2884 zenebaratmonika 2016-11-05 01:21:10
Budapesti Hírlap 1934 Plágiumper Krausz Mihály és Ábrahám Pál operettszerzők között... már akkor is volt ilyen Kié a sláger ? A bécsi színházi világiban sokat beszél* nek Ábrahám Pál és Kraitsj Mihály, a két magyar komponista háborúskodásáról. A két komponista háborúskodása, —- mint már megírtuk — onnan ered, hogy Ábrahám Pál Mese a Grand Hotelben és Krausz Mihály Sárga liliom című operettjének egyik zeneszáma feltűnően hasonlít egymáshoz. ibrahám Pál azt állította, hogy a szó* bán forgó számot már régen megkomponálta, amit Marton Sándor kiadó is megerősített és hogy a melódia véletlen folytán jutott Krausz Mihály füleibe. Krausz Mihály, amikor tudomást szerzett Ábrahám kijelentéseiről, bécai ügyvédje útján feljelentette a komponistát becsületsértés és rágalmazás címén. Krausz Mihály periratában azt mondja, hogy a kérdéses zeneszámot már 1932 augusztusában megkomponálta és librettistái előtt el is játszotta, Krausz Mihálynak most azért kell a bírósághoz fordulni védelemért, mert a Sárga liliomot Bécsben négy hét múlva mutatják be és ha nem kap addig elégtételt az ügyben, az illető zeneszámot ki kell hagynia az előadásból.
Budapesti Hírlap 1934 Plágiumper Krausz Mihály és Ábrahám Pál operettszerzők között... már akkor is volt ilyen Kié a sláger ? A bécsi színházi világiban sokat beszél* nek Ábrahám Pál és Kraitsj Mihály, a két magyar komponista háborúskodásáról. A két komponista háborúskodása, —- mint már megírtuk — onnan ered, hogy Ábrahám Pál Mese a Grand Hotelben és Krausz Mihály Sárga liliom című operettjének egyik zeneszáma feltűnően hasonlít egymáshoz. ibrahám Pál azt állította, hogy a szó* bán forgó számot már régen megkomponálta, amit Marton Sándor kiadó is megerősített és hogy a melódia véletlen folytán jutott Krausz Mihály füleibe. Krausz Mihály, amikor tudomást szerzett Ábrahám kijelentéseiről, bécai ügyvédje útján feljelentette a komponistát becsületsértés és rágalmazás címén. Krausz Mihály periratában azt mondja, hogy a kérdéses zeneszámot már 1932 augusztusában megkomponálta és librettistái előtt el is játszotta, Krausz Mihálynak most azért kell a bírósághoz fordulni védelemért, mert a Sárga liliomot Bécsben négy hét múlva mutatják be és ha nem kap addig elégtételt az ügyben, az illető zeneszámot ki kell hagynia az előadásból.
2883 zenebaratmonika 2016-11-05 00:55:36
Az Újság 1932. január 23. Hawai rózsája Bemutató a Király-Színházban Már több mint tiz esztendeje, hogy a Zene- akadémia nagytermében a Hauser—Indig — Ipolyi—Són vonósnégyes társulat uj szerző, uj vonósnégyesét mutatta be. Rendkívül finom, diszkréten modern, kitünően hangzó alkotás volt a kvartett. Úgy emlékszem, hogy dallamokban nem tobzódott éppen, de annál jobban megkaptak pompásan kevert harmóniái és ritmikájának ötletessége. Neken nagyon tetszett az egész. Befejeztével egy nagyon is karcsú, sápadtarcu fiatalember jött ki a dobogóra, hogy megköszönje a tapsokat. Ugyanaz, akit pénteken este a Király-Szin- házban, mikor a karnagyi emelvényen meg jelent, a közönség tapsorkánnal, a zenekar tussal fogadott. Ugyanaz a karcsú, sápadt fiatalember: Ábrahám Pál. Az elmúlt évtized alig változtatta meg. Csak éppen hogy a tel jes ismeretlenség homályából kilépett a világhír reflektoros ragyogásába. Előbb itthoni színpadi sikerek. Azután a Viktória, mely Budapestről elindulva, járta be diadalmenetben Európát. Most pedig a Hawai rózsája, megfordított utat tett meg. Külföldi sikerek után érkezett haza. A partitúrának nem egy száma azonban megelőzte a hivatalos bemutatkozást. Népszerű lett a premier előtt. Ezeket még szívesebben hallgattuk most, mint eddig. Eredeti helyükön, Abrahám kitűnő hangszerelésében és magának a szerzőnek vezénylése alatt A számomra ez a legutóbbi volt a bemutató legkellemesebb meglepetése. Ábrahám ugyanis külföldi tartózkodása alatt egészen kitűnő karmester lett. Szuggesztiv erejű, aki nagyszerűen a kezében tartja együttesét és minden lehetőségét tökéletesen kihasználja. Ami a Hawai rózsájának zenéjét illeti, az éppen olyan jó, mint a magyar szerző ed digi munkái: ötletes, ízléses és főleg kitü nően megcsinált. Sőt, ami a feltálalást, a fel építést, az alapgondolatoknak kihasználását illeti, úgy ezekben feltétlen haladás és fejlődés állapítható meg. A zenekar remekül hang zik, színes, csillogó. Talán csak néhol vastag egy kissé. Abrahám Pál zenéje alá Földes Imre, A1 íred Grünwald és Fritz Löhner-Beda Írtak szöveget. Ennyi és ilyen jónevü írótól tulajdonképpen többet vártam, főleg ami a szel lemességet és a cselekmény gyors meg érdekes perdülését illeti. Az operett meséje nagy részt Hawaiban játszik. Egy száműzött hercegnőről van szó, ki váratlanul megjelenik az amerikai uralom alatt sínylődő virágok szigetén és el akarja foglalni ősei trónját. Ebben' azonban megakadályozza az, hogy egyformán szereti honfitársat, a herceget és a daliás amerikai hajóskapitányt, akit éppen a zendülés elnyomására küldenek ki. És Hawai rózsája oly so káig ingadozik a két férfi között, mig el nem múlik két teljes felvonás. A harmadik felvonásban azután megoldódik a bonyodalom. A honfitársak egymáséi lesznek, mig a hajóskapitány egy énekesnő karjaiban talál vigaszt, aki szerencsére feltűnően hasonlít a hercegnőhöz. Ennél sokkal több nem is történik az újdonságban, de ez is meglehetősen vontatottan és akadozva. A librettóban sokat beszélnek és keveset tesznek. De a beszéd is ritkán olyan szellemes és tréfás, hogy a közönséget jól megkacagtassa. Pedig a mai szomorú időkben, operettben igazán erre van szükség. Milyen kitűnőnek kell lenni Ábrahám Pál zenéjének és milyen jónak az előadásnak, hogy a bemutató közönsége a szöveg hibáinak ellenére is igen melegen fogadta a bemutatót. Az eredmény elérésében kétségtelenül Ábrahám Pál folyton izmosodó tehetségéé az oroszlánrész, de szereplői is méltóan küzdöttek az oldalán a közönség elismeréséért. Lábass Juci, a címszereplő nagyon finoman énekel, igen szép és főleg a harmadik felvonásban olyan kitünően játszik, hogy az messze túllépi azokat a határokat, melyeket operett-primadonnák el szoktak érni. Fejes Teri vidám, jókedvű, élettel teli, mint mindig De mindenképpen méltóan se akozik utánuk Pál Erzsi is, ki remekül táncol és akiből nem hiányaik a humor sem. A férfiak közül Kertész és Nádor egyforma eredménnyel hódit ják meg a hercegnőt és a közönséget. A vi dámságot Rátkai, Sziklay és Latabár képviselik. A rendezés színes, a díszletek közül különösen a második felvonásé (a régi hawai királyi palota belseje) sikerült. A közönség a bemutatón igen sokat tapsolt a szereplőknek és főleg a zenekart vezénylő Ábrahám Pálnak.
Az Újság 1932. január 23. Hawai rózsája Bemutató a Király-Színházban Már több mint tiz esztendeje, hogy a Zene- akadémia nagytermében a Hauser—Indig — Ipolyi—Són vonósnégyes társulat uj szerző, uj vonósnégyesét mutatta be. Rendkívül finom, diszkréten modern, kitünően hangzó alkotás volt a kvartett. Úgy emlékszem, hogy dallamokban nem tobzódott éppen, de annál jobban megkaptak pompásan kevert harmóniái és ritmikájának ötletessége. Neken nagyon tetszett az egész. Befejeztével egy nagyon is karcsú, sápadtarcu fiatalember jött ki a dobogóra, hogy megköszönje a tapsokat. Ugyanaz, akit pénteken este a Király-Szin- házban, mikor a karnagyi emelvényen meg jelent, a közönség tapsorkánnal, a zenekar tussal fogadott. Ugyanaz a karcsú, sápadt fiatalember: Ábrahám Pál. Az elmúlt évtized alig változtatta meg. Csak éppen hogy a tel jes ismeretlenség homályából kilépett a világhír reflektoros ragyogásába. Előbb itthoni színpadi sikerek. Azután a Viktória, mely Budapestről elindulva, járta be diadalmenetben Európát. Most pedig a Hawai rózsája, megfordított utat tett meg. Külföldi sikerek után érkezett haza. A partitúrának nem egy száma azonban megelőzte a hivatalos bemutatkozást. Népszerű lett a premier előtt. Ezeket még szívesebben hallgattuk most, mint eddig. Eredeti helyükön, Abrahám kitűnő hangszerelésében és magának a szerzőnek vezénylése alatt A számomra ez a legutóbbi volt a bemutató legkellemesebb meglepetése. Ábrahám ugyanis külföldi tartózkodása alatt egészen kitűnő karmester lett. Szuggesztiv erejű, aki nagyszerűen a kezében tartja együttesét és minden lehetőségét tökéletesen kihasználja. Ami a Hawai rózsájának zenéjét illeti, az éppen olyan jó, mint a magyar szerző ed digi munkái: ötletes, ízléses és főleg kitü nően megcsinált. Sőt, ami a feltálalást, a fel építést, az alapgondolatoknak kihasználását illeti, úgy ezekben feltétlen haladás és fejlődés állapítható meg. A zenekar remekül hang zik, színes, csillogó. Talán csak néhol vastag egy kissé. Abrahám Pál zenéje alá Földes Imre, A1 íred Grünwald és Fritz Löhner-Beda Írtak szöveget. Ennyi és ilyen jónevü írótól tulajdonképpen többet vártam, főleg ami a szel lemességet és a cselekmény gyors meg érdekes perdülését illeti. Az operett meséje nagy részt Hawaiban játszik. Egy száműzött hercegnőről van szó, ki váratlanul megjelenik az amerikai uralom alatt sínylődő virágok szigetén és el akarja foglalni ősei trónját. Ebben' azonban megakadályozza az, hogy egyformán szereti honfitársat, a herceget és a daliás amerikai hajóskapitányt, akit éppen a zendülés elnyomására küldenek ki. És Hawai rózsája oly so káig ingadozik a két férfi között, mig el nem múlik két teljes felvonás. A harmadik felvonásban azután megoldódik a bonyodalom. A honfitársak egymáséi lesznek, mig a hajóskapitány egy énekesnő karjaiban talál vigaszt, aki szerencsére feltűnően hasonlít a hercegnőhöz. Ennél sokkal több nem is történik az újdonságban, de ez is meglehetősen vontatottan és akadozva. A librettóban sokat beszélnek és keveset tesznek. De a beszéd is ritkán olyan szellemes és tréfás, hogy a közönséget jól megkacagtassa. Pedig a mai szomorú időkben, operettben igazán erre van szükség. Milyen kitűnőnek kell lenni Ábrahám Pál zenéjének és milyen jónak az előadásnak, hogy a bemutató közönsége a szöveg hibáinak ellenére is igen melegen fogadta a bemutatót. Az eredmény elérésében kétségtelenül Ábrahám Pál folyton izmosodó tehetségéé az oroszlánrész, de szereplői is méltóan küzdöttek az oldalán a közönség elismeréséért. Lábass Juci, a címszereplő nagyon finoman énekel, igen szép és főleg a harmadik felvonásban olyan kitünően játszik, hogy az messze túllépi azokat a határokat, melyeket operett-primadonnák el szoktak érni. Fejes Teri vidám, jókedvű, élettel teli, mint mindig De mindenképpen méltóan se akozik utánuk Pál Erzsi is, ki remekül táncol és akiből nem hiányaik a humor sem. A férfiak közül Kertész és Nádor egyforma eredménnyel hódit ják meg a hercegnőt és a közönséget. A vi dámságot Rátkai, Sziklay és Latabár képviselik. A rendezés színes, a díszletek közül különösen a második felvonásé (a régi hawai királyi palota belseje) sikerült. A közönség a bemutatón igen sokat tapsolt a szereplőknek és főleg a zenekart vezénylő Ábrahám Pálnak.
2882 zenebaratmonika 2016-11-05 00:54:22
Az Újság 1938. január 19. szám a Hawaii rózsája világsikerű Ábrahám operettről Pontosan négy esztendeje, hogy a Fővárosi Operettszinház karmesteri pulpitusán megjelent egy kedves, rokonszenves fiú, halotthalványan és fehér keztyüvel a sovány kezén, pálca nélkül, mint Savonov, a hírneves orosz ■ megkapó ötletességgel vezényelte a Zenebona cimü operettet, melynek muzsikáját felerészben 6 Irta, felerészben világslágerekből állította össze. Még csak kevesen és inkább a benfentesek ismerték akkor Ábrahám Palit, a fiatal zeneszerzőgárda egyik legértékesebb talentumát, aki odáig minden tanultsága és rátermettsége ellenére szerényen moziszkeccsek, néhány hangulatos műdal és pajkos chanson mögé rejtőzött Holott a Zeneakadémia e jelesen végzett és igen sokat Ígérő növendéke ekkor már túl volt az első világsikeren, amennyiben a Hauser-quartett nemcsak Budapesten, de külföldön is mindenütt osztatlan tetszés és elismerés mellett adta elő nagyszabású vonósnégyesét. Közbejött a háború, a háború utáni borzalmas Idők, amelyek más százezrekkel együtt, úgy tetszett, felőrllk Ábrahám Pali képességeit is. Erre annál is inkább meg volt minden valószínűség, mert ő nem tudott tolakodni, tülekedni, előszobázni színigazgatók, színházi ügynökök lakásán és fizikai ereje sem volt hozzá, hogy előbbre kerüljön a csúnya marakodásban. Hogy végleg el ne merüljön és legyen miből megélnie, irt tehát névtelenül vagy álnéven orfeumdalokat, melyeket azonban meghallgatva, az ember, rögtön tisztába jött vele, hogy ez nem holmi dilettáns mnukája, hanem igazi tehetségé: Ábrahám Pálé. Az első operett, mellyel kijött: a Zenebona, teljes diadalt aratott. És követvén a közönség Ízlését, e sikerre ráduplázott az Utolsó Verebéig lánnyal, mely csupa zenei ötlet és részben kifigurázása is as egész jazz-bolondériának. Mint valóban nagy és komoly operettkomponista, a Viktóriával prezentálódott, mely a Király Színházból kiindulva, egész rövid idő alatt világhírre emelte a nevét. Most alig néhány esztendő után Ismét idehaza örvendhetünk Ábrahám Palinak, hogy a Hawai rózsájá-nak zengő melódiái felhangzanak a Király Színházban. Ismét ott ül a karmesteri székben, ugyanazzal a szerénységgel, mint valaha és ugyanazzal a fiatalos lendülettel vezeti a zenekart, mint most négy éve. Azóta bejárta csaknem az egész világot és a siker mindenütt a nyomában. A Hawai rózsájá-nak a zeneszámai frissen és üdén csengenek, holott külföldi előadásokon át minden taktusát a rádió utján is jól ismerjük. Dehát ez mégis egészen valami más, hogy itt szemtől-szembe kapjuk és abban a formában, amint Ábra hám Pál minden szeretetével nyújtja felénk. Hirtelenében kevés olyan főpróbára emlékszem, mint az övére, a tegnapira. A szorongásig megtelt nézőtéren mindenki jókedvű volt és megelégedett és nem akadt egyetlen ember, aki őszintén és szívből nem örült Ábrahám Pál sikerének, mely jobb helyre nem is mehetett
Az Újság 1938. január 19. szám a Hawaii rózsája világsikerű Ábrahám operettről Pontosan négy esztendeje, hogy a Fővárosi Operettszinház karmesteri pulpitusán megjelent egy kedves, rokonszenves fiú, halotthalványan és fehér keztyüvel a sovány kezén, pálca nélkül, mint Savonov, a hírneves orosz ■ megkapó ötletességgel vezényelte a Zenebona cimü operettet, melynek muzsikáját felerészben 6 Irta, felerészben világslágerekből állította össze. Még csak kevesen és inkább a benfentesek ismerték akkor Ábrahám Palit, a fiatal zeneszerzőgárda egyik legértékesebb talentumát, aki odáig minden tanultsága és rátermettsége ellenére szerényen moziszkeccsek, néhány hangulatos műdal és pajkos chanson mögé rejtőzött Holott a Zeneakadémia e jelesen végzett és igen sokat Ígérő növendéke ekkor már túl volt az első világsikeren, amennyiben a Hauser-quartett nemcsak Budapesten, de külföldön is mindenütt osztatlan tetszés és elismerés mellett adta elő nagyszabású vonósnégyesét. Közbejött a háború, a háború utáni borzalmas Idők, amelyek más százezrekkel együtt, úgy tetszett, felőrllk Ábrahám Pali képességeit is. Erre annál is inkább meg volt minden valószínűség, mert ő nem tudott tolakodni, tülekedni, előszobázni színigazgatók, színházi ügynökök lakásán és fizikai ereje sem volt hozzá, hogy előbbre kerüljön a csúnya marakodásban. Hogy végleg el ne merüljön és legyen miből megélnie, irt tehát névtelenül vagy álnéven orfeumdalokat, melyeket azonban meghallgatva, az ember, rögtön tisztába jött vele, hogy ez nem holmi dilettáns mnukája, hanem igazi tehetségé: Ábrahám Pálé. Az első operett, mellyel kijött: a Zenebona, teljes diadalt aratott. És követvén a közönség Ízlését, e sikerre ráduplázott az Utolsó Verebéig lánnyal, mely csupa zenei ötlet és részben kifigurázása is as egész jazz-bolondériának. Mint valóban nagy és komoly operettkomponista, a Viktóriával prezentálódott, mely a Király Színházból kiindulva, egész rövid idő alatt világhírre emelte a nevét. Most alig néhány esztendő után Ismét idehaza örvendhetünk Ábrahám Palinak, hogy a Hawai rózsájá-nak zengő melódiái felhangzanak a Király Színházban. Ismét ott ül a karmesteri székben, ugyanazzal a szerénységgel, mint valaha és ugyanazzal a fiatalos lendülettel vezeti a zenekart, mint most négy éve. Azóta bejárta csaknem az egész világot és a siker mindenütt a nyomában. A Hawai rózsájá-nak a zeneszámai frissen és üdén csengenek, holott külföldi előadásokon át minden taktusát a rádió utján is jól ismerjük. Dehát ez mégis egészen valami más, hogy itt szemtől-szembe kapjuk és abban a formában, amint Ábra hám Pál minden szeretetével nyújtja felénk. Hirtelenében kevés olyan főpróbára emlékszem, mint az övére, a tegnapira. A szorongásig megtelt nézőtéren mindenki jókedvű volt és megelégedett és nem akadt egyetlen ember, aki őszintén és szívből nem örült Ábrahám Pál sikerének, mely jobb helyre nem is mehetett
2881 Búbánat 2016-11-03 16:52:40
[url] http://bdpst24.hu/2016/10/25/ujra-operett-eger-szinpadan-huszka-jeno-lili-barono/; Újra operett Eger színpadán – Huszka Jenő: Lili bárónő [/url] Dávid Zsuzsa ismét Egerben rendez, ahol remek szereposztással az operett irodalom egyik klasszikusát vitte színre. A főbb szerepekben Balogh András/Rácz János ( Báró Malomszeghy) Füredi Nikolett/Nagy Szilvia (Lili) Nagy Lóránt/Török Tamás (Gróf Illésházy) Nagy Barbara (Sasváry Clarisse színésznő). Bemutató október 28-án, pénteken este volt az Egri Gárdonyi Géza Színházban.
[url] http://bdpst24.hu/2016/10/25/ujra-operett-eger-szinpadan-huszka-jeno-lili-barono/; Újra operett Eger színpadán – Huszka Jenő: Lili bárónő [/url] Dávid Zsuzsa ismét Egerben rendez, ahol remek szereposztással az operett irodalom egyik klasszikusát vitte színre. A főbb szerepekben Balogh András/Rácz János ( Báró Malomszeghy) Füredi Nikolett/Nagy Szilvia (Lili) Nagy Lóránt/Török Tamás (Gróf Illésházy) Nagy Barbara (Sasváry Clarisse színésznő). Bemutató október 28-án, pénteken este volt az Egri Gárdonyi Géza Színházban.
2880 Búbánat 2016-10-28 20:58:05
[url] http://www.operett.hu/operett.php?pid=favorites&hId=1246; Villanófényben - Kállay Bori [/url] Operettszinhaz.hu, 2016-10-12 „November 26-án Dédelgetett álmaim címmel különleges jubileumi előadásra készül Kállay Bori. A hazai zenés színjátszás nagyasszonya ezzel az esttel ünnepli pályafutása ötvenedik évfordulóját. A művésznővel a Vigadóbeli est előkészületeiről, a debreceni és budapesti évekről, döntésekről, eltökéltségről, hitről és vágyakról beszélgettünk.” „- Ez egy kétrészes est, amelynek főszereplője és műsorvezetője is vagyok. Legyen meglepetés, kik lesznek a vendégeim, de lesznek, nem is kevesen. Az is bizonyos, hogy a Budapesti Operettszínház zenekara és balettkara is közreműködik. Bevallom, nagyon jól esik, hogy a színházam mögém állt. Az ő segítségükkel, valamint Dr. Vadász Dániel producer értő és szerető gondozásával, no meg a Vigadó készségével valósulhat meg ez a gálaest.”
[url] http://www.operett.hu/operett.php?pid=favorites&hId=1246; Villanófényben - Kállay Bori [/url] Operettszinhaz.hu, 2016-10-12 „November 26-án Dédelgetett álmaim címmel különleges jubileumi előadásra készül Kállay Bori. A hazai zenés színjátszás nagyasszonya ezzel az esttel ünnepli pályafutása ötvenedik évfordulóját. A művésznővel a Vigadóbeli est előkészületeiről, a debreceni és budapesti évekről, döntésekről, eltökéltségről, hitről és vágyakról beszélgettünk.” „- Ez egy kétrészes est, amelynek főszereplője és műsorvezetője is vagyok. Legyen meglepetés, kik lesznek a vendégeim, de lesznek, nem is kevesen. Az is bizonyos, hogy a Budapesti Operettszínház zenekara és balettkara is közreműködik. Bevallom, nagyon jól esik, hogy a színházam mögém állt. Az ő segítségükkel, valamint Dr. Vadász Dániel producer értő és szerető gondozásával, no meg a Vigadó készségével valósulhat meg ez a gálaest.”
2879 Búbánat 2016-10-28 10:05:51 [Válasz erre: 2878 Ardelao 2016-10-28 00:48:30]
A Zenés TV Színház 1981. június 26-án mutatta be Zerkovitz Béla életét feldolgozó, Mi, muzsikus lelkek című zenés filmet, amit nemrég újra láthattunk az M3 csatornán. A filmben rengeteg dal csendül fel, mind Zerkovitz szerzeménye, köztük a címadó dal is. Zerkovitz dalainak talán leghivatottabb tolmácsolója volt Bilicsi Tivadar: [url] https://www.youtube.com/watch?v=moeoQGAFGGU; Egyveleg Zerkovitz Béla műveiből [/url] Érdemes elolvasni Gál Róbert Zerkovitzról írt életrajzi könyvét: [url] http://www.lira.hu/hu/konyv/muveszet/film-szinhaz-zene-tanc/mi-muzsikus-lelkek-1; Mi, muzsikus lelkek, [/url] melyből a komponista, szövegíró, egykori színidirektor életét és munkásságát ismerheti meg a zeneszerető közönség. Csáth Géza írta, többek közt Zerkovitzról, és a pesti folklórról: " A pesti dal, ami a muzsikát illeti, pont megfelelője annak a speciális pesti irodalomnak, amely a fővárost felfedezte. Valami kasírozott, stilizált cigányosság van benne, a városligeti hinták sípládáinak jellegével. Valami franciás sikk, valami fővárosi szegényes fényűzés, ugyanaz, amit szegény és csinos masamód-lányok jó cipőin, ízléses kalapjain és öntudatos affektált járásán csodálhatunk. Valami nekikeseredett züllöttség és fölényes fásultság, ami az élet lélekvesztettjeit, a művészeket jellemzi. Valami léha lenézése a nemes férfias nagy akarásnak és kimosolygása mindennek, amit a közönséges ember komolyan vesz." 2016. október 8. szombat 23:10 - 00:20 Zenés TV Színház Zerkovitz Béla – „Mi muzsikus lelkek…” Zenés életrajzi film (1980) Szereplők: • Straub Dezső (Fiatal Zerkovitz) • Márkus László (Zerkovitz Béla) • Benedek Miklós (Konferanszié) • Benkóczy Zoltán (Béldy) • Benkő Gyula (Cziegler professzor) • Csongrádi Kata (Pillangó, kisasszony) • Csonka Endre (Helfgott fényképész) • Csűrös Karola (Czieglerné) • Farkas Bálint (Józsefvárosi vendéglős, Riegler) • Felföldi Anikó (Joséphine Baker) • Gáti József (Hegedűs Gyula) • Gregor József (Székely Mihály) • Gyabronka József (Harmadik vendég) • Kazal László • Kovács Zsuzsa (Ilonka, Zerkovitz felesége) • Mikó István (Második vendég) • Oszvald Marika (Postáskisasszony) • Pászthy Júlia (Primadonna) • Petress Zsuzsa (Honthy Hanna) • Rátonyi Hajnalka (Böske asszony) • Sipos Áron (Riccordi titkára) • Suka Sándor (Hubay Gárdos Zerkovitz papa) • Széki József (Ügyelő) • Velenczey István (Operaigazgató, Schneider) • Zentay Ferenc (Első vendég) Km. a • Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara • Stúdió 11 • Bolba Lajos énekegyüttese • Körmendi Vilmos (karmester) Írta és rendezte: Bednai Nándor Időtartam: 70 perc
A Zenés TV Színház 1981. június 26-án mutatta be Zerkovitz Béla életét feldolgozó, Mi, muzsikus lelkek című zenés filmet, amit nemrég újra láthattunk az M3 csatornán. A filmben rengeteg dal csendül fel, mind Zerkovitz szerzeménye, köztük a címadó dal is. Zerkovitz dalainak talán leghivatottabb tolmácsolója volt Bilicsi Tivadar: [url] https://www.youtube.com/watch?v=moeoQGAFGGU; Egyveleg Zerkovitz Béla műveiből [/url] Érdemes elolvasni Gál Róbert Zerkovitzról írt életrajzi könyvét: [url] http://www.lira.hu/hu/konyv/muveszet/film-szinhaz-zene-tanc/mi-muzsikus-lelkek-1; Mi, muzsikus lelkek, [/url] melyből a komponista, szövegíró, egykori színidirektor életét és munkásságát ismerheti meg a zeneszerető közönség. Csáth Géza írta, többek közt Zerkovitzról, és a pesti folklórról: " A pesti dal, ami a muzsikát illeti, pont megfelelője annak a speciális pesti irodalomnak, amely a fővárost felfedezte. Valami kasírozott, stilizált cigányosság van benne, a városligeti hinták sípládáinak jellegével. Valami franciás sikk, valami fővárosi szegényes fényűzés, ugyanaz, amit szegény és csinos masamód-lányok jó cipőin, ízléses kalapjain és öntudatos affektált járásán csodálhatunk. Valami nekikeseredett züllöttség és fölényes fásultság, ami az élet lélekvesztettjeit, a művészeket jellemzi. Valami léha lenézése a nemes férfias nagy akarásnak és kimosolygása mindennek, amit a közönséges ember komolyan vesz." 2016. október 8. szombat 23:10 - 00:20 Zenés TV Színház Zerkovitz Béla – „Mi muzsikus lelkek…” Zenés életrajzi film (1980) Szereplők: • Straub Dezső (Fiatal Zerkovitz) • Márkus László (Zerkovitz Béla) • Benedek Miklós (Konferanszié) • Benkóczy Zoltán (Béldy) • Benkő Gyula (Cziegler professzor) • Csongrádi Kata (Pillangó, kisasszony) • Csonka Endre (Helfgott fényképész) • Csűrös Karola (Czieglerné) • Farkas Bálint (Józsefvárosi vendéglős, Riegler) • Felföldi Anikó (Joséphine Baker) • Gáti József (Hegedűs Gyula) • Gregor József (Székely Mihály) • Gyabronka József (Harmadik vendég) • Kazal László • Kovács Zsuzsa (Ilonka, Zerkovitz felesége) • Mikó István (Második vendég) • Oszvald Marika (Postáskisasszony) • Pászthy Júlia (Primadonna) • Petress Zsuzsa (Honthy Hanna) • Rátonyi Hajnalka (Böske asszony) • Sipos Áron (Riccordi titkára) • Suka Sándor (Hubay Gárdos Zerkovitz papa) • Széki József (Ügyelő) • Velenczey István (Operaigazgató, Schneider) • Zentay Ferenc (Első vendég) Km. a • Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara • Stúdió 11 • Bolba Lajos énekegyüttese • Körmendi Vilmos (karmester) Írta és rendezte: Bednai Nándor Időtartam: 70 perc
2878 Ardelao 2016-10-28 00:48:30 [Válasz erre: 2877 Ardelao 2016-10-27 23:53:51]
Zerkovitz Béla 68 évvel ezelőtt, 1948. október 23-án hunyt el Budapesten.
