Múltidéző

Déryné Színház - Oscar Straus: Varázskeringő

Kiss Diána Magdolna Szilviát is énekelte már vidéken (talán Komáromban), és az Operettszínház honlapja is igéri felléptetését a főszerepben is.

Bordás Barbara: „Fontos az együttrezgés”

Írta: Papp Timea

Papageno.hu - 2019. augusztus 1.

A Budapesti Operettszínház művészével magánéletről és karrierről, az elmúlt évad kihívásairól és az előtte álló feladatokról, operettről és operáról is beszélgettünk a Budavári Palotakoncertek apropóján.

[...] 

"– Mit hallhat tőled az Oroszlános udvar közönsége?

– A János vitézből Iluska, A cigánybáróból Szaffi dalát, A víg özvegyből pedig a Pavilon-duettet adjuk elő Ninh Duc Huang Longgal. Dubaiban sosem énekeltünk együtt, hiszen a darabban nem vagyunk partnerek. Így a közös muzsikálás azért lesz különleges, mert ebben a duettben nem a megszokott szerepemben, Hannaként lépek színpadra, hanem a partnere, Valencienne leszek. Lesz még egy különlegesség, a Lakmé Virág-duettje, amit Fischl Mónikával fogunk előadni. Ezt nagyon várom, hiszen ritkán adatik meg, hogy Mónival együtt énekelhessünk. A legtöbbször egymást váltjuk az előadásokban. A férjemmel, Boncsér Gergellyel is lesz közös dalunk, a Szív duett, ami különösen kedves számomra, mert az esküvőnk előtti hónapokban próbáltuk A mosoly országa című előadást. Ezen a gálán ketten vagyunk szopránok Mónival, és nagyon komoly, szép és színes feladataim lesznek: a Szaffit és a Virág-duettet még nem énekeltem, az Iluskát a jövő évadra tanulom, a Pavilon-duett szintén új.

– A Lakmé, de A víg özvegy, a János vitéz, A cigánybáró is operaénekesi repertoár része lehet. Előbb-utóbb műfajváltásra is számíthatunk?

– Idén valóban több operai feladatom volt. Közreműködtem a Hatszín Teátrum Operabeavatójában. Dinyés Dániellel már korábban is dolgoztunk együtt a Müpa gyerekeknek szóló operabeavatóján, illetve A víg özvegyben, a Kékszakállban és a Mayában is. A beavatókkal párhuzamosan a Co-Opera Figaro házassága című produkciójában is megkaptam Suzanne szerepét. Jövőre Göttinger Pál rendezésében  egy szegedi Puccini bemutató vár rám olasz nyelven, a Hatszín Teátrumban pedig a Don Giovanni lesz a téma, ahhoz Zerlina és Donna Elvira szerepeit tanulom. Az Operettszínház marad továbbra is a fő irány, ahol szerencsére a jelenlegi vezetés is támogat a fejlődésben, de

szeretnék kalandozni, kipróbálni magam olyan opera- vagy egyéb más szerepekben is, amelyek esetleg rám várnak.

– Milyen kihívást jelent számodra az opera?

– Elsősorban énektechnikait. Nagyon leegyszerűsítve mondok egy példát: míg az operában arra kell törekedni, hogy a lenti és a fenti lage ugyanolyan erős legyen, minden hang egy színben szóljon, a magas hangok ne ugorjanak ki, addig az operettben viszont épp ezek számítanak dobbantónak, ezeknek kifejezetten erősnek kell lenni. Van néhány operett, ami operaházak repertoárján is szerepel, például A víg özvegy vagy a Denevér. Ebben a grand dame-ok a klasszikus képzettségű énekesekhez közelebb állnak, mert nincs tánc, kevés a szöveg, viszont operai hangképzést, formálást követelnek az énekelnivalók. A víg özvegyben Hanna belépője vagy a finálék bizonyos helyeken olyan lagékban vannak, ami egy operettprimadonnának nem minden esetben kényelmes, sokat kell rajtuk dolgozni, vagy a Denevér csárdása szintén nehéz megoldanivaló. Az energiákat ezért másképp kell beosztani a teljes darabot illetően, amihez fölényes technikai tudás szükséges. Egy operettprimadonnának ezzel szemben jóval többfélét kell énekelni, ráadásul ott a Csárdáskirálynő vagy a Marica grófnő, amiben a játszani- és táncolnivaló mellett elég sok a próza is.

– Az Operettből, a színházból és a műfajból mit tudsz átvinni egy operaprodukcióba?

– Egy másféle gondolkodást, ami egy jó rendezővel és egy jó zenei vezetővel nagyon termékenyen tud működni az alkotófolyamatban, mert figyelembe veszi az egyéniségemből, a tapasztalatomból azt, ami nem sérti az opera hagyományait, hanem előreviszi. Az előadásnak, az én – Operettszínházból, operettekből átvitt új, számukra esetleg szokatlan – szemléletem akár az előnyére is válhat."

[,,,] 

"– A gálán énekled a János vitézből Iluska dalát, ami már a jövő évad bemutója. És ha már szokatlan szemléletről beszéltünk: egy koreográfus, Bozsik Yvette lesz a rendezője.

– Nagyon várom már ezt a közös munkát, és nagyon kíváncsi vagyok. Azt gondolom, egy táncosnak sokkal nehezebb dolga van, mint egy énekesnek: csak a testével, az arcával, a mozdulataival tudja kifejezni az érzelmeket.

Ha a koreográfus jól végzi a dolgát, és a színész erre vevő, a zenével, a szöveggel együtt ezerszer kifejezőbb, szívig hatolóbb tud lenni egy dal vagy egy előadás.

Azért is várom még ezt a bemutatót, mert Bodrogi Gyula játssza a Francia királyt, akivel a Háry Jánosban már dolgoztunk együtt, ami hatalmas élmény volt. Érdekes módon előadásban egyetlen beugrás kivételével még Oszvald Marikával sem játszottunk együtt, úgyhogy azt is nagyon várom, hogy vele együtt próbáljak. Mindezek mellett egy egészen furcsa helyzet is előáll: ez lesz az első olyan előadás, hogy Fischl Mónikával nem váltjuk egymást, hanem egy előadásban leszünk színpadon – sajnos, nem egyszerre, mert a Francia királylánynak és Iluskának nincs közös jelenete. Már nagyon vártam, hogy legyen egy ilyen előadás.

– Ezek szerint az a sztereotípia, hogy a primadonnák versenyeznek, fúrják egymást, csak operett-történeti könyvekben igaz.

– Móni nagyon vagány csaj, neki is van egy kislánya, mindkettőnk férje szakmabeli, tehát nagyon sok közös pontunk van. Korábban a primadonnák a színházban élték az életüket, elérhetetlen nőideálok voltak, a színházak sztárjai és rájuk vette a jegyet a közönség. Ez mára megfordult, ma többnyire a hölgyek járnak színházba és a bonvivánokra veszik a jegyet. De komolyra fordítva a szót: ha egy színház vezetősége mindenkit megbecsül a maga tehetségéhez, korához, tapasztalatához mérten, jó a kapcsolat az azonos szerepkört játszók között is. Nálunk erre odafigyelnek, és ha valaki helyén tudja kezelni a ranglétrát, és arra koncentrál, kitől, mit tanulhat, miben tud fejlődni, akkor ebből nem lehet gond, maximum előnyt kovácsolhatunk."

Ezek szerint én is tévedtem, melyért a művésznők elnézését kérem.

Nem történt volna meg a tévedésünk, ha a helyszínen osztogatott brosúrában feltüntették volna, hogy melyik előadásban ki énekel, és nem csak a két szereposztást. Így azonban azt hittük, hogy minden résztvevőt tekintve az első szereposztást látjuk.

