Bejelentkezés Regisztráció

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek


Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények

6455 Búbánat 2024-04-18 11:52:21 [Válasz erre: 6446 parampampoli 2024-04-16 23:00:55]
Érdekesség.

Rolando Villazón nem először kalandozik el a mozi, a film világába sem: márciusban nálunk is bemutatták a Cabrini – A szent című amerikai életrajzfilmet, melynek egyik rövid jelenetében DiSalvo operaénekest alakítja. A szerepe szerint Disalvo antiklerikalizmusa miatt nem hajlandó segíteni a katolikus apácának, aki azért jött hozzá, hogy pénzügyi támogatást keressen New Yorkban küzdő szegény honfitársainak.  A filmben DiSalvo (Villazón) a Bajazzók nevezetes „Vesti La Giubba” áriáját énekli.  

A „Cabrini” egy életrajzi dráma, amelyet Alejandro Gómez Monteverde rendezett. A film Francesca Cabrini egy olasz bevándorló katolikus misszionárius életét mutatja be, aki jótékonysági és üzleti erőfeszítéseivel szemben ellenállásba ütközik New Yorkban, a XIX. század végén.  Miután szemtanúja lesz a New York-i nyomornegyedekben tapasztalható szegénységnek és megbetegedéseknek, Cabrini elhatározza, hogy a polgármestert meggyőzve lakhatást és egészségügyi ellátást szerez a több száz árva gyereknek. A filmben látjuk, amint Cabrini adománygyűjtést tart az olasz-amerikai fesztiválon, ahol kapcsolatba kerül az említett híres operaénekessel. Aztán a megjelenő rendőrség faji szidalmakat szórva az egybegyűltekre, akciójukat felszámolja, és Cabrinit letartóztatják...

Rolando Villazón ebben az interjúban (video-bejátszás) a filmben nyújtott szerepéről szól.

A filmet március 28-án mutatták be a hazai mozik, de most úgy látom, a fővárosi filmszínházakban már - egyelőre? - nem vetítik. 


6454 Beatrice 2024-04-18 00:42:25
Nekem is nagyon tetszett az Il re pastore koncertszerű előadása.
Baráth Emőkével kapcsolatban eleve nagy várakozásaim voltak, de még túl is szárnyalta azokat.
Örvendetes felfedezés volt Tamara Ivaniš, szívesen meghallgatnám más darabban is. (A ruhája engem nem zavart, legalábbis a III. emeletről nézve.) A harmadik szoprán, Pereg, nem tett rám olyan nagy benyomást, szerintem se kezdett csúcsformában, és a hangja nem olyan telt, tartalmas hang, mint a másik kettőé. De persze soha rosszabbat.
Villazón szerintem sem a szorosan vett vokális teljesítményével (és pláne nem a volumenével) tündökölt, de mégiscsak jelenség a színpadon, aurája van, és tutira elhittem neki, hogy ő Nagy Sándor. (De a többiek is meggyőzően alakították szerepüket.)
Én is szívesen venném, ha Pluhar és zenekara máskor is eljönne, mert igazán nagyszerűek.

6453 takatsa 2024-04-17 15:37:17 [Válasz erre: 6452 alef 2024-04-17 14:57:46]
A harmadik emelet második sorából azt láttam, hogy nagy és piros. :)
Villazónon kívül jó volt itt minden, ne rontsátok el a kedvem. Ehhez az operához - régizene kísérettel - nem kellenek nagy hangok, és ők, négyen, szépen, stílusosan énekeltek. Hasonlítsátok a tegnapi estet egy V...i produkcióhoz és azonnal látjátok a különbséget.

6452 alef 2024-04-17 14:57:46 [Válasz erre: 6445 takatsa 2024-04-16 22:56:33]
Baráth Emőke teljesítményét illetően maximálisan egyetértünk, legjobb formáját hozta. A többi énekes teljesítményét illetően viszont már sokkal kritikusabb vagyok. Villazón szerintem rettenetes volt, teljesen megfelelt ppp 6446-os hsz-ában írt jellemzésének: végig erőlködött, sőt forszírozott, a volument próbálta növelni mindenáron... Viszont már a g-t is alig bírta, többször is alacsonyan intonált - a mélyebb regiszterekben pedig a meleg levegő is alig jött ki belőle annak ellenére, hogy egy kislétszámú, és jórészt pianóban játszó zenekart kellett csak áténekelnie... A kifejezőereje is inkább csak színészi eszközökben érvényesült, nem a voce-ban. Én utoljára 2018-ban Orfeóként, 2022-ben pedig egy Monteverdi és kortársai pasticcio-ban hallottam Villazónt élőben (szintén Pluhar zenekarával, a Müpában), azokban nekem még "elment", de most... És sajnos a közönség nagyobb része (bár nem mindenki) megtapsolta, sőt egy-egy kósza "bravo" is felhangzott, ő meg láthatóan élvezte a dicsőséget - pedig szerintem meg kéne fontolnia, hogy ezzel a mai hanggal jobb lenne visszavonulni, és nem végképp lerombolni a sajnálatos betegsége előtt megszerzett renoméját.
Számomra a másik férfi énekes, Zachary Wilder sem mutatott semmi különöset: lírai tenornak is vékonyka matéria, "tizenkettő egy tucat" minőség. Az eddig nem említett hölgyek jobbak (de Baráth Emőkénél azért egy klasszissal gyengébbek) voltak. Elena Sancho Pereg elég visszafogottan kezdett, csak a második felvonásra jött bele... Tamara Ivanis egyenletes hangi teljesítményét pedig jócskán ellenpontozta a 23. sorból is szembeötlően borzalmas, a hölgy hátrányos adottságait kiemelő ruhaválasztás. Amikor a kb. feleakkora súlyú és tíz centivel alacsonyabb Wilder (Agenore) szerepe szerint lelkesedett iránta (Tamiriért), a környezetemben többen nem tudták megállni, hogy felnevessenek... Hiába, az énekesi pályának elengedhetetlen része a színpadi megjelenés, még egy koncertszerű előadáson is.
Az összkép persze, ebben egyetértek takatsa-val, pozitív - köszönhetően Pluharnak és zenekarának, Baráth Emőkének, és elsősorban persze Mozartnak.

