Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Egy régi Bánk bán Tisza-parti jelenetében (ott voltam) a vidéki vendég kétségbeesett Melinda elejtette kisdedét, az -mármint a bábu- hangos puffanással a zenekari árokban kötött ki. Úgy emlékszem, nem valamelyik zenész fején.
Amikor a múlt század negyvenes éveiben (ez nem személyes élmény, olvastam) Jan Peerce a Metben a Lucia Edgardoját énekelte, miután leszúrta magát, a nézőtéren kacagás futott végig.
Egy évvel ezelőtt részletes beszámolót írtam ide az Attila-bemutatóról. Most négy új beállót kaptunk a Verdi-operába: a címszerepben a fiatal kanadai basszus John Relyea fenomenális hang, hozzá impozáns külső megjelenés, jóképű, magas, ami szerintem a szerepen kívül is, minden női szívet megdobogtat(hat) - persze ez pofonok és ízlések kérdése. Mindenesetre nagy hang, de nem az az üvöltős fajta, és az általa alakított karakterhez a szerep követelményeinek tökéletes ismerete párosul, fölényes, biztos énektechnikája remekül érvényesül a szabadtéren ebben a rendezésben, valamint remek partnere volt a szereplő-társaknak, és basszusa mind saját áriájában, mind a hatalmas együttesekben szárnyalt, de nem harsogott. Megvolt a kellő erő, szín, és érzelmi szálak kibontása. Számomra nagy élmény volt az igen szimpatikus operaénekest látni-hallani most, és a világhírnév ide vagy oda, abszolút szerényen és alázattal "állt be a sorba" nálunk is, a Margitszigeten, "nem megjátszva" önmagát. Nagy öröm, hogy végre itt, Magyarországon is alkalom kínálkozott számára és lehetővé tették mint vendég, felléptét Verdi csodálatos, szép, fiatalkori operájában. Köszönet érte a szervezőknek is, de magának a művésznek is, hogy elfogadta a felkérést.
·
Tudod, úgy örülnék személyes véleménynek is az Attiláról!
Verdi-opera a Margitszigeten
ATTILÁNAK,
A HUNOK KIRÁLYÁNAK TÖRTÉNETE KELT ÉLETRE A
SZÍNPADON
„A közönség kérésének eleget téve a
tavalyi hatalmas siker után idén ismét életre kelt a Margitszigeti Szabadtéri
Színpadon Verdi egy ritkán játszott, csodás dallamokban gazdag operája, amelyet
a hun király, Attila története ihletett. Az Aczél András által rendezett, John
Relyea címszerepelésével színpadra állított produkció a romantika korára
jellemző zene mellett káprázatos, Madarász János által megálmodott
látványvilágával és a sokrétű történetével is magával ragadta a közönséget.”
„A címszerepet éneklő, kanadai származású operaénekes, John Relyea karizmatikus megjelenése és erőteljes basszbariton hangja, amelyet éneklés közben mintha a Föld energiái táplálnának, pillanatok alatt elvarázsolta a közönséget. A legendás, északi istenekre emlékeztető történelmi alak személyiségét árnyaltan, hol erős, hódító hadvezérként, hol pedig érző, szenvedélyes férfiként jelenítette meg a színpadon.”
A kiváló sakkozó, nemzetközi nagymester, több ária- és dalkoncertjén voltam jelen, itt a fórumon
beszámoltam ezekről.
Nem mai élsportolók, de hirtelenjében:
Mindez pedig látványosan pofátlan állami támogatással történik.
Azonnal megváltoztatom az élsportolókról alkotott lesújtó véleményemet, mihelyt akad BÁRMILYEN sztárolt versenyző, aki egy interjúban kifejti, mindene mondjuk Mozart, akinek a műveit kevés szabadidejében hallgatva töltődik fel. Sajnos éppen az ellenkezőjére akad bőségesen példa, részletekbe nem is megyek. :O(((
Ez könnyen megvalósítható: A B-közép bevonul a leggagyibb popelőadásokra, turbómagyar zöld sasok verebek a különféle giccses hazaffyas táncprodukciókra.
