Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Bellini: Norma - Metropolitan Opera, New York/MüPa Fesztivál Színház, 2017. október 7.
Vajon kötelezettségének vagy kihívásnak gondolja-e a Metropolitan, hogy ötnegyed évszázad óta műsorán tartja a bel canto opera koronaékszerét, Callas majd Sutherland óta szinte folyamatosan: netán minden korszak 1-1 nagy dívájának és persze saját közönségének akar/t-e kedveskedni a Norma színrevitelével? Néhány év pihentetés után idén immár "opening night" rangjára emelték a már nem új produkciót, ennek október 7-ei előadását láthattuk a MüPa Fesztivál Színházban élő közvetítésben. Sir David McVicar rendezése, nemkülönben a díszletek (Robert Jones), jelmezek (Moritz Junge) a hagyományokat őrző, "csak tiszta forrásban" megmerítkezni óhajtó nézőknek aligha okoznak csalódást, összességében és egy szóval hiperrealista, úgyszólván támadhatatlan produkció avagy: nincs itt kérem semmi "ugribugri", kissé monoton-monochrome (többnyire feketébe hajló szürkés-fémes) a színvilág, a világosítást (Paule Constable) inkább sötétítésnek nevezném. Emlékezetes világítási élményről még a sajnálatosan rövid "Guerra, guerra!" kórusszám alatt és a fináléban beszélhetünk. A színpadi kivitelezés szerintem legnagyobb ötlete az, amikor az 1. felvonás színváltozásakor a druidák ligete nem forgószínpad segítségével tűnik el, hanem felliftezik a zsinórpadlásra, a süllyesztőből pedig egyidejűleg Norma otthona emelkedik fel. A 2. felvonásban azután ugyanez történik fordított irányban: Norma otthona visszasüllyed a mélybe és a druidák ligete visszaereszkedik a színpad szintjére, Irminsul templomában kiegészülve a nevezetes gonggal. Kiváló ötlet, komoly technikai bravúr, amit a MET közönsége nyíltszíni tapssal honorált.
Carlo Rizzi színvonalas, lelkiismeretes munkát végzett együtteseivel, a nyitányban saját és zenekara legjobb képességeit tudta felmutatni, ezt követően pedig a zenekart és a kórust, ha nem is alárendelve, de -ismét csak a bel canto játszási hagyományaihoz híven- az énekesekhez igazítva irányította.
Sondra Radvanovsky hosszú utat tett meg a Házban, mire kis szerepektől - köztük egy másik Papnőtől, az Aidában- eljutott a sztár-státuszig, egyebek közt a MET történetében elsőként és gyors egymásutánban elénekelve Donizetti királynő-trilógiájának mindhárom alakját vagy most a druida Főpapnő parádés szólamát. Talán azoknak sem okozott csalódást, akik korábban Netrebkót várták ott a szerepre 2017-ben. A hang hatalmas, sokszínű, vélhetően nemcsak Budapestről, hangszórón át hallgatva tölti be az irdatlan nézőteret; amikor szükséges, képes a legfinomabb pianók eléneklésére is. A próbakőnek számító Casta diva áriát is ihletetten, hibátlanul adta elő. A személyiség kisugárzása ha tán nem is elsöprő erejű, de bőven elégséges Norma sorsának és lelkivilágának ábrázolására. Joyce DiDonato, akit éppen a Norma-előadás napján láttam a mezzon mint A tó asszonyát, Adalgisaként egyenrangú partnere volt a címszereplőnek. DiDonato eddig inkább könnyedebb, lírai koloratúralt-mezzo szerepekben csillogott, számomra most kiderült, hangja kellő súlyú, sűrűségű ehhez a drámai szólamhoz is; a nagy Mira, o Norma-duett az est egyik fénypontja volt. Kár, hogy Adalgisa ezután -mint például Eboli nagy áriáját követően a Don Carlosban- eltűnik a cselekményből és csak néma és kétségbeesett szemlélőként jelenik meg a színpad szélén a tragikus végkifejletkor, Norma és Pollione/Severus máglyára indulásakor. Utóbbit Joseph Calleja énekelte magabiztosan, szó szerint is súlyos egyénisége jelentőséget adott a proconsul kicsit talán radamesi karakterű, de amazénál itt haloványabban megírt szerepének és -mint azt a szünetbeli interjúban maga sem mulasztotta el megerősíteni- az ária magas C-je is jól szólt. Matthew Rose-nak sem okozott gondot Oroveso vázlatos szerepének megformálása. Clotilde-ot Michelle Bradley, Flaviot Adam Diegel énekelte és ne feledkezzünk meg Norma két kisfiának bájos alakítóiról: Christopher Reynolds és John Reynolds amúgy egy hétéves ikerpár.
