Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


356 Búbánat 2006-03-16 11:46:38
Kevés olyan operettről tudok, amelyben a próza, a versszöveg legalább olyan fontos szerepet kap a műben és/vagy nélkülözhetetlen hatásvadász funkciót tölt be a színpadon. Ilyen súlya van az angolszász nyelvterületen a Gilbert and Sullivan -páros operettjeinek, amelyekben Gilbert, a szövegíró elválaszthatatlan társa volt a zeneszerzőnek. Szövegei – mondják – legalább olyan értékesek és „klasszikusok”, mint a dalszínpadra íródott igényes, azonnal népszerűvé vált zenéké. Ezekben az operettekben a versek, a dialógusok elválaszthatatlan részét képezik a darabnak. Ezért is okoz gondot Európában színpadra alkalmazni ezeket a különben Angliában, Amerikában, Kanadában és Ausztráliában máig nagy népszerűségnek örvendő Gilbert és Sullivan darabokat. Nálunk gondot okozna a”magyarításuk\", a színpadra adaptálásuk, és nem valószínű, hogy az angol humor, a sokszor blőd szövegek, rímek ugyanolyan hatást váltanának ki belőlünk, ugyanazt értenénk alattuk, mint a hozzánk nemcsak földrajzilag, hanem történelmi-kulturális hagyományaink tekintetében is közelebb álló, az osztrák-magyar monarchia és a francia klasszikusok alkotásain száz-szötven év során belénk ívódott szellem, szellemiség (szöveggel, zenével egyetemben). Igaz, a Rádió Dalszínháza jó pár Sullivan-operett felvételét elkészítette, és Romhányi József személyében kitűnő dalszövegek is születtek, de e művek színpadon, mondjuk az Operettszínházban, nem igen állnák meg helyüket a fentebb említett speciális követelmények hiánya, illetve a történelmi-társadalmi berendezkedésünk más volta miatt. Ezért esetemben Sullivan teljes operettjeit – a részleteket is - jobban szeretem eredeti nyelven hallgatni - eredeti szövegkörnyezetben - , s nem kell gondolkodnom a történelmi és nyelvi (a szlengek) szituációkon. Ha nem is értem a gegeket, érzékelem, hogy arra a szófordulatra, a helyzetkomikumra, a tréfás vagy szomorú versekre, rímekre pontosan ezt, ilyen zenét kellett hogy komponáljon Sullivan, minden más nem odaillő lett volna.

355 Búbánat 2006-03-16 11:45:51 [Válasz erre: 352 bemaria 2006-03-16 08:55:11]
A Metropolitan közvetítéseiben kétszer is hallhattuk más-más szereposztásban (Domingo-von Stade, illetve Bo Skovhus-Susan Graham), s ott dramaturgiai okokból megcsereberélték ezeket a kettősöket vagy jeleneteket a felvonások között. Egyébként a MET-ben is elhangzott az összes zeneszám, amit Lehár A víg özvegybe komponált. S mivel így is elég \"soványka maradt\" a harmadik felvonás énekelnivalóban, a partitúrába \"becsempésztek\" más Lehár operettekből: a Friderika illetve a Frasquita híres tenor-áriáit. Én sem szeretem, amikor valami zeneszámot - ráadásul népszerű részletet - bármilyen okból kihagynak a művekből. Világsikerű operettek esetében nem igen találkoztam drasztikus húzásokkal. Ráadásul a legtöbb nagyoperett játékidejének csaknem fele próza, pedig az operett sava-borsa számomra a zene.

354 Búbánat 2006-03-16 11:45:24 [Válasz erre: 353 bemaria 2006-03-16 08:59:02]
Csárdáskirálynőt nagyon régen nem láttam-hallottam élőben. Talán a hetvenes évek elején néztem meg utoljára a darabot a Fővárosi Operettszínházban. Tévés változatokat láttam, meg filmről, meg stúdiófelvételeket hallgattam meg százszor is. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy a régi nagy előadók után a szerintem hozzájuk képest kisebb kaliberű képességekkel megáldott művészekkel is megnézzem – meghallgassam ugyanazt, kitéve magamat az óhatatlan összehasonlítások következtében fellépő valószínűsíthető csalódásoknak. De most már úgy vagyok ezzel is, hogy kiéheztem rájuk. S várhatóan az elkövetkező időszakban sorra veszem, mit játszanak az Operettben, és módszeresen beülök arra a néhány, talán egykezemen is megszámlálható operett-produkcióra, amelyek jelenleg repertoáron vannak. Köztük a Csárdáskirálynőre is. Hátha felcsillan valami remény, és kiderülhet, a mai énekes-színész-muzsikus gárda is képes, tud felüdíteni egy-egy este erejéig a Operettszínházban. S talán még a rendezői balfogások sem zavarnak majd… Lehár Friderikája éveken át többször is felmerült, de mindig a sutba került, s maradtak a bevált Cigányszerelemnél. Kár, hogy ennyire nincs merszük előszedni a régi sikereket! Nem bíznak a teltházban és a jegybevételben? Tudom, senki nem önmaga ellensége, és a várható kassza a mérvadó, ez a mérlegelendő szempont mindenkinél és mindenhol. De azért van egy misszió, kell lenni egy küldetéstudatnak, és meg kellene ismertetni a mai generációt is a régi nagy sikerekkel és klasszikusokkal. Csak Lehárnál maradva: Friderika, Frasquita, Paganini, A kék mazúr, A cárevics, Éva, A mosoly országa, Giuditta stb. vár arra, hogy felébresszék Csipkerózsika- álmukból...

353 bemaria 2006-03-16 08:59:02 [Válasz erre: 351 Búbánat 2006-03-13 15:02:36]
Nekem változatlanul nagyon tetszik a hangja, bár neked valószínüleg nagyobb összehasonlítási alapod van! Meg amúgy is le kellene már szoknom arról, hogy állandóan azt nézem ki énekel jobban! Hétvégén láttam Miskolcon A csárdáskirálynőt. Elhatároztam, hogy nem a hibákat keresem benne, hanem egyszerűen élvezem az előadást. Sokat nevettem, és élveztem a zenét! Remélem jövőre is adnak majd operettet, és jó lenne már pl. egy Lehár operett!

352 bemaria 2006-03-16 08:55:11 [Válasz erre: 350 Búbánat 2006-03-13 14:43:58]
Camille és Valencienne három közös duettet énekelnek, vagy valamelyik nem duett csak két szóló egymás után? Én még sajnos egyiket sem hallottam ezek közül magyarul, de ez a dal, amit most hallottam először nagyon tetszett, csak annyira nem énekelték jól szerintem! Ez nincs rajta a zürichi felvételen sajnos!

