184 bemaria 2006-01-12 13:38:18
Sziasztok! Most találtam ezt az oldalt véletlenül, amikor Dagmar Schellenbergerre kerestem rá a neten. Hihetetlen hogy találtam valakit, akinek szintén megvan a Tatjana. Én is megvettem ezt a felvételt elsősorban az énekesnő miatt. Nagyon szeretem az operetteket és rengeteg CD-m van. Dagmar Schellenberger pedig a kedvencem. Nemrég vettem meg a Cigányszerelem dupla CD-s változatát, amin ő énekli Ilonát. Létrehoztam egy operettes honlapot is www.gportal.hu/operettek címen.
Sziasztok! Most találtam ezt az oldalt véletlenül, amikor Dagmar Schellenbergerre kerestem rá a neten. Hihetetlen hogy találtam valakit, akinek szintén megvan a Tatjana. Én is megvettem ezt a felvételt elsősorban az énekesnő miatt. Nagyon szeretem az operetteket és rengeteg CD-m van. Dagmar Schellenberger pedig a kedvencem. Nemrég vettem meg a Cigányszerelem dupla CD-s változatát, amin ő énekli Ilonát. Létrehoztam egy operettes honlapot is www.gportal.hu/operettek címen.
183 Búbánat 2005-11-22 10:14:50
Ma 105 évvel ezelőtt, 1900. november 22-én hunyt el a világhírű angol komponista, a klasszikus operett műfajának egyik utolsó reprezentása, Sir Arthur Sullivan.
Ma 105 évvel ezelőtt, 1900. november 22-én hunyt el a világhírű angol komponista, a klasszikus operett műfajának egyik utolsó reprezentása, Sir Arthur Sullivan.
182 Koca 2005-11-11 21:54:45 [Válasz erre: 181 Búbánat 2005-11-11 14:09:00]
RÖFF És ma lehetett hallani a művésznőt? RÖFF
RÖFF És ma lehetett hallani a művésznőt? RÖFF
181 Búbánat 2005-11-11 14:09:00 [Válasz erre: 180 Koca 2005-11-11 00:17:07]
Ma is ő vezényli a zenekart és Rost énekel...
Ma is ő vezényli a zenekart és Rost énekel...
180 Koca 2005-11-11 00:17:07
Ezen a koncerten Pál Tamás a zenekart kritikátlan módon üvöltette. Minden \"hallhatatlanság\" az ő lelkén szárad. Valamiért bosszút akart állni az énekesnőn? RÖFF
Ezen a koncerten Pál Tamás a zenekart kritikátlan módon üvöltette. Minden \"hallhatatlanság\" az ő lelkén szárad. Valamiért bosszút akart állni az énekesnőn? RÖFF
179 Escamillo 2005-11-10 16:47:33 [Válasz erre: 173 Gremin 2005-11-10 14:54:39]
Én nem nagyon akartam beszámolót írni, gondolván, adtam egy estét az általam nem igazán kedvelt operett műfajnak, nem jött be, a többieknek biztosan tetszett, biztosan csak a 3. emeleti állóhelyeken nem lehetett hallani Rostot, stb. Az eddigi beszámolókkal teljesen egyetértve visszaigazolva látom, hogy tán mégse az én készülékemben van a hiba. Remélem a mai Jenufa kárpótól, ahol az emlegetett paróka-röptetők egyike is mintha fellépne, ha már nem is csúcsformájában...
Én nem nagyon akartam beszámolót írni, gondolván, adtam egy estét az általam nem igazán kedvelt operett műfajnak, nem jött be, a többieknek biztosan tetszett, biztosan csak a 3. emeleti állóhelyeken nem lehetett hallani Rostot, stb. Az eddigi beszámolókkal teljesen egyetértve visszaigazolva látom, hogy tán mégse az én készülékemben van a hiba. Remélem a mai Jenufa kárpótól, ahol az emlegetett paróka-röptetők egyike is mintha fellépne, ha már nem is csúcsformájában...
178 Gremin 2005-11-10 16:09:50 [Válasz erre: 174 Orfeusz 2005-11-10 15:25:17]
Normális helyzetben egy ekkora zenekart Rost hangjának is át kell vinnie. Persze, hogy túlzás volt amit írtam, nem kell szó szerint venni, kedves Orfeusz. A két hölgy fénykorában olyan hangerőt produkált, hogy az ember parókáját levitte. De rezesbandával ők sem szoktak versenyezni. Azok általában valahol hátul szólnak, nem mellettük... Ha meg nem az akusztyikával van baj, csak Rost középlagéjával, akkor a karmester üsse agyon a zenekart, mert az ember mégiscsak az énekest akarja hallani, nem pedig a hangszereket. Furcsa a terem akusztikája, Russel Johnsons ide vagy oda: a rossz hangok felerősödnek (köhögés, cukrospapir, ékszercsörgés, MOBILTELEFON!!!), viszont a nemes hangok, ú.m. prímhegedű tompulnak. Pedig már sok helyen ültem a teremben...
Normális helyzetben egy ekkora zenekart Rost hangjának is át kell vinnie. Persze, hogy túlzás volt amit írtam, nem kell szó szerint venni, kedves Orfeusz. A két hölgy fénykorában olyan hangerőt produkált, hogy az ember parókáját levitte. De rezesbandával ők sem szoktak versenyezni. Azok általában valahol hátul szólnak, nem mellettük... Ha meg nem az akusztyikával van baj, csak Rost középlagéjával, akkor a karmester üsse agyon a zenekart, mert az ember mégiscsak az énekest akarja hallani, nem pedig a hangszereket. Furcsa a terem akusztikája, Russel Johnsons ide vagy oda: a rossz hangok felerősödnek (köhögés, cukrospapir, ékszercsörgés, MOBILTELEFON!!!), viszont a nemes hangok, ú.m. prímhegedű tompulnak. Pedig már sok helyen ültem a teremben...
176 Gremin 2005-11-10 16:03:30 [Válasz erre: 175 Búbánat 2005-11-10 15:49:15]
Igaz, igaz! Kalocsayt csak Rosttal vetettem össze, mert a nagyelődökhöz neki sem sok köze van. De azért a stílust még ő is sokkal jobban tudja. Pittit pedig, néhány szerepet leszámítva az operaszínpadon általában nem szerettem (Liunak pl. nem volt rossz), viszont néhány operettben nagyszerű volt, tényleg. Honthynak meg elég volt bejönnie...
Igaz, igaz! Kalocsayt csak Rosttal vetettem össze, mert a nagyelődökhöz neki sem sok köze van. De azért a stílust még ő is sokkal jobban tudja. Pittit pedig, néhány szerepet leszámítva az operaszínpadon általában nem szerettem (Liunak pl. nem volt rossz), viszont néhány operettben nagyszerű volt, tényleg. Honthynak meg elég volt bejönnie...
175 Búbánat 2005-11-10 15:49:15 [Válasz erre: 173 Gremin 2005-11-10 14:54:39]
Örülök,hogy nézeteink lényegében találkoztak egymással. Kalocsay mint kifejezetten operett-énekesnő, sohasem volt a kedvencem, pláne Németh Marika vagy Petress Zsuzsa kvalitásainak ismeretében. Pályafutása elején volt egy-egy aránylag elfogadható Víg özvegy és Szép Heléna produkciója, de az is messze volt a már említettekétől. Más kategória, ha operaénekesek operettprimadonnai teljesítményeit vesszük bonckés alá. Házy Erzsébet verhetetlen volt ebbéli minőségében is, de még Pitti is élményszerűbb volt a most látott-hallott Rostnál. Honthyt még láthattam és hallhattam a maga testi valóságában. Időskori sipítós hangjával sohasem tudtam megbékélni, de mint primadonna maga volt az abszolút tökély! Igazi jelenség volt a színpadon, aki ott volt az operett hőskorában, és tudta, mi fán terem az egész... Ő aztán értette, tudta, hogy kell le-és bevonulni a primadonnák lépcsőjén!
Örülök,hogy nézeteink lényegében találkoztak egymással. Kalocsay mint kifejezetten operett-énekesnő, sohasem volt a kedvencem, pláne Németh Marika vagy Petress Zsuzsa kvalitásainak ismeretében. Pályafutása elején volt egy-egy aránylag elfogadható Víg özvegy és Szép Heléna produkciója, de az is messze volt a már említettekétől. Más kategória, ha operaénekesek operettprimadonnai teljesítményeit vesszük bonckés alá. Házy Erzsébet verhetetlen volt ebbéli minőségében is, de még Pitti is élményszerűbb volt a most látott-hallott Rostnál. Honthyt még láthattam és hallhattam a maga testi valóságában. Időskori sipítós hangjával sohasem tudtam megbékélni, de mint primadonna maga volt az abszolút tökély! Igazi jelenség volt a színpadon, aki ott volt az operett hőskorában, és tudta, mi fán terem az egész... Ő aztán értette, tudta, hogy kell le-és bevonulni a primadonnák lépcsőjén!
174 Orfeusz 2005-11-10 15:25:17 [Válasz erre: 173 Gremin 2005-11-10 14:54:39]
\"Igy még Marton Évát vagy Birgit Nilsont sem lehetett volna hallani!\" ..azért ez enyhe túlzás, egyszerűen Rost közép és alsó lageja nem hallható szerintem. Viszont a magasságai nagyon is rendben voltak.
\"Igy még Marton Évát vagy Birgit Nilsont sem lehetett volna hallani!\" ..azért ez enyhe túlzás, egyszerűen Rost közép és alsó lageja nem hallható szerintem. Viszont a magasságai nagyon is rendben voltak.
