Bejelentkezés Regisztráció

Kedvenc felvételek


Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények

1041 Klára 2023-10-29 09:58:41 [Válasz erre: 1040 takatsa 2023-10-29 07:26:29]
Szuper! Látom, az összes Csajkovszkij opera sorra kerül, csak ki kell várni.!
De ez után a csodálatos, egyben rettenetes Mazeppa után éppen jól jön egy kis felüdülés.

1040 takatsa 2023-10-29 07:26:29
Hamarosan:   1     2     3     4     

1039 Momo 2023-10-26 03:19:35 [Válasz erre: 1038 Héterő 2023-10-25 22:42:53]
:-)

1. Ha figyelmesen elolvasod, amit írtam, az derül ki belőle, hogy nem igazságot osztok köztetek, hanem megnéztem, hogyan használták és használják manapság a Mazep(p)a nevet, és abból vonom le a következtetést (a "nekem úgy tűnik" kifejezést használva).

2. Ebből az derül ki, hogy régen Mazeppának írták át latinra, ma viszont már Mazepának.
3. Műalkotások tekintetében viszont megtartották a korábbi átírást. Van kivétel, hogy Mazepát használnak, de ritka.
4. Egyébként ahogy elnézem, még maguk az oroszok is Mazeppát írnak, ha otthoni, de latin betűs a kiadvány:
Mazeppa Zenekari partitúra (1899, Moszkva)
Mazeppa CD 2019 (Melody, Made in Russia) (Az 1980-as Мелодия felvétel újra kiadása.)

Szóval, én oda jutottam, hogy neked igazad van abban, hogy a jóember nevét manapság már 1 db 'p'-vel illik átírni, de a műalkotások tekintetében az a közmegegyezés, hogy marad a XIX. századi Mazeppa forma. Van kivétel, de a nagy többség így használja. Beleértve a hazai zenei szaksajtót is. Most kezdhetünk itt népmozgalomba a világgal szemben, de minek...

Hallgassunk inkább jófajta zenét. Itt van például a Мазепа.

1038 Héterő 2023-10-25 22:42:53 [Válasz erre: 1027 Momo 2023-10-22 12:41:29]
No, hallaná ezt Pjotr Iljícs Csikóvszkij!

Operájának címszereplője Mazeppává vált – noha valaha Mazepaként élte életét?
Mazeppához "Marija" ment feleségül, de Mazepához kicsoda? Csak nem Matrjona ment volna hozzá?

Bagaria, a béke barátja – lám – megoldást javasolt a csaknem megoldhatatlanra.
Legfigyelemreméltóbb állítása az, hogy – ahogyan a címszereplőt valójában hívják: "Mazjépa" – az semmiképpen sem lehet! De nem ám! Sértené a korábban (két) pp használatával érvelő, az orosz nyelv rejtelmeiben természetesen nem túl járatos átírókat.

A felvilágosult rutracker-analfabéták (van ugyebár itt fölkent műszaki-szaki, aki érti ezt a fogalmat) pártoló visszhangja pedig megértéssel kíséri a fura átírás-megoldást, amit akár tovább lehetne fejleszteni. Lehetne déli 12-ig egy p, este hattól pedig mondjuk három p. Mint a gender-elmélet világában, a férfi-nő kettős számszakilag ma már kevés, tudós elmék további 100+ nemiség felfedezésével büszkélkednek. Így akár a négy p is járható út lehetne – megértő rugalmassággal: Mazeppppa!

Nem lehetne inkább elfogadni, hogy tiszteletre méltó elődeink időnként kissé pontatlanok voltak? "Elszúrtak" bizonyos dolgokat, méretes böszmeséget követtek el. A megszokás nagy úr, ám némi akarattal a hamis máz levakarható, mint a Pillangó-Butterfly reménytelennek tűnő vitájában, hogy asszony-e vagy kisasszony? Minthogy egyik sem: valójában MadamA, és nem vajlégy. És Butterfly, nem pedig Farfalla, mert a Szerző így akarta.

A kozák hetmanon túlmutat a következő axióma.
A tartalmilag hűséges, pontos megfogalmazás iránti igény nem akkora bűn. Lehetne inkább mindenki által követendő példa.

1037 Momo 2023-10-24 15:55:15 [Válasz erre: 1036 takatsa 2023-10-24 15:43:12]
Azt hiszem a fő gondot a viszonylag csekély népesség és gazdasági erő mellett az okozta, hogy az Ukrajnának nevezett terület három birodalom (lengyel-litván, török-tatár és az orosz) végvidékén terült el. A neve is azt jelenti 'a határnál'. Ez egy határvidék, melyhez utóbb minden irányból hozzácsaptak még területeket, de mint a mellékelt ábra sajnálatosan mutatja, továbbra is megmaradt határvidéknek. (A mesterségesen kialakított országokkal mindenütt baj van a világban.)

1036 takatsa 2023-10-24 15:43:12 [Válasz erre: 1034 Momo 2023-10-24 13:57:54]
Kösz a javítást, a születési évszámot nagyon elnéztem, és ez nem először forful elő velem. Az ukrán államiság mindig egy nehéz és bonyolult kérdés volt, egy olyan földön, ami egy óriási síkság és nincsenek természetes határai, nagyon nehéz megmaradni. 

1035 Momo 2023-10-24 14:01:53 [Válasz erre: 1033 takatsa 2023-10-23 17:07:00]
Ó, kérem, én is köszönöm, a feltöltést. :-)

1034 Momo 2023-10-24 13:57:54 [Válasz erre: 1031 takatsa 2023-10-23 14:22:31]
Elírtad az évszámot, Mazepa 1639-ben született. A Hmelnyickij-felkelés (1648-1654) elején már 9 éves volt. (Ami azért érdekes, mert felemelkedésében közrejátszott, az ennek nyomán megváltozó status quo. Ekkor "vonzódtak" be az oroszok a lengyel-litván unió uralta Ukrajnába.)

(De a mai ukrán-orosz viszony tekintetében is érdekes, hogy 
1. A lengyel-litván (reál)unió 1569-es létrejötte után az ukrajnai kozákok úgy nagyjából 10-15 évenként csináltak egy felkelést. Mert nem nagyon tetszett nekik az egyre erősebb lengyel fennhatóság. De egészen Hmelnyickij feltűnéséig rendszeresen beleverték őket a földbe a jóval erősebb lengyel-litván hadak.
2. Hmelnyickij felkelése annyiban volt más, hogy ő 
 szabadulni akarván a lengyelektől – bevitte orosz fennhatóság alá a fellázadt ukránságot. Innentől fogva voltak érdekeltek a cárok Ukrajna sorsában. És pár évtized alatt meg is szilárdították a hatalmukat. Ami a mai napig hivatkozási alap az oroszok felől nézve. Nem elfoglalták az ukránokat: Azok maguk fogadtak hűséget a cároknak, hogy megszabaduljanak a lengyel uraiktól.)

1033 takatsa 2023-10-23 17:07:00 [Válasz erre: 1032 Klára 2023-10-23 16:47:31]
Én szívem szerint azt ajánlanám, hogy először a Mazeppát nézd meg, jobb opera, mint a Johanna, és egy szinte tökéletes előadás. És lesz még Csajkovszkij, nem ez volt az utolsó...

1032 Klára 2023-10-23 16:47:31
Köszönöm a Mazeppa feltöltését. Tudtam, hogy létezik ez a Csajkovszkij opera is, de eddig nem találkoztam vele. 
 Letöltöttem, megnézni még nem volt időm, tehát a kedves vájtfülű és sasszemű fórumtársunk által beígért "méltán kijáró hódolat"-ra még várnod kell. Egyelőre a tegnap esti Liszt hangverseny benyomásait kell feldolgoznom, és ha ezt lezártam, következik az Orleans-i szűz megtekintése.
Sajnálatos dolog, hogy miután megmentette a királyt és az orzágot, eretnekként máglyára vetették. Később szentté avatták, és ma már Franciaország legnagyobb szentjei között tisztelik, - ilyen a világ!
A Tőled megszokott alapos bevezető szerint Mazeppa története is a korszak és a történelem által meghatározott szomorú módon alakul. A felvétel kezdetén az opera címe Mazeppa, így két "p" betűvel, tehát ha erről az operáról írunk, nyugodtan maradhatunk ennél az írásmódnál.

1031 takatsa 2023-10-23 14:22:31
Mi az oka a minket körülvevő sok szörnyűségnek? 
A válasz könnyűnek tűnik és egyértelműnek: 
a gyűlölködés, a gyűlölet.

