Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Köszönöm a Travolta - infókat, ezt nem tudtam! (tudom, én se tudhatok mindent!). Az nyilvánvaló volt, hogy kiváló zenei érzéke van, mert a Grease anélkül nem jöhetett volna össze! De ez valóban meglepetés volt!
Wagnert adtak? :) :) :)
Említsd a mozit, és már itt is van Travolta! És ha Travolta ott volt, akkor annak a koncertnek nagyon jónak kellett lennie! Köztudott, hogy Travolta rajong a komolyzenéért, amelyet mi sem bizonyít ékesebben, hogy a híres Juilliard School-on végzett zeneszerzés és brácsa szakon. Olyan kitűnő tanárok tanították, mint John Adams, John Cage, Steve Reich, Pinchas Zukerman és Isaac Stern. Doktori diplomakoncertjén Bartók brácsaversenyét játszotta.a magántulajdonában lévő védettt Stradivariuson, a kíséretről Daniel Barenboim és a Chicago SO gondoskodott. A koncert utáni fogadást Heston Blumenthal rendezte expediálás formájában, ahol az 1200 fős közönség minden tagja megízlelhette a The Fat Duck fogásait, közöttük a mára már ikonikusnak számító csiga zabkását is. Travolta a koncertjén Ermenegildo Zegna öltönyt, Jacob &Co. Astromomia karórát, és Novelle fantázianévre hallgató kínai fekete zoknit viselt.
Mintegy 1200 fős közönség számára bizonyult maradandó élménynek augusztus utolsó hétvégéjén a Müpa 2021/22-es évadát indító programok várva várt eseménye, Puccini Tosca című operájának koncertszerű előadása. A telt házas eseményen a legendás amerikai filmszínész és producer, John Travolta is jelen volt.
/Fotó és cikk. ORIGO.HU/
Ezzel nem értek egyet. De ez is egy vélemény. Miért is ne?...
Ezt eddig is tudtuk! Ettől függetlenül, nem kell mindent mindenhova beírni! A jövő héttől megjelenik itt a moziműsor is?
Ami pedig az eltűnt számokat illeti, a beírónak tökéletesen igaza volt, azt a programot egyáltalán nem kellett volna közzétenni!
Ezt a topicot én hoztam létre ezzel a címmel:
"Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek" (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)
Ide nem csak a MÜPA koncertjeiről való beszámolók tartozhatnak, hanem más helyszínen lezajlott zenés vonatkozású eseményekről való híradások is.
Vissza lehet keresni, hogy ide rajtam kívül más fórumtársak is éltek/élnek ezzel a "kivételes" lehetőséggel, hogy a Nemzeti Hangversenyterem mellett egyéb helyszíni koncert-, opera- vagy más zenei témájú élményeikről hírt adjanak. Itt is, de akár több helyre (- persze a "helyén" is) beírhassa azokat.
Neked is szabad.... (És az sem zavarna, ha egy tucat más topicban is felfedezem ugyanazt a beírást, mert az illető úgy gondolta, hogy oda is valók...)
Köszönöm ezt a részletes és alapos beszámolót! Mint most is írtad, az Operaház zenekara jó karmesterrel nagyon jól tud játszani. Csak az a kár, hogy gyakran vezénylik őket közepes karmesterek.
Jé, eltünt két bejegyzés. (5064, 5065). Vajon mi lehetett? Egészen kiváncsi lettem. Vagy csak egy szoftverhiba? Egy biztos, a bűnös (most) nem én voltam. :)
Van felvételed az elhangzott áriákról? Szívesen meghallgatnám őket és akkor majd eldönthetném ÉN, hogy milyenek is voltak ezek valójában.