Az évadnyitó Norma kétségtelenül a nagy hangok diadala volt: a New York Times-ban találó címmel jelent meg egy cikk a MET idei évadjáról "The Met Has the Voices. But Will It Need More to Survive?" Jó kérdés.
Felhívom T. érdeklődő fórumtársaim figyelmét, hogy néhány jegy jelenleg ismét kapható a MET okt. 7-ei Norma-előadásának élő közvetítésére a MüPa Fesztivál Színházban.
Ma esti Concerto/Volumenek bérlet a Zeneakadémián, Várjon Dénes zongora, vez. Keller András. Egy Mozart D-dúr és Bartók 3. zongoraverseny. Nagyszerű volt! Utána egy csodálatos ráadás. Bécsi klasszikusra tippeltünk, de nem biztos. Tudja-e valaki, mit játszott Várjon Dénes ráadásnak? Előre is köszönöm! Zöldszemű
Érzek ebben némi nagyképűséget, hogy Pavarotti nevével hirdetik a koncertet... szerintem a művésznőnek lassan meg kellene fontolnia a visszavonulást...az Erkel Színház 3. sorában tavaly már nem hallottam...
Kertesi Ingrid Bel Canto estje - In Memoriam Luciano Pavarotti Zeneakadémia, Zeneakadémia Nagyterem 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8. Az opera felejthetetlen csillaga, a legendás Luciano Pavarotti 10 éve távozott közülünk. Az évfordulót megtisztelve a világ számos országában megrendezésre kerülő koncertek sorához kapcsolódva emlékezünk ezen az estén e nagy művészre. SZEPT 20. SZERDA, 19:30 “Luciano Pavarotti a XX. század operatörténetének egyik legkarizmatikusabb előadója volt. Tehetsége és jelentősége Enrico Caruso-hoz és Beniamino Gigli-hez hasonlítható. Hangszínének egyedülálló szépsége, kivételes rendkívüli lénye és magával ragadó temperamentuma minden idők egyik legismertebb és legnépszerűbb énekművészévé tette. Emlékkoncertünk – melynek védnöke a másik legenda: Jose Carreras – ezelőtt az Ember és Művész előtt tiszteleg. Személyes karmestereként a négy világrész legszebb helyszínein vezényeltem előbb saját koncertjeit, majd a Három Tenort együtt is. Munka közben Pavarotti a Lélek és a Vezér volt egy személyben. Halálosan komoly, a tökéletességet könyörtelenül megkövetelő alkotó a színpadon, és jóhumorú, nagylelkű, magával ragadó barát a színfalak mögött. „Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint operaénekesre!” Ez volt a végrendeleted- Barátom és Pályatársam; mi most így teszünk – végtelenül tisztelő szeretettel és az Örökkévalóságban való újratalálkozás bizonyosságával.” Janos Acs
Olvasom, hogy Kertesi Ingridnek bel canto estje lesz a Zeneakadémián "In memoriam Luciano Pavarotti". De hogy miért is használják Pavarotti nevét, amikor egy fia tenor se lép fel a koncerten, de még egy arra érdemesebb nagyobb név sem szerepel a fellépők között! Ha jól tudom, Kertesi Ingridnek sem volt semmi köze a Mesterhez, például, soha nem énekelt vele! Fellép viszont Haja Zsolt, és egy bizonyos Sárközi Xénia. Talán Janos Acs karmester lehet a dolog nyitja, aki a zongoránál fog közreműködni, hiszen ő valamikor vezényelte Pavarotti koncertjét? Nekem mégis nagyon visszás a más tollával való ékeskedés! Ha már Pavarottira hivatkoznak, akkor olyan műsor és fellépők legyenek, akik méltók a Mester emlékéhez!
