Bejelentkezés Regisztráció

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek


Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények

6487 Búbánat 2024-05-13 20:52:26

Csütörtök este a Turandot koncertszerű előadása következik a Müpában:
Turandot - Oksana Dyka
Kalaf - Alfred Kim
Liu - Selene Zanetti
Timur - Gábor Géza
Ping - Kelemen Zoltán
Pong - Varga Donát
Pang - Meggyesi Zoltán
Altoum császár, Perzsia hercege - Kálmán László
Egy mandarin - Gáspár István

Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgatók: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Carlo Montanaro


6486 macskás 2024-05-13 18:50:49 [Válasz erre: 6482 perempe 2024-05-13 05:49:30]
Holnap megyek.
A Schumann rettenetes volt, a Dvorák viszont eszement jó!

6485 Búbánat 2024-05-13 15:17:37


MESTER ÉS TANÍTVÁNYOK – TEMESI MÁRIA ÉS MŰVÉSZTÁRSAI

Óbudai Társaskör, 2024. május 15., 19:00 - 22:00         

Belépőjegy: 1500FT

TEMESI MÁRIA operaénekesnő és művésztársai, jelenlegi és volt tanítványai, valamint mesterkurzusainak hallgatói estje

Zongorán közreműködik:
Pál Tamás, Dorothy Singh, Fenyő Gusztáv

Műsor:

MOZART: FIGARO HÁZASSÁGA – FIGARO 2. ÁRIÁJA / TRÓCSÁNYI ZSOLT

MOZART: LA FINTA GIARDINIERA – BELFIORE ÁRIÁJA / GUO YOUJING

BACH: MAGNIFICAT – QUIA FECIT MIHI MAGNA / KŐVÁRI BOTOND

PUCCINI. GIANNI SCHICCHI – LAURETTA ÁRIA / SZABÓ SAROLT

MOZART: DON GIOVANNI – DONNA ANNA 2. ÁRIÁJA / JAVORKOVÁ ILDIKÓ

MOZART: A VARÁZSFUVOLA – PAPAGENO ÁRIA / LAKATOS ÁRON

MOZART: SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL – OZMIN KIS ÁIÁJA / KŐVÁRI BOTOND

MOZART: LA CLEMENZA DI TITO – SEXTUS ÁRIÁJA / BLAGA KRISZTINA

MOZART: FIGARO HÁZASSÁGA – DON BASILIO ÁRIÁJA / PINTÉR ZSOLT

DVOŘÁK: RUSALKA – HOLDFÉNY ÁRIA / TARNÓCZ DAISY LAURA

GOUNOD: FAUST – VALENTIN ÁRIA / TRÓCSÁNYI ZSOLT

SAINT-SAËNS: SÁMSON ÉS DELILA – DELILA BOSSZÚ ÁRIÁJA / KARÁDI PATRÍCIA

ERKEL: BÁTORI MÁRIA – MÁRIA ROMÁNCA ÉS KABALETTÁJA / NÉMETH NAGYEZSDA

DONIZETTI: DON PASQUALE – NORINA ÁRIÁJA / YISHU LIU

ERKEL: BÁNK BÁN – MELINDA TISZA-PARTI JELENET / JAVORKOVÁ ILDIKÓ

– szünet –

VERDI: SZICÍLIAI VECSERNYE -ELENA BOLERÓJA / WISCHIN MARIANN

ERKEL: HUNYADI LÁSZLÓ – GARA NÁDOR ÁRIÁJA / ENDRÉSZ FERENC

KODÁLY: HÁRY JÁNOS – Ó, MELY SOK HAL / KŐVÁRI BOTOND

GOUNOD: RÓMEÓ ÉS JÚLIA – JÚLIA KERINGŐJE / SZABÓ SAROLT

LEHÁR: PACSIRTA / ZHANG YU CAROLYN

VERDI: DON CARLOS – EBOLI ÁRIÁJA / BLAGA KRISZTINA

VERDI: TRAVIATA – VIOLETTA  NAGY ÁRIÁJA / JULIA ERMAKOVA

MOZART: DON GIOVANNI – LEPORELLO (REGISZTER-ÁRIA) / ENDRÉSZ FERENC

CATALANY: LA WALLI – WALLY ÁRIÁJA / WISCHIN MARIANN

ROSSINI: SEVILLAI BORBÉLY – DON BASILIO ÁRIÁJA / KISS ANDRÁS

PUCCINI: A FECSKE – MAGDA ROMÁNCA / JULIA ERMAKOVA

BERNSTEIN: CANDIDE – KUNIGUNDA ÁRIÁJA / NÉMETH NAGYEZSDA

PUCCINI: TOSCA  – TOSCA IMÁJA / TEMESI MÁRIA


6484 Búbánat 2024-05-13 12:08:04 [Válasz erre: 6483 Edmond Dantes 2024-05-13 09:15:26]
Én is ott voltam a Bazilikában, a koncerten, Brahms Német requiemjén. Hatalmas élmény volt! 

6483 Edmond Dantes 2024-05-13 09:15:26
Szombaton este nagyszámú közönség kereste fel a Bazilikát a néhai Gerenday Ágnes tiszteletére rendezett emlékkoncert alkalmából. Mint az őt méltató felkonferáláskor megtudhattuk, az ő kívánsága volt, hogy Brahms Német Requiemjével búcsúztassák, ha eltávozik, ami éppen egy évvel ezelőtt be is következett. A roppant nehéznek tűnő és terjedelmes kórusszólamot természetesen "saját" kórusa, a Budapesti Lantos Kórus szólaltatta meg. A női kar létszáma jóval nagyobb volt, mint a férfi karé, elég sokszor alig hallatszott a tenor- és főleg a basszus szólam, a női kar pedig időnként mintha gyermekkórus-szerű hangon szólalt volna meg. Hangsúlyoznom kell, mindez semmit nem von le a vállalkozás emberi-kegyeleti attitűdjéből. Vélhetően a Duna Szimfonikus Zenekar sem játssza túl gyakran ezt a nagyon nehéz és nem is annyira hálás művet, de ők is odaadóan követték a kórus vezető karnagya, Szarka Tamás zenei irányítását.Sümegi Eszter dús, zengő szólója élmény volt, Cser Krisztián hangjához érzésem szerint magas a kifejezetten bariton szólam, magas hangjait el is nyelte a Bazilika szépséges kupolája. 

Budapesti Lantos Kórus - Requiem Gerenday Ágnes emlékére - Szent István Bazilika, 2024. május 11.

6482 perempe 2024-05-13 05:49:30
Újra negatív rekordot akart dönteni Fischer tempóban, nem tetszett a 4. szimfónia. A zenekar se hozza mindig ugyanazt a szintet.

A Renaud Capuçon-os rádiós koncert sokkal jobb volt szerintem.

Sajnos a keddi mutatványomnak köszönhetően a terem színpadhoz közelebb lévő oldalsó bejáratait zárhatják a Zeneakadémián. Az adácsi baleset miatt 2 órát késett a vonatom, nem engedtek volna be a 9. szimfóniára egyébként.

6481 lujza 2024-05-12 03:14:35 [Válasz erre: 6478 alef 2024-05-11 03:14:44]
Remek, utólagosan "étvágygerjesztő" beszámolót írtál. Köszönöm, most kezdem sajnálni, hogy nem akartam meghallgatni ezt a koncertet. Elsősorban azért, mert az operettet nem kedvelem, másodsorban pedig mert Sukoffról nem túl jó emlékeim vannak, sajnos volt egy év, amikor ő volt a címszereplő a Müpa zseniális Parsifaljában, meglehetősen gyenge produkciót nyújtva. Így bár Damraut nagyon szeretem, és mindig szívesen hallgatom, de ezt az estét én is kihagytam.

