Már én is olvastam korábban a cikket, akkoriban mindenki, aki számított a Marton ügynökséggel kötött szerződést, nekik volt a legnagyobb nevük, befolyásuk és ők vitték ki és ismertették meg a németekkel is Ábrahám Pál meg másokat.Az írók közül Nóti Károly futott be nagyobb karriert, a zeneszerzők közül pedig Brodszky Miklós, a többiekre külföldön nem tartottak igényt, még Márkus Alfréd és Eisemann Mihály is csalódottan tért haza. A színészek közül Alpár Gitta, és Ábrahám segítségével Dénes Oszkár és Bársony Rózsi futottak kint be.

Végül a Magyar Színház mutatta be a Bál a Savoyban-t  1933. december 23-án. 1 illetve 2 évvel korábban a Viktória és a Bál a Savoyban is itt került bemutatásra. A Föld Aurél vezette Városi Színház (mai Erkel) végül 1937-ben és 1338-ban a két utolsó Ábrahám operettet, a Júliát és a Fehér hattyút tűzte premierre.

Nem tudom, hogy ez a Marton család megegyezik e a Vígszínház egykori igazgatójának a családjával, vagy csak névrokonok.

Ma 125 éve született Ábrahám Pál.

Esti Kurir, 1933. április 8.

Viharos tárgyalás a  «Bál a Savoyban» előadási joga körül
 

Érdekes harc indult meg hónapokkal ezelőtt a Berlinben nagy sikerrel bemutatott Ábrahám-féle  operett, a Bál a Savoyban előadási joga körül. Hónapokkal ezelőtt az a hír volt elterjedve színházi  körökben, hogy Ábrahám Pál  darabját  az  akkor még működő Fővárosi  Operettszínház fogja  előadni. Kiderült azonban, hogy Ábrahám Pál ideiglenes szerződést kötött Lázár Ödönnel, a Király Színház volt igazgatójával, amely szerint a Bál a Savoyban a Király Színházé lesz.Lázár Ödön már hónapok óta nem volt színigazgató,  amikor eszébe jutott ez az Ábrahám-féle levél, amit nyomban átruházott  a Király Színház új bérlőtársasága, Föld Aurél igazgató nevére.

A Bál a Savoyban Berlinben, mint ismeretes, igen nagy sikert aratott, és már több mint száz előadást ért meg. Dacára azonban Ábrahám Pál írásbeli ígéretének, még sem kapta meg a Király Színház a darab előadási jogát. Marton Sándor dr. színházi vállalkozó ugyanis már  évekkel ezelőtt lekötötte Ábrahám Pál összes operettjeit, többek közt a Bál a Savoyban című darabot  is s ezért úgynevezett  „kérkedési“ pert indított Föld Aurél ellen s arra kérte a bíróságot, hogy ítéletileg állapítsa meg, hogy a Király Színház nem rendelkezik a darab előadási jogával.
 

Ábrahám Pál szerződései

Ez a per viharos tárgyaláson ma került Balogh Árpád  dr. törvényszéki bíró elé. A bíróság tanúként idézte meg a Budapesten tartózkodó Ábrahám Pál  zeneszerzőt, akinek vallomása körül keletkeztek a viharok. Ábrahám előadta ugyanis, hogy még 1930-ban ráruházta Marton Sándorra két darabjának, a Viktóriának és a Hawai rózsájának előadási jogát, majd a többi darabját is Martonnak adta át. A Király Színházban Lázár Ödön igazgatása alatt került színre a Viktória és a Hawai rózsája és dacára annak, hogy mind a két darab nagy sikert aratott, Lázár 15.000  pengő írói honoráriummal maradt neki adósa.
Palágyi Róbert dr. Marton Sándor képviseletében bemutatja az eredeti  szerződéseket, mire a tárgyaló  bíró megkérdezi Ábrahám  Páltól:
— Megmondotta ön Lázár Ödönnek, hogy ön Marton Sándornak kötötte le ezt a darabját is?
— Megmondottam. Sőt Lázár Ödönnel együtt felmentünk Marton Sándorhoz is, aki közölte Lázárral, hogy szerződésileg őt illeti meg összes darabjaim  előadási joga. Nem tehetek róla, hogy elterjedt a  hír a Viktória premierjén,  hogy a Fővárosi Operettszínház fogja előadni a Bál a Savoyban-t. Emiatt Lázár szemrehányást tett, mire azt mondottam neki, hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak.
—  Tudja mit — mondotta Lázár -, akkor csináljunk szerződést.

Ábrahám elmondja ezután, hogy levél formájában tényleg lekötötte Lázárnak  a darabot,de közölte vele, hogy véglegesen Marton Sándorral kell majd  megállapodnia.

Kié a darab?

A Király Színház képviseletében dr. Bálint Pál ügyvéd megkérdi Ábrahám Páltól, hogy ha tényleg átruházta a darab előadási jogát Marton Sándorra,  miért adott mégis szerződést a Király Színháznak is.
—  Én a Király Színháznak csak a premier jogát biztosítottam. Közöltem azonban Lázárral, hogy a darab nyilvános előadási joga, zeneszámainak kiadása, rádióelőadás és minden egyéb jog Marton Sándort  illeti.

Palágyi dr. ügyvéd:  Ábrahám nem köthetett végleges szerződést, hiszen a darab akkor még nem is volt készen, azonkívül neki joga van a  szereposztásba beleavatkozni, kikötheti a zenekar nagyságát stb.

Bálint Pál dr.: Ön lekötötte a darab előadási jogát a Király Színháznak is és Marton Sándornak is. Nem tudja ön, hogy ezzel a  büntető törvénykönyvbe  ütköző cselekedetet követett el?
— Nem tudhattam, hogy ebből ilyen per lesz. S közöltem is Lázárral, hogy  állapodjék meg véglegesen Martonnal.

Ábrahám további vallomásában elmondja, hogy minden darabot Martonnak kötött le, aki neki ezekre ötvenezer pengő előleget folyósított. Ezt az előleget a tantiémekből vonják le.

Ábrahám Pált megeskették vallomására. Ezután Lázár Ödönt, a Király Színház volt igazgatóját hallgatják ki, aki elmondja, hogy Ábrahám lekötötte nála a Bál a Savoyban előadási jogát, de a szerződést nem fixírozták véglegesen.
Nem tartotta fontosnak, hogy Martonnál is megállapodjék, mert ő Martonnal  jóba volt és biztosra vette, hogy ő nem gördít akadályokat az előadás elé.

A Király Színház jogi képviselője ezután perbe hívta magát Ábrahám  Pált is.
Majd a bíróság a  perbeszédek  után meghozta ítéletét, amely szerint  a  bíróság kimondotta, hogy a Király Színház nem rendelkezik olyan joggal, amelynek alapján előadhatja, vagy akár hirdetheti a Bál a Savoyban címü  operettet.

Kimondotta a bíróság, hogy az ilyennemü jog személyhez van kötve és a szerző engedélye nélkül a színház igazgatója nem ruházhatja át az előadási jogot.

A törvényszékítélete iránt színházi körökben igen nagy volt az érdeklődés. Az ítélet ellen minden valószínűség szerint a Király Színház fellebbezéssel fog élni.

A győri Bál a Savoyban nagyon tetszett, egyedül a díszlet szegényes, de jól lett modernizálva az előadás, pörgős, humoros, Járai Máté Musztafaként hatalmasat alakít és Mahó Andrea Madeleineként remekül énekel, de Tangolita Lázin Beatrix is jól lett kiválasztva, illik hozzá a szerep és elég temperamentumos a dalhoz.

Győrbe nem jutottam el a Bál a Savoy-ra. Nincs kizárva, hogy elmegyek megnézni a darabot...

Somogyi Szilárd rendezései közül egyedül a Pécsi Nemzeti Színházban 2010-ben színre vitt operarendezését, Donizettitől a Boleyn Annát láttam. Nem váltotta meg vele a világot... Egyébként ez a Luxemburg grófja a Kaposvári Csiky Gergely Színház és az Operettszínház koprodukciója - Somogyi Szilárd rendezése már 2016-ban színre került Kaposvárott. Most ez egy "fazonírozás" lesz itt az Operettben...

A hétvégén a "Chicagoi hercegnő" c. operettet láttam Kálmán Imrétől, és hát érdekes volt számomra, hogy ő is tudott jazz dalokat írni, tett is bele 4-5 ilyen dalt meg kb. ugyanennyi lassú dalt. Valójában végig a 2 fődalt ismételgették, ami nem volt rossz, de azért jó sem, igazi sláger egy se volt benne. A darab leggyengébb része az átírt librettó lett - az eredetit nem ismerem - az első felvonás még ok volt, parodizálta az amerikaiak pénzéhességét, nincs érték, hagyomány, minden megvehető, de a 2 felvonás már túl sok és nagyon gyerekes, semmi új nem volt az előzőhöz képest, max annyi, hogy felvonult az összes amerikai mesefigura Superman, Mickey és Minnie Mause, Hófehérke a törpékkel, a Pókember, Batman... és még mások, de még ez se lett volna baj, ha nem ilyen primitív előadásban adják elő és ilyen hosszan. 19.00-22.10-ig tartott. Egyszer bőven elég volt.

Somogyi Szilárd rendezésében Győrben a Bál a Savoybant láttam. Azt nem nézted meg? Még fut jelenleg is, mert átvitték a mostani évadba.

Persze ha nem lesz Sevillai, akkor a pénzemet vissza kell kapnom. De számomra a nyereség így is úgyis a Lehár-operett holnap délelőtti főpróbájának ingyenes megtekintése lesz - benne Kerényi Miklós Mátéval is. A rendező: Somogyi Szilárd.

Szerintem nem marad el és Kero a helyén marad, nyilván jó ügyvédjei vannak. Akkor fog bajba kerülni, ha valaki személyesen panaszt tesz rá. Martonra már Kanadából is érkeztek vádak,

http://www.origo.hu/itthon/20171101-marton-laszlo-kanadaban-is-zaklatott-fiatal-lanyokat.html

Bevallom: mit sem tudva a nagy port felkavart blogról,  "árukapcsolás" miatt mentem el az Operettszínház Szervezésébe jegyet venni A sevillai borbély meghirdetett decemberi előadásainak egyikére: ez volt a feltétele annak, hogy ingyen jegyhez jussak a Luxemburg grófja című Lehár-operett holnapi főpróbájára. Igy utólag úgy tűnik, az "akció"  azt célozza, a Lehár-operettre kíváncsiakkal "becsalogatni" a nézőket KMG rendezésében színre kerülő Rossini-operára. 

A másik darab, a Luxemburg grófja-bemutató és főpróbája - remélhetőleg - nem fog veszélybe kerülni és rendben lezajlik az Operettszínházban; nem törvényszerű, hogy mások botránya "ragadós" legyen: bár most lehet, hogy  a Sevillai-jegyemért - az esetleges fejlemények tükrében - mégis kidobott pénz volt, amit fizettem érte... 

