6334 -es hozzászólásom: Korábban én is elemeztem az előadást, persze rövidebben. Elolvastad?

Eredetileg nem szándékoztam „mélyreható” elemzéssel szolgálni vagy átfogó élménybeszámolót írni az Operettszínházban február 21-én bemutatott A cirkuszhercegnő című Kálmán Imre-operettről. Ennek oka, hogy a zeneszerző dallamvilága, melódiái általában számomra túl „gejl” ha szabad így fogalmaznom; nem vagyok rajongója, de azt feltétlenül elismerem, hogy remekül tudott hangszerelni és persze dallamokat „kitalálni”, mégis zenéjéért, bármennyire is jók, érzelemdúsak, színesek és attraktívak, nem tudok egyértelműen rajongani. Megszeretni igen – mértékkel. De azt hozzáteszem, korábban is (rádió, lemez, színpadok) ezt az operettjét szerettem meg igazán, melynek zenei- és stílusvilága sokkal közelebb áll hozzám, mint a korábban komponált és akár ismertebb operettjei, legyen szó A bajadérról, a Marica grófnőről, de akár A csárdáskirálynőről – ezek keletkezésüket tekintve megelőzték az 1926-ban, Bécsben bemutatott Cirkuszhercegnőt.
Persze nem tudtam ellenállni a csábításnak és ott voltam én is az Operettszínházban, kíváncsian, mi újat látunk, és az „atmoszférateremtésben” is mennyiben lesz más ez az új Cirkuszhercegnő-produkció a korábbi színpadi adaptációkhoz képest, amelyek emlékei még bennem élnek. Örömmel mondhatom, hogy kellemesen csalódtam és nagy élményt jelentett számomra az operettnek ez a különleges, nagykiállítású színrevitele, a kapott élmény felülírta várakozásomat, ezzel együtt a szándékolt tartózkodásomat ezek szavakba formálásától. Kálmán Imre zenéjének bűvköréből s mindenekelőtt a színpadi megvalósítás pazar ötletességeinek hatása alól én sem tudom kivonni magam.
A beszámolómban érdemesnek tartom a korabeli sajtóból idézni az
alábbi sorokat.
Kálmán Imre a Neue Freie Pressernek a következőket nyilatkozta még A cirkuszhercegnő 1926. március 26-i bécsi bemutatóját (Theater an der Wien) megelőző időszakban. (Megjegyzem, az új Kálmán-operettet az év novemberében máris műsorára tűzte Pesten a Király Színház):
„Hat hónap
óta szakadatlanul új operettem partitúráján dolgozom, de az igazi nagy munka
csak most kezdődik. Sok számot ugyanis csak akkor tudok hangszerelni, amikor a
darabot színpadon látom. Ha most magam elé teszem partitúrámat, örülök, hogy
annak idején operettkomponistává lettem, anélkül, hogy sejtelmem lett volna
erről a mesterségről és anélkül, hogy idegen minták befolyása alá kerültem
volna. Mikor „A tatárjárás“-t komponáltam, előzően csak komoly zenét írtam és
mindössze két modern operettelőadást láttam életemben, így befolyásoktól
mentesen juthattam egyéni stílusomhoz. Nem szeretek idegenből kölcsönözni, nem
kedvelem az átmeneteket és mindig csak kondenzált muzsikát akarok adni. Új
művemben talán tovább is mentem egy lépéssel, amennyiben az egyes számok
bevezető részét az eddiginél is rövidebbre fogtam, hogy a hallgató gyorsan
jusson el a fő dallamhoz. “
Eddig az
idézet.
A zenéről
Az új operett szerintem érettebb,
nagyobb dimenziókat hordozó, kifinomultabb és attraktívabb alkotás, mint amiket
előzőleg komponált Kálmán Imre, zenéje helyenként „sziporkázik”, de főleg
ragyogó hangszerelése sokszínűségével tűnik ki a többi operettje közül. Meglátásom szerint a komponista
partitúrája főképpen a zenei formák terén mutat fejlődést: inkább kis dalformán
belül teremt fokozottabb változatosságot. Kár viszont, hogy e dallamok nem
bővítik skálájukat, s többnyire önmagukat, vagyis a Kálmán-muzsika régen
bevált, jellegzetes témái köszönnek vissza. Ebben az operettjében is
előfordul
önismétlés (lásd a III. felvonást, ahol alig van új zene) vagy talán inkább az
önutánzás. Vissza -visszatérnek emlékeztető „vezérmotívumok” is, mégsem unjuk
meg Kálmán muzsikáját, mellyel új stílusvilágot teremtett, így is bővelkedik
dallamokban, de nem válnak kaptafává, és a darabbéli slágerek a fülünkben
maradnak: „Egy drága
szempár, ragyog igézve rám”; „Ha bemegyek a cirkuszba; „Kislány, vigyázz!”; „My
darling, my darling”; „Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre”; „Te meg én, te meg
én”; „Ha
engem szeretnél”; „Mindig a régi dal; „Kislány, vigyázz!” stb
Ezek a dalbetétek
különösen jól sikerültek, Kulinyi Ernő
dalszövegéhez szerencsére a dramaturgiát is jegyző Orbán János Dénes nemigen nyúlt hozzá, s mindenképpen ki kell
emelnem az első két felvonás grandiózusan felépített, sokrétű fináléját, ezek
csillogó zeneszövését.
Úgyhogy igen nagyra értékelem Kálmán Imrének ezt a „titokzatos” művét, melynek szövegkönyve is újszerű, hiszen tudtommal addig cirkusz mint színhely nem szerepelt még operettlibrettóban (az eredeti szövegírók: Julius Brammer és Alfred Grünwald).
Az Operettszínház kiváló színész-énekes-táncos erőihez „valódi” cirkuszművészek is csatlakoztak, akik a cselekmény sodrából kihagyhatatlanok, hiszen a rendezői koncepcióban fontos szerepük van; magát a cirkuszt is a színpadra állítja, mégpedig „belülről” megmutatja az ott fellépő cirkuszi akrobatákat, s ez is újdonságként hat. Mindezeket sorra veszem a következőkben és benyomásaimat részletezem.