351 Búbánat 2006-03-13 15:02:36 [Válasz erre: 349 bemaria 2006-03-12 12:38:47]
Meghallgattam a teljes Banditákat. Összességében élvezhető felvétel. Fiorillájának nem túl nagy feladatot jelentő dalokat írt Offenbach, viszont azokat Csapó Éva nagyon muzikálisan megoldja. Ha nem tudnám, hogy magyar, akkor elkönyvelném egy német szopránnak. Német kiejtésén nem érződik semmi akcentus.Az első felvonásban van egy hosszabb lélegzetű áriája, és később még egy rövidebb ariosója, továbbá egy-két nem túl hosszú kettősben hallhatjuk őt énekelni. Inkább az együttesekben bontakozik ki technikája és figyeltem fel énekhangjára, de művészileg nem nyújtott számomra semmi felkavarót... Annak örültem, hogy a dialógusok nem nagyon \"zavartak\" be. Volt egy másik kellemes meglepetésben is részem, az 1980-as évek elején készült felvételen egy apró szerepben hallható a híres Martha Mödl is.

350 Búbánat 2006-03-13 14:43:58 [Válasz erre: 349 bemaria 2006-03-12 12:38:47]
Az általam ismert felvételeken – többségében élő produkciók – elhangzik ez a kettős. Lehár a darabhoz Camille de Rossillon és Valencienne szerepekre két közös duettet komponált: az egyiket az első felvonásba, a másikat – ez a „pavillon”-kettős jelenet – a második felvonásba helyezte. Magyar nyelven is hallgatható. A Budapesti Operettszínházban nem hagyták ki (TV felvétel készült a produkcióról), és a Rádió Dalszínházának klasszikus teljes felvételén (Házy-Udvardy) is rajta van: Kövecses Béla és Koltay Valéria tolmácsolásában. Ezek szerint akkor a zürichi előadás felvételéről az első duett hiányzik?

349 bemaria 2006-03-12 12:38:47
Megnéztem tegnap a mörbisch-i Víg özvegyet és most már bizton állíthatom, hogy a zürichi fog neked tetszene, mert az ennél jobb volt! Ennek az előadásnak az egyetlen előnye a nagy színpad volt, ennek megfelelően jobban érvényesült a díszlet és a sok táncos! Azonban az énekesek nem voltak annyira jók sem hangilag sem előadásmódilag! A szöveg általában szinte szó szerint megegyezett, így nem hatottak rám a poénok. Volt egy meglepetés számomra, egy dal az első felvonásból Valencienn és Camille előadásában, amit viszont eddig méeg nem hallottam.

348 Búbánat 2006-03-10 13:27:39 [Válasz erre: 347 bemaria 2006-03-10 10:10:03]
Pár éve a rádióban már hallottam belőle részleteket, akkor úgy voltam vele, mint ma is: a németül előadott francia darabokra nem igen figyelek oda. Most a teljes zenei anyagra koncentrálva fogom értékelni a felvételt,s kialakítani a hangzó műről a véleményem.

347 bemaria 2006-03-10 10:10:03 [Válasz erre: 346 Búbánat 2006-03-10 09:29:01]
Ha jól értem, azt a Banditák-at, amin Csapó Éva énekli Fiorellát. És hogy tetszik a hangja?

346 Búbánat 2006-03-10 09:29:01 [Válasz erre: 339 Búbánat 2006-03-07 16:03:11]
Tegnap megpillantottam a CD-t a MüPa-ban, az árusító pulton. Megvettem, bár a német nyelvű verzióért nem lelkesedem. Sokkal közelebb áll hozzám az 1869-ben bemutatott eredeti, francia-változat. De ennek okairól már szóltam... Csak hogy teljesebbé tegyem a saját Offenbach-diszkográfiámat, jó ha ez a kiadvány is meg van nekem, mint érdekesség.

345 Búbánat 2006-03-08 17:32:14 [Válasz erre: 344 bemaria 2006-03-08 15:23:29]
Annyira én sem rajongok Petress Zsuzsáért. De szeretem a hangját és volt tartása. És jó színésznő volt. Németh Marikához hasonlóan ő is sokat szerepelt a rádióban, TV-ben, lemezen, filmen. Sok szép emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez. A TV –kamerája rögzítette és videón is hozzáférhetővé vált az ötvenes évek operettszínházi előadásai közül a Banditák (Offenbach), a Boccaccio Suppé) és a Luxemburg grófja (Lehár), amelyekben remek alakítást nyújtott. Őrzöm a kazettákat, mert ezek az archív fekete-fehér, itt-ott kopottas képkockák és a sercegő hang megörökíti egy „letűnt” korszak zenés színházi módiját. Jól dokumentálja, milyen is volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a magyar operettjátszás. Ilyen régi hangarchívumnak-dokumentumnak tekinthető a rádióban felvett kései Huszka-daljáték, A szép juhászné is, amelynek nem sokkal azelőtt, 1955 május 8-án volt az ősbemutatója Szegeden, a komponista személyes jelenlétében. Ebből aztán elkészült a rádióváltozat, amelyben Neményi Lili, Sárdy János, Bilicsi Tivadar és más színházi nagyságok voltak Petress Zsuzsa partnerei. Főleg a hatvanas évek elején készült rádiós dalszínházi felvételei alapján tudom művészetét értékelni; az a problémám, hogy a médiumok nem adják vissza hűen, milyen is volt ő a való életben és a színpadon. A felvételeiből nem jön át az igazi egyénisége, temperamentuma, és lényének kisugárzása, amelyre pedig abban az időkben vevő volt a publikum. A rivalizálás persze akkor is dívott, Németh Marikával nem igen jöttek ki, Honthy viszont pártfogolta… Azért, ha módomban áll, mindig szívesen meghallgatom a hangzó felvételeit: Molly dala Sidney Jones Gésákjából (a többi közreműködő: Bartha Alfonz, Bende Zsolt, László Margit, Reményi Sándor) olyan Sullivan -.Mikádó idézet- féle, vagy Millöcker Dübarryjában, ebben nem a primadonnát énekli, hanem a szubrettet Palcsó Sándor oldalán. Szintén kedvencem az a Planquette-darab, aminek librettója Washington Irving elbeszélése, a Rip van Winkle nyomán készült, és ebben az operettben olyan kitűnő kollégákkal együtt halljuk énekelni őt, mint Melis György, Barlay Zsuzsa, Andor Éva, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Palócz László. Ábrahám Pál Viktóriájában ő énekli Melissel együtt „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good by, good by…” Vagy szenzációs felvétele Oscar Straus Varázskeringője is. Pl. a Pikolo-kettősben Várhelyi Endrével együtt sziporkáznak. Ez az operett egyébként is a nagy kedvenceim közé tartozik, mert Petress és Várhelyi mellett még hallhatjuk énekelni László Margitot, Külkely Lászlót, Katona Lajost, Palcsó Sándort, Kovács Pétert, Barlay Zsuzsát és Bende Zsoltot, az MR Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényelte. De a másik O. Straus-operettben is nagyon jó: a Búcsúkeringőt rajta kívül olyan nevek fémjelzik, mint Szabó Miklós, Zentai Anna, Fekete Pál. De ott van Fényes Szabolcs ismert operettje is, a Rigó Jancsi, melyben Petress és Ilosfalvy Róbert énekelték-játszották az egymásba szerelmes primadonnát és bonvivánt. Petress Zsuzsa is játszott filmekben, például az Állami áruház című zenés filmben. Ő öt éve, 73 éves korában hagyott itt bennünket.

