ppp azt írja, hogy Netrebkó lirico spinto lett mára, és ebben igaza van. De nem drámai szoprán ő, mint Radvanovsky, hiába próbálkozik azzal a szerepkörrel is. Nekem is Radvanovsky jutott az eszembe, meg még mások is, de eszembe sincs megnevezni senkit, nehogy kikezdjék őket. Netrebko tényleg díva, egyedülálló a hangja, és úgy is viselkedik, sokat megenged magának. (Pl. amint egy ORF riportban látszik, Salzburgban az éppen nyilatkozó Armilliato háta mögött grimaszol, stb,)
Szerintem Netrebko nem fog Alvarezzel fellépni, mint ahogy ezt a Müpa koncertet se fogjuk látni, nem hinném, hogy őnagysága engedélyezte volna, hogy felvegyék.
Ne fesd az ördögöt a falra. :) MIért lőnének rám? Ez egy baráti fórum, ahol mindenki kifejtheti a véleményét. És a vélemnyek eltérőek, ahogyan a személyiségünk is eltér. És a zenével, különösen az operával kapcsolatos vélemény mindig szubjektív, hiszen mindenkinek más ideája van és ez a terep korántsem olyan egzakt, mint teszem azt a matematika vagy a fizika, bár még az ott található törvényszerűségek is korlátozott érvényűek. Ppp nagyon régen foglalkozik az operával, nagyon ért hozzá, és a véleménye megalapozott, ugyanakkor szubjektív is, sőt néha provokatív. De ez nem baj, mert ez hat serkentőleg a gondolkozásunkra.
Megint igazad van, és megint lőni fognak rád! ED különösen! De ilyen marhaságot leírni, hogy Azizov megfelelő volt, kivéve a TE DEUM jelenetet, ahol a hangja nem mindig jött át! Akkor minek volt ott? Hiszen a Scarpia jelenség ott mutatkozik be! A többi már csak ráadás! Azt minden operalátogató tudja, hogy a Te Deum nem csendesmise.
Szerintem ppp nem fog válaszolni neked erre a kritika kritikájára, mivel már vagy 1.5 éve hanyagolja a fórumot. Hogy miért teszi ezt, az titok, de lehet, hogy igaza van. Természetesen én sem helyette válaszolok, csak leírok néhány gondolatot a benyomásaimról. Netrebko tényleg korunk nagy dívája, és aki hallja őt, az a hatása alá kerül, de - véleményem szerint - korántsem hibától mentes a produkciója. Nekem is - mint sokan másoknak - a fiatalkori, lírai szoprán tetszett, és ahogyan kutyából nem lesz szalonna, úgy Netrebkóból sem lesz igazi drámai szoprán, még akkor sem, ha rutinjával, kisugárzásával ezt el is hiteti velünk. Természetesen ez a produkciója is meggyőző és magával ragadó volt, mindenkinek óriási élmény, aki látta és hallotta. Nem adok neked igazat abban, hogy Eyvazovot önmagához kell hasonlítani. Ezzel az erővel én is énekelhetném a szerepet, bár nem vagyok operaénekes és basszus a hangfekvésem, de önmagamhoz képest elég jó vagyok, mint ahogyan te is önmagadhoz képest minden tekintetben elfogadható vagy. Eyvazovot nem önmagához kell hasonlítani, hanem ahhoz, hogy megüti-e azt a mércét, ami egy nemzetközileg jegyzett tenortól elvárható, és ahhoz is, hogy megfelelő partnere tud-e lenni az előadás többi főszereplőjének. És akkor a válasz egy egyértelmű nem, még akkor is, ha nem szedem ezt vastagon. Sőt továbbmegyek. Egy külföldi vendégtenor gyengébb teljesítménye után arra szoktam gondolni, hogy igen, igen, de azért örülnénk, ha ilyen tenor énekelne nálunk rendszeresen az operában. Eyvazovról viszont kijelenthetem, hogy Isten őrizzen meg minket tőle, mert egy ilyen tenor tönkreverné az összes magyar operaelőadást, már csak azért is, mert nem állna mellette egy Netrebko, aki valahogyan egyensúlyozni és feledtetni tudná ennek a szerencsétlennek minden hangi megnyilvánulását. A gyermekhang elment, ennél hallottam sokkal rosszabbat is, de ha már gyermekhang, akkor inkább kisfiú kellett volna. Bignamini szerintem is nagyon jól vezényelt, és a zenekar szépen és kiegyensúlyozottan szólt, sokkal szebben, mint amihez a Kocsár-szférában sajnos hozzászoktunk. Azizov is tetszett, persze Netrebko árnyékában nem lehet jó Scarpiának lenni.
