1105 frushena 2007-03-20 17:47:38 [Válasz erre: 1104 bemaria 2007-03-20 16:44:08]
Váó! El kéne látogatni!
Váó! El kéne látogatni!
1104 bemaria 2007-03-20 16:44:08
Egy éj Velencében 2007. június 30. 20:30 - Margitszigeti Szabadtéri Színpad Johann Strauss EGY ÉJ VELENCÉBEN operett három felvonásban Rendező: Prof. Dr Robert Herzl Szereposztás: Az urbinói herceg Virágh József Delaqua, velencei szenátor Peczkay Endre Annina, halászlány Zsadon Andrea Caramello, a herceg borbélya Pappacoda, szakács Szolnoki Tibor Ciboletta, a szenátor szobalánya Rikker Mária Centurione, a herceg titkára Kertész Péter Testaccio szenátor Vághelyi Gábor Barbaruccio szenátor Merán Bálint Agricola, udvarhölgy Tas Ildikó Barbara, Delaqua szenátor hitvese Jánosik Ágnes Enrico tengerésztiszt, Delaqua unokaöccse Dénes Viktor Peppino gondolás Hábetler András Benito, utcai énekes Czeglédi Kornél Elisetta és Giovanni Szabó Krisztina és Székely Lóránt Valamint kereskedők, árusok, járókelők és vendégek F.Zell és Richard Genée szövegkönyve és az eredeti zenei változat alapján Átdolgozta: Uwe Theimer és Robert Herzl Magyar szöveg: Zsadon Andrea Versek: Miklós Tibor Karmester: Kollár Imre Diszlettervező: KFrieder Klein Jelmeztervező: Tóth Barna Koreográfus: Pethő László Művészeti vezető: Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor Ellen Harriman, az unatkozó milliomos lány vőlegényét cserbenhagyva követi Velencébe Antonio Grivelli grófot. Az eladósodott fiatalembernek, akinek palotájában mindennapos vendég a végrehajtó, levél útján ajánlanak feleségül egy amerikai milliomos lányt, de eltépi az írást. Ellennek kezébe kerül a levél egyik fele, azt hiszi, hogy róla van szó, s a gróf csak érdekből udvarol neki. Közben megérkezik Ellen apja, James Harrimann. Lányának és leendő vejének megvásárolja a Grivelli palotát. A grófnak mégsem kell kiköltöznie, mert ő veszi nőül Ellent, aki kiengesztelődik, amikor a levél másik feléből megtudja, hogy nem őt ajánlották feleségnek. Az elhagyott vőlegény Ellen komornájával vigasztalódik.
Egy éj Velencében 2007. június 30. 20:30 - Margitszigeti Szabadtéri Színpad Johann Strauss EGY ÉJ VELENCÉBEN operett három felvonásban Rendező: Prof. Dr Robert Herzl Szereposztás: Az urbinói herceg Virágh József Delaqua, velencei szenátor Peczkay Endre Annina, halászlány Zsadon Andrea Caramello, a herceg borbélya Pappacoda, szakács Szolnoki Tibor Ciboletta, a szenátor szobalánya Rikker Mária Centurione, a herceg titkára Kertész Péter Testaccio szenátor Vághelyi Gábor Barbaruccio szenátor Merán Bálint Agricola, udvarhölgy Tas Ildikó Barbara, Delaqua szenátor hitvese Jánosik Ágnes Enrico tengerésztiszt, Delaqua unokaöccse Dénes Viktor Peppino gondolás Hábetler András Benito, utcai énekes Czeglédi Kornél Elisetta és Giovanni Szabó Krisztina és Székely Lóránt Valamint kereskedők, árusok, járókelők és vendégek F.Zell és Richard Genée szövegkönyve és az eredeti zenei változat alapján Átdolgozta: Uwe Theimer és Robert Herzl Magyar szöveg: Zsadon Andrea Versek: Miklós Tibor Karmester: Kollár Imre Diszlettervező: KFrieder Klein Jelmeztervező: Tóth Barna Koreográfus: Pethő László Művészeti vezető: Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor Ellen Harriman, az unatkozó milliomos lány vőlegényét cserbenhagyva követi Velencébe Antonio Grivelli grófot. Az eladósodott fiatalembernek, akinek palotájában mindennapos vendég a végrehajtó, levél útján ajánlanak feleségül egy amerikai milliomos lányt, de eltépi az írást. Ellennek kezébe kerül a levél egyik fele, azt hiszi, hogy róla van szó, s a gróf csak érdekből udvarol neki. Közben megérkezik Ellen apja, James Harrimann. Lányának és leendő vejének megvásárolja a Grivelli palotát. A grófnak mégsem kell kiköltöznie, mert ő veszi nőül Ellent, aki kiengesztelődik, amikor a levél másik feléből megtudja, hogy nem őt ajánlották feleségnek. Az elhagyott vőlegény Ellen komornájával vigasztalódik.
1103 Búbánat 2007-03-11 16:41:26 [Válasz erre: 1012 Búbánat 2007-02-04 11:21:16]
Kicsit bővebb ismertetőt találtam az eseményről: Nemzetközi dalverseny – Lehár emlékére Dátum: 2007-02-24 13:27 Küldte: szabadujsag 2007-07, február 14., Szerző: Dr. Bende István Szülővárosa és a széles kulturális nyilvánosság nálunk és külföldön évente tisztelettel emlékezik meg a világot is meghódító operettkirályról a Lehár fesztiválok és az énekversenyek megrendezésével. A Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyt Komáromban hároméves intervallumokban rendezik meg. Az eddigi versenyeken a hazaiakon kívül magyar, cseh, osztrák és német fiatal tehetségek vettek részt. Az idei, immár 8. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyre operett és musical, szoprán és tenor áriák kategóriájában kerül sor 2007. április 23-26 között. A verseny védnöke a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma. A verseny meghirdetője Komárom Városa, és szervezője a városon kívül még a Komáromi Városi Művelődési Központ. A konzervatóriumi vagy zeneművészeti főiskolai végzettség nem feltétele a versenyen való részvételnek. A korhatár: 18-35 év a férfiaknál, és 18-30 év a nőknél. Az érdeklődők jelentkezési nyomtatványt és pénzesutalványt kapnak. A részvételi díj 1000 Sk, vagy 50 euro a más országokból érkezőknek. A versenydarabok műfaja a hagyományos operett, zenés vígjáték, kortárs operett, klasszikus musical. Az énekverseny három fordulóban zajlik majd. Az első fordulóban szabadon választott áriák hangzanak el Lehár Ferenc műveiből, valamint ugyancsak szabadon választott áriák más klasszikus operettszerzőktől (pl. Kálmán I., J. Strauss, J. Offenbach, K. Millöcker stb.) A második fordulóban szintén szabadon választott operett áriák szerepelnek klasszikus operettekből, a versenyző hazájának zeneszerzőitől, valamint szabadon választott dal egy klasszikus musicalból. A harmadik fordulóban már az előírt kötelező Lehár és a hazai szlovák szerző: Gejza Dusík dalaival mérik össze tudásukat a versenyzők. A versenyzők kérésére a Komáromi Városi Művelődési Központ elküldi a kötelező versenyművek kottaanyagát. Az idei 8. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyre való jelentkezési határidő 2007. február 20-a. A jelentkezési lapokat a Komáromi Városi Művelődési Központ (Mestské kultúrne stredisko, Hradná 1, 945 01 Komárno) címére kell elküldeni. A Lehár dalversenyt nemzetközi szakmai zsűri fogja majd értékelni. A zsűri összetétele a verseny megnyitása előtt válik ismertté. Az első helyezett a dalversenyen a Lehár emléklapon kívül 30 000, a második helyezett 20 000, és a harmadik helyezett 10 000 Sk-t kap. Ezenkívül a zsűri 10 000 Sk-val külön-külön értékeli majd a legjobb operett és musical dalok előadóját.
Kicsit bővebb ismertetőt találtam az eseményről: Nemzetközi dalverseny – Lehár emlékére Dátum: 2007-02-24 13:27 Küldte: szabadujsag 2007-07, február 14., Szerző: Dr. Bende István Szülővárosa és a széles kulturális nyilvánosság nálunk és külföldön évente tisztelettel emlékezik meg a világot is meghódító operettkirályról a Lehár fesztiválok és az énekversenyek megrendezésével. A Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyt Komáromban hároméves intervallumokban rendezik meg. Az eddigi versenyeken a hazaiakon kívül magyar, cseh, osztrák és német fiatal tehetségek vettek részt. Az idei, immár 8. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyre operett és musical, szoprán és tenor áriák kategóriájában kerül sor 2007. április 23-26 között. A verseny védnöke a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma. A verseny meghirdetője Komárom Városa, és szervezője a városon kívül még a Komáromi Városi Művelődési Központ. A konzervatóriumi vagy zeneművészeti főiskolai végzettség nem feltétele a versenyen való részvételnek. A korhatár: 18-35 év a férfiaknál, és 18-30 év a nőknél. Az érdeklődők jelentkezési nyomtatványt és pénzesutalványt kapnak. A részvételi díj 1000 Sk, vagy 50 euro a más országokból érkezőknek. A versenydarabok műfaja a hagyományos operett, zenés vígjáték, kortárs operett, klasszikus musical. Az énekverseny három fordulóban zajlik majd. Az első fordulóban szabadon választott áriák hangzanak el Lehár Ferenc műveiből, valamint ugyancsak szabadon választott áriák más klasszikus operettszerzőktől (pl. Kálmán I., J. Strauss, J. Offenbach, K. Millöcker stb.) A második fordulóban szintén szabadon választott operett áriák szerepelnek klasszikus operettekből, a versenyző hazájának zeneszerzőitől, valamint szabadon választott dal egy klasszikus musicalból. A harmadik fordulóban már az előírt kötelező Lehár és a hazai szlovák szerző: Gejza Dusík dalaival mérik össze tudásukat a versenyzők. A versenyzők kérésére a Komáromi Városi Művelődési Központ elküldi a kötelező versenyművek kottaanyagát. Az idei 8. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyre való jelentkezési határidő 2007. február 20-a. A jelentkezési lapokat a Komáromi Városi Művelődési Központ (Mestské kultúrne stredisko, Hradná 1, 945 01 Komárno) címére kell elküldeni. A Lehár dalversenyt nemzetközi szakmai zsűri fogja majd értékelni. A zsűri összetétele a verseny megnyitása előtt válik ismertté. Az első helyezett a dalversenyen a Lehár emléklapon kívül 30 000, a második helyezett 20 000, és a harmadik helyezett 10 000 Sk-t kap. Ezenkívül a zsűri 10 000 Sk-val külön-külön értékeli majd a legjobb operett és musical dalok előadóját.
