Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Sőt, a zongoristák is sokáig élnek, ha sikerül egészségesnek maradniuk (Serkin, Horszowski, Kempff, Horowitz, Rubinstein, stb.).
Viszont a karmesterek fiatalon halnak, ha lezuhan a repülőgépük (Cantelli).
Köszönöm! Szegény még messziről se úgy nézett ki, mint aki meggyógyult. :((
Nagyon bánt, hogy egy apró egészségügyi gond miatt két nappal később tudtam elutazni Salzburgba, és elmulasztottam Blomstedt koncertjét (és már a jegyemet sem tudtam gratis átadni). Pár éve hallottam vele Salzburgban egy Újvilág-szimfóniát, utána a publikum őrjöngött, állva dobolt a lábával.
Kis keresgélés után ezt találtam ... így most még inkább megbecsülöm, hogy ott lehettem a vasárnapi koncerten.
Én is úgy gondolom, hogy a karmesterek sokáig élhetnek, ha sikerül egészségesnek maradniuk, de Mehta láthatóan beteg, bár nem tudom, mi baja.
Herbert Blomstedt 92 éves, októbertől jövő decemberig tele a naptára, gyakorlatilag az egész világot bejárja. Szívből kívánom valamennyi idősebb (és fiatalabb) karmestenek, hogy még hosszú ideig osszák meg művészetünket velünk.
Aug. végén a 91. életévében járó Haitink salzburgi búcsúkoncertjét láttam...
Irigyellek a memóriádért! A Szigeten nem, de az Erkelben ott voltam azon a koncerten, de ha nem írod le a programot, nem emlékeztem volna rá. Persze Mehta azóta már többször járt nálunk, szintén a Müpában a Firenzei Maggio Musicale együttessel, és (itt a baj a fejemmel) valamelyik nagy amerikai zenekarral is. Mindig lenyűgözött, ahogy szinte eszköztelenül tartja kézben a darabokat. De, bár nem volt túl régen, akkor még sudár termettel, határozottan állt a zenekara előtt. Ehhez képest szívszorító volt, mikor roskatag öregemberként, kezében bottal, nagy nehezen elvánszorgott a karmesteri pulpitusig. Nagyon megijedtem, hogy fogja elvezényelni ezt a monstre darabot? Hát először is kívülről. Vagyis a feje belül a régi, minden kis részletre oda tudott figyelni, minden a helyén volt, pontosan kidolgozva. Hihetetlen volt számomra. Mint ahogy az is, hogy testileg ennyire megöregedett, miközben még csak 83 éves. Félek, hogy nem látjuk többé, pedig talán a nagy karmester generáció utolsó képviselője.
Gustav Mahler már évtizedekkel ezelőtt a zeneszerzők egyik megasztárjává lépett elő,nem véletlenül. Az ő "kócos", csapongó, szélsőséges érzelmeket vegyítő, groteszk-fájdalmas, naiv-tragikus, komor-humoros, emelkedett-triviális zenei és zenén kívüli világa pontosan és az évek, évtizedek múlásával nézetem szerint egyre pontosabban képezi le a fenti jelzőkkel körülírható, ellentmondásokkal terhes és immár egyre baljóslatúbb, sötétedő mai való(s) világunkat; ezt értheti és érezheti meg, teszi magáévá Mahler szűkebb s tágabb közönsége, ezt értem-érzem és szeretem Mahlerben magam is laikus hétköznapi, olykor ünnepi nézőként-hallgatóként. Legterjedelmesebb alkotását, az említett attribútumok szinte mindegyikét magába olvasztó III. szimfóniát nemigen tudom elképzelni és nem szeretném meghallgatni "hétköznapi" előadásban. A valljuk be, nem igazán közönségcsalogató alkotás kitűzésének akkor van