Úgy, bizony. Én is támogatom őket az Opera on demand előfizetésemmel, bár feltehetően vannak nálam bőkezűbb szponzoraik is. :)
Iiiigeeen! Mivel ennek a fórumnak nem ez a főtémája, csak röviden: én úgy látom, hogy a szemérmetlen focista fizetéseknek a fő oka, hogy mindenhol a világon focikedvelő oligarchák vagy egyéb hatalmasságok játékszerei a fociklubbok. (Talán csak Spanyolországban van egy-két klub, amit a sociok, azaz a szurkolói tagok birtokolnak.) Sajna operakedvelő oligarchából kevesebb van. Komolyan, ismert magán fenntartású operaház vagy társulat?
Nagy vonalakban egyetértek az élsportoló és a vezető muzsikus összehasonlítással Magyarországon - kivéve a labdarúgást. Ez utóbbi nem a kűzdésről szól, hanem a piszkos anyagiakról. Amióta bármely másodosztályú focista többet keres, mint bármelyik itthoni kórházigazgató, egyetemi rektor, vezető muzsikus, színidirektor, és még sorolhatnám, azóta ez nem művészet, hanem durva lehúzás...
Akkor hàt a màr megkötött Vidnyànszky-Kubatov együttműködèsi megàllapodàst kövesse a Kàel-Kubatov-paktum! Az lesz àm csak az igazi!
Köszönöm, bár méltatlannak tartom magamat a dicséretre, én csak amolyan al-véleményező vagyok, ráadásul sokszor meggyűlik a bajom a túlzott véleményezéssel. Így nyaranta, szabadság előtt ki is szoktak zárni 2-2 hétre a fórumozásból, hogy pihenhessek egy igazán jót. Erre várok most is.:)
Ha lenne ezen a fórumon „like” böktem volna egyet a hozzászóláshoz. Ahogy Hangyászsün konzum-kultúrát ostorozó bejegyzéseivel is együtt szoktam érezni. Személyesen érintett Takatsa fő-véleményező fórumtárs bejegyzése, mivel a nem túl sok szenvedélyeim egyike – a komolyzenén túl – a foci. Bennem megfér a kettő. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a focisták jellemzően a magaskultúra apostolai. A foci és a zene is egyfajta virtuális valóság. A zene persze sokkal érdekesebb, mivel transzcendens. Ez utóbbi jelzőt a focira nem próbálnám ráhúzni :-)
Én meg ki nem állhatom az általánosítást. Az élsportoló nem embertípus. Van ilyen is és olyan is közöttük, mint ahogyan a művészek között is van ilyen és olyan és az autószerelők között is. Itt van pl. ez a Szilágyi Áron nevű háromszoros olimpiai bajnok. Gondolom nem beképzelt és nem ostoba, pedig megfelel az élsportoló kritériumainak. És ha egy srác 5 éves korától folyamatosan fociedzésre vagy úszóedzésre jár iskola előtt és után, és nincs hétköznapja és ünnepnapja, és nem jár bulizni, inni, füvezni, nőzni a haverokkal, és aztán befut és keresi a milliókat, én ugyan nem sajnálom tőle. és nem is irigylem, miért is tenném. Ha valakinek ez a fontos, az csinálja utána, biztosan nehezebb, mint a fotelben ülni és a mobilt nyomogatni. És megsúgom, egy zongorista ifjonc pontosan ugyanilyen életet él, mindent egy lapra tesz fel, és éjjel-nappal nyűvi a hangszerét. Ráadásul egy művész előtt ott áll az egész élet, egy sportoló előtt pedig csak 10-15 év, addig kell annyit keresnie, hogy jó esetben megalapozhassa, rosszabb esetben pedig leélhesse belőle az egész életét.
