Köszönöm dni írását a Nemzeti Filharmonikusok és Ránki Fülöp koncertjéről. Ha ehhez hozzátesszük Fáy Miklós rövid kritikáját, akkor - úgy gondolom - árnyalt képet kapunk a koncertről.
Teddy Tahu Rhodes volt Escamillo ... ellenben Nilssonnak nem három Kalaf, hanem három Trisztán kellett egy előadáson.
A nevére nem emlékszem, nem volt olyan szint, hogy meg kellene jegyeznünk. A Carmen Met mozis közvetítésekor ugrott be Garanca és Alagna mellé, csak ez biztos.
Köszönöm! Remelem, nem egyetlen előadáson, á la Birgit Nilsson - bár neki Puccini jóvoltából "csak" 3 Kalaf jutott!
Garanca négy Escamillót használt (f)el a MET-ben: Mariusz Kwieczient (aligha őrá céloz Kati fórumtársunk), John Relyea-t, Teddy Tahu Rhodes-t, (őket nem ismerem) utóbbi egy alkalommal cover lehetett Kwiecien helyett ... és Bretz Gábort...
Bocs, nem ugrik be, ki volt az! Egyébként tökéletesen igaz, nem árt, ha hang is van, nem elég a jó megjelenés.
Hangban kell ütősnek lenni, nem külsőleg. Az a 2 méteres vezérhím, aki Garancával énekelt beugrással a Metben csak addig volt az, amíg ki nem nyitotta a száját.
Ez is igaz, de szegény torreádor bármilyen fickós (bocs!) és vonzó, neki Abgang, és a nagyérdemű már csak az arénabeli lelkesedést hallja, miközben José és Carmen nagyjelenete felmagasztalja, vagy agyoncsapja az egész estét!
Ez így igaz, bár egy ütős torreádor nélkül hiteltelenné válik Carmen fellobbanása, ld. erről a mindkettőnk által ismert Bing-könyvet, ahol erről ő kb. úgy ír, hogy ha a baritonistában nincs meg a szükséges szexuális vonzerő, quasi (nem ezekkel a szavakkal írja, de) megette az egészet a fene. (Privátban megírom, kik lehettek a "rosszfiúk.)
A Carmen is olyan opera, ahol egy vagy két kulcs-szereplőn múlik minden! Lehet a világ legcsodálatosabb Micaelája, ha José és Carmen gyenge, oda az egész. Pláne, hoggy övék az utolsó jelenet!
A Hétfátyoltánc sokkal komplexebb lett, mint egy évvel korábban. Tavaly csak Salome táncolt, idén egy 10 főből álló tánckar is színesíti a produkciót. A koreográfust nem ismerem, de szerencsére tiszteli a zenét, a dinamikai és zenei váltások, hirtelen súlyok a táncban is megjelentek teljes szinkronban a zenével.
De igen. 1965 = a Gardellis felújítás előtt még nem voltam operában. 1965-67 között láthattam, közben más énekesek is be- vagy visszaálltak, Halovány tenorral és baritonnal láttam...akadtak.
Köszönöm ppp az összefoglalót. Salome valóban egyszemélyes mű, ha ő jó, akkor szinte minden más lényegtelen, és ez persze fordítva is igaz, az előző szezon tanusága szerint. :)
Ezek után örülök, hogy a tavalyi kirohanásom után idén mégis mertem jegyet venni a Saloméra. Kíváncsi vagyok erre a holland nőre. De Siegelen csodálkozom. Elvesztette a hangját? Az Operában, Rálikkal már énekelt Heródest, és akkor jó volt. Nem beszélve arról, hogy ő a kedvenc Mimém.
Akkor Te nem a Gardelli féle Carmen felújítást hallottad, mert ott az első szereposztásban Ilosfalvy, a másodikban Simándy volt José.
Az a helyzet, hogy voltak más szereplők is. Orosz Júlia volt Micaela, nagy tapsot kapott az ária után. Szépen énekelt, ami érthető, hiszen még 60 sem volt, de a fiúk sajnos rossz emlékeket hagytak bennem. Már nem emlékszem, kik voltak, de biztosan nem Simándy és Melis.
