Tisztelt Hiener Lajos!
T. fórumtárs az ő, én pedig én vagyok!
Ha elárulja, hol található, hol érhető el az a bizonyos teljes operafelvétel, szívesen meghallgatom, már csak puszta érdeklődésből is! Mert a yt-n leltem egy bayreuth-i Tannhäuser felvételt, ha ez az, akkor több kérdésem nincs. De ez nem a MŰVÉSZNŐ operafelvétele, ez egy bayreuthi előadás felvétele, amelyben többek között ő is énekelt! Ez azért nagy különbség.
"A hir szent, a velemeny szabad." (Pulitzer)
Ezért a lemez miatt kár volt ilyen kioktató hangot megütni! Davidsen hatalmas hangerővel megáldott énekes. Dan D'Agostino Relentless fantázianévre hallgató erősítője működhet úgy, mint Davidsen hangképzése. Bármennyire magasra tekeri az ember a potmétert, a hang nem torzul, csak minden jóval hangosabb lesz. A Londoni Filharmónikus Zenekart énekhanggal lefedni nem mindennapi teljesítmény. És ez a zenekar, amelyet a felvételen hallani, nem a kamaraegyüttes verzió!.
Örülök, hogy kiemelted a zenekar nagyszerű teljesítményét. Valóban nem lehet szó nélkül elmenni a képességeik mellett, és hát amit az oboistájuk befúj, az tényleg lélegzetelállító. Hifis szempontból nézve a Decca adott már ki jobb felvételt is. Dícséretes a távoli mikrofonozás, amely nagyon jó teret és mélységérzetet biztosít a hallgatóságnak. Ez most nagyon kell, mert így lehet igazán megérezni, hogy mekkora is ez a zenekar, és, hogy Davidsen mennyire bírja tartani velük a lépést és a hangerőt. Kár, hogy ahogy haladunk előre az album hallgatásában, egyre távolabb kerülünk a színpadtól. Nem szeretem a hangerő menetközbeni állítgatását, de sajnos most rákényszerültem. Ha megtartották volna a Beethoven darabok beállításait, az szerintem pont tökéletes lett volna.
Davidsen nagyon muzikális, mindemellett a kisujjában van a technika. Egy pillanatra sem feszengtem az áriák hallgatása közben. Aki beül a koncertjére, annak nem kell aggódni, hogy elveszítik őt az első kanyarban. A hangi stabilitás és megbízhatóság alap egy operaénekesnél, és Davidsen bizony mindent bravúrosan kipipál a csekklistán. Konkrétan azt csinál a hangjával, amit csak akar. Kár, hogy néha él is ezzel a lehetőséggel, ahelyett, hogy kicsit inkább visszafogná magát. A karmester sajnos nagyon adja alá a lovat, így történhetett meg pl. a Mascagni áriában az a sugárhajtóműveket megszégyenítő ordítás is. Jobb szót nem tudok rá. Egyszerűen gusztustalan az a rész. Egy rettenetes ízlésficam. De megértem az okát. Hatalmas érzés lehet egy fiatal énekes számára megélni azt, amikor egyszer csak hirtelenjében kinyílik a hangja, pláne ilyen volumenben. Amikor rájön arra, hogy mit kell technikailag csinálni ahhoz, hogy akkor és ott, akkorát szóljon, amekkorát csak ő kíván. Amikor megtalálja saját magához a kulcsot és tudja, hogy semmi sem áll már a világhírnév útjában. Szerintem Davidsen van annyira jó muzsikus, hogy idővel felismerje ezeket a megbocsátható túlkapásait, és már a lemezen is hallani, hogy tud ő disztingválni, gyönyörűen beleolvadni a zenekarba, ha kell.
Ha valami különös értéke van ennek a zenei albumnak, akkor az a zenekar és az énekes időnkénti megindító egymásra találása. Davidsennek bejött az élet. Ilyen jó zenekart kifogni, pláne ekkora formában, bizony ez hatalmas ajándék . Bevonulni a Decca stúdiójába és ott tökélyre fejleszteni az áriákat... Hát ez nem akármi. Ahhoz képest viszont nem lett nagy durranás a lemez.
Mert ez a hang sok mindenre jó, de nem mindenre. Davidsen a sokszínűségét szerette volna megmutatni? Hát az sajna nem sikerült. Beethoven szerintem nagyon jól áll neki, kár, hogy a kicsit is hangosabb részeknél egy betűt sem érteni a szövegéből. És az a Cherubini...Kb, mint amikor egy tanker araszol a Szuezi-csatornában. Ezt az ifjú hölgyet nem a szárnyaló könnyedségért fogjuk megszeretni, az is biztos. A Verdi áriák sem tetszettek. Yoncheva után kicsit művinek hatnak. Patikamérlegen szépen kiadagol mindent, nincs benne semmi hiba, mert nagyon korrektül megadja az adagot, csak hát az íze, az nem az igazi. Olyan langyos, sôtlan. Tegyem hozzá, még így is nagyon magas a zenei színvonala, szinte arcátlanság, hogy fikázom és a szájamra merem venni a nevét. :)
És hát igen, Wagner való neki. Azt nagyon tudja. Az arányokat, az irányokat, profin balanszíroz, a hangja egyszer sem törik meg...Bámulatos. Tényleg. Kár, hogy rám nincs hatással ez a zene. Összességében, az egész album nem olyan, hogy megmaradjon az emlékezetemben. Ez a lemez hifis szempontból soha nem lesz egy áhított grál, és jelentős összegben mernék fogadni, hogy zenei megformálás tekintetében sem fogják referenciaként használni. Én, mint pillanatfelvételre tekintek rá.