1102 Búbánat 2007-02-25 02:28:54
Jacques Offenbach: Párizsi élet – a Budapesti Operettszínházban /2007. február 24. 19:00 óra – második szereposztás/ A bemutató után két nappal vagyunk. Friss még a darab, nem kopott el, számomra mégis kissé porosnak és avíttnak hat – már ami a színpadképet illeti. Ezek a díszletek, jelmezek „visszaköszönnek” más operettekből, azokból, amelyekben van orfeum, mulató, valami szórakozó „tanya”, akár egy báli terem: lásd pl. A víg özvegy, a Csárdáskirálynő, Denevér darabokat… A kétszeres forgószínpad a süllyesztőkkel, lifttel sem új ötlet. A színpad felett a kellék csillárra, ami több funkciót is betölt, ugyanez vonatkozik; a deja vue érzésemet fokozza a „Kánkán” becsempészése az Orfeusz az alvilágból c. Offenbach operettből. De végül is, illik ide, szó se róla. Klisék jönnek elő a többi, már bemutatott Offenbach-műből is, úgymint a Szép Heléna vagy a Banditák bizonyos részei. A színlapról az „erotikus” közönségcsalogató jelző stimmel, de ez is inkább csak mutatóba. Pl. tizenöt percig látunk egy „élethű” kb. négy méter magas „antik” Dávid-szobor papírmasét, melynek semmi funkciója nincs. Szellemes szójátékok, egy- és kétértelmű helyzetkomikumok, szoknya alá nyúlások, tapogatások, imitált „helyzetgyakorlatok”, a slicc iránti kutakodás – ennyi belefér még. Semmi több. Jól derül a publikum ezen-azon. Ezeket is láttuk már más darabokban, amelyek címe mellé nem tettek oda semmi pikánsra utaló szócskát… Számomra fogyasztható volt ez az operett újdonság, de semmi extra, amiért „lángolnom” kellene. Ebből a szempontból nekem legjobban a második résznek (eredetiben a negyedik felvonás) az a jelenete tetszett, amely az egyik párizsi „aranyifjú”, Gardfeu magánpalotájában játszódik, ahol őt alaposan beugrasztja és „megizzasztja” az ágyban és a vaksötétben cimborájának, Babinet-nek nagynénje, az öreg Karadek grófnő. Előzőleg Juliette-tel, az unokahúgával váratlanul betoppannak a vendégként ott megszálló – a csapodár férje által magára hagyott - bárónéhoz, akit Gardfeu, mint idegenvezető már kiszemelt magának és felvitte a palotájába, elhitetve vele, hogy ez a Grand Hotel. A három nő összefog, hogy megbüntetik Gardfeut. A báróné szobájába a grófnő megy be, a mellette lévő szobákba Juliette és a báróné. Amikor aztán megjön Gardfeu –nagy elánnal besétál a csapdába. Ekkor előoson a szomszéd szobából a két hölgy, várva, hogy Gardfeu rájön, hogy nem a bárónét találta ott, és kimenekül onnan - de arra aztán várhatnak! Általános derültséget kelt, amikor végül, nagy sokára megjelenik alsó ruhában a csapzott ifjú, lelkesen az élménytől, persze a „kedvese” ragaszkodott a teljes sötétséghez, így szent meggyőződése, hogy a bárónéval töltötte kedvére magát. Ő még nem tudja azt,, amit mi már tudunk. S fokozza a helyzetkomikumot a következő jelenet, mikor befut a cimbora, Babinet, akinek eldicsekszik, hogy sikerült a bárónét elcsábítania; közben, neki háttal egy pillanatra megjelenik szobája ajtajában a bárónő, akit csak Babinet pillant meg. Ezen meghökken, s nem érti, miért hazudik neki Gardfeu, meg akar győződni a helyzetről és benyit az ominózus szobába, honnan hirtelen tántorogva hátrál ki, mert megdöbbenésére saját nagynénjét találja ott; de már a báróné is előjön, és akkor Gardefeu-ba csap a villám a fel-és megismeréstől. Aztán kijön az öreg grófnő is, kissé megviselten, de láthatóan nagyon elégedetten, és kezdetét veszi egy fergeteges kimagyarázkodási procedúra, ami kölcsönös szemrehányásokkal és bocsánatkérésekkel fejeződik be. Ez a jelenet a pikáns helyzetkomikumával az egész darab csúcsa! Aztán még folytatódik a blődli, tényleg meg kell nézni a darabot! Szenzációs poénokkal és gegekkel van teli a darab! Az énekes-színészek nagyszerű munkát végeztek, tényleg minden dicséret megilleti őket! Dániel Gábort nagyon régen láttam a Szép Helénában és a János vitézben, itt remekül énekel és játszik Gardfeu bőrébe bújva. A báróné szerepét nagyon tehetségesen, csábosan, egyben tartózkodóan játssza a remek Geszthy Veronika, jeleneteiben szép csilingelő kedves hangján énekel, igazán elragadó-bájos jelenség. De nem primadonna-alkat. Hozzá kell tennem, hogy a sláger számot, a rondót ott a budoárjában a fürdőkád előtt szépen elénekli, de hiányolom énekéből a tűzet, a csábot, a sóhajt, a vágyat, amit olyan remekül abszolvál pl. Kincses Veronika a rádió az operett teljes felvételén. Az öreg grófnőt Papadimitriu Athina énekelte és komédiázta – szenzációsan! Babinet-t ének-és prózai jeleneteiben testre szabottan, virtuózan „hozta” Peller Károly. Szinte mindenkit fel kellene sorolnom a közreműködő művészek közül, hiszen egyformán apait és anyait beleadtak a jó kedvű játékba-énekbe! Metellát, egy „félvilági” nőt, a két cimbora megunt szeretőjét, akit a báró akar mindenképpen megkaparintani egy légyottra magának, az egyre jobb Bódi Barbara játszotta-énekelte, Gondremark bárót a káprázatos tehetségű Jantyik Csaba alakította. Frick cipészlegényt Vadász Zsolt, a csélcsap Gabrielle-t, a kedvesét a színház új üdvöskéje, Lukács Anita formálta meg, igencsak „vérforralóan”. S meg kell még említenem az egykor szebb napokat látott Marik Pétert, aki Alfonzt, Gardfeu inasát igen rutinosan prezentálta. Az operett zenéje pompás dallamokkal, harmóniákkal, ritmusokkal van teli. Egymás után sorjáznak a jobbnál jobb számok, áriák, duettek, tercettek, együttesek (a tetszetős és tartalmas műsorfüzet a CD-k mintájára - track-számonként- felsorolja a két rész 20 számának megnevezését a zenei tükörben) számomra jól ismertek (rádió, videó), de jó volt végre élőben is hallgatni a zenét! Szépen táncolt a balettkar (koreográfus: Lőcsei Jenő), s nemcsak színvonalasan és élményszerűen énekelt, hanem a darabban jól alakított is a színház énekkara (karigazgató: Kéringer László)! A teljes együttest, énekeseket nagyszerűen fogta össze a zenekar élén a fiatal karmester-nemzedék jelese, Silló István. Sajnos, az énekelt szöveg „megszokott módon” nem mindig érthető, ezért örömmel tapasztaltam, hogy - a külföldiek kedvéért is - működik a német nyelvű kivetítés a színpad nyílása felett… A díszlet Túri Erzsébetet, a jelmez Füzér Annit dicséri, kik végső soron ügyesen illesztették be a korhű paneleket a Béres Attila rendező megálmodta, elképzelt s megvalósított Párizsi élet produkcióba. Összefoglalva leszögezhetem, hogy Offenbach ebben a művében is – noha nem éri el az Orfeusz az alvilágban vagy a Szép Heléna színvonalát - szerencsésen ötvözte mindazt, amit a francia opera-comique jellemzőinek tartanak: a bőven áradó, finoman csiszolt, franciásan hajlékony dallamvilágot, ami itt is találkozik erőteljes kifejező és ábrázoló készséggel. Offenbach invenciózus zenéje roppant változatos, parodisztikus, szatirikus ugyanakkor azonban jellegét, eszközeit tekintve félreismerhetetlenül egységes. A másik híres, A gerolsteini nagyhercegnő című operettjével szinte egyidőben alkotott Párizsi élet fő erőssége a kifogyhatatlan bőséggel áradó, hol lírai, szentimentális, hol frivol, pajkos, kikacsintó, hol tüzes, pattogó, az egzotikumokat sem nélkülöző színes muzsika, mely nem nélkülözi a jellegzetes offenbachi humort sem. Ez az operettszinházi bemutató már nagyon kellett. Elsőrangú színházi élmény! Remélhetőleg huzamosabb ideig megmarad a repertoáron! Aki viszont inkább a hazai vizeken maradna, és az osztrák-magyar monarchia álomvilágában érzi jobban magát, s mondjuk Huszka, Jacobi, Kálmán, Lehár bűvöletéből nem igen akaródzik kiszakadni, még annak is ajánlom egy kis feltöltődés gyanánt a német-francia komponista alkotásának megtekintését. Aztán utána – ha mégis úgy gondolja – „visszamenekülhet” a Lili bárónőhöz vagy a Marica grófnőhöz…
