Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Csak a hàrom dobogòs helyezettet làttam, ugyanazt ènekeltèk a gàlàn, mint a tegnapi döntőben, ami teljesen èrthető. A győztes orosz hölgy viszont a gàlàra fellèpő ruhàt cserèlt.
A 7. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny 2026 tegnapi döntőjét követően a gálaközvetítést nézem éppen: online, élőben az Operaházból. Bősze Ádám a műsorvezető-konferanszié.
Schiff András talpra ugrasztotta Magyar Pétert és az egész Zeneakadémiát
A
zongoraművész több mint másfél évtized utáni első budapesti koncertje a
szerencsések örök élménye marad.
/Nepszava.hu - .09.04. 14:12 –
Horváth Gábor/
"A repertoár, ahogyan azt előző napi sajtóértekezletén előre jelezte, Bachtól Haydnon, Mozarton, Beethovenen és Schumanon át Bartókig terjedt. A darabokat pár mondattal vezette fel, olykor még a főmotívumot is vázolta hozzá a zongorán, de mintha érezte volna a levegőben vibráló feszült várakozást, nem húzta el a beszédet, inkább játszott.
Amit még nem tett: amennyire látszott,
egyszer sem pillantott fel az erkély közepének elején ülő politikusokra, nem
kereste a pillantásukat, nem hajolt meg külön nekik és egyetlen burkolt, tréfás
utalást leszámítva nem hozta szóba a különleges helyzetet, az általa az elmúlt
tizenhat évben követett utat. Ez a célzás J. S. Bach Capriccio a szeretett
fivér távozására című fiatalkori darabja előtt hangzott el, mondván egy időre ő
is elutazott.
Az ismételt ováció, a
többször is felállva vastapsoló, brávózó publikum láttán felmerül a kérdés,
milyen hangulat lehetett itt Liszt Ferenc 1875-ös koncertjén és vajon azóta
köszöntött-e ilyen lelkesedéssel bárkit Budapest.
Talán igen, talán nem,
Schiff András mindenesetre hazatért és most már akkor is velünk marad, amikor
éppen turnézik a világban."
Tegnap este rendeztèk meg az idei Marton Èva Ènekverseny döntőjèt a ZAK-on, amire ellàtogattam. 40 orszàgbòl 265-en jelentkeztek, meghìvàst 105-en kaptak, a közèpdöntőbe 26-an jutottak, köztük kèt magyar, Dolhai Luca ès Topolànszky Laura. A döntő 12 fős mezőnyèbe màr kizàròlag koreai ès posztszovjet művèszek fèrtek be, ami kissè (?) egyoldalùvà tette a versenyt. Màr csak azèrt is, mert egyetlen alt/mezzo ènekest sem hallhattunk ès az egy szàl tenor sem kèpviselte -egyelőre?- a legmagasabb szìnvonalat. Igazi dràmai szopràn is csupàn egy (kettő?) akadt, ìgy a döntő nagyjàbòl lìrai ès koloratùrszoprànok ès mèly/ebb fèrfihangok seregszemlèje lett. Nàlam kèt versenyző vègzett az èlen eldönt(het)etlen holtversenyben, mert hogyan is lehet eldönteni, vajon Rosalinda Csàrdàsa vagy Fülöp kiràly monològja szòlt-e jobban? A zsűri eldöntötte, ld. lejjebb. Nekem speciel nagyobb teljesìtmèny 31 èvesen ilyen megràzòn ès ilyen gyönyörű hangon előadni az "Ella giammai m'amo"-t (ès dràmai erővel Gàspàr àriàjàt A bűvös vadàszbòl), mint tette azt Seokjun Kim, de kètsègtelenül teljes èrtèkű, szìnpadkèsz hangot ès egyènisèget köszönthettünk az orosz Valentina Pravdina szemèlyèben, aki a Strauss-csàrdàs mellett az "È strano, è strano!"-t adta elő ès lett a verseny első helyezettje ès közönsègdìjasa, a koreai basszus pedig az ezüstèrmes. Az örmèny Arpi Sinanyan is megèrdemelte a harmadik helyet a Pique Dame ès a Mefistofele 1-1 àriàjàval, bàr engem legalàbb annyira megfogott a kazah Tata Razmadze kèt produkciòja, kivàlò bel canto-technikàval előadott Anna Bolena-àriàja ès egèszen màs technikàt követelő, àm megkapò Wally-àriàja. Ő vègül Marton Èva (sokat elàrulò) különdìjàt nyerte el. Gàlaest ès dìjak àtadàsa ma este.