Mert itt van egy rendkívüli hangi adottságokkal megáldott, technikailag brilliáns felkészültséggel rendelkező ifjú énekes, aki hatalmas ívű pálya előtt áll. Be fogja tudni váltani a hozzá fűzött reményeket? Szerintem igen. Ha kizárólag azokat a szerepeket énekli, amelyek neki valôk.
Takátsa-nak igaza van, amikor DiDonatohoz méricskéli Davidsent. A régizene énekesek olyat tudnak zeneileg, amelyet a többiek egyáltalán nem. Ha néha belehallgatnál a kedvenc topikom áriás ajánlóiba, akkor ez számodra is világos lenne. Szóval ne bízd el magad a tudásoddal! Ahogy egyszer már írtam valahol: nem mindenki egytollú indián, aki a momusba irogat. És még annyit, hogy a Simándi József Énekversenyen is korcsoportonkénti meghallgatás lesz. Szó sincs róla, hogy hangnemenként fogják őket rangsorolni. Remélem majd Rost Andreát is lesz bátorságod a helytelen eljárás miatt a momus oldalain kioktatnod.
További szép napot kívánok én is!
Tisztelt Klara!
Utolso hozzaszolasom a temaban, takatsa Forumtars megjegyzesehez:
- a CD-n NINCS BAROKK darab
- fel perc alatt meg lehetett volna nezni, a muvesznövel jelent meg teljes operafelvetel. Nem is akarmi.
- egy fiatal enekesnö palyajanak korai veget josolgatni, hat, legalabbis nem szerencses.
A "melegseg" szo helyett en a "morbidezza" kifejezest hasznaltam. Talan ezert enekel csak Wagnert ebben az evben.
Tehat az ominozus jelzöt nem velemenykulönbseg, hanem elemi targyi tevedesek ill. prejudikacio miatt hasznaltam.
Tisztelt Heiner Lajos!
Pár napos lemaradás okán megpróbálom csokorbaszedni eddigi bejegyzéseivel kapcsolatos véleményemet.
Elöljáróban köszönöm a részletes tájékoztatót Davidsen művésznő tevrezett programjáról. Figyelemre méltó teljesítmény, lelke rajta. Látom, Verdi egyelőre nem szerepel a programban...
Ahogyan az is figyelemre méltó votl, ahogyan Ön tájékozatlannak, sőt stupidnak titulálta fórumtársunkat. Ha előkaparom csekély latin tudásom maradékát, ez ostoba, jobb esetben buta jelentéstartalommal bír. Miért buta, ostoba az, akinek más a véleménye, mint az enyém? (lassan ismét az aktuális napipollitika szintjére küzdjük le magunkat?) Davidsent élőben nem láttam, de hallottam a londoni Fidelio közvetítését, és láttam a BSO Walkürök 1. felvonását, sajnos csak koncertszerű előadásban. Hatalmas hang, ez vitathatatlan, de nincs benne melegség. Ez a későbbiekben változhat, de ezt senki nem láthatja előre! Nekem mindkét esetben az élet hiányzott, az átélése annak, amit énekel. Egyébként ez a benyomásom avval a Puccini Manon felvételről is, amit T. fórumtárs tegnap meghallgatásra ajánlott. Davidsen nagy énekesnő LESZ, ahogyan Birgit Nilsson is az volt, és Waltraud Meier is az!
Nem mellékesen, ha valaki feltölt, tehát közkinccsé tesz valamit, amihez nem mindenki jut hozzá, minimun egy "köszönöm" jár neki! Én speciel megköszöntem. Nem mindenki járatos a MET berkeiben, és nem mindenki tud éveken át minden nap ott ülni-állni a STOP előadásain!
Egyetértek, nagyon tanulságos! Nem minden a volumen, nem ártana csepp átélés is.
Kedves Lujza, nagyon szépen köszönöm kedves soraidat. Igazad van, ahogyan a jó Heiner doktornak is, a művésznő nagy jövő előtt áll, hiszen a hangja olyan erős, mint egy ködkürté, amely átsüvíti a (hang)orkánt. Egy ködkürtnek ez a feladata, de egy énekesnek talán egy picivel több ennél, mert "az ember melegségre vágyik."
Kedves Lujza,
Hozzaszolasa komoly differencialdiagnosztikai problemat okozott.
Ui. ma reggelre besargultam - es nem tudom, hogy a Sinopharm vakcina kesöi utohatasa, vagy az irigyseg, hogy lathatta elöben Davidsent.
Alabb Davidsen idei elkövetkezö fellepeseinek helyszinei es repertoarja - egy dalesttöl eltekintve csak Wagner, es összesen egy tucat este. Okos nönek tunik, vigyaz a hangjara. Igen, nem az olasz repertorar av öve (bar Turandotkent meghallgatnam).