Közönség és kritikus egyaránt áldozatul eshet -és esik- önmagának: bizonyos becsípődései támadnak, amiktől aztán nem tud szabadulni. Sem pro sem kontra. Kedvenceit örökké szépnek, jónak és fiatalnak látja-hallja, akiket meg nem szeret, azok a lelküket és a hangjukat kitehetik, rajtuk ragadnak bizonyos epitheton ornansok akkor is, ha közben már -pro vagy kontra- nem érvényesek a régi dicsérő avagy elmarasztaló jelzők. Érdemes elolvasni -ppp- Andrea Chénier-recenzióját. Amott bizonyára jogosan állapította meg, hogy Eyvazovnak a címszerep túl sok (miképpen amott a szoprán szerep meg kicsi Netrebkónak). Ebből azonban nem következik az, hogy Cavaradossiként ne állt volna helyt. Helytállt. Megannyi rossz kritika után, mint már írtam kellemes meglepetés volt. Olcsó győzelem lenne őt pl. életem egyik meghatározó operai élményéhez, Domingo 1973-as pesti Cavaradossijához hasonlítani. A vasárnapi tomboló sikerhez volt csak mérhető az akkor gyenge félháznyi Erkel közönségének ovációja. Eyvazovot (is) azonban önmagához kell hasonlítani, ahogyan a pesti Tosca-előadást se a grazihoz, se a salzburgihoz se semelyikhez. Csak ismételni tudom: Eyvazov hangja -mondjon bárki bármit- tisztán cseng, üzembiztos, erős ... és csúnya. Hasonlóképpen: Azizov talán nem volt meggyőző mint Gérard, de abszolúte megfelelő volt, mint Scarpia, leszámítva a Te Deum-jelenetet, ahol hangja nem mindig jött át a színpadra ültetett (!) méretes zenekar és kórus decibel-áradatán. És mint írtam, pl. kanapé nélkül elég nehéz erőszakoskodni, magyarul: egy "koncertszerűnek" (!) hirdetett előadáson nem várható el csoda-alakítás egy amúgy jelentős játékszerepben. Az előadás hosszúságát magam is említettem, de nem negatív értelemben. Egyáltalán nem volt zavaró a lassúbb tempó és talán ha 10-12 perccel lehetett több a játékidő a megszokotthoz képest, a többi plusz idő a két hosszú szünet rovására írható. A hosszan kitartott hangoknak vajon ki nem örül(t)? Bignamini pedig pontosan úgy vezényelt, ahogy kellett: igen jól kondícionált zenekart (és kórust) kaptunk, miközben -ahogy illik- alkalmazkodott a szólistákhoz. Nekem valahol és elsősorban ebben rejlik a jó operakarmester titka, főleg, amikor egyetlen előadáson kell minden(ki)nek megfelelnie, nyilván kevés próbával. ("Rendes" főpróba tán nem is volt.)
Amióta világ a világ, opera az opera, minden generáció az előző korszak(ok) nagyjait sírja vissza: "bezzeg X, na ő igen" és "nahát ezek a maiak már nem..." Ahogy nem Melba, Destinn, Nilsson, Callas, Sutherland, Gruberová és a többiek voltak az "utolsó dívák" (a 19.szd.-iakról már nem beszélve), ne aggódjunk, Netrebko sem az "utolsó". Vannak, lesznek dívák, más életpályával, személyes attitűdökkel, a korszellem változásához is alkalmazkodva. Én mezei nézőként még sok ilyen en bloc nagyszerű operai estét kivánok magamnak és a közönségnek!
PS Kár, hogy a recenzióból 1/1 kimaradt Karácsonyi Anna gyermekkari tag Pásztorfiú-szólójának méltatása. Több és főleg: exponáltabb így, láthatóvá téve az a szerep, mint teszem azt, a teljes hat soron át elemzett Spolettáé...
Én sem voltam ott a Müpában. és a mostani salzburgi előadásról sincs felvétel, bár annak kapcsán elhangzottak bíráló megjegyzések is, nem kis részben az árukapcsolás miatt.
Az nyilvánvaló, hogy Netrebko minden kiválósága mellett már inkább Díva, mint énekesnő, de ez bocsánatos bűn, amíg az elvárásoknak megfelel, és nem befolyásolja a partnerek teljesítményét. Sem a karmestert nem kényszeríti átmeneti mozdulatlanságra! De egyedinek, egyedülállónak kikiáltani nem túlzás? Adva van egy Radvanovsky, aki csodálatosan énekel, de nincs vele tele a bulvársajtó, róla mi a kritika megfogalmazójának véleménye? Ő nem számít annyira? A nem igazi drámai szoprán területen létezőket ebbe az összehasonlításba nem vesszük be, ez igaz, de azért ők is vannak!