Zerkovitz Béla 68 évvel ezelőtt, 1948. október 23-án hunyt el Budapesten.
2877 Ardelao 2016-10-27 23:53:51
Néhány őszinte szó egy pesti zeneszerzőről Zerkovitz Béláról (1882-1948) Írta: Egyed Zoltán — „Zerkovitz Bélával való ismeretségem ott kezdődik, amikor megboldogult ifjúságomban, tíz és néhány esztendőkkel ezelőtt a jó öreg Csikay Gyuri sem tudta megtagadni, hogy el ne játsza a > Léha nótát < a kolozsvári New-York fényes, tükrös gobelintermében, úgy tizenegy óra tájban, mikor a vidékről felrándult szépasszonyok hattyúprémesen betoppantak az úri étterembe, Janovics dr. színházából jövet. Akkoriban, emlékszem, a jó öreg kollégiumi pedellus is a léha nótát dudorászta, a Zerkovitzról, akinek kottáit az esti gyorsnál személyesen várta Lepage Lajos könyv- és zenemű-kereskedő úr, ---- olyan fogalmaink voltak, hogy ő a könnyelmű, léha, bohém, koronázatlan fejedelme a pesti éjszakának, reggelire pezsgőt iszik s este rumot vacsorál. Különösképpen a polgári családok ábrándos szemű, pelyhes nyakú kövérkés szépségei ábrándoztak borzongva Zerkovitz úrról, aki szegény sápadtan és álmatlanul ül valamelyik fényes kávéházi bűntanya sarkában és írja-írja azokat a szívfacsaró, hjaj, de milyen könnyeztető, búbánatos dalokat. Bizony fogalom volt már akkor a jó Zerkovitz Béla: ha a polgármesterék zsúrján emelkedni kezdett a hangulat, azt mondták az édes Baross Liszkának, aki remekül zongorázott, hogy no édes, most egy Zerkovitzot. És kipirultak az édes arcocskák és csillogni kezdtek a csillogó csillag-szemek, (drága, drága emlékei múló életemnek), mintha a fantáziájukat a tilosba terelte volna az-az egy-két pohár édes borocska, amit a polgármesterné őnagysága (kezeit csókoltatom, ha még életben volna), a pincéből nagy-suttyomban felhozatott. Kimondom bíz én, Zerkovitz volt az asszonyok Farkas Imréje, költő, lovag, tiltott gyümölcs, Rómeó, éjféli trubadúr, asszonyszöktető Casanova, aki a pesti dallal bűvölte a naiv vidéki szíveket. — Mikor először megláttam, élve, saját tulajdon személyében, hinni nem akartam a szemeimnek. A karikás-szemű, sápadt, kóbor lantosnak képzelt Zerkovitz Béla helyett egy pirospozsgás, kisportolt, egészséges, hetyke úri ember állott előttem, kifogástalan angol ruhában, gyémántos tűvel a selyem nyakkendőjében, vélnéd akár diplomatának. Csak a szíve, az volt azé a Zerkovitz Béláé, akinek őt Válaszúth és Bonchida környékén, Kolozsvár körül, képzelték a grófi gazdatisztnék, a feketehajú szolgabíránék s az ábrándos szőke postáskisasszonyok. Sokáig nem ismertem ezt a szívet, csak messziről hallgattam a dobogását magam is. Egyszer aztán a sors összedobott bennünket valahol egy édes magyar éjszakában, álmaim ősi kastélyában, nem is tudom, egy vidéki hotelben valahol (27-es szobájának küszöbe áldott legyen) s ott reggelig diskuráltunk, életről, dalról, szerelemről, Magyarországról. Itt ismertem meg Zerkovitz Bélát, az embert, az urat s költőt, jónak, magyarnak, tehetségesnek. Ennek az éjszakának édes-bús emlékei jutnak eszembe, ha az ősz hajú, csillogó szemű Szomaházy regény-alak, a fölényes, tehetséges Zerkovitz Béla kikent, kifent, kipomádézott és kiberetvált arcát magam elé képzelem, amint szagosan, tisztán, jókedvűen s lehetőleg — dúdolva veregeti az élet vállát, az enyémmel együtt. Tegnap még Montiban fosztogatta a bankot, ma Kairóban játszák egy régi operettjét s holnap egy újat Sebestyén Gézánál a drága Budai Színházban. És Zerkó jókedvű, szereti az embereket, két nagy lurkó fia van, s a szívében egy csomó melódia. Ugyan édes Bélám, ha már ilyen szépen együtt vagyunk, nem húznád el ma este a nótámat az ablakom alatt? Te már tudod, hogy a sok közül melyikre gondolok…..” Színházi Élet, 1925. 25. sz. (VI.21 – 26.) * Megjegyzések: Egyed Zoltán (1894-1947), író, újságíró, színikritikus Csikay Gyuri, hajdani Kolozsvári cigányprímás Lepage Lajos, Kolozsvári könyvkereskedő, nyomdász Farkas Imre (1879-1976), író, költő, operett-író, zeneszerző Ő vezette a Színházi Életben egykor népszerű „Lelki Klinika” című rovatot Szomaházy István (eredeti neve: Steiner Arnold) (1864-1927), író *
Néhány őszinte szó egy pesti zeneszerzőről Zerkovitz Béláról (1882-1948) Írta: Egyed Zoltán — „Zerkovitz Bélával való ismeretségem ott kezdődik, amikor megboldogult ifjúságomban, tíz és néhány esztendőkkel ezelőtt a jó öreg Csikay Gyuri sem tudta megtagadni, hogy el ne játsza a > Léha nótát < a kolozsvári New-York fényes, tükrös gobelintermében, úgy tizenegy óra tájban, mikor a vidékről felrándult szépasszonyok hattyúprémesen betoppantak az úri étterembe, Janovics dr. színházából jövet. Akkoriban, emlékszem, a jó öreg kollégiumi pedellus is a léha nótát dudorászta, a Zerkovitzról, akinek kottáit az esti gyorsnál személyesen várta Lepage Lajos könyv- és zenemű-kereskedő úr, ---- olyan fogalmaink voltak, hogy ő a könnyelmű, léha, bohém, koronázatlan fejedelme a pesti éjszakának, reggelire pezsgőt iszik s este rumot vacsorál. Különösképpen a polgári családok ábrándos szemű, pelyhes nyakú kövérkés szépségei ábrándoztak borzongva Zerkovitz úrról, aki szegény sápadtan és álmatlanul ül valamelyik fényes kávéházi bűntanya sarkában és írja-írja azokat a szívfacsaró, hjaj, de milyen könnyeztető, búbánatos dalokat. Bizony fogalom volt már akkor a jó Zerkovitz Béla: ha a polgármesterék zsúrján emelkedni kezdett a hangulat, azt mondták az édes Baross Liszkának, aki remekül zongorázott, hogy no édes, most egy Zerkovitzot. És kipirultak az édes arcocskák és csillogni kezdtek a csillogó csillag-szemek, (drága, drága emlékei múló életemnek), mintha a fantáziájukat a tilosba terelte volna az-az egy-két pohár édes borocska, amit a polgármesterné őnagysága (kezeit csókoltatom, ha még életben volna), a pincéből nagy-suttyomban felhozatott. Kimondom bíz én, Zerkovitz volt az asszonyok Farkas Imréje, költő, lovag, tiltott gyümölcs, Rómeó, éjféli trubadúr, asszonyszöktető Casanova, aki a pesti dallal bűvölte a naiv vidéki szíveket. — Mikor először megláttam, élve, saját tulajdon személyében, hinni nem akartam a szemeimnek. A karikás-szemű, sápadt, kóbor lantosnak képzelt Zerkovitz Béla helyett egy pirospozsgás, kisportolt, egészséges, hetyke úri ember állott előttem, kifogástalan angol ruhában, gyémántos tűvel a selyem nyakkendőjében, vélnéd akár diplomatának. Csak a szíve, az volt azé a Zerkovitz Béláé, akinek őt Válaszúth és Bonchida környékén, Kolozsvár körül, képzelték a grófi gazdatisztnék, a feketehajú szolgabíránék s az ábrándos szőke postáskisasszonyok. Sokáig nem ismertem ezt a szívet, csak messziről hallgattam a dobogását magam is. Egyszer aztán a sors összedobott bennünket valahol egy édes magyar éjszakában, álmaim ősi kastélyában, nem is tudom, egy vidéki hotelben valahol (27-es szobájának küszöbe áldott legyen) s ott reggelig diskuráltunk, életről, dalról, szerelemről, Magyarországról. Itt ismertem meg Zerkovitz Bélát, az embert, az urat s költőt, jónak, magyarnak, tehetségesnek. Ennek az éjszakának édes-bús emlékei jutnak eszembe, ha az ősz hajú, csillogó szemű Szomaházy regény-alak, a fölényes, tehetséges Zerkovitz Béla kikent, kifent, kipomádézott és kiberetvált arcát magam elé képzelem, amint szagosan, tisztán, jókedvűen s lehetőleg — dúdolva veregeti az élet vállát, az enyémmel együtt. Tegnap még Montiban fosztogatta a bankot, ma Kairóban játszák egy régi operettjét s holnap egy újat Sebestyén Gézánál a drága Budai Színházban. És Zerkó jókedvű, szereti az embereket, két nagy lurkó fia van, s a szívében egy csomó melódia. Ugyan édes Bélám, ha már ilyen szépen együtt vagyunk, nem húznád el ma este a nótámat az ablakom alatt? Te már tudod, hogy a sok közül melyikre gondolok…..” Színházi Élet, 1925. 25. sz. (VI.21 – 26.) * Megjegyzések: Egyed Zoltán (1894-1947), író, újságíró, színikritikus Csikay Gyuri, hajdani Kolozsvári cigányprímás Lepage Lajos, Kolozsvári könyvkereskedő, nyomdász Farkas Imre (1879-1976), író, költő, operett-író, zeneszerző Ő vezette a Színházi Életben egykor népszerű „Lelki Klinika” című rovatot Szomaházy István (eredeti neve: Steiner Arnold) (1864-1927), író *
2876 Búbánat 2016-10-27 13:37:33 [Válasz erre: 2868 zenebaratmonika 2016-10-27 11:47:02]
Érdekes ez belinkelt filmelőzetes. Itt van ez a cikk is: [url] http://operetta-research-center.org/frau-luna-tipi-kanzleramt/; “Frau Luna” At The Tipi Am Kanzleramt Berlin [/url] Kevin Clarke Operetta Research Center 16 January, 2016 „There are news, and there are NEWS. This certainly qualifies for the latter category, in capital letters: Berlin’s private theater Tipi am Kanzleramt will produce its own version of the Paul Linke operetta-farce Frau Luna (1899) with an all-star cast that reads like a wet dream and includes the Geschwister Pfister, Pigor & Eichhorn, Cora Frost, and Ades Zabel. The production opens in October 2016 in the magical entertainment tent, opposite the Reichstag and next to Angela Merkel’s headquarters.”
Érdekes ez belinkelt filmelőzetes. Itt van ez a cikk is: [url] http://operetta-research-center.org/frau-luna-tipi-kanzleramt/; “Frau Luna” At The Tipi Am Kanzleramt Berlin [/url] Kevin Clarke Operetta Research Center 16 January, 2016 „There are news, and there are NEWS. This certainly qualifies for the latter category, in capital letters: Berlin’s private theater Tipi am Kanzleramt will produce its own version of the Paul Linke operetta-farce Frau Luna (1899) with an all-star cast that reads like a wet dream and includes the Geschwister Pfister, Pigor & Eichhorn, Cora Frost, and Ades Zabel. The production opens in October 2016 in the magical entertainment tent, opposite the Reichstag and next to Angela Merkel’s headquarters.”
2875 Búbánat 2016-10-27 13:35:40 [Válasz erre: 2871 zenebaratmonika 2016-10-27 13:15:58]
Komische Oper Berlin [url] https://www.komische-oper-berlin.de/spielplan/marinka/; Emmerich Kálmán: Marinka [/url] A ROMANTIC MUSICAL IN ZWEI AKTEN [1945] | IN DEUTSCHER UND ENGLISCHER SPRACHE Gesangstexte von George Marion Jr. Buch von George Marion Jr. und Karl Farkas „Kálmán goes Broadway! Die Reihe konzertanter Aufführungen zu Unrecht vernachlässigter Meisterwerke aus der Feder Emmerich Kálmáns findet ihren Abschluss mit einer weiteren Ausgrabung der besonderen Art: dem 1945 in New York uraufgeführten »romantischen Musical« Marinka, in dem Kálmán nicht nur musikalisch neue Wege beschreitet, sondern kurzerhand die österreichische Geschichte umschreibt. In der Titelrolle: Wiens Bühnen-Star Ruth Brauer-Kvam!” DEZ '16, So 18., Fr 30. Die »Tragödie von Mayerling«, der Doppelsuizid des 30-jährigen österreichischen Thronfolgers Rudolf und seiner 13 Jahre jüngeren Geliebten Mary Vetsera im Jagdschloss von Mayerling unweit von Wien im Jahre 1889, ist nicht nur Stoff für allerlei Legenden, sondern auch die Vorlage für unzählige Bücher und Filme. Als Sujet für eine Operette scheint er sich hingegen kaum zu eignen, es sei denn … Es sei denn, die Tragödie war überhaupt keine Tragödie, sondern eine Liebesgeschichte mit Happy End! Das weiß zumindest der treue Leibfiaker seiner Majestät des Kronprinzen zu berichten. Jener (tatsächlich historische) Leibfiaker namens Josef Bratfisch war nicht nur Zeuge und Liebesbote der leidenschaftlichen Affäre zwischen Rudolf und der blutjungen Baronesse Mary Vetsera, genannt Marinka, sondern wusste auch vom väterlichen Verständnis Kaiser Franz Josefs zu berichten, der seinem Sohn Rudolf ein Leben an der Seite seiner Marinka gönnt und zu diesem Zweck der Nachwelt eine Lüge auftischt: die »Tragödie von Mayerling«! Mit seiner im amerikanischen Exil entstandenen Marinka begibt sich der 62-jährige Kálmán musikalisch auf neues Terrain, während er inhaltlich seiner längst der Vergangenheit angehörenden alten Heimat, der österreichisch-ungarischen Doppelmonarchie, verbunden bleibt. Songs wie »Only One Touch of Vienna«, »If I Never Waltz Again« oder »Old Man Danube« verbinden in Text und Musik auf geniale Weise Alte und Neue Welt, Operette und Musical. Da die Orchestrierung des Werkes verloren ist, erscheint Marinka bei ihrer Europäischen Erstaufführung nach sage und schreibe 70 Jahren in neuem orchestralem Gewand. STAB Musikalische Leitung Koen Schoots Kostüme Katrin Kath Chöre David Cavelius BESETZUNG Baroness Maria Vetsera, called Marinka Ruth Brauer-Kvam Crown Prince Rudolph of Habsburg Johannes Dunz Bratfisch, cab-driver Peter Bording Countess Landowska Talya Lieberman
Komische Oper Berlin [url] https://www.komische-oper-berlin.de/spielplan/marinka/; Emmerich Kálmán: Marinka [/url] A ROMANTIC MUSICAL IN ZWEI AKTEN [1945] | IN DEUTSCHER UND ENGLISCHER SPRACHE Gesangstexte von George Marion Jr. Buch von George Marion Jr. und Karl Farkas „Kálmán goes Broadway! Die Reihe konzertanter Aufführungen zu Unrecht vernachlässigter Meisterwerke aus der Feder Emmerich Kálmáns findet ihren Abschluss mit einer weiteren Ausgrabung der besonderen Art: dem 1945 in New York uraufgeführten »romantischen Musical« Marinka, in dem Kálmán nicht nur musikalisch neue Wege beschreitet, sondern kurzerhand die österreichische Geschichte umschreibt. In der Titelrolle: Wiens Bühnen-Star Ruth Brauer-Kvam!” DEZ '16, So 18., Fr 30. Die »Tragödie von Mayerling«, der Doppelsuizid des 30-jährigen österreichischen Thronfolgers Rudolf und seiner 13 Jahre jüngeren Geliebten Mary Vetsera im Jagdschloss von Mayerling unweit von Wien im Jahre 1889, ist nicht nur Stoff für allerlei Legenden, sondern auch die Vorlage für unzählige Bücher und Filme. Als Sujet für eine Operette scheint er sich hingegen kaum zu eignen, es sei denn … Es sei denn, die Tragödie war überhaupt keine Tragödie, sondern eine Liebesgeschichte mit Happy End! Das weiß zumindest der treue Leibfiaker seiner Majestät des Kronprinzen zu berichten. Jener (tatsächlich historische) Leibfiaker namens Josef Bratfisch war nicht nur Zeuge und Liebesbote der leidenschaftlichen Affäre zwischen Rudolf und der blutjungen Baronesse Mary Vetsera, genannt Marinka, sondern wusste auch vom väterlichen Verständnis Kaiser Franz Josefs zu berichten, der seinem Sohn Rudolf ein Leben an der Seite seiner Marinka gönnt und zu diesem Zweck der Nachwelt eine Lüge auftischt: die »Tragödie von Mayerling«! Mit seiner im amerikanischen Exil entstandenen Marinka begibt sich der 62-jährige Kálmán musikalisch auf neues Terrain, während er inhaltlich seiner längst der Vergangenheit angehörenden alten Heimat, der österreichisch-ungarischen Doppelmonarchie, verbunden bleibt. Songs wie »Only One Touch of Vienna«, »If I Never Waltz Again« oder »Old Man Danube« verbinden in Text und Musik auf geniale Weise Alte und Neue Welt, Operette und Musical. Da die Orchestrierung des Werkes verloren ist, erscheint Marinka bei ihrer Europäischen Erstaufführung nach sage und schreibe 70 Jahren in neuem orchestralem Gewand. STAB Musikalische Leitung Koen Schoots Kostüme Katrin Kath Chöre David Cavelius BESETZUNG Baroness Maria Vetsera, called Marinka Ruth Brauer-Kvam Crown Prince Rudolph of Habsburg Johannes Dunz Bratfisch, cab-driver Peter Bording Countess Landowska Talya Lieberman
2874 zenebaratmonika 2016-10-27 13:23:05
[url] http://www.ticketcorner.ch/ball-im-savoy-tickets.html?affiliate=TCS&doc=artistPages/tickets&fun=artist&action=tickets&erid=1649777;Jegyek [/url]
[url] http://www.ticketcorner.ch/ball-im-savoy-tickets.html?affiliate=TCS&doc=artistPages/tickets&fun=artist&action=tickets&erid=1649777;Jegyek [/url]
2873 zenebaratmonika 2016-10-27 13:21:49
http://www.ticketcorner.ch/ball-im-savoy-[url] tickets.html?affiliate=TCS&doc=artistPages/tickets&fun=artist&action=tickets&erid=1649777;jegyek [/url] Itt árulják jegyet a Bál a Savoybanra, februártól fog menni.
http://www.ticketcorner.ch/ball-im-savoy-[url] tickets.html?affiliate=TCS&doc=artistPages/tickets&fun=artist&action=tickets&erid=1649777;jegyek [/url] Itt árulják jegyet a Bál a Savoybanra, februártól fog menni.
2872 zenebaratmonika 2016-10-27 13:16:52 [Válasz erre: 2870 Búbánat 2016-10-27 13:11:06]
A tavalyit, tavaly előttit... sajna nem adták le. Szerintem ezt se fogják, persze jó lenne ha nem lenne igazam.
A tavalyit, tavaly előttit... sajna nem adták le. Szerintem ezt se fogják, persze jó lenne ha nem lenne igazam.
2871 zenebaratmonika 2016-10-27 13:15:58 [Válasz erre: 2869 Búbánat 2016-10-27 12:56:22]
Köszi a beszámolót nagyon érdekes volt, hát Berlinben nem maradtak meg sajnos olyan szép színházak mint pl. Budapesten a Vígszínház, vagy még olyan se mint az Operettszínház, tisztelet a kivételnek. Különben még 2017. februárjában lesz Bál a Savoyban, legalábbis 8 előadásra árulnak jegyet, de ez már kb. a 4. évad, gondolom már nem sokáig marad, de még tavaly teltházakkal ment. A Kálmán Imre Marinka viszont koncert lesz, és hát csak 2 előadás, legalábbis ennyit árulnak, jó ha lenne rá kereslet talán még lenne 1. Igazából azt tényleg musicalnak írtak Kálmán Imre Amerikában, de a zenéje ismeretlen számomra. A Frau luna verkfilmjét az előbb linkeltem is, azt most kezdték játszani.
Köszi a beszámolót nagyon érdekes volt, hát Berlinben nem maradtak meg sajnos olyan szép színházak mint pl. Budapesten a Vígszínház, vagy még olyan se mint az Operettszínház, tisztelet a kivételnek. Különben még 2017. februárjában lesz Bál a Savoyban, legalábbis 8 előadásra árulnak jegyet, de ez már kb. a 4. évad, gondolom már nem sokáig marad, de még tavaly teltházakkal ment. A Kálmán Imre Marinka viszont koncert lesz, és hát csak 2 előadás, legalábbis ennyit árulnak, jó ha lenne rá kereslet talán még lenne 1. Igazából azt tényleg musicalnak írtak Kálmán Imre Amerikában, de a zenéje ismeretlen számomra. A Frau luna verkfilmjét az előbb linkeltem is, azt most kezdték játszani.
2870 Búbánat 2016-10-27 13:11:06 [Válasz erre: 2867 zenebaratmonika 2016-10-27 11:22:39]
Az előbb ismertetett külföldi tartózkodásom miatt nem lehettem ott az operett-gálán. A televízióban - reményeim szerinr felvették a műsort - láthatjuk majd felvételről.
Az előbb ismertetett külföldi tartózkodásom miatt nem lehettem ott az operett-gálán. A televízióban - reményeim szerinr felvették a műsort - láthatjuk majd felvételről.
2869 Búbánat 2016-10-27 12:56:22 [Válasz erre: 2867 zenebaratmonika 2016-10-27 11:22:39]
Tíznapos, egyéni turistaúton voltam Spanyolországban, onnan - Santanderből - Berlinbe repültem, ott három napot töltöttem. Most először volt alkalmam kicsit több időt eltölteni a német metropoliszban. Berlinben betértem a Filharmónia gyönyörű palotájába, aztán elsétáltam a Komische Operhez, ami kívülről egy lepusztult lakóháznak tűnik, a Nyugat-Berlinben található Deutche Oper meg egy jellegtelen, modern üveg-beton színházépület, szintén nem tetszett. A Staatzoper épülete meg teljesen körbe van állványozva: a homlokzat és a külső oldalfalak is. A Metropol Theater Berlinre is kíváncsi voltam, hol egykor Lehár-premiert is tartottak: A mosoly országa ősbemutatóját, 1929. október 10-én. Ez egy szép, attraktív, patinás színházépület ma is. A Friedrichstrassén található Admiralspalast épületében pedig ott jártam előtt lépett fel egy magyar táncegyüttes: ExperiDance a Sissi című előadásukat hozta el Pestről. Egyébként a Komischoperben lement már Ábrahám Páltól a Bál a Savoyban és elkezdődött Oscar Straustól az „Eine Frau, die weiß, was sie vill!” darabjának előadás-sorozata, és már plakátozzák a következő új operettbemutatót, ami ugyancsak Oscar Straus-darab lesz: „Die Perlen der Cleopatra” (1923) – ennek zenéjét jól ismerem, CD-n meg van nekem teljes operett. A darab premierje: december 3. Ugyanebben a hónapban tartanak egy Kálmán Imre bemutatót is: „Marinka” – musicalként hirdetik a plakátok. A premierje december 18. Egy másik operettkülönlegességnek a bemutatója is várható, már látni a hirdetményt az utcai hirdetőoszlopokon: Lincke: Frau Luna - operett két felvonásban. Rendező: Bernd Mottl. Das Theater Tipi am Kanzleramt Berlin játssza 2016 október 27-től 2017 január 17-ig. Persze betértem a Berliner DOM-ba is, ahol éppen egy orgonakoncertet fogtam ki. Spanyolországban főleg a kies tájakat, hegyeket-völgyeket, a szép városokat jártam (Madrid, Oviedo, Santiago de Compostela, León, Burgos, Bilbao…), a jól karbantartott út- és alagúthálózatra figyeltem fel, és persze megmártóztam az Atlanti Óceánban is, öt helyen lubickoltam a vízben, nyárias, napsütötte időben: Gijonban, Compostella közelében, A Coruñában, Santanderben és a filmfesztiváljáról is híres San Sebastianban. Madridban nem először jártam, de ott most csak rövid időt töltöttem, persze az Opera térre azért kimentem, hogy szemügyre vegyem a nevezetes Teatro Real épületét, hol október-november folyamán egyebek közt Verdi Otellója és Bellini Normája volt/van műsoron. Hát ennyi.
Tíznapos, egyéni turistaúton voltam Spanyolországban, onnan - Santanderből - Berlinbe repültem, ott három napot töltöttem. Most először volt alkalmam kicsit több időt eltölteni a német metropoliszban. Berlinben betértem a Filharmónia gyönyörű palotájába, aztán elsétáltam a Komische Operhez, ami kívülről egy lepusztult lakóháznak tűnik, a Nyugat-Berlinben található Deutche Oper meg egy jellegtelen, modern üveg-beton színházépület, szintén nem tetszett. A Staatzoper épülete meg teljesen körbe van állványozva: a homlokzat és a külső oldalfalak is. A Metropol Theater Berlinre is kíváncsi voltam, hol egykor Lehár-premiert is tartottak: A mosoly országa ősbemutatóját, 1929. október 10-én. Ez egy szép, attraktív, patinás színházépület ma is. A Friedrichstrassén található Admiralspalast épületében pedig ott jártam előtt lépett fel egy magyar táncegyüttes: ExperiDance a Sissi című előadásukat hozta el Pestről. Egyébként a Komischoperben lement már Ábrahám Páltól a Bál a Savoyban és elkezdődött Oscar Straustól az „Eine Frau, die weiß, was sie vill!” darabjának előadás-sorozata, és már plakátozzák a következő új operettbemutatót, ami ugyancsak Oscar Straus-darab lesz: „Die Perlen der Cleopatra” (1923) – ennek zenéjét jól ismerem, CD-n meg van nekem teljes operett. A darab premierje: december 3. Ugyanebben a hónapban tartanak egy Kálmán Imre bemutatót is: „Marinka” – musicalként hirdetik a plakátok. A premierje december 18. Egy másik operettkülönlegességnek a bemutatója is várható, már látni a hirdetményt az utcai hirdetőoszlopokon: Lincke: Frau Luna - operett két felvonásban. Rendező: Bernd Mottl. Das Theater Tipi am Kanzleramt Berlin játssza 2016 október 27-től 2017 január 17-ig. Persze betértem a Berliner DOM-ba is, ahol éppen egy orgonakoncertet fogtam ki. Spanyolországban főleg a kies tájakat, hegyeket-völgyeket, a szép városokat jártam (Madrid, Oviedo, Santiago de Compostela, León, Burgos, Bilbao…), a jól karbantartott út- és alagúthálózatra figyeltem fel, és persze megmártóztam az Atlanti Óceánban is, öt helyen lubickoltam a vízben, nyárias, napsütötte időben: Gijonban, Compostella közelében, A Coruñában, Santanderben és a filmfesztiváljáról is híres San Sebastianban. Madridban nem először jártam, de ott most csak rövid időt töltöttem, persze az Opera térre azért kimentem, hogy szemügyre vegyem a nevezetes Teatro Real épületét, hol október-november folyamán egyebek közt Verdi Otellója és Bellini Normája volt/van műsoron. Hát ennyi.