6451 Kokapu 2024-04-17 12:11:41
Beszámoló a Müpában előadott március 29-i Máté-passióról.
Ugyan én is ott voltam, viszont mivel én csak amolyan műkedvelő vagyok, kevésbé tudnám ilyen jól leírni róla a gondolataimat. 
Philippe Jaroussky, Francesco Corti és a Freiburgi Barokk Zenekar - J. S. Bach: Máté-passió


6450 Edmond Dantes 2024-04-17 08:17:51 [Válasz erre: 6446 parampampoli 2024-04-16 23:00:55]
Jò 15 ève, vagyis fènykoràban hallottam Pesten, egy bank zàrtkörű gàlàjàn ènekelt 2-3 àriàt. Stìlszerűen egy bankhoz, igen "takarèkosan" bànt a hangjàval, magyarul: alig hallatszott ès az aligban sem volt sok köszönet. Kèsőbb derült ki, hogy komoly hangszàlműtèten esett àt. Azòta nem hallottam èlőben ènekelni. A MET mexikòi Florencia-operaùjdonsàg èlő közvetìtèsèn viszont, szintèn stìlszerűen, ő volt a hàzigazda.

6449 takatsa 2024-04-16 23:09:34 [Válasz erre: 6447 macskás 2024-04-16 23:08:18]
Igen, az az ária volt a csúcs.

6448 takatsa 2024-04-16 23:08:48 [Válasz erre: 6446 parampampoli 2024-04-16 23:00:55]
Én a Müpában többször is hallottam őt az utóbbi években, hangilag most volt a legjobb, de az biztos, hogy nem a régizenébe való. Aki elsajátított egy énektechnikát, előadásmódot, az nem tudja átképezni magát valami egészen mássá. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán. A barokk-régizene-korai klasszikus, és a romantikus-modern opera között éles a határvonal. Nagyon kevesek azok, akik mindkettőben  megfelelnek. Tudom, hogy te nem szereted , de DiDonato az egyik kivétel. :)

6447 macskás 2024-04-16 23:08:18 [Válasz erre: 6445 takatsa 2024-04-16 22:56:33]
Eszméletlen jó volt! 
és az a lassú ária Baráth Emőkétől... Na, ott az ember elájult a gyönyörtől.
Villazónnak voltak ordenáré hangjai, de ő az a karakter, aki ha csak bemegy a színpadra, a szövegkivetítést sem nézed, csak őt. Nekem tetszett ő is. 

6446 parampampoli 2024-04-16 23:00:55 [Válasz erre: 6445 takatsa 2024-04-16 22:56:33]
Villazon évtizede már totálkáros állapotban van, amit csinál, erőlködés. Mivel régi szerepeit nem tudja énekelni, maradt barokk, Mozart (noha be van oltva ellene), néha esztrádszerű darabokkal koncertezik, egy ideje rendez is. Kerülendő kategória, nekem.

6445 takatsa 2024-04-16 22:56:33
Na, végre!  Végre nem Kossuth díjas mindenesünk uralta a MÜPA színpadát, hanem egy igazi régizene együttest láthattunk, élükön a nő létére fenegyerek Christina Pluharral. A vérmes nőszemély most  nem kedvenc hangszerén, a teorbán játszott, hanem vezényelt, igen egyszerű eszközökkel, de nagyszerűen összefogva saját zenekarát, a L'Arpeggiatát. A zenekar összetétele első látásra igencsak furcsa volt, hiszen a 13 vonós és csembalista mellett a 12 tagú fúvós szekció nagyon terjedelmesnek tűnt, amely ráadásul 4 kürtöt és két barokk trombitát tartalmazott, szóltak is a kürtök a nyitányban, mint a parancsolat. (Utánanéztem, ehhez az operához valóban ez a javasolt hangszer-összetétel.) 
Mindenki tanúsíthatja, hogy egy Mozart kisoperában mennyi szépség van, aki hallotta ezt az előadást. Ez a régizene együttes maga a csoda, mások ezek a hangszerek, mint a modernek, érzelemdúsabbak, emberközelibbek. Ma este a pianónak legalább száz árnyalatát hallhattuk. És az énekesek... Csak egy énekes lógott ki a sorból, illetve nála kilógott a lóláb, még akkor is, ha az a láb egy valahai táltoshoz tartozott. Villazónra gondolok, akinek már évek óta tart a kirándulása a barokkba-régizenébe, és  már egy éve is megcsodálhattuk őt Pluhár együttesében. Nekem a mostani hangja jobban tetszett, mint egy éve, de az igazság az, hogy ez egy másfajta hang, másfajta énektechnika, másfajta hangerő és hangmatéria, nem a régizenébe való. Nem tudom, hogy magassággal hogyan áll, a szerepében a legmagasabb hang talán g volt, de ha a magasabb hangjai is rendben vannak, akkor talán visszarándulhatna a "rendes" operába. De a többi énekes... róluk csak szuperlativusban lehet beszélni. Megvallom, Baráth Emőkét még sohasem hallottan ilyen jónak (sőt néhány produkcióját kritikával is illettem). Most viszont csodálatosan énekelt. És milyen szép ez a hang! Én nem is értem. Most lett ennyire jó, vagy pedig ezt a hatást a zenei közeg teszi: Pluhár és zenekara? Én az utóbbira tippelek. Méltó párja volt a koloratúr-szoprán Elena Sancho Pereg, ők ketten voltak az est fénypontjai, de a többi énekes (Tamara Ivanis, Zachary Wilder) is nagyon jó volt. Egy rendkívüli előadásnak lehettünk tanui, ezen a hideg és esős áprilisi napon, köszönet érte mindenkinek. Aki nem látta ezt a pazar előadást, az is reménykedhet, mert a kamerák szorgalmasan pásztáztak... És remélem, jövőre újra látjuk Christina Pluhart és bandáját, ránk fér egy kis szépség, béke és vidámság.