Jacques Offenbach: Párizsi élet – a Budapesti Operettszínházban /2007. február 24. 19:00 óra – második szereposztás/ A bemutató után két nappal vagyunk. Friss még a darab, nem kopott el, számomra mégis kissé porosnak és avíttnak hat – már ami a színpadképet illeti. Ezek a díszletek, jelmezek „visszaköszönnek” más operettekből, azokból, amelyekben van orfeum, mulató, valami szórakozó „tanya”, akár egy báli terem: lásd pl. A víg özvegy, a Csárdáskirálynő, Denevér darabokat… A kétszeres forgószínpad a süllyesztőkkel, lifttel sem új ötlet. A színpad felett a kellék csillárra, ami több funkciót is betölt, ugyanez vonatkozik; a deja vue érzésemet fokozza a „Kánkán” becsempészése az Orfeusz az alvilágból c. Offenbach operettből. De végül is, illik ide, szó se róla. Klisék jönnek elő a többi, már bemutatott Offenbach-műből is, úgymint a Szép Heléna vagy a Banditák bizonyos részei. A színlapról az „erotikus” közönségcsalogató jelző stimmel, de ez is inkább csak mutatóba. Pl. tizenöt percig látunk egy „élethű” kb. négy méter magas „antik” Dávid-szobor papírmasét, melynek semmi funkciója nincs. Szellemes szójátékok, egy- és kétértelmű helyzetkomikumok, szoknya alá nyúlások, tapogatások, imitált „helyzetgyakorlatok”, a slicc iránti kutakodás – ennyi belefér még. Semmi több. Jól derül a publikum ezen-azon. Ezeket is láttuk már más darabokban, amelyek címe mellé nem tettek oda semmi pikánsra utaló szócskát… Számomra fogyasztható volt ez az operett újdonság, de semmi extra, amiért „lángolnom” kellene. Ebből a szempontból nekem legjobban a második résznek (eredetiben a negyedik felvonás) az a jelenete tetszett, amely az egyik párizsi „aranyifjú”, Gardfeu magánpalotájában játszódik, ahol őt alaposan beugrasztja és „megizzasztja” az ágyban és a vaksötétben cimborájának, Babinet-nek nagynénje, az öreg Karadek grófnő. Előzőleg Juliette-tel, az unokahúgával váratlanul betoppannak a vendégként ott megszálló – a csapodár férje által magára hagyott - bárónéhoz, akit Gardfeu, mint idegenvezető már kiszemelt magának és felvitte a palotájába, elhitetve vele, hogy ez a Grand Hotel. A három nő összefog, hogy megbüntetik Gardfeut. A báróné szobájába a grófnő megy be, a mellette lévő szobákba Juliette és a báróné. Amikor aztán megjön Gardfeu –nagy elánnal besétál a csapdába. Ekkor előoson a szomszéd szobából a két hölgy, várva, hogy Gardfeu rájön, hogy nem a bárónét találta ott, és kimenekül onnan - de arra aztán várhatnak! Általános derültséget kelt, amikor végül, nagy sokára megjelenik alsó ruhában a csapzott ifjú, lelkesen az élménytől, persze a „kedvese” ragaszkodott a teljes sötétséghez, így szent meggyőződése, hogy a bárónéval töltötte kedvére magát. Ő még nem tudja azt,, amit mi már tudunk. S fokozza a helyzetkomikumot a következő jelenet, mikor befut a cimbora, Babinet, akinek eldicsekszik, hogy sikerült a bárónét elcsábítania; közben, neki háttal egy pillanatra megjelenik szobája ajtajában a bárónő, akit csak Babinet pillant meg. Ezen meghökken, s nem érti, miért hazudik neki Gardfeu, meg akar győződni a helyzetről és benyit az ominózus szobába, honnan hirtelen tántorogva hátrál ki, mert megdöbbenésére saját nagynénjét találja ott; de már a báróné is előjön, és akkor Gardefeu-ba csap a villám a fel-és megismeréstől. Aztán kijön az öreg grófnő is, kissé megviselten, de láthatóan nagyon elégedetten, és kezdetét veszi egy fergeteges kimagyarázkodási procedúra, ami kölcsönös szemrehányásokkal és bocsánatkérésekkel fejeződik be. Ez a jelenet a pikáns helyzetkomikumával az egész darab csúcsa! Aztán még folytatódik a blődli, tényleg meg kell nézni a darabot! Szenzációs poénokkal és gegekkel van teli a darab! Az énekes-színészek nagyszerű munkát végeztek, tényleg minden dicséret megilleti őket! Dániel Gábort nagyon régen láttam a Szép Helénában és a János vitézben, itt remekül énekel és játszik Gardfeu bőrébe bújva. A báróné szerepét nagyon tehetségesen, csábosan, egyben tartózkodóan játssza a remek Geszthy Veronika, jeleneteiben szép csilingelő kedves hangján énekel, igazán elragadó-bájos jelenség. De nem primadonna-alkat. Hozzá kell tennem, hogy a sláger számot, a rondót ott a budoárjában a fürdőkád előtt szépen elénekli, de hiányolom énekéből a tűzet, a csábot, a sóhajt, a vágyat, amit olyan remekül abszolvál pl. Kincses Veronika a rádió az operett teljes felvételén. Az öreg grófnőt Papadimitriu Athina énekelte és komédiázta – szenzációsan! Babinet-t ének-és prózai jeleneteiben testre szabottan, virtuózan „hozta” Peller Károly. Szinte mindenkit fel kellene sorolnom a közreműködő művészek közül, hiszen egyformán apait és anyait beleadtak a jó kedvű játékba-énekbe! Metellát, egy „félvilági” nőt, a két cimbora megunt szeretőjét, akit a báró akar mindenképpen megkaparintani egy légyottra magának, az egyre jobb Bódi Barbara játszotta-énekelte, Gondremark bárót a káprázatos tehetségű Jantyik Csaba alakította. Frick cipészlegényt Vadász Zsolt, a csélcsap Gabrielle-t, a kedvesét a színház új üdvöskéje, Lukács Anita formálta meg, igencsak „vérforralóan”. S meg kell még említenem az egykor szebb napokat látott Marik Pétert, aki Alfonzt, Gardfeu inasát igen rutinosan prezentálta. Az operett zenéje pompás dallamokkal, harmóniákkal, ritmusokkal van teli. Egymás után sorjáznak a jobbnál jobb számok, áriák, duettek, tercettek, együttesek (a tetszetős és tartalmas műsorfüzet a CD-k mintájára - track-számonként- felsorolja a két rész 20 számának megnevezését a zenei tükörben) számomra jól ismertek (rádió, videó), de jó volt végre élőben is hallgatni a zenét! Szépen táncolt a balettkar (koreográfus: Lőcsei Jenő), s nemcsak színvonalasan és élményszerűen énekelt, hanem a darabban jól alakított is a színház énekkara (karigazgató: Kéringer László)! A teljes együttest, énekeseket nagyszerűen fogta össze a zenekar élén a fiatal karmester-nemzedék jelese, Silló István. Sajnos, az énekelt szöveg „megszokott módon” nem mindig érthető, ezért örömmel tapasztaltam, hogy - a külföldiek kedvéért is - működik a német nyelvű kivetítés a színpad nyílása felett… A díszlet Túri Erzsébetet, a jelmez Füzér Annit dicséri, kik végső soron ügyesen illesztették be a korhű paneleket a Béres Attila rendező megálmodta, elképzelt s megvalósított Párizsi élet produkcióba. Összefoglalva leszögezhetem, hogy Offenbach ebben a művében is – noha nem éri el az Orfeusz az alvilágban vagy a Szép Heléna színvonalát - szerencsésen ötvözte mindazt, amit a francia opera-comique jellemzőinek tartanak: a bőven áradó, finoman csiszolt, franciásan hajlékony dallamvilágot, ami itt is találkozik erőteljes kifejező és ábrázoló készséggel. Offenbach invenciózus zenéje roppant változatos, parodisztikus, szatirikus ugyanakkor azonban jellegét, eszközeit tekintve félreismerhetetlenül egységes. A másik híres, A gerolsteini nagyhercegnő című operettjével szinte egyidőben alkotott Párizsi élet fő erőssége a kifogyhatatlan bőséggel áradó, hol lírai, szentimentális, hol frivol, pajkos, kikacsintó, hol tüzes, pattogó, az egzotikumokat sem nélkülöző színes muzsika, mely nem nélkülözi a jellegzetes offenbachi humort sem. Ez az operettszinházi bemutató már nagyon kellett. Elsőrangú színházi élmény! Remélhetőleg huzamosabb ideig megmarad a repertoáron! Aki viszont inkább a hazai vizeken maradna, és az osztrák-magyar monarchia álomvilágában érzi jobban magát, s mondjuk Huszka, Jacobi, Kálmán, Lehár bűvöletéből nem igen akaródzik kiszakadni, még annak is ajánlom egy kis feltöltődés gyanánt a német-francia komponista alkotásának megtekintését. Aztán utána – ha mégis úgy gondolja – „visszamenekülhet” a Lili bárónőhöz vagy a Marica grófnőhöz…
1101 Búbánat 2007-02-23 18:09:58