Nagyszerű énekesnö,szerintem finom lélek,de abszolút nem nekivaló Carmen.
Ha láttad Komlóssyt, hogy írhatod azt, hogy sosem láttál igazán jó Carmen előadást? Gimnazistaként nekem óriási élmény volt a Gardelli vezényelte produkció, Komlóssy, Simándy, Melis, László szereposztással. És a rendezésre se lehetett panasz.
Én már sokszor hallottam Shöck Atalát, és minden fellépése óriási élményt jelentett számomra. Szerintem hosszú évek óta ő a legszebb hangú magyar énekesnő. A barokktól Gounodon át Wagnerig, minden szerepében kiváló. Carment is többször énekelt, de abban sajnos nem láttam.
Bárcsak itthon ismernék a magyar énekeseket úgy, mint te ott :-) azok is, akiknek az (lenne) a dolguk, munkájuk ... nem lenne annyi szereposztási baki. Igaz, ha minden és mindenki mindig stimmelne, akkor kit és mit kritizálhatna a közönség és a szakma?
Hát látod kedves Edmond, így ismerem a magyar énekeseket. Színpadon még nem láttam de a V-4 koncerten Pozsonyban én beleszerettem a hangjába, nagyon kultúrált holgy. A koncert után volt alkalmam egy fogadáson vele beszélgetni
Nekem nem tetszett a címszereplő hangilag, mivel a mélyebb lágéban nem eléggé szól a hangja, kevés és fakó színű, de kinézetben sem ideális Carmen! Zétának igaza van abban, hogy ezt a szerepet nem mindenki húzhatja magára!
Különben meg van itthon fiatal, átütő hangú és izgalmas egyéniségű mezzó, aki nagyszerű Carmen lehetne!
Szép hangú, kulturált énekesnő, de ha létezik olyan, hogy anti-Carmen, akkor ő az :-)
Schock Atala. Idosebb operabarátoktol hallottam, hogy Tiszay Magda is szenzácios volt ebben a szerepben.
A KOMLÓSSY? Így, csupa nagybetűvel! Na igen, ebben tökéletesen egyetértünk!
Ezek szerint nem vagyok egyedül, amikor sok év(tized)e mondom, hogy még sosem láttam igazán jó Carmen-előadást Pesten, pedig ez volt a legelső operám. Komlóssy azóta is etalon nekem itthon, talán nem csak a megszépítő és egyre nagyobb messzeség miatt. Erre az új produkcióra kiváncsi vagyok.
Oké, ez érthető, egy szerkesztőnek sokmindenre kell tekintettel lenni.
Mivel tudjuk, hogy olvasnak bennünket, az illetőt sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni... nehogy kontraproduktív legyen...
Privátban?? Talán fész, hogy kimoderálnak? :)
Én pl. adnék egy-két lehetőséget annak a kisinyovi kislánynak, aki a Marton Éva döntőben szerepelt. Arra az előadásra szívesen elmennék...
Zétával én többnyire egyet szoktam érteni, így most is. Nem a rendezés hanem a szereposztás tartott most vissza attól, hogy megnézzem ezt az előadást.
De arra kíváncsi lennék, kinek adná a címszerepet!
Úgy látszik, hogy szövegértési nehézségeim vannak, biztosan féreértettelek.
"ED állítása szerint Netrebko a drámai szerepekben is ugyanolyan nagyszerű és egyedülálló, mint amilyen volt a lírai szerepekben."
Semmi ilyent nem állítottam. Ennyike.
Mármint azt, hogy Fleming csak egy túlhájpolt MET Celeb? Én egy pillanatig sem állítottam azt, hogy Fleming jobb lírai szoprán énekes, mint amilyen lírai szoprán volt Netrebko. Sőt, állítom, hogy Netrebko a maga nemében teljesen egyedülálló volt. A vita abból indult ki, hogy ED állítása szerint Netrebko a drámai szerepekben is ugyanolyan nagyszerű és egyedülálló, mint amilyen volt a lírai szerepekben. Ha ezzel is egyetértesz, az a te dolgod, vitatni én nem fogom. :)
Szerintem ez a felvétel Fleminggel - szándékaiddal ellentétben - inkább ED érvelését támasztja alá...