2868 zenebaratmonika 2016-10-27 11:47:02
A Komisch Oper feltette Paul Linke legendás operettjét a Frau Lunát (magyarul azt hiszem Luna asszony a címe), egész érdekes lett pl. játszik benne egy nőnek öltöztetett férfi. Mondjuk nálunk is ilyen volt az Én és a kisöcsém az Operettszínházban.... [url] https://www.youtube.com/watch?v=20rs9foyK28; Film [/url]
A Komisch Oper feltette Paul Linke legendás operettjét a Frau Lunát (magyarul azt hiszem Luna asszony a címe), egész érdekes lett pl. játszik benne egy nőnek öltöztetett férfi. Mondjuk nálunk is ilyen volt az Én és a kisöcsém az Operettszínházban.... [url] https://www.youtube.com/watch?v=20rs9foyK28; Film [/url]
2867 zenebaratmonika 2016-10-27 11:22:39 [Válasz erre: 2866 Búbánat 2016-10-26 11:16:55]
Te ott voltál az eseményen? Különben nem ez volt meghirdetve előre, mikor eladták a jegyeket, íme az előzetes műsor: Orosz, román, német, magyar sztárszólisták együtt, a Budapesti Operettszínház színpadán, egy látványos operett gálában! A műsorban Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacques Offenbach, Leo Fall, Huszka Jenő és Ábrahám Pál legnagyobb slágerei… A szárszólisták és Leo Fall és Ábrahám művei elmaradtak?
Te ott voltál az eseményen? Különben nem ez volt meghirdetve előre, mikor eladták a jegyeket, íme az előzetes műsor: Orosz, román, német, magyar sztárszólisták együtt, a Budapesti Operettszínház színpadán, egy látványos operett gálában! A műsorban Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacques Offenbach, Leo Fall, Huszka Jenő és Ábrahám Pál legnagyobb slágerei… A szárszólisták és Leo Fall és Ábrahám művei elmaradtak?
2866 Búbánat 2016-10-26 11:16:55
[url] http://www.operett.hu/cikkek/a-magyar-operett-napja-dijak/1249; A Magyar Operett Napja – Díjak [/url] www.operettszinhaz.hu - 2016-10-25 Nagyszabású gálaesttel köszöntötte a Magyar Operett Napját a Budapesti Operettszínház, melynek keretében díjazták az elmúlt évad legjobb teljesítményeit, valamint bemutatták az idei Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny győzteseit. 2002-ben, Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján nyilvánították október 24-ét a Magyar Operett Napjává. Ez a dátum azért is különleges, mert ugyanezen a napon halt meg a műfaj másik legnagyobb magyar zeneszerzője, Lehár Ferenc. A Budapesti Operettszínházban sok éves hagyomány, hogy e jeles alkalomkor nemcsak a műfajt köszöntik, hanem a színház kimagasló teljesítményt nyújtó művészeinek elismeréseket adnak át, mert - ahogy Lőrinczy György főigazgató fogalmazott - "a jó színház olyan, mint egy család. És a színházban, akár csak egy családban, különösen fontosak az ünnepek. Ezen a napon a legjobbjainkat ünnepeljük és azokat a fiatal tehetségeket, akik a Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyen bebizonyították, hogy a jövő nagy reménységei lehetnek". A Dicsőséges operett címre keresztelt gálaest a műfaj világhírű nagy egyéniségei, mint Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacques Offenbach, Robert Stolz előtt tisztelgett, miközben néhány igazi pesti szerzőt Zerkovitz Bélától Aldobói Nagy Györgyön át is megidézett, a Budapesti Operettszínház legnagyobb sztárjainak előadásában. Olyan jól ismert melódiák csendültek fel Oszvald Marika, Fischl Mónika, Bordás Barbara, Frankó Tünde, Szendi Szilvi, Boncsér Gergely, Kocsis Dénes, Dolhai Attila, Peller Károly, Vadász Zsolt és Laki Péter tolmácsolásában, mint a Hej cigány, a Délibábos Hortobágyon, a Húzzad csak ki világos virradatig, az Éjjel az omnibusz tetején vagy a Vágyom egy nő után. Olyan népszerű operettekből hangzottak el a legnagyobb slágerek, mint a Csárdáskirálynő, A cirkuszhercegnő, a Mosoly országa, A víg özvegy, a Szép Heléna, A gerolsteini nagyhercegnő, vagy a Párizsi élet. A nagysikerű est második részében került sor az operett napi díjak és a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekverseny különdíjainak átadására. Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház művészeti vezetője ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben annak idején nagyon sok országban születtek és kerültek színre operettek Angliától Franciaországon, Spanyolországon, Olaszországon át a német nyelvterületekig és Oroszországig, ezeken a helyeken a műfaj ma már inkább csak a hagyomány részét képezi, "mi, magyarok vagyunk azok, akik az operettet élő, létező műfajként kezeljük és megpróbáljuk visszaállítani régi fényébe. Ezt a világ is egyre inkább értékeli, és e művészeti ág letéteményeseiként tekintenek ránk. Korszerűen, maian, újragondolva játsszuk az operettet. Erre büszkének kell lennünk. Ez a nap a büszkeségünk napja." A kormány képviseletében, a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében Závogyán Magdolna kultúráért felelős helyettes államtitkár mondott köszöntőt, aki kiemelte, hogy "bár az operett a századforduló utáni időszak slágere volt, ma is eleven kulturális örökségünk. Egyetlen színházi műfaj sem épült be olyan szervesen a magyar színházi életbe, mint az operett. Ennek köszönhetően 2014 óta immár hivatalosan is hungarikum". A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekverseny kiváló alkalmat teremt új tehetségek bemutatkozására, ugyanakkor fontos elismerni azokat a művészeket, alkotókat, akik sokat tesznek a műfajért, akik évtizedeken át vittek és visznek sikerre darabokat itthon és a világ számos országában, és akik művészi teljesítménye kimagasló. 2016-ban az Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének járó Marsallbot-díjat Simon Panna kapta, musical szerepekben nyújtott teljesítményéért, aki az Én és a kisöcsém, Az Isten pénze és a Fame című darabok főszerepében robbant be. A művésznő a díjat a tavalyi nyertestől, Gubik Petrától vehette át. Az Évad Musical Színésze díjat idén két olyan művésznek ítélték, akik az elmúlt évadban két különleges musical főszerepében mutatkoztak be. Peller Annát a Nők az idegösszeomlás szélén, Kerényi Miklós Mátét a Virágot Algernonnak főszerepében nyújtott teljesítményéért díjazták. Az Évad Operett Színésze elismerést a műfaj két emblematikus egyénisége, a néhány éve a musicalt operettre váltó Dolhai Attila és a pályája kezdete óta a műfaj mellett elkötelezett Fischl Mónika vehette át A chicagói hercegnő, a Sybill és A Csárdáskirálynő 100 éves jubileumának ünnepi előadásaiban nyújtott teljesítményéért. A díjat Latorcai János az Országgyűlés alelnöke adta át. Hagyomány, hogy a Magyar Operett Napján kerül sor a Musica Hungarica Kiadó díjainak átadására is. 2016-ban a magyar operett műfaj népszerűsítéséért, több évtizedes művészi teljesítményéért nagydíjat kapott Bíró Attila, a Budapesti Operettszínház egykori karmestere. Az életmű díjat pedig bonviván szerepekben nyújtott több évtizedes színművészi teljesítményéért Jankovits József vehette át Éliás Tibortól, a Musica Hungarica igazgatójától. Tízedik alkalommal rendezték meg Komáromban a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekversenyt, melynek célja az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése. Az ez évi zsűri tagjai Frankó Tünde Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Jurij Schwarzkopf, a Szentpétervári Zenés Komédia Színház igazgatója, Yehonatan Carmi izraeli zenei menedzser, Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem professzora, elnöke Kerényi Miklós Gábor volt. Az október 23-i döntő győztesei másnap, a Magyar Operett Napi gálán is bemutatkoztak és itt vehették át különdíjaikat. A gálaesten jelen volt Komárom polgármestere, Stubendek László is.
[url] http://www.operett.hu/cikkek/a-magyar-operett-napja-dijak/1249; A Magyar Operett Napja – Díjak [/url] www.operettszinhaz.hu - 2016-10-25 Nagyszabású gálaesttel köszöntötte a Magyar Operett Napját a Budapesti Operettszínház, melynek keretében díjazták az elmúlt évad legjobb teljesítményeit, valamint bemutatták az idei Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny győzteseit. 2002-ben, Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján nyilvánították október 24-ét a Magyar Operett Napjává. Ez a dátum azért is különleges, mert ugyanezen a napon halt meg a műfaj másik legnagyobb magyar zeneszerzője, Lehár Ferenc. A Budapesti Operettszínházban sok éves hagyomány, hogy e jeles alkalomkor nemcsak a műfajt köszöntik, hanem a színház kimagasló teljesítményt nyújtó művészeinek elismeréseket adnak át, mert - ahogy Lőrinczy György főigazgató fogalmazott - "a jó színház olyan, mint egy család. És a színházban, akár csak egy családban, különösen fontosak az ünnepek. Ezen a napon a legjobbjainkat ünnepeljük és azokat a fiatal tehetségeket, akik a Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyen bebizonyították, hogy a jövő nagy reménységei lehetnek". A Dicsőséges operett címre keresztelt gálaest a műfaj világhírű nagy egyéniségei, mint Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacques Offenbach, Robert Stolz előtt tisztelgett, miközben néhány igazi pesti szerzőt Zerkovitz Bélától Aldobói Nagy Györgyön át is megidézett, a Budapesti Operettszínház legnagyobb sztárjainak előadásában. Olyan jól ismert melódiák csendültek fel Oszvald Marika, Fischl Mónika, Bordás Barbara, Frankó Tünde, Szendi Szilvi, Boncsér Gergely, Kocsis Dénes, Dolhai Attila, Peller Károly, Vadász Zsolt és Laki Péter tolmácsolásában, mint a Hej cigány, a Délibábos Hortobágyon, a Húzzad csak ki világos virradatig, az Éjjel az omnibusz tetején vagy a Vágyom egy nő után. Olyan népszerű operettekből hangzottak el a legnagyobb slágerek, mint a Csárdáskirálynő, A cirkuszhercegnő, a Mosoly országa, A víg özvegy, a Szép Heléna, A gerolsteini nagyhercegnő, vagy a Párizsi élet. A nagysikerű est második részében került sor az operett napi díjak és a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekverseny különdíjainak átadására. Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház művészeti vezetője ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben annak idején nagyon sok országban születtek és kerültek színre operettek Angliától Franciaországon, Spanyolországon, Olaszországon át a német nyelvterületekig és Oroszországig, ezeken a helyeken a műfaj ma már inkább csak a hagyomány részét képezi, "mi, magyarok vagyunk azok, akik az operettet élő, létező műfajként kezeljük és megpróbáljuk visszaállítani régi fényébe. Ezt a világ is egyre inkább értékeli, és e művészeti ág letéteményeseiként tekintenek ránk. Korszerűen, maian, újragondolva játsszuk az operettet. Erre büszkének kell lennünk. Ez a nap a büszkeségünk napja." A kormány képviseletében, a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében Závogyán Magdolna kultúráért felelős helyettes államtitkár mondott köszöntőt, aki kiemelte, hogy "bár az operett a századforduló utáni időszak slágere volt, ma is eleven kulturális örökségünk. Egyetlen színházi műfaj sem épült be olyan szervesen a magyar színházi életbe, mint az operett. Ennek köszönhetően 2014 óta immár hivatalosan is hungarikum". A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekverseny kiváló alkalmat teremt új tehetségek bemutatkozására, ugyanakkor fontos elismerni azokat a művészeket, alkotókat, akik sokat tesznek a műfajért, akik évtizedeken át vittek és visznek sikerre darabokat itthon és a világ számos országában, és akik művészi teljesítménye kimagasló. 2016-ban az Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének járó Marsallbot-díjat Simon Panna kapta, musical szerepekben nyújtott teljesítményéért, aki az Én és a kisöcsém, Az Isten pénze és a Fame című darabok főszerepében robbant be. A művésznő a díjat a tavalyi nyertestől, Gubik Petrától vehette át. Az Évad Musical Színésze díjat idén két olyan művésznek ítélték, akik az elmúlt évadban két különleges musical főszerepében mutatkoztak be. Peller Annát a Nők az idegösszeomlás szélén, Kerényi Miklós Mátét a Virágot Algernonnak főszerepében nyújtott teljesítményéért díjazták. Az Évad Operett Színésze elismerést a műfaj két emblematikus egyénisége, a néhány éve a musicalt operettre váltó Dolhai Attila és a pályája kezdete óta a műfaj mellett elkötelezett Fischl Mónika vehette át A chicagói hercegnő, a Sybill és A Csárdáskirálynő 100 éves jubileumának ünnepi előadásaiban nyújtott teljesítményéért. A díjat Latorcai János az Országgyűlés alelnöke adta át. Hagyomány, hogy a Magyar Operett Napján kerül sor a Musica Hungarica Kiadó díjainak átadására is. 2016-ban a magyar operett műfaj népszerűsítéséért, több évtizedes művészi teljesítményéért nagydíjat kapott Bíró Attila, a Budapesti Operettszínház egykori karmestere. Az életmű díjat pedig bonviván szerepekben nyújtott több évtizedes színművészi teljesítményéért Jankovits József vehette át Éliás Tibortól, a Musica Hungarica igazgatójától. Tízedik alkalommal rendezték meg Komáromban a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekversenyt, melynek célja az operett műfaj nemzetközi népszerűsítése és új tehetségek felfedezése. Az ez évi zsűri tagjai Frankó Tünde Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Jurij Schwarzkopf, a Szentpétervári Zenés Komédia Színház igazgatója, Yehonatan Carmi izraeli zenei menedzser, Dagmar Livorová, a Szlovák Zeneművészeti Egyetem professzora, elnöke Kerényi Miklós Gábor volt. Az október 23-i döntő győztesei másnap, a Magyar Operett Napi gálán is bemutatkoztak és itt vehették át különdíjaikat. A gálaesten jelen volt Komárom polgármestere, Stubendek László is.
2865 zenebaratmonika 2016-10-25 11:49:30 [Válasz erre: 2864 Ardelao 2016-10-25 10:54:53]
Ha már Krasznai Krausz Mihályt megemlítetted, annyit érdemes róla még mondani, hogy Ábrahám Pállal végzett egy osztályban a zeneakadémián, ő is Herzfeld Viktor növendéke volt. Ő is próbálkozott Berlinben befutni a 30-as évek elején. És van egy másik szomorú tény vele kapcsolatban, hogy származása miatt elhurcolták munkaszolgálatba és ott is halt meg fiatalon 43 évesen. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben van.
Ha már Krasznai Krausz Mihályt megemlítetted, annyit érdemes róla még mondani, hogy Ábrahám Pállal végzett egy osztályban a zeneakadémián, ő is Herzfeld Viktor növendéke volt. Ő is próbálkozott Berlinben befutni a 30-as évek elején. És van egy másik szomorú tény vele kapcsolatban, hogy származása miatt elhurcolták munkaszolgálatba és ott is halt meg fiatalon 43 évesen. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben van.
2864 Ardelao 2016-10-25 10:54:53 [Válasz erre: 2863 Ardelao 2016-10-24 13:56:33]
b] "Leleplezzük az Ischli operett-börze féltve őrzött titkait" Írta: Paál Job (1925.július) (folytatás) — A ház előtt egy hatalmas Gräf-Stift (korabeli igen márkás autó, A.), nemrég került csak ki a gyárból. A ház körül kócos fiatalemberek ólálkodnak, messze bentről, a park közepéről szaggatott melódiák szűrődnek ki a virágágyak mellé: biztos, hogy Kálmán Imre komponál. Törjünk hát be hozzá. Nehezen megy. Fehérbóbitás szobalány előbb komoly tanácskozást folytat egy idősebb asszonysággal, … der Herr Kálmán ist jetzt in Arbeit ... (Kálmán úr most dolgozik, A.), de aztán meghallgatásra találok a szobalánynál, bekerül a vizitkártya az előszobából, amelynek falán frissen, üdén pompázik az a hatalmas nemzetiszínű koszorú, amit Hamburgból hozott Kálmán Imre, a Marica századik előadásáról a múlt hét végén. — Ő maga szalad ki köszönteni, ott ülünk aztán egy stampedli Martell mellett, a nappali szobában, aminek mindegyik fala ablak, és aminek mindegyik ablaka virágokra nyílik. — Először a Maricáról beszélgetünk. A Maricáról, amelyik most, július 21-én (1925-ben vagyunk, A.) éri meg ötszázadik előadását Bécsben, a Bürger Theaterben. A darab premierje 1924. február 28-án volt és azóta "en suit” (egymás után, A.) érte meg az operett ezt a páratlanul álló jubileumot. Berlinben, ahol a Teater des Westens új igazgatósága is a Maricával nyitja a szezont, a háromszázadik előadás felé rohan a Marica vonata. Hamburgban pedig most volt a századik előadás. Ősszel lesz a Marica amerikai premierje. Októberre meglesz az operett londoni premierje is. — És mi lesz most? - Most egy új operetten dolgozom, Brummer-ral és Grünwald-dal, a Marica librettistáival. Remélem, hogy karácsonyra készen is leszünk a muzsikával, Bécsben, a Teater an der Wienben kerül bemutatásra a darab, ha ugyan Marischka egyáltalában megnyitja a színházat. E pillanatban nagyon el van keseredve a Lustbarkeitssteuer (szórakoztató adó, A.) miatt. Reméljük azonban, hogy minden rendbe jön. Pesti tárgyalásaink is folynak, sőt a vége felé közelednek. A téma? Erről aztán nem mondok egy szót sem. Irja meg, Kálmán Imre, még ha megfeszítik, se árulja el új operettjének témáját. — Próbáljunk hát szerencsét a librettistáknál. Együtt is találom őket a Grünwald-villa vadrózsával befuttatott verandáján, ámbár meg kell itt jegyeznem, hogy Brammer úrnak is van saját villája: a Brammer-villa. Kint ülnek a verandán és alkalmasint dolgoznak, mert két négyszögletes üveg is van előttük. A változatosság kedvéért nem konyak, hanem likőr. Stílusosan. A Brammer-Grünwald cég nagyszerű librettója édes mint a sherry-brandy, jó a márkája és aki egyszer megkóstolja, szívesen iszik még egy stampedlivel. Ez a Kálmán Imre álláspontja és a publikumé is. — Mondjanak valamit az új operettről. Szinte egyszerre kérdezik: - Was hat der Kálmán gesagt? (mit mondott Kálmán?, A.) - ... most az egyszer én leszek a diplomata és így annyit mégis megtudok, hogy az új operettnek se a témája nem magyar, se a muzsikája nem magyar, az operett meséje modern és a cselekmény ... erről azonban már Brammer és Grünwald urak se mondanak egy kukkot se - Spanyolországban játszódik.- Két perc múlva már azt is megsajnálják, hogy ennyit mondottak. - Szeptemberben - folytatja Brammer - amikor már nincs annyi librettista Ischlben, szívesen beszélnénk. De most? Nagyon kell itt vigyázni! A "Bajadér"-nál is megtörtént velünk, hogy elmondtunk egyet-mást a témáról és a mi premierünk előtt bemutattak egy darabot Bécsben, ahol India is volt, bajadér is volt és bár mi nem akarunk senkit gyanúsítani, úgy véljük, hogy jobb nem beszélni. Amit a Színházi Életnek mondtunk, azt még úgysem tudja senki és higgye el, legboldogabbak lennénk, ha ennyi sem jelenne meg a darabról. - A pesti premierre ők is eljönnek, őket különben sokan ismerik Pesten, ők is nagyon szeretnek bennünket, annak ellenére, hogy a Marica magyarországi vidéki előadásai után még egy fillér tantiemet sem kaptak. — Az Explanade-on találkoztam még a magyar Krausz Mihállyal, a "Marika" és annyi más darab már befutott komponistájával. Már ő is a nagyok közé számít. Ősszel neki is premierje lesz Bécsben, most fogadták el új operettjét, ami Párizsban játszódik, orosz miliőben, és amihez a szöveget két olyan kitűnő librettista írta, mint Rudolf Österreicher és Wilhelm Sterk. — Már szürkül, amikor a Straus-villába kopogtatunk. A mester kint ül a parkban, parasztosan berendezett szaletlije előtt és feketézik. Nagy keretes szemüvegén, amely olyan karakterisztikus formát ad az arcának, szinte visszaverődik a napsugár és Oscar Straus se akar beszélni az operettjéről. Azután mégis csak mond egyet-mást. - A Színházi Élet tudja meg először, hogy a darabomnak "Die Teresina" a címe, az operett szeptember közepén kerül bemutatóra és a női főszerepet Fritzi Massary játssza. - Csak a napokban utazott el tőlünk, pár napig a vendégem volt. A férfi főszerepet Stegermann fogja kreálni. A "Die Teresina" kosztümös operett, librettistáim a berlini dr.Wellisch és Schantzer is itt dolgoznak. Angliával és Amerikával is megkötöttük már a szerződést. Magyarországgal? ... még nem. Magyarország még tartozik egy premierrel. A "Riquett"-et nem hozták ki, pedig rég meg kellett volna lenni a bemutatójának. - A darab premierje különben Berlinben lesz a Künstlertheaterben, amelynek direktora Saltenburg is itt van Ischl-ben és naponként nagy megbeszéléseket folytat Oscar Straussal meg a librettistákkal. Mint szép asszonyok gyűrűjében a smaragdok, úgy ragyognak a júliusi éjszakában a szentjánosbogarak az úton, amerre haza-felé tartunk. Úgy hívják ezt az utat, hogy Johann Strauss-Alle. Talán ez a legszebb része Ischl-nek.< Színházi Élet 1925. 30. sz.(VII.26-VIII.1.) * Megjegyzések: Krausz (Krasznai) Mihály (1897-1940) Zeneakadémiát végzett. Egyetlen operáját 1919-ben mutatták be ("Marika"), de nem lett sikeres mű. A 20-as évektől külföldön élt, operetteket és filmzenéket komponált. Néhány művével (pl. Sárga liliom, A fenséges asszony, Bajazzos Abenteuer, Pusztaliebchen, Papucs stb...) kisebb sikereket aratott. (A.) Néhány szó a cikk írójáról: Paál Job. Eredeti neve Possel Márkus István volt. Hírlapíró, vagy, ahogy magát nevezi: riporter. Kezdetben vidéken, Aradon, Szegeden, Nagyváradon tevékenykedett különböző újságoknál. Budapesten a Színházi Életben is publikált. A két világháború közötti időkben teljesedett ki riporteri munkája. Egy kofferrel a kezében beutazta egész Európát és több száz riportot küldött haza. Érdekes könyve: "Riportok", néha még ma is kapható az antikváriumokban. Érdemes megvenni! (A.) *
b] "Leleplezzük az Ischli operett-börze féltve őrzött titkait" Írta: Paál Job (1925.július) (folytatás) — A ház előtt egy hatalmas Gräf-Stift (korabeli igen márkás autó, A.), nemrég került csak ki a gyárból. A ház körül kócos fiatalemberek ólálkodnak, messze bentről, a park közepéről szaggatott melódiák szűrődnek ki a virágágyak mellé: biztos, hogy Kálmán Imre komponál. Törjünk hát be hozzá. Nehezen megy. Fehérbóbitás szobalány előbb komoly tanácskozást folytat egy idősebb asszonysággal, … der Herr Kálmán ist jetzt in Arbeit ... (Kálmán úr most dolgozik, A.), de aztán meghallgatásra találok a szobalánynál, bekerül a vizitkártya az előszobából, amelynek falán frissen, üdén pompázik az a hatalmas nemzetiszínű koszorú, amit Hamburgból hozott Kálmán Imre, a Marica századik előadásáról a múlt hét végén. — Ő maga szalad ki köszönteni, ott ülünk aztán egy stampedli Martell mellett, a nappali szobában, aminek mindegyik fala ablak, és aminek mindegyik ablaka virágokra nyílik. — Először a Maricáról beszélgetünk. A Maricáról, amelyik most, július 21-én (1925-ben vagyunk, A.) éri meg ötszázadik előadását Bécsben, a Bürger Theaterben. A darab premierje 1924. február 28-án volt és azóta "en suit” (egymás után, A.) érte meg az operett ezt a páratlanul álló jubileumot. Berlinben, ahol a Teater des Westens új igazgatósága is a Maricával nyitja a szezont, a háromszázadik előadás felé rohan a Marica vonata. Hamburgban pedig most volt a századik előadás. Ősszel lesz a Marica amerikai premierje. Októberre meglesz az operett londoni premierje is. — És mi lesz most? - Most egy új operetten dolgozom, Brummer-ral és Grünwald-dal, a Marica librettistáival. Remélem, hogy karácsonyra készen is leszünk a muzsikával, Bécsben, a Teater an der Wienben kerül bemutatásra a darab, ha ugyan Marischka egyáltalában megnyitja a színházat. E pillanatban nagyon el van keseredve a Lustbarkeitssteuer (szórakoztató adó, A.) miatt. Reméljük azonban, hogy minden rendbe jön. Pesti tárgyalásaink is folynak, sőt a vége felé közelednek. A téma? Erről aztán nem mondok egy szót sem. Irja meg, Kálmán Imre, még ha megfeszítik, se árulja el új operettjének témáját. — Próbáljunk hát szerencsét a librettistáknál. Együtt is találom őket a Grünwald-villa vadrózsával befuttatott verandáján, ámbár meg kell itt jegyeznem, hogy Brammer úrnak is van saját villája: a Brammer-villa. Kint ülnek a verandán és alkalmasint dolgoznak, mert két négyszögletes üveg is van előttük. A változatosság kedvéért nem konyak, hanem likőr. Stílusosan. A Brammer-Grünwald cég nagyszerű librettója édes mint a sherry-brandy, jó a márkája és aki egyszer megkóstolja, szívesen iszik még egy stampedlivel. Ez a Kálmán Imre álláspontja és a publikumé is. — Mondjanak valamit az új operettről. Szinte egyszerre kérdezik: - Was hat der Kálmán gesagt? (mit mondott Kálmán?, A.) - ... most az egyszer én leszek a diplomata és így annyit mégis megtudok, hogy az új operettnek se a témája nem magyar, se a muzsikája nem magyar, az operett meséje modern és a cselekmény ... erről azonban már Brammer és Grünwald urak se mondanak egy kukkot se - Spanyolországban játszódik.- Két perc múlva már azt is megsajnálják, hogy ennyit mondottak. - Szeptemberben - folytatja Brammer - amikor már nincs annyi librettista Ischlben, szívesen beszélnénk. De most? Nagyon kell itt vigyázni! A "Bajadér"-nál is megtörtént velünk, hogy elmondtunk egyet-mást a témáról és a mi premierünk előtt bemutattak egy darabot Bécsben, ahol India is volt, bajadér is volt és bár mi nem akarunk senkit gyanúsítani, úgy véljük, hogy jobb nem beszélni. Amit a Színházi Életnek mondtunk, azt még úgysem tudja senki és higgye el, legboldogabbak lennénk, ha ennyi sem jelenne meg a darabról. - A pesti premierre ők is eljönnek, őket különben sokan ismerik Pesten, ők is nagyon szeretnek bennünket, annak ellenére, hogy a Marica magyarországi vidéki előadásai után még egy fillér tantiemet sem kaptak. — Az Explanade-on találkoztam még a magyar Krausz Mihállyal, a "Marika" és annyi más darab már befutott komponistájával. Már ő is a nagyok közé számít. Ősszel neki is premierje lesz Bécsben, most fogadták el új operettjét, ami Párizsban játszódik, orosz miliőben, és amihez a szöveget két olyan kitűnő librettista írta, mint Rudolf Österreicher és Wilhelm Sterk. — Már szürkül, amikor a Straus-villába kopogtatunk. A mester kint ül a parkban, parasztosan berendezett szaletlije előtt és feketézik. Nagy keretes szemüvegén, amely olyan karakterisztikus formát ad az arcának, szinte visszaverődik a napsugár és Oscar Straus se akar beszélni az operettjéről. Azután mégis csak mond egyet-mást. - A Színházi Élet tudja meg először, hogy a darabomnak "Die Teresina" a címe, az operett szeptember közepén kerül bemutatóra és a női főszerepet Fritzi Massary játssza. - Csak a napokban utazott el tőlünk, pár napig a vendégem volt. A férfi főszerepet Stegermann fogja kreálni. A "Die Teresina" kosztümös operett, librettistáim a berlini dr.Wellisch és Schantzer is itt dolgoznak. Angliával és Amerikával is megkötöttük már a szerződést. Magyarországgal? ... még nem. Magyarország még tartozik egy premierrel. A "Riquett"-et nem hozták ki, pedig rég meg kellett volna lenni a bemutatójának. - A darab premierje különben Berlinben lesz a Künstlertheaterben, amelynek direktora Saltenburg is itt van Ischl-ben és naponként nagy megbeszéléseket folytat Oscar Straussal meg a librettistákkal. Mint szép asszonyok gyűrűjében a smaragdok, úgy ragyognak a júliusi éjszakában a szentjánosbogarak az úton, amerre haza-felé tartunk. Úgy hívják ezt az utat, hogy Johann Strauss-Alle. Talán ez a legszebb része Ischl-nek.< Színházi Élet 1925. 30. sz.(VII.26-VIII.1.) * Megjegyzések: Krausz (Krasznai) Mihály (1897-1940) Zeneakadémiát végzett. Egyetlen operáját 1919-ben mutatták be ("Marika"), de nem lett sikeres mű. A 20-as évektől külföldön élt, operetteket és filmzenéket komponált. Néhány művével (pl. Sárga liliom, A fenséges asszony, Bajazzos Abenteuer, Pusztaliebchen, Papucs stb...) kisebb sikereket aratott. (A.) Néhány szó a cikk írójáról: Paál Job. Eredeti neve Possel Márkus István volt. Hírlapíró, vagy, ahogy magát nevezi: riporter. Kezdetben vidéken, Aradon, Szegeden, Nagyváradon tevékenykedett különböző újságoknál. Budapesten a Színházi Életben is publikált. A két világháború közötti időkben teljesedett ki riporteri munkája. Egy kofferrel a kezében beutazta egész Európát és több száz riportot küldött haza. Érdekes könyve: "Riportok", néha még ma is kapható az antikváriumokban. Érdemes megvenni! (A.) *
2863 Ardelao 2016-10-24 13:56:33