\"Operett nélkül az Operett? - A fővárosi előterjesztés a teátrum egyik tagozatának megszűnéséhez vezethez\" /Magyar Nemzet, 2007. február 23. Metz Katalin/ A mai cikk hosszan taglalja a lehetséges fejleményeket, megszólaltatván a színház igazgató-rendezőjét Kerényi Miklós Gábort. Kerényi méltánytalannak tartja az Operettszínház büdzséjének nagyarányú megcsonkítását. Holott az operettel mint hungaricummal és a fiatalokat vonzó musicalekkel együtt népszínházi feladatokat lát el – állítja a lapnak a teátrum vezetője. Kerényi belátja ugyan, hogy az országos financiális elvonások évadján a színházakra is sor kerül, ám szerinte nem ilyen mértékben, és nem ilyen megfontolatlanul kellene intézkedni. A Budapesti Operettszínháztól a fővárosi önkormányzat eredetileg aránytalanul nagy összeget kívánt elvonni (csaknem 150 millió forintot). Szerencsére ez mára jelentősen csökkent. Kerényi többek között megemlíti a műfaj és színháza idegenforgalmi vonzerejét; a teátrum hagyományainál és színvonalával fogva is az egyik legnépszerűbb és legjobb Közép-Európában. A műfaj való igaz, drága, nincs a világon olyan hely, ahol az operett állami támogatás nélkül talpon maradhatna. Nem szabad összehasonlítani őket sem a musicalt játszó, sem a prózai teátrumokkal, az operettszínháznak ugyanis az operaházakkal azonos felépítése van (zenekar, kórus, balettkar, nagyszabású díszlet, gazdag jelmeztár stb.) … Kerényi sorolja: az ő Víg özvegy-előadásuk megy jelenleg Pétervárott, Marica grófnő produkciójuk meg Jekatyerinburgban, Salzburgban a Csárdáskirálynőjük, ahova a produkció díszleteit is kölcsönadták, s most, hogy megbetegedtek a szereplők Mozart szülővárosában, Vadász Zsolt tenorista és Szendi Szilvia szoprán énekesnő utazik ki, hogy megtarthassák az ottani előadást. A Kerényi rendezte Marica grófnő bemutatója decemberben volt a bécsi Volksoperben, nemsokára meg Erfurtban visz színre egy Strauss-operettet. Japánban 13 előadást tartottak A denevérből harmincezer néző előtt óriási sikerrel. Kerényi a lap újságírójának kifejti a Musical-tagozat eredményeit is, beszél új külföldi és hazai darabok színreviteléről... A fővárosi előterjesztés – amikor a nagy léptékű forráselvonást megállapította – szemlátomást számításon kívül hagyta, hogy az operettszínház kéttagozatos – veti közbe Metz Katalin. Így történt; a számításokat nagyon gyorsan kellett elvégezni, és egyszerűen elsikkadt, hogy operett és musical tagozata van a színháznak, ami a költségvetést eleve megduplázza – mondja az igazgató. Ha külön vizsgáljuk meg őket, megállapítható, hogy a musicalrész közel áll az önfenntartáshoz, és az államtól származó költségvetésük csaknem egészét az operettcsapat viszi el, ami teljesen jogos – állítja. Sikerült úgy megújítaniuk az operett műfaját, hogy megőrizték a régi közönségüket, és idevonzottak egy új, fiatal publikumot is. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt az operettet szinte leírták, hullámvölgyben volt, ma újra a topon van. Gazdaságilag is dinamikusak: költségvetésük 39%-át adja az állam, maguk 61%-ot termelnek ki hozzá. A támogatás nagyarányú csökkentése négy dolgot vonna maga után. Egyrészt megpróbálhatnák olcsóbban előállítani a produkciókat, ez viszont nagymértékű színvonaleséshez vezetne, másrészt emelhetik a jegyárakat, de azt a fiatalok már nem tudják megfizetni. Csökkenthetnék a működés keresztmetszetét, ám ez nagyon veszélyes, mert a bevétel zuhanásához vezet, vagyis tovább csökken a működéshez szükséges pénz, ami aztán előbb-utóbb profilváltást jelent. Magyarán megszűnne az operettjátszás. A színház számára ezek után egyetlen lehetőség az előremenekülés – állítja az igazgató. Ennek útja pedig az lenne, ha kapnának még egy játszóhelyet. A két tagozatot így teljesen kihasználhatnák. Így is évi 509 előadást tartanak, beleértve a vidéki és a külföldi fellépéseket. Ugyanebből az összegből két helyszínen is játszhatnának, ami növelné a bevételüket, tehát megoldaná a két tagozat fennmaradását. Ha viszont csökkentik a dotációt, kénytelenek lennének megszüntetni az operettet. Metz Katalin kérdésére, lát-e lehetőséget arra, hogy – amint hírlett – a kulturális tárca átvegye a színházat, azt válaszolja Kerényi, hogy ez 10-12 év óta felröppen. Az operett hungaricum, nemzeti érték, amit óvni kell; s a rockszínházi profillal együtt népszínházi feladatokat teljesítenek, ezért a teátrum megérdemelné a kiemelt státust; hogy ez a fővároson vagy a tárcán belül valósulna meg, az voltaképp egyre megy - fejeződik be a cikk.
\"Operett nélkül az Operett? - A fővárosi előterjesztés a teátrum egyik tagozatának megszűnéséhez vezethez\" /Magyar Nemzet, 2007. február 23. Metz Katalin/ A mai cikk hosszan taglalja a lehetséges fejleményeket, megszólaltatván a színház igazgató-rendezőjét Kerényi Miklós Gábort. Kerényi méltánytalannak tartja az Operettszínház büdzséjének nagyarányú megcsonkítását. Holott az operettel mint hungaricummal és a fiatalokat vonzó musicalekkel együtt népszínházi feladatokat lát el – állítja a lapnak a teátrum vezetője. Kerényi belátja ugyan, hogy az országos financiális elvonások évadján a színházakra is sor kerül, ám szerinte nem ilyen mértékben, és nem ilyen megfontolatlanul kellene intézkedni. A Budapesti Operettszínháztól a fővárosi önkormányzat eredetileg aránytalanul nagy összeget kívánt elvonni (csaknem 150 millió forintot). Szerencsére ez mára jelentősen csökkent. Kerényi többek között megemlíti a műfaj és színháza idegenforgalmi vonzerejét; a teátrum hagyományainál és színvonalával fogva is az egyik legnépszerűbb és legjobb Közép-Európában. A műfaj való igaz, drága, nincs a világon olyan hely, ahol az operett állami támogatás nélkül talpon maradhatna. Nem szabad összehasonlítani őket sem a musicalt játszó, sem a prózai teátrumokkal, az operettszínháznak ugyanis az operaházakkal azonos felépítése van (zenekar, kórus, balettkar, nagyszabású díszlet, gazdag jelmeztár stb.) … Kerényi sorolja: az ő Víg özvegy-előadásuk megy jelenleg Pétervárott, Marica grófnő produkciójuk meg Jekatyerinburgban, Salzburgban a Csárdáskirálynőjük, ahova a produkció díszleteit is kölcsönadták, s most, hogy megbetegedtek a szereplők Mozart szülővárosában, Vadász Zsolt tenorista és Szendi Szilvia szoprán énekesnő utazik ki, hogy megtarthassák az ottani előadást. A Kerényi rendezte Marica grófnő bemutatója decemberben volt a bécsi Volksoperben, nemsokára meg Erfurtban visz színre egy Strauss-operettet. Japánban 13 előadást tartottak A denevérből harmincezer néző előtt óriási sikerrel. Kerényi a lap újságírójának kifejti a Musical-tagozat eredményeit is, beszél új külföldi és hazai darabok színreviteléről... A fővárosi előterjesztés – amikor a nagy léptékű forráselvonást megállapította – szemlátomást számításon kívül hagyta, hogy az operettszínház kéttagozatos – veti közbe Metz Katalin. Így történt; a számításokat nagyon gyorsan kellett elvégezni, és egyszerűen elsikkadt, hogy operett és musical tagozata van a színháznak, ami a költségvetést eleve megduplázza – mondja az igazgató. Ha külön vizsgáljuk meg őket, megállapítható, hogy a musicalrész közel áll az önfenntartáshoz, és az államtól származó költségvetésük csaknem egészét az operettcsapat viszi el, ami teljesen jogos – állítja. Sikerült úgy megújítaniuk az operett műfaját, hogy megőrizték a régi közönségüket, és idevonzottak egy új, fiatal publikumot is. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt az operettet szinte leírták, hullámvölgyben volt, ma újra a topon van. Gazdaságilag is dinamikusak: költségvetésük 39%-át adja az állam, maguk 61%-ot termelnek ki hozzá. A támogatás nagyarányú csökkentése négy dolgot vonna maga után. Egyrészt megpróbálhatnák olcsóbban előállítani a produkciókat, ez viszont nagymértékű színvonaleséshez vezetne, másrészt emelhetik a jegyárakat, de azt a fiatalok már nem tudják megfizetni. Csökkenthetnék a működés keresztmetszetét, ám ez nagyon veszélyes, mert a bevétel zuhanásához vezet, vagyis tovább csökken a működéshez szükséges pénz, ami aztán előbb-utóbb profilváltást jelent. Magyarán megszűnne az operettjátszás. A színház számára ezek után egyetlen lehetőség az előremenekülés – állítja az igazgató. Ennek útja pedig az lenne, ha kapnának még egy játszóhelyet. A két tagozatot így teljesen kihasználhatnák. Így is évi 509 előadást tartanak, beleértve a vidéki és a külföldi fellépéseket. Ugyanebből az összegből két helyszínen is játszhatnának, ami növelné a bevételüket, tehát megoldaná a két tagozat fennmaradását. Ha viszont csökkentik a dotációt, kénytelenek lennének megszüntetni az operettet. Metz Katalin kérdésére, lát-e lehetőséget arra, hogy – amint hírlett – a kulturális tárca átvegye a színházat, azt válaszolja Kerényi, hogy ez 10-12 év óta felröppen. Az operett hungaricum, nemzeti érték, amit óvni kell; s a rockszínházi profillal együtt népszínházi feladatokat teljesítenek, ezért a teátrum megérdemelné a kiemelt státust; hogy ez a fővároson vagy a tárcán belül valósulna meg, az voltaképp egyre megy - fejeződik be a cikk.