"Mert ha körülnézünk akár itthon, akár a nagyvilágban, azt kell mondani, hogy Netrebkóhoz méltó szereposztást ma nagyon nehéz összehozni bárhol, beleértve a legnagyobb színházakat is." Ezt én enyhe túlzásnak tartom! Persze, amíg Eyvazov lép fel mellette, addig nem kell egy esetleges szintén jó tenorral való összehasonlítást megkockáztatnia! Azt pedig kétkedve olvasom, hogy a salzburgi Ludovic Tézier ne lenne jobb bariton ennél a csomagba foglalt azerinél! Salzburgban és Grazban ragyogó alakítást nyújtott!
Kár, hogy a tavaszi salzburgi Toscáról, ahol Kaufmann és Luca Salsi énekelt Netrebko mellett,, nincs se felvétel, se bővebb info. Azon kívül, hogy Terfel azt is lemondta. Lehet, hogy nincs szerencséje Scarpiával?
Engem speciel érdekelne egy Netrebko - Marcelo Alvarez kiosztású Tosca, Scarpia tekintetében is vannak tág lehetőségek!
Reméljük, hogy ezt az előadást egyszer valamelyik tv csatorna közvetíteni fogja!
Sóhajom gyorsan teljesült, én írtam, hogy örülnék ppp írásának erről a Toscáról. Nagyon jó, telitalálat a címe, sok mindent elmond már előre. De azért nem minden sorával értek egyet az írásnak. Máris előre bocsátom, hogy nem voltam ott. Bár a dívát nagyon szerettem volna hallani, de engem annyira felháborít az eljárása, Eyvazovot elég volt egyszer hallanom a Chenierben, többször nem szeretném. Persze nem is mindenütt énekelnek együtt, legfeljebb nekem nincs módom Bécsbe vagy New Yorkba kiszaladni, amikor épp normálisabb partnere van.
Lehet, hogy én optimista vagyok, de azért azt nem hinném, hogy soha többet nem lesz már ekkora énekesnő, legfeljebb nem mostanában. Callasról is mondtak ilyet, de azért utána is jöttek egy páran, akiket igazán érdemes volt hallgatni. És persze most is vannak még néhányan, akiket szívesen hallgatok.
Nem értettem azt a mondatot, hogy Salzburgban se volt jobb partnere. Ludovic Tezier volt Scarpia, őt hogy lehet egy napon említeni Azizovval? Nem nagyon hiszem, hogy lenne nála ma jobb Scarpia, a hangja, az alakítása egyaránt messze felülmúlhatja ezt az azerit. És vele Netrebkonak is jobban meg kellhetett küzdenie épp ezért.
Én csak a milánói Toscára emlékszem, ott a díva figurája tökéletesen sikerült, hiszen önmagát alakíthatta Netrebko, de a szerelmes nő már kevésbé volt tökéletes, talán mert nem a férje volt a partnere. Erre mégiscsak jó lehet Eyvazov. Értik és érzik egymást. De azt nem tudhatjuk, hogy Annácska milyennek hallja a férje hangját. Tudja-e, hogy minek teszi ki a közönségét? Mert ha igen, az merő cinizmus és hideg üzleti számítás.
Köszönöm ezt az igen szép méltatást Várady Júliáról, és én is gratulálok a művésznő születésnpjára.
2010. 06. 20. – Fesztiváli búcsú Európától
A "Bartók + Európa 2010" záróhangversenye.
Megható volt, ahogy a világhírű tenor, Giuseppe Giacomini letérdelve köszönte meg a tomboló közönség tapsát.
Umberto Giordano: Fedora
2006. június 20., kedd 19 óra, Nagyszínház, Miskolc
Fedora Romazoff hercegnő – az isteni Marton Éva
II. Részletek Puccini operáiból - Nyitókoncert - 2002
2002. 06. 14., péntek 21 óra, Nyári Színház, Miskolc
Pál Tamás karmester szép, emlékező írásában szerényen, nem említi, hogy alkalma volt Pesten is az Aidában dirigálnia Giacomininit:
1987. július 31. - Margitszigeti Szabadtéri Színpad - Verdi: Aida
Magyar Állami Operaház zenekara, énekkara, a MN. Művészegyüttesének férfikara, tánckar, a Bihari János Táncegyüttes gyermekcsoportja, a Budapesti Helyőrség zenekara, a Magyar Néphadsereg 200 katonája
Rendező: Koltay Gábor
Pál Tamás - Giuseppe Giacomini mv., Tokody Ilona, Isola Jones mv., Sztojan Popov, Begányi Ferenc, Gregor József, Palcsó Sándor (Hírnök)
További előadások: 1987. augusztus 2., 6., 8.