Kedves Búbánat, engem már az előzőleg bemásolt eiffeles szöveg is zavart, ez a mostani pedig még inkább! Én ugyan nem voltam ott ezen a Toscán, de nagyon vártam, várom a híreket róla, lehetőleg minél több oldalról, hogy valamilyen képet tudjak kialakítani magamban az előadásról. Egy ilyen hosszú, egyáltalán nem idevaló beírás nagyon kizökkent, sokkal nehezebb valamennyi hozzászólást nyomonkövetni így. És akit majd egyszer később pont az érdekel, hogy mi hangozott el most az operabarát délutánon, az úgysem itt fogja keresni.
És van, ami zárt körben, vagyis diszkréten kezelendő!
Hááát, "az előadás utolsó hangjainak kicsendülését követően" minden megtörténhet.
Azért erről Freud már egy dolgozatot írna:
Origo beszámolója a Műpa Tosca produkciójáról:
Idézet a cikk szövegéből:
„Az Eyvazovhoz hasonlóan azeri Elchin Azizovot, a moszkvai Bolsoj pompás orgánumú erősségét pedig Scarpia szólamában láthatta először a Müpa közönsége.”
Legalábbis érdekes fogalmazás a „szólamában láthatta” szópár.
Az Erkelben rendezett összejövetel - gondolom - az Erkel topikba való. A Müpában tartott előadás pedig ide. Ezzel az erővel egy bejegyzést be lehet írni az összes topikba. Persze lehet, hogy nincsen igazam, már megszoktam, hogy soha sincsen itt igazam, csak gondolom, hogy a topik olvashatóságát rontja a sok máshová való bejegyzés. De ha rosszul gondolom ezt, akkor elnézést kérek.
Karczag Márton, az Opera Főemléktárosa, az Operabarátok Egyesületének tegnapi Klubdélutánján az Erkel Színházban jelezte a megjelenteknek: az Operaház örökös tagjait bemutató könyvsorozatának részeként rövidesen megjelenik Kincses Veronika élet- és pályaútjáról szóló, képekkel illusztrált interjú-kötet, valamint szeretné, hogy Fülöp Attiláról, az Opera posztumusz örökös tagjáról is születne hasonló könyv: a hagyatékból (a művész memoárja, önéletrajza), a sajtóban fellelhető és más, hangzó (rádióban készült riportok, interjúk) dokumentumok alapján szerkesztené – állítaná össze. Valamikor október-november tájékán ki is jöhetne ez az új kötet.
Van, ami több helyen is érdemes, odavaló! A topicok előjönnek, elbújnak, majd megint előbukkannak... Az olvasó pedig örül(het) ha visszaolvashat valami őt érdeklőt egy paralel topicban is. Vagy tovább lapoz.
És ezt a bejegyzést vajon miért kellett ide is bemásolnod, ebbe a topikba? Nem volt elég az Erkel színház? Egyáltalán miért kell több helyre is bemásolgatni ugyanazt a bejegyzést?
A Budapesti Operabarátok Egyesülete egy opera-évadban általában két Klubdélutánt tart: ősszel és tavasszal egyet-egyet. Az előző, 2020/21-es színházi időszakban a koronavírusjárványra való tekintettel elmaradtak ezek az összejövetelek, így csak tegnap délután – másfél év kihagyás után – találkozhattak újra egymással az operabarát-egyesületi tagok az Erkel Színházban, hogy részt vegyenek a meghívóban jelzett Klubdélután soron következő, zenés-beszélgető előadásán.
(Persze előzetesen, a színház épületének bejáratánál a beléptetésnél mindenkinek igazolnia kellett a vírus elleni oltakozásának megtörténtét.)