értelme, akkor számíthat telt házra, a számára kijáró ovációra, ha olyan kvalitású együttes hozza mint a MüPában tegnap este fellépő Izraeli Filharmonikus Zenekar, élén az együttessel történetesen egyidős, vele immár a szó legjobb értelmében úgyszólván összenőtt Zubin Mehtával. Negyedszázaddal ezelőtt, a Margitszigeten hallottam legutóbb ezt a formációt, akkor Mahler I. szimfóniáját és Bartók Concertóját játszották. (Zárójelben: ugyanazt a műsort, amit évekkel korábban Mehta a Los Angelesiekkel vezényelt el az Erkel Színházban és amit szintén hallottam.) Ha már fentebb szórtam a mahleri jelzőket, igyekszem visszafogni az együttest, karmesterét és a produkciót méltató jelzőimet: emlékezetes, nagy koncert volt. Nem emelném ki egyik hangszercsoportot sem: a szokásostól eltérően ültetett vonóskar bámulatosan homogén, kifejező tónusa ugyanúgy lenyűgözött, miként a gigantikus méretű fúvós és ütős szekció teljesítménye. Mindazonáltal kötelességem rögzíteni a színfalak mögötti nevezetes postakürt- és a szintén híres harsonaszóló előadóját, az első oboás, első fuvolás és a koncertmester pompás munkáját. Beugróként Gerhild Romberger -Fischer Iván és a Fesztiválzenekar díjnyertes III. szimfónia-felvételének közreműködője- énekelte a Nietzsche Zarathustrájának szövegére komponált szépséges altszólót, az ötödik tétel kórusszólamát a Magyar Rádió Énekkara (női kara) -karigazgató: Pad Zoltán- és Gyermekkórusa -karigazgató: Dinyés Soma- adta elő sikeresen. Mindama kivételes összecsiszoltság, összhang, kisugárzás, százpercnyi élmény fő forrása, egyben kovácsa: Zubin Mehta. Az idős maestro lassan, törődötten, bot segítségével jött be és ült fel a karmesteri dobogóra, ülve, többnyire apró, jelzésszerű mozdulatokkal "kísérte le" a darabot. Az idézőjeles "lekísérés" itt természetesen a mű és előadóinak szuverén birtoklását, egy hosszú élet magától értetődő tapasztalatát, zenekarával való tökéletes együttlélegzést jelenti, azt a szférát, ahol ő már nem csupán szavak nélkül, de teátrális, tapscsiholó gesztusok, nagy lóbálások nélkül vonja bűvkörébe művészeit és hallgatóságát. Talán búcsúja volt ez a hangverseny a pesti közönségtől: -bár tévednék!- méltó a műhöz, méltó régi nagy híréhez ... és méltó hálás közönségéhez,amely tízperces tapsviharral honorálta a kivételes eseményt.
Az Izraeli Filharmonikus Zenekar koncertje, karmester: Zubin Mehta - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. szeptember 8.
A MüPa közleménye szerint az Izraeli Filharmonikus Zenekar ma esti koncertjén Mahler III. szimfóniájában az énekszólót a megbetegedett Mihoko Fujimura helyett Gerhild Romberger német mezzoszoprán adja elő.
A Müpa és a Boráros tér közötti területen, 60 évvel ezelőtt:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2344490708970640&set=gm.1680452508751547&type=3&theater
Kritika a margitszigeti aug. 1-jei ParBaj-ról (Mezei Néző blog) itt olvasható.
Helyszínváltozás! Fontos információ!A június 21-i Giselle balettelőadás a mai napon az Erkel színházban lesz megtartva! A június 20-án elmaradt Giselle balettelőadást június 22-én az Erkel Színházban pótoljuk.
Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a Novoszibirszki Állami Akadémiai Opera és Balettszínház 2019. június 21-én, pénteken 20 órára a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra meghirdetett Giselle balettelőadását a Szabad Tér Színház a közönség biztonsága érdekében az Erkel Színházban 20.30-as kezdettel tartja meg. A megváltott jegyek érvényesek, de az eltérő nézőtéri kiosztás miatt szükséges a jegyeket az előadás előtt a helyszínen, az Erkel Színházban becserélni. Kérjük tisztelt nézőinket, hogy az érkezés időpontját a fentiekre való tekintettel válasszák meg! |
Június 29.: Operagála! Idén nyáron a Co-Opera Szentendrén tartja évfordulóját és az 50 éves Szentendrei Teátrummal együtt ünnepel.
A hazai és nemzetközi operaszínpadok kivételes tehetségeit felvonultató gálán népszerű részleteket hallhatnak Mozart, Rossini, Verdi és Puccini operáiból.
A formabontó koncert rendezője, a fiatal művészgeneráció kiváló képviselője, Szabó Máté.
Három évvel ezelőtt Szentendrén indult útjára az egyedülálló színházi együttműködés, a Co-Opera. A Szentendrei Teátrum, a Debreceni Csokonai Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a Miskolci Nemzeti Színház és a Budapesti Operettszínház társulata, a Magyar Állami Operaház szólistáival együtt eddig több mint 100 előadáson kápráztatta el a közönséget kiváló produkcióival határon innen és túl.
PREMIER: június 29., 21.00 óra
Esőnap: június 30.
Fellépő művészek:
Balczó Péter, Bátki Fazekas Zoltán, Bordás Barbara, Busa Tamás, Cseh Antal, Farkasréti Mária, Fischl Mónika, Fodor Beatrix, Frankó Tünde, Hanczár György, Kálnay Zsófia, Kendi Lajos, Keszei Bori, Kiss András, Kolonits Klára, Laki Péter, Mester Viktória, Pataki Bence, Rálik Szilvia, Schnöller Szabina
Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dinyés Dániel
Rendező: Szabó Máté
Belépőjegyek:
https://szentendreiteatrum.jegy.hu/
Zsöllye vacsora nélkül: 10.000 Ft
Helyek vacsorával: 13.000 Ft
V.I.P. helyek vacsorával: 20.000 Ft
Vacsora: 19 órától 20:30-ig
Ha jól vagyok értesülve, a kritikusok mindig mindent lehúznak, ami nem tetszik nekik, és ebből élnek. Gondolom, nem irosszul, mert különben más foglakozást választanának! Az operák újrarendezése nem probléma, ha ez az eredeti mű szellemiségének, mondanivalójának, a SZERZŐ szándékának tiszteletben tartásával történik, A probléma az újraértelmezés, a helyszín, a tartalom, a mondanivaló, sőt nem egy esetben a befejezés megváltoztatása. Pl a Tosca fináléjában felbukkanó Scarpia,, hogy emlékeztessem egy korábbi levélváltásunkra! Amikor az önmagát megvalósítani akaró rendező a saját "koncepcióját" teszi bele a műbe, ahelyett, hogy a mű koncepcióját állítaná színpadra. Ez pedig nem évszám, hanem egész egyszerűen ízlés - és bocsánat - tisztesség kérdése.
A Bartók Plusz 2019 műsorfüzetei letölthető formában
Judit: Rost Andrea 
Esedezem, ne ítélkezzünk in completo a "mai", "kortárs", "rendezői színházas" rendezés(ek) fölött! Miből élnének pl.a kritikusok, ha egyszer lehúznák...nem, nem a WC-n, csak "úgy"... pardon, szóval csak úgy egyben lehúznának mindent, ami nem tetszik nekik, oszt' kész, jó napot!? Apropó, a múltkor már kérdeztem: nagyjából melyik évben, na jó, melyik évtizedben húzná meg azt a vonalat, ahol le kell vagy le kellett volna állítani operák újrarendezését? Cakkpakk, egytől-egyig netán.
Nagyítóval sem látom sehol, hogy Kovalik darabjáról beszélne valaki, legkevésbé ő maga. A belinkelt cikkben is "Turandot-rendezését" illetve annak "átbuherálását" sérelmezi.