1100 Búbánat 2007-02-23 12:42:21
1100
1100
1099 Búbánat 2007-02-23 12:40:10
Hamvazó szerda után egy nappal, február 22-én, tegnap, épp a böjti időszak kezdetére időzítve, Operettfarsang címmel, nagyszabású operettgálára került sor a Duna Palotában. A műsor szerkesztője és vezetője László Zsuzsa zenetörténész-újságíró a csaknem megtelt díszterem hallgatóságát megnyugtatta, hogy csak pénteken kezdődik a böjti időszak, így bátran és önfeledten adjuk át magunkat a búcsúzó farsangi időszak szédítő-bódító hangulatának és hangzuhatagának; a műsor készítői és közreműködői reményüket fejezik ki, hogy programjukkal elnyerik a kedves publikum tetszését! László Zsuzsa köszöntötte a vidékről – így Monorról is érkező csoportokat – akik a Parsifal Alapítvány égisze alatt jótékony működésükkel elősegítik a célul kitűzött nemes küldetésük teljesítését. Továbbiakban – magára vállalva a konferálás nem könnyű feladatát – minden egyes szám előtt röviden, színes kis történetekkel, ismeretekkel szolgált a komponistákról, a felhangzó műveikről, melyekből a részleteket halljuk. Köszöntötte a Duna Szimfonikus Zenekart, az Operaház karmesterét, Török Gézát, és a fellépő operaházi művészeket: Bakonyi Anikót, Balatoni Évát, Jekl Lászlót, Nyári Zoltánt (aki egyúttal a Debreceni Csokonai Színház művésze) és Váradi Zita művésznőt (aki az Operaház mellett az Operett Színház magánénekesnője). Amikor felcsendültek ifj. Johann Strauss Denevérje nyitányának első taktusai, jólesően dőltem hátra a pótszékemen, az ékszerdoboz-teremben ismét arra a különleges, remek akusztikára figyeltem fel, melyről egyszer már számot adtam, amikor pár hónappal ezelőtt a González Mónika és Balatoni Éva francia opera-gálájáról beszámoltam. A zenekar, élén karmesterükkel, hamisítatlan igazi bécsi koloritokat varázsolt a fülünkbe, ezzel megteremtve az egész estére érvényes kitűnő hangulatot, hiszen a nagyzenekar a továbbiakban is nagyszerűen játszott, „kísért”, az énekesek nyugodtan rájuk támaszkodhattak: a hangzásminőség, a színek és árnyalatok, a dinamika és a ritmus, minden a helyén volt – az egyes szólamcsoportok, különösen a vonósok, élükön a koncertmesterrel, kiváló összteljesítményt nyújtottak! A nyitány után további két részlet következett A denevérből. A Csárdást Bakonyi Anikó adta elő, hangja drámai szoprán felé hajlik, annak szépsége, kifejező ereje komoly érzelmek kifejtésére predesztinálja, s ennek ebben a számban és a következő részletekben is, melyekben „megszólalt”, tökéletesen alkalmas, így beváltotta kívánalmaimat. A „Kacagó” dalt Váradi Zita szép csengő hangján - könnyedén és rutinosan, és főleg stílusosan – szólt. „Deres már a határ…” – énekelte Jekl László mély basszusán Lehár egyik örökbecsű dalát A vándordiákból, érzelmesen, kibontakoztatva annak minden szépségét, szívre ható melankóliáját, s egyben feloldva azt valami reménybeli derűnek a kisugárzásával. Következett két jól ismert Kálmán- melódia: előbb a Csárdáskirálynőből az „Asszony összetör, megkínoz, meggyötör” - dalolta el nekünk Balatoni Éva, ki megcsillogtatta nemes mezzo hangjának minden szépségét, egyúttal ízelítőt adva komikai vénájából is. Jött a Marica grófnőből a „Hej, cigány!.. „- mely talán a gála egyik legnagyobb sikerét aratta; Nyári Zoltán brillírozott, én még ilyen hőfokon előadott, elénekelt, eltáncolt megoldásban ezt a részletet sohasem kaptam! Nyári előadásában itt minden klappolt: gyönyörű tenor hangjának frissessége, ércessége, tüze, melege, fénye, színe volt, ahogy a nagy dinamikai ugrásokat abszolválta, azt tanítani kellene; amikor jelenete közben a zene ritmusára elkezdett balról jobbra tizenkétszer - számoltam - irtózatos sebességgel perdülni, forogni, majd ahogyan hirtelen ritmust váltva leállt, visszatért egy lecsendesedett állapotba, az ebben a sármos alakításában utánozhatatlan!!! Kacsóh daljátékából, a János vitézből, a francia királykisasszony dalát énekelte Váradi Zita, s következett egy, a gálákon ritkán hallható szám, Millöcker Koldusdiákjából: Ollendorf belépője: az a bizonyos „Hófehér hattyú vállát csókoltam én…” – Jekl László ezt a bariton-áriát hangfajára transzponálva mesteri módon prezentálta, nemcsak elénekelte, hanem eljátszotta, hogy az a legyező és a csattanó pofon hogyan hűtötte le szerelmes kedélyét, hogy felváltsa a bosszú érzése! Ezen az estén ez volt Jekl László diadala. Az első rész zárásaként két részletet hallottunk a másik kedvenc - melyik nem az??? - Lehár-operettemből, a Paganiniből: „Szép álom, szállj a szívemre…” Bakonyi Anikó megint kitett magáért - csattant is a taps a szám végén, s méltó volt a színvonalhoz a gyönyörű szerelmi kettős is („Nem szeret így téged más…”), ahogyan azt a szituációt mélyen átélve nekünk Bakonyi és Nyári „elővezették”. Az ünneplés és a forró siker – hála a nagyszerű művészeknek és a jól megválogatott daraboknak - a második részben is folytatódott. Most már csak inkább felsorolás jelleggel említem a Kék-duna keringőt, egy poétikus, szép lírai megközelítésű Vilja-dalt (Váradi Zita) Lehár Víg özvegyéből, Zsupán mókás, ízes belépőjét J. Strauss Cigánybárójából (Jekl László), ugyanonnan Nyári Zoltán tolmácsolásában megint egy bravúrosan előadott szám, Barinkay belépője – néha már-már a fiatal Ilosfalvy Róbert hangja és alakításai bújnak elő az emlékezetem mélyéből. A két Strauss szám között Balatoni Éva elénekelte nekünk Lehár Cigányszerelméből az untig ismert, de mégis, betelni vele lehetetlen „Messze a nagy erdő”-t - a művésznő megmutatta, hogy éneklése mellett, ha kell, táncban is fel tud nőni a műfaj követelményeihez. A Marica grófnőből Marica belépőjét Bakonyi Anikótól hallhattuk, majd egy újabb magyar mester mesterművéből, Jacobi Sybilljéből következett a nevezetes szerelmi duett:„Illúzió a szerelem…” (Balatoni-Jekl). És a legvégére maradt az örök kedvenc szerzőmnek, a magyar operett doyenjének, a magyar operett atyjának, megteremtőjének Huszka Jenőnek, számomra két nagyon kedves, szívemhez nőtt operettjének egy-egy híres sláger-száma! A Lili bárónő szerelmi kettőse - több is van a műben -, a „Szellők szárnyán…” - Nyári Zoltán és Váradi Zita mély érzelmekre ható pompás megformálásában - talán csúcsa volt az egész estnek! Az első részben hallott „Hej cigány !’” mellett bizonyosan. És a farsangi operett-gála programjában az egész est koronájaként – az összes közreműködő énekművész vidám, jókedvű, szárnyaló, temperamentumos hozzáállásában – felhangzott, a finálénak méltán odaillő Huszka-nóta az Erzsébet c, operettjéből: „Délibábos Hortobágyon…”! Szűnni nem akaró vastapssal, bravózással és a számnak többszöri ismétlésével fejeződött be ez az igazán impozáns farsangi operett-gála a Duna Palotában! Alig akartuk elengedni a művészeket a színpadról, akik kénytelenek voltak (egyébként a hölgyek gyönyörű – a számok között többször cserélt - fantasztikus ruhakölteményeikben, az urak pedig remek szabású frakkjaikban tündököltek) újra és újra előjönni a színpad előterébe, hogy fogadják és megköszönjék a feléjük áramló szeretet eme megnyilvánulásait. Amikor kiértem a Duna-partra, felettem ragyogtak a csillagok, szépen világított az égbolton a negyedhold, előttem ott a sok kis lámpával megvilágított Lánchíd, velem szemben Buda a kivilágított Várpalotával, melyet közre fog a Gellért-hegy és a Halászbástya a Mátyás templommal - felejthetetlen látvány –, s eszembe jutott az- az örökzöld Kálmán-melódia a Marica grófnőből, amelyet most nem hallottunk: „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket…” , és az is, hogy Huszka, Lehár, Jacobi, Kálmán egykor – egy darabig - itt sétálhattak, és itt (is) álmodhatták meg ezeket a szívbemarkoló, örök melódiákat, amelyeknek élvezetében ezen az estén a részem lehett, s amelyeket nem győzök újra és újra magamba szippantani! A Párizsi élet pedig megvár engem szombaton is…
Hamvazó szerda után egy nappal, február 22-én, tegnap, épp a böjti időszak kezdetére időzítve, Operettfarsang címmel, nagyszabású operettgálára került sor a Duna Palotában. A műsor szerkesztője és vezetője László Zsuzsa zenetörténész-újságíró a csaknem megtelt díszterem hallgatóságát megnyugtatta, hogy csak pénteken kezdődik a böjti időszak, így bátran és önfeledten adjuk át magunkat a búcsúzó farsangi időszak szédítő-bódító hangulatának és hangzuhatagának; a műsor készítői és közreműködői reményüket fejezik ki, hogy programjukkal elnyerik a kedves publikum tetszését! László Zsuzsa köszöntötte a vidékről – így Monorról is érkező csoportokat – akik a Parsifal Alapítvány égisze alatt jótékony működésükkel elősegítik a célul kitűzött nemes küldetésük teljesítését. Továbbiakban – magára vállalva a konferálás nem könnyű feladatát – minden egyes szám előtt röviden, színes kis történetekkel, ismeretekkel szolgált a komponistákról, a felhangzó műveikről, melyekből a részleteket halljuk. Köszöntötte a Duna Szimfonikus Zenekart, az Operaház karmesterét, Török Gézát, és a fellépő operaházi művészeket: Bakonyi Anikót, Balatoni Évát, Jekl Lászlót, Nyári Zoltánt (aki egyúttal a Debreceni Csokonai Színház művésze) és Váradi Zita művésznőt (aki az Operaház mellett az Operett Színház magánénekesnője). Amikor felcsendültek ifj. Johann Strauss Denevérje nyitányának első taktusai, jólesően dőltem