Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
3289 Búbánat 2016-11-16 11:11:19
3288 Búbánat 2016-11-15 15:29:43
Irodalmi gála operaáriákkal a Vigadóban November 18-án, pénteken irodalmi gálát rendez a Pesti Vigadóban a Magyar Művészeti Akadémia, az ingyenes programban mások mellett Illyés Gyula, Vas István, Weöres Sándor és Füst Milán, valamint a köztestület tagjai közül például Ágh István, Jókai Anna és Oláh János művei szerepelnek. A Támadó tűz voltunk című esten a vers- és próza-összeállításokat Császár Angela, Oberfrank Pál, Pregitzer Fruzsina, Rátóti Zoltán, Szarvas József és Újhelyi Kinga színművész adja elő, de beszélgetések is zajlanak a gála címét adó 1956-os antológiáról, valamint az operaház ötvenhatos forradalomra emlékező műsorai is szóba kerülnek Ókovács Szilveszter főigazgató részvételével. Mindemellett operarészletek hangzanak el Erkel Ferenc Hunyadi László és Bánk bán című művéből, valamint Kodály Zoltán Székelyfonó és Háry János című szerzeményéből Balczó Péter, Gál Erika, Haja Zsolt, Kiss B. Atilla és Rácz Rita előadásában. /Forrás: Magyar Hírlap - ZR – 2016.11.14. 01:14 /
Irodalmi gála operaáriákkal a Vigadóban November 18-án, pénteken irodalmi gálát rendez a Pesti Vigadóban a Magyar Művészeti Akadémia, az ingyenes programban mások mellett Illyés Gyula, Vas István, Weöres Sándor és Füst Milán, valamint a köztestület tagjai közül például Ágh István, Jókai Anna és Oláh János művei szerepelnek. A Támadó tűz voltunk című esten a vers- és próza-összeállításokat Császár Angela, Oberfrank Pál, Pregitzer Fruzsina, Rátóti Zoltán, Szarvas József és Újhelyi Kinga színművész adja elő, de beszélgetések is zajlanak a gála címét adó 1956-os antológiáról, valamint az operaház ötvenhatos forradalomra emlékező műsorai is szóba kerülnek Ókovács Szilveszter főigazgató részvételével. Mindemellett operarészletek hangzanak el Erkel Ferenc Hunyadi László és Bánk bán című művéből, valamint Kodály Zoltán Székelyfonó és Háry János című szerzeményéből Balczó Péter, Gál Erika, Haja Zsolt, Kiss B. Atilla és Rácz Rita előadásában. /Forrás: Magyar Hírlap - ZR – 2016.11.14. 01:14 /
3287 Búbánat 2016-10-29 15:29:42 [Válasz erre: 3264 Sipi 2016-10-03 14:41:57]
[url] http://ujember.hu/romai-hangverseny-szent-cecilia-neveben/; „Római hangverseny” Szent Cecília nevében [/url] Sir Antonio Pappano a Müpában /Új Ember Hetilap – Pallós Tamás, 2016.10.09./ „Rossini Hamupipőkéjének „perpetuum mobile” nyitánya csupa pezsgő könnyedség, súlytalan vonós derű. Pappano ezután a közönséget olaszul megszólítva, majd angolra váltva jegyzi meg, hogy Saint-Saëns Ferenc (!) Lisztnek ajánlotta a soron következő művet.”
[url] http://ujember.hu/romai-hangverseny-szent-cecilia-neveben/; „Római hangverseny” Szent Cecília nevében [/url] Sir Antonio Pappano a Müpában /Új Ember Hetilap – Pallós Tamás, 2016.10.09./ „Rossini Hamupipőkéjének „perpetuum mobile” nyitánya csupa pezsgő könnyedség, súlytalan vonós derű. Pappano ezután a közönséget olaszul megszólítva, majd angolra váltva jegyzi meg, hogy Saint-Saëns Ferenc (!) Lisztnek ajánlotta a soron következő művet.”
3286 Edmond Dantes 2016-10-29 12:27:38 [Válasz erre: 3285 Edmond Dantes 2016-10-29 12:25:57]
Helyesbítés!! "...mindenki bánatára..." f ő l e g a méteráru boltokat.
Helyesbítés!! "...mindenki bánatára..." f ő l e g a méteráru boltokat.
3285 Edmond Dantes 2016-10-29 12:25:57 [Válasz erre: 3280 parampampoli 2016-10-29 10:08:31]
"...mindenki bánatára..." kivéve a méteráru boltokat.
"...mindenki bánatára..." kivéve a méteráru boltokat.
3284 Edmond Dantes 2016-10-29 12:24:48
Ha nadrágszerep, akkor nekem elsőre valahogy Srebrenka azaz Sena Jurinac ugrik be, a szokásos mezzo-fachon kívül-túl föl egészen Leonore "nadrág"szerepéig, a következő generációból pedig Frederica von Stade.
Ha nadrágszerep, akkor nekem elsőre valahogy Srebrenka azaz Sena Jurinac ugrik be, a szokásos mezzo-fachon kívül-túl föl egészen Leonore "nadrág"szerepéig, a következő generációból pedig Frederica von Stade.
3283 Búbánat 2016-10-29 10:52:49 [Válasz erre: 3282 parampampoli 2016-10-29 10:23:23]
2011-ben Valenciában Berlioztól A trójaiakban lépett fel mint Dido (Didon) Karthago királynője. (A napokban sugározta a Classica csatorna.) Ez a szerep kevésbé tetszett nekem, már kezdtem megszokni és elfogadni a "nadrágszerepeiben", ezért ez a kosztümös, királynői megjelenése kissé zavart. De jól énekelte ezt a kegyetlenül nehéz szólamot is.
2011-ben Valenciában Berlioztól A trójaiakban lépett fel mint Dido (Didon) Karthago királynője. (A napokban sugározta a Classica csatorna.) Ez a szerep kevésbé tetszett nekem, már kezdtem megszokni és elfogadni a "nadrágszerepeiben", ezért ez a kosztümös, királynői megjelenése kissé zavart. De jól énekelte ezt a kegyetlenül nehéz szólamot is.
3282 parampampoli 2016-10-29 10:23:23 [Válasz erre: 3281 Búbánat 2016-10-29 10:16:53]
Barcellona Orsiniként a Scalában tényleg úgy nézett ki, mint egy csúnya nőimitátor. Viszont valóban jól énekelt. Azóta Amnerist meg Ebolit próbál énekelni, de az istennek se megy neki.
Barcellona Orsiniként a Scalában tényleg úgy nézett ki, mint egy csúnya nőimitátor. Viszont valóban jól énekelt. Azóta Amnerist meg Ebolit próbál énekelni, de az istennek se megy neki.
3281 Búbánat 2016-10-29 10:16:53 [Válasz erre: 3279 tiramisu 2016-10-28 22:22:40]
Remek és szakszerű gondolatmenet! "az előadásban , a megformálásban, a muzikalitásban és a színészi játékban is" a "kifejezés" mennyire fontos - így a nadrágszerepeket éneklők esetében is. Számomra mostanság az egyik ilyen zseniális operaénekes Daniela Barcellona - sok ilyen szerepében láttam a televíziós operaközvetítések során, elsősorban Rossini színpadi alkotásaiban, vagy ugyancsak emlékezetesen formálta meg Orsini szerepét Donizetti Lucrezia Borgia című operájában. Persze, rajta kívül is sok tehetséges, kitűnő énekesnőt ismerünk, akiknek nem okoz gondot az ilyesféle átlényegülés, mind hangban, mind játékban lubickolnak férfit megformáló szerepeikben - is.
Remek és szakszerű gondolatmenet! "az előadásban , a megformálásban, a muzikalitásban és a színészi játékban is" a "kifejezés" mennyire fontos - így a nadrágszerepeket éneklők esetében is. Számomra mostanság az egyik ilyen zseniális operaénekes Daniela Barcellona - sok ilyen szerepében láttam a televíziós operaközvetítések során, elsősorban Rossini színpadi alkotásaiban, vagy ugyancsak emlékezetesen formálta meg Orsini szerepét Donizetti Lucrezia Borgia című operájában. Persze, rajta kívül is sok tehetséges, kitűnő énekesnőt ismerünk, akiknek nem okoz gondot az ilyesféle átlényegülés, mind hangban, mind játékban lubickolnak férfit megformáló szerepeikben - is.