Igen, a gonoszság ősalakja ott munkálkodik mindnyájunk bensőjében, kitörésre és pusztításra készen. Ez az, ami mikroszinten megkeseríti a mindennapjainkat, makroszinten pedig veszélyezteti fajunkat. Harcolni pedig - ahogyan a szentek és próféták élete is mutatja - nehéz ellene. Bárhová nézünk, keletre vagy nyugatra, a csillagos égre, vagy önmagunkba, ott van és körülvesz minket a gyűlölet. Van-e a gyűlöletnél veszélyesebb? Csajkovszkij Mazeppájának furcsa és hátborzongató a válasza: a gyűlöletnél van egy dolog, ami sokkal veszélyesebb, és ez a szeretet. De ez hogyan lehet? Hiszen mindannyian a szeretetről álmodunk, szeretetet adunk és kapunk, mi lehetne a szeretetnél szebb, mitől lenne a szeretet veszélyes? Csajkovszkij operája választ ad erre a kérdésre...

Csajkovszkij ismertebb operái közül a Mazeppa időrendben a középső helyet foglalja el (Anyegin:1879, Orléans-i szűz: 1881, Mazeppa:1884, Pikk dáma: 1890, Jolanta: 1892). 
Ivan Sztyepanovics Mazepa (1867-1708) egy valós, történelmi személy volt, a Kijevi Vajdaságban született, amely tartomány a Lengyel-Litván Nemzetközösséghez tartozott. Kijevben és Varsóban tanult, azután bejárta Nyugat-Európát, hosszabb ideig a lengyel királyi udvarnál szolgált, majd 24 éves korában hazatért szülővárosába. Katonáskodott, a katonai ranglétrán egyre magasabbra emelkedett, végül 1687-ben a balparti Ukrajna hetmanjává választották (azt követően, hogy Mazepa a cárnál árulással vádolta be az előző hetmant). 1702-ben Mazepa - Nagy Péter segítségével - elfoglalta a jobbparti Ukrajna jelentős részét, így egy rövid időre egyesítette az orosz befolyás alatt álló Ukrajnát. Nagy Péter közben, a balti államok fölötti hegemóniáért folytatott küzdelemben, harcba keveredett XII. Károly svéd királlyal. A hadiállapot egyre nagyobb terhet rótt Ukrajnára, a kozák seregek nagy része orosz tábornokok vezetése alá került és az orosz birodalom folyamatosan szűkítette az Ukrán tartomány autonómiáját. Emiatt Mazepa a cártól elpártolt és XII. Károly szövetségese lett.  Ennek a pálfordulásnak azonban nem lett jó vége, 1709-ben Mazepa és XII. Károly a poltavai csatában döntő vereséget szenvedett. Mazepa és a svéd király Törökországba menekült, és a menekülő hetman Moldva Bender erődjében hamarosan meghalt, Ukrajna pedig - autonómiáját elveszítve - beleolvadt az Orosz birodalomba. Mazepát a hivatalos orosz történetírás árulónak bélyegezte, az ukránok viszont - újabban - nemzeti hősükként tisztelik. A független történetírók elismerik Mazepa érdemét abban, hogy elsőként egyesítette az ukrán tartományokat, viszont a politikai- és katonai pályafutása során alkalmazott eszközeit kritikával illetik. 
Mazepa kalandos élete sok alkotót megihletett, ezek közül leghíresebb Byron 1819-ben megjelent Mazeppa című elbeszélő költeménye, amelyet számtalan nyelvre lefordítottak, és a festészettől a zenéig tucatnyi híres alkotás ösztönzője lett. Byron költeménye az ifjú Mazepa Madam Falbowskával folytatott szerelmi kapcsolatáról és ennek következményeiről szóló legendát dolgozza fel: a hősszerelmest lefülelték, ló hátára kötözték, és a megvadult ló hegyen-völgyön át hurcolta Mazeppát, míg a ló, kimerülten lelkét ki nem lehelte, és Mazeppa csodával határos módon megmenekült.

Csajkovszkij Mazeppája nem Byron költeményén, hanem Puskin Poltava című művén alapul. 
A librettót Viktor Burenin írta, amely hűen követi Puskin költeményét, de Csajkovszkij nem volt megelégedve a librettóval, és azt, a hangsúlyokat áthelyezve jelentősen átírta. Így a librettó végső verziója Puskint csak nyomokban tartalmazza. Ugyanakkor Csajkovszkijnak sikerült előállítani egy meglehetősen komplex, az emberi lélek titkait szinte dosztojevszkiji mélységgel boncolgató, de ugyanakkor könnyen követhető, lineáris vezetésű, érdekfeszítő történetet, amelyet a zene olimposzi magasságokba emel. A Mazeppa egy egészen egyedülálló remekmű, a romantikus operairodalom egyik nagy csúcsa. 
Az opera Mazeppa lovaglásának nyitányával kezdődik, az ifjú Mazeppa Byron által megénekelt történetének emléket állítva. De a nyitány után egy emberöltőt lépünk előre az időben, hiszen az öreg Mazeppát látjuk viszont,  egy szerelmi történet kellős közepében. Kocsubejnek, egy gazdag és befolyásos ukrán földbirtokosnak leánykája és az öreg Mazeppa, Ukrajna legfőbb ura, egymásba szeret. Mazeppa Kocsubejtől (aki mellesleg keresztkomája) megkéri a leányka kezét. Kocsubej először döbbenten, majd egyre nagyobb haraggal elutasítja Mazeppa kérését. A kedélyes családias összejövetelből csaknem véres harc lesz, de Kocsubej leánya Marija a hadakozók közé veti magát, majd választ, és szerelmével, Mazeppával, viharos körülmények között elhagyja családját. Kocsubej szinte eszét veszti amiatt, hogy a vén Mazeppa, egyszem leányát, galambocskáját "elrabolta". Bosszút esküszik, és bizalmas értesülését felhasználva, miszerint Mazeppa a cár elárulását tervezi, feljelenti Mazeppát a cárnál. A cár, a háttérben álló családi perpatvarról tudomást szerezve, nem ad hitelt a feljelentésnek, és Kocsubejt kiszolgáltatja Mazeppának. Kocsubejt Mazeppa megkínoztatja, hamis vallomásra kényszeríti, majd lefejezteti. Marija, édeanyjától, az utolsó pillanatban szerez tudomást apja peréről és elítéléséről, rohan édesapja megmentésére, de elkésik, apját a szeme láttára kivégzik. Marija a bűntudattól gyötrődve beleőrül apja elvesztésébe. Az opera a III. felvonás nyitányával, a poltavai ütközettel folytatódik, majd Andrejt, Marija gyermekkori barátját és reménytelen szerelmesét látjuk a kihalt csatatéren, ahogyan vetélytársát, Mazeppát halálra keresi. Mazeppa hamarosan megjelenik, Orlikkal, alvezérével együtt, megkezdődik Andrej és Mazeppa párbaja, amelynek Orlik orvlövése vet véget, Andrej haldokolva roskad a földre. Ekkor lép a színtérre a csatatéren bolyongó, eszét vesztett Marija, aki nem ismeri meg férjét, szabadulni akar tőle. Az ellenség közeledik, ezért Mazeppa és Orlik, Mariját magára hagyva elmenekül. Marija egyedül marad a haldokló Andrejjel, akit kisbabának néz, és altatódalt dúdolva ringatja, mikozben Andrej a halálba szenderedik.

Ez egy igazi, vérgőzös szerelmi dráma, valós orosz történelmi szállal vegyítve, egy olyan történet, amelyre Verdi is megnyalta volna mind a tíz ujját és hangvilláját. De több, sokkal több annál, mint a kor egyéb romantikus drámái. Attól lesz különleges, hogy igazi lélektani dráma, nem romantikus és idealizált, hanem hús-vér szereplőkkel. Ez nem a fehérek és feketék, nem az angyalok és démonok, nem a jók és a gonoszok harca, hanem esendő embereké, akiknek sorsa egy tragikus véletlen folytán egy pontban fut össze, egy tragikus pontba, a pokol origójába, egy fekete lyukba, ahonnan már nem lehet kijutni, hiába a jószándék, a vágy, a bűnbánat, a remény. 