A tényleges szereposztás a honlapon található meg.

Helyesbítenem kell: a margitszigeti Csárdáskirálynő szombati előadásán nem Bojtos Luca, hanem Kiss Diána játszotta-énekelte Stázit!

 Figyelmetlen voltam:  csak azt konstatáltam, hogy az első szereposztást látom... A jövőben fokozott figyelemmel fogom követni a nagyon tehetséges, szép hangú és rokonszenves művésznő, Kiss Diàna énekes-színészi pályafutását - aki megigézett most Stázi-alakításával!

Laki Péter  - Kaucsiánó Bóni gróf szerepében - a "motorja" volt az előadásnak... Nekem is nagyon tetszett Stáziként a fiatal, igen tehetséges Bojtos Luca, aki már tavaly Offenbach Kékszakálljában is bizonyított az Operettszínházban: Fischl Mónika és Laki Péter mellett neki is hatalmas sikere volt!  Vadász Zsolt mint bonviván, Edvinként most sem nyerte el a tetszésemet; jó kiállása van, de az erőltetett, forszírozott tenorját továbbra sem szeretem.  

Ugyanakkor: a Csárdáskirálynő operettért, mint zenés színpadi darabért, soha nem rajongtam, nem lelkesedtem, és most sem kedveltem meg Kálmán Imre korszakos művét. Még ebben az "eredeti" változatában sem.

Egyedül az az 1968-as rádiófelvétel vonzott és vonz a mai napig a darab zenéjéhez, amelyben - az 1954-es operettszínházi, átdolgozott változatot alapulvéve - Szilvia énekszólama Házy Erzsébet tündökletes szopránján csendül fel,  a többi szerepet pedig kiváló operaművészek (Korondy György, Palócz László) és operettlegendák (Zentay Anna, Rátonyi Róbert, s persze a Honthy Hanna - Feleki Kamill-páros)  tolmácsolásában halljuk, az MRT Énekkarának és Szimfonikus Zenekarának a közreműködésével. (A karmester: Sebestyén András, a rendező: Cserés Miklós dr.)

Évtizedekig jól megvoltam Csárdáskirálynő nélkül, úgyhogy most ennyi elég is volt belőle; ki tudja, kíváncsi leszek-e rá a későbbiekben, az újabb beállókra, vagy egy még újabb rendezésre, a Nagymező utcai teátrumban...

Örömmel olvastam! Szép nyári este volt, gondolom ott is.

Nem vagyok operettrajongó, de a tegnapi estére beütemeztem magamnak a Csárdáskirálynőt a Margitszigeten, hogy ezt a  művet egyszer élőben is lássam. 
A címszereplővel, Fischl Mónikával nagy szerencsém volt. Vérprofi, nagyszerű hangi és színészi adottságokkal. Mivel az előadás előtt kicsit utánaolvastam, tudtam róla, hogy operát is énekel, így eleve bizonyos elvárásokkal ültem be a nézőtérre, és ezeket a várakozásokat meg is haladta. A belépőjében még nem, mintha lett volna egy kis bemelegedési szakasz, ami után viszont nagyon jól énekelt. Hangi és színészi alakítás tekintetében is nagyon szerethető, méltóságteljes, jelentős figurát hozott, mindvégig magas hőfokon.
Üde színfolt volt még - hangi értelemben is - Bojtos Luca Stázija.
A szinte teltházas előadás nagy sikert aratott a színvonalas nyáresti szórakozásra vágyó nézők körében.

Huszka Jenő: Lili bárónő – Kvártélyház - Zalaegerszeg

Egy irányítottan kaotikus, abszurd és groteszk fogócska

Mno.hu - 2019. AUGUSZTUS 6. KEDD 06:55

A LILI BÁRÓNŐ KÖNNYED NYÁRESTI KIKAPCSOLÓDÁS, NAGYSZERŰ ALAKÍTÁSOKKAL

/Juhász Kristóf/

„– Abbahagytam a lovaglást. Beszéltem a lóval, és megbeszéltük, hogy többet nem ülünk egymásra. Clarisse! Én igazán nem kellek magának ló nélkül? – a felemelő szerelmi vallomás lehetne Karinthy, Rejtő vagy Monty Python is, de természetesen Galambos Frédi mondja Sasváry művésznőnek Huszka Jenő és Martos Ferenc Lili bárónőjében (átdolgozta Gádor Béla és Darvas Szilárd), ahogy az operettrajongók bizonyára rögtön ki is találták, és nem is értik, mit marháskodik megint a szerző.

Pedig bizony a zalaegerszegi Kvártélyház (az ország egyik legjobb hangulatú szabadtéri színháza, valami nagyon egyéni, kalandos ízű miliővel, amit már magából a kvártély szóból is kihall, akinek van füle rá) friss, nyári produkciója Tompagábor Kornél rendezésében abszurdtól és groteszktől sem ódzkodó, burleszkszerű helyzetekben fickándozó operett.”

Lesz beszámoló itt a várbeli Palotakoncertről? 

Tegnapi estémet a koncert idején a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nézőterén töltöttem: a két verista opera előadására szólt az előre megváltott jegyem.  

Felhívom minden érdeklődő szíves figyelmét, hogy a "Ma este színház" honlapján - érthető módon - az augusztus 4-i, esőnapi - Budavári Palotakoncertre jóval több jegy kapható, mint az eredeti augusztus 2-i időpontra. Gondolom, más kötött programok miatt többen visszaváltották a jegyeket. Még kezelési költséggel is lényegesen olcsóbb, mintha este a pénztárnál vennék meg a látogatók.

Tisztelt "Búbánat"! Természetesen senki sem akarok lebeszélni a vasárnapi Par/Baj részvételről. De felhívom a szíves figyelmet, hogy érdekes látvány lesz a láthatósági mellényt viselő díszletmunkások csoportja, akik a Parasztbecsületben a falusi házakat ide-oda tologatják előadás közben.

A vasárnapi esőnapon a Várbeli operettgála esti kezdése meg ütközni fog a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon előadásra kerülő Mascagni + Leoncavallo operákéval...

(Esőt már nem jeleznek akkorra...)

Az miért jó, ha ingyenes. Persze a lakosoknak jó, de a színháznak nem annyira.

A mai palotakoncert elmarad, vasárnap lesz megtartva. A kérdés mi van akkor, ha holnap is esik este...

A színházat fenntartó önkormányzat ill. polgármester pártállása és a kecskeméti színigazgató politikai és pártszimpátiája alapján nem hinném, hogy betiltás történt Pécsett. Már Kecskeméten se mutattak volna be olyant...Mostanában nem betiltják hanem inkább kitiltják technikai okokra hivatkozva lemondják persona non grata művészek vendégszereplését, beszélgetős műsorukat itt-ott vagy letiltják nem kerülnek műsorba a számaik, produkcióik a független közmédiában. Konkrét példák belinkeléséhez lusta vagyok.

Igen, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház által üzemeltetett Rózsakert Szabadtéri Színpadon is láthatjuk a Kecskeméti Katona József Színház produkcióját: az Állami Áruház című operettet 2019. augusztus 14-én, szerdán 20.30 órai kezdettel láthatja a közönség, de a nyíregyházi lakosok részére, előzetes regisztrációval, ingyenes belépést biztosítanak:

Részletek itt: http://www.moriczszinhaz.hu/2019/07/ingyenes-lesz-az-allami-aruhaz.html

 Kecskeméten a 2019/2020-as évadban továbbra is műsoron marad a darab:

Május 1-jén és 4-én az eredeti bemutató helyszínén, a Kelemen Kamaraszínházban, május 23-án és 30-án pedig a 122 éves Katona József Színház nagyszínpadán játsszák az Állami Áruházat.