344 bemaria 2006-03-08 15:23:29 [Válasz erre: 342 Búbánat 2006-03-08 14:17:18]
Jó hogy minezt leírtad. Nagyjából én is tudtam ezeket, meg ma is volt a dalok között átvezető szöveg a művésznőről. Nekem tetszik a hangja, meg A csárdáskirálynő színházi felvételen is szimpatikusnak találtam a játékát. Viszont Petress Zsuzsa hangjáért annyira nem rajongok.

343 Búbánat 2006-03-08 14:21:04 [Válasz erre: 341 bemaria 2006-03-08 08:08:09]
Nagyszerű! Jól tippeltem, hogy külföldön futotta ki magát. Kár, hogy szülőhazájától elszármazott...

342 Búbánat 2006-03-08 14:17:18 [Válasz erre: 340 bemaria 2006-03-08 07:40:25]
Németh Marika tényleg legendás primadonna volt. Sok felvételét ismerem a rádióból, TV-ből. Nekem az egyik kedvencem volt. A Verklit nem hallgatom, túl korán megy adásba a műsor. Hasonló gondom van a Petőfi rádió szerda, 16 órai kezdéssel jelentkező operett-összeállításaival, akkorra még nem vagyok otthon. Németh Marika elsősorban Huszka (Bob herceg, Gül baba, Lili bárónő), Kálmán (Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Cirkuszhercegnő), Lehár (Tavasz), Jacobi (Leányvásár, Sybill), Hervé (Nebáncsvirág), Offenbach (A gerolsteini nagyhercegnő), Lecocq (Angot asszony lánya), Fall (Elvált asszony) műveiben aratta a legnagyobb sikereket színpadon és a rádió mikrofonja előtt. Mint primadonna, Petress Zsuzsa mellett ő volt az Operettszínház legtöbbet foglalkoztatott művésze, a rádiófelvételeken pedig a kor legnagyobb operaénekeseivel (Udvardy Tibor, Simándy József, Réti József, Ilosfalvy Róbert, Szabó Miklós, Korondy György, Melis György, Radnay György, Bende Zsolt, Házy Erzsébet, Andor Éva, László Margit stb.) szerepelt együtt. A Hungarotonnál is sok operettfelvételt készítettek vele. És nagyon kedves szerepet alakított egész fiatalon, szinte még pályakezdőként (Mészáros Ági, Gábor Miklós, Sárdy János, Latabár Kálmán oldalán) a Mágnás Miska c. 1948-ben bemutatott mozifilmben, mely Szirmay Albert operettjének filmes feldolgozása volt. De énekelt ő Mozartot is…. Idén februárban volt tíz éve, hogy eltávozott közülünk.

341 bemaria 2006-03-08 08:08:09 [Válasz erre: 339 Búbánat 2006-03-07 16:03:11]
Rákerestem a neten és ezt találtam: Eva Csapó (Soprano) Born: Hungary The Hungarian soprano, Eva Csapó, studied first piano playing at the Béla Bartók Conservatory in Budapest. Then she trained her voice at the Music Academy of Basel with Jörg Brena. She was also pupil of well-known Swiss alto singer Elsa Cavelti. In the years 1968-1969 Eva Csapó was engaged at the City Theatre of Trier. Later she made guest appearances outside of her residence in Basel, at the Opera House of Zurich, in Bologna, at the Festivals of Lucca (1981) and Spoleto (1981). She sang coloratura roles in opera house in Swiszeland, Germany, Austria, France, and Italy, some of which were broadcast in radio and TV. However, Eva Csapó was primarily a highly estimated concert soloist. In 1973 she received the first price at the singing competition for ne music of Milan’s La Scala. In 1976 she made guest appearance at the Salzburg Festival in a concert of modern vocal music, and in 1988 she sang there again in oratorio works of Carissimi and E. Krvenek. Her concert repertoire had a very large scope. Thus she sang in the Passions, (BWV 244 & BWV 245) in the B minor Mass (BWV 232) and in numerous cantatas of J.S. Bach, in Beethoven’s 9th Symphony, in Messiah and in other oratorios of Händel, in Elias and Paulus of Mendelssohn, in The Seasons and The Creation of Haydn, in Mozart’s Requiem and the Great Mass in C minor, in works of Rossini, Monteverdi, Berlioz, Stravinsky, Szymanowski, Benjamin Britten, Zoltán Kodály, Luigi Nono, Schoenberg, Dallapiccola, Messiaen, Hindemith, Franc Martin and Honegger, without her their repertoire would be performed very rarely. Eva Csapó mastered similarly extensive repertoire in the area of singing Lieder. As a concert and Lieder singer she unfolded a big international career; thus she gave concerts in Zurich and Basel, in Berne, Luzern (Music Weeks, 1978) and Lugano, at the festivals of Schwetzingen and Helsinki (1987), at the Festival of Granada (1986), at the Flanders Festival (1982-1985), in Lüttich, Berlin, Cologne, Hamburg, Munich, Stuttgart and Vienna, in Lyon, Monte Carlo, Strasbourg and Madrid, in Paris (1982), Milan, Rome, Turin and Parma, in Warsaw and Lisbon. Eva Csapó was appointed as a singing teacher in the Conservatory Basel. In 1987 she created in Basel the Divertimento Vocale, a vocal ensemble. Recordings: HMV (Bach Cantatas, Rappresentazione di anima e di corpo by Cavalieri), Philips (Moses and Aron by Schoenberg), RCA (Die Banditen by Offenbach), Thorofon (Lieder of Mendelssohn and Schostakovitsch), Vox (Masses of Schubert), FSM Turnabout (Davidde penitente by Mozart), Accord (songs of Magnard and Ponchielli), HMV Electrola (Dives malus by Carissimi). Source: Operissimo Website, English translation by Aryeh Oron (July 2001) Contributed by Aryeh Oron (July 2001)

340 bemaria 2006-03-08 07:40:25 [Válasz erre: 339 Búbánat 2006-03-07 16:03:11]
Annyira jó, hogy ennyi operett felvételed van a tévéből. Mostanában szinte semmit nem játszanak sajnos! Amit mégis leadnak, az viszont nagyon silány, mint ez az Orfeusz is, amit azóta sem bírtam végignézni! Ma reggel kellemes meglepetés ért! Felkeltem hajnalban, hogy rögzítsem a Verkli tegnapi adásást a Petőfin és nem is tudtam visszaaludni amikor meghallottam, hogy Németh Marika felvételeiből válogatnak. Főleg amikor megszólalt az első dal Fedóra belépője. Rögtön kiment az álom a szememből! Még csak kétszer hallottam ezt a dalt, de nagyon szeretem! Amúgy is a primadonna által előadott dalokat kedvelem a legjobban az operettekben. Aztán jött a Villa-dal, meg még néhány imsert, vagy számomra még ismeretlen dal csendült fel. Jó volt a reggelem!