6480 zenebaratmoncsi 2024-05-11 13:59:19 [Válasz erre: 6478 alef 2024-05-11 03:14:44]
Nagyszerű írás
Megemlíteném, hogy a zenekari számok csak betétek voltak, hogy a két énekes pihenjen, átöltözzön, rákészüljönk a következő számra. Mivel a Magyar Állami Operaház zenekara volt a közreműködő, így magyar témájú  Strauss testvérek által írt műveket választottak. Damrau és Schukoff Németország több városában ezt megelőzően már énekelte ugyanezt a pár dalt. Arról sajnos nem esett szó a koncerten, és a nézők nem tudhatták, hogy ez egy lemezbemutató koncert. A szünetben árulták is a cd-t, amelyen lévő 18 dalból csak 8 hangzott el Damrau-tól egymagában vagy duettben. Damrau által elénekelt Offenbach dal, vagy a műsor végén elhangzó Csárdáskirálynő duettje nincsenek a cd-n. A Schukoff által elénekelt dalok szintén nem szerepelnek Damrau cd-jén.
Az is nagyon érezhető volt, hogy Damrau Lehár fan, mert a 3 ráadással együtt kb. 8 Lehár szerzemény hangzott el. Igaz ebből kettőt Schukoff énekelt. Damrau emellett a lemezről próbálta kihagyni a hosszabb, nehezebb dalokat, inkább vicces szubrett dalokat választott illetve duetteket. Valószínűleg emiatt hagyta ki a cd-ről Ábrahám Pál Bál a Savoyban operettjének koloratúr áriáját, amit annak idején a zeneszerző filmáltozatba írt kifejezetten Alpár Gitta világhíres magyar szoprán részére. Ball im Savoy: "In meinen weißen Armen" (Madeleine) (youtube.com) Emellett kihagyta a cd-ről sajnos Millöcker Dubary c. operettjének híres áriáját is több más mellett. Die Dubarry: " Ich schenk' mein Herz nur dem allein" (Jeanne) (youtube.com)
Továbbá Paul Lincke Frau luna operettjét nem mondanám mellőzöttnek, az más kérdés, hogy Magyarországon nem játszák, de Németországban és Ausztriában ma is népszerű, melynek ez az egyik legismertebb dala. Leo Fall sem elfeledett szerző, az más kérdés, hogy a koncerten előadott dala tényleg ismeretlen. Fontos megjegyezni, hogy német nyelvterületen sok alap operett szerepel, ami ott népszerű, nálunk azonban nem játszák, viszont a II. Világháború előtt Magyarországon is bemutatták. Ilyen például Benatzky-Stolz: Fehér ló c. operettje, amiből el is hangzott egy részlet a koncerten.

6479 Búbánat 2024-05-11 11:25:16

Az operettestről írt véleményeket köszönöm. Kiegészítőleg érdemes rámutatni arra is, hogy a hallott operettmelódiák sora a keletkezésüket tekintve – a legkorábbi Périchole-tól a legkésőbbi Giudittáig – közel hetven évet ölel át, sőt, ha Franz Grothe  Hundert volle Gläser című önálló, tenor hangra komponált szerzeményére (kései bordalára) gondolok, akkor mondhatni mintegy száz év alatt komponált zeneszámokból kaptunk egy válogatott csokrot Damrau és Schukoff nagyszerű előadásában. Úgyhogy az operett mint színpadi műfaj fejlődését, változását is érzékelhettük a koncertet hallgatva, hiszen a műsorösszetétel az operett több zenei korszakából merített: a XIX. század klasszikus irányzatától eljutott a következő évszázad harmincas évtizedéig, a már modernebb, kortárs zenei hangzásvilágot is tükröző és illusztrált zenékig. Mondjuk szívesen vettem volna ha Ábrahám Pál szerzeményei közül is hallhattunk volna egy zeneszámot, s azáltal a "jazzoperett" is színfoltként képviseltette volna magát a ezen a "palettán".  Mégis azt hiszem, örülhettünk a kapott sokszínűségnek, a hallott sok szép operettmelódiának, erre a keresztmetszetre épült tematikának, a pazar zenei összeállításnak.

László Ferenc ismertető írásával és szerkesztésében kiadott kísérőfüzetben olvashattuk Diana Damrau nyilatkozatát is az operett őt megérintő vonzásáról, idézem:

„Az operett számomra a zenés színház legátfogóbb műfaja, és egyáltalán nem indokolt az a lebecsülés, amelyben gyakran része van. Gazdagsága és vágyakkal való telítettsége, öröme és komikuma az emberi létezés pozitív oldalát tárja elénk, aminek az értékét nem lehet túlbecsülni ezekben a zaklatott, háborús időkben. Az operett éles, maró, ironikus, sziporkázó, hiteles, naiv és lefegyverző”

Damrau utal a gyermekkorában megtapasztalt érzéseire is a műfajt illetően, amikor a megismerés folyamatát említi: „Az operett a családunk életének része volt. Ahogy cseperedtem, a repertoár egyre nagyobb részét ismertem meg az otthoni lemezek, a rádiós kívánságműsorok és a tévében sugárzott operettfilmek révén, melyek mindig ott szóltak a háttérben, amíg édesanyám főzött.”

Mintha magamat hallanám...


6478 alef 2024-05-11 03:14:44 [Válasz erre: 6477 Beatrice 2024-05-10 23:48:15]

Teljesen egyetértek Beatricével (és jórészt Búbánattal is). Én is meglepődtem, hogy legfeljebb kétharmad ház volt annak ellenére, hogy a Damrau kétségkívül napjaink tíz legismertebb szoprán világsztárjának egyike, és ehhez képest a jegyek se voltak különösen drágák (a végén a dinamikus árazás miatt már a kezdőár alig feléért, 6600-ért adták a jegyeket a földszint 15. sorba is). Talán a műsor lehet az ok: vélelmem szerint a MÜPA komolyzenei közönségéből kevesebben vannak, akik az operettre is „vevők”. (Általános nemzetközi trend, hogy a műfaj közönsége fogy és öregszik, ám ezt nálunk az is erősíti, hogy az elmúlt két évtizedben immár az egyetlen Operettszínház műsorán belül is kisebbségbe került az operett, a játszott repertoár is rettenetesen szűk, és évente legfeljebb egy-két darabbal változik… elnézést az „offtopic” megjegyzésért.)

Damrau és Schukoff (meg az általam eddig nem ismert Ernst Theis karmester és az Operazenekar, élükön a rövid szólószerepében most is varázslatos Kállai Ernővel) ugyanakkor maximálisan kiszolgálta a közönséget. Nem azért, mert hibátlan lett volna az előadás: Damrau hangja valóban kicsit „operettesnek” ill. nyersnek tűnt kezdetben – aztán persze tökéletesen belejött; Schukoffnak pedig sajnos csak a közép- és mélyebb regiszterei voltak rendben, viszont a – még nem különösebben –magas fekvéseknél „rezgett a léc”, még úgy is, hogy minden választási lehetőségnél a mélyebb záróhangot választotta, ami a duettekben helyenként különösen zavaró volt. Viszont – koncertturné-előadásoktól teljesen szokatlan módon – maximális felkészüléssel és helyszíni erőbedobással igyekeztek megdolgozni a fellépti díjukért.

