól beleilleszkedtek a témákba, illetve a szituációkba.

Bővebben minek is írnék erről a nagyszerű operett-élményről, mely, olvasom, a"Mezei néző" blogírót is annyira rabul ejtette; minden benne van a második szereposztásban játszott szombat esti bemutató-előadásról írt beszámolójában:

http://mezeinezo.blog.hu/2018/02/25/operettszinhaz_most_rajta_a_sor_boulotte_lusine_sahakyan_offenbach_kekszakall_2018_02_24_masodik_sze

Óriási az operettes Kékszakáll! Színes, ötletes, és lebilincselő a rendezés!  Én mindkét szereposztással a főpróbát láttam, de márciusban még egyszer megnézem! Szenzációsat alakít benne Sahakyan Lusine, mint Boullotte, aki civilben Lukács Gyöngyi szuper tehetséges lánya! 

http://mezeinezo.blog.hu/2018/02/25/operettszinhaz_most_rajta_a_sor_boulotte_lusine_sahakyan_offenbach_kekszakall_2018_02_24_masodik_sze

Nagyszerű premier volt tegnap este az Operettszínházban!

Ime egy kritika:

Én már korábban láttam ezt az Operettszínházban a Sybillt, de a másik szereposztásban, örülök, hogy most Dolhai Attilával láthatom. Nekem az volt a véleményem, hogy az első felvonás remek, a második viszont gyengébb, ott csak a fődal ami tetszett, azt ismételték meg többször. Összességében szeretem ezt a darabot, bár Jacobi Leányvásárja szerintem erősebb zeneileg és a története is érdekesebb.

Sőt még egy jóhír számunkra. Úgy nézem, hogy a Komisch Oper Berlin által hamarosan játszandó Kékszakáll c. Offenbach mű megnézhető lesz ingyen, majd figyelni kell a dátumot: (2018. márc. 17. 19 óra - ezt írják)

https://operavision.eu/en/coming-soon

Nekem addigra már lesz összehasonlítási alapom a budapesti előadással.

Kíváncsian várom ezt a felvételt; sokszor egész más sül ki belőle, mint amit élő előadásban, saját szemével/fülével megtapasztalt...

Ez a Sybill a beharangozás alapján eléggé szörnyű!

A 2.591. sorszám alatt írtam beszámolót a 2015. év végén az Operettszínházban Szabó Máté rendezésében bemutatott Sybll operettről.

Megtört a jég: a televízió végre felvett egy teljes operettelőadást a teátrum repertoárjából, így ma este az M5 csatornán láthatjuk Jacobi remekének közvetítését - felvételről - a Budapesti Operettszínházból!

2018. február 24., szombat   20:45 - 23:35

Jacobi Viktor: Sybill

A Budapesti Operettszínház előadásának felvétele

(2017)

Illuzioperett két részben, magyar nyelven

Szöveg Bartos Ferenc, Bródy Miksa.

Díszlet Cziegler Balázs.

Koreográfus Bodor Johanna.

Rendező Szabó Máté

"Jacobi Viktor a Zeneakadémián egy évfolyamon tanult nem kisebb nevű szerzőkkel, mint Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó.

Két tanév elsajátítása után otthagyta az akadémiát és az addig megszerzett tudással belevetette magát az operett komponálás színes világába.

Első darabjai a Király Színházban uralkodó magyaros daljátékízlésnek igyekeztek megfelelni, majd a nemzetközi sikerek reményében művészete a nyugati stílus, a dzsesszes elemektől gazdag angolszász világ felé tekintett.