De lesz még máshol is előadás? Ezt nézd meg....

Pécsen lehet nem vitték a jegyeket, vagy az ottani polgármesternek nem tetszett.

Nézzük csak:

„Negyvennégy év után megint egy előadás betiltásáról suttognak”

A Kecskeméti Katona József  Sznház 2019 februárjában bemutatott Állami Áruház című operettjének vendégjátékai:

Pécs Kodály Központ – 2019. június 12.  - Felfüggesztve

Városmajori Szabadtéri Színpad - 2019. június 18.  – teltházzal játszották

Veszprémi Petőfi Színház – 2019. június 20.  (II. Rátonyi Róbert Operettfesztiválon) – tudomásom szerint teltházzal ment az előadás.

Nem fér a fejembe, ha Pécsett betiltották(?) – volna - az operett játszását, a másik két helyen  - hat ill. nyolc nappal később – miért engedték megtartani az előadást ?  Van vagy nincs összefüggés a Pécsen történtekkel?

Most az idén a Városmajori Szabadtérin feltett Állami Áruházat akarják betiltani vagy a margitszigeti Csárdáskirálynőt, vagy mindkettőt, vagy egyiket sem? Úgy értelmeztem, hogy az Állami Áruház túlzottan kritizálta a mai rezsimet és ez nem tetszett egyeseknek.... megyünk vissza a pártállamba tényleg.

Az operettszínházat úgy néz ki nem érdekli, hogy ma estére 90% esőt jeleznek, árulják a jegyeket a ma esti palotakoncertre....16.44-kor is...ezek se tágabb látókörűek a balatonfüredi Annabál szervezőinél, hisz ott is 90% eső és vihar volt előrejelezve de azért a szabadban megterítettek.... mintha az időjárás alkalmazkodna hozzájuk, de hát mindketten tévednek.... ez egy súlyos baklövés.

Egy két hónappal ezelőtt született cikkről:

A Csárdáskirálynő Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatott új, vihart – egy kanál vízben -  kavaró Vidnyánszky-rendezése után már a szemem sem rebbent, amikor elolvastam az Index.hu írását egy másik régi operett-darab politikailag motivált(?) színpadra állításáról, illetve oda se kerüléséről; hihetetlen, hogy az „írásmű” szerzője mi mindent tud/képes bezsúfolni egy recenzióba, no meg „időszerű” mondanivalókat tulajdonítani a háttérbeli hivatali döntéseknek: gördülékenyen fűzi mondatokká szavai sorát az ötvenes években hatalmas sikert aratott és most több évtized után a feledés homályából  előbányászott  „munkásoperett” kecskeméti bemutatója illetve a darab pécsi (POSZT) be nem mutatása kapcsán:

https://index.hu/kultur/2019/06/01/allami_aruhaz_kecskemet_poszt_operett_pecsi_orszagos_szinhazi_talalkozo_katona_jozsef_szinhaz/

Negyvennégy év után megint egy előadás betiltásáról suttognak

/Kovács Bálint - index.hu/

A Kecskeméti Katona József Színház előadását meghívták ugyanis a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSZT), aztán egy teljes hónappal az előadás előtt a szervezők hirtelen közölték , sajnos nem fogytak elég jól a jegyek, úgyhogy az előadást mégsem tartják meg. Ami furcsa, illetve sokaknak inkább gyanús volt: miért kellett volna már egy hónapra előre olyan jól fogyni a jegyeknek? Miért nem merült fel, hogy inkább áthelyezzék a hatalmas térből egy kisebbe az előadást? Miért állították azt egyes nézők, hogy ők korábban a jegyvásárláskor úgy látták, hogy valójában nincs már olyan sok eladó jegy?

BIZTOS NINCS EZ ÖSSZEFÜGGÉSBEN AZZAL, HOGY AZ ELŐADÁSBAN MUTATJÁK ORBÁN VIKTOR ARCÁT IS?

Hiába, az ember gyanakvóvá válik, ha ugyanarról a városról van szó, ahol korábban még csak nem is titkoltan politikai cenzúra miatt tiltottak le egy előadást, amelyben szerepelt Alföldi Róbert. A POSZT mindenesetre hamar közölte, természetesen szó sincs politikai okokról, és egy olyan teljesen abszurd intézkedést hoztak, hogy ha hatszázan megosztják az erről szóló bejegyzést, és hatszázan emailt írnak arról, hogy szeretnének jegyet venni a pécsi Állami Áruházra, akkor újra megnyitják a jegyértékesítést – de ez persze nem történt meg. Szerintük így bebizonyosodott, hogy csakis üzleti döntésekről van szó, a gyanakvók szerint meg így könnyen a közönségre lehetett fogni a betiltást. Hogy melyik oldalnak van igaza, az sosem fog kiderülni, az állítások mindkét oldalon ellenőrizhetetlenek. Hitkérdés."

[...] 

Na a mai palotakoncert úgy nézem eső miatt törölve lesz, a köpönyeg szerint innentől reggel 7-ig esik.... kérdés mikor van az esőnap...

Milyen életszínvonal emelkedésről beszélsz... a fizetések maradnak és a nyugdíjak ugyanott, az árak viszont nőnek egyre jobban.... 8400 Ft az nagyon sok egy hátsó szélső jegyért, ezért nem fogy. Példa erre, 1.8% nyugdíj emelésre és 0% béremelésre (az enyém ennyi volt...) jön 4.5% infláció.

Tisztelt „Búbánat”! Köszönöm a 4011.számú hozzászólásában közzétett értékes gondolatait, amelyekkel nem lehet nem egyetérteni. Egyik mondatát idézem:

„Azzal nincs semmi bajom, ha a médiában hírverést, előzetes "reklámot" kap valami - ha korrektül, akár kissé elfogultan, de felhívja a figyelmet valami értékesre, érdeklődésre számot tartó eseményre - mégha vehemensnek, olykor túlzottnak tűnne”

Sajnos a Budavári Palotakoncert esetében – amiből párbeszédünk kiindult – ez az előzetes reklám nem igazán bizonyult teljesen hatékonynak. A „Ma este színház” honlap a mai előadásra féláron (+kezelési költség) kínálja a jegyeket, hasonlóan az előző évi gyakorlathoz.

A teljesség érdekében meg kell említeni, hogy a mostani előadások jegyár struktúrája már tükrözi a jelen gazdasági növekedés és ezzel összefüggésben az életszínvonal emelkedés hatását. A legolcsóbb teljes áru jegy 8.400 Ft!!!

Még egy zárójel: A nagyon sok fórumon előre és utólag egekbe emelt, magyar operettet megújító, szigeti Csárdáskirálynő következő 2 előadására is még mindig kapható kb. 200-200 jegy!

Szia, én akkor pont Füreden nyaraltam pár napot. A két operagálán kint voltam, aztán odamentünk az Anna bálra is, messziről láttam Kálmán Imre lányát beszélni, 9-kor átmentünk egy borozóba, de ott már lehetett látni, hogy szakad az eső, tehát onnan elmentünk...

Mi lett a teritékkel, összetörtek a tányérok? Nem értem miért tették annyira ki az asztalokat, és amikor látták, hogy esni fog rögtön be kellett volna vinni a teritéket. Az ételek is kint voltak, állítólag nem vitték be azokat az eső előtt. Abból maradt valami?