Már a műsorválasztás is tükrözte ezt. A szokásos „slágerszámok” mellett jórészt mára már kevésbé játszott szerzők (pl. Fall, Heuberger, Grothe, Lincke, Messager) művei szólaltak meg, és az ismert szerzők esetében is előkerültek kevésbé ismert műveik (pl. Offenbach: Périchole, Lehár: Friderika) is. 2. A koncertkörülmények – és a Nemzeti Hangversenyterem e tekintetben szerény adottságai – ellenére maximálisan figyelembe vették, hogy az operett színpadi műfaj. Az egymást követő számok „tematikailag” kapcsolódtak egymáshoz; ahol szükséges volt, jópár – magyarul megtanult! – mondattal vagy komikus színészi játékkal is kontextusba helyezni őket; a számok közötti tapsoknak csak pár másodperceket engedtek, így kétszer egy órán keresztül szinte megszakítatlanul folyt a produkció; a rövid zenekari részeket kihasználva Damrau ötször (!) öltözött át új ruhába (Schukoff is váltott öltönyt, bár őt kevésbé figyeltem); és persze magától értetődő természetességgel mozogtak, keringőztek, váltottak csókot a színpadon, néha a karmestert, illetve a játszó zenészeket is „bevonva” a színészi játékba. 3. Mindezt pedig nemcsak, hogy profin és begyakoroltan, hanem láthatóan nagy élvezettel, őszinte örömmel, egymás és a műfaj iránti lelkesedéssel, hitelesen, sztárallűröktől mentesen csinálták (mindebben a hangilag nem tökéletes Schukoff is méltó partnere volt Damraunak). 4. Annak ellenére, hogy egy koncertturné része, ennek az előadásnak voltak olyan elemei is, amik nyilvánvalóan csak erre az egy budapesti előadásra készültek: a zenekari betétek többsége és egy-két énekszám is magyar vonatkozású, ugyanakkor nálunk jórészt ritkán hallható darab volt (Eduard Strauss: Üdvözlet Budapestnek, ill. Pesti korcsolyázás; Josef Strauss: Csikós-Quadrille, ifj. J. Strauss: Pesti csárdás, Cigánylány-Quadrille, Éljen a magyar!)

Mindezzel pedig sikerült is megnyerniük a kezdetben tartózkodóbb közönséget is, akik így ez esetben teljesen indokoltan tapsolták őket vissza, még egy „nem tervezett” ráadásra is. Zenei katarzist nyilván nem ettől az előadástól várhattunk – viszont minden előzetes várakozást felülmúlóan szórakoztató, és zeneileg is színvonalas (sőt néhol érdekes) két és fél órás színpadi élményben volt részünk. És ez sem kevés, sőt. Diana Damrau ázsiója minden esetre nagyot emelkedett a szememben.


6477 Beatrice 2024-05-10 23:48:15 [Válasz erre: 6476 Búbánat 2024-05-10 21:25:15]
Nekem is tetszett a gála, bár nem vagyok kifejezetten "operettes". Számomra jó néhány szám újdonság volt.
Az elején még olybá tűnt, Damrau hangja, főleg középen és lent, még nincs teljesen bemelegedve, de aztán idővel elérte a "flow-állapotot", és minden működött. Úgy látszott, élvezi is.
Értékeltem, hogy a zenekari számok magyar témájúak voltak, ez a magyar közönség iránti tiszteletről tanúskodott.
Kár, hogy nem volt telt ház, engem a harmadik emeletről leirányítottak az elsőre. De aki ott volt a koncerten, élményt kapott, és ezt lelkesen vissza is igazolta a művészeknek.

6476 Búbánat 2024-05-10 21:25:15

OPERETTGÁLA a MÜPÁ-ban – DIANA DAMRAU-val (2024.05.09.)

 A Művészetek Palotája már jónéhányszor adott alkalmat, teret és termet az operett műfajának: teljes operett-bemutatók alkalmával (pl. Lehár: A mosoly országa; Suppé: A szép Galathea, vagy Offenbach: Orfeusz az alvilágban), ahogyan operett-gálák színhelye is volt, neves külföldi énekművészek, előadók fellépésével (pl. Annette Dasch, Piotr Beczala és Thomas Hampson), de a V4 operett-gálát is említhetem, amelyen mások mellett Rost Andreának és Richard Sameknek tapsolhattunk.

Ezt a sort folytatta Diana Damrau operettestje tegnap a Müpában. Hozzáteszem, a világhírű német szoprán nem egyedül érkezett, hiszen tenor partnerét is köszönthettük a színpadon az osztrák Nikolai Schukoff személyében, továbbá, külföldi vendég volt a karmester, az ugyancsak osztrák születésű Ernst Theis. A hazai nívót a Magyar Állami Operaház Zenekara jelentette.

Diana Damrau hiába van túl már az ötvenen, nem látszik meg rajta. Megjelenésével, mozgáskultúrájával, a könnyed - szinte „lebegő” -, táncos lépteivel, a lényéből sugárzó közvetlenségével azonnal elbűvöli a néző-hallgatót; itt a Müpában mindez eleganciával is párosult; a viselt tavaszias-nyárias, színes, változatos ruhakollekciójában temperamentumát is megmutatta, ami mit sem veszített az eltelt évtizedek alatt. A humorát is említenem kell, mert az előadott ilyenféle dalbetétekhez „odanőtt” helyzetkomikumot is rendre kiaknázta. Mindezzel az eszköztárával hatni tudott ránk.

Ami pedig magát az énekhangot illeti: már szerencsénk volt hozzá Jonas Kauffmann-nal adott közös koncertjén, korábban pedig férje, Nicolas Testé oldalán hallani. Emlékszem a New York-i Metropolitan Opera műholdas élő közvetítéseire, sok darabban hallhattam: Ory grófja (Adéle grófnő) Traviata (Violetta) vagy Stuart Mária címszerepe stb. Élmények voltak. Damrau (koloratúr)szopránja ma is intakt. Erről meggyőződhettünk ezen az operettesten is. Nyilván a matéria változik nála is, operaénekesi pályája delén túl van, az operett-éneklés más kategória, egy-egy ária/dal/duett során a hang nincs túlerőltetve, eleve más hangképzést -technikát igényel és jelent; itt a gálán szopránjának magasságai megvoltak, a hang tisztán cseng, kifejező, érzelmekkel telitett.

Rátérve az operett-gála tartalmára, Damrau érzékelhetően nem primadonna-allűrökkel élt, nem hangsúlyozta ki, bár megtehette volna, inkább a pajkos, játékos, könnyebb oldalát mutatta meg, még a szenvedélyes, lírai jellegű énekszámokban is (Anna Elisa áriája a Paganiniből; Friderika dala a Friderikából, vagy Giuditta dala a Giudittából), tehát nem dívaként állt a színpad közepén és énekelt, hanem tudatos mintával élve, olykor szubrettnek hatva jelenítette meg az adott karaktert a dalban, énekszámaiban is ebbe az irányba hajlott. A programba is főleg ilyen vidámabb dalokat hozott (az operettlemezén levő énekszámok közül merítve), megismerhettünk több ismert és kevéssé ismert operett zenéjének részleteit, melyekben inkább domináltak a táncos-spicces-mámoros-vicces megoldások, és megállapíthattam: nagyon jól fekszik Damraunak ez a megközelítés (pl. Grainville áriája Fall Édes lovas című operettjében,Elle dala Messager Álarcos szerelem című operettjében; Périchole jelenete Offenbach dalművéből; Marie dala Lincke Frau Luna c. darabjából). Ugyanakkor felemás megoldással élt Lehár Cigányszerelmének llona-dalában (magyar fordítása: „Messze a nagy erdő”) - ugyanolyan természetességgel adta elő az érzelmes első részt, mint amilyen könnyed megformálásban és üzembiztosan a második, gyors szakaszt.

És ezt a változatosságot és csipkelődő humort, mint mintát láttuk tőle a tenorral együtt előadott duettekben is.

Tulajdonképpen megtévesztő az operettgálát Damrauval hirdetni, hiszen a meghívott Nikolai Schukoff kapott öt tenor áriát (Paganini; Marica grófnő; A víg özvegy; A mosoly országa; Grothe: Hundert volle Gläser), és öt duettben énekelt együtt a világhírű szopránnal - megjegyzem, ők ketten láthatóan és hallhatóan egymásra hangolódva, összecsiszoltan. A Damrauval közel egyidős Schukoff persze nem olyan „sztár”, mint hírneves kolléganője, a tenorja nem olyan jelentős, mint mondjuk Beczaláé, de így is van színe, ereje, és van neki egy oldott, vidám, karakteres attitűdje, így nem elhanyagolható sármjával is, ő is hat a nézőre, „felnő” szoprán partneréhez és remek párost alkotnak. Schukoff számára láthatóan nem okozott gondot e produkcióba beállni, és laza természetességgel hozta mind a már említett komolyabb énekelni valóit, de az elandalító operettdallamokkal együtt a vidám, humoros, némi líraisággal vegyes buffo énekszámok előadásával is sok tapsra késztetett bennünket (Benatzky-Stolz: Fogadó a Fehér Lóhoz - duett; ifj. Johann Strauss-Korngold: A szerelem dala – duett; Heuberger: Az operabál – duett; Kálmán: Csárdáskirálynő – duett; Lehár: A víg özvegy – duett).