Az I. világháború kitörésekor a Sybill londoni bemutatójának előkészítésével volt elfoglalva, de mint ellenséges állam polgárát, kiutasították a brit fővárosból. Jacobi nagyoperettje a váratlan és kiszámíthatatlan szerelemről szól, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. Mindenki féltékeny mindenkire és mindenki szerelmes valakibe… Szabó Máté rendező és egyenrangú alkotótársa, a koreográfus Bodor Johanna erősen meg- és átmozgatta a Budapesti Operettszínház társulatát, amely hálásan fogadta a szokott praxistól eltérő munkamódszer és színházi gondolkodás megjelenését. Szabó Máté koncepciója szerint a Sybill nem hagyományos, „cukormázas” operett, hús-vér alakok, árnyaltabb, esendő figurák szerepelnek benne. Világuk életszagú, érzéseik valódi érzések, örömeikben, fájdalmaikban magára ismer a néző. A külső csillogást ellensúlyozzák a sorsukra vetülő árnyak, életüket meghatározó keserű döntések. A rendező jól egyensúlyoz tragédia és komédia között, tökéletesen visszhangozva azt a kettősséget, ami a szerelem és maga az élet."

Fischl Mónika - Sybill,

Dolhai Attila - Petrov,

Vadász Zsolt – Nagyherceg,

Frankó Tünde – Nagyhercegnő,

Kocsis Dénes – Poire,

Szendy Szilvi – Charlotte,

Oszvald Marika – Olga,

Mészáros Árpád Zsolt - Kormányzó

Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Ének- és Zenekara valamint Balettkara.

Vezényel: Bolba Tamás

„A PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

tisztelettel meghívj Önt

2018. március 1-én, 16 órára a Bajor Gizi Színészmúzeumba.

„AZ ÖRÖK PRIMADONNA”
 

125 éve született Honthy Hanna

 Rá emlékezünk.

Vendégeink:

Nemlaha György író,
Rátonyi Hajni színművész

Házigazda: Gajdó Tamás színháztörténész

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Belépő: 500 Ft”

Cairo Opera House - Lehár: The Merry Widow - In Arabic

2018. februar 22.

Cairo Opera Company

Cairo Opera Orchestra

Cairo Opera Ballet Company

Cairo Opera Choir

Operetta

The Merry Widow

In Arabic

Franz Lehár

Choir Master: Aldo Magnato

Choreographer: Erminia Kamel

Set & Lighting Design: Amr Abdalla

Conductor: Hisham Gabr

Director: Mahdy El Sayed

Artistic Supervision: Dr.Iman Moustafa

Ugyanez arabusul...

Előzmény 3515, 3505 is részben

Erdélyi Mihályról Gál György Sándor-Somogyi Vilmos: Operettek könyve-'ben is olvashatunk.

„Erdélyi színiigazgató elgondolása az volt, hogy a közönség derűs szerepekben lássa-hallja a legjobb pesti művészeket. S mindezt filléres helyárakkal. Ezt az elgondolását meg is tudta valósítani. Művei nem irodalmi színvonalúak, de ebben az időben a többi librettistának sincsen sok dicsekedni valója.

Erdélyi Mihály olcsó színházat adott, nagyszerű művészeket léptetett fel. És dallamai bizonyos években „városi népdallá” váltak.”

„A húszas években a Budai Színkörben előadott operettjei: Mintha álom volna, Mit susog a fehér akác, Lehullott a rezgő nyárfa. Kedvelt módszere, magyar nótából, népies műdalból vett részletet ragad ki és azt teszi meg címnek.

(A Budai Színkör 1936. június 16-án tartotta utolsó előadását. Buday Dénes Csárdás című operettjét játszották búcsúzóul.)”

A „Csárdás”, kiemelem: Nem tudok hinni magának... tangó betétdala is Kemény Egon hangszerelésével lett híres és népszerű.

Kottakiadványok sokasága őrizte meg Kemény Egon hangszerelői tudását, tehetségét, zenei leleményét, hangszerismeretét, amelyet 1926-tól (nincs kizárva teljesen az sem, hogy már bécsi zenei tanulmányi ideje alatt is), több mint húsz esztendőn keresztül zeneszerző pályatársai dallamai kibontakoztatására, személyes sikerük elősegítésére is szerényen rendelkezésükre bocsátott – saját zeneművei sikerei mellett, amelyek a maguk idejében nemegyszer meglepő majd gyakran mások által is követett zenei újdonságokat tartalmaztak.

