Bejelentkezés Regisztráció

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek


Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények

6964 lujza 2025-07-03 03:27:31
Remélem, Zéta a Mesterdalnokokról is írni fog, de addig is találtam egy másikat:
https://papageno.hu/blogok/kadencia/2025/07/a-nurnbergi-mesterdalnokok/

6963 gezakadocsa 2025-06-11 15:42:06
Én a Knappertsbusch-féle legendás 1962-es Parsifalt szereztem be még a CD-korszak viszonylag elején (Philips), nemrég pedig egyik unokatestvérem CD-fölszámolása révén megkaptam tőle Kna 1951-es fölvételét. (Mindkettő Bayreuth, élő.) Csak George London azonos a kettőben (Amfortas). 1951-ben 272 perc a kerekített összidő, 1962-ben 250.
Jól emlékszem viszont arra, amikor az OH-ban láttam az Istenek alkonyát Karl Ridderbusch vendégfölléptével (háromszorosak voltak az amúgy akkor még igen baráti helyárak; persze így is a kakasülőn voltam). Valamikor du. kezdődött, de mire vége lett, rajtam kívül még jónéhányan az opera előtti buszmegállóban a hajdani 1-es autóbuszt várták. Telt múlt az idő, s a busz nem jött. A várakozók zöme a Ring hallott motívumait dúdolta magában, majd egyszer valaki megnézte a menetrendet és az óráját, s kiderült, hogy az utolsó busz már elment. 

6962 Hangyászsün 2025-06-11 13:39:12 [Válasz erre: 6959 -zéta- 2025-06-10 13:55:10]
Carl Muck a hőskorban talán még Kna-t is túlszárnyalta. de most lusta vagyok utánanézni.

6961 -zéta- 2025-06-10 22:31:29
Köszi a kiegészítést... valamivel tisztább a kép Kna körül...

6960 Tejberizs 2025-06-10 14:55:59 [Válasz erre: 6959 -zéta- 2025-06-10 13:55:10]
Bocsánat a kicsit "offtopic" megjegyzésért. 1953-ban is volt Parsifal Bayreuthban, csak akkor Clemens Krauss vezényelte a művet. Knappertsbusch ugyanis az 1952-es szezon után otthagyta Bayreuthot, mert nem bírta elviselni Wieland Wagner rendezéseit. A galambot különösen hiányolta a Parsifal végén. Krauss viszont 1954 májusában meghalt. Wolfgang Wagner beszélte rá Knappertsbuscht, hogy térjen vissza. (forrás)

6959 -zéta- 2025-06-10 13:55:10 [Válasz erre: 6958 Hangyászsün 2025-06-10 11:35:22]
Bayreuth elég régen rögzíti az előadásait. A Parsifalt legtöbbször - úgy tudom - Hans Knappertsbusch vezényelte, 1951 és '64 között nonstop ('53 kivételével, amikor nem ment). A legrövidebb és leghosszabb Parsifalja közt majd egy fél (parsifalnyi) felvonás különbség van, ráadásul úgy, hogy az évek során alig-alig változott a szereposztás...
Ezt hívják művészi szabadságnak...

6958 Hangyászsün 2025-06-10 11:35:22 [Válasz erre: 6954 Edmond Dantes 2025-06-09 16:34:06]
Kérdezd meg Wagnert. :ODDD Nyilván kell lenniük, hogy Bouleznek hogyan sikerült több mit egy órával rövidebbre, ill. hogy a hallgatók miért nem érzik gyorsnak az előadást, maradjon az emberi érzékelés titka.

6957 Klára 2025-06-10 07:44:57 [Válasz erre: 6955 -zéta- 2025-06-09 20:53:37]
Nekem is a Walkür volt az első Wagner élményem, a Tavaszi dal azonnal "bejött" - szép ária, és akkori füllel hasonlított a korábban megismert áriákhoz. A valkűrök lovaglása is tetszett, de nem annyira. 
(A "10 forintos hely" alapján saccolom, hogy ez is kb. akkortájt történhetett. Hol van már a tavalyi hó?)

6956 macskás 2025-06-09 21:35:45 [Válasz erre: 6951 Búbánat 2025-06-08 17:15:00]
Wagner nevezte a Don Giovannit (bennfentesek számára DG, röhögnöm kell) az operák operájának, de nem találom a linket.