Nem tudom, figyeltétek e a mai híreket, de az Operettszínház házatáján is kezd meleg légkör kialakulni, ezt talán nem tartozik a témához, de azért mégis csak fontos szót ejteni rá, íme egy cikk:

Teljesen le vagyok döbbenve, de nem kommentálom a történteket...

http://b1.blog.hu/2017/11/01/kalmar_peter_kerenyi_miklos_gabor_kiskoruakat_zaklatott_szexualisan

Hát bizony, ezen én is fennakadtam (mármint a fitnesz-féle elképzelésen), emlékezve, milyen remek rendezéssel rukkolt ki Békés András anno a Kékszakállal az Erkelben!  Magam is kíváncsian várom az Operettszínház bemutatóját és csak reménykedni tudok abban, hogy nem a Palotakoncerten látott meghökkentő - bár zseniálisan/virtuózan megoldott - kép fogad majd bennünket az Operett színpadán!

A Rajnai sellő bemutatója elé pedig ugyancsak nagy várakozással és kiíváncsisággal tekintek - függetlenül annak műfajától (opera vagy operett?)... 

Ott voltam a Palotakoncerten, azért remélem nem ílyen formában, fitneszesekkel teszik fel az Offenbach művet, és ez a verzió csak a Palotakoncertre készült, Valami olyasmi lenne jó, mint ami az Erkelben ment a 80-as években, nem voltam ott, de a youtube-n láttam. Ja és egy másik Offenbach mű is repertoárra kerül jövőre, a Rajnai sellők az Erkelben, nos ez a mű annak idején bukást jelentett a szerzőnek, nem tudom opera e vagy operett, de ezt is meg lehet szépen csinálni, a zenéjét nem ismerem, külföldön is ritkán játszák. Gondolom a téma megegyezik Wagner Rajna kincse operájával, azt láttam pár éve modern feldolgozásban és gyönyörű volt, igazi rózsaszín mese hintás tündérekkel.

Hogy milyen remek színész is Boncsér Gergely, azt kevesen gondolnák róla, ha nem tudnák, hogy az Operettszínházban is játszik és a nézők most találkoznak vele először Raoulként  A hugenották című Meyerbeer-operában az Erkel Színház színpadán -  mely szerepe eléggé visszafogott, szinte statikus alakításra nyújt számára alkalmat (viszont bámulatos magasságokat énekel ki!).

 Nem  tudom, láttad-e a nyáron fellépni a Budai Vár Palotakoncertjén, az Operettszínház társulatával bemutatott operett-gálán.  Például Offenbach Kékszakáll című operettjéből előadott részletekben - a rendezés szerint egy mai fitnesz-szalonba (konditerem?) helyeződik át a cselekmény -   mutatja be olyan képességeit is, amelyekből az is kiderül, milyen jól komédiázik a címszerepben, miközben olyan mozgáskultúrával dolgozik – ő is – ami megkíván tőle tornaszerek, „erőgépek” használata mellett akrobatikus ügyességet is a színpadon - s mindehhez kiváló éneklés, sokmozgásos  tánc és erős koreográfia járul!  Úgyhogy nagyon kíváncsian várom vele jövő februárban az Operettszínház Kékszakáll-bemutatóját!

Nagyon fölkapott lett mostanában a fiú. A feleségét, Bordás Barbarát a hétvégén láttam a Chicagoi hercegnő előadásán, sőt korábban az Ének az esőben musicelben. Gergőt a Simándy 100 gálán láttam többek között

Estsi Kurir 1935. április 17.

Az Ábrahám-operettből péntekre virradó éjszaka is próbálnak - kabalából

Különös rendezői hirdetményt tettek ki ma délelőtt a Magyar Színház társalgójában. A hirdetmény arról intézkedik, hogy Békeffi István', Halász Imre és Ábrahám Pál Történnek még csodák cimü zenés komédiájának csütörtök esti főpróbája után ismét próbálnak. A hirdetmény megjegyzi, hogy ennek a próbának a péntekre virradó éjszaka 12 óra 1 perckor véget kell érnie.
Erről a különös színházi jelentésről Ábrahám Pál, a világhírű magyar komponista a következőket mondja:
— A' késő éjszakai próbál, amely a főpróbát követi — ne nevessenek rajtam — kabalából kérlem a színház igazgatóságától. A hetes szám, a tizenhármas szám és a péntek olyan kabalám , amely eddig mindig bevált és sok jót hozott nekem . Pénteken az ünnep miatt uj operettemből sem főpróbát, sem premiert nem tudunk tartni, pedig eddig minden operettem pénteken került színre. Most tehat úgy segítünk a dolgon, hogy a csütörtök esti főpróba  után  magunkat és a sorsot becsapva, még egy hevenyészett főpróbát fogunk tartani, amely a péntekbe már belenyulik, az első perc letelte után véget is ér.
— A tizenhármas számhoz való görcsös ra gaszkodásom at Európába n mindenütt ismerik. A bécsi Grand Hotelben, a párisi Rafaelben, a londoni Savoyban, az amszterdami Carlton- ban nincs tizenhármas számű szoba. Amikor azonban én megszállok, a 14/a -ből egyszeriben 13. lesz. Kicserélik a táblát.
— Kedvenc számom a hetes is. Ha ebben bizhatom , a Történnek még csodáknak nagy lesz a sikere, mert a Zenebona, A z utolsó Verebély-lány, a Viktória, a Hawai rózsája, a Bál a Savoyban és a Mese a Grand Hotelben után most jön a hetedik operettem .
— És nem szabad a premier előtt álló szerzőtől rossznéven Venni, ha most ideáll és meghatottsággal elmondja, hogy 1929 januárjának egyik havas péntekjén jelent meg először színházigazgatói irodában , kezében a Zenebona partitúrájával.

Boncsér Gergely hamarosan operában lép fel az Operettszínházban!

Rossini vígoperája, A sevillai borbély december 6-án kerül ott bemutatásra, KERO (Kerényi Miklós Gábor) rendezésében, opera- és operetténekesek "koprodukciójában": a magyar nyelvű  (az új szöveg Galambos Attila munkája) produkciói szereplői: Molnár Levente, Fischl Mónika, Boncsér Gergely, Szvétek László, Frankó Tünde, Bátki Fazekas Zoltán és Kendi Lajos.  Dinyés Dániel vezényel.

Tehát Boncsér a mostani  Hugenották Raoulja után olasz belcanto-szerepben "lubickolhat", aztán megint francia zeneszerző alkotásában méretteti meg magát: Offenbach Kékszakáll c. darabjában a címszerep vár rá jövő februárban az Operettben! Idén augusztusban a Palotakoncerten, a Budai Várban már kaptunk ízelítőt ebből a dalműből; szenzációs, akrobatikus elemekkel teli, parádés alakítást láthattunk tőle az operett két jelenetében.

Esti Kurir 1935. április 17.

Zerkovitz: „Mi történhetik? ... Csak egyszer élünk"

Az Esti Kurír utazási akcióján az abbáziai vonatán utazik Zerkovitz Béla a tengerpart felé. Harmath Imrével irt, Csak egyszer élünk cimü operettjét szombaton esle m utatja be a Royal Revüszinház. A komponista azonban, hízva a sikerben, elm egy pihenni és a robogó gyorsvonaton igy beszél uj operettjéről:
— Csak a honvággyal hasonlítható össze az az érzés, amely betölti lelkét ann ak az embernek, aki hosszabb ideje nem jelenik meg színpadon a közönség előtt és erre újból alkalom adódik. Harm incéves zeneszerzői pályámon talán még soha annyi lelkesedéssel, jókedvvel nem dolgoztam , mint amikor most elvállaltam Harmath Imre Csak egyszer é lünk» cimü revüoperettje megzenésítését. Harmath Imre első és leghűségesebb munkatársam volt és mindketten büszkén tekinthetünk vissza az ‘ Aranymadár* 350-es sorozatára, melynél n a gyobb sorozatot magyar színpadon csak a legértékesebb magyar daljáték, a «János vitéz> ért meg.
— Különös öröm részem re, amikor oly nagy értékkel startolnátok', mint Kálm án Imre és Ábrahám Pál, mert hiszen uj operettünk jó formán egy időben kerül színre a Király Színház Kálm án-operettjével és a Magyar Szinház uj Ábrahám jával. A budapesti közönséget nem lehet becsapni, amely mindig tudta mit, miért fogadott el és miért u tasíto tt vissza. Illő szerénységgel veszek részt a két világm árkával felveendő versenyben, kikkel szemben harmadik helyre is befutni minden körülmények között megtisztelő.
— További jóslásokb a nem bocsátkozom ,' de bizonyos színpadi tapasztalatomnál fogva elárulhatom , hogy Harmath Imrének ez a két verssora:
„Kár itt minden dumáért,
Élek halok magáért“
szerény muzsikámmal, sokat fogja kínozni azokat, akik szidni szokták nyári estéken a nyitott ablaknál gramofonozókat.
— De én azt m ondom : Mi tö r té n h e tik ? .,. Csak egyszer é lü n k ! ...
 

Esti Kurir 1935. április 7.

Bársony Rózsi ezredik fellépését ünnepli most - Ábrahám operettben

A Magyar Színház jelenti: Április 20-án,
esetleg 18-án mutaljuk be Németh István, Halász Imre és Ábrahám Pál Történnek még csodák cimü zenés vígjátékét Bársony Rózsival.
Bársony Kózsi újból itthon van. Az Én és a kisöcsém-boli szereplése után elment a Senime- ringre pihenni. Itt négy szerződési ajánlatot kapott: kettőt Bécsbe, egyet Londonba, egyet Parisba. Es ő az ötödiket választotta, amely az utolsó napon jött — Budapestről Abrahám hozta magával.
— Ezt kellett elfogadnom, ez volt az igazi — mondja a világot járt legszökébb pesti primadonna —, mert Ábrahámnak, aki felfedezett, régen adósa vagyok egy fellépéssel.
— Adósa?
— Igen, tartozom neki. ö az én egyetlen hitelezőm.
— Mondja el.
— Pesten a Viktóriában — ez is Ábrahám- operett volt — amolyan főgörl-szerepet játszottam. 'Miért fogadtad el ezt a szerepet?*  — faggatott Ábrahám a Király Színházban. «Neked már nagyobb szerep való.* •Ne bolondozz, Pali — mondtam neki nevetve —, «Ábrahám- operettben minden szerepet el kell játszani*. «Ne főzz, Rózsi!* — mondotta az ekkor már világhírnév kapujában álló Ábrahám, aki aztán később a következő üzenettel lepelt meg en
gem: «Lipcsében kitűzték a Hawai rózsája cimü operettemet. Ha még mindig az a véleményed, hogy Ábrahám-operettben minden szerepel el kell fogadni, ülj vonatra és gyere ki Lipcsébe, ahol a Hawai rózsája szubrettjévé szerződtetnek.* Ekkor még mindig görl vóltam a Király Színházban. Boldogan szaladtam ki Lipcsébe, onnan Drezdába, Berlinbe, Bécsbe szerződtem és eljálszottam a Hawait ötszázhuszon- négyszer, azulán Ábrahám Bál a Savoyban cimü operettjét Bécsben, Berlinben, Londonban háromszázszor, azután a Mesék a Grand Hotelben cimü operettjét játszottam Bécsben százszor.
-— Ez összesen kilencszázhuszonnégy fellépés.
— Igen. Es mindezt megelőzte a Viktória helvenötször, vagyis eddig kilencszázkilencenki lencszer játszottam Ábrahám-operettben. A Történnek még csodákban lépek majd fel ezredszer, mint Ábrahám-szinésznő.
— Primadonna?
— Én nem mondom azt soha, hogy primadonna. Ezt csak a közönségnek van joga mondani. Ez olyan, mintha valaki önmagát méltóságos vagy kegyelmes urnák szólítaná. Én csak színésznő vagyok, igy, egyszerűen színésznő. Ha a közönség kinevez primadonnává, boldogan fogadom. De ez persze csak a premier után derül ki.
 