hátra a pótszékemen, az ékszerdoboz-teremben ismét arra a különleges, remek akusztikára figyeltem fel, melyről egyszer már számot adtam, amikor pár hónappal ezelőtt a González Mónika és Balatoni Éva francia opera-gálájáról beszámoltam. A zenekar, élén karmesterükkel, hamisítatlan igazi bécsi koloritokat varázsolt a fülünkbe, ezzel megteremtve az egész estére érvényes kitűnő hangulatot, hiszen a nagyzenekar a továbbiakban is nagyszerűen játszott, „kísért”, az énekesek nyugodtan rájuk támaszkodhattak: a hangzásminőség, a színek és árnyalatok, a dinamika és a ritmus, minden a helyén volt – az egyes szólamcsoportok, különösen a vonósok, élükön a koncertmesterrel, kiváló összteljesítményt nyújtottak! A nyitány után további két részlet következett A denevérből. A Csárdást Bakonyi Anikó adta elő, hangja drámai szoprán felé hajlik, annak szépsége, kifejező ereje komoly érzelmek kifejtésére predesztinálja, s ennek ebben a számban és a következő részletekben is, melyekben „megszólalt”, tökéletesen alkalmas, így beváltotta kívánalmaimat. A „Kacagó” dalt Váradi Zita szép csengő hangján - könnyedén és rutinosan, és főleg stílusosan – szólt. „Deres már a határ…” – énekelte Jekl László mély basszusán Lehár egyik örökbecsű dalát A vándordiákból, érzelmesen, kibontakoztatva annak minden szépségét, szívre ható melankóliáját, s egyben feloldva azt valami reménybeli derűnek a kisugárzásával. Következett két jól ismert Kálmán- melódia: előbb a Csárdáskirálynőből az „Asszony összetör, megkínoz, meggyötör” - dalolta el nekünk Balatoni Éva, ki megcsillogtatta nemes mezzo hangjának minden szépségét, egyúttal ízelítőt adva komikai vénájából is. Jött a Marica grófnőből a „Hej, cigány!.. „- mely talán a gála egyik legnagyobb sikerét aratta; Nyári Zoltán brillírozott, én még ilyen hőfokon előadott, elénekelt, eltáncolt megoldásban ezt a részletet sohasem kaptam! Nyári előadásában itt minden klappolt: gyönyörű tenor hangjának frissessége, ércessége, tüze, melege, fénye, színe volt, ahogy a nagy dinamikai ugrásokat abszolválta, azt tanítani kellene; amikor jelenete közben a zene ritmusára elkezdett balról jobbra tizenkétszer - számoltam - irtózatos sebességgel perdülni, forogni, majd ahogyan hirtelen ritmust váltva leállt, visszatért egy lecsendesedett állapotba, az ebben a sármos alakításában utánozhatatlan!!! Kacsóh daljátékából, a János vitézből, a francia királykisasszony dalát énekelte Váradi Zita, s következett egy, a gálákon ritkán hallható szám, Millöcker Koldusdiákjából: Ollendorf belépője: az a bizonyos „Hófehér hattyú vállát csókoltam én…” – Jekl László ezt a bariton-áriát hangfajára transzponálva mesteri módon prezentálta, nemcsak elénekelte, hanem eljátszotta, hogy az a legyező és a csattanó pofon hogyan hűtötte le szerelmes kedélyét, hogy felváltsa a bosszú érzése! Ezen az estén ez volt Jekl László diadala. Az első rész zárásaként két részletet hallottunk a másik kedvenc - melyik nem az??? - Lehár-operettemből, a Paganiniből: „Szép álom, szállj a szívemre…” Bakonyi Anikó megint kitett magáért - csattant is a taps a szám végén, s méltó volt a színvonalhoz a gyönyörű szerelmi kettős is („Nem szeret így téged más…”), ahogyan azt a szituációt mélyen átélve nekünk Bakonyi és Nyári „elővezették”. Az ünneplés és a forró siker – hála a nagyszerű művészeknek és a jól megválogatott daraboknak - a második részben is folytatódott. Most már csak inkább felsorolás jelleggel említem a Kék-duna keringőt, egy poétikus, szép lírai megközelítésű Vilja-dalt (Váradi Zita) Lehár Víg özvegyéből, Zsupán mókás, ízes belépőjét J. Strauss Cigánybárójából (Jekl László), ugyanonnan Nyári Zoltán tolmácsolásában megint egy bravúrosan előadott szám, Barinkay belépője – néha már-már a fiatal Ilosfalvy Róbert hangja és alakításai bújnak elő az emlékezetem mélyéből. A két Strauss szám között Balatoni Éva elénekelte nekünk Lehár Cigányszerelméből az untig ismert, de mégis, betelni vele lehetetlen „Messze a nagy erdő”-t - a művésznő megmutatta, hogy éneklése mellett, ha kell, táncban is fel tud nőni a műfaj követelményeihez. A Marica grófnőből Marica belépőjét Bakonyi Anikótól hallhattuk, majd egy újabb magyar mester mesterművéből, Jacobi Sybilljéből következett a nevezetes szerelmi duett:„Illúzió a szerelem…” (Balatoni-Jekl). És a legvégére maradt az örök kedvenc szerzőmnek, a magyar operett doyenjének, a magyar operett atyjának, megteremtőjének Huszka Jenőnek, számomra két nagyon kedves, szívemhez nőtt operettjének egy-egy híres sláger-száma! A Lili bárónő szerelmi kettőse - több is van a műben -, a „Szellők szárnyán…” - Nyári Zoltán és Váradi Zita mély érzelmekre ható pompás megformálásában - talán csúcsa volt az egész estnek! Az első részben hallott „Hej cigány !’” mellett bizonyosan. És a farsangi operett-gála programjában az egész est koronájaként – az összes közreműködő énekművész vidám, jókedvű, szárnyaló, temperamentumos hozzáállásában – felhangzott, a finálénak méltán odaillő Huszka-nóta az Erzsébet c, operettjéből: „Délibábos Hortobágyon…”! Szűnni nem akaró vastapssal, bravózással és a számnak többszöri ismétlésével fejeződött be ez az igazán impozáns farsangi operett-gála a Duna Palotában! Alig akartuk elengedni a művészeket a színpadról, akik kénytelenek voltak (egyébként a hölgyek gyönyörű – a számok között többször cserélt - fantasztikus ruhakölteményeikben, az urak pedig remek szabású frakkjaikban tündököltek) újra és újra előjönni a színpad előterébe, hogy fogadják és megköszönjék a feléjük áramló szeretet eme megnyilvánulásait. Amikor kiértem a Duna-partra, felettem ragyogtak a csillagok, szépen világított az égbolton a negyedhold, előttem ott a sok kis lámpával megvilágított Lánchíd, velem szemben Buda a kivilágított Várpalotával, melyet közre fog a Gellért-hegy és a Halászbástya a Mátyás templommal - felejthetetlen látvány –, s eszembe jutott az- az örökzöld Kálmán-melódia a Marica grófnőből, amelyet most nem hallottunk: „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket…” , és az is, hogy Huszka, Lehár, Jacobi, Kálmán egykor – egy darabig - itt sétálhattak, és itt (is) álmodhatták meg ezeket a szívbemarkoló, örök melódiákat, amelyeknek élvezetében ezen az estén a részem lehett, s amelyeket nem győzök újra és újra magamba szippantani! A Párizsi élet pedig megvár engem szombaton is…
1098 virius 2007-02-22 23:32:48 [Válasz erre: 1097 bemaria 2007-02-22 22:26:13]
Ha már operetthaknikról van szó: Szolnoki Tibor vállalkozása még csak-csak megüti a mércét, de Hídvégi Miklósé már inkább Grabowski úr vállalkozására hasonlít: lehetetlenül kis létszámú énekkar, mindenki mindent énekel... :(
Ha már operetthaknikról van szó: Szolnoki Tibor vállalkozása még csak-csak megüti a mércét, de Hídvégi Miklósé már inkább Grabowski úr vállalkozására hasonlít: lehetetlenül kis létszámú énekkar, mindenki mindent énekel... :(
1097 bemaria 2007-02-22 22:26:13 [Válasz erre: 1096 bemaria 2007-02-22 22:19:19]
De sajnos biztos, hogy több a rosszabb, az igazán hakni, és az igazán gyenge énekeseket felvonultató operett előadás. A mörbischi pedig azért nem csak a hírveréssel emelkedik ki.
De sajnos biztos, hogy több a rosszabb, az igazán hakni, és az igazán gyenge énekeseket felvonultató operett előadás. A mörbischi pedig azért nem csak a hírveréssel emelkedik ki.
1096 bemaria 2007-02-22 22:19:19 [Válasz erre: 1095 Sesto 2007-02-22 22:17:18]
Hát az biztos, hogy nagy a hírverés, meg minden a pénzről szól, de még mindig szívesebben nézek egy ilyet, mint... Persze az is biztos, hogy jobbat is lehet látni, ha az ember jól körülnéz!
Hát az biztos, hogy nagy a hírverés, meg minden a pénzről szól, de még mindig szívesebben nézek egy ilyet, mint... Persze az is biztos, hogy jobbat is lehet látni, ha az ember jól körülnéz!
1095 Sesto 2007-02-22 22:17:18 [Válasz erre: 1094 bemaria 2007-02-22 22:11:16]
...nagyon nem szeretem Mörbisch müsorpolitikájában, hogy hoznak esetleg egy-egy valóban nagyon jó, operettben is járatos müvészt az adott föszerepre és abból is leginkább max. csak az elsö szereposztás erejéig, hiszen legtöbb szerep 2-3-as szereposztásban megy,...s a \"többi\" meg olyan amilyen,...ez vhol. nem más, mint hakni, csak nagyvonalú keretek között! :-( megy a rongyrázás, mondván készitenek CD-t, DVD-t és TV-felvételt etc.
...nagyon nem szeretem Mörbisch müsorpolitikájában, hogy hoznak esetleg egy-egy valóban nagyon jó, operettben is járatos müvészt az adott föszerepre és abból is leginkább max. csak az elsö szereposztás erejéig, hiszen legtöbb szerep 2-3-as szereposztásban megy,...s a \"többi\" meg olyan amilyen,...ez vhol. nem más, mint hakni, csak nagyvonalú keretek között! :-( megy a rongyrázás, mondván készitenek CD-t, DVD-t és TV-felvételt etc.
1094 bemaria 2007-02-22 22:11:16 [Válasz erre: 1086 Sesto 2007-02-22 21:59:13]
Na jó, de azért a Maricában nem csak Dagmar volt nagyon jó, hanem a többiek is, ezt meg kell hagyni. A víg özvegy már nem tetszett annyira szereposztás terén, mármint az a szereposztás, ami a premieren volt.
Na jó, de azért a Maricában nem csak Dagmar volt nagyon jó, hanem a többiek is, ezt meg kell hagyni. A víg özvegy már nem tetszett annyira szereposztás terén, mármint az a szereposztás, ami a premieren volt.