6955 -zéta- 2025-06-09 20:53:37 [Válasz erre: 6952 Hangyászsün 2025-06-09 09:57:41]
16 évesen A walkür volt életem első Wagner-előadása. A haverommal ültünk a III. emelet 2. sorában a 10 forintos helyünkön. Majd meghaltunk az unalomtól, az első igazán izgalmas rész a walkűrök lovaglása volt. 
A végén a publikum óriási ovációt rendezett. "Valami lehet benne, ha ennyire ünneplik" - mondta a haverom és vettünk jegyet a pár nappal későbbi előadásra. (Báró Lukács Miklós jóvoltából gyakran ment szerencsére - és pazar szereposztásban.) A következő előadáson feltűnt, hogy milyen szép a Tavaszi dal és a Wotan búcsúja is. 
Nem ragozom, onnantól másfél-két évig az összes Walkűrt megnéztük, vagy tízszer. Utoljára a Wotan-Fricka kettős adta meg magát, ma ez az abszolút kedvenc, alig várom, hogy odaérjünk...

6954 Edmond Dantes 2025-06-09 16:34:06 [Válasz erre: 6953 Hangyászsün 2025-06-09 10:04:01]
Nem is èrtem: nincsenek tempòelőìràsok Wagnernèl?

6953 Hangyászsün 2025-06-09 10:04:01 [Válasz erre: 6947 Edmond Dantes 2025-06-08 13:49:06]
Boulez vezényletével a Parsifal egy órával rövidebb, mint Toscanini interpretációjában: Csigaverseny a Zöld Dombon: Mégsem az az érzésem, hogy hajszolná a közreműködőket a karmester.

6952 Hangyászsün 2025-06-09 09:57:41 [Válasz erre: 6943 zenebaratmoncsi 2025-06-08 12:30:05]
Wagner esetén a kezdő, de az erősen haladó hallgatónak is fel kell készülnie, már a Hollandi (sőt a Rienzi) esetében is! A Trisztán mellékszereplői akár statisztának is felfoghatók, ugyanakkor Brangäne 2. felvonásbeli beleéneklése a szerelmi kettősbe számomra a darab egyik csúcspontja (a másik Izolda szerelmi halálának fortissimója). WG fórumtársunk kedvence pedig paradox módon Marke király 2. monológja, amely nem csupán a kezdők szemében a megvalósult unalom. Hogy kiváló barátunknak mennyire igaza van, arra 2008-ban Bayreuthi előadáson, egy borzalmas rendezésen bosszankodva jöttem rá, miközben Robert Holl tolmácsolásában éppen ez  jelentette a zeneileg legjobban megvalósított részt.

6951 Búbánat 2025-06-08 17:15:00 [Válasz erre: 6938 macskás 2025-06-08 10:01:05]

Mozart: Don Giovann – operák operája.

De más opera – Verdi: A tubadúr - kapcsán is említik az „operák operája” megjelölést.  

Fodor Géza (Széchenyi-díjas dramaturg, zenekritikus, színház- és zeneesztéta, egyetemi docens) így írt A trubadúrról:

Leo Slezak, a múlt század elejének nagy tenoristája szerint az operák általában arról szólnak, hogy a tenor szerelmes, s bár viszontszeretik, mindig közéjük áll valaki, rendesen a bariton, és minden szép álmot szertetép. S ugyanő, korának híres Manricója, operakalauzában A trubadúrról csak ennyit ír: ? Fogalmam sincs, hogy miről szól?. Hát leginkább éppen arról, hogy a tenor szerelmes a szopránba, aki viszontszereti, de közéjük áll a bariton és minden szép álmot szertetép. (...)

Herbert von Karajant, akihez ez az opera különösen közel állt, három sajátossága nyűgözte le és inspirálta: az emberi szenvedély archetipikus szituációi, a maximálisan koncentrált drámai helyzetek és Verdi zseniális képessége, hogy ezeket a drámai helyzeteket zenébe tegye át. Mindez olyan primer és elementáris, hogy centrifugális erejével valóban látókörön kívülre röpíti az elő- és háttértörténetet; az opera adekvát befogadásához nincsen szükségünk arra, hogy a zene által közvetlenül felfoghatón kívül fogalmunk legyen róla, miről szól, mert lényegében arról szól, ami a hangok ? a leírt és a megszólaló hangok ? által közvetlenül felfogható belőle. A trubadúr a romantikus opera értelmében vegytiszta opera, az operák operája.