Én meg azt hittem, Verdi írta.
AZ IDEI BARTÓK PLUSZ OPERAFESZTIVÁL programjairól - Miskolc
minap.hu - 2019. április 11. csütörtök 16:02
Operagálával indul június 14-én a Bartók Plusz Operafesztivál. A résztvevők többek között láthatják Puccini Bohéméletét és Bartók A kékszakállú herceg várát is. A tíznapos fesztivál Három tenor gálával zárul – hangzott el csütörtökön, a rendezvény programhirdető sajtótájékoztatóján a Városligeti Műjégpálya Dísztermében.
A mai nyitó Operagála, június 14. péntek, 20:00
Műsoron Aldo FINZI, Erich Wolfgang KORNGOLD, Dmitrij SOSZTAKOVICS, Giacomo PUCCINI és Albin FRIES, az operafesztivál 2018-as operaíró versenyének győztesének művei.
Szólisták: Molnár Ágnes, Kele Brigitta, Boros Csilla, Brickner Szabolcs, Nutthaporn Thammathi
Ja és Szilveszterék személyeskednek - hát ez meg őket minősíti, ennyire futja tőlük, mondjuk én nem lepődöm meg.
És ne feledjük az a nagyszerű új Hunyadit se, ami pályázhatna nemzeti operánk legsemmitmondóbb színpadra állítására. Én visszasírom a Szinetár-féle rendezést a 2012-es premier óta.
Az is jó, hogy Szilveszterék perrel fenyegetnek és most elkezdték fikázni Kovalik rendezését. Hahaha kacag a májam - remélem egyszer a sok többi, Szilveszterünk által jóváhagyott sz@r rendezés hibáit is elkezdi majd soroloni, mert igazgatói regnálása alatt a szar rendezések megsokszorozódtak a dalsznházban. Poda Otellójához, Anger Traviátájához, az új Giocondához vagy Menzel Cosijához - é még lehetne sorolni - képest Kovalik akármelyik rendezése tisztességes munka, mert legalább van valami elképzelése a darabról és van bennük logika.
Sajnos, az utóbbi években, de lassan évtizedekben kialakult az ügynevezett "rendezői színház", melynek keretében némely rendező valóban saját szerzeményének tekinti a darabot, és szemrebbenés nélkül változtat meg helyszínt, cselekményt, befejezést, stb. Csak pár példa: Otello egy szobába bezárva, A Nyigat lánya betongyűrűs homeless-ek között, Gioconda, stb. És nem nagyon akad senki, aki ennek gátat tudna szabni, mert ugye az ALKOTÓI -SZABADSÁG!
Kovalik darabját játsszák? Na hát, eddig azt hittem, hogy a Turandotot Puccini írta és Alfano, meg mások fejezték be a komponista idő előtti halála miatt. De buta is vagyok - mostmár tudom, hogy egy-egy opera mindig az aktuális rendező darabja....
Frissítés
Szappanopera-ház – Brutálisan nekimegy Kovaliknak az Ókovács vezette Opera
Kovalik Balázs sérelmezte, hogy nélküle „buherálták át” a Turandot-rendezését a Margitszigeten. A fesztivál igazgatója szerint büszke lehetne a rendező, hogy játsszák a darabját, az Operaház a rendezés hibáit sorolja, és perrel fenyegetőzik – jó szórakozást az esti előadáshoz. További részletek hvg.hu-n itt.
