Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Az örök Wagner-napok
Magyar Kurír– 2024. július 14., vasárnap | 19:01
Pallós Tamás
„Akik rendszeresen járnak hangversenyekre, operaelőadásokra ismerhetik azt a bizonyos emelkedettség érzést: most megint valami megmagyarázhatatlan történt. Velünk, mindannyiunkkal, egyszerre. Persze ahány ember, annyiféle emóció: vannak, akik „kívülről” közelítenek, és a világhírűvé vált fesztivál profi előadásaként dicsérik a produkciót; a Wagner-rajongók egy újabb, a kényes fanatizmusukat erősítő impulzusként értékelik; mások korunkban különösen aktuális témákat feszegető, az emberiséget önvizsgálatra sarkalló, hosszú „látomásos” lelkigyakorlatként fogják fel a Ringet… De van, akinek kisebbfajta csoda, egy újabb bizonyság arra, hogy az isteni és emberi teremtőerő bizonyos pontokon rendre érintkezik.”
Én is ott voltam, megnéztem Rossini vígoperáját a Margitszigeten, egyetértek beszámolód pozitív kicsengésével. Káel Csaba rendezésének némafilmes megközelítése, ami a színpadon a „commedia dell’ arte” játékstílusával és annak megjelenítő eszközeivel párosul, további ötleteket is magában hordoz; a végeredmény a kihagyott ziccerek nélkül is, igen figyelemreméltó alkotói munka lett. De hogy árnyaljam véleményemet, a találó, humoros képi ötletek, poénok közé bekerült néhány didaktikusnak, erőltetettnek ható elem - de összességében nem zavaró, beleillik a képbe - a koncepcióba.
Mintha cirkuszban (is) lennénk, erre utal a szereplőknél a bohóckülső és viselet, a frizura, a festett arc, az erős smink, a groteszk mozgású járás-kelés. A némafilmes koncepciót erősíti az előttünk „élőben” felvett és kivetített, fekete-karcos filmszerű megoldások: forog a néma operafilm, látjuk, ahogy a kamera „online” felveszi és kivetítik a vászonra a karaktert, éppen ahogy a színpadon az adott jelenetben ágál, amint némán „tátog”, egyidejűleg élőben szólal meg az énekhang a zenekari kísérettel. Némafilmre hajaz az egyes szituációk „megmagyarázása”, kiírása a filmvásznon: éppen mit gondolnak a szereplők a játék közben, mire irányul a cselekvésük. Ezek mind-mind a rendezői koncepció részei, ami működik is, de mint utaltam rá, mégse érzem tökéletesnek. Vannak kihasználatlan gegek, lehetett volna további ötletekkel is élni.
Az énekesgárda mindegyike igen „kitett” magáért és egymásért! Én is Balga Gabriellát dicsérem mindenekfelett, aki most komikai vénájával és virtuóz, technikás énekével megint lebilincselt engem, és vélhetően sokunkat, akik ott voltunk ezen a parádés operaelőadáson a Margitszigeten, hogy teljesen a bűvkörébe vonjon bennünket Rosina-alakításával, melyet más rendezésben évekkel ezelőtt már láthattunk-hallhattunk tőle. Most még magasabbra tette a lécet és nem is volt kérdés a bravúr és a bravó! Elismerő tapsainkból persze kijutott a többi énekestársnak is (Váradi Zita, Haja Zsolt, Horváth István, Sebestyén Miklós, Kiss András) akik ugyancsak imponálóan alakították „komédiás” szerepüket, remekül „daloltak”, miközben „magamutogatásuk” a színpadi kamera előtti jeleneteikre is kiterjedő figyelmet, koncentrálást követel meg. Le a kalappal előttük is!
Rajna Martin vezényelte operazenekar hangzását kissé kevésnek tartom, úgyis, hogy az Opera első karmestere jól kézben tartotta együttesét, a zenekar igen felkészülten játszott.