Hevenyészve, miről szól a darab, kik a „főhősök”? Fegyának hívják a dúsgazdag orosz herceg unokaöccsét, akire fényes tiszti karrier vár, ám beleszeretett az idős nagybátyja menyasszonyába, Fedórába. A nagybácsi bosszúból, koholt indokokkal eltávolíttatta a hadseregből, s míg ők összeházasodtak, ő földönfutóvá vált és most cirkuszi artistaként, Mr. X néven próbál megélni egy szentpétervári cirkuszban. Időközben Fedóra özvegy lett és egy új imádója akadt Vlagyimir herceg személyében, aki tudja, hogy Fegyának sem közömbös a szép özvegy és ez bosszantja, féltékeny rá. Fedóra és új hódolója együtt jelennek meg a cirkuszban, kíváncsian a titokzatos Mr. X névre hallgató artistára, akinek arcát senki nem ismeri, mert egy fekete maszk takarja; hírneve bámulatos attrakcióiról már hozzájuk is eljutott és látni akarják a hírhedt mutatványszámait. Óhatatlan, hogy bekövetkezik Fegya és Fedóra találkozása. Fegya azonnal felismeri régi szerelmét, Fedóra viszont csak a mutatványost látja benne, de a férfi vonzáskörébe kerül, ezt Vlagyimir sérelemként fogja fel és bosszút forral. Az operett cselekménye innen bontakozik ki és a történet egy pontján eljutunk e szerelmi rivális herceg szentpétervári palotájába, aki éppen Mr. X-et fogadja, hogy aztán bevonja egy méltatlan komédiába... Hogy nevetségessé tegye mindenki előtt Fedórát, titkos szándékához szüksége van Fegyára (akiről nem sejti, hogy származását tekintve valójában nemes arisztokrata sarj), akit gyengeségében rábeszéli, adja ki magát Koroszov hercegnek, hadd szeressen belé a hercegné. Ez bekövetkezik, hiszen Fedórának tényleg megtetszik a snájdig, daliás Koroszov, akit jó partinak tart és férjül választ. A következő jelenetben megtörténik köztük az ünnepélyes ceremónia, de Vlagyimir ekkor leleplezi bosszúművét a hercegnő és a fényes előkelő társaság előtt: Koroszov herceg nem más mint alias Mr. X, egy artista, a létrejött frigyben Fedóra feleségként már csak egy egyszerű cirkuszi hercegnő marad. Fedóra összeomlik erre a bejelentésre, szívében megbántottan hagyja ott férjét és az estélyt. Fegyát a csalás miatt mardosó szégyenérzet fogja el, és ő is elrohan. Az utolsó felvonás színhelye a régi Pest egyik címeres szállodájának előtere portával és egy étkezővel. Itt minden szereplő összetalálkozik és természetesen a kimagyarázkodást követően Fedóra (akinek tudomására jut, hogy valójában ki rejtőzött végig a Koloszov herceg alias Mr. X név alatt), megismerve Fegya múltját, kibékülve újra összejönnek egymással, de boldogságuk csak akkor és úgy lesz teljes, ha „Mr. X” visszavonul a cirkusztól – amit persze ő boldogan vállal.
A Mr. X igényes szólamát tekintve, Sándor Pétert jó választásnak tartom, mert van tartása, jó megjelenése s bár maga az énekhang nem oly érces, kevésbé érzelemdús, mint a nagy elődöké, így is hozza azt a kifejező feltétlenül szükséges úgymondanám „olvadási minőséget”, mellyel hihetővé teszi a karakterét, szerepével azonosulni tud ő is meg - vele - a néző is. Nem utolsósorban szerepformálásából kitüremlik a „civil” charme-ja is, mely – megfigyeltem – különösen a hölgynézők oldaláról váltott ki felé „sikongó” rajongást. Mind belépő áriáját, a további kettőseit vagy az együttesekben, méltán tapsoltuk meg. Jelzem, hogy az a duett, amit nem Fedorával, hanem az éppen bánatos kis Mabel Gibsonnal ad elő (Nagy Alma Virág) eredetileg nem a Cirkuszhercegnő betétszáma, hanem egy másik Kálmán-operettből lett ide „átmentve”. Sándor Péter a musical felől (be)érkező színész-énekes, aki játszott már operettben is, de ilyen jelentős, nagy kaliberű operett „bonviván”-szerepkörben talán most került igazán reflektorfénybe és a „vájtfülű” hallgatóközönség bűvkörébe is. Övé is az érdem, hogy nagy sikerre vitte a bemutató előadást, ami további szép szerep-reményekre jogosíthatja fel e „komolyabb” zenés színpadi műfajban is.
Kiss Diána a címszereplőt, Fedóra Palinszkát, egy fiatal özvegy orosz hercegnét jelenít meg, aki két hódolója között őrlődik, egyikük Mr. X (igazi nevén Fegya, sőt a történetben felbukkan Koroszov hercegként is), az operettben ők állnak a középpontban. Kiss Diána operaénekes, pár éve tűnt fel az operett világában is, gyönyörű, meleg hangú szopránja van, amely minden regiszterben egyformán jól szól; kifejező hang és mozgáskultúra, a színpadon „kívánatos” megjelenésű Fedórája ide-oda csapongó, bizonytalanságában is megnyerő személyiségét remekül bontakoztatja ki a történet előrehaladtával; kiváló alakításában nem elsősorban a primadonnát, nem is a hercegnét látom, inkább egy érző, boldogságra vágyó szép nőt, aki aztán félretéve önzését, hiúságát, de megőrizve önbecslését, a saját szívére és érzelmeire hallgatva helyes döntésre jut... Kiss Diána az igényes áriái és a duettek mellett az ellejtett keringőivel is kitűnik, s dicsérhető, érthető szövegmondására is jólesően emlékezem. Talán a tervezett, rászabott ruhakompozíciói mintha kissé „kirívók”, de ez csupán magánmeglátásom. Végül is, egy „cirkuszos” előadásban ez akár előnyére is szolgál(hatott)...
Dolhai Attila ezúttal nem tenorfőszerepet, hanem olyan „másodhegedűs” szerepet kapott, s ebben is kitűnt: Szergej Vlagyimir nagyherceget játssza, kvázi második bonviván, de itt kissé háttérbe szorul Fegya (Mr. X) mellett; az árnyékából szeretne kilépni, de miután kiderül ármánykodása, cselszövése, végül hoppon marad: Fedóra hercegné belátja tévedését, elutasítja közeledését. Dolhai Attila énekelnivalói inkább az együttesekre korlátozódnak, melyekben nagyszerűen helyt áll.
Erdős Attila lenyűgözött mókás, bohókás játékával (Slukk Tóni)! És kiválóan táncol! A terjedelmes szövegekkel is képes megbirkózni. Szinte nem ismertem fel benne a Magyar Állami Operaház remek karakter-baritonistáját, persze tudom, hogy jóideje az Operettszínház is foglalkoztatja, sok szerepben mutatkozott be a teátrumban, de ezzel a mostani, felöltött virgonc, táncos-komikus szerepével, aurájával egyszerűen lehengerlő alakítást nyújt! Ebből a jelentős mellékszereplőből mondhatni főszereplővé avanzsál...