Egy fiatal, naiv és rajongó fruska, beleszeret a nagyhatalmú, jóvágású öregedő férfiba. Ez bárkivel megeshet, önmagában még nem tragédia, több jó kimenete is lehet a dolognak: a bölcs öreg visszautasítja, vagy ne adj isten öszeházasodnak, és a környezetük morgolódása ellenére boldogan élnek, amíg meg nem halnak.  A papának nem tetszik a leánykája liezonja. Ez önmagában még nem tragédia,  felpofozhatja a lányt, bezárhatja a padlásszobába, szitkozódhat, fenyegetőzhet, leihatja magát egyedül vagy az éltes hódítóval együtt, aztán eltelik néhány nap, megbánhatja, vagy jó képet vághat hozzá, megbocsáthat, legkésőbb akkor, amikor jön az unoka. A gyerekkori barát, plátói szerelmes, megismerhet egy másik lányt, aki viszonozza szerelmét. Sok szereplő, egy szituáció, minden szereplő előtt sok választási lehetőség, és sok-sok megoldás, pozitív kimenettel. Hiszen a szereplők mindnyájan jóravaló, jót akaró emberek, közeli barátok vagy családtagok. És a fő motiváció mindenkiben a szeretet. Marija lobogó szerelemmel szereti Mazeppát, Mazeppa viszontszereti, izzó szerelemmel Mariját, Kocsubej őrülten szereti egyszem leányát, galambocskáját, baráti szeretettel viszonyul Mazeppához, és Andrej könnyező-lemondó-semmit sem akaró szerelemmel nézi a távolból Mariját. Mindenki szeret mindenkit és a vége mégis szörnyű tragédia, árulás, lefejezés, golyó általi halál, menekülés, megőrülés. És mindez úgy, hogy bármelyik szereplő utolsó gondolata - teljes hitelességgel - a szeretet lehet.

A gonoszság könnyen kiismerhető, és a leküzdésére megfelelő stratégiák léteznek. De mit kezdjünk a szeretettel? Ugye milyen veszélyes a szeretet? Ugye milyen könnyű a szeretettel bajt okozni? Ugye milyen könnyű rosszul szeretni? Ezt mi is pontosan jól tudjuk, hiszen mi is szeretünk, vagy szeretni vágyunk, szeretni vélünk, és mi is nagyon gyakran rosszul szeretünk, ártalmasan szeretünk, pontosan azoknak ártva, esetleg azokat tönkretéve, akiket a legjobban szeretünk, akiket az életünknél is jobban szeretünk.  Ha végignézzük az operát, akkor a végén az összes szereplőt megkönnyezzük, mert minden szereplő áldozat, ugyanúgy, ahogyan mi is áldozatok vagyunk: a magunk, és egymás áldozatai. A különbség csak annyi, hogy nekünk - eddig - szerencsénk volt, ebben a soktényezős játékban, valami csoda folytán, egyikünknek egy icipicivel több esze volt, a megfelelő pillanatban valamelyikünk lelkében egy pillangó szárnya rebbent, amely megakadályozta a tragikus kimenetet. Eddig...

Egy csodás Mazeppa felvételt hoztam nektek. Ez tulajdonképpen az egyetlen DVD felvétel, amely eddig a műről megjelent, ebből készítettem a videót. A Mariinszkij színház 1996-os felvételéről van szó (Putilin, Aleksashkin, Diadkova, Loskutova, Lutsiuk, Gergiev, Kirov Opera). Ez egy álom-szereposztás, világsztárokkal. Kiemelném a Mazeppát megszemélyesítő Putilint, és Kocsubej szerepében Alexashkint, ez a bariton-basszus kettős mind hangilag, mind játékában, szerepformálásában elképesztő, életre szóló élmény. És persze az anya szerpét alakító Diadkova is felülmúlhatatlan. Loskutova (Marija) kicsit idős ugyan a fruska megszemélyesítésére, de egy nagyon szép hang, és színészi játéka is mélyen átélt. Egyedül az Andrejt megszemélyesítő Viktor Lutsiuk lóg ki picit a sorból, de teljesítménye több mint elfogadható, csak a nagy sztárok árnyékában tűnik halványabbnak. Színpompás, hagyományos rendezés, Gergievvel az élén ragyogó zenekar és kórus, nagyszerű táncosok, óriási élmény az egész előadás. 
A videó innen tölthető le három hétig, javasolt VLC lejátszó használata (akkor a magyar felirat automatikusan indul, de választható az eredeti angol-német-francia felirat is). A videó meglehetősen nagy fájl (4.7 GB), de két hangsávot (sztereo és surround) is tartalmaz, automatikusan a sztereo hangsáv indul. 


1030 takatsa 2023-10-22 15:52:47 [Válasz erre: 1028 maris 2023-10-22 14:20:15]
Köszönöm.

1029 takatsa 2023-10-22 15:52:17 [Válasz erre: 1027 Momo 2023-10-22 12:41:29]
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a véleményedet, én abszolút módon egyetértek ezzel, és nagyon remélem, hogy ezzel a vitát lezártnak tekinthetjük. :)

1028 maris 2023-10-22 14:20:15 [Válasz erre: 1026 takatsa 2023-10-22 09:31:38]
Kedves takatsa,
én nagyon várom a Mazeppát, valamint gratulálok az önmérsékletedhez, és a korábbi munkáidhoz.

1027 Momo 2023-10-22 12:41:29 [Válasz erre: 1025 Momo 2023-10-22 03:38:00]
Tehát, összefoglalva, amit írtam: Nekem úgy tűnik, műalkotások tekintetében a Mazeppa írásmód a megfelelő, a történelmi személyt tekintve pedig ma már a Mazepa

További jó zenehallgatást. :-)

1026 takatsa 2023-10-22 09:31:38
Hamarosan...

1025 Momo 2023-10-22 03:38:00

Ami Mazep(p)át illeti, én azt hiszem, hogy ez az az eset, ahol a műalkotások tekintetében megtartották a hagyományos, XIX. századi átírást. Delacroix-tól Liszten keresztül Csajkovszkijig (és tovább) túlnyomó részt Mazeppának írták a szerzők, mert akkoriban így írták át a cirill betűs formát latinra. És ezt a kiadók ma is megtartják a különböző kiadványokban (pl. kották).

Az angol Wikipédián jól látszik, hogy működik a dolog. Csajkovszkij operájánál a Mazeppa formát használják, és oda van írva, hogy "helyesen Mazepa".
Cultural legacy of Mazeppa szócikk pedig mindjárt az elején ad is egy megfejtést: "
The spelling "Mazepa" refers to the historical person; the double-p "Mazeppa" is used for the artistic and literary works."

Valahol itt van a lényeg.


1. Egyébként a magyar nyelvű zenei szakirodalom általam látott része is Mazeppa formában hivatkozik Csajkovszkij művére. (Szabolcsi féle zenei lexikon, Brockhaus-Riemann, Várnai, Till Géza, Muzsika cikkek, stb.) Ezt illik elfogadni.

2. Az összes régi lexikon (Tolnai, Révay, Pallas, stb.) a történelmi személy esetében is a Mazeppa formát használja. Egyértelmű, hogy régen így írták át magyarra. 

3. Az egy másik dolog, hogy ma már szerintem is Mazepának illik írni Ivan Sztyepanovics nevét. (Ha nem is Mazjépának).
Mivel a „Cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása" nem nyilatkozik se pro, se kontra ez ügyben, elvileg marad az egyszerű átírás. (Ugye felsorolhatnák a hagyományos átírású nevek között, (Lényin - Lenin, Anyégin - Anyegin, Potyomkin herceg, de Potemkin-falu, stb.) és akkor el lenne döntve, hogy Mazeppa. De nem teszik.)

4. Ami Ivan Mazepa nevének mai nyugati átírását illeti: Meg kell nézni bármelyik latin betűs Wikipédiát: Mazepa.*
Ez már a XXI. század. 

* Az olaszoknál: Mazeppa (o Mazepa)

1024 Héterő 2023-10-22 00:27:56 [Válasz erre: 1023 takatsa 2023-10-21 21:39:22]
Megingathatatlan vagy.
Látszik, hogy nem vagy tisztában azzal az egyszerű ténnyel, hogy bizony egy p-vel ejtik "nyugaton", ha kettővel írják is.
Legalább angolul tudhatnád. Hallgasd hát a nyugat hangját, aminek – szerinted – részét alkotjuk mi is!

How is the noun Mazeppa pronounced?
British English muh-ZEP-uh;      U.S. English muh-ZEP-uh
EGY P ! Van, aki nyugatibb a nyugatinál...

Három angolos kiejtő - egy p-vel:
EGY P ! Van, aki nyugatibb a nyugatinál...

Prononciation de Mazeppa avec 1 prononciations audio
EGY P ! Van, aki nyugatibb a nyugatinál...

Apprendre à prononcer Mazeppa
EGY P ! Van, aki nyugatibb a nyugatinál...

Ez a 18 kiejtő, akik között van néhány "nyugati", azaz angol, francia, spanyol, katalán, dán, holland,
MIND EGY P-VEL EJTI !

Az olaszoknál más a helyzet. Náluk a "nyugatiak" lelepleződnek a szimpla ejtéssel, ugyanis az olasz tényleg duplán ejti a dupla mássalhangzókat éppúgy, mint a magyarok, ezért inkább egy p-vel írják kozák hősünk nevét szabad szövegben, például:
In questo elaborato si andrà a parlare della figura di Ivan Mazepa, etmano d'Ucraina, e di come il suo ruolo nella storia di questa terra e dell'Impero ...
Mazepa, per la prima volta nella storia ucraina, elaborò il concetto dell'Ucraina come res publica indipendente (una sorta di monarchia ...)