6950 takatsa 2025-06-08 14:34:05 [Válasz erre: 6949 zenebaratmoncsi 2025-06-08 14:19:21]
"Tudtok még ilyen operaszerzőről?"
A Wagner utáni operaszerzőknél ez általános tendencia. Éppen ezért annyira izgalmas szinte minden XX. és XXI. századi opera.

6949 zenebaratmoncsi 2025-06-08 14:19:21 [Válasz erre: 6946 takatsa 2025-06-08 13:41:53]
Ez szép írás volt tőled.
Valójában tényleg Wagnernél van csak meg a szöveg és a zene egysége, mivel ő egyben író is volt, ismerte a német mitológiát tetőtől talpig, ez alapján írta a szövegkönyveket, és  hozzá a zenét. Ezt nagyon észre lehet venni operáin, ő úgy fogalmazott, hogy a teljes, totális művészetet szeretné átadni, zene, szöveg és szinpadi kép tökéletesen egybe olvadását.
Tudtok még ilyen operaszerzőről?

6948 Edmond Dantes 2025-06-08 13:50:49 [Válasz erre: 6935 lujza 2025-06-08 04:50:07]
A Fischeres mannheimi a 2. Trisztànom volt, jòval a kölniekè utàn. Utòbbiakkal làttam mèg ugyanakkor a Titus kegyelmèt is, benne Hamarival. A 3. hozott darabjukra, Hindemith Cardillacjàra nem vàllalkoztam...

6947 Edmond Dantes 2025-06-08 13:49:06 [Válasz erre: 6942 Hangyászsün 2025-06-08 12:16:17]
A Parsifalt nem csak "elkönyvelik" lassùnak, hanem az is. Zenèsz ismerősöm, aki jàtszott benne a Wagner-napokon, akkor azt mondta, (nem tudom 1/1 pontosan idèzni) hogy. kb. kèt kezèn meg tudja szàmolni az Adagio/Andante tempònàl gyorsabb ütemek szàmàt. El kell/ett hinnem neki.

6946 takatsa 2025-06-08 13:41:53 [Válasz erre: 6943 zenebaratmoncsi 2025-06-08 12:30:05]
"Tévében néztem bele, talán a Mezzon."  Pontosan ez a probléma. Most nem megyek bele abba, hogy az opera nem "kétszereplős", hiszen minden hangfaj képviselteti magát, a szopránon, tenoron kívül van mezzo, bariton és basszus is, szóval nem erről van szó, hanem arról, hogy egy Wagner műbe - különösen a Trisztán és Izoldába -, nem elég belenézni. Ez a mű, mind annyi más remekmű is, követel téged. Nemcsak a figyelmedet, hanem annál sokkal többet: az odaadásodat. Azt, hogy képes legyél megnyílni és belemerülni,  képes legyél lerombolni magadban a gyanakvásodat, a védekezésedet, a félelmeidet, és képes legyél átadni magadat az ismeretlennek. Ha nincsen meg benned ez a vágy és elhatározás, akkor ez a világ nem nyílik meg előtted. Mondok egy példát az irodalomból. Itt van pl. ez az Ishiguro Kazuo, a századvég és a 21. század talán legnagyobb regényírója. Olvass bele bármelyik regényébe, pl. az Eltemetett óriásba, vagy  a Vigasztalanokba, vagy a Klára és a Napba. Merő unalom, semmit sem történés, ködös és lomha, sehova sem tartó mondatok. Legszívesebben a falhoz csapnád a könyvet. Pedig amit a kezedben tartasz, az egy rejtett és sohasem látott, csodálatos világ. Csak rá kell szánnod magadat, el kell vetned az előítéletedet és az előfeltételeidet, le kell ülnöd és bele kell merülnöd. Nem adja magát olcsón és sokat követel tőled ez a könyv, de amit cserébe ad, azt máshol nem kapod meg. Ugyanez érvényes Wagnerre, és különösen a Trisztán és Izoldára, valamnt a Parsifálra. Valami egészen hihetetlen kincset kapsz, de ezért neked is meg kell küzdened. És ez az a pont, ahol nem értek egészen egyet Lujzával sem: ezt a művet nem elég hallgatni, sőt, nézni sem elég, a  megértéshez több kell, az elszántságodon kívül az is, hogy megérts minden szót, és minden mondatot, az első hangtól és írásjeltől az utolsóig. Mert ez egy totális mű, ahol a zene és a kimondott szavak megbonthatatlan egységben, szimbiózisban élnek, elválaszthatatlanok, és szükségük van egymásra. Ez Wagner egyik nagy találmánya, a szó és a zene teljes egysége, nem véletlen, hogy ő írta a librettókat is: íme, ez vagyok én, mezíttelenül és nyersen, brutalitásomban törékenyen. Wagnert nem elég hallgatni, nem elég nézni, gyötrődni és szenvedni kell vele, és aztán ujjászületni, a fényre. :)