Ernst Theis karmester értő irányításával (Damrau operettlemezén is az ő neve áll; ott a Müncheni Rádiózenekar élén), nagy odafigyeléssel és elánnal vezényelte a Magyar Állami Operaház Zenekarát.

A muzsikusokat is minden dicséret megilleti, hiszen igazán magas nívón és „stúdióminőségben” szólaltatták meg az ismerős-ismeretlen, remek operettdalokat és az önálló zenekari számokat, mely utóbbiak a három Strauss-testvér (ifj. Johann, Eduard és Josef) szerzeményei voltak.

Meglátásom szerint, az elhangzott hét zenekari számot csökkenteni lehetett volna, és akkor belefért volna még több operettdal is a műsorba (akár Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Lehár: Éva, Oscar Straus: Manon, Millöcker: Dubarry, ifj. Johann Strauss: A királyné csipkekendője – amelyek részletei rajta vannak az Erato Damrau-operettlemezén. Persze tudom, a koncerten kell időt hagyni az átöltözéshez is az egyes számok közé...)

A hivatalos program utáni nem hivatalos három ráadásból végül négy lett: kaptunk egy Lehár-blokkot: Szu-Csong dala A mosoly országa II. felvonásából (magyarra fordítva: „Vágyom egy nő után”); Giuditta dala a címadó operettből (magyarra fordítva: "Oly forró ajkamról a csók"); Hanna és Danilo szerelmi keringő-kettőse A víg özvegy III. felvonásából (magyarra fordítva: „Minden vágyam súgom lágyan, csak szeress”). Mivel a közönségnek ez sem volt elég, Damrau odasúgta a karmesternek, hogy vegyék elő újra a Csárdáskirálynő-duettet, amivel a hivatalos program befejeződött (Szilvia és Edvin kettőse: „Táncolnék a boldogságtól.../Álom, álom, édes álom...”)  - így lett három ráadásból négy.

Úgyhogy nagyon megérte ott lennem a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében ezen az operettgálán, melynek alcíméül Lehár Ferenc Paganini című operettjének híres szoprán dala szolgált – ami el is hangzott a műsor elején: „Liebe, du Himmel auf Erden” – Kulinyi Ernő magyar fordításában: „Szép álom, szállj a szívemre” – énekelte Diana Damrau – aki egy interjúban így fogalmazott és tett hitet az operett, mint műfaj mellett:

„Számomra az operett a zenés színház legátfogóbb műfaja. Az elragadtatás, a vágyakozás, a vidámság és a komikum mind-mind megérintik a szívet, és az élet pozitív oldalát mutatják meg.”


6475 zenebaratmoncsi 2024-05-10 19:58:42
A Diana Damrau operettesten volt valaki?
Én mondjuk voltam, és nagyon tetszett.

6474 takatsa 2024-05-07 23:40:06
Most jöttünk Boldoczki Gábor és Iveta Apkalna kamaraestjéről. Kicsit foghíjas nézőtér előtt zajlott a koncert, a jegyek sem voltak drágák, 3600 Ft-ot kóstált egy földszint 4. sorba szóló jegy (Úristen, mit kapsz ennyi pénzért az Operaházban?). Itt élményt kaptunk. Oké, nagyjából tudtuk, hogy mire számítsunk, Boldoczki egy zseni, ezt mindenki tudja, most is hozta a szokott formáját: bármit játszik, szuperklasszis. Iveta Apkalna nevét még sohasem hallottam (persze ez nem jelent semmit), ő egy lett orgonaművész, magas, sovány, szőke. Koncertjük egyrészt barokk, másrészt kortárs darabokból állt. Iveta játszott több szóló orgonaművet, a többi művet pedig Boldoczki Gáborral közösen. A barokk részt könnyen elintézhetjük, Iveta két Bach művet játszott (egy kantáta Sinfonia tételének  átiratát, és az emblematikus c-moll Passacagliát). Jól játszott, de nem kimagaslóan. Ráadásul a passacagliában nagyon elfáradt, így az azt követő, és közösen előadott Vivaldi darabban (Andromeda liberata) meglehetősen indiszponáltan, ritmustalanul játszott, egy helyen rontott is, és ezt követően a basszusban egy ütemet kihagyott. A kortárs darabokban viszont a lett művésznő tündökölt, igazán élvezetes volt a játéka. Boldoczki Gáborról ezen az estén is csak szuperlatívuszban lehet beszélni, élmény volt minden hangja, - a macskanyávogástól a szarvasbőgésig-, amit kiadott a trombitáin, lubickolt mind a barokkban, mind a kortárs darabokban. A kortárs darabok közül a megindítóan szép Eötvös Péter darab (echo) tetszett, és a hangverseny két utolsó száma, a francia-libanoni Naji Hakim szerzeménye. Az első egy különleges orgonamű volt, amit a szerző két lábra írt. Persze az orgonista két kezének is jelentős szerepe volt, azzal kellett kapaszkodnia. Az egész mű olyan volt, mintha egy vadóc kisfiú valahogyan beszabadul a templomba és most ott toporzékol az orgona-pedálon. Persze a brutalitáson kívül volt ebben a toporzékolásban rendszer, dallam, és legfőképpen virtuozitás, és a végén humor is, amikor az utolsó taktusnál nem szólalt meg az orgona, és a művésznő maga is kacagva, megismételte.  A második, és közösen előadott Hakim darab pedig azt bizonyította, hogy egy kortárs mű is lehet tonális, szép és élvezetes. Úgy érzem, hogy ez volt az est fénypontja. Aztán jött a szűnni nem akaró vastaps, Iveta - nagyon rokonszenvesen - a közönséggel megtapsoltatta az orgonát is, amelynek ezen az estén kitüntetett szerep jutott. Ráadás sajnos nem volt, de egy ilyen, embert próbáló produkció után talán nem is volt várható. A művészek és a Müpa jóvoltából ismét egy csodálatos, világszínvonalú előadásnak lehettünk tanúi. Öröm, hogy a mai magyar valóságnak egy ilyen szelete is létezik. A magyar valóság másik szeletét majd az Operaházban tanulmányozzuk, két nap múlva.

6473 Edmond Dantes 2024-05-06 20:00:11 [Válasz erre: 6472 Búbánat 2024-05-06 12:56:49]
Köszönöm. Az ìràst olvasva örülök, hogy mint azt sajàt itteni szerèny beìràsomban emlìtettem, a jelek szerint valòban rendkìvüli horderejű zenei, sőt, kulturàlis-kultùrtörtèneti esemènyen voltam, szinte "last minute" elhatàrozàssal.

6472 Búbánat 2024-05-06 12:56:49 [Válasz erre: 6459 Edmond Dantes 2024-04-27 22:45:19]
Kedves Edmond Dantes!  Itt van az említett cikk - a Magyar Kurír (szerző: Pallós Tamás) - most tette fel oldalára:
Testvérek az áldozathozatalban – Tan Dun Buddha-passiójának magyarországi bemutatója
/Magyar Kurír -  2024. május 4., szombat | 17:30/

 "Ha létezik kortárs komolyzenei darab, amely nemcsak művészi és szigorú szakmai szempontból állhatja ki az idő próbáját, hanem akár még Carl Orff Carmina Buranájához hasonló széles körű és osztatlan népszerűségre is szert tehet, akkor az Tan Dun Buddha Passionje."