Díjeső a Magyar Operett Napján

Operettszínhaz.hu - 2017-10-25

Immár tizenötödik alkalommal ünnepelték a Magyar Operett Napját a Budapesti Operettszínházban. A teltházas, nagyszabású gálaest keretében díjazták az elmúlt évad legjobb teljesítményeit, valamint átadták a Musica Hungarica Kiadó díjait.

2002-ben, Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján nyilvánították október 24-ét a Magyar Operett Napjává. Ez a dátum azért is különleges, mert ugyanezen a napon halt meg a műfaj másik legnagyobb magyar zeneszerzője, Lehár Ferenc.

A Budapesti Operettszínházban immár 15 éve ezen a napon nemcsak a műfajt köszöntik, hanem a színház kimagasló teljesítményt nyújtó művészeinek is elismeréseket adnak át. Az ötletadó Kerényi Miklós Gábor, a teátrum művészeti vezetője, aki az idei esten szentpétervári rendezése miatt nem lehetett jelen.

A gála első részében, melyet Somogyi Szilárd állított színpadra, a tavasszal megnyílt Kálmán Imre Teátrum repertoárjából láthattak ízelítőt a nézők és elsőként pillanthattak bele néhány szám erejéig a november 4-én debütáló Luxemburg grófjába. Lehár Ferenc világhírű operettjének dallamait György Rózsa Sándor, Dolhai Attila, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Laki Péter és Simon Panna tolmácsolta, a koreográfiákat Barta Viktória készítette.

A Szeretni bolondulásig című Fényes Szabolcs est néhány dalát Peller Anna, Lehoczky Zsuzsa és Csonka András énekelte, a Teátrum nyitó előadásából, a Riviera Girlből pedig Lévai Enikő, Dolhai Attila, György Rózsa Sándor, Szabó P. Szilveszter, Németh Attila, Vasvári Csaba, Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté adott elő részleteket.

A nagysikerű est második részét Lőrinczy György főigazgató kezdte személyes hangvételű köszöntőjével, melyben az ünnep jelentőségéről beszélt. "Miért is fontosak az ünnepek?" - tette fel a kérdést. "Először is azért, mert együtt lehetünk: mi, a társulat és Önök, a közönség. Fontosak az ünnepek, mert lehetőséget adnak arra, hogy kiváló művészeket és csodálatos kollégákat köszöntsünk. És fontos azért, mert számadást készíthetünk: megnézhetjük, mi az, amit már elértünk és mi az, ami még ránk vár." 

Lőrinczy György a legújabb eredmények közt, mint legnagyobb büszkeségét a Kálmán Imre Teátrum megnyitását említette, de fontos sikernek tartja azt is, hogy további helyszíneket és városokat sikerül meghódítani a hungarikum magyar operettel, legutóbb október 21én a Wiener Konzerthausban, vagy a hamarosan induló belgiumi és japán turnén, a Budavári Palotakoncertnek és a hozzá kapcsolódó televíziós közvetítésnek köszönhetően pedig nagyot léptek előre az operett népszerűsítésében a szélesebb közönségréteg körében. A megoldásra váró feladatok közé sorolta, hogy "még több fiatalt kell meggyőznünk arról, hogy operettet nézni trendi és jó dolog". Végül Neil Gaiman kortárs angol író gondolatait idézte, miszerint három dolog van, ami feledtetheti a halandóság fájdalmát és könnyítheti az élet rombolását: a bor, a szerelem és a dal, majd hozzátette, hogy a Budapesti Operettszínház mindezt nyújtani tudja a nézőnek, hiszen a Kálmán Imre Teátrum előterében megnyitották az új bisztrót, ahol kitűnő borokat szolgálnak fel, az operettekben tálcán kínálják a szerelmet, és amíg van társulatuk, dal is mindig lesz, hogy "könnyítsünk a hétköznapjaikon és az életükön".

A főigazgatói beszédet követőn adták át az operett napi elismeréseket.

Elsőként a Bársony Rózsi emlékgyűrűt vehette át Vágó Zsuzsi. A díjazottról Oszvald Marika Kossuth-díjas művésznő így beszélt: "Ha egy színésznő a másik színésznőt rajongással nézi, az azt jelenti, hogy nagyon jó. Én a mai díjazottat mindig rajongással nézem, mert nagyszerűt alkot musicalben és operettben egyaránt." A gyűrűt két évente adják át, amit a múlt században Bécsben és Budapesten egyaránt ünnepelt, és az Operettszínház színpadán is fellépő szubrett emlékére alapított özvegye és családja 1981-ben.

[...] Az Évad Operett Színésze díjazottja Szendy Szilvi lett, klasszikus operettek szerepeiben, különös tekintettel a Chicagói hercegnő és a Riviera Girl előadásokban nyújtott teljesítményéért. Kossuth-díjas kollégája, Lehoczky Zsuzsa így mutatta be: "Egy olyan művésznőről beszélek, aki az operett és a hivatása elkötelezettje. Egy szőke szubrett primadonnáról, aki temperamentumos, remekül táncol és énekel, sőt a prózában is kitűnően megállja a helyét."

Hagyomány, hogy a Magyar Operett Napján kerül sor a Musica Hungarica Kiadó díjainak átadására is. 2017-ben az Életmű díjat 45 éves pályafutása alkalmából, klasszikus operettek primadonna szerepeiben nyújtott emlékezetes alakításaiért Domonkos Zsuzsa vehette át Éliás Tibortól, a Musica Hungarica igazgatójától. Domonkos Zsuzsa korábban a Fővárosi Operettszínház Zenés-színészképző Stúdiójának vezető tanáraként olyan nagyszerű művészeket indított el a pályán, mint a most díjazott Szendy Szilvi vagy Peller Károly.

Több, mint fél évszázados pályafutásának művészi teljesítményéért Nagydíjat kapott Felföldi Anikó. Éliás Tibor hangsúlyozta, hogy ezzel a díjjal a művésznő tavaly elhunyt férjére, a fantasztikus zeneszerzőre és karmesterre, Körmendi Vilmosra is szeretnének emlékezni.

A Jászai Mari-díjas Érdemes művész ezekkel a szavakkal köszönte meg az elismerést: "Imádom az operettet, mert mesésen fényes és ragyogó, de a musicalbe szerelmes vagyok. Boldog vagyok, hogy ez a két műfaj ilyen jól megfér egy fedél alatt. És boldog vagyok, mert a két műfaj között megtaláltam az átjárást. Borzasztóan jó, ha azt érzem a színpadon, hogy rám is figyelnek és az előadás végén felzúgó taps nekem is szól. A színház a pillanat művészete, mert kérdés az, hogy mi marad, ha leveszi a maszkját a színész. Emlékeznek ránk, ha már az arcunk ködbe vész?"

A gála hátralevő részében Fischl Mónika, Frankó Tünde, Oszvald Marika és Peller Károly megidézték a Monarchiát, a varázslatos császárvárost, Bécset és az elmúló ifjúságot, majd olyan operett részletek csendültek fel a Cirkuszhercegnőből, a Marica grófnőből és az Ördöglovasból, melyben a főszerep a "mutatós uniformisokba öltöztetett nyalka hadnagyocskáknak és a kérlelhetetlen kőszívű tábornokoknak" jutott. A záró részben a magyar virtus került főszerepbe, részletek hangzottak el a Marica grófnőből és a Cigányszerelemből. Az előbbi művészekhez a két utolsó blokkban csatlakozott Bordás Barbara és Boncsér Gergely is.

Az est műsorvezetője Peller Anna és Kerényi Miklós Máté volt, az Operettszínház zenekarát Makláry László vezényelte. 

http://www.operett.hu/cikkek/dijeso-a-magyar-operett-napjan/1318

VISSZASZÁLT A FÉSZEKBE . . . . .

A Fészek nagy étterme ünnepi díszbe öltözött. Kálmán Imrét, aki egy estére visszaszállt a Fészekbe, százötven terítékes banketten ünneplik a színpadi szerzők. Féltizenkettőkor még mindig nem érkezett meg az ünnepelt, mert a bankettet megelőző koncerten nem lehetett könnyen szabadulni az autogramkérő és gratuláló közönségtől. Végre megérkezik Fedák Sárival a karján. A komponista először viseli a magyar érdemkereszt második osztályát a zöld szalagon.

— Méltóságos úr lett belőle — mondja egy bennfentes.
— Ezzel nem jár méltóságos cím, — vitatja egy másik tudós.

Huszka Jenőt kérik fel a kérdés eldöntésére. Huszka sem tudja pontosan. Tény, hogy a méltóságos rangban levők szokták ezt a kitüntetést kapni. A pincérhad máris méltóságos úrnak szólítja Kálmánt

— No de méltóságos úr, ... — énekli jókedvűen egy fiatal színész.
Leintik. Ez a sláger véletlenül nem Kálmántól való.

Elhelyezkedés. Névjegycsere. (Nem lovagiassági afférok, hanem mindenki cserélgeti a névjegyét az asztalon, hogy előkelőbb helyre és kellemesebb szomszédok mellé jusson.)

Relle Gabriellát ünneplik, aki úgyszólván próba nélkül gyönyörűen énekelte a ragyogó Kálmán-melódiákat.

— Mi történt volna, ha nem jól vág be? — kérdi egy zeneszakértő.

Az ismert kártyás válaszol:
— Egyetlen rossz bevágással elronthatta volna az egész paklit!
 
Sarkadi Aladárnak nagy szónoki sikere van. Mindenkinek könnybe lábad a szeme, amikor a Tatárjárásról beszél és így fejezi be mondókáját:
— Kálmán Imre, Wallenstein tartalékos hadnagy alázatosan jelentkezik
és várja, hogy mikor kell újra bevonulni.
 
A nép Fedákot akarja hallani. Fel is áll, hunyorgatva körülnéz, aztán mosolyog, mint aki rossz fát készül tenni a tűzre és így szól:

— Kálmán Imre érdekében nem szívesen beszélek ötvenedik születésnapján. A mester nem tud engem revansolni. Fájdalom, nem engedhetem meg magamnak azt a lukszust, hogy valaha is az életben ötvenéves lehessek. ...

A Cigányprímásról emlékezik meg. Azt mondja:

— Volt férjem, Molnár Ferenc, ...

Éljenzés és taps morajlik végig a termen. Fedák igy folytatja:
— Ő magyarázta meg, hogyan kell ebben a szerepben sikert elérni és neki lett igaza. ...