"Leleplezzük az Ischli operett-börze féltve őrzött titkait" Írta: Paál Job (1925.július) — > Kíváncsi vagy rá, mik lesznek a jövő slágerei? Ülj föl a vonatra és gyere Ischl-be, ahol minden valamirevaló komponistája a volt monarchiának ragyogó arccal sétál a déli napsütésben az Esplanade-on (korzó, sétány, megj. A.) Itt van az ischli operett-börze. Reggel, délután és este nem igen látni őket, akkor a vadrózsával felfuttatott balkonokon és besötétített szobákban a zongora mellett komponálnak, de délben megjelenik valamennyi a Traun partján és mosolyogva köszöntik egymást, meg az újonnan jötteket. Mert Ischl irodalmi és művészeti társaságának reprezentánsai napról-napra szaporodnak. Egy héttel ezelőtt még csak hárman voltak itt, ma már itt dolgoznak a leg-nagyobbak: Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Oscar Strauss, itt van Fall Leó, aztán itt látom Ascher Leót, Krausz Mihályt, a librettisták közül Grünwaldot és Brammert, a Marica és Bajadér szerzőit. Rudolf Österreichert és Willy Sterket, akik most Krausz operettjének szövegét írják, a két Goltzot, annyi mulatságos bohózat szerzőit, dr.Wellischt és Schanitzert Berlinből, ők Strausnak dolgoznak. Julius Bauert, a bécsi újságírók doyenjét, Millöcker ragyogó sikereinek egykori osztályosát. Julius Wilhelmet, aki a Cigányprímás szövegét írta, és ha mindehhez hozzávesszük, hogy a mi Zerkovitzunk is pár nap múlva itt lesz, akkor azt hiszem, hogy a névsor körülbelül teljes. Persze vannak itt még harmadrendű kis csillagok is a nagy bolygók árnyékában és kétségkívül ez az oka annak, hogy Grünwald szavait idézem - "a muzsikusok becsukott ablakok, lezárt spaletták mellett komponálják a slágereket, mert délutánonként nagyon sok komponista sétál Lehár, Kálmán és Strauss ablaka alatt." — Lehár Ferencnél voltam ma feketén. A nagyságos asszonnyal és Zsuzsi kutyájával fogadott gyönyörű villájának árnyas kertjében. Végig vezet a lakásán: a Lehár-villa még Ischlben is nevezetesség. Megbámulom a sok stílusos bergert, rekamiert, lágyan végigsimítom a kis harmóniumot a második emeleti dolgozószobában, ahonnan a "Víg özvegy" diadalmas útjára indult. Itt van Lehár híres messzelátója, amivel ki-kimegy öt-tíz percre széles balkonjára és munka közben kutató szemekkel mered a Dachstein havasaira meg az Esplanade-on kóválygó tömegre. Hogy miért? Ő maga így adja ennek magyarázatát: - Amikor munkában vagyok, bizony nem érek rá ahhoz, hogy elmenjek hazulról. De én ilyenkor is szükségét érzem annak, hogy embereket lássak, hogy megbámuljam az Esplanade szép asszonyait, a hegyeken a vízesést, az árnyék tövében a cikláment és a Dachstein tetején az örök fehérséget. Ha a lábaimmal nem is tudok odamenni, hát elmegyek a messzelátómmal - Min dolgozik, mik a tervei? - Most lett készen a "Paganini", melynek Paul Knepler és Jenbach Béla írták a szövegkönyvét... ... és már ül is a zongorához és nekem ezen a szép júliusi délutánon osztályul jutott az a ritka szerencse, hogy Lehár Ferenc maga játszott el részleteket, finom, drága dalokat a darabjából: Paganini? Operett. A múlt század elején játszódik, az örök tavasz honában, Itáliában, abban az időben, amikor Niccolo Paganini nem indult még el világhódító útjára. Napoleon nővérének, Anna Elisa luccai hercegnőnek szerelméről szól, és októberben adják a Johann Strauss Theaterben, Bécsben. A Strauss-színház különben egy másik darabommal, a "Clo-Cloval" kezdi a szezont és ha már itt tartunk, el kell mondanom azt is, ami a szívemen fekszik, és hogy úgy mondjam : szükségét is érzem annak, hogy a Színházi Élet útján meg is üzenjem a magyar publikumnak: a "Clo-Clo" budapesti kalandja után alig várom, hogy a Paganinivel jöjjek Budapestre. Arról aztán gondoskodom, hogy ez a Paganini az én Paganinim legyen, mert a Pesten előadott Clo-Clo minden volt, csak éppen nem volt az én Clo-Clom.- - Boldog vagyok nagyon, hogy Bécsben Kosáry Emma (egyébként Buttykay Ákos felesége, A.), játsza a Paganini főszerepét, Anna Elisa luccai hercegnő nehéz szerepét, a kottákat éppen a napokban juttattam el hozzá. Biztos vagyok abban, hogy Kosáry nagyszerűen megállja a helyét ebben a neki való szerepben és amennyire gyorsan határoztam el magam arra, hogy ezt a szerepet neki adom, annyira habozunk még Paganini szerepét illetőleg. Még mindig nem tudom, ki fogja ezt kreálni.- Búcsúzunk. Megmutatja még emlékkönyvét, engem is megtisztel azzal, hogy beírat velem pár sort, azután búcsúzóul: papírra veti a Színházi Életnek a Paganini nyitányának első sorát. ... Még egy hang nem jelent meg az operett muzsikájából a világon! - megbámulom még a Clo-Clo londoni színlapját, a Shaftesbury Theatre-ban arat sikert siker után a darab, aztán lódenruhás-barátommal, az ischliek kedvenc fotografusával, Hofer mesterrel sietek a Sarsteiner villába, ahol másik nagy hazánkfia, Kálmán Imre dolgozik most ... majd ő megmondja min... (folytatom)
"Leleplezzük az Ischli operett-börze féltve őrzött titkait" Írta: Paál Job (1925.július) — > Kíváncsi vagy rá, mik lesznek a jövő slágerei? Ülj föl a vonatra és gyere Ischl-be, ahol minden valamirevaló komponistája a volt monarchiának ragyogó arccal sétál a déli napsütésben az Esplanade-on (korzó, sétány, megj. A.) Itt van az ischli operett-börze. Reggel, délután és este nem igen látni őket, akkor a vadrózsával felfuttatott balkonokon és besötétített szobákban a zongora mellett komponálnak, de délben megjelenik valamennyi a Traun partján és mosolyogva köszöntik egymást, meg az újonnan jötteket. Mert Ischl irodalmi és művészeti társaságának reprezentánsai napról-napra szaporodnak. Egy héttel ezelőtt még csak hárman voltak itt, ma már itt dolgoznak a leg-nagyobbak: Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Oscar Strauss, itt van Fall Leó, aztán itt látom Ascher Leót, Krausz Mihályt, a librettisták közül Grünwaldot és Brammert, a Marica és Bajadér szerzőit. Rudolf Österreichert és Willy Sterket, akik most Krausz operettjének szövegét írják, a két Goltzot, annyi mulatságos bohózat szerzőit, dr.Wellischt és Schanitzert Berlinből, ők Strausnak dolgoznak. Julius Bauert, a bécsi újságírók doyenjét, Millöcker ragyogó sikereinek egykori osztályosát. Julius Wilhelmet, aki a Cigányprímás szövegét írta, és ha mindehhez hozzávesszük, hogy a mi Zerkovitzunk is pár nap múlva itt lesz, akkor azt hiszem, hogy a névsor körülbelül teljes. Persze vannak itt még harmadrendű kis csillagok is a nagy bolygók árnyékában és kétségkívül ez az oka annak, hogy Grünwald szavait idézem - "a muzsikusok becsukott ablakok, lezárt spaletták mellett komponálják a slágereket, mert délutánonként nagyon sok komponista sétál Lehár, Kálmán és Strauss ablaka alatt." — Lehár Ferencnél voltam ma feketén. A nagyságos asszonnyal és Zsuzsi kutyájával fogadott gyönyörű villájának árnyas kertjében. Végig vezet a lakásán: a Lehár-villa még Ischlben is nevezetesség. Megbámulom a sok stílusos bergert, rekamiert, lágyan végigsimítom a kis harmóniumot a második emeleti dolgozószobában, ahonnan a "Víg özvegy" diadalmas útjára indult. Itt van Lehár híres messzelátója, amivel ki-kimegy öt-tíz percre széles balkonjára és munka közben kutató szemekkel mered a Dachstein havasaira meg az Esplanade-on kóválygó tömegre. Hogy miért? Ő maga így adja ennek magyarázatát: - Amikor munkában vagyok, bizony nem érek rá ahhoz, hogy elmenjek hazulról. De én ilyenkor is szükségét érzem annak, hogy embereket lássak, hogy megbámuljam az Esplanade szép asszonyait, a hegyeken a vízesést, az árnyék tövében a cikláment és a Dachstein tetején az örök fehérséget. Ha a lábaimmal nem is tudok odamenni, hát elmegyek a messzelátómmal - Min dolgozik, mik a tervei? - Most lett készen a "Paganini", melynek Paul Knepler és Jenbach Béla írták a szövegkönyvét... ... és már ül is a zongorához és nekem ezen a szép júliusi délutánon osztályul jutott az a ritka szerencse, hogy Lehár Ferenc maga játszott el részleteket, finom, drága dalokat a darabjából: Paganini? Operett. A múlt század elején játszódik, az örök tavasz honában, Itáliában, abban az időben, amikor Niccolo Paganini nem indult még el világhódító útjára. Napoleon nővérének, Anna Elisa luccai hercegnőnek szerelméről szól, és októberben adják a Johann Strauss Theaterben, Bécsben. A Strauss-színház különben egy másik darabommal, a "Clo-Cloval" kezdi a szezont és ha már itt tartunk, el kell mondanom azt is, ami a szívemen fekszik, és hogy úgy mondjam : szükségét is érzem annak, hogy a Színházi Élet útján meg is üzenjem a magyar publikumnak: a "Clo-Clo" budapesti kalandja után alig várom, hogy a Paganinivel jöjjek Budapestre. Arról aztán gondoskodom, hogy ez a Paganini az én Paganinim legyen, mert a Pesten előadott Clo-Clo minden volt, csak éppen nem volt az én Clo-Clom.- - Boldog vagyok nagyon, hogy Bécsben Kosáry Emma (egyébként Buttykay Ákos felesége, A.), játsza a Paganini főszerepét, Anna Elisa luccai hercegnő nehéz szerepét, a kottákat éppen a napokban juttattam el hozzá. Biztos vagyok abban, hogy Kosáry nagyszerűen megállja a helyét ebben a neki való szerepben és amennyire gyorsan határoztam el magam arra, hogy ezt a szerepet neki adom, annyira habozunk még Paganini szerepét illetőleg. Még mindig nem tudom, ki fogja ezt kreálni.- Búcsúzunk. Megmutatja még emlékkönyvét, engem is megtisztel azzal, hogy beírat velem pár sort, azután búcsúzóul: papírra veti a Színházi Életnek a Paganini nyitányának első sorát. ... Még egy hang nem jelent meg az operett muzsikájából a világon! - megbámulom még a Clo-Clo londoni színlapját, a Shaftesbury Theatre-ban arat sikert siker után a darab, aztán lódenruhás-barátommal, az ischliek kedvenc fotografusával, Hofer mesterrel sietek a Sarsteiner villába, ahol másik nagy hazánkfia, Kálmán Imre dolgozik most ... majd ő megmondja min... (folytatom)
2862 zenebaratmonika 2016-10-22 12:42:44
Színházi Élet 1932. 41. szám A berlini magyar kolóniáról írt cikke S^pnmoudjsruvo L fcjzdAre/LOZ REG é NY IBT A OsrdÜmu {p&tci I. Vacsor a Ábrahá m Pálékná l A tányércsörönipölést túlszárnyalta egy ijedt női hang: — Jesszus! Pont tizenhármán vagyunk! Minden vacsorázó társaságnál kis pánik tör ki az ilyen megállapí- tásra, hát ni ég müvésztársaságban, ahol a babonát éppen ugy tisztelik, mint a sikert vagy a pénzt. Az ebédlőasztal körül mindenki izgatottan számolgatni kezdte a jelenlevőket. Nincs nehezebb dolog, mint számbavenni egy tucatnyi embert, pláne, ha a statisztikusnak önmagát is szá- molni kell. Ha saját magánál kezdi az olvasást, a végén is feltétlenül újra számítja magát, Jva pedig udvariasan a szomszédjánál fog hozzá a nagy művelethez, sajátmagáról a finisben is megfeledkezik. így járhatott az ijedt női hang tulajdonosa is, mert egy rekedt bariton erélyesen leintette: — Ugyan, Rózsikám, megbuktál számtanból, kérd vissza a tandijat! Pont tizennégyen vagyunk! Mindenki Jiársony Rózsi felé tekintett, aki még mindig kipirulva számolgatta a fejeket. Szenes Ernő, a rekedt hanghoz tartozó terjedelmes ember, vagy amint népszerűen nevezték, a „kövér Szenes", a berlini magyar müvésztársaság (kedvelt tagja máris keresni akart az üzleten. — Fogadjunk egy matyiban, hogy tizennégyen vagyunk. Számolásban még sohasem tévedtem! -— Nana! — vonta kétségbe a szomszédja és a ház gazdája, Ábrahám Pál. — Tegnap is azt mondtad, hogy pont meg van az abszolút, utána olvastam és csak nyolcvanad volt. — Az másl Akkor pénzbe ment a játék! Itt nem tévedek. Figyelj ide Rózsikám, Paliék ketten, Zsoldos Randi és a felesége, te édes gyöngyvirágom, Déneís Oszi, Alberti, Nóti Károly és becses neje, Petrovdch Szveti, Pasternák, Kemény Egon, Marton Sándor az ünnepelt és végül jómagam, akinek az egészségére emelem ezt a csekélységet .. . Ez pont tizennégy .. . Mindenki még egyszer csendben utána olvasott. Stimmelt. A rossz kabala árnyát, mint betolakodott szürke denevért kihessegették a szobá- ból. lljra mindenki nagyszerűen érezte magát. A divatos komponista Fasanengasse-d villájában gyakran gyűltek össze a berlini magyar müvésztársaság tagjai. Exkluzív kört alkottak, 87 mint a Tájfun suttogó japánjai és ha néha hoztak is idegent maguk közé, az nem érezte jól magát és örült, lia gyorsan elmehetett. Senkit sem respektáltak, maguk között csak magyarul beszéltek olyan pesti dolgokról, amelyek minden idegen számára érthetetlen fogalmaikat jelentettek. — Hallottátok a legújabb Báttaszéki történetet? — kérdezte Halmay Tibor és már mesélte is. Itt nem kellett külön megmagyarázni, hogy kicsoda Báttaszéki Lajos, Tarján Vili kebelbarátja, a Newyork törzsvendége, a kilencszázas évek divatfejedelme. — Báttaszéki szerelmes volt egy nőbe, de Tarján megtiltotta. Miután azonban a virágnak megtiltani nem lehet, egy éjszaka Báttaszéki szűkebb baráti körének éppen előadást tartott a hölgy kecses tulajdonságairól. Extázisban jegyezte meg: „Jaj de szerelmes va ..Ebbe n a pillanatban lépett Tarján az asztalhoz, mire Bátta egyet fordított a dolgon és hetyke hangon igy fejezte be a mondatot: „.. . voltam!" A társaság minden egyes tagja ismerte a történetet, de a jó hangulatban még igy is volt némi hatása. A háziasszony, aki udvariasan megvárta a történet poénját, most már asztalt bontott: — Egészségükre! Hazai szokás szerint mindenki mindenkinek egészségére kivánta a vacsorát, udvariasan megdicsérte a háziasszonynak az egyes fogásokat és megkérdezte Szenes Ernőtől: — Na kövérkém, jólaktál? — Eddig még minden rendben van. Sajnos, ezután jön a zene ! Mondd, Palikám, te már sohasem fogod elengedni a vendégeidnek a zongorázást!? A csúfolódó hangon keresztül is kiérzett, hogy ő várja a legjobban a muzsikát. Külön desszert várt a vendégekre: Ábrahám Pál uj müvének, a „Bál a Savoy"-ban cimü operett zenéjének legelső házi bemutatója. Marton Sándor, a házigazda pesti kiadója kizárólag azért jött a német fővárosba, hogy meghallgassa az uj muzsikát és elmondja arról a véleményét. Zsoldos Bandi, a komponista legjobb barátja izgatottan mérte a tágas szalónt. — Ugy dobog a szivem, mint egy premieren! — mondotta Petrovich Szvetinek, elválaszthatatlan barátjának. Valamikor ő volt Szveti titkárja és a moziszinész támogatásának köszönhette karrierjét. Most ő a vállalkozó, a „tutista", ahogy Pesten mondják, ő pártfogolja a filmbonvivánt. — Halljuk! Halljuk! — kiáltotta egy éles hang. Kemény Egon volt, a fiatal zeneszerző. Ábrahám Pál titkárja, munkatársa, barátja és csacsenerje. A rossz nyelvek szerint ő komponálja Ábrahám összes müveit. Ezen a buta pletykán valamikor sokat nevettek ebben a társaságban. — Legalább a rosszul sikerült számokat elvállalhatnád! — mondotta egyszer mosolyogva Ábrahám. — Halljuk, halljuk! — ismételte Kemény Egon és a házigazda leült a zongora mellé. Félkörben foglaltak helyet a vendégek. Mindenki Marton Sándort 88 tolta előre. A kiadó megtörölte a szemüvegét, lábát keresztberakta és nagy érdeklődéssel várta az uj melódiákat. -— Gyerünk, gyerünk! — kiáltotta Szenes. — Miért olyan sürgős neked egyszerre? — Essünk át rajta! Nem fogjuk az egész éjszakát muzsikával elfecsérelni. Elvégre kártya is van a világon .. . A komponista karcsú ujjai végigszaladtak a billentyűkön. A művész magyarázólag fordult a hallgatósághoz: — Duett az elsőben .. . Majd mosolyogva tette hozzá: — Bocsánatot kérek, hogy hátat fordítok a társaságnak .. . Nála ez nem vicc volt, hanem komoly mentegetőzés. Ábrahám Pál a világ legudvariasabb embere. A jómodornak semmi sem árt ugy, mint a siker és a pénz. Neki bőven jutott mind a kettőből, de azért még ma is suttogva és földighajolva beszél kétes egzisztenciájú berlini magyar ügynökökkel, akik ötmárkás kölcsönért keresik fel. Nagy diadalai után is elbájolóan udvarias, csaknem alázatos hangon érintkezik mindenkivel. Ilyen csoda még nem esett a színházi világban. Most is szinte bocsánatkérően csempészte a vendégei szivébe a megkapó melódiákat. Minden szám után felcsendült az elismerés tapsa. Marton Sándor némán bólogatott a fejével. Nála ez többet jelentett, mintha más ezer előadást jósol. A valoernél megjegyezte: — Palikám, a második sor nem tetszik nekem! — Kijavitjuk Sándorkám, kijavítjuk, de ha még egy szót szólsz az érdekében, már ki is dobom. Alberti a berlini kiadó tiltakozott : — Isten ments! Nagy gramoí'onüzilet lesz. A szobalány táviratot nyújtott át a (házigazdának. Ábrahám a kezébe vette: — Pardon, megengedik .. . Komor arccal olvasta, aztán átnyújtotta Keménynek: —- Olvasd fel Egonkám. A bitkár ünnepélyesen és hortobágyi kiejtéssel ropogtatta a német szöveget : — Gratuliere und warte aufgeregt die Aufführung von Chemnitz, herzlidhe Griisse Pusspang, Hofirat. Általános derültség viharzott végig a teremben. Ha véletlenül idegen tartózkodott volna a szobában, nem tudta volna kitalálni miért hangolta jókedvre ez a pár szó az egész társaságot. Ki az a rejtélyes Pusspang, akinek igy örülnek? Mihez gratulál? Hadd mutassuk be Pusspang urat, aki Chemnitzben lakik, udvari tanácsos, kedves zömök ember, Ábrahám Pálék legintimebb barátja és.. . költött alak. A komponista találta ki egyszer véletlenül. Odavetette egy kellemetlen embernek, akitől szabadulni akart: — Át kell mennem az Édenbe. Találkám van valakivel. — Kivel? — Ghemnitzi barátom. Pusspang. Nemsokára legendakör fonódott Pusspang homloka köré. Szinház- \ 89 ban Ábrahám Pál magához intette a portást, átnyújtott neki két márkát és a fülébe súgta: — Ha Pusspang tanácsos ur keres Ghemnilzből, nem vagyok itt! A társaság hahotázott, a portás boldogan vágta zsebre a pénzt; mindenki meg volt elégedve. Pusspang később zajos életet folytatott. Minden nagyobb eseménynél •telefonált, táviratozott, a nőknek virágot küldött, sőt egyszer verekedett is. Nóti Károly felkötött karral jelent meg a Weiszcsárdában. — Mi bajod? — kérdezte Székely János. — Párbaj. — Ugyan! Kivel párbajoztál? — Pusspang tanácsosvsai, Chemnitzből. Ha berlini magyarok közül valaki Ghemnitzen átutazik, okvetlenül küld egy táviratot a komponistának. Egyszer komoly bonyodalmat is okozott a derék ember. Reggel kilenc órakor a komponista éppen dolgozott, amikor a szobalány bejedentette a ohemnitzi polgármestert. — Dobja ki! — adta ki az utasítást a zeneszerző. — De magyarul beszéljen hozzá. A lány kiment és csakhamar visszajött: — Nem akar elmenni 1 Nem tud ez kérem magyarul. Ábrahám röhögve ment az előszobába: — Na te marba, ki küldött? Zsoldos? Ott talált egy komoly német urat. Miután néhányszor jól hátbavágta, az illető előszedte az okmányait ós beigazolta, hogy ő valóban a chemnitzi polgármester, aki a városi színház számára akar a komponistától valamit kérni. Alig hogy elültek a szalonban a chemnitzi ál-távirat derűs izgalmai, megszólalt a telefon. Ábrahámné leemelte a kagylót: — Interurbán .. . azt hiszem, Budapest.. . Szenes tárgyilagosan megszólalt: — Fogadjunk két márkáiban, 'hogy Harmath Innre Ábrahám intett, hogy a fogadást tartja és átvette a feleségétől a kagylót. — Halló! Ábrahám .. . Jawohl! Halló .. . Szervusz ! Várj csak egy pillanatig, Szenesnek át kell adnom két márkát.. . Szenes sugárzó arccal inkasszált, aztán bekiabálta a készülékbe: -— Halló, Imre! Végre keresek rajtad valamit! Kézcsókorn Ollynak! Mindenki akart Harmath-tal beszélni. Valósággal kitépték Ábrahám kezéből a kagylót. A pesti hang kétségbeesetten védekezett: — Elég volt már a cercle-ből. Nem azért hivlak téged percenként két pengő ötven költséggel, hogy folyton azt kérdezzék tőlem, hogy mi újság Pesten. Én szeretnék valamit mondani.. . Harmath pénzügyi müveletet akart lebonyolítani Ábrahámmal, akinek uj operettszüzsét ajánlott fel. Marton Sándor is csakhamar belépett az üzletbe, amelynek végső eredménye az lett, ihogy Harmath körülbelül megkapta a félórás telefonálás költségeit. Az utolsó pillanatban még Zsoldos is elkapta a kagylót: — Szervusz Imre! Ilyen bosszú telefonbeszélgetéseket fektetsz az üzletbe? 90 — Nem hazulról beszélek! DócLHÓl, a Fővárosi Operettszínházból. Ez az információ egy kicsit lehangolta Zsoldost, aki köztudomás szerint a pénzembere a Fővárosi Operettszínháznak. A kis intermezzo után Marton Sándor a zeneszámok ismételt lejátszását kérte. Az egyik duettnél Dénesben felébredt a harci kedv, mint a katonalovakban, amikor a trombitaszót hallják. — Apuskám, ezt én elkezdem énekelni. Gyere Rozál! Bársony Rózsi is a zongora előtt termett. Dénes duruzsolta a slágert és összeütötte a tenyerét. — Ezt ilyen fcaglejtésekkel fogom csinálni. Remek melo, ugy-e apuskám ? A „Bal in Savoy" két főszereplője néhány pillanat múlva már boszorkányos tempóban rótta a táncot. Akár főpróbára beillett volna a produkció. — Ezt a két szerepet Fejes és Kaibos fogja játszani Pesten —, hirdette ki Marton az Ítéletet. Ábrahám abbahagyta a munkát. A felesége hozzálépett: — Vigyázzon fiam, ne igyon hideget, ugy meg van izzadva.. . Meg talál hűlni.. . A júliusi melegben egy kissé túlzott volt ez az aggodalom, Ábrahám az engedelmes férj, mégis a nyaka köré tett egy sálat. A házaspár példás egyetértésben élt. Sári, a komponista felesége hűségesen kitartott a vőlegénye mellett akkor is, amikor Ábrahám még nem kóstolta meg a sikert és most méltóan osztozott a dicsőségben és az anyagi javakban. Alberti a komponistához lépett: — A „Bal in Savoy"-t holnap akarják filmre lekötni. Az ALFA. — Kivel játszatnák a női főszerepet? — Magda Schneider. — Miért nem Clara von Binsky? Ez a név különös varázzsal csengett a szobában. Egyszerre mindenki odafigyelt a diskurzusra. A kövér Szenes gúnyosan jegyezte meg: — Clara von Binsky? Undok macska! Azt hiszi, hogy lehullana az aranygyűrű az ujjáról, ha egyszer magyar szerző darabjában lépne fel. — Magyar lány létére utálja a magyarokat I — toldotta meg Halmay. — A múltkor letagadta, hogy tud magyarul! Mindenki hozzászólott a kérdéshez. Ez a társaság már sokat és sokszor beszélt Clara von Binskyről, Európa legdivatosabb filmszinésznőjé- ről. A házigazda védelmébe vette: — Akármit is beszéltek róla, a legtehetségesebb lány a világon. Láttátok a „Szerelmes bakfis" címszerepében? — Bolvárynak köszönheti a sikert! — jegyezte meg Petrovich. — És saját magának. A tehetségének. Az istenáldotta humorának, a csilingelő hangjának. Zsoldos közbeszólott: — Sári vigyázz! Pali még beleszeret a Binskybe! — Reménytelen! Fütyül a férfiakra! Csak a pénz érdekli! — Már úgyis annyi van neki! — Még többet akar. Hallom, Pesten a családja éhezik. Fel sem 9Í bontja a leveleiket. Mióta a szülei meghaltak, a távolabbi rokonokról, tántikról és bácsikról tudni sem akar. — Ami a rokonokat illeti, — vetette közbe Nóti —, azokat sohasem lehet győzni. — Ha valakinek jól megy egy családban, az kifosztásra van itélve. — No de engedj meg, ő százezer matyit kap egy filmért és akkor engedi, hogy a nagynénje Pesten éhezzen. — Ö is éhezett eleget. Senki sem segített rajta. Nagy vitatkozás indult meg a filmszinésznőről. Marton, aki reggel érkezett Pestről, megkérdezte: — Igaz, hogy férjhez megy? Valamit olvastam a lapokban. Gazdag amerikaihoz? Szenes volt a legprecízebben informálva: —• De milyen tutistához. Nekem legyen mondva a vagyona. Valami őrült nagy amerikai vállalatnak a vezetője és főrészvényese. — Apuskám, az amerikaiak is fatigok! — Ezt te nem ismered! Több dohánya van, mint egy pesti színigazgatónak ! — Hogy hívják? — Hogy is hivják? Ramsey I Ramsey Jack I Hallom, a jövő hónapban meglesz az esküvő. Nagy cécóval akarják megtartani. No, ezen az esküvőn is kevés magyar vendég lesz hivatalos. A cigányok nem fogják magukat csárdással strapálni. Szenes egyre jobban heccelte saját magát a filmszinésznő ellen: — A múltkor az ALFÁ-nál játszottam. A stúdióban szembejött velem őnagysága .. . Udvariasan köszöntem neki magyarul: „Szervusz, anyuskám!", rámnézett azzal a hideg, kék szemével, biccentett a fejével és azt mondta: „Gut Morgen!" Nekem mondja, hogy. gut morgen, akiről tudja, hogy ma sem tanultam meg jól németül.. . Ilyen felvágós macska! — Mit bosszankodsz ezen!? Hátha neki nem tetszik a magyarok társasága, maradjon a németek és az amerikaiak között. — Nem ugy van az, kérlek! Nekem ez a nő hálával tartozik! Én fedeztem fel! Én vittem el Gál Bélához, bemutattam, azonkívül a Bródy Pistához is beajánlottam .. . — Mondd már! Nóti közbevágott: — Pardon! A Binskyt én fedeztem fel! Akkor még Kovács Klárinak hívták. Bevittem a Terézkörutihoz, Roboz Alinál pártfogoltam. — Ezt nem is tudtam, — csodálkozott Nótiné. — Roboz megbeszélte a dolgot Salamonnal, mind a kettőnek tetszett, azonnal behivatták Herczeget és kérték, hogy osszon rá egy kis szerepet. — Amit sohasem játszott el. Hát, ha tudni akarjátok, a nőt én fedeztem fel! Ezt Petrovich Szveti harsogta a társaságba. Álljunk meg egy pillanatra a színházi felfedezéseknél. Ha a művészvilágban valaki karriert csinál, se szeri, se száma azoknak, akik felfedezték, akik a dicsőséghez 90 hozzájuttatták. Pesten ma is kétszáz olyan ember szaladgál, aki szentül hiszi, hogy ő fedezte fel Németh Máriát. Voltaképpen nem is hazudnak, csak túloznak. Az igazi tehetség születésénél mindig .sokszáz bábaasszony működik közre. Felfedezőnek tarthatja magát a karmester, aki először kisérte, a direktor, aki először felléptette, a kritikus, aki először megdicsérte, a sugó, aki először ejtette kétségbe és a néző, aki véletlenül jelen volt a debünél és tapsaival hozzájárult a start sikeréhez. Sokszáz szines kőből formálják a siker mozaikját, egyik kockának sem volna joga magáról azt hinni, hogy az ő érdeme a remekmű. Amikor a száztagú Orchester a IX. szimfóniát játssza, a távoli hallgató csak egyetlen csodás hangot hall, mert a hegedűk, a brácsák, a csellók, a fuvóhangszerek és dobok egyetlen szárnyaló zsolozsanában dicsérik a mű halhatatlanságát. Abban a szimfóniában, amelyet a kis Kovács Klári nagy karrierjének neveznek, talán a kedves kövér Szenes is megszólaltatott egy szerény citerát és most tazt hiszi, hogy ő találta fel magát, az Isten által teremtett zenét. Budapest a hivatásos felfedezők városa. Ha felragyog egy uj csillag a művészet horizontján, száz és száz alkalmi csillagász jelentkezik a felfedezés érdemével és a maga nevére akarja elkeresztelni a tüneményt. És ha a csillag nem hajlandó megosztani a patrónusokkal a dicsőséget, hamar megkapja a magáét. — Hálátlan dög. A kommün után nálam aludt, mert nem volt lakása . . . Clara von Binsky csodálatos pályafutásának útját sokan egyengették és mindazok, akik csak tanúi voltak gyors emelkedésének, juttattak ef?y-egy csepp benzint diadalmas repülőgépének szeszélyes mótorjába. A kövér Szenes nem „ánzágolt", amikor régi kapcsolatokról beszélt. Nóti is valóban protegálta, egyidőben a szárnyai alá vette, mint a sasmadár az ökörszemet, amely aztán a magasabb régiókban kibujt a védőszárnyak alól és felülemelkedett a protektorán. Végeredményben Clara von Binsky és az összes arriváltak csak önmaguknak köszönhetik a sikert és a diadalt, önmagának és az „isteni szikrának", a tehetségüknek. A kövér Szenes vállat vont, mint aki belenyugszik az emberi hálátlanságba és igy szólt: — Fog ő még bagóért táncolni! Mi lesz a zsugával? Asszonyok, gyerünk lovacskázni! A lovacska-játékot Ábrahám és Zsoldos vezették be az asszonyok szórakoztatására. A feleségek mindig haragudtak a kártya miatt. A legfantasztikusabb ötleteket kellett elpazarolni egyórai nyugodt kaláberezésért. Sokszor megtörtént, hogy bejelentették az asszonyoknak, hogy sürgős ügyben Frankfurtba kell utazni, vagy Lipcsébe, esetleg Hannoverbe. — A Haway ottani bemutatóját kell előkészíteni. A két jóbarát helyet foglalt a kupéban. Amint elindult a mozdony és a távolság elnyelte az asszonyok integető zsebkendőjét, Ábrahám feladfa a nagy kérdést: — Ki oszt? És máris megkezdődött az alsós. Az első megnyert abszolút ulán Zsoldos felsóhajtott: — Sehol sem lehet olyan nyugodtan alsózni, mint vonaton. 03 Fölösleges mondani, hogy sem Lipcsében, sem Frankfurtban nem volt dolguk. Megérkeztek, egyet sétáltak a városban, visszamentek a pályaudvarra és Berlinig ismét vigan kártyáztak. Az asszonyok még örültek, hogy olyan gyorsan megtették az utat. A vendéglátó házban kártyára teritettek és az asszonyok is hozzá- láttak a lovacskához. Szenes rövid habozás után a hölgyekhez csatlako zott. Kevesebbet lehetett ugyan nyerni, de biztosabban. — Kleine Fische, gute Fische, — mondotta, mert ezt az egyetlen közmondást tudta németül is. Tiz perc múlva a nagy alsóspartiban némi izgalom vegyült a játékba. Ábrahám Pali felvette pirosra siberrel, letette a fölösleges lapokat és mélységes udvariassággal igy szólt: — Bocsánat, hogy élek .. . Ugyebár bementem az abszolúttal és a kasszával, hozzámondom még a családot, összes adut, a százast, kétszázast, negyvennégyest és a Clara von Binskyt.. . Marton felzokogott: — Mi az? Valami uj figura? — Igen édes egy Sándorom. Nálunk, Berlinben, Clara von Binsky jelenti a nagyslágert, a volátot.. . * Vájjon mit csinált ezalatt Clara von Binsky, alias Kovács Klári, akiről alsósfigurát neveztek el a berlini magyar müvésztársaságban??