A helyszínen egyesek talán elégedetlenségüket vagy értetlenségüket demonstrálták azzal, hogy már az első felvonás közben páran felálltak és kisétáltak a nézőtérről s nem tértek többé vissza(?) Az előadás végén a közönség kitartóan ünnepelte a produkciót és az abban szereplő kiváló énekművészeinket meg a közreműködőket.
Szép, kellemes nyáréj volt Rossini „bel canto”-muzsikájához és a színpadi látvány befogadásához - tökéletesen alkalmas választás, ami csábított a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon megelevenedő vígopera megtekintésére, ami csupa móka, jókedv és „happy end” – hogy aztán ősztől a kőszínházban (Erkel) hogyan fog „muzsikálni” ez A sevillai borbély, majd elválik. Vélhetően, ott sem marad ránk hatástalan, érdemes lesz nekem is újra megnézni a produkciót ebben a figyelmet felkeltő, újszerű rendezésben.
Hangparádé volt tegnap a Sevillai a Margitszigeten. Nekem elsősorban Balga Babriella (Rosina) tetszett, aki pazar koloratúráival és remek játékával alaposan lepipálta a nem olyan régen ebben a szerepben ugyanitt látott, olasz Annalisa Stroppát; Horváth István (Almaviva) is csúcsformában volt (mint mostanában mindig), és luxusszereposztásként Sebestyén Miklós (Bartolo) is remekelt. A többiekre (Haja Zsolt, Váradi Zita) se lehetett panasz, talán Kiss András Basiliója nem volt elég gonosz, de ez lehetett rendezői koncepció.
Az új rendezésért nem vagyok oda. Az elképzelés ötletes lenne (némafilmet forgatnak a Sevillai borbélyból), de a kivitelezésben nekem nem minden tetszett. Főleg az nem, hogy a színpad hátterének jelentős részét elfoglaló képernyőn (szinte) mindig összevissza futó karcolások villannak fel, mintha egy régi, karcos némafilm peregne. Engem zavart a funkció nélküli, állandó villogtatás. Logikailag se stimmel: ha most készítik a filmet, miért karcos? (Na jó, miért keresek én logikát egy vígopera rendezésében.) A villogtatást mindjárt az elején elkezdtem unni, a nyitány alatt csak az a némafilm-stílusú statikus felirat látszott, hogy "Rossini: A Sevillai Borbély" (közben a színpadon a némafilmes segéderők tüsténkedtek, meg kicsit feltűntek a főszereplők is). A probléma véleményem szerint ott van, hogy a villogások a képernyőre vonzzák a tekintetet, de ott nem törtánik semmi érdemleges. Ennél azért szerintem a XXI. században többet kellene adni a látvány dinamikájához szokott néző számára, ha már meganimálják a nyitányt.
Tetszettek azonban a stilizált, némileg eltorzított díszletek (részben vetítve) és kellékek (pl. a szerenád zenészeinek hangszerei), a jelmezek is jók voltak. A szereplők hangsúlyos sminket viseltek (a némafilmek készítésénél ez volt a gyakorlat), valamint vicces, eltúlzott parókákat.
Összességében határozottan pozitív élményben volt részem, meg fogom nézni az Erkelben is az előadást, főleg Balga Gabriella miatt.
Teenager partyn voltunk tegnap este. Az előadók átlagéletkora uis 15 év volt. Kelemen Gáspár (Kokas Katalin és Kelemen Barnabás fia, Kelemen Pál és Pertis Zsuzsa unokája, stb.) és barátai -az angol Y. Menuhin School diákjai- adtak hgv-t a Z.ak. Solti termében. A koncertet a rádió fölvette, későbbi időpontban lesz hallható.
JDF ismét Bp.-en, MüPa, 2024. dec. 13. Jegyvásárlás megindult. Műsor és közreműködők i t t.
Esetleg Krügerl is?
Nagyon köszönöm, köszönjük! Akkor jól hallottam, tényleg volt Glass is...