6444 perempe 2024-04-16 14:56:42 [Válasz erre: 6410 perempe 2024-02-27 10:52:13]
Furtwängler felvételéhez volt hasonló a lezárás, nem fogta vissza a tempót Krisztián. Én két Münchner Philharmoniker koncert között láttam ezt is, azokon Bruckner 4. és Mahler 5. volt a főétel, nem bántam meg egyiket sem.

6443 Edmond Dantes 2024-04-16 13:56:34
Nem mindennapi, sőt: nem minden hónapi produkciót és élményt kapott a MüPa közönsége a vasárnap esti Buddha Passion magyarországi premierjén. A BTF-utód Bartók Tavasz merészet vállalt és nagyot dobott ezzel az előadással. A világ vezető hangversenytermei után nálunk is elvezényelte 2018-ben komponált művét Tan Dun, akit a zenei világ korunk egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként tart számon. Csak sajnálni tudom, hogy szinte teljesen járatlan vagyok a buddhizmus tanait és magát Buddha személyét, életét illető ismeretek tekintetében, de így is emlékezetes élményben volt részem. Azt mondanám, inkább egy úgyszólván cselekmény nélküli (misztérium)opera ez az alkotás. A mű születését Tan-nak a kínai Mokao-barlangrendszerben tett hosszabb útja ihlette, aminek során tanulmányozta a barlangrendszer templomait, Buddha- és más szobrait, falfestményeit, feliratait. Úgy vélem, a szerzőnek sikerült jól összeolvasztania a "keleti" és "nyugati" zenei hangzást: a meditatív-kontemplatív és a -közönséget különösen felvillanyozó- ritmikus, "nyugatias" részek jó arányban kapcsolódtak egymáshoz csakúgy, mint ahogyan néhány keleti hangszer is belefért a szimfonikus zenekar klasszikus, méretes Besetzung-jába. A kínai és szanszkrit nyelvű szöveg magyar (és angol) feliratozása sokat segített, hogy értőbben kövessük végig Buddha vándorútját (itt: passióját) a végső célig, azaz a megvilágosodottságig (vagyis a buddháig) és a beteljesült üdvösségig, a nirvánáig.

A nagy létszámú előadói apparátusból (itt megtekinthető) hadd emeljem ki a Magyar Rádió Énekkarát, amely remek formában, perfekt magabiztossággal, csupán mintegy 50 énekessel abszolválta a nyelvileg és zeneileg egyaránt rendkívüli feladatot: ekkora zenekar és maga a mű elbírt volna legalább 60, akár 70 kórusművészt. A Concerto Budapest is kitett magáért és odaadással követte a szerző-karmester takarékos mozdulatokkal operáló vezénylését. Egyetlen szólista szereplőt mégis megemlítek: Batubagen hangszeres játéka a morin khuur nevű vonós hangszeren és különösen hangja, lenyűgöző volt. Hallgassuk csak pl. itt, megéri! A kórus mögötti vászonra vetített képeket vélhetően a barlangfestményekből válogatták össze. A közönség óriási ovációval ünnepelte a művet és az előadókat és alig akarta leengeni őket a színpadról.
Egyetlen megjegyzés: a MüPa honlapja szerint "a koncertet 18.30 órai kezdettel, Előhang címmel Fazekas Gergely zenetörténész műismertető előadása előzte meg az Előadóteremben ... a részvétel előzetes regisztrációt igényelt." Nos, erre az előadásra már jó ideje minden hely -érthető módon- elkelt. Talán szerencsésebb és megoldható lett volna az műismertetést is a koncertteremben tartani: mű és közönsége egyaránt megérdemelte volna. 
Tan Dun: Buddha Passion, MüPa, Bartók Béla Hangversenyterem, 2024. április 14.

6442 perempe 2024-04-10 12:31:24
Tegnap nagyon jó volt a rádiós koncert. Hallhattam a Csajkovszkij 5.-et a lipcsei zenekartól is márciusban, nem volt osztálykülönbség. Ha nagyon kukacoskodni akarok, akkor a Rómeó és Júlia nyitányfantázia helyett lehetett volna akár Hattyúk tava szvit a Diótörő szvit előtt.

Egy hónapja lépett fel a Keio Egyetem Wagner Zenekara a Kongresszusi Központban, az is nagyon jó volt, hallottam már jóval gyengébb egyetemi zenekarokat (University of California Berkeley Symphony Orchestra, Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar).

Régebben volt Danubia Carmina Burana, az is nagyon jó volt.

6441 Kokapu 2024-03-29 13:17:57
De jó, köszönöm szépen!
Előző nap karzatkoncertre megyek a Müpába, szóval egyik szemem sírt a másik nevetett, amiért erre nem tudtam elmenni, de mostmár mindkét szemem nevet!

6440 parampampoli 2024-03-29 12:43:12
A KOBAYASHI 50 koncertre a Zeneakadémián pillanatok alatt elfogyott az összes jegy, ezért lesz egy másik koncert május 25-én az Erkel Színházban. (Sevillai nyitány, Liszt Esz-dúr zv. - Kaneko Miyuji, Csajkovszkij V. szimf. MÁV Szimfonikusok) Ha valakit érdekel, itt lehet jegyet venni rá.



6439 Búbánat 2024-03-26 10:37:44

Az M5 csatorna tegnap 21:35-től  rendkívüli adásában a 80 éves korában elhunyt Eötvös Péterre mint zeneszerzőre és karmesterre emlékezett egy 

2019-es koncertfelvétele  műsorra tűzésével:

  A Müpa honlapjáról:

 Eötvös és Liszt művek egy estén. 

Martin Grubinger, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar közös koncertje Eötvös Péter vezényletével 

(2019.10.31.  Müpa, Budapest)

 

A karmesterként és komponistaként egyaránt jelentős személyiség, Eötvös Péter a kortárs művek előadójaként vált a világ zenei életében meghatározóvá. A rendkívül sokoldalú zeneszerző a Nemzeti Filharmonikusok élén saját művei mellett a számára fontos és meghatározó mester, Liszt művészetének hódolva az életmű egyik ikonikus darabját, a Dante szimfóniát szólaltatja meg.