(Kettős szereposztásban Vlagyiszlav Pjavko énekelte Radamest)
Karnagy úrral részben értek egyett, a legnagyobb tiszteletet megőrizve. A Szigeten egy Aida zenekari próbáján láttam-hallottam először Giacominit, pont úgy volt, ahogy Karnagy úr írja, egy skótsapkás, szemüveges ember bóklászott a színpadon, azt hittem, valami világosító vagy díszítő. Mígcsak meg nem szólalt a "Se quel guerrier io fossi", akkor majd leestem a székről. Döbbenetes hang volt minden értelemben, a színe, szépsége, a volumene, a technikai problémátlanság, a hangterjedelem...hibátlan frazírozás... És mégis, a hangi élményt nem nézve érdektelen volt. Már számomra. Aki bele tud veszni a nagy hangok zuhatagába, mint én is, annak színtiszta, fizikai gyönyörűség volt hallgatni...de nem művészi élmény. Bocsánat, én így láttam.
Tisztelt Pál Tamás! Töredelmesen bevallom, rémlett GIuseppe Giacomini neve, de mindezidáig nem hallgattam tőle semmit. Miután elolvastam meleghangú írását, ezt a mulasztásomat feltétlenül be fogom pótolni.
Nekem ölég. Főleg, ha a Toscában és Toscának ölég. Mások is beérik ennyivel.
Te csak tudod. Már akkor rajongtál érette.
Ja. Ha ezt a cuccot adod a dögnek, gyönyörűen kikerekedik tőle. Van benne féregírtó is.
Csak az tudja, aki Anjuskát tartja.
Ahol nincsenek világhírű anjuskák, ott az igazgatónak is produkálnia kell magát.
Igazán? És ezt minden operaigazgató tudja?
Megfogtál. Erről a Victoria's Secretről még sohasem hallottam. Mi ez? Valami elit kutyaeledel?
Anjuskának soha nem volt még ekkora sansza, hogy a Victoria's Secret reklámarca legyen. Tetszik, nem tetszik, változnak az idők.
Nem akarom megvédeni ezt a bolygó Holendert, de egy operaigazgatónak nem az a dolga, hogy a világot jelentő deszkákon illegesse-billegesse magát. Erre ott van a kövér Anjuska.
Kedvencem, amikor egy ilyen Quasimodo kinézetű operaigazgató fogalmaz meg elvárásokat az énekesek megjelenésével kapcsolatban.
Folytatás:" Egy azért van, ez a kis kövér Anjuska. Ő nálam kezdett, és tényleg kitűnő. Olyan két oktávja van, mint senki másnak! " Egy szopránnak két oktáv? Nem kevés ez egy kicsit?
Anjuska 100 évvel ezelőtt jól mutatott a színpadon,
ezt én is készséggel elfogadom
Holender neve Bécsben olyan, mint pl. Bingé volt a MET-ben vagy Ghiringhellié a Scalában: fogalom... de a Szentháromsághoz talán kevésbé ért és életkora okán nem biztos, hogy a rendezésről az ő felfogása irányadó a 21. században, de ezt már átbeszéltük párszor, csak most ismét előkerült. Én az alábbi megállapításait osztom, amiket itt a fórumon számosan vitatnak:
1) "- Sok konzervatív operarajongó meg van győződve, hogy csak az éneklés a fontos. Az, hogy valaki miként néz ki, vagy hogyan játszik, az egyáltalán nem fontos. Önnek mi a véleménye?
- Ez már 100 évvel ezelőtt se volt igaz! Akkor is előnyt jelentett, ha valaki jól mutatott a színpadon." Idézet vége. Aláírom!
2) "Azt mondják, hogy azért is kanászodtak el a rendezők, mert kevés a nagy karmester. Az igazán nagy karmester.
- Nem kevesebb és nem több mint régen!" Idézet vége. Aláírom!
3) "Ma alig van a színpadon igazán nagy egyéniség. Egy azért van, ez a kis kövér Anjuska." Idézet vége. Az első mondattal részben értek egyet, a másodikkal teljesen.
Nekem ez a mondat jött át:
" Az operában három fontos dolog van, ez olyan, mint a katolikusoknál a szentháromság: dirigens, énekes, rendező. Nyugaton egy nagy betegség fertőz. Ott a rendező a legfontosabb, annyira, hogy már nem is értjük, mit rendeznek és a darabra nem is lehet ráismerni. Sokszor pedig a zene nem illik ahhoz, amit a rendező kitalált."
És ez:
"A rendezőknek viszont egy emelettel lejjebb kéne menniük. És méltányolniuk kellene az énekeseket!"
Ezekt én az opera vonatkozásában sokkal fontosabbnak tartom!
Ez a mondat átjött neked is?
" Igen, nagy probléma, hogy alig van a világpiacon olyan énekes, akit az operán kívül is ismernek. Kiváló énekesek, de semmit nem mond a nevük".