Friss nyugdíjasként megannyi bizonytalanság és kiszámíthatatlanság után szinte talált pénznek tekintem a havi összeget, amelyből a magam szerény szintjén kényelmesen megélek. Más: Ha van embertípus, akit ki nem állhatok, akkor a beképzelt, ostoba élsportoló az. Meggyőződésem, hogy ma már csak a doppinglaborok versenyéről van szó, az egyes országok sikerességét pedig nem az élsportban elért teljesítményük határozza meg, hiszen milyen eredményeket ért el még 35-40 éve a béketábor, ill. a mára vetítve, foci ide vagy oda, sikeres ország-e pl. Argentína?
Fischer Àdàm minap emlitett lehetsèges MüPa-Ring kiakolbòlìtàsa termèszetesen nem művèszi, hanem, mint mostanàban ùgyszòlvàn minden művèszeti ès nem művèszeti ügyben, szigorùan politikai alapon törtènne. Persze nem Kàel szintjèn, noha ő is felkűzdötte magàt a kulturàlis NER-nagyfiùk közè, de a sajàt elhatàrozàsàbòl aligha dönthetnè ki a Wagner-napok utolsò, egyben (egyik?) fő tartòoszlopàt.
Itt vagytok tévedésben, mert figyelmetlenül olvastok. Szó szerint leírtam, hogy „Nem azt mondom, hogy valamelyik ne legyen, (sőt még azt se, hogy néha ne fordulhatna elő ilyesmi).”
Tudod, kedves Hangyász, mióta nyugger lettem (de azért még akad munkám bőven), én is újgazdagnak érzem magamat, és éktelen-baromi módon élvezem, hogy bármilyen koncertre tudok jegyet venni, ami engem érdekel. Aztán ha a Parszifálról hazatérek, bevetem magam avitt fotelembe, és rákattintok az m4-esre. És ha négy nullra verjük az angolokat, akkor örvendezek, ha pedig Feröer megruház minket, attól kedélybeteg leszek. Egyszer fenn vagyok, egyszer pedig lenn, az élet már csak ilyen, de hidd el nekem, minden percét nagyon élvezem. :)
A magyar újgazdagok éktelen barmok. Inkább a szemetet támogatják - az élsportról nem is szólva. A plebsnek meg foci kell akkor is, ha érdemtelenül (Ha van társadalmi igazságtalanság, akkor az a játékosok mértéktelen túlfizetése.) szaranylábú fiainkat + az afrikai harmadosztályú tartalékbajnokságból toborzott kollégáikat laposra püfölik a feröeriek/andorraiak/liechtensteiniek/San Marinoiak stb. Noha az amúgy művelt kultúrember Farkasházyt pályát tévesztett egyénnek tartom, önkéntelenül is rá gondoltam, amikor a feröeriek 3:0-ás győzelméről értesültem.
Aki meg (véletlenül) azt gondolná, hogy most itt ki akarom „akolbólítani” a MüPá-ból Fischer karnagy urat, annak leszögezem: Én szeretem a MüPa Wagner produkcióit. Jó néhányban (Tannhäuser, Parsifal, Istenek alkonya, Trisztán) közre is működtem. A Wagner-napok szerintem egy szerencsés csillagzat alatt született esemény.
Amíg érdeklődés övezi, van benne szufla és alkotóerő, meg kéne tartani. (Azt azért
nem gondolom, hogy az 1937-es Bohémélet sorsára kellene jutnia... ;-)
Egyetértek zétával, jót tesz egy kis verseny. Szerintem sem baj, ha az Operának is van Parsifalja, meg a MüPá-nak is. (Akkor is, ha - különösen korábban - sok operás kolléga is részt vett a MüPá-s produkcióban.) De azért persze nagy luxus lenne, ezt folyamatosan, sok darabnál gyakorolni. Mindenki jobban jár, ha nagyobb részt kiegészítik egymást a műsorrendek, és nem ugyanazt játsszák az előadóhelyek.
* (Meg lehet figyelni, hogy a sikeres, gazdag országok a józan észen alapuló, konzekvens költségvetési fegyelmet tartanak. Aki ész nélkül szórja a pénzt, annak valójában sosincs elég.)
Haragudni nem haragszom. A tények figyelembe vétele nélkül valóban nehéz érdemi vitát folytatni bármiről.