Vincze Zsiga a karmesterek nevében beszélt. Kálmán Imrét szembeállította a „fütyülő komponistákkal." Nagy csend támadt. Mindenki érdeklődéssel jártatta körül a tekintetét a termen.

— Meg fognak sértődni a fütyülő szerzők — vélte egy jámbor lélek.
— Dehogy is! — nyugtatta meg Rátkai. — Fütyülnek azok a kritikára. ...
 
Faragó Jenő verses rigmusa Kálmán Imrénét élteti. Lelkes taps.

A szép fiatalasszony, aki erre az egy estére jött le Budapestre, maga is kipirult arccal ütögeti össze a tenyerét. Általános derültség és még nagyobb taps. Huszka Jenő megmagyarázza Kálmánnénak:
— Magát éltetik. ...
— Oh! Verzeihung — magyarázkodik őnagysága és most már komoly
arccal fogadja az ovációt.
 
Bemutatják Petschauert Kálmán Imrénének.
— Petschauer, a világbajnok. ...
A népszerű vívó rezignáltan vallja be: — Ex!
És erre az ön-kommandóra fenékig üríti poharát.

Stella Adorján

SZÍNHÁZI ÉLET, 1932. november 13-19- (XXII. Évfolyam, 47. szám)

Képek (A.):

1.kép: Nagy társaság az asztal körül

2.kép: Huszka Jenő szónoklata után koccint Kálmán Imrével

3.kép: Még az ünnepi torta ís zongorát ábrázol. ... Ennivaló hangszer…

4.kép: Kálmán Imre és felesége a banketten

5.kép: FEDÁK: Imruskám, írjál nekem egy jó Fedák-operettet!

            KÁLMÁN: Igyunk rá!
 

Érdekes egybeesés:

Koppstein Károly keze fiának, (Kálmán) Imrének a vállán egykor éppoly szeretettel és védőn nyugodott, ahogyan később Imre keze ölelte át saját kisfia vállait. 

Kálmán Imre családja körében

A SZÍNHÁZ ÉLET RIPORTJA KÁLMÁN IMRÉVEL

KÁLMÁN IMRE 50 ÉVES

Az ötvenéves Kálmán Imrét ünnepelte az elmúlt héten Budapest és az egész világ. Az osztrák kormány magas kitüntetésben részesítette. Bécsben díszelőadást rendeztek tiszteletére és nem volt olyan nagy rádióállomás, amely a jubileum estéjén megfeledkezett volna arról a tiszteletről, amely a világhírű magyar zeneszerzőnek kijár.

Az ötvenéves Kálmán Imréről bajos volna valami újat mondani. Karrierje egy régi példabeszédet illusztrál, azt, hogy nincs olyan rossz dolog az életben, aminek ne volna egy jó oldala.

Eredetileg zongoraművésznek készült a Zeneakadémián. Az volt az álma, hogy valamikor, mint zongoravirtuóz, a hangversenytermek pódiumán fogja megszerezni a világhírt. Egyszer megfájdult a karja, hosszú hónapokig nem tudott zongorázni. Beiratkozott a zeneszerzés-szakra.
Amint látjuk, jól megtanulta a szakmát.

Hogy miért lett bécsi lakos? Ugyanabból az okból, amiért a másik nagy magyar zeneszerző, Lehár Ferenc is kénytelen volt itt hagyni Budapestet. Akkoriban, amikor Kálmán nevét a «Tatárjárás»-sal szárnyára kapta a világhír, a magyar szerzői jogot semmi sem védte a külföldön. Molnár Ferenc „Ördög”-ét például egyszerre két amerikai társulat játszotta évekig, anélkül, hogy az író az erkölcsi dicsőségen kívül más őrömben is részesült volna.

Lehár és Kálmán kénytelenek voltak Bécsbe költözni. És az is az élet furcsaságai közé tartozik, hogy Oscar Straus és Leo Fall mellett éppen ez a két nagy magyar zeneszerző csinálta meg a bécsi operett renaissance-át.
 
A legkabbalásabb zeneszerzők egyike. Amikor Bécsbe költözött, szerény kis lakást vett ki magának egy eldugott mellékutcában, a Paulaner-gassén. Itt tartott ki kabbalából tizenöt éven keresztül, holott akkor már egyre fényesebben ragyogott csillaga. Valóságos aszkéta életet élt és tizenöt éven át önfeláldozóan ápolta nagybeteg feleségét, akit a régi kis lakásból vittek utolsó útjára.  

Új lakását viszont minden elképzelést felülmúló ízléssel és gazdagsággal rendezte be. Amikor néhány évvel ezelőtt Ray Götz, a világhírű amerikai zeneszerző meglátogatta, lelkesülten így kiáltott fel:
— Mindig mondom, hogy minden zeneszerzőnek így kellene laknia!
Ray Götz nyilván nem hallott Kálmán Imre régi lakásáról.

Második feleségét a «Montmartrei ibolya» próbáin ismerte meg. A ragyogó szépségű, orosz származású fiatal leány a kórusban énekelt és táncolt. A legboldogabb családi életet élik, a családi szeretet egyébként is alapvető vonása Kálmán Imre jellemének.
 
Rajong az édesanyjáért, de az anyja is érte. Amikor Pesten a «Tatárjárás» ment, Kálmán-mama egy szanatóriumban feküdt, amely valahol egy kaszárnya mellett volt. Egy este, amikor az ezredkürtös éppen a takarodót fújta, Kálmán-mama átszellemülve így szólt az ápolónőhöz: — Das ist auch von meinen Sohn!

A mama különben egyre fiatalabb lesz. Ilyenkor látja az ember, hogy egy világhírű fiú rajongása mennyire meg tudja szépíteni az édesanya életét.

Most is azért örül legfőképpen a jubileumnak, mert tudja, hogy az édesanyját milyen boldoggá tette az ünneplés.

INCE SÁNDOR,

SZÍNHÁZI ÉLET, 1932. november 6-12. (XXII. Évfolyam, 46. szám)

Melléklet: (A.)

Kálmán Imre fényképe (8. oldalon)

Molnár Ferenc és Kálmán Imre („Húszéves kép, 9. oldalon)

Kálmán Imréné gyermekeivel: Károly Imrével és Vera Erzsébettel (9. oldalon)
 

KÁLMÁN IMRE EMLÉKÉRE:

PROFILBAN TILOS KÁLMÁN IMRÉT LEFOTOGRAFÁLNI
London, 1933. október 19.

A Langham Place-on, a londoni West, a legfinomabb városnegyed kellős közepén emelkedik az angol rádió csodálatos székháza. Idetartunk együttesen: Kálmán Imre, a világhírű magyar zeneszerző, Mr.Lubbock, a jónevű, fiatal angol komponista, a BBC operett-rendezője és én. Megyünk Kálmán Imre londoni rádióestjének főpróbájára. . . .

A magyar komponistát különös reverenciával fogadják az óriási épületben. Emeletek és folyosók végtelen labirintusán keresztül jutunk el végül a próbaterembe. Sötétszürke, vastag posztó takarja a falakat és messze-nyúló fémágon, egészen kicsiny mikrofon hajlik a zongora fölé, amely elé Kálmán Imre ül le most a próba megkezdésekor. . . .

Azzal kezdi, hogy a kottalapokba külön bejegyzéseket ír és megkéri John Hendriket, a tenoristát, hogy vegye figyelembe ezeket a külön jegyzeteket, amelyek operettjeinek rendes kiadásából hiányoznak, de amelyekre ő külön súlyt helyez itt, a londoni előadáson. Azt akarja, hogy minden úgy történjék, ahogyan ő azt elgondolta, hogy a legeredetibben, legigazabban, önmagát nyújthassa az angol BBC-n keresztül — az egész világnak.

John Hendrik odaáll a mikrofon elé a (mikrofon nincsen bekapcsolva), felemeli karját és Kálmán Imre belekezd Marica grófnő című operettjének világhírű dalába, a «Jöjj cigány» dallamába. Lassan, szinte dúdolva énekel a tenorista — a mikrofon kívánja így — majd egyszerre, hirtelen, szállni kezd a hangja (elhajlik a mikrofontól), azután újra suttogva folytatja (most egészen belehajlik a mikrofonba), hogy végül a legzengőbb akkorddal fejezze be!

Kálmán abbahagyja a zongorázást; odahajlik a tenorista kottája fölé, magyarázni kezd neki Különböző jelek kerülnek a papírlapra. A tenorista boldog, hogy kottáján a nagy zeneszerző kézírásával örökíti meg külön zenei megjegyzéseit. Utána újra kezdik a dalt próbálni. A végén Kálmán Imre, legteljesebb tetszésének ad kifejezést, még külön meg is kérdezi a tenoristától, hogy kitől tanult énekelni, annyira tetszett neki az «iskolája.»

Aztán áradozva dicséri az angol tánczenét és az angol rádió magas fokú szervezettségét, majd, amikor meg jelenik a próbateremben a BBC külön házi fotografusa, hogy számomra lefotografálja a muzsikust, Kálmán semmiképpen sem akarja az utasításait meg fogadni. Nem hagyja magát, csak szemben lefotografálni. Profilban tilos!

Amikor vége van a próbának, együtt távozom Mr. Lubbockkal, a Kálmán-estély rendezőjével. (Egyike a legjobb neveknek ma az angol rádióban.) Nem tudja eléggé dicsérni Kálmánt! Ennyire kedves, ennyire közvetlen, ennyire melegszívű nagy muzsikussal még nem találkozott!
És milyen remek, szinte a minuciózusságig tökéletes, alkotó-komponista.

— Ó, bárcsak minden nagy muzsikus, akivel dolgom van, ilyen volna! — fejezi be egy sóhajjal a beszélgetést Lubbock mester, azután visszasiet a próbaterembe, ahol a megadott instrukciók alapján, tovább folytatja a megkezdett munkát. . . .

LÓRÁNT MIHÁLY

SZÍNHÁZI ÉLET, 1933. október 29 – november 4. (XXIII. Évfolyam, 45. szám)

64 évvel ezelőtt (1953. október 30.), ezen a napon hunyt el Kálmán Imre a világhírű magyar zeneszerző, karmester.

Emlékére egy 1932-ben készült riportot közlök.

Szeretném, ha Pesten az Operában játszanák: «Az ördöglovast» — mondja Kálmán Imre

Kezdjük talán vallomással. Kicsit félve ültem be a múlt hét egyik estéjén a bécsi Theater an der Wien-be, hogy végignézzem Kálmán Imre új operettjét, a «Der Teufelsreiter»-t. Amilyen nagyon örültem előre is Kálmán Imre zseniális magyar muzsikájának, amely mint mindig, biztosan most is a magyar zenének szerez a nagyvilágban újabb diadal-koszorút, picit borsódzott a hátam, vajon mennyi tücsköt-bogarat hordtak itt össze kedves osztrák librettista barátaink.

És túl a bűbájos muzsika minden magyaros szépségén, a legkedvesebb meglepetése az estének a librettó volt. Schanzer és Wellisch könyve.