173 Gremin 2005-11-10 14:54:39 [Válasz erre: 172 Búbánat 2005-11-08 00:28:34]
Tulajdonképpen egyetértek az egész beszámolóval, de azért egy-két megjegyzés: 1./ Rost -tetszik, nem tetszik- szubrett: alkatilag, hangilag egyaránt. 2./ A fach egyáltalán nem az ővé. Az operettet csak tanulgatni lehet, megtanulni nem, azt érezni kell. No EZ nincs! Egy primadonna bejön, ő meg csak úgy OTT volt, lépcső ide, lépcső oda! 3./ Káel Csaba, Zoboki Gábor: rendező, diszlettervező? Böhm György dramaturg? Ezt olvasom a műsorfüzetben. Miért volt itt rendezés, díszlet, dramaturgia? Ugyan, kérem! 4./ Azért én sem Fokanovot, sem Pál Tamást nem dícsérném meg. A Marica belépőt épp a karmester verte szét azzal , hogy kegyetlen hangos volt a zenekar. 5./ Az operettben jó a lépcső, de kell egy Honti is, nem? No és akkor a zenekar az árokban van! Itt meg bejön Andrea a rezekkel, a fákkal meg a timpánival egyvonalban. Igy még Marton Évát vagy Birgit Nilsont sem lehetett volna hallani! 6./ Fokanov: minden csak nem operett. Daniló belépője mint altatódal! Grrr! No és a német kiejtés! Egy diminuendót képtelen megcsinálni, azonnal összeomlik a hang. A sajátmaga ünnepeltetése meg egyenesen gusztustalan volt, Rost nem hajlongott ennyit (nem is tudott, mert ahhoz grácia kell!). Persze a többiekhez képest valamiféle ÉNEKESI élményt nyújtott! 7./ Káel Csaba: rendezés helyett giccshalom. Fények: lil, piros, rózsaszín, narancs stb. félbalett keringőkkel, táncosokkal tarkítva, bepróbálatlanul, ügyetlenkedve. 8./ Rost Andrea: csak azt mondhatom, hogy ezért kár volt. Persze, persze, hallottunk egy-két csúcshangot, de hol volt a középlage? No és egy-két csúcshang, puntatura is kimaradt, amit azért egy prima donnának meg kell csinálnia. A ruhákról inkább nem értekeznék hosszan, csak annyit: üdének egyik sem hatott... Biztos, hogy a terem akusztikai elemei sem voltak rendben. A mozgazható akusztikus elem, talán canope-nak hívják, még soha sem volt egy síkban, nyílván a rendezőnek kellett ez a látvány és a fények miatt... Azt hiszem, hogy ez nem volt egy olcsó produkciója a MüPának. Kár volt megrendezni. Sajnos. Majd egyszer elmegyem meghallgatni Kalocsay Zsuzsát...
Tulajdonképpen egyetértek az egész beszámolóval, de azért egy-két megjegyzés: 1./ Rost -tetszik, nem tetszik- szubrett: alkatilag, hangilag egyaránt. 2./ A fach egyáltalán nem az ővé. Az operettet csak tanulgatni lehet, megtanulni nem, azt érezni kell. No EZ nincs! Egy primadonna bejön, ő meg csak úgy OTT volt, lépcső ide, lépcső oda! 3./ Káel Csaba, Zoboki Gábor: rendező, diszlettervező? Böhm György dramaturg? Ezt olvasom a műsorfüzetben. Miért volt itt rendezés, díszlet, dramaturgia? Ugyan, kérem! 4./ Azért én sem Fokanovot, sem Pál Tamást nem dícsérném meg. A Marica belépőt épp a karmester verte szét azzal , hogy kegyetlen hangos volt a zenekar. 5./ Az operettben jó a lépcső, de kell egy Honti is, nem? No és akkor a zenekar az árokban van! Itt meg bejön Andrea a rezekkel, a fákkal meg a timpánival egyvonalban. Igy még Marton Évát vagy Birgit Nilsont sem lehetett volna hallani! 6./ Fokanov: minden csak nem operett. Daniló belépője mint altatódal! Grrr! No és a német kiejtés! Egy diminuendót képtelen megcsinálni, azonnal összeomlik a hang. A sajátmaga ünnepeltetése meg egyenesen gusztustalan volt, Rost nem hajlongott ennyit (nem is tudott, mert ahhoz grácia kell!). Persze a többiekhez képest valamiféle ÉNEKESI élményt nyújtott! 7./ Káel Csaba: rendezés helyett giccshalom. Fények: lil, piros, rózsaszín, narancs stb. félbalett keringőkkel, táncosokkal tarkítva, bepróbálatlanul, ügyetlenkedve. 8./ Rost Andrea: csak azt mondhatom, hogy ezért kár volt. Persze, persze, hallottunk egy-két csúcshangot, de hol volt a középlage? No és egy-két csúcshang, puntatura is kimaradt, amit azért egy prima donnának meg kell csinálnia. A ruhákról inkább nem értekeznék hosszan, csak annyit: üdének egyik sem hatott... Biztos, hogy a terem akusztikai elemei sem voltak rendben. A mozgazható akusztikus elem, talán canope-nak hívják, még soha sem volt egy síkban, nyílván a rendezőnek kellett ez a látvány és a fények miatt... Azt hiszem, hogy ez nem volt egy olcsó produkciója a MüPának. Kár volt megrendezni. Sajnos. Majd egyszer elmegyem meghallgatni Kalocsay Zsuzsát...
172 Búbánat 2005-11-08 00:28:34
Mit mondjak erről a ma esti operett-gáláról? Sajnos csak azt, hogy erős középszer volt, de talán ez is rá hízelgő. A Káel Csaba rendezte produkciótól és személy szerint Rost Andreától többet vártam, és a két vendégművész közül csalódnom kellett az olasz-német Roberto Saccában is – már a műsor előtt megkérte Petrányi Juditot, hogy tolmácsolja elnézését a publikum felé, mert megfázott és betegen érkezett, de mégsem akarta lemondani felléptét. Talán jobban jártunk volna, ha végleg lemondja, és helyette egy magyar tenor-kolléga ugrik be; bemutatkozása a Cigánybáróból a „Ki esketett?...” kettősében (Rost oldalán) bizony nagyon gyenge volt , még a Barinkay-belépőjét hősiesen elénekelte, aztán már csak két rövid jelenetben, a csárdáskirálynőben és a Denevérben jött ismét fel a színpadra, nem sok örömet szerezve nekünk: a Mosoly országából a „Vágyom egy nő után!” kezdetű áriát már el sem énekelte, a ráadásban A víg özvegy megismételt szerelmi kettősében („Ajk az ajkon” – németül persze) odaállt még a két partnere mellé… Számomra az est kellemes meglepetését Fokanov Anatolij fellépése szolgáltatta, mint operett-bonviván! Most először láttam és hallottam őt operettben játszani és énekelni. És egész jól sikerült ez neki. Rost Vilja-dalát (A víg özvegy) követő brávók után Fokanov a Marica grófnőből a „Hej, cigány!” eléneklésével szinte „robbantott” – persze, hogy nem maradt el itt sem a vastaps! A csaknem megtelt Nemzeti Hangversenyterembe a közönség javarészét természetesen a Rost Andrea neve és művészete vonzotta. Rost korrektül elénekelt mindent, ami a programfüzetben szerepelt, de számomra egyik operett dala sem volt igazán meggyőző erejű. Talán a magas csúcshangok szóltak kifogástalanul, amit a helyén értékeltünk is a nézőtéren – ki-ki a maga temperamentumával, de összességében elég lagymatag volt ez a tetszésnyilvánítás. Hangja a középfekvésben egyszerűen hallhatatlan volt, vagy a zenekar elnyomta volna? Nem hinném. Vagy az akusztika nem jól van beállítva, nem értek hozzá. A Marica- és a Szilvia belépői, és a Cigányszerelemből a „Messze a nagy erdő…” minden volt, de nem primadonnához méltó. A hang alacsony, és egyszerűen kevés. Elég sok művész tolmácsolásában halottam ezeket, összehasonlíthatatlanul magasabb nívón. És adós maradt azzal, ami az operett sava és borsa: a tűzzel, a játékossággal és kikacsintással; a mórikálás, a pedantéria, a hidegség vagy a közöny kevés, hiába a szép hang vagy a szép ének. Be kellene tudni vonnia a közönséget is az operett bűvöletébe, még akkor is, ha csak részleteket kapunk és hallunk belőle. Az a problémám, hogy az operett – más, mint az opera; Rost az operában a koloratúráival, a líra vagy a dráma adagolásával felépít egy teljes estés figurát, alakít egy sorsot, jó esetben létre hozza drámát, találkozik egymással a szerep és az énekművész hangja. Az operett ennél sokkal összetettebb műfaj. Ide annál több kell. Az egyéniségnek és az énekes-primadonna szerepnek egyesülnie kell – már egy ária, egy duett előadásának idejére is. El kell hitetnie azonmód, hogy ő a primadonna és minden körülötte forog meg mozog, és ő érte van. Ha ez a kisugárzás, varázs belőle hiányzik, akkor hiába partner, zenekar, balettkar, kellék, ruha, fénysugarak, rendezés, látvány miegymás, nem fog átjönni abból hozzánk ez a remélt és várt többlet. Marad a vágyakozás és az illúzió hiánya. S csalódottak leszünk. Kell ez nekünk? Ugyanezt Batta András is találóan, szakszerűen és kifejezően megfogalmazta az „Álom, álom, édes álom…. Túl az Óperencián” című könyvében, aki az előszót is írta a műsorfüzetbe, és aki a díszpáholyban helyet foglalva szerintem szomorúan konstatálhatta, hogy az elmélet és a gyakorlat között nem mindig van korreláció. Hogy mégsem keserű szájízzel kellett hazamennem, az a már említett Fokanovnak (igaz, Daniló- belépője mondjuk, nem vetekszik Udvardy de akár Bende eleganciájával) köszönhető, és hogy azért ne legyek teljesen elparentáló: Rost Odette-belépője a Bajadérból – mondhatom teljes szívvel - tényleg szép volt és emlékezetes marad számomra. Aránylag rövid volt az egy szünettel játszott operett-műsor: ötven-ötven perc. Ami maradéktalanul élvezhető volt számomra, az az Operaház zenekarának és Pál Tamás karmesternek volt köszönhető. A zenekar nagyszerűen szólaltatta meg a két rész elején Offenbachtól Az Orfeusz az alvilágban nyitányát, illetve Lehár Arany és Ezüst keringőjét (bár ez utóbbi vége le lett vágva, hiszen a keringőfüzér visszatérő fő dallamát már nem játszotta el a zenekar; a közönség már tapsolt, meg se várva a végét, de az is lehet, hogy a zene dallamaira lejtő táncosok koreográfiája nem tette lehetővé a teljes lezárását ennek a meseszép keringőnek…) Egyébként mindenki kotta nélkül énekelt, Pál Tamás partitúra nélkül vezényelt, és megemlítendő még a szép toalettek és a fess szmokingok. A színpadképben középen egy ereszkedő lépcsősor választotta ketté a zenekart (hogy a primadonna és a bonviván itt jöjjön le a magasból, úgy ahogy egy operettben dukál), de ez nem zavarta az összhangzatot, Pál Tamás ügyesen, kissé a balféltekéről irányította – néhol már a közönség felé fordulva – a zenekar mindkét részét. Szegény Marcello Viotti! Talán Odafenn most nem annyira bánkódik, hogy mégsem neki kellett ezt a mai koncertet levezényelnie… Aki pedig a fentiek ellenére kesereg, hogy nem láthatta, nem hallhatta ezt a Rost-operett-gálát, ne omoljon össze teljesen: a Duna TV nyolc kamerával felvette az egész produkciót és várhatóan Szilveszter táján felvételről mindenki megtekintheti majd.