Sajnos Yuja Wang múlt pénteki koncertjét nem láthattam (külföldön voltam), de itt vannak a ráadások:
1. Arturo Márquez: Danzón No. 2
2. Sosztakovics: Kamaraszimfónia op.110a: II. Allegro molto (zongoraátirat)
3. Philip Glass: Etude No. 6
4. Schubert-Liszt: Margit a rokkánál parafrázis
5. Glinka A pacsirta
6. Csajkovszkij Patetikus szimfónia, Scherzo - Samuil Feinberg átiratában
Szoki is excentrikus, saját fenotípusához igazítva = pl. nem hord csilivili bikinit (képzeljük el...) és a cipője sarka sem húszcentis, de járása, kisugárzása eléggé sajátságos. Először majd' 30 éve hallottam, Pesten két éve, be is írtam róla itt (5380-89), te is reagáltál. Nála minden hangjegy érdekes, egyedi, pedig ő Beethovent beethovenül, Brahmsot brahmsul, Schumannt schumannul játszik, ha egyáltalán létezik ilyesmi. De ahogyan!
Számomra a ma aktív pianisták közül a leggyönyörűbb Sokolov.
"A nehezen besorolható zongorista
Müpa, 2024. november 1. - Messa per Rossini - magyarországi bemutató - Verdi és kortársai
Vezényel: Nánási Henrik
Közreműködők:
Szoprán Celeng Mária
Tenor Giorgio Berrugi
Bariton N. N.
Basszus Liang Li
Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Tételek:
·
Buzzolla: Messa per Rossini - I. Introitus: Requiem - Kyrie
·
Bazzini: Messa per Rossini - II. Sequentia: Dies irae
·
Pedrotti: Messa per Rossini - III. Sequentia: Tuba mirum
·
Cagnoni: Messa per Rossini - IV. Sequentia: Quid sum miser
·
Ricci: Messa per Rossini - V. Sequentia: Recordare Jesu
·
Nini: Messa per Rossini - VI. Sequentia: Ingemisco
·
Boucheron: Messa per Rossini - VII. Sequentia: Confutatis - Oro supplex
· Coccia: Messa per Rossini - VIII. Sequentia: Lacrimosa - Amen
·
Gaspari: Messa per Rossini - IX. Offertorium
·
Platania: Messa per Rossini - X. Sanctus
·
Rossi: Messa per Rossini - XI. Agnus Dei
·
Mabellini: Messa per Rossini - XII. Communio: Lux aeterna
·
Verdi: Messa per Rossini - XIII. Responsorium: Libera me
Amikor 1868-ban meghalt Rossini,
Verdi arra buzdította zeneszerző honfitársait, alkossanak közösen requiemet a
Mester emlékére úgy, hogy minden komponista egy-egy tétel megírását vállalja
magára. A mű meg is születetett, bemutatója azonban meghiúsult, s a legelső
megszólalás 1988-ig váratott magára: ekkor Helmuth Rilling vezényelte a darab
stuttgarti világpremierjét. A Mindenszentek alkalmából megrendezett koncerten a
Müpa közönsége a magyarországi bemutató tanúja lehet: a különleges élményt
ígérő előadás nemzetközi szólistagárdáját és a Magyar Rádió Zenei Együtteseit
Nánási Henrik vezényli.
Én is köszönöm a kiegészítést. Magam emlékezetem alapján, azt részben ellenőrizve írtam. Schumannak a Bécsi karnevál 4. tétele (Intermezzo) van esz-mollban, Brahsmnak az Op.118.No.6., ami szintén Intermezzo. Az általad küldöttek között még ismertebbek is vannak ezek szerint, még ha némelyik csak részlet is (pl. az 1812 nyitány). Amúgy Bach és Sosztakovics prelúdium és fúgáiban is van esz-moll darab.
Köszönöm. Kikerestem az idevágó szócikket, ez az. Érdekes, a Barber-szonáta kimaradt és Schumann sincs.
Úgy negyven éve négy álmom volt klasszikus zenei előadások terén. Kettő megvalósult, kettő nem.