Szerintem is sérült a tisztánlátása és az értékrendje, sajnos. A Tosca határeset, Turandotot nem lett volna szabad énekelnie, tényleg tönkreteszi vele a hangját, ami mégsem olyan már, mint fiatal korában, amikor annyira szerettem. Ugyanakkor többször énekelte a Trubadúr Leonóráját is, szépen. A máski Leonóra a Forzából nekem már kevésbé tetszett vele, bár ez lehet szubjektív vélemény is. Sőt, a MET-ben lady Machbetet is énekelt, nem is rosszul. Még nem győztél meg arról, hogy az ötven évesnek ugyanazt a szerepkört kell énekelnie, mint harmincéves korában.
Megedződve -dni- Kimernyáján is ;-) íme: a 2007-es (!) megfejtés. (Az "igazit" már beküldtem.) Hálám jeléül a másik ária Donna Anna Netrebko előadásában élőben pl. itt, lemezen pl. itt.
Nézd, én csak annyit szerettem volna elmondani, hogy Netrebko egy egészen páratlan lírai szoprán volt, amit bizonyítani is kívántam egy ritkán hallott áriájával (amit gondolom, meg sem hallgattál), és nagyon-nagyon sajnálom mindazt, ami vele és a hangjával az elmúlt 10 év alatt történt. Példaként felhoztam néhány énekest, aki megfelelő önismerettel rendelkezve, ellenállt a csábításnak, és maradt egész életében a saját fachjában. Erre te túlhájpolt MET celebnek titulálod Fleminget. Egy zenei fórumban én - elsőrendűen - nem a szavak szintjén kívánok véleményt kifejteni, hanem magával a zenével. Ezért álljon itt a túlhájpolt MET celeb 2000-es Donna Anna produkciójából egy ária. Ezt meghallgatva ki-ki kialakíthatja a saját véleményét Fleming művészetéről. Ezt a meddő, és sehová sem vezető vitát a részemről szeretném befejezni. Jószándékom bizonyítékaként - ha kívánod - szívesen elküldöm neked a MET 2010-es Tosca felvételét Netrebkoval és Eyvazovval, hogy hallgathasd, ha neked ez tetszik.
Fleming anno a MET Víg özvegy-produkciójában nemcsak csodásan énekelte Glavari Hannát (Lehár-nagyoperettben!) , hanem táncolt és prózát is mondott. Szóval, kitűnő színésznőként is megvillantotta képességeit; az adottsága minderre predesztinálta.
Fleming "csak" a MET-ben ill. hazai pályán volt all-round sztár, szinte őhozzá igazították az ottani repertoárt. Azt játszották, amihez neki éppen kedve volt adott szezonban. Európában ettől a csóközöntől messze elmaradt. Bécsben pl. csak két Mozartot énekelt még a 90-es években, később két Strausst, ennyi. A Scalában valaha és összesen egy Mozartot és szintén jó régen Lucrezia Borgiát. Túlhájpolt MET-celeb volt.
Oké, köszönöm a pontosítást, kicsit elragadott a hév, biztosan az utolsó budapesti koncertjének élménye munkálkodott bennem. :)
Fleming 1959-ben született, és 48 éves korában énekelte Tatjánát. Érdemes meghallgatnod azt a felvételt, hogy lássad, mennyire intact volt a hangja. És ahogyan írtam is, időben kell tudni abbahagyni az éneklést. Netrebko 48 éves korában Toscát, Turandotot, meg Isten tudja miket énekel. Énekeljen bármit, ami jól esik neki, meg amiben pénzt lát, a neve miatt még sokáig mindent el tud adni, aztán hallgassa az, aki akarja,és akinek ez tetszik. Én úgy gondolom, hogy hibás vágányra állt, minden szempontból, amiről már sohasem tud lejönni. És azt, hogy mennyire sérült a tisztánlátása, értékrendje, jól példázza az Eyvazov-ügy. De ez csak az én véleményem, nem biztos, hogy igazam van, és az is lehet, hogy többféle igazság létezik, ppp-jé, ED-é a tiéd és még sokan másoké.