3280 parampampoli 2016-10-29 10:08:31 [Válasz erre: 3279 tiramisu 2016-10-28 22:22:40]
Állítólag Gyurkovics Mária isteni Oszkár volt, de hamar abbahagyta, mindenki bánatára, mert önmaga nem volt kibékülve a szükséges nadrág .... méretével. -:)
Állítólag Gyurkovics Mária isteni Oszkár volt, de hamar abbahagyta, mindenki bánatára, mert önmaga nem volt kibékülve a szükséges nadrág .... méretével. -:)
3279 tiramisu 2016-10-28 22:22:40 [Válasz erre: 3278 Sipi 2016-10-28 16:26:00]
Kovács Ágnesről írtakhoz: "Pedig próbálta átélni szerepét (mondjuk kétségtelen, nadrágszerep), de a hangjában ez egyáltalán nem tükröződött. " Úgy fogalmaznék, hogy inkább a kifejezés hiányzott -ahhoz , hogy elfogadjuk férfiúként a női énekest a színpadon (koncerten)- A nadrágszerepek megformálása NEM a hangban "tükröződik", hanem az előadásban , a megformálásban. a muzikalitásban és a színészi játékban is (koncerten előadói jelzésekkel, mert lehet!) !) ! A hang egyébként csak fizikai kísérletek folyamán tükröződhet, nyilván már kitalálták a fizikusok, hogy miképpen ! * Egyébként alegédesebb csicsergő hangú énekesnők is remekül csinálhatják a nadrágszerepeket . És csinálják is! :-)
Kovács Ágnesről írtakhoz: "Pedig próbálta átélni szerepét (mondjuk kétségtelen, nadrágszerep), de a hangjában ez egyáltalán nem tükröződött. " Úgy fogalmaznék, hogy inkább a kifejezés hiányzott -ahhoz , hogy elfogadjuk férfiúként a női énekest a színpadon (koncerten)- A nadrágszerepek megformálása NEM a hangban "tükröződik", hanem az előadásban , a megformálásban. a muzikalitásban és a színészi játékban is (koncerten előadói jelzésekkel, mert lehet!) !) ! A hang egyébként csak fizikai kísérletek folyamán tükröződhet, nyilván már kitalálták a fizikusok, hogy miképpen ! * Egyébként alegédesebb csicsergő hangú énekesnők is remekül csinálhatják a nadrágszerepeket . És csinálják is! :-)
3278 Sipi 2016-10-28 16:26:00
Két éve előadták Vashegyiék a Tituszt a MÜPÁban. Akkor úgy éreztem, ha valakinek meg kellene mutatnom, hogy miért nagyszerű Mozartnak ez az operája, azt az előadást választanám. Így aztán nagyon vártam, hogy most ismét előadják a Zeneakadémián, bár jócskán megváltoztatott szereposztásban. A biztos pont most is a Purcell kórus volt, mint már annyiszor. Bennük még nem csalódtam. Most sem, a többiekben viszont majdnem mindenkiben. Az Orfeo zenekar hangzása összességében egész jó, viszont ezeket a rettenetes kürtösöket le kéne cserélni... öt ütemet nem tudnak gixer nélkül eljátszani. :-( És a vonóskarban is hallottam néha egész durva hibákat. Az egész produkció most inkább tűnt lagymatagnak, mint izgalmasnak. Bernard Berchtold most jobbnak tűnt, mint az Idomeneóban, de mégis inkább szürke mellékszereplő volt, mint címszereplő. Nekem úgy tűnt, az éneklése egysíkú, bár szép, de teljesen hidegen hagyja az embert. Szutrély Katalin viszont kifejezetten rossz volt. Darabosan énekelt, a magasai durvának és élesnek hangzottak, inkább csak úgy tolta őket kifelé. Egyetlen pozitívum, hogy a hangerővel nem volt problémája. Kovács Ágnes egy fokkal jobb (és szebb is :-) volt, de róla is inkább a színpadi jégcsap jutott eszembe. Pedig néha próbálta átélni a szerepet (mondjuk kétségtelen, nadrágszerep), de a hangjában ez egyáltalán nem tükröződött. Najbauer Lóránt produkciója nekem a februári Cosíban is tetszett, itt is meg voltam vele elégedve. Heiter Melinda szintén tetszett, neki kifejezetten szép hangja volt, élvezet volt hallgatni. Theodora Raftis-ról viszont nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, mert a februári Cosí után és most is beleszerettem. A lénye, az átélése, a mosolya rabul ejt. A hangja pedig olyan különlegesen szép, hogy azt éreztem, ha beteg lennék, ez az éneklés meggyógyítana. Egyetlen negatívuma, hogy az ereje a többiekéhez képest nem annyira nagy, de a második felvonásbeli rövid áriája miatt volt érdemes elmenni. Számomra csodaszép volt.
Két éve előadták Vashegyiék a Tituszt a MÜPÁban. Akkor úgy éreztem, ha valakinek meg kellene mutatnom, hogy miért nagyszerű Mozartnak ez az operája, azt az előadást választanám. Így aztán nagyon vártam, hogy most ismét előadják a Zeneakadémián, bár jócskán megváltoztatott szereposztásban. A biztos pont most is a Purcell kórus volt, mint már annyiszor. Bennük még nem csalódtam. Most sem, a többiekben viszont majdnem mindenkiben. Az Orfeo zenekar hangzása összességében egész jó, viszont ezeket a rettenetes kürtösöket le kéne cserélni... öt ütemet nem tudnak gixer nélkül eljátszani. :-( És a vonóskarban is hallottam néha egész durva hibákat. Az egész produkció most inkább tűnt lagymatagnak, mint izgalmasnak. Bernard Berchtold most jobbnak tűnt, mint az Idomeneóban, de mégis inkább szürke mellékszereplő volt, mint címszereplő. Nekem úgy tűnt, az éneklése egysíkú, bár szép, de teljesen hidegen hagyja az embert. Szutrély Katalin viszont kifejezetten rossz volt. Darabosan énekelt, a magasai durvának és élesnek hangzottak, inkább csak úgy tolta őket kifelé. Egyetlen pozitívum, hogy a hangerővel nem volt problémája. Kovács Ágnes egy fokkal jobb (és szebb is :-) volt, de róla is inkább a színpadi jégcsap jutott eszembe. Pedig néha próbálta átélni a szerepet (mondjuk kétségtelen, nadrágszerep), de a hangjában ez egyáltalán nem tükröződött. Najbauer Lóránt produkciója nekem a februári Cosíban is tetszett, itt is meg voltam vele elégedve. Heiter Melinda szintén tetszett, neki kifejezetten szép hangja volt, élvezet volt hallgatni. Theodora Raftis-ról viszont nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, mert a februári Cosí után és most is beleszerettem. A lénye, az átélése, a mosolya rabul ejt. A hangja pedig olyan különlegesen szép, hogy azt éreztem, ha beteg lennék, ez az éneklés meggyógyítana. Egyetlen negatívuma, hogy az ereje a többiekéhez képest nem annyira nagy, de a második felvonásbeli rövid áriája miatt volt érdemes elmenni. Számomra csodaszép volt.
3277 Sipi 2016-10-24 16:51:51 [Válasz erre: 3276 Momo 2016-10-24 13:26:18]
Igen, nagyrészt én is egyetértek ezzel.
Igen, nagyrészt én is egyetértek ezzel.
3276 Momo 2016-10-24 13:26:18 [Válasz erre: 3273 zöldszemű 2016-10-05 22:00:31]
A hangerő és az arányok, mindig a karmester döntése (tehát nem befolyásolja a zenekari tagok szubjektív érzete). Az egyértelmű, hogy minden karmester a legjobb hangzást keresi, tehát ahol ő áll, ott valószínűleg megfelelőnek találja, amit hall. Ehhez sokszor vesznek igénybe külső segítséget is. Az asszisztens a nézőtérről hallgatva mondja, hogy mi, hogyan szól. (Ennek leginkább akkor van nagy jelentősége, ha ismeretlen a terem, vagy új tényezők (díszlet, szokatlan helyre rakott énekes szólisták, stb.) vannak. Még az is előfordul, hogy az asszisztens veszi át a zenekart, és a karmester kimegy a nézőtérre meghallgatni egy-egy részletet. Ha valami mégsem stimmel a hallgatóság számára, akkor előfordulhat, hogy nem fordítottak elegendő figyelmet az arányok beállítására, vagy, hogy a karmester a pulpituson állva (háta mögött már a közönséggel is), az előre kitalált arányokkal szemben mégis inkább a saját fülének hisz az adott pillanatban, és azt választja, amit ő ott akkor jónak hall. Ezen kívül az is egy jellemző helyzet, hogy nem egységes az adott terem akusztikája: egyes hangszerek, hangszercsoportok, vagy az énekes szólista a hang terjedése, visszaverődése miatt máshogyan hallatszik a nézőtér különböző pontjain. Így minden igyekezet ellenére lehetetlen, hogy mindenkinek tökéletes élményben legyen része. Nyilván, ha egy karmester nagyon jól ismer egy termet, rendszeresen vezényel ott, akkor jobb eséllyel lesz rendben a hangzás is. (Most abba nem mennék bele, - csak általánosságban mondom - hogy esetleg nem kellően felkészült valaki, vagy egyszerűen nincs még elég tapasztalata az adott művel kapcsolatban, és ezért nem sikerül megfelelően az előadás. Ilyen is van.)
A hangerő és az arányok, mindig a karmester döntése (tehát nem befolyásolja a zenekari tagok szubjektív érzete). Az egyértelmű, hogy minden karmester a legjobb hangzást keresi, tehát ahol ő áll, ott valószínűleg megfelelőnek találja, amit hall. Ehhez sokszor vesznek igénybe külső segítséget is. Az asszisztens a nézőtérről hallgatva mondja, hogy mi, hogyan szól. (Ennek leginkább akkor van nagy jelentősége, ha ismeretlen a terem, vagy új tényezők (díszlet, szokatlan helyre rakott énekes szólisták, stb.) vannak. Még az is előfordul, hogy az asszisztens veszi át a zenekart, és a karmester kimegy a nézőtérre meghallgatni egy-egy részletet. Ha valami mégsem stimmel a hallgatóság számára, akkor előfordulhat, hogy nem fordítottak elegendő figyelmet az arányok beállítására, vagy, hogy a karmester a pulpituson állva (háta mögött már a közönséggel is), az előre kitalált arányokkal szemben mégis inkább a saját fülének hisz az adott pillanatban, és azt választja, amit ő ott akkor jónak hall. Ezen kívül az is egy jellemző helyzet, hogy nem egységes az adott terem akusztikája: egyes hangszerek, hangszercsoportok, vagy az énekes szólista a hang terjedése, visszaverődése miatt máshogyan hallatszik a nézőtér különböző pontjain. Így minden igyekezet ellenére lehetetlen, hogy mindenkinek tökéletes élményben legyen része. Nyilván, ha egy karmester nagyon jól ismer egy termet, rendszeresen vezényel ott, akkor jobb eséllyel lesz rendben a hangzás is. (Most abba nem mennék bele, - csak általánosságban mondom - hogy esetleg nem kellően felkészült valaki, vagy egyszerűen nincs még elég tapasztalata az adott művel kapcsolatban, és ezért nem sikerül megfelelően az előadás. Ilyen is van.)
3275 Heiner Lajos 2016-10-24 06:35:50 [Válasz erre: 3272 Sipi 2016-10-05 15:36:35]
Hallgass - és nézz - Csajkovszkijt Mravinszkijjel.
Hallgass - és nézz - Csajkovszkijt Mravinszkijjel.