Erdős Attila színpadi párjaként az operett szubrett szerepkörében most bemutatkozott Nagy Alma Virágot (SZFE - egyetemi hallgató), nem ismertem eddig, benne is kellemesen csalódtam, többet nyújtott, mint vártam. Ügyesen játszott, énekelt, táncolt. Szerepe szerint a darab végén már vígan borulhatott „finnyás” anyósa keblére a bájos kis cirkuszleányka, mihelyt kitudódott róla, hogy nem is olyan „jöttment proli”, hanem igazi őrnagy - Slukkné első udvarlójának - gyermeke. Nincs vele tehát semmi baj, végül is jó házból való ő is, „méltók” egymáshoz. Nagy Alma Virág egyéniség. Ügyesen mozog, táncol, elfogadhatóan formálja meg Mabel Gibson, a kis „elcsapott” artistanő karakterét, aki Slukk Tónival nagyszerűen kiegészítik egymást, és remekül komédiáznak a színpadon. Kvalitásait látva, bízhatunk benne, hogy a jövőben is, megtalálják az egyéniségére szabott szubrett-szerepek, amelyekben tovább csiszolhatja meglévő jó képességeit.
Az egykor cím- és főszerepekben tündöklő szopránunkat, Kalocsai Zsuzsát ma már ritkábban látni az Operettszínház színpadán, ezért is töltött el az öröm, hogy neve ismét feltűnt a színlapokon és ebben a Kálmán-darabban lehetősége volt újra „megmutatkoznia”. Igaz, már csak egy-egy kisebb feladatra vállalkozik, de jelentős, fontos karakter ez a most kapott színpadi-alak is: lendületes, mókás Slukk Karolát formál meg, SlukkTóni üzletasszony-édesanyját, mégpedig remekül. Csak a harmadik felvonásban van szerepe, de már az első színpadra lépését kitüntető tapsvihar fogadta, pedig még meg sem szólalt...Tulajdonképpen egy komikát játszik. Igazán sok énekelnivalója nincs a darabban. Amit látunk és hallunk tőle, nem több nálam, mint jóleső visszaemlékezés az egykor ünnepelt primadonnánkra. Nosztalgia.
Ugyancsak régen találkoztam az „Operettben” a buffó Faragó Andrással, ki most a darabbéli Pelikán főpincért jeleníti meg, aki egy jónevű pesti szálloda éttermében szolgál fel, próbál „bekukkantani” az érkező vendégek (a darab fő- és mellélkszereplőinek) itt kibontakozó drámájába, magamódján elősegíti a kibogozandó viszály mihamarabbi lezárását s a konfliktusok elrendezése után ő is eléri célját: megelégedetten konstatálja, hogy a „jók” – magát is beleértve - boldog révbe érnek. Faragó András egy igen testhezálló karaktert formál meg, meggyőzően. „Párjával”, Kalocsai Zsuzsával egyetlen énekes-kettősük van, és dialógusaik, kacagtató humorforrás.
Pfeiffer Gyula az Operettszínház zenekara élén hagyja, hogy Kálmán Imre invenciózus dallamai eleven tempókkal érzelmekben gazdagon kivirágozzanak, például a szinte operai igényű finálék vezénylése ugyancsak hatalmas energiákkal övezett, összpontosított figyelmet követel tőle...Megfigyelhettem, hogy a rutinos karmester-zenei vezető pontos és lendületes beintései nyomán a zenekara mennyire otthonosan mozog az olvadó, néhol szimfonikus hangzású dallamok, táncok, úgymint a foxtrottok, csárdások, cirkuszi zenék és keringők interpretálásában is.
Túri Erzsébet praktikus forgószínpaddal meg süllyesztő-emelő szerkezettel kombinált díszletet tervezett, ami lehetővé teszi, hogy a sok jelenetváltozás pillanatok alatt megtörténjen; igen pörgősek ezek, mert kihasználja a korszerű digitális technika nyújtotta előnyöket-alkalmazásokat is. Külön dicséret Somfai Péternek a vizuális hatások megvalósításáért, az illúziót keltő digitális technika professzionális alkalmazásáért. Az ötletes és színes jelmezeket Füzér Anni készítette. Feltétlenül meg kell említenem Krizsán Dániel remek koreográfiáját is a táncokhoz, de különösen a darabba illesztett balettbetétben, továbbá a sztepp betanítás/ sztepp koreográfiát alkotó Csömör Marcell Krisztián nevét is meg kell jegyezni.
A premier-előadás nagy sikeréhez
az Operettszínház kórusa és balettje
is hozzájárult, nem beszélve a hat
artistaművészről, akik igényes attrakcióikat valódi cirkuszi keretek között
mutatják be a színház „cirkuszos” produkciójában.
A teljes szereplőgárda dicséretreméltó igényességgel, kiemelkedő
szereptudással, élménydús operettben tudott örömet szerezni-adni nézőközönségének.
Megérdemelt ovációkkal tapsoltuk meg ezt az igazán attraktív és nekünk
élményekkel teli előadás összes szereplőjét.
Feleslegesnek tartom és érzem a minden jelenetben feltűnő, kitalált szerepkörben látható muzsikust, Kiss-Balbinet Ádámot; „a magány hegedűse” karaktere erőltetettnek hat, kinek semmi más funkciója nincs, mint hegedűszólóival kísérni a szereplők énekszámait a színpadon: a hegedűjének hangján felcsendülő dallammotívumok olykor csak jelzésértékűek, máskor pedig a zenekari hangzásba belesimul. (Mellesleg más darabokba, köztük a Mária főhadnagy című operettbe is „belerendezve” van a kedvelt hegedűművész, hasonló karakterként, dramaturgiai elgondolásokból.) Mindazonáltal elfogadom a koncepció részeként, nyilván a rendezőnek és alkotótársainak határozott célja volt és van ezzel az ötlettel.
Az énekes-színészként ismert és immár művészeti vezetőként is alkotó Homonnay Zsoltnak talán a Mária főhadnagy rendezésénél is sikerültebb, emlékezetes színpadi alkotásaként könyvelhetjük el a most színpadra állított Cirkuszhercegnő-operettet. Homonnay érdeme, hogy ötletes rendezésében tényleg egy igen nagyívű, attraktív, látványos produkció jött létre, s Kálmán Imre pompás zenéjével igen élménydús operettnek tapsolhatott a nagysikerű előadás után a közönség; a publikum - velem együtt - e sokszereplőt felvonultató darab alkotóit, a fellépett ének-, színész- és cirkuszművészeket, az énekkart, táncosokat és a zenekart meg a karmestert egyaránt ünnepelte az elmaradhatatlan felállós-ovációkkal.