Ez tényleg nagy probléma, amivel sürgősen kezdeni kell valamit! A henteskisasszony is folyton emiatt panaszkodik nekem. Ma is megkérdezte tőlem, hogy Perrine Devillerst miért nem ismerik, csak ezt a Jonas Kaufmannt, mintha ő volna az egyetlen figyelemre méltó jelenség a komolyzene világában. Mondtam neki, hogy ismerik őt, koncert után rendre a cipőjéből nyakalják a pezsgőt a pingvinbe öltözött fiatalemberek, csak éppen nem Magyarországon és nem Romániában.
Márok Tamásnak nem dobunk össze egy Tidal előfizetést? Hátha akkor ő is más perspektívából tudná szemlélni a világ komolyzenei történéseit.
Kiváncsi vagyok,hogy mi lehetett az a két ismeretlen modern darab, amit az egyik hölgy énekelt. Én valami későbarokkra tippelnék.
86 éves a bácsi? Nem csodálom, hogy kínzásként éli meg a versenyek feszített tempóját. Talán ha nem ment volna rá el, akkor ez az értelmetlen beszélgetés sem születik meg.
Érdekes cikk, az alany is méltó a figyelemre. És most nyelvileg is egész jó! Azt a "von haus aus"-t azért jó lenne inkább "von Haus aus"-ként olvasni.
A Buvös vadasz egy regebbi felvetel. Bezzeg a Fidelio! Az annyira uj, hogy meg meg sem jelent...
Éééés ez:
Beethoven: Fidelio
Lise Davidsen (Leonore), Christian Elsner (Florestan), Georg Zeppenfeld (Rocco), Johannes Martin Kränzle (Don Pizarro); Dresdner Philharmoniker, Sächsischer Staatsopernchor Dresden, MDR Leipzig Radio Choir, Marek Janowski
After plans for a live concert-performance were derailed by the pandemic, this Fidelio was recorded under socially-distanced conditions in the studio last summer, several months after the Norwegian soprano’s acclaimed staged role-debut as Leonore in London; the cast also includes Christina Landshamer as Marzelline, Cornel Frey as Jaquino, and Günther Groissböck as Don Fernando.
Ez nem kritika! Még ajánlónak is kevés! Egy bátortalan nyuszi ír így. Értékeltem volna, ha a szerző rugózik egy kicsit a histórikus és modern előadások tengelyén, hogy kell-e, szükséges-e ekkora hang egy hangversenyterembe, hogy ez a folytonos, kikapcsolhatatlan, nagy amplitudójú vibrátózás meddig uralkodhat még az operaszínpadokon, hogy van-e bármi értelme egy áriának, ha csak a hangokat halljuk belőle, a szöveget pedig nem, és, hogy megoszthatja-e a közönséget az a fajta szerepformálás, amelybe Davidsen nem akar belahalni, csupán korrektül, hibátlanul elénekelni? Hogy elég-e a távolságtartó hűvösfejű elbeszélés, vagy kötelező-e az érzelemnyílvánítás is?
Anna Nyetrebkonak nincs mitől félnie.:)
László Ferenc kritikája a Magyar Narancsban Lise Davidsen Decca-lemezéről.
(A teljes cikk nyomtatott formában vagy előfizetéssel érhető el: a linkből hiányzó szakaszt a Mancs és László Ferenc szíves beleegyezésében bízva, magam gépeltem be - ED)
A nagybirtokos
Lise Davidsen: Beethoven – Wagner – Verdi
Lassan már ideje lenne jelezni: az élet igazságtalan. Sajnos még az istenáldotta nagy tehetségekkel szemben is.Többségük körül csak lassan és apródonként alakul ki a lelkes elismerés légköre, a ritka szerencsések berobbanására azonban már jó előre, felemelt mutatóujjal hívják fel a közönség figyelmét a bennfentesek. Ahogyan az a fiatal norvég szoprán, Lise Davidsen esetében történt a 2010-es évek legvégén, a nyavalya kitörése előtti utolsó hónapokban. „Nem csupán egy hang, a hang”, „one-in-a-million voice”, csupa ilyesmit írtak akkor az énekesnőről, akinek még éppen sikerült a MET-ben debütálnia, majd tavaly márciusban egy londoni Fidelio-sorozatba is belekezdhetett. Ezt a szereplését a köz örömére előadás-felvétel is dokumentálja. Akárcsak 2019-es bemutatkozását a wagneri Zöld-dombon: a Tannhäuser Erzsébetjeként, Tobias Kratzer pukkasztó rendezésében. S jeléül annak, hogy Davidsen pályalendülete szinte feltartóztathatatlan, idén májusban már a milánói Scala is megvolt neki, no és persze megjelent az árialemeze a Deccánál, amelyen a Mark Elder vezényelte Londoni Filharmonikus Zenekar kíséretében énekel. Potomság.