6945 Edmond Dantes 2025-06-08 13:38:24 [Válasz erre: 6938 macskás 2025-06-08 10:01:05]
Ezt èn pont 50 ève ugyanìgy "konferàltam" be az Astoriàs Ki nyer ma?-ban, akkoriban làttam először. Vilàgtakarèkossàgi nap lèvèn vendègek is voltak, nem akàrkik: Ruttkai, Latinovits ès Ernster Dezső. Kaptam tőlük autogramot ès el sem vesztek! Utàn Ruttkai odajött hozzàm, süldő egyetemistàhoz ès azt mondta: ugye, milyen igaz, Don Juan az operàk operàja! Jò lenne a cìmet visszamagyarosìtanispanyolosìtani, mint most a Don Carlost.

6944 Edmond Dantes 2025-06-08 13:29:28 [Válasz erre: 6943 zenebaratmoncsi 2025-06-08 12:30:05]
Till Gèza szerint Wagner itt "a szenvedèly legmagasabb csùcsain jàrò extàzisànak làngolàsàt kiàltja vilàggà". ( ... valamint ... nihilizmusàt.) Ezt màsok leegyszerűsìtve ùgy mondjàk, hogy az egèsz Trisztàn-zene egy hosszù ... na, hàt az, igen. Nem ìrom ki, mert a beìràsomat joggal bannolnàk :-)

6943 zenebaratmoncsi 2025-06-08 12:30:05 [Válasz erre: 6942 Hangyászsün 2025-06-08 12:16:17]
Pontosan ezt vettem én is észre, hogy nem történik semmi a Trisztán és Izoldába, csak ketten vannak végig a szinpadon. Tévében néztem bele, talán a Mezzon.

6942 Hangyászsün 2025-06-08 12:16:17 [Válasz erre: 6936 lujza 2025-06-08 05:03:03]
Ráadásul ebben alig történik valami. Az 1. felvonás nagy részében előkelő hölgy hisztériázik a szolgálólányával, kisebb részben előkelő úr a csatlósával, és így tovább. Ehhez képest a statikusnak és lassú tempójúnak elkönyvelt Parsifal akciófilmnek tekinthető, annyi benne a fordulat és mozgás.

6941 Hangyászsün 2025-06-08 12:12:17 [Válasz erre: 6938 macskás 2025-06-08 10:01:05]
A Wagner előtti operák esetében mindenképpen, de még vele is bírja a versenyt. Nekem a zene leül a DG-Leporello ruhacserénél, Leporello lebukásánál, de a lakomajelenet és a kőszobor megjelenése mindent visz! (Na jó, a Walhalla és a Rajna-part végét nem!)

6940 Hangyászsün 2025-06-08 12:07:04 [Válasz erre: 6931 -zéta- 2025-06-07 20:09:45]
Bármelyik nyitány/előjáték, zenekari "sláger", majd monológ/ária alkalmas rá. Elismerem, első hallásra dögunalom, ahogyan Heinrich és Vénusz félórán át veszekszenek, fárasztó ugyanez Wotan és Fricka között, főleg a 2. felvonás indítása után. Aki pedig nem tud igen jól németül, majd ennek alapján wagnerül, annak nagyon nehéz a dolga. Olasz operáknál nem ez a helyzet, francia nagyoperáknál, orosz és cseh dalműveknél szintén igen.