A zeroPoints című kompozíciót a 2000-es ezredforduló alkalmából a London Sinfonietta megrendelésére írta Eötvös Péter, a művet a zenekar világkörüli turnéján Pierre Boulez mutatta be.

A Speaking Drums ütőhangszeres versenymű a kiemelkedő tehetségű művész, Martin Grubinger számára született. Eötvös Péter a műben az ütőhangszerek hatalmas arzenálja mellett színészi feladatot is szánt az előadónak, Weöres Sándor halandzsaverseit zenélés közben deklamálja az előadó, miközben páratlanul virtuóz ütőhangszeres show-nak lehetünk tanúi.

Liszt Dante szimfóniájához kapcsolódva bevezetőül hangzik el Eötvös Péter hommage – darabja, a Per Luciano Berio, melyet a kortárs olasz mester emlékére komponált. A két mű folyamatos megszólalása sajátosan kapcsol össze korokat: Dante, Liszt, Berio, Eötvös az olasz és az egyetemes kultúra korszakait.

Eötvös Péter: zeroPoints

Eötvös Péter: Speaking Drums (magyarországi bemutató)

***

Eötvös Péter: Per Luciano Berio (magyarországi bemutató)

Liszt Ferenc: Dante-szimfónia, S. 109

 (120 perc)

 MüpArt classic Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar produkció televíziós felvétele visszanézhető a MediaKlikk oldalán: itt.


6438 Edmond Dantes 2024-03-26 09:43:13
Az operaházi hűhó -vagy műhó?- miatt mintha kissé (?) háttérbe szorult volna a MüPa szombati hangversenye, pedig Mahler VIII. szimfóniája, megkockáztatom, mindig és mindenhol kitüntetett esemény, már csak a művet megszólaltató apparátus mérete miatt is. Megesik, hogy egy zeneszerző azt a művét tartja a legtöbbre, amiről az utókor esetleg máshogyan ítélkezik. Mahler összes addigi alkotása közül a Nyolcadikat vélte a legjobbnak. Sőt, mindent, amit addig írt, szinte lebecsült a később Ezrek szimfóniája alcímet kapott opuszához képest. Demény Dezső szerint "úgy fest a dolog, mintha Mahler e művét felsőbbrendű inspiráció hatása alatt írta volna meg". Idézet vége. A szerző minden bizonnyal a szeretet monumentális apoteózisát óhajtotta megjeleníteni a Veni, Creator Spiritus és Goethe Faustja fináléjának zenei összeházasításával és monumentális közreműködői kivitelezésben.

Az élet(em) úgy hozta, hogy ott voltam a mű magyarországi (1983) és vidéki (2009) bemutatóján. Egyik koncert sem ideális helyszínen volt, egy sportcsarnokban illetve szabadban, a pécsi székesegyház előtti téren; "igazi", hangversenytermi produkciót most, harmadjára hallottam először. Elöljáróban: Riccardo Frizza kezében az eddigi legjobb Nyolcadik-előadást köszöntöttem. Talán paradoxon, hogy egy ekkora énekes apparátust felvonultató műben éppen a második részt bevezető természetfestő zenekari szólót emelem ki, de a Veni... hatalmas hangtömbjei -és az első tételt követő rövid szünet- után ez a békét, nyugalmat sugárzó szakasz volt talán a leglenyűgözőbb. Zenekar és karmestere itt csillogtathatta legjobban mesterségbeli tudását. Mindez persze nem csorbítja azt a hatalmas vokális teljesítményt, amit a Rádió- és a Nemzeti Énekkar, a Honvéd Férfikar és a Rádió Gyermekkórusa nyújtott. Összteljesítményük a karigazgatók (Pad Zoltán, Somos Csaba, Riederauer Richárd és Dinyés Soma) munkája mellett ugyancsak az olasz dirigens szintetizáló képességét dicséri. A szólistagárdából a hölgyvonalat éreztem erősebbnek: Boross Csilla és Kriszta Kinga tuttikon is átívelő, szépséges szopránja kiemelkedett a mezőnyből, szépen szólt Vörös Szilvia mezzója és (a karzaton álló) Molnár Ágnes Mater Gloriosája is. Schöck Atala megfelelt az alt szólóban. Tetszetős volt a koreai vendég, Simon Lim basszusa is. Sajnálatos módon nem mondhatom el ugyanezt László Boldizsárról: nem tudom, Mahler világa áll-e távol tőle vagy a hangját felejtette otthon ezen az estén. Majdnem ugyanez mondható el Molnár Leventéről: felső regisztere szinte nem hallatszott és egész hangképzését valamiféle, jórészt szerény eredményű forszírozottság jellemezte. Mindamellett emlékezetes, szép este volt, köszönet érte a rendezőknek, közreműködőknek ... és a jegyet biztosító Momus-szerkesztő(k)nek.

Mahler: VIII. szimfónia - MüPa Bartók Béla Hangversenyterem, 2024. március 23.

6437 perempe 2024-03-22 07:13:03
VPO/Mehta koncert a Konzerthausban. Az ott Gyenge Júlia balra?

6436 Búbánat 2024-03-21 21:51:02

Ma este a Müpában a Hunyadi László részletei - ellentétben a tegnap este az OPERÁ-ban hallottakkal - itt "rendesen" zenekarral szólaltak meg.