Az operák hangnemeiből nem sokat ismerek, de Schubert Három zongoradarabja közül az első esz-moll. A művek kevésbé jelentősek (az említett Barberénél azért gyakrabban adják elő), de a szerzők igen: Schumann és Brahms egy-egy intermezzója és Haydn egyik zongorás triója is megemlíthető.
Nem vitás, Yuja Wangot látni-hallani kell, élőben, helyszínen. A YT, mezzo és más médiumok elárasztották vele, koncertjeivel a virtuális teret. Ő egy jelenség. Valahogy minden jegyzett zongoraművész jelenség, muszáj annak lennie. Nincs még egy olyan formáció, hogy valaki egy szál hangszerhez kimegy az üres színpad közepére, -mert Wang a jelek szerint nem engedte beszékezni a pódiumot, pedig biztosan megtelt volna- szóval, kimegy a színpad közepére, leül, játszik, meghajol, kimegy. Ez így 2024-ben kevés (lenne). Wang kisasszonynál minden mozdulat egyedi. Húszcentis körömcipőben, bikini-szerű csillogó ruhácskában kitotyog, földig hajol, mint mindig (irigylem a derekát ... is) és nekifog. Barber esz-moll szonátája nagyon fekszik neki. (Ismer valaki jelentős esz-moll alkotást? Bármilyet?) Azt mondanám, amit régi nagyok írtak régi nagyokról: oroszlánmancsok billentik a klaviatúrát, de ő inkább mondjuk egy szervál vagy vadmacska méret, oroszlánmancs keménységgel és dinamikával. Számomra ez a barbár Barber volt az est amúgy többször változtatott, fél Európát azonos programmal átturnézó műsorának legfixebb és talán leginkább hozzá passzoló darabja. Utána egy csokor Sosztakovics: prelűdök, prelúdiumok és fúgák az op. 34-es és 87-es sorozatból, kócos összevisszaságban. A netes műsorközlőn még mindig nyolc (8) morzsa olvasható, a helyszínen osztogatott műsorlapon már csak hét (7), végül ki tudja, hányat kaptunk, milyen sorrendben? Csak a vájt fülűek hallhatták, mikor melyik Desz, tesz,- vesz, fisz, D, gisz ... hol a prelűd, hol a fúga. Letekerte ő az egész halmot egyben, max. másodpercnyi szüneteket beiktatva. Jó volt ez így, ő ilyen. A közönségnek így is tetszett, noha 95%-ban ők sem tudták, mikor mit játszik. Nem volt ez nagyon másként szünet után sem. Az alkalomhoz = Chopinhez illően (át)öltözve levélzöld, csillogó nagyestélyiben jött be szokott járásával: kitelt volna az anyagból vagy 3-4 első részben viselt bikini, de nem spórolt. Földig hajlás, jöhet a beharangozott bezongorázott g-moll ballada. Nem jött. A legismertebb (g-moll) egyeske hármaska lett, ketteske egyeske, hármaska ketteske. Világos, ugye? Négyeske maradt négyeske. Ha azt írom, erősen újragondolta Ms. Wang Chopint, akkor remélem, nem fogalmazok túl erősen. Mondjuk úgy, 21. századi Chopin ez, kemény, gránit szilárdságú, mint a magyar Alaptörvény. Ahogy a MüPa honlapján olvasható róla: vigyázat, robbanásveszély! Ki-ki eldöntheti: erről, robbanásveszélyről szólnak-e Chopin balladái. A művésznő eldöntötte. Szívesen hallgattuk. Chopint mindig szívesen hallgatjuk. Esetleg chopinül -van olyan?- még szívesebben. A négy ballada után, dörgő tapsok közepette kilibbent és sosem jött vissza. Azaz dehogynem, egy örökkévalóságnak tűnő idő után, aztán egyszer, ha kiment az egymás után sorjázó ki-tudja-mit-játszik ráadások alatt, közben folyton babrált valamivel, valaki szerint önlapozó digitális kottaolvasó lehetett a hangszerben, azt igazgatta. A ráadások közben fel sem állt, hamar újból és újból a húrok közé csapott, nála ez a szófordulat igazán megáll. Egy-egy mű -nekem, de mi vagyok én?- néha kicsit schumannos volt, néha talán rachmanyinovos, olykor mintha Philip Glass szólalt volna meg, de Isten ments, hogy tippeljek, ez most nem a Kimernya. Csupán a záró ráadás volt félre nem ismerhető, Csajkovszkij Pathétique-jének 3. tétele, zongorás kivitelben. Mintha ezzel a slágerrel akarta volna jelezni, hogy na végre, felismertetek valamit, a misének koncertnek vége, menjetek békével. Mentünk. Egy több, mint érdekes: kihagyhatatlan koncertjelenség élményével, emlékével. Isten veled Yuja, Isten veled május, Isten veled tavasz.