Hát ne haragudj, hogy nem válaszolok, de fölöslegesnek látom. Olyasmivel vitatkozol, amit nem írtam (nyilván nem véletlenül), amit írtam, arról meg nem veszel tudomást. Így nehéz értelmesen megvitatni dolgokat.
"Ne szórakozzunk már, hogy a független színházak gázsiját a 7 milliárdos, ezerforintos belépőjegyekkel üzletelő Színházi Olimpia mellett pont a Wagner-fesztivál miatt nem sikerül leperkálni."
Szerintem se szórakozzunk. Odaírtam, hogy "például"... :-)
"teljesen hamis párhuzamot vonni..."
No, még jó, hogy épp -zéta- írta az előbb, hogy "a pesti néző is el tudja dönteni, hogy kinek a Parsifalját nézi meg". Nyilván, mert nem lehet párhuzamot vonni. :-)))
Épp erről beszélek, hogy az állam ne teremtsen már közpénzből saját magának konkurenciát. Ha súlyos összegeket öl bele, hogy előadások jöjjenek létre egy helyen, akkor ne vigye el róluk a közönséget máshová szintén állami pénzen.
Ami az anyagigényt illeti. Kovalikkal beszélgettem egyszer. Azt mondta: Az gond, hogy abból az összegből, amibe a MüPá-ban 2db Turandot előadás kerül (épp azt rendezte ott akkor), az Operaházban, egy hosszú évekig menő repertoár produkciót kell színre vinnie (jelmezzel, díszlettel, mindennel).
Ha ki is tudtak állítani két (!) jó Turandot/Calaf párost egyszerre, az már igazán tiszteletreméltó.
Boldogult ifjúkoromban egyszer Prágában belefutottam olyan helyzetben, hogy ugyanazon napon ment két különböző Turandot a város két különböző fenntartású színházában. Ez az igazi verseny, ahogy a pesti néző is el tudja dönteni, hogy kinek a Parsifalját nézi meg... Azért megszavaztatnám a Nagyérdeműt, hogy a Parditka-Szemerédy duó vagy Almásy-Tóth balgáját szeretik-e jobban...
1. Mivel a Magyar Állam nem olyan gazdag, mint a német,
szerintem nem feltétlenül muszáj mindenre úgy költenünk a közpénzt, mint a
németeknek.
2. Ha ugyan egyáltalán közpénz az, amit a németek elköltenek a párhuzamosan
futó produkciókra, és nem magán szponzorok pénze.
3. Nem kell centiznie művészi alapon a Miniszternek. Csak döntést kell hoznia,
hogy melyik intézményében támogatja az adófizetők pénzéből a Wagner
előadásokat.
4. Nem is a MÁO meg a BFZ omlott össze attól, hogy párhuzamosan játszottak (max.
néha nem volt közönség), hanem kevesebb közpénz maradt a kulturális
költségvetésben más dolgokra.
5. Mert amikor a másik oldalon nincs pénz pl. a független színházakra, akkor ugye
megy a sírás.
Az egyik oldalon urizálunk, a másik oldalon meg kint van a s.ggünk a gatyából.
Egy màsik olvasatban: itt a "prìma" alkalom Fischer Àdàm teljes kiakolbòlitàsàra. Fèlig màr megtörtènt, a Ring be- azaz kirekesztèsèvel ("saaajnos nincs rà pènz" a hàborùs vàlsàg miatt) teljessè vàlna. Ez azt is jelentenè, hogy az alighanem legnagyobb nemzetközi elismertsèget èlvező magyar karmester egyàltalàn nem vezènyelne hazàjàban, hazànkban. Hosszù a lista, akiknek ez a sors jutott osztàlyrèszül.
Szerintem luxus közpénzen egymással párhuzamosan futó produkciókat fenntartani.
Igaz ez az Operettben és az Operában egyaránt játszott Diótörőre, vagy a MüPában és az Operában látható Wagner produkciókra. Nem azt mondom, hogy valamelyik ne legyen, (sőt még azt se, hogy néha ne fordulhatna elő ilyesmi). De, hogy közpénzből tesszük üzemszerűvé a párhuzamos játszást, az szerintem luxus.