Rőser Orsolya Hajnalka, Boncsér Gergely

MÁV Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Christoph Campestrini

Erkel: Hunyadi László - nyitány
Erkel: Hunyadi László - „Van végre néhány nyugodt pillanat” (László áriája, I. felvonás)
Erkel: Hunyadi László - Palotás, III. felvonás
Erkel: Hunyadi László: „Szép reménysugár” (Erzsébet áriája - „La Grange-ária” -, II. felvonás)
Kodály: Háry János - Intermezzo
Kodály: Székely fonó - „A csitári hegyek alatt” (A leány és a legény kettőse)
Erkel: Dózsa György - Fegyvertánc, II. felvonás
Erkel: Bánk bán - „Élt egyszer régen két kis madár” (Melinda áriája - „Tisza-parti jelenet” -, III. felvonás)
Erkel: Bánk bán - „Hazám, hazám” (Bánk áriája, II. felvonás)
Részletek ifj. J. Strauss, Lehár és Kálmán operettjeiből


6435 Hangyászsün 2024-03-09 08:45:37 [Válasz erre: 6434 ginpei 2024-03-08 23:35:04]
OK, a Covid alatt én is megpróbálkoztam a MET és a STOP közvetítései révén több számomra ismeretlen operával. Massenet-t zsigerileg nem bírom, Donizettihez pedig életem legborzalmasabb operai élménye fűződik (Don Pasquale 1993-ból). Bizonyos szempontból megérdemelten szidjuk ÓKSz-t, az őt alulmúló HÁJ rövid ideig dúlt az intézmény élén, ugyanakkor a feledés homálya és a felettünk elszáguldó idő vasfoga borítja be Ütő Endre kb. 5 évét, hogy ilyen gyönyörű képzavarral éljek.

6434 ginpei 2024-03-08 23:35:04 [Válasz erre: 6430 Hangyászsün 2024-03-02 21:52:40]
Amúgy pl. Lakmét lehetne adni - lehet az se a legeklegje, de lenne rá egy csodálatos címszereplőnk. Sok gyengébb darab hallgatható, ha vannak megfelelő énekesek hozzá. Thomas Hamletje azonban akárkivel is elég ciki szerintem - ebben nem vitatkozom. Másrészt Massanet Manonjának Gruberovás DVD felvétele szerintem élvezhető. A pár évvel ezelőtti pécsi előadásról nem ez volt a véleményem. 

6433 Hangyászsün 2024-03-05 22:05:01 [Válasz erre: 6432 takatsa 2024-03-04 23:27:41]
Jómagam a 2. emeleten foglaltam helyet, Alfvén darabjában kellemesen csalódtam, mivel a YT-n találtam róla felvételt. Sibelius simán kiüti, de én annak is örülök, ha nem valamilyen Mahler terjedelmű Stockhausen-utánzattal traktálják a turné közönségét. Gerhaherrel nagyon is meg voltam elégedve, a Zarathustrába lehetett volna még beleadni némi kakaót, de a méltatlanul felkapott Kent Nagano felejthetetlenül unalmas, lélektelen produkciójához képest ég és föld volt. A foghíjakról: A jegyet váltó közönség számát külföldi sztárok esetén az illetők "árfolyama" és a megszólaló mű ismertségének/sznobok körében élvezett értékének szorzata adja ki. A Kaufmann/Damrau kettős Wolf-dalestjére biztosan nem a tragikus véget ért, általam nem értett osztrák szerző titkos magyar hívei özönlöttek be a MüPá-ban, 2007-ben pedig influenzaszezon ide vagy oda, a sznobok által igen nagyra tartott Sir Simon Rattle félházat sem vonzott Schumann Périjének happy enddel záródó édesbús kalandjaival. Hozama azért lett: Azóta Bp.-en rendszeresen elhangzik ez a mű, Vashegyi persze visszariad tőle.

6432 takatsa 2024-03-04 23:27:41
A Svéd Rádió Zenekarának koncertjéről most értem haza. Persze elsősorban nem újsütetű barátainkra voltam kíváncsi, hanem Daniel Hardingra, akinek sok fantasztikus felvételét ismerem, többek között a Britten opera (Csavar fordul egyet) 2001-es, vagy Elgar Gerontius álma c. művének 2017-es felvételét. Jelentem: Hardingban nem csalódtam, emlékezetes estének lehettünk tanúi. De nem akarok előreszaladni. Úgy kezdődött minden, hogy nagy lelkesen felbaktattunk a III. emeletre, ahol egy rokonszenves fiatalember azt mondta nekünk, hogy beenged minket a nézőtérre, ha nagyon akarjuk, de jobban járunk, ha lemegyünk az első emeletre, mert sok szabad hely van, és ott is elfogadják a jegyünket. Visszamentünk tehát az első emeletre, ahol sorbanállás után az ajtónálló leány semmit sem tudott a tranzakcióról, de a főnöknője éppen arra járt, és mondta nekünk, hogy fáradjunk le a földszintre, ott kell betölteni az üres székeket. Így aztán lementünk a földszintre, ahol a 12. sor bal oldalára irányítottak minket. De még meg sem melegedett a szék az ülepünk alatt, amikor jött két ember, kezében jegyet lobogtatva, hogy nekik ide szól a jegyük, éppen most vették a pénztárban. Így aztán szégyenkezve  a 12. sor közepére slisszoltunk, és ott vészeltük át az egész előadást.
A koncert egy svéd zeneszerző, Hugo Alfvén szimfonikus költeményével kezdődött, aminek a címe (leírom, miért is ne?) A szigetvilág legendája volt. Erről az Alfvénről annyit (sem) érdemes tudni, hogy csaknem kortársunk volt, 1872-1960-ig élt. Nos, ilyen rossz művet ennyire jó előadásban még életemben nem hallottam. Ezt a legrosszabb, legízléstelenebb, leghatásvadászabb klisékből összedobott torzót minden apait-anyait beleadva, elképesztő lelkesedéssel játszotta a jobb sorsra érdemes svéd zenekar. Gondolom, ez az Alfvén amolyan nemzeti idol lehet a svédeknél, mint nálunk Erkel... mindegy, ne beszéljünk róla, túlestünk rajta. Aztán jött a műsorváltozás, mert sajna a zongorista megbetegedett, így Mozart zongoraverseny helyett egy német bariton, Christian Gerhaher lépett fel, aki Mahler Rückert dalait énekelte. Ezek a dalok a kedvenceim, különösen az utolsó, de eddig valahogyan mindig jobb énekessel hallottam. Miközben hallgattam ezt a csodaszép Mahler művet, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha ez a Gerhaher nem énekelne, és csak a zenekart hallanánk, amely igazán ihletetten játszott. Azt az angolkürtöt sosem feledem...
No, de szünet után aztán egy egészen más világba csöppentünk: Strauss Imígyen szóla Zarathustra művében a Svéd Rádió Zenekara megmutatta, hogy mit tud, és persze Strauss is bemutatót tartott arról, hogy mi a különbség a zseni, meg az Alfvénhoz hasonlók között. Harding kotta nélkül vezényelt, és a megvalósult zene leírhatatlan volt. Ez a zenekar mindent tud. Ordítani, örjöngeni sok zenekarnak sikerül (ennek is), de olyan pianókra, mint amit pl. a cselló szekcióban, vagy a fafúvósoknál hallottunk, csak nagyon  kevesen képesek. Harding pedig igazolta hírnevét, ez a második félidő alaposan túltett az egy hónapja hallott Muti-koncerten. Hiába, így múlik el a világ dicsősége... 
Számomra fölföghatatlan, hogy egy ilyen - várhatóan nagyszerű - koncert esetében miért kellett hozzánk hasonló csókákat fogdosni a földszintre, hogy kevesebb legyen az üres szék, ami csúnya látvány, különösen úgy, hogy a kamerák szorgalmasan járkáltak, felvétel történt az előadásról. Nekem nagy élmény volt ez a koncert, és én a Gripenek helyett inkább a Svéd zenekart választanám, jobban megérné, ha őket lizingelnénk tartósan, és nem azokat az átkozott madarakat.