Nekem marad Netrebko a Toscaban augusztusban, bar öszinten mondva, jobban varom a Becsieket egy fiatal, energikus dirigenssel, olyat Salzburgban meg nem tapasztaltam, mint par eve az ö egyik koncertjen, amikor allva tapsolt, dubögött, örjöngött a publikum az Ujvilag szimfonia. utan.
| JUL 11TH | WAGNER: TANNHÄUSER (ELISABETH) | MUNICH, DE | TICKETS | READ MORE |
| JUL 27TH | WAGNER: TANNHÄUSER (ELISABETH) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| JUL 29TH | WAGNER: DIE WALKÜRE (SIEGLINDE) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| AUG 02ND | WAGNER: TANNHÄUSER (ELISABETH) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| AUG 03RD | WAGNER: DIE WALKÜRE (SIEGLINDE) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| AUG 05TH | WAGNER: TANNHÄUSER (ELISABETH) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| AUG 13TH | WAGNER: TANNHÄUSER (ELISABETH) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| AUG 16TH | WAGNER: TANNHÄUSER (ELISABETH) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| AUG 18TH | TURKU MUSIC FESTIVAL RECITAL | TURKU, FI | TICKETS | READ MORE |
| AUG 19TH | WAGNER: DIE WALKÜRE (SIEGLINDE) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| AUG 23RD | WAGNER: TANNHÄUSER (ELISABETH) | BAYREUTH, DE | TICKETS | READ MORE |
| OCT 26TH | WAGNER: DIE MEISTERSINGER VON NÜRNBERG (EVA) | NEW YORK, US | TICKETS | READ MORE |
| OCT 30TH | WAGNER: DIE MEISTERSINGER VON NÜRNBERG (EVA) | NEW YORK, US | TICKETS | READ MORE |
Én ezt nem értem, mostanában miért kell minden ellenvéleményre azonnal beindítani a nehéztüzérséget? Mintha politikai élet-halál harc folyna itt is, mint ebben a jobb sorsra érdemes szegény hazában. Takátsa megosztotta velünk ingyen és bérmentve Davidsen mindkét lemezének anyagát, és mellesleg elmondta a saját szubjektív véleményét. Én persze egyszer megkaptam már, hogy ajnározom őt, és félek, hogy most kapok egy újabb sorozatot, jobb, ha már előre behúzom a nyakamat.
Van némi sejtésem, hogy mire gondolhatott, bár tévedhetek. Egyébként szerintem egy tisztességes általános iskolában az énektanár már az alsó tagozatban megtanítja a különbséget szoprán és mezzo között, ilyesmivel sértegetni valakit csak feszültséglevezetés lehet.
Davidsent hallottam a londoni Fidelioban és nemrég a müncheni Walkür 1. felvonásában. Ezek alapján én nem jósolnék rövid karriert neki, ellenkezőleg. Amilyen hatalmas nő ő, olyan hatalmas a hangja is. Bár Leonóraként még nem így hallottam, de a múltkor arra gondoltam, hogy inkább Brünnhildét énekeljen mint Sieglindét. De azon túl, hogy mekkora a hangja, és milyen a technikája, nekem hiányzott a valódi átélés nála. Meiert felhozni szerintem azért helyénvaló, mert az csoda, amit ő a színpadon adni tudott még akkor is, amikor már a hangja igencsak megkopott. Aki látta őt legalább a Müpában, az tudja, mire gondolok. és átélés terén DiDonato is hasonló tud lenni.
Davidsen hideg északi énekes. Ezért nem való neki Verdi, pláne Puccini, bár nagyon fiatal még, és változhat is. De nem hinném, hogy Nilssont utolérhetné, akiben viszont melegség bőven volt.
Találtam egy nagyon érdekes felvételt, ahol a viking szépség éppen Puccini Manonját abszolválja. Érdemes belehallgatni, nagyon tanulságos.
Nem! Elég lesz, ha a saját véleményedet írod. Stupiditásban ne vállalj velem közösséget, az egyedül az én reszortom. Amúgy leesett a tantusz, haha. :)
Köszi a feltöltést! Feltétlen meghallgatom ezt a hivatkozott kiadványt és leírom majd én is, hogy mit gondolsz róla. Jó?
Igaza van, kedves Heiner Lajos, senkit sem lehet senkivel sem összehasonlítani, hiszen mindenki unikális lény, egyszeri és megismételhetetlen. Mindenesetre most lehetősége van mindenkinek meghallgatni az Ön által nagyra tartott művésznő két ária-lemezét, és mindenki kialakíthatja saját, megalapozott és objektív véleményét, (nem másokra, hanem saját fülére hallgatva). Én leírtam a véleményemet, más is leírhatja, azért van ez a fórum.
Tisztelt Fórumtárs!
Az Ön helyében többször meggondoltam volna, hogy oly sok sületnséget leírjak, mint Ön, melyek elárulják tájékozatlanságát, mi több, stupiditását.
Az, hogy kinek mennyire tetszik egy énekes(nő) hangja, természetesen ízlés dolga.
De: Davidsent Meierrel és főleg DiDonatoval összevetni olyasmi, mintha Ön egy jó tokaji bort hasonlítgatna egy kiváló csapolt cseh sörhöz.