3274 Ardelao 2016-10-23 14:54:35
[url] http://dunapalota.hu/szinhaz/galamusor-az-1956-os-forradalom-es-szabadsagharc-60-evforduloja-alkalmabol/; Duna Palota [/url] Gálaműsor az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából
[url] http://dunapalota.hu/szinhaz/galamusor-az-1956-os-forradalom-es-szabadsagharc-60-evforduloja-alkalmabol/; Duna Palota [/url] Gálaműsor az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából
3273 zöldszemű 2016-10-05 22:00:31
Egy másik fórumra már korábban beírtam a lenti gondolataimat. Hárman barátnők (már nem ifjú fülekkel) október 1-én a Zeneakadémián voltunk a Concerto Budapest hangversenyén. Telt ház volt, mi a földszint hátsó harmadában, a középtájon ültünk. A zenekar feltünően - a megszokottnál legalább 30%-kal - népesebb volt. Laikus zenekedvelő lévén, a három fiatal zongorista játékát művészi szempontból nem értékelhetem. Tehát csak annyit, hogy szerintem remekeltek, főleg a szóló részekben. Ugyanis a zenekari forték alatt csak a kezük mozgásából lehetett tudni, hogy ők is a maximumot nyújtják, azonban a zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is. Azt gondolom, annak idején a zeneszerzők a zenekart a szólóhangszer hangerejéhez méretezték, és nem akkora együttesre, ami alig fér el a Zeneakadémia pódiumán. Vagy tévednék? (A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.) Amióta a Zeneakadémiát újból megnyitották,tehát már három éve, szinte minden zenekari hangversenyt túl hangosnak érzünk. Ezt azzal magyarázzuk (magunknak), hogy egyrészt a felújításnak köszönhetően az akusztika még a korábbinál is jobb lett, másrészt három év alatt az együttesek hozzászoktak ahhoz, hogy a MÜPA hatalmas légterét kell betölteniük, és azóta a Zeneakadémián is azzal a hangerővel játszanak. Jó lenne tudni, mi erről az Önök véleménye.
Egy másik fórumra már korábban beírtam a lenti gondolataimat. Hárman barátnők (már nem ifjú fülekkel) október 1-én a Zeneakadémián voltunk a Concerto Budapest hangversenyén. Telt ház volt, mi a földszint hátsó harmadában, a középtájon ültünk. A zenekar feltünően - a megszokottnál legalább 30%-kal - népesebb volt. Laikus zenekedvelő lévén, a három fiatal zongorista játékát művészi szempontból nem értékelhetem. Tehát csak annyit, hogy szerintem remekeltek, főleg a szóló részekben. Ugyanis a zenekari forték alatt csak a kezük mozgásából lehetett tudni, hogy ők is a maximumot nyújtják, azonban a zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is. Azt gondolom, annak idején a zeneszerzők a zenekart a szólóhangszer hangerejéhez méretezték, és nem akkora együttesre, ami alig fér el a Zeneakadémia pódiumán. Vagy tévednék? (A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.) Amióta a Zeneakadémiát újból megnyitották,tehát már három éve, szinte minden zenekari hangversenyt túl hangosnak érzünk. Ezt azzal magyarázzuk (magunknak), hogy egyrészt a felújításnak köszönhetően az akusztika még a korábbinál is jobb lett, másrészt három év alatt az együttesek hozzászoktak ahhoz, hogy a MÜPA hatalmas légterét kell betölteniük, és azóta a Zeneakadémián is azzal a hangerővel játszanak. Jó lenne tudni, mi erről az Önök véleménye.
3272 Sipi 2016-10-05 15:36:35 [Válasz erre: 3270 Momo 2016-10-05 11:25:21]
"Hát nem kell mindent szeretni... :-)" Még az a szerencse, képzeld ha mindent szeretni kéne, mennyi időbe meg pénzbe kerülne! :-) Karajan Csajkovszkij sorozata nekem is megvan, de én ritkán hallgatok Csajkovszkijt, akkor is inkább Mengelberggel. (Viszont ha valakinek demonstrálni kell karmesterek közötti különbséget, a lehető legjobb példa a Negyedik második tétele. Mengelberg meg Karajan ég és föld. :-) "Alapvetően az a meglátássom (már írtam itt pár éve), hogy egy bizonyos szint felett minden komolyzene érvényes, minőségi mondanivalóval bíró alkotás," Hát igen, egy bizonyos szint felett, csak a szint nagyon homályos. És ahogy tapasztalom, emberenként változik. "Amit érdemes keresni, hogy ne maradjon ki az élmény, amit a mű jelent :-)" Á, nem kell itt keresni, ha szükségem van rá, akkor majd beköszönt. :-) Ez egyébként már egy másik fórumon is felmerült, de nekem ezzel az a problémám, hogy a zenehallgatásra fordítható idő (és pénz) nem végtelen. Sőt nagyon is szűkös. És ebben a szűkös időben inkább afelé haladok, ami felé vonzalmat érzek, minthogy olyanokkal kísérletezzek, keresgessek, ami már "ránézésre" nem izgat. Nagyon sok szerző és mű volt úgy, hogy nem foglalkoztatott, aztán egyszercsak valahogy eszembe jutott vagy véletlenül futólag olvastam róla, esetleg véletlenül láttam vagy hallottam valamit és azután megjött az érdeklődés magától. De nem úgy, hogy szándékosan kerestem volna. Persze vannak jó kedvcsináló olvasmányok is, hogy mást ne mondjak, például Harold Schoenberg zeneszerzős könyve. :-) "A másik meglátásom, hogy egy bizonyos szint felett az interpretációk is mind érvényesek, de elképzelhető, hogy valamelyik közelebb áll hozzánk." Egyetértek. "Szóval a megértés szempontjából fontos az interpretáció is." Még inkább egyetértek. :-)
"Hát nem kell mindent szeretni... :-)" Még az a szerencse, képzeld ha mindent szeretni kéne, mennyi időbe meg pénzbe kerülne! :-) Karajan Csajkovszkij sorozata nekem is megvan, de én ritkán hallgatok Csajkovszkijt, akkor is inkább Mengelberggel. (Viszont ha valakinek demonstrálni kell karmesterek közötti különbséget, a lehető legjobb példa a Negyedik második tétele. Mengelberg meg Karajan ég és föld. :-) "Alapvetően az a meglátássom (már írtam itt pár éve), hogy egy bizonyos szint felett minden komolyzene érvényes, minőségi mondanivalóval bíró alkotás," Hát igen, egy bizonyos szint felett, csak a szint nagyon homályos. És ahogy tapasztalom, emberenként változik. "Amit érdemes keresni, hogy ne maradjon ki az élmény, amit a mű jelent :-)" Á, nem kell itt keresni, ha szükségem van rá, akkor majd beköszönt. :-) Ez egyébként már egy másik fórumon is felmerült, de nekem ezzel az a problémám, hogy a zenehallgatásra fordítható idő (és pénz) nem végtelen. Sőt nagyon is szűkös. És ebben a szűkös időben inkább afelé haladok, ami felé vonzalmat érzek, minthogy olyanokkal kísérletezzek, keresgessek, ami már "ránézésre" nem izgat. Nagyon sok szerző és mű volt úgy, hogy nem foglalkoztatott, aztán egyszercsak valahogy eszembe jutott vagy véletlenül futólag olvastam róla, esetleg véletlenül láttam vagy hallottam valamit és azután megjött az érdeklődés magától. De nem úgy, hogy szándékosan kerestem volna. Persze vannak jó kedvcsináló olvasmányok is, hogy mást ne mondjak, például Harold Schoenberg zeneszerzős könyve. :-) "A másik meglátásom, hogy egy bizonyos szint felett az interpretációk is mind érvényesek, de elképzelhető, hogy valamelyik közelebb áll hozzánk." Egyetértek. "Szóval a megértés szempontjából fontos az interpretáció is." Még inkább egyetértek. :-)
3270 Momo 2016-10-05 11:25:21 [Válasz erre: 3268 Sipi 2016-10-04 21:43:06]
Hát nem kell mindent szeretni... :-) Karajannal én se vagyok kibékülve általában. Amit szeretek vele az a Saint-Saëns III. mellett a Csajkovszkij szimfónia sorozat. Alapvetően az a meglátássom (már írtam itt pár éve), hogy egy bizonyos szint felett minden komolyzene érvényes, minőségi mondanivalóval bíró alkotás, és ha nem találjuk jónak, akkor legtöbbször csak arról van szó, hogy nem találtuk meg hozzá magunkban a kulcsot. (Amit érdemes keresni, hogy ne maradjon ki az élmény, amit a mű jelent :-) És ez a kulcs múlhat az interpretáción is. A másik meglátásom, hogy egy bizonyos szint felett az interpretációk is mind érvényesek, de elképzelhető, hogy valamelyik közelebb áll hozzánk. Egyszerűen azzal az előadóval könnyebben befogadjuk a művet. (Hogy mondjak egy hasonlatot, minőség szempontjából kb. egyenrangú, hogy Latinovits, vagy Sinkovics Imre ad elő egy verset, de van, amit inkább Latinovitscsal, és van, amit Sinkovics Imrével szeret jobban az ember.) Szóval a megértés szempontjából fontos az interpretáció is. És, ami nem tetszik, az egy bizonyos szint felett nem feltétlenül rossz, inkább csak nem áll közel hozzánk.
Hát nem kell mindent szeretni... :-) Karajannal én se vagyok kibékülve általában. Amit szeretek vele az a Saint-Saëns III. mellett a Csajkovszkij szimfónia sorozat. Alapvetően az a meglátássom (már írtam itt pár éve), hogy egy bizonyos szint felett minden komolyzene érvényes, minőségi mondanivalóval bíró alkotás, és ha nem találjuk jónak, akkor legtöbbször csak arról van szó, hogy nem találtuk meg hozzá magunkban a kulcsot. (Amit érdemes keresni, hogy ne maradjon ki az élmény, amit a mű jelent :-) És ez a kulcs múlhat az interpretáción is. A másik meglátásom, hogy egy bizonyos szint felett az interpretációk is mind érvényesek, de elképzelhető, hogy valamelyik közelebb áll hozzánk. Egyszerűen azzal az előadóval könnyebben befogadjuk a művet. (Hogy mondjak egy hasonlatot, minőség szempontjából kb. egyenrangú, hogy Latinovits, vagy Sinkovics Imre ad elő egy verset, de van, amit inkább Latinovitscsal, és van, amit Sinkovics Imrével szeret jobban az ember.) Szóval a megértés szempontjából fontos az interpretáció is. És, ami nem tetszik, az egy bizonyos szint felett nem feltétlenül rossz, inkább csak nem áll közel hozzánk.