Úgy hallottam: a kormányfő is megtisztelte ellátogatásával Zeneakadémiára a koncertet adó zongoraművészt.
A kis sárgáktól nem kell félni, nem vágnak le kezet. Én amúgy annyira rokonszenvezek a kínaiakkal, hogy egyszer volt egy népszámlálás (nem a legutolsó, hanem előtte), ahol szabadon be lehetett írni a nemzetiséget, hát én beírtam, hogy kínai vagyok. Tulajdonképpen még nem gondolkoztam el komolyan rajta, hogy miért rokonszenvezek velük, de talán azért, mert van valami különleges szemléletmódjuk, hogy számukra nemcsak a nagy dolgok (most nem a kakilásra gondolok), hanem az élet apró dolgai is ugyanolyan fontosak, és elárasztanak minket hasznos kütyükkel, olyan cuccokkal, amelyek egyrészt praktikusak, másrészt annyira viccesek, szóval olyasmik, amelyekre egy épeszű fehér ember nem is gondol. A temu pontosan ilyesmikre volt jó, filléres kacatokra, én például vettem már nyakba akasztható usb töltős lámpát (kiváló az éjszakai ágybaolvasásra), és ehhez hasonló, nyakba akasztható ventilátort, ami 40 fokban olyan, mint az éhezőnek a falat kenyér. Ezek voltak a csúcsvásárlásaim, de számtalan ezeknél sokkal kisebb, de megmosolyogni való, és többé-kevésbé használható apróságot vettem az utóbbi időben. És persze unokáknak töménytelen mennyiségű pici és nagy autót, buszt, dömpert, villamost, kukásautót, csillogó-villogó-tülkölő-sipoló-síró-vonyító-zakatoló vicik-vacakot. Sajnos ennek már vége, mert a gaz EU mindenféle védővámmal sarcolja, persze nem őket, hanem minket. Szóval Schiff Andrásról csak annyit mondhatok, hogy valószínűleg ő is szereti a kínaiakat, akik sokkal szerethetőbbek, mint a milyenek mi vagyunk, vagy az oroszok, vagy az amerikaiak..
Csak átfutottam a cikket,Kínára vonatkozó utalást nem találtam benne. Persze mindannyian tudjuk, hogy a Középbirodalom az emberi szabadságjogok és a környezetvédelem élharcosa, így hazánk nagy fia joggal tünteti ki ottani közönségét.
Schiff András nem ért egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a művész fogja be a száját
Köszönöm! Én nem a premierre vettem jegyet, de így is ez egyszer kénytelen voltam leküzdeni az Eyvazov iránti maximális ellenszenvemet. Csak nehogy a végén egyedül ő maradjon a meghirdetett énekesek közül!
Ez csak annyit jelent, hogy akkor nekik is nagy meglepetés lesz. :)
Egyetlen külföldi szereplő honlapján sem szerepel a pesti előadás egyelőre...
Hát igen. Jártam már úgy, hogy egészen más énekeseket kaptam, mint amire 8 hónappal előtte jegyet vásároltam. És hogyhogy nem roszabbul jártam.
És addig sok víz folyik még le a Dunán...
