Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
1 frushena 2004-10-27 08:41:21 [Válasz erre: 0 Búbánat 2004-10-26 21:20:09]
Közelben leszek! Még utaznom sem nagyon kell majd ! :)
Közelben leszek! Még utaznom sem nagyon kell majd ! :)
0 Búbánat 2004-10-26 21:20:09
Már csak pár hónap és megnyitja kapuit az új csodapalota. (Idővel a Zeneakadémia Nagyterme bezárja a kapuit, hogy elkezdődhessen a régóta tervezett nagy rekonstrukció.) Addig is előzetesként itt egy mai cikk, ami a Nemzeti Hangvesenyterembe beépítendő orgona minősége körüli anomáliával foglalkozik. A Magyar Nemzetben Váradi István, a Magyar Hangszerész Szövetség és az Orgonaépítők Nemzetközi Szövetségének tagja, az orgonaépítő mestervizsga-bizottság elnöke fejti ki véleményét a kérdésről.A többgenerációs magyar orgonakészítő családból származó szakember a lapnak kijelentette, hogy lenyűgözte a hangversenyterem látványa, ám a kitűnő akusztikus tér szépsége ellenére elszörnyedt a már leszállított orgonasípok láttán. Mint mondta, ilyen „hitvány faanyagból készített kontár munkát” már rég nem látott, annak ellenére, hogy tizenöt éven át tanította a szakmát, és az elmúlt hét évben az orgonaépítő mestervizsga-bizottság elnöke volt. Úgy véli, ha az orgonát ilyen színvonalon építik meg, a „sípok akár tíz év alatt is tönkremehetnek. A világszínvonalú pályázókat szerinte olyan zsűri bírálta el, melynek tagjai között egyetlen szakember sem ült. Miután mindegyik jelentkező kiesett, Váradi szerint különös módon megjelent „egy kóbor lovag” , a németországi Werkstatte für Orgelbau Mühleisen GmbH, és gyorsan elnyerte a kivitelezés jogát. A teremben tapasztaltak alapján azonban Váradi István arra gyanakszik: a gyatra minőség elképzelhetetlen a Mühleisentől, és egy magyar alvállalkozónak köszönhető. Tudomása szerint a zsűriben közreműködő Pálúr János orgonaművész új hangszerét (Fasori Evangélikus templom) ugyanez, a Mühleisennek is bedolgozó hazai alvállakozó készíti, egy másik zsűritag, Angster Judit akusztikus szakember németországi orgonaakusztikai vizsgálatait pedig éppen a Mühleisen támogatja. A Nemzeti Hangversenyterem építésze, Zoboki Gábor egyelőre türelmet kér, mint mondja, a munkálatok felelőse Konrad Mühleisen, akinek a cége nemrég fejezte be a stuttgarti Stifkirche orgonáját, amelyről a világ legnagyobb orgonaművészei elismerően nyilatkoztak. Váradi azonban úgy látja, Zoboki nem illetékes az orgona minőségének megítélésében. „Ekkora orgonán hatalmasat lehet bukni.”- figyelmeztet a szakember, hozzátéve, hogy az elfogult, az orgonaépítészethez szakmailag hozzá nem értő zsűri elfogadtatta a döntését a menedzsmenttel, amely talán nincs is tisztában ennek súlyával és az esetlegesen rossz helyre befektetett milliókkal. A megbízónak írt döbbent hangvételű levelében Váradi István megkérdezte, hogy „ki szakértette ezt a fuser munkát, ki felel műszakilag a hangszer kivitelezéséért?”, és arra kérte Zoboki Gábor építészt, hogy nevezze meg azokat a személyeket, akik az építés után vállalják a minőségért a felelősséget. Mivel levelére választ nem kapott, úgy döntött, a helyszínen készítet felvételeit elküldi a Német Orgonaépítők Nemzetközi Szövetségének. A zsűri. A beruházó Baróti Istvánt, az esztergomi bazilika orgonistáját és Fasang László orgonaművészt bízta meg az orgona diszpozíciós tervének elkészítésével. Kettejükön kívül Philippe Lefebre, a párizsi Notre Dame orgonistája, Russel Johnson világhírű amerikai akusztikus, Angster Judit stuttgarti orgonafizikus, Lantos István, a Pesti Zeneakadémia képviselője és Pálúr János orgonaművész volt a tagja annak a zsűrinek, amely a tizenöt pályázó közül a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrával együttműködő német Mühleisen mellett döntött. A döntési mechanizmusban orgonaépítő szakemberek nem vehettek részt. Az orgona előállítási költségei meghaladják a félmilliárd forintot. (Váradi leszögezte: nem a féltékenység szól belőle, hiszen cége, a Váradi és Fia Orgonaépítők eleve nem indult a meghívásos pályázaton.)