Színházi Élet 1932. 41. szám A berlini magyar kolóniáról írt cikke S^pnmoudjsruvo L fcjzdAre/LOZ REG é NY IBT A OsrdÜmu {p&tci I. Vacsor a Ábrahá m Pálékná l A tányércsörönipölést túlszárnyalta egy ijedt női hang: — Jesszus! Pont tizenhármán vagyunk! Minden vacsorázó társaságnál kis pánik tör ki az ilyen megállapí- tásra, hát ni ég müvésztársaságban, ahol a babonát éppen ugy tisztelik, mint a sikert vagy a pénzt. Az ebédlőasztal körül mindenki izgatottan számolgatni kezdte a jelenlevőket. Nincs nehezebb dolog, mint számbavenni egy tucatnyi embert, pláne, ha a statisztikusnak önmagát is szá- molni kell. Ha saját magánál kezdi az olvasást, a végén is feltétlenül újra számítja magát, Jva pedig udvariasan a szomszédjánál fog hozzá a nagy művelethez, sajátmagáról a finisben is megfeledkezik. így járhatott az ijedt női hang tulajdonosa is, mert egy rekedt bariton erélyesen leintette: — Ugyan, Rózsikám, megbuktál számtanból, kérd vissza a tandijat! Pont tizennégyen vagyunk! Mindenki Jiársony Rózsi felé tekintett, aki még mindig kipirulva számolgatta a fejeket. Szenes Ernő, a rekedt hanghoz tartozó terjedelmes ember, vagy amint népszerűen nevezték, a „kövér Szenes", a berlini magyar müvésztársaság (kedvelt tagja máris keresni akart az üzleten. — Fogadjunk egy matyiban, hogy tizennégyen vagyunk. Számolásban még sohasem tévedtem! -— Nana! — vonta kétségbe a szomszédja és a ház gazdája, Ábrahám Pál. — Tegnap is azt mondtad, hogy pont meg van az abszolút, utána olvastam és csak nyolcvanad volt. — Az másl Akkor pénzbe ment a játék! Itt nem tévedek. Figyelj ide Rózsikám, Paliék ketten, Zsoldos Randi és a felesége, te édes gyöngyvirágom, Déneís Oszi, Alberti, Nóti Károly és becses neje, Petrovdch Szveti, Pasternák, Kemény Egon, Marton Sándor az ünnepelt és végül jómagam, akinek az egészségére emelem ezt a csekélységet .. . Ez pont tizennégy .. . Mindenki még egyszer csendben utána olvasott. Stimmelt. A rossz kabala árnyát, mint betolakodott szürke denevért kihessegették a szobá- ból. lljra mindenki nagyszerűen érezte magát. A divatos komponista Fasanengasse-d villájában gyakran gyűltek össze a berlini magyar müvésztársaság tagjai. Exkluzív kört alkottak, 87 mint a Tájfun suttogó japánjai és ha néha hoztak is idegent maguk közé, az nem érezte jól magát és örült, lia gyorsan elmehetett. Senkit sem respektáltak, maguk között csak magyarul beszéltek olyan pesti dolgokról, amelyek minden idegen számára érthetetlen fogalmaikat jelentettek. — Hallottátok a legújabb Báttaszéki történetet? — kérdezte Halmay Tibor és már mesélte is. Itt nem kellett külön megmagyarázni, hogy kicsoda Báttaszéki Lajos, Tarján Vili kebelbarátja, a Newyork törzsvendége, a kilencszázas évek divatfejedelme. — Báttaszéki szerelmes volt egy nőbe, de Tarján megtiltotta. Miután azonban a virágnak megtiltani nem lehet, egy éjszaka Báttaszéki szűkebb baráti körének éppen előadást tartott a hölgy kecses tulajdonságairól. Extázisban jegyezte meg: „Jaj de szerelmes va ..Ebbe n a pillanatban lépett Tarján az asztalhoz, mire Bátta egyet fordított a dolgon és hetyke hangon igy fejezte be a mondatot: „.. . voltam!" A társaság minden egyes tagja ismerte a történetet, de a jó hangulatban még igy is volt némi hatása. A háziasszony, aki udvariasan megvárta a történet poénját, most már asztalt bontott: — Egészségükre! Hazai szokás szerint mindenki mindenkinek egészségére kivánta a vacsorát, udvariasan megdicsérte a háziasszonynak az egyes fogásokat és megkérdezte Szenes Ernőtől: — Na kövérkém, jólaktál? — Eddig még minden rendben van. Sajnos, ezután jön a zene ! Mondd, Palikám, te már sohasem fogod elengedni a vendégeidnek a zongorázást!? A csúfolódó hangon keresztül is kiérzett, hogy ő várja a legjobban a muzsikát. Külön desszert várt a vendégekre: Ábrahám Pál uj müvének, a „Bál a Savoy"-ban cimü operett zenéjének legelső házi bemutatója. Marton Sándor, a házigazda pesti kiadója kizárólag azért jött a német fővárosba, hogy meghallgassa az uj muzsikát és elmondja arról a véleményét. Zsoldos Bandi, a komponista legjobb barátja izgatottan mérte a tágas szalónt. — Ugy dobog a szivem, mint egy premieren! — mondotta Petrovich Szvetinek, elválaszthatatlan barátjának. Valamikor ő volt Szveti titkárja és a moziszinész támogatásának köszönhette karrierjét. Most ő a vállalkozó, a „tutista", ahogy Pesten mondják, ő pártfogolja a filmbonvivánt. — Halljuk! Halljuk! — kiáltotta egy éles hang. Kemény Egon volt, a fiatal zeneszerző. Ábrahám Pál titkárja, munkatársa, barátja és csacsenerje. A rossz nyelvek szerint ő komponálja Ábrahám összes müveit. Ezen a buta pletykán valamikor sokat nevettek ebben a társaságban. — Legalább a rosszul sikerült számokat elvállalhatnád! — mondotta egyszer mosolyogva Ábrahám. — Halljuk, halljuk! — ismételte Kemény Egon és a házigazda leült a zongora mellé. Félkörben foglaltak helyet a vendégek. Mindenki Marton Sándort 88 tolta előre. A kiadó megtörölte a szemüvegét, lábát keresztberakta és nagy érdeklődéssel várta az uj melódiákat. -— Gyerünk, gyerünk! — kiáltotta Szenes. — Miért olyan sürgős neked egyszerre? — Essünk át rajta! Nem fogjuk az egész éjszakát muzsikával elfecsérelni. Elvégre kártya is van a világon .. . A komponista karcsú ujjai végigszaladtak a billentyűkön. A művész magyarázólag fordult a hallgatósághoz: — Duett az elsőben .. . Majd mosolyogva tette hozzá: — Bocsánatot kérek, hogy hátat fordítok a társaságnak .. . Nála ez nem vicc volt, hanem komoly mentegetőzés. Ábrahám Pál a világ legudvariasabb embere. A jómodornak semmi sem árt ugy, mint a siker és a pénz. Neki bőven jutott mind a kettőből, de azért még ma is suttogva és földighajolva beszél kétes egzisztenciájú berlini magyar ügynökökkel, akik ötmárkás kölcsönért keresik fel. Nagy diadalai után is elbájolóan udvarias, csaknem alázatos hangon érintkezik mindenkivel. Ilyen csoda még nem esett a színházi világban. Most is szinte bocsánatkérően csempészte a vendégei szivébe a megkapó melódiákat. Minden szám után felcsendült az elismerés tapsa. Marton Sándor némán bólogatott a fejével. Nála ez többet jelentett, mintha más ezer előadást jósol. A valoernél megjegyezte: — Palikám, a második sor nem tetszik nekem! — Kijavitjuk Sándorkám, kijavítjuk, de ha még egy szót szólsz az érdekében, már ki is dobom. Alberti a berlini kiadó tiltakozott : — Isten ments! Nagy gramoí'onüzilet lesz. A szobalány táviratot nyújtott át a (házigazdának. Ábrahám a kezébe vette: — Pardon, megengedik .. . Komor arccal olvasta, aztán átnyújtotta Keménynek: —- Olvasd fel Egonkám. A bitkár ünnepélyesen és hortobágyi kiejtéssel ropogtatta a német szöveget : — Gratuliere und warte aufgeregt die Aufführung von Chemnitz, herzlidhe Griisse Pusspang, Hofirat. Általános derültség viharzott végig a teremben. Ha véletlenül idegen tartózkodott volna a szobában, nem tudta volna kitalálni miért hangolta jókedvre ez a pár szó az egész társaságot. Ki az a rejtélyes Pusspang, akinek igy örülnek? Mihez gratulál? Hadd mutassuk be Pusspang urat, aki Chemnitzben lakik, udvari tanácsos, kedves zömök ember, Ábrahám Pálék legintimebb barátja és.. . költött alak. A komponista találta ki egyszer véletlenül. Odavetette egy kellemetlen embernek, akitől szabadulni akart: — Át kell mennem az Édenbe. Találkám van valakivel. — Kivel? — Ghemnitzi barátom. Pusspang. Nemsokára legendakör fonódott Pusspang homloka köré. Szinház- \ 89 ban Ábrahám Pál magához intette a portást, átnyújtott neki két márkát és a fülébe súgta: — Ha Pusspang tanácsos ur keres Ghemnilzből, nem vagyok itt! A társaság hahotázott, a portás boldogan vágta zsebre a pénzt; mindenki meg volt elégedve. Pusspang később zajos életet folytatott. Minden nagyobb eseménynél •telefonált, táviratozott, a nőknek virágot küldött, sőt egyszer verekedett is. Nóti Károly felkötött karral jelent meg a Weiszcsárdában. — Mi bajod? — kérdezte Székely János. — Párbaj. — Ugyan! Kivel párbajoztál? — Pusspang tanácsosvsai, Chemnitzből. Ha berlini magyarok közül valaki Ghemnitzen átutazik, okvetlenül küld egy táviratot a komponistának. Egyszer komoly bonyodalmat is okozott a derék ember. Reggel kilenc órakor a komponista éppen dolgozott, amikor a szobalány bejedentette a ohemnitzi polgármestert. — Dobja ki! — adta ki az utasítást a zeneszerző. — De magyarul beszéljen hozzá. A lány kiment és csakhamar visszajött: — Nem akar elmenni 1 Nem tud ez kérem magyarul. Ábrahám röhögve ment az előszobába: — Na te marba, ki küldött? Zsoldos? Ott talált egy komoly német urat. Miután néhányszor jól hátbavágta, az illető előszedte az okmányait ós beigazolta, hogy ő valóban a chemnitzi polgármester, aki a városi színház számára akar a komponistától valamit kérni. Alig hogy elültek a szalonban a chemnitzi ál-távirat derűs izgalmai, megszólalt a telefon. Ábrahámné leemelte a kagylót: — Interurbán .. . azt hiszem, Budapest.. . Szenes tárgyilagosan megszólalt: — Fogadjunk két márkáiban, 'hogy Harmath Innre Ábrahám intett, hogy a fogadást tartja és átvette a feleségétől a kagylót. — Halló! Ábrahám .. . Jawohl! Halló .. . Szervusz ! Várj csak egy pillanatig, Szenesnek át kell adnom két márkát.. . Szenes sugárzó arccal inkasszált, aztán bekiabálta a készülékbe: -— Halló, Imre! Végre keresek rajtad valamit! Kézcsókorn Ollynak! Mindenki akart Harmath-tal beszélni. Valósággal kitépték Ábrahám kezéből a kagylót. A pesti hang kétségbeesetten védekezett: — Elég volt már a cercle-ből. Nem azért hivlak téged percenként két pengő ötven költséggel, hogy folyton azt kérdezzék tőlem, hogy mi újság Pesten. Én szeretnék valamit mondani.. . Harmath pénzügyi müveletet akart lebonyolítani Ábrahámmal, akinek uj operettszüzsét ajánlott fel. Marton Sándor is csakhamar belépett az üzletbe, amelynek végső eredménye az lett, ihogy Harmath körülbelül megkapta a félórás telefonálás költségeit. Az utolsó pillanatban még Zsoldos is elkapta a kagylót: — Szervusz Imre! Ilyen bosszú telefonbeszélgetéseket fektetsz az üzletbe? 90 — Nem hazulról beszélek! DócLHÓl, a Fővárosi Operettszínházból. Ez az információ egy kicsit lehangolta Zsoldost, aki köztudomás szerint a pénzembere a Fővárosi Operettszínháznak. A kis intermezzo után Marton Sándor a zeneszámok ismételt lejátszását kérte. Az egyik duettnél Dénesben felébredt a harci kedv, mint a katonalovakban, amikor a trombitaszót hallják. — Apuskám, ezt én elkezdem énekelni. Gyere Rozál! Bársony Rózsi is a zongora előtt termett. Dénes duruzsolta a slágert és összeütötte a tenyerét. — Ezt ilyen fcaglejtésekkel fogom csinálni. Remek melo, ugy-e apuskám ? A „Bal in Savoy" két főszereplője néhány pillanat múlva már boszorkányos tempóban rótta a táncot. Akár főpróbára beillett volna a produkció. — Ezt a két szerepet Fejes és Kaibos fogja játszani Pesten —, hirdette ki Marton az Ítéletet. Ábrahám abbahagyta a munkát. A felesége hozzálépett: — Vigyázzon fiam, ne igyon hideget, ugy meg van izzadva.. . Meg talál hűlni.. . A júliusi melegben egy kissé túlzott volt ez az aggodalom, Ábrahám az engedelmes férj, mégis a nyaka köré tett egy sálat. A házaspár példás egyetértésben élt. Sári, a komponista felesége hűségesen kitartott a vőlegénye mellett akkor is, amikor Ábrahám még nem kóstolta meg a sikert és most méltóan osztozott a dicsőségben és az anyagi javakban. Alberti a komponistához lépett: — A „Bal in Savoy"-t holnap akarják filmre lekötni. Az ALFA. — Kivel játszatnák a női főszerepet? — Magda Schneider. — Miért nem Clara von Binsky? Ez a név különös varázzsal csengett a szobában. Egyszerre mindenki odafigyelt a diskurzusra. A kövér Szenes gúnyosan jegyezte meg: — Clara von Binsky? Undok macska! Azt hiszi, hogy lehullana az aranygyűrű az ujjáról, ha egyszer magyar szerző darabjában lépne fel. — Magyar lány létére utálja a magyarokat I — toldotta meg Halmay. — A múltkor letagadta, hogy tud magyarul! Mindenki hozzászólott a kérdéshez. Ez a társaság már sokat és sokszor beszélt Clara von Binskyről, Európa legdivatosabb filmszinésznőjé- ről. A házigazda védelmébe vette: — Akármit is beszéltek róla, a legtehetségesebb lány a világon. Láttátok a „Szerelmes bakfis" címszerepében? — Bolvárynak köszönheti a sikert! — jegyezte meg Petrovich. — És saját magának. A tehetségének. Az istenáldotta humorának, a csilingelő hangjának. Zsoldos közbeszólott: — Sári vigyázz! Pali még beleszeret a Binskybe! — Reménytelen! Fütyül a férfiakra! Csak a pénz érdekli! — Már úgyis annyi van neki! — Még többet akar. Hallom, Pesten a családja éhezik. Fel sem 9Í bontja a leveleiket. Mióta a szülei meghaltak, a távolabbi rokonokról, tántikról és bácsikról tudni sem akar. — Ami a rokonokat illeti, — vetette közbe Nóti —, azokat sohasem lehet győzni. — Ha valakinek jól megy egy családban, az kifosztásra van itélve. — No de engedj meg, ő százezer matyit kap egy filmért és akkor engedi, hogy a nagynénje Pesten éhezzen. — Ö is éhezett eleget. Senki sem segített rajta. Nagy vitatkozás indult meg a filmszinésznőről. Marton, aki reggel érkezett Pestről, megkérdezte: — Igaz, hogy férjhez megy? Valamit olvastam a lapokban. Gazdag amerikaihoz? Szenes volt a legprecízebben informálva: —• De milyen tutistához. Nekem legyen mondva a vagyona. Valami őrült nagy amerikai vállalatnak a vezetője és főrészvényese. — Apuskám, az amerikaiak is fatigok! — Ezt te nem ismered! Több dohánya van, mint egy pesti színigazgatónak ! — Hogy hívják? — Hogy is hivják? Ramsey I Ramsey Jack I Hallom, a jövő hónapban meglesz az esküvő. Nagy cécóval akarják megtartani. No, ezen az esküvőn is kevés magyar vendég lesz hivatalos. A cigányok nem fogják magukat csárdással strapálni. Szenes egyre jobban heccelte saját magát a filmszinésznő ellen: — A múltkor az ALFÁ-nál játszottam. A stúdióban szembejött velem őnagysága .. . Udvariasan köszöntem neki magyarul: „Szervusz, anyuskám!", rámnézett azzal a hideg, kék szemével, biccentett a fejével és azt mondta: „Gut Morgen!" Nekem mondja, hogy. gut morgen, akiről tudja, hogy ma sem tanultam meg jól németül.. . Ilyen felvágós macska! — Mit bosszankodsz ezen!? Hátha neki nem tetszik a magyarok társasága, maradjon a németek és az amerikaiak között. — Nem ugy van az, kérlek! Nekem ez a nő hálával tartozik! Én fedeztem fel! Én vittem el Gál Bélához, bemutattam, azonkívül a Bródy Pistához is beajánlottam .. . — Mondd már! Nóti közbevágott: — Pardon! A Binskyt én fedeztem fel! Akkor még Kovács Klárinak hívták. Bevittem a Terézkörutihoz, Roboz Alinál pártfogoltam. — Ezt nem is tudtam, — csodálkozott Nótiné. — Roboz megbeszélte a dolgot Salamonnal, mind a kettőnek tetszett, azonnal behivatták Herczeget és kérték, hogy osszon rá egy kis szerepet. — Amit sohasem játszott el. Hát, ha tudni akarjátok, a nőt én fedeztem fel! Ezt Petrovich Szveti harsogta a társaságba. Álljunk meg egy pillanatra a színházi felfedezéseknél. Ha a művészvilágban valaki karriert csinál, se szeri, se száma azoknak, akik felfedezték, akik a dicsőséghez 90 hozzájuttatták. Pesten ma is kétszáz olyan ember szaladgál, aki szentül hiszi, hogy ő fedezte fel Németh Máriát. Voltaképpen nem is hazudnak, csak túloznak. Az igazi tehetség születésénél mindig .sokszáz bábaasszony működik közre. Felfedezőnek tarthatja magát a karmester, aki először kisérte, a direktor, aki először felléptette, a kritikus, aki először megdicsérte, a sugó, aki először ejtette kétségbe és a néző, aki véletlenül jelen volt a debünél és tapsaival hozzájárult a start sikeréhez. Sokszáz szines kőből formálják a siker mozaikját, egyik kockának sem volna joga magáról azt hinni, hogy az ő érdeme a remekmű. Amikor a száztagú Orchester a IX. szimfóniát játssza, a távoli hallgató csak egyetlen csodás hangot hall, mert a hegedűk, a brácsák, a csellók, a fuvóhangszerek és dobok egyetlen szárnyaló zsolozsanában dicsérik a mű halhatatlanságát. Abban a szimfóniában, amelyet a kis Kovács Klári nagy karrierjének neveznek, talán a kedves kövér Szenes is megszólaltatott egy szerény citerát és most tazt hiszi, hogy ő találta fel magát, az Isten által teremtett zenét. Budapest a hivatásos felfedezők városa. Ha felragyog egy uj csillag a művészet horizontján, száz és száz alkalmi csillagász jelentkezik a felfedezés érdemével és a maga nevére akarja elkeresztelni a tüneményt. És ha a csillag nem hajlandó megosztani a patrónusokkal a dicsőséget, hamar megkapja a magáét. — Hálátlan dög. A kommün után nálam aludt, mert nem volt lakása . . . Clara von Binsky csodálatos pályafutásának útját sokan egyengették és mindazok, akik csak tanúi voltak gyors emelkedésének, juttattak ef?y-egy csepp benzint diadalmas repülőgépének szeszélyes mótorjába. A kövér Szenes nem „ánzágolt", amikor régi kapcsolatokról beszélt. Nóti is valóban protegálta, egyidőben a szárnyai alá vette, mint a sasmadár az ökörszemet, amely aztán a magasabb régiókban kibujt a védőszárnyak alól és felülemelkedett a protektorán. Végeredményben Clara von Binsky és az összes arriváltak csak önmaguknak köszönhetik a sikert és a diadalt, önmagának és az „isteni szikrának", a tehetségüknek. A kövér Szenes vállat vont, mint aki belenyugszik az emberi hálátlanságba és igy szólt: — Fog ő még bagóért táncolni! Mi lesz a zsugával? Asszonyok, gyerünk lovacskázni! A lovacska-játékot Ábrahám és Zsoldos vezették be az asszonyok szórakoztatására. A feleségek mindig haragudtak a kártya miatt. A legfantasztikusabb ötleteket kellett elpazarolni egyórai nyugodt kaláberezésért. Sokszor megtörtént, hogy bejelentették az asszonyoknak, hogy sürgős ügyben Frankfurtba kell utazni, vagy Lipcsébe, esetleg Hannoverbe. — A Haway ottani bemutatóját kell előkészíteni. A két jóbarát helyet foglalt a kupéban. Amint elindult a mozdony és a távolság elnyelte az asszonyok integető zsebkendőjét, Ábrahám feladfa a nagy kérdést: — Ki oszt? És máris megkezdődött az alsós. Az első megnyert abszolút ulán Zsoldos felsóhajtott: — Sehol sem lehet olyan nyugodtan alsózni, mint vonaton. 03 Fölösleges mondani, hogy sem Lipcsében, sem Frankfurtban nem volt dolguk. Megérkeztek, egyet sétáltak a városban, visszamentek a pályaudvarra és Berlinig ismét vigan kártyáztak. Az asszonyok még örültek, hogy olyan gyorsan megtették az utat. A vendéglátó házban kártyára teritettek és az asszonyok is hozzá- láttak a lovacskához. Szenes rövid habozás után a hölgyekhez csatlako zott. Kevesebbet lehetett ugyan nyerni, de biztosabban. — Kleine Fische, gute Fische, — mondotta, mert ezt az egyetlen közmondást tudta németül is. Tiz perc múlva a nagy alsóspartiban némi izgalom vegyült a játékba. Ábrahám Pali felvette pirosra siberrel, letette a fölösleges lapokat és mélységes udvariassággal igy szólt: — Bocsánat, hogy élek .. . Ugyebár bementem az abszolúttal és a kasszával, hozzámondom még a családot, összes adut, a százast, kétszázast, negyvennégyest és a Clara von Binskyt.. . Marton felzokogott: — Mi az? Valami uj figura? — Igen édes egy Sándorom. Nálunk, Berlinben, Clara von Binsky jelenti a nagyslágert, a volátot.. . * Vájjon mit csinált ezalatt Clara von Binsky, alias Kovács Klári, akiről alsósfigurát neveztek el a berlini magyar müvésztársaságban??