Meggyőződésem, hogy sok ilyen, jól kiválasztott, tartalmas, klasszikusként elismert operettnek a színpadra állítása még a musical-fanatikus fiatal közönségréteggel is megszerettetheti, vonzóvá teheti ezt a hagyományos, olykor okkal kritizált, de továbbra is kedvelt zenés színpadi műfajt. Hogy hasson, több kell belőle ide az Operettszínházban, mint amit jelenleg a repertoáron látunk!

Hiába mondjuk ezt már régóta, úgy néz ki süket fülekre talál.
Megint előveszem a többször hangoztatott vesszőparipámat: a pompás Kálmán Imre-operett után már vágynék tapsolni más kiváló operettszerzőink újabb műveit is. Sokszor megfogalmaztam magamnak, hogy Kálmán darabjain túl mennyi nagyszerű operettről, daljátékról tudhatunk, amelyekre évtizedek óta hiába várunk, de nem kerülnek színre az Operettszínházban (sem). A cirkuszhercegnő mostani sikere is megmutatta, hogy lehet ilyen fajsúlyos darabokkal-szerepekkel is „mozgósítani” az operettbarátokat a teátrumba: Lehár, Huszka, Jacobi, Szirmai és a többiek sok-sok kiváló, a Kálmán Imre darabjaival egyenértékű vagy azokkal vetélkedő, sőt az övét túlszárnyaló operettjét tudnám - újra - említeni, melyek a mai színpadra is alkalmazhatók és közönségsikerük is lenne.
A külföldi operettirodalom nagyságaiak egész sora alkotott remekműveket Offenbachtól kezdve, Sullivanon, Suppén, ifj. Johann Strausson, Hervén, Planquette-n, Lecocqon át Millöckerig, Zellerig, Oscar Strausig, Fallt sem kihagyva stb, akiknek operettjei is bőséges választékot nyújtanak, és az Operettszínháznak megvannak a saját erősségei (részben az Operától vendégfellépőkkel kiegészülve), akik terhelhetők az esetleg operai igényű és nívójú darabok kitűzésénél is.
Lehár Ferenc is ilyen szerző volt, akinek népszerű műveit az operaházak is világszerte játszották és a mai napig műsoron vannak szerte a világ színpadjain. Kompozícióiban - a másmilyen stílusvilágot képviselő Kálmánnal együtt - megújította a múlt század végén már sablonossá merevedő bécsi operettet. A műfaj „koronázatlan királyának” tartják. Nem véletlen, hogy a korabeli körökben és azóta elterjedt róla a nézet melyet „bonmot”-ként máig emlegetik: „a zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett - és Lehár” - amit én is találó meggyőződéssel, szubjektíve a magaménak vallok.
Hogy miket nem találok, egy 37 oldalas műsorfüzet Ábrahám Pálról.
Nem volt zongora és semmiilyen élő hangszer. Felvételről ment a zene, persze azért közel se nyújtotta azt a hangzást, mint egy nagyzenekar.
Itt úgy hallatszik, hogy volt zenekar magnóról, különben megkérdeztem volna, hogy még egy szál árva zongora se volt? Ezek a színészek játszottak? Csak mert Nagy Gábor fiatalon, mint "szép szőke herceg", elég ismert volt és Bódi Barbara neve is ismerősnek tűnik. Anno a Vígben Darvas Ivánnal, Kernnel láttam, de az igazi kiugrás az Igó-Méhes duó volt.
2025. március 1. m5 21. óra: Orbán János Dénes-Pejtsik Péter: Az Ofreum mágusa
Tegnap újabb operettet néztem meg, ezúttal a Turay Ida Színházban Zerkovitz Béla Csókos asszonyát.
CSÓKOS ASSZONY
zenés vígjáték 3 felvonásban
Az előadásban olyan ismert, örökzöld dalok csendülnek fel, mint az Éjjel az omnibusz tetején, Van a Bajza utca sarkán..., Gyere, te nímand!, Asszonykám, adj egy kis kimenőt! Zene, tánc, romantika és sok humor, minden, ami egy felhőtlen estéhez szükséges. És hol másutt játszhatná ezt egy színház, ha nem itt Józsefvárosban?
Tervezett szereposztás:
Báró Tarpataky ...................................................................................Nagy Gábor
Albert, főkomornyik ............................................................................Csere László
Katóka................................................................................................ Szőke Laura
Dorozsmay Pista ................................................................................Horváth Dániel
Kubanek, hentes................................................................................. Frech’ Zoltán
Rica – Maca....................................................................................... Bódi Barbara
Ibolya Ede ......................................................................................... Kurkó J. Kristóf
János, házmester / Thoroczkay báró .................................................Győri Péter
Hunyadiné.......................................................................................... Steinkohl Erika
Csipcsala, pék / Beleznay báró ..........................................................Boros Ádám
Nándi, henteslegény / Málnay gróf ....................................................Valázsik Péter
Marcsa,szolgálólány / Rozi, orfeumlány .............................................Unger Vanda
Sári, szomszédasszony / Joli, orfeumlány......................................... Szuromi Bernadett
Kálmán, utcaseprő /Inas ................................................................... Tóth Alex
Juli utcalány / Panni orfeumlány ........................................................Horváth Lídia
Alkotók
dramaturg: Darvasi Ilona
Koreográfus: Borbély Krisztina
Zenei vezető, korrepetitor: Maráth Viktor
Díszlet, jelmez: Darvasi Ilona
Rendezőasszisztens: Szkáli Edina
Rendező: Csiszár Imre
Kis türelmedet kérem, holnap és a hétvégém is elég mozgalmasan alakul, de majd igyekszem...