3269 Károly 2016-10-05 07:33:39
Nem különösebben rajongok a dalestekért, általában unalmasak szoktak lenni, és legtöbbször csekély hangú énekeseket lehet hallani. A tegnapi dalest a Zeneakadémián viszont rendkívüli élmény volt, mint a műsor, mint az előadó személye miatt! Lukács Gyöngyi hatalmas énekleckét adott, megmutatta hogyan is kell énekelni, ha valakinek hangja van, és azt használni is tudja! A műsor hosszú, de gyönyörű volt, Csajkovszkij és Rahmanyinov dalai, hallhatóan perfekt orosz szövegmondással, szívet melengető érzelmi töltettel és izzó szenvedéllyel. A zongorista is nagyszerűen játszott. Még sok ilyen csodakoncertet!
Nem különösebben rajongok a dalestekért, általában unalmasak szoktak lenni, és legtöbbször csekély hangú énekeseket lehet hallani. A tegnapi dalest a Zeneakadémián viszont rendkívüli élmény volt, mint a műsor, mint az előadó személye miatt! Lukács Gyöngyi hatalmas énekleckét adott, megmutatta hogyan is kell énekelni, ha valakinek hangja van, és azt használni is tudja! A műsor hosszú, de gyönyörű volt, Csajkovszkij és Rahmanyinov dalai, hallhatóan perfekt orosz szövegmondással, szívet melengető érzelmi töltettel és izzó szenvedéllyel. A zongorista is nagyszerűen játszott. Még sok ilyen csodakoncertet!
3268 Sipi 2016-10-04 21:43:06 [Válasz erre: 3267 Momo 2016-10-04 09:44:04]
Bár a Saint-Saens harmadik nem hoz lázba, de Karajant kimondottan nem szeretem. Persze lehet, hogy a kettő együtt pont jó. De most beszippantott Bach... egy pár hete már. Éreztem, hogy egyszer eljön az ő ideje. Hát megérkezett, legalábbis ami a csembalóműveit illeti.
Bár a Saint-Saens harmadik nem hoz lázba, de Karajant kimondottan nem szeretem. Persze lehet, hogy a kettő együtt pont jó. De most beszippantott Bach... egy pár hete már. Éreztem, hogy egyszer eljön az ő ideje. Hát megérkezett, legalábbis ami a csembalóműveit illeti.
3267 Momo 2016-10-04 09:44:04
Én szeretem a Saint-Saëns harmadikat. Talán a Karajan féle felvétel segít jobban megbarátkozni vele. [url]https://www.youtube.com/watch?v=OShf0ySbHAc;Camille Saint-Saëns: III. szimfónia, I. Adagio-Allegro moderato[/url] (Berliner Philharmoniker, Herbert von Karajan 1981) Szerintem jól előadva, nincsenek benne "nyúlús, gatyamadzag" részek. A bombasztikusság - tekintve, hogy a művet Liszt emlékének szentelte -, érthető. Bár jó előadásban ez sem nélkülözi a drámai hatást. Szerintem, ez a darab, amellett, Saint-Saënes pályáján is kiemelkedő, a XIX. század végi francia zene egyik gyöngyszeme.
Én szeretem a Saint-Saëns harmadikat. Talán a Karajan féle felvétel segít jobban megbarátkozni vele. [url]https://www.youtube.com/watch?v=OShf0ySbHAc;Camille Saint-Saëns: III. szimfónia, I. Adagio-Allegro moderato[/url] (Berliner Philharmoniker, Herbert von Karajan 1981) Szerintem jól előadva, nincsenek benne "nyúlús, gatyamadzag" részek. A bombasztikusság - tekintve, hogy a művet Liszt emlékének szentelte -, érthető. Bár jó előadásban ez sem nélkülözi a drámai hatást. Szerintem, ez a darab, amellett, Saint-Saënes pályáján is kiemelkedő, a XIX. század végi francia zene egyik gyöngyszeme.
3266 tiberio 2016-10-04 08:52:02
Saint-Saens remek hangszerelő volt, a III. szimfónia jelentős apparátust igényel.( Csoda, hogy nincs Kobayashi repertoárján akinek vélhetően diszkomfort érzetet okoz, ha hetvennél kevesebb zenész ül a pódiumon. )Aki igényli a nyúlós gatyamadzag zenét bombasztikus elemekkel, annak óhaja maradéktalanul teljesült e műben. Szerintem szépen megcsinálták, a Santa Cecilia zenekar kiváló muzsikusokból áll, nagyszerűek a fúvósaik és a szolisztikus részek igazán szépen sikerültek. Igaz ez a Csajkovszkíj ötödikre is. A Hamupipőke nyitány kissé szerényen és idegenül húzódott meg ezen a koncerten, és a ráadást is kihagytam volna szívem szerint.
Saint-Saens remek hangszerelő volt, a III. szimfónia jelentős apparátust igényel.( Csoda, hogy nincs Kobayashi repertoárján akinek vélhetően diszkomfort érzetet okoz, ha hetvennél kevesebb zenész ül a pódiumon. )Aki igényli a nyúlós gatyamadzag zenét bombasztikus elemekkel, annak óhaja maradéktalanul teljesült e műben. Szerintem szépen megcsinálták, a Santa Cecilia zenekar kiváló muzsikusokból áll, nagyszerűek a fúvósaik és a szolisztikus részek igazán szépen sikerültek. Igaz ez a Csajkovszkíj ötödikre is. A Hamupipőke nyitány kissé szerényen és idegenül húzódott meg ezen a koncerten, és a ráadást is kihagytam volna szívem szerint.
3265 perempe 2016-10-03 19:17:37 [Válasz erre: 3264 Sipi 2016-10-03 14:41:57]
köszönöm szépen a választ.
köszönöm szépen a választ.
3264 Sipi 2016-10-03 14:41:57 [Válasz erre: 3263 perempe 2016-10-02 22:00:05]
Én voltam. A nyitány nem volt rossz. A Saint-Saenssel kapcsolatban az volt a füzetbe írva, hogy a mester ebbe mindent beleírt és azt mondta, hogy több ilyet nem tud írni, hát én úgy voltam vele, hogy még az a szerencse, hogy nem fárasztotta több ilyennel a közönséget. Szóval az interpretáció nem volt rossz, de a mű nem a szívem csücske, az orogona jól szólt. A Csajkovszkij Ötödik jól sikerült, szépen árnyalt dinamikai megoldásokkal és szólisztikus részletekkel, megvolt benne a megfelelő hisztérikusság, ami Csajkovszkijnál nem árt. Ráadásként meg a Tell Vilmos nyitányának végét kaptuk...
Én voltam. A nyitány nem volt rossz. A Saint-Saenssel kapcsolatban az volt a füzetbe írva, hogy a mester ebbe mindent beleírt és azt mondta, hogy több ilyet nem tud írni, hát én úgy voltam vele, hogy még az a szerencse, hogy nem fárasztotta több ilyennel a közönséget. Szóval az interpretáció nem volt rossz, de a mű nem a szívem csücske, az orogona jól szólt. A Csajkovszkij Ötödik jól sikerült, szépen árnyalt dinamikai megoldásokkal és szólisztikus részletekkel, megvolt benne a megfelelő hisztérikusság, ami Csajkovszkijnál nem árt. Ráadásként meg a Tell Vilmos nyitányának végét kaptuk...
3263 perempe 2016-10-02 22:00:05
ha volt vki Pappanon, akkor írjon. én sajna nem voltam, kb. 1 2 éve hallottam Miskolcon Saint-Saëns III. szimfóniáját egy mini orgonán, ami megölte az egészet.
ha volt vki Pappanon, akkor írjon. én sajna nem voltam, kb. 1 2 éve hallottam Miskolcon Saint-Saëns III. szimfóniáját egy mini orgonán, ami megölte az egészet.
3262 Búbánat 2016-08-07 12:47:25
Nem az Iseum ad otthont idén a szombathelyi Iseumi Szabadtéri Játékoknak: a múzeum területén június 3. és november 30. között megrendezett nagyszabású kiállítás (Szent Márton és Pannónia) zavartalan látogathatósága érdekében a szervezők úgy döntöttek, idén a Történelmi Témapark ad otthont az előadásoknak – adta hírül a friss.hu. Ezzel együtt az előzetesen tervezett műsor is módosult: Verdi Nabuccója helyett Rossini népszerű vígoperája, A sevillai borbély kerül idén színre. Rossini: A sevillai borbély – “Iseumi Játékok” Figaro – Szegedi Csaba | Rosina – Megyesi-Schwartz Lúcia Almaviva – Hanczár György | Berta – Bazsinka Zsuzsa Bartolo – Szüle Tamás | Basilio – Gábor Géza Savaria Szimfonikus Zenekar | Debreceni Kodály Kórus Rendező: Káel Csaba Vezényel: Kovács János Az augusztus 6-i (szombati) és 7-i (vasárnapi) előadások 20:30-kor kezdődnek.
Nem az Iseum ad otthont idén a szombathelyi Iseumi Szabadtéri Játékoknak: a múzeum területén június 3. és november 30. között megrendezett nagyszabású kiállítás (Szent Márton és Pannónia) zavartalan látogathatósága érdekében a szervezők úgy döntöttek, idén a Történelmi Témapark ad otthont az előadásoknak – adta hírül a friss.hu. Ezzel együtt az előzetesen tervezett műsor is módosult: Verdi Nabuccója helyett Rossini népszerű vígoperája, A sevillai borbély kerül idén színre. Rossini: A sevillai borbély – “Iseumi Játékok” Figaro – Szegedi Csaba | Rosina – Megyesi-Schwartz Lúcia Almaviva – Hanczár György | Berta – Bazsinka Zsuzsa Bartolo – Szüle Tamás | Basilio – Gábor Géza Savaria Szimfonikus Zenekar | Debreceni Kodály Kórus Rendező: Káel Csaba Vezényel: Kovács János Az augusztus 6-i (szombati) és 7-i (vasárnapi) előadások 20:30-kor kezdődnek.