1023 takatsa 2023-10-21 21:39:22 [Válasz erre: 1022 Héterő 2023-10-21 21:00:09]
Ó, kedves Héterő, én a nyugatra hivatkoztam (pl. Byronra), és lehet, hogy félreértettél engem, de én minket is a nyugatiak közé soroltam. Tehát a nyugatiaknál ez a bevett szokás, így írják Mazeppát, és - lehet, hogy furcsán hangzik -, itthon, tehát Magyarországon is ez a szokás. A feliratom pedig magyar, és követi a magyar írásmódot. Természetesen neked erről lehet eltérő véleményed, és logikailag igazad is van, hiszen ha a cirill betűről átírjuk Mazeppa nevét, akkor Mazepa jön ki, sőt, ha - mint olyan sokszor ebben a helyzetben - a kiejtést vesszük alapul, akkor Mazjépa lenne, tehát írhatnánk Mazepának és Mazjépának, de nem így írjuk, hanem úgy, hogy Mazeppa. Mert a nyelvben nemcsak a logika érvényesül (akkor nem lennének rendhagyó szavak), hanem sok minden más is, így többek között a szokásjog. És szokásjog szerint itt a Kárpátmedencében, és innen nyugatra a Mazeppa elnevezés dívik. Persze ezt a szokásjogot meg lehet változtatni, hiszen változik a nyelvünk, gyengül, ami erős és erős lesz, ami gyenge volt azelőtt (Arany J. után szabadon), így sok sikert kívánok ebbéli igyekezetedhez, bár meg kell jegyeznem, a javaslatoddal célszerűbb lenne, ha kompetens nyelvi fórumhoz fordulnál, ők biztos segíthetnének téged ebben a (poltavai) csatádban.
Írásod többi részét sajnos nem tudom értelmezni. Azt azonban megjegyezném, hogy stílusom nem AI, hanem NI, és jól tudom, hogy ez neked nem tetszik, de hát viseljük el egymást, még akkor is, ha ez nagyon nehéz. Ez a politikai dolog  pedig pláne nem érthető számomra, hiszen a Mazeppa írásmódjában nincs eltérés vagy vita az ukránok és oroszok között. Nem hiszem, hogy nyugati trendet lovagolnék meg akkor, amikor előbányásztam ezt a szerencsétlen sorsú és szinte ismeretlen operát. Tartok tőle, hogy ha már a cím is ilyen vitát szül, akkor bőven lesz vitatnivalód, ha néhány nap múlva feltöltöm majd a teljes operát az én selejtes feliratommal (amelynek 45 perces előzetesét az ügyesebbek már most "élvezhetik"), de mindenkinek megvan a maga keresztje, neked is, nekem is, viccesen úgy is fogalmazhatnék, hogy ezen a fórumon egymás keresztjei vagyunk. :)

1022 Héterő 2023-10-21 21:00:09 [Válasz erre: 1021 takatsa 2023-10-21 19:32:31]
Kedves takatsa, amennyire lehet, visszafogott lesz a válaszom.

A Liszt-forrás, Victor Hugo: Les Orientales kimaradt, pedig az ismertetőben megjegyzik, hogy "Mazepa (eredetileg így írják a nevét)".
Talán Byron-operát készülsz feliratozni, és nem a magyar, hanem a nyugati felfogást preferálod? Puskin – szerinted – vélhetőleg elírta a címet, mert nem érzékelte időben a nyugatos jövendő frissítő szelét?
Kosztolányi orosz nyelvi ismereteire nincs semmi bizonyíték. A kiadvány:
"BYRON - MAZEPPA - KOSZTOLÁNYI DEZSŐ FORDÍTÁSA - KNER IZIDOR KIADÁSA, GYOMA 1917"
– nem operafordítás. Ugyan a Poltava sem opera, de a név szempontjából iránymutató.

Kivételesen, legalább nagynéha, úgy egyszer-egyszer megpróbálkozhatnál némi tiszteletet mutatni a szerző eredeti gondolatához, és rövid időre legyőzni feltörekvő, lehengerlően áradó, AI-stílusban alátámasztott érzelmi burjánzásodat. Nem fog fájni, mert a méltán kijáró hódolat megérkezik majd a szokásos helyekről.

"Nyugatias" kult-szemléleteddel kiváló segítséget nyújthatnál az orosz szellemiség újdivatú irtásához, mint ott, ahol a 2015-ös "dekommunizációs törvény" keretében 2022 elejéig kétezerötszáz emlékművet bontottak le, kilencszáz települést és ötvenezer utcát neveztek át, ...huszonnyolc Puskin- és kilenc Gorkij-szobrot... távolítottak el, (és) 7650, Oroszországgal kapcsolatos helynevet is megváltoztattak.

Az egységes írásmód hiányára értelmetlenség hivatkoznod, hiszen az orosz költő, az orosz komponista, az orosz librettista HITELES írásmódja rendelkezésedre áll: egy p.

1021 takatsa 2023-10-21 19:32:31 [Válasz erre: 1020 Héterő 2023-10-21 15:56:34]
Kedves Héterő, Mint mindig, most is megfontolandó a tanácsod, mert bizony, az elmúlt évszázadokban nem alakult ki egységes írásmódja a fenti névnek. Nyugaton a két p honosult meg (Mazeppa), keleten pedig leginkább cirill betűvel írják. Érdekes kérdés, hogy nyugaton miért a két p-s változat honosult meg és lett egyeduralkodóvá. Én arra tippelek, hogy a nyugatiak Mazeppa történetét nem orosz vagy ukrán közvetítéssel, hanem Byron költeményéből ismerték meg, és bizony Byron így írta ezt a nevet. Küldök is neked egy szép ajándékot, Byron Mazeppájának 1819-es kiadását, pdf formában. Innen pedig Puskin Poltava c. költeményének tölthető le új angol fordítása.  Én mindenesetre ebben az esetben a nyugati metódust követtem, és a feliratomban is konzekvensen Mazeppa szerepel. Ezért előre is elnézésedet kérem, nemcsak a magam, hanem Byron, Liszt, Kosztolányi stb. nevében is.

1020 Héterő 2023-10-21 15:56:34
Megfontolandó a magyar cím helyesírása.
          Mazeppa, properly Mazepa ( Russian: М а з е п а )
Properly.
Ejtése: [ma-zjépa]
          Jól hallatszik az egyetlen darab p.
Мазепа, ты меня смущаешь речью;
да помнишь ли, что ты Марии крёстный?
          Mazepa, fölháborít szavad;

          felednéd, hogy Maria keresztapja vagy?

A pappa nem akarja nőül adni szép, ifjú lányát a koros keresztappához... :-)

1019 Búbánat 2023-10-17 12:41:59 [Válasz erre: 1018 takatsa 2023-10-16 22:29:06]
Köszönöm. Érdeklődéssel várom ezt az újabb jelzett munkádat is.

1018 takatsa 2023-10-16 22:29:06 [Válasz erre: 1017 Búbánat 2023-10-16 18:52:51]
Köszi szépen a pontosítást és a kiegészítést. Hálából elárulom, hogy most a Mazeppával foglalkozom, sikerült egy fantasztikus felvételt beszereznem, és az első benyomásom az, hogy a Mazeppa az Orleans-i szűznél sokkkal jobb opera.

1017 Búbánat 2023-10-16 18:52:51 [Válasz erre: 1015 takatsa 2023-10-15 16:45:31]

Apró pontosítás: a Miskolci Nemzeti Színházban 2004. június 14-én vendégszerepelt a Szlovák Nemzeti Színház (Pozsony) társulata  Csajkovszkij operájával (Az orleans-i szűz).

A többi adat a vendégjátékról:

opera két részben, orosz nyelven  

Vezényel: Rastislav Stúr. Rendező: Marián Chudovský 

Szereposztás: 

Johanna – Jolana Fogašová 

VII. Károly francia király – Jozef Kundlák

Agnes Sorel – Lilia Larinová 

Dunois – Ján Ďurčo

 Lionel – Sergej Tolstov 

Raymond – Jan Babjuk 

Thibaut – Gustáv Beláček

 Mellesleg:

A Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon a Bartók-művek mellett Csajkovszkij öt operája is elhangzott 2004 júniusában (Anyegin, Pikk Dáma, Az orleans-i szűz, Mazeppa, Jolanta).

Ott voltam Miskolcon és beszámoltam a Momus-fórumon – Opernglass, avagy operai távcső topikon

- Az orleans-i szűz (3073. sorszám):  https://momus.hu/forum/opernglas-avagy-operai-tavcso/?oldal=377

- Mazeppa  (3124. sorszám): https://momus.hu/forum/opernglas-avagy-operai-tavcso/?oldal=376

- Jolanta (3062. sorszám): https://momus.hu/forum/opernglas-avagy-operai-tavcso/?oldal=377)  

előadásairól.