Davidsen SZOPRÁN (ha esetleg tudja, mit jelent az a fogalom). Meier énekelt szoprán szerepeket is, de repertoárjának gerincét MEZZO szerepek adták (ha Ön tudja, stb., ld fenn).
DiDonato pedig szinte kizárólag mezzo szerepeket énekel.
Sajnálatos, hogy Ön csak feldobja a kérdést, elérhető-e Davidsennel komplett operafelvétel, de ahhoz lusta, hogy utánanézzen.
Megsúgom: elérhető.
Nem tudom értelmezni a "barokktól a német romantikáig" kitételét. A lemezen szereplő számok közül a legrégebben bemutatott darab Cherubini Medeaja, melynek 1797-ben volt az ősbemutatója.
Ha Ön szerint ez barokk zene, akkor zenei tájékozottságában komoly hiatusok lapulhatnak
Javasolnám tanulmányozásra a számos, magyar nyelven is elérhető zenetörténeti könyvek egyilét, kikupálódás véget.
Davidsen természetesen jelentéktelen énekesnő, kis vidéki színházakban énekel, ebben az évben a Münchner Staatsoperben, Bayreuthban, és a Metropolitenben.
"...néhány év múlva senki sem fog rá emlékezni."
Ön igazi vátesz. Még talán azt is meg tudja mondani, ki lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje a jövő évi magyarországi választásokon.
További szép napot kívánok!
Sohasem lesz egy Waltraud Meier? Szerintem már rég elhagyta...
Maximum Varnay és Nilsson van még előtte...
Heiner Lajos - Lise Davidsen - Beethoven, Wagner, Verdi és mások művei.
Köszönet a kritikáért, de nem túlzás az az állítás, hogy ő a világ egyik legkeresettebb énekesnője? Mert ha ez igaz, akkor az bizony tragédia. Nyilván nehéz véleményt mondani egy (vagy két) ária-lemezről, ami stúdióban készült, javarészt a hangmérnökök műve, és vajmi keveset árul el egy művész valódi kvalitásaiból. Egyáltalán elérhető tőle komplett operafelvétel? Mert az többet elárulhatna. Addig pedig marad nekünk ez a két ária-lemez. Hallgassatok bele, és ki-ki kialakíthatja a saját véleményét.
Én úgy látom, hogy az első lemezén azt énekel, ami legjobban fekszik neki (Wagner és Strauss) német romantikát. Ebben jó közepes színvonalon teljesít, de azt azért hallani lehet, hogy sohasem lesz egy Waltraud Meier. No, de a második lemeze, barokktól a német romantikáig... Ilyen széles spektrumon énekelni nagyon-nagyon kevesen tudnak, minimum egy DiDonatonak kell lenni egy ilyen produkcióhoz. Hát, ő nem DiDonato. Na, de az igazi mélypont Verdi, abból is a "Pace, pace". Hallgassatok inkább Gorchakovát, vagy bárki mást, csak őt ne. És különben is, Verdit énekeljen Radvanovsky. :) Ez a Lise egy közepes hang, minden különösebb szépség vagy egyediség nélkül, amelyből 12 egy tucat. Ahogy jött, úgy is megy majd el, néhány év múlva senki sem fog rá emlékezni.
Nem gondoltam volna, hogy lesz bárki, aki a sorok (sörök) közé rejtett kis poént észre veszi.
Persze ha valaki tudja, hogy a KGB alaoító tagja vagyok...
A műSÖRfüzet miről jut az ember eszébe? :-)
Nilsson önéletrajzi kötetének, -zéta- beszámolójának, és operatikus Corelli-méltatásának kapcsán jutott eszembe egy élményem - lehet, már megosztottam a Momus Olvasóival, lehet, máshol írtam le.
2010-ben a Metben néztem a Turandotot. Idős úr ült mellettem, leejtette műsörfüzetét, nem vette észre.
Feladtam neki, és elkezdtünk beszélgetni.
Az egyik legérdekesebb, amit mesélt, egy Met-es Turandot-előadással kapcsolatos.
Nilsson és Corelli énekeltek A kettősben a tenor a színpad elején, Nilsson hátul.
És leénekelte Corellit...
Toscanini utolsó teljes operaelőadása volt 1954-ben, a dirigens 87.életévében járt ekkor, az Álarcosbál. A korábbiakat követve az NBC stúdiójában, két részben.
Toscanini eredetileg valóban Bjölinget szerette volna Riccardonak, de ő éppen az egyik alkoholelvonó kúráját abszolválta. Ekkor hívta fel Jan Peerce-t, aki persze meg volt sértődve, hogy a Maestro eredetileg nem rá gondolt, és azt mondta Toscanininel: Nem megyek Peerce mellett állt felesége, Alice, aki viszont azt mondta: Jan ha te nem mész, én megyek.
Az előadás az egyik legjobb fennmaradt Toscanini felvétel. Kevesen tudják, de a rádióközvetítés előtt Toscanini felhívta az NBC főnökét, "Semmire sem emlékszem". A közvetítés lemondását tervezték, de aztán ismét telefon Toscaninitől, "Mindenre emlékszem".