3261 Búbánat 2016-07-26 12:54:52
[url] http://nepszava.hu/cikk/1100992-harom-nagy-nagy-arado-sziv; Három nagy-nagy áradó szív [/url] Népszava|2016. júl 26. 05:46 Bóta László Focivilágbajnoki üdvrivalgást megszégyenítően tombolt a publikum a 3 tenor a szigeten című produkció végén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ez a három tenor persze nem az a három tenor, amelyik 1990. júliusában, a futball-világbajnokság előestéjén bemutatkozott Rómában, és sokáig nézőcsúcsokat döntött. Ők nem zseniálisak, de tehetségesek.
[url] http://nepszava.hu/cikk/1100992-harom-nagy-nagy-arado-sziv; Három nagy-nagy áradó szív [/url] Népszava|2016. júl 26. 05:46 Bóta László Focivilágbajnoki üdvrivalgást megszégyenítően tombolt a publikum a 3 tenor a szigeten című produkció végén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ez a három tenor persze nem az a három tenor, amelyik 1990. júliusában, a futball-világbajnokság előestéjén bemutatkozott Rómában, és sokáig nézőcsúcsokat döntött. Ők nem zseniálisak, de tehetségesek.
3260 Kaliban 2016-07-21 08:17:03 [Válasz erre: 3259 IVA 2016-07-21 01:51:52]
Kolozsi László belinkelt írásából.
Kolozsi László belinkelt írásából.
3259 IVA 2016-07-21 01:51:52 [Válasz erre: 3257 Kaliban 2016-07-20 16:28:55]
Honnan való az idézett két bekezdés? („A legismertebb rosszhírű nő” – ez a kifejezés Molnár Ferenc amolyan szójátékát juttatja eszembe: „Az én házam a legjobb hírű rossz hírű ház” – mondja özvegy Roticsné, madám, Az üvegcipőben.)
Honnan való az idézett két bekezdés? („A legismertebb rosszhírű nő” – ez a kifejezés Molnár Ferenc amolyan szójátékát juttatja eszembe: „Az én házam a legjobb hírű rossz hírű ház” – mondja özvegy Roticsné, madám, Az üvegcipőben.)
3258 lujza 2016-07-21 01:27:35
http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2016/07/19/oratoriumot_szentelnek_esterhazy_peter_emlekenek/
http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2016/07/19/oratoriumot_szentelnek_esterhazy_peter_emlekenek/
3257 Kaliban 2016-07-20 16:28:55
[url]http://szinhaz.net/2016/07/20/kolozsi-laszlo-feher-selyemotthonka/;Kolozsi László az új Traviátáról.[/url] "Várható volt, hogy – mivel repertoárjából eddig kimaradt – Miklósa Erika ambíciója is eléri a szerepet, ám azt is sejteni lehetett, hogy az – éppen az előbb említett készségek tekintetében – meg is haladja népszerű énekesnőnk képességeit. Miklósa a legismertebb rosszhírű nő csodaszép – a kanapé huzatához hasonlóan bárányfelhős – jelmezében sem tudott átmelegedni. Nem tudta elérni az érzelmi fűtöttség olyan fokát, ami feledtetni tudta volna, hogy bár hangja az első felvonás Sempre libera-áriájában nagyszerűen működik (minden hang a helyén van, és minden hang nem csak meg van fogva, de meg is van szorítva), a későbbiekben nem elég erős a közép lágéban. Miklósa alakításában Violetta lenyűgöző nagypolgári nő, inkább igazi dáma, mint esendő ember, ami nem is lenne olyan nagy baj, ha azt látnánk: igen magasról, de lezuhan, lehull, elvész minden ereje. Ám e nagyság, dámaság nem csak hogy a harmadik felvonás szomorú jeleneteire, de magára a halál-szcénára sem kopik le, sőt, mintha az énekesnő még a halál pillanatában is felfelé kapaszkodna, nem tudná megadni magát a sorsnak, a zárlatnak." "A nagy szereplői hármasból egyedül Germont megformálása nem bizonyult fiaskónak: Kelemen Zoltán mint egy konzervatív földbirtokos, nagy csizmában állt ki lányáért, szörnyű helyzetbe rángatva Violettát. Kelemen nem csak hangi adottságait, de szerepformálása árnyalatait tekintve is kiemelkedett: az egyetlen volt, akinek volt mélység és szomorúság is a hangjában, aki gondolt valamit a szerepről. Ezért is méltánytalan, hogy Kelemen az előadás színes leporellójából lemaradt." Szerintem amely képességnek egy énekes nyáron szabadtéren nincs birtokában, ama képességgel nem fog rendelkezni az Andrássy út 22-ben sem ősszel. De biztos nem értek én ehhez :-).
[url]http://szinhaz.net/2016/07/20/kolozsi-laszlo-feher-selyemotthonka/;Kolozsi László az új Traviátáról.[/url] "Várható volt, hogy – mivel repertoárjából eddig kimaradt – Miklósa Erika ambíciója is eléri a szerepet, ám azt is sejteni lehetett, hogy az – éppen az előbb említett készségek tekintetében – meg is haladja népszerű énekesnőnk képességeit. Miklósa a legismertebb rosszhírű nő csodaszép – a kanapé huzatához hasonlóan bárányfelhős – jelmezében sem tudott átmelegedni. Nem tudta elérni az érzelmi fűtöttség olyan fokát, ami feledtetni tudta volna, hogy bár hangja az első felvonás Sempre libera-áriájában nagyszerűen működik (minden hang a helyén van, és minden hang nem csak meg van fogva, de meg is van szorítva), a későbbiekben nem elég erős a közép lágéban. Miklósa alakításában Violetta lenyűgöző nagypolgári nő, inkább igazi dáma, mint esendő ember, ami nem is lenne olyan nagy baj, ha azt látnánk: igen magasról, de lezuhan, lehull, elvész minden ereje. Ám e nagyság, dámaság nem csak hogy a harmadik felvonás szomorú jeleneteire, de magára a halál-szcénára sem kopik le, sőt, mintha az énekesnő még a halál pillanatában is felfelé kapaszkodna, nem tudná megadni magát a sorsnak, a zárlatnak." "A nagy szereplői hármasból egyedül Germont megformálása nem bizonyult fiaskónak: Kelemen Zoltán mint egy konzervatív földbirtokos, nagy csizmában állt ki lányáért, szörnyű helyzetbe rángatva Violettát. Kelemen nem csak hangi adottságait, de szerepformálása árnyalatait tekintve is kiemelkedett: az egyetlen volt, akinek volt mélység és szomorúság is a hangjában, aki gondolt valamit a szerepről. Ezért is méltánytalan, hogy Kelemen az előadás színes leporellójából lemaradt." Szerintem amely képességnek egy énekes nyáron szabadtéren nincs birtokában, ama képességgel nem fog rendelkezni az Andrássy út 22-ben sem ősszel. De biztos nem értek én ehhez :-).
3256 Búbánat 2016-07-12 10:43:35
OperaFüred A Magyar Állami Operaház Énekkarának hangversenye. Az est házigazdája: Ókovács Szilveszter. Vezényel: Strausz Kálmán karnagy zongorán közreműködik: Szirtes Katalin Műsor: Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola - Papok kara Giuseppe Verdi: Machbeth - Boszorkánykar, Gyilkosok kara Giuseppe Verdi: Otello - Tűzkar, Kertkép Giuseppe Verdi: Trubadur - Cigánykórus Charles Gounod: Romeo és Júlia - Prológ, Bál Johann Strauss: Denevér - Rabok kara Gaetano Donizetti: Don Pasquale - Háznép kara Kodály Zoltán: Székelyfonó - Finálé (Jaj de szépen cseng a lapi) A belépés díjtalan. • Helyszín címe: Balatonfüred, Gyógy tér • Időpont: 2016-07-21 20.00 Operagála Gála a Magyar Állami Operaház Zenekara közreműködésével. Az est házigazdája: Ókovács Szilveszter. Vezényel: Kocsár Balázs karnagy. Szólót énekel: Keszei Bori, Gál Erika, Rendes Ágnes, László Boldizsár, Fokanov Anatolij Műsor: részletek Giuseppe Verdi műveiből: A végzet hatalma, Az álarcosbál, Don Carlos, Aida, A szicíliai vecsernye, Falstaff, A trubadúr, Macbeth, Rigoletto. • Helyszín címe: Balatonfüred, Gyógy tér • Időpont: 2016-07-22 20.00
OperaFüred A Magyar Állami Operaház Énekkarának hangversenye. Az est házigazdája: Ókovács Szilveszter. Vezényel: Strausz Kálmán karnagy zongorán közreműködik: Szirtes Katalin Műsor: Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola - Papok kara Giuseppe Verdi: Machbeth - Boszorkánykar, Gyilkosok kara Giuseppe Verdi: Otello - Tűzkar, Kertkép Giuseppe Verdi: Trubadur - Cigánykórus Charles Gounod: Romeo és Júlia - Prológ, Bál Johann Strauss: Denevér - Rabok kara Gaetano Donizetti: Don Pasquale - Háznép kara Kodály Zoltán: Székelyfonó - Finálé (Jaj de szépen cseng a lapi) A belépés díjtalan. • Helyszín címe: Balatonfüred, Gyógy tér • Időpont: 2016-07-21 20.00 Operagála Gála a Magyar Állami Operaház Zenekara közreműködésével. Az est házigazdája: Ókovács Szilveszter. Vezényel: Kocsár Balázs karnagy. Szólót énekel: Keszei Bori, Gál Erika, Rendes Ágnes, László Boldizsár, Fokanov Anatolij Műsor: részletek Giuseppe Verdi műveiből: A végzet hatalma, Az álarcosbál, Don Carlos, Aida, A szicíliai vecsernye, Falstaff, A trubadúr, Macbeth, Rigoletto. • Helyszín címe: Balatonfüred, Gyógy tér • Időpont: 2016-07-22 20.00
3255 lujza 2016-06-30 02:11:43 [Válasz erre: 3240 Búbánat 2016-06-24 17:03:50]
http://revizoronline.com/hu/cikk/6170/verdi-traviata-budapesti-nyari-fesztival/
http://revizoronline.com/hu/cikk/6170/verdi-traviata-budapesti-nyari-fesztival/
3254 Edmond Dantes 2016-06-29 10:45:57 [Válasz erre: 3251 lujza 2016-06-29 00:53:18]
Főpróbának nevezték és rendesen végig is ment, nem nagyon volt markírozás, ilyesmik, csak hál'Istennek nem 2x50'-60' szünetekkel. És mint írtam, azzal főz az ember, amije van = azon voltam, azt hallottam.