339 Búbánat 2006-03-07 16:03:11 [Válasz erre: 338 bemaria 2006-03-07 13:55:11]
Én sem hallottam róla, biztosan kint élő magyar művésznő. Egyébként ezt a Banditákat, pontosabban részleteit ismerem a rádióból. Offenbachtól ez az egyik kedvenc operettem, ez is három változatban van meg - videón. Egy lyoni, egy genfi és egy budapesti előadás felvételei. Az előbbi kettő francia nyelven. Van összehasonlítási alapom. Az ötvenes években rögzített hazai verzióból nagyon sok zenei betét hiányzik, ezért jelen esetben a teljesebb külföldi - eredeti - verziókat favorizálom.

338 bemaria 2006-03-07 13:55:11
Persze amikor először teszek be egy CD-t én is csak a hangra figyelek meg a zenére, csak másodjára, harmadjára veszem csak elő a szöveget (ha van!) Az egyik új szerzeményem a Banditák német változata, amin egy magyar énekesnő énekli Fiorellát, Csapó Éva. Én még nem hallottam róla, de a hangja rögtön felkeltette a figyelmemet. Nagyon szép hangja van!

337 Búbánat 2006-03-07 13:10:36 [Válasz erre: 336 bemaria 2006-03-07 12:57:27]
Egész más a helyzet, ha olyan operettel találkozom, amit még sosem hallottam. Akad ilyen is. És persze, nincs magyar fordítása sem, a rádió sem \"magyarította\". Ilyen pl. Offenbach három, nemrég CD-is is hozzáférhető operettje, a Coscoletto, a Robinson Cruzoe és Colombos Christofore vagy a nemrég a rádióban sugárzott Sullivan-összkiadás némely ritkasága is. Ilyenkor marad a CD-kísérőfüzet és egyéb idegennyelvű tanulmány, szerencsés esetben a csatolt egy-két-három nyelvű libretto és a hozzá olvasás. Ugyanabban a helyzetben vagyok,mint Te. Ismerkedem a zenével és szöveggel. Mindkettő idegen. Mível számomra \"szűz\" darabok, s nincs reményem magyar fordításukra, így marad elsősorban a zenére való odafigyelés és az idegen nyelv tanulása...

336 bemaria 2006-03-07 12:57:27 [Válasz erre: 335 Búbánat 2006-03-07 12:39:20]
Persze azt tudtam, hogy ismered a történetet, a dialógusokat. Hiszen minden operettet hallottál, láttál már több változatban is! Nálam még csak elvétve akad olyan operett, amit több változaban ismerek, de nem is baj, mivel inkább minél több újat szeretnék megismerni! Amúgy én csak úgy dalolgatni nem szoktam a dalokat, csak szöveggel együtt énekelgetni, már amennyire sikerül. Most A madarász egyik dala tetszett meg nagyon, és éppen azon vagyok, hogy megtanuljam hozzá a szöveget. Meghallgattam a Tavaszt, de annyira nem tetszett így elsőre, bár vannak benne aranyos dalok! Persze biztosan meg fogom még hallgatni többször is, és a többit is megszeretem.

335 Búbánat 2006-03-07 12:39:20 [Válasz erre: 334 bemaria 2006-03-07 12:20:08]
Említettem, hogy a szöveg nekem mellékes. Azt nem mondtam, hogy a tartalom, a cselekmény ismerete mellékes. Hiszen a zeneszerző librettóra és versekre írja a zenét, ha nincs téma, hozzá sem kezd a műhöz, vagy maga írja meg a szöveget: ez minden színpadra írt zenés műfajra igaz. Tehát, elhiheted nekem, hogy amikor operettet hallgatom, betéve tudom a szituációt, a történetet, a dialógusokat: nem szó szerint, hanem slágvortokban. Ez éppen elég ahhoz, hogy mindennel tisztában legyek, és a magyar átdolgozók többsége ügyel arra, hogy a vers, a rím tükrözze az eredeti szövegkönyvben szereplő fordulatokat, mind azt, ami pajkos, játékos, vagy komoly érzelmekre ható és szívhez szóló. Tehát nem ilyen értelemben nagyon jól ismerem a műfajt, a szerzőt és művét, a magyar fordítást, amelyet ha módomban áll, egybevetem az eredetivel, és mindig csak azt szűröm le, hogy mily’ szerencse, hogy magyar vagyok és magyarul beszélek, magyarul gondolkozom. Aztán a szöveget idővel elfelejti az ember, legalábbis nálam, de a zene, a hangjegyek, a mennyei harmóniák belém vannak kódolva. Ha álmomból felébresztenek is eltudom bármelyik számot dúdolni vagy fütyülni esetleg lalalázni. Ennyit a szövegről…

334 bemaria 2006-03-07 12:20:08 [Válasz erre: 332 Búbánat 2006-03-07 11:59:09]
Fú. Hát kétszer kellett elolvasno, hogy felfogjam amit írtál, de még mindig nem értek belőle mindent. Érdekesnek tartom, hogy csak a zenére és az énekre figyelsz, a szövegre nem. Ez az ami nekem sose ment. Én mindig mindent érteni akartam, ezért is imádok idegen nyelveket tanulni. Engem kifejezetten zavar, ha nem értem a szöveget, ezért nem szívesen veszek olyan CD-t, amit nem értenék meg. Amúgy a dialógusokat én sem szeretem, én is át szoktam ugrani. Ezért határoztam el, hogy többet nem veszek EMI CD-t, csak ha nagyon muszáj! A másik ok, hogy A. Rothenberger hangját már nagyon megúntam, és szeretnék ár új hangokat megismerni! Lucia Popp a Luxemburg grófja CD-n teljes felüdülés volt! Érdekes, hogy mielőtt elkezdtem németet tanulni én is ugyanazt gondoltam erről a nyelvről mint te, és a véleményem csak nagyon lassan változott meg. Azt pl. el se tudtam volna kpezelni hogy lehet ezen a nyelven egyáltalán énekelni! Most már azt nem tudom megérteni hogy gondolhattam ilyeneket akkor! Amióta ismerkedem az operettekkel ez a nyelv lett a kedvencem! Franciát csak nem olyan rég óta tanulok, de azt még nem sikerült megszeretnem. Azt is érdekesnek tartom, hogy szerinted az operában fontosabb a zene és a szöveg egysége mint az operettben. Engem egy opera esetén is zavar, hogy nem értem a szöveget, de annál jobban elviselem, és így is tudom élvezni az egészet!