Mindenesetre az egész egy felelőtlen szervezés volt. A kivetítőn és a Duna tévén nem volt közvetítés. Az se tudom, hogy megtartották e az operettgálát végül, de szerintem ha volt is, csak a báli közönség láthatta. Elvileg 22.30-tól lehetett volna nézni a kivetítőn a Gyógy téren felállított fehér székeken, de nyilván az esőben nem ült le senki azokra, másrészt nem is volt vetítés úgy tudom.

A bevonulást azt láttam, szép volt, mindenki korabeli ruhában volt.

Mai napon végre egy összefoglaló ismertetés jelent meg a Csárdáskirálynő régi/új verziójának margitszigeti előadásáról:

https://www.origo.hu/kultura/20190730-a-nagy-sikeru-uj-csardaskiralyno-rendezes-augusztusban-a-margitszigeten.html?utm_source=hirkereso

A rendkívül alaposan, nagy tárgyismerettel íródott cikk utolsó mondatából idézek:

„augusztus második hétvégéjén még lehetőség van megnézni egyedi körülmények között a Margitszigeten”.

A mai jegytérképek szerint, mind a két napra 150-200 jegy még kapható. Sajnos csak a hátsó sorokban vannak szabad jegyek, így a „mesevilágot teremtő díszletet” a „monarchiás idők eleganciáját megidéző jelmezeket” valamint a „szuggesztív színpadi világot” onnan nem lehet teljes egészében élvezni.

De bepótolható, hiszen szeptembertől, mint egyetlen operettet, a Budapesti Operettszínház is játékrendjébe illeszti.

KVÍZ: Mennyire ismeri az operett világát?

Fidelio - 2019.07.27. 10:45

Szerénytelenül bevallom. „első nekifutásra” a feltett  összes kérdésre helyes választ adtam.(Egyébként nagyon könnyű kérdések voltak.)

Káel Csaba: Komolyan veszem az operettet

/Balatonfüred.hu - 2019. július 22./

"– Operett műsort rendez a bálra. Még vendégként döntötte el, hogy ez a műfaj lehet alkalmas a báli hangulat felpezsdítésére?

– Az Anna-bál helyszínének nagy erénye a díszes bálterem, ugyanakkor ez be is határolja a lehetőségeket: ekkor jött az ötlet, hogy nyissunk a park felé, hiszen varázslatos hangulata van. Zoób Kati divattervezővel sokat gondolkodtunk azon, milyen izgalmas lenne kilépni a bálteremből, kiszabadulni a parkba, és ott valamilyen egyedi produkcióval tovább színesíteni az eseményt. Gondolkodtunk, mi lehetne ez – természetesen figyelembe véve, hogy ez egy könnyed, szórakozást ígérő esemény, nem lehet túlságosan megterhelni -, így merült fel az operett műfaja. Ez a műfaj arra termett, hogy szórakoztasson. Tavaly szeptemberben rendeztem a moszkvai Bolsoj színházban egy Kálmán Imre estet, amely a legendás operaház évadnyitó előadása volt, úgy, hogy ott még soha nem játszottak operettet. Akkora sikere volt az előadásnak, hogy azt gondoltam, talán ezen a nyári estén, a balatonfüredi bálon is lenyűgöző hangulatot teremthet egy-egy operettdallam.

– Korábban azt mondta, hogy az operett csak akkor érdekli, ha operai eszközökkel van tele. Ez lesz majd az Anna-bálon is?

– Kálmán Imre legkiválóbb operettjeiből hangzanak majd el dalok, főleg a Csárdáskirálynőből, kiváló operaénekesek tolmácsolásában. Csak Magyarországon van ilyen kiváltság, hogy szinte kizárólag az Operettszínház játszik operettet. A világban ez másképp van, a New York-i Metropolitantől a bécsi operaházig, sok helyen adnak elő nagyoperetteket, komolyan veszik a műfajt, kiváló énekeseket hallani nagyzenekarok kíséretében. Én is komolyan veszem a műfajt: olyan lesz az előadás, mintha opera lenne, csak a vígabbik oldala. Az operettnek sajnos nincs itthon akkora terepe, mint például Ausztriában, ez a műfaj ugyan Bécsben virágzott, ám számtalan magyar zeneszerzőre lehetünk büszkék. Kálmán Imrének például Bartók Béla volt az osztálytársa, ugyanaz volt a mesterük. Tulajdonképpen nem is fogjuk fel itthon, mekkora világsztár volt Kálmán Imre és mennyi mindent köszönhetünk neki. Rengeteg melódiáját ismerjük, közkinccsé váltak, beépültek a magyar nyelvbe és gondolkodásba.

– Itt lesz a bálon a zeneszerző lánya Kálmán Yvonne.

– Igen, ez megkoronázhatja az előadást. Yvonne soha nem járt még az Anna-bálon, nagy nemzetközi tiszteletnek örvend, van rá esély, hogy külföldön is elmeséli majd, milyen az Anna-bál."

"Szeretek új dolgokat kipróbálni, hiszem, hogy mindig kell újítani valamit. Ám az operettet nem tartom ennyire új iránynak a pályámon, a kreatív, rendezői folyamat az opera és operett műfaj esetében is hasonló: véleményem szerint az opera vidámabb verziója, persze csak akkor, ha magas színvonalon állítják színpadra. Rettenetesen szellemes dolgokat, izgalmas megoldásokat lehet találni az operettekben. Rendeztem Offenbachot (Megjegyzés: Orfeusz az alvilágban - Müpa, 2015), legutóbb Sanghajban pedig Lehár Ferenc egyik leghíresebb művét, A mosoly országát (Megjegyzés: itthoni bemutató a Müpában volt, 2019. február 1.). Kilencven éve írta Lehár, Kínában most mutatták be először, holott a kínaiakról szól. Olyan ereje volt a bemutatónak Sanghajban, hogy a főkonzul úr megjegyezte, még nem látott pityergő kínaiakat színházban. Az előadás megmutatta, lehet ezzel a műfajjal is katartikus élményt adni."

Anna-bál esőben…

https://balatonfured.hu/2019/07/28/anna-bal-esoben-purgel-reka-a-bal-szepe/

Több mint 700 vendég volt a bálon, amelyre vacsora közben lesújtott a vihar, a Gyógy téri terítést illetve az utcabált elmosta az eső. A báli hangulatot azonban nem rontotta el az időjárás, a tánc és a program a bálteremben folytatódott.

A bál díszvendége a híres zeneszerző, Kálmán Imre lánya, Kálmán Yvonne volt, aki Mexikóból érkezett a bálra. Mint mondta, a Balaton nagyon közel áll a szívéhez, hiszen itt született édesapja, aki imádta a pesti és a balatoni lányokat is. Meghatódva nézte végig az édesapja szerzeményeit megszólaltató, Káel Csaba rendezte operett gálaműsort.

Tegnap éjjel 22.30 - 23.30 között meghirdetett műsor tervezett programja volt:

"A lányok, a lányok, a lányok angyalok..."