Mit mondjak erről a ma esti operett-gáláról? Sajnos csak azt, hogy erős középszer volt, de talán ez is rá hízelgő. A Káel Csaba rendezte produkciótól és személy szerint Rost Andreától többet vártam, és a két vendégművész közül csalódnom kellett az olasz-német Roberto Saccában is – már a műsor előtt megkérte Petrányi Juditot, hogy tolmácsolja elnézését a publikum felé, mert megfázott és betegen érkezett, de mégsem akarta lemondani felléptét. Talán jobban jártunk volna, ha végleg lemondja, és helyette egy magyar tenor-kolléga ugrik be; bemutatkozása a Cigánybáróból a „Ki esketett?...” kettősében (Rost oldalán) bizony nagyon gyenge volt , még a Barinkay-belépőjét hősiesen elénekelte, aztán már csak két rövid jelenetben, a csárdáskirálynőben és a Denevérben jött ismét fel a színpadra, nem sok örömet szerezve nekünk: a Mosoly országából a „Vágyom egy nő után!” kezdetű áriát már el sem énekelte, a ráadásban A víg özvegy megismételt szerelmi kettősében („Ajk az ajkon” – németül persze) odaállt még a két partnere mellé… Számomra az est kellemes meglepetését Fokanov Anatolij fellépése szolgáltatta, mint operett-bonviván! Most először láttam és hallottam őt operettben játszani és énekelni. És egész jól sikerült ez neki. Rost Vilja-dalát (A víg özvegy) követő brávók után Fokanov a Marica grófnőből a „Hej, cigány!” eléneklésével szinte „robbantott” – persze, hogy nem maradt el itt sem a vastaps! A csaknem megtelt Nemzeti Hangversenyterembe a közönség javarészét természetesen a Rost Andrea neve és művészete vonzotta. Rost korrektül elénekelt mindent, ami a programfüzetben szerepelt, de számomra egyik operett dala sem volt igazán meggyőző erejű. Talán a magas csúcshangok szóltak kifogástalanul, amit a helyén értékeltünk is a nézőtéren – ki-ki a maga temperamentumával, de összességében elég lagymatag volt ez a tetszésnyilvánítás. Hangja a középfekvésben egyszerűen hallhatatlan volt, vagy a zenekar elnyomta volna? Nem hinném. Vagy az akusztika nem jól van beállítva, nem értek hozzá. A Marica- és a Szilvia belépői, és a Cigányszerelemből a „Messze a nagy erdő…” minden volt, de nem primadonnához méltó. A hang alacsony, és egyszerűen kevés. Elég sok művész tolmácsolásában halottam ezeket, összehasonlíthatatlanul magasabb nívón. És adós maradt azzal, ami az operett sava és borsa: a tűzzel, a játékossággal és kikacsintással; a mórikálás, a pedantéria, a hidegség vagy a közöny kevés, hiába a szép hang vagy a szép ének. Be kellene tudni vonnia a közönséget is az operett bűvöletébe, még akkor is, ha csak részleteket kapunk és hallunk belőle. Az a problémám, hogy az operett – más, mint az opera; Rost az operában a koloratúráival, a líra vagy a dráma adagolásával felépít egy teljes estés figurát, alakít egy sorsot, jó esetben létre hozza drámát, találkozik egymással a szerep és az énekművész hangja. Az operett ennél sokkal összetettebb műfaj. Ide annál több kell. Az egyéniségnek és az énekes-primadonna szerepnek egyesülnie kell – már egy ária, egy duett előadásának idejére is. El kell hitetnie azonmód, hogy ő a primadonna és minden körülötte forog meg mozog, és ő érte van. Ha ez a kisugárzás, varázs belőle hiányzik, akkor hiába partner, zenekar, balettkar, kellék, ruha, fénysugarak, rendezés, látvány miegymás, nem fog átjönni abból hozzánk ez a remélt és várt többlet. Marad a vágyakozás és az illúzió hiánya. S csalódottak leszünk. Kell ez nekünk? Ugyanezt Batta András is találóan, szakszerűen és kifejezően megfogalmazta az „Álom, álom, édes álom…. Túl az Óperencián” című könyvében, aki az előszót is írta a műsorfüzetbe, és aki a díszpáholyban helyet foglalva szerintem szomorúan konstatálhatta, hogy az elmélet és a gyakorlat között nem mindig van korreláció. Hogy mégsem keserű szájízzel kellett hazamennem, az a már említett Fokanovnak (igaz, Daniló- belépője mondjuk, nem vetekszik Udvardy de akár Bende eleganciájával) köszönhető, és hogy azért ne legyek teljesen elparentáló: Rost Odette-belépője a Bajadérból – mondhatom teljes szívvel - tényleg szép volt és emlékezetes marad számomra. Aránylag rövid volt az egy szünettel játszott operett-műsor: ötven-ötven perc. Ami maradéktalanul élvezhető volt számomra, az az Operaház zenekarának és Pál Tamás karmesternek volt köszönhető. A zenekar nagyszerűen szólaltatta meg a két rész elején Offenbachtól Az Orfeusz az alvilágban nyitányát, illetve Lehár Arany és Ezüst keringőjét (bár ez utóbbi vége le lett vágva, hiszen a keringőfüzér visszatérő fő dallamát már nem játszotta el a zenekar; a közönség már tapsolt, meg se várva a végét, de az is lehet, hogy a zene dallamaira lejtő táncosok koreográfiája nem tette lehetővé a teljes lezárását ennek a meseszép keringőnek…) Egyébként mindenki kotta nélkül énekelt, Pál Tamás partitúra nélkül vezényelt, és megemlítendő még a szép toalettek és a fess szmokingok. A színpadképben középen egy ereszkedő lépcsősor választotta ketté a zenekart (hogy a primadonna és a bonviván itt jöjjön le a magasból, úgy ahogy egy operettben dukál), de ez nem zavarta az összhangzatot, Pál Tamás ügyesen, kissé a balféltekéről irányította – néhol már a közönség felé fordulva – a zenekar mindkét részét. Szegény Marcello Viotti! Talán Odafenn most nem annyira bánkódik, hogy mégsem neki kellett ezt a mai koncertet levezényelnie… Aki pedig a fentiek ellenére kesereg, hogy nem láthatta, nem hallhatta ezt a Rost-operett-gálát, ne omoljon össze teljesen: a Duna TV nyolc kamerával felvette az egész produkciót és várhatóan Szilveszter táján felvételről mindenki megtekintheti majd.
171 Búbánat 2005-11-05 10:43:16 [Válasz erre: 43 Szilgyo 2005-01-27 15:59:54]
Ezt a \"balsikerű\" Orfeusz az Alvilágban -kísérletet (Pesti Magyar Színház),amelyről utóbb Megén is beszámolt nekünk, ugyanebben a rendezésben és részben ugyanezzel a szereplőgárdával színre vitte a Soproni Petőfi Színház is. November 20-án az m2 csatorna 21:30 órai kezdettel felvételről leadja a darabot (137 perc)
Ezt a \"balsikerű\" Orfeusz az Alvilágban -kísérletet (Pesti Magyar Színház),amelyről utóbb Megén is beszámolt nekünk, ugyanebben a rendezésben és részben ugyanezzel a szereplőgárdával színre vitte a Soproni Petőfi Színház is. November 20-án az m2 csatorna 21:30 órai kezdettel felvételről leadja a darabot (137 perc)
170 Búbánat 2005-10-27 09:16:13 [Válasz erre: 169 frushena 2005-10-26 23:35:47]
Köszönöm. Miska pincér: Latabár Árpád. Lám, a dinasztia tovább él a műfajban! Miskolcra ezért viszont most nem utazom el.
Köszönöm. Miska pincér: Latabár Árpád. Lám, a dinasztia tovább él a műfajban! Miskolcra ezért viszont most nem utazom el.