T. Szerkesztők! Kérem előző beírásomat törölni! Köszönöm. Helyesen: ÚJ ÚJ ÚJ! Jegyek árusítása kezdődik 2017. szeptember 20-án (szerdán) 10:00 órától a Müpa állandó jegypénztáraiban és weboldalán a jelenleg telt házas produkciókra.
Talán Muszorgszkij táncoló kiscsibéire tetszik gondolni, nem? Elvégre Nemzeti Hangversenyterem-topik..
Nem kell ilyen szigorúnak lenni! Szegény, biztos egy pillanatra összekeverte Petőfi Anyám lúdjával.
Non ha studiato ornitologia. :-)
"kisimulnak a dallamívek" Ez se kutya! Roppant izgalmas lehet egyetlen hangot hallgatni:)
A cikk szerzője, [url]http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/59051_night_and_day_horvath_meggie_es_peltzer_geza;Peltzer Géza[/url] mint olvasom, előadóművész (volt?): "(Horváth Meggie és Peltzer Géza) a 12 éve közösen színpadon álló duó több stílusban is hallatta már magát. A francia sanzonok, magyar kuplék, a bárzene és a táncdalfesztiválok zenei világa mellett már saját szerzeményekkel is megörvendeztették a közönséget." Forrás (2012-ből): [url]http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/59051_night_and_day_horvath_meggie_es_peltzer_geza;itt[/url].
Te jó ég! Hát ez micsoda? Pl."És ahogy a szerzőtől megszoktuk, egyszercsak hirtelen érkezik a befejezés. Ez mindenkit felkészületlenül ér...." - Tessék? Mi van? Mi történt? Miféle rettenetesen gyermeteg "kritika, hozzászólás, és bugyutáság"? Mi ez ?
Mi ebben a meglepő? Régóta halljuk: "A Nyugat hanyatlik."
A lényeget nem is írod: "Ravel Tyúkanyó meséi című darab tovább folytatja[...]" Röhögjek, vagy sírjak?
Szakértelem a Nyugat.hu -ban: "Mindenki Rost Andreát várja a szünet után, de ezzel várnunk kell még, csak a Mahler G-dúr szimfónia vége felé jön ki a művésznő szinte angyali ruhában. Öröm hallgatni tiszta, fényes hangját a zenekar élén. Tipikus mahleri dallamok, harmóniák kerengenek, keveregnek a kompozícióban. Rengeteg a hangszer a színpadon, a harsona kivételével szinte minden instrument ott van: hárfa, basszusfagott, cseleszta is, sőt Bozsodi Lóránt egyenesen két hegedűt is hozott magával és felváltva játszott rajtuk. Viharszerűen keveregnek a dallamok, már az az érzésünk, hogy összeállnak egy egységes zenei képbe, de a drámai feszültség lassan feloldódik, kisimulnak a dallamívek. A mennyországba jutunk a zene sodrásával. És ahogy a szerzőtől megszoktuk, egyszer csak hirtelen érkezik a befejezés. Ez mindenkit felkészületlenül ér. Szinte zavarunkban kezdünk tapsolni, de aztán a tetszésnyilvánítás tudatos lesz, felerősödik, és vastapssá vastagodik. Megérdemelt vastapssá."