Asszem, én másik koncertet hallottam...
Jó lenne, ha valaki illetékes válaszolna a kérdéseidre , és a mentőkérdés pedig az összes ráadás tételes felsorolása lenne:)
Nagyon köszönöm a többi lemaradt nevében is!
Én voltam, a lányomnak gondoltam a jegyet. De annyiért???
T. Nyikolajeva Bp-en Beethoven összes szonátáját is eljátszotta (már nem fiatalon) sorozatban, amit a Bartók rádió most ismétel. Eddig három adás ment le, a mediaklikk-en visszahallgatható. Sosztakovics komplett Op.87-ét nekem sikerült vele külföldön igen olcsón beszerezni - az 1987-es Melodia fölvétel, angol kiadásban (Regis)... Életem egyik kiemelkedő lemezélménye is hozzá kapcsolódik: 1972-ben fillérekért a Szu-ban vettem meg Prokofjev 8.szonátáját (primitív papír tasakban), ami talán a legnépszerűbb és ismertebb, a legnagyobbakkal (pl.Sz.Richter, E.Gilelsz) is van fölvétele, de Nyikolajeva érzelemgazdag (igenis az, pedig igazi Prokofjev!) fölvételét azóta sem sikerült pótolni CD-n.
E pillanatban (ùtközben) is làtok 2 db. szabad eladò helyet a zsöllyèben. Persze elèg kèső van màr ès nem tudom odaèrnèl-e.
Bekapcsolod a pc-t, azután itt a link. Jelenleg 1 db jegy van, 29.900 Ft
Hol figyeljem?
Figyeld a netet, dèlelőtt pl. làttam 1 db. fszt. pàholyjegyet, màr elkelt. Ùgy làtszik, ha valami felszabadul, felteszik.
Nincs felesleges jegye valakinek mára a Müpa-beli koncertre?
Azt bizony bánhatod-bánhatjuk.. Egy kis gyógyír a nagy bánatra.
Barber volt nekem a sötét ló, de felvételről (YT, Horovitz) tetszett! Sajnos a Sosztakovics op. 34-et nem ismerem, azt pedig máig bánom, amiért nem mentem el jó 30 (?) éve Tatjana Nyikolajeva estjére a Zeneakadémia kistermébe.
Wang 1/1 ugyanezzel a műsorral turnèzik a következő hàrom hèten szana ès szèt Euròpàban. Sőt Pest előtt is kétszer ugyanezt a koncertet játszotta. Csak a Chopineket ismerem.
Nagyon jó műsor lesz, ezek a Sosztakovics preludiumok és fugák a kedvenceim, kár, hogy nem hangzik el az egész sorozat, és az még jobb lenne, ha egyszer párhuzamosan menne a Wohltemperiertes Klavier-ral. Mindenesetre pazar koncert lesz, a szünet utáni Chopin balladákkal. Már alig várom. :)
Ma este telt ház lesz, magam is jövök! Eredetileg Scarlatti, Beethoven és Sosztakovics lett volna, ez módosult a Momuson is látható ajánlóban, ugyanakkor a művésznő most egy másik műsorral turnézik: http://yujawang.com/calendar/
Kedves perempe, köszönöm, hogy kiírta a zenekar teljes nevét, megkönnyítette a dolgomat. Tudja, nekem nincs a fejemben a pesti program és a teljes magyar zenei paletta. Időnként az az egyik napi rejtvény számomra, hogy rájöjjek, kiről is ír koncertbeszámolót.