Május 8-án a Margitszigeten tavasz lesz (remélhetőleg), de Operaházban a Trubadur premierje.:)
7402-ben olvashatò szerèny vèlemènyem a szigeti Trubadùrròl. Egyèbkènt magam is sokszor megìrtam, hogy szabadtèri ès templomi előadàsokat, koncerteket -főleg technikai-infrastrukturàlis okok miatt- sosem tekintek teljes èrtèkûnek.
Én azt nem értem, boldogult ifjúkoromban még hangosítás nélkül mentek az opera előadások, és igazán lehetett hallani az énekeseket. Mi változott azóta? És mi lesz ott május 8-án?
Szép előadás lehetett. Én a Margitszigetre nem járok, mert akárhányszor voltam, nem volt jó a hangosítás. Egy opera nem szabadtérre való. Viszont van jegyem május 8-ra (a győzelem napja), az is jó előadásnak igérkezik, csak győzzem megérni. Drukkolok magamnak. :)
Úgy van - nagy élmény volt már csütörtökön a Manricót alakító Eyvazov minőségi tenorjára rácsodálkozni, de A trubadúr szereposztásában a többi énekművész is kiváló teljesítményt nyújtott. A beugró orosz szoprán, Stikhina Leonora éneklése talán elhalványult színpadi partnerei, főleg a remek román bariton, Bogdan Baciu (Luna gróf) és a kitűnő Kutasi Judit (Azucena) emlékezetessé vált alakításai mellett, de így is ez a "négyesfogat" - Kovács István Ferrandójával kiegészülve - hozta a szükséges/elvárt színvonalat, amivel elégedett lehettünk a szabadtéri viszonyok közepette is - amint az itt olvasható visszajelzésekből ugyancsak kitűnik.
Jegyem volt rá, de sajnos nem tudtam elmenni. Örülök, hogy legalább az általam meginvitált barátnőim szép estében részesültek.
A trubadùrt -szerintem- akkor èrdemes elővenni, ha az előadàs a nègy főszereplő jòvoltàbòl perzsel, mint a darabban sokszor emlegetett, emblematikus màglya. Ezt a perzselèst tegnap este Yusif Eyvazov hozta: ilyen fènyesen csengő, biztos magassàgokkal bìrò, dinamikailag is kivàlò (hős)tenorhangot olasz szerepben legutòbb Antonenkòtòl hallottam a Müpa Otello-produkciòjàban. Ùgyhogy nyugodtan fèlre lehet tenni a vele kapcsolatos ilyen-olyan előìtèleteket. Nagyon vàrtam Kutasi Juditot: a hang àmulatba ejtően szèp, teljesen kiegyenlìtett, törèsmentes. Idővel mèg az a perzselès is hozzàjöhet, ami anno olyan emlèkezetessè tette Komlòssy Erzsèbet, de Szirmay Màrta, jòval kèsőbb pl. Wiedemann Bernadett Azucenàjàt. A beugrò orosz szopràn, Elena Stikhina hibàtlanul (le)ènekelte kissè (?) sàpadt szòlamàt, ebben a szerepben "perzselni" csupàn Netrebkòt hallottam-làttam MET-es fellèpèsekor a Fesztivàl Szìnhàzban. A romàn baritonnal, Bogdan Baciuval sem volt semmi bajom, nemzetközi 1/b vagy 2. vonal. Valahogy nem nagyon hallottam tőle azt az èrces, hősies hangot, ami kifejezi a megszàllottan fèltèkeny ès bosszùszomjas gròf ugyancsak perzselő èrzelmeit. A IV. felvonàs Luna-Leonòra duettonèja -szàmomra- az abban màr Baciuval együtt legjobbjàt nyùjtò Stikhinàval ìgy is az előadàs egyik èkköve volt Manrico àriài ès Azucena nagyjelenete (ària-elbeszèlès-duett) mellett. Kovàcs Istvàn hibàtlanul adta elő a sokak àltal èszre sem vett, a cselekmèny szempontjàbòl kulcsfontossàgù, mutatòs elbeszèlèst. Tetszett a Cigànykòrust bevezető zene alatti balett. Nem tetszett Manrico nyìltszìni -ha a tàvolbòl jòl làttam- torokelvàgòs kivègzèse. Minden szabadtèri (ès templomi) előadàstòl tartok, mert lehetetlen olyan akusztikai ès technikai viszonyokat teremteni, mint egy igazi szìnhàzban. Ezen a langymeleg, holdvilàgos, tücsökciripelős szigeti estèn azonban fèlretettem fenntartàsaimat: szèp volt, jò volt, mindennel elègedett vagyok.