Operettgála Kálmán Imre műveiből

Közreműködnek a Magyar Állami Operaház szólistái, balettművészei és a Mendelsshon Kamarazenekar

Kriszta Kinga, Horváth István, Haja Zsolt, Erdős Attila

közreműködik a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar
művészeti vezető: Kováts Péter
vezényel: Ménesi Gergely

Az ördöglovas - nyitány
A csárdáskirálynő: Táncolnék a boldogságtól - Horváth István, Kriszta Kinga
A csárdáskirálynő: A lányok, a lányok... - Haja Zsolt, Erdős Attila
A csárdáskirálynő: Sylvia belépője - Kriszta Kinga
Marica grófnő: Hej, cigány... - Horváth István
A csárdáskirálynő: Jajj, cica - Erdős Attila
A csárdáskirálynő: Hajmási Péter, Hajmási Pál... - Haja Zsolt, Erdős Attila
Marica grófnő: Szép város Kolozsvár - Kriszta Kinga, Haja Zsolt, Horváth István, Erdős Attila

A műsort színpadra állítja: Káel Csaba

A Müpa vezérigazgatója azt mondta,

„Balatonfüredhez és magához az Anna-bálhoz is rengeteg szép élmény fűz, többek között a bál első, világszerte nézhető televíziós közvetítését is én rendeztem. Fantasztikus ez a közel 200 éves hagyomány, és visszajáró vendégként büszkén és őszintén mondhatom,Európában is egyedülálló az esemény magával ragadó hangulata.Épp ezért gondolom fontosnak, hogy időről időre megújuljon az eseménysorozat: ennek szellemében született meg a rendhagyó operettest ötlete is. Kálmán Imre legismertebb műveiből – mindenek előtt a Csárdáskirálynő-ből – csendülnek fel majd dalok. A Mendelssohn Kamarazenekar mellett nagyszerű operaénekesek, kiváló táncművészek közreműködnek a produkcióban, és maga a helyszín is különleges. Zoób Kati divattervezővel közösen gondolkodva fogalmazódott meg a gondolat, hogy érdemes lenne kilépni a bálterem falai közül és zenével tölteni meg a varázslatos kertet, a parkot is. Kálmán Imre zenei zsenialitása, életműve nagy inspiráció számunkra: operettjeiből rengeteg zenei motívum és melódia már-már önálló életet él, rengetegen dúdolják itthon és az országhatárainkon túl, kincset érő zenei hagyomány ez.”

Kedves joska 141! 

Úgy gondolom, ne legyünk mindig rosszhiszeműek. Kapjon esélyt  jóhiszeműségünk is... Miért is ne? A tények persze (vissza)igazol(ód)nak - s akkor bátran levonhatjuk a következtetéseket; persze nem olyan írásművekből, amelyek előre, a medve bőrére íródtak és íródnak...

(De attól sem vagyok boldog, amikor érzékelem, hogy egy-egy cikk a fehéret feketének és ellenkezőleg: a feketét fehérnek kívánja (be)mutatni, s azokból hamis,  téves vagy elfogult következtetésekre jut, illetőleg spekulatív, olykor pejoratív ítéleteket sugall. Van, találunk, az ilyenekből is bőven...)

Azzal nincs semmi bajom, ha a médiában hírverést, előzetes "reklámot" kap  valami - ha korrektül, akár kissé elfogultan, de felhívja a figyelmet valami értékesre, érdeklődésre számot tartó eseményre - mégha vehemensnek, olykor túlzottnak tűnne, vagy amikor a megszólaltatott (köz)szereplő a maga dicséretét kidomborítja, ami talán rosszizű, szerénytelen - sőt sokak számára jelentéktelen "akció". Tudjuk, a pénznek és az érdeknek, no meg a hatalomnak  "mozgósító" ereje van...

Az érvényesülés megnyilvánulásai - annak módozatai és eszközei - egy határig mindenesetre méltányolandóak, tűrendőek – elviseljük.

A tehetséget, a valamiben ktűnőket, a jókat - ha látunk, tudunk ilyet - elismerjük. Utólag. 

Nem ismerem egyik rendezőt sem, de úgy hiszem, Kovalik Balázsnak megvan a saját művészi koncepciója és meglesz akkor is, ha netán Wilde-ot rendez valahol, valamikor. Vidnyánszky Attilának pedig van már legalább egy olyan rendezője, aki 1/1 újrahasznosítva saját korábbi Shakespeare-rendezését adta el a nagyérdemű pesti (előtte a gyulai) közönségnek, ami a Revizor legalábbis udvarias megfogalmazásában "Vidnyánszky Attila sokfelé hangoztatott nemzetközi kapcsolatait is sajátos fénytörésbe helyezi." Jó tudni, hogy van érzéked klasszikusok újragondolásához. Némely operai és operettszövegkönyv és rendezés leporolásához ez a képesség igen hasznos lehetne, pl. a Csárdáskirálynő, ami veled jobb lehet mint a mostani új ;-)

Tisztelt Búbánat! Köszönöm nagyon korrekt válaszát. Természetesen lehet „jóhiszeműen” feltételezni az Ön által leírtakat. Ugyanúgy „jóhiszeműen” lehet feltételezni, hogy egy bemutató előtt több órával megírjuk az „óriási sikert”. Ugyanúgy „jóhiszeműen” lehet feltételezni, hogy Vidnyánszky Attila megújította a magyar operettet a Csárdáskirálynő bemutatásával. Ugyanúgy „jóhiszeműen” lehet feltételezni az eddigi nyilatkozatok alapján, hogy az augusztus 2-3-i Palotakoncert produkció megújítja a magyar gálaestet, az operett mellett az operával, néptánccal, népzenével.

Ennek a „jóhiszeműségnek” legjobb illusztrálása a belinkelt tudósítás az idei Palotakoncert sajtótájékoztatójáról:

https://szinhaz.org/zenes-szinhaz/operett/2019/06/15/elemi-szenvedelyek-az-idei-budavari-palotakoncerteken/

A résztvevők mintha arra törekedtek volna, hogy ki tud mélyebbet, nagyobbat mondani, amivel ezt a jövendő produkciót már előre az egekbe lehet emelni. Csak egy-két idézet:

„a kormányzat jó időben eldöntötte, hogy a közösségi és történelmi szakrális tereket élhetővé kell tenni, míves, mély tartalommal rendelkező kulturális eseményekkel kell megtölteni”

„a lelkünket felemelő események jelenjenek meg ezekben a terekben. Ennek a folyamatnak az egyik legkiválóbb képviselője a Budavári Palotakoncert-sorozat”

„a világon mindenhol figyelemmel követik mi történik Magyarországon az operett-játszás tekintetében”

„mellettünk áll a kulturális kormányzat, az agrárminisztérium”

„a magyar folklór, a néptánc tökéletesen alkalmas arra, hogy kiegészítse az operett kimívelt hangzását”

Külön kiemelték, hogy a Palotakoncert felvételét augusztus 20-án, Magyarország nemzeti ünnepén és hivatalos állami ünnepén sugározza a Kárpát medence és az egész világ magyarsága részére a Nemzeti Főadónak számító Duna Televízió.

Talán, talán….de nem folytatom, az ebből eredő következtetéseket mindenki saját maga vonja le.

Nini, itt is egy hozzászólás, amelyben velem tuti, hogy nem vitatkozol. :-)
Oscar Wilde-ot szeretni nem kötelező. A gratulációt köszönöm. Kreatív ötletemet nyugodtan ajánlhatod valamelyik korszerű rendezőművész figyelmébe. Ajándékba küldöm. Vidnyánszky Attilának vagy Kovalik Balázsnak vagy más ilyeneknek. Egyre megy.

Ha viszont az ember pénzt és időt áldoz ezeknek az előadásoknak a megtekintésére, leggyakrabban azzal szembesül, hogy az eredetinek szánt (vagy inkább eladni akart) rendezések mennyire nem eredetiek! Nem szolgálják a műveket, sokkal inkább ártanak azoknak, csupán egy divatdiktátum követelményét teljesítik.
Köszönöm, kedves Smaragd.

A lehetséges sikert (vagy mégsem) majd lemérhetjük a helyszínen ill. a televízió képernyője előtt - felvételről...

Ezt a cikket,  tegyük fel,  nem most írták meg, henem több mint két hete; akkor még helyes megfogalmazás lehetett a "négy hét múlva" megjelölés a szövegben. Ám az időben csúsztatott leközlésnél elfelejtették átjavítani a "négy"-et "kettő"-re...  Jóhiszeműen erre az eshetőségre gondolok...