ARANYKOR Arany János születésének 200. évfordulója HAZA - SZERETET - MŰVÉSZET Zenekari hangverseny Arany János tiszteletére MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR 2017. szeptember 17. vasárnap 19.30 a Magyar Művészeti Akadémia székháza, Pesti Vigadó Díszterme Vezényel: CSÁNYI VALÉRIA Közreműködik: HORTI LILLA énekművész MŰSOR: MIHALOVICH ÖDÖN: Toldi szerelme - nyitány MIHALOVICH ÖDÖN: Toldi szerelme - Piroska imája WEINER LEÓ: Szerenád, op.3. - - - - WEINER LEÓ: Toldi op.43. - 12 zenekari kép Arany eposza nyomán (Részletek, link: [url]http://vigado.hu/programok/-/event/10184/zenekari-hangverseny-arany-janos-tiszteletere/10402;itt[/url])
[url] http://operavilag.net/kaleidoszkop/operaest-zamardiban/; Operaest Zamárdiban [/url] Operavilag.net 2017. augusztus 25. „Augusztus 30-án kerül sor az immár hagyományos nyáresti operakoncertre Bellini, Donizetti, Verdi, Puccini, Gounod, Mascagni, Saint-Saëns, Offenbach és Mozart művei csendülnek fel azon az operakoncerten, amelyre Zamárdiban kerül sor jövő szerdán, vagyis augusztus 30-án 19:45-től. A helyszín a város Közösségi Háza (Honvéd utca 6.), jegyek 1000 Ft-os áron válthatók a helyszínen, vagy rendelhetők az operaesthotmail.com címen. Az est fellépői: Szemere Zita (szoprán), Farkasréti Mária (szoprán), Boncsér Gergely (tenor), Bretz Gábor basszus, zongorán közreműködik Tóth Sámuel Csaba. A házigazda Csákovics Lajos. A műsor különlegessége hogy valamennyi felcsendülő zeneszám – a zamárdi koncertek hagyományának megfelelően – magyar nyelven hangzik majd fel.”
[url] http://bakatsfeszt.hu/programok/; BAKÁTS FESZT – FERENCVÁROSI KULTURÁLIS FESZTIVÁL - Augusztus 24-27. [/url]
[url] https://ujember.hu/margitszigeti-visszatekinto/; Margitszigeti visszatekintő [/url] Rögtönzött fesztiválmérleg – tenorokkal Új Ember Hetilap Pallós Tamás, 2017. augusztus 13. „Világhírű művészeket felvonultató, nagyszabású – de legalábbis arra törekvő – operaprodukciókra maradt a Margitsziget. Idén nyáron a Porgy és Bess, a mexikói–amerikai Ailyn Pérez, a koszovói Rame Lahaj és az olasz Gabriele Viviani nevével fémjelzett gála, valamint A trubadúr volt soron. Az utóbbi Vámos László megpatinásodott rendezésének búcsúztatása is volt, amelyet először 1995-ben éppen a szegedi játékokon mutattak be, majd két évtizeden át az Erkel Színházban és az Operaházban tartottak műsoron. Az idei Trubadúr zenei szempontból a lehető legszebb ígéret volt a minőségi nyári operajátszás reneszánszát illetően. Az azer(bajdzsán)i Dinara Alieva fellépése, megformálás és átélés tekintetében egyaránt hibátlan Leonorája is azt bizonyította, hogy a közelmúltban lezajlott generációváltást követően – az 1930-as, ’40-es években született, hosszú pályafutású legendák visszavonulása után – sem ért véget (teljesen) a sokat emlegetett és sokszor elbúcsúztatott aranykorszak. Alieva a Verdi-éneklés csúcsain jár. Tökéletesen kiegyenlített „olasz hang”, amelyet különleges egzotikus tónusa tesz még izgalmasabbá. Nyugodt nagyvonalúsággal ívelt legatók, kristálytiszta magasságok, tévedhetetlen pontossággal pergetett koloratúrák… Hamisítatlan bel cantót művel, de a szép éneklés koncentrált technikai kivitelezése egy pillanatra sem megy az életszerűség, a figurai hitelesség