169 frushena 2005-10-26 23:35:47
[url]http://www.szinhaz.hu/index.php?id=1&cid=9803;Csárdáskirálynő[/url]
[url]http://www.szinhaz.hu/index.php?id=1&cid=9803;Csárdáskirálynő[/url]
168 Búbánat 2005-10-25 10:01:25
Díjazták az operettistákat A Budapesti Operettszínházban hétfőn este Bozóki András kulturális miniszter adta át a Magyar Operett Napján már hagyományosan odaítélt szakmai díjakat. Az év operettszínésze Kalocsai Zsuzsa, a társulat primadonnája lett, a musical kategóriában Bereczki Zoltán színművész bizonyult a legjobbnak az elmúlt szezonban. Az év felfedezettjének járó marsallbotot a tavalyi díjazott, Dolhai Attila adta át Langer Somának, az életműdíjat pedig a színház örökös tagja, Tiboldi Mária vehette át tegnap este a Dr. Bőregér előadása előtt. Az operett-napi megemlékezést minden évben október 24-én tartják, ugyanis ezen a napon - 123 éve - született Kálmán Imre zeneszerző, 57 évvel ezelőtt pedig szintén e napon hunyt el Lehár Ferenc. A színház vezetősége által odaítélt elismerést Dr. Éliás Tibor, a Musica Hungarica Alapítvány elnöke és a Budapesti Operettszínház közösen alapította két évvel ezelőtt, a díjat így tegnap már harmadik alkalommal osztották ki. Kalocsai Zsuzsa évtizedek óta meghatározó művésze a társulatnak, melyben nagy tisztelet övezi munkásságát. Legutóbbi bemutatói közül a már-már operai hangot megkövetelő Rosalinda (Dr. Bőregér) megformálását díjazták a színház vezetői, míg Bereczki Zoltán minden bizonnyal a Rómeó és Júlia című Presgurvic-musical Mercutiójaként érdemelte ki a házon belül igazán rangos elismerést. Bereczki néhány hete vett részt következő bemutatójának olvasópróbáján: Janza Kata és Felföldi Anikó partnereként lép majd fel decembertől a Súgó Raktárszínházban Jövőre, veled, itt című produkció férfi főszerepében. Peller Károly és Dolhai Attila után a legígéretesebb pályakezdőnek szánt vándordíjat kiérdemlő Langer Soma a színház saját nevelésű művésze - és bizonyára majdani büszkesége. Az Operettakadémián tavaly végzett fiatal színész a társulat amerikai turnéján debütált, azóta pedig már több előadásban is szerepet kapott a Nagymező utcában, jelenleg a Dr. Bőregés és a Mozart című előadásokban szerepel. A zenés színházi műfajok népszerűsége hosszú idő óta töretlen: az elmúlt szezonban a társulat számos turnén vett részt, a Pesti Broadway-n található otthonában, a patinás Operettszínházban pedig közel 350 ezer nézőt fogadott. Népszava, 2005. október 25. Koren Zsolt
Díjazták az operettistákat A Budapesti Operettszínházban hétfőn este Bozóki András kulturális miniszter adta át a Magyar Operett Napján már hagyományosan odaítélt szakmai díjakat. Az év operettszínésze Kalocsai Zsuzsa, a társulat primadonnája lett, a musical kategóriában Bereczki Zoltán színművész bizonyult a legjobbnak az elmúlt szezonban. Az év felfedezettjének járó marsallbotot a tavalyi díjazott, Dolhai Attila adta át Langer Somának, az életműdíjat pedig a színház örökös tagja, Tiboldi Mária vehette át tegnap este a Dr. Bőregér előadása előtt. Az operett-napi megemlékezést minden évben október 24-én tartják, ugyanis ezen a napon - 123 éve - született Kálmán Imre zeneszerző, 57 évvel ezelőtt pedig szintén e napon hunyt el Lehár Ferenc. A színház vezetősége által odaítélt elismerést Dr. Éliás Tibor, a Musica Hungarica Alapítvány elnöke és a Budapesti Operettszínház közösen alapította két évvel ezelőtt, a díjat így tegnap már harmadik alkalommal osztották ki. Kalocsai Zsuzsa évtizedek óta meghatározó művésze a társulatnak, melyben nagy tisztelet övezi munkásságát. Legutóbbi bemutatói közül a már-már operai hangot megkövetelő Rosalinda (Dr. Bőregér) megformálását díjazták a színház vezetői, míg Bereczki Zoltán minden bizonnyal a Rómeó és Júlia című Presgurvic-musical Mercutiójaként érdemelte ki a házon belül igazán rangos elismerést. Bereczki néhány hete vett részt következő bemutatójának olvasópróbáján: Janza Kata és Felföldi Anikó partnereként lép majd fel decembertől a Súgó Raktárszínházban Jövőre, veled, itt című produkció férfi főszerepében. Peller Károly és Dolhai Attila után a legígéretesebb pályakezdőnek szánt vándordíjat kiérdemlő Langer Soma a színház saját nevelésű művésze - és bizonyára majdani büszkesége. Az Operettakadémián tavaly végzett fiatal színész a társulat amerikai turnéján debütált, azóta pedig már több előadásban is szerepet kapott a Nagymező utcában, jelenleg a Dr. Bőregés és a Mozart című előadásokban szerepel. A zenés színházi műfajok népszerűsége hosszú idő óta töretlen: az elmúlt szezonban a társulat számos turnén vett részt, a Pesti Broadway-n található otthonában, a patinás Operettszínházban pedig közel 350 ezer nézőt fogadott. Népszava, 2005. október 25. Koren Zsolt
167 Búbánat 2005-10-24 18:27:34
Ma a rádióban, a magyar operett napján, a Muzsikáló Reggel is megemlékezett erről, Házy Erzsébet és Simándy József operettfelvételeiből válogatva.
Ma a rádióban, a magyar operett napján, a Muzsikáló Reggel is megemlékezett erről, Házy Erzsébet és Simándy József operettfelvételeiből válogatva.
166 Búbánat 2005-10-18 08:34:40 [Válasz erre: 117 Búbánat 2005-09-20 16:55:22]
A rend kedvéért: a Lehár kézirat a kikiáltási árról 30.000 Ft-ra tornázta fel magát.
A rend kedvéért: a Lehár kézirat a kikiáltási árról 30.000 Ft-ra tornázta fel magát.
165 Búbánat 2005-10-17 16:37:06 [Válasz erre: 158 egy kívülálló 2005-10-11 19:52:12]
Ezt találtam a Hungarotonnál keresgélve a neten. (Ha már szóba került Lehár Antal tábornok neve.) Lehár Ferenc kompozíciójának címe: Piave induló / Piave March (1920), ami a 106. Báró Lehár Antal Gyalogezred indulójává vált! March of the 106th Infantry Regiment \"Baron Antal Lehár\" Teljes részletezettséggel: HCD 16849 LEHÁR, Ferenc Sr. (1838-1898) LEHÁR, Ferenc Jr. (1870-1948) A LEHÁR-DINASZTIA - INDULÓK - vezényel: MAROSI LÁSZLÓ Id. Ferenc Lehár / Sr (1838 Schönwald - 1898 Budapest) 1 Oliosi induló / Oliosi Attack March / Oliosi Sturm-Marsch (1866) (3´02˝) 2 A bádeni nagyherceg indulója / March of the Prince of Baden (Friedrich Wilhelm Ludwig Grossherzog von Baden) (3´06˝) 3 Delegációs induló / Delegation March (1881) (2´12˝) Ifj. Ferenc Lehár / Jr (1870 Komárom - 1948 Bad Ischl) 4 Lyuk, lyuk, lyuk / Hole, hole, hole - march Op. 13. (A 25. Gyalogezred indulója / March of the 25th Infantry Regiment) 5 Vásárhelyi induló / Vásárhely March Op. 14 (1´47˝) 6 Most kezdődik / It starts just now Op. 17. (A 25. Gyalogezred indulója / March of the 25th Infantry Regiment) (3´18˝) 7 Losonczy induló / Losonczy March Op. 20 (1894) (A 25. Gyalogezred indulója / March of the 25th Infantry Regiment) (3´18˝) 8 Magyar népdal (Kuruc) induló / Hungarian Folk Song (Kuruts) March Op. 40 (2´33˝) 9 Esti fények / Evening Lights Op. 55 (Nachtlichter-Marsch) (2´18˝) 10 Győzelmi induló / Triumph March (1898) (3´56˝) 11 Nechledil induló / Nechledil March (1902) (A \"bécsi nők\" című operettből / From the operetta \" Wiener Frauen\") (2´21˝) 12 A két bajtárs induló / The Two Fellow-soldiers March (1903) (Induló a \"Drótostót\" című operettből / March from the operetta: \"Der Rastelbinder\") (1´55˝) 13 Los von Mann (1904) (Induló a \"Mókaházasság\" című operettből / March from the operetta: \"Die Juxheirat\") (2´42˝) 14 Jupiter induló / Jupiter March (1908) (A \"Bálványférj\" című operettből / from the operetta: \"Der Göttergatte\") (2´40˝) 15 Signal induló / Signal March (1908) (A \"Három feleség\" című operettből / from the operetta: \"Der Mann mit den drei Frauen\") (3´02˝) 16 Radetzky apánk hív / Dad Radetzky Calls Us (1908) (A 15. Huszárezred indulója / March of the 15th Cavalry Regiment) (2´43˝) 17 Luxemburg induló / Luxemburg March (1909) (Induló a \"Luxemburg grófja\" című operettből / March from the operetta: \"Der Graf von Luxemburg\") (3´01˝) 18 Cigányszerelem / Gypsy Love (1910) (Induló az azonos című operettből / March from the operetta: \"Zigeunerliebe\") (2´37˝) 19 Párizsi utcák / Streets of Paris (1912) (Induló az \"Éva\" című operettből / March from the operetta: \"Eva\") (2´19˝) 20 Farsangi induló / Carnival March (Münchner-Marsch) (2´55˝) 21 Lehár fiúk induló / The Lehár Boys March (1920) (2´13˝) 22 Kormányzó induló / Governor March (1920) (2´10˝) 23 Piave induló / Piave March (1920) (A 106. Báró Lehár Antal Gyalogezred indulója / March of the 106th Infantry Regiment \"Baron Antal Lehár\") (2´29˝) Összidő / Total time: 61´41˝ Budapesti Koncertfúvosok / Budapest Symphonic Band Vezényel / Conducted by LÁSZLÓ MAROSI Recording Producer: Gusztáv Bárány Balance Engineer: István Berényi Recorded in the Studio of Hungaroton on December 10-12, 1996 Magyar témájú. Magyar nyelvű ismertetővel / Notes in English (P) 1997 HUNGAROTON CLASSIC LTD. DDD Kategória: Operett, Musical, Sanzon Vonalkód cd: 5991811684921