333 Momo 2006-03-07 12:08:49
333.

332 Búbánat 2006-03-07 11:59:09
Megértelek én is Téged. Viszont számomra az operettet én nem operai mércével mérem. Mégha egyes művek (Offenbach, Suppé, Millöcker, J. Strauss, Sullivan és Lehár) operai igényűek a zenei szövetüket és dallaminvenciójúkat tekintve. Operában a zene és a szöveg egysége létfontosságú, bár különbséget teszek a singspiel, a recitativókkal teli opera, a „hagyományos” opera és a teljesen átkomponált zenedrámák között a tekintetben is, hogy víg vagy komoly dalművekről van-e szó. Az operettnél mind ez kevésbé lényeges. Nekem a zene és az ének az elsődleges, a szöveg csak akkor számít, ha a jól ismert magyar verseket, librettót hallgatom – teljesen függetlenül, hogy az eredeti szöveghez és szövegkönyvhöz mennyire hű vagy sem; sok esetben egy felvételt hallgatva, ha két zeneszám között dialógus jön, egyből átugrom és a korongon a következő trackra megyek előre. A másik: nekem eleve unszimpatikus a német nyelv. Hideg, idegen, nehézkes – közelebb áll hozzá az énekbeszéd. Akkor már inkább francia és angol szöveg legyen. (Kár, hogy az olasz nyelvterületen nem született maradandó operett!) A másik: én nagyon sokat jártam itthon operettszínházba, ahol természetesen magyarul játsszák a népszerű darabokat. Erre ráerősített a rádió is. Mivel ezen keresztül nőttem fel, adva volt, hogy a Rádió Dalszínháza sorozatban készült klasszikus és nem klasszikus operettjeit, daljátékait a rádió készüléken hallgassam, és szívjam magamba a zenét a hozzáírt versekkel, rímekkel, refrénekkel együtt: számomra itt ebben a műfajban ez jelentette a zene és a szöveg egységét. És hol volt még akkor a CD, a videó, a DVD, a külföldi TV-adók vétele, volt még a gramofonlemezek és eleinte az audió kazetták csekély választéka! Aki manapság felnőtt korában találkozik a műfajjal, megértem, hogy lehetőségei folytán inkább az eredeti nyelvű felvételekre vadászik, azokat hallgatja. Számukra háttérbe szorul a magyar szöveg. Én azt mondom és tartom, hogy sajnos… Nagyszerű magyar fordítások születtek: Martos Ferenc, Mérei Adolf, Gábor Andor, Harsányi Zsolt, Kulinyi Ernő, Szilágyi László, Szenes Andor, Kristóf Károly, Romhányi József, Fischer Sándor, Dalos László, Blum Tamás, Innocent Vincze Ernő, Szabó Miklós, Oberfrank Géza, G. Dénes György stb, Nemrég a Pacsirta német nyelvű változatát hallgattam meg. Azért fogalmazok így, mert ez az operett eredetileg is magyar nyelvre íródott, de aztán németre fordították, s ezen a nyelven hódít a lemezpiacon. Pedig, ha manapság az a trend, hogy mindent eredeti nyelven, akkor, bizony a Pacsirtát csak magyarul szabadna játszani, énekelni – pontosabban lemez- vagy rádiófelvételt készíteni belőle a külföldi nyelvterületen, illetve forgalomba hozni a hazai és nemzetköz piacokon. Nem azt mondom, hogy soha nem hallgatom Offenbacht, Hervét, Planquette-et franciául, J. Strausst, Zellert, Fallt, Lehárt, Kálmánt németül, Sullivant, Jonest angolul, de a pompás zenék mellé egyből az általam jól ismert magyar szöveget párosítom. Teljes és tökéletes az élvezetem.

331 bemaria 2006-03-07 07:56:15 [Válasz erre: 329 Búbánat 2006-03-06 15:34:29]
Bár nem szeretném túlragozni ezt a kérdést, hiszen egyértelmű, hogy ebben nem értünk egyet, (ami persze teljesen természetes!) azért leírnám az én álláspontomat is kicsit részletesebben. Szóval én eddig több operettet hallottam németül mint magyarul, és persze szeretném mindegyiket magyarul is megismerni ha lehetőségem lesz rá. Az eddigi tapasztalatom az, hogy az eredeti német szöveg jelentése szinte mindig eltér a magyarétól. Persze tudom, hogy a dalok fordítása nem a szó szerinti fordítás körébe tartozik, és ez érthető is. Azonban nagyon sok dalnál ez azzal jár, hogy az eredeti érzelmi tartalom egy része elvész vagy teljesen átalakul és ez számomra nagyon zavaró, mert hiányzik. Persze előfordult már az is, hogy a magyar fordítás mondott többet, de ekkor meg azt éreztem, hogy becsapják azokat, akik nem tudnak németül. Tudom ez kicsit érzelgősen hangzik, de hát én ilyen vagyok. Ami A víg özvegyet illeti én sajnos csak a hétvégén tudom majd megnézni, de már nagyon kíváncsi vagyok rá! A mörbischi előadások amiket eddig láttam lenyűgöztek. Végre lehetőségem lesz összehasonlítani a zürichi változattal, ami azért is érdekes lesz, mivel ugyanaz rendezte a két előadást. Egyedül az jelent majd nehézséget számomra, hogy objektívan próbáljam megítélni a Hannát alakító énekesnőt, mivel kissé elfogult vagyok Dagmar Schellenberger iránt, különösen amióta olyan kedvesen válaszolt a neki küldött levelemre.

330 egy kívülálló 2006-03-07 00:10:27 [Válasz erre: 329 Búbánat 2006-03-06 15:34:29]
Én is vettem a közelmúltban egy hasonló csomagot, de abból pont a Pacsirta hiányzik sajnálatos módon - a másik három Lehár-vezéyelte produkció mellé a Mosoly országa 1930-as, tehát gyakorlatilag az ősbemutató évadjából származó teljes felvételét társították. Szu-csong természetesen Richard Tauber, érdekesség még, hogy a karmester Paul Dessau, Brecht-darabok (pl. Kurázsi mama) zeneszerzője.

329 Búbánat 2006-03-06 15:34:29 [Válasz erre: 328 bemaria 2006-03-06 11:08:48]
Veled örülök a jóknak. Tegnap végre lehallgattam az 1942-ben felvett Pacsirtát. A bécsi felvételen maga Lehár vezényel. (Még a Paganinit, a Szép a világot és a Giudittát vettem meg a csomagban.) Mit mondjak? Nekem a német nyelven előadott dalok semmit nem mondanak. Szöveg értése nélkül itt a zene - operettről lévén szó - kevés. Még akkor is, ha Lehár ez. Ezen csak az tud segíteni, ha hozzá kapom a képet, a látványt. Pl. egy élő előadás felvétele videóról vagy DVD -lemezről ilyen lehet. Nem kell a dalok szövegét értenem, elegendő a cselekmény és a zene egységére összpontosítom, s már követhető is a „mese”. Igaz, a magyar versfordítások általában jól sikerültek; mégis más, ha az anyanyelvünkön szólalnak meg az operettek jól vagy kevésbé ismert melódiái, illetve az énekes részek. Ebben talán az is közrejátszik, hogy gyerekkorban berögzülnek a hallott szövegek a zenével együtt, így aki később más nyelven hallja, már nem jön vissza ugyanaz az élmény. Sikerült ismerősömmel felvetetni videóra 3SAT-ról a múlt szombaton sugárzott A víg özvegyet. Már átadta nekem, lehallgattam, és úgy határoztam, megtartom a kazettát. Mörbischben 2005-ben játszott Vig özvegy felvétele zeneileg is remekül sikerült, és képileg olyannyira látványos az egész, profi a megvalósítás, hogy szerintem messze megelőzi a DVD-n és videón birtokomban levő San Francisco-i, sydney-i, párizsi és budapesti produkciókat. Kitűnőek az énekesek, remekül szól a kórus és a zenekar. Egyszóval, alig találtam szavakat nézése és hallgatása közben. Te ismered? A Schnellengerrel felvett lemezt még várom…

328 bemaria 2006-03-06 11:08:48
Megvttem Lehár Tavasz c operettjét, de még nem volt időm végighallgatni! Kíváncsi vagyok rá. Szintéán beszereztem a Luxemburg grófja/Cigányszerelem magyar CD-t, de abban sajnos csalódtam. Mármint abból a szempontból, hogy a Luxemburg grófjából pont a kedvenc dalaim hiányoznak, és ez érzékenyen érintett. Viszont a Cigányszerelemből jókat válogattak össze és a Csárdásnak különösen örültem!