Ha az ember megbarátkozik Eyvazov hangszínével, akkor igen. Ilyen hosszú és atombiztos C-t ritkán hallani élőben és technikailag tökéletesen birtokolja a szólamot. A korábbi fellépéseivel szemben szép pianokat és diminuendokat is mutatott. Kutasi Judit - kissé világos hangon - elképesztő drámaiságú Azucenát énekelt. Nekem a minden tekintetben tökéletes Luna gróf tetszett legjobban, Bogdan Baciu, román bariton, biztos hallunk még felőle...
Eyvazov is ilyen jó volt?
Sikerre számíthat a részben nemzetközi szereposztásban a Margitszigeti Színházban ma is színre kerülő A trubadúr - ugyanis a csütörtöki bemutató előadás az volt. Igaz, akkor az estére lehűlő időjárási viszonyok közepette kissé fáztunk, de Bán Teodóra rendezte produkcióban közreműködő kitűnő művészek, zenekar, énekkar és a karmester jóvoltából felpezsdített bennünket Verdi halhatatlan operájának felkavaró drámaisága, érzelmeket kiváltó tolmácsolása, az előadás utáni ünneplés mámora.
A hírek arról is szólnak, hogy Schiff András a szeptemberi két zeneakadémiai koncertjének bevételét jótékonysági célra ajánlja fel: fiatal roma zenészek támogatására.
Asszittem ingyenes koncert lesz, valami sokkal nagyobb helyen, hogy mindenki ott lehessen, aki eddig nélkülözte a Schiffet.
Aki mèg nem tudnà: Schiff Andràs szeptember 3-4-èn ad a ZAK-on kèt koncertet. Jegy persze màr nincs, ami volt, azt jó sòs borsos àron kapkodta szèt a magas mìvèszetre szomjùhozò nagyèrdemű. (Na jò, voltak 15.000,- Ft alatti jegyek is fönt hàtul meg oldalt...)
Teljesen jogos, kevertem. A Lohengrint vezényelte Vajda Gergely...
Bocsànat, most làtom, 7392-ben rossz linket küldtem ahelyett, amit akartam ès amit maris fòrumtàrs, mint làtom, ma elküldött. Termèszetesen èn is annak alapjàn ìrtam neked, amit ìrtam ti. hogy a Hollandit nem Vajda Gergő, hanem F. À. vezènyelte, mellesleg (?) Kovalik rendezte..
Nemrèg egyik feladvànyod szerint Vajda Gergő a Lohengrint vezènyelte a Wagner-napokon. Szerintem kedves Hollandimat (is) Fischer Àdàm vezènyelte, kicsit talàn (kàr)pòtolva a tervezett, de a fülkeforradalom ---> vezetővàltàs miatt elmaradt operahàzi felùjìtàst. Kicsit szètnèztem ès ezt talàltam.
Még volt egy Hollandi a Müpában, bár nem néztem meg, ki vezényelte akkor.
Nem hiszem, hogy erre a párosra lenne épp szükség az Operaházban, de abban teljesen biztos is vagyok, hogy a két művész kapcsolata végérvényesen elromlott a Vass Lajos-éra finisében, tudomásom szerint azóta sem dolgoztak együtt...
De például Otellót is vezényelt Münchenben.