Ezt találtam a Hungarotonnál keresgélve a neten. (Ha már szóba került Lehár Antal tábornok neve.) Lehár Ferenc kompozíciójának címe: Piave induló / Piave March (1920), ami a 106. Báró Lehár Antal Gyalogezred indulójává vált! March of the 106th Infantry Regiment \"Baron Antal Lehár\" Teljes részletezettséggel: HCD 16849 LEHÁR, Ferenc Sr. (1838-1898) LEHÁR, Ferenc Jr. (1870-1948) A LEHÁR-DINASZTIA - INDULÓK - vezényel: MAROSI LÁSZLÓ Id. Ferenc Lehár / Sr (1838 Schönwald - 1898 Budapest) 1 Oliosi induló / Oliosi Attack March / Oliosi Sturm-Marsch (1866) (3´02˝) 2 A bádeni nagyherceg indulója / March of the Prince of Baden (Friedrich Wilhelm Ludwig Grossherzog von Baden) (3´06˝) 3 Delegációs induló / Delegation March (1881) (2´12˝) Ifj. Ferenc Lehár / Jr (1870 Komárom - 1948 Bad Ischl) 4 Lyuk, lyuk, lyuk / Hole, hole, hole - march Op. 13. (A 25. Gyalogezred indulója / March of the 25th Infantry Regiment) 5 Vásárhelyi induló / Vásárhely March Op. 14 (1´47˝) 6 Most kezdődik / It starts just now Op. 17. (A 25. Gyalogezred indulója / March of the 25th Infantry Regiment) (3´18˝) 7 Losonczy induló / Losonczy March Op. 20 (1894) (A 25. Gyalogezred indulója / March of the 25th Infantry Regiment) (3´18˝) 8 Magyar népdal (Kuruc) induló / Hungarian Folk Song (Kuruts) March Op. 40 (2´33˝) 9 Esti fények / Evening Lights Op. 55 (Nachtlichter-Marsch) (2´18˝) 10 Győzelmi induló / Triumph March (1898) (3´56˝) 11 Nechledil induló / Nechledil March (1902) (A \"bécsi nők\" című operettből / From the operetta \" Wiener Frauen\") (2´21˝) 12 A két bajtárs induló / The Two Fellow-soldiers March (1903) (Induló a \"Drótostót\" című operettből / March from the operetta: \"Der Rastelbinder\") (1´55˝) 13 Los von Mann (1904) (Induló a \"Mókaházasság\" című operettből / March from the operetta: \"Die Juxheirat\") (2´42˝) 14 Jupiter induló / Jupiter March (1908) (A \"Bálványférj\" című operettből / from the operetta: \"Der Göttergatte\") (2´40˝) 15 Signal induló / Signal March (1908) (A \"Három feleség\" című operettből / from the operetta: \"Der Mann mit den drei Frauen\") (3´02˝) 16 Radetzky apánk hív / Dad Radetzky Calls Us (1908) (A 15. Huszárezred indulója / March of the 15th Cavalry Regiment) (2´43˝) 17 Luxemburg induló / Luxemburg March (1909) (Induló a \"Luxemburg grófja\" című operettből / March from the operetta: \"Der Graf von Luxemburg\") (3´01˝) 18 Cigányszerelem / Gypsy Love (1910) (Induló az azonos című operettből / March from the operetta: \"Zigeunerliebe\") (2´37˝) 19 Párizsi utcák / Streets of Paris (1912) (Induló az \"Éva\" című operettből / March from the operetta: \"Eva\") (2´19˝) 20 Farsangi induló / Carnival March (Münchner-Marsch) (2´55˝) 21 Lehár fiúk induló / The Lehár Boys March (1920) (2´13˝) 22 Kormányzó induló / Governor March (1920) (2´10˝) 23 Piave induló / Piave March (1920) (A 106. Báró Lehár Antal Gyalogezred indulója / March of the 106th Infantry Regiment \"Baron Antal Lehár\") (2´29˝) Összidő / Total time: 61´41˝ Budapesti Koncertfúvosok / Budapest Symphonic Band Vezényel / Conducted by LÁSZLÓ MAROSI Recording Producer: Gusztáv Bárány Balance Engineer: István Berényi Recorded in the Studio of Hungaroton on December 10-12, 1996 Magyar témájú. Magyar nyelvű ismertetővel / Notes in English (P) 1997 HUNGAROTON CLASSIC LTD. DDD Kategória: Operett, Musical, Sanzon Vonalkód cd: 5991811684921
164 egy kívülálló 2005-10-12 18:34:10 [Válasz erre: 162 Búbánat 2005-10-12 09:28:06]
Köszi az infókat!
Köszi az infókat!
163 Momo 2005-10-12 13:20:48 [Válasz erre: 160 Búbánat 2005-10-12 09:26:54]
A francba Búbánat, már elkönyveltelek rokonnak...
A francba Búbánat, már elkönyveltelek rokonnak...
162 Búbánat 2005-10-12 09:28:06 [Válasz erre: 149 egy kívülálló 2005-10-11 01:48:37]
Említetted, hogy Lehár Tatjána című operájának lemezfelvételét nem ismered. Én meg válaszoltam, hogy egy Lehár-blokkban (több más, Lehár ritkán hallható kompozícióinak nemrég kiadott CD-sorozatában) ezt is megvásároltam. Ide írom a CPO 2004. évi katalógusában – és a lemezen - olvasható paramétereit: Franz Lehár: Tatjana, Opera in three acts Dagmar Schellenberger, Herbert Lippert, Karsten Meves etz. Rundfunkchor Berlin (Sigurd Brauns) Rundfunk-Sinfonieorchester Berlin Michail Jurowski cpo 999 762-2 2 CDs,.DDD, 2001 FonoForum 12/02: „What makes this work interesting and worth performing is its distinct caterpillar stage clearly anticipating the later butterfly, pars pro toto, the great grievous duets typical of Lehar’s Berlin operettas. The recording presents a well-prepared case for Lehár’s early oeuvre.”
Említetted, hogy Lehár Tatjána című operájának lemezfelvételét nem ismered. Én meg válaszoltam, hogy egy Lehár-blokkban (több más, Lehár ritkán hallható kompozícióinak nemrég kiadott CD-sorozatában) ezt is megvásároltam. Ide írom a CPO 2004. évi katalógusában – és a lemezen - olvasható paramétereit: Franz Lehár: Tatjana, Opera in three acts Dagmar Schellenberger, Herbert Lippert, Karsten Meves etz. Rundfunkchor Berlin (Sigurd Brauns) Rundfunk-Sinfonieorchester Berlin Michail Jurowski cpo 999 762-2 2 CDs,.DDD, 2001 FonoForum 12/02: „What makes this work interesting and worth performing is its distinct caterpillar stage clearly anticipating the later butterfly, pars pro toto, the great grievous duets typical of Lehar’s Berlin operettas. The recording presents a well-prepared case for Lehár’s early oeuvre.”
160 Búbánat 2005-10-12 09:26:54 [Válasz erre: 157 Momo 2005-10-11 18:17:13]
Rosszul emlékszel, nem rokonom, hanem annak egy ügyfele. De tényleg, ez nem változtat a lényegen...
Rosszul emlékszel, nem rokonom, hanem annak egy ügyfele. De tényleg, ez nem változtat a lényegen...
159 frushena 2005-10-11 19:53:19 [Válasz erre: 158 egy kívülálló 2005-10-11 19:52:12]
\"Csak fejből\"?????? Nem szégyenled magad??? :-D
\"Csak fejből\"?????? Nem szégyenled magad??? :-D
158 egy kívülálló 2005-10-11 19:52:12 [Válasz erre: 150 frushena 2005-10-11 07:38:59]
Lehárnak és Mozartnak több köze is van egymáshoz: ha jól tudom, Lehár vásárolta meg Emanuel Schikaneder egykori villáját, amit aztán testvére, Antal örökölt tőle (az a tábornok, aki anno az első világháború után IV. Károly oldalán részt vett annak visszatérési kísérletében). De ezt csak fejből írom, nem volt időm ellenőrizni az adatokat.
Lehárnak és Mozartnak több köze is van egymáshoz: ha jól tudom, Lehár vásárolta meg Emanuel Schikaneder egykori villáját, amit aztán testvére, Antal örökölt tőle (az a tábornok, aki anno az első világháború után IV. Károly oldalán részt vett annak visszatérési kísérletében). De ezt csak fejből írom, nem volt időm ellenőrizni az adatokat.
157 Momo 2005-10-11 18:17:13 [Válasz erre: 155 Búbánat 2005-10-11 17:56:40]
Örülök, hogy így a szívedhez nőtt Huszka Jenő. Talán az is közrejátszott egy picit, hogy a rokonod, de mit változtat ez a lényegen...? :-)
Örülök, hogy így a szívedhez nőtt Huszka Jenő. Talán az is közrejátszott egy picit, hogy a rokonod, de mit változtat ez a lényegen...? :-)
156 frushena 2005-10-11 18:12:12 [Válasz erre: 154 Búbánat 2005-10-11 09:30:38]
Jó hír, bár szerintem nem leszek már itthon :\'( Engedelmeddel átpakolom Dessay fórumba is :)
Jó hír, bár szerintem nem leszek már itthon :\'( Engedelmeddel átpakolom Dessay fórumba is :)
155 Búbánat 2005-10-11 17:56:40 [Válasz erre: 145 Cilike 2005-10-10 16:47:10]
Örülök neki, hogy Te is így gondolod. Talán nem meglepő módon, közülük Dr.Huszka Jenő az, aki a leginkább a szívemhez nőtt. Miért? Mert az említett négy komponista közül egyedül ő maradt mindvégig idehaza. Nem engedett a csábításoknak. Pedig mehetett volna ő is Bécsbe, Berlinbe, Párizsba, vagy akár Amerikába is, mint Lehár, Kálmán, Ábrahám, Szirmay (Jacobi rövid életének utolsó két évét Amerikában élte le.) Megtehette volna ezt már akkor, amikor a magyar operett első világhíres darabját, az 1902-ben bemutatott Bob hercegét - a magyar operettek közül elsőként külföldön bemutatták. Huszka csak itthon érezte jól magát, s nem lett hűtlen a jogi pályához sem. Mint minisztériumi tanácsos akkor alkotott, amikor hivatali munkája ezt lehetővé tette. A szabad idejében. Leszámítva azt a röpke egy évet, amit fiatalkorában Párizsban töltött a nagyhírű Lamureux Zenekarnál, mint csellista - fizetés nélküli szabadságot vett ki - sohasem hagyta el hazáját, amihez jóban- rosszban (két világháború, forradalmak) haláláig kitartott. Ezért is példaképem. Pedig mekkora karriert, világhírt szerezhetett volna magának ő is? Melódiái, gazdag invenciója a legnagyobb operett- komponisták közé sorolja őt így is.