A lemez mindenestől reprezentatív és portréjellegű, akár a hangszemélyiség sokoldalú bemutatása, akár a szerepkövetelés méltó ambíciója felől vizsgáljuk. Kitelt szépségű, gazdag és a kifejezőerőtől valósággal duzzadó, nagy hangot ismerhetünk meg, méghozzá abból a ritka fajtából, amely képes a kismilliószor hallott/előadott áriákat az egyszeri személyes megnyilatkozás szintjére emelni. Legyen szó akár Beethoven-koncertáriáról, akár a Parasztbecsület, többnyire mezzókra kiosztott Santuzzájának románcáról, akár Verdi-áriákról. Pedig már rögtön A végzet hatalma Leonórája és az Otello Desdemonája is két külön világ, még ha egyként a Maestro angyalainak sorából valók is. A 34 esztendős Davidsen ezt mind tudja, és ami a legmeglepőbb, mindenféle osztályelsői igyekezet és hibakerülő buzgalom akaratlan megsejtetése nélkül. Anna Nyetrebko, jó lesz vigyázni!
S még így és itt, a trackek egybefüggő fennsíkján is akadnak egészen kiemelkedő szakaszok, helyes műsorszerkesztői arányérzékkel a program két szélső pontján elhelyezve. A Fidelio lemezindító Leonóra-áriája (Komm' Hoffnung) ezúttal valósággal kitárja előttünk a remény birodalmának kapuját: csupán résnyire, ha az opera első felvonásának adott pontjára, ám szélesre, ha a Davidsen hangjából áradó energiára és tehetségének hódító erejére gondolunk. A lemez végén pedig ott leljük a Wesendonck-dalok sorozatát, amely itt kilép a wagneri szerelmi életrajz meg a Trisztán és Izolda-előzmény ismerős térfogatából, s miközben váltig őrzi a dalciklusi léten túlmutató keletkezéstörténeti jegyeit, önmagában teljes benső cselekményt tesz érzékletessé. Jut eszembe: éppen úgy, ahogyan az Richard Strauss Négy utolsó énelével is megtörtént Lise Davidsen és Esa-Pekka Salonen 2019-es közös stúdiófelvételén.(Decca,2021)
Ez a nő fantasztikus. Nekem szerelem volt első látásra. Nyilván inkább a német fachban, de Lisának a Pique dame-ban is tökéletes volt.
Én nem fogalmaztam elég pontosan, csak a BBC adásán keresztül hallottam a londoni Fideliot, mint ahogy Münchenből is csak livestream volt. Covidos időben amúgy se nagyon röpködhetünk, de London messze is van, úgyhogy nyugodtan elmúlhat az a sárgaság!
Szerencsére (a momus-lakók némelyikétől eltekintve) vannak,
akiknek abszolut van hallása. :-)
Én bezzeg nem kapok (jó) pontot a Freischützért :'-(
Semmi gond, mindenki vet neha sajthibat!
Elnézést a sajtóhibáért, a korábbi alkalmakkor helyesen írtam!
Kedves Klára, segíthetek? Kb. egy (1) perces fáradságos munká(m)ba került, de önnek mindig, mindent örömmel :-)
1) Már mi a búbánat (elnézést, kedves Búbánat!), ha nem az "ő" operafelvétele (is) egy bayreuth-i Tannhäuser vagy bármi? Ezen az alapon senkinek nincs "saját" teljes operafelvétele, legfeljebb a Poulenc Az emberi hang c. monodrámájának szólóját éneklő énekesnő(k)nek. Hirtelen nem jut eszembe más opera, amiben egyetlen szóló énekes szerep van. (Érdekes feladvány lehetne a Játékban..)
2) De ha a fentiekkel nem tudtam meggyőzni, akkor tessék kapaszkodni, jön a kanyar művésznő igazi (?), saját (?) operafelvétele, és még csak nem is Wagner, még kevésbé Bayreuth, voilá:
https://www.lisedavidsen.com/releases/weber-der-freischutz/
Ebben te egészen biztos vagy? Hol is élsz? Ja igen, persze ... akkor már értem.
Majd ha egyszer megtanulja, mi a nevem, talan valaszolok.
Tisztelt Hiener Lajos!
T. fórumtárs az ő, én pedig én vagyok!
Ha elárulja, hol található, hol érhető el az a bizonyos teljes operafelvétel, szívesen meghallgatom, már csak puszta érdeklődésből is! Mert a yt-n leltem egy bayreuth-i Tannhäuser felvételt, ha ez az, akkor több kérdésem nincs. De ez nem a MŰVÉSZNŐ operafelvétele, ez egy bayreuthi előadás felvétele, amelyben többek között ő is énekelt! Ez azért nagy különbség.