327 Búbánat 2006-02-21 22:20:35 [Válasz erre: 326 bemaria 2006-02-21 15:31:34]
Éppen azért (is) mert nem eredeti alkotás, igazán sohasem voltam annyira oda érte, mint pl. a Cigánybáróért. Mindenesetre, a Strauss-motívunok a helyén vannak, a hangszerelés is \"Strauss\"-os, az énekelnivalók benne helyenként igényesek. Összességében élvezhető, hallgatható, felüdít, mint a többi \"igazi\" J. Strauss-alkotás. Én továbbra is maradok a magyar felvételeknél, így a Rádió Dalszínháza által elkészített változatnál, amelyet olyan nagynevű művészeink jegyeznek, mint Radnai György, Melis György, Fülöp Attila, Kincses Veronika, Kalmár Magda, Lehoczky Éva...

326 bemaria 2006-02-21 15:31:34 [Válasz erre: 323 Búbánat 2006-02-21 11:53:39]
Ez tényleg nagyon részletes. Én csak emlékezetből írtam, és a nevekkel mindig bajban vagyok, annyit kell megjegyezni. Egyébként egyes dolgokat fúrcsa volt olvasni, én nem így tudom. Az biztos, hogy minden feldolgozás más. Amit kiadtak CD-n (EMI), az is más, mint amit DVD-n megvettem (Seefestspiele Mörbisch)

325 bermuda 2006-02-21 12:44:22
Fantasztikus vagy! Hálás köszönet a sok információért:-)

324 Búbánat 2006-02-21 11:54:08
J. Strauss 1899-ben kapott megbízást, hogy írja meg ezt az operettet, de már nem volt hozzá elég ereje. Segített azonban a zenei anyag üsszeválogatásában: egykor népszerű, de már elfeledett műveiből választott részleteket. A főtéma az 1873-ban írt Wiener Blut keringő lett. A partitúrát ifj. Adolf Müller (maga is zeneszerző, a Theater Wien zeneigazgatója) állította össze, aki Léon és Stein librettistákkal működött együtt. A művet négy hónappal Struss halála után kezdték játszani – megbukott. Müller színháza csődbe jutott, ő maga pisztollyal főbe lőtte magát. 1901-ben állították ismét színpadra, de csak 1905-től aratott sikert, s népszerűsége azóta vetekszik a szerző legjobb – eredeti – operettjeinek kedveltségével. Ismert részlete például: az 1. felvonásból Pepi és Jozef kettőse („Drausst in Hietzig”), a 2. felvonásból „Das Wiener Blut (keringő – Gabriele).

323 Búbánat 2006-02-21 11:53:39 [Válasz erre: 320 bemaria 2006-02-20 11:20:37]
Íme, az én változatom. Igaz,Nálad jobban én sem tudtam volna így összefoglalni a cselekményt. Itt van egy jóval részletesebb tartalom ismertetés: 1. felvonás: 1815-ben vagyunk, a bécsi kongresszus évében. A magas beosztású politikusok és a mágnások romantikus cselekkel töltik estéiket, különösen Zedlau gróf, egy követ, akinek két hölggyel van viszonya: Franzi balerina az állandó barátnője, akinek egy villát vett; Pepi pedig egy vonzó modell, aki inasának, Jozefnek a mennyasszonya. Zedlau felesége, Gabrielle, aki unalmas fráternek tartja, visszaköltözött az apjához. Jozef eljön, hogy a gazdáját keresse a villában, de csak a gyanakvó Franzit találja, aki ugyancsak azt szeretné tudni, hol a gróf. Az apja, Herr Kegler is vele akarna találkozni. Megérkezik a gróf. Sikerül meggyőznie Franzit, hogy hűséges, de amikor a barátnője elmegy, ő Pepinek szóló levelet diktál. Jozef, aki lejegyzi a szöveget, csodálkozik a meggyőző fordulatokért és nem sejti, hogy a levél a menyasszonyának szól. Amikor Zedlau elmegy, megjön Pepi. Egy ruhát hoz Franzinak, és Jozeffal örülnek, hogy együtt töltik majd az estét. A ruha nem jó Franzinak, aki megkéri Pepit, hogy előtáncosként helyettesítse aznap este. Az öreg miniszterelnök. Ypsheim-Gindelbach érkezik, s mivel Franzit Gabrielének hiszi, elmondja neki, hogy Zedlaunak viszonya van egy táncosnővel. Ezt meghallja Herr Kegler. A zűrzavar akkor válik teljessé, amikor Gabriele is megérkezik, és a miniszterelnök azt hiszi, hogy ő meg Franzi. Hogy elkerülje a botrányt Zedlau megkéri a miniszterelnököt, hogy Gabrielét mint a feleségét mutassa be. 2. felvonás: Egy diplomáciai bálon Gabrielének nagyon gyanúsak az események, de titkon örül, hogy Zedlau nem is olyan unalmas fickó, mint amilyennek ő hitte. Franzi bosszankodik, mert azt hiszi, Zedlau és felesége még közeli kapcsolatban vannak egymással. Zedlau örül, hogy Pepi is jelen van; mivel a lány összeveszett Jozeffal, beleegyezik egy találkába Zedlauval. Amikor Pepi vezeti a balettot, Gabriele meg van győződve arról, hogy ő Franzi. Zedlau, akinek Pepivel van találkozója, aznap este se Franzit, se Gabrielét nem akarja elvinni sehová, ezért Gabriele a miniszterelnökkel randevúzik, aki még mindig Franzinak gondolja, és akként mutatja be Franzinak, akit Gabrielének képzel. 3. felvonás: Egy hietzingi kaszinóban, ahol sramlizene szól, a három pár mindegyike csendes helyet keres, ahol kettesben lehetnek. A miniszterelnök Gabrielével van, és az a vágya, hogy meglepetést okozzon Zedlaunak; Jozef Franzival jött, és ugyanez a célja. Zedlau pedig Pepit hozza. Jozef lojális: figyelmeztetni akarja Zedlaut, hogy ott van a felesége, és rettenetes haragra gerjed, amikor menyasszonyát az urával találja. Gabriele és Franzi is csatlakoznak a Pepit szidalmazó vőlegényhez. Szerencsére a vidám zene valamennyiüket jó kedvre deríti, és végül mind a helyzet komikus oldalát tekintik. Zedlau rájön, hogy még mindig vonzódik Gabrieléhoz, Jozef megbocsát Pepinek, az öreg miniszterelnök meg zavarodott, mint mindig. Megállapítják, hogy mindennek az oka a „bécsi vér”, a bor.