6431 Edmond Dantes 2024-03-03 17:08:37 [Válasz erre: 6429 ginpei 2024-03-02 21:36:56]
Nem ez a Thomas-opera lesz NFZ 2024/2025-ös hazai meglepetés-bemutatója..(ld. 6401)

6430 Hangyászsün 2024-03-02 21:52:40 [Válasz erre: 6429 ginpei 2024-03-02 21:36:56]
Valahol értem, hogy ilyen darabokat vesznek elő a süllyesztőből, vagy inkább a kottalomtárból, elvégre nem lehet állandóan a Traviatát/Varázsfuvolát/Toscát stb. nyomni.


6428 Hangyászsün 2024-03-02 21:23:14 [Válasz erre: 6426 Búbánat 2024-03-01 14:31:22]
Ez szerintem sokkal jobb, mint Prévost elviselhetetlenül terjengős és érzelgős története. Jut eszembe: Üsse kő, az évad végén kitalicskázom Kőbányára, a rozsdaövezetbe, a budapesti kínai negyed határára/ az Ókovács Szilveszter Eiffel Műhelyházba, mert érdekelne, mit kapkodtak lassan 200 éve a Fra Diavolón. Ha belegondolunk, hogy ennek a mára gyakorlatilag (méltán?) elfeledett szerzőnek egy másik műve forradalmat robbantott ki!!!

6427 takatsa 2024-03-01 15:25:15 [Válasz erre: 6426 Búbánat 2024-03-01 14:31:22]
Köszönjük, ez egy nagyon érdekes történet. Azt a Zabit, már gyerekkorától ismerem.

6426 Búbánat 2024-03-01 14:31:22 [Válasz erre: 6425 Hangyászsün 2024-03-01 12:30:00]

Régen a rádió operaműsoraiban időnként részletek csendültek fel Daniel Auber Manon Lescaut című operájából is, több részletére emlékszem a címszereplő szólószámai közül, melyek tetszetősek, de mára a feledés homálya borul rájuk, úgy ahogyan az egész műre. Pedig szerintem igazi romantikus zene, sok kedves melódiával.

Érdekesség, hogy ennek a darabnak a cselekménye erősen különbözik Prévost abbé novelláját feldolgozó későbbi komponisták - Massenet és Puccini - operáinak ismert szinopszisától. Aubernál nem Manont ítélik el, hanem Des Grieux-t egy szerencsétlen váltóaláírásért.

A történet egyből Manon párizsi lakásában kezdődik. Lescaut 100 aranyért eladja unokahúgát d’Hérigny márkinak, aki Manon bizalmasának, Marguerite-nek hamis mesterkedéseit is felhasználja, hogy alantas céljához jusson. Amikor eltávoznak, betoppan Manon szobájába Des Grieux, aki hogy kisegítse a lányt anyagi megszorultságából, egy jelentős összeget tartalmazó pénztárcát ad neki, ő viszont utóbb Lescaut-nak adja át, aki a szomszédos Boulevard du Temple szórakozóhelyén, a Bancelin étteremben – ahová az egész társaság átvonult ünnepelni –  az erszény teljes tartalmát szerencsejátékokra tékozolja. Amikor fizetésre kerülne sor, kiderül, hogy mindenkinek elfogyott a pénze. Des Grieux  - nem tudván, hogy Lescaut-nak sincs semmije -, hozzá fordul anyagi támogatásért, mire egy váltót tesz elébe: ha aláírja, elszalad beváltani. Váratlanul a márki is megérkezik és meglepve látja ott a mással szórakozó, éneklő Manont. Csókot kér s cserébe pénzt nyújt át a társaságnak, amiből kitudják egyenlíteni a számlát. De katonaság tűnik fel és Des Grieux-t magukkal hurcolják.  A márki hajlandó megmenteni a lovagot, de csak akkor, ha Manon végleg a szeretője maradna. Manon ezt elutasítja. Közben Des Grieux megszökik, összeverekszik az őrséggel, majd újra elfogják, számára már nincs kegyelem, számüzetésre ítélik, de vele tart Manon is, sőt barátnője és jegyese is. A harmadik felvonásban újabb szereplő lép be a történetbe: Zabi, a néger rabszolga. A száműzöttek, Louisanában, New Orleans közelében egy ültetvényen dolgoznak. Manon és Des Grieux megszöknek, eltévednek a sivatagban, ahol Manon nem bírja tovább az éhezést és meghal. 

A YouTube-on Auber operája is élő- meg stúdiófelvételeken hozzáférhető, meghallgatható.


6425 Hangyászsün 2024-03-01 12:30:00 [Válasz erre: 6421 Edmond Dantes 2024-02-29 13:27:03]
Én még az Erkel-beli 2019-es felújítás alkalmával rágtam át magamat Prévost mai szemmel nézve elviselhetetlen fő művén. Puccini és librettista-brigádja ügyesen tömörítette a rétestésztaként elnyúló cselekményt, ugyanakkor csak utalás szintjén maradt benne, mekkora gazember is Lescaut őrmester: Hamiskártyás és rablóvezér. Ha erőm lesz, újra beleolvasok.