1016 Klára 2023-10-15 17:44:55 [Válasz erre: 1015 takatsa 2023-10-15 16:45:31]
Hűha, ez igen! És mint mindig, mindenre kiterjedő tájékoztatót is kapunk hozzá!
Nagyon köszönöm!

1015 takatsa 2023-10-15 16:45:31
Az Operavision jóvoltából 2 hete láthattuk a Deutsche Oper am Rhein színrevitelében Csajkovszkij egyik nagyon keveset játszott, szinte elfeledett opráját, az Orléans-i szűzet.

Csajkovszkij szinte még el sem készült első igazán sikeres operájával, az Anyeginnel (ősbemutató 1879), amikor 1878 nyarán már új témát keresett a következő operájának. Néhány hónap keresgélés után talált rá Schiller drámájára, az Orleans-i szűzre. Ebből, a Zsukovszkij által fordított drámából írta Csajkovszkij saját maga a librettót, a Schiller drámán kívül felhasználva Jules Barbier hasonló című operáját, illetve Auguste Mermet ahhoz írt librettóját. Csajkovszkij fél év alatt elkészült a zongora-kivonatos operával, és a hangszerelést  1879 őszére fejezte be. Kisebb-nagyobb javítgatásokat követően az operát 1881. február 25-én mutatták be a pétervári Mariinsky színházban. A műnek nem volt akkora átütő sikere, mint az Anyeginnak, így egy évvel később le is vették a repertoárból, majd rá egy évvel, a színház kérésére, Johanna szólamának jelentősebb átdolgozását követően, újra műsorra tűzték. 
Az Orleans-i szűz volt Csajkovszkij első operája, amelyet külföldön is előadtak, erre 1882. július 26-án a Prágai Nyári Színházban került sor, a karmester Adolf Čech volt. Az opera első teljes előadása az Egyesült Államokban, csaknem 100 évvel később volt,  a reno-i Pioneer Theatre-ben (Nevada) 1976. május 13-án, angol nyelven. Nagy-Britanniában a londoni Collegiate Theatre-ben 1978. február 22-én adták elő az eredeti, orosz nyelvi változatot.
Tudomásom szerint magyar operatársulat a művet még sohasem játszotta, a szerencsések 2015-ben Miskolcon, a Pozsonyi Operaház előadásában láthatták ezt a művet.

A művet azóta is csak ritkán adják elő, feltehetően azért, mert nagyon nagy előadói apparátust követel (a teljes romantikus szimfonikus zenekaron kívül egy különálló katonazenekart, nagy kórust, 12 szóló énekest). Pedig ez egy nagyszerű mű, a másik elfeledett operával, a Mazeppával együtt, az Anyegin és a Pikk dáma mellett lenne a helye, hiszen minden megtalálható benne: szépséges nyitányok, kórusok, egy csodálatos szoprán ária, szerelmi duett, minden kellék, amely egy sikeres romantikus operához kell.

Jeanne d'Arc igaz története túl szikár, és egy nagy romantikus operához kevés lenne. Ezt Csajkovszkij is jól érezte, éppen ezért választotta operája alapjául a Schiller drámát, amely a történelmi valóságtól elrugaszkodva, szerelmi szálat szőtt szent Johanna történetébe.  Johannát, az egyszerű parasztlányt, Isten kiválasztja, hogy népe megmentője legyen. Johanna apja nem hisz lánya kiválasztottságában, ezt az ördög cselszövésének tartja. Lányát hozzá akarja adni egy helybéli ifjúhoz, de Johanna megtagadja apja kérését és a falut elhagyja. Johanna szűzi fogadalmat tesz, egész életét Isten szolgálatába állítva, és Isten segítségével legyőzi a francia népre támadó angol sereget. Csak közben történik egy kis baleset: szerelmes lesz a hazaáruló burgundi hercegbe. A királyi udvarban ünneplik a francia győzelmet, a nép élteti a frissen megkoronázott királyt és Johannát, de Johanna apja elrontja az ünnepet, Johannát boszorkánysággal és az ördöggel való szövetkezéssel vádolva meg. Johanna óriási bűntudatot érez amiatt, hogy szerelmes lett, és szűzi fogadalmát nem tartotta be, ezért hallgat, nem védekezik, és nem tisztázza magát a vádak alól.  A király, a bíboros és a nép ezért bűnösnek találja őt, és Johannának menekülnie kell. A szerelmesek egy erdőben találnak egymásra, de elfogják őket, Lionelt, a burgundi herceget a helyszínen megölik, Johannát pedig máglyára viszik.

Ez a mű szinte ismeretlen, alig játsszák, így nagyon kevés hangzó anyag áll rendelkezésre, a mű igazi felfedezése, és egy valóban minőségi és minden igényt kielégítő előadása még várat magára. 

Két felvételt hoztam. Az első és mindenképpen ajánlott, a Bolsoj 1993-as, DVD-n elérhető produkciója. Ez az előadás tekinthető jelenleg a gold standardnak, bár korántsem tökéletes. Én a rendezői koncepciót meglehetősen furcsának találtam; a pompás és szemmel láthatóan igen drága díszletek között, egy hangsúlyozottan oratórikus alkotás jött létre, sok statikus és stilizált jelenettel, érzelem-mentesítve a szereplők előadását és egymás közötti kommunikációját. 30 év távlatából - a jelen operajátékára hangolódva - furcsa volt szemlélni, ahogyan a szerelmesek egymás mellett énekelnek, egymásra sem tekintve, a testi kontaktust mellőzve. (Persze ez a rendezői koncepció bizonyos szempontból érthető és védhető, hiszen egy lelkében vívódó, legszentebb esküjét éppen feladó Johanna, biztosan nem esett könnyedén szerelmese karjába.) Furcsa az is, hogy egy ennyire kiemelkedő operaházban és operatársulatban az énekesek egyike-másika sem szuper, gondolok itt leginkább a két tenor szereplőre. Na, de a zene felülír minden halk kritikát. A Bolsoj zenekara osztályon felüli, Csajkovszkij zenéje árad, és mi órákig lubickolhatunk benne, mert az Orléans-i szűz nemcsak opera, hanem egy csodálatos szimfonikus alkotás is, a sok nyitánnyal és közjátékkal, mintha egyidőben Csajkovszkij összes szimfóniája szólna, az ember szemét behunyva hallgatja. Aki ezt a csodát megteremti, az Alexander Lazarev karmester. Anyanyelvi szinten szól, dalol, muzsikál, dübörög az orosz zene. Ha dicsérnivaló semi más nem lenne, már akkor is megéri végignézni-hallgatni ezt a DVD-t. De van más is, hogyne volna, egy igazi csoda: Nina Rautio. Ha valaki még nem hallotta ezt az énekest, akkor annak óriási meglepetés lesz, ha pedig valaki már ismeri, akkor számára nagy öröm lesz ez a felvétel. Rautio a Bolsoj énekesnője volt, majd Londonba költözött, és jelenleg is ott él. A 90-es években és a 2000-es évek elején az összes európai jelentős operaház ünnepelt fellépője volt, de sajnos fájdalmasan kevés felvétel maradt utána, pedig merem állítani, korának legkimagaslóbb lirico-spintoja volt. Tudomásom szerint ez az egyetlen DVD érhető el az ő főszereplésével. Ezenkívül van egy Puccini, Manon Lescaut CD felvétele (Rautio, Dvorsky, Maazel, La Scala Milano, 1993), amely most különleges bónuszként egy hétig innen tölthető le.

A másik felvétel az Operavision-on most megjelent színrevitel, amely nagyon szenvedélyes előadás. Nagyjából ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható róla, egy teljesen elhibázott koncepciójú rendezés, közepes énekesekkel és zenekarral, csak nyomokban fellelhető Csajkovszkijjal.

A két előadás, magyar felirattal 3 hétig tölthető le. Javasolt VLC lejátszó és egy jó fejhallgató.
Tchaikovsky: The maid of orleans, Bolsoj, 1993
Tchaikovsky: The maid of orleans, Oper am Rhein, 2023


1014 takatsa 2023-10-15 16:39:52 [Válasz erre: 1011 Klára 2023-10-15 15:08:38]
Köszi szépen. Máris következik Alice csodaországban rémmese sorozatának legújabb epizódja. :)

1013 Klára 2023-10-15 15:18:55 [Válasz erre: 1008 Momo 2023-10-15 13:52:22]
Kedves Momo, 100%-ban egyetértünk!
Ha számít valamit egy reménybeli néző véleménye, ezt az Operaház valóban bemutathatná!