Gardelli sokat, sokmindent és évtizedeken át vezényelt nálunk, saját szerzeményeit is, és nem csak operàt, továbbá koncert termeinkben is dirigált. Patanét is nagyon kedveltem, Ő nagyon korán távozott közülünk, sajnos. Fischer Ádám sok mindenről dönthet még, kíváncsi leszek, mihez kezd azután, ha kevesebb Wagnert fog vezényelni itt és ott....
Mit mondjak, ràfèrne az Operahàzra ismèt egy Fischer-Kovalik pàros. Mennyi köpködès ment 2008-10 körül ellenük! Most mèg ès màr Rajna Martin is csatlakozhatna hozzàjuk, aki a Wagner-napokba màr beszàllt, tehàt nyilvàn bìrja Fischer Àdàm bizalmàt. Ès az operahàzi vezènylèsei is meggyőzőek. De mint a schedule-jàbòl is làthatò, Fischer "hazàja a nagyilàg", fàradhatatlanul röpköd ide-oda, viszont alig hinnèm, hogy tartòsan megmaradna valahol, mondjuk az Operahàzban. Ahogy anno sem maradt (meg) a Ràdiònàl ès az Operahàznàl sem. Talàn ha 1-1 produkciòra meg lehetne szerezni, màr az nagy nyeresèg lenne, most, hogy sokak szàmàra -egyesek most ne figyeljenek!- jobb lett megvàltozott a "levegő". Ahogy Gardelli vagy Patanè 1-1 ùj produkciòja feldobta az egèsz tàrsulatot ès a közönsèget is, pedig alkalmasint csak pàr előadàst vezènyeltek, utàna lelèptek. Csak az van, hogy Fischer màr règebben ès nagyon rààllt a Mozart-Wagner vonalra. Ő szerintem nem vezènyelne Pillangòt, Traviatàt, ilyesmiket, tehàt a kedvenceket, ezekhez bizony olaszokat kell/ene hìvni, akàr a Pesten màr bejàratott Frizzàt vagy Montanaròt, akik màr ismerik ès "èrzik" az itteni közönsèget ès művèszeket is.
Fischer Ádámnak az ED fórumtársunk által belinkelt honlapja szerint ezután is igen gazdag évadja lesz külföldön is, talán nem szorul rá, hogy az eddigieknél többet vezényeljen Magyarországon, sőt... De ismétlem, ha az Opera vezetése igényelné, hogy náluk is dolgozzon, semmi akadálya, hogy felvegyék a kapcsolatot a menedzsmentjével.
Mondanivalóm lényege: Fischer Ádám itthon vezényelhetne az eddigieknél több mindent és mást, Wagner mellett.
Hamarjában pár példa: a már nem is annyira új, de általános elismerést hozó Haydn szimfónia összfölvétele (Osztrák-Magyar Zkr.) után elég sok megjelent már a Dán Nemzeti Kamara Zkr-ral is az új sorozatából, de ugyanővelük már kijött a teljes Mozart- és Brahms-szimfónia sorozata is, mind a Naxosnál. Már több Mahler-szimfóniát is fölvett Düsseldorfban, de az írtak mellett pl. Berlinben, a Filharmónikusoknak is rendszeres vendége.
https://www.adamfischer.at/
Kedves Búbánat, mivel csak a végére írtad, hogy a W. hívők ne olvassák el, pechemre elolvastam. :)) Szerintem akik Wagner koncertekre szoktak járni, azok eléggé ritkán csömörlenek meg tőle. De ettől még szoktak más zenét is hallgatni, ezt bizton állíthatom, mint ahogy Fischer úr is szokott más műveket is vezényelni. Nálunk pl. újévkor a Müpában Haydnt. De Bécsben is rendszeresen vezényel, és ki tudja még hol, ahová hívják. Gyanítom, hogy a MÁO nincs ezek között. Ő pedig biztos nem fog kuncsorogni sehol.