Legalább a dátumokra ügyeljünk, ha már a jegyek nem olyan intenzíven fogynak:

Fidelio 2019.07.20. 15:30

Augusztus 2-án és 3-án, vagyis kicsit több mint négy hét múlva

Ha július 20-tól augusztus 2-ig "kicsit több, mint négy hét", akkor az előzetes, óriási siker is garantált.

A „Hazám, hazám”-áriát is elénekli Ninh Long a Palotakoncerteken

Fidelio

2019.07.20. 15:30

Augusztus 2-án és 3-án, vagyis kicsit több mint négy hét múlva újra Budavári Palotakoncerteket rendeznek, az operett legnagyobb nyári ünnepét. Az operettgála idén az Elemi szenvedélyek címet kapta, és ehhez méltó izgalmas műsort ígér. Mint azt már megszokhatta a nagyközönség, most is felcsendülnek majd az operettirodalom legnagyobb slágerei, többek között Kálmán, Lehár, Ábrahám örökzöldjei, ezek mellett lenyűgöző operamelódiákkal is készülnek közreműködőink, valamint a Fitos Dezső Társulat világhírű táncosainak köszönhetően népzenés és néptáncos motívumok teszik még színesebbé a gálaestet.

[…]

Újdonság a közönségnek, hogy több fiatal tehetség is lehetőséget kapott a szereplésre, köztük a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató nyerteseként is megismert Ninh Duc Hoang Long, aki a Budapesti Operettszínház dubai A víg özvegy turnéja már összekovácsolt a társulattal, és a közönség nézők körében is nagy sikert aratott mint Rosillon. Long most számára új környezetben próbálhatja ki magát, amit már nagyon vár.

„Korábban sokszor voltam turistaként a Budai Várban, és mindig néztem, hogy milyen szép, miközben arra gondoltam, ha valamikor fel lehetne itt lépni, annak nagyon örülnék. És most már végre lehet, ez nagyszerű érzés! A Palotakoncerteken el fogom énekelni a Hazám, hazámat, a Pavilon-duettet és Violetta áriáját. Nagyon profi művészekkel vagyok körülvéve, ezért igyekszem, hogy én is minél ügyesebb legyek. Az operás vénám még egy kicsit erősebb, de dolgozom rajta, hogy az operett is legalább olyan jól menjen” - összegezte gondolatait a vietnámi származású bonviván.

A Lehár-énekverseny díjazottjai, Faragó Alexandra és Dénes Viktor is a Palotakoncertek színpadára áll, bebizonyítva, hogy reményteljes az utánpótlás a műfajban, és a fiatalok is méltó módon viszik tovább a hungarikumnak számító operett hagyományait.

„Ismertem korábban is a rendezvénysorozatot, azt is tudtam, hogy mindig óriási sikerrel megy. Több olyan augusztus 20-a volt, mikor magam is néztem. Nagyszerű érzés, hogy most én is részt vehetek benne, fantasztikus kollégákkal dolgozhatok együtt, sok szeretettel, lelkesedéssel fogadtak, ez nagyon jó érzés, erőt ad. Nagyon nagy dolog több ezer ember előtt énekelni, bár klasszikus operettszínpadon nemrég Erdélyben, a Kolozsvári Állami Operával játszottam Bónit, itt Magyarországon,

Budapesten ekkora közönség előtt most debütálok majd ebben a műfajban, és ez egy szuper dolog!

Színészi oldalról nincs nagy különbség ahhoz mérten, mintha például a színházban játszanék, inkább csak az a mentális felkészülés más, hiszen rá kell hangolnom magam arra, hogy sokkal nagyobb közönségnek játszom, énekelek, mint a falakon belül” – mondta el a rendezvény kapcsán Dénes Viktor.

Szubrett párja, Faragó Alexandra is izgatottan várja már az augusztust.

„Az Operettszínházban stúdiósként kezdtem, ami nagyon jó, mert itt lehettem a színház falai között, ahol mindig ámulva figyeltem, hogyan dolgoznak a nagy művészek. A Palotakoncertet már régóta figyelemmel követem, csodálatos rendezvénynek tartom. Nagyon tetszett a sajtótájékoztatón a producerek megfogalmazása, amely szerint a műfaj arisztokráciája lép fel ezen az eseményen, és csodálatosan jó érzés akár egy ici-picit ehhez a csapathoz tartozni idén. A műfaj elismert sztárjaival dolgozni egyébként nagyon jó, mindenki roppant segítőkész, és nagyon örülök, hogyha dicséretet kapok tőlük. Ilyen nagy létszámú közönség előtt most fogok szubrettként debütálni, ez remek érzés. Szeretem az operett műfaját, mert elképesztően kedves, és nekem egyébként is van egy komika-vénám, amit eddig nem sikerült kiaknázni, mert én eredetileg musical-pályára készültem, később fordultam csak el az operett irányába, ami úgy tűnik, nem volt hiábavaló.

Megtanultam érteni és élvezni ezt a műfajt, kedvet kaptam hozzá és időközben meg is értem rá, ráadásul szerintem a szubrett táncos-komikus páros egyébként is hálás feladat, mert a fűszere, színfoltja az előadásnak.”

 […]

A Budavári Palotakoncerteket idén augusztus 2-án és 3-án láthatja a közönség.

Fellép: Bordás Barbara, Dancs Annamari, Fischl Mónika, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Boncsér Gergely, Laki Péter, Peller Károly, Vadász Zsolt,

illetve a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató nyerteseként is megismert Ninh Duc Hoang Long és

a XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny fiatal tehetségei, Faragó Alexandra és Dénes Viktor.

Közreműködik a Fitos Dezső Társulat, valamint a Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara,

vezényel Pfeiffer Gyula,

rendező Bori Tamás.

Épkézláb, kreatív ötlet: gratula! Lehet, hogy benned egy korszerű, 21. szd.-i rendező lapul vagy vész el? Oscar Wilde briliáns, ám mára 1/1 avittas, szecessziósan kellemkedő vígjátékaiban ha a szerző által kifigurázott társadalmi osztály mellett megjelenne a korabeli dokkmunkások nyomora is, vagy éppen a readingi fegyház légköre, az már valamiség lenne, úgy ám! Eladható, a jelen számára értelmesen fogyasztható portéka. Az "eredetinél" biztosan fogyaszthatóbb.

"hallatlanul tolakodó" 

Nagyon szemléletes kulcskifejezés, úgy találom, ami a mai rendezéseket illeti. Általában. Nem is elsősorban az Operettszínházban. Elég a képgalériákat megtekinteni, és meggondolja az ember, vegyen-e jegyet, áldozzon-e időt a darabra. Sajnos az előadóművészek és a zene iránti érdeklődést is háttérbe szoríthatja ez a helyzet.

Tisztelt Joska141, stimmel: az Ön által nem használt kifejezéseket az eggyel lejjebbi hosszásólásból idéztem. Nem írtam megszólítást sem. Ha rákattintunk az előzményre, az eredmény valamennyi hivatkozott hozzászólást tartalmazza.