Lehár: Friderika c. operettje (1930)

Békássy István és Honthy Hanna

Lehár Ferenc 1930 áprilisában ünnepelte 60. születésnapját, akit Budapesten is felköszöntöttek. Az ünnepségsorozatnak része volt október 31-én a Friderika bemutatója a Király Színházban.  

Gál Róbert írja „Óh, lányka, óh lánykám…” - Lehár, az  operett fejedelme című könyvében – melyből idézek sorokat:

„A darab próbái a forró augusztus után kitűnő hangulatban, a nyár végén kezdődtek. A színház csőd közeli helyzete egyelőre lekerült a napirendről. A bankok hiteleztek.

Lázár Ödön igazgató vette a fáradságot – ritka dolog -, és a lakásán kereste fel a Király Színház első számú díváját, Honthy Hannát.

- Mi szél hozta hozzám, direktor úr? kérdezte várakozóan Honthy? Baj van a színházban, vagy tisztelgő látogatás talán? kérdezte várakozóan.

- Nem, nem, Hanna, tudja, nagy tisztelője vagyok Önnek. Évtizedek óta csodálom, ámulom és bámulom az Ön rendkívüli tehetségét. Gyönyörködteti, andalítja és elbűvöli az emberiségnek azt a részét, amelyet egyszerűen közönségnek nevezünk. Mint az operett koronázatlan királynője, őrzi a műfaj hagyományait, az operettvilág törvényeit, szabályait, és senkitől sem engedi megszegni.

- Ne udvaroljon, Lázó!

- Hanna, Lehárbemutató lesz a Király Színházban. Ha elfogadja ajánlatomat, a női főszerep az Öné.

- Miről van szó?

- Nem szokványos operettszerep. Ha meglátja a zongorakivonatot, egyetért majd velem. Két szóval: opéra comique.

- Lázó, csak  nem azt kívánja tőlem, hogy operát énekeljek?

- Hanna, drága, én semmit sem kívánok, csak azt, hogy vállalja el Lehár Friderikájának címszerepét. Lehár ragaszkodik hozzá, hogy maga legyen Friderika.

[…] A Friderika premierje péntekre esik… kinn zuhog az eső, hideg köd gomolyog a főváros fölött. … Bent a Király Színházban meleg van, egyre forróbb a hangulat. Budapest társadalmi és művészi életének színe-java ott tolong az előcsarnokban. Horthy Miklós kormányzó Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel és Ripka Ferenc főpolgármesterrel beszélget. Odébb Kálmán Imre, Rátkai Márton és Beöthy László társalog.

Lehár kicsit feszeng, kipirulva hallgatja a jubileumi ünnepség háziasszonyát, operettjeinek kedvenc primadonnáját, Lábass Jucit – ki felidézi neki a régi időkből az 1918-as Pacsirta-premiert, melyben játszott és Lehár dirigált és lám, tizenkét év elteltével ismét az ő kezében van a karmesteri pálca… De még az előadás elkezdése előtt sorba mutatja be neki azokat a jóbarátokat, akik üdvözölni kívánják, és az ünnepi szónokokat  jelenti be: Lehár szülővárosának, Komáromnak főpolgármestere, Alapy László; a Király Színház igazgatója, Lázár Ödön;

Harsányi Zsolt szavait viharos tetszésnyilvánítás kíséri:

„Kormányzó urunktól már megkaptad a polgári érdemrend másodosztályú keresztjét. De hordasz te egy másik keresztet is – a sorsodat, hogy magyar vagy. Bízzunk benne, hogy az utóbbi kereszt nemsoká lesz súlyos teher. Ellenkezőleg, dicsőség és büszke öröm.”

[…] Az ünnepség és a Friderika premierje után a színház színpadán svédasztal várja a vendégeket. Lehár alig tud kiszabadulni a barátok gyűrűjéből.  Honthyhoz igyekszik.

Hanna Beöthy családi páholyában, a bal négyesben Kálmán Imrével beszélget.[…] Lehár megáll Hanna előtt. Zsebkendőjével titkolni igyekszik, hogy szeme csupa könny. Hanna kezére hajol, megcsókolja.