Esetleg várhatunk tőled egy élménybeszámolót? Mindig nagyon szívesen olvasom a beszámolóidat egy egy darab vagy gála kapcsán :)
Huszka mellőzését nem a gálaműsorokra értem. A Mária főhadnagy egy szem Huszka-daljáték ami még repertoáron van a szerzőtől. Nemrég olvashattuk, hogy a kis kamarateremben sok év óta csak zongorakísérettel előadott Lili bárónőt már nem játsszák tovább. Megvolt az utolsó előadása, ezzel kikerült a repertoárból is. Volt kettő, maradt egy. Lehet, hogy a következő évadban már a Mária főhadnagyot sem láthatjuk. Most àprilisban újra lesz Huszka-emlékműsor, de már nem a nagyteremben gála-formátumban, hanem a Kálmán Imre Teátrum előadótermében pàr énekművész közreműködésével. Én számítok arra, hogy a következő évadokban láthatunk újra egy Huszka-nagyoperettet. Van választék: Aranyvirág, Bob herceg, Gül Baba, Lili bárónő (nagyszínpadon), Erzsébet, Szèp juhászné, Szabadság, szerelem.
Némileg ömagamnak ellentmondok: a péntek esti premieren én is felállva tapsoltam - tekintve hogy az előttem levő sorokban már mindenki állt s ülve maradva tőlük nem láttam volna a színpadon megjelenő szereplőket és alkotókat. Tehát "beálltam a sorba"...
A taps már nagyon régóta megy az operetteknél, de ez szerintem abszolút nem baj, sőt a színészek is jobban élvezik ezt nem egy előadásnál tapasztaltam. Az állótaps nem nem mindig és nem minden darabnál van. Premiereknél általában illik de hogy utána mikor van állótaps az függ az aktuális előadás minőségétől. A tegnapi Cirkuszhercegnő előadás meg is érdemelte az állótapsot az eddigi három előadás közül magasan ez volt a legjobb
Hát azért Huszka nem volt mellőzve annyira, mint Ábrahám vagy Jacobi vagy Fényes.... az új vezetés alatt pl. egy egészestés gálaest is készült a műveiből...akát Leháréból. Szirmai Mágnás Miskája is végig repertoáron van... kérdés meddig.... ráadásul a Vígszínházban is ment egyszerre.... de miért passz? Nincs más ötlet? Nagyon szegényes... ráadásul egy nemzetközileg jegyzetlen operett.... nem ismerik külföldö sehol (max erdélyi magyar színházakban), de ott se sűrűn.
Mindenkinek van valami/valaki kedvence és/vagy "mániája" itt az operett terén: Neked Ábrahám Pál és a "Madarász", nekem Lehár Ferenc és Házy Erzsébet operettszerepei - míg Kálmán Imre művei nemigen vonzanak, viszont Varganikinél főleg a musical és a Mária főhadnagy - no meg mostanában Sándor Péter "karizmája"... Ez így jó, kiegészíti és "színesíti" az oldalakat az eseti információk megosztásán át... Ha pedig magát az Operettszínház műsorpolitikáját tekintem: minden mennyiségben a musical és Kálmán Imre a domináns - már évek óta, mely törekvések viszont abszolút nem jönnek be nekem. Egyoldalúságot látom. Szeretnek egy-egy darabot "felfuttatni", a másik, hogy évek óta futnak a Kálmán Imre-darabok, hol ez, hol az, de mindig repertoáron vannak. Ezt kifogásolom, hogy miért ez a változatlanság, pedig amikor Kiss-B. Atilla első ciklusát elkezdte, bíztam benne, hogy a nemzetközi operettirodalom javából is merít, de az eltelt hat évadban nem ezt tapasztalom, Főleg a magyar és azon belül Kálmán Imréé a prioritás (nem vitatom, jók a darabok, de más szerzők, pl. Lehár is ugyanolyan jó és népszerű darabokat; de ha a mai közönség nem ismerheti meg, hogy szeresse és kedvelje meg ugyanúgy, mint Kálmán méltán ismert és játszott darabjait és ezek is váljanak megbecsült részévé a repertoárnak?) persze egy másik közönségrétegnek a musical minden mennyiségben. Ezen a sémán nem változtat a közéjük "becsempészett" egy-egy "Mária főhadnagy" vagy "Mosoly országa" bemutató sem. Nem beszélve az öszvér új magyar operettek megírását és színpadra állítását övező "hurrák"-ról... Nincs vagy nagyon kevés kiállítást kap(t)unk Lehártól, Ábrahámtól, Jacobitól, Huszkától, Szirmaitól, Fényes Szabolcstól és más hazai régi komponistáktól ahogy nagyon hiányoznak a palettáról a bécsi, a francia és az angol operett színe-java. De úgy látom, erre nincs késztetése (igénye sem?) a Budapesti Operettszínház irányításának. Sajnos.
Ma délután újra láttam a Cirkuszhercegnőt és történt valami, ami már nagyon régen nem. Még pedig hogy a darab egyik dalát, a Kislány Vigyázzt(Sándor Péter és Dolhai Attila frenetikus előadásában) visszatapsolta a közönség, ezért a refrént újra elénekelték, utáne pedig percekig tartó vastaps következett. Elképesztő élmény volt, tényleg felrobbantották a színpadot. Rajtuk kívül továbbra is Erdős Attila viszi a prímet, imádnivaló és nagyon vicces Tóniként. És ha már Mister X: Sándor Péter magasan jobb teljesítményt nyújtott, mint Laki Péter mind hangban mind játékban. És bár a tegnapi premieren volt egy kis szövegtévesztés, de ez a mai előadásra ki lett javítva. Mindenkinek nagyon ajánlom hogy nézzétek meg egészen fantasztikus élmény.
Egy Dreamgirls-hez mit szólnátok? Gondolom szóba se jöhet a vezetőségnél....
Németországban Ábrahám Pál népszerűbb Kálmán Imrénél, legalábbis ebben az évadban több Ábrahám premier volt. Kálmán Imre inkább Ausztriában népszerű, de újabban már ott is játszanak Ábrahám operetteket és számos más országban.
Mindenki màst fölülmùlò Àbrahàm Pàl-rajongàsodat jòl èrzèkeljük :-) talàn a vezetősèg kevèsbè èrzèkeli vagy a vezetősèg ùgy èrzèkeli, hogy a közönsèg kevèsbè vàgyik Àbrahàm Pàl-darabra.
A ma esti operettpremier elé egy interjú a darab rendezőjével:
A műfaj legszebb hagyományai mai köntösben - A cirkuszhercegnő
Február 21-én, 22-én és 23-én hármas szereposztásban
mutatják be a Budapesti Operettszínházban Kálmán Imre A cirkuszhercegnő című
nagyoperettjét Homonnay Zsoltnak, a
színház művészeti vezetőjének a rendezésében.
A darab színpadra állítójával a karakterek átalakulásáról, az őszinteség katartikus erejéről beszélgettünk és arról, hogy válhat az operett ízig-vérig kortárs előadássá, hogyan tudja ugyanakkor megőrizni a műfaj legszebb hagyományait.