6424 clara 2024-03-01 00:20:26
Ha gy “barokkra” szakosodott karmester, mint Vadhegyi, és aki max Mozartig van hitelesitve, ha   Puccini:Manonn-jára vetemedik az meg is érdemli a bukást.
Az Opeaházban annak idején a Don Carlos dirigálàsa volt total kudarc.  Vashegyi ha több önismerettel rendelkezne, -de ezek szerint NEM,- akkor erre a Manonra nem magát jelölte volna ki. 
Hogy ebböl képes-e tanulni, az is a tehetsége része. De ezt a Puccini iránti szenvedélyét miért kell százak elborzasztásâra bemutatni, azt csak ö tudná megmondani!?!


6423 Klára 2024-02-29 18:27:51 [Válasz erre: 6421 Edmond Dantes 2024-02-29 13:27:03]
Sok mindenben egyetértünk,  szép előadás volt, és nem helyezték sehova, minden maradt a helyén! Egyetlen kicsi megjegyzéssel: Monica Zanettin nagyon jó, volt, szép. erőteljes hanggal és  nagyon jó színészi alakítással. Andeka Gorrotxategi szintén szép hang, és jól énekelt, de nem voltak azonos színten. Valószínűleg es is közrejátszott abban, hogy az az "érzéki perzselés" elmaradt.

6422 takatsa 2024-02-29 13:52:16 [Válasz erre: 6421 Edmond Dantes 2024-02-29 13:27:03]
Én csak az utolsó felvonást láttam, és azt is csak interneten, így az egész előadásról nem tudok véleményt mondani, de amit láttam, abban  Monica Zanettin nagyon tetszett. Ha már egyszer idetalált Budapestre, akkor talán máskor is meghívható, szívesen látnám időnként az Operaházban is. Vashegyi olyan, amilyen, nem személy szerint ő, hanem ez a kialakult helyzet a tragédia, amelyben Vashegyi itt, Vashegyi ott, Vashegyi mindenhol.

6421 Edmond Dantes 2024-02-29 13:27:03 [Válasz erre: 6411 Hangyászsün 2024-02-27 12:20:57]
A rendezéssel nekem sem volt gondom, bár egy ilyen nem-széria jellegű produkció kibírna némi kísérletezést. Persze nem Káel Csaba lesz az, aki kísérletezik. Az olasz szoprán, Monica Zanettin és a spanyol (baszk?) tenor, Andeka Gorrotxategi jó volt, Serban Vasile megmutatta, hogy Lescaut nem mellékszereplő, sőt, ő az igazi bajkeverő rosszfiú. Az egyetlen magyar, Sebestyén Miklós félelmetesen volt higgadt. A comprimario szerepeket alakító Nemzeti Énekkar-béli művészek is jók voltak. Csak éppen a lényege sikkadt el a darabnak: az az érzéki perzselés, ami sokak kedves operájává teszi Puccini első tartósan befutott opuszát. Ahogy Káel Csabától kísérletező kedvet, úgy Vashegyi Györgytől érzéki perzselést nem várhattunk ... és nem is kaptunk. Az alkotó csapat sztárja így végül Zoób Kati és ruhái lett/ek.  

6420 takatsa 2024-02-29 09:04:25 [Válasz erre: 6419 Búbánat 2024-02-28 20:04:25]
Ez az opera nekem Netrebko felejthetetlen alakítása miatt tetszett. Arra a bájos, cserfes kis iskoláslányra emlékszem, az első felvonásból. Másra már csak alig-alig.

6419 Búbánat 2024-02-28 20:04:25 [Válasz erre: 6416 takatsa 2024-02-27 16:28:14]

Massenet Manonjának sok szép lírai pillanata mellett drámai töltetű és kisugárzású áriái, jelenetei, kóruskíséretes együttesei vannak/ismertek. Színes hangszerelés, lebilincselő zene. Ezek egyike a „Tois!” Vous!” kezdetű kettős a III. felvonásból, az a jelenetsor, amely a párizsi St. Sulpice-kolostor kápolnájában játszódik le: Manon az előcsarnokban várakozik, hogy a megbántott és belőle kiábrándult egykori szerelmét – aki csalódottságában abbénak állt és éppen ebbe a templomba vonult vissza – újra lássa, akár „visszaszerezze”. Miközben Manon szívében ellentétes érzelmek kavarognak (bűnbánat, hiúság, újra fellobbanó régi szerelmi szenvedély), máris megérkezik Des Grieux, aki előszörre még nem ismeri fel az őt elhagyó, hűtlen kedvest, de amikor rádöbben, ki áll/térdepel előtte, azonnal távozni akar. Manon kérleli, könyörög hozzá, megbánta vétkét, térjen vissza hozzá, hiszen még mindig őt, csakis őt szereti. Des Grieux eleinte elutasító, elhatározásában szerepet játszik az új hivatásából fakadó becsvágy- és a kötelességérzet is. De Manon nem adja fel az ostromot, esdeklése végül hat: csábító szerelmes szavakkal legyőzi Des Grieux már egyre lazuló ellenállását. A lovag szívében ismét felloban az elfojtott láng, kitör belőle a tűz, a szenvedély, amiről már-már azt hitte, hogy elmúlt. Ledobja magáról a felöltött reverendát és imádott Manonjával oldalán szinte „kimenekülnek” az oltár elől a szabadba, hogy elölről kezdjék reménybeli közös életüket...

Ezt a drámai kibontakozású opera-jelenetsort (is) hallhattuk nemrégiben Kolonits Klára (Manon) és Brickner Szabolcs (Des Grieux) eszményi tolmácsolásában a Művésznő gálaestjén az Eiffel Műhelyházban!  