rovására. A meggyőzés, a nagyformátumúság és a kifejezés bősége terén Komlósi Ildikó Azucenája ugyancsak az eszményi kategóriába tartozik. Az édesanyja máglyahaláláért bosszút fogadó, tragikus sorsú cigány asszony az ő olvasatában nem egy boszorkányos kinézetű, tébolyodottan botorkáló szépkorú, hanem egyenes tartású amazon, a vélt-valós igazságáért eltökélten küzdő, ugyanakkor rendkívül érzékeny, szenvedő hősnő. Ez az Azucena Komlósi árnyalatokban, finom részletmegoldásokban gazdag tolmácsolásában a reveláció erejével ható operai kuriózum. Színészileg visszafogott, egy kissé megilletődött Man¬ri¬có¬ként Riccardo Massi mutatkozott be Budapesten. Jóllehet az olasz művészt túl világos, mesterségesen „felhúzott” matériája alapján a nemzetközi másod-harmad vonalhoz sorolnánk, de színpadra termett, imponáló biztonsággal éneklő spinto tenorként a hangfaját tekintve ínségesebb jelenünkben érthetően jobb pozíciót foglalhat el a zenei világpiacon. A leköszönő Vámos-rendezés tömegjeleneteinek némafilmes ágálásokra emlékeztető kliséi, a kar és a statisztéria operaparódiákba illő jelmezei sokszor komikusak, de ez most nem számított. A trubadúr énekes gárdáját nézve – nem megfeledkezve Kálmándy Mihály ez alkalommal fáradtabban szóló Luna grófjáról és Cser Krisztián energikus Ferrandójáról sem – olyan előadás kerekedett, amely a világ bármely nagy operaházában megállta volna a helyét. A szervezőgárda jövőre egy bátor döntéssel tovább emeli a tétet és a művészi mércét: 2018. június 22-én és 24-én a Salome szabadtéri bemutatójára kerül sor a nyolcvanéves margitszigeti színpadon. Richard Strauss – Oscar Wilde szövegére komponált – egyfelvonásos operája, a Salome látványos bibliai-történelmi közegben játszódik, de finoman szólva nem tartozik a nyári slágerdarabok közé. Defektusokat felvonultató, letaglózó lélektani dráma a századforduló merészülő „szókimondásával”, vadul burjánzó zenével elbeszélve. Az Anger Ferenc rendezte produkció (egyik) szenzációja, hogy az előadás díszlete az evangéliumi történet eredeti helyszínét, a Machaerus erőd digitálisan rekonstruált oszlopos udvarát fogja megidézni a szentföldi (jordániai) sasfészek feltárását vezető Vörös Győző és Dobrosi Tamás közös munkájának eredményeként. Salome: Rost Andrea, Jochanaan (Keresztelő János): Cser Krisztián, Heródiás: Komlósi Ildikó. És a vendégművész ismét egy tenor, igaz, ezúttal a német karakterénekesek élvonalából: Gerhard Siegel, aki korunk tán legkiválóbb Miméje és – ami ez esetben fontosabb – Heródese.”
A vasárnapi Requiem koncerten ott voltam, de az én benyomásaim vegyesek voltak. A kórus sokkal jobb is lehetett volna, mert néha elég siralmas hangzást produkáltak! A zenekar Drahos Béla vezényletével elfogadhatóan játszott, és a szólista énekesek ( Lukács, Komlósi, Pataki, Agache) nagyon szépen énekeltek. Miattuk érdemes volt leutazni!
hangosított volt mindkettő?
A tegnapi Székesfehérváron, a Koronázó téren volt.
Augusztusban két kitűnő Verdi Requiemhez is volt szerencsém. Először az Ördögkatlan fesztiválon Kolonits Klára, Fodor Bernadett, Brickner Szabolcs és Gábor Géza közreműködésével, tegnap viszont csupa nagy ágyú énekelt: Lukács Gyöngyi, Komlósi Ildikó, Pataki Adorján és Alexandru Agache. Remek volt!