Kovalik Balázs: "Elhatárolódom a nevemmel kitűzött Turandot szakmai és művészi színvonalától"
"Aljas sunyiságnak" nevezi levelében Kovalik Balázs rendező, hogy a Budapesti Nyári Fesztivál pénteken és vasárnap az ő tudta nélkül, "átbuherálva" állítja színre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatott Turandot rendezését. Részletek + Kovalik teljes levele hvg.hu-n itt. (Megjegyzés: a fenti lead pontatlanul fogalmaz. Mint a cikkből kiderül, levelében a rendező valójában a 25 évvel ezelőtti, a szegedi operában színpadra állított Turandot-rendezésének, annak díszletének, koreográfiájának az alkotók beleegyezése nélküli önkényes átalakítását kifogásolja - ED) "Kovalik Balázs büszke lehet az előadásra, amiért az évtizedek múltán is színpadon van" – így reagált Bán Teodóra a rendező levelére a hvg.hu-nak...neki semmi dolga nem volt a művésszel, "nem állunk vele jogviszonyban". További részletek ugyanott.
volt vki a Budafoki Zenekar koncertjén pénteken? a gitár szerintem zavaróan halk volt. 2 éve Miskolcon hallottam a Concierto de Aranjuezt (Rodrigo) a Zenepalotában, ott jóval jobban ki volt hangosítva, pedig a terem jóval kisebb.
a koncert 2. fele nagyon tetszett (Dvorák IX.).
A Pannon Filharmonikusok egy művészzenekar – Horváth Zsolt a Mandinernek
Mandiner.hu - 2019. május 11. 19:15
Írta: Csapodi Márton
"Nekünk nem dolgunk népszerű és unásig játszott műveket háromezerszer eljátszani vagy stadionkoncerteket adni, de feladatunk, hogy a magyar alkotóművészetnek terepet biztosítsunk, kortárs zenét játsszunk – mondja Horváth Zsolt a Mandinernek. A pécsi székhelyű Pannon Filharmonikusok igazgatójával a zenekar fejlődésének lépcsőfokairól, a vidéki és a fővárosi, no és a nemzetközi szereplés lehetőségeiről és kihívásairól beszélgettünk."
Az ember a saját hangjának rabja
szerző: Reviczky Katalin
Új Ember Hetilap - 2019. 05.05.
[…] Joseph Calleja második alkalommal járt Budapesten. 2007-ben Miklósa Erika vendégeként szerzett benyomásokat a magyar közönségről. „Nem is tudtam, hogy a magyarok szigorú szakértő bírálók. Hallottam, hogy egyszer még Carusót is kifütyülte a magyar közönség.”
„Megtisztelő, hogy a több mint hétezer éves máltai kultúra képviselője, kulturális nagykövete lehetek. Ha csak a Keresztelő Szent János barokk katedrálisra gondolok, benne Caravaggio világhírű festményével, amely a világ egyik legnagyobb csodája, a lelkemet büszkeség tölti el. Örülök a diplomata-útlevélnek, s igyekszem meghálálni ezt a címet. Évekkel ezelőtt beindítottam a mára turisztikai látványosságot és vonzerőt jelentő nyári koncerteket. Sok tehetséges fiatal énekesünk van, akiket az alapítványomon keresztül is támogatok. Szívesen lépek fel számomra idegen zenés műfajok kiemelkedő képviselőivel is, mint például Zucchero, Anastasia, Bolton, Dionne Warwick, vagy Bocelli és Ramazzotti, akikkel idén már másodszor állok színpadra. Ezzel is támogathatom Málta zenei életét. A nagyköveti szerepkörből a gazdasági kapcsolatok, a filmes, televíziós aktivitások és a promóció sem hiányzik. Nekünk nincs híres csokoládénk, nincsenek nemzetközi sportversenyeink, exportunk ereje az embereinkben rejlik.”
Gondoljon csak Nicholas Monsarrat The Kappillan of Malta című regényére – fogalmaz az operaénekes. – Ez a könyv a szigetország II. világháború alatti kiszolgáltatottságáról, kiéheztetéséről, szenvedéséről szól. Egy nép lelke, érzésvilága fejeződik ki benne, ugyanakkor kellő humorral viszonyul az élethez. Itt van például a húsvét ünnepe. Mélyen vallásos nemzet vagyunk, böjtölünk is, ha kell, de még böjtidőben sem vetjük meg a nyalánkságokat. Minden egyes napban próbáljuk megtalálni azt, ami szép, örömteli. És igyekszünk bizonyítani a szorgalmunkat, hiszen ez minden kis nép közös sorsa.”