1091 Sesto 2007-02-22 22:03:26 [Válasz erre: 1089 bemaria 2007-02-22 22:02:19]
...nem is néztem, mi lesz az idén?!... :-(
...nem is néztem, mi lesz az idén?!... :-(
1090 bemaria 2007-02-22 22:02:38 [Válasz erre: 1089 bemaria 2007-02-22 22:02:19]
Ja és azt is, hogy a tavalyi Luxemburgot leadja végre a 3sat! :)
Ja és azt is, hogy a tavalyi Luxemburgot leadja végre a 3sat! :)
1089 bemaria 2007-02-22 22:02:19
Viszont remélem az idei nagyon jó lesz!!!
Viszont remélem az idei nagyon jó lesz!!!
1087 bemaria 2007-02-22 21:59:37 [Válasz erre: 1086 Sesto 2007-02-22 21:59:13]
Ezzel nem vitatkozom! :)
Ezzel nem vitatkozom! :)
1086 Sesto 2007-02-22 21:59:13 [Válasz erre: 1085 bemaria 2007-02-22 21:57:13]
...ja kérem, mert arra hoztak egy jó szopránt a cimszerepre!... ;-))) de néha van olyan produkció is, amiben a nemzetközi B, C kategória lép fel,..ezért kell mindig odafigyelni: melyik darab és milyen közremüködökkel!
...ja kérem, mert arra hoztak egy jó szopránt a cimszerepre!... ;-))) de néha van olyan produkció is, amiben a nemzetközi B, C kategória lép fel,..ezért kell mindig odafigyelni: melyik darab és milyen közremüködökkel!
1085 bemaria 2007-02-22 21:57:13 [Válasz erre: 1084 Sesto 2007-02-22 21:54:53]
Okés. Én meg elfogadom a tiedet is! :) Csak a Marica grónőt ne szidd! :)
Okés. Én meg elfogadom a tiedet is! :) Csak a Marica grónőt ne szidd! :)
1084 Sesto 2007-02-22 21:54:53 [Válasz erre: 1082 detibor 2007-02-22 21:51:11]
...sok minden a \"masszának\" készül,...és ezért nem mindig és minden szezonban megbizható a minöség Mörbisch-ben, ezért tudom, csak részben osztani véleményedet/véleményeteket!
...sok minden a \"masszának\" készül,...és ezért nem mindig és minden szezonban megbizható a minöség Mörbisch-ben, ezért tudom, csak részben osztani véleményedet/véleményeteket!
1083 bemaria 2007-02-22 21:51:57 [Válasz erre: 1082 detibor 2007-02-22 21:51:11]
Én azt még nem láttam. :(
Én azt még nem láttam. :(
1082 detibor 2007-02-22 21:51:11 [Válasz erre: 1081 bemaria 2007-02-22 21:45:52]
Azok valóban jó előadások én is csatlakozom hozzád!! Nem rég láttam DVD-a \" Die Herzogin von Chichgo \" című operettet és nagyon tetszett bár az nem Mörbisch.
Azok valóban jó előadások én is csatlakozom hozzád!! Nem rég láttam DVD-a \" Die Herzogin von Chichgo \" című operettet és nagyon tetszett bár az nem Mörbisch.
1081 bemaria 2007-02-22 21:45:52 [Válasz erre: 1080 Sesto 2007-02-22 21:44:38]
Tudom. :) Ezért írtam le az én nézőpontomat. :)
Tudom. :) Ezért írtam le az én nézőpontomat. :)
1080 Sesto 2007-02-22 21:44:38 [Válasz erre: 1079 bemaria 2007-02-22 21:35:08]
...nézöpont kérdése!...
...nézöpont kérdése!...
1079 bemaria 2007-02-22 21:35:08 [Válasz erre: 1063 Sesto 2007-02-22 20:57:54]
Hát ezzel nem tudok egyetérteni. Szerintem a mörbischi előadások igenis színvonalasak, sokat láttam már belőlük.
Hát ezzel nem tudok egyetérteni. Szerintem a mörbischi előadások igenis színvonalasak, sokat láttam már belőlük.
1077 Verdi13 2007-02-22 21:21:46
Nincs!
Nincs!
1076 detibor 2007-02-22 21:20:21
Nincs meg valakinek véletlen Ábraham Pál: BÁL A SAVOYBAN c operettje??? Nagyon érdekelne!!
Nincs meg valakinek véletlen Ábraham Pál: BÁL A SAVOYBAN c operettje??? Nagyon érdekelne!!
1074 detibor 2007-02-22 21:15:17 [Válasz erre: 1073 Sesto 2007-02-22 21:14:18]
Szivesen megosztom akinek kell!
Szivesen megosztom akinek kell!
1073 Sesto 2007-02-22 21:14:18 [Válasz erre: 1072 detibor 2007-02-22 21:13:43]
...szerencsés vagy!... ;-)
...szerencsés vagy!... ;-)
1072 detibor 2007-02-22 21:13:43 [Válasz erre: 1069 Sesto 2007-02-22 21:09:24]
Bár nekem szerencsére van egy két felvétel amit még LP-ről sikerült átmenteni, de ezek csak töredéke annak ami van a rádióban.
Bár nekem szerencsére van egy két felvétel amit még LP-ről sikerült átmenteni, de ezek csak töredéke annak ami van a rádióban.
1071 Sesto 2007-02-22 21:12:15 [Válasz erre: 1070 virius 2007-02-22 21:10:51]
...nem megyek valóban Wien-be, mert ott vagyok (leginkább)... igy még mindig kitartok amellett, hogy az én utam, ha \"muszáj\", Mörbisch-be vezet... ;-)
...nem megyek valóban Wien-be, mert ott vagyok (leginkább)... igy még mindig kitartok amellett, hogy az én utam, ha \"muszáj\", Mörbisch-be vezet... ;-)
1070 virius 2007-02-22 21:10:51 [Válasz erre: 1066 Sesto 2007-02-22 21:03:59]
Bécs nevű helységnévtábla sincs odaát, csak Wien, ellenben mégsem Wienbe szoktunk menni, hanem Bécsbe, ami csak Mátyás alatt volt magyar fennhatóság alatt. Míg Mörbisch, azaz Fertőmeggyes Trianon előtt Magyarországhoz tartozott. És én nem szoktam pl. Bratislavát, vagy Cluj-Napocát mondani...
Bécs nevű helységnévtábla sincs odaát, csak Wien, ellenben mégsem Wienbe szoktunk menni, hanem Bécsbe, ami csak Mátyás alatt volt magyar fennhatóság alatt. Míg Mörbisch, azaz Fertőmeggyes Trianon előtt Magyarországhoz tartozott. És én nem szoktam pl. Bratislavát, vagy Cluj-Napocát mondani...
1069 Sesto 2007-02-22 21:09:24 [Válasz erre: 1068 detibor 2007-02-22 21:07:41]
...ezen már bizony sokat sopánkodtunk itt legendás opera és operettfelvételek kapcsán,...ami \"porosodik\" különbözö archivumok mélyén, legyen az MR vagy Hungaroton!... :-(((
...ezen már bizony sokat sopánkodtunk itt legendás opera és operettfelvételek kapcsán,...ami \"porosodik\" különbözö archivumok mélyén, legyen az MR vagy Hungaroton!... :-(((
1068 detibor 2007-02-22 21:07:41 [Válasz erre: 1067 Sesto 2007-02-22 21:05:25]
Köszi!! Amit viszont még elég szomorúnak tartok, az az hogy a 60-as években annyi de annyi operett felvétel készült és ezekhez nem lehet hozzájutni.
Köszi!! Amit viszont még elég szomorúnak tartok, az az hogy a 60-as években annyi de annyi operett felvétel készült és ezekhez nem lehet hozzájutni.
1067 Sesto 2007-02-22 21:05:25 [Válasz erre: 1064 detibor 2007-02-22 21:01:33]
pl. itt: www.stadttheater-baden.at egyébként ha megnézed a társulatot nagyon sok magyar müvészt is találsz közöttük!... ;-)
pl. itt: www.stadttheater-baden.at egyébként ha megnézed a társulatot nagyon sok magyar müvészt is találsz közöttük!... ;-)
1066 Sesto 2007-02-22 21:03:59 [Válasz erre: 1065 virius 2007-02-22 21:02:06]
...hát nekem Mörbisch, mert egyrészt nem éltem a boldog, békebeli K.u.K.-idökben, és ha itthonról Mörbisch-be visz az utam, akkor bizony sokáig kereshetném a táblát az autópályán \"Fertömeggyes\" irányában,...Mörbisch-t viszont egyértelmü, hol keressem!... ;-)
...hát nekem Mörbisch, mert egyrészt nem éltem a boldog, békebeli K.u.K.-idökben, és ha itthonról Mörbisch-be visz az utam, akkor bizony sokáig kereshetném a táblát az autópályán \"Fertömeggyes\" irányában,...Mörbisch-t viszont egyértelmü, hol keressem!... ;-)
1065 virius 2007-02-22 21:02:06 [Válasz erre: 1063 Sesto 2007-02-22 20:57:54]
Szabadjon megjegyeznem - bár egy kissé offolni is fogok -: egy másik topikban arról volt szó, hogy Karkovy Vary az Karlsbad, Hradec Králové az Königgrätz, a becherovka pedig Becherbitter. Ilyen alapon a burgenlandi, vagyis őrvidéki Mörbisch-t bátran nevezzük eredeti nevén FERTŐMEGGYESnek!!!
Szabadjon megjegyeznem - bár egy kissé offolni is fogok -: egy másik topikban arról volt szó, hogy Karkovy Vary az Karlsbad, Hradec Králové az Königgrätz, a becherovka pedig Becherbitter. Ilyen alapon a burgenlandi, vagyis őrvidéki Mörbisch-t bátran nevezzük eredeti nevén FERTŐMEGGYESnek!!!
1064 detibor 2007-02-22 21:01:33 [Válasz erre: 1063 Sesto 2007-02-22 20:57:54]
Mörbischt ismerem én is de a Badeni színházról még nem sokat hallottam. Hol érhető el a neten??