6939 Hangyászsün 2025-06-08 12:00:25 [Válasz erre: 6924 takatsa 2025-06-07 10:02:52]
Kihagytam, bár évekkel ezelőtt a MüPa-beli rendezés IS tetszett, a ZENE igazán csak 2010-ben "jött be", Katharina Wagner egyébként elgondolkodtató rendezését* látva magában a Festspielhausban. *Itt is elgondolkodtató erkölcsi tanulságot mutatott be, aminek persze semmi köze sem volt az eredeti cselekményhez.

6938 macskás 2025-06-08 10:01:05 [Válasz erre: 6937 takatsa 2025-06-08 07:16:17]
A Don Giovanni az operák operája!

6937 takatsa 2025-06-08 07:16:17 [Válasz erre: 6932 zenebaratmoncsi 2025-06-07 23:07:03]
Tudod, a Trisztán és Izoldának van egy jelzője: ez az operák operája. Egy  olyan opera, amely semmi mással nem mérhető össze. Benne összegződik Wagner minden zsenialitása és őrültsége, az univerzum és benne az ember minden rútsága és szépsége. Maga a világ, amiben szeretnél élni és vele eggyé válni, és amelyben szeretnél meghalni és benne feloldódni. Amit látnod kell, hallanod kell. Hát ülj le és nyisd ki a szemed és a füled, hagyd, hogy átjárjon a zene.

6936 lujza 2025-06-08 05:03:03 [Válasz erre: 6932 zenebaratmoncsi 2025-06-07 23:07:03]
Szegény Trisztán és Izolda, alig tudnak enyelegni. Az első felvonást Izolda dühöngi végig, a másodikban tényleg enyelegnek egy kicsit, majd a harmadikat Trisztán panaszkodja végig, de mindezt a legcsodálatosabb zenével, ami csak létezik. Ha elfelejtesz minden ellenállást a zenével kapcsolatban, akkor észre se veszed az idő múlását közben. Ha kíváncsi vagy rá, hallgasd először a második felvonást, nézni nem is muszáj. Mint egyszer, talán ED fórumtársunk írta, két "hegyomlás" énekelte el a MET-ben, de micsoda hangok voltak azok!

6935 lujza 2025-06-08 04:50:07 [Válasz erre: 6927 Edmond Dantes 2025-06-07 13:27:32]
Nem a Mannheimi Opera volt az? Számomra ismeretlen énekesekkel, Fischer Ádámmal, és csodás rendezéssel. Engem lenyűgözött.

6934 lujza 2025-06-08 04:44:10 [Válasz erre: 6924 takatsa 2025-06-07 10:02:52]
Nem tudok rá más szót használni, kifejezetten bájos a Müpa Mesterdalnokok előadása. És eddig mindig jók voltak az énekesek is, még a bájgúnár Vogt is egész jó volt. Az első évben még sikerült belógnom is (bocsánat!) a második előadásra, hogy még egyszer megnézzem. Remélem, idén is jók lesznek a szereplők, csak 3 napi hideg élelmet hozz magaddal a szünetekre, de az előadást remélhetőleg élvezni fogod!

6933 zenebaratmoncsi 2025-06-07 23:12:09 [Válasz erre: 6929 Kokapu 2025-06-07 17:10:34]
Másrészt régi újságokat böngészve a neten nemrég találtam egy cikket, aminek az érdekessége az volt, hogy Jacobi Viktor egyik mára elfeledett operettjét próbálták, Kálmán Imre is ott volt, de beszorult a szinpadra és hát nem tudott kimenni... és ekkor el kezdte énekelni Wagner zenéjét, és hát Jacobi fölháborodott ezen, mivel ki nem állhatta Wagnert, hangosan kiabált, hogy szabotázs, leállt az előadás és hát Kálmán pedig ki tudott szökni a próbáról.