1012 Klára 2023-10-15 15:16:13 [Válasz erre: 990 Klára 2023-09-21 14:41:14]
Megnéztem Polenzanit is, és a bécsi előadást is. Csak elfelejtettem megírni! Most pótolom mulasztásomat.
A BSO rendezés nagyon jó, és az egész szuper, remek énekesekkel, igazán tetszett! Polenzaninak ez való, nem a Medea, vagy a Don Carlos!  (a Pavarotti-s MET előadást nem néztem meg ismét, nem érdekelt annyira)
A bécsi előadás is remek! Közben rájöttem, hogy ez nem STOP, hanem a Theater an der Wien előadása, de nem ez a lényeg.  Ez nagyon jó rendezés, nem tudom , milyen képeket vetítettek a nyitány alatt, a laptopon nem látszik, de megteremti a hangulatot. (Valamelyik La Forza előadáshoz díszletezték be a Guernica-t, és pár háborús képet, az is nagyon jó volt)  Ennyi modernizálást Mozart elviselt, a háború mindig borzalmas, és az emberi érzelmek örök érvényűek!  Lehet, hogy a rövidgatyás fiúk látványa nem mindenkire egyformán pozitíven hatott, de még mindig inkább ez, mint egy űrhajó vagy diliház! 
A lényeg a zene. a ZENE, a mozarti  mikrokozmosz! Ha belegondolok, hogy összesen 35  év adatott neki, a hátam borsódzik!  Honnan tud valaki 25 évesen ennyit a világról? Mert a mitológiai háttér egy dolog, a zenében az emberi érzések jelennek meg! És kellett valaki, egy másik zseni, aki  ezt az operát így megrendeztem és kellettek a csodálatos énekesek, akiknek nem okozott gondot a recitatívók eléneklése!
Tényleg remek felfedezés volt - most már kb. sejtem, miért nem fogott meg ez az opera annak idején!

1011 Klára 2023-10-15 15:08:38 [Válasz erre: 1007 takatsa 2023-10-15 10:42:05]
Ügy érzem magam, mint Alice csodaországban! Egyik gyöngyszem (gyöngysor) egymás után! Most kapcsolok, miközben már Lulu lázában élek, tartozom az Idomeneo benyomásaim második részével.
Tudtam ennek az operának a létezéséről, de tényleg nem ezt nevezném meg elsőként!
A részletek sokat igérőek, ismét egy csodás orosz szoprán, a többi énekes is nagyon jó, az énekkar - mint általában - is remek.


1010 takatsa 2023-10-15 14:32:26 [Válasz erre: 1008 Momo 2023-10-15 13:52:22]
Igen, engem is rabul ejtett. Holnap majd bővebben:)

1008 Momo 2023-10-15 13:52:22
ó, Szuper. :-)
Általában nem ezt ugrik be az embereknek a szerzőtől, de nagyon jó kis zene. A 93-as Bolsoj felvétel meg tekinthető referenciának. Nem cicóznak... 

Na, ezt például szerintem bemutathatná az Operaház. Még sosem ment, és annál jobb zene, mint amennyire nem játsszuk. 



1007 takatsa 2023-10-15 10:42:05
Hamarosan...             2

1006 takatsa 2023-10-05 07:33:33 [Válasz erre: 1005 lujza 2023-10-05 00:02:34]
Kedves Lujza. Említettem, hogy a 2010-es salzburgi előadás Petibonnal volt az első találkozásom Luluval, a feliratot is ehhez készítettem, szóval sokat foglalkoztam vele részleteiben és egészében is és nagyon tetszett, mi az hogy tetszett, lenyűgözött. De az ember, ha megszeret egy operát, akkor meg akar róla tudni minél többet, mindent magába akar szívni, amennyire csak lehetséges. Ezért keresgéltem, és hallgattam meg több felvételt is - nemcsak ezt a négyet -, és minden felvétel közelebb és közelebb vitt valami megértés-féléhez. Azt hiszem szerencsém volt a megnézési sorrenddel: a salzburgi adta az első élményt, és a nagyjából hagyományos rendezésnek köszönhetően egy nagyon jó áttekintést az operáról, aztán a BSO és a ROH felvétele ezt az élményt tovább színesítette és mélyítette, mígnem rátaláltam az igazi kincsre. Szerencsésnek tartom magamat, hogy nem a Glyndebourne-i felvétel akadt először a kezembe, mert végig kell járni a megismerés fokozatait ahhoz, hogy az ember egy ilyen kincset megérdemeljen.

1005 lujza 2023-10-05 00:02:34 [Válasz erre: 1004 takatsa 2023-10-04 16:09:40]
Számomra elképesztő az alaposság és kitartás, amivel utánajársz valaminek, amiről egyszer hallottál! De legalább ilyen elképesztő az a verbalitás, amivel be tudsz számolni az élményeidről, és fel tudod csigázni a mi érdeklődésünket is.
Én élőben, itthon nem láttam ezt az operát, mondjuk Kalmár Magda annyira nem is izgatott volna. Később hallottam sokszor is a műről, de valójában csak a BSO 2015-ös előadására emlékeztem. Mivel nem volt összehasonlításom, engem lenyűgözött Petersen alakítása, és kirázott a hideg az operától. Azt el tudom képzelni, hogy Schafer remekelt, fantasztikus színészi adottságai voltak, Eichenholzot viszont egyáltalán nem ismerem. De végül Petibonról nem is írtál semmit, pedig őrá is kíváncsi vagyok. Egyszóval köszönöm a felvételeket, bár nem ígérem, hogy gyorsan megnézem és véleményt mondok róluk!

1004 takatsa 2023-10-04 16:09:40
Szeptember elején a Müpában, több estén át egy csodálatos Pelléas és Mélisande-t láthattunk, Patricia Petibonnal. Ennek kapcsán egy érdekes riport jelent meg a Papagenóban, amelyben Petibon röviden beszélt élete egyik legnagyobb szerepéről, a Luluról is. Velem elég gyakran előfordul, hogy megakad a szemem egy mondaton, most is ez történt: Petibon akaratlanul felkeltette bennem az érdeklődést Berg műve iránt. 

Berg a XX. század eleji nagy osztrák zeneszerzőgárdához tartozott, 1885-1935-ig, tehát mindössze 50 évet élt. Gyerekkorában autodidaktaként tanult zenélni, majd magánórákat vett Schönbergtől. Úgy lett a XX. század egyik legnagyobb és legizgalmasabb zeneszerzője, hogy csak néhány művet írt, amelyek közül a legismertebbek az op 1-es zongoraszonáta, a Lirikus szvit, a Hegedűverseny, néhány dal, az 1925-ben bemutatott op. 7-es Wozzeck és a befejezetlen Lulu.
Berg a Wozzeck sikere után, 1929-ben kezdte el a Lulu komponálását. A librettót saját maga adaptálta Frank Wedekind Lulu (Föld szelleme, Pandora szelencéje) drámáiból. Wedekind Lulu drámái igencsak különösek, korukat messze megelőzve Freudi mélységben foglalkoznak a női lélekkel, a női szerepekkel, a női hivatással, a nők önállósulási törekvésével és a nő-férfi kapcsolattal. Wedeking szinte kórosan tapadt ehhez a témához, hiszen élete végéig írta és újraírta a Lulu drámákat, azok számtalan változatát létrehozva. Ezeket a drámákat manapság is játsszák, magyar szinpadokon is találkozhatunk különböző verzióival. 