Tekinthetjük ezt akár az énekes ars poeticájának is, akinek a világ legjobbjai, többek között Domingo, Hampson, Garanča, Netrebko a partnerei. Milyen érzést mindez? „Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem nagyszerű. Jó érzés nagy művészekkel együtt dolgozni, baráti gesztusok részesévé válni. Nem lehet azonban hosszan fürdeni a dicsőségben, elidőzni egy-egy sikernél. Az ember a saját hangjának a rabja és kiszolgálója. Az énekhang érzékeny jószág, egyszer mindent lehetővé tesz, máskor sztrájkol. Vigyázni kell rá, ápolni, de mindenekelőtt művelni. És persze van, akinek tetszik, van, akinek nem. A kritikákat mindig fontosnak tartottam, igaz, ma már kevesebb időm jut az olvasásukra. Örök igazság azonban, hogy a sikerért keményen kell tanulni, dolgozni.”
Vajon mit tesz Joseph Calleja a sikerért? Veleszületett adottságának köszönhetően könnyen az ölébe hullik, vagy meg kell küzdenie érte? Ösztönös művész, vagy inkább olyan, aki szorgalmasan elsajátítja a művészi interpretáció titkait? A művészet számára játék, vagy a szívét-lelkét is beleadja a produkcióba?
„Úgy gondolom, a kettő együtt igaz. Teljes szívemmel, lelkemmel jelen vagyok a szerepben, a munkában. Tudja, a hang olyan, mint a jó francia vagy olasz bor. Idő kell, hogy igazán beérjen. Manapság azonban a zenei képesség nem elég, a rendezők színészi alakítást is várnak az énekesektől. Kétségtelenül előnyt jelent a szerencsés külső, a jó fellépés, de a színészi készséget is fejleszteni kell. Ma már elképzelhetetlen, hogy valaki mozdulatlanul állva énekeljen a színpadon. Úgy gondolom, egy kis dráma jót tesz, mert a leküzdése kihívást, motivációt jelent. A túl sok dráma azonban, bár művészként naggyá tette Callast, aki valóban egyetlen volt a történelemben, borzasztóan meg is nehezítette az életét.”
Hogy lehet, hogy Callast, s később Pavarottit is még látványosan ünnepelték, bármerre jártak a világban?
„Callas olyan volt, mint egy amerikai filmsztár; bárhova utazott, százak, ezrek várták. Rólunk ilyen szempontból tudomást sem vesz a világ. A publikum elkényelmesedésével magyarázható ez, vagy az azzal, hogy túl sokan vagyunk mi, operaénekesek? Nem tudom.”
Joseph Calleja otthonosan mozog a romantikus olasz operazenei repertoárban, és elsősorban a belcanto művésze, jóllehet nem igazán ért egyet a lírai tenor, a drámai tenor és az egyéb hangfaji-stílusbeli megkülönböztetésekkel.
„Verdinél megvan a Donizetti-féle belcanto vonal, mégis ugyanolyan tenor hangra komponálta a Rigolettót, mint a Traviatát vagy A trubadúrt. Mindehhez hozzáadódik még a tenorok korábbinál jóval nagyobb interpretációs szabadsága. A lényeg azonban – és a belcanto igazi jelentése is – a szép éneklés!”
Lehet, hogy Joseph Calleja azért sem szereti a drámai tenor megjelölést, mert pozitívan gondolkodó vérbeli máltaiként kevésbé kedveli a negatív karaktereket. Természetéhez tartozik az optimizmus, az örök máltai nyár.