Az se nagyon ismert, hogy Toscanini utolsó, 1954. április 4-i, memóriazavaros hangversenye után még visszatért a stúdióba, hogy a lemezkiadás végett az Aida és a Ballo néhány részletét újravegye. A zenekari tagok egy fiatalember energiájáról beszéltek. Az újravett részek között van az Álarcosbál szerelmi kettőse, hallható, más az akusztika, mint a többi résznél - és ez valóban káprázatos.
Most olvasom Birgit Nilsson önéletrajzi kötetét.
A szerkesztő számos kisebb tévedést korrigál, vagy egyes adatokhoz megjegyzést fűz.
Egy kapitális hiba azonban a kötetben maradt.
Az Álarcosbál - soha el nem készült - felvétele kapcsán Nilsson Riccardoról: "Korábban már énekelte párszor Solti tanítómesterével, Toscaninivel a szerepet."
Björling SOHASEM énekelt Ballot Toscanini vezényletével.
Folyt. köv.
Dear Hanka,
So kind of you to write us about Ladislas, our dear Haandel. I think we all are symphatising with you to loose him. It is a big deficit for us Momus members too. I was also very sad to loose him. But our lost friend will always present in our memory. We will remember him as a young fellow. I hope we will touch with you here in the virtual platform and with him in the heavenly region.
Sincerely yours
Lujza
Micsoda előadásokat produkált ez a szereposztás!
Mélyen megrendített Palcsó Sándor halálhíre. Legelső opera-vezénylésem a MÁO-ban 1966 január 16-án délelőtt Mozart Szöktetése volt. Konstanza: Gábor Artemisz, Blonde: Erdész Zsuzsa, Belmonte: Szigeti László, Pedrillo: PALCSÓ SÁNDOR, Ozmin: Várhelyi Endre, Szelim basa Bordás György.
Ketten maradtunk Artemisszel.
Sanyikám, legyen neked könnyű a föld...
Vážená a milá pani Hanka. dakujem za Vaše úprimné slová. I ked Lacka som osobne nepoznal, stali sme sa dobrými priateľmi. Viete ja som človek veriaci a pri každej večernej motlibe prosím Hospodina za spásu duše mojej Aničky a Vášho Lacka. A čo nám ostáva - čakať a dúfať, a s láskou spomínať.
Ak by som Vám mohol v niečom pomôcť, kľudne sa na mňa obrátte.
S úctou Laci
Kedves Hanka!
Végtelenül kedves Tőled, hogy mély gyászodban arra is kiterjedt a figyelmed, hogy név szerint mondj köszönetet megemlékező sorainkért. Sokat köszönhetek Laconak, nem csak a csodás tippeket, hogy mit hol érdemes megnézni, meghallgatni, de privátban is élveztem segítségét. Sokszor jártam Kassán, sok barátom van arrafelé, magyarok és szlovákok is. Remélem, a pandémia elmúltával eljutok még oda, és Rá is emlékezni fogok!
Hanka szép levele nekem is szól és külön köszönöm az alábbi sorait:
"Yes, Búbánat, Haandel´s story on Momus started as you write. Erzsébet Házy and his admiration for her and her art were what led him to Momus trail. So he turned to you. But I must tell that the first and last disease in his life did not last long, only a very short 4 months."
(gépi, nyersfordításban):
„Igen, Búbánat, Haandel története akkor kezdődött, amikor írsz. Házy Erzsébet és a rajongása iránta és művészetéért vezette a Momus ösvényre. Tehát hozzád fordult. De el kell mondanom, hogy élete első és utolsó betegsége nem tartott sokáig, csak nagyon rövid 4 hónapig."
Kedves Hanka!
Haandel emlékét nem feledem, itt a Momus fórumán az „Élő előadások” oldalán az Ő szelleme kísér bennünket; kötelez hogy töretlenül folytassuk, frissítsük amit elkezdett, amit én is a szívügyemnek érzek és tartok.
Költői vénája, egykori verseiben megfogalmazott gondolatai – azokat visszaolvasva - elgondolkodtathatnak bennünket akár olyan sorskérdésekről is, amelyeket rímekbe szedve „üzent” és sok esetben máig érvényes tartalommal bírnak.
Hozzád "Héterő" fórumtársunk figyelmes, szeretetteljes közvetítéseiért pedig neki is köszönettel tartozunk.
Szeretettel: Búbánat
(Előzmény: "Hozzászólások a Momus írásaihoz" - 7441. sorszámú bejegyzés)
Haandel verse (szlovák eredetiből)
Ladislav Kusnyér: Továbbra is…
Továbbra is izzon-égjen parazsad ily szépen,
hogy körötted fénye mindent felderítsen.
Vegyíts valót is bátran álmodás-szövettel,
úgy a lángolásod biztosan nem vész el.
Sőt, ha hő sziporkád gyakran lángra kap,
sötét fejek fölé világosságot ad;
csak mélyben létező, elfojthatatlan őserő
világos intelemmel zúg elő a színre:
soha ne add fel, ne!
Csak azt ne!
Kedves Hanka,
köszönöm szépen leveledet, szeretettel gondolok Rád, talán egyszer majd Kassán találkozhatunk és megismerkedhetünk egymással.
smaragd
Bár áll bennem a szó,mint a római vallás,időnként mondok olyasmit,amiről csak én tudom,hogy mire is mondom.Bocs.