322 bermuda 2006-02-20 14:47:13 [Válasz erre: 319 bemaria 2006-02-20 11:19:47]
Köszönöm,nagyon kedves vagy!

321 Norma 2006-02-20 11:26:12 [Válasz erre: 320 bemaria 2006-02-20 11:20:37]
Ez a nőcsávász nem rossz!

320 bemaria 2006-02-20 11:20:37
Remélem nem baj, hogy belekontárkodtam! Búbánat biztosan másképp mesélné el!

319 bemaria 2006-02-20 11:19:47 [Válasz erre: 318 bermuda 2006-02-19 08:59:56]
Arról szól, hogy a Gróf urat elhagyta a felesége, mert únta a vidéki életet. A gróf azóta nagyon megváltozott, igazi nőcsávász lett, és most is a szeretőjével lakik a hajdani közös házban. A feleséghez is eljutnak a pletykák, és elhatározza, hogy meglátogatja a hajdani közös hajlékot. Közben megérkezik a miniszter is, aki a szeretőről azt hiszi ő a feleség, és azzal nyugtatgatja, hogy egyszer úgyis visszatér hozzá a férje. Persze amikor a két asszony találkozik, mindkettő tudni szeretné ki a másik, és egy félreértés folytán a miniszter a grófnét mutatja be saját hitveseként a gróf szeretője előtt. Közben a gróf belszeret egy lányba és randevúra hívja a bál után. A lány elfogadja a meghívást. A bálon a Bécsi vér kezdetű dalban a gróf és a grófnő múltja és jelene elevenedik fel a szemünk előtt. A grófnő a grófra haragszik, mert hiányzott belőle a bécsi vér annak idején, ezért hagyta ott. Most viszont örül a pletykáknak, mivel a férjéből végre igazi Don Juan lett, és ez imponál neki. A gróf azt hazudja a feleségének, hogy a miniszterrel megy el, a szeretőjének meg azt, hogy a feleségével. A felesége a minisztert leveszi a lábáról (O Durchlaut...- nagyon szeretem ezt a dalt), hogy megtudja mit tervez a férje, és végül a miniszterrel megy el ugyanarra a helyre, aki pesrze nem tudja hogy ő a grófnő, azt hiszi a gróf szeretője és örül, hogy neki sikerült elcsábítania. Persze most már mindeki azt találgatja, hogy melyik a grófnő és melyik a szerető, de a lányra senki nem gyanakszik. A harmadik felvonásban pesrze kiderül minden. A miniszter elájul, amikor megtudja, hogy a grófnőnek csapta a szelet. Amikor a grófné és a gróf szeretője megtudja, hogy a gróf egy másik lánnyal randevúzik elhatározzák, hogy összefognak. Az egyik kedvencem a darabból ez a duett, amely arról szól, hogy az asszonynak ravasznak kell lennie, ha meg akarja tartani a férjét, és persze megegyeznek, hogy a gróf a grófnőjé. A végére a gróf rájön hogy beleszeretett újra a saját feleségébe.

318 bermuda 2006-02-19 08:59:56
Kedves Búbánat,kérlek ismertesd pár szóval a \"Bécsi vér\" tartalmát,megvettem a cd-t de sajnos nem értek németül,magyarul pedig nem hallottam az egészet soha. Az Operettek könyvében sem találom. Köszönettel: Bermuda

317 Búbánat 2006-02-17 08:53:53 [Válasz erre: 316 egy kívülálló 2006-02-16 18:01:03]
Persze, a Hawai rózsájából.

316 egy kívülálló 2006-02-16 18:01:03 [Válasz erre: 310 Búbánat 2006-02-15 21:31:21]
Angol kettős valamelyik Ábrahám Pál-operettben is van: \"My Golden Baby...\".

315 Búbánat 2006-02-16 11:41:25 [Válasz erre: 311 bemaria 2006-02-16 07:45:38]
Igen, ezt A víg özvegyet már én is felfedeztem. Nem tudom fogni a 3SAT-ot, de egyik ismerősömet megkérem, hogy vegye fel. Nagyon kíváncsi vagyok erre a szabadtéri produkcióra. Ha tetszik, akkor megtartom a felvételt.

314 Búbánat 2006-02-16 11:31:01
Még egy kicsit Suppénál maradva, elterjedt róla, hogy talán a nagy olasz zeneszerző, Donizetti rokona. De ez téves. Az igazság az, hogy a dalmát születésű, de belga származású fiatal karmester-muzsikusra felfigyelt Donizetti, ki 1842-ben éppen Bécsben tartózkodott, mert ott volt a Linda di Chamounix operájának ősbemutatója. Maga Suppé vezényelte művét, ami olyan jól sikerült, hogy a karmestert barátságába fogadta. Megismerkedett az ifjú – 23 éves volt ekkor – első kompozícióival, és elismerte képességeit, és felvállalta, hogy tanítványává fogadja. Egyes történészi kutatások szerint magával vitte Milánóba is. Az bizonyos, hogy abban az időben Suppé sok operát vezényelt, köztük más Donizetti műveket is, mint pl. a Szerelmi bájitalt. Talán innen eredeztethető ez a téves következtetés, a rokoni szálakat kereső találgatások.