2861 Haandel 2016-10-21 16:07:01
[url]http://www.meloman.ru/concert/koroleva-chardasha/; Emmerich Kalman. "Silva"[/url] ("The Queen of Czardas" - A concert version of the operetta) October 21, 2016 | starts at 6 p.m. CET | [url] http://www.meloman.ru/online/;Live broadcast[/url] Anna Novikova (soprano) Marianna Asvoynova (soprano) Viktoriya Smolnikova (mezzo-soprano) Maxim Sazhin (tenor) Mikhail Dyakov (baritone) Vitaly Serebryakov (tenor) Ruslan Rozyev (bass) State Symphonу Capella of Russia Conductor – Valery Polyansky
[url]http://www.meloman.ru/concert/koroleva-chardasha/; Emmerich Kalman. "Silva"[/url] ("The Queen of Czardas" - A concert version of the operetta) October 21, 2016 | starts at 6 p.m. CET | [url] http://www.meloman.ru/online/;Live broadcast[/url] Anna Novikova (soprano) Marianna Asvoynova (soprano) Viktoriya Smolnikova (mezzo-soprano) Maxim Sazhin (tenor) Mikhail Dyakov (baritone) Vitaly Serebryakov (tenor) Ruslan Rozyev (bass) State Symphonу Capella of Russia Conductor – Valery Polyansky
2860 Búbánat 2016-10-01 23:10:16
[url] http://www.operett.hu/operett.php?pid=favorites&hId=1243; Villanófényben - Bálint Ádám [/url] 2016-09-19 Operettszinhaz.hu „Bálint Ádám mögött igencsak sűrű évad áll. A Budapesti Operettszínház művésze A Szépség és a Szörnyeteggel hónapokat töltött Németországban, részt vett a társulat ománi vendégjátékán a Csárdáskirálynővel, fellépett különböző gálaesteken itthon és külföldön, és rövid idő alatt három szerepben is debütált, köztük egy számára eddig kevéssé ismert műfajban, az operettben is. Átvette a távozó Szabó Dávidtól Mercutiot a Rómeó és Júliában, a Sybill bájos, csetlő-botló Poire-ját és végül ő játszhatta már a premieren is a Marie Antoinette sziporkázó fodrászát. Bálint Ádámmal a tehetségkutatók világáról, gátlásról, önbizalomról, karakterszerepekről, makacsságról, az operettről és a főzésről beszélgettünk.” [...] "- Elsősorban a musicalekben vagy otthon. Most megkaptad a Sybill táncoskomikus szerepét. Mennyire áll közel hozzád az operett, mint műfaj? - Ahogy általában játsszák az operettet, az szerintem zsákutca, annak vége. De itt, az Operettszínházban Kero és a többi rendező keresi a műfaj jövőjét; hogy lehet maivá, korszerűvé tenni. Például Szabó Máté is a Sybillben arra törekszik, hogy valódi emberi érzelmek, konfliktusok, szándékok, akarások, gondolatok jelenjenek meg, amitől rögtön nem egy idilli világ elrajzolt mesefigurái rohangálnak a színpadon, hanem hús-vér emberek, akikkel a nézők azonosulni vagy épp ellenérezni tudnak. Természetesen a műfaj megkövetel egyfajta elemeltséget, nem lehet a realista színház eszközeivel közelíteni az operetthez, de a szereplők és helyzetek igazságát itt is meg lehet és kell teremteni. Ezt a fajta operettet már szeretem. Énektechnikában persze mást követel az embertől, mint a musical: az sokkal beszédszerűbb, nyersebb, sokkal nagyobb tere van a dinamikai játéknak. A klasszikus, "operettes" hangképzés viszont az egyetlen, amivel idősebb korban is úgy tudsz énekelni a színpadon, hogy nem megy el a hangod. Most tanulom, hogy lehet a kétféle technikát megfelelően ötvözni. Nagy kedvencem JoshGroban kanadai énekes, aki ezt a kettőt csodálatosan tudja egyesíteni. Előadások előtt gyakran őt hallgatom, és miközben vele énekelek, nekem is rááll a torkom, lelazulnak az izmok, kinyílnak a megfelelő üregek. Harmincöt éves leszek, már csak úgy tudok talpon maradni, ha az énektechnikám kifogástalan." [...]
[url] http://www.operett.hu/operett.php?pid=favorites&hId=1243; Villanófényben - Bálint Ádám [/url] 2016-09-19 Operettszinhaz.hu „Bálint Ádám mögött igencsak sűrű évad áll. A Budapesti Operettszínház művésze A Szépség és a Szörnyeteggel hónapokat töltött Németországban, részt vett a társulat ománi vendégjátékán a Csárdáskirálynővel, fellépett különböző gálaesteken itthon és külföldön, és rövid idő alatt három szerepben is debütált, köztük egy számára eddig kevéssé ismert műfajban, az operettben is. Átvette a távozó Szabó Dávidtól Mercutiot a Rómeó és Júliában, a Sybill bájos, csetlő-botló Poire-ját és végül ő játszhatta már a premieren is a Marie Antoinette sziporkázó fodrászát. Bálint Ádámmal a tehetségkutatók világáról, gátlásról, önbizalomról, karakterszerepekről, makacsságról, az operettről és a főzésről beszélgettünk.” [...] "- Elsősorban a musicalekben vagy otthon. Most megkaptad a Sybill táncoskomikus szerepét. Mennyire áll közel hozzád az operett, mint műfaj? - Ahogy általában játsszák az operettet, az szerintem zsákutca, annak vége. De itt, az Operettszínházban Kero és a többi rendező keresi a műfaj jövőjét; hogy lehet maivá, korszerűvé tenni. Például Szabó Máté is a Sybillben arra törekszik, hogy valódi emberi érzelmek, konfliktusok, szándékok, akarások, gondolatok jelenjenek meg, amitől rögtön nem egy idilli világ elrajzolt mesefigurái rohangálnak a színpadon, hanem hús-vér emberek, akikkel a nézők azonosulni vagy épp ellenérezni tudnak. Természetesen a műfaj megkövetel egyfajta elemeltséget, nem lehet a realista színház eszközeivel közelíteni az operetthez, de a szereplők és helyzetek igazságát itt is meg lehet és kell teremteni. Ezt a fajta operettet már szeretem. Énektechnikában persze mást követel az embertől, mint a musical: az sokkal beszédszerűbb, nyersebb, sokkal nagyobb tere van a dinamikai játéknak. A klasszikus, "operettes" hangképzés viszont az egyetlen, amivel idősebb korban is úgy tudsz énekelni a színpadon, hogy nem megy el a hangod. Most tanulom, hogy lehet a kétféle technikát megfelelően ötvözni. Nagy kedvencem JoshGroban kanadai énekes, aki ezt a kettőt csodálatosan tudja egyesíteni. Előadások előtt gyakran őt hallgatom, és miközben vele énekelek, nekem is rááll a torkom, lelazulnak az izmok, kinyílnak a megfelelő üregek. Harmincöt éves leszek, már csak úgy tudok talpon maradni, ha az énektechnikám kifogástalan." [...]
2859 Búbánat 2016-10-01 16:49:21 [Válasz erre: 2858 Búbánat 2016-10-01 16:34:01]
Érdekesség, A mikádó televíziós változatához újra felvették az operett egyes részleteit és megint Breitner Tamás vezényelte az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát, csakúgy, mint hat évvel korábban a rádiófelvételen - de az énekhangok már mások voltak: Ötvös Csilla László Margit helyett; Rozsos István Réti József helyett; Orbán László Palcsó Sándor helyett; Mészöly Katalin Komlóssy Erzsébet helyett; Domonkos Zsuzsa Barlay Zsuzsa helyett. Bodrogi Gyula nem kapott "énekhangot" - ami a rádiófelvételen Palócz Lászlóé volt; Bujdosó Mária énekhangja a rádiófelvételen Déry Gabriella; Kibédi Ervin szerepét a rádióban Várhelyi Endre, Suka Sándorét pedig Kovács Péter énekelte a stúdiófelvételen.)
Érdekesség, A mikádó televíziós változatához újra felvették az operett egyes részleteit és megint Breitner Tamás vezényelte az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát, csakúgy, mint hat évvel korábban a rádiófelvételen - de az énekhangok már mások voltak: Ötvös Csilla László Margit helyett; Rozsos István Réti József helyett; Orbán László Palcsó Sándor helyett; Mészöly Katalin Komlóssy Erzsébet helyett; Domonkos Zsuzsa Barlay Zsuzsa helyett. Bodrogi Gyula nem kapott "énekhangot" - ami a rádiófelvételen Palócz Lászlóé volt; Bujdosó Mária énekhangja a rádiófelvételen Déry Gabriella; Kibédi Ervin szerepét a rádióban Várhelyi Endre, Suka Sándorét pedig Kovács Péter énekelte a stúdiófelvételen.)
2858 Búbánat 2016-10-01 16:34:01 [Válasz erre: 2857 zenebaratmonika 2016-10-01 15:22:54]
Össze nem lehet hasonlítani – nem is szabad! – a televízió számára készült Mikádó-filmnek a zenei stúdiófelvételét a rádió klasszikus felvételén hallhatóéval. Tudjuk, ismerjük: ez a hat évvel korábban felvett zenei anyag, és a szereposztása szenzációs volt: Arthur Sullivan: A mikádó A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00 Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Békés András Szereposztás: A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László) Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián) Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György) Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László) Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József) Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi) Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona) Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit) Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta) Persze egy televíziós operettfilmnek más a dramaturgiája; voltak/vannak rendezők, akik szívesen alkalmazták, hogy egy régebbi rádiófelvétel hanganyagát egy az egyben felhasználták a zenés filmben: Pl. Suppé: Pajkos diákok; más alkotók viszont újra felvetetik a zenét, az énekhangot; a playback-et is lehet esetenként más-más módon alkalmazni: pl. úgy, hogy a színészek „rátátognak” mások énekhangjára, vagy lehet az is, amikor az énekesek „filmszínészkednek” és korábbi, saját hangfelvételükre (némán) ráénekelnek (erre egy példa: Donizetti: A csengő - a televíziós felvételen a rádiófelvétel hangja szól egy az egyben).
Össze nem lehet hasonlítani – nem is szabad! – a televízió számára készült Mikádó-filmnek a zenei stúdiófelvételét a rádió klasszikus felvételén hallhatóéval. Tudjuk, ismerjük: ez a hat évvel korábban felvett zenei anyag, és a szereposztása szenzációs volt: Arthur Sullivan: A mikádó A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00 Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Békés András Szereposztás: A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László) Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián) Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György) Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László) Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József) Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi) Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona) Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit) Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta) Persze egy televíziós operettfilmnek más a dramaturgiája; voltak/vannak rendezők, akik szívesen alkalmazták, hogy egy régebbi rádiófelvétel hanganyagát egy az egyben felhasználták a zenés filmben: Pl. Suppé: Pajkos diákok; más alkotók viszont újra felvetetik a zenét, az énekhangot; a playback-et is lehet esetenként más-más módon alkalmazni: pl. úgy, hogy a színészek „rátátognak” mások énekhangjára, vagy lehet az is, amikor az énekesek „filmszínészkednek” és korábbi, saját hangfelvételükre (némán) ráénekelnek (erre egy példa: Donizetti: A csengő - a televíziós felvételen a rádiófelvétel hangja szól egy az egyben).
2857 zenebaratmonika 2016-10-01 15:22:54
Mostanában többször is esett szó a legkiválóbb angol operettszerzőről Sullivanről, nos neki a leghíresebb operettjét a Mikádót október 1-én sugározza az m3 21.45-től.
Mostanában többször is esett szó a legkiválóbb angol operettszerzőről Sullivanről, nos neki a leghíresebb operettjét a Mikádót október 1-én sugározza az m3 21.45-től.
2856 Búbánat 2016-09-30 11:31:21
[url] http://www.operett.hu/cikkek/egyuttmukodesi-megallapodast-irt-ala-a-magyar-nemzeti-muzeum-es-a-budapesti-operettszinhaz-/1244; Együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Operettszínház [/url] Operettszimhaz.hu, 2016-09-29 Az egyezmény részét képezi annak a stratégiai megállapodásnak, amely az év elején indult a két nemzeti intézmény között. Ennek keretében az 1956-os forradalom 60. évfordulójához kapcsolódva, az Operettszínház október 21-én bemutatásra kerülő, a forradalom eseményeit feldolgozó Lady Budapest című előadásának nézői és a Magyar Nemzeti Múzeum júniusban nyílt Rejt/Jel/Képek'56 - A forradalom titkos művészete című kiállításának látogatói különböző kedvezményekkel tekinthetik meg egymás programját. „A Nemzeti Múzeumban tartott sajtótájékoztatón Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója bár szokatlannak nevezte a kezdeményezést, mely egy színházi előadást és egy művészeti, történeti kiállítást összekapcsol, mégis rendkívül lényegesnek tartja, hogy a "közönség ráébredhessen arra, hogy a színházban szerzett élményt a múzeumi látogatás csak tovább mélyítheti, a tárlaton megszerzett ismereteket és reflexiókat pedig még jobban árnyalhatja és gazdagíthatja a színházi előadás megtekintése". […] „Lőrinczy György röviden kitért a stratégiai együttműködés további részeire is. "Akik ismerik az Operettszínház műsorpolitikáját, tudják, hogy szívesen foglalkozunk történelmi témájú musicalekkel. Kerényi Miklós Gábor tizenöt évvel ezelőtt indította el ezt a programot, ami azóta fontos vállalása és hitvallása lett a színháznak, és amelyet most már együtt viszünk tovább." Ezért kifejezetten az ifjúsági korosztály számára indított az Operettszínház egy Történelmi bérletsorozatot - amelyben olyan művek szerepelnek, mint a Marie Antoinette, az Abigél, a Lady Budapest és a Csínom Palkó - amely ingyenes tárlatvezetéssel párosul a Nemzeti Múzeumban.” […] „A sajtótájékoztatón a musical néhány emblematikus dala is felcsendült Janza kata, Vágó Bernadett, Veréb Tamás, Szinetár Dóra és Horváth Dániel tolmácsolásában. Mellettük az előadás főbb szerepeiben többek között Mészáros Árpád Zsoltot, Szabó P. Szilvesztert, Földes Tamást, Vágó Zsuzsit és Peller Annát is láthatja a közönség. Rendhagyó módon a budapesti bemutatót követően egy héttel már vidéki vendégjátékra utazik az előadás. Október 29-én a soproni közönség előtt, a Novomatic Arénában debütál a Budapesti Operettszínház '56-os produkciója.”
[url] http://www.operett.hu/cikkek/egyuttmukodesi-megallapodast-irt-ala-a-magyar-nemzeti-muzeum-es-a-budapesti-operettszinhaz-/1244; Együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Operettszínház [/url] Operettszimhaz.hu, 2016-09-29 Az egyezmény részét képezi annak a stratégiai megállapodásnak, amely az év elején indult a két nemzeti intézmény között. Ennek keretében az 1956-os forradalom 60. évfordulójához kapcsolódva, az Operettszínház október 21-én bemutatásra kerülő, a forradalom eseményeit feldolgozó Lady Budapest című előadásának nézői és a Magyar Nemzeti Múzeum júniusban nyílt Rejt/Jel/Képek'56 - A forradalom titkos művészete című kiállításának látogatói különböző kedvezményekkel tekinthetik meg egymás programját. „A Nemzeti Múzeumban tartott sajtótájékoztatón Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója bár szokatlannak nevezte a kezdeményezést, mely egy színházi előadást és egy művészeti, történeti kiállítást összekapcsol, mégis rendkívül lényegesnek tartja, hogy a "közönség ráébredhessen arra, hogy a színházban szerzett élményt a múzeumi látogatás csak tovább mélyítheti, a tárlaton megszerzett ismereteket és reflexiókat pedig még jobban árnyalhatja és gazdagíthatja a színházi előadás megtekintése". […] „Lőrinczy György röviden kitért a stratégiai együttműködés további részeire is. "Akik ismerik az Operettszínház műsorpolitikáját, tudják, hogy szívesen foglalkozunk történelmi témájú musicalekkel. Kerényi Miklós Gábor tizenöt évvel ezelőtt indította el ezt a programot, ami azóta fontos vállalása és hitvallása lett a színháznak, és amelyet most már együtt viszünk tovább." Ezért kifejezetten az ifjúsági korosztály számára indított az Operettszínház egy Történelmi bérletsorozatot - amelyben olyan művek szerepelnek, mint a Marie Antoinette, az Abigél, a Lady Budapest és a Csínom Palkó - amely ingyenes tárlatvezetéssel párosul a Nemzeti Múzeumban.” […] „A sajtótájékoztatón a musical néhány emblematikus dala is felcsendült Janza kata, Vágó Bernadett, Veréb Tamás, Szinetár Dóra és Horváth Dániel tolmácsolásában. Mellettük az előadás főbb szerepeiben többek között Mészáros Árpád Zsoltot, Szabó P. Szilvesztert, Földes Tamást, Vágó Zsuzsit és Peller Annát is láthatja a közönség. Rendhagyó módon a budapesti bemutatót követően egy héttel már vidéki vendégjátékra utazik az előadás. Október 29-én a soproni közönség előtt, a Novomatic Arénában debütál a Budapesti Operettszínház '56-os produkciója.”
2855 Búbánat 2016-09-20 10:06:16
A Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya énekművész (szoprán) vallomása a műfajról: Az operett műfaja HUNGARIKUM. Nem titkolt szándékunk az sem, hogy a zenés és színházi műfaj jeles képviselőit személyes vallomásra késztessük, hogy életútjukat, céljaikat, gondolataikat a hallgatók elé tárják, mindeközben bepillantást engedve a színházak kulisszatitkaiba is. Az operett jövőjét sokan próbálták megkérdőjelezni, de vitathatatlan, hogy múltját senki nem meri kétségbe vonni. A jelene? A jelen is sokszor kétséges, pedig a mai napig általunk, magyarok által közkedvelt a műfaj az egész világon! Műsorvezetőként szándékom, hogy megmutassam azt a sok fénylő vidámságot és szépséget, amely az operett zenékből és a szövegekből árad, mert ahol fény van, ott eltűnik a sötétség. A Dankó Rádió műsoroldalán olvasható: A HUNGARIKUMOK hete keretében, minden nap az operettről, mint HUNGARIKUMRÓL is szó esik, hiszen 2013-ban a műfaj elfoglalta méltó helyét az ország dicsőségei között. A HUNGARIKUM nem más, mint megkülönböztetésre, kiemelésre méltó érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével, minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet külföldön és belföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékként tartanak számon.
A Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya énekművész (szoprán) vallomása a műfajról: Az operett műfaja HUNGARIKUM. Nem titkolt szándékunk az sem, hogy a zenés és színházi műfaj jeles képviselőit személyes vallomásra késztessük, hogy életútjukat, céljaikat, gondolataikat a hallgatók elé tárják, mindeközben bepillantást engedve a színházak kulisszatitkaiba is. Az operett jövőjét sokan próbálták megkérdőjelezni, de vitathatatlan, hogy múltját senki nem meri kétségbe vonni. A jelene? A jelen is sokszor kétséges, pedig a mai napig általunk, magyarok által közkedvelt a műfaj az egész világon! Műsorvezetőként szándékom, hogy megmutassam azt a sok fénylő vidámságot és szépséget, amely az operett zenékből és a szövegekből árad, mert ahol fény van, ott eltűnik a sötétség. A Dankó Rádió műsoroldalán olvasható: A HUNGARIKUMOK hete keretében, minden nap az operettről, mint HUNGARIKUMRÓL is szó esik, hiszen 2013-ban a műfaj elfoglalta méltó helyét az ország dicsőségei között. A HUNGARIKUM nem más, mint megkülönböztetésre, kiemelésre méltó érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével, minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet külföldön és belföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékként tartanak számon.
2854 zenebaratmonika 2016-09-19 16:45:26 [Válasz erre: 2853 Búbánat 2016-09-19 16:05:32]
http://operett.network.hu/video/vincze_otto__cseberbol_vederbe/laszlo_margit__jodlidal Megtaláltam, nagyon jó ez is. A Dankó szerencsére sok mindent ad, ezt is, persze sok minden nincs meg nekik, de reméljük egyre több dal előkerül.
http://operett.network.hu/video/vincze_otto__cseberbol_vederbe/laszlo_margit__jodlidal Megtaláltam, nagyon jó ez is. A Dankó szerencsére sok mindent ad, ezt is, persze sok minden nincs meg nekik, de reméljük egyre több dal előkerül.
2853 Búbánat 2016-09-19 16:05:32 [Válasz erre: 2850 Búbánat 2016-09-19 12:59:12]
[url] http://operett.network.hu/video/vincze_otto__cseberbol_vederbe/laszlo_margit__jodlidal; Vincze Ottó: Cseberből-vederbe – Jódli-dal – László Margit [/url]
[url] http://operett.network.hu/video/vincze_otto__cseberbol_vederbe/laszlo_margit__jodlidal; Vincze Ottó: Cseberből-vederbe – Jódli-dal – László Margit [/url]
2852 zenebaratmonika 2016-09-19 14:27:22 [Válasz erre: 2851 zenebaratmonika 2016-09-19 13:46:47]
A Történnek még csodák c. operett jódli dala: Kisztihand Faeulein Ön hozzám való... Hollérié.... Hollárió..." sajna ezt nem találom a neten fenn.
A Történnek még csodák c. operett jódli dala: Kisztihand Faeulein Ön hozzám való... Hollérié.... Hollárió..." sajna ezt nem találom a neten fenn.
2851 zenebaratmonika 2016-09-19 13:46:47 [Válasz erre: 2850 Búbánat 2016-09-19 12:59:12]
Sőt nem is egy magyar operettszerző írt jódli dalokat, Bilicsi Tivadar imádta énekelni ezt a stílust: https://www.youtube.com/watch?v=cPCh3nF5rFg Tamássy Zdenko Darvas Szilárd szerzeménye Próbálok párat keresni még. https://www.youtube.com/watch?v=7lovhJ3apo0 Fényes Szabolcs dala És hát a kedvenc: Gyöngy Pál -Békeffi István dala https://www.youtube.com/watch?v=9uPxh-ii168 Ez aztán tipikus jódli dal. Sőt Ábrahám Pál Történnek még csodák c. darabjában is van jódli dal, sajna azt nem találom
Sőt nem is egy magyar operettszerző írt jódli dalokat, Bilicsi Tivadar imádta énekelni ezt a stílust: https://www.youtube.com/watch?v=cPCh3nF5rFg Tamássy Zdenko Darvas Szilárd szerzeménye Próbálok párat keresni még. https://www.youtube.com/watch?v=7lovhJ3apo0 Fényes Szabolcs dala És hát a kedvenc: Gyöngy Pál -Békeffi István dala https://www.youtube.com/watch?v=9uPxh-ii168 Ez aztán tipikus jódli dal. Sőt Ábrahám Pál Történnek még csodák c. darabjában is van jódli dal, sajna azt nem találom
2850 Búbánat 2016-09-19 12:59:12 [Válasz erre: 2848 zenebaratmonika 2016-09-19 00:36:15]
Említetted a Jódli-zenét. Bizonyára tudod, van egy magyar operettszerzőnk, aki szintén komponált darabjába jódlit - elárulom, László Margit dalában hallható az operettből.
Említetted a Jódli-zenét. Bizonyára tudod, van egy magyar operettszerzőnk, aki szintén komponált darabjába jódlit - elárulom, László Margit dalában hallható az operettből.
2849 zenebaratmonika 2016-09-19 11:23:45 [Válasz erre: 2848 zenebaratmonika 2016-09-19 00:36:15]
https://www.youtube.com/watch?v=87OBDAJgf1k A Budavári Palotakoncerten 2015-ben előadták Benatzky 1929-es operettjét, a Három testőr dalait rövidítve. Különben a Fehér lót Magyarországon is játszották a Király Színházban, említette Rátonyi is és pont a Hawaii rózsája előtt, állítólag nagy sikere volt akkoriban.
https://www.youtube.com/watch?v=87OBDAJgf1k A Budavári Palotakoncerten 2015-ben előadták Benatzky 1929-es operettjét, a Három testőr dalait rövidítve. Különben a Fehér lót Magyarországon is játszották a Király Színházban, említette Rátonyi is és pont a Hawaii rózsája előtt, állítólag nagy sikere volt akkoriban.
2848 zenebaratmonika 2016-09-19 00:36:15 [Válasz erre: 2847 Búbánat 2016-09-18 10:19:16]
Ilyen pl. nálunk Zerkovitz, Eisemann, ma is előszeretettel játszák Magyarországon darabjaikat, de külföldön senki sem ismeri őket, sehol se szerepel nevük az operettszerző listáján, és sajna Fényes Szabolcsot sem, aki pedig nagy kedvencem, de ő azért inkább a 2. világháború után vált híressé, és akkor már inkább zenés vígjátékokat írt. Aki ma ismert külföldön, az elsősorban Lehár, Kálmán, Ábrahám, Sigmund Romberg (őt mi nem ismerjük), az ő darabjaik mennek külföldi színházakban is, de azért névről ismerik Huszkát, Jacobit és picit Szirmait, utóbbit főként kiadói tevékenysége miatt (Berstein, Cole Porter felfedezője, utóbbinak rengeteg dalát találta meg fiókjában halála után.). A Fehér ló ugye Benatzky és Stolz közös szerzeménye, tényleg népszerű német nyelvterületen, hisz jódli zene és osztrák népzene az alapja. Nekem 3 dal tetszik belőle.
Ilyen pl. nálunk Zerkovitz, Eisemann, ma is előszeretettel játszák Magyarországon darabjaikat, de külföldön senki sem ismeri őket, sehol se szerepel nevük az operettszerző listáján, és sajna Fényes Szabolcsot sem, aki pedig nagy kedvencem, de ő azért inkább a 2. világháború után vált híressé, és akkor már inkább zenés vígjátékokat írt. Aki ma ismert külföldön, az elsősorban Lehár, Kálmán, Ábrahám, Sigmund Romberg (őt mi nem ismerjük), az ő darabjaik mennek külföldi színházakban is, de azért névről ismerik Huszkát, Jacobit és picit Szirmait, utóbbit főként kiadói tevékenysége miatt (Berstein, Cole Porter felfedezője, utóbbinak rengeteg dalát találta meg fiókjában halála után.). A Fehér ló ugye Benatzky és Stolz közös szerzeménye, tényleg népszerű német nyelvterületen, hisz jódli zene és osztrák népzene az alapja. Nekem 3 dal tetszik belőle.
2847 Búbánat 2016-09-18 10:19:16 [Válasz erre: 2846 zenebaratmonika 2016-09-17 23:03:04]
Többször említetted Benatzky operettjeit - inkább zenés játéknak nevezem ezeket... A szerzőnek a Fehér ló című darabját ismerem, megvan DVD-n is, de a történet még "elmegy", bár kissé unalmas, a zenéje meg egyáltalán nem "hoz lázba"; számomra mindenekelőtt a "klasszikus" operettszerzők és műveik a meghatározóak és mértékadóak. Osztrákok - és a német nyelvterületen élők - nyilván kedvelik Benatzkyt és zenéjét is, hiszen "hazai" komponistájuk. Ahogyan mi is megkülönböztetett figyelemmel vagyunk operettszerzőink iránt - még azokra is, akikről egyáltalán nem mondhatjuk, hogy klasszikusok, de mégis szeretjük őket és a zenéjüket. De ezzel minden ország zenét (és az operettet is) szerető ember így lehet.