[.]
Dear All,
Excuse me for writing English, but I'm sorry I don't speak Hungarian.
It is not always easy to thank. Not because we can't do it, but because every word, however accurate, carefully chosen, never expresses what one who wants to express gratitude feels. Only if he was the master of the pen. And sorry, that is not me.
You all made me cry. But for the first time since departure of Haandel, my tears of joy were mixed into tears of grief. Thank you for feeling that way.
Dear Zéta,
I would especially like to thank you in particular. For your generous gesture when you decided to pay so much attention to Haandel at Café Momus. For all your touching words and already in the title of the obituary “Who always just gave to others.”
Dear Héterö,
Thank you for your true friendship with Haandel. I'm sorry it can't continue. Thank you for translating his poems. Thank you for the many kind words of consolation. And without your selfless help, no one would know on Momus about Haandel´s death.
Dear Lujza, Klára, Smaragd, Ladislav Kozlok, Búbánat ,
Dear All,
Thank you for your warm words of consolation.
Thank you Lujza, Klára, Smaragd, Ladislav and Búbánat for your friendly relationship with him. Thank you for your personal memories of Haandel. Thank you for appreciating his work. I'm very sorry he didn't hear that. But as Smaragd writes: “ you are somewhere up there and listening to us, reading "Momus", aren't you? “ he is here with us.
Thank you Ladislav Kozlok for your condolences and appreciation to Haandel. I value it all the more because you yourself are experiencing the greatest sorrow for the loss of a loved one right now.
Yes, Lujza, you recognized it. Although Haandel origin is Hungarian, he received his education only in Slovak schools, so he did not speak standard Hungarian.
Yes, Búbánat, Haandel´s story on Momus started as you write. Erzsébet Házy and his admiration for her and her art were what led him to Momus trail. So he turned to you. But I must tell that the first and last disease in his life did not last long, only a very short 4 months.
Finally I would like to thank Daunerni for making my contact with Héterö possible.
I have to tell you all, Haendel not only liked to give, but also liked to receive. All your passionate evaluations of opera and singing performances, no matter how personal, were a source of new, another and deeper knowledge for him and both of us. The music sounded permanent in our house and Momus and his group were part of our household. Thank you for that.
And now that I see the richness and impressiveness of your language in the speeches of all of you I fully understand that my husband was so attracted to Momus.
Just as Zéta encourages you all: “ let us nurture the Live Broadcasts” Haandel would definitely wish that and so do I. I believe that many of you also want for Live broadcast to continue in whatever form and whoever of you did it. However, Haendel would have liked if he will be Héterö, who is skilled for this. Of course if he had the interest and the free time.
I will definitely come to Café Momus from time to time.
Thank you for your time and listening to me.
Hanka
"emberből lett ember"
Metamorfózisok. Kutyából szalonna és vice versa. - könnyen elképzelhető. Emberré vált Isten (érettünk) - egyedi eset. Istenné vált ember? - ezt csak a görögök-rómaiak gondolták. Állatból ember? - evolúció. Emberből állat? - na, ez a leggyakoribb. De, hogy emberből ember? - gondolod, hogy bárki ennyire kivetközhet önmagából? :)
Nagyapámtól örököltem,hogy a fajsúlyos embereknek adok egy nevet. Zéta az emberből lett ember.
:) mondjuk úgy,más platformot tartunk rokonszenvesnek (nevet)
Ld. Társművészetek 2287-2290-2291 :-)
Végre valaki tudja, hogy gondolkodom a politikáról, mert én nem...;-)
Bár nem egyformán gondolkodunk a politikáról,soha nem éreztem rosszindulatot Zéta írásaiban.Emberségesnek mondanám,azokkal szemben is,akik éppen nem nyűgözték le az adott produkciójukkal.
"Ott van leírva, analfabéták kíméljenek." Ezt azért nem kellene! A vitapartnert nem fikázni kell, hanem meggyőzni! Persze,ez nem mindig könnyű, de éppen ez benne a szép. Igaz, ehhez érvek kellenek.
Kedves Cilike, én köszönöm, hogy időt szántál rá, és próbáltad magyarázni a korábban bedobott mondatodat. Természetesen nem kötelességed ide írni, de ha csak úgy bedobsz egy mondatot, azt azért nem árt megmagyaráznod.
Említed, hogy dolgozol. Jó Neked! De azt én is tudom, hogy amiért az ember megkínlódik, azt nagyon fogja szeretni. Ezért jogodban áll akár elfogultnak is lenni vele, senki se fogja felróni Neked. Mi viszont "csak" nézők voltunk, ráadásul az online forma miatt erős handicappel. És nem olyannak láttuk az előadást, ahogy szerettétek volna. De a sok év alatt, mióta Zéta kritikáit olvasni szoktam, sosem éreztem azokat szakmaiatlannak, hozzá nem értőnek vagy rosszindulatúnak.