Mörbischt ismerem én is de a Badeni színházról még nem sokat hallottam. Hol érhető el a neten??
1063 Sesto 2007-02-22 20:57:54 [Válasz erre: 1062 detibor 2007-02-22 20:52:27]
...ugye Ausztriában szokás Mörbisch-t az \"Operett Mekkájának\" , ami nyilván az operett kommersz, monstre kategóriáját képviseli,...nem szeretem, olcsó, hatásvadász kivitelezésben,...a Volksoper \"operettkultúrája\",...hogy is mondjam csak, az utóbbi években olyan mint az egész Volksoper: (többnyire) szar!... De érdekes eset, itt Bécs mellett Baden-ben az Operettszinház, amelyet szokás \"Bécs titkos operettszinházának\" is nevezni, az ott bemutatott darabok -igaz leginkább szirupos, békebeli, rózsaszin-giccs-kiállitásban- mégis nagyon szines és változatos repertoárral dolgoznak: igy nagyon sok operettritkaság is szerepel a müsrokalendáriumban!... ;-)
...ugye Ausztriában szokás Mörbisch-t az \"Operett Mekkájának\" , ami nyilván az operett kommersz, monstre kategóriáját képviseli,...nem szeretem, olcsó, hatásvadász kivitelezésben,...a Volksoper \"operettkultúrája\",...hogy is mondjam csak, az utóbbi években olyan mint az egész Volksoper: (többnyire) szar!... De érdekes eset, itt Bécs mellett Baden-ben az Operettszinház, amelyet szokás \"Bécs titkos operettszinházának\" is nevezni, az ott bemutatott darabok -igaz leginkább szirupos, békebeli, rózsaszin-giccs-kiállitásban- mégis nagyon szines és változatos repertoárral dolgoznak: igy nagyon sok operettritkaság is szerepel a müsrokalendáriumban!... ;-)
1062 detibor 2007-02-22 20:52:27
Ha már a magyar operettszerzőkről esik szó, akkor valahogyan mindig csak Lehár és Kálmán merül fel, hol ott még van néhény csodás szerző, mint Jacobi vagy Huszka, vagy a méltatlanul mellőzött Ábrahám Pál. Tegnap láttam a Fehérvri szinházban a VIKTÓRIA c operettet. Valahogyan az Ő műveik ritkán szerepelnek a magyar színházak műsorán. Bár most az operettszínház műsorán tartja a LILI BÁRÓNŐ c operettet.
Ha már a magyar operettszerzőkről esik szó, akkor valahogyan mindig csak Lehár és Kálmán merül fel, hol ott még van néhény csodás szerző, mint Jacobi vagy Huszka, vagy a méltatlanul mellőzött Ábrahám Pál. Tegnap láttam a Fehérvri szinházban a VIKTÓRIA c operettet. Valahogyan az Ő műveik ritkán szerepelnek a magyar színházak műsorán. Bár most az operettszínház műsorán tartja a LILI BÁRÓNŐ c operettet.
1061 Sesto 2007-02-22 20:48:55 [Válasz erre: 1060 virius 2007-02-22 20:47:37]
...sok Denevér-felvételem van, és ismerek egy párat azokon kivül is, és magyar nyelv ide vagy oda: az marad az etalon! ;-)
...sok Denevér-felvételem van, és ismerek egy párat azokon kivül is, és magyar nyelv ide vagy oda: az marad az etalon! ;-)
1060 virius 2007-02-22 20:47:37 [Válasz erre: 1059 Sesto 2007-02-22 20:23:11]
A hatvanas évekbeli lemezfelvétel, amelyen Ágai Karola énekel, volt az \"ősbemutatója\" Fischer Sándor műfordításának, felváltva Evva Lajos addig érvényben volt fordítását. Ez a lemezfelvétel előfutára volt az WErkel Színház 1967. évi felújításának, amikor is Szinetár első ízben rendezte meg a darabot, az akkori jelenidőbe helyezve a cselekményt, belerendezve az akkoriban még nem minden háztartásban lévő és ezáltal státusszimbülumnak számító televíziót és vezetékes telefont is. A lemezen is, a színpadon is felejthetetlen volt Latabár Kálmán Frosch-alakítása.
A hatvanas évekbeli lemezfelvétel, amelyen Ágai Karola énekel, volt az \"ősbemutatója\" Fischer Sándor műfordításának, felváltva Evva Lajos addig érvényben volt fordítását. Ez a lemezfelvétel előfutára volt az WErkel Színház 1967. évi felújításának, amikor is Szinetár első ízben rendezte meg a darabot, az akkori jelenidőbe helyezve a cselekményt, belerendezve az akkoriban még nem minden háztartásban lévő és ezáltal státusszimbülumnak számító televíziót és vezetékes telefont is. A lemezen is, a színpadon is felejthetetlen volt Latabár Kálmán Frosch-alakítása.
1059 Sesto 2007-02-22 20:23:11 [Válasz erre: 1057 virius 2007-02-22 20:16:30]
EZ AZ!!! Pontosan erre gondoltam, csak szégyen, nem szégyen: már nem ugrott be, kinek a forditásában énekelte pl. Ágai Karola a legendás felvételen, mert ott a Csárdás magyar változata bizony nagyon szép!... Hát ez a másik variáns, amit beirtál ronda, nyúlós, rózsaszin-operettes szirup/takony-stilus, ha ilyet kell hallanom, a hányinger kerülget!... :-((( ...és ami roppant irritál, hogy úgy hangzik az egész, mintha Rosalinde egy olcsó kurva lenne, aki zavarában \"próbálja magyarázni a bizonyitványát\"... :-((( Abszolút ellentétes módon a darab dramaturgiájával, és arról már ne is szóljuk: a karaktert hamistja meg!!! Rosalinde NEM erröl szól, s pláne nem a \"Csárdás\"-ban, \"szerep-a-szerepben\"!... Sorry!...
EZ AZ!!! Pontosan erre gondoltam, csak szégyen, nem szégyen: már nem ugrott be, kinek a forditásában énekelte pl. Ágai Karola a legendás felvételen, mert ott a Csárdás magyar változata bizony nagyon szép!... Hát ez a másik variáns, amit beirtál ronda, nyúlós, rózsaszin-operettes szirup/takony-stilus, ha ilyet kell hallanom, a hányinger kerülget!... :-((( ...és ami roppant irritál, hogy úgy hangzik az egész, mintha Rosalinde egy olcsó kurva lenne, aki zavarában \"próbálja magyarázni a bizonyitványát\"... :-((( Abszolút ellentétes módon a darab dramaturgiájával, és arról már ne is szóljuk: a karaktert hamistja meg!!! Rosalinde NEM erröl szól, s pláne nem a \"Csárdás\"-ban, \"szerep-a-szerepben\"!... Sorry!...
1058 virius 2007-02-22 20:21:17 [Válasz erre: 1045 törpekirály 2007-02-20 15:12:34]
Kálmán Imre jelenlegi jogörököse, amint említed, a mai operettes igazgatóval, vagyis Kerényi Miklós Gáborral történt megegyezéssel tiltotta le a Csárdáskirálynő Honthy-Feleki verzióját. Ugyanakkor éppen ez az igazgató, Kerényi Miklós Gábor rendezte meg 2001-ben, a színház élére kerülésekor a Marica grófnőt oly módon, hogy feltupírozta, mi több, tuningolta a művet egy kevéssé ismert Kálmán-revüoperett részletével, ami elüt a Marica stílusától, és inkább Ábrahám Pál: Bál a Savoyban c. művére emlékeztet. Aztán a tévériporterek kérdésére azt nyilatkozta, hogy azért volt bátorsága megtenni, mert \"ez is Kálmán Imre\". A jogörökösnek ez nem tűnt fel?!
Kálmán Imre jelenlegi jogörököse, amint említed, a mai operettes igazgatóval, vagyis Kerényi Miklós Gáborral történt megegyezéssel tiltotta le a Csárdáskirálynő Honthy-Feleki verzióját. Ugyanakkor éppen ez az igazgató, Kerényi Miklós Gábor rendezte meg 2001-ben, a színház élére kerülésekor a Marica grófnőt oly módon, hogy feltupírozta, mi több, tuningolta a művet egy kevéssé ismert Kálmán-revüoperett részletével, ami elüt a Marica stílusától, és inkább Ábrahám Pál: Bál a Savoyban c. művére emlékeztet. Aztán a tévériporterek kérdésére azt nyilatkozta, hogy azért volt bátorsága megtenni, mert \"ez is Kálmán Imre\". A jogörökösnek ez nem tűnt fel?!
1057 virius 2007-02-22 20:16:30 [Válasz erre: 1053 Sesto 2007-02-22 20:03:34]
Igen, de csakis a Fischer Sándor-féle fordításban. Vegyünk belőle egy példát: \"a pusztán a délibáb, a napfény, a nyíló virág, a fák sűrű zöldje, a dús búza földje\" stb. Namármost Romhányi Ágnes újrafordításában (amit a legtöbb Rosalinda - igen helyesen - felcserél a sokkal szebb Fischer-szöveggel) ez a rész imígyen szól: \"úgy érzem - ez nem vulgáris -: a szívem oly ungarisch\". Tessék választani!
Igen, de csakis a Fischer Sándor-féle fordításban. Vegyünk belőle egy példát: \"a pusztán a délibáb, a napfény, a nyíló virág, a fák sűrű zöldje, a dús búza földje\" stb. Namármost Romhányi Ágnes újrafordításában (amit a legtöbb Rosalinda - igen helyesen - felcserél a sokkal szebb Fischer-szöveggel) ez a rész imígyen szól: \"úgy érzem - ez nem vulgáris -: a szívem oly ungarisch\". Tessék választani!
1056 bemaria 2007-02-22 20:16:15 [Válasz erre: 1053 Sesto 2007-02-22 20:03:34]
Ja, hogy a \"Csárdás\"! Most esett le. Nem figyelek rendesen. :) Nem tudom melyik magyar szövegre gondolsz, mert abból is van jópár fordítás.
Ja, hogy a \"Csárdás\"! Most esett le. Nem figyelek rendesen. :) Nem tudom melyik magyar szövegre gondolsz, mert abból is van jópár fordítás.