És a színház a darab magyar voltát a festői kiállítással és a szép előadással valósággal kihangsúlyozza. A Brada mester által betanított magyar csoportos táncok, az álomszép magyar ruhák és a pazar színpad monumentális díszletei meséskönyvbe illő keretet adnak Kálmán Imre tündéri muzsikájának.

(Zárójelben: a ruhákat a program szerint Lilian tervezte. Lilian egyenlő Karczag Lilivel. Hubert Marischka feleségével. Karczag Lili édesanyja Kopácsy Juliska volt. A vér nem válik vízzé!)

Kálmán Imre vendégszerető házában, fehér asztal mellett arról beszélgettünk, hogy miképpen képzeli el «Az ördöglovas» pesti előadását?

— „Legjobban szerelném” — kezdett Kálmán Imre az intervjuba,— „ha az Operában kerülhetne színre a darab. Radnay Miklós be is jelentette, hogy feljön Bécsbe megnézni az operettet, de eddig még nem volt szerencsénk hozzá.” ...
(— Annyi dolga van Radnainak a jövő szezon személyzeti ügyeivel otthon — mondom,— hogy előbb biztosan rendet akar a saját házában.)

— „Úgy képzelem” — folytatta Kálmán,— „hogy a Nemzeti Színház néhány kitűnőségével kellene kiegészíteni az Operaház nagyszerű együttesét és akkor nagyon érdekes produkcióval lehetne megajándékozni a pestieket.

A címszerepet Kiss Ferencnek szántam.” ...

(Újra közbevágok: — Remek szerep lenne Ferinek!)

— „Metternichet Odry játszhatná és a királyné szerepére, ... a királyné szerepére, ... kitünő lenne, ...
(Kálmán elgondolkozik, én segítek neki: — Tasnády Ilona!)

— „Ezt a két szerepet, amely teljesen beszélő-szerep, Bécsben is prózai színészek játszották, illetve játsszák. Ami a címszerepet illeti, Kiss Feri remekül énekel.”

Sietek Kálmán Imre érdekes tervét itt átadni a nagy nyilvánosságnak, mert úgy érzem, hogy ez az elgondolás valóban remek produkcióval és egy nagyon nagy sikerrel ajándékozhatná meg a pesti Operaházat. És ezúton is kérem Radnai Miklóst, hogy szakítson időt magának és nézze meg Bécsben az új Kálmán-operettet, mert nagy öröme lesz benne!

Az ebéd végén megvizitelte a nagyok asztalát a ház két kicsinye is. Kálmán Imre Károly úr és Kálmán Lili Erzsébet kisasszony. Az előbbi kétéves. Az utóbbi négyhónapos. Karli már ma zeneszerzői pályára készül, külön gramofonja van, amelyen dadájától személyesen rendeli a slágereket. Például este elaltatni csak úgy lelhet, ha a dada a gramofonnal odaül az ágy mellé és egymásután felteszi Karli kedvenc lemezeit.

— „Tegnap este sokára aludt el a gyerek?” — kérdi Kálmánné a dadát.

A piros-arcú nő mosolyogva válaszol: — „Két Sonnyboy és egy Ronny után.”...
 

BÚS FEKETE LÁSZLÓ

SZÍNHÁZI ÉLET, 1932. május 8-14. (XXII. Évfolyam, 20. szám)

Megjegyzés (A.)

Az ördöglovas. Operett 3. felvonásban. Egy operett, ami eltér a sablontól. Ősbemutató: Bécs, Theater an der Wien, 1932. március 10. A magyarországi bemutató: Budapest, Király Színház, 1934. április 21.

A mű Sándor Móric grófnak, a legendás lovasnak állít emléket dalban és muzsikában. A cselekmény lényege, hogy Sándor gróf szerelmes Metternich unokahúgába, Leontine hercegnőbe. (Németh Amadé: A magyar operett története. 2001.)
 

Lásd 3252. sorszám alatt is...

Köszönöm, hogy Te is beírtad ezt a zenei eseményt,  mivel elég régen volt, amikor közreadtam itt, és ugye, a beírások "dzsungelében" szinte "eltűnt" már ennek  a különleges operett-koncertnek a hírül adása.

Marlis Petersen, Piotr Beczała és Thomas Hampson operettestje a MÜPÁ-ban,

2018. február 15-én:

Zeller: A madarász - nyitány

Lehár: Giuditta - Octavio belépője (Szép itt az élet és oly vidám)

Kálmán: Marica grófnő - Jöjj, cigány

Kálmán: A csárdáskirálynő - Táncolnék

ifj. J. Strauss: A denevér - keresztmetszet

- Nyitány

- Óra-duett - Ez az ízlés, ez a kellem….

- Quadrille

- Csárdás - Hazámnak dalára nyugtom nem lelem

- Tercett - A szívem úgy reszket

Millöcker: A koldusdiák - Ollendorf belépője (Szépen bánjak tán a nőkkel?)

Millöcker: Dubarry grófnő - Ez ő, ez ő, a Dubarry

Millöcker: A szegény Jonatán - nyitány

Lehár: Paganini - Nem szeret így téged más

Lehár: Paganini - Volt nem egy, de száz babám

ifj. Johann Strauss: Bécsi vér - keringő

Stolz: Bécsi dal - Bécs csak éjjel lesz szép

Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket

Stolz: A kedvenc - Te légy a lelkem császára

Siecynski: Bécs, álmaim városa

Az az egy kivétel: "Pacsirta" -  aminek 1918. február 1-jén Magyarországon (Budapest, Király Színház) volt az ősbemutatója: Martos Ferenc magyar nyelvű szövegkönyvét zenésítette meg Lehár.

Ugyanazon évben, nem sokkal rá, már Bécsben is bemutatták (1918. március 27.) németre fordított librettó nyomán - ennek a változatnak a librettistái voltak: Arthur Maria Willner és Heinz Reichert.

Persze, szintem minden Lehár darabot először Ausztriában mutattak be. Amikor jártam Bad Ishle-be akkor láttam a Lehár villát, sajnos nem jutottam be, mert csoporttal voltam, de a táblát megnéztem, és hát nem említették, hogy magyar zeneszerző.

https://www.youtube.com/watch?v=XlQPOFpaAd4

Ezen a video-n lehet látni Lehárt, amint zongorázik és Tauber énekel.

BUDAPESTI HÍRLAP, 1905.10.20.:

"A bolygó görög.

—  Operett  három  fölvonásban.  Szövegét  írta Pásztor Árpád,  zenéjét Buttykay  Ákos.  Először  adták  a  Király-Színházban   1905.  október  19-dikén.  —