Zéta egyáltalán nem ír csupán rosszat a rendezőről, legfeljebb nem mindenben ért vele egyet, ahogy megvallom, én sem. Kérdezted, hol itt a szabadság? Hát lett volna rá mód ábrázolni. Szerintem Posa alakja itt félre van értve vagy rosszul ábrázolva. Ő az egész lényével a szabadságot képviselné az operában, az életével és a halálával egyaránt. Ehelyett itt csak egy fura figurát látunk. Ha valakit csak az elnyomás foglalkoztat, akkor az azt fogja ábrázolni. De lenne még sok más apróság is, ami elsikkadt. A rendezőnek voltak jó ötletei, és bizony, másolatai. Az elmúlt években elég sok Carlost láttam, hogy felismerhessem egyik-másik ötletét. De ami sajátja volt, az se mindig remek.Például az a retikül! Borzalmas volt az első megjelenésétől kezdve, és szükségtelen. Erzsébet ládikáról beszél, nem lehetett volna azt megtartani?
Én nagyon szerettem a régi Don Carlost az operában, nyilván a kiváló énekesek mellett a gyönyörű díszletek és jelmezek miatt is. De amikor először megláttam a fontaneblaui jelenetet, végre helyére került a történet a fejemben. Szerintem anélkül nem is szabadna játszani ezt az operát. De itt az is csonkolva volt, mint ahogy a MET produkciójában. Ezért én is úgy jártam, hogy a reklámok után semmi karmester bejövetel, hanem egyszer csak nini, hát már énekel Carlos. Riverót már hallottam itthon élőben, nem is egyszer. Nekem ennél sokkal jobb emlékem volt róla, ebben az előadásban nem volt a helyén sem hangilag, sem alakításban. Megnézheted, a revizoronline kritikája sokakat dicsér, de őt nagyon nem.
Én nagyon szeretem ezt az operát, lehet, hogy túlzott elvárásokkal ültem le megnézni, de ettől még nem utálkozom, amikor azt mondom, hogy nem éppen ezt vártam.
Miután leírtam, hogy nem láttam az előadást, ezért semmi olyanhoz nem tudhatok szólni, ami ott történt. Annyit tettem, hogy összehasonlítottam, ki mit írt róla, és közel sem akkora különbséget láttam, mint amit egyesek megpróbálnak nagy indulatokkal - ha úgy tetszik: fikázva - beállítani.
Aki pedig kíméletre vágyik, az mutasson példát belőle...
Nem szavakat, kifejezéseket ragadtam ki, hanem a kritika sarokpontjait. Nem csak a rendezést nem értette, a szereplőket is fikázta. Ott van leírva, analfabéták kíméljenek.
Nem láttam az előadást, csak e bejegyzés után elolvastam zéta kritikáját. Biztos én vagyok alulkulturált, de egyáltalán nem éreztem egetrengető ellentmondást a kettő között. (Természetesen a tenorista minősítésével nem tudok mit kezdeni, ahhoz hallani kellett volna őt). Viszont azt látom, hogy Cilike fórumtársunk lelkesen kiragadott az összefüggő szövegből néhány szót, kifejezést, majd nagy hévvel megcáfolta azt, amit zéta sem állított. Egyáltalán nem éreztem a kritikát negatívnak a rendezést illetően, de biztos én értelmezem rosszul. Még annyit hozzátennék, hogy a próbafolyamat milyensége egy dolog, de ez a szereplők, alkotók magánügye, a kritikus abból kell dolgozzon, amit az előadásból lát. Így aztán értelemszerűen neki nem kell, hogy olyasmi egyértelmű legyen, amit a rendező egyszer egy próbán, horribile dictu egy interjúban elmondott a darabról, és adott esetben teljesen másként látja ugyanazt, mint a szereplő, aki végigéli a rendezés megszületését az első próbától a többedik előadásig, amire összecsiszolódik a produkció.
Az általános meg nem értésre akkor reagálnék. Megmondom őszintén, nem tekintem napi feladatomnak az itteni tevékenységet, már csak azért sem, mert a közhiedelemmel ellentétben keményen dolgozunk. Ami a kritikát illeti, lehet persze bárkinek véleménye, egészen addig a pontig, amíg az ember nem azt érzi, hogy kifejezetten elfogult, rosszindulatú. Erre mondom én, hogy szakmaiatlan.
Igyekszem a leírtak időrendjében haladni. Miért kell a fontainebleau-i kép? Szerintem is hosszú az opera amúgy is, de ebben a koncepcióban számomra végül igazolta magát ennek a szükségessége. Azáltal, hogy megcsillantotta a sors a két fiatal előtt a boldogság esélyét, aztán rögtön el is vette, és ezt mi látjuk, a későbbi két kettősük is teljesen már jelentőséget kap. ami természetesen LÁTHATÓAN más, mint például az előző rendezésben volt. Magam sose láttam még ennyire világosan, hogy közük van egymáshoz, noha igazából egy soha be nem teljesedett kapcsolat fűzi őket össze. Talán épp ez a lényeg. Mert Erzsébetnek kinyilvánítottan, megrendezetten Fülöppel intim a viszonya, hiszen ők házasok. Ami mégis Carloshoz húzza, az éppen a meg nem történtség.
A kritika írója szerint nem izgatta Hilbrichet a szabadság, csak az elnyomás. Miért, van benne valaki, aki szabad? Épphogy nincs. Még Fülöp sem, aogy láthatjuk. Az elnyomás, ami megjelenik a színpadon, maga a szabadság hiánya.