/Demokrata.hu - 2025.02.20. Szentei Anna/
"A darab írásakor csak
néhány év telt el a bolsevik forradalom kitörése és a Romanovok legyilkolása
óta, tehát az eredeti változatban az orosz arisztokrata figurája jóval
elrajzoltabb, bárgyú karakter, akit úgy tettek viccessé, hogy nem használja jól
az orosz nyelvet. Nehezen hihető, hogy a cár unokaöccse, egy komoly orosz
notabilitás, aki mindenki fölött áll, hatalommal bír, ne beszélné jól saját
hazája nyelvét, miközben a Pestről Szentpétervárra utazó Slukk Tóni vagy Mabel
kiválóan beszél oroszul. Ez a következetlenség ráadásul elveszi annak
lehetőségét, hogy Fedóra és a titokzatos Mister X között szövődő szerelmi
kapcsolatban Vlagyimir harmadikként potenciális ellenféllé váljon: azaz ha ez a
figura nem vehető komolyan, sérül a történet. Így Vlagyimir a mi olvasatunkban
valódi férfi. Ezzel pedig nem mellesleg kinyitottuk azt a műfajra nem jellemző
felállást, hogy a szerelmi konfliktusok jellemzően csak a főhős és a főhősnő
között zajlanak. A karakter átformálásával érthetőbbé vált a történet."
Azért operettek közül egy Ábrahám Pál Hawaii rózsája vagy Mese a grand hotelben is újdonságként hathatna... nemzetközileg játszott darabok, de Magyarországon elfeledett kategóriába esnek...
Én is ott jártam tegnap, de nekem nem tűnt fel, talán mert rohantam az előadás után.
Ezt tanúsíthatom, én kétszer láttam de nem tervezek többet belőle egyelőre.
Köszönöm! Azt hiszem, semmit nem veszítettem azzal, hogy kihagytam azt a Hamupipőke-bemutatót...
Az Hamupipőke hintója amit a tavaly novemberi bemutatóra készítettek.
Este az Operából jövet bekukkantottam a Nagymező utcába: feltűnt az Operettszínház előtt, a járdán elhelyezett egy csillogó-villogó hatalmas installáció, egy világító négykerekes hintóféle szerkezet (mellé írva vagyon: saját felelősségére bárki oda beszállhat...") Egyelőre nem jöttem rá, mi a valódi funkciója, ki építette és minek van ott egyáltalán?
Valszeg telne pénz Broadway-musicalra, mivel az Operettbe is számolatlanul -vagy számolva, de- ömlik az adófizetők pénzéből az állami apanázs és az elnök eltörölte a manhattani dugódíjat, ahol a Broadway is van. Azonban mennyivel egyszerűbb kètszázadszor elővenni a Jajcicàt és Tsait, mint jó musicalt talàlni, leszerződni, behozni, eljátszani. Igaz, egy Broadway-musicalhez megfelelő minőségű alkotó- és előadógárda is kellene, amivel a Nagymező utcai Ház talán nem rendelkezik maradéktalanul. És a közönség igènye, ízlése is, valljuk be, nehezen kiszámítható ott, ahol erre nincs/enek megfelelő vezető/k. Az Erzsébet körúton pàr évtized alatt kiérlelve és óta mindez jól működik. Két dudás talán sok is volna egy csárdàban kilométeren belül.
Reggel 11 órakor én is megtekintettem a Cirkuszhercegnő eladást.
Tegnap megnéztem a Cirkuszhercegnő első főpróbáját és azt kell hogy mondjam nagyon kellemes élmény volt. A látványvilág és a díszlet pazar, a dalok is jól hangszereltek és fülbemászóak, a szereplők többsége pedig lubickol a szerepében.
Az operaénekes Erdős Attila tudja, mit gondol erről is.
Az Operettszínházban a következő darabokban
lépett és lép fel:
A csárdáskirálynő (Bóni)
Hegedűs a háztetőn (Szása)
Mágnás Miska (Miska, lovász)
Marica grófnő (Báró Zsupán Kálmán)
A mosoly országa (Hatfaludy Ferenc gróf)
János vitéz (Bagó)
Kákszakáll (Popolani)
A cirkuszhercegnő (Slukk Tóni)
El tudom képzelni, hogy a darabbéli cirkuszi porondon görkorcsolyázás ötlete nem is az Operettszínház rendezőjének fantáziaszüleménye volt, talán az együttműködő partneré, a Fővárosi Nagycirkuszé; végülis akárkié volt az „ötletelés”, már nem lehet meg nem történtté tenni, hiszen sajnos súlyos következményekkel járt. Szerencsére, a megtörtént baj után már nem erőltették ezt az eszement „produkciót” az „ötletgazdák”, és levonták a tanulságot: mit szabad és mit nem.
Három főpróba lesz, szerda este illetve csütörtök délelőtt és este. Én az első szereposztásra megyek holnap este :)
Tudod, hogy hány főpróba lesz? Te melyikre mész?
Örülök neki, csak nem értem miért kellett ez a baleset hogy meggondolják magukat, eleve eszükbe se kellett volna hogy jusson ilyen. Holnap remélem minden simán fog menni. Eddig egyetlen főpróba volt amiben csalódtam(Monte Cristo Grófja kritikán aluli volt a hangosítás) a többi mind remekül sikerült.
Az operett műfaját nehéz megitélni, mivel operettek és operettek nagyon különbözőek lehetnek egymástól.
Erdős Attila: „Az operettek legtöbb esetben azt mutatják nekünk, hogy nézd, ilyen is lehetne a világ! Ilyen szeleburdi, szerelmes, a gondok közepén is boldogságot sejtető.”
A sármos operaénekes éppen a Budapesti Operettszínház A
cirkuszhercegnő című előadására - Slukk Tóbiás szerepére - készül, amit február 21-én mutatnak be a
teátrumban.
/Clore.hu
- Vida Dóra - 2025. 02. 17./
Coloré, Vida Dóra: Az
előadásban fontos szerepet kap a cirkuszi világ. Kellett esetleg új készségeket
elsajátítanod a próbafolyamat során? Ha igen, mi okozta a legnagyobb kihívást?
E.A.: A görkorcsolya és a sztepp a legizgalmasabb újdonság
számomra, amivel a darab kapcsán találkoztam. Eddig egyikhez sem volt
szerencsém, most viszont mindkét mozgásformát tanulmányozhattam, kipróbálhattam.
Az előbbi projekt egy szerencsétlen baleset okán végül leállt, de az utóbbi
tovább tipeg-topog a színpadon, nagy-nagy örömömre.