"A hir szent, a velemeny szabad." (Pulitzer)
Ezért a lemez miatt kár volt ilyen kioktató hangot megütni! Davidsen hatalmas hangerővel megáldott énekes. Dan D'Agostino Relentless fantázianévre hallgató erősítője működhet úgy, mint Davidsen hangképzése. Bármennyire magasra tekeri az ember a potmétert, a hang nem torzul, csak minden jóval hangosabb lesz. A Londoni Filharmónikus Zenekart énekhanggal lefedni nem mindennapi teljesítmény. És ez a zenekar, amelyet a felvételen hallani, nem a kamaraegyüttes verzió!.
Örülök, hogy kiemelted a zenekar nagyszerű teljesítményét. Valóban nem lehet szó nélkül elmenni a képességeik mellett, és hát amit az oboistájuk befúj, az tényleg lélegzetelállító. Hifis szempontból nézve a Decca adott már ki jobb felvételt is. Dícséretes a távoli mikrofonozás, amely nagyon jó teret és mélységérzetet biztosít a hallgatóságnak. Ez most nagyon kell, mert így lehet igazán megérezni, hogy mekkora is ez a zenekar, és, hogy Davidsen mennyire bírja tartani velük a lépést és a hangerőt. Kár, hogy ahogy haladunk előre az album hallgatásában, egyre távolabb kerülünk a színpadtól. Nem szeretem a hangerő menetközbeni állítgatását, de sajnos most rákényszerültem. Ha megtartották volna a Beethoven darabok beállításait, az szerintem pont tökéletes lett volna.
Davidsen nagyon muzikális, mindemellett a kisujjában van a technika. Egy pillanatra sem feszengtem az áriák hallgatása közben. Aki beül a koncertjére, annak nem kell aggódni, hogy elveszítik őt az első kanyarban. A hangi stabilitás és megbízhatóság alap egy operaénekesnél, és Davidsen bizony mindent bravúrosan kipipál a csekklistán. Konkrétan azt csinál a hangjával, amit csak akar. Kár, hogy néha él is ezzel a lehetőséggel, ahelyett, hogy kicsit inkább visszafogná magát. A karmester sajnos nagyon adja alá a lovat, így történhetett meg pl. a Mascagni áriában az a sugárhajtóműveket megszégyenítő ordítás is. Jobb szót nem tudok rá. Egyszerűen gusztustalan az a rész. Egy rettenetes ízlésficam. De megértem az okát. Hatalmas érzés lehet egy fiatal énekes számára megélni azt, amikor egyszer csak hirtelenjében kinyílik a hangja, pláne ilyen volumenben. Amikor rájön arra, hogy mit kell technikailag csinálni ahhoz, hogy akkor és ott, akkorát szóljon, amekkorát csak ő kíván. Amikor megtalálja saját magához a kulcsot és tudja, hogy semmi sem áll már a világhírnév útjában. Szerintem Davidsen van annyira jó muzsikus, hogy idővel felismerje ezeket a megbocsátható túlkapásait, és már a lemezen is hallani, hogy tud ő disztingválni, gyönyörűen beleolvadni a zenekarba, ha kell.
Ha valami különös értéke van ennek a zenei albumnak, akkor az a zenekar és az énekes időnkénti megindító egymásra találása. Davidsennek bejött az élet. Ilyen jó zenekart kifogni, pláne ekkora formában, bizony ez hatalmas ajándék . Bevonulni a Decca stúdiójába és ott tökélyre fejleszteni az áriákat... Hát ez nem akármi. Ahhoz képest viszont nem lett nagy durranás a lemez.
Mert ez a hang sok mindenre jó, de nem mindenre. Davidsen a sokszínűségét szerette volna megmutatni? Hát az sajna nem sikerült. Beethoven szerintem nagyon jól áll neki, kár, hogy a kicsit is hangosabb részeknél egy betűt sem érteni a szövegéből. És az a Cherubini...Kb, mint amikor egy tanker araszol a Szuezi-csatornában. Ezt az ifjú hölgyet nem a szárnyaló könnyedségért fogjuk megszeretni, az is biztos. A Verdi áriák sem tetszettek. Yoncheva után kicsit művinek hatnak. Patikamérlegen szépen kiadagol mindent, nincs benne semmi hiba, mert nagyon korrektül megadja az adagot, csak hát az íze, az nem az igazi. Olyan langyos, sôtlan. Tegyem hozzá, még így is nagyon magas a zenei színvonala, szinte arcátlanság, hogy fikázom és a szájamra merem venni a nevét. :)
És hát igen, Wagner való neki. Azt nagyon tudja. Az arányokat, az irányokat, profin balanszíroz, a hangja egyszer sem törik meg...Bámulatos. Tényleg. Kár, hogy rám nincs hatással ez a zene. Összességében, az egész album nem olyan, hogy megmaradjon az emlékezetemben. Ez a lemez hifis szempontból soha nem lesz egy áhított grál, és jelentős összegben mernék fogadni, hogy zenei megformálás tekintetében sem fogják referenciaként használni. Én, mint pillanatfelvételre tekintek rá.