       Egy  szerencsés  véletlen Buttykay  Ákosnak  operettszöveget  játszott  a  kezére.  Buttykay  a  mi   legkiválóbb   fiatal   szimfonikusunk:   erőtől   duzzadó,     fényes  talentum,  poéta    és  virtuóz  egy  személyben.   A ragyogó   készültségű   szimfonikus:   Buttykay   nekifogott  az  operettírásnak.  Nagyon  természetes,  hogy  — nem   írt  operettet.   Valami   egészen   mást.   Meglepőt, különöset.   A   Király   Színház   mai   bemutató-estéjének  nemcsak  darabot,  de    műfajt  is    köszönhetünk. Olyan  műfajt,  melynek   az  eljövetelét  várva-várja   a modern  művészet.   Tudjuk,    hogy    a    régi    operett mennyire  kimerült  a  maga  korlátolt  formáiban,  elcsépelt  ritmusaiban,   bohóságaiban,   naivságában,   kicsinyességében.   Sablonná  süllyedt,  s  az  ifjú  dilettánsok  vígan  mázolták  operettjeiket  a  régi  mesterek  kipróbált    patronjain   keresztül. Nem csoda, hogy így  a  patronok  is  idejének  előtte  elkoptak.  El    kellett  valakinek  következnie, a  ki  új  stílust  alkot  magának, a ki  rehabilitálja  az  operettet. A ki  az  operettben  megírja  a  jövő  zenéjét.  Ezt  megtette  Buttykay  Ákos.
       Erre    nem  volt    elégséges    az,    hogy  Buttykay szimfonikus. IIyesmire a   szimfónia   egymaga   nem kvalifikál.  Képzeljük  csak  el,  micsoda  bájos kis darab   volna   például   Strauss Rikárd egy operettje. Buttykay  Ákost  más  valami   kvalifikálta   arra,  hogy A bolygó görög-ben  renesszánszot  csináljon.  Az,  hogy ő  alapjában    nagy  színpadi  talentum,  s  mint  muzsikus  vérbeli  vígjátékíró.  Muzsikájának  annyi  a  színe, hogy  el  nem  homályosítja  semmilyen  színpadi  fény. Melegsége  nem  fojtott  és  lappangó,   mint  az  abszolút szimfonikusoké,   hanem közvetetlen, lüktető, vérmes.   Erotikája ingerlőén érzéki. Temperamentuma  tüzes    és   elragadó.   Azonkívül  elmés,    humoros,    ironikus,  és  igazán,  fiatalosan  vidám. A bolygó görög  stílusában  a  káprázatos  keleti  színpompa  gyönyörűen  egybeforr  a  francia    gráciával,    a    magyar szilajsággal,  s  a  szerkezet  teknikai  szövedékét  német alaposság   fűzi   szorosra.   Goldmark,   Massenet,   Delibes,  Wagner,  Liszt  szolgáltatták  a  frazeológiát,  mellyel  Buttykay A  bolygó görög-ben  oly  fordulatosan, könnyedén   és   elmésen   beszél,  mint   előtte   igen   kevés  komponista.   Látnivaló,  hogy    Buttkay    a    régi operettel   megszakított   minden   közösséget.     Helyenkint,  egy-két  számban  tesz  koncessziót  a  megszokott operett-stílusnak.   Rosszul   teszi.   Ezek   a   számok   kirínak  a  darabból,   nem  Buttykay  lelkéből  valók,  keésbbé  inspiráltak,  halaványak  és  fölöslegesek.
      Az  ő  muzsikájának   ott,  hol   a   szöveg  jókedvű és  eleven,  nincsen  szüksége  táncritmusokra. A bolygó görög  egész  első  fölvonása  csudálatos  frisseséggel  pereg,  mivel  ennek   a  fölvonásnak   van  szövegbeli  humora,  egységes    tónusa  s   bizonyos  kerek  meséje  is. A  bolygó  görög  Homérosz  kalandos    hőse:  Ulisszes. Az   Odisszéa  bonyodalmas  körutazásából   a  szövegíró Pásztor  Árpád  csak  a  három  főállomást  tartotta  meg, s  az  Odisszéa  hölgyei  közül is  csak  a  legismertebbeket: Nauzikát,  Circét  és  Penelopét. Egy-egy  fölvonást  képvisel  mindegyik.
      Nauzika,  a  mikor  a  függöny  először  felgördül, a  parton  ruhát    tereget,    majd    lapdázik   a   többi leánnyal. Megpillantják   a   hajótörött   Ulisszest,     a lánysereg  sikoltozva  széjjelrebben. A   fölvonás   hűségesen  követi  az  Odisszéa  negyedik  énekét.  Nauzika és Ulisszes  szerelmi  kettősét  megzavarja  Eurialosz,  a  vőlegény.  A  két  férfi  összetűzése  bonyodalmat  szolgáltat a  fölvonás  másik  felére.  Megjön  az  öreg  király,  vele a  nép.  A  király  elrémül,  a  nép  ítél  és  szavaz,  persze a  szerelmesek  pártján  van.   Nauzika, a  királykisasszony,  úgy  vágyik  egy  kis  mezalliánszra,  s  épp  kapóra jött  a  hajótörött  idegen.  De  ekkor  dörög  az  ég,  sötét lesz  a  szín,  s    megszólal   a dea ez machina:  Pallasz Athéne.  Leleplezi  a  ravasz  Ulisszest,  elárulja  Nauzikának  a  szörnyű  valót:  Ulisszesnek  felesége  van.  A nép  zúgolódik,  s  Ulisszes  már-már  a  halál  fia.  A  szolgálatra   kész  Pallasz   Athéne,  megint  fölemelkedik   a süllyesztőből,   és   szabad   utat   biztosít   Ulisszesnek.   A király,  mitevő  legyen  szegény,  hatásos  tablóba  állítja népét.  Így  éneklik  a  finálét,  mely  —  így  mondja  Alkinousz  —  operettben  nem  lehet  más,  csak    utazás. Nauzika  megvigasztalódik:  Ulisszes  is  király,  s  a  feleségének  lenni  nem  volna  mezalliánsz.  A  travesztált görög miliő  romantikával  vegyül   össze.   A  fölvonás ügyes  és  jókedvű  s  ragyogóvá  teszi  a  Buttykay  zenéje. Itt  halmozta  össze  Buttykay  az  ő  vidám  ötleteit.  A lapdakórus,   Nauzika  belépője,   az   együttesekbe  szórt néhány  önálló  szám,  köztük  Nauzika    dala: Ezt az urat szeretem ...., a Lohengrin-paródia s utána Ulisszes  bemutatkozása,  végül  a  zárófuga  megannyi apró  remeke  a  zenei  humornak.  A  közönség  ma  este pompásan  mulatott  a  fölvonáson,  s  a  szerzőket  a  szereplőkkel  vagy ötször  hívta  a  lámpák  elé.
       A  második  kép  Circe  szigete.  A  kábító,  rnámorító  női  bűbáj  országa.  Bakhánsnők,  nimfák,  najádok. Aranysugaras   a   levegő,  terhes   az  illattól.   Szállanak a  sóhajok,  csókra  vágyik  Circe  és  vele  mind  a  leány. Megérkeznek    Ulisszes      társai. Lerészegednek és Circe disznókká   változtatja   őket. Magát    Uiisszest figyelmessé  teszi  Pallasz  Athéne,  és  fölfegyverzi  Circe varázslata  ellen.  Mikor  Circe  kéjes   álomba  ringatja a  szerelmes  hőst,    Pallasz  Athéne  fölriasztja,    eléje idézi  Penelope  képét,  mire  Ulisszes  kiragadja  magát Circe  karjaiból,  és  társaival  együtt  menekül  a  veszedelmes  tündér-szigetről.  Ebben  a  képben  az  eposz  romantikája  fölébe  kerekedik  a  szatírának,  s  az  érzékiség  poézise  föltétlen  hatalmába  ejtette  a  muzsikát  is. Csudálatos  gazdagsággal    bugyog  itt  Buttykay Ákos forró, érzéki   melódiája. Csak  még   Goldmark  tudta volna  ezt  így  megcsinálni.  Érdekes  a  két  magyar  talentum  stílusának  a  találkozása.    Hátha  ez  a   keletinek  látszó,    izzó,  perzselő  muzsika  voltaképpen   a  magyar  faj  muzsikája?  Senki  sem  lett  még  úrrá  rajta Goldmárkon  és   Buttykayn  kívül.  A  fölvonás   egyik száma  szebb  a  másiknál.  A  vágyakozó  Circe  dala,  a csók-kettős,   az     altató,     a    búcsúdal: Találkozunk vajjon mi még? . . .  Mily  gazdag,  nagy  talentumból fakadt  ez  mind!  Az  egyik  görög  legény  szólója  — A kis madár, így hazaszáll  . . .  — percekig  tartó  tapsvihart  keltett.  Meg  kellett  ismételni.  Az  egész  közönség  a  muzsika  igézete  alatt  állott  s  viharos  éljenzéssel hívta  a  lámpák elé Fedák  Sárival  és Környey  Bélával együtt  a  zeneszerzőt.
       A  harmadik  felvonás  meghozza  a  kibontakozást körülbelül  úgy,  a  hogy  Homéroszból  tudjuk.  Megint túlteng a travesztia hangja. A zeneszerzőnek ez a felvonás  már  kevés  anyagot  ád.
       A  színház  valóságos  csodát  művelt ezzel a  bemutatóval.  Nincs  egyhamar  operett-színház,  mely  ilyesmire  képes  volna.  A  zenekart  és  énekkart,  kivételképp ez   alkalomra: Kacsóh  Pongrác   dr.   tanította  be  és dirigálta.  Csak  ízig-vérig művész  szolgálhatja  a másik művészt  ennyi  szeretettel,  fáradhatatlan  lelkesedéssel. A  partitúra  egy szépsége  sem veszett kárba; a  zenekar ambíciója  és  figyelme  pótolt úgyszólván  mindent:  tömeget, gyakorlatot  és  — hiányzó  hangszert.  Az  Opera csak  tökéletesebben  játszhatta  volna  a  zenét,  jobban nem.  Azonkívül  volt  a  darab  muzsikájának  egy  gyűönyörű  visszhangja  fönn  a  színpadon: Fedák  Sári  alakítása.   Finomságában,   ötleteiben,   színességében,     a vonalak   harmóniájában   egyaránt  tökéletes. A nagy dekoratív hatás, a  legaprólékosabb  részletmunka  csodálatosan   kiegészítik  egymást  a  Fedák Sári   művészetében.  A  ki  pedig  a  stilizált  mozgás  szépségét,  az antik  gesztus   tökéletességét  akarja  látni,  nézze  meg Circe  altató  jelenésének  az  utójátékát,  a  mint  Fedák Sári   körüljárja   a  nyoszolyát, homlokon  csókolja Ulisszeszt,  virágot  tesz  melléje,  búcsúzik  tőle, lábujjhegyen  távozik,  s  visszafordulva  újra  búcsút  int.  Ez  a megelevenedett antik  plasztika. Környei  Béla gyönyörű  énekével  aratott  nagy  és  megérdemelt  tetszést. A  tenorszólót,  melyet  megismételtettek, Thorma  énekelte.  Kedves volt Németh  József,  jók  voltak  a  kisebb szerepekben Hudák   Juliska, Szegedy   Erzsi, Szentgyörgyi  Györgyike, Molnár, Bársony, Horváth, Körmendy.  Kazal  Biri,  a  színház  széphangú  énekesnője, indiszpozíciója  miatt  mind  az  énekszámokat  elő  nem adhatta,  de  értelmesen  és  hatásosan  mondta  el a  recitált  részeket.   A  kiállítás   pazar  és   ragyogó   volt.   A darab  nagy,  megérdemelt  sikert  aratott. (k.  a.)”

A Giuditta ősbemutatója 1934. január 20-án volt a bécsi Állami Operaházban,  Jarmila Novotná és Richard Tauber énekelte a főszerepeket, Lehár vezényelt. Magyarországi ősbemutatója a Magyar Királyi Operaházban 1934. április 8-án volt, szintén a szerző vezényelt. Az angol nyelvű wikipédia mint "operatic musikalische Komödie" említi.

Úgy emlékszem, a Guiditta premierje az Operaházban volt, és vígoperának is tekintették. Puccini nyomdokaira tört, de az olasz mester is elismerte Lehár darabjait.

Az is érdekes, hogy Lehár és Kálmán Imre egyforma magasak, pontosabban alacsonyak voltak.

A Magyar Operett Napján – Lehár Ferenc halála és Kálmán Imre születésnapja egyaránt október 24-re esik.

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai műsorát a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya kifejezetten Kálmán Imre emlékének szentelte, aki ma 135 éve született Siófokon.

Az elhangzott zenék:

I. Tatárjárás – nyitány (Km. a  Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,  vezényel Breitner Tamás  -élő koncertfelvételről)

II. – Gábor Andor: Csárdáskirálynő – az I. finálé 

(Valójában, ez a II. felvonás fináléja; a rádió a három felvonást két részben vette fel, így a felvételen az operett első részének zárójelenetét halljuk.)

„Gyere csak, Bónikám... Én, Edwin Roland…Nászinduló…. Elnézést, ha zavarok…. Melodráma”  

Km. Házy Erzsébet, Korondy György, Palócz László, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Nádas Tibor, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

Házy Erzsébet és a többi énekes a dialógust is - saját beszédhangjukon - mondják. („Melodráma”)

A teljes operett stúdófelvételét a Rádió Dalszínháza mutatta be először: 1968. június 1., Kossuth Rádió, 19.20 – 22.00
 

III. Kálmán Imre a Cigányprímás operettjéről  beszél, németül, egy archív felvétel részletéről:  Rácz Paliról szól, a híres prímásról, akinek emlékére szobrot is avatott; a zeneszerzőhöz a magyar muzsika mindig közel állott…

IV. – Harsányi Zsolt: Cigányprímás  - az elhangzott részletek több felvételről szólaltak meg:

• Rácz Pali dala, 2. felv. „Stradivari-dal” (Svéd Sándor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Török Emil)
  „Mi a jobb és mi a szebb: hegedű vagy asszony…./ Szól a nóta, csend a vége, ám a nőnél fuccs a béke…/ Az ócska Stradivari egy árva szót se szól…”
• Vidám négyes (Koltay Valéria, Németh Marika, Kishegyi Árpád, Melis György, Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó – 1964.) 
  „Voltam egyszer én is büszke bálkirály, jártam én is száz leány után… Egy király, egy király … Én vagyok ma a bálkirály… áll ma a bál…”
• Rácz Laci és Juliska kettőse ( Petress Zsuzsa, Kelen Tibor - Magyar Állami Operaház Zenekara -- Breitner tamás  - 1965) „Száll, száll, tovaszáll a nyár”

V. – Harsányi Zsolt: Marica grófnő -  a II. felvonás fináléja

„- Hej, Marica… /Ne szólj, kicsim, ne szólj… /Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, százfelé szakadjon a húr!... / Kis húgom, légy vidám, angyalom, nézz le rám…”

Km. Németh Marika, Simándy  József, a Földényi-kórus, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András

Rádió Dalszínháza bemutatója (keresztmetszet): 1963. február 2. Kossuth adó, 20.30 – 22.00

VI.  A Montmartre-i ibolya

A Művészhimnusz  dallamaival ért véget a Kálmán Imre-emlékműsor a Magyar Operett Napján.

Ismétlés délután hat és hét között a Dankó Rádió elérhetőségein

Kálmán Imre gratulál Lehár Ferenc Giudittájához

135 évvel ezelőtt, ezen a napon született Kálmán Imre.