„Arra gondol, hogy elégedett vagyok-e? Igen, az vagyok. Persze főképpen akkor érzem ezt, amikor elégedett vagyok a teljesítményemmel. Nem nevezném meg a legkedvesebb partnereimet, mert a többiek esetleg megharagudnának. De számtalan nevet említhetnék, kiváló partnereim és karmestereim voltak és vannak. Úgy érzem, a munkakapcsolatokban a legfontosabb a kölcsönös tisztelet és elismerés. Pier Giorgio Morandi például, akivel most Budapestre érkeztem, kedves barátom és a romantikus olasz operazene kiváló specialistája. A legfőbb vágyam az életben az, hogy lássam egészségben felnőni és kiteljesedni a gyermekeimet. Az sem volna ellenemre, ha még egyszer annyi színpadon töltött idő adatna meg számomra, mint amennyit eddig megéltem. A legközelebbi tervem pedig a Giocondából Enzo szerepének megformálása, amire 2020-ban kerül majd sor. Az élet rövid, már elmúltam negyvenéves. Igyekeznem kell, amennyire csak lehet!”
Tényleg, tényleg, köszönöm az információt. Azon a Puritánokon én is ott voltam pedig, és azóta is az elmúlt három év legjobb általam látott (itthoni) operaelőadásaként emlékszem rá, pedig kb. százat láttam. Valamiért Demuro és Jessica Pratt jobban megmaradt bennem, pedig nagyon lelkesen írtam akkor Markovról is...
Igen, ezért írtam utóiratot ld 4339.
És ami énekelt szerepet az is bariton - elírtam, bocsánat. A lényeg, hogy a két nagyobb szerepet alakító férfi énekes közül ő volt a jobb, ő kapott nagyobb tapsot, holott a tenor a férfi főszerep. Bocsánat.
Atlantov, Mazurok...és Visnyevszkaja, Obrazcova: ők énekeltek a pesti Bolsojos Pique Dame-ban, amin ott voltam, "mindössze" 48 éve. A karmesterre, Grófnőre és Tomszkijra már nem emlékszem. Nagy előadás volt. Itt is ugyanazt írhatom mint ez alatt: rohan az idő.
Így igaz. Gondolkodtam, mert ismerősnek tűnt a neve, aztán rátaláltam: a 2017-es pesti Puritánokban énekelte a bariton Riccardot és annak alapján, amit beírtam róla, eléggé tetszhetett ld Nemzeti.../3573
Bocsánat, miután elküldtem a beírást, rátaláltam arra is, hogy már megelőzött a fenti hírrel, de most már nem törlöm :-) viszont nem tavaly, hanem két éve volt az az előadás...rohan az idő.
Alekszej Markov nem tenor ,hanem bariton.
Engem a kisebb hibák nem érdekelnek. Netrebkot nem hallottam élőben a szerepben, de Csurilova élben nagyobb hatást tett rám Jolántaként, mint Netrebko felvételről - ugyanakkor a pécsi Manont megtekintve kijelenthettem, hogy Gruberova Manonként felvételről sokkal nagyobb hatást tett rám, mint a pécsi Manon élőben :-). Alekszej Markov valóban vitte a pálmát a két tenor közül s őt ünnepeltük jobban, de Nazsmiddin Mavljanov se volt rossz. Sokkal rosszabbakat is hallotunk már, akiket világhírűként adtak el nekünk.
Trofimov mintha az elején egy helyen hamisan énekelt volna, Csurilova pedig nyilvánvalóan Netrebkot utánozza, legalábbis ami a megjelenését illeti. Amúgy meg aki fanyalog ezen a darabon, hallgasson valami kortárs rémséget.
Úgy van, akkor Rimszkij: Mozart és Salieri c. egyfelvonásosával együtt adták elő. Szerintem ez is olyan egyfelvonásos a maga 96 perc körüli előadási idejével, amely kitölt egy estét. Így a Kékszakállúval egy estén játszása túlságosan megterheli mind a zenekart, mind a közönséget. (Tudom, milyen hosszúságúak Wagner remekei stb.!!!)