Fájó belegondolni, hogy a Klubdélutánok eddigi szerkesztő-műsorvezetője, Fülöp Attila, az Opera egykori magánénekese (lírai tenor) majd ügyvezető igazgatója, nincs már köztünk: a pandémia kiterjedése előtt, az utolsó Klubdélutánt (2020. március 8.) még Ő szerkesztette-vezette, és sajnos, négy hónap múlva (május 9.) már örökre eltávozott közülünk. És ugyancsak szomorúság fog el, mikor visszaidézem azt az „utolsó” összejövetelt, mert ugyancsak ott volt – egyik vendégként - Busa Tamás, az Operaház kiváló baritonistája is, aki idén áprilisban hagyott itt bennünket... (Arról a Klubdélutánról írt beszámolóm visszaolvasható: itt )
Most, a kapott meghívóban a következő állt:
Budapesti Operabarátok Egyesülete
KLUBDÉLUTÁN FÜLÖP ATTILA MŰVÉSZ ÚR EMLÉKÉRE
2021. AUGUSZTUS 29. VASÁRNAP 15.00 -17.00
ERKEL SZÍNHÁZ színpad
MŰSOR
1.) SZINETÁR MIKLÓS ELNÖK ÚR KÖSZÖNTŐJE
2.) KONCERT, BESZÉLGETÉS
Fellépő művészek:
FÜLÖP ZSUZSANNA
RŐSER ORSOLYA HAJNALKA
FEKETE ATTILA
KÁLMÁNDY MIHÁLY
BESZÉLGETŐS VENDÉGEK:
FÜLÖP ATTILA CSALÁDJA:
Dr. TÁTRAI ZSUZSANNA, FÜLÖP JUDIT, FÜLÖP ZSUZSANNA,
ifj. FÜLÖP ATTILA,
ÉS KARCZAG MÁRTON, AZ OPERAHÁZ EMLÉKTÁRÁNAK VEZETŐJE
Zongorán közreműködik: BARTAL LÁSZLÓ
Szerkesztő, műsorvezető: ACZÉL ANDRÁS rendező
Szinetár Miklós az Egyesület elnöke bevezetőjében emlékezett Fülöp Attilára, méltatta elévülhetetlen érdemeit, melyeket közel öt évtizeden át – több pozícióban - a Magyar Állami Operaháznál be- és eltöltött. Ezt követően bemutatta és figyelmünkbe ajánlotta Aczél Andrást (az Operaház rendezője, játékmestere), aki Fülöp Attila utódjaként az örökébe lép mint szerkesztő-műsorvezető.
Aczél András következett, aki magáról beszélt, az Operában eddigi és jelenlegi tevékenységeit ismertette, terveiről szólt. Ő ugyancsak szép szavakkal emlékezett meg már e mostani posztjában elődjéről, Fülöp Attiláról. Ezekután kezdődött el maga a műsor.
Az első részben Aczél András Fülöp Attila operaénekes özvegyével, dr. Tátrai Zsuzsannával (néprajzkutató), gyermekeikkel: Fülöp Zsuzsannával (opera-énekesnő),ifj. Fülöp Attilával (evangélikus lelkész) és Fülöp Judittal (közgazdász) beszélgetett, akik megható szeretettel idézték meg a férj és az édesapa emlékét; kis történeteket, adomákat felhozva az összetartó család életének egyes szakaszaiból.
Karczag Márton, az Operaház Emléktárának vezetője pedig Fülöp Attila szerepeiről szólott, kis statisztikákkal alátámasztva mondandóját.
A második részben adott ének-koncert számai között Aczél András a fellépett énekművészeket egy kis beszélgetésre invitálta, akik azon túl, hogy visszaidézték, hogy anno, milyen út vezetett számukra az Operához, megosztották emléküket Fülöp Attiláról, a vele eltöltött operaházi időszak alatti művész-emberi kapcsolatuk felidézésével.
Bartal László, karmester, vezénylő korrepetitor kísérte az énekművészeket zongorán, a már tőle megszokott magas nívóján.