6471 Búbánat 2024-05-03 18:47:43
Zene reggel, délben és este

Egy igazán különleges, embert próbáló művészi kihívás elé néz május 26-án a Virtuózok felfedezettje, Boros Misi, aki a Magyar Zene Házában ad egész napos, három hangversenyből álló koncertsorozatot. Az ifjú zongoraművésszel a közelgő nagyszabású rendezvény kapcsán egyebek mellett az elhangzó művekről, illetve a közönséggel való kapcsolat jelentőségéről beszélgettünk.

 Mno.hu - 2024. 05. 02. 5:42, Tukács Orsolya


6470 Edmond Dantes 2024-05-01 21:36:54 [Válasz erre: 6468 perempe 2024-05-01 20:52:49]
Mindhármójukat láttuk. Hámorit hazafelé a 2-esen is :-) 

6469 Edmond Dantes 2024-05-01 21:35:18 [Válasz erre: 6467 lujza 2024-05-01 19:48:32]
Hát igazság szerint még nem jegyeztem meg. Lebuktam: nem vagyok igazán haladó BFZ-s :-)

6468 perempe 2024-05-01 20:52:49 [Válasz erre: 6466 Edmond Dantes 2024-05-01 16:59:57]
Én is beletapsoltam az első tétel után a hegedűk miatt, pedig nem szoktam, szerintem a vége nagyon nehéz a magas hangok miatt, de szépen hozták. Az orgonaülésen Kesselyák és Kocsár is volt vagy csak Hámori? Van mit tanulniuk...

6467 lujza 2024-05-01 19:48:32 [Válasz erre: 6466 Edmond Dantes 2024-05-01 16:59:57]
A Fesztiválzenekarnak mindig ez az ülésrendje. A két hegedű szólam szemben ül egymással. Sok jó zenekar játszik így.

6466 Edmond Dantes 2024-05-01 16:59:57
Nagyhírű karmester vendége volt minap a Fesztiválzenekarnak: Paavo Järvi csillaga fényesen ragyog a nemzetközi zenei életben: hangversenytermekben, lemezstúdiókban és számtalanszor bukkan fel a YouTube-on is. Három, azonos műsorú fellépéséből a középsőre jutottam el: afféle matinéra, ha a "matiné" fél négykor kezdődött is.
A nyitó szám Järvi kor- és honfitársa, Erkki-Sven Tüür: Aditus-a egy másik észt zeneszerző emlékére íródott, alcíme -amit a műsorlap nem tüntetett fel- In memoriam Lepo Sumera. Az "aditus" szónak, megnéztem,  sokféle jelentése van, itt talán közeledést, megközelítést jelent. Bevallom, szívesebben hallgattam volna a kortárs zene élő észt legendája, Arvo Pärt valamelyik darabját, mondjuk az ismert -vonószenekari- Fratres-t, de ezt a nagy létszámú együttest felvonultató művet kaptuk. Schumann I.(Tavaszi) szimfóniájával aztán békésebb vizekre evezett a karmester, a gyakran játszott, egykor Mendelssohn által bemutatott szimfóniát az elvárható gondossággal, rutinos precizitással játszotta az együttes. Ugyanezt mondhatom el a szünet utáni Sibelius Ötödik-szimfónia interpretálásáról is. Ezt a művet a szerző 50. születésnapján mutatták be: 1915-ben már más szelek fújdogáltak, Schönberg, Berg, Sztravinszkij és mások korabeli zenei világához képest igencsak tradicionális a Sibeliusé, nem csak a hangzása tűnik kissé (?) anakronisztikusnak, de  még a Besetzung-ja is csaknem teljesen azonos a háromnegyed évszázaddal korábbi Schumann-opuszéval. A zenekar e nálunk kevésbé ismert alkotást is plasztikusan, szép fúvós szólókkal és perfekt vonóskari összjátékkal adta elő. És hát Järvi: kijön a pódiumra egy könyvelő külsejű, kopasz, rezzenéstelen arcú frakkos ember és vezényelni kezd. Mozdulatai takarékosak, ütései, beintései a laikus számára is jól követhetőek. Csak felsőtestével fordul el olykor a hangsúlyozni kívánt vonós szekció felé (a szekund és a cselló a szokásoshoz képest ezùttal helyet cserélt), két lába vezénylés közben szinte lefúrva. Ezzel a "hátulról" jellegtelennek, szürkének tűnő attitűddel és teszem hozzá, szerintem nem kifogástalanul összeállított műsorral volt képes kihozni egy hangulatos, kiváló koncertet, amit a közönség kitörő ovációval honorált. (Sajnos mindkét szimfónia első tétele után beletapsoltak.) Bizony, megérdemeltünk volna 1-2 sláger-ráadást akár a két zeneszerző valamelyikétől, mondjuk a Manfréd-nyitányt vagy valamelyik Sibelius-slágert (Finlandia, A tuonelai hattyú, Valse triste...), de nem kaptunk. Ne legyünk elégedetlenek, -legfeljebb kicsit- rangos művész jeles koncerttel ajándékozott meg. 
Paavo Järvi ès a Budapesti Fesztivàlzenekar hangversenye - MüPa, 2024. àprilis 27.

6465 -zéta- 2024-05-01 12:31:37 [Válasz erre: 6464 perempe 2024-05-01 10:41:11]
Tényleg volt egy ilyen egyszeri hétvégi akció, itt is írt valaki róla...

6464 perempe 2024-05-01 10:41:11 [Válasz erre: 6463 Edmond Dantes 2024-05-01 09:13:52]
Még szeptember elején vettem kedvezménnyel a jegyeimet, mivel 100 éves a zenekar.

Ha akarod, adhatom 2900Ft-ért is.

6463 Edmond Dantes 2024-05-01 09:13:52
NFZ oldala szerint a legolcsóbb jegy 2.900 Ft. Ebből most èppen még kapható 5 db. Ennél olcsóbb jegy valamilyen speciális kedvezményt tartalmazhat.

6462 perempe 2024-05-01 07:09:14 [Válasz erre: 6461 parampampoli 2024-04-30 20:27:59]
Én 1923Ft-ért vettem.

6461 parampampoli 2024-04-30 20:27:59 [Válasz erre: 6460 perempe 2024-04-30 19:56:02]
1900 Ft nem elírás? Nem 5900?

6460 perempe 2024-04-30 19:56:02
A május 2-i Nemzeti Filharmonikusok Müpa koncertre eladó jegy 1900Ft-ért, földszint jobb 5. sor 10. szék.
(Egy barátom is eladja a jegyét, ha nem adta még el, akkor kettő is eladó.)
perempe kukac freemail.

LUDWIG VAN BEETHOVEN: Egmont – nyitány, op. 84
HECTOR BERLIOZ: Római karnevál – nyitány, op. 9
***
HECTOR BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, op. 14

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Kobayashi Ken-Ichiro


6459 Edmond Dantes 2024-04-27 22:45:19 [Válasz erre: 6458 Búbánat 2024-04-27 14:01:16]
Köszönöm, kedves Búbánat, rá fogok keresni. A szerző biztosan sokkal többet tud a "témában", mind vallási, mind zenei vonatkozásban, mint én. Utólag is hasznos és érdekes olvasmány lesz.

6458 Búbánat 2024-04-27 14:01:16 [Válasz erre: 6443 Edmond Dantes 2024-04-16 13:56:34]

Az Új Ember  Mértékadó kulturális mellékletében (2024. április 28. szám),  a  Hangsorok rovatban, Pallós Tamás Tan Dun Buddha-passiójának magyarországi bemutatójáról írt jegyzetet. Méltatja „korunk egyik legismertebb komponistáját; szimfóniák, szimfonikus költemények, versenyművek alkotóját, jelentős operaköltőt”. A kínai alkotó művéről szintén elismerően szól: „Ha létezik kortárs komolyzenei darab, amely nemcsak művészi és szigorú szakmai szempontból állhatja ki az idő próbáját, hanem akár még Carl Orff Carmina Buranájához hasonló széles körű és osztatlan népszerűségre is szert tehet, akkor az Tan Dun Buddha Passionje.” A jegyzetíró a mű szellemi-lelki tartalmának érzékeltetésére, sejtetésére is kísérletet tesz.