Én azért nem bánom, hogy nem a korábban kiírt Robert Dean Smith lesz Trisztán.
Anja Kampe lehet ,hogy tavaly nem volt jó,de az idei tavaszi salzburgi Walkürben kitűnően énekelte Brünnhildet.A MÜPA idei Walkürjében pedig frenetikus Sieglindét énekelt.Ha másnál megbocsátjuk ,hogy nem mindig oke-neveket mellőzném-higgyünk abban,hogy jővőre Izoldát is meg fogja oldani nagyszerűen.Én legalább is bízakodom,mert idén ott voltam, hallottam.Hozzáteszem még idén volt Münchenben Katerina Izmajlova és abban is nagyszerű volt,jobb ,mint a napjaikban hallott Stemme.
Én is. Egyszer már a Hollandiból kitették, most újra ő. Nem is értem.
Én Anja Kampét is átgondolnám...
[url]https://www.mupa.hu/program/wagner-trisztan-es-izolda-2018-06-07_16-00-bbnh?utm_source=mupa_wagner_website&utm_medium=event_calendar&utm_content=jegyvasarlas_button&utm_campaign=wagner_trisztan_es_izolda_2018_06_07_16_00;Jelen állás szerint jövőre a MÜPA-ban N. N. lesz Trisztán.[/url]
Azért ezeket a reklámszlogeneket annyira nem kell ám komolyan venni...
Ha utoljára ment a Vámos-féle rendezés, akkor pár év múlva visszatér majd Pesten a Galgóczi-féle rendezés, vagy várhatunk hosszú éveket majd egy újabb Trubadúr felújításra, ha élőben hallani akarjuk a darabot? Mindkét verzióért kár! A Vámos rendezése még azért szerethető volt.
[url] https://szinhaz.org/zenes-szinhaz/opera-zenes-szinhaz/2017/07/23/25-ev-utan-ter-vissza-margitszigetre-trubadur/; 25 ÉV UTÁN TÉR VISSZA A MARGITSZIGETRE A TRUBADÚR – UTOLJÁRA LÁTHATÓ A VÁMOS-FÉLE RENDEZÉS [/url] „A Budapesti Nyári Fesztivál idei nagy operabemutatója Verdi egyik legnépszerűbb romantikus operája. A trubadúr Vámos László hagyományos rendezésében, Csikós Attila impozáns és korhű látványvilágával kerül színre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Vámos László-féle rendezést utoljára láthatja a közönség július 28-án és 30-án.” „Leonora szerepében a fiatal azeri szoprán, Dinara Alieva látható, Manricóként pedig az ismert olasz tenor, Riccardo Massi mutatkozik be a közönségnek. Azucena szerepében a világszerte elismert mezzo-szoprán, Komlósi Ildikó lép színre, Luna grófot a nemzetközi hírű bariton, Kálmándy Mihály ebben a rendezésben először alakítja.”
[url] http://operavilag.net/kiemelt/se-veled-se-nelkuled/; Se veled, se nélküled [/url] Opera-vilag.net, , 2017. július 19. Richard Wagner: Rienzi – koncertszerű előadás. A Budapesti Wagner-napok június 19-i előadásáról BÓKA GÁBOR írt kritikát
[url] http://operavilag.net/kiemelt/a-reszvet-szuksege/; „A részvét szüksége” [/url] Opera-vilag.net, 2017. július 17. Richard Wagner: Parsifal – a Budapesti Wagner-napok június 21–i előadásáról KONDOR KATA írását olvashatják
Hogy szó ne érje (opera)házam -hangversenytermem stb- elejét: a Társalgó topikban teszek közkinccsé egy kis összefoglalót...ld ott.