" Tehát nem kell 75 éves korban énekelni, ahogyan azt Gruberova teszi"
Kis pontosítás: Gruberova csak az idén tölti be a 75-öt, és utolsó koncertjét 72 évesen adta. Még egy évet tervezett, de ennek keresztbetett a Covid. Így csöndben visszavonult.
Nekem illene a legkavésbé beszélni, mert nem voltam ott ezen az előadáson, ráadásul nem is vagyok szakember. És bár több dologban nem értek egyet ppp-vel, de Netrebko jelenlegi hangfaját ő pontosan meghatározta: lirico spinto. Nem drámai szoprán és sosem lesz az, de már nem az a tisztán lírai hang, ahogy egykor indult. És a Toscát nemcsak drámai szopránok énekelhetik, sőt!
Én nem igazán példálóznék Fleminggel, mert egy idő után az ő lírai hangja nem volt intakt, és a kései sikereit inkább a nimbuszának köszönhette. Netrebko hangja igenis változott, de a technikája annyira üzembiztos, hogy semmiféle kopás nem észlelhető ettől még rajta. És hát igen, nemcsak díva ő, de celeb is, a nevét tán még azok is ismerik, akik sosem hallották őt. És a viselkedését erősen meghatározza a származása, az ország, ahonnan jött.
"Én nem vagyok sem irigy, sem féltékeny Netrebkora" ... én én viszont annál inkább ;-))
"Netrebko persze nem lesz drámai szoprán": nem bizony, mert már az. Nem a 20 évvel ezelőtti Mimijéhez stb. képest és nem úgy, mint Marton Éva, Nilsson (ld. ez alatt), Price vagy ma Stemme, Harteros, Radvanovsky, hanem úgy, mint Netrebko. Máshonnan indult, másképpen ért el Toscához, egyebekhez ... és tökéletes Netrebko-Tosca. Nem Callas-Tosca,Radvanovsky-Tosca, hanem Netrebko-Tosca. Netrebko-Tosca, la diva.
Hallgasd meg, amit belinkeltem, Netrebko olyan volt 12 éve, és emlékezz vissza a múlt heti teljesítményére. Olyan volt - ilyen lett, ez hogyan történhetett? :) Én nem vagyok sem irigy, sem féltékeny Netrebkora, miért is lennék az, csak sajnálom. Igazad van, most is díva, sőt ennél is több: celeb.
Marton Éva mindig drámai szoprán volt. Énekelt lírai szerepeket is. Ha egy drámai szoprán lírai szerepet énekel, akkor a hangzás mindig nagyon izgalmas, érdekes. Egyszer azt nyilatkozta, hogy szívesen énekelt volna Bohéméletet is. 50 évesen - ha hangilag intakt - nem kell abbahagyni az éneklést egy lírai szopránnak sem, vannak az életkorának megfelellő szerepek. És egy drámai szoprán ugyanúgy megöregszik, mint egy lírai és a hangja elvész. Marton Éva időben abba tudta hagyni (ez is mutatja önismeretét és emberi nagyságát, pedig itthon még mindig énekelhetne Toscákat, nagy közönségsikerrel), más pedig nem.