6456 perempe 2024-04-26 07:33:14
A szerdai rádiós koncert rém gyenge volt.

A tegnapi Nemzeti Filharmonikusok koncert első része 3/4 9 után ért véget. 21:33-kor ért véget az első Respighi darab, a másodikra nem maradtam már, mert csak a későbbi buszommal tudtam volna hazaérni 3/4 2 körül. Pár napja volt Bécsi Filharmonikusok koncerten a Respighi trilógia, nálunk miért nem lehet?

6455 Búbánat 2024-04-18 11:52:21 [Válasz erre: 6446 parampampoli 2024-04-16 23:00:55]
Érdekesség.

Rolando Villazón nem először kalandozik el a mozi, a film világába sem: márciusban nálunk is bemutatták a Cabrini – A szent című amerikai életrajzfilmet, melynek egyik rövid jelenetében DiSalvo operaénekest alakítja. A szerepe szerint Disalvo antiklerikalizmusa miatt nem hajlandó segíteni a katolikus apácának, aki azért jött hozzá, hogy pénzügyi támogatást keressen New Yorkban küzdő szegény honfitársainak.  A filmben DiSalvo (Villazón) a Bajazzók nevezetes „Vesti La Giubba” áriáját énekli.  

A „Cabrini” egy életrajzi dráma, amelyet Alejandro Gómez Monteverde rendezett. A film Francesca Cabrini egy olasz bevándorló katolikus misszionárius életét mutatja be, aki jótékonysági és üzleti erőfeszítéseivel szemben ellenállásba ütközik New Yorkban, a XIX. század végén.  Miután szemtanúja lesz a New York-i nyomornegyedekben tapasztalható szegénységnek és megbetegedéseknek, Cabrini elhatározza, hogy a polgármestert meggyőzve lakhatást és egészségügyi ellátást szerez a több száz árva gyereknek. A filmben látjuk, amint Cabrini adománygyűjtést tart az olasz-amerikai fesztiválon, ahol kapcsolatba kerül az említett híres operaénekessel. Aztán a megjelenő rendőrség faji szidalmakat szórva az egybegyűltekre, akciójukat felszámolja, és Cabrinit letartóztatják...

Rolando Villazón ebben az interjúban (video-bejátszás) a filmben nyújtott szerepéről szól.

A filmet március 28-án mutatták be a hazai mozik, de most úgy látom, a fővárosi filmszínházakban már - egyelőre? - nem vetítik. 


6454 Beatrice 2024-04-18 00:42:25
Nekem is nagyon tetszett az Il re pastore koncertszerű előadása.
Baráth Emőkével kapcsolatban eleve nagy várakozásaim voltak, de még túl is szárnyalta azokat.
Örvendetes felfedezés volt Tamara Ivaniš, szívesen meghallgatnám más darabban is. (A ruhája engem nem zavart, legalábbis a III. emeletről nézve.) A harmadik szoprán, Pereg, nem tett rám olyan nagy benyomást, szerintem se kezdett csúcsformában, és a hangja nem olyan telt, tartalmas hang, mint a másik kettőé. De persze soha rosszabbat.
Villazón szerintem sem a szorosan vett vokális teljesítményével (és pláne nem a volumenével) tündökölt, de mégiscsak jelenség a színpadon, aurája van, és tutira elhittem neki, hogy ő Nagy Sándor. (De a többiek is meggyőzően alakították szerepüket.)
Én is szívesen venném, ha Pluhar és zenekara máskor is eljönne, mert igazán nagyszerűek.

6453 takatsa 2024-04-17 15:37:17 [Válasz erre: 6452 alef 2024-04-17 14:57:46]
A harmadik emelet második sorából azt láttam, hogy nagy és piros. :)
Villazónon kívül jó volt itt minden, ne rontsátok el a kedvem. Ehhez az operához - régizene kísérettel - nem kellenek nagy hangok, és ők, négyen, szépen, stílusosan énekeltek. Hasonlítsátok a tegnapi estet egy V...i produkcióhoz és azonnal látjátok a különbséget.

6452 alef 2024-04-17 14:57:46 [Válasz erre: 6445 takatsa 2024-04-16 22:56:33]
Baráth Emőke teljesítményét illetően maximálisan egyetértünk, legjobb formáját hozta. A többi énekes teljesítményét illetően viszont már sokkal kritikusabb vagyok. Villazón szerintem rettenetes volt, teljesen megfelelt ppp 6446-os hsz-ában írt jellemzésének: végig erőlködött, sőt forszírozott, a volument próbálta növelni mindenáron... Viszont már a g-t is alig bírta, többször is alacsonyan intonált - a mélyebb regiszterekben pedig a meleg levegő is alig jött ki belőle annak ellenére, hogy egy kislétszámú, és jórészt pianóban játszó zenekart kellett csak áténekelnie... A kifejezőereje is inkább csak színészi eszközökben érvényesült, nem a voce-ban. Én utoljára 2018-ban Orfeóként, 2022-ben pedig egy Monteverdi és kortársai pasticcio-ban hallottam Villazónt élőben (szintén Pluhar zenekarával, a Müpában), azokban nekem még "elment", de most... És sajnos a közönség nagyobb része (bár nem mindenki) megtapsolta, sőt egy-egy kósza "bravo" is felhangzott, ő meg láthatóan élvezte a dicsőséget - pedig szerintem meg kéne fontolnia, hogy ezzel a mai hanggal jobb lenne visszavonulni, és nem végképp lerombolni a sajnálatos betegsége előtt megszerzett renoméját.
Számomra a másik férfi énekes, Zachary Wilder sem mutatott semmi különöset: lírai tenornak is vékonyka matéria, "tizenkettő egy tucat" minőség. Az eddig nem említett hölgyek jobbak (de Baráth Emőkénél azért egy klasszissal gyengébbek) voltak. Elena Sancho Pereg elég visszafogottan kezdett, csak a második felvonásra jött bele... Tamara Ivanis egyenletes hangi teljesítményét pedig jócskán ellenpontozta a 23. sorból is szembeötlően borzalmas, a hölgy hátrányos adottságait kiemelő ruhaválasztás. Amikor a kb. feleakkora súlyú és tíz centivel alacsonyabb Wilder (Agenore) szerepe szerint lelkesedett iránta (Tamiriért), a környezetemben többen nem tudták megállni, hogy felnevessenek... Hiába, az énekesi pályának elengedhetetlen része a színpadi megjelenés, még egy koncertszerű előadáson is.
Az összkép persze, ebben egyetértek takatsa-val, pozitív - köszönhetően Pluharnak és zenekarának, Baráth Emőkének, és elsősorban persze Mozartnak.

6451 Kokapu 2024-04-17 12:11:41
Beszámoló a Müpában előadott március 29-i Máté-passióról.
Ugyan én is ott voltam, viszont mivel én csak amolyan műkedvelő vagyok, kevésbé tudnám ilyen jól leírni róla a gondolataimat. 
Philippe Jaroussky, Francesco Corti és a Freiburgi Barokk Zenekar - J. S. Bach: Máté-passió


6450 Edmond Dantes 2024-04-17 08:17:51 [Válasz erre: 6446 parampampoli 2024-04-16 23:00:55]
Jò 15 ève, vagyis fènykoràban hallottam Pesten, egy bank zàrtkörű gàlàjàn ènekelt 2-3 àriàt. Stìlszerűen egy bankhoz, igen "takarèkosan" bànt a hangjàval, magyarul: alig hallatszott ès az aligban sem volt sok köszönet. Kèsőbb derült ki, hogy komoly hangszàlműtèten esett àt. Azòta nem hallottam èlőben ènekelni. A MET mexikòi Florencia-operaùjdonsàg èlő közvetìtèsèn viszont, szintèn stìlszerűen, ő volt a hàzigazda.