Többször említetted Benatzky operettjeit - inkább zenés játéknak nevezem ezeket... A szerzőnek a Fehér ló című darabját ismerem, megvan DVD-n is, de a történet még "elmegy", bár kissé unalmas, a zenéje meg egyáltalán nem "hoz lázba"; számomra mindenekelőtt a "klasszikus" operettszerzők és műveik a meghatározóak és mértékadóak. Osztrákok - és a német nyelvterületen élők - nyilván kedvelik Benatzkyt és zenéjét is, hiszen "hazai" komponistájuk. Ahogyan mi is megkülönböztetett figyelemmel vagyunk operettszerzőink iránt - még azokra is, akikről egyáltalán nem mondhatjuk, hogy klasszikusok, de mégis szeretjük őket és a zenéjüket. De ezzel minden ország zenét (és az operettet is) szerető ember így lehet.
2846 zenebaratmonika 2016-09-17 23:03:04
Hát szerintem lehet jó, hogy az operettszínház alacsonyan tartja az operett előadások jegyárát. A musicalak ára kb. a duplája, gondolom a jogdíjak miatt. A Szegedi Szabadtéri viszont horribilisen drága volt szerintem, meg a Margitszigeti Szabadtéri is. A Wolksoper viszont majdnem, hogy haldoklik, most nézem szeptember októberre alig volt jegyeladás, még az új darabra is a Benatzky Axel and der himmelstür-re is. A másik Benatzky Fehér ló repertoáron maradt, de már arra se mennek, tavaly pedig még teltházakkal ment. A Maricát és Csárdást is le kellett venni, előbbi is haldoklott, de lesz Cirkuszhercegnő, egyelőre még nincs kitéve az időpont rá. Az viszont szerintem nagyon jó a magyar operett szempontjából, hogy a Viktóriát Mörbish-ben szabadtéren 102 000 ember nézte meg összese a 20 előadáson a 80-100 eurós jegyárak ellenére. http://www.volksoper.at/Content.Node2/home/spielplan/spielplanliste.php Itt megnézhetitek az eladást, a sötét pötty még nem kelt el.
Hát szerintem lehet jó, hogy az operettszínház alacsonyan tartja az operett előadások jegyárát. A musicalak ára kb. a duplája, gondolom a jogdíjak miatt. A Szegedi Szabadtéri viszont horribilisen drága volt szerintem, meg a Margitszigeti Szabadtéri is. A Wolksoper viszont majdnem, hogy haldoklik, most nézem szeptember októberre alig volt jegyeladás, még az új darabra is a Benatzky Axel and der himmelstür-re is. A másik Benatzky Fehér ló repertoáron maradt, de már arra se mennek, tavaly pedig még teltházakkal ment. A Maricát és Csárdást is le kellett venni, előbbi is haldoklott, de lesz Cirkuszhercegnő, egyelőre még nincs kitéve az időpont rá. Az viszont szerintem nagyon jó a magyar operett szempontjából, hogy a Viktóriát Mörbish-ben szabadtéren 102 000 ember nézte meg összese a 20 előadáson a 80-100 eurós jegyárak ellenére. http://www.volksoper.at/Content.Node2/home/spielplan/spielplanliste.php Itt megnézhetitek az eladást, a sötét pötty még nem kelt el.
2845 Búbánat 2016-09-17 14:22:40
[url] http://nepszava.hu/cikk/1106004-lehoczky-nyilvanos-szuletesnapja; Lehoczky nyilvános születésnapja [/url] Népszava|2016. szept 17. 07:21 Bóta Gábor „Lehoczky Zsuzsa nyolcvanévesen is szédítő. Illetve már picivel el is múlt, mert júliusban volt annyi, de hát olyankor nyári szünetet tart a Budapesti Operettszínház, ahol bizony már 1962 óta tag, és jó ideje örökös tag. Nyáron zárt körben megünnepelték a szép jubileumot, de most sajátos évadnyitóként a Mágnás Miskát adták az ő jutalomjátékaként, és nyilvános születésnapi megkoronázásaként. Ziccerszerepet játszik benne, amit tovább zicceresítettek a számára, a sok rátarti és hülye arisztokrata között egy felvágott nyelvű, természetes nagymamát ad, aki még mindig habzsolja az életet, az idétlen urizálás helyett pedig szót ért a fiatalokkal, és esze ágában sincs azt gondolni, hogy szentségtörés, ha egy mérnök szerelmes egy arisztokrata lányba. Amúgy pedig kleptomániás, hát istenem, ilyen nyársat nyelt közegben neki is szórakoztatnia kell valamivel magát.” „Lehoczky persze pontosan tudja, hogyan kell egy sztárnak színpadra lépnie. Hangja már hallatszik a színfalak mögül, és ebben a hangban telivérség, életöröm, némi élvetegség meg gúny is van, fitymálkodva jelezve, hogy nagyjából pök arra a közegre, amiben léteznie kell, erre a nagyképűsködő, gazdagságára és nemesi kutyabőrére beképzelt önfényező világra, ő juszt is jól érzi magát benne. Azért mint a primadonnák, abszolút középen, az elmaradhatatlan operettlépcső legtetejére érkezik, mutatós nagyestélyiben, ami csipetnyit bohócosan tiritarka, de közben fölöttébb méltósággal, kimondottan nőiesen hordja. Szerényen, de mégis kihívóan mosolyog. Jelzi, hogy megjelent valaki, aki tud olyan előkelő lenni itt, mint bárki, de közben kissé paródiát is csinál ebből az egész mihaszna, túlzottan is díszes kompániából. Egy perc leforgása alatt elénk tár egy igen markáns figurát, és ennyi idő alatt azt is bőven megmutatja, hogy fajsúlyos, nagy színész áll a színpadon. Ezt az operettbe nagyon is való, kis ripacskodástól sem mentes, mégis méltósággal teli bejövetelt, nem tudom, hogy bárki is utána csinálná-e magyar deszkákon. Akkora vastapsot kap rá, hogy szinte leszakad a csillár. Persze őt vártuk ma este leginkább, de rögvest rá is szolgál arra, amiért annyira vártuk.” „A nyilvános születésnapján királynőként ünnepelték. A Mágnás Miska előadása a második részben bizonyos időre félbeszakadt, és a teátrum színe-java, egy-egy strófával, és száll vörös rózsával, énekelve érkezett hozzá a színpadra, hogy aztán, ahogy ez egy primadonnának dukál, leboruljanak a lába elé. Láthatóan meghatódott, de nem akarta, hogy érzelgőssé váljon az este, remek pikírt megjegyzéseket rögtönzött. Aztán, amikor az előadás végén, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyetteseként, bejött Hegedűs D. Géza, és neki, akinek nincs diplomája, egész eddigi pályája elismeréseként átnyújtott egyet, akkor rövid időre eltört a mécses, majd újabb szellemes megjegyzés következett. Hogy utána milyen hosszas állva vastapsolással és üdvrivalgással folytatódott az este, azt nehéz leírni, de ez már szólt a színészeket felszabadultan játszani engedő Verebes István rendezésének, a Marcsaként és Miskaként brillírozó Peller Annának, Peller Károlynak, a Pixiként, Mixiként kedvesen marháskodó Csere Lászlónak, Kocsis Dénesnek, és a többieknek, például Kalocsai Zsuzsának, Lévai Enikőnek, Faragó Andrásnak, az egész társulatnak. Méltó módon, hatásosan, de szívvel ünnepeltek meg egy nagy színésznőt, aki végül azt mondta, hogy a hetvenedik születésnapján megígérte, hogy színpadon lesz a nyolcvanadikon is. És ugyan bizarrnak tartja, hogy most megígérje a kilencvenediket is, de a lánya kedvéért megteszi. Így legyen!!!”
[url] http://nepszava.hu/cikk/1106004-lehoczky-nyilvanos-szuletesnapja; Lehoczky nyilvános születésnapja [/url] Népszava|2016. szept 17. 07:21 Bóta Gábor „Lehoczky Zsuzsa nyolcvanévesen is szédítő. Illetve már picivel el is múlt, mert júliusban volt annyi, de hát olyankor nyári szünetet tart a Budapesti Operettszínház, ahol bizony már 1962 óta tag, és jó ideje örökös tag. Nyáron zárt körben megünnepelték a szép jubileumot, de most sajátos évadnyitóként a Mágnás Miskát adták az ő jutalomjátékaként, és nyilvános születésnapi megkoronázásaként. Ziccerszerepet játszik benne, amit tovább zicceresítettek a számára, a sok rátarti és hülye arisztokrata között egy felvágott nyelvű, természetes nagymamát ad, aki még mindig habzsolja az életet, az idétlen urizálás helyett pedig szót ért a fiatalokkal, és esze ágában sincs azt gondolni, hogy szentségtörés, ha egy mérnök szerelmes egy arisztokrata lányba. Amúgy pedig kleptomániás, hát istenem, ilyen nyársat nyelt közegben neki is szórakoztatnia kell valamivel magát.” „Lehoczky persze pontosan tudja, hogyan kell egy sztárnak színpadra lépnie. Hangja már hallatszik a színfalak mögül, és ebben a hangban telivérség, életöröm, némi élvetegség meg gúny is van, fitymálkodva jelezve, hogy nagyjából pök arra a közegre, amiben léteznie kell, erre a nagyképűsködő, gazdagságára és nemesi kutyabőrére beképzelt önfényező világra, ő juszt is jól érzi magát benne. Azért mint a primadonnák, abszolút középen, az elmaradhatatlan operettlépcső legtetejére érkezik, mutatós nagyestélyiben, ami csipetnyit bohócosan tiritarka, de közben fölöttébb méltósággal, kimondottan nőiesen hordja. Szerényen, de mégis kihívóan mosolyog. Jelzi, hogy megjelent valaki, aki tud olyan előkelő lenni itt, mint bárki, de közben kissé paródiát is csinál ebből az egész mihaszna, túlzottan is díszes kompániából. Egy perc leforgása alatt elénk tár egy igen markáns figurát, és ennyi idő alatt azt is bőven megmutatja, hogy fajsúlyos, nagy színész áll a színpadon. Ezt az operettbe nagyon is való, kis ripacskodástól sem mentes, mégis méltósággal teli bejövetelt, nem tudom, hogy bárki is utána csinálná-e magyar deszkákon. Akkora vastapsot kap rá, hogy szinte leszakad a csillár. Persze őt vártuk ma este leginkább, de rögvest rá is szolgál arra, amiért annyira vártuk.” „A nyilvános születésnapján királynőként ünnepelték. A Mágnás Miska előadása a második részben bizonyos időre félbeszakadt, és a teátrum színe-java, egy-egy strófával, és száll vörös rózsával, énekelve érkezett hozzá a színpadra, hogy aztán, ahogy ez egy primadonnának dukál, leboruljanak a lába elé. Láthatóan meghatódott, de nem akarta, hogy érzelgőssé váljon az este, remek pikírt megjegyzéseket rögtönzött. Aztán, amikor az előadás végén, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyetteseként, bejött Hegedűs D. Géza, és neki, akinek nincs diplomája, egész eddigi pályája elismeréseként átnyújtott egyet, akkor rövid időre eltört a mécses, majd újabb szellemes megjegyzés következett. Hogy utána milyen hosszas állva vastapsolással és üdvrivalgással folytatódott az este, azt nehéz leírni, de ez már szólt a színészeket felszabadultan játszani engedő Verebes István rendezésének, a Marcsaként és Miskaként brillírozó Peller Annának, Peller Károlynak, a Pixiként, Mixiként kedvesen marháskodó Csere Lászlónak, Kocsis Dénesnek, és a többieknek, például Kalocsai Zsuzsának, Lévai Enikőnek, Faragó Andrásnak, az egész társulatnak. Méltó módon, hatásosan, de szívvel ünnepeltek meg egy nagy színésznőt, aki végül azt mondta, hogy a hetvenedik születésnapján megígérte, hogy színpadon lesz a nyolcvanadikon is. És ugyan bizarrnak tartja, hogy most megígérje a kilencvenediket is, de a lánya kedvéért megteszi. Így legyen!!!”
2844 Búbánat 2016-09-14 11:00:22
Érdekes cikk. Az interjú egy hosszabb részét idemásolom: [url] https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:d0gLtux6fhUJ:https://issuu.com/muszinhaz/docs/parallel22+&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Gajdó Tamás: A FALUSI SZÍNPADOKTÓL A NAGYMEZŐ UTCÁIG – dr. Székely György rendező portréja 2. rész [/url] Forrás: Parralel – Kortárs Művészeti Magazin (2011., 22. szám) […] Gajdó Tamás: – A vidéki évek után egyszerre a fővárosba kerültél, a Fővárosi Operettszínház rendezője lettél. Mi volt ennek az előzménye? Székely György: – Szolnokon 1952. május 18-án bemutattuk Jacques Offenbach Orfeuszát. Ezt az operettet Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház igazgatója Apáthi Imre rendezésében vitte színre 1952. február 29-én. Láttam ezt az előadást, Latabár Kálmán kiváló alakítást nyújtott benne. Terveztem, hogy én is megrendezem. Rájöttem azonban arra, hogy nehezen fog menni, mert a közönség azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák azt, hogy „Orfeusz”. Ezért minden felvonás elé bevezető versikét írtam, kommentárt, hogy valami fogódzót adjak, és ne szabadítsam rá a szolnoki átlagközönségre az értelmiségi körben magától értetődő dolgokat. Ekkor Gáspár Margit már érdeklődött irántam. Ennek két jelét adta. Az egyik az volt, hogy lejött megnézni az Orfeusz előadását, és – a dramaturgiai megoldással együtt – nagyon tetszett neki. Egyúttal megkért – kétségtelenül jó előre gondolkodva –, hogy nézzem meg a Luxemburg grófját Miskolcon, ahol 1952. április 8-án volt a premier, s mondjam el a véleményemet az ottani előadásról. Akkor még nem tudtam, hogy a miskolci színház dramaturgja Szűcs László, róla meg azt, hogy Gáspár Margit férje. Talán Miskolcon nem is találkoztam vele. Visszamentem Szolnokra, és levélben megírtam, hogy mit gondolok. Gáspár Margit válaszában pedig egyetértett megjegyzéseimmel. (Levele az Országos Színháztörténeti Múzeum kézirattárában van letéve.) Ezek nyomán hívott az Operettszínházba, mert nem tudott Apáthi Imrével tovább dolgozni. Apáthi egyébként más megbízást kapott, így Gáspárnak szüksége volt egy olyan jellegű rendezőre, amilyen én voltam. Olyat keresett, aki az ő művészi és dramaturgiai elképzeléseit jobban tudta érvényesíteni. Amikor engem fölszerződtetett, rögtön megbízott, hogy rendezzem meg a Luxemburg grófját. Mellém adta segítségnek Mikó Andrást, a fiatal operarendezőt. Abban az időben, ha megnézzük a színlapokat, mindenhol – például a Nemzeti Színházban is – két rendező jegyezte az előadást. Ez az Operettben is így volt. Szinetár Miklós volt mellettem vagy Szinetár mellett állt valaki – szóval mindig két rendező vezette a próbákat. Az rémlik nekem, hogy Mikó Bandi a Luxemburgban a kórusmozgások beállításában segítette, én meg inkább a szereplőkkel és az új szövegkönyvvel foglalkoztam. Egyetlen ponton ez valóban ősbemutató volt. Ekkor váltott szerepkört Honthy Hanna: ezúttal nem ő volt a szerelmes leányzó, a primadonna, hanem Fleuryt, a gardedámot alakította. Ezt valahogy meg kellett oldani! Gondolom, Margit előzetesen megtárgyalta Hannával, hogy itt egy kis szerepkörváltás lenne. Zseniális dolog lett belőle, mert miután Hanna megemésztette a gondolatot, és Fleuryt eljátszotta, utána megformálta a Csárdáskirálynőben Cecíliát, amiből világsiker lett. A Kálmán-operettet elsősorban az ő figurájáért nézték meg, és a Feleki Kamillal előadott nagyjelenetek kapták a legnagyobb tapsot. A Luxemburg grófjának megvolt az új szövegkönyve, mely Miskolcon már bevált, de abban Fleurynek nem volt belépője. Ki kellett találni, hogyan lépjen színre a legendás művésznő, aki csak azért, mert idősebb szerepet játszik, nem jöhet be akárhonnan. Föntről kell lejönnie a lépcsőn. E nélkül nincsen Honthy, e nélkül nincsen magyar operett! Leültünk Innocent Vincze Ernővel, az Operettszínház dramaturgjával, és arról kezdtünk beszélgetni, hogy miről szóljon egyáltalán a belépő. Lehetne például Párizs, Párizs… Legyen úgy, hogy Fleury most érkezik Párizsba, körülnéz, és azt mondja: nahát, ez Párizs! Itt milyenek az emberek! „Megesik, hogy elesik, és ebben mi a sikk?!” Ernő nagyon szoros kapcsolatban állt Lehár Ferenccel, s így könnyen elintézte, hogy Hanna új belépőt kapjon. És Hanna óriási volt! Belépett fönt a lépcső tetején, körülnézett: „Mennyi ember!” – mondta, és utána kezdte a számát. Összedőlt a ház! Azonnal megteremtette a kapcsolatot a közönséggel. A „mennyi emberrel” nem azokra célzott, akik a színpadon várták, hanem az ő drága közönségét üdvözölte! Az volt az igazi! Kiderült, hogy ebben a szerepkörben is tud sikereket aratni, s boldogan játszott. Nagy vetélkedés folyt közte és Feleki Kamill között. Nem igazán kedvelték egymást, de mindig egymásra voltak utalva. A színpadon nem volt mese, azt tökéletesen csinálták! Kérlelhetetlenek voltak. Ilyen volt egyébként Latabár is. Gajdó Tamás: – Bizonyos szempontból a Luxemburg grófja ősbemutatónak számít, hiszen addig a darab megújított szerkezet, és például Fleury belépője sem létezett. S min dolgoztál ezután? Székely György: – A Fővárosi Víg Színházban 1953 elején vendégként megrendeztem Lehár Ferenc Vándordiák című egyfelvonásos operettjét. Ennek a műnek különös története van. Innocent Vincze Ernő engedélyt kért, hogy Lehár Ferenc Cigányszerelem (Zigeunerliebe) című operettjéhez új szövegkönyvet írjon: az Operaházban Garabonciás címmel 1943. február 20-án be is mutatták a három felvonásos regényes daljátékot. Egy vadonatúj szám is belekerült: a „Deres már a határ, őszül a vén betyár” kezdetű. Az Operában rövid ideig ment, Innocent Vincze Ernő azonban nem akarta, hogy semmibe vesszen, ezért kamaraverziót szerkesztett belőle: ez lett a Vándordiák. Cigányszerelem – Garabonciás – Vándordiák. Ezzel még nem volt vége a kalandoknak. Fejér István vezetésével a Fővárosi Víg Színház kezdetben a mai Madách Színház helyén lévő egykori Royal Orfeum épületében működött. A próbákat ott kezdtük, majd egyszer csak azt mondták, hogy ezt lebontják. Le is bontották az épületet, s Kaufmann Oszkár tervei szerint elkezdték építeni az új színházat. Mit csináljunk? Átmentünk a Dohány utcába, a volt Kamara moziba, a Fővárosi Nagy Varieté helyiségébe, oda, ahol később a Blaha Lujza Színház, az Operettszínház kamaraszínháza működött. A Vándordiákot 1953. március 13-án mutattuk be ott a Dohány utcában. Palócz László játszotta Drághy Pétert, aki a Deres már a határt énekelte. Nagyon kedves, kellemes kamaraprodukció lett belőle, azt hiszem nem ment túl sokat, mert a Fővárosi Víg Színház csakhamar megszűnt. Vissza a Boci-boci tarkához! Amikor megkaptuk a szövegkönyvet, azt mondta Innocent Vincze Ernő, hogy Margit politikai előadást akar. De honnét tudta?! Ha az ember megnézi a naptárt a Nagy Imre-program idején járunk. (Az Elnöki Tanács július 12-én törölte vagy enyhítette a beszolgáltatások rendszerét.) A Bociban egy álkrimi bontakozik ki: levágták a borjút feketén vagy nem vágták le, s közben egy házasságot is megkötnek. Az Operettszínház előadásában az volt az újdonság, hogy a harmadik felvonásban falusi lakodalmat vittünk színre. A jómódú esküvő vendégeit nagyon szépen felöltöztettük. A koreográfus Roboz Ágnes néptánc szakos tánctanárnő volt. Mértéktartó, hiteles koreográfiát tervezett, s ezzel nagyon jó hangulatú lett a harmadik felvonás. Amikor vendégszerepelni mentünk Moszkvába és Leningrádba – 1955–1956 fordulóján –, a Csárdáskirálynőt vittük, a Havasi kürtöt és a Bocit. Rákosi Mátyás eljött az Operettszínházba és megnézte – úgy emlékszem – csak a Csárdáskirálynőt. Nyilván nem volt kifogása, mert vihettük a produkciókat. Az Operettszínház cukrászdájában folyt szünetben a beszélgetés Rákosival, és akkor az is szóba került, hogy miért van szüksége az Operettszínháznak szubvencióra. Próbáltunk érvelgetni. Aztán Rákosi azt javasolta, hogy itt a szomszédos házban volt egy mulató, újítsa fel az Operettszínház, és abból lehetne bevétele! Valami mást is mondott, ahhoz annyit mertem hozzáfűzni: Rákosi elvtárs, mi ezt már most is így csináljuk. Ennyi volt körülbelül, amit én hozzászóltam. Szirtes György, aki gazdasági igazgatója volt akkor az Operettnek, többé-kevésbé ügyesen és okosan bonyolította a beszélgetést. Ő megpróbálta megmondani, hogy mit lehet, és mit nem. Megvédtük az álláspontunkat, s nem is gördítettek semmiféle akadályt a vendégszereplés elé. Az Operettszínház állami támogatását azonban megvonták. A vendégjátékon nagyon nagy sikere volt mind a három produkciónak. Honthy Hannának messzemenően. Andropov volt már akkor Budapesten a szovjet nagykövet, s mielőtt kiutaztunk, ő is megnézte az előadást. Meglátogatta az öltözőben Hannát, és állítólag azt mondta, hogy művésznő, én magát a másik szerepben – vagyis Szilviaként – is láttam. Azt hiszem, hogy külföldön magyar színház ilyen átütő, igazi, természetes, jó hangulatú sikert addig még nem aratott. Amikor már befejeztük a leningrádi vendégjátékot, még egy estére visszahívták a társulatot Moszkvába, mert a kormány tagjai meg akarták nézni, hogy mi is volt az a nagy diadal. Tartottunk még egy előadást, amiért nem gázsit kaptunk, hanem ajándékokat. A vezetőség például egy-egy Zorkij fényképezőgépet. Gajdó Tamás: – Szovjet operettet nem is rendeztél? Székely György: – Dehogynem. 1954. január 22-én az Álruhás kisasszony címmel játszottuk először Kovnyer művét, melyet Háy Gyula alkalmazott magyar színpadra. A Puskin elbeszélése nyomán írt romantikus történetecskét, mely a 19. században játszódott, Szinetár Miklóssal együtt állítottam színre. Ugyancsak vele rendeztem Fényes Szabolcs bányász-operettjét, amelyet Két szerelem címmel 1954. június 18-án adott elő a Fővárosi Operettszínház. Ebben igazán az volt az érdekes, hogy 1949-ben, az államosításkor Fényes Szabolcsot kitessékelték a színházból, s ezzel a darabbal érkezett vissza. Nem volt igazán jelentős mű, de tisztességesen elkészítette, és a kiváló együttes színvonalasan eljátszotta. Gajdó Tamás: – A Fővárosi Operettszínházban Mezey Máriával is találkoztál, hiszen Kemény Egon Valahol délen című művének egyik szerepét ő játszotta. Székely György: – Mezey Máriát az Operettszínházba száműzték, és halálosan meg volt sértődve. Előtte már nagy prózai színészi sikerei voltak, az élvonalba tartozott, és most itt találta magát az Operettszínházban. Játszott meg énekelt azelőtt is, de akkor – hogy mondjam – hívták, és ő szerződött, ha akart. Ebben a színjátékban Lolita bárénekesnő szerepét kapta. Egyik próbán odamentem hozzá, és udvariasan szóvá tettem valamit. Kiborult. „Én ehhez értek, én ezt tudom” – kiabálta. A nagy sértődöttségből indulatos kirobbanás lett, de a folytatás elmaradt. Gondoltam, legyen minden úgy, ahogy akarja. Nagy művésznő, hát mit vacakolunk vele! Joggal gondolhatta, hogy ő tudja, hogy hogyan kell előadni egy jazz-balladát vagy dalt! Csak azt mondhatom, hogy tisztességes előadás lett. Az egész együtt. Nem volt jaj, de nagy siker, de 1956. március 30-án, a bemutató idején nem olyan volt már a közhangulat. A darab sem volt ellenséges hangú, a disszidens sors tragikumát is ábrázolta. (Talán megint nem véletlen egybeesés, hogy április 4-én az Elnöki Tanács rendelete büntetlenséget ígért a hazatérő disszidenseknek.) Ez ugyan nem igazi operett-téma: inkább kortárs probléma. A darab zenéje enyhén jazzes hangzású volt. (Kemény Egon: Valahol Délen - Fővárosi Operettszínház, 1956. március 30. Rendező: dr. Székely György) Gajdó Tamás: – Nem sok időd volt a pihenésre, mert csakhamar újabb ősbemutatót rendeztél a Fővárosi Operettszínházban… Székely György: – Vincze Ottónak, zeneszerzőnek és karmesternek – Innocent Vincze Ernő testvérének – 1953. június 3-án mutattuk be Boci-boci tarka című művét. A szövegkönyvet Csizmarek Mátyás író, zeneszerző jegyezte. Csizmareket Miskolcon Szűcs László avatta be a színházi titkokba, s itt mutatták be A borjú címmel azt a vígjátékot, mely a Boci boci tarka alapja lett. Csizmarek ragaszkodott, hogy a darabjainak „bé betűs” címet adjon. Az első volt A borjú, majd a Balkezes bajnok, azt szintén én rendeztem Latabárral a főszerepben, és a Bukfenc című darab, mellyel én nem találkoztam. Gajdó Tamás: – Színházi pályafutásod 1956-ban valójában lezárult. Mi volt ennek az oka? Székely György: – 1956. október 23-án este a Blaha Lujza Színházban házi főpróbát tartottunk a Mágnás Miska tervezett bemutatója előtt. A darabot nem én rendeztem. Már folyt a próba, amikor a rádió bemondta, hogy nyolc órakor Gerő Ernő mond beszédet. Gáspár Margit mellett ültem, aki a hír hallatára csak ennyit mondott: „Gerő lövetni fog!” Már utaltam az igazgatónőnek Nagy Imre politikai irányzatához fűződő kapcsolatára. Valószínűleg ezért nem volt újdonság számára az az agresszív hang, melyen azon az estén Gerő megszólalt. („E vívmányokat minden körülmények között megvédjük, bármely oldalról fenyegessék is”; „a legnagyobb éberséget kell tanúsítani, nehogy ellenséges elemek megzavarhassák pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk a kibontakozás érdekében tett erőfeszítéseit” – hallottuk a Kossuth Rádióban.) Nem sokkal később a puskalövések zaját is hallani lehetett a Dohány utcai színházépületben. A próbát félbeszakítottuk, és hazamentünk. A bemutató természetesen elmaradt, annál is inkább, mert másnap kijárási tilalmat hirdettek meg, amelyet október 29-ig többször megszakítottak, majd újra érvénybe léptettek. Így csak 1956. október 30-án vált lehetővé, hogy a Nemzeti és az Operett „forradalmi társulati ülést” tartson. Ezen a társulati ülésen Gáspár Margit bejelentette, hogy nem vezeti tovább a színházat. A gyűlés után felmentem Margithoz, és mondtam neki, hogy én is elmegyek a színháztól, nem várom meg az új vezetést. Nagyon jó volt, hogy itt lehettem és dolgozhattam, de nem maradok én sem. Új munkahelyet kellett keresnem. A Király utca és a Nagymező utca sarkán lévő üzlethelyiségben tárolták a Színházművészeti Szövetség könyvtárát és iratait. A gyűjteményt Mészöly Tibor vezette. Többször jártam már ott, valamelyest ismertem az anyagot. Felkerestem Mészöly Tibort, s felajánlottam a munkámat. Szerződést kaptam, (egyharmadát sem fizették, mint az Operettszínházban), de az volt a lényeg, hogy legyek valahol. Nemsokára a Színház- és Filmtudományi Intézetbe kerültem, ahol Hont Ferenc volt az igazgató. […]