Én szívesen venném ha Fischer Ádám mást is vezényelne itthon; ha a jövőben - elmondása szerint - kevesebb köze lesz Wagnerhez, "csökkenti az iramot" a német zeneszerző zenedrámáinál a Müpában, úgy a várhatóan bekövetkező "nyugodtabbnak" tekinthető, kevesebb kötöttséggel járó munkái mellett megint vállalkozhatna más, "könnyebb fajsúlyú" zeneműveket előadatni, más szerzők darabjait is dirigálni. Amikor még a Magyar Állami Operaházban volt "hivatala", egyebek közt Verdit is vezényelt... Miért ne térhetne vissza akár ezekhez - ha kifejezné ilyen irányú kérését az illetékes zenei intézmények-színházak, zenekarok menedzserei felé. Respektálhatnák az óhajt. A közönség is jól járna. Felüdülne, mondjuk aki "megcsömörlött" az évi nyári szezonok Wagner-zenéjétől. Hiszen Wagner mellett is annyi csodálatos zeneszerző és csodálatos zenék vannak, szívesen hallgatnák és értékelnék Fischer Ádám zenei irányításával is. (A Wagner-hívők - rajongók ezt ne olvassák el.)
A nagy pillanat elérkezett az életemben, igaz ez a pillanat 4 napra elosztva, összesen és bruttó (szünetekkel) mintegy 21 órát tartott: most először nyílt alkalmam Wagner Ring-tetralógiáját egyben, egyhuzamban, és a MŰPA műsorrendje szerint négy egymást követő napon megtekinteni. A Ringet, ami után többé nem ugyanúgy hallgatok, hallok más, szívemnek amúgy kedves operákat. Hartmut Schörghofer igen sikeres rendezését, amit szinte mindenki elismeréssel fogadott, részletekben és nagyjából már ismertem főpróbákról, előadásokról, de micsoda különbség így, láncra fűzve követni a Gyűrű hosszú, olykor nehezen érthető-magyarázható, végzetes útját! A Rajna kincse igazi kedvcsináló: egyvégtében két és fél órás terjedelme ellenére nem fárasztó, nem hosszadalmas: sokszereplős, cselekményes opera, ha nem is éppen pl. a kortárs (!) Verdi hangján. Ezt a -persze wagneri értelemben vett- operás hangvételt legközelebb Az istenek alkonya II. felvonásának nagy, kórusos, szinte-minden-szólista-a-színen "concertatójában" véltem fölfedezni. Mint ahogyan azt is, pillanatra elkanyarodva a produkciótól, hogy mennyi fiatal nézőt lehetett látni a nézőtéren illetve a foyer-ban a hosszú szünetek alatt. Újabb adalék a MÁO-topikban pár napja ismét felizzott eszmecseréhez, amit a főigazgató szerencsésnek nem mondható interjúja generált, miszerint -"kiragadva kontextusából"- az Erkelt t.k. azért adta le, mert az opera "lezárt műfaj", ami iránt az érdeklődés nőttön csökken. Másik ékes ellenérvért Bécsbe kellett utaznom (ő is megtehetné), ahol két egymást követő napon, két nagyon különböző előadáson (Anyegin, Walkűr) láttam ugyanezt: sok fiatalt és a sok fiatal nem az ottani épületben akart gyönyörködni, hanem Csajkovszkijban és Wagnerben. Ennyit a csökkenő érdeklődéssel takarózó (pesti) főigazgatói önvédelem jogosságáról, pontosabban a megalapozatlan általánosításról.
A Ringről senkinek sincs véleménye?
Igen, ezt utólag elolvastam a műsorfüzetben, és örülök neki, de szerintem nélkülük is fel lehetett volna újítani azt az egyszerű, de szép rendezést. És bizony, jobb lett volna, ha a zenekar nincs a színpadon, mások voltak így az arányok.