Örülök neki, hogy Te is így gondolod. Talán nem meglepő módon, közülük Dr.Huszka Jenő az, aki a leginkább a szívemhez nőtt. Miért? Mert az említett négy komponista közül egyedül ő maradt mindvégig idehaza. Nem engedett a csábításoknak. Pedig mehetett volna ő is Bécsbe, Berlinbe, Párizsba, vagy akár Amerikába is, mint Lehár, Kálmán, Ábrahám, Szirmay (Jacobi rövid életének utolsó két évét Amerikában élte le.) Megtehette volna ezt már akkor, amikor a magyar operett első világhíres darabját, az 1902-ben bemutatott Bob hercegét - a magyar operettek közül elsőként külföldön bemutatták. Huszka csak itthon érezte jól magát, s nem lett hűtlen a jogi pályához sem. Mint minisztériumi tanácsos akkor alkotott, amikor hivatali munkája ezt lehetővé tette. A szabad idejében. Leszámítva azt a röpke egy évet, amit fiatalkorában Párizsban töltött a nagyhírű Lamureux Zenekarnál, mint csellista - fizetés nélküli szabadságot vett ki - sohasem hagyta el hazáját, amihez jóban- rosszban (két világháború, forradalmak) haláláig kitartott. Ezért is példaképem. Pedig mekkora karriert, világhírt szerezhetett volna magának ő is? Melódiái, gazdag invenciója a legnagyobb operett- komponisták közé sorolja őt így is.
154 Búbánat 2005-10-11 09:30:38
Ma 19:05-kor kezdődik a Bartókon: Offenbach: Orfeusz az alvilágban Kétfelvonásos daljáték Szövegét Hector Crémieux és Ludovic Halévy írta. Vez. Marc Minkowski. Km. a Lyoni Nemzeti Opera Zenekara, a Grenoble-i Kamarazenekar és a Lyoni Nemzeti Opera Énekkara. Karigazgató: Alan Woodbridge Euridike – Natalie Dessay, Jupiter – Laurent Naouri, Ariszteusz – Jean-Paul Fouchécourt, Orfeusz – Yann Beuron, Közvélemény – Ewa Podles, Cupido – Patricia Petibon, Diana – Jennifer Smith, Vénusz – Veronique Gens, Juno – Lydie Pruvot, Styx Jankó – Steven Cole, Merkur – Etienne Lescroart, Minerva – Virginie Pochon ( 71, 42 p.)
Ma 19:05-kor kezdődik a Bartókon: Offenbach: Orfeusz az alvilágban Kétfelvonásos daljáték Szövegét Hector Crémieux és Ludovic Halévy írta. Vez. Marc Minkowski. Km. a Lyoni Nemzeti Opera Zenekara, a Grenoble-i Kamarazenekar és a Lyoni Nemzeti Opera Énekkara. Karigazgató: Alan Woodbridge Euridike – Natalie Dessay, Jupiter – Laurent Naouri, Ariszteusz – Jean-Paul Fouchécourt, Orfeusz – Yann Beuron, Közvélemény – Ewa Podles, Cupido – Patricia Petibon, Diana – Jennifer Smith, Vénusz – Veronique Gens, Juno – Lydie Pruvot, Styx Jankó – Steven Cole, Merkur – Etienne Lescroart, Minerva – Virginie Pochon ( 71, 42 p.)
153 Búbánat 2005-10-11 09:27:19 [Válasz erre: 148 frushena 2005-10-10 23:29:25]
Ezt is köszönöm. Ezen még elgondolkozom.
Ezt is köszönöm. Ezen még elgondolkozom.
152 Búbánat 2005-10-11 09:26:19 [Válasz erre: 150 frushena 2005-10-11 07:38:59]
Köszönöm Frushena. Én jártam a Lehár-villában. Csodálatos élmény volt! Nem lehet kihagyni, aki Bad Ischlben tartózkodik feltétlenül menjen el oda. (Persze a Kaiser-villa sem utolsó!) Azt a filmet nem láttam, jó lenne, ha egyszer megismételné a tévé.
Köszönöm Frushena. Én jártam a Lehár-villában. Csodálatos élmény volt! Nem lehet kihagyni, aki Bad Ischlben tartózkodik feltétlenül menjen el oda. (Persze a Kaiser-villa sem utolsó!) Azt a filmet nem láttam, jó lenne, ha egyszer megismételné a tévé.
151 Búbánat 2005-10-11 09:20:46 [Válasz erre: 149 egy kívülálló 2005-10-11 01:48:37]
Most vettem meg Lehár művészetének kevésbé ismert oldalát bemutató Lehár sorozatot (10 cím 14 CD-n). Egy katalógusból rendeltem meg, olyannyira friss, hogy még ki sem csomagoltam. Van közöttük dalciklus, nyitányok, keringők, katonaindulók, hegedűverseny, egyéb szimfonikus művek, balettzenék stb. Van egy válogatás, amelyen maga vezényli és zongorázza saját szerzeményeit. Van a már említett Tatjána operája két CD-n, továbbá a Tavasz című operettje is. Azt hiszem, egy holland kiadó jelentette meg ezt a sorozatot. Ezen kívül A Mosoly országát is megvettem. A legendás karmester, Otto Ackermann vezényletével felvett stúdiófelvétel az ötvenes évekből Schwarzkopf, Gedda és mások közreműködésével. Igen, a Paganini és a többiek, korabeli, Lehár-időkben készült felvételek az akkor élt neves muzsikusokkal, énekesekkel - nem egy közülük állandó munkatársa volt Lehárnak (pl. Tauber)- igen értékes kincsek, ma is, a Lehár-hívők számára.
Most vettem meg Lehár művészetének kevésbé ismert oldalát bemutató Lehár sorozatot (10 cím 14 CD-n). Egy katalógusból rendeltem meg, olyannyira friss, hogy még ki sem csomagoltam. Van közöttük dalciklus, nyitányok, keringők, katonaindulók, hegedűverseny, egyéb szimfonikus művek, balettzenék stb. Van egy válogatás, amelyen maga vezényli és zongorázza saját szerzeményeit. Van a már említett Tatjána operája két CD-n, továbbá a Tavasz című operettje is. Azt hiszem, egy holland kiadó jelentette meg ezt a sorozatot. Ezen kívül A Mosoly országát is megvettem. A legendás karmester, Otto Ackermann vezényletével felvett stúdiófelvétel az ötvenes évekből Schwarzkopf, Gedda és mások közreműködésével. Igen, a Paganini és a többiek, korabeli, Lehár-időkben készült felvételek az akkor élt neves muzsikusokkal, énekesekkel - nem egy közülük állandó munkatársa volt Lehárnak (pl. Tauber)- igen értékes kincsek, ma is, a Lehár-hívők számára.
150 frushena 2005-10-11 07:38:59
Akkor leírom ide! Búbánatnak már lógok vele kb. 3.hete. Akkor volt ugyanis egy műsor az M1-en vasárnap délelőtt. Nem tudom pontosan mi volt a címe, de olyan kis utazgatós, tájbemutatós, ismeretterjesztős film volt. Egy elég béna műsorvezető nővel. Szerintem fogalma sem volt arról, hogy hol van és miket beszél. Amire felkaptam a fejem : \"Salzburg! Hát igen. Hogy hangzana mondjuk, hogy Mozart Lehár.\" Itt kezdett érdekessé válni a dolog. Már csak azért is, mert nem tudom, hogy a két szerzőnek mi köze van egymáshoz. Mindenesetre elkalauzoltak bennünket Salzburgba és \"bemutatták\" Mozartot! (Elég kevéssé, de az idő szűke miatt gondolom én.) Majd következett Bad Ischl! Itt \"bemehettünk\" Lehár Ferenc otthonába. Micsoda környezetben és micsoda házban élt. Gyönyörű volt, igazán tetszett! Minden érintetlenül hagyva, még a naplója is amit vezetett az is az asztalon volt, az utolsó bejegyzésekkel. Majd ismertették műveit és mentünk tovább ... Érdekes rövidfilm volt. Egy \"szakavatott\" műsorvezetőt viszont igényelt volna az adás.
Akkor leírom ide! Búbánatnak már lógok vele kb. 3.hete. Akkor volt ugyanis egy műsor az M1-en vasárnap délelőtt. Nem tudom pontosan mi volt a címe, de olyan kis utazgatós, tájbemutatós, ismeretterjesztős film volt. Egy elég béna műsorvezető nővel. Szerintem fogalma sem volt arról, hogy hol van és miket beszél. Amire felkaptam a fejem : \"Salzburg! Hát igen. Hogy hangzana mondjuk, hogy Mozart Lehár.\" Itt kezdett érdekessé válni a dolog. Már csak azért is, mert nem tudom, hogy a két szerzőnek mi köze van egymáshoz. Mindenesetre elkalauzoltak bennünket Salzburgba és \"bemutatták\" Mozartot! (Elég kevéssé, de az idő szűke miatt gondolom én.) Majd következett Bad Ischl! Itt \"bemehettünk\" Lehár Ferenc otthonába. Micsoda környezetben és micsoda házban élt. Gyönyörű volt, igazán tetszett! Minden érintetlenül hagyva, még a naplója is amit vezetett az is az asztalon volt, az utolsó bejegyzésekkel. Majd ismertették műveit és mentünk tovább ... Érdekes rövidfilm volt. Egy \"szakavatott\" műsorvezetőt viszont igényelt volna az adás.
149 egy kívülálló 2005-10-11 01:48:37 [Válasz erre: 146 Búbánat 2005-10-10 17:42:39]
Nekem is nagy kedvencem Lehár. A nyáron jutottam hozzá ahhoz a Paganini-felvételhez, amit ő maga vezényel. Micsoda nagyszerű muzsika, és micsoda nagyszerű énekesek (Réthy Eszter, Karl Friedrich)! Az albumban ezen kívül A mosoly országa egy 1930-ban készült felvétele is megvan Tauberrel, Paul Dessau vezényletével - gyanítom, ez az ősbemutató szereposztása lehet, sajnos azonban erről semmi sem tájékoztat. Mindamellett hiába nagyszerű és népszerű, műveiből viszonylag kevés a hozzáférhető felvétel, és azokra is csak ritkán lehet rábukkanni. Az említett Tatjánáról pl. most hallok először - mármint arról, hogy létezik belőle felvétel.