6932 zenebaratmoncsi 2025-06-07 23:07:03 [Válasz erre: 6930 takatsa 2025-06-07 17:51:54]
Valójában kedvelem Wagner zenéjét, jó nem vagyok nagy rajongója, de a Tannhausert például kétszer is megnéztem, sőt a Parsifalt is (igaz a bérleten volt), de végigültem. Emellett láttam egyszer a Nürnbergi mesterdalnokokat, a Siegfrid-et, a Rajna kincsét (csodálatos díszletekkel) és belenéztem a tévében a Bolygó hollandiba is. Jó persze nehéz zene, de vannak benne szép részletek. 
A Lohengrin pedig most lesz, abban van a híres nászinduló, amit szerintem mindenki kedvel, akár a Bolygó hollandi vagy a Tannhauser nyitányat, vagy a Walkür Lovegok bevonulása. Lohengrin: Nászinduló
Amit nem néznék meg az a Trisztán és Izolda, na az nekem már sok, hogy két ember 4 órán keresztül enyeleg a szinpadon. Esetleg látta valaki? Érdekelne a véleménye.

6931 -zéta- 2025-06-07 20:09:45 [Válasz erre: 6929 Kokapu 2025-06-07 17:10:34]
Pedig a Tannhäuser pont jó első nekirugaszkodásnak. Javaslom, kezdd a nyitánnyal, az behúz az egész darabba...


6930 takatsa 2025-06-07 17:51:54 [Válasz erre: 6929 Kokapu 2025-06-07 17:10:34]
Wagner olyan mint egy lórúgás. Feltétlenül ki kell próbálni.:)

6929 Kokapu 2025-06-07 17:10:34
Mai napig nem hallgatok Wagnert, mert középiskolás koromban egyszer egy helyettesítőtanár azzal büntette az osztályt, hogy Wagnert kellett hallgatnunk (lemezjátszóról). 

Sokáig egyáltalán nem is hallgattam komolyzenét, de már bő 15 éve egyre jobb vele a viszonyom. De azért valamelyik nap, amikor a MÜPA küldte a hírlevelet, hogy aranykártyásként kezdhetek vásárolni a jövő évi Wagner-napokra, még mindig csak kétkedve néztem az e-mailt... 
Talán egyszer...



6928 Búbánat 2025-06-07 15:14:42

Olvasom, hogy Rajna Martin jövőre a Budapesti Wagner-napokon társ-művészeti feladatokat lát majd el Fischer Ádám mellett, 2026 szeptemberétől pedig a Luxemburgi Filharmonikus Zenekar főigazgatójaként is dolgozó művész a későbbiekben karmesteri szerepet is vállal majd. 


6927 Edmond Dantes 2025-06-07 13:27:32 [Válasz erre: 6922 lujza 2025-06-07 02:30:46]
Ugyanígy vagyok én is, talàn azért, mert életem első Tannhäusere rémes volt. Gimnazista voltam, dögunalmas vezénylés és két igen gyenge főszereplő volt, máig emlèkszem a nevekre, Digitár nélkül. Vènusz -és talán Wolfram- tetszett, szinte ismeretlen ifjú hölgy, bizonyos Kovàcs Eszter énekelte, akiből később csaknem világsztár lett, sajnos jóval idő előtt lezárult a pályája. A Trisztán sem jutott el a szívem közepéig, ott is túl korán kaptam az elsőt az amúgy jó kölniekkel Pesten. Utóbbival teszek még egy kísèrletet, már van jegyem a MET-es stream-re. Ha ilyen nevekkel sem érint meg, akkor biztosan bennem van a hiba.

6926 Klára 2025-06-07 12:55:44 [Válasz erre: 6922 lujza 2025-06-07 02:30:46]
A budapesti Wagner-napok egyik nagy értéke és előnye, hogy azok is csodás előadásokat elvezhetnek, akiknek Salzburg nem opció! (sok-sok köszönet Fischer Ádámnak és a hazai közreműködőknek). Én a tegnapi Tannhäuser és a június 26.-i Mesterdalnokok előadásra a jegyeket szokás szerint a 3. emeletre mély lélegzetvétellel és nagy optimizmussal tavaly május végén vettem meg.