Berg operájában Lulu előéletéről annyit tudunk meg, hogy anyátlan utcalány volt, aki csavargó apjával együtt koldulásból-lopásból tartotta fenn magát. A lapkiadó dr. Schön felkarolta, majd szeretőjévé tette, később egy idős orvoshoz, dr. Gollhoz hozzáadta. Az opera itt kapcsolódik be Lulu történetébe, egy fiatal festő (Walter) Lulu portéját festi, de a festő és múzsája hamarosan a szexuális tettek mezejére lép. Az öreg férj rajtakapja őket, de szívrohamot kap és elhalálozik. A második jelenetben Lulu már a festő felesége, de továbbra is viszonyt folytat dr. Schönnel. Dr. Schön meglátogatja, és mivel házasságot tervez, megpróbálja kiadni Lulu útját. Lulu nem kíván a kapcsolatról lemondani, hangos szóváltásukra bejön a festő, Lulu újdonsült férje. Dr. Schön a festőnek elbeszéli Lulu történetét és titkos kapcsolatukat. A festő a történet hatására összeomlik, rájön arra, hogy Lulu mindenben hazudott neki és csak megjátszotta azt, hogy szereti. Berohan a műtermébe és borotvával elvágja saját torkát. Így Lulu már kétszeresen megözvegyül. Az első felvonás harmadik jelenetében Lulut táncosnőként látjuk újra, dr. Schön fiának, a zeneszerző Alwának alkalmazásában. Lulu nem hajlandó dr. Schön menyasszonya előtt táncolni, ájulást színlel. Dr. Schön felelősségre vonja, veszekedésük Lulu győzelmével ér véget, dr. Schön levélben szakít menyasszonyával, a levelet Lulu diktálja. A második felvonás első jelenetében Lulu már dr. Schön felesége, de amint kiteszi dr. Schön a lábát a házból, azonnal megjelennek - szinte számolatlanul - Lulu udvarlói és szeretői: a csavargó apja, az atléta-akrobata, egy diák és egy leszbikus grófnő, majd hozzájuk csatlakozik dr. Schön fia, Alwa is. Dr. Schön váratlanul hazaér, és együtt találja a díszes társaságot. Az amúgy is paranoiás Dr. Schön pisztolyt ránt, és a pisztolyt Lulu kezébe nyomva ráparancsol Lulura, hogy kövessen el öngyilkosságot. Lulu végül meghúzza a ravaszt, de nem magára, hanem dr. Schönre célozva, aki meghal. Lulut a rendőrség elviszi. Egy zenével aláfestett némafilmben látjuk, ahogyan Lulut a rendőrök elviszik, a bíróság elítéli, börtönbe zárják, majd megbetegszik, kórházba kerül, megszökik.  A 2. felvonás második jelenete Lulu börtönből való szöktetésének története. A kolerából lábadozó, és kórházban kezelt Luluval helyet cserél a leszbikus grófnő, és Lulu Alwával a karján Párizsba szökik. A 3. felvonás első jelenetében Lulu estélyt ad egy nagy társaságnak. Az estély során egy márki, aki leánykereskedéssel foglalkozik, megzsarolja Lulut: vagy beáll örömlánynak egy kairói kuplerájba, vagy feladja őt a rendőrségen. Az akrobata is hasonló módon zsarolja Lulut, ezért Lulu újra menekülni kényszerül. A második és egyben utolsó jelenetben Lulut egy londoni viskóban találjuk, Alwával és Lulu apjával, ahol Lulu prostituáltként keresi hármuk kenyerét. Hamarosan megjelenik a szintén elszegényedett leszbikus grófnő is, Lulu megmentett portréjával. Lulu  az utcáról egymás után hozza fel a kuncsaftokat. Elsőként egy néma professzort (akiben dr. Goll-ra, Lulu első férjére ismerünk). Másodikként egy négert (aki nem más, mint Lulu második férje, a festő), a néger aztán leüti és megöli a Lulu segítségére siető Alwát. Harmadikként pedig maga hasfelmetsző Jack lép a színre (Dr. Schön, Lulu harmadik férje), aki teszi a kötelességét, meggyilkolja Lulut és mellesleg a grófnőt is leszúrja. A záróképben a grófné utolsó leheletével Lulut siratja.

Amit csaknem elfelejtettem, van egy nagyon fontos prológus is. A sátor bejáratánál áll a cirkuszigazgató, és invitálja a közönséget: - Jöjjenek be tisztelt uraim és hölgyeim mert itt igazi vadállatokat fognak látni, nem holmi ártalmatlanul nyögdécselő növényevőket, hanem tigrist, aki mindenkit felfal, medvét, aki annyira falánk, hogy halálra zabálja magát, majmot, aki bohókásnak tűnik, de obszcén módon mutogatja magát, mindenféle csúszómászót és krokodilt, és a fő attrakciót, a kígyót, aki arra lett teremtve, hogy bajt okozzon, mérgezzen, csábítson, csalogasson és észrevétlenül gyilkoljon, mindezt úgy, hogy egy édes, pici, hízelgő kis állat, az ember legféltetteb kincse, igazi kedvence. Igen, ez a kígyó Lulu, akinek az igazi nevét talán saját maga sem tudja, minden áldozata másképp nevezi: Lulu, Nelly, Mignon, Éva, és talán folytathatjuk is a sort, hiszen Lulu minden nő megtestesítője: Lulu az örök nő. Lulu egy kurva, mondhatnánk lakonikusan. Lulu egy angyal, mondhatnánk átszellemülten. Lulu, a minden, mondhatjuk az opera végén, vagy saját életünk végén, mindez csak nézőpont kérdése. Lulu a teremtés Évája, mindannyiunk anyja, szeretője, felesége, lánya, Lulu a paradicsom kígyója, az ősgonosz, mindennek  a megrontója. És mi férfiak, vajon kik vagyunk, akik mindenben keressük és vágyjuk Lulut, egyetlen örömünket, életünk értelmét, szeretetünk tárgyát, gondjaink, türelmetlenségünk, megsebzett büszkeségünk, féltékenységünk, tehetetlenségünk, haragunk, utálatunk, gyűlöletünk okát, Lulut, aki angyalként a mennybe repít, és Lulut, aki sátánként a pokolba taszít minket. Lulu az áldozatunk, mi pedig Lulu áldozatai vagyunk, Lulu az életünk és Lulu a halálunk. Itt van a nő és itt van a féfi, két mágneses pólus, amely egyszerre vonzza és taszítja egymást, szereti és gyűlöli, élteti és megöli egymást, Isten két teremtménye, aki egymásnak lett teremtve. Tűz és víz, jin és jang, odio et amore. Ezen a Lulun kínlódott Wedeking egész életében, és Berg is haláláig, ahogyan mi is kínlódunk, a soha meg nem fejthető és örök misztériumon, és ahogyan Lulu is kínlódik velünk, hiszen a férfi a nő , a nő pedig a férfi tükörképe, két rész vagyunk, akik az egységre, az egyesülésre, a teljességre törekszünk  a magunk tökéletlen módján, végső célunkat soha el nem érve, beteljesületlenül.

Berg 1929-től, kisebb megszakításokkal 1935-ig kínlódott Lulun. Ez idő alatt a világ megváltozott, egyre komorabb lett. A hitleri és sztálini rezsim Berg műveit egyaránt előbb dekadensnek, majd degeneráltnak minősítették, műveit betiltották, így Bergnek reménye sem lehetett arra, hogy a Lulut bemutatják. Berg a Lulu írását 1935 tavaszán megszakította, mert Louis Krasner amerikai hegedűművésztől megbízást kapott egy hegedűverseny megírására. Maga sem sejthette, hogy az opera írását többé már nem folytathatja, mert 1935 karácsonyán váratlanul, egy furunkulus okozta szepszisben meghalt. Az operából az első két felvonás teljesen készen volt, valamint a harmadik felvonás első 268 üteme, a közjáték és az opera befejező része, a többi résznek csak énekszólamai készültek el, hangszerelési jelzésekkel. A két felvonásos opera premierjére Zürichben került sor, 1937-ben. Berg özvegye Schönberget (majd Webernt) kérte fel a mű befejezésére, de Schönberg az anyag átnézése után a felkérést visszautasította, arra hívatkozva, hogy túl sok munka lenne. Berg özvegye ezt követően megmakacsolta magát, és nem engedélyezte az opera befejezését, így ezt az opera-torzót játszották szerte a világban, egészen az özvegy haláláig. Berg tanítványa, Friderich Cerha közben elkészítette a három felvonásos, teljes változatot, amelynek bemutatójára 1979-ben Párizsban került sor, Pierre Boulez vezényletével.

A Lulu népszerűsége sohasem érte el a Wozzeckét, amelyet a XX. század egyik legjelentősebb oprájának tartanak, de napjainkban is gyakran előadott mű, szerte a világon játsszák. Magyarországi bemutatójára az Erkel színházban került sor 1973-ban, a címszerepet Kalmár Magda énekelte. Ez - természetesen - a kétfelvonásos változat volt. Tudomásom szerint a háromfelvonásos változat az Operaházban azóta sem hangzott el, 2009-ben Miskolcon került színpadra, a moszkvai Helikon színház produkciójában.
A Lulu, mint Berg többi zeneműve - Schönberg nyomdokain járva - alapvetően dodekafon szerkezetű. Berg minden szereplőhöz külön-külön hangsort használ, amelyet - mint Wagner a "vezérmotívumot", az egész operán át következetesen végigvezet. Berg a szimmetria megszállottja volt, a palindrom (tükörkép) szerkezet szinte minden művében megfigyelhető, így a Luluban is. Ennek eklatáns példája a második felvonás első jelenetét követő némafilmes közjáték. Ez a tökéletes palindrom az egész opera középpontja és egyben kulcsa, éppen ezért nemcsak kegyeletsértő, hanem érthetetlen is, hogy a modern előadásokban ezt a közjátékot általában teljesen kihagyják. Schönberg is hangsúlyozza, hogy az atonális, dodekafon, szeriális szerkesztési mód  csak eszköz és nem cél. Berg zsenialitását az bizonyítja, hogy ebbe a száraz, és kiszámítható matematikai struktúrába életet lehel, az atonális matériába bekúsznak és virágot bontanak lágy és légies dallamok, létrejön egy semmihez sem hasonlítható varázslatos zene. Ha létrejön... Mert ahhoz, hogy ez a rejtett szépség napvilágra kerüljön, meg kell küzdeni, az előadóknak és a művet hallgatóknak egyaránt.