Nevek említése nélkül: talán nem ugyanaz 75 vagy akár 60-65 évesen bel canto szerepekben csicseregni, mint 50 évesen pl. Toscát énekelni, testsúlytól függetlenül. Ha Netrebko még mindig 20 évvel ezelőtti szerepeit nyaggatná, jó eséllyel lekapnák a két hangszáláról tíz körméről: "váltania kellene", "hangja megvastagodott, már túl súlyos Mimihez, Violettához stb." és hasonló, megszokott panelek. És valószínűleg jogosan. Hogy ne menjünk messzire: Marton Éva itthon Manonokkal kezdett (én is láttam vele), Händellel meg Mozarttal, aztán pár Verdi (Boccanegra!, Trubadúr) stb. Jöttek a "könnyebb" Wagnerek, aztán a legsúlyosabb Wagnerek, Strauss-ok, Turandot. A pályaív eléggé hasonlít Nilssonéhoz -ld. Nilsson önéletrajzát- és sokan mások is hasonló utat jártak be, legfeljebb nem vettük annyira észre, mert nem annyira a szemünk láttára, fülünk hallatára zajlott. Sőt, teljes fachváltások történtek, történnek oda-vissza (szoprán/mezzo, tenor/bariton) éspedig teljes sikerrel és n e m csupán kényszerből, mert elment a magas regisztere és nem a pálya vége felé, hanem fénykor(uk)ban. Fel nem fogom, miért skatulyázzák be pont Netrebkót a 20-25 évvel ezelőtti szerepkörébe, már akik beskatulyázzák. Egyetlen reális okát látom ennek: mert ő még aktív, új fénykorát éli... és mert ő a díva. Nem ő volt, hanem most is az. Ahogyan irigyek, féltékenyek, kákán csomót keresők is mindig voltak, vannak, lesznek.
Ha már a testsúlynál tartunk, akkor úgy gondolom, hgy minden személynek van egy ideális testsúlya, és ha az egyénnek valamiféle hosszútávú célja van a testével (pl. lehetőség szerint egészségesen és hosszan akar élni), akkor figyelni kell a testsúlyára, kontrollálnia kell a táplálkozását, ügyelnie kell a rendszeres testmozgásra, stb. A céltudatos élet folyamatos kontrollal, energiabefektetéssel, és bizonyos lemondással jár; semmit sem adnak ingyen. Persze, ha valaki elkezd hízni, akkor tud egyre bővebb ruhákat hordani, de ez nem oki, hanem csak tüneti kezelése az elhízásnak, attól, hogy 5 számmal nagyobb a ruhája, még nem lesz egészséges, és nem fogja jobban érezni magát. És ez persze nemcsak a testsúlyra vonatkozik, hanem minden másra is, egy énekesnél pl. a hangra. MInden hangnak van egy életkorhoz és testi kondícióhoz kötött fejlődési pályája, pl. egy basszus hang 25 évesen még nincsen kész, annak érnie kell. De ez a hangfejlődés, érés, nem tart a végtelenbe és egy alapvetően lírai hangból sohasem lesz igazi drámai hang. Az operairodalom meglehetősen nagy, és egy lírai szoprán 50 éves korában is talál magának negfelelő szerepeket, ahogyan ezt pl. Fleming esetében is láttuk. És tudomásul kell azt is venni, hogy mindazon pálya, amely a fizikumhoz kötött, nem folytatható halálig. Ez egy sportoló esetében könnyen belátható, egy énekes esetében ennek belátása lehet, hogy nehezebb, mint egy balettáncosnak, de ugyanúgy evidencia. Tehát nem kell 75 éves korban énekelni, ahogyan azt Gruberova teszi, persze ennek belátásához önismeret, önmérséklet és segítő környezet szükséges. Azt írod, hogy Gruberova egy csoda? Igen, de Netrebko is egy csoda... volt. Sajnos múltidőben.
Mondhatnám, 110%-ban egyetértek az utolsó mondatoddal: " Egy nagyívű pályához - a tehetségen, és céltudatosságon kívül - nem árt a szerénység, mértékletesség és szakmai alázat." Jó lenne, ha evvel minden énekes tisztában lenne!
De az előzőkkel már nem teljesen. Nem vagyunk egyformák, se hangban, se súlyban. (Ha valaki mondjuk száz kiló 20 évesen, nem fogyhat le később? Vagy a 40 kilós nem hízhat még? Stb. :))) Így az énekesek között is nagy különbségek vannak. Drámai szopránnak se feltétlenül születik valaki, hanem azzá válik. Netrebko persze nem lesz drámai szoprán, de ötvenévesen már távolról se énekelhetné azt a szerepkört, ami harminc évesen olyan gyönyörűen ment neki. Gruberova maga egy csoda volt, olyanok ritkán születnek. És eszembe jutott Nathalie Dessay, aki kénytelen volt abbahagyni az éneklést, mert a hangja nem változott drámai irányba, a líraihoz pedig már megöregedett.