A fellépett operaénekesek igazán kiváló formában, szép énekhangon, ihletett tolmácsolásban adták elő az alábbi énekszámokat:
Rőser Orsolya Hajnalka és Fülöp Zsuzsanna
- Offenbach: Hoffmann meséi – barcarola („Belle nuit, ô nuit d’amour”)
Rőser Orsolya Hajnalka
- Kodály Zoltán: Székelyfonó - „A csitári hegyek alatt”
- Verdi: Traviata – Violetta áriája, I. felv.- részlet: „Sempre libera” (Alfréd szerepében km. Fekete Attila)
Rőser Orsolya Hajnalka és Fekete Attila
- Verdi: Traviata – Alfréd és Violetta kettőse, III. felv. („Parigi, o cara, noi lasceremo)
Fekete Attila
- Csajkovszkij: Anyegin - Monsieur Triquet francia nyelvű kupléja: „A cette féte convié” (a 2. strófát magyarul, kedves „akcentust” belecsempészve, énekelte el; Fekete Attila a kuplét Fülöp Attilára emlékezve - akinek egyik legelső de utolsó operaszínpadi szerepe is Triquet volt – tanulta meg és adta most elő itt az Erkel Színházban! Igazán szép, kedves pillanatokat szerzett ezzel nekünk!)
- Mozart: A varázsfuvola - Tamino képáriája, I. felv. („Dies Bildnis ist bezaubernd schön”)
Fekete Attila és Kálmándy Mihály
- Verdi: Don Carlos – Posa és Carlos jelenete - Szabadságkettős („Dio. che nell’ alma infondere”)
Kálmándy Mihály
- Leoncavallo: Zazà – Cascart áriája, II. felv. (Buona Zazà del mio buon tempo ascolta”)
- Verdi: Don Carlos – Posa áriája („Per me giunto il di supremo”)
Megható és emlékezetes, tartalmas zenei-beszélgetős műsor-összeállítással szolgált az Operabarátok Egyesületének tegnapi Klubdélutánja, kedveskedett nekünk, operabarátoknak az új opera-évad nyitányaként!
Rutinosan megoldotta ezt az áriát. Hát ennyi kb mi elmondható róla.
Érdeklődéssel olvastam beszámolódat, köszönöm!
Érdeklődéssel olvastam beszámolódat, köszönöm!
Döbbenten néztem a Levéláriát követő vastaps alatt, nem értettem mi is történik. Azt azonban el kell ismerni, hogy Eyvazov sokat javult, technikásabb lett, de sajnos nem szép a hangja. Netrebko viszont még mindig csodás, bársonyos hanggal, elképesztő színpadi jelenléttel. Igazi díva. Szerencsésnek gondolom magunkat, hogy láthattuk tegnap Toscaként.
"Eyvezovban nagyon sokan az "isteni Anna" férjét látják a mai napig!" És milyen jól látják! Mert Eyvazov az.
Az Opernglas-ban már belinkeltem azt a Chénier-előadást, jól emlékszel rájuk.
Szóval itt vagyok koronázni. Életem leghosszabb Toscája lehetett a tegnap esti, de nem azért, mert unalmas volt, ellenkezőleg: nagyon is megérte! És nem csak a két hosszú szünet miatt volt hosszú, hanem érzésem szerint a lassúbb tempók miatt is. Ám mit számított mindez, ha jócskán több, mint (bruttó) három órára összeköltözhettünk a csodával?! A csoda neve: Anna Netrebko. Díva szerepe szerint a színpadon és díva az életben. Kisugárzása tapintható, ugyanúgy, mint pár éve Leonórájából a MET-es élő Trubadúrban, ami nem is igazi díva-szerep. Már és még éppen jókor hozta át Salzburgból produkcióját. Mikor ha nem most? Pár nap múlva bizony kerek születésnapját üli-ünnepelheti. A hang fényes, átütő erejű, hajlékony, a magasságok bombabiztosak, középen-lent is meggyőző, sőt: félelmetes, félelmetesen kifejező. Ha kell: fenyegető, ha kell: tragikumot sugall. A Preghiera elragadó volt. Szeretnivaló és féltékeny ő, büszke és kitartó, aztán porba hulló és esendő, végül diadalmas, halálában is győztes. Egy szóval: Tosca maga. Koncertszerű előadásban is. Apró gesztusait a távolból, vénülő szememmel inkább csak sejthettem, a személyiség varázsa így is elért: erős mágnest építettek belé. Netrebko-ünnep volt ez az előadás, a javából. Yusif Eyvazovot sem láttam még szemtől-szemben, rossz híre viszont folytonosan az ember fülébe tolul. Az első felvonás jól mutatta őt: a hang -mondjon bárki bármit- tisztán cseng, üzembiztos, erős ... és csúnya. Egyszerűen szólva, mert nincs rá jobb kifejezés. Ezek a tulajdonságok a 2. felvonás rövid tenorszólamában nem zavaróak, sőt. Az agyonkínzott lovagnak nincs "szép" hangja, a "Vittoria"-hoz pedig kilóra bőven megvan a voce. Féltem és féltettem őt a Levéláriától, de arra a 2-3 percre úgy tűnik, kicserélték a hangszálait: átélt, megható és szívbe markoló -és picit giccses- volt, comme il faut. Jó formáját megőrizte a duettben is és az O dolci mani-ban kiderült: nem csupán forte képes énekelni. A "Trionfal" pedig tényleg egy igazi szerelmespár himnuszaként szólt. Elchin Azizov az első felvonásban még haloványabb Scarpia volt, Te Deumja nem igazán jött át a zenekaron és a kóruson. A majd' felvonásnyi duettben már a helyére került, ha nem is egyenrangú partnereként Netrebko-Toscának. A magyarok közül megérdemelt sikert aratott Kálmán Péter (Sekrestyés), megfelelő volt Bakonyi Marcell (Angelotti) és magabiztosan, a karzaton átsétálva énekelte a Pásztorfiú szólamát Karácsonyi Anna. Szerekován János, Szvétek László és Kiss András teszi teljessé a névsort. Jader Bignamini nevét eddig nem hallottam, de remélem, hogy fogom, fogjuk még. Nem tudom, mennyi próbával, de kitünő Operazenekart varázsolt elénk, amely exponáltan, a színpadon ülve is remekelt keze alatt, legszebb erényeit csillogtatta az ezerszínű muzsikával. Az Operakórus az elvárt magabiztossággal hozta a Te Deumot (és a 2.felvonás elején a kis kantátát a színfalak mögött) és a miniatűr operaházi Gyermekkar is vidáman csiripelt, ameddig a csúnya Scarpia bácsi rájuk (is) nem dörrentett.
A Tosca nem éppen koncertszerű előadásra termett darab, főleg a 2. felvonásban nem volt könnyű Cavaradossinak klakkban-frakkban eljátszani a félholtra vert lovagot, Scarpiának pl. menlevelet írni toll és papír nélkül, erőszakoskodni kanapé nélkül, Toscának ölni kés nélkül, majd felépíteni a nemlétező ravatalt, de megoldották: Netrebko a szemével is tud ölni -és szeretni-, és puszta jelenlétével "berendezte" a színpadot Scarpia álló teteme köré.
Jól gyanakszol, most utánanéztem, és valóban az Andrea Cheniert is Bignamini dirigálta, és a bariton Azizov volt.
Minden énekesnek vannak rajongói, akik megengedhetik maguknak, hogy kövessék ide-oda. Az interneten lehet jegyet venni, és a Müpa ár egy külföldinek nem egetrengető. A legutóbbi Kaufmann esten pl. nagyon sok külföldit láttam, egy részüket külföldi rendszámú autóbusz hozta-vitte. És Eyvezovban nagyon sokan az "isteni Anna" férjét látják a mai napig!
Az nem lehet, hogy Eyvazovnak nem a magyar közönség tapsolt olyan lelkesen, hanem van egy orosz rajongói kör, amelyik követi a házaspárt és tapsol nekik mindenütt?
Köszönöm a beszámolót! Már azt hittem, itt is csak az Eiffel műhelyház fontos eseményéről lesz szó, és nagyon vártam, hogy valaki Netrebkóról is írjon. Én nem voltam ott, megsértődtem rá a férje miatt, pedig Annácskát még szívesen hallanám. Igaza van ED-nek, kár, hogy az Angelica nővért nem énekli. Nekem az a gyanúm, hogy a Chenierben is Azizov volt a bariton, és Bignamini a karmester, bár lehet, hogy tévedek.
Nahát, itt van ez az új évad, a 2021/22, ha jól számolom, aztán már akár véget is érhet, hiszen máris ellőtte a puskaport, ennél a mai előadásnál úgysem lesz már jobb. Készültem a Müpába, igaz, nem is olyan régen voltam ott utoljára, a Garanca koncerten. Bár akkor a földszinten ültem, de most újra a harmadik emeletre szorultam. Sebaj, gondoltam jó lesz rekordkísérletnek, mert multkor 6 légvételre jutottam fel futva a földszintről, de aztán a kísérletből semmi sem lett, olyan sokan tolongtak a lépcsőn. Hiába, megjött Netrebko az ekhós szekéren, és kit hozott magával, na kit? Hát elsősorban hites férjét, Eyvazovot. Hát, én már hallottam őt az Andrea Chenierben, akkor borzasztó volt, egy teljesen képzetlen, süvöltve éneklő bájgúnár. Hát, azt kell mondanom, hogy az évek nem múltak el nyomtalanul felette, bizony, képezték őt, megtanították énekelni, de az eredmény sokkal szörnyűbb lett, mint a kiindulási helyzet, aki nem hallotta, az képzeljen el egy nazalis kecske-vibrátót, egy óriási adag modorossággal leöntve, na ez az Eyvazov. És aztán jön a levélária, és a magyar közönségtől nagyobb tapsot kap, mint Netrebko imája. Huh. Van valaki más is ezen az ekhós szekéren, egy Elchin Azivov nevű pasi, na, neki a nevét jó lesz megjegyeznem, mert ő egy igazi meglepetés volt számomra, egy remek Scarpia, le a kalappal a teljesítménye előtt. Aztán a többiek magyarok, Kálmán Pétert említeném, aki nagyszerű sekrestyés volt, kis szerepében egyenrangú a fellépő csúcsragadozókkal. A karmesterJader Bignamini. Én tudatlanka vagyok, és a nevével nem találkoztam még. De biztos vagyok benne, hogy elsőrangú karmester, mert a pálcája alatt úgy szólt ez az Operaház zenekar, hogy azt nem lehet kifejezni, hogy mondjak valami nagyot, azok a színek, és az a plaszticitás, és megszólalt Puccini, ott dalolt, jajongott, üvöltött a fülünkben órákon át: maga volt a csoda. Kórus szintúgy. Ja, és Netrebko. Hát, megvallom, én azt a 15-20 évvel ezelőtti Netrebkót szerettem, azzal a csoda-kis-hangocskájával, és istenáldott tehetségével, ahogyan azt a Mimit és Violettát énekelte, de aztán az a salzburgi nagy falióra valahogyan belekúszott a testébe és azóta ott ketyeg és csak ketyeg, vagy dagad, mint a kelttészta, a papírsúlyt nehézsúllyá hízlalva, de legfőképp rombolva a szépséget és az álmokat. Ez a lírai szopránból felhízott drámai szoprán hang nekem valahogyan nem tetszik, és az első felvonásban érzem a nyersességét, az élességét, helyenként talán durvaságát is, ami fel-feltör a bárisnyává duzzadt szexbombázóból. Bár hallok egy-egy lenyűgöző pianót is, a múlt tört visszfényében egy-egy csodás csillámlást. Aztán persze a második felvonástól lehengerel és maga alá gyűr a díva, és én könnyű szívvel megadom magamat. Mert Netrebko ellenállhatatlan, lenyűgöz és felemel, úgy sugárzik, mint senki más a földön, minden hibája ellenére fenomenális, legyőzhetetlen. Ez Netrebko. Ez volt, és ez lesz 10 év múlva is, ugyanúgy, mint Callas, aki már talán énekelni sem tudott, mégis mindenkit lenyűgözött, és mindenki a hatása alá került. De Netrebko még nem tart itt, neki van hangja. Sajnáltam, hogy nem a földszint első sorában ültem, mert szerettem volna látni a szemét, szerettem volna látni megrebbenő tekintetében azt a félénk kis Mimit, akit én annyira-de annyira szerettem. Mert az emberi szem változatlan, az a kis Mimi még most is ott van benne, csak mi haldoklunk és halódunk, a vár fokán állva, vagy a harmadik emeleten ülve, a szerepek mások, de a sors ugyanaz.
Netrebko: király(nő). Holnap megkoronázom ... itt.
Kapcs. 5041. sorszám
Az előző cikkhez kiegészítésül fűzöm hozzá:
Az Operaházon belül, Misura Zsuzsa művésznő kezdeményezésére , a Covid miatt árvaságra jutott gyermekek számára gyűjtést indítottak az operaházi Örökös Tagok . Az összegyűlt milliós összeget az Operaházon keresztül jutatták el a Regőczi István Alapítványhoz.
"Az Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita által a koronavírus árváiért létrehozott Regőczi István Alapítványnak ajánlották fel az összeget. Az Operaház társulata augusztus 21-én egész napos adománygyűjtéssel és látványos operagálával támogatta az Alapítványt.
„Családunk nevében szeretettel ajánlunk fel félmillió forintot az Áder János köztársasági elnök úr és felesége, Herczegh Anita által létrehozott, a koronavírus miatt árván vagy félárván maradt gyermekeket támogató Regőczi István Alapítvány javára. Három gyermek szülei vagyunk, meggyőződésünk, hogy egy ilyen nehéz helyzetben közös társadalmi felelősségvállalásra van szükség” – írja a Facebookon az igazságügy-miniszter.
Varga Judit posztjában kiemeli, hogy az Alapítvány olyan támogatást kíván biztosítani, amely megoldást jelenthet mindaddig, amíg a gyermekek nagykorúak lesznek, vagy befejezik a tanulmányaikat, munkába állnak és képesek saját magukról gondoskodni. A Regőczi István Alapítvány kuratóriumának munkájában Herczeg Anita mellett részt vesz Bagdy Emőke szakpszichológus és Ürge-Vorsatz Diana klímakutató is.
A felajánlás azután született, hogy a miniszter is részt vett az Operaház "Adódjatok össze" jótékonysági napját záró operagálán az Eiffel-műhelyház parkjában, amelynek sztárvendége az ünnepelt francia szoprán, Patricia Petibon és az amerikai tenor, Lawrence Brownlee volt. A két operasztár fellépését magyar énekesek gálája kísérte az Opera Zenekar és Énekkar közreműködésével. A jegyvásárlók és az általuk befizetett összegek egészítették ki az Opera munkatársai által befizetett alapítványi támogatásokat."
Egy szlovák opera-portál részletes beszámolója az augusztus 21-ei budapesti opera-gáláról, az Eiffel Műhelyház szabadtéri rendezvényéről.
Lawrence Brownlee v Budapešti k sade vysokých C pridal aj „déčko“
„Nebol to len gala večer hviezdnych hostí. V sobotu 21. augusta 2021 sa v Kodályovom parku areálu Eiffelovho umeleckého štúdia v Budapešti odohral koncert pod voľnou oblohou. Po domácich sólistoch sa po prestávke predstavili svetobežníci Patricia Petibon a Lawrence Brownlee. Bolo to zároveň charitatívne podujatie s otvoreným kontom pre siroty po obetiach pandémie.”
(Az oldalon a gépi fordító-program felkínálja a magyar nyelvű fordítás lehetőségét.)
Szerintem tökmindegy, hogy tenor vagy bariton változatban adják elő. Az eredmény ugyanaz.
Soha semmit nem "minősítek", kedves Klára, legfeljebb, mint most, a véleményemet írom meg. (Ld. legutóbb: "szerintem".) Pláne olyasmit nem, amit nem láttam, de fenntartom, hogy a Bánk bán címszerepe tenor szerep, ahogyan Erkel megírta. Véleményem (!) szerint, amit most írok le először és máshol sem olvastam eddig -copyright ED ;-) - a bariton változat kitalálása Palló Imre számára némiképp akár a korhangulat, korszellem operai leképeződése lehetett: a legmagyarabb nemzeti opera átírása a legmagyarabbnak fölkent, ráadásul székely operaénekes sztár kedvéért kissé talán elővetítette a már a "levegőben érezhető" II. bécsi döntést, Észak-Erdély és a Székelyföld visszacsatolását. Aztán 1945 után valahogy "úgy maradt" még pár évig. Efféle esemény ellenben manapság nem időszerű... szerintem.
Minden annyiszor tér vissza, ahányszor a kedves Olvasó felveti...
Ebben a cikkben elég sokat foglalkoztam Bánk kapcsán Palló Imrével...
E témában nem vagyok döntőbíró, kedves ED! De talán bízni kellene azok ítélőképességében, akik a szerepet annak idején baritonra átirták - vissza lehet keresni a megfelelő helyen - akik ebben a változatban nem kevésszer felléptek, és a nézőkében, akik több éven keresztül látták az Operában. Persze, ehhez nyilván egy jó baritonista is kelletik. A yt-n lehet Palló Imre felvételeket találni. Evvel a véleményével a mostani bariton-változatot is minősíti?
Egyébként nem tér vissza annyiszor, mint K.E. és F.Sch. munkássága, akikről a mai nézőknak, hallgatóknak halvány gőze sincs!
Valaki látta az augusztus 20-i ünnepi Bánk bán produkciót? Milyen volt?
Azt mondanám: jól tették. Ez a téma is vissza-visszatér. Nem is értem, hogy lehet valós opció egy bariton-Bánk, amikor a darab hemzseg a bariton szerepektől, tenor ellenben csak egy kisebb van benne. Arról már nem beszélve, mennyire "tenor-karakter" a Nagyúré, szerintem...és Erkel szerint, aki tenorra írta. A "Palló-kotta" max. kottatári érdekesség lenne.
"És még valami: a Palló-féle baritonváltozat kottája nincs meg"
Nyilván gondos kezek tevékenykedtek ezügyben!
Palló Imre intézmény volt a Bánk bánban is. A címszerep előtt/után énekelte Tiborcot, Petúrt, sőt párszor II. Endrét is.
Igen, jelent. Azt, hogy még tart a nyári iskolaszünet = nincs kéznél a "törzsközönség"....de a siker tutira óriási (volt?).
És még valami: a Palló-féle baritonváltozat kottája nincs meg, rekonstruálni sem sikerült (csak az a két részlet hangfelvételből). A most játszott változat köszönőviszonyban sincs az 1940-1952 között játszottal...
Palló egy intézmény volt a rendkívüli és egyedi szövegkiejtésével. Minden szerepéből magyar hőst alkotott.
Rajta kívül abban az időben senki sem énekelte színpadon a bariton-Bánkot. Ismételhetetlen volt. Amikor Simándy visszavonult, Abody felvetette a baritonváltozatot Melissel, de Ő elutasította, így komolyan nem foglalkozott senki a kérdéssel. Majd hamarosan jött Ilosfalvy és hatalmas szériában énekelte Bánkot.
Érdekes, hogy csak a nagyária és Bánk-Tiborc kettős van meg egyedül Pallóval (és Székely Mihállyal)....