Ilyenkor lenne talán dolga a Minisztériumnak, mint fenntartónak, hogy valamiféle rendet vágjon az intézmények pénzköltései között.
Ez a két dolog egyáltalán nem zárja ki egymást! Valóban nincs pénzük, a Wagner napok komoly veszélyben vannak, de talán ez nem árt az Opera Wagner produkcióinak se. Eddig én képviseltem pontosan azt, amit írtál, a kétfajta produkció időben nem esik egybe, más a koncepció, stb. De a kedvező alkalom ilyenkor senkinek se árt.
Akkor most tessék eldönteni, nincs pénzük, vagy az Opera fúrja őket? Amúgy nem, nem fúrja. Isőben is teljesen kikerülte egymás mindig is a két Ring és a koncepció is teljesen más.
Itt olvasható el a teljes interjú:
marieclaire.hu – 2023. július 31.
Most végigpörgettem a Müpa programnaptárát a következő évadra, egészen kétségbeejtő! Tényleg alig lehet pénzük. Még az őszi félév is eléggé foghíjas, és a szimfonikus koncertek legnagyobb része a NFZ, a BFZ, a Concerto és az Orfeo zenekar szervezése, nem a Müpáé. A Wagner napokhoz pedig már rég le kellett volna kötni azt a színvonalas énekes gárdát, amelyik ott fel szokott lépni, vagyis lehet, hogy sikeresen fúrta őket az Opera, csakhogy oda nem fog elmenni ugyanaz a közönség Wagnert hallgatni.
Csak az a ledfal ne lenne! :((
Előzetesek
Margitszigeti Szabadtéri Színpad
2023. aug 12. 20:00
Attila valójában a férfi ősi oldalát, az erős férfi energiát testesíti meg. Azt hiszem, így zsigeri szinten szólít meg - egy olyan energia megtalálása, amely versenyezni, győzni, uralkodni akar. Ugyanakkor nagyfokú magabiztosságot és összpontosítást is érez. Azt kell mondanom, hogy számomra az Attila egy egyedülálló opera.” - mondta el John Relyea. “A színpadon mindig az a célom, hogy elveszítsem magam a karakteremben. Hiszem, hogy az előadásnak a legjobb esetben is átváltoztatónak kell lennie. Ha összekapcsolódunk a zene, a szöveg és a karakter erejével, mindez nagyon is lehetséges” - tette hozzá.
A Magyar Narancs cikke itt olvasható.
Így van, teljes a csend. Már csak arra vagyok kíváncsi, milyen meghirdetett programokat mondanak le NEM a közreműködő(k) megbetegedése/halála/családi problémái stb. miatt. Említettem, mi is készül a szomszédban, íme, utána tessék bánkódni, hova jutottunk: https://www.festivalenescu.ro/festival-2023/program-2023/ Persze lesznek különféle giccses, a Gyöngyös Bokrétát feleleveníteni próbálóhazaffyas táncelőadások, József Ferenc főherceg általam többször hivatkozott Kolumbusz-drámájának utódairól nem is szólva.
Mellèkes àllàs ... a filmcèzàri àllàsàra gondolsz, amit Andy Vajnàtòl "örökölt"? Ahhoz kèpest inkàbb a MūPa ès a Bartòk Tavasz a mellèkes àllàsa. A csomò màs hakniròl nem szòlva.
Igen, de amikor a 2023 szeptember - december program megjelent, akkor még dúlt az optimizmus. Ami már egyre kevésbé dúl.sőt lassan már nincs is. A vezetői fizetések mindig "más lapra tartoznak" sajnos!
2024 tavaszi programot eleve nem hirdettek meg!
Sajnos már eddig is elkezdtük tapasztalni, hogy megjött a hét szűk esztendő. Szomorú, nagyon szomorú! Mindenesetre vigasztal, hogy a főigazgató azért rendesen meg van fizetve, őrá nem vonatkozik ez a spórolás. És hány mellékes állása, megbízása van még ezen kívül? Talán a feleslegéből támogathatná is a Müpát!