6449 takatsa 2024-04-16 23:09:34 [Válasz erre: 6447 macskás 2024-04-16 23:08:18]
Igen, az az ária volt a csúcs.

6448 takatsa 2024-04-16 23:08:48 [Válasz erre: 6446 parampampoli 2024-04-16 23:00:55]
Én a Müpában többször is hallottam őt az utóbbi években, hangilag most volt a legjobb, de az biztos, hogy nem a régizenébe való. Aki elsajátított egy énektechnikát, előadásmódot, az nem tudja átképezni magát valami egészen mássá. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán. A barokk-régizene-korai klasszikus, és a romantikus-modern opera között éles a határvonal. Nagyon kevesek azok, akik mindkettőben  megfelelnek. Tudom, hogy te nem szereted , de DiDonato az egyik kivétel. :)

6447 macskás 2024-04-16 23:08:18 [Válasz erre: 6445 takatsa 2024-04-16 22:56:33]
Eszméletlen jó volt! 
és az a lassú ária Baráth Emőkétől... Na, ott az ember elájult a gyönyörtől.
Villazónnak voltak ordenáré hangjai, de ő az a karakter, aki ha csak bemegy a színpadra, a szövegkivetítést sem nézed, csak őt. Nekem tetszett ő is. 

6446 parampampoli 2024-04-16 23:00:55 [Válasz erre: 6445 takatsa 2024-04-16 22:56:33]
Villazon évtizede már totálkáros állapotban van, amit csinál, erőlködés. Mivel régi szerepeit nem tudja énekelni, maradt barokk, Mozart (noha be van oltva ellene), néha esztrádszerű darabokkal koncertezik, egy ideje rendez is. Kerülendő kategória, nekem.

6445 takatsa 2024-04-16 22:56:33
Na, végre!  Végre nem Kossuth díjas mindenesünk uralta a MÜPA színpadát, hanem egy igazi régizene együttest láthattunk, élükön a nő létére fenegyerek Christina Pluharral. A vérmes nőszemély most  nem kedvenc hangszerén, a teorbán játszott, hanem vezényelt, igen egyszerű eszközökkel, de nagyszerűen összefogva saját zenekarát, a L'Arpeggiatát. A zenekar összetétele első látásra igencsak furcsa volt, hiszen a 13 vonós és csembalista mellett a 12 tagú fúvós szekció nagyon terjedelmesnek tűnt, amely ráadásul 4 kürtöt és két barokk trombitát tartalmazott, szóltak is a kürtök a nyitányban, mint a parancsolat. (Utánanéztem, ehhez az operához valóban ez a javasolt hangszer-összetétel.) 
Mindenki tanúsíthatja, hogy egy Mozart kisoperában mennyi szépség van, aki hallotta ezt az előadást. Ez a régizene együttes maga a csoda, mások ezek a hangszerek, mint a modernek, érzelemdúsabbak, emberközelibbek. Ma este a pianónak legalább száz árnyalatát hallhattuk. És az énekesek... Csak egy énekes lógott ki a sorból, illetve nála kilógott a lóláb, még akkor is, ha az a láb egy valahai táltoshoz tartozott. Villazónra gondolok, akinek már évek óta tart a kirándulása a barokkba-régizenébe, és  már egy éve is megcsodálhattuk őt Pluhár együttesében. Nekem a mostani hangja jobban tetszett, mint egy éve, de az igazság az, hogy ez egy másfajta hang, másfajta énektechnika, másfajta hangerő és hangmatéria, nem a régizenébe való. Nem tudom, hogy magassággal hogyan áll, a szerepében a legmagasabb hang talán g volt, de ha a magasabb hangjai is rendben vannak, akkor talán visszarándulhatna a "rendes" operába. De a többi énekes... róluk csak szuperlativusban lehet beszélni. Megvallom, Baráth Emőkét még sohasem hallottan ilyen jónak (sőt néhány produkcióját kritikával is illettem). Most viszont csodálatosan énekelt. És milyen szép ez a hang! Én nem is értem. Most lett ennyire jó, vagy pedig ezt a hatást a zenei közeg teszi: Pluhár és zenekara? Én az utóbbira tippelek. Méltó párja volt a koloratúr-szoprán Elena Sancho Pereg, ők ketten voltak az est fénypontjai, de a többi énekes (Tamara Ivanis, Zachary Wilder) is nagyon jó volt. Egy rendkívüli előadásnak lehettünk tanui, ezen a hideg és esős áprilisi napon, köszönet érte mindenkinek. Aki nem látta ezt a pazar előadást, az is reménykedhet, mert a kamerák szorgalmasan pásztáztak... És remélem, jövőre újra látjuk Christina Pluhart és bandáját, ránk fér egy kis szépség, béke és vidámság.

6444 perempe 2024-04-16 14:56:42 [Válasz erre: 6410 perempe 2024-02-27 10:52:13]
Furtwängler felvételéhez volt hasonló a lezárás, nem fogta vissza a tempót Krisztián. Én két Münchner Philharmoniker koncert között láttam ezt is, azokon Bruckner 4. és Mahler 5. volt a főétel, nem bántam meg egyiket sem.

6443 Edmond Dantes 2024-04-16 13:56:34
Nem mindennapi, sőt: nem minden hónapi produkciót és élményt kapott a MüPa közönsége a vasárnap esti Buddha Passion magyarországi premierjén. A BTF-utód Bartók Tavasz merészet vállalt és nagyot dobott ezzel az előadással. A világ vezető hangversenytermei után nálunk is elvezényelte 2018-ben komponált művét Tan Dun, akit a zenei világ korunk egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként tart számon. Csak sajnálni tudom, hogy szinte teljesen járatlan vagyok a buddhizmus tanait és magát Buddha személyét, életét illető ismeretek tekintetében, de így is emlékezetes élményben volt részem. Azt mondanám, inkább egy úgyszólván cselekmény nélküli (misztérium)opera ez az alkotás. A mű születését Tan-nak a kínai Mokao-barlangrendszerben tett hosszabb útja ihlette, aminek során tanulmányozta a barlangrendszer templomait, Buddha- és más szobrait, falfestményeit, feliratait. Úgy vélem, a szerzőnek sikerült jól összeolvasztania a "keleti" és "nyugati" zenei hangzást: a meditatív-kontemplatív és a -közönséget különösen felvillanyozó- ritmikus, "nyugatias" részek jó arányban kapcsolódtak egymáshoz csakúgy, mint ahogyan néhány keleti hangszer is belefért a szimfonikus zenekar klasszikus, méretes Besetzung-jába. A kínai és szanszkrit nyelvű szöveg magyar (és angol) feliratozása sokat segített, hogy értőbben kövessük végig Buddha vándorútját (itt: passióját) a végső célig, azaz a megvilágosodottságig (vagyis a buddháig) és a beteljesült üdvösségig, a nirvánáig.

A nagy létszámú előadói apparátusból (itt megtekinthető) hadd emeljem ki a Magyar Rádió Énekkarát, amely remek formában, perfekt magabiztossággal, csupán mintegy 50 énekessel abszolválta a nyelvileg és zeneileg egyaránt rendkívüli feladatot: ekkora zenekar és maga a mű elbírt volna legalább 60, akár 70 kórusművészt. A Concerto Budapest is kitett magáért és odaadással követte a szerző-karmester takarékos mozdulatokkal operáló vezénylését. Egyetlen szólista szereplőt mégis megemlítek: Batubagen hangszeres játéka a morin khuur nevű vonós hangszeren és különösen hangja, lenyűgöző volt. Hallgassuk csak pl. itt, megéri! A kórus mögötti vászonra vetített képeket vélhetően a barlangfestményekből válogatták össze. A közönség óriási ovációval ünnepelte a művet és az előadókat és alig akarta leengeni őket a színpadról.
Egyetlen megjegyzés: a MüPa honlapja szerint "a koncertet 18.30 órai kezdettel, Előhang címmel Fazekas Gergely zenetörténész műismertető előadása előzte meg az Előadóteremben ... a részvétel előzetes regisztrációt igényelt." Nos, erre az előadásra már jó ideje minden hely -érthető módon- elkelt. Talán szerencsésebb és megoldható lett volna az műismertetést is a koncertteremben tartani: mű és közönsége egyaránt megérdemelte volna. 
Tan Dun: Buddha Passion, MüPa, Bartók Béla Hangversenyterem, 2024. április 14.