Na szóval, megnéztem ezt a VB megnyitót. Szerintem nem sikerült rosszul. A hivatalos részeknél (beszédek, eskütételek) leült egy kicsit, versenyzőink szerintem mondhatták volna az eskü szövegét kicsit több meggyőződéssel és átéléssel, a versenybíró úr meg kevésbé nyeglén), de túlestünk rajta. Ami a zenét illeti: tetszett Eötvös Péter kis kórusműve az elején, és Kodály, Liszt megidézése is, de még a Ben Hur zenéje is jó volt szerintem ebben a körítésben. Tetszett a sámán tánc alatti zene és Herczku Ági éneke is. Összességében tetszett, bár láttam jobb (ötletesebb, eredetibb) produkciókat is ebben a műfajban. (Ja, ami a politikát illeti: Ez a rasszista magyar kormány odaengedte énekelni egy ekkora országimázs eseményre a cigány Radics Gigit, valamit elnézhettek... ja nem. Szerintem jó választás volt. Szép lány, és ügyesen énekel. :-)
Közhelyek a nyári melegben gyakrabban előfordulnak a szótáramban, ahogy más évszakokban más közhelyek tolulnak fel bennem...
"Aki keres, az talál" - szerepel a bejegyzésedben, de nem minden szóösszetétel közhely, amelyet gyakran használunk... :-) "Aki keres, talál" - magyar közmondás. (Más nyelveken is közismert.) Ám, ha az egész mondatra értetted a közhely megjelölést, az valóban a sokszor hallott jó tanács kissé elcsépelt finomabban szólva elkapkodott megfogalmazása :-). A magam részéről a közhely mint fogalom körüljárását ezzel be is fejeztem... :-) :-)
...
Fordítva volt a dolog. Szerinted ilyen vagyok, mások szerint nem. De ne analizálj, nem az a tanult szakmád.
Ahhoz képest, hogy évekig nem tudtam úgy hozzászólni itt semmihez, hogy te ne tettél volna hozzá valami provokatívat, dehonesztálót, kekeckedőt, stb... Viszont én lényegében nem szólok hozzád, amire reagálnod kellene, furcsán emlékszel a dolgokra... :-)) Szerintem kínos vagy, és gyermeteg. Agresszív és bosszúálló. Ez alakult ki bennem veled kapcsolatban az elmúlt 7-8 évben, mióta ezt csinálod. Életemben nem találkoztam még ilyen felém irányuló, elszánt és kitartó rosszindulattal. Én a mostaninál nagyobb lelki békét kívánok neked, és azt, hogy le tudjál akadni rólam. Minden jót.
Momo, sokszor visszafogtam magam, és nem reagáltam. Próbálok ezután is úgy tenni. MINDIG jól érzem magam. A puszit másnak küldd.
Macskás, az lesz a megoldás, ha nem foglalkozol velem. Sok puszi, és próbáld meg jól érezni magadat.
Momo, ez a beírásod téged minősít.
jaj, ne már... :-))) Hagy ezt a nyomulást lágy szíves... nekem nagyon elegem van belőled. Szemtől szembe simán elküldtelek volna már rég a fenébe, ahogy itt nem lehet. Vedd már észre magadat. Felnőtt ember vagy állítólag.
Kedves Momo, kedves uram, azért valamiféle tiszteletet megérdemeltek volna ezek az élsportolók, ahogy mi is Tiramisuval tőled. Kíváncsi vagyok, ha szemtől szemben állnánk, milyen reakcióid lennének.
Hiába van nyár és úgymond uborkaszezon, a kis hazánkban azért a zenei-kulturális vonalon is, nemcsak szabadtéren, számos, érdeklődésünket kiváltó ilyen vonatkozású eseményről tudunk, melyekről szólni kell, lenne miről beszámolni; pezseg, zajlik az élet ilyenkor is - a nyári szabadságolás, az ellazulás, az üdülés még nem kell hogy jelentse a lemondást, a távolmaradást mindettől; van miből válogatni a változatos programok közül, a lehetőségek között - ott is, ahol éppen most tartózkodunk, ahová otthonunkból rövidebb-hosszabb időre kimozdultunk... Nyitott szemmel (és füllel) kell járnunk itt és ott, és aki keres, az talál...- hogy ezzel a közhellyel éljek.