Azt írja, hogy a rendező nem ért a tömegmozgatáshoz. Na ezen hangosan kacagtam, mint olyan, aki részt vett a próbákon, ahol a 90 énekkari tagot, a szólistákat, statisztákat beállította. Aránylag kevés rendezővel találkoztam, aki ennyire TUDJA kezelni a színpadon jelenlévő tömeget. Más kérdés, hogy nem menetelést és vonuló sorokat rendezett, mint Mohácsi az Aidában -ó be szép is volt, ugye? EZ volt a cél, amit a kritika írója őskáosznak nevez. ami azért, ha megfigyelte volna, a kellő pillanatokban varázsütésre rendeződni tud, nyilván véletlenül, ugye? Nem azért, mert ki lett gyakorolva?
Az, hogy Erzsébetből csak annyi maradt meg az úrnak, hogy ügyetlenül hurcilássza a retikuljét, elég furcsa, mert a retikülnek egyrészt szerepe van, ki is derül, másrészt a Carlossal való első duett végén el is tűnik, és csak Lerma kezében látjuk viszont, ugye? Ezzel szemben ennél az énekesnő sokkal többet tesz. Eljátszik egy nagyon fiatal, két férfi között őrlődő nőt, aki szembe is mer szállni a királlyal -a férjével -, aztán mégis tőle kér védelmet, hiszen akárhogy is megsértette azzal, hogy a bizalmasát csúful elkergette, mégiscsak ő az egyetlen, akihez valódi kapcsolat fűzi. Élő ez a viszonyrendszer , a maga bonyolultságában, mindenkinek mindenkihez zavaros és ambivalens a kapcsolata. Észre lehet ám venni, ha az ember nem úgy ül oda, hogy eleve utálja az egészet. Olvastam olyat, akinek sikerült, pedig szintén csak a streamet látta.
Felrója a szerző Eboli széttört tükrét. Mintha arról szólna az ária szövege, hogy a szépség mennyi bajt hozott a hölgyre. ennek TÜKRÉBEN talán nem is logikátlan a tükörtörés. Az "Ágnes asszonyság" inkább annak a látvánnyá konvertálása, hogy a száműzetésbe küldött udvarhölgyet már nem kötik a látszat-magatartási szabályok. (Szerintem.)
Ami Eisenstein és Bergman felemlegetését illeti, ha akarom, bármely rendezésben ki tudom mutatni, honnan inspirálódott a rendező. Aligha lehet újat kitalálni, minden eszközt ismerünk már. Ezt is kifejezetten rosszindulatú megjegyzésnek kellett tekintenem.
Azt írja a kritika szerzője:Carlosról nem jön át rendezői olvasat. Ó, dehgynem. Azért nem vette észre, mert mást várt. Egy hőst, aki csalódott szerelmében és emiatt az elnyomott nép megmentését teszi élete vezérlő csillagának. Ezzel szemben ennek a Carlosnak a háta közepére se kell a flamandok szabadságharca. Tesz ő magasról az egészre. Posa rángatja bele, aki puszta jószándékból sikeresen tönkreteszi barátja életét. (És mellékesen a megszemélyesítője nagyon szépen és árnyaltan el is játssza ezt a figurát, aki igyekszik egyensúlyozni és mindenkivel korrekt viszonyban maradni,egy tökéletesen elvarázsolt alak, aki egyszerűen nem veszi tudomásul a körülötte levő realitást. ) A kinézetét bírálni meg elég ciki, mert én ugyan imádtam Kelent, de elég viccesen nézett ki ebben a szerepben. Azu, hogy Riveronak g fölött elfogyna a hangja, az szakmailag egyszerűen értelmehetetlen. Fogalmazzunk úgy, nem igaz. Tökéletesen szólt, és én élőben hallottam. Nem volt ott semmiféle kevert fejhang, hacsak nem a pianokra gondol, na olyanok voltak, ez tény. Nem üvöltötte végig a szerepet, tényleg felháborító.
Szóval, megismétlem:szakmaiatlan és hozzá nem értő. Azt kihagytam, hogy kifejezetten rosszindulatú.
Nem cenzor, csak felelős, avagy mivé is legyen az operaigazgató?
ÓKOVÁCS SZILVESZTER
2021.03.02. 08:45 - Origo.hu
168. levél
Kedves Néném,
minapi írására ehelyütt küldöm válaszomat. (A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot, tiszta szerencse, hogy mi még „levelezhetünk"!) Legcélszerűbbnek tűnik, ha úgy teszek, ahogy a belső irományokban szoktam, már amennyiben azok jól strukturáltak, és így egymás mellé kerülhet pro és kontra érv. A Don Carlosról lesz szó, múlt heti bemutatónkról – illetve szerintem még sok másról, fontosabbról is.
Hát.. ha aza nagy öröm, hogy nem volt mikroport... miért lett volna. Ha valaki tartogatja a legfőbb puskaporát...
Ez nem derült ki. Cilike szokása újabban, hogy beír valami otrombát, majd eltűnik. De nehéz lenne Zétát szakmaiatlansággal vádolni, nem hinném, hogy neki szólt volna.