313 Búbánat 2006-02-16 11:16:04 [Válasz erre: 312 Búbánat 2006-02-16 11:13:58]
panaszaikat \"szótlan\" nélkül értendő.

312 Búbánat 2006-02-16 11:13:58 [Válasz erre: 311 bemaria 2006-02-16 07:45:38]
Akkor elárulom a megfejtést. A Boccaccio szerzőjének, tehát Suppénak egy másik nevezetes operettjéről van szó: A pajkos diákok. Ez az egyfelvonásos pompás, humorral teli darab kifogyhatatlan a zenei ötletekben, sziporkáznak benne a kortárs „francia” operett-császáréhoz, Offenbach műveinek színvonalához mérhető zenei megoldások, a csipkelődő poénok. Arról szól a darab, hogy van egy szerelmespár, akik nem lehetnek egymáséi, mert a fiú gyámja a vén gazdag zsugori uzsorás Geier a markában tartja adóslevéllel a fiút, neki nincs pénze azt kiváltani. És addig ugye nem házasodhat össze szíve választottjával (Bartha Alfonz és Erdész Zsuzsa szép érzelmes dalokat és duetteket énekelnek a Rádió Dalszínházának felvételén.) Geiert Várhelyi Endre énekli szenzációsan, a kupléja, melyben az aranyt számolgatja és rakosgatja egyik zsákocskákból a másikba, fergeteges. A diák barátai megsajnálják a fiatal párt, nem nézik tétlenül szótlan panaszaikat vagy éppen szótlan fájdalmukat. Nem tűrik, hogy a galád uzsorás kisemmizze barátjukat. Vezérük három„pajkos diák”, két fiú és egy lány (Bende Zsolt, Palcsó Sándor és Szirmay Márta), akik tehát a maguk módján megleckéztetik Geiert: különböző csínyeket eszelnek ki, amivel folyamatosan zaklatják a mit sem sejtő öreget. Persze ebbe beavatják a szerelmes ifjakat is. Bordal és Frincke belépője (Szirmay Márta és a MR énekkara). A szép közzene után a következő jelenet színhelye Geier háza, a szobában ott üldögél a diák és gyámja. Nem mesélem el a történetet, lényeg, hogy különböző praktikákkal (álöltözet, egy olasz festő, két külföldi angol műértő kopogtat be az este) alaposan becsapják az öreget. Ekkor halljuk az” olasz áriát” (Bende Zsolt – tehát nem csak a Boccaccióban énekelnek olaszul) majd az „angol-kettőst” (Szirmay Márta és Palcsó Sándor). És a legvégén még egy tréfa, amivel halálra rémítik a babonás gyámot: éjszaka van, fehér kísérteties leplekbe öltözve a teljes diáksereg körbe veszi a házat és fáklyákkal a kezükben körbetáncolják és többször fenyegetően bezörgetnek a szoba ablakán, miközben latin nyelven! énekli az énekkar a jól ismert dallamot és szöveget: Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus, Post jucundum juventutem, Nos habebit humus … A végén az öreg beadja a derekát, mire mindenki leleplezi magát Geier nagy bosszúságára, de nincs mit tenni, a kicsikart adóslevél már az ifjak kezében van. És szép fináléval zárul az operett. Nagyszerű ez a rádiófelvétel, amelyen a MR Énekkarát és Zenekarát Breitner Tamás vezényli. Ajánlom figyelmedbe.

311 bemaria 2006-02-16 07:45:38 [Válasz erre: 310 Búbánat 2006-02-15 21:31:21]
Hát most megfogtál! Ezt nem tudom megválaszolni! Viszont ezen a CD-n az olasz kettőst is németül éneklik! Olaszul már én is hallottam a Rádió Dalszínházában! Egyébként a Boccaccio-val még barátkoznom kell, de A madarász nagyon aranyos, vidám darab, nagyon tetszettek a dalook benne. A szövegük viszont olyan egyszerű, hogy szinte mindent értettem első hallásra. Tegnap fedeztem fel, hogy 25-én jövő szombaton lesz a 3sat-on A víg özvegy tavalyi mörbischi előadása. Már alig várom! Nagyon kíváncsi vagyok rá!

310 Búbánat 2006-02-15 21:31:21 [Válasz erre: 308 bemaria 2006-02-15 13:11:58]
Felteszek Neked egy találós kérdést. A Boccaccióban fogsz hallani egy \"olasz kettőst\" - tehát Boccaccio és Fiametta duettjét olasz nyelven (Az általam favorizált rádiófelvételen Ilosfalvy Róbert és László Margit briliánsan oldja ezt meg.) Ennek mintájára említs nekem még egy operettet, amelynek egyik kettősében szintén az eredetitől eltérő nyelven - jelen esetben angolul - énekel az alt és a tenor! Ez így része a librettónak. A zeneszerző pedig kifogyhatatlan humorban,érzelmekben, ötletekben és invencióban. Segítségül: nem kell messze távolodnod Franz von Suppétól.

309 bemaria 2006-02-15 13:16:29
Egyébként ez az első két olyan EMI CD-m, amin nem Gedda énekel. Rothenberger viszont mindkettőn.

308 bemaria 2006-02-15 13:11:58 [Válasz erre: 307 Búbánat 2006-02-15 12:16:03]
A Rádió Dalszínháza Boccaccio produkciójából már én is hallottam részleteket. Ezen a CD-n Hermann Prey énekel, meg még sokan mások. Már alig várom, hogy meghallgathassam mindkettőt. Sajnos a Koldusdiákot nem sikerült beszerezniük, ezért azt majd később rendelem meg máshonnan. Még várok most néhány megrendelt CD-t.

307 Búbánat 2006-02-15 12:16:03 [Válasz erre: 306 bemaria 2006-02-15 08:25:01]
Sok élvezetet kívánok hozzá! Azt tudtad, hogy Callas egyik első színpadi szerepe Athénban éppen a Boccaccio Fiamettája volt? Azt is említettem korábban, hogy a mi Székely Mihályunk is benne volt egy Boccaccio produkcióban. Szóval ezek az óriások pályájuk kezdeti vagy későbbi szakaszában nem fanyalogtak, ha egy klasszikus operettben kaptak feladatot - vállalták azt, sőt lubickoltak benne. Bár nem tudom elképzelni, hogy Callas a negyvenes évek elején, amikor a fáma szerint csúnyácska külalakkal (kövér és szemüveges volt), miként birkózott meg a szende vagy éppen csalfa reneszánsz nőalakkal. Székelyről inkább el tudom képzelni, miként énekelhette esetleg a Hordó-dalt. A Boccaccionak is sok lemezfelvétele van, videón is kihozták. Én legjobban a Rádió Dalszínház produkcióját szeretem, amelyet olyan kvalitások fémjeleznek, mint Ilosfalvy Róbert, László Margit, Ágai Karola, Sándor Judit, Palánkay Klára, Réti József, Maleczky Oszkár, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre, Külkey László, a felvételen a MR Énekkarát és Zenekarát Erdélyi Miklós vezényelte. Szóval valóságos sztárparádé, a hatvanas évek operaénekeseinek színe-java felvonult. Érdekesség, hogy a Hordó-dalt itt Külkey László (tenor) énekli, míg az eredeti német nyelvű felvételeken általában bariton (pl. Hermann Prey) szólaltatja meg. Kíváncsi vagyok, hogy a Te lemezeden ezt a szerepet ki énekli. Később a rádióban elkészült egy újabb változat is, melyen Molnár András, Melis György és Kincses Veronika énekel… De ez számomra nem eléggé „klasszikus”, inkább csak utánérzés. Aztán ismeretes, hogy a TV Zenés Színháza is felvette, régen, valamelyik csatornán látható volt. Nem szerettem, mert az énekhangokra (Rozsos István, Palcsó Sándor, Zempléni Mária, Csányi János) tátogtak a prózai színészek. Viszont meg van „gyári” videokazettán a Fővárosi Operettszínház ötvenes évekbeli legendás Boccaccioja, amelyen a kor üdvöskéi tűnnek fel: Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Kiss Ilona és sokan mások S bár fekete-fehér és itt-ott serceg a kép meg a hang, de hű képet kapunk az akkor idők operett művészeinek tehetségéről, továbbá jó látni, hogy nem üres a színpad, hanem szépen beépített a tér: a mutatós, jól funkcionáló díszletekre és a dekoratív jelmezekre nem sajnálták a pénzt. És nem tették idézőjelbe a cselekményt sem, mint ahogy az manapság bevált gyakorlat. Mert tudták, hogy a klasszikus operett zenéje és szövege azt nem viselné el. Vagy ha mégis, ám mi nézők nem.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.