6925 Klára 2025-06-07 12:47:04 [Válasz erre: 6920 takatsa 2025-06-06 22:44:28]
Egyetértek, tökéletes előadás volt - valóban Tannhäuser nélkül! De a többi énekes kifogástalan volt! Láng Dorottyát először a tavalyi Wagner napok Istenek alkonya előadásán csodáltam meg, akkor székben ülve mentette meg az előadást. Tegnap nem csak csodás hangjában, de remek alakításában is gyönyörködhettem. Birger Radde esetében talán elmondhatni, hogy a "beugrás jobb volt, mint az eredeti"?) Az "O du, mein holder Abendstern" áriát ilyen előadásban ritkán hallani!
Wagnert csak ilyen szereplőkkel lenne szabad színpadra állítani!

6924 takatsa 2025-06-07 10:02:52 [Válasz erre: 6923 Hangyászsün 2025-06-07 09:27:59]
A Mesterdalnokokkal én is így vagyok, de most itt van a nagy lehetőség, vettem is jegyet a jún. 28-i előadásra.

6923 Hangyászsün 2025-06-07 09:27:59 [Válasz erre: 6922 lujza 2025-06-07 02:30:46]
(Még novemberben váltottam jegyet a 29-ikei Tannhäuserre.) Én a Mesterdalnokokkal voltam vagyok így. Kb. 35 év wagneriánusi lét kellett hozzá.

6922 lujza 2025-06-07 02:30:46 [Válasz erre: 6920 takatsa 2025-06-06 22:44:28]
Egyetlen Wagner opera van, amit tulajdonképpen nem igazán szeretek, és ez a Tannhauser, de azért "kötelességből" mindig megnézem. És ma leesett az állam, mert ilyen jó előadást ebből a műből tán még nem is hallottam, pedig volt szerencsém egyszer még Salzburgba is elmenni érte. Nekem még a címszereplő is tetszett, bár kicsit ordibált néha. És igazad van, először nagyon sajnáltam, hogy Lauri Vasar beteg, de hallva Raddét, már nagyon örültem, hogy őt hallhatom. Ugyanígy sajnáltam előzőleg, hogy nem FÁ lesz a karmester, hanem a kevésbé hírneves M. Güttler, de most a zenekar is olyan gyönyörűen szólt vele, ahogy írtad, körülvett a zene engem is. Amint hazaértem, megnéztem, milyen jegy kapható a második előadásra, de szokás szerint az olcsóbbak már mind elfogytak, pedig szívesen meghallgattam volna még egyszer.

6921 Hangyászsün 2025-06-06 23:17:01 [Válasz erre: 6920 takatsa 2025-06-06 22:44:28]
Ezt aztán mondhatod a futballfanatikusoknak. Utóbbiak óbégassák csak a Nélküled c. tákolmányt, és vedeljék bánatukban a Kőbányai világost és társait. Kíváncsi vagyok, mikor fogják Rossi fejét és Szoboszlai lábát követelni.

6920 takatsa 2025-06-06 22:44:28
Tannhauser nélkül...
Miért szeretem Wagnert? Többször feltettem magamnak a kérdést, de ma délután-este közelebb kerültem a válaszhoz, mint ezt megelőzőleg bármikor, ahogyan a III. emelet első sorában ülve körülvettek a hangok, és én hagytam, hogy átáramoljon rajtam a létezés minden öröme és minden fájdalma. 
Ihletett, és a szakralitást sem nélkülöző előadást hallhattunk Michael Güttler vezetésével, a topformát mutató Magyar Rádió Zenekkarával, és a - nyugodt szívvel merem állítani -, felülmúlhatatlan Rádió Énekkarával és a Magyar Nemzeti Férfikarral. A szólisták közül elsőként Láng Dorottya nagyszerű Vénusz-, és Bretz Gábor Hermann alakítását emelném ki. Elisabet Strid a kezdeti kisebb  bizonytalanságok után megindítóan átélt, szívbemarkoló Erzsébet volt. Számomra a legnagyobb meglepetést a beugró Birger Radde (Wolfram) okozta, az ő alakítása volt az est egyik legnagyobb fénypontja. Aki a legkevésbé tetszett, sőt, egyáltalán nem tetszett, az a címszereplő Marco Jentzsch volt. De ez a mai este bebizonyította, hogy jó Tannhauser nélkül is lehet nagyszerű és sokáig emlékezetes Tannhauser előadást csinálni.  Köszönet érte.
Visszafelé a villamoson nézem a sok-sok szomorú arcot. Müpa vs Puskás Aréna: mi a jobbik részt választottuk.