A neve új fejezetet jelent az operett történetében, a művészete, mint a milliomos bankár lányának hozománya a kopott grófi koronát, bearanyozta, új fénnyel árasztotta el ezt a tizenkilencedik század végén hanyatlásnak indult műfajt. Első sikerének: első operettjének idején a bécsi operett vitte a vezérszerepet a színpadokon, a «Weana Walzer» uralkodott és rontotta az ízlést, eltávolította a ma publikumát a régi operett finomságaitól, zeneiségétől. Ekkor jött Kálmán Imre, a fiatal magyar komponista. Egy zeneszerző végre, aki nem a tantiemek kedvéért, hanem „l’art pour l’art” ír operettmuzsikát. A figyelem egyszerre feléje terelődött. Zenéjében új színek, új hangulatok voltak, zenekara a modern hangszerelés minden csínját-bínját ismerő virtuóz akarásait tolmácsolta, tudatos, komoly művészet volt, amit nyújtott. Ettől az időtől fogva a magyar operettnek jutott a vezérszerep és a nagy nemzetközi operett piacon Kálmán Imre nevének van a legjobb csengése.

A komoly munka és a lelkiismeretes tanulás, önművelés útján jutott el Kálmán Imre az operett komponálás terére. A budapesti Zeneakadémián a tudós Koessler János, annyi kiváló magyar muzsikus nevelőjének vezetése alatt végezte a zeneszerzési tanszakot, scherzókat és kamaraműveket írt és szimfóniákról álmodott. Közben több ösztöndíjat nyert és a Zeneakadémia végzésével bemutatták «Saturnalia» című szimfóniai költeményét, melyet később Kun László zenekara is nagy sikerrel előadott. Zeneszerzői pályafutásának jelentős állomása volt az «Endre és Johanna» című szimfóniai költeménye, melyet a Filharmóniai Társaság adott elő, majd később Helsingforsban is játszottak. A komponálás mellett ez időben kitűnő újságírói működést is fejtett ki Kálmán: a «Pesti Napló» -nak és az «Új Idők»-nek volt éveken át finom tollú, nagy népszerűségnek örvendő zenekritikusa.

Első színpadi műve a «Mikes» című szimfonikus dráma volt, melyet a Magyar Színházban játszottak, később Fényes Samunak ugyancsak a Magyar Színházban előadásra került, «Pereszlényi juss» című történeti vígjátékához irt zenét. Kálmánt ekkor már vonzotta a színpad, a zenei kifejezés fokozására, mélyítésére, sokféle lehetőségének kiaknázására vágyott és operatervekkel foglalkozott. Egyelőre azonban csak műdalokat írt és megnyerte a főváros Ferenc József jubileumi ösztöndíját: két éven át fizetendő 2400 koronákat.

A műdaloktól csak egy lépés volt a kabarédalokhoz. A magyar kabaré ekkor tette meg az első tétovázó lépést, a Vígszínházi Faludyak Andrássy úti kabaréjában olyan emberek egyengették az új műfaj útját, mint Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Szép Ernő. Ebben a kabaréban énekelték Kálmán Imrének első könnyed, finom melódiáit, melyek a későbbi operett-komponista izmos szárnypróbálgatásai voltak. A «Sárga a babám harisnya-kötője,» «Én vagyok a Fedák Sári szobalánya» és a ma is népszerű, pompás, «Mert a Berta nagy liba» bámulatos karriert futottak meg. Hosszú időkön át a legnépszerűbb számai voltak a kabarénak, majd a Vígszínház színpadán Heltai Jenő vidám darabjában, a «Bernát» -ban énekelték sok-sok előadáson. Jellemző Kálmán Imre gazdag invenciójára és eredeti tehetségére, hogy a darab múlt évi reprízén épp olyan frissességgel hatottak ezek a nótái, mint annak idején.

Most már meg volt az átvezető út és következett — az operett. 1908. február 22-én mutatták be a Vígszínházban a «Tatárjárás-t», Kálmán Imre első operettjét, mely rövid időn belül elvitte az új magyar komponista nevét a világ minden részébe. Játszották és játsszák még ma is Bécsben, Berlinben, Hamburgban, Lipcsében, Münchenben, Kopenhágában, Prágában, Londonban, Amerikában, Párisban, Marseillesben, Génuában, Milánóban, Athénben.

A második Kálmán-operett, melyet a «Tatárjárás» óriási sikere után izgatott figyelemmel vártak két világrészben, «Az obsitos» volt. Mint az elsőét, ennek a szövegét is Bakonyi Károly írta és ugyancsak a Vígszínházban került bemutatóra 1910-ben. Bécsben, két alakban is előadásra került
«Az obsitos» 1912-ben, «Der gute Kamerad» címmel, 1914-ben, pedig mint «Gold gab ich für Eisen.» Ebben a formában különösen nagy sikere volt, több mint százszor játszották és a berlini Komische Operben százötven előadást ért meg.

A következő operett a «Cigányprímás» volt. A «Tatárjárás» méltó párjának bizonyult. Kálmán Imre ekkor már bécsi lakos volt, bécsi írók írták a librettóját is és a bécsi Johann Strauss-Theater mutatta be a darabot elsőnek. Itt, több mint kétszázszor játszották egyfolytában. Budapesten 1913-ban mutatta be a darabot a Király Színház, Fedák Sári, Pálmay Ilka, Nyáray Antal és Rátkai Márton játszották benne a főszerepeket - száznegyvenszer. New Yorkban háromszázszor adták «Sári» címmel, a főszerepben egy amerikai magyar primadonnával, Hajós Mariskával.

Negyedszer: a «Kis király» Bécsben, a Theater an der Wien, Budapesten a Népopera játszotta nagy sikerrel, bár Kálmán Imre nem nagyon volt megelégedve ezzel a sikerrel. Bécsben csak nyolcvanszor játszották (Kálmánnál csak százon felül számit), de ennek megvoltak a maga okai.
Louis Treumann a bécsiek kedvence, összekülönbözött Karczag igazgatóval és a Kis király harmadik előadásán otthagyta a színházat, A szerepváltozás aztán nagyon befolyásolta a darab sikerét. De már Olaszországban, Amerikában és Oroszországban óriási sikerrel játszották a Kis királyt is.

Két évvel ezelőtt ismét a Vígszínháznak jutott Kálmán-operett, a «Zsuzsi kisasszony,» mely akkor a szezon szenzációja volt. Magyarországon kívül csak Amerikában játszották ezt a darabot, ott most futja legjobb formáját: «Miss little Springtime» címmel kerül előadásra - Petráss Sárival a címszerepben.

A sort a «Csárdáskirályné» zárja le. A Király Színházban most volt a százötvenedik, előadása. Berlinben nemrég adták kétszázadszor, Stockholmban százhetvenszer játszották már és Bécsben, áprilisban éri meg az ötszázadik előadását.

Kell-e még többet mondani Kálmán Imréről és a «Csárdáskirályné» sikeréről?

(a cikk írója nem ismert)

SZÍNHÁZI ÉLET, 1917. (15. szám)

 

Zeneműtár és Színháztörténeti Tár

Erre a kérdésedre  az OSZK Zeneműtárában kaphatnánk feleletet illetve kutathatnánk ott.

Hát nem semmi szereposztás, kérdés maradt e róla hanganyag vagy filmanyag, sajnos nem valószínű. Karády Tangolitája az fent van a youtube-n.

Ifj. Latabár Árpád, Karády Katalin, Bársony Rózsi, Dénes Oszkár, Németh Marika és Gozmány György Ábrahám Pál Bál a Savoyban című operettjében. Fővárosi Operettszínház, 1948.

Ismeretlen fényképész felvétele – Színháztörténeti Tár - Országos Széchényi Könyvtár

A Fekete Pétert megnézném, ment is a Madáchban, de mikor el akartam menni rá fáradt voltam, mert aznap jöttem haza külföldről, azt mondták lesz még, de végül levették.... valami rémlik, hogy régen láttam, de lehet az egy másik hasonló darab volt.  Az általad érdektelenek közül a Fame, a Chicago tetszett, egész jó volt a Rudolf és az Elizabet is. A Padlás gyerekekenek való, egyszer talán elviselhető. Az Abigél az csak a történet miatt érdekes, talán 2 dal van benne. A Mozartot nem szerettem. Producereket nem láttam, se a Vámpírok bálját, talán előbbit egyszer megnézném, de már lemaradtam róla, mert levették. A Made in Hungária megnézhető, Hungária dalválogatás. Doktor Herz passz, de annyira nem izgalmas. A Mária Evangéliumát láttam, de aludtam rajta....

A  Csókolj meg Katám pedig engem is érdekelne, ezt nem játszák, de láttam az Ódryn egy Gershwin Cole Porter estet, és az igazán remek volt.

A Csókos asszonyt, most feltette a József Attila színház, ha érdekel, én egyszer láttam, elment, de azért van nála jobb darab is.... picit agyonrágott dalok, de van amit szeretek benne pl. Los Angeles, Debora, Manuela... nem tudom, de ez szerintem a magyar megfelelője Benatzky Fehér ló c. darabjának....

Kapcs.: 3262., 3248. sorszámok

Az Operettszínház honlapjáról 

2017-10-20

Közeleg a Luxemburg grófja bemutatója

Az idei évad első bemutatóját november 4-én tartják a Budapesti Operettszínházban. Parádés szereposztásban ekkor mutatkozik be a fővárosi közönség előtt a Luxemburg grófja, Somogyi Szilárd rendezésében. A meglepetésekkel, cselszövésekkel teli kacagtatóan humoros és persze mélyen emberi, szerelmes történet premierjéhez kapcsolódóan egy különleges jótékonysági árverésre is sor kerül az Ernst Galéria jóvoltából.

Az előadást rendező Somogyi Szilárd olvasatában a Luxemburg grófja 2017-ben elsősorban arról szól, hogy pénzzel megvásárolható-e a szerelem, vagy sem. Mi történik, hogy ha a művészek és a politikusok világának találkozásakor nem csak a pénz és a hatalom dominál, hanem elérkezik a mindent elsöprő érzelem is. "Mi megadjuk erre a választ: az igaz szerelmet sem pénzzel, sem hatalommal nem lehet megvásárolni, csak és kizárólag őszinteséggel." 

"Régi adósságát törleszti a színház, amikor bemutatja a Luxemburg grófját" - mondta Lőrinczy György főigazgató. A Csiky Gergely Színházzal együttműködésben létrejött produkció két évvel a kaposvári bemutatót követően némiképp átalakítva és tovább gondolva, egy kicsit "felturbózva" érkezik a Nagymező utcába. A főigazgató reményei szerint a születendő előadásban az idősebb korosztály tagjai és az operett rajongók megtalálják a megszokott zenei igényességet, látványvilágot, attraktív táncokat, szívet melengető és egyben humoros történetet, miközben megszólítja a fiatal generáció tagjait is a mai történetmesélés, a steampunk elemeket magán viselő design, a klasszikus stílust a street dance-szel ötvöző koreográfia. "Azt gondolom, az előadás igazi családi operett lesz. A műhöz egy kultikus pár, Honthy Hanna és Feleki Kamill emléke kötődik. Akik látták őket, fogják kézen és hozzák el az unokáikat, nagyon fogják élvezni."  