Coloré, Vida Dóra:
Az operett és az opera műfaja között sok a különbség – melyik áll hozzád
közelebb és miért?
E.A.: Én pont azt tapasztalom, hogy nagyon is sok köze van a
kettőnek egymáshoz! Mindkettőt nagyra tartom, hálás vagyok értük! Az operett
mozgékony, olykor prózai mivolta vegyítve az opera zenei mélységével számomra
azt mutatja, hogy e kettő nagyon is sokat meríthet egymásból. Mindkét műfaj jól
jár a másikkal.
Coloré, Vida Dóra: Manapság mennyire menő vagy nem
menő a fiatalok körében az operett és az opera műfaja? Sokan úgy vélik, hogy
erre a két stílusra meg kell érni! Te hogy látod? Mit gondolsz, mi a kulcsa
annak, hogy a fiatal generáció is megszeresse az operettet?
E.A.:
Nem gondolom, hogy érettség kérdése lenne a dolog. Inkább az a szomorú, hogy
Kodály országa ma már nem foglalkozik annyit és olyan minőségben a zenével,
mint amennyit kellene. Elfeledtük a zene, avagy az énekórák fontosságát. Az
opera és az operett műfaja régen is egy csoda volt, most is az, a kulcs
hozzájuk bennünk van. Rendszerszinten kellene visszatalálni a helyes útra, ami
nem egyszerű feladat, de bízom benne, hogy megtaláljuk a módját. Kodály-séf
receptje adott, főzzünk vele újra!
Vidékre nem sűrűn járok egy darabért, legutóbb Ábrahám Pál Viktóriáját néztem meg Veszprémben. A Jacobi Leányvásárt egyszer láttam már korábban, mégpedig 2017-ben ment a Fedák Sári Színházban Soroksáron miniszínpadon. Az is tetszett, de azért nem mindegy, hogy most egy jóval nagyobb színpadon adták elő. Akkor még volt zenekari árok ott is, azóta viszont megszüntették és a szinpadhoz toldották, ami igy jóval nagyobb lett. Zenekar Kaposváron is volt, de egész jól elbújtatták, csak a karmester feje teteje látszott ki.
Nyilatkoztak a vezetők: kivették a darabból a görkorcsolyát; erre céloztam korábbi bejegyzésemben, amikor azt írtam, hogy elképzelhetőnek tartom erre irányuló változtatást a balesetveszélyre tekintettel. HELYESEN DÖNTÖTTEK.
Ez a darab engem is érdekelne, bár a történettel még barátkoznom kell. Holnap a Cirkuszhercegnő főpróbáját nézem meg és nagyon kíváncsi vagyok. A díszlet gyönyörű, a jelmezek is pofásak(Dolhai Attila mintha a Sybillből lépett volna ki) viszont a görkorcsolyát nem tudom ebben a darabban elképzelni.
2024. február 16-án megnéztem Jacobi Viktor 1911-es remekművét a Leányvásárt, és nem csalódtam. Az előadás elején meglepett a darab modern, jazz-es hangszerelése, mivel a dalok is meglehetősen át lettek formálva, modernizálva... bár ez talán kicsit furcsa volt, mivel én alapból szeretem a jazz-operett műfajt, így tetszett. A főszereplő, Lucy-t alakító hölgy mindenesetre nagyokat skálázott az előadásban, tényleg jól bírta a magas hangokat. A librettó pedig tényleg vicces volt, nagyon szórakoztató. A díszletekre, jelmezekre ugyancsak nem lehetett kifogás, és a színpad is tágas volt, elfértek rajta a szereplők. A tartalom mindenesetre nem volt bonyolult, így könnyen megérthette bárki. A slágerek is nagy sikert arattak, talán az egyetlen kifogásom, hogy a második felvonás közepére már elfogytak az új dalok, így csak a korábbiakat ismételgették. A Gigolo persze azért a végére maradt, mint csattanó.
A
régmúltból...
Leo Fall: Madame
Pompadour
A Budapesti Operettszínház bemutatója: 2010. április 30.
A produkció a
Szentpétervári Zenés Komédia Színházzal koprodukcióban jött létre
Szövegíró: Rudolf Schanzer és Ernst Welisch
Fordító: Harsányi Zsolt
Mai színpadra
alkalmazta: Kállai István és Szinetár Miklós
Díszlettervező:
Alexander Orlov
Jelmeztervező: Irina Cherednikova
Karigazgató: Kéringer
László
Koreográfus: Lőcsei
Jenő
Km. a Budapesti Operettszínház Balettkara,
Énekkara és Zenekar
Vezényel: Balassa
Krisztián/Makláry
László/Somogyi-Tóth Dániel
Rendező: Szinetár
Miklós
Az előadás teljes televíziós felvételét nem találom
az interneten.
Teadélután – Kalocsai Zsuzsa (2010.04.28.)
Az MTV
Teadélután című műsorában Kalocsai Zsuzsa Művésznő beszél az Operettszínház új
darabjáról, a Madame Pompadourról, valamint egy rövid bejátszást is láthatunk a
darabból a próbán.
Kalocsai
mellett a bejátszott részletekben feltűnik még Huszti Péter és Faragó András
Előadók: Bordás Barbara, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Lukács Anita, Oszvald Marika, Cselóczki Tamás, Homonnay Zsolt, Peller Károly, Szabó Dávid, Vadász Dániel, Vadász Zsolt. Km. a Budapesti Operettszínház Ének- és Balettkara
A 2010-es operett-bemutatóról itt
a fórumon az 1742. sorszám alatt írtam rövid beszámolót:
„Megvolt a premier. Hónapra és szinte napra pontosan, éppen negyven évvel a legutóbbi bemutatója után, tegnap este újra tapsolhatott a pesti publikum a 'Madame Pompadour'-nak! Leo Fall híres operettje ismét hosszú sikerszériára számíthat az Operettszínházban! Nagyszerű jelenetek, együttesek vannak a darabban, megtűzdelve sláger-számokkal, szép áriákkal és vidám duettekkel. A remek zenékben pompás táncok is helyet kaptak, melyhez méltó koreográfia társult. Szinetár Miklós rendezése a régi szép időket hozza vissza, mikor még az Operett direktoraként rendezett a teátrumban kiváló darabokat. A produkció a szentpétervári színházzal koprodukcióban jött létre, a rokokó kort idéző gyönyörű színpompás jelmezek alkotói oroszok.