6919 Hangyászsün 2025-06-05 21:07:48 [Válasz erre: 6918 Búbánat 2025-06-05 20:07:38]
Ez aprópénz Rákay termékeinek költségéhez képest.

6918 Búbánat 2025-06-05 20:07:38 [Válasz erre: 6915 Hangyászsün 2025-05-29 14:19:09]
off
Újabb magyar kurzusfilm a láthatáron?... "Egymilliárdból rendez nagyjátékfilmet Vidnyánszky Attila." Olvasom az Index.hu cikkét, mely részletesen szól a Móricz Zsigmond regénye nyomán készülő Úri muri, megazisten! című film munkálatairól és már zajló forgatásának hátteréről. 

6917 lujza 2025-06-05 02:57:13
Egy korszak ért véget a Zene Házában. 17 éve a Pinceszínházban kezdett Dinyés Dániel kísérleti jelleggel operabeavatókat tartani. A helyszínek többször változtak azóta, de a megközelítés és a cél egyértelmű és világos volt: Göttinger Pál színész-rendezővel együtt megpróbálták az operát, egy-egy népszerű mű elemzésével a gyakorlatban érthetőbbé tenni, közelebb hozni a laikusokhoz is. Az évek során egyre nagyobb rajongótábor követte ezt a kezdeményezést, így egyre nehezebb volt bejutni egy-egy alkalomra. De mindez most, az utolsó évben a közönség közreműködésével alkotott opera ősbemutatójával befejeződött. Jó lenne, ha valaki, aki régóta figyelemmel kísérhette ezt a folyamatot, megírná a tapasztalatait róla!

6916 Hangyászsün 2025-06-03 11:59:55
A mínuszt Demeter Sziszi fogja kifizetni? Nem nyereséges? Nahát!

6915 Hangyászsün 2025-05-29 14:19:09 [Válasz erre: 6912 Edmond Dantes 2025-05-29 07:00:39]
Ez mind rendben, de a kurzusfilmhez hozzátartozik a már a forgatás alatti éktelen csinnadratta a médiában, a bemutató előttiről, majd az azt követő hatalmas sikeráradatról (Fődíj a Rio del Primitivo-i fesztiválon, a Bad Scheißhauseni WC-pucolók különdíja, a Neverhasbeeni szénégetők aranyérme stb.) szóló sajtóhírekről nem is szólva. Én a Hídembert is ide sorolom, amelyet épp akkoriban kezdtek vetíteni, amikor Megyó hivatalba lépett. Elk*rtuk: Kétség nem fér hozzá. Magyar Passió: Szamóca minden bigottsága fitogtatott vallásossága dacára sem csaptak körülötte ekkora hűhót. Blokád: Messze jobb az Elk*rtuknál, bár a szerencsétlen Antall József utólagos dicsfénybe állításánál szidolozásánál nem több. Magyar Golgota: Súlyosan ledorongolt tv-film, azonnal a feledés homálya borult rá. Megszállottak: Ugyancsak eltűnt a süllyesztőben. Királytalálkozó: 9 nappal ezelőtt, az M5-ön éjszaka vetítették, a mediaklikk.hu-n nem nézhető vissza, oszt jónapot. Persze ebben a csehekkel és lengyelekkel per pillanat fennálló nem-puszipajtási viszony is közrejátszhatott. (Mi az, hogy? Nagyon is!) A Honfoglalás tudtommal a Horn-kormány idejében készült. A Sacra Coronára nem volt pénz, Koltay Gábor - akinek egóját csak a tehetségtelensége múlja felül - Trianon-látványossága nem (mozi)film, még ha a tv-ben vetítették is. A Semmelweisnek van egy primitív osztrák- és csehellenes vonulata, de messze kiemelkedik az itt tárgyaltak közül. Hunyadi: Minden hibája ellenére élvezhető, Rákay pedig fortyog a saját levében. Persze simán kivehető a mögöttes mondanivaló.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.