És még sok ilyen nagyhatású jelenet (ária, kettős) van Massenet remek Manonjában. Ez az ötfelvonásos francia opera végig élvezetes, érzelemdús, ének-zeneileg egyaránt igényes, értékes színpadi kompozíció, egyik kedvencem volt és marad. Ugyanakkor nem tekinthető Puccini Manon Lescaut-ja "ellenpólusának". Hasonlítgatásnak sincs értelme, önmagában kell szeretni, elismerni, befogadni Massenet művét-szellemiségét.


6418 Hangyászsün 2024-02-28 13:07:55 [Válasz erre: 6415 Edmond Dantes 2024-02-27 15:22:23]
Ha már meseopera, akkor a cseh chlapecelőadások kedvelt darabja Dvořák Az ördög és Kata c. remeke. A mesevilágot egyetlen száma hagyja el: A hercegnő áriája, amelyben egy megrettent bűnös bánja meg addigi cselekedeteit.

6417 Edmond Dantes 2024-02-28 08:18:15 [Válasz erre: 6416 takatsa 2024-02-27 16:28:14]
Köszönöm. Nekem a tenor ún. "Álomáriája" marad emlékezetes, mert anno a rádiós Ki nyer ma?-adásban azt (is) kaptam feladványnak, ráadásul ha jól emlékszem, olaszul, Tito Schipával. Komoly műsorvezetői segítséggel (nem súgtak!) valahogy megfejtettem. Máig nem tudom, hogy is volt pontosan.

6416 takatsa 2024-02-27 16:28:14 [Válasz erre: 6415 Edmond Dantes 2024-02-27 15:22:23]
A Manonban van egy szép ária, és az első része nagyjából rendben van, de nem egységes szerkezetű, sok benne az üresjárat és drámaiságban meg sem közelíti Puccini hasonló operáját.

6415 Edmond Dantes 2024-02-27 15:22:23 [Válasz erre: 6412 Hangyászsün 2024-02-27 12:28:27]
Nem tudom, miért pont a Werther lett a MÁO kötelező Massenet-olvasmánya. Biztosan nem lehet unalmasabb a Manon. És ott van pl. a Hamupipőke, aminek ugyan -szintén- nem ismerem a zenéjét, de mint meseopera, érdekesebb lehet azoknak a papáknak-mamáknak és felnőtt gyerekeknek, akik már tízszer látták a Diótörőt és nincsenek oda meg vissza a Jancsi és Juliskától.

6414 Edmond Dantes 2024-02-27 15:11:56 [Válasz erre: 6413 Hangyászsün 2024-02-27 12:31:00]
Sőt, 1884 előtt a Nemzeti Színház is csak a Mignont és a Hamletet játszotta.

6413 Hangyászsün 2024-02-27 12:31:00 [Válasz erre: 6409 Edmond Dantes 2024-02-26 19:19:57]
Fején találtad a szöget! Ambroise Thomas életművéből a 2. vh. előtt a Mignon és a Hamlet szerepelt a M. Kir. ViperaOperaház műsorán. Más művéről nem tudok, de őszintén szólva nem is érdekel.

6412 Hangyászsün 2024-02-27 12:28:27 [Válasz erre: 6408 Edmond Dantes 2024-02-26 15:23:34]
Massenet-től sikítófrászt kapok, a Werthert végigültem az Andrássy úton, a Thaist Fleming miatt néztem meg a covidhisztéria alatt. Az évad elején Gardinernek az egyik közreműködővel szembeni gorombasága miatt vissza kellett lépnie A trójaiak koncertszerű előadásának turnéjától. Ez is bizonyítja, hogy a kétrészes darab ilyenre nagyon is alkalmas. A terjedelem mellett a sok kis szerep nehezíti meg a mű megszólaltatását.

6411 Hangyászsün 2024-02-27 12:20:57 [Válasz erre: 6407 Edmond Dantes 2024-02-26 15:21:21]
Én elégedett voltam, de sajnos csak a kakasülőről láttam. Így ma este megnézem a közvetítést. Ilyen hagyományos, nem a falanszterbe helyezett, netán a karaktereket 180 fokkal megfordító rendezésre nagy szükség van, ráadásul mozgatható és gyorsan átalakítható díszletelemekkel ÉS VETÍTETT HÁTTÉRREL a színház illúzióját keltette.

6410 perempe 2024-02-27 10:52:13
Lesz Krisztiánnal VPO Brahms 2. szimfónia áprilisban, akár szállás nélkül is meg lehet csinálni, nem csak esti koncert van.

6409 Edmond Dantes 2024-02-26 19:19:57 [Válasz erre: 6404 Hangyászsün 2024-02-26 11:03:36]
Ahogy a nálunk most először játszott Lalo-operának, úgy a Thomas-ősbemutatónak is Főzeneigazgató Úr lesz a valaha volt legjobb magyarországi tolmácsolója a karmesteri dobogón. Ez lehet a "titok" nyitja..

6408 Edmond Dantes 2024-02-26 15:23:34 [Válasz erre: 6404 Hangyászsün 2024-02-26 11:03:36]
Wenn schon ritkán játszott francia opera, inkább valamelyik Massenet érdekelne, pl. az ő Manonja. A te kedvenced, ha jól emlékszem, A trójaiak. Nos, az elég combos lenne, bár koncertáns kivitelben végül is miért ne (vö. Rienzi pár éve), és nekik megvan hozzá a szükséges gigaméretű kórus és zenekar .. mindössze pár tucatnyi szólistát kéne felkérni és kigazdálkodni.

6407 Edmond Dantes 2024-02-26 15:21:21 [Válasz erre: 6406 Hangyászsün 2024-02-26 12:35:18]
Meg bérletes előadásoknál mindig vannak lyukak. Jó volt? Holnap megnézem itthon. Senki más ne olvassa tovább! Nem igazán kedvelem a Manont, az 1. felv. jelentős része szerintem döcögős, de így, kényelmesen, valszeg jó énekesekkel, és régen láttam már legutóbb, "megéri".

6406 Hangyászsün 2024-02-26 12:35:18 [Válasz erre: 6405 Edmond Dantes 2024-02-26 11:49:18]
Tegnap voltak ugyan üres helyek, de én ezeket a náthaszezonnak tudom be.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.