Tehát Petibon nyomán elindultam Lulut keresni. 
Elsőként a 2010-es Salzburgi felvételt találtam meg (Petibon, Volle, Piffka, Breslik, Baumgartner, Grundheber, Vienna Philharmonic Orchestra, Marc Albrecht). Ez volt az első Lulu élményem, és ehhez a felvételhez készítettem el a felirat-fordítást.
Persze evés közben jön meg az étvágy, ráakadtam a BSO 2015-ös felvételére (Petersen, Skovhus, Klink, Sindram, Winkler, Trost, Bayerische Staatsoper, Kirill Petrenko), majd a Covent Garden 2009-es felvételére (Eichenholz, Volle, Vogt, Larmore, Orchestra of the Royal Opera House, Antonio Pappano), és végül, nagynehezen az 1996-os Glyndebourne-i felvételre (Schafer, Schone, Kuebler, Drakulich, Bailey, Harries, London Philharmonic, Andrew Davis). 

Itt van hát ez a négy felvétel, magyar felirattal, nagyon jó kép- és hangminőségben (az 1996-os felvétel DVD-ről készült, így kissé rosszabb, de teljes mértékben élvezhető minőségű,  a másik három pedig  Bluray korongról készített HD felvétel). A Lulu egy igen összetett, sokrétegű alkotás, így a négy változat mindegyike külön világ, mindegyik mást és mást láttat meg ebből a nagyszerű operából. Aki a művel most ismerkedik, annak a hagyományosabb rendezésű 1996-os Glyndebourne-i és a 2010-es Salzburgi felvételt ajánlanám a figyelmébe, mivel a cselekmény ezekben az előadásokban követhető a legjobban. Az én abszolút favoritom a Glyndebourne-i felvétel. Christine Schafer felülmúlhatatlan, nem szerepet játszik és énekel, hanem ő a megtestesült Lulu, Berg, Wedekind és talán mindnyájunk álma, az örök nő, akiért élni-meghalni érdemes. A játékban méltó partnere David Kuebler. Ne hagyjátok ki ezt a csodás felvételt. E felvételről kb 1 fényévnyire lemaradva, de nagyon tetszik nekem a 2009-es ROH felvétel is. Ez egy modern és érdekes rendezés, díszlet nélkül, egynemű  fekete háttérrel, fókuszban egy reflektorral megvilágított fényes körrel. Ebben a térben játszódik a teljes opera, nagyszerű énekesekkel, Eichenholz szép és érzékeny alakításával. Nekem ez a két angol előadás Davis illetve Pappano vezénylésével sokkal líraibbnak, elmélyültebbnek és komplexebbnek tűnik, mint a másik két osztrák-német előadás. Mi lehet a titkuk ezeknek az angoloknak? Lehetséges, hogy Berget jobb egy picit távolabbi optikával szemlélni, nem annyira testközelből, messzebb Bécstől, és különösen messzebb R. Strausstól? Ez csak egy kérdés részemről, amire nem tudom a választ. Mindenesetre óriási a különbség, megközelítésben, dinamikában, felfogásban. Számomra legtávolabb a BSO 2015-ös előadása áll. Petersen hisztérikus, teátrális és ... és öreg. 47 évesen nem szabad Lulut játszani. A partnerektől sem kap sok segítséget különösen Mathias Klink tűnik indiszponáltnak, sok helyen zavaróan más, egyáltalán nem odaillő hangokat énekel, és Petrenko megközelítése is eléggé egysíkú és nyers. 
Persze mindez csak az én egyéni véleményem, összességében mindegyik előadás megnézésre-meghallgatásra érdemes.

Az alábbi linkekről tölthetitek le 3 hétig a felvételeket, magyar felirattal. Javasolt VLC lejátszó használata. 
Glyndebourne, 1996

1003 takatsa 2023-10-04 12:18:19 [Válasz erre: 1002 Edmond Dantes 2023-10-04 08:50:00]
1. Kattints egérrel a kék színű hivatkozás-számra. 2. Kattints a "lejátszó indítása" lehetőségre. 3. Kattints a teljes képernyős módra (videó jobb alsó sarka). 4. Kattints a videó lejátszása gombra (képernyő bal alsó sarka). 5. Ha nincs hang, akkor kersd meg a kezelőfelületen a hangszóró ikont (bal oldalon alul fél-jobboldalt) és kattints rá. Remélem, segítettem.

1002 Edmond Dantes 2023-10-04 08:50:00 [Válasz erre: 996 takatsa 2023-10-03 17:41:24]
Kép mindig van, hang meg hol van, hol meg nincs. Ha van is, csak az 1-en. Most ott sincs. Nálam legalábbis.

1001 lujza 2023-10-04 00:09:24 [Válasz erre: 999 takatsa 2023-10-03 23:48:10]
Ezt nem értem. A videók közötti kettesen Marlis Petersen és Bo Skovhus énekelnek a BSO-ban.

1000 Momo 2023-10-04 00:04:40 [Válasz erre: 996 takatsa 2023-10-03 17:41:24]
Szuper! :-)

999 takatsa 2023-10-03 23:48:10 [Válasz erre: 998 lujza 2023-10-03 22:33:15]
Ha a 2. számú linkre kattintasz, akkor a Royal Opera House 2009-es felvételéből látsz részleteket, Pappano vezényletével. Többet majd holnap. :)

998 lujza 2023-10-03 22:33:15 [Válasz erre: 996 takatsa 2023-10-03 17:41:24]
A kettes számút láttam. Remek, mellbevágó előadás volt. Természetesen BSO. A negyedik is érdekes lehet. És majd köszönöm mindet!

997 Klára 2023-10-03 19:20:42 [Válasz erre: 996 takatsa 2023-10-03 17:41:24]
Igen, a linkre kattintva feljön a nézni való, nagyon rendesen ott is feltüntetik, hogy csak erős idegzetűeknek, stb.


996 takatsa 2023-10-03 17:41:24
Csak erős idegzetűeknek, hamarosan...                   3           

995 lujza 2023-09-23 00:41:25 [Válasz erre: 994 takatsa 2023-09-22 06:49:43]
Igen, ezt láttam, és nagyon tetszett, köszönöm!

994 takatsa 2023-09-22 06:49:43 [Válasz erre: 993 lujza 2023-09-22 00:43:03]
Amire utalsz az a MET 2017-es előadása (Sierra, van den Heever, Coote, Polenzani; Levine), megvan ez a felvétel is, de törekedtem a változatosságra, hogy minden előadás különböző énekesekkel, karmesterrel, rendezéssel legyen. Így aztán az 1982-es MET előadást mutattam be, amelynek történeti érdekessége, hogy ez volt az első Idomeneo a MET-ben, és megadták a módját, az akkori kor nagyságai énekeltek.. A 2017-est is Levine vezényli, ráadásul ugyanaz a rendezés, mnt az 1982-es. Polenzani pedig az általan is bemutatott  legfrissebb, BSO felvételen is szerepel, legalább olyan jó formában, mint a MET felvételén, és a bajor előadás egy nagyon izgalmas, nagyszerű produkció, fantasztikus szereplőgárdával, ez a kedvenc felvételem. Persze minden válogatás szubjektív, és az Idomeneóból rengeteg felvétel létezik, nagy a merítési lehetőség.

993 lujza 2023-09-22 00:43:03 [Válasz erre: 987 takatsa 2023-09-20 15:58:21]
Nagyon izgalmas előadásokat töltöttél fel, de én emlékszem még egy Idomeneóra a MET-ből, amit livestreamben láthattunk néhány éve, és szintén remek előadás volt. Abban is Polanzani volt a címszereplő, ő sokkal inkább Mozart tenor, és kevésbé olasz. Nadine Sierrára emlékszem még, már ott is megcsodálhattam a külsején kívül a hangját is. Tudom, hogy a többi szereplő is jó volt, és Levine vezényelt. Én akkor szerettem meg ezt az operát. Még nem tudtam letölteni, így nem tudom, hogy az is a 82-es rendezés volt-e, de biztos vannak még, akik emlékeznek rá.

992 takatsa 2023-09-21 23:16:08 [Válasz erre: 991 Momo 2023-09-21 17:05:44]
Kedves Momo, nagyon szívesen, használd a videókat örömmel. :)

991 Momo 2023-09-21 17:05:44
Köszönet a munkáért és a feltöltésért. :-)





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.