Úgy gondolom, ha a szerzők operettnek szánnak egy alkotást (amely talán csak A mosoly országa esetében ábrázol kulturális különbségekből eredő végzetes konfliktust és boldogtalan megoldást), vagy vígoperának, akkor minden szomorító szál és baljós árnyék belerendezése megerőszakolja a szerzői szándékot. A jó szerzők megbíztak a néző értelmi és érzelmi képességeiben, rafináltan utaltak a primer cselekmény mögötti tragikumra. Egy csók íze ugyan megoldja a Turandot történetét, de nehezen hihető, hogy a magatartási zavarral küzdő és a hercegek sorát lefejeztetni képes lányból tartósan kezes feleség lesz. A Nyugat lánya happy endjében is az (lenne) az érdekes, hogy Minnie szerelmes szívének győzelme ellenére sejtjük: Ramerrez sohasem fog jó útra térni. Sajnos a színházi élmény továbbgondolásának szabadságát a hallatlanul tolakodó Erkel színházi „művészrendezés” elveszi tőlünk.
A Játék a kastélyban legderűsebben ábrázolt megoldása (amelyben Molnár Ferenc ki nem fogy a kacagtató poénokból) ellenére tudjuk, hogy Annie – érdekből vagy csapodárságból – egészen addig rendszeresen meg fogja csalni Ádámot, amíg az nem hagyja ott. Ja, az új operett premierjét megtartják, ennyi örömmel beérhetjük.

Az M5 csatornán láthatjuk ma éjjel:

2019. július 20. szombat 21:00 - 23:50

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja

Közvetítés a Budapesti Operettszínházból – felvételről (2019)

(170')

„A mű címe eredetileg Luxenburg grófja volt, hogy a hasonló nevű nagyhercegséggel még véletlenül sem vonjon párhuzamot a nagyérdemű, de miután a közönség amúgy is Luxemburgként emlegette az operettet, Lehár is beleegyezett a betűcserébe. A premierre 1909. november 12-én került sor és nem várt sikert aratott, hiszen Lehár, saját bevallása szerint, minden különösebb műgond nélkül néhány Bad Ischlben töltött hét alatt „összecsapta”e remekművet. A kritika is kedvezően fogadta az operettet, de megjegyezték, hogy Lehár korábbi műveinek kamataiból él, azaz nem vitt forradalmi, újító megoldásokat művébe. A viták most már nem csupán az új produkció körül zajlottak, hanem napirendre került a Lehár-operett fölötti vita. Nem véletlenül szólt az egyik kritikus az erotikus-operett vonzerejéről és izgatóerejéről, akarva-akaratlanul megteremtve azt a műfaji meghatározást, mely ráillik a Lehár-operettek többségére. A Luxemburg grófja az operett irodalom egyik legmulatságosabb története, amelyben a gazdag, szenilis vénember, Sir Basil szerelmével üldözi az ünnepelt énekesnőt, Didier Angele-t, akit persze sokkal jobban érdekelnek az éhenkórász, fiatal művészek. Közülük is leginkább René, aki váratlanul értesül róla, hogy Luxemburg grófja lett, s ezt a címet egy névházasság formájában azonnal el is adja Sir Basilnak... A meglepetésekkel, cselszövésekkel és szerelmi párviadalokkal teli, szellemes és fordulatos történet Lehár Ferenc olyan örökzöld melódiáinak szárnyán jut el a kötelezően boldog végkifejletig, mint például a Polkatáncos, vagy a Szívem szeret...”

Szereposztás:

René - Dolhai Attila

Angele - Fischl Mónika

Fleury - Frankó Tünde

Brissard - Kerényi Miklós Máté

Juliette - Szendy Szilvi

Sir Basil - Kálloy Molnár Péter

Lord Lanchaster - Langer Soma

Lord Winchester - Oláh Tibor

Lord Worchester - Pálfalvy Attila

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Tánckara, Énekkara és Zenekara

Karmester: Makláry László

Rendező: Somogyi Szilárd

Budapesti Operettszínház +415 millió forint

Kapott némi többletet az Operettszínház is, kellhet is a pluszforrás, ugyanis – ha minden a tervek szerint megy – közeleg a Trianon-musical bemutatója. A színház működési költségére előirányzott 1847 millió forint működési költséget 50, a 177 millió fejlesztési költséget 355 millió forinttal bővíti. "A módosító javaslat célja a Budapesti Operettszínház magasabb színvonalú működéséhez, az új produkciók létrehozásához szükséges 1850,0 millió forint forrás biztosítása" – olvasható a módosítás indoklása.

/Idézett forrás: Index/

"A Budapesti Operettszínház a 2020-as költségvetés szerint 2 milliárdos támogatási többlethez jutott 'magasabb színvonalú működéséhez'. Bár tavaly kinevezett vezetője, Kiss B.Atilla négy pályázó közül a legkevesebb szavazatot kapta a társulattól, az ő nemzetidalszínház-koncepciója megemelt állami apanázst érdemelt ki." Idézett forrás: HVG.

Tisztelt IVA! Nagyon köszönöm, hogy az én 3990.számú hozzászólásommal kapcsolatban fejtette ki értékes, figyelemre méltó gondolatait a kaposvári Csárdáskirálynő előadásról és ezzel kapcsolatban Mohácsi János rendezői munkásságáról.

Teljes mértékben egyet kell érteni, az Ön – választ nem igénylő – kérdésével, mely szerint: „Hát melyik mű keletkezésekor volt a történelem boldog?” Természetesen azon már el lehet és talán kell is vitázni, hogy ezt a „nem-boldogságot” milyen módon ábrázolják vagy nem ábrázolják egy-egy adott műben, például a Csárdáskirálynőben, illetőleg annak újabb és újabb feldolgozásaiban.

Egy apró kérés: az Ön által hivatkozott hozzászólásomban én nem használtam az idézett „nagy dobás” és „nagyot szólt” kifejezéseket. Mindössze azt állítottam, hogy egy szuverén egyéniség következetesen végig vitt koncepcióját láttam. Nem tettem hozzá, de ez a következetesség a Vidnyánszky féle előadásból hiányzott, amelyik hosszú volt, statikus volt, szinte táncok nélküli volt, minden – az Origo már a premier befejezése előtt megírt és leközölt cikkében szereplő – „óriási siker” és „az operett műfajának megújítása” ellenére.

Mégis, mi lehetett az a nagy szó, amivel „nagyot szólt” Mohácsi János, a szuverén egyéniség Csárdáskirálynője? Mit értsünk „nagy dobás” alatt? Hogy egy hol vidám, boldog, hol mélabúsan andalító zenéjével szórakoztató polgári komédiába beleerőszakolták a mű keletkezésének boldogtalan történelmi korát? Hát melyik mű keletkezésekor volt a történelem boldog? Olyan ez, mintha egy briliáns Oscar Wilde-vígjátékban a szerző által kifigurázott társadalmi osztály mellett megjelenne a korabeli dokkmunkások nyomora is, vagy éppen a readingi fegyház légköre.
A csárdáskirálynő kaposvári előadását én a televíziónak köszönhetően láttam. „Régimódi”, klasszikus színházi közvetítés volt, helyszíni, egyenes, „élő”, a szünetekben interjúkkal. A Szilviát alakító Sáfár Mónikát is felkeresték az öltözőben, miközben telefonvonalon kapcsolták Németh Marikát, aki otthon nézte a közvetítést. Ugyanúgy nem lelkesedett a verzióért, ahogy én sem. Ha nem két felvonás között zavarják egy címszerep abszolválása közben, tapintatlannak tartottam volna Sáfár Mónika, elődjéhez szóló kérdését, miszerint az ő cipőjéből is ittak-e pezsgőt a hódolói. Hiszen tudni való: akinek a karrierje az ötvenes években indult, nem tartozhatott ahhoz a primadonnanemzedékhez, akinek a kocsija elől kifogták a lovakat, és pezsgőt ittak a cipőjéből.
Sáfár Mónika jól énekelt, de kemény, darabos sanzonettet alakított. Számomra azonban Kulka János miatt bizonyult nehezen elviselhetőnek az előadás. A már akkor is kiváló, később, más műfajokban sokszor éneklő színész énekhangja kínosan elégtelen volt a bonvivánszólamhoz, ezért a daliás megjelenés, jó kiállás sem tudott kárpótolni. „Nagy dobás”-ként Khell Zsolt mesteri, mutatós és szellemes díszletre emlékszem, ilyent azóta is ritkán látni.
A magyar és a nemzetközi politikai élet sztárjai, vagy akár a Vidnyánszky-féle Csárdáskirálynő fogadtatásának eddigi sajtócelebjei is példázzák, hogy véleményeket, sőt tömegeket megosztani nem művészet. Természetesen a „Kaposvár-hívők” lihegtek Mohácsi előadásától, akár látatlanul is állítják, hogy nagyot szólt. A darab és az operettműfaj rajongói meg természetesen elutasították. Történelmet tanulni és oktalan háborúzást elítélni mégsem operettszínházba megy az ember. De a rendező azóta is nagyokat dob. A Nemzeti Színházban a Sárga liliom ürügyén körömcipőre vetkőztette Schell Juditot, az Erkel Színházban pedig „korát megelőzve” (úgy értem, a Porgy és Bess 2018-as Almási-Tóth-féle rendezésének korát megelőzve) már 2015-ben fehér bőrüket a vásárra vivő etiópokkal rendezte meg az Aidát. Szólt is akkorát, hogy akármelyik ismerősöm megnézte, azóta sem akarja látni az Erkel Színház előadásait.
Ennek a szuverén egyéniségnek is szerepe van abban, hogy rosszul megy a bolt.