Főpróbának nevezték és rendesen végig is ment, nem nagyon volt markírozás, ilyesmik, csak hál'Istennek nem 2x50'-60' szünetekkel. És mint írtam, azzal főz az ember, amije van = azon voltam, azt hallottam.
3253 karnagy 2016-06-29 06:55:18 [Válasz erre: 3252 lujza 2016-06-29 00:55:24]
Jó, hát Siegel Miméje csak a Zednikével összevethető felülmúlhatatlan remeklés. Siegfried legyen a talpán, aki partiban marad vele.
Jó, hát Siegel Miméje csak a Zednikével összevethető felülmúlhatatlan remeklés. Siegfried legyen a talpán, aki partiban marad vele.
3252 lujza 2016-06-29 00:55:24 [Válasz erre: 3247 karnagy 2016-06-28 07:58:59]
Idén sajnos ez is előfordult. Zseniális Miménk volt a gyenge Siegfried mellett.
Idén sajnos ez is előfordult. Zseniális Miménk volt a gyenge Siegfried mellett.
3251 lujza 2016-06-29 00:53:18 [Válasz erre: 3249 Edmond Dantes 2016-06-28 09:37:32]
Azért az nem volt még egy igazi főpróba se!
Azért az nem volt még egy igazi főpróba se!
3250 Edmond Dantes 2016-06-28 10:03:51 [Válasz erre: 3249 Edmond Dantes 2016-06-28 09:37:32]
Talán a tudatalattim a bűnös, hogy lefelejtettem, a rendezőnek legalább a nevét mégiscsak illendő ideírni: Michael Schulz.
Talán a tudatalattim a bűnös, hogy lefelejtettem, a rendezőnek legalább a nevét mégiscsak illendő ideírni: Michael Schulz.
3249 Edmond Dantes 2016-06-28 09:37:32
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok / MüPa 2016 Egy főpróba alapján nem lehet még szubjektív véleményt sem "jogerősen" megfogalmazni, de az ember abból főz, amije van. A főpróba és a premier közti napon bizonyára javították a javítandót, javíthatót. Erre Fischer Ádám megszokott, de mindig megújuló, könyörtelen igényessége a garancia. A Rádió együttesei és a Nemzeti Énekkar kisöprendő hiba-morzsáit biztosan kisöpörte. Csak remélni tudom, hogy James Rutherford hangját és szerepformálását is felsrófolta arra a szintre, ami előtt a fináléban egész Nürnberg (azt követően pedig a közönség) leborul. Nem tetszett különösebben a Hollandiban sem s miként balsorsú-sejtelmes, végzetét a (hullám)sírig hordozó antihősként sem győzött meg: itteni gutmütig-hordóhasú-huncut attitüdje, afféle békés Bud Spencer-fazonja (nyugodjék békében!) sem hitette el velem, hogy ő lenne minden helyzetek magaslata, pedig egy igazi Hans Sachs: AZ! Daniel Kirch az előadás gyenge láncszeme. Csetlő-botló Walter ő, sem külseje, sem játéka, sem hangja nem győzött meg arról, amiről szerepéből következően meg kellene győznie, hogy ő (lenne) itt a nyerő fazon és a Preislied sem ért egy...egy egészen kicsi Preis-t sem. Anette Dasch szépen énekli nem túl fajsúlyos szólamát, de minden sminkje és igyekezete ellenére sem látszik eladósorban lévő hamvas kislánynak: az az ember benyomása, hogy papája valós szándéka vele mint fődíjjal: könyörgök, csak vigye már valaki, pártában ne maradjon a nyakamon! Ahogy az egyik jelenetben Walterjával együtt lábukat lóbálva ücsörögtek a rivalda szélén, azt hittem, menten rázendítenek: "Kettecskén, az élet édes álom..."...elvégre itt is Leányvásár van kérem! Éva lányával nagyjából egykorú Pognerként Bretz Gábor még szakállasra öregítve sem adott kellő súlyt, méltóságot szerepének, ugyanúgy problematikusnak éreztem apaszerepben mint a tavalyi Hollandiban, ahol ugyancsak nem kislánykorú énekesnő énekelte ugyancsak eladósorban lévő kislányát. (Sajnálhatja, hogy Walter szólama a tenorfachban van...) Norbert Ernst remekelt mint Dávid, hangja talán túlontúl is szép egy karaktertenor szerephez: sokat elárul, hogy két pesti Dávidja között (!) elugrott Olasz áriát énekelni Düsseldorfba és bizony ősszel Montpellier-ben már Lohengrint énekel...ha nem is egy hattyús lovag-alkat, de hangilag tutira jobb mint már említett szólamtársa. Kimagaslott a mezőnyből Bo S k o v h u s Beckmessere: hangja, kiállása, színpadi jelenléte alapján övé a fődíj, legalábbis az előadás fődíja, ha a színpadi zsűrié nem is. Skovhus szenzációsan énekel és nem mellesleg "jó pasi", nem ő -hanem nyilván a rendező- tehet róla, hogy az első pillanattól lúzer, kopott aktatáskával, csíkos öltönyben, nem-passzoló cipőben, szögletes ugrabugrál, el-elcsúszó randa parókája, legutóbb kényszerből használt mankójának "újrahasznosítása" s egyebek okán eleve esélytelen bármi-bárki megnyerésére. A verseny már a start előtt eldől(t): ÍGY nincs, nem lehet igazi tétje. Tetszett Jürgen Linn Kothnere, Gudrun Pelker "Lénije" és Pintér Dömötör felturbózott éjjeliőre is. A soha-véget-érni-nem-akaró monstrum legproblematikusabb részét, a finálét 1-2 kisgyerekkel és a felnőtt közreműködőkkel fociztatja át a rendező, talán annak reményében, hogy a záró jelenet "fülsértő" szövegét, üzenetét ilyetén módon tompítani lehet; erre az elterelésre próbál rásegíteni a kiírt szöveg magyar (félre)fordítása is, ahol a német nép, a (német-)római birodalom, a német kultúra sovén dicsőítése helyett következetesen a "mesternép" dicsérete olvasható. Ha élne, bizonyára forogna a sírjában, mondhatnánk valamelyik politikus vicces bakiját átvéve, de Wagner bizonyára nem is engedné. Tetszik, nem tetszik: ő és az ő világképe ez volt, ilyen volt, azt gondolta, amit beírt a fináléba egy szimpla középkori dalverseny és leánykérés ürügyén.
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok / MüPa 2016 Egy főpróba alapján nem lehet még szubjektív véleményt sem "jogerősen" megfogalmazni, de az ember abból főz, amije van. A főpróba és a premier közti napon bizonyára javították a javítandót, javíthatót. Erre Fischer Ádám megszokott, de mindig megújuló, könyörtelen igényessége a garancia. A Rádió együttesei és a Nemzeti Énekkar kisöprendő hiba-morzsáit biztosan kisöpörte. Csak remélni tudom, hogy James Rutherford hangját és szerepformálását is felsrófolta arra a szintre, ami előtt a fináléban egész Nürnberg (azt követően pedig a közönség) leborul. Nem tetszett különösebben a Hollandiban sem s miként balsorsú-sejtelmes, végzetét a (hullám)sírig hordozó antihősként sem győzött meg: itteni gutmütig-hordóhasú-huncut attitüdje, afféle békés Bud Spencer-fazonja (nyugodjék békében!) sem hitette el velem, hogy ő lenne minden helyzetek magaslata, pedig egy igazi Hans Sachs: AZ! Daniel Kirch az előadás gyenge láncszeme. Csetlő-botló Walter ő, sem külseje, sem játéka, sem hangja nem győzött meg arról, amiről szerepéből következően meg kellene győznie, hogy ő (lenne) itt a nyerő fazon és a Preislied sem ért egy...egy egészen kicsi Preis-t sem. Anette Dasch szépen énekli nem túl fajsúlyos szólamát, de minden sminkje és igyekezete ellenére sem látszik eladósorban lévő hamvas kislánynak: az az ember benyomása, hogy papája valós szándéka vele mint fődíjjal: könyörgök, csak vigye már valaki, pártában ne maradjon a nyakamon! Ahogy az egyik jelenetben Walterjával együtt lábukat lóbálva ücsörögtek a rivalda szélén, azt hittem, menten rázendítenek: "Kettecskén, az élet édes álom..."...elvégre itt is Leányvásár van kérem! Éva lányával nagyjából egykorú Pognerként Bretz Gábor még szakállasra öregítve sem adott kellő súlyt, méltóságot szerepének, ugyanúgy problematikusnak éreztem apaszerepben mint a tavalyi Hollandiban, ahol ugyancsak nem kislánykorú énekesnő énekelte ugyancsak eladósorban lévő kislányát. (Sajnálhatja, hogy Walter szólama a tenorfachban van...) Norbert Ernst remekelt mint Dávid, hangja talán túlontúl is szép egy karaktertenor szerephez: sokat elárul, hogy két pesti Dávidja között (!) elugrott Olasz áriát énekelni Düsseldorfba és bizony ősszel Montpellier-ben már Lohengrint énekel...ha nem is egy hattyús lovag-alkat, de hangilag tutira jobb mint már említett szólamtársa. Kimagaslott a mezőnyből Bo S k o v h u s Beckmessere: hangja, kiállása, színpadi jelenléte alapján övé a fődíj, legalábbis az előadás fődíja, ha a színpadi zsűrié nem is. Skovhus szenzációsan énekel és nem mellesleg "jó pasi", nem ő -hanem nyilván a rendező- tehet róla, hogy az első pillanattól lúzer, kopott aktatáskával, csíkos öltönyben, nem-passzoló cipőben, szögletes ugrabugrál, el-elcsúszó randa parókája, legutóbb kényszerből használt mankójának "újrahasznosítása" s egyebek okán eleve esélytelen bármi-bárki megnyerésére. A verseny már a start előtt eldől(t): ÍGY nincs, nem lehet igazi tétje. Tetszett Jürgen Linn Kothnere, Gudrun Pelker "Lénije" és Pintér Dömötör felturbózott éjjeliőre is. A soha-véget-érni-nem-akaró monstrum legproblematikusabb részét, a finálét 1-2 kisgyerekkel és a felnőtt közreműködőkkel fociztatja át a rendező, talán annak reményében, hogy a záró jelenet "fülsértő" szövegét, üzenetét ilyetén módon tompítani lehet; erre az elterelésre próbál rásegíteni a kiírt szöveg magyar (félre)fordítása is, ahol a német nép, a (német-)római birodalom, a német kultúra sovén dicsőítése helyett következetesen a "mesternép" dicsérete olvasható. Ha élne, bizonyára forogna a sírjában, mondhatnánk valamelyik politikus vicces bakiját átvéve, de Wagner bizonyára nem is engedné. Tetszik, nem tetszik: ő és az ő világképe ez volt, ilyen volt, azt gondolta, amit beírt a fináléba egy szimpla középkori dalverseny és leánykérés ürügyén.