6442 perempe 2024-04-10 12:31:24
Tegnap nagyon jó volt a rádiós koncert. Hallhattam a Csajkovszkij 5.-et a lipcsei zenekartól is márciusban, nem volt osztálykülönbség. Ha nagyon kukacoskodni akarok, akkor a Rómeó és Júlia nyitányfantázia helyett lehetett volna akár Hattyúk tava szvit a Diótörő szvit előtt.

Egy hónapja lépett fel a Keio Egyetem Wagner Zenekara a Kongresszusi Központban, az is nagyon jó volt, hallottam már jóval gyengébb egyetemi zenekarokat (University of California Berkeley Symphony Orchestra, Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar).

Régebben volt Danubia Carmina Burana, az is nagyon jó volt.

6441 Kokapu 2024-03-29 13:17:57
De jó, köszönöm szépen!
Előző nap karzatkoncertre megyek a Müpába, szóval egyik szemem sírt a másik nevetett, amiért erre nem tudtam elmenni, de mostmár mindkét szemem nevet!

6440 parampampoli 2024-03-29 12:43:12
A KOBAYASHI 50 koncertre a Zeneakadémián pillanatok alatt elfogyott az összes jegy, ezért lesz egy másik koncert május 25-én az Erkel Színházban. (Sevillai nyitány, Liszt Esz-dúr zv. - Kaneko Miyuji, Csajkovszkij V. szimf. MÁV Szimfonikusok) Ha valakit érdekel, itt lehet jegyet venni rá.



6439 Búbánat 2024-03-26 10:37:44

Az M5 csatorna tegnap 21:35-től  rendkívüli adásában a 80 éves korában elhunyt Eötvös Péterre mint zeneszerzőre és karmesterre emlékezett egy 

2019-es koncertfelvétele  műsorra tűzésével:

  A Müpa honlapjáról:

 Eötvös és Liszt művek egy estén. 

Martin Grubinger, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar közös koncertje Eötvös Péter vezényletével 

(2019.10.31.  Müpa, Budapest)

 

A karmesterként és komponistaként egyaránt jelentős személyiség, Eötvös Péter a kortárs művek előadójaként vált a világ zenei életében meghatározóvá. A rendkívül sokoldalú zeneszerző a Nemzeti Filharmonikusok élén saját művei mellett a számára fontos és meghatározó mester, Liszt művészetének hódolva az életmű egyik ikonikus darabját, a Dante szimfóniát szólaltatja meg.


A zeroPoints című kompozíciót a 2000-es ezredforduló alkalmából a London Sinfonietta megrendelésére írta Eötvös Péter, a művet a zenekar világkörüli turnéján Pierre Boulez mutatta be.

A Speaking Drums ütőhangszeres versenymű a kiemelkedő tehetségű művész, Martin Grubinger számára született. Eötvös Péter a műben az ütőhangszerek hatalmas arzenálja mellett színészi feladatot is szánt az előadónak, Weöres Sándor halandzsaverseit zenélés közben deklamálja az előadó, miközben páratlanul virtuóz ütőhangszeres show-nak lehetünk tanúi.

Liszt Dante szimfóniájához kapcsolódva bevezetőül hangzik el Eötvös Péter hommage – darabja, a Per Luciano Berio, melyet a kortárs olasz mester emlékére komponált. A két mű folyamatos megszólalása sajátosan kapcsol össze korokat: Dante, Liszt, Berio, Eötvös az olasz és az egyetemes kultúra korszakait.

Eötvös Péter: zeroPoints

Eötvös Péter: Speaking Drums (magyarországi bemutató)

***

Eötvös Péter: Per Luciano Berio (magyarországi bemutató)

Liszt Ferenc: Dante-szimfónia, S. 109

 (120 perc)

 MüpArt classic Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar produkció televíziós felvétele visszanézhető a MediaKlikk oldalán: itt.


6438 Edmond Dantes 2024-03-26 09:43:13
Az operaházi hűhó -vagy műhó?- miatt mintha kissé (?) háttérbe szorult volna a MüPa szombati hangversenye, pedig Mahler VIII. szimfóniája, megkockáztatom, mindig és mindenhol kitüntetett esemény, már csak a művet megszólaltató apparátus mérete miatt is. Megesik, hogy egy zeneszerző azt a művét tartja a legtöbbre, amiről az utókor esetleg máshogyan ítélkezik. Mahler összes addigi alkotása közül a Nyolcadikat vélte a legjobbnak. Sőt, mindent, amit addig írt, szinte lebecsült a később Ezrek szimfóniája alcímet kapott opuszához képest. Demény Dezső szerint "úgy fest a dolog, mintha Mahler e művét felsőbbrendű inspiráció hatása alatt írta volna meg". Idézet vége. A szerző minden bizonnyal a szeretet monumentális apoteózisát óhajtotta megjeleníteni a Veni, Creator Spiritus és Goethe Faustja fináléjának zenei összeházasításával és monumentális közreműködői kivitelezésben.

Az élet(em) úgy hozta, hogy ott voltam a mű magyarországi (1983) és vidéki (2009) bemutatóján. Egyik koncert sem ideális helyszínen volt, egy sportcsarnokban illetve szabadban, a pécsi székesegyház előtti téren; "igazi", hangversenytermi produkciót most, harmadjára hallottam először. Elöljáróban: Riccardo Frizza kezében az eddigi legjobb Nyolcadik-előadást köszöntöttem. Talán paradoxon, hogy egy ekkora énekes apparátust felvonultató műben éppen a második részt bevezető természetfestő zenekari szólót emelem ki, de a Veni... hatalmas hangtömbjei -és az első tételt követő rövid szünet- után ez a békét, nyugalmat sugárzó szakasz volt talán a leglenyűgözőbb. Zenekar és karmestere itt csillogtathatta legjobban mesterségbeli tudását. Mindez persze nem csorbítja azt a hatalmas vokális teljesítményt, amit a Rádió- és a Nemzeti Énekkar, a Honvéd Férfikar és a Rádió Gyermekkórusa nyújtott. Összteljesítményük a karigazgatók (Pad Zoltán, Somos Csaba, Riederauer Richárd és Dinyés Soma) munkája mellett ugyancsak az olasz dirigens szintetizáló képességét dicséri. A szólistagárdából a hölgyvonalat éreztem erősebbnek: Boross Csilla és Kriszta Kinga tuttikon is átívelő, szépséges szopránja kiemelkedett a mezőnyből, szépen szólt Vörös Szilvia mezzója és (a karzaton álló) Molnár Ágnes Mater Gloriosája is. Schöck Atala megfelelt az alt szólóban. Tetszetős volt a koreai vendég, Simon Lim basszusa is. Sajnálatos módon nem mondhatom el ugyanezt László Boldizsárról: nem tudom, Mahler világa áll-e távol tőle vagy a hangját felejtette otthon ezen az estén. Majdnem ugyanez mondható el Molnár Leventéről: felső regisztere szinte nem hallatszott és egész hangképzését valamiféle, jórészt szerény eredményű forszírozottság jellemezte. Mindamellett emlékezetes, szép este volt, köszönet érte a rendezőknek, közreműködőknek ... és a jegyet biztosító Momus-szerkesztő(k)nek.

Mahler: VIII. szimfónia - MüPa Bartók Béla Hangversenyterem, 2024. március 23.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.