Szereposztás
a következő volt:
Kalocsai
Zsuzsa - Madame Pompadour
Oszvald
Marika - Belotte, a komorna
Csere
László - Calicot, a költő
Huszti
Péter - XV. Lajos király
Vadász
Zsolt - René, egy nemes úr
Kékkovács
Mara - Madeleine, egy nemes asszony
Faragó
András - Rendőrminiszter
Peller
Károly - "Róka", rendőrspicli
Langer
Soma - Hadnagy
Benkóczy
Zoltán - Kocsmáros
(A párhuzamos szereposztásban Fischl Mónika énekelte a
címszerepet, Vadász Dániel Renét.)
Kalocsai Zsuzsa láthatóan élvezi a primadonna-szerepet és a körítést, ami ezzel jár. Vadász Zsolt tenorja karcsú, kellemes, a magasságok is megvannak, Kalocsaival remek párost alkotnak. Huszti Pétert kitüntető taps fogadta, bár csak két rövid jelenete van az operettben, amit rutinosan megold, de szerintem erre a szerepre a társulat saját erőből is kiállíthatott volna valakit, aki nála jobban énekel; a magyar rádiófelvételen Külkey László remekül oldotta meg ezt a feladatot. Ami még igazán tetszett, három fergeteges jelenet: az egyik a bibliából 'kölcsönvett' nevezetes Putifárné, ahogyan elcsábítaná Józsefet… Itt Pompadour próbálja ugyanezt tenni – bosszúból - Calicot-val, a költővel, aki róla gúnyverseket fabrikál a nép körében. A másik ugyanennek a paródiája, az udvari bálon, ahol Oszvald Marika és Peller Károly játssza, táncolja, komédiázza végig a jelenetet, melyhez mondani sem kell, fergeteges ritmikájú zene járul, s ami nekem a legjobban tetszett, egy másik Fall- operettből ide áthozott zenéjére kiagyalt jelenet ('Az elvált asszony'): a Rendőrminiszter (Faragó András), a titkos ügynöke, a Róka (Peller Károly) és a rendőrspiclik (férfi tánckar) közös ének-tánc jelenete talán a legnagyobb sikert aratták az est folyamán. Fall operettjét a múlt század húszas éveinek elején komponálta, tele szebbnél-szebb dallamokkal. Fülbemászó, vérpezsdítő zenéjébe már bele-belecsempészett az amerikai jazz stílusvilágából is; a bécsi nagyvilági körök vidámságát és szerelmi – történelmi – köntösbe ágyazott romantikáját érzelmes keringő dallamokba, pattogó indulókba és könnyed táncritmusokba oltotta. A játszott egy szem Offenbach-operett (A párizsi élet) mellett javarészt Kálmán-Lehár- Huszka-Jacobi-Szirmai-Zerkovitz vonulat után éppen ideje volt elővenni a bécsi 'ezüst-kor' egyik nagysikerű darabját. Jó volt végre látni-hallani egy más szellemiségű, bécsi de 'franciás' mintájú nagyoperettet a Nagymező utcában!
A péntek esti premiert az Operettszínház fiatal zenei
munkatársa vezényelte: Balassa Krisztián élt a
lehetőséggel, vitathatatlan, elismerésre méltó érdemei voltak a
bemutató-előadás sikerében. Ennek maga a direktor, Kerényi Miklós Gábor is
hangot adott az előadás végeztével, mikor a produkció összes közreműködőjét, a
darab alkotóit egyenként méltatta. A finálé után Balassa Krisztiánnak a
színpadon mellette álló Kalocsai Zsuzsa külön gratulált az előadás
zökkenőmentes zenei irányításáért. Azt hiszem, a fiatal tehetséges művész még
sokra viszi a zenei életben!”
Nagy Alma Virág egy tavaly szeptemberi interjúban arra a kérdésre, hogy az
egyetemen (a SZFE negyedéves hallgatója operett-musical szakon) Kiss-B. Atilla és Homonnay Zsolt az osztályfőnökei, míg az
Operettszínházban Kiss-B. tanár úr a színházigazgató, Homonnay tanár úr pedig a
rendező, milyen velük a közös munka? (ugyanis a Carmen című musicalben már bemutatkozott ott Katarina szerepében) – a következőket
válaszolta:
„- Eddig nem is
azt mondom, hogy elnézőbbek voltak, hiszen mindvégig a színházi világra
készítettek fel, de egy iskolai vizsgahelyzet teljesen más, mint amikor jön a
néző, akinek mindenképpen a legjobbat kell nyújtani. Nagyon élveztem a közös
munkát. Bármivel megkereshettük őket, állandó segélyszolgálatot nyújtottak akár
szakmai kérdésekről, akár lelki problémákról volt szó, és tudom, hogy a jövőben
is bátran fordulhatok hozzájuk bizalommal.”
Úgyhogy a
kisebb szerepek után most itt egy nagyobb feladat, ami rá vár. Ráadásul egy Kálmán-nagyoperettben
bemutatkozni temperamentumos szubrettként (mint Mabel karaktere), érzékelhetően megvan a töretlen bizalom iránta a vezetők részéről. A tehetsége már megnyilvánult, további tapasztalatszerzésre és azon túl is,
remek alkalom kínálkozik és lesz számára ez az új szerep, ami sok dalra és
táncra épül a próza mellett. Kíváncsian várom majd a híreket Nagy Alma Virág Cirkuszhercegnőben való bemutatkozásáról/felléptéről.
És ha marad a görkori a darabban - nem hinném, hogy ilyen irányú oktatásban részesíti az Egyetem a növendékeit -, mert most az Operettszínház ilyen szakmai-gyakorlati tudást is elvár a művészektől ebben a darabban, úgy feltehetően ezzel a kihívással neki is meg kell birkóznia...
Nagy Alma Virág egyetemi hallgató lesz Flóra helyett akit ugyan kedvelek és nagyon tehetségesnek tartok, ugyanakkor jobban örültem volna ha egy tapasztaltabb és rutinosabb művésznő ugrik be mint Szendy Szilvi akit újabban igencsak elhanyagol a színház, pedig kétségtelenül ő a színház vezető szubrettje.
Szomorú hír! Mielőbbi felépülést kívánok Széles Flórának!
Hát ez gáz, mert a színház hibája... miért tesz egy amatőr lábára görkorit, ha nem tudja használni. Jár neki a kártérítés a szinház részéről.
Széles Flóra balesetet szenvedett a Cirkusz hercegnő próbája közben, eltörte a bokáját a görkorcsolyás jelenet közben
Paul Abraham: "Die Blume von Hawaii" (Berlin), DLF Kultur 2021
Nagyon jó, hogy ezek megvannak magyarul is.