- Friderikámmal Berlinben, Münchenben, Lipcsében, Bécsben és Prágában jártunk, csodálatos előadásokban volt részem. De ilyen Friderikám, mint maga, Hanna, sosem volt, és sosem lesz többé. Imre ismeri azt az érzést, azt a hangulatot, amikor nem hallom saját melódiáimat. A zenekart sem. Csak azt érzem, hogy valaki kilép a múltból, és visz magával olyan világba, amelyről eddig csak álmodnunk adatott. Most a maga jóvoltából nemcsak álmodunk róla, hanem át is éljük…

HONTHY HANNA 125. születésnapja alkalmából, emlékére:

Erdélyi Mihály: "Legyen úgy, mint régen volt"

 Erzsébetvárosi Színház

Honthy Hanna és Jávor Pál

Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadók Kiadása, 1938

"LEGYEN ÚGY, MINT RÉGEN VOLT"

Operett 3 felvonásban

Szövegét írta és zenéjét szerzette:

ERDÉLYI MIHÁLY

KEMÉNY EGON hangszerelése (minden egyes kottalapon feltüntetve):

1. Kék nefelejts.. English waltz

Honthy Hanna és Jávor Pál / YT

2. Nincs énnékem fogatom...Foxtrot

1st Saxophon Eb Alto, Piano, 1st&2nd Violin, 2nd Saxophon Bb Tenor, 3nd Saxophon Eb Alto, 1st Trompet in Bb, 3nd Violin, Guitare, Bass, Trombone, 1st&2nd Trompet in Bb, Drums

Kemény Egon jazz-hangszerelése gramofonfelvételen: Sebő Miklós énekel / YT

3. Van neki...Foxtrot

("Van neki, van neki, ha mondom, van neki...")

4. Búskomor a liba...Foxtrot

5. Jóska, levelet hozott a pósta...Foxtrot

6. Toponári Mári...Foxtrot

Rádióközvetítés! Archív ritkaság: Hallo, Rádió Budapest I. / YT  "Legyen úgy mint régen volt "

...Este tizenegy volt, amikor Honthy lakásán Erdélyi ismét elkezdte olvasni az operett címét...

Írtam neked egy csudaszép dalt, azt, hogy legyen úgy, mint régen volt, ...képzeld ennek milyen sikere lesz, most, amikor már mindenki torkig van azzal, ami van! Mit szólsz hozzá?

Honthy elnyomott egy ásítást, de Erdélyit ez sem zavarta, még eldalolt csak úgy zene nélkül öt-hat dalt a készülő darabból - állítólag csak egy ujjal tudott zongorázni -, megivott közben hat hosszúlépést és megnyugodva távozott.

A nyugalomra meg is volt minden oka, hiszen hallatlanul értette, mi kell a közönségnek. Mindenki tudta a szakmában, hogy a mese vázát és a dallamokat ő találta ki, de aztán nem sajnálta a fáradságot és a pénzt sem, hogy igénybe vegye ismert és kevésbé ismert librettisták és muzsikusok segítségét, akik névtelenül „összehozták” a produkciót a nagynevű szereplőgárdának, melyhez minden nyári operettjénél ragaszkodott. A legyen úgy mint régen volt júniusi premierjén Honthy és Jávor mellett ott játszott, énekelt és táncolt az Erzsébetvárosi Színház színpadán Fenyvessy Éva, Kiss Manyi, Somogyi Nusi, Rátkai Márton és Sziklai József is. A legnagyobb sikere a zeneszámok közül a Somogyi Nusi-Rátkai Márton kettősnek volt, amikor azt dalolták, hogy „Jóska, levelet hozott a pósta...” de sokszor visszatapsolták Kiss Manyit és Jávort is, amikor táncra perdültek arra a nótára, hogy „Esőben, hóban, télen, nyáron...legszebb lány a Mári Toponáron”

Rátonyi Róbert: Operett