3248 karnagy 2016-06-28 07:59:39
Kicsit ellentmondásos az előző üzim, de értitek :)
Kicsit ellentmondásos az előző üzim, de értitek :)
3247 karnagy 2016-06-28 07:58:59 [Válasz erre: 3246 lujza 2016-06-28 03:38:58]
Így van, jóval gyengébb volt a többieknél. Kínos, amikor Mime leénekli Siegfriedet vagy Dávid Waltert. Hozzátenném: egyáltalán nem éreztem kínosnak Kirch teljesítményét, csak a sok csillagos ötös és ötös között ő négyes alá volt.
Így van, jóval gyengébb volt a többieknél. Kínos, amikor Mime leénekli Siegfriedet vagy Dávid Waltert. Hozzátenném: egyáltalán nem éreztem kínosnak Kirch teljesítményét, csak a sok csillagos ötös és ötös között ő négyes alá volt.
3246 lujza 2016-06-28 03:38:58 [Válasz erre: 3244 Kaliban 2016-06-27 11:36:40]
Szerencséd is volt, mert a második előadás szerintem még jobban sikerült. Tényleg fantasztikus volt az összhang a kórus, a zenekar és a többi szereplők között. És nagyon jól kihasználták az akusztikai adottságokat, kivéve, hogy Kirch hangja kicsit elveszett ebben a nagy térben. Tisztességgel helytállt, de gyengébb volt a többieknél.
Szerencséd is volt, mert a második előadás szerintem még jobban sikerült. Tényleg fantasztikus volt az összhang a kórus, a zenekar és a többi szereplők között. És nagyon jól kihasználták az akusztikai adottságokat, kivéve, hogy Kirch hangja kicsit elveszett ebben a nagy térben. Tisztességgel helytállt, de gyengébb volt a többieknél.
3245 Kaliban 2016-06-27 11:37:18 [Válasz erre: 3243 -zéta- 2016-06-27 11:36:17]
De a hangja nem volt olyan szép :-).
De a hangja nem volt olyan szép :-).
3244 Kaliban 2016-06-27 11:36:40 [Válasz erre: 3242 karnagy 2016-06-27 10:54:44]
Klaus Florian Vogt nekem is jobban tetszett Walterként három éve, de hát Istenem. A kisebb hibák nem érdekeltek. Számomra katartikus előadás volt. A lagymatag operaházi Parsifal és a színvonalas, ám de számomra nem igazán magával ragadó Andrássy úti Walkür urán igazi élmény volt ez a Duna parti Mesterdalnokok.
Klaus Florian Vogt nekem is jobban tetszett Walterként három éve, de hát Istenem. A kisebb hibák nem érdekeltek. Számomra katartikus előadás volt. A lagymatag operaházi Parsifal és a színvonalas, ám de számomra nem igazán magával ragadó Andrássy úti Walkür urán igazi élmény volt ez a Duna parti Mesterdalnokok.
3243 -zéta- 2016-06-27 11:36:17 [Válasz erre: 3242 karnagy 2016-06-27 10:54:44]
De Kirch így is fényévekre (előre) volt Vogt teljesítményétől...
De Kirch így is fényévekre (előre) volt Vogt teljesítményétől...
3242 karnagy 2016-06-27 10:54:44
Nagyszerű volt a tegnapi Mesterdalnokok. Valójában az igazi élményt nem is az egységesen jó szólistagárda nyújtotta, hanem a zenekar és főleg a kórus. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ennyire plasztikusan, szépen hangzó kórusteljesítményt hazai (és külhoni) opera-előadáson. A szólista-gárda legfőbb erényének az egységességet véltem - nyilván Skovhus kiemelkedően abszolválta ezt a ziccer-szerepet, de nagyon tetszett Rutherford Hans Sachs-a, Anette üde Dasch Évája és egyik kedvenc bécsi énekesemet, a gyönyörű hangú Norbert Ernst-et is öröm volt itthon hallani. Daniel Kirch abszolút tisztességesen helyt állt, de én szívesebben vettem volna erősebb és főleg fényesebb hangú Waltert.
Nagyszerű volt a tegnapi Mesterdalnokok. Valójában az igazi élményt nem is az egységesen jó szólistagárda nyújtotta, hanem a zenekar és főleg a kórus. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ennyire plasztikusan, szépen hangzó kórusteljesítményt hazai (és külhoni) opera-előadáson. A szólista-gárda legfőbb erényének az egységességet véltem - nyilván Skovhus kiemelkedően abszolválta ezt a ziccer-szerepet, de nagyon tetszett Rutherford Hans Sachs-a, Anette üde Dasch Évája és egyik kedvenc bécsi énekesemet, a gyönyörű hangú Norbert Ernst-et is öröm volt itthon hallani. Daniel Kirch abszolút tisztességesen helyt állt, de én szívesebben vettem volna erősebb és főleg fényesebb hangú Waltert.
3241 Edmond Dantes 2016-06-25 15:34:23
Az idei termésből Az istenek alkonyát szüreteltem le, ami kicsit zanzásított-tömörített Ring-összefoglaló, a "gyengébbek" kedvéért Wagner még egyszer szánkba és fülünkbe rágja a komplett históriát, a gyűrű útját és meséjét bölcsőtől a sír széléig, hogy aztán a záró darabban a sírba taszítsa avagy a menny(ek)be emelje dicső és dicstelen hősnőit és hőseit. A szereplők sorsa egytől egyig bevégeztetik, egyedül Alberich kilétét és hollétét nem merném megtippelni. (Aki tudja, ossza meg velem, előre is köszönöm.) Így, "visszafelé" = egymagában, a többi nélkül nézve-hallgatva is roppant érdekes mulatság a Götterdämmerung, kicsit olyan mint amikor az ember egy krimit a végén kezd és a megfejtés ismeretében olvassa el a regényt. Már láttuk, hallottuk az itt csak elmesélt előzményeket, ismerősek a Leitmotiv(um)ok, aztán egyszer csak egy földhözragadt családi perpatvar kellős közepén találjuk magunkat. Persze a családi perpatvar is csak csel, Alberich utolsó próbálkozása a gyűrű, a Kincs visszaszerzésére, egy nehezen követhető ki-kicsoda, ki kinek látszik, ki mit ért félre, ki kit (nem) csalt meg történetbe ágyazva, a 2. felvonás pedig a szó igazi értelmében: opera. Féltékenység, bosszúvágy, leleplezés, számonkérés, (hamis?) eskü, mutatós kórusjelenet (Magyar Rádió Énekkara karig.: Pad Zoltán, Budapesti Stúdió Kórus karig.: Strausz Kálmán): megannyi klasszikus operai kellék. Hartmut Schörghofer pesti Ringje, a Parsifal mellett a MüPa Wagner-folyamának talán legsikerültebb (négy) darabja, sokan sokszor méltatták már, magam is csatlakozom a méltatókhoz. Ha egy szóval (kettővel) kell leírni: érthető, korszerű. Evelyn Herlitzius szárnyaló és felséges Brünnhilde, mindvégig győzi erővel, játékkal, hogy aztán a záróénekben feltegye a koronát a műre...és saját fejére. Christian Franz (Siegfried) régi ismerősünk, strapabíró és elnyűhetetlen tenorja a fesztiválnak, meg kell becsülni az ilyen stabil művészeket, a tenor(hiány)szakmában különösen. Új beálló Rúni Brattaberg (Hagen), ő az egzotikus Feroer-szigetekről érkezett, hogy a főgonosz, valójában maga is áldozat-Gibichungot elénekelje-eljátssza. Az előd-Hagenek: Rydl vagy Halfvarson neve nekünk ismerősebben cseng, de Brattaberg is kellően súlyos formátum és 1-2 magas állást leszámítva vivőerős hangja is kellően átszól. Oliver Zwarg is észrevéteti magát Gunther lúzer-szerepében és kellemes meglepetés Pasztircsák Polina Gutruneja, "ráadásképpen" Fodor Gabriella (Wellgunde) és Kálnay Zsófia (Flosshilde) oldalán, Woglindét is szépen elénekli. A nagy Oskar Hillebrandt, aki kamaraénekes és már 70 is elmúlt, rövid szólamában még egyszer emlékeztet arra, hogy Alberich a Ring egyik fő kulcsa a Walhallához, mindenhez. A még nagyobb Waltraud Meier (Waltraute) pedig walkürként robog be és elbeszélése után királynőként robog(ott) ki a színpadról. (Rossz nyelvek szerint egyenesen a repülőtérre: az 1. felvonás végi tapsrendre sem jött ki már.) A Nornák közül Gál Erika tetszett a legjobban, Németh Judit ezúttal halványabb volt, miként Wierdl Esztert sem éreztem átütőnek a fárasztó, ám dramaturgiailag fontos nyitójelenetben. Az előadás, a Ring, a teljes Wagner-folyam lelke, esze, szíve és persze vezénylő keze: Fischer Ádám. Igényessége, értelme, zenei irányítása és mindaz, amit ezen képességek birtokában létrehoz: felbecsülhetetlen, maradandó érték. A Rádiózenekar immár évtizede neki köszönhetően állt be a számára korábban ismeretlen szerepkörbe, zenedráma-monstrumok sorozatos (és szezonvégi!) előadására és minden dicséretet megérdemelnek mint a produkció(k) láthatatlan oszlopai.