Már csak pár hónap és megnyitja kapuit az új csodapalota. (Idővel a Zeneakadémia Nagyterme bezárja a kapuit, hogy elkezdődhessen a régóta tervezett nagy rekonstrukció.) Addig is előzetesként itt egy mai cikk, ami a Nemzeti Hangvesenyterembe beépítendő orgona minősége körüli anomáliával foglalkozik. A Magyar Nemzetben Váradi István, a Magyar Hangszerész Szövetség és az Orgonaépítők Nemzetközi Szövetségének tagja, az orgonaépítő mestervizsga-bizottság elnöke fejti ki véleményét a kérdésről.A többgenerációs magyar orgonakészítő családból származó szakember a lapnak kijelentette, hogy lenyűgözte a hangversenyterem látványa, ám a kitűnő akusztikus tér szépsége ellenére elszörnyedt a már leszállított orgonasípok láttán. Mint mondta, ilyen „hitvány faanyagból készített kontár munkát” már rég nem látott, annak ellenére, hogy tizenöt éven át tanította a szakmát, és az elmúlt hét évben az orgonaépítő mestervizsga-bizottság elnöke volt. Úgy véli, ha az orgonát ilyen színvonalon építik meg, a „sípok akár tíz év alatt is tönkremehetnek. A világszínvonalú pályázókat szerinte olyan zsűri bírálta el, melynek tagjai között egyetlen szakember sem ült. Miután mindegyik jelentkező kiesett, Váradi szerint különös módon megjelent „egy kóbor lovag” , a németországi Werkstatte für Orgelbau Mühleisen GmbH, és gyorsan elnyerte a kivitelezés jogát. A teremben tapasztaltak alapján azonban Váradi István arra gyanakszik: a gyatra minőség elképzelhetetlen a Mühleisentől, és egy magyar alvállalkozónak köszönhető. Tudomása szerint a zsűriben közreműködő Pálúr János orgonaművész új hangszerét (Fasori Evangélikus templom) ugyanez, a Mühleisennek is bedolgozó hazai alvállakozó készíti, egy másik zsűritag, Angster Judit akusztikus szakember németországi orgonaakusztikai vizsgálatait pedig éppen a Mühleisen támogatja. A Nemzeti Hangversenyterem építésze, Zoboki Gábor egyelőre türelmet kér, mint mondja, a munkálatok felelőse Konrad Mühleisen, akinek a cége nemrég fejezte be a stuttgarti Stifkirche orgonáját, amelyről a világ legnagyobb orgonaművészei elismerően nyilatkoztak. Váradi azonban úgy látja, Zoboki nem illetékes az orgona minőségének megítélésében. „Ekkora orgonán hatalmasat lehet bukni.”- figyelmeztet a szakember, hozzátéve, hogy az elfogult, az orgonaépítészethez szakmailag hozzá nem értő zsűri elfogadtatta a döntését a menedzsmenttel, amely talán nincs is tisztában ennek súlyával és az esetlegesen rossz helyre befektetett milliókkal. A megbízónak írt döbbent hangvételű levelében Váradi István megkérdezte, hogy „ki szakértette ezt a fuser munkát, ki felel műszakilag a hangszer kivitelezéséért?”, és arra kérte Zoboki Gábor építészt, hogy nevezze meg azokat a személyeket, akik az építés után vállalják a minőségért a felelősséget. Mivel levelére választ nem kapott, úgy döntött, a helyszínen készítet felvételeit elküldi a Német Orgonaépítők Nemzetközi Szövetségének. A zsűri. A beruházó Baróti Istvánt, az esztergomi bazilika orgonistáját és Fasang László orgonaművészt bízta meg az orgona diszpozíciós tervének elkészítésével. Kettejükön kívül Philippe Lefebre, a párizsi Notre Dame orgonistája, Russel Johnson világhírű amerikai akusztikus, Angster Judit stuttgarti orgonafizikus, Lantos István, a Pesti Zeneakadémia képviselője és Pálúr János orgonaművész volt a tagja annak a zsűrinek, amely a tizenöt pályázó közül a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrával együttműködő német Mühleisen mellett döntött. A döntési mechanizmusban orgonaépítő szakemberek nem vehettek részt. Az orgona előállítási költségei meghaladják a félmilliárd forintot. (Váradi leszögezte: nem a féltékenység szól belőle, hiszen cége, a Váradi és Fia Orgonaépítők eleve nem indult a meghívásos pályázaton.)