Nekem is nagy kedvencem Lehár. A nyáron jutottam hozzá ahhoz a Paganini-felvételhez, amit ő maga vezényel. Micsoda nagyszerű muzsika, és micsoda nagyszerű énekesek (Réthy Eszter, Karl Friedrich)! Az albumban ezen kívül A mosoly országa egy 1930-ban készült felvétele is megvan Tauberrel, Paul Dessau vezényletével - gyanítom, ez az ősbemutató szereposztása lehet, sajnos azonban erről semmi sem tájékoztat. Mindamellett hiába nagyszerű és népszerű, műveiből viszonylag kevés a hozzáférhető felvétel, és azokra is csak ritkán lehet rábukkanni. Az említett Tatjánáról pl. most hallok először - mármint arról, hogy létezik belőle felvétel.
148 frushena 2005-10-10 23:29:25
[url]http://www.szinhaz.hu/data/files/forum/154278.jpg;Operettgála két részben[/url]
[url]http://www.szinhaz.hu/data/files/forum/154278.jpg;Operettgála két részben[/url]
146 Búbánat 2005-10-10 17:42:39
Hadd pontosítsak. Lehár haláláig magyarnak vallotta magát. Magyarul beszélt és írt. A német mellett. Apja morva volt, anyja magyar. Budapesten járt iskolába, tízéves koráig csak magyarul tudott. Bécsben tanult meg németül. Ifjúsága vándorlással telik: Kolozsvár, Pozsony után Prágában Dvoraknál tanult tovább csellót. Kitűnően zongorázott. A Monarchia majd összes államában megfordult kezdetben apja, az idősebb Lehár Ferenc karmester oldalán, majd már mint maga is katonakarmesterként utazott helyőrségről helyőrségre, így a haditengerészet karmestere volt két évig Pulában. Ezután Losonc gyalogezrede következett, aztán Trieszt, Esztergom és Bécs. Ekkor már zongorakíséretes dalokat komponált majd J. Strauss nyomdokain haladva keringőivel aratta a sikereit (Arany és ezüst). Következtek a kisebb simfonietták, kamaradarabok, újabb dalok, nyitányok, színpadi kísérőzenék, két hegedűverseny, egy szonáta és még mindig nem az operett jő. Egy pályázati kiírásra barátja szövegkönyvére megírja első operáját, a Rodrigot, amivel nem nyer, be sem mutatták. Pulában írja az orosz környezetben játszódó, Kukuschka című operáját (bemutató: Lipcse, Stadttheater, 1896). Librettóját ismét katonatiszt szolgáltatja: Felix Falzari korvettkapitány. Ezt később átdolgozta a híres bécsi zenekritikus, Max Kalbeck, Lehár pedig átdolgozta a partitúrát, és Tatjána új címmel fölújítja az Operaház. Kálmán Imre, aki a Pesti Napló zenekritikusa volt, 1907. április 30-án megjelent cikkében ezt írja: A \"Tatjána\" olyan munka, melyre azt lehet mondani, hogy a szíve vérével írta az alkotója. Nem hiába ontotta a \"Víg özvegy\" népszerű komponistája a szíve vérét A \"Tatjána\" úgy végződik, hogy lassan-lassan hull a hideg hó, és megdermeszti a szerelmesek lelkét, eloltja a lélegzetük melegét. A hóviharból aranyeső lett. S most hull az arany a \"Víg özvegy\" népszerű szerzőjére. Alig győzi összesöpörni a sok aranyat a derék Lehár Ferenc. Ez az opera megjelent CD-n, épp a múlt héten vettem meg. Magyarságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi sorok: „Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr! Alólírott Lehár Ferenc cs. és kir. katonakarmester és neje Krisztina törvényes fia, aki 1870. évi április 30-án Komáromban születtem s Magyarországon nevelkedvén - bár sorsom hosszabb rövidebb ideig elvont is hazámtól s jelenleg is Wienben tartózkodom - magamat 1879. évi L. tc. 19. szakasza alapján eddig is magyar állampolgárnak tartottam, és mindig arra törekedtem, hogy mint magyar művész hazámnak becsületet szerezzek. Szerzeményeim: \"Tatjána\", \"Pesti nők\", \"Drótostót\", \"Mulató istenek\" legtöbb helyen előadattak. Legfőbb óhajom - miután hírnevet szereztem magamnak - a legrövidebb időn belül hazámba visszatérni. Nem óhajtom azonban, hogy magyar állampolgárságom kétségesnek tekintessék, azért a csatolt községi bizonyítvány melléklésével tisztelettel az iránt folyamodom: Méltóztassék az 1874 évi L. tc. értelmében - mely szerint mindaddig, míg idegen honosságuk be nem bizonyosíttatik, magyar állampolgárnak tekintendők, akik a magyar korona országain belül születtek - kimondani s az erre vonatkozó okiratot is kiadni, hogy én komáromi születésem és illetőségem után magyar állampolgár vagyok. Komárom, 1905. március 31. Lehár Ferenc.” És ugyanabban az esztendőben, Bécsben, következett z első világsiker: A víg özvegy. Élete felváltva Bécs, Bad Ischl és Budapest között zajlott., 1948-ban, halála évében is megfordult Budapesten. Archív film- híradófeltételekkel rendelkezem, amelyeken időskorában is szépen magyarul beszél, nyilatkozik terveiről, koncertjeiről. Van egy felvételem, amelyen a már idős komponista maga vezényli utolsó művét, a Cigányszerelem átdolgozását Garabonciások címen a budapesti operaházban az 1943. évi ősbemutatón. Szó le nem írhatja azokat a megható pillanatokat, amint a kamera pásztázza az alkotót, a mestert munkája közben, amint átszellemülten vezényli zenekarát s haljuk felcsendülni a a jól ismert lehári dallamokat. Büszkének kel lennünk a nagy magyar komponistára, ugyanúgy, mint Erkelre, Lisztre, Bartókra és Kodályra… Éppen ezért Lehár nem csak a miénk, hanem az egyetemes zenekultúra része.
Hadd pontosítsak. Lehár haláláig magyarnak vallotta magát. Magyarul beszélt és írt. A német mellett. Apja morva volt, anyja magyar. Budapesten járt iskolába, tízéves koráig csak magyarul tudott. Bécsben tanult meg németül. Ifjúsága vándorlással telik: Kolozsvár, Pozsony után Prágában Dvoraknál tanult tovább csellót. Kitűnően zongorázott. A Monarchia majd összes államában megfordult kezdetben apja, az idősebb Lehár Ferenc karmester oldalán, majd már mint maga is katonakarmesterként utazott helyőrségről helyőrségre, így a haditengerészet karmestere volt két évig Pulában. Ezután Losonc gyalogezrede következett, aztán Trieszt, Esztergom és Bécs. Ekkor már zongorakíséretes dalokat komponált majd J. Strauss nyomdokain haladva keringőivel aratta a sikereit (Arany és ezüst). Következtek a kisebb simfonietták, kamaradarabok, újabb dalok, nyitányok, színpadi kísérőzenék, két hegedűverseny, egy szonáta és még mindig nem az operett jő. Egy pályázati kiírásra barátja szövegkönyvére megírja első operáját, a Rodrigot, amivel nem nyer, be sem mutatták. Pulában írja az orosz környezetben játszódó, Kukuschka című operáját (bemutató: Lipcse, Stadttheater, 1896). Librettóját ismét katonatiszt szolgáltatja: Felix Falzari korvettkapitány. Ezt később átdolgozta a híres bécsi zenekritikus, Max Kalbeck, Lehár pedig átdolgozta a partitúrát, és Tatjána új címmel fölújítja az Operaház. Kálmán Imre, aki a Pesti Napló zenekritikusa volt, 1907. április 30-án megjelent cikkében ezt írja: A \"Tatjána\" olyan munka, melyre azt lehet mondani, hogy a szíve vérével írta az alkotója. Nem hiába ontotta a \"Víg özvegy\" népszerű komponistája a szíve vérét A \"Tatjána\" úgy végződik, hogy lassan-lassan hull a hideg hó, és megdermeszti a szerelmesek lelkét, eloltja a lélegzetük melegét. A hóviharból aranyeső lett. S most hull az arany a \"Víg özvegy\" népszerű szerzőjére. Alig győzi összesöpörni a sok aranyat a derék Lehár Ferenc. Ez az opera megjelent CD-n, épp a múlt héten vettem meg. Magyarságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi sorok: „Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr! Alólírott Lehár Ferenc cs. és kir. katonakarmester és neje Krisztina törvényes fia, aki 1870. évi április 30-án Komáromban születtem s Magyarországon nevelkedvén - bár sorsom hosszabb rövidebb ideig elvont is hazámtól s jelenleg is Wienben tartózkodom - magamat 1879. évi L. tc. 19. szakasza alapján eddig is magyar állampolgárnak tartottam, és mindig arra törekedtem, hogy mint magyar művész hazámnak becsületet szerezzek. Szerzeményeim: \"Tatjána\", \"Pesti nők\", \"Drótostót\", \"Mulató istenek\" legtöbb helyen előadattak. Legfőbb óhajom - miután hírnevet szereztem magamnak - a legrövidebb időn belül hazámba visszatérni. Nem óhajtom azonban, hogy magyar állampolgárságom kétségesnek tekintessék, azért a csatolt községi bizonyítvány melléklésével tisztelettel az iránt folyamodom: Méltóztassék az 1874 évi L. tc. értelmében - mely szerint mindaddig, míg idegen honosságuk be nem bizonyosíttatik, magyar állampolgárnak tekintendők, akik a magyar korona országain belül születtek - kimondani s az erre vonatkozó okiratot is kiadni, hogy én komáromi születésem és illetőségem után magyar állampolgár vagyok. Komárom, 1905. március 31. Lehár Ferenc.” És ugyanabban az esztendőben, Bécsben, következett z első világsiker: A víg özvegy. Élete felváltva Bécs, Bad Ischl és Budapest között zajlott., 1948-ban, halála évében is megfordult Budapesten. Archív film- híradófeltételekkel rendelkezem, amelyeken időskorában is szépen magyarul beszél, nyilatkozik terveiről, koncertjeiről. Van egy felvételem, amelyen a már idős komponista maga vezényli utolsó művét, a Cigányszerelem átdolgozását Garabonciások címen a budapesti operaházban az 1943. évi ősbemutatón. Szó le nem írhatja azokat a megható pillanatokat, amint a kamera pásztázza az alkotót, a mestert munkája közben, amint átszellemülten vezényli zenekarát s haljuk felcsendülni a a jól ismert lehári dallamokat. Büszkének kel lennünk a nagy magyar komponistára, ugyanúgy, mint Erkelre, Lisztre, Bartókra és Kodályra… Éppen ezért Lehár nem csak a miénk, hanem az egyetemes zenekultúra része.