Az idei termésből Az istenek alkonyát szüreteltem le, ami kicsit zanzásított-tömörített Ring-összefoglaló, a "gyengébbek" kedvéért Wagner még egyszer szánkba és fülünkbe rágja a komplett históriát, a gyűrű útját és meséjét bölcsőtől a sír széléig, hogy aztán a záró darabban a sírba taszítsa avagy a menny(ek)be emelje dicső és dicstelen hősnőit és hőseit. A szereplők sorsa egytől egyig bevégeztetik, egyedül Alberich kilétét és hollétét nem merném megtippelni. (Aki tudja, ossza meg velem, előre is köszönöm.) Így, "visszafelé" = egymagában, a többi nélkül nézve-hallgatva is roppant érdekes mulatság a Götterdämmerung, kicsit olyan mint amikor az ember egy krimit a végén kezd és a megfejtés ismeretében olvassa el a regényt. Már láttuk, hallottuk az itt csak elmesélt előzményeket, ismerősek a Leitmotiv(um)ok, aztán egyszer csak egy földhözragadt családi perpatvar kellős közepén találjuk magunkat. Persze a családi perpatvar is csak csel, Alberich utolsó próbálkozása a gyűrű, a Kincs visszaszerzésére, egy nehezen követhető ki-kicsoda, ki kinek látszik, ki mit ért félre, ki kit (nem) csalt meg történetbe ágyazva, a 2. felvonás pedig a szó igazi értelmében: opera. Féltékenység, bosszúvágy, leleplezés, számonkérés, (hamis?) eskü, mutatós kórusjelenet (Magyar Rádió Énekkara karig.: Pad Zoltán, Budapesti Stúdió Kórus karig.: Strausz Kálmán): megannyi klasszikus operai kellék. Hartmut Schörghofer pesti Ringje, a Parsifal mellett a MüPa Wagner-folyamának talán legsikerültebb (négy) darabja, sokan sokszor méltatták már, magam is csatlakozom a méltatókhoz. Ha egy szóval (kettővel) kell leírni: érthető, korszerű. Evelyn Herlitzius szárnyaló és felséges Brünnhilde, mindvégig győzi erővel, játékkal, hogy aztán a záróénekben feltegye a koronát a műre...és saját fejére. Christian Franz (Siegfried) régi ismerősünk, strapabíró és elnyűhetetlen tenorja a fesztiválnak, meg kell becsülni az ilyen stabil művészeket, a tenor(hiány)szakmában különösen. Új beálló Rúni Brattaberg (Hagen), ő az egzotikus Feroer-szigetekről érkezett, hogy a főgonosz, valójában maga is áldozat-Gibichungot elénekelje-eljátssza. Az előd-Hagenek: Rydl vagy Halfvarson neve nekünk ismerősebben cseng, de Brattaberg is kellően súlyos formátum és 1-2 magas állást leszámítva vivőerős hangja is kellően átszól. Oliver Zwarg is észrevéteti magát Gunther lúzer-szerepében és kellemes meglepetés Pasztircsák Polina Gutruneja, "ráadásképpen" Fodor Gabriella (Wellgunde) és Kálnay Zsófia (Flosshilde) oldalán, Woglindét is szépen elénekli. A nagy Oskar Hillebrandt, aki kamaraénekes és már 70 is elmúlt, rövid szólamában még egyszer emlékeztet arra, hogy Alberich a Ring egyik fő kulcsa a Walhallához, mindenhez. A még nagyobb Waltraud Meier (Waltraute) pedig walkürként robog be és elbeszélése után királynőként robog(ott) ki a színpadról. (Rossz nyelvek szerint egyenesen a repülőtérre: az 1. felvonás végi tapsrendre sem jött ki már.) A Nornák közül Gál Erika tetszett a legjobban, Németh Judit ezúttal halványabb volt, miként Wierdl Esztert sem éreztem átütőnek a fárasztó, ám dramaturgiailag fontos nyitójelenetben. Az előadás, a Ring, a teljes Wagner-folyam lelke, esze, szíve és persze vezénylő keze: Fischer Ádám. Igényessége, értelme, zenei irányítása és mindaz, amit ezen képességek birtokában létrehoz: felbecsülhetetlen, maradandó érték. A Rádiózenekar immár évtizede neki köszönhetően állt be a számára korábban ismeretlen szerepkörbe, zenedráma-monstrumok sorozatos (és szezonvégi!) előadására és minden dicséretet megérdemelnek mint a produkció(k) láthatatlan oszlopai.
3240 Búbánat 2016-06-24 17:03:50
[url] https://www.youtube.com/watch?v=wSCrTeRWRTI; Miklósa Erika debütálása a Traviatában – részletek a főpróbáról – 2016 – Margitsziget -trailer [/url] Közzététel: 2016. jún. 24. Giuseppe Verdi: Traviata OPERA BEMUTATÓ 2016. június 24. (péntek) és június 26. (vasárnap) 20.00 Margitszigeti Szabadtéri Színpad két részben, három felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal „Verdi egyik legnépszerűbb műve, A kaméliás hölgy szívszorító szerelmi történetéből írt Traviata a zenetörténet egyik leggyakrabban játszott operája. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon először kerül színre, olyan kiváló sztárok főszereplésével, mint a világhírű koloratúrszoprán, Miklósa Erika és az olasz tenor, Giuseppe Filianoti. Verdi magával ragadó operájában Alexandre Dumas híres regényének világa elevenedik meg: az ismert kurtizán, Violetta és a vidéki fiatalember, Alfred tragikus szerelmi története a 19. századi Párizs pezsgő társasági életének közegében játszódik. Tiszta érzések, igaz szenvedélyek, hazugság, fondorlatok és számító ármány szövik át ezt a fényűző, fülledt kort, amelyben a tradícióktól és a társadalmi kötöttségektől való szabadulás vágyának gyakran a hétköznapi valóság: az anyagi szükség és a kor pestisének számító tüdővész szab határt. La traviata, vagyis A bukott nő: nemcsak az irodalom, hanem az operatörténet rajongott tárgya. Emma Bovary, Mimi, Musette, Manon Lescaut mellett leghíresebb képviselője a Dumas regényéből ismert Marguerite Gautier, aki Violetta Valéry néven vált az egyik legösszetettebb Verdi-hősnővé. A melodráma megrázó kerettörténetét mindvégig ellensúlyozza a teljes operát átszövő táncmelódia, a keringő lüktető ritmusa és könnyedebb témái, amelyek közel állnak Verdi románcaihoz. Violetta megformálása a szerep nagyfokú jellemfejlődése miatt olyan mélységeket kíván – a könnyed kacérságtól kezdve a tiszta szerelmen át a kétségbeesés, lemondás és összeomlás állapotáig –, amelyek ábrázolását aligha láthatnánk kiválóbb tolmácsolásban, mint a világ minden pontján hatalmas sikereket elérő „briliáns szoprán”, Miklósa Erika előadásában, aki a tavalyi Virtuózok-koncertet leszámítva először lép színre a Margitszigeti Nagyszínpadon.” Violetta Valéry: Miklósa Erika Alfred Germont: Giuseppe Filianoti (IT) Vezényel: Héja Domonkos Közreműködnek a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház Zenekarának és Énekkarának művészei Rendező: Anger Ferenc A Szabad Tér Színház bemutatója.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=wSCrTeRWRTI; Miklósa Erika debütálása a Traviatában – részletek a főpróbáról – 2016 – Margitsziget -trailer [/url] Közzététel: 2016. jún. 24. Giuseppe Verdi: Traviata OPERA BEMUTATÓ 2016. június 24. (péntek) és június 26. (vasárnap) 20.00 Margitszigeti Szabadtéri Színpad két részben, három felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal „Verdi egyik legnépszerűbb műve, A kaméliás hölgy szívszorító szerelmi történetéből írt Traviata a zenetörténet egyik leggyakrabban játszott operája. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon először kerül színre, olyan kiváló sztárok főszereplésével, mint a világhírű koloratúrszoprán, Miklósa Erika és az olasz tenor, Giuseppe Filianoti. Verdi magával ragadó operájában Alexandre Dumas híres regényének világa elevenedik meg: az ismert kurtizán, Violetta és a vidéki fiatalember, Alfred tragikus szerelmi története a 19. századi Párizs pezsgő társasági életének közegében játszódik. Tiszta érzések, igaz szenvedélyek, hazugság, fondorlatok és számító ármány szövik át ezt a fényűző, fülledt kort, amelyben a tradícióktól és a társadalmi kötöttségektől való szabadulás vágyának gyakran a hétköznapi valóság: az anyagi szükség és a kor pestisének számító tüdővész szab határt. La traviata, vagyis A bukott nő: nemcsak az irodalom, hanem az operatörténet rajongott tárgya. Emma Bovary, Mimi, Musette, Manon Lescaut mellett leghíresebb képviselője a Dumas regényéből ismert Marguerite Gautier, aki Violetta Valéry néven vált az egyik legösszetettebb Verdi-hősnővé. A melodráma megrázó kerettörténetét mindvégig ellensúlyozza a teljes operát átszövő táncmelódia, a keringő lüktető ritmusa és könnyedebb témái, amelyek közel állnak Verdi románcaihoz. Violetta megformálása a szerep nagyfokú jellemfejlődése miatt olyan mélységeket kíván – a könnyed kacérságtól kezdve a tiszta szerelmen át a kétségbeesés, lemondás és összeomlás állapotáig –, amelyek ábrázolását aligha láthatnánk kiválóbb tolmácsolásban, mint a világ minden pontján hatalmas sikereket elérő „briliáns szoprán”, Miklósa Erika előadásában, aki a tavalyi Virtuózok-koncertet leszámítva először lép színre a Margitszigeti Nagyszínpadon.” Violetta Valéry: Miklósa Erika Alfred Germont: Giuseppe Filianoti (IT) Vezényel: Héja Domonkos Közreműködnek a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház Zenekarának és Énekkarának művészei Rendező: Anger Ferenc A Szabad Tér Színház bemutatója.