A tegnapi Nemzeti Filharmonikusok koncertről el kellett jönnöm korábban (21:59), az is 22:10 körül érhetett véget.
Tegnap a CB Mahler 5. 22:11-kor (!!!) ért véget, magyar szinthez képest jó volt. Láttam áprilisban a müncheniek vendégjátékát Bécsben, ott rövidebb Sibelius -Tapiola- volt előtte, nem a Beethoven Hegedűverseny, nem adott elő Mácsai Pál verset 10 percig a szimfónia előtt.
Otthon hallottam, hogy "van olyan, hogy ,vegyes libakolbàsz'." Az mi? "Hàt van benne 1 liba, 1 lò."
Lehet, hogy paci?
A hülyének is megéri ..... milyen kolbász volt különben?
A szegedi borfesztiválon egy adag sültkolbi 5800 Ft. Ebből a pénzből háromszor ebédelhetek a SZOTE menzán - többféle leves, főétel között lehet választani - és még marad egy százasom. Igaz, zene nincs.
Megérte megnézni tegnap a MÁV-ot, a Csajkovszkij 5. szimfóniát nagyon szépen játszotta a zenekar. Én elől, jobb oldalt ültem, akaratlanul a rezesekre koncentráltam, nagy zenekarokat megszégyenítő volt a produkciójuk. Ki lehet jelenteni, hogy ez a produkció messze felülmúlta a várakozásaimat, ami talán a japán turnénak köszönhető.
Confiteor: korábban még sosem láttam Kodály Zoltán nehezen besorolható műfajú Székely fonóját. Csütörtökön eljött a nagy nap, besser spät, als nie. Az a benyomásom, ami a sokszor látott-hallott Kékszakállúnál is: legszebben, legteljesebben koncertáns (max. "félig-egynegyedig szcenírozott") előadásban érvényesülhet mindkét alkotás zenéje. A minap itt, A nap képe-rovatban mutatott 1932-es Székely fonó-fotó erről még inkább meggyőzött. Paradoxon, de ezt a szimfonikus keretbe ágyazott népdalcsokrot szerintem leghelyesebb így, népviselet-jelmezek és fonó-díszletek nélkül előadni. Azt a minimális játékot, ami bizonyos dalok előadásakor szükséges, többé-kevésbé produkálták a csütörtöki szólisták.
Hát erre mondják: - Vigyék innen, mert még megtetszik! :O)))
ÁTADÓ 1 DARAB JEGY MÁJUS 25-RE A KOBAYASHI 50 KONCERTRE AZ ERKEL SZÍNHÁZBA. 9. SOR KÖZÉP. TELJES ÁRA 11.800 FORINT VOLT, DE KEDVEZMÉNYES ÁR IS SZÓBA JÖHET. MEGBESZÉLÉS PRIVÁTBAN, A JEGYET MAILBEN TUDOM ELKÜLDENI.
A MüPa pofátlanul drága büféje szociális intézmény a MÁO-éhoz képest.
Különleges szépségű, francia operaritkaságként tekintek Thomas
Psyche-jére, melynek koncertszerű, februári bemutatója szerintem érdeklődésre tarthat
számot.
Ambroise Thomas: Psyché - Acte 2 : Non, ne le suivons pas... Sommeil, ami des Dieux – Ambroisine Bré (kamarazenekarra hangszerelt változatban)
Ugyanez az ária
Ambroise Thomas: Psyché - Acte 2 : Non, ne le suivons pas... Sommeil, ami des Dieux - Marianne Crebassa (eredeti változat, zenekarral) - Mozarteum Orschester Salzburg. Conductor: Marc Minkowski
Ambroise Thomas: Psyché – jegyzetek (a librettó jelenetei)