145 Cilike 2005-10-10 16:47:10
Azért Lehárt a magyarokhoz soroltam magamban,egyik főkedvencem. Tehát Kálmán, Huszka, Jacobi, Lehár, ők azok, akiket szeretek. Igen, az Offenbachokban is van jó, de egész más stílus, Strausstól is van, amit szeretek, de kedvenceim ezek.
Azért Lehárt a magyarokhoz soroltam magamban,egyik főkedvencem. Tehát Kálmán, Huszka, Jacobi, Lehár, ők azok, akiket szeretek. Igen, az Offenbachokban is van jó, de egész más stílus, Strausstól is van, amit szeretek, de kedvenceim ezek.
144 Sesto 2005-10-10 16:11:23 [Válasz erre: 143 Búbánat 2005-10-10 16:05:57]
...éppen ez az: tehát marad Lehár a kozmopolita kategóriában?!... :-) Ami a \"müfaji besorolást\" illeti Lehár esetében, nem érdemes, nem lehet és nem is szabad egy fiókba beszoritani, attól az ö munkássága sokkal szinesebb, tartalmasabb(volt).
...éppen ez az: tehát marad Lehár a kozmopolita kategóriában?!... :-) Ami a \"müfaji besorolást\" illeti Lehár esetében, nem érdemes, nem lehet és nem is szabad egy fiókba beszoritani, attól az ö munkássága sokkal szinesebb, tartalmasabb(volt).
143 Búbánat 2005-10-10 16:05:57 [Válasz erre: 142 Sesto 2005-10-10 14:52:35]
Lehárral az a helyzet, hogy méltatói szerint „van az opera, az operett és Lehár”. Nem én mondtam!!! Puccini a dolgozószobájának íróasztalán haláláig őrizte a Lehártól kapott dedikált fényképét, akihez különben személyes jó barátság is fűzte Nagy tisztelői voltak egymásnak. Lehár kicsit olyan mint Liszt. Kozmopolita. Senkié és mindenkié. Így nekünk magyaroknak, a miénk is.
Lehárral az a helyzet, hogy méltatói szerint „van az opera, az operett és Lehár”. Nem én mondtam!!! Puccini a dolgozószobájának íróasztalán haláláig őrizte a Lehártól kapott dedikált fényképét, akihez különben személyes jó barátság is fűzte Nagy tisztelői voltak egymásnak. Lehár kicsit olyan mint Liszt. Kozmopolita. Senkié és mindenkié. Így nekünk magyaroknak, a miénk is.
142 Sesto 2005-10-10 14:52:35 [Válasz erre: 141 Cilike 2005-10-10 14:33:50]
...hmmm,...akkor most mit is nevezünk magyar operettnek??? Lehárral mi a helyzet???... :-))) Személy szerint nagyon szeretem,...nevezzük igy a a hanyatló K.u.K-birodalomban készült alkotások egyes darabjait(=komponistától függetlenül is, hiszen vannak müvek a standardrepertoáron kivül is amelyek meglepöen jól sikerültek!), vagy a pikánsan-frivol, kritikai éllel nagyvonalúan \"játszadozó\" Offenbach-ot is: de ezekhez a darabokhoz kivétel nélkül elsörangú ÉNEKESEKRE van szüskég!...
...hmmm,...akkor most mit is nevezünk magyar operettnek??? Lehárral mi a helyzet???... :-))) Személy szerint nagyon szeretem,...nevezzük igy a a hanyatló K.u.K-birodalomban készült alkotások egyes darabjait(=komponistától függetlenül is, hiszen vannak müvek a standardrepertoáron kivül is amelyek meglepöen jól sikerültek!), vagy a pikánsan-frivol, kritikai éllel nagyvonalúan \"játszadozó\" Offenbach-ot is: de ezekhez a darabokhoz kivétel nélkül elsörangú ÉNEKESEKRE van szüskég!...
141 Cilike 2005-10-10 14:33:50
Én nagyon szeretm a magyar operetteket, de egyetértek Búbánattal, csak jó énekesekkel élvezhető. A régi rádiófelvételek, pl. a Csárdáskirálynő Házyval és Korondyval, még a Cigányszerelem is, Gulyással és Kincsessel, Molnár Andrással, az igen!
Én nagyon szeretm a magyar operetteket, de egyetértek Búbánattal, csak jó énekesekkel élvezhető. A régi rádiófelvételek, pl. a Csárdáskirálynő Házyval és Korondyval, még a Cigányszerelem is, Gulyással és Kincsessel, Molnár Andrással, az igen!
140 Sesto 2005-10-10 14:18:30 [Válasz erre: 138 Sesto 2005-10-10 14:14:00]
...jaj már megint elütve-sorry-ciki!...hát persze, hogy az elöbb E. Wächter-röl volt szó!...
...jaj már megint elütve-sorry-ciki!...hát persze, hogy az elöbb E. Wächter-röl volt szó!...
139 Búbánat 2005-10-10 14:16:50 [Válasz erre: 138 Sesto 2005-10-10 14:14:00]
Ezekkel szívből egyetértek! Frankót viszont még nem hallottam a Denevér kivételével teljes operettben énekelni. Csárdáskirálynőként nehezen tudom elképzelni. Lehet, hogy énekelte vendégként nálunk az Operettszínházban is. Férje ott a direktor. Semmi sem lehetetlen...
Ezekkel szívből egyetértek! Frankót viszont még nem hallottam a Denevér kivételével teljes operettben énekelni. Csárdáskirálynőként nehezen tudom elképzelni. Lehet, hogy énekelte vendégként nálunk az Operettszínházban is. Férje ott a direktor. Semmi sem lehetetlen...
138 Sesto 2005-10-10 14:14:00 [Válasz erre: 137 Búbánat 2005-10-10 14:09:37]
...VOP operettben szerepelt nem is olyan régen FRANKÓ TÜNDE is (=Die Csárdásfürstin)-csak magyar vonatkozást is kiemelve... DE nekem a \"mérce\", ha már a legendáknál maradunk szintén Bécs és VOP \"Die lustige Witwe\" L.Popp-pal és E.Lächter-rel a föbb szerepekben,...ahol még Praskowja comprimaria-szerepében olyan operacsillag lépett szinpadra, mint az egykoron nagyszerü L. Wellitsch! :-) Vagy ne hagyjuk ki a legendás \"Fledermaus-szereposztást\" sem(=igaz az már STOP) L.Popp, E.Gruberova, B.Fassbaender, B.Weikl, W.Berry etc.) szerencsére ezt már DVD-n is kapható!
...VOP operettben szerepelt nem is olyan régen FRANKÓ TÜNDE is (=Die Csárdásfürstin)-csak magyar vonatkozást is kiemelve... DE nekem a \"mérce\", ha már a legendáknál maradunk szintén Bécs és VOP \"Die lustige Witwe\" L.Popp-pal és E.Lächter-rel a föbb szerepekben,...ahol még Praskowja comprimaria-szerepében olyan operacsillag lépett szinpadra, mint az egykoron nagyszerü L. Wellitsch! :-) Vagy ne hagyjuk ki a legendás \"Fledermaus-szereposztást\" sem(=igaz az már STOP) L.Popp, E.Gruberova, B.Fassbaender, B.Weikl, W.Berry etc.) szerencsére ezt már DVD-n is kapható!
137 Búbánat 2005-10-10 14:09:37 [Válasz erre: 136 Sesto 2005-10-10 13:56:07]
Nekem legutolsó osztrák (bécsi) operett-élményem a Volksoper Mosoly országához fűződik, amelyben Botha énekelte-játszotta Szu Csongot. Erről videó feévétel is készült. Ragyogó produkció volt. Nálam itt kezdődik a mérce.
Nekem legutolsó osztrák (bécsi) operett-élményem a Volksoper Mosoly országához fűződik, amelyben Botha énekelte-játszotta Szu Csongot. Erről videó feévétel is készült. Ragyogó produkció volt. Nálam itt kezdődik a mérce.
136 Sesto 2005-10-10 13:56:07 [Válasz erre: 135 Búbánat 2005-10-10 13:52:41]
...nos \"papirforma szerint\" EZEK mind ún. feltörekvö, \"tehetséges\" OPERAénekesek lennének!... :-((( \"Összetákolt\": az idei évad operettpremierja a Landestheater-ben,...tehát nem egy ad hoc kezdeményes,...bár lehet, hogy akkor különb buli lett volna???!!!
...nos \"papirforma szerint\" EZEK mind ún. feltörekvö, \"tehetséges\" OPERAénekesek lennének!... :-((( \"Összetákolt\": az idei évad operettpremierja a Landestheater-ben,...tehát nem egy ad hoc kezdeményes,...bár lehet, hogy akkor különb buli lett volna???!!!
135 Búbánat 2005-10-10 13:52:41 [Válasz erre: 134 Sesto 2005-10-10 12:55:53]
Én már eleve el sem megyek ilyen összetákolt előadásokra, még akkor sem, ha a szerelem örök. Nálam kizárólag operai nívójú énekesek jöhetnek szóba. Sajnállak, hogy ilyen rosszat fogtál ki.
Én már eleve el sem megyek ilyen összetákolt előadásokra, még akkor sem, ha a szerelem örök. Nálam kizárólag operai nívójú énekesek jöhetnek szóba. Sajnállak, hogy ilyen rosszat fogtál ki.