Érdekes cikk. Az interjú egy hosszabb részét idemásolom: [url] https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:d0gLtux6fhUJ:https://issuu.com/muszinhaz/docs/parallel22+&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Gajdó Tamás: A FALUSI SZÍNPADOKTÓL A NAGYMEZŐ UTCÁIG – dr. Székely György rendező portréja 2. rész [/url] Forrás: Parralel – Kortárs Művészeti Magazin (2011., 22. szám) […] Gajdó Tamás: – A vidéki évek után egyszerre a fővárosba kerültél, a Fővárosi Operettszínház rendezője lettél. Mi volt ennek az előzménye? Székely György: – Szolnokon 1952. május 18-án bemutattuk Jacques Offenbach Orfeuszát. Ezt az operettet Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház igazgatója Apáthi Imre rendezésében vitte színre 1952. február 29-én. Láttam ezt az előadást, Latabár Kálmán kiváló alakítást nyújtott benne. Terveztem, hogy én is megrendezem. Rájöttem azonban arra, hogy nehezen fog menni, mert a közönség azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák azt, hogy „Orfeusz”. Ezért minden felvonás elé bevezető versikét írtam, kommentárt, hogy valami fogódzót adjak, és ne szabadítsam rá a szolnoki átlagközönségre az értelmiségi körben magától értetődő dolgokat. Ekkor Gáspár Margit már érdeklődött irántam. Ennek két jelét adta. Az egyik az volt, hogy lejött megnézni az Orfeusz előadását, és – a dramaturgiai megoldással együtt – nagyon tetszett neki. Egyúttal megkért – kétségtelenül jó előre gondolkodva –, hogy nézzem meg a Luxemburg grófját Miskolcon, ahol 1952. április 8-án volt a premier, s mondjam el a véleményemet az ottani előadásról. Akkor még nem tudtam, hogy a miskolci színház dramaturgja Szűcs László, róla meg azt, hogy Gáspár Margit férje. Talán Miskolcon nem is találkoztam vele. Visszamentem Szolnokra, és levélben megírtam, hogy mit gondolok. Gáspár Margit válaszában pedig egyetértett megjegyzéseimmel. (Levele az Országos Színháztörténeti Múzeum kézirattárában van letéve.) Ezek nyomán hívott az Operettszínházba, mert nem tudott Apáthi Imrével tovább dolgozni. Apáthi egyébként más megbízást kapott, így Gáspárnak szüksége volt egy olyan jellegű rendezőre, amilyen én voltam. Olyat keresett, aki az ő művészi és dramaturgiai elképzeléseit jobban tudta érvényesíteni. Amikor engem fölszerződtetett, rögtön megbízott, hogy rendezzem meg a Luxemburg grófját. Mellém adta segítségnek Mikó Andrást, a fiatal operarendezőt. Abban az időben, ha megnézzük a színlapokat, mindenhol – például a Nemzeti Színházban is – két rendező jegyezte az előadást. Ez az Operettben is így volt. Szinetár Miklós volt mellettem vagy Szinetár mellett állt valaki – szóval mindig két rendező vezette a próbákat. Az rémlik nekem, hogy Mikó Bandi a Luxemburgban a kórusmozgások beállításában segítette, én meg inkább a szereplőkkel és az új szövegkönyvvel foglalkoztam. Egyetlen ponton ez valóban ősbemutató volt. Ekkor váltott szerepkört Honthy Hanna: ezúttal nem ő volt a szerelmes leányzó, a primadonna, hanem Fleuryt, a gardedámot alakította. Ezt valahogy meg kellett oldani! Gondolom, Margit előzetesen megtárgyalta Hannával, hogy itt egy kis szerepkörváltás lenne. Zseniális dolog lett belőle, mert miután Hanna megemésztette a gondolatot, és Fleuryt eljátszotta, utána megformálta a Csárdáskirálynőben Cecíliát, amiből világsiker lett. A Kálmán-operettet elsősorban az ő figurájáért nézték meg, és a Feleki Kamillal előadott nagyjelenetek kapták a legnagyobb tapsot. A Luxemburg grófjának megvolt az új szövegkönyve, mely Miskolcon már bevált, de abban Fleurynek nem volt belépője. Ki kellett találni, hogyan lépjen színre a legendás művésznő, aki csak azért, mert idősebb szerepet játszik, nem jöhet be akárhonnan. Föntről kell lejönnie a lépcsőn. E nélkül nincsen Honthy, e nélkül nincsen magyar operett! Leültünk Innocent Vincze Ernővel, az Operettszínház dramaturgjával, és arról kezdtünk beszélgetni, hogy miről szóljon egyáltalán a belépő. Lehetne például Párizs, Párizs… Legyen úgy, hogy Fleury most érkezik Párizsba, körülnéz, és azt mondja: nahát, ez Párizs! Itt milyenek az emberek! „Megesik, hogy elesik, és ebben mi a sikk?!” Ernő nagyon szoros kapcsolatban állt Lehár Ferenccel, s így könnyen elintézte, hogy Hanna új belépőt kapjon. És Hanna óriási volt! Belépett fönt a lépcső tetején, körülnézett: „Mennyi ember!” – mondta, és utána kezdte a számát. Összedőlt a ház! Azonnal megteremtette a kapcsolatot a közönséggel. A „mennyi emberrel” nem azokra célzott, akik a színpadon várták, hanem az ő drága közönségét üdvözölte! Az volt az igazi! Kiderült, hogy ebben a szerepkörben is tud sikereket aratni, s boldogan játszott. Nagy vetélkedés folyt közte és Feleki Kamill között. Nem igazán kedvelték egymást, de mindig egymásra voltak utalva. A színpadon nem volt mese, azt tökéletesen csinálták! Kérlelhetetlenek voltak. Ilyen volt egyébként Latabár is. Gajdó Tamás: – Bizonyos szempontból a Luxemburg grófja ősbemutatónak számít, hiszen addig a darab megújított szerkezet, és például Fleury belépője sem létezett. S min dolgoztál ezután? Székely György: – A Fővárosi Víg Színházban 1953 elején vendégként megrendeztem Lehár Ferenc Vándordiák című egyfelvonásos operettjét. Ennek a műnek különös története van. Innocent Vincze Ernő engedélyt kért, hogy Lehár Ferenc Cigányszerelem (Zigeunerliebe) című operettjéhez új szövegkönyvet írjon: az Operaházban Garabonciás címmel 1943. február 20-án be is mutatták a három felvonásos regényes daljátékot. Egy vadonatúj szám is belekerült: a „Deres már a határ, őszül a vén betyár” kezdetű. Az Operában rövid ideig ment, Innocent Vincze Ernő azonban nem akarta, hogy semmibe vesszen, ezért kamaraverziót szerkesztett belőle: ez lett a Vándordiák. Cigányszerelem – Garabonciás – Vándordiák. Ezzel még nem volt vége a kalandoknak. Fejér István vezetésével a Fővárosi Víg Színház kezdetben a mai Madách Színház helyén lévő egykori Royal Orfeum épületében működött. A próbákat ott kezdtük, majd egyszer csak azt mondták, hogy ezt lebontják. Le is bontották az épületet, s Kaufmann Oszkár tervei szerint elkezdték építeni az új színházat. Mit csináljunk? Átmentünk a Dohány utcába, a volt Kamara moziba, a Fővárosi Nagy Varieté helyiségébe, oda, ahol később a Blaha Lujza Színház, az Operettszínház kamaraszínháza működött. A Vándordiákot 1953. március 13-án mutattuk be ott a Dohány utcában. Palócz László játszotta Drághy Pétert, aki a Deres már a határt énekelte. Nagyon kedves, kellemes kamaraprodukció lett belőle, azt hiszem nem ment túl sokat, mert a Fővárosi Víg Színház csakhamar megszűnt. Vissza a Boci-boci tarkához! Amikor megkaptuk a szövegkönyvet, azt mondta Innocent Vincze Ernő, hogy Margit politikai előadást akar. De honnét tudta?! Ha az ember megnézi a naptárt a Nagy Imre-program idején járunk. (Az Elnöki Tanács július 12-én törölte vagy enyhítette a beszolgáltatások rendszerét.) A Bociban egy álkrimi bontakozik ki: levágták a borjút feketén vagy nem vágták le, s közben egy házasságot is megkötnek. Az Operettszínház előadásában az volt az újdonság, hogy a harmadik felvonásban falusi lakodalmat vittünk színre. A jómódú esküvő vendégeit nagyon szépen felöltöztettük. A koreográfus Roboz Ágnes néptánc szakos tánctanárnő volt. Mértéktartó, hiteles koreográfiát tervezett, s ezzel nagyon jó hangulatú lett a harmadik felvonás. Amikor vendégszerepelni mentünk Moszkvába és Leningrádba – 1955–1956 fordulóján –, a Csárdáskirálynőt vittük, a Havasi kürtöt és a Bocit. Rákosi Mátyás eljött az Operettszínházba és megnézte – úgy emlékszem – csak a Csárdáskirálynőt. Nyilván nem volt kifogása, mert vihettük a produkciókat. Az Operettszínház cukrászdájában folyt szünetben a beszélgetés Rákosival, és akkor az is szóba került, hogy miért van szüksége az Operettszínháznak szubvencióra. Próbáltunk érvelgetni. Aztán Rákosi azt javasolta, hogy itt a szomszédos házban volt egy mulató, újítsa fel az Operettszínház, és abból lehetne bevétele! Valami mást is mondott, ahhoz annyit mertem hozzáfűzni: Rákosi elvtárs, mi ezt már most is így csináljuk. Ennyi volt körülbelül, amit én hozzászóltam. Szirtes György, aki gazdasági igazgatója volt akkor az Operettnek, többé-kevésbé ügyesen és okosan bonyolította a beszélgetést. Ő megpróbálta megmondani, hogy mit lehet, és mit nem. Megvédtük az álláspontunkat, s nem is gördítettek semmiféle akadályt a vendégszereplés elé. Az Operettszínház állami támogatását azonban megvonták. A vendégjátékon nagyon nagy sikere volt mind a három produkciónak. Honthy Hannának messzemenően. Andropov volt már akkor Budapesten a szovjet nagykövet, s mielőtt kiutaztunk, ő is megnézte az előadást. Meglátogatta az öltözőben Hannát, és állítólag azt mondta, hogy művésznő, én magát a másik szerepben – vagyis Szilviaként – is láttam. Azt hiszem, hogy külföldön magyar színház ilyen átütő, igazi, természetes, jó hangulatú sikert addig még nem aratott. Amikor már befejeztük a leningrádi vendégjátékot, még egy estére visszahívták a társulatot Moszkvába, mert a kormány tagjai meg akarták nézni, hogy mi is volt az a nagy diadal. Tartottunk még egy előadást, amiért nem gázsit kaptunk, hanem ajándékokat. A vezetőség például egy-egy Zorkij fényképezőgépet. Gajdó Tamás: – Szovjet operettet nem is rendeztél? Székely György: – Dehogynem. 1954. január 22-én az Álruhás kisasszony címmel játszottuk először Kovnyer művét, melyet Háy Gyula alkalmazott magyar színpadra. A Puskin elbeszélése nyomán írt romantikus történetecskét, mely a 19. században játszódott, Szinetár Miklóssal együtt állítottam színre. Ugyancsak vele rendeztem Fényes Szabolcs bányász-operettjét, amelyet Két szerelem címmel 1954. június 18-án adott elő a Fővárosi Operettszínház. Ebben igazán az volt az érdekes, hogy 1949-ben, az államosításkor Fényes Szabolcsot kitessékelték a színházból, s ezzel a darabbal érkezett vissza. Nem volt igazán jelentős mű, de tisztességesen elkészítette, és a kiváló együttes színvonalasan eljátszotta. Gajdó Tamás: – A Fővárosi Operettszínházban Mezey Máriával is találkoztál, hiszen Kemény Egon Valahol délen című művének egyik szerepét ő játszotta. Székely György: – Mezey Máriát az Operettszínházba száműzték, és halálosan meg volt sértődve. Előtte már nagy prózai színészi sikerei voltak, az élvonalba tartozott, és most itt találta magát az Operettszínházban. Játszott meg énekelt azelőtt is, de akkor – hogy mondjam – hívták, és ő szerződött, ha akart. Ebben a színjátékban Lolita bárénekesnő szerepét kapta. Egyik próbán odamentem hozzá, és udvariasan szóvá tettem valamit. Kiborult. „Én ehhez értek, én ezt tudom” – kiabálta. A nagy sértődöttségből indulatos kirobbanás lett, de a folytatás elmaradt. Gondoltam, legyen minden úgy, ahogy akarja. Nagy művésznő, hát mit vacakolunk vele! Joggal gondolhatta, hogy ő tudja, hogy hogyan kell előadni egy jazz-balladát vagy dalt! Csak azt mondhatom, hogy tisztességes előadás lett. Az egész együtt. Nem volt jaj, de nagy siker, de 1956. március 30-án, a bemutató idején nem olyan volt már a közhangulat. A darab sem volt ellenséges hangú, a disszidens sors tragikumát is ábrázolta. (Talán megint nem véletlen egybeesés, hogy április 4-én az Elnöki Tanács rendelete büntetlenséget ígért a hazatérő disszidenseknek.) Ez ugyan nem igazi operett-téma: inkább kortárs probléma. A darab zenéje enyhén jazzes hangzású volt. (Kemény Egon: Valahol Délen - Fővárosi Operettszínház, 1956. március 30. Rendező: dr. Székely György) Gajdó Tamás: – Nem sok időd volt a pihenésre, mert csakhamar újabb ősbemutatót rendeztél a Fővárosi Operettszínházban… Székely György: – Vincze Ottónak, zeneszerzőnek és karmesternek – Innocent Vincze Ernő testvérének – 1953. június 3-án mutattuk be Boci-boci tarka című művét. A szövegkönyvet Csizmarek Mátyás író, zeneszerző jegyezte. Csizmareket Miskolcon Szűcs László avatta be a színházi titkokba, s itt mutatták be A borjú címmel azt a vígjátékot, mely a Boci boci tarka alapja lett. Csizmarek ragaszkodott, hogy a darabjainak „bé betűs” címet adjon. Az első volt A borjú, majd a Balkezes bajnok, azt szintén én rendeztem Latabárral a főszerepben, és a Bukfenc című darab, mellyel én nem találkoztam. Gajdó Tamás: – Színházi pályafutásod 1956-ban valójában lezárult. Mi volt ennek az oka? Székely György: – 1956. október 23-án este a Blaha Lujza Színházban házi főpróbát tartottunk a Mágnás Miska tervezett bemutatója előtt. A darabot nem én rendeztem. Már folyt a próba, amikor a rádió bemondta, hogy nyolc órakor Gerő Ernő mond beszédet. Gáspár Margit mellett ültem, aki a hír hallatára csak ennyit mondott: „Gerő lövetni fog!” Már utaltam az igazgatónőnek Nagy Imre politikai irányzatához fűződő kapcsolatára. Valószínűleg ezért nem volt újdonság számára az az agresszív hang, melyen azon az estén Gerő megszólalt. („E vívmányokat minden körülmények között megvédjük, bármely oldalról fenyegessék is”; „a legnagyobb éberséget kell tanúsítani, nehogy ellenséges elemek megzavarhassák pártunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk a kibontakozás érdekében tett erőfeszítéseit” – hallottuk a Kossuth Rádióban.) Nem sokkal később a puskalövések zaját is hallani lehetett a Dohány utcai színházépületben. A próbát félbeszakítottuk, és hazamentünk. A bemutató természetesen elmaradt, annál is inkább, mert másnap kijárási tilalmat hirdettek meg, amelyet október 29-ig többször megszakítottak, majd újra érvénybe léptettek. Így csak 1956. október 30-án vált lehetővé, hogy a Nemzeti és az Operett „forradalmi társulati ülést” tartson. Ezen a társulati ülésen Gáspár Margit bejelentette, hogy nem vezeti tovább a színházat. A gyűlés után felmentem Margithoz, és mondtam neki, hogy én is elmegyek a színháztól, nem várom meg az új vezetést. Nagyon jó volt, hogy itt lehettem és dolgozhattam, de nem maradok én sem. Új munkahelyet kellett keresnem. A Király utca és a Nagymező utca sarkán lévő üzlethelyiségben tárolták a Színházművészeti Szövetség könyvtárát és iratait. A gyűjteményt Mészöly Tibor vezette. Többször jártam már ott, valamelyest ismertem az anyagot. Felkerestem Mészöly Tibort, s felajánlottam a munkámat. Szerződést kaptam, (egyharmadát sem fizették, mint az Operettszínházban), de az volt a lényeg, hogy legyek valahol. Nemsokára a Színház- és Filmtudományi Intézetbe kerültem, ahol Hont Ferenc volt az igazgató. […]
2843 Edmond Dantes 2016-09-12 21:14:34 [Válasz erre: 2841 Búbánat 2016-09-12 13:00:53]
Kedves Búbánat, köszönöm! Beléjük :) fogok hallgatni YT-on. Külön érdekesség, hogy mindkét, manapság talán legismertebb angol operett japán témájú és/vagy Japánban játszódik, noha Japán még csak angol gyarmat sem volt. Érdekes az is, hogy wiki szerint A mikádó "comic opera", a Gésák (eredeti címben egyes szám: The Geisha) "Edwardian musical comedy" azaz egyik sem "operetta".
Kedves Búbánat, köszönöm! Beléjük :) fogok hallgatni YT-on. Külön érdekesség, hogy mindkét, manapság talán legismertebb angol operett japán témájú és/vagy Japánban játszódik, noha Japán még csak angol gyarmat sem volt. Érdekes az is, hogy wiki szerint A mikádó "comic opera", a Gésák (eredeti címben egyes szám: The Geisha) "Edwardian musical comedy" azaz egyik sem "operetta".
2842 zenebaratmonika 2016-09-12 13:38:38 [Válasz erre: 2834 Búbánat 2016-09-10 23:27:48]
https://www.youtube.com/watch?v=f2TW90OEU-U The Mikado 1992 Buxton Itt egy teljes előadás Sullivantől
https://www.youtube.com/watch?v=f2TW90OEU-U The Mikado 1992 Buxton Itt egy teljes előadás Sullivantől
2841 Búbánat 2016-09-12 13:00:53 [Válasz erre: 2831 Edmond Dantes 2016-09-10 17:44:34]
Kedves Dantes! Ha mégis szeretnél – alaposan - megismerkedni Sir Arthur Sullivan zenéjével (és W.S. Gilbert szövegével), úgy ajánlhatom a figyelmedbe ezt az EMI kiadványt: [url] https://www.amazon.com/Gilbert-Sullivan-Operettas-Orchestra-Malcolm/dp/B00005MIZS; Gilbert & Sullivan - Operettas / Pro Arte Orchestra • Sir Malcolm Sargent [/url] Pro Arte Orchestra, City of Birmingham Symphony Orchestra, BBC Symphony Orchestra, London Symphony Orchestra Conductor: Sir Malcolm Sargent Az EMI CD-box 16 darab lemezt tartalmaz - nagyon részletes tartalmú kísérőfüzettel! Anno megvásároltam, és nagy élvezettel végighallgattam e lemezekről a remek Sullivan-muzsikákat, mondhatom: nem tudtam betelni velük… A 16 lemez tartalma: 9 teljes operett zenéje Trial by Jury (Magyar rádiófelvétele „Az esküdtszéki tárgyalás” címmel ismeretes.) HMS Pinafore (A Pinafore hadihajó; az operett magyar rádiófelvétele „A Fruska” címmel ismeretes.) The Pirates of Penzance (A penzance-i kalózok magyar rádiófelvételen „A cornwalle-i kalóz, avagy a becsület rabja”; magyar színpadokon „Kalózkaland” illetve „A királynő kalózai” címeken adták elő. ) Patience Iolanthe The Mikado (A mikádó) Ruddigore The Yeomen of the Guard (A testőrök) The Gondoliers (A gondolások) 3 operettnek a nyitányai: The Sorcerer (A varázsló); Cox and Box ; Princess Ida (Ida hercegnő) 1 Nyitány Overture in C ("In Memoriam") 2 Shakespeare színdarabja ihlette balett illetve színpadi kísérőzene: The Tempest (A vihar); The Merchant Of Venice (A velencei kalmár) 1 szimfónia: Symphony in E Major "Irish" 1 csellóversenymű: Cello Concerto in D major Érdemes ezt a lemezsorozatot – kiváló előadók tolmácsolásában interpretált Sullivan-műveket – minden operettbarátnak beszerezni! Az angol operett másik jelentős szerzője Sidney Jones (1861-1946): „A gésák” - Sullivan Mikádója mellett - ugyancsak az angol klasszikus operett hagyományait követi, az egyik mintadarabja. A Magyar Rádió Dalszínháza elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét Petress Zsuzsával, László Margittal, Bende Zsolttal, Reményi Sándorral és Bartha Alfonzzal, akik a darabban a főszerepeket éneklik. Az 1970-es rádiófelvételen az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) működött közre, Bródy Tamás vezényelt.
Kedves Dantes! Ha mégis szeretnél – alaposan - megismerkedni Sir Arthur Sullivan zenéjével (és W.S. Gilbert szövegével), úgy ajánlhatom a figyelmedbe ezt az EMI kiadványt: [url] https://www.amazon.com/Gilbert-Sullivan-Operettas-Orchestra-Malcolm/dp/B00005MIZS; Gilbert & Sullivan - Operettas / Pro Arte Orchestra • Sir Malcolm Sargent [/url] Pro Arte Orchestra, City of Birmingham Symphony Orchestra, BBC Symphony Orchestra, London Symphony Orchestra Conductor: Sir Malcolm Sargent Az EMI CD-box 16 darab lemezt tartalmaz - nagyon részletes tartalmú kísérőfüzettel! Anno megvásároltam, és nagy élvezettel végighallgattam e lemezekről a remek Sullivan-muzsikákat, mondhatom: nem tudtam betelni velük… A 16 lemez tartalma: 9 teljes operett zenéje Trial by Jury (Magyar rádiófelvétele „Az esküdtszéki tárgyalás” címmel ismeretes.) HMS Pinafore (A Pinafore hadihajó; az operett magyar rádiófelvétele „A Fruska” címmel ismeretes.) The Pirates of Penzance (A penzance-i kalózok magyar rádiófelvételen „A cornwalle-i kalóz, avagy a becsület rabja”; magyar színpadokon „Kalózkaland” illetve „A királynő kalózai” címeken adták elő. ) Patience Iolanthe The Mikado (A mikádó) Ruddigore The Yeomen of the Guard (A testőrök) The Gondoliers (A gondolások) 3 operettnek a nyitányai: The Sorcerer (A varázsló); Cox and Box ; Princess Ida (Ida hercegnő) 1 Nyitány Overture in C ("In Memoriam") 2 Shakespeare színdarabja ihlette balett illetve színpadi kísérőzene: The Tempest (A vihar); The Merchant Of Venice (A velencei kalmár) 1 szimfónia: Symphony in E Major "Irish" 1 csellóversenymű: Cello Concerto in D major Érdemes ezt a lemezsorozatot – kiváló előadók tolmácsolásában interpretált Sullivan-műveket – minden operettbarátnak beszerezni! Az angol operett másik jelentős szerzője Sidney Jones (1861-1946): „A gésák” - Sullivan Mikádója mellett - ugyancsak az angol klasszikus operett hagyományait követi, az egyik mintadarabja. A Magyar Rádió Dalszínháza elkészítette az operett teljes stúdiófelvételét Petress Zsuzsával, László Margittal, Bende Zsolttal, Reményi Sándorral és Bartha Alfonzzal, akik a darabban a főszerepeket éneklik. Az 1970-es rádiófelvételen az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) működött közre, Bródy Tamás vezényelt.
2840 Edmond Dantes 2016-09-11 10:59:39 [Válasz erre: 2837 Búbánat 2016-09-11 01:13:52]
2839 így zavaros lett, helyesen: Köszönöm, ez igazán érdekes! Sok filmet nézek, de ezt valahogy mindig kihagytam, mert nem kedvelem különösebben a műfaját, ami kb. krimi-akcióvígjáték lehet, ha nem tévedek. Itthon sok rajongója van. Lehet, hogy -olvasva híradásodat- legalább a kérdéses finálét megnézem.
2839 így zavaros lett, helyesen: Köszönöm, ez igazán érdekes! Sok filmet nézek, de ezt valahogy mindig kihagytam, mert nem kedvelem különösebben a műfaját, ami kb. krimi-akcióvígjáték lehet, ha nem tévedek. Itthon sok rajongója van. Lehet, hogy -olvasva híradásodat- legalább a kérdéses finálét megnézem.
2839 Edmond Dantes 2016-09-11 10:57:36 [Válasz erre: 2837 Búbánat 2016-09-11 01:13:52]
Köszönöm, ez igazán érdekes! Sok filmet nézek, de ezt valahogy mindig kihagytam, itthon sok rajongója van, mert nem kedvelem különösebben a műfaját, ami kb. krimi-akcióvígjáték lehet, ha nem tévedek. Lehet, hogy -olvasva híradásodat- legalább a kérdéses finálét megnézem.
Köszönöm, ez igazán érdekes! Sok filmet nézek, de ezt valahogy mindig kihagytam, itthon sok rajongója van, mert nem kedvelem különösebben a műfaját, ami kb. krimi-akcióvígjáték lehet, ha nem tévedek. Lehet, hogy -olvasva híradásodat- legalább a kérdéses finálét megnézem.
2838 zenebaratmonika 2016-09-11 08:40:51 [Válasz erre: 2835 Búbánat 2016-09-10 23:30:11]
Úgy nézem Robert Gilbert. Passz az kicsoda, de a film másik dalának lemezborítóján ezt írják. https://www.youtube.com/watch?v=ucCvw69xFqE
Úgy nézem Robert Gilbert. Passz az kicsoda, de a film másik dalának lemezborítóján ezt írják. https://www.youtube.com/watch?v=ucCvw69xFqE
2837 Búbánat 2016-09-11 01:13:52 [Válasz erre: 2831 Edmond Dantes 2016-09-10 17:44:34]
Említetted a Mikádót. Sullivan operettjének zenéje fontos dramaturgiai funkciót kap egy amerikai bűnügyi filmvígjátékban: „Óvakodj a törpétől!” A film végén a nagy üldözéses jelenetben, a dalszínházban kulminálódnak az események, s közben halljuk-látjuk Sullivan Mikádójából a finálét. Roppant hatásos jelenet. Erről a Momus fórumon [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=77&msgcount=180#330046; itt [/url] írtam: [url] https://www.youtube.com/watch?v=VTUHK5LK2Ts; Óvakodj a törpétől - Teljes film 1987-es szinkron [/url]
Említetted a Mikádót. Sullivan operettjének zenéje fontos dramaturgiai funkciót kap egy amerikai bűnügyi filmvígjátékban: „Óvakodj a törpétől!” A film végén a nagy üldözéses jelenetben, a dalszínházban kulminálódnak az események, s közben halljuk-látjuk Sullivan Mikádójából a finálét. Roppant hatásos jelenet. Erről a Momus fórumon [url] http://momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=77&msgcount=180#330046; itt [/url] írtam: [url] https://www.youtube.com/watch?v=VTUHK5LK2Ts; Óvakodj a törpétől - Teljes film 1987-es szinkron [/url]
2836 Búbánat 2016-09-10 23:43:35 [Válasz erre: 2832 zenebaratmonika 2016-09-10 19:27:50]
Ebben a vonatkozásban Richard Heubergert is említhetnénk, egyetlen műve vált ismertté: "Operabál". Tudni lehet róla, hogy eredetileg A víg özvegy szövegkönyvét neki kínálták fel megzenésítésre, de visszaadta... Bölcsen tette; Lehárnál jó kezekbe került...
Ebben a vonatkozásban Richard Heubergert is említhetnénk, egyetlen műve vált ismertté: "Operabál". Tudni lehet róla, hogy eredetileg A víg özvegy szövegkönyvét neki kínálták fel megzenésítésre, de visszaadta... Bölcsen tette; Lehárnál jó kezekbe került...
2835 Búbánat 2016-09-10 23:30:11 [Válasz erre: 2833 zenebaratmonika 2016-09-10 20:48:17]
Jean Gilbert német operettszerzőről lehet talán szó? Jean Gilbert (11 February 1879 – 20 December 1942)
Jean Gilbert német operettszerzőről lehet talán szó? Jean Gilbert (11 February 1879 – 20 December 1942)