Kedves E.D.!  "A hír szent, a vélemény (még) szabad", a többi nem lényeges. A vegyesköretben pedig ki-ki megtalálhatja a kedvére való összetevőt.

Csicska, vérhülye, ostoba - egy balliberális kulturális újságírónő átkozódásai címmel újabb gyöngyszem, az elfogulatlan, tárgyilagos origo.hu-n, amelyből egyebek közt kiderül, hogy a legnagyobb, sőt: európai hírű magyar színházrendező, az óriási sikerrel bemutatott Csárdáskirálynőt színpadra állító Vidnyánszky Attila, akinek nem fogják visszavonni Mejerhold-díját, hogy Kiss-B.Atilla operettszínházi főigazgató korábbi világsikerei sem törlődnek és még a Budapesti Operettszínháznak sem lesz kevesebb nézője, hogy az új operettszínházi balettigazgató, Apáti Bence az elmúlt másfél évtized egyik legnagyobb és legsikeresebb magyar balettművésze, egyben  az egyik legjobb magyar publicista: ő, Apáti Bence az, akit a perifériára szorult, a kaposvári egyetemről -Vidnyánszky Attila által- elzavart oktató, feltehetően komolyabb személyiségzavarral küzdő Csáki Judit színikritikus példátlanul ocsmány hangnemben szid. A cikk előzménye origo.hu által szimplán "internetes, balliberális színházi blognak" titulált Revizoron megjelent, 3987-ben már itt is belinkelt, László Ferenc által jegyzett recenzió. A "természetesen" név nélkül megjelent friss origo.hu-írás itt olvasható.

PS Kedves Búbánat! csak most, utólagos szerkesztés közben vettem észre, hogy ezt a cikket te már tegnap késő este belinkelted...én csak ma reggel olvastam ott. Engedelmeddel -és a szerkesztők engedelmével-  bent hagynám a fenti, csupán idézeteket tartalmazó bejegyzésemet, ha másért nem, hát a névtelen origo.hu-írásban felhalmozott (kinek mi jár) magasztaló illetve becsmérlő jelzők, stigmák kiemelése okán-céljából. Köszönöm, ED

Az Operettszínház honlapjáról:

Debütált az új Csárdáskirálynő a Margitszigeten!

Képgaléria

/librarius.hu/

"Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynőjét a nosztalgia hatja át – Az Élet és Irodalom 2019/29. számából

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk."

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynőjéről írt kritikát.

„A mű megszületése óta eltelt több mint száz évben Békeffi Istvánon és Kellér Dezsőn, illetve Mohácsi Jánoson (és 1993-as kaposvári rendezésének két dramaturgján, akiknek nevét tüntetőleg említsük itt meg: Julián Ria és Eörsi István) innen és túl többen több menetben, többféle megfontolással dolgoztak azon, hogy ez a letűnt idők mára avíttá vált társadalmi értékrendjét megjelenítő mese, ha nem is aktuálisabb, de legalább mélyebb legyen, kicsit többről szóljon, mint szerelem és rang konfliktusáról, idejétmúlt kifejezéssel a mésalliance-ról. Mert hát egy operett (is) akkor igazán jó, ha él és lüktet, ha valahogyan rá tud kapcsolódni a mára. Ezzel szemben Vidnyánszky Attila rendezését valóban inkább a nosztalgia hatja át – ahogy a herceg lemondóan legyint a Monarchia kávézó neve olvastán –, eleganciával, ugyanakkor nem minden ellentmondástól mentesen.”

"Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban."

Egy Csárdáskirálynő-kritika kapcsán: Csáki Judit kontra Apáti Bence 

ORIGO2019.07.17. 17:22

Közismert: a magyar balliberális kulturális újságírók egy része 7 év után sem tudta feldolgozni, hogy Alföldi Róbert szerződése lejárt a Nemzeti Színházban, és a következő ciklusra a legnagyobb magyar színházrendezőt, Vidnyánszky Attilát választották meg. A legkevésbé egy feltehetően komolyabb személyiségzavarral küzdő kritikusnő tudta feldolgozni a váltást – annyiban érthető, hogy korábban reklámkönyvet is írt Alföldiről. Mivel Vidnyánszky rendezte az új Budapesti Operettszínház első bemutatóját, ezért internetes színházi blogján irgalmatlanul szidni kezdték az előadást – az egyelőre csak a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon látható Csárdáskirálynő-t. Ehhez persze joga van. Mint ahogy ahhoz is, bár elfogadhatónak bajosan nevezhető: ocsmány stílusban szidni kezdte Apáti Bence nyilvános Facebook-oldalán – Apáti Bencét, a Budapesti Operettszínház új balettigazgatóját.

De nézzük részletesen, mi történt

Tisztelt Edmond Dantes! Köszönöm kiegészítését. Freudi elszólás volt részemről, azt hittem, hogy a Teátrumi Társaság mellett már a Színházi Társaság is hozzá tartozik.

Láttam Mohácsi János kaposvári és később felújított székesfehérvári rendezését. Hasonlóan Molnár Ferenc Játék a kastélyban (ott félelmetes volt Almády szerepének kiemelése) rendezéséhez, Mohácsi János teljesen átértelmezte a darabokat, hosszú szövegeket szúrt bele, máshova, más szereplőkre helyezte a hangsúlyokat. Lehet és kell is vitatkozni vele, de egy szuverén egyéniség határozott, következetesen végigvitt elképzelését láthattuk a rendezésekben.

A Csárdáskirálynő az ő értelmezésében zene nélkül önálló drámaként is megállta volna a helyét. Azonosan a Békeffy-Kellér féle átdolgozással, az Ő rendezésében sem volt már a harmadik felvonásban szinte semmi zene.

Vidnyánszky rendezése abban különbözik, hogy teljes egészében meghagyta az eredeti darabot, itt-ott beszúrt valami aktuális politikai mondatot. Ez az, amit – ahogy írtam – a darab egyszerűen levet magáról, ilyennek ilyen módon ebben a darabban nincs helye.

Elmélyültebb felkészüléssel, segítőbb munkatársakkal, egyértelműbb koncepcióval biztos, hogy más előadás született volna.