Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
holnap óévbúcsúztató hangverseny Tiszafüreden 18 órától a városi sportcsarnokban. már legalább kétszer voltam, mindig jó volt.
Azért érdekelt volna, hogy a gyakorlatilag telt házas teremben hányan hallották már felvételről, netán vidéken/külföldön ezt a nagyszerű darabot. Arra is kíváncsi vagyok, a jelenlévők hány százaléka ment el puszta sznobizmusból a koncertre, elvégre karácsonyi esemény volt. Talán olyan hatásúnak bizonyul, mint a 2007-es Az Éden és a péri, amely 35 évig nem hangzott el Bp.-en, majd több zenekar és kórus is műsorra tűzte a Berlioz-művel gyakorlatilag egyidős oratóriumot. Míg Vashegyi műsorválasztását telitalálatnak tekintem, a január 14-ikei Jean de Nivelles sötét ló. Talán optimizmusra ad okot, hogy a Krisztus gyermekkora narrátora, Cyril Dubois ekkor is fellép. (Hacsak az influenza közbe nem szól.)
A tegnap esti Berlioz-oratorikus-koncert után – amely mondanom sem kell, hatalmas élményt jelentett számomra – először hallgathattam meg élőben, itt a Müpában a „Krisztus gyermekkorá”-t, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy legalább utólag, bővebb ismereteket szerezzek erről a remekműről, amit világszerte nagy ritkán adnak elő, ezért utána kerestem ennek az alkotásnak a keletkezéséről és magáról a darabról infókat.
Az időzítésem eljutni erre a hangversenyre, azért is megindított, mert előtte három nappal még Párizsban voltam, és eljutottam a Montmartre temetőjébe („Cimetière de Montmartre”) Berlioz sírjához!...
Az extravagáns romantikus imádott gúnyolódni azokon a kritikusokon, akik nem volt elég képzettek és fogékonyak az új műalkotások megítéléséhez.
Krisztus gyermekkora egy háromrészes oratórium (triptichon), amely bibliai szövegeken alapul. Hector Berlioz először
a mű központi részét, a Menekülés Egyiptomba címűt komponálta, amelyet eredetileg különálló darabként képzeltek el. Az eredetileg orgonára andantinoként szánt műből egy négyszólamú kórusmű lett, amely többek között a Pásztorok búcsúja a
Szent Családtól című művet is tartalmazta, amelyet állítása szerint egy bizonyos Pierre Ducré, a „17. századi párizsi Sainte-Chapelle zenemestere” szerzett. Gratuláltak neki a régészeti felfedezésért, mielőtt beismerte volna, hogy ő maga a zeneszerző. Ezután a Saisba érkezéssel fejezte be a művet, mielőtt hozzáadta volna az első részt, a Heródes álmát. Berlioz oratóriuma általánosságban véve nagyon sikeres volt, a kritikusok dicsérték bensőségesebb és kevésbé „gigantikus” jellegét; 16 epizód, amelyek előadása körülbelül másfél órát vesz igénybe (szünetekkel együtt), és csökkentett hangszereléssel (más vallásos művekhez, például a Te Deumhoz képest).
A forradalmi stílusú zeneszerző, Hector Berlioz (1803-1869) rengeteg kritikát kapott „furcsa kompozícióiért, amelyek nem álltak másból, mint zajból, rendetlenségből, beteges indulatokból…Berlioz egy zenei őrült; egyedül Párizsban, a sarlatánok fővárosában lehet elfogadott. Zenéje viszont faék egyszerűségű, leplezetlen nonszensz.”
A zeneszerző rá szeretett volna világítani a fenti sorok írójának – és a többi kritikus – inkompetenciájára, és elhatározta, hogy megtréfálja bírálóit.
Berlioz oratóriuma, a Krisztus gyermekkora a szentcsalád egyiptomi száműzetéséről szól. Eredetileg egy rövid orgonadarabnak szánta, amelyet barátjának, Joseph-Louis Duc-nek írt, de az átdolgozás után nagyobb darab lett belőle.
A művet 1850. november 12-én mutatták be Párizsban, de nem Hector Berlioz neve szerepelt szerzőként, hanem Pierre Ducré. Róla annyit tudunk, hogy a 17. században létezett volna, csakhogy kitalált személy. Berlioz még a háttérsztorit is megalkotta: Ducré a párizsi Sainte-Chapelle elfeledett, briliáns zeneszerzője volt, a templom zenemestere 1679-ben.
Berlioz azt is elárulta a sajtónak, hogy az újonnan felfedezett művet a Sainte-Chapelle restaurálása közben találták egy, a falba rejtett kottaszekrényben.
Az álnok Berlioz arra panaszkodott, hogy a művet teljesen más notációval jegyezték le, amelyet szörnyű munka volt kibogozni!
A kritikusok rajongtak az új zenedarabért, és volt, aki nem felejtette el megjegyezni, hogy „bezzeg Berlioz soha nem lenne képes ilyet komponálni”.
Krisztus gyermekkora, op. 25.
1. 1. Heródes álma 2. Menekülés Egyiptomba 3.Megérkezés Szaiszba
A Krisztus gyermekkorát a történetírás az oratóriumok között tartja számon, de számos stiláris jegye alapján szerencsésebb koncertoperaként jellemezni. Akárcsak a Faust elkárhozását, ezt a művet is a drámaiság és a filozofikus szemlélődés kettőssége jellemzi. Berlioz (1803-1869) a bibliai történet alapján maga alakította ki a mű szövegkönyvét, a Fausthoz hasonlóan a partitúrában színpadi utasításokat is lejegyzett. A darab hangsúlyosan szcenikus jellege különösen erőteljesen érvényesül az első részben. Heródes álmot lát és tanácsot kér bölcseitől: fejtsék meg álma jelentését. Az egzotikum, a baljós légkör, a fenyegetettség nyomasztó érzése különleges zenei eszközökkel rajzolódik ki. Berlioz is érezte, hogy igen erős jelenetet komponált és büszkén írta egyik levelében Liszt Ferenchez: „Az igazi trouvaille-om Heródes álma a jósokkal. Ez nagyszabású, és remélem eljut Hozzád.”A darab különleges, archaizáló zenei nyelvének megteremtéséről így számolt be Berlioz: „Megpróbálkoztam néhány új fordulattal. A skála, amelyet az egyházi énekekben valamilyen görög névvel jelölnek, igen sötét harmóniákhoz és különös zárlatokhoz vezet. Úgy tűnt nekem, hogy ezek jól illenek a szituációhoz.”
A Krisztus-oratórium megírása régóta foglalkoztatta Lisztet, annyira, hogy már 1853-ban meg akarta kérni barátját, az egyébként egyházellenes Georg Herwegh költőt a szöveg megírására. Legközelebb 1857-ben merült fel ismét az oratórium gondolata, amikor Hector Berlioz Krisztus gyermekkora című oratóriumát vezényelte. Ekkor élettársát, Carolyne von Wittgenstein hercegnét kérte meg a nyers szövegkönyv összeállítására, ami alapján a verseket Peter Cornelius zeneszerző írta volna. Ez a terv sem valósult meg. Végül 1862-ben, amikor már Rómában élt, látott hozzá régóta dédelgetett terve megvalósításához. A latin nyelvű szöveget végül a zeneszerző maga állította össze a Biblia és a katolikus liturgia szövegeiből.
Első rész: Heródes álma
1. jelenet: Narrátor: "A bölcsőben...". A mű hirtelen, nyitány vagy előjáték nélkül kezdődik, a tenor narrátor leírja a Krisztus születésekor uralkodó helyzetet.
1a. Éjszakai induló. Egymásba fonódó dallamokból álló fúga részlet, amely a Heródes király palotája előtt éjszaka járőröző római katonákat idézi fel. Polüdorosz: "Qui neuf" ("Ki jön..?") Éjszakai induló (folytatás)
2. jelenet: Heródes áriája Az oratórium egyik leghíresebb darabja, ez a hosszú ária a király belső kétségbeesését fejezi ki, akit egy visszatérő álom gyötör egy gyermekről, aki meg fogja dönteni uralmát. Heródest harsonák kísérik, ahogyan Méphisztophélèst is Faust elkárhozásában.
3. jelenet: Polüdorosz: "Uram" - Polüdorosz bejelenti a zsidó jövendőmondók érkezését.
4. jelenet: Heródes és a jövendőmondók. Heródes leírja álmát a jövendőmondóknak. A jövendőmondók kabbalisztikus felvonulásokat tesznek, majd ördögűzésbe kezdenek. Rövid, vad tánc 7/4-es ütemben. Jövendőmondók: „A hang igazat szól.” A jövendőmondók megerősítik, hogy Heródes álma igaz, és azt tanácsolják neki, hogy öljön meg minden újszülött gyermeket az országban. Heródes: „Rendben van.” Heródes egyetért, és elrendeli az ártatlanok lemészárlását.
5. jelenet: Az istálló Betlehemben. Krisztus a jászolban van, miközben Mária és József altatódalt énekelnek neki. „Ó, drága fiam!”
6. jelenet: Angyalok kórusa: „József! Mária!”Az angyalok figyelmeztetik őket, hogy meneküljenek Egyiptomba Heródes üldöztetése elől. Berlioz egy színpadon kívüli kórust (orgonakísérettel) használ egy nyitott teremben az angyalok ábrázolására, ezt az effektet eredetileg Gossec Születés (1774) című művében használták. Az utolsó ütemek alatt azt javasolja, hogy csukják be az ajtókat.
Második rész: Menekülés Egyiptomba
- Nyitány. Egy újabb fúga háromszoros ütemben.
- A pásztorok búcsúja. Híresnkórustétel, amelyet gyakran külön adnak elő.
- A Szent Család nyugalma - Kórustétel, amely Máriát, Józsefet és Jézust egy fa árnyékában ábrázolja.
Harmadik rész: Megérkezés Szaiszba
Narrátor: "Depuis trois jours" ("Három napig...") A narrátor leírja a nehéz utat Betlehemből az egyiptomi Szaiszba
1. jelenet: Szaisz városában -József és Mária menedékkérését a szaisziaknelutasítják, mert héberek. A zenei kíséret kellően gyötrelmes.
2. jelenet: Az izmaeliták házában. Végül egy izmaelita (azaz hitetlen) család apja megszánja őket, és meghívja őket a házába. A családapa: "Nagy Isten!" („Mindenható Isten!”). Az izmaelita megparancsolja családjának, hogy gondoskodjanak az utazókról. A családapa: „Fáradt arcotokra”. Megtudva, hogy József is ács, meghívja, hogy csatlakozzon hozzá munkájában. József és családja addig maradhat a házban, ameddig szükséges. A családapa: "Ezzel az estével zárjuk.": Zenét játszat, hogy megnyugtassák őket. Trió két fuvolára és egy hárfára. Egy hangszeres közjáték, egyike azon kevés kamarazenei daraboknak, amelyeket Berlioz valaha írt. A fuvolák és hárfák használatát Gounod Sapho című operája ihlette, és az ókori világ hangulatát hivatott felidézni. A családapa: „Sírsz, fiatal anya” Az izmaelita arra kéri Máriát, hogy aludjon el, és ne aggódjon tovább.
3. jelenet: Epilógus – a narrátor leírja, hogyan töltött Jézus tíz évet Egyiptomban felnőve. Narrátor és kórus: "Ó,lelkem” - "Amen" A mű ezzel a tenorra és kórusra írt derűs tétellel zárul.
Hector BERLIOZ: L’enfance du Christ (Krisztus gyermekkora),
op. 25
oratórium francia nyelven (1850-1854)
Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – 2025. december 17.
Le Récitant/Le Centurion: Cyrille Dubois
La vierge Marie: Anna Dowsley
Joseph/Polydorus: Lysandre Châlon
Hérode/Le Père de famille: Thomas Dolié
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Vezényel: Vashegyi György
Csodaszép oratórium! A közreműködő énekkar, zenekar, Vashegyi György karmesterrel az élen, és a francia szólisták mind, szolgáltatták az élményt, melyet a zsúfolásig megtelt koncertterem vastapssal honorált. Külön kiemelem, ahogyan a karmester is tette az előadás végén: külön odament a zenekarban helyet foglaló három hangszeres művészhez (hárfa és két fuvola), hogy az előadott virtuóz triójukat megköszönje! A nézőtér dübörgő hangorkánját is ezzel a gesztusával kiváltva.
Köszönöm az infót, bár nem kedvenceim a barokk operák, Vashegyi újabb méltán elfeledett újbóli felfedezésre váró operettje nem hoz ugyan lázba, de kedves barátom kérését teljesítve elmegyek rá, a kiváló Lawrence Foster fellépését pedig nagyon várom, különös tekintettel a Hősi életre!
Epedve várjuk a Főszerk. Úr beszámolóját a tegnapi koncertről. :O)))
Én személyesen ott leszek, viszont hiába iratkoztam fel a MüPa hírlevelére, mindössze 3-4 órával a közvetítendő esemény előtt kapok e-mailt, ami főleg a nem NFZ-koncertek előtt bosszantó, így a legutóbbi Kopasinszkaja/Rotterdam esetében..
Youtube-ról az élő adások letöltése egyrészt nem legális, másrészt nem könnyű feladat, mivel a youtube időről-időre megváltoztatja a stream szerkezetét, így bombabiztos és időt álló megoldások nem léteznek. Általánosságban az mondható, hogy az ingyenes és nyílt forráskódú ffmpeg keretrendszer erre is lehetőséget nyújt, de ennek használata mélyebb ismeretet igényel. Így az egyszerű, de eltökélt felhasználó annyit tehet, hogy a google-on megoldást keresgél, pl. a "download youtube live stream" kulcsszavakkal, aztán ha talál egy ígéretes segédprogramot vagy plugint, akkor azzal teszteli a youtube-on mindig fellelhető live streameket (pl. csobogó patak, akvárium, stb), és ha a tesztek sikeresek, akkor megpróbálja az előadás letöltését élesben.
Nem tudjátok, hogy lehet felvenni az élő közvetítést?
Remélhetőleg élő videós közvetítés is lesz, mint az NFZ ottani estjein, legutóbb a Nabucco előadásáról. NB: NEM az irigység beszél belőlem, mert ott leszünk, én viszont kb. 27 év után végre élőben hallhatom a Krisztus gyermekkorát. (Lemezen 2 felvétele is megvan, tegnap hallgattam meg Dutoit Montrealban készült gyönyörű felvételét.
A Bartók Rádió szerda este élőben sugározza a Müpából Berlioz csodálatos oratóriumát: Krisztus gyermekkora
Lelkemet simogatta Francesca Aspromonte dícsérete. Évekkel ezelőtt kis vidéki színházunkban (Teatro Grande, Brescia, bár szerintem már minden fórumtárs kívülről fújja) ragyogott ki egy Rinaldo előadói közül. Azóta igyekszem elcsípni bármit is énekeljen, és még soha nem okozott csalódást.
Tisztelt fórumtársak, feleségemnek munkahelyi programja akadt, így szabaddá vált 1 db jegy 15-én (szerda) estére az NFZ koncertjére a Müpába (fszt. 4. sor). Műsor: Berlioz: Krisztus gyermekkora, francia közreműködő énekesekkel. Ha valakit érdekelne, grátisz felajánlom számára. Egy emailt írjon a bacsnyir@gmail.com címre, és postafordultával elküldöm a jegyet neki.
Most értem haza Gluck Orfeusz és Euridikéjéről a Müpából, de nem tudok szabadulni a hatása alól. A mű "a maga idejében", ahogy mondani szokás, újítóként tűnt fel, mai füllel már nem lóg ki annyira a barokk operák közül (persze értem, hogy Wagner miért is tekintett rá előzményként). De ma ismét bebizonyosodott, hogy az opera nem a díszlet, vagy a jelmez, vagy a rendezés, netán a látványos showelemek miatt hat - ha hat -, hanem elsősorban az énekesi, másodsorban a színészi teljesítmények miatt; és persze a jó zenekar és karmester se árt... (Bár tudná mindezt Ókovács Szilveszter is..:! - de ez most csak egy mellékszál.) Ami a lényeg: életem eddigi legdrágább koncertjegyét vettem meg egy hónapja - a földszint nyolcadik sorba 32 ezer Ft volt 15% kedvezménnyel -, de minden fillérje megérte! Cecilia Bartolit eddig csak hangfelvételről kedveltem, és volt egy kis félsz bennem, hogy élőben, így 59 évesen már nem lesz az igazi - de szerencsére az volt. Megindító színészi játék, erőlködésmentes, természetes hangképzés, tökéletes, sőt még külsőleg is kiválóan tartja magát. Igazán szerencsésnek éreztem magamat, amikor néhány ütemnyit a székembe kapaszkodva énekelt... :-) (hiszen, szellemes megoldással, a színpad nélküli Nemzeti Hangversenyterem nézőterét is bevonták a az előadásba). Így vált a "koncertszerű" előadás teljes értékűvé. A legkellemesebb meglepetést azonban így sem Bartoli okozta, hanem az Euridikét alakító - és a lebetegedett Mélissa Petit helyett beugró - Francesca Aspromonte. Talán hallottam már a nevét (utólag utánanézve, 34 éves korára már komoly nemzetközi karriert tudhat magáénak), de az első pillanattól az utolsóig teljesen méltó partnere volt Bartolinak. Erőlködésmentes, hibátlan hangképzés, sosem túl sok vagy túl kevés dinamika, tökéletes szereptudás, magabiztos színpadi mozgás, kifejező színészi játék - és Bartolival is abszolút begyakorlottnak tűnően dolgoztak együtt, úgyhogy mostantól megjegyeztem a nevét. De, még egyszer mondom, katartikus élmény volt az egész előadás - és ezt, úgy tűnik, a közönség is így érezte: bár kezdetben csak néhányan álltak fel, egy perc után régen látott standing ovation volt a Müpában. Teljesen megérdemelten.
Én a földszint harmadik sorában ültem, és hallottam, amit mond. Tehát a ráadás Kopacsinszkaja saját szerzeménye volt (mellékesen zeneszerzéssel is foglalkozik), bár ez most csak egy rövid etüd volt. :-)
Hogy vidéki zkr., az ténykérdés, miként pl. a Suisse Romande vagy a Drezdai Staatskapelle, az amerikai Big Five-ról nem is beszélve... Inkább azon kellene elgondolkozni, hogy nálunk miért olyan lekicsinylő dolog vidékinek lenni. (Sorolható rengeteg nagy magyar alkotó és művész is, aki vidéki volt, sőt az is maradt.) Rotterdam amúgy csak a 3. város Hollandiában, mivel két székhely is van az országban: Amszhterdam és Hága. Igaz, Rotterdam jó száz éve a világ egyik legforgalmasabb kikötője. S a zkr. lemezeire egy példa saját gyűjteményemből: Bartók: Négy zkri db., Két arckép, Két kép - Erato, vez.: J.Conlon.
A barátnőmék a földszinten ültek, de hátul. Ő is csak annyit hallott, hogy ráadásként Kopatchinskaja és társai a békéről szóló valamilyen művet játszottak. Igazán időszerű volt!
Kopatchinskaja mindig, mindenhol mezítláb játszik, talán játék közbenígy áll a legbiztosabban a lábán. Egyszer a Müpában egy egészen csodálatos rusztikus orosz ruhakölteményben is láttam őt játszani, mintha egy jelmez lett volna az egykori Gyagilev balett valamelyik előadásából, és akkor is mezítláb volt. Úgy emlékszem az egyik fórumtársunk meg is tudta mutatni, hogy milyen ruha volt az. A hölgy fantasztikusan játszik, mindig nagyon dinamikusan de hibátlanul. Úgy emlékszem, legutóbb Bartók 2. Hegedűversenyét hallottam tőle. Sajnos a harmadikon én se hallottam, hogy mi volt a ráadás, de én inkább egy állatfarmra tippeltem volna. Közben engem kicsit meglepett, hogy mennyire jó együttes a Rotterdami Filharmonikusok, pedig ha úgy vesszük, ők csak egy vidéki zenekar.
A világszerte ismert és kedvelt holland „keringő király” nemrég két telt házas előadást tartott a DOME-ban (november 28-29.). Az utóbbi években rendszeressé vált a hegedűművész-karmester meg- és visszahívása; már 2026-ra is meghirdették koncertjét az említett rendezvénycsarnokba. Kaptam egy ajándékjegyet, így élőben is rácsodálkozhattam a művészre, aki ma már – és ezt megtapasztalhattuk elmúlt szombaton is – inkább mint showman mutatkozik meg közönségének, keveset játszik hangszerén: hegedűvel a kezében, limitált mozdulatokkal irányítja a kísérő 60 tagú Johann Strauss Zenekarát vagy beinti a meghívott vendég fellépőket, és szövegel, kommentál, ismertet, olykor a közönséget is bevonja a produkcióba (megszólítja, megénekelteti, táncra hívja őket).
A YouTube-on sok évre visszamenőleg fellelni a nemzetközi helyszíneken lezajlott koncertek videofelvételeit. Tehát Rieu számomra sok újdonságot nem hozott ide el, viszont látszik, hogy összeszokott-összedolgozott csapat van együtt a színpadon, és általában azonos koreográfiát követnek az elhangzó ének-zeneszámok során: ügyelnek a kiválogatásukban/kiválasztásukban és a műsorrendbe iktatásukban, lehetőleg ugyanazokkal a szereplőkkel. Arra is figyelnek, hogy a nemzetközileg ismert slágerek közé a fellépés helyszínéül szolgáló országra - népre jellemző nevezetes zenéket is beiktassanak a programba – a helyiek örömére. Miközben szól a zene, a háttérben a színpad felett az adott országra jellemző egy nevezetes tájképet látványillusztrációként kivetítik. Amúgy a színpad két oldalán magasan lévő két hatalmas kivetítőn azok is jól követhetik az eseményeket, akik a színpadtól messze, távolban, a harmadik emeleten ülnek. Mellesleg a DOME mintegy húszezer ember befogadására alkalmas, ilyen és hasonló rendezvények megtartására is.
Rieu bemutatja közönségének a színpadra érkező vendégművészeket, együtteseket, ének- és hangszeres szólístákat meg a kísérő kórus/vokáltagokat. Rákeresve a világhálón ők ismert személyiségek, akiket felfedezhetünk a turné más-más helyszínein készült képfelvételekről. Így volt most is. A színpadra érkezett mások mellett egy amerikai operaénekesnő, egy fiatal holland énekesnő, egy svájci pánsip-fuvolaművész, fellépett nálunk Rieu „három tenorja” – köztük egy magyar származású énekművésszel. A zenék, műfajok, stílusok is sokfélék: operarészletek, operettrészletek, musicalrészlet, filmzene, rock, jazz, keringő, induló, polka stb. mind képviselve volt a programban: tehát igen sokszínű volt a műsor, így benne felhangzott sok örökzöld sláger is, vagy klasszikusok keveréke a Johann Strauss zenekarra hangszerelve. Mindez körítve Rieu humoros színpadi jelenlétével, gyönyörű jelmezek, stílusos díszletegyüttes, látványos fénytechnika kiemelésével.
Már csak a (nem teljes körű) felsorolás a végére, mit hallottunk és kiket láttunk ezen a fergeteges, jó hangulatú, sok ráadást is kapott Rieu-koncerten a DOME-ban:
- Julius
Fučík: (bevonulási) induló opus 68. (1899)
- Kálmán Imre: A csárdáskirálynő – egyveleg
- Lehár Ferenc: A víg özvegy – zenekari részletek
- Leo Caerts - Leo
Rozenstraten: Viva
España
- Domenico Modugno: Volare (Emma Kok)
- André Rieu – Frozen: Let It Go (Emma Kok)
- Zorba tánca – Sirtaki (Km. Michel Tirabosco –
pánsípon)
- Across the Stars (Km. Michel Tirabosco –
pánsípon)
- ifj. Johann Strauss – A cigánybáró – Barinkay
belépője (zenekari változat)
- Josef Strauss: Feuerfest! op. 269 – francia-polka
- Siegfried Translateur: „Wiener Praterleben” –
keringő (1892)
- „Sportpalastwalzer” (Km. Manoe Koning és a zenekar
- vicces „füttydal” (1892)
- Puccini: Pillangókisasszony – Cso-cso-szán
Nagyáriája (Micaëla Oeste)
- „Torna a Surriento” (a „Három Tenor” előadásában,
PlatinTenors: Gary Bennett (Ausztrália), Mavrák Béla (vajdasági származású magyar
operaénekes), Serge Bosch (Belgium)
- Ifj. Johann Strauss: Kék Duna keringő
- Id. Johann Strauss: Radetzky-marsch
- Verdi: Traviata – Brindisi: „Libiamo, libiamo
ne’ lieti calici” (a „Három Tenor” előadásában, PlatinTenors: Gary Bennett
(Ausztrália), Mavrák Béla (vajdasági származású magyar operaénekes), Serge Bosch
(Belgium)
- Robert Stolz – Walter Reisch: Adieu, mein
kleiner Gardeoffizier!
Hètfőn 19h30 V. Òlafsson szòlòestje szintèn online.
Ma este 19.30-kor online közvetítés a Müpából. Adventi koncert.
Most nem néztem meg a Nabuccót a Müpá-ban. (Az online lehetőségről megfeledkeztem.) Az operát nyáron láttam a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Azért én is sajnálom, hogy ezúttal kihagytam...
Valóban nagyon sajnálom, több okból is! Vörös Szilvia miatt különösen. Az utolsó 40 perc csodálatos volt, nyilván az egész előadás is, de nem volt mit tennem. (csak remélhetem, hogy ez az előadás valamikor az M5 tv műsorán felmerül.!)
Akkor nagyon sajnálhatja... Élőben pedig még nagyobb élmény volt! Enkhbat, Vörös Szilvia, Horváth István különösen kiváló volt (hangi és előadói tekintetben egyaránt), de tulajdonképpen a többiek is jó hangi teljesítményt nyújtottak, az NFZ pedig legszebb napjaira emlékeztetően játszott, és ne felejtsük ki a Nemzeti Énekkart se, akiket mostanában rendre nagyon színvonalasnak és jól "bepróbáltnak" hallok. Egyedül Maria Jose Sirin (Abigél) hangképzésén volt érezhető, hogy már túl van a fénykorán hangi értelemben is, és a Zakariást éneklő orosz basszista sem volt mindig tökéletes. Ezzel együtt: én ugyan a földszint negyedik sorban ültem, de ezeket az énekeseket valószínűleg a 3. emelet utolsó sorában is jól lehetett hallani. A koncertszerű előadás ellenére igazi operai élmény volt, különösen ehhez képest ráadásul visszafogott árakon.
Sajnos, későn értem haza, így "lemaradtam" róla.
Ma este 19 órától Verdi: Nabucco online közvetítés a Müpából.
Minden kedves fórumtársnak köszönöm a figyelmességet, hogy számomra is érthető rövidítéseket használnak.
Anèlkül, hogy hallottam volna valamennyit, a magam rèszèről az LA Phil* szerintem màr règòta a Big Five-hoz vagy minimum a Big Six-hez :-) sorolhatò.
A BFZ/BFO pedig az idők végezetéig a zászlajára tűzi, hogy ők is a legjobbak között vannak bizonyos kritikusok szavazatai alapján.
Mindig vitathatók az ilyen összehasonlítások, az pedig pláne, hogy kik tartoznak a szűk élvonalba. Ha már a CSO is bekerült az értékelésbe, akkor azért az USA-ból min. a Big Five többi tagját (N.Y.Filh., Cleveland SO, Philadelphia O., Boston SO) sem kellett volna kihagyni, Európából pedig a Concertgebouw Zkr-t és a legjobb londoni zenekarokat sem.
Kedves Perempe, nekem ilyen összehasonlítási alapom és lehetőségem nincsen, mindenesetre a múlt heti koncert nagyon jó volt, és kiemelkedett azon koncertek sorából, amelyeket a Müpában ebben az évadban láttam.
Köszönöm. A cseh zenekarnak nyoma sem volt a keresésemben. Megerősítve látom azt a tapasztalatomat, hogy az internet végtelen mezején a kutatási irányt nagyban befolyásolják a gépről folytatott korábbi kutatások.
tapasztalatom szerint a VPO/CPO/elit német zenekarok szintjét nem hozza a VSO. 2023 márciusában voltam Bamberg koncerten Bécsben, beszélgettem egy akkor 84 éves bácsival, egy páholyban ültünk. ő mondta, hogy az '50-es évektől jár rendszeresen, a VSO nem a világ legjobb zenekara. a Bruckner 7./VPO/Mehta előtt egy franciával beszéltem, szerinte a VSO a BFZ-vel egy kategória; volt alkalma párszor hallani a BFZ-t is. szerintem is esetleg erős B kategória a BFZ és a VSO. hallottam élőben CSO-t, csalódás volt.
Na, akkor fussunk neki még egyszer: https://youtu.be/qJ1ijIztHNo?si=_uQiWV84gkd724RG
Kösz, jó ez a Figaro. :)
Szerintem sem az, de azért érdemes belehallgatni itt...
Azt olvastam, hogy Mahler első szimfóniájának első három előadása (Budapest 1889, Hamburg 1893, Weimar 1894) volt 5 tételes, de ezek mindegyike más és más volt, mert közben Mahler jelentősen átdolgozta a művet. E bemutatók után tért át Mahler a 4 tételes verzióra, és ezt a 4 tételes verziót játsszák jelenleg is leggyakrabban. Tehát az öt tételes változatnak is három verziója létezett, kérdés, hogy a Kocsis-féle előadások, ezek közül melyik verzióhoz álltak a legközelebb. Mivel egy 2004-es koncertre hivatkozol, ezért szinte kizárt, hogy az a rekonstruált 1889-es Budapesti verzió lett volna, amit először a 2012-es Mahler centenáriumon adtak elő.
Kocsis az NFZ-vel több ízben előadta az öttételes változatot. Az egyik 2004-es koncertjét CD-n ki is adták...
Manapság általában a 4 tételes verziót játsszák, ami itt is elhangzott szerdán a Müpában. A budapesti verzió rekonstrukciójával kapcsolatban ezt a cikket ajánlom a figyelmetekbe.
A két hiányzó "budapesti" tételt szerinted a "hamburgiakkal" kipótolva játszották? Ez a szakszerűnek tűnő ismertető ellentmondani látszik az általad írottaknak. Eszerint még a Blumine is elhangzott az öttételes itteni premieren. Valójában akkor amit ma általában játszanak, az mi?
Én úgy tudom, hogy csak a Haumburgi, 1893-ban bemutatott változat hiteles eredetijét találták meg 70 éves "eltűnést" követően, amelyet Britten 1967-ben újra bemutatott. A budapesti ősváltozat eredeti kottája viszont nem került elő, csak egy kézirati példánya, amely Mahler egyik munkapéldánya lehetett, és rengeteg javítást, beszúrást, törlést tartalmazott, ráadásul az 1889-es előadás két tétele hiányzott belőle. Ez a példány Mahler sógora kezébe került, majd halála után évtizedekig egy kanadai egyetem könyvtárában porosodott. Ebből a példányból készítettek egy rekonstrukciót, amelyet a 2011-es Mahler centrumon mutattak be, és a budapesti ősbemutatóhoz feltehetően ez a változat áll legközelebb.
A "Blumine"-re gondolsz? Mert az megvan már.