Alekszej Markovg énekelte tavaly. Riccardot a Müpában előadott Puritánokban nagyon nagyon jól.
így igaz Kalinyina, Atlantov és Mazurok énekelték a főbb szerepeket
Ezért is fogalmaztam óvatosan... :-) Mindenesetre köszönöm a tájékoztatást (Héterőnek és nickname-nek is). Ezzel együtt az látszik, hogy Magyarországon eddig csak 1-2 alkalmas, vendégfellépők által prezentált előadásai voltak a Jolantának. Miközben csak az operabase adatbázisában szereplő helyeken és csak a tavalyi (2017-2018) szezonban 30 különböző Jolanta-produkció volt a világon összesen 93 előadással, amivel épp az ötvenedik volt a rangsorban (alig elmaradva a Pikk dámától, és olyan műveket megelőzve, mint a Parsifal (sőt a Hollandit kivéve az összes Wagner!!), a Manon Lescaut, vagy A végzet hatalma és a Simon Boccanegra. Szóval ez engem meglepett.
Bartók + Csajkovszkij 2004
2004. június 13. vasárnap 19.30 óra, Nyári Színház, Miskolc
Jolanta - a Belorusz Állami Nagyszínház (Minszk) vendégjátéka
Persze, Bartók + oroszok...
Mintha egyszer a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon is lett volna belőle egy vendégelőadás.
Winkler adatait némi fenntartással kéne kezelni: 1987-ben a Bolsoj vendégjátéka során kétszer is előadták Pesten ...
Szerintem is remek előadás volt. Nem ismertem a darabot, és Matthew Boyden más esetekben jó iránymutatást adó kézikönyvében csak annyit találtam róla,hogy "kevéssé sikerült". Ehhez képest ugyanolyan érzékenységű zenének találtam, mint mondjuk a Pikk dámát, sőt a történet is rendesen meg van írva (attól eltekintve, hogy nincs igazi konfliktus benne, mert tulajdonképpen mindenki mindvégig Jolánta javát akarja).
Egyébként még az is lehet, hogy magyarországi ősbemutató volt a darab, legalábbis WInkler Gábor operakönyve szerint 2003-ig nem volt hazai bemutatója. Érdekes ugyanakkor, hogy mostanában máshol is kezdhetik felfedezni, mert az operabase.com adatbázisa szerint az utóbbi években az 50. hely körül van az előadásszáma alapján az operák-operettek gyakorisági listáján, idén például a Met is játszotta.
Viszont nekem nem tetszett minden énekes, merthogy a férfi főszereplőt alakító üzbég tenor (Najmiddin Mavljanov, ha jól írom) számomra felejthető, legfeljebb közepes szintű volt (a MÜPA szakértő közönsége is elég visszafogott tapsban részesítette). A tulajdonképpen mellékszereplő Róbert herceget alakító Alekszej Markov simán "leénekelte", ő kapta az est legnagyobb tapsát, teljesen megérdemelten. (Otthon utánanéztem, hogy ki is ez az énekes, és kiderült, hogy a szereplők közül ő futotta eddig a legnagyobb nemzetközi karriert, a Met idei Jolanta-előadásain is ő volt Róbert és összességében már 61. Met-szereplésénél tart.) Rajta kívül a René királyt alakító Sztanyiszlav Trofimov egészen kitűnő lírai basszus volt, és jól megfelelt feladatának a címszereplőt alakító Irina Csurilova is, szerintem ők hárman "vitték a prímet", bár a mellékszereplőkre se lehetett különösebb panasz.
A mai Jolanta egy gyönyörű előadás volt! Egy újabb orosz ritkaság szólalt meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben s nekem kivétel nélkül minden énekes tetszett. A zenekar is nagyszerű volt és a darab is gyönyörű! Sajnálhatja, aki lemaradt.