Mert itt van egy rendkívüli hangi adottságokkal megáldott, technikailag brilliáns felkészültséggel rendelkező ifjú énekes, aki hatalmas ívű pálya előtt áll. Be fogja tudni váltani a hozzá fűzött reményeket? Szerintem igen. Ha kizárólag azokat a szerepeket énekli, amelyek neki valôk.
Takátsa-nak igaza van, amikor DiDonatohoz méricskéli Davidsent. A régizene énekesek olyat tudnak zeneileg, amelyet a többiek egyáltalán nem. Ha néha belehallgatnál a kedvenc topikom áriás ajánlóiba, akkor ez számodra is világos lenne. Szóval ne bízd el magad a tudásoddal! Ahogy egyszer már írtam valahol: nem mindenki egytollú indián, aki a momusba irogat. És még annyit, hogy a Simándi József Énekversenyen is korcsoportonkénti meghallgatás lesz. Szó sincs róla, hogy hangnemenként fogják őket rangsorolni. Remélem majd Rost Andreát is lesz bátorságod a helytelen eljárás miatt a momus oldalain kioktatnod.
További szép napot kívánok én is!
Tisztelt Klara!
Utolso hozzaszolasom a temaban, takatsa Forumtars megjegyzesehez:
- a CD-n NINCS BAROKK darab
- fel perc alatt meg lehetett volna nezni, a muvesznövel jelent meg teljes operafelvetel. Nem is akarmi.
- egy fiatal enekesnö palyajanak korai veget josolgatni, hat, legalabbis nem szerencses.
A "melegseg" szo helyett en a "morbidezza" kifejezest hasznaltam. Talan ezert enekel csak Wagnert ebben az evben.
Tehat az ominozus jelzöt nem velemenykulönbseg, hanem elemi targyi tevedesek ill. prejudikacio miatt hasznaltam.
Tisztelt Heiner Lajos!
Pár napos lemaradás okán megpróbálom csokorbaszedni eddigi bejegyzéseivel kapcsolatos véleményemet.
Elöljáróban köszönöm a részletes tájékoztatót Davidsen művésznő tevrezett programjáról. Figyelemre méltó teljesítmény, lelke rajta. Látom, Verdi egyelőre nem szerepel a programban...
Ahogyan az is figyelemre méltó votl, ahogyan Ön tájékozatlannak, sőt stupidnak titulálta fórumtársunkat. Ha előkaparom csekély latin tudásom maradékát, ez ostoba, jobb esetben buta jelentéstartalommal bír. Miért buta, ostoba az, akinek más a véleménye, mint az enyém? (lassan ismét az aktuális napipollitika szintjére küzdjük le magunkat?) Davidsent élőben nem láttam, de hallottam a londoni Fidelio közvetítését, és láttam a BSO Walkürök 1. felvonását, sajnos csak koncertszerű előadásban. Hatalmas hang, ez vitathatatlan, de nincs benne melegség. Ez a későbbiekben változhat, de ezt senki nem láthatja előre! Nekem mindkét esetben az élet hiányzott, az átélése annak, amit énekel. Egyébként ez a benyomásom avval a Puccini Manon felvételről is, amit T. fórumtárs tegnap meghallgatásra ajánlott. Davidsen nagy énekesnő LESZ, ahogyan Birgit Nilsson is az volt, és Waltraud Meier is az!
Nem mellékesen, ha valaki feltölt, tehát közkinccsé tesz valamit, amihez nem mindenki jut hozzá, minimun egy "köszönöm" jár neki! Én speciel megköszöntem. Nem mindenki járatos a MET berkeiben, és nem mindenki tud éveken át minden nap ott ülni-állni a STOP előadásain!
Egyetértek, nagyon tanulságos! Nem minden a volumen, nem ártana csepp átélés is.
Kedves Lujza, nagyon szépen köszönöm kedves soraidat. Igazad van, ahogyan a jó Heiner doktornak is, a művésznő nagy jövő előtt áll, hiszen a hangja olyan erős, mint egy ködkürté, amely átsüvíti a (hang)orkánt. Egy ködkürtnek ez a feladata, de egy énekesnek talán egy picivel több ennél, mert "az ember melegségre vágyik."
