Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Nem vitatva a Magyar Zene Háza esetleges jelentőségét (én, bevallom, még soha nem voltam), a mi - koncertlátogatók - szempontunkból a koncerthelyszínként való látogatószáma lenne az érdekes adat. És az egymilliós éves látogatószámnak (aminek igazságtartalmában erősen kételkedem, tekintve, hogy pl. a Szépművészeti Múzeumnak sincs ennyi, amit külföldiek hada is látogat) vélhetően csekély része csupán a koncertlátogató.
Batta András: Az álmunk az, hogy egyszer létrejöjjön a Zene Háza „franchise”
Meghatározó kulturális intézménnyé vált az elmúlt négy évben a Magyar Zene Háza, amely évente egymillió látogatót fogad, miközben egyszerre működik koncerthelyszínként, kiállítótérként és zenei ismeretterjesztő központként. Az épület nemzetközi elismerései mellett az intézmény tartalmi és közösségi szemlélete is kivívta a figyelmet világszerte. Batta Andrással, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatójával a kezdeti koncepció beteljesüléséről, az idei kiemelt programokról, valamint az intézmény hosszabb távú irányairól beszélgettünk.
/mno.hu – Petrovics Gabriella - 2026. 02. 09. 5:30/
Kedves Zéta, jó lenne végre egy egészségügyi topicot is nyitni! :))
Huh, végigolvastam az utolsó néhány bejegyzést, és mintha egy horrorfilmbe cseppentem volna. Megvallom, velem még sohasem estek ilyen szörnyűségek, de az ördög nem alszik, és ha jobban belegondolok, akkor súlyzózás közben kattog a jobb vállam. Eddig nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de lehet, hogy ez valami nagyon rossznak az előjele, csak reménykedem abban, hogy nem a vég kezdete, mert én - tudatlanul és jóhiszeműen, mit sem sejtve - abba a tudatba ringattam eddig magam, hogy itt, a lapos földön, még nagyon sok időm van. Szóval a kezdet végének jobban örülnék, mint a vég kezdetének, de most a jobb vállam, itt katttog a fejemben. Mit csináljak? Valami diéta kellene, vagy adjam fel?
Volt ugyanilyen problémám, de a Darko-féle SHP protokoll mindent megoldott. Lehetne részleteznem, hogy pl. a vállam kattogott, a jobb szemem gyulladt volt, stb.
Szia, én is kórházban voltam (János Kórház dec. 27-től), ne is mond, én egy tályogos fog miatt kerültem oda, ráadásul az pár napra intenzívre, is mert 68-ra esett a vérnyomásom, az Augmentint még reggel felírta a maszek fogorvos, de nem ért semmit, szóval valahogy beestem az sürgősségire (szájsebészet, mert ide küldött a maszek), ott szenvedem január közepéig, végül kiderült, hogy a rágófog nem is volt lyukas, csak elhalt a gyökere, ezt kihúzták. Persze a nyakamon, amit többször felvágtak, folyik ki a tályog folyamatosan, még most is ragasztgatni kell. A zárójelentés szerint toxikus mérgezést kaptam, viszont baktériumot nem állapítottak meg (nyilván volt, csak nem jóra teszteltek). Most már egész jól vagyok, csak időnként szédülök.
Ha jól értem, akkor zabot ettél állatorvosi javaslatra?
Én egy állatorvost követek, aki elutasítja az oltásokat. Hosszabb téma, nem részletezem. Azt mondja, vírusra és genetikára fog mindent a modern orvoslás, amit nem tud igazolni.
Ajánlott valamit, ami szintén bevált, nem csak a vérnyomásomon segített. Mindig magas volt a vérnyomásom, 150 környéke. A belgyógyász háziorvosom vérnyomáscsökkentőt írt volna. Kiszáradás volt a probléma. Március végétől jött rendbe sóval, egy hónap alatt javultam 30mmHg-t. Egy éve a jobb kezemmel volt probléma, mert nem vigyáztam, szepszis is lehetett volna belőle. Akkor reggelire zabot ettem. Megkaptam akkor a szokásos antibiotikumot, mikor másodjára mentem, először nem szteroid gyulladáscsökkentőt írtak. Azóta is enyhén pirosabb a bal kezemtől, rosszabb a keringése. Kiiktattam a szénhidrátot, megfelelő hidratációval / tengeri sóval most talán végleg meggyógyul. Nem volt egyszerű, mert a gyógyulás tünetekkel jár, ha valaki ezt a módszert alkalmazza. Az egész azon a megfigyelésen alapszik, hogy a vadon élő állatok egészségesek, nem cukorbetegek, komolyabb sebek esetén se kapnak szepszist. Lehet, hogy ez a jó immunrendszer, a leukémia kapcsán is segített a megfelelő táplálkozás.
A hidratálás témában valószínűleg dr. Batmanghelidj-től vett át, az ő könyveit még nem olvastam.
Megszólaltak a Kennedy Center működtetésében érintett szak- és más szervezetek is: eddig csupán Trump elnök bejelentéséből és a közösségi médiában tett megjegyzéseiből értesültek a tervezett felújításról illetve a Kennedy Center működ(tet)ésének szünetel(tet)éséről. Amennyiben a hír igaz és az ott dolgozókat elbocsátják, törvényes úton fogják érvényesíteni a szerződésekben rögzített jogaikat. Teljes cikk slippedisc.com-on itt.
"Miután sorban bojkottálják a művészek, Donald Trump két évre bezárja a nevét felvevő korábbi Kennedy koncertközpontot
Concerto Budapest Instagram. com oldaláról – 2026.
január 29.
„Vasárnap a Müpában romantikáztunk a francia operairodalom gyöngyszemeivel.” - Galéria
„Vashegyi György karmester és az ifjú Julian Henric szárnyaló tenorja
igazán szívet melengető volt ebben a zord januárban.”
„A képeket Mudra László készítette.”
Terveztem, de aztán mégse... Utólag, bánom...
Voltál? Teljesen ledöntött a lábamról a betegség :( Nem tudtam menni :(
Philip Glass lemondta a Trump Kennedy Központba hirdetett 15. szimfóniájának ősbemutatóját.
FRANCIA ROMANTIKUS ÁRIAEST // Henric / Vashegyi
2026. január 25.vasárnap 19:30 Müpa
Még egy kritika a Jean de Nevile Müpa-beli operabemutatójáról. A Papiruszportálon jelent meg Az elfeledett Jean címmel Lehotka Ildikó recenziója Léo Delibes operájának koncertszerű előadásáról
Widmann úgy vezényel Schumann-t vagy bárki klasszikust, mintha modern darabot adna elő. Ez nem kritika, nem negatívum, ő ilyen. A dinamikai határokat a végletekig tágítja. A súlyos, tömött zenekari szövedéket fellazítja, rendkívül transzparens a hangkép, minden szólam jól elkülöníthető. Szinte polifonikus hatást kelt. Sokszor nagyon izgalmas a szólamok egymásnak felelgetős játéka. Ennek kétségkívül áldozatul esik az érzelmi árnyalás és a következetes építkezés, viszont van az egésznek egy nagyon energikus lüktetése, ami végig mozgásban tartja a darabot. Úgyhogy nem is érdemes hasonlítgatni a nagyokhoz, szerintem egy a megszokottól nagyon eltérő, de érdekes és életképes megközelítés. El tudom képzelni pl., hogy ha az ifjúság vele hallgatna klasszikus zenét, többeknek bejönne. Én még azon képedtem el, hogy a Fesztiválzenekar egy ennyire gyökeresen más játékmódot, feltehetően csekély mennyiségű próbával, ennyire jól le tudott követni, le a kalappal előttük.
Nem a tempó volt a baj, hanem kapkodtak. Tipikus hiba
Lényeg, hogy Naganot soha többé nem akarom hallani. Sem élőben, sem felvételről. Erős második Welser-Möst.
fogalmazzunk kevéssé eufemisztikusan: tehetségtelen! Vagy tizenkettő egy tucat (ez a nőies változat).
Mendelssohn és Schumann nem írt bele dobbantásokat a műveibe. a szimfónia első tételének tempója szerintem túl gyors volt, egy gondolattal lassabb tempó nem lett volna olyan nehéz a zenekarnak.
Köszi szépen, belenézegettem, kellemes zene, jó hangú énekesekkel. :)
https://ia800301.us.archive.org/33/items/delibes-jean-de-nivelle/Delibes%20-Jean%20de%20Nivelle.mp4
A teljes opera közvetítése - élő felvételről – Delibes: Jean de Nivelle
Müpa Home Live - 2026. január 14.
/2:51:08/
Engem az dühített fel, hogy egy kitűnő zenekart játszatott lélektelenül, szürkén, lassan. Az Eroica Scherzojában felderengett valami, oszt ennyi. Amikor Brahms-műsorral lépett fel a szintén nagyszerű NDR Elbphilharmonieorchesterrel, gondosan elkerültem, talán még a videoközvetítést (már ha volt ilyen egyáltalán).
A MüPában a Bajor Állami Zenekar lépett fel, a műsor a Zarathustra és az Eroica volt.
Most, hogy írod, én is voltam. De el is felejtettem.
Érdekes, egyszer dolgoztam Naganoval és nekem nagyon meggyőző volt. Igaz, az egy ritkábban játszott, nehéz mű volt és lenyűgözött a profizmusa.
Nekem meg egyszer Naganohoz - never more!!!
Kétszer volt szerencsém Orozco-Estradához, ennyi éppen elég.
Kapcs. 7155. sorszám
A YouTube-on az énekművésznők Instagram oldalára került fel az alábbi két dal részlete, megnyitható és hanggal lejátszhatók:
Marie-Andrée Bouchard-Lesieur - Delibes: Jean de Nivelle – Here, at the end of first aria of Simone
- with Hungarian
National Philharmonic Orchestra, conducted by György Vashegyi
Mélissa Petit - Delibes: Jean de Nivelle - Fabliau d’Arlette - end Cadenza
with
amazing Hungarian National Philharmonic Orchestra and Maestro György Vashegyi
Müpa - Budapest, 14 janvier 2026
10 db fotó a NFZ Instagram oldalán - a Jean de Nivelle-előadáson készültek a Müpában.
Kapcs. 7155. sorszám
François Rougier, aki Delibes operájának Malicorne
szerepét énekelte a Müpá-ban, feltett a YouTube oldalára két linket, amelyet
megnyitva a „Jean de Nivelle” két jelenetében láthatjuk és hallgathatjuk meg őt és kollégáit:
Delibes: Jean de Nivelle – Acte III – Couplets et Terzetto
Diane: Juliette Mey
Malicorne: François Rougier
Beautreillis: Jean-Philippe Mc
Clish
Delibes: Jean de Nivelle – Acte II – Trio bouffe
Malicorne:
François Rougier
Beautreilli:
Jean-Philippe Mc Clish
Saladin: Adrien Fournaison
Orchestre
National Philharmonique de Hongrie
Direction musicale: György Vashegyi
Müpa - Budapest, 14 janvier 2026
A Mendelssohn és Schumann szép volt; bár tavaly a müncheniek Orozco-Estrada vezényletével mintha még jobban adták volna elő a Tavaszi szimfóniát. Fostert akkor zártam a szívembe, nem csak az akkor előadott gyönyörű Dvořák/8 miatt, hanem mert a jó öreg gyönyörű szavakkal emlékezett meg dicső emlékezetű ZOLTÁNUNKról. Persze a beugró román karmester esetében még érvényesülhet a Bernstein-szabály.
Jó vót?
Sok ilyet láttunk a zenetörténetben...
Voltam tegnap a Widmann testvérek és a BFZ estjén. Hangrögzítő berendezésnek talán a pódiumon felállított mikrofonok tekinthetők, de ebben nem vagyok biztos. Ennyit a bírósági perek szemtanúinak megbízhatóságáról.
Ez nagyon emlékeztet arra, amikor még Hollós Máté vezette a Hungarotont, és "The label of discoveries" jelzővel illette magát a cég. Akadt itt néhány harmatgyenge darab felvétele, felfedezés, amely aztán megint nagyon hamar elsüllyedt a feledés mocsarában. Ha jól emlékszem, a leggyengébb bizonyos Siegfried Palmer 19. századi német zeneszerző zongorás trióit tartalmazta, de egy Förster nevű Mozart- és Beethoven kortárs vonósnégyesei, valamint egy Oroszországba szakadt francia, talán Simon rézfúvós darabjai is erős versenyzők ebben a mezőnyben. Ha nem felejtem el, este kikeresem őket. Akit érdekel, mi közöm nekem hozzájuk, csakis privátban megírom.
Berlioz 3 vagy akár 4 operájáról nem is szólva, ami régi mániám. (A Stefánián való fiákerezés nem vonz.)
De nem lett akkora slágerdarab, mint a legtöbb Meyerbeer vagy A portici néma.
Ès a te korodban? :-) vagy ti magàzódtok? ;-)
Még e hónapban újabb francia operakoncert a Müpában - újabb érdekességek, kuriózumok, felfedezésre váró ismeretlen szerzők és operák
FRANCIA ROMANTIKUS ÁRIAEST // Henric / Vashegyi
2026. január 25.vasárnap 19:30Müpa
BERLIOZ, BIZET,
BONIS, CLAPISSON, DAVID, FEVRIER, GODARD, GOUNOD, JONCIERES, MASSENET,
OFFENBACH, OLAGNIER művei
Julien Henric tenor
Concerto Budapest
Vezényel: Vashegyi György
Részletes műsor:
Charles GOUNOD: Rómeó és Júlia (Roméo et Juliette) –
Rómeó cavatinája a 2. felvonásból („L'amour!”)
Félicien DAVID: Brazília gyöngye (La Perle Du
Brésil) – Nyitány
Marguerite OLAGNIER: Szaisz (Le Saïs) – Naghib szerenádja
(bölcsődala) a 3. felvonásból („Almaz, quand vient le soir”)
Jacques OFFENBACH: Favartné (Madame Favart) – Nyitány
Charles GOUNOD: Cinq-Mars – Nyitány és Cinq-Mars
cavatinája („A vous, ma mère”)
Jules MASSENET: Szapphó (Sapho) – Jean áriája az 1.
felvonásból („Ce monde que je vois”)
Victorin de JONCIÈRES: Berta királyné (La Reine Berthe) –
Előjáték
Maurice RAVEL: Szemiramisz (Sémiramis) – Előjáték, tánc és Manassès
áriája („Le rythme de la danse”)
Hector BERLIOZ: Faust elkárhozása (La damnation de
Faust) – Faust áriája a 3. felvonásból („Merci, doux crépuscule”)
Henry FÉVRIER: Carmosine – Périllo áriája az 2. felvonásból
(„Personne ici”)
Mélanie BONIS: Keleti szvit (Suite orientale) – Előjáték
Benjamin GODARD: Tasso (Le Tasse) – Tasso áriája a 2.
részből („Plaines de mon pays”)
Georges BIZET: Carmen – Don José virágáriája a 2. felvonásból („La
fleur que tu m'avais jetée”)
Mélanie BONIS: Keleti szvit (Suite orientale) – Az almeh tánca
Benjamin GODARD: Jocelyn – Jocelyn böcsődala a 2.
felvonásból („Cachés dans cet asile”)
Jules MASSENET: Manon – Des Grieux áriája a 3.
felvonásból („Je suis seul”)
Édouard LALO: Ys királya (Le Roi d'Ys) – Mylio hajnali dala
(„Puisqu'on ne peut fléchir”)
"A francia kultúrkör zenei és zenés színházi kincseit oly elkötelezetten kutató és népszerűsítő Vashegyi Györgynek nemcsak alkotók és remekművek megismerését köszönheti a magyar közönség, hanem éppígy nagytehetségű előadóművészek bemutatását is. Ez alkalommal a lyoni születésű fiatal tenor, a meredeken emelkedő pályaívű Julien Henric válhat közeli ismerősünkké egy olyan romantikus áriaest keretében, amely egyszersmind operák és zeneszerzők egész sorát is felfedezteti velünk. A 19. századi párizsi dalszínházi világ közegéből ugyanis nemcsak a nagy nevek szerepelnek a műsoron, hanem félig-meddig elfeledett komponisták is. Így Bizet, Gounod, Berlioz vagy éppen Offenbach áriái mellett olyan muzsikusok színpadi műveiből is hallhatunk reprezentatív részleteket, mint az opéra comique zsánerének termékeny mestere, Louis Clapisson vagy a keleti egzotikum iránt különösen fogékony zeneszerzőnő, Marguerite Olagnier. "
JEAN DE NIVELLE LÉO DELIBESTŐL KONCERTVÁLTOZATBAN A BUDAPESTI MÜPÁBAN – LE JOKEIN PATRIOTE – SZEMLE
A szeszélyestől a lelkes hazafiig
Lakmé keleties és gyarmati egzotikumát időbeli
egzotikum váltja fel, mivel a cselekmény a 15. századi Dijonban
játszódik . Ez néhány kissé archaikus részletet eredményez, amelyek inkább
az Ancien Régime-re, mintsem a középkorra utalnak. XI. Lajos és Jó Fülöp seregei
összecsapnak, és ebben a kontextusban jelenik meg egy valós történelmi alak,
Jean de Montmorency-Nivelle (1422-1477). Egykor népszerű dalok hőse volt, és
egy kutyával hozták összefüggésbe, "amelyik csak hívod, jön". A
szövegírók, Gondinet és Gille (ugyanaz, mint Lakmé esetében ),
mindenképpen idézik ezt a mára nagyrészt elfeledett kifejezést. A kezdetben
szeszélyes és lovagias, majd féltékeny és komor Jean de Nivelle az utolsó
felvonásban lelkes hazafivá változik, aki elszántan védi Franciaország zászlaját.
A pásztornak álcázott arisztokrata végül feleségül veszi a gyönyörű Arlette-et,
akit Simone boszorkány akart a fiának (milyen régimódinak és korabelinek
hangzanak ezek a nevek!), miközben a nemesség, Saladin d'Anglure, egy másik
valós történelmi személyiség személyében, szintén terveket szőtt a szépséggel.
Nevetés folyik két nyíltan nevetséges szereplőn is, Malicorne urán és
Beautreillis báróján, akik elragadóan gyávák és ostobák.
Bár a külföldi fellépésekre komponált recitativók használata egységesíti a zenét, a partitúra mégis tükrözi ezt a feszültséget a különböző irányok között, a harci rézfúvósok csillogása könnyed vagy érzéki dallamokkal váltakozva. Vashegyi György csodálatra méltóan egyensúlyozza ki ezeket az elemeket, hogy egy rendkívül meggyőző eredményt hozzon létre, vezényelve a Magyar Filharmonikus Zenekart és a félelmetes Nemzeti Énekkart.
Egy csillogó és érzékeny értelmezés
Jean de Nivelle szerepében, még ha nem is rendelkezett Talazac
hangprofiljával – aki Hoffmann és Samson mellett alkotta meg a szerepet –,
Cyrille Dubois szikrázó és érzékeny interpretációjával, valamint szárnyaló
magas hangjaival rabul ejtette a közönséget. Marie-Andrée Bouchard-Lesieur
jelentős mélységet és érzékiséget vitt Simone középkori Taven-alakjába. Az est
fénypontja azonban kétségtelenül Mélissa Petit volt, aki Arlette szerepében a
káprázatos virtuozitást gazdag és személyes hangszínnel ötvözte, mindenféle
szárazságtól és szűkszavúságtól mentesen: bízzon rá a PBZ a jövőben még több
ilyen francia opéra-comique hősnőt, amire tökéletesen alkalmasnak tűnik!
Tassis Christoyannis egy szórakoztató áriában tündököl, mielőtt felfedné Charolais grófjának tekintélyét. François Rougier felbecsülhetetlen értékű, együgyű személyiségével briliánsan testesíti meg Malicorne urát, a zene szerint egy „komikus tenor” karaktert, és tökéletesen illő partnerre lel Jean-Philippe McClishben, a Quebecből küldött baritonban. Adrien Fournaison gyönyörű, mély hangját több mellékszereplőnek is kölcsönzi, míg Juliette Mey magabiztosan ötvözi Dugazon, Isolin apród és Diane, Beautreillis báró lánya két szerepét.
Izgatottan várjuk a PBZ „Francia Opera” gyűjteményében bejelentett felvétel
megjelenését.
Laurent Bury
A maga korában nagy siker volt a Jean de Nivelle, csak mondom. Vagy írom :)
Ha már mindenáron XIX. szd.-i francia operákra hajt rá Vashegyi maestro, szemezgethetne a grand opéra nem sovány terméséből (Meyerbeer, Auber, Himbeer, Halévy), apparátus is kéznél van ezekhez vagy a századvégi verismo(közeli)-felhozatalból: Massenet, Charpentier, d'Albert. Utóbbitól a Tieflandot egyszer játszották jó pár éve az Erkelben, nekem tetszett, izgalmas sztori, jó előadás volt, talán kommenteltem is.
Vajon akár tanult szerkesztőink hallották Charles Silvernek akár a nevét egyáltalán? Ugyan kit fog ez a darab érdekelni? Ja, hogy az nem számít?! Persze, közpénzből könnyű "zsenerőznek" lenni..
Olyan műveket érdemes elővenni, amelyek a maguk korában nagyon nagy sikert arattak. Gondolok itt pl. Meyerbeer operáira vagy a hazai pályáról a Sába királynőjére. Nem olyan remekművek, mint Verdi legtöbb operája, de...! Lelki szemeim előtt pedig megjelennek azon csalódott zenerajongók tömegei, akiknek nem jutott a Jean de Nivelle és/vagy Silver Csipkerózsikájának felvételéből, ezért vagy dühükben feldúlják a várost, vagy kataton állapotban a házfalaknak támaszkodnak, pszichiátriai segítségre szorulva.
(Ne) vigadj, vándor! ERRE eleve nem megyek el, ugyanakkor remélhetőleg ősszel a francia zeneszerzőcskék cincogásánál nemesebb zenéket hallgathatok a világ egyik leghíresebb ilyen intézményében.