A látványvilág megálmodója, Túri Erzsébet fontosnak tartja, hogy szakítani akartak a hagyományokkal, nem egy hagyományos operett díszletet álmodtak a színpadra, hanem egy olyan mixet, ami visszaadja a századelő bohém párizsi hangulatát. A díszlet az Eiffel tornyot, mint a város legjellegzetesebb építményét állítja középpontba egy mozgatható vázszerkezettel. Emellett a '20-as évek art deco világa jelenik meg a 21. századi fénytechnika eszköztárát is felvonultatva. A jelmeztervező, a kaposvári társulatból érkezett Cselényi Nóra ruhái is az art deco jegyében születtek, persze némi modern beütéssel. A művészvilág tagjai például az úgynevezett steampunk stílusba (ahol a bőrök, a fémek, a különleges frizurák dominálnak) öltöztetve lépnek színre, míg az arisztokraták klasszikus vonalvezetésű ruhákat kapnak. 

Barta Viktória arra törekszik, hogy miközben maximálisan tiszteletben tartja az operett klasszikus vonalát, koreográfiáiban ötvözze azt a mai kor egyik legnépszerűbb táncstílusával, a street dance-szel.  "Nagyon örülök, hogy az ország első zenés színháza nyitott arra, hogy ezt a bátor és valljuk be, kockázatot is magában rejtő elképzelésünket támogassa. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal nagy esélyünk van arra, hogy a fiatal generációkat bevonzzunk ebbe a csodálatos színházba."

A Luxemburg grófjába vendégként érkezik Kálloy-Molnár Péter, aki Földes Tamással kettőzve játssza majd Feleki Kamill legendás szerepét, Sir Basilt. Mellette Kálid Artúr mutatkozhat be az Operettszínház nagyszínpadán Lord Lanchasterként. Az előadás többi főszerepében a teátrum sztárjait láthatja majd a közönség. Többek között Dolhai Attilát, György Rózsa Sándort, Fischl Mónikát, Lukács Anitát, Frankó Tündét, Vermes Tímeát, Szendy Szilvit, Simon Pannát, Kerényi Miklós Mátét, Laki Pétert Oláh Tibort, Magócs Ottót, Langer Somát, Vanya Róbertet, Pálfalvi Attilát, Papadimitriu Athinát és Siménfalvy Ágotát.

Dramaturg Lőrinczy Attila, zenei vezető Makláry László, aki mellett Szabó Mónika szintén vezényli a darabot. Az előadás rendezője Somogyi Szilárd.

"Én és a kisöcsém" - inkább zenés játéknak tartom, bár az operett műfajához sorolják a darabot.  A szerzőik számos népszerű, slágerszámot írtak bele, hallgatni jó azokat, de a történetre magára és színpadi látványvilágára sosem voltam igazán kíváncsi... Persze  lehet jó, színvonalas előadásokat kiállítani belőle, ami tetszhet a publikum erre hajló, rajongó rétegének. Én "megrekedtem" a hagyományos nagyoperettek, daljátékok műfajában, zenei világában, és néhány jazz- meg rádióoperettnél. Úgyhogy se ez, se a "Fekete Péter", sem a "Régi nyár" meg a többi, hasonló jellegű zenés darabok nem vonzanak a színházba - talán a "Csókos asszony" még igen...

 A musical – zenés játék vonulatból pedig a My Fair Lady, A muzsika hangja,a Mary Poppins, a Hegedűs a háztetőn, La Mancha lovagja, a West Side Story és a Kabaré tett és tesz rám valamiféle pozitív érzelmű hatást, ahogyan a Hair, Az Operaház fantomja, a Macskák, az Evita, a Jézus Krisztus Szupersztár, A nyomorultak és a Koldusopera, Egy szerelem három éjszakája azok a darabok, melyek zenei világát  befogadom.

De a többi musical, rockmusical vagy legyen az rockopera (az István, a király, a Képzelt riport…, kivételekkel) számomra érdektelenek: Rebecca, Mozart!, Elisabeth, A Padlás, A dzsungel könve,  Made in Hungária, ABBA, Szépség és a szörnyeteg, Doktor Herz, József és a színes…, Abigél, Menyasszonytánc, Chicago, Rudolf, Oliver, Miss Saigon, Mária evangéliuma, Vámpírok bálja, Producerek, Fame (Hírnév),Sztárcsinálók,  Rómeó és Júlia stb.

Viszont szívesen látnám az Operettszínház színpadán Cole Porter: Csókolj meg, Katám!; Kánkán, Lionel Monckton: Country Girl, Ivan Caryll and Lionel Monckton: The Spring Chicken, Ivan Caryll: Girl from Kay, Gustave Kerker:The Belle of New York, Jerome Kern: Show Boat (Show-hajó), Leslie Stuart:The School Girl, Augustus Barratt- Howard Talbot: Kitty Grey, Paul A. Rubens: Miss Hook of Holland; The Little Maids, Haines E. Herbert – Baker Evelyn: The Cath of the Season (Heltai Jenő fordításában: Bálkirálynő) zenés játékait, akár más darabokat is tőlük.

Az opiban inkább a musical előadások fogtak meg, pl. a Lévay Szilveszter Maria Antoinette c. musicalje, aminek a zenéje egész jó, bár csak egy sláger van benne, de a történet, a színpadravitel magávalragatott és a szereplők is nagyot alakítottak (Polyák Lilla, Gubik Petra). Tolcsvay-Müller Isten pénze c. musicalja is remek, mind zenében, mind történetben, mind színpadravitelben. MÉg a Szép nyári nap ami beugrik, ott a zenét alapból szeretem, a történet pedig egyszer meg lehet nézni kategória, olyan szocialista feeling.

Nekem a leggyengébb operett előadás az utóbbi pár évben az Én és a kisöcsém volt, persze volt benne pár ismert dal, mai tetszett, de nagyon félrenyúltak az egésszel, nem csak az volt vele a probléma, hogy transzfesztitabárt ídézett meg a tűsarkús kifestett szoknyás férfikórus, hanem egyáltalán nem volt jó a történet feldolgozása, azon se tudtam nevetni. Nem is tudom, azt a libreettót ki hozta össze....

A Csínom Palkót nem láttam, mert nem az én izlésem ez a fajta zene.

Ezt annyira nem figyeltem a Sybillnél, de az legalább jó előadás volt, bár az elős felvonás jóval erősebb a másodiknál zeneileg, kivétel a főária, az Illúzió a szerelem, mert az a 2. felvonásba került.

Erre, amit írtál, tudnék is konkrét példát. 2014-ben láttam Ábrahám Viktória című operettjét az operettszínházban, most októbert elején pedig a Fedák Sári Színházban, Soroksáron. A Fedák Sári Színház az eredeti librettót adta elő az eredeti dalokkal, természetesen szegényesebb díszletekkel, de egyáltalán nem volt ez baj, viszont az énekesek semmivel sem voltak gyengébbek az opi művészeinél. Az opi különben a Viktória német verzióját dolgozta át magyarra, amit Alfred Grünwald készített, és ebben japánok szerepelnek, míg a Földes Imre féle eredeti szövegkönyvben Koltai kapitány Kínába kerül. A dalok viszont mindkét verzióban ugyanazok, a Mörbichi operettfesztivál ezt játszotta tavaly, és meg tudtam mézni a youtube-n, sajna azóta leszedték.

Mindenesetre a soroksári előadásban elhangzottak azok a dalok is, amiket az opi kihagyott, és más Ábrahám dalokkal pótolt pl. Ittam egy kis pityókát a Hawaii rózsájából.  Ítt elénekelték kínai/japán lány dalát, ami nagyon nagy hangerjedelmet és hangmagasságot igényel, amit az opi szubrettjei nem igen tudtak volna kiénekelni, ez a kis hölgy viszont probléma nélkül megtette.

https://www.youtube.com/watch?v=YkFDGlutl2E

Ez úgy van, ahogy mondod...

És persze a Sybill verstrófái hallatán is olykor bosszankodom (Ari-Nagy Barbara), és miért kellett átdolgozni a szöveget és keretjátékot írni az örökbecsű daljátékunkhoz, a Csínom Palkó c. Farkas Ferenc-Dékány András „klasszikusához”?...

Kíváncsi vagyok, az Operettszínházban ebben az évadban bemutatásra váró Luxemburg grófja és a Kékszakáll c. operettek  dalszövegei milyen mértékű és minőségű  „átkeresztelésnek”  és átdolgozásnak lesznek  kitéve – mi, a közönség, pedig ennek szenvedő részesei…

A "hivatalos" indok ilyenkor, hogy a szövegek kissé idejétmúltak. A nem hivatalos, hogy ezért az átirásért nem kevés suskát lehet felmarkolni! Ami az egyes betétdalok elhagyását illeti, annak idején a bonvivánok, primadonnák, stb tudtak énekelni, mindeféle hangfekvésben és magasságban. Nem egyszer operaénekesek szerződtek át különféle okból (Baksay Árpád, Oszvald Gyula, éppen ők jutottak eszembe), és mikroport nélkül énekeltek. És a mai külföldi operaénekesek közül szép számmal akadnak, akik rendszeresen éneklik az operett-irodalom gyönyszemeit! K.F: Vogt, Kaufmann, René Fleming, Netrebko, stb. Beczala és Hampson pl. jövő februárban operettestet ad a MÜPA-ban. A mi mai operetteseink  - tisztelet a kivételnek - nem tudnak énekelni, és sokuknak a hangja is hagy maga után kivánnivalót! Ami a szerzői jogvédelemre vonatkozó megjegyzést illeti, az sajnos egy idő után elévül, és akkortól - ahogy mondni szokták - szabad a pálya!

Persze, Harmath Imre is!  Meg Földes Imre, Szilágyi László, Emőd Tamás, Blum Tamás vagy  Fáy Jakab Béla:  Millöcker: A szegény Jonatán; Jones: Gésák.

De még folytatni lehetne a sort...

Viszont, akik lecserélték a régi, ismert, megszokott dalszövegeket, azok személyét bármennyire is tisztelem, de "újraalkotásuk" nagyon irritál - gondolok a közelmúltban látott és/vagy a repertoáron lévő darabokra, de a régebbi bemutatókra is: A bajadér verseit jegyző  Müller Péter Sziámira, a Marica grófnő esetében Eörsi Istvánra, későbbi változatában: Kardos G. György - Kállai István;  A víg özvegy verseit újraíró Baranyi Ferencre, a Csárdáskirálynő régi verseit "újragyártó" Kállai Istvánra és Kerényi Miklós Gáborra; A Cirkuszhercegnő - Verebes István; a Cigányszerelem dalszöveg-párosára: Ari-Nagy Babara és Béres Attila; Az Orfeusz az alvilágban - Pozsgai Zsolt; A párizsi élet - Ari-Nagy Babara, A denevér - Zöldi Gergely; Egy éj Velencében - Kállai István - Kerényi